A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/104.. számú
törvényjavaslat
a választottbírósági eljárásról
Elõadó: Dr. Vastagh Pál
Budapest, 1994. szeptember
T/104.. számú törvényjavaslat
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁSRÓL
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. §
E törvényt - eltérõ rendelkezése hiányában - akkor kell alkalmazni, ha az
eseti vagy állandó választottbíróság helye (székhelye) Magyarországon van.
2. §
(1) Meghatározott szervezet keretében mûködõ állandó választottbíróságot
alapító okiratban -ha törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik - országos
gazdasági kamara hozhat létre. Több országos gazdasági kamara állandó
választottbíróságot közösen is létrehozhat.
(2) Az ügyek meghatározott körére törvény elõírhatja valamely állandó
választottbíróság kizárólagos hatáskörét, és e választottbíróság eljárásáról e
törvénytõl eltérõen rendelkezhet.
A választottbíróság kiköthetõsége és a kikötés módja
3. §
(1) Bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárásnak van helye, ha
a) legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerûen foglalkozó
személy és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, továbbá
b) a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek, és
c) a választottbírósági eljárást választottbírósági szerzõdésben kikötötték.
(2) Választottbírósági eljárás az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel
hiányában is kiköthetõ, ha azt törvény megengedi.
4. §
Nincs helye választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás (Pp.) XV-
XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, továbbá olyan ügyekben,
amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történõ
rendezését kizárja.
5. §
(1) A választottbírósági szerzõdés a felek megállapodása, amely szerint
meghatározott, akár szerzõdéses, akár szerzõdésen kívüli jogviszonyukból
keletkezett vagy keletkezõ vitájukat választottbíróság elé terjesztik.
(2) A választottbírósági szerzõdés más szerzõdés részeként vagy önálló
szerzõdésként köthetõ, és akár eseti, akár állandó választottbíróság kikötését
tartalmazhatja.
(3) A választottbírósági szerzõdést írásba kell foglalni. Írásban létrejött
szerzõdésnek kell tekinteni azt a megállapodást is, amely a felek közötti
levélváltás, táviratváltás, géptávírón vagy más, a felek üzenetét tartósan
rögzítõ eszközön történt üzenetváltás útján jött létre.
(4) Választottbírósági szerzõdésnek minõsül az írásban megkötött szerzõdésben
választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az
abban foglalt kikötés a szerzõdés részét alkotja.
Lemondás a kifogás jogáról
6. §
Azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy e törvény bármely, a felek eltérõ
megállapodását megengedõ rendelkezésének vagy a választottbírósági szerzõdés
bármely elõírásának nem tettek eleget, és az eljárásban továbbra is részt vesz
anélkül, hogy ezen mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra
határidõt szabtak, e határidõn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki
a kifogás jogáról lemondott.
A bíróságok szerepe
7. §
Az e törvény által szabályozott ügyekben a bíróság akkor járhat el, ha ezt e
törvény lehetõvé teszi.
8. §
(1) Az a bíróság, amely elõtt a választottbírósági szerzõdés tárgyát képezõ
ügyben keresetet indítottak - kivéve a 54. § szerinti keresetet -, a
keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy bármelyik fél
kérelmére a pert megszünteti, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a
választottbírósági szerzõdés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy
betarthatatlan. A per megszüntetésére irányuló kérelmet az alperes legkésõbb a
keresetlevélre benyújtott érdemi ellenkérelmében terjesztheti elõ.
(2) A per megszüntetése esetében a keresetlevél beadásához fûzõdõ jogi
hatályok harminc napig fennmaradnak.
(3) Az (1) bekezdésben említett kereset megindítása nem akadálya a
választottbírósági eljárás megindításának, folytatásának, illetve
választottbírósági határozat meghozatalának addig sem, amíg az eljárás a
bíróság elõtt folyamatban van.
Egyéb általános rendelkezések
9. §
(1) Ha e törvény lehetõvé teszi, hogy a felek valamely kérdésrõl
rendelkezzenek, a felek arra harmadik személyt vagy valamely szervezetet is
felhatalmazhatnak.
(2) Ha e törvény szerint a felek megállapodhatnak, vagy e törvény bármilyen
módon a felek megállapodására utal, ilyen megállapodásnak kell tekinteni a
felek által kikötött választottbírósági szabályzatot is.
10. §
(1) Ha a felek eltérõen nem állapodtak meg, bármely írásbeli közlést azon a
napon kell átvettnek tekinteni, amikor
a) azt a címzettnek személyesen átadták, vagy
b) azt a székhelyére, telephelyére vagy lakóhelyére (a továbbiakban együtt:
székhelyére), szokásos tartózkodási helyére vagy postai címére kézbesítették.
(2) Ha az (1) bekezdés b) pontjában felsoroltak közül egyik sem állapítható
meg, az ajánlott levélben vagy bármilyen, a kézbesítés megkísérlését bizonyító
módon a címzett utolsó ismert székhelyére, szokásos tartózkodási helyére vagy
postai címére elküldött írásbeli közlést belföldi címzett esetében az
elküldéstõl számított nyolcadik napon, külföldi címzett esetében a tizenötödik
napon átvettnek kell tekinteni.
II. FEJEZET
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG MEGALAKÍTÁSA
A választottbírák kijelölése
11. §
A választottbírák függetlenek és pártatlanok, nem képviselõi a feleknek.
Eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el és teljes titoktartásra
kötelezettek a teendõik ellátása keretében tudomásukra jutott körülmények
tekintetében, az eljárás megszûnése után is. Minderrõl - állandó
választottbíróság esetében - megválasztásuk (kijelölésük) alkalmával írásbeli
nyilatkozatot kötelesek tenni.
12. §
Nem lehet választottbíró
a) aki 24. életévét nem töltötte be;
b) akit jogerõs bírói ítélet a közügyektõl eltiltott;
c) akit a bíróság jogerõsen gondnokság alá helyezett;
d) akit a bíróság jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, amíg a
büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól nem mentesül.
13. §
(1) A felek a választottbírák számában szabadon állapodhatnak meg, a
választottbírák száma azonban csak páratlan lehet.
(2) Ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak meg, a
választottbírák száma három.
(3) E törvény alkalmazásában választottbíróság mind az egyedül eljáró
választottbíró, mind pedig a több bíróból álló választottbírósági tanács.
14. §
(1) A felek a választottbíró vagy a választottbírák kijelölésének szabályait a
15. és 16. § alkalmazása mellett szabadon állapíthatják meg. Ilyen
megállapodás hiányában a (2)-(4) bekezdésben szabályozott módon kell eljárni.
(2) Három választottbíróból álló választottbíróság esetében mindegyik fél egy-
egy választottbírót jelöl ki, és az így kijelölt két választottbíró jelöli ki
a harmadik választottbírót. Ha az egyik fél a másik fél felhívásának
kézhezvételétõl számított harminc napon belül elmulasztja saját
választottbírójának kijelölését, vagy ha a két választottbíró a kijelölésüktõl
számított harminc napon belül nem egyezik meg a harmadik választottbíró
személyében, a hiányzó választottbírót - bármelyik fél kérelmére - az 51. §-
ban meghatározott bíróság jelöli ki.
(3) Háromnál több választottbíróból álló választottbíróság esetében a (2)
bekezdés rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy a hiányzó
választottbíró kijelölésérõl a megválasztott bírák szótöbbséggel döntenek.
(4) Egy választottbíróból álló választottbíróság esetében - ha a felek a
választottbíró személyében nem tudnak megállapodni - bármelyikük kérésére azt
az 51. §-ban meghatározott bíróság jelöli ki.
15. §
Ha a a felek megállapodása szerinti kijelölési eljárás során
a) az egyik fél a megállapodástól eltérõen jár el, vagy
b) a felek vagy a választottbírák nem tudnak az ilyen eljárás szerint
megkívánt megállapodásra jutni, vagy
c) egy harmadik fél, beleértve valamely szervezetet is, nem teljesíti az ezen
eljárás szerint rábízott feladatok bármelyikét, a kijelölés érdekében a fél az
51. §-ban meghatározott bírósághoz fordulhat, kivéve, ha a kijelölési
eljárásra vonatkozó megállapodás ilyen esetre a kijelölés más módját írja elõ.
16. §
A hiányzó választottbíró kijelölése során figyelemmel kell lenni a felek
megállapodásában a választottbírótól megkívánt szakképzettségre és minden
olyan szempontra, amely nagy valószínûséggel biztosítja független és pártatlan
választottbíró kijelölését.
17. §
(1) A választottbírónak javasolt személy és a kijelölt választottbíró
haladéktalanul köteles feltárni a felek elõtt minden olyan körülményt, amely
jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében,
kivéve, ha a feleket ezekrõl már korábban tájékoztatta.
(2) A választottbíró a kijelölést a felekhez intézett írásbeli nyilatkozatban
fogadja el. A választottbíró kijelölését tartalmazó okirat részérõl történõ
aláírása elfogadásnak minõsül.
(3) A választottbíróság tagjai - ha a felek eltérõen nem állapodnak meg -
maguk közül elnököt választanak.
A választottbírói megbízatás megszûnése
A kizárási eljárás
18. §
(1) A választottbíró ellen csak abban az esetben lehet kizárási kérelmet
elõterjeszteni, ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket
ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága tekintetében, vagy ha nem
rendelkezik a felek megállapodása szerint szükséges szakképzettséggel.
(2) A fél az általa kijelölt vagy azon választottbíró ellen, akinek a
kijelölésében részt vett, csak olyan okból élhet az (1) bekezdés alapján
kifogással, amely a kijelölést követõen vált elõtte ismertté.
19. §
(1) A felek - a 20. §-ban foglaltak figyelembevételével - a választottbíró
elleni kizárási eljárás rendjében szabadon állapodhatnak meg.
(2) Ilyen megállapodás hiányában annak a félnek, aki a választottbíró ellen
kizárási indítvánnyal kíván élni, az indítvány indokolását is tartalmazó
írásbeli nyilatkozatát attól a naptól számított tizenöt napon belül kell a
választottbíróságnak megküldenie, amikor a választottbíróság összetételérõl
tudomást szerzett, vagy amikor a 18. § (1) bekezdésében említett körülmények
elõtte ismertté váltak.
(3) Ha a kizárási indítvánnyal érintett választottbíró nem mond le
megbízatásáról, vagy a másik fél nem ért egyet az indítvánnyal, a kérelemrõl a
választottbíróság dönt.
20. §
Ha a 19. §-ban elõírt eljárás szerinti kizárási indítvány nem vezetett
eredményre, az indítványozó fél az elutasító határozat kézhezvételétõl
számított harminc napon belül kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy
döntsön a kizárási kérelemrõl. E döntés meghozataláig a választottbíróság - a
kizárással érintett választottbírót is beleértve folytathatja az eljárást, és
határozatot hozhat.
A választottbírói megbízatás megszûnésének egyéb esetei
21. §
(1) A választottbírói megbízatás lemondással, illetve a felek megállapodása
alapján csak a 19. § (3) bekezdésében, illetve a (2) bekezdésben foglalt
esetekben szûnhet meg.
(2) Ha a választottbíró a 12. §-ban elõírt feltételeknek a kijelölés
elfogadása után bekövetkezõ változás miatt nem felel meg, vagy ténylegesen
képtelenné válik feladatai ellátására, úgyszintén ha más okból kellõ idõben
nem jár el, a tisztségérõl lemondhat, illetve a felek megállapodhatnak a
megbízatása megszüntetésében.
(3) Ha a választottbíró lemond tisztségérõl vagy a fél egyetért a
választottbíró megbízatásának megszûnésével, ez nem jelenti a 18. §-ban,
illetve a (2) bekezdésben foglalt bármely ok tényleges fennállásának
elismerését.
22. §
Ha a választottbírói megbízatás megszûnésével kapcsolatban a felek között vita
merül fel, bármelyikük kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy döntsön
a megbízatás megszüntetésérõl.
Új választottbíró kijelölése
23. §
Ha a választottbíró megbízatása e törvényben szabályozott bármely okból
megszûnik, helyette új választottbírót kell kijelölni ugyanazon rendelkezések
alkalmazásával, mint amelyek szerint korábban a választottbírót kijelölték.
III. FEJEZET
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG HATÁSKÖRE
A választottbíróság döntése saját hatáskörérõl
24. §
(1) A választottbíróság saját hatáskörérõl - beleértve bármely, a
választottbírósági szerzõdés létezését vagy érvényességét illetõ kifogást -
maga dönt. Ebbõl a szempontból a szerzõdés részét képezõ választottbírósági
kikötést úgy kell tekinteni, mint a szerzõdés egyéb kikötéseitõl független
megállapodást.
(2) A választottbíróságnak az a döntése, amely szerint egy szerzõdés semmis,
önmagában nem vonja maga után a választottbírósági kikötés érvénytelenségét.
(3) A választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésõbb a
válaszirat elõterjesztésével egyidõben kell megtenni, míg a választottbíróság
hatáskörének túllépésére alapított kifogást a hatáskör feltételezett
túllépésekor nyomban elõ kell terjeszteni. A választottbíróság kifogást késõbb
is elfogadhat, ha a kifogásolás késedelmét igazoltnak ítéli.
(4) Az a tény, hogy a fél jelölte ki a választottbírót, vagy részt vett a
kijelölésében, nem zárja el a felet attól, hogy a választottbíróság
hatáskörével kapcsolatos kifogást elõterjesszen.
25. §
(1) A választottbíróság a 24. §-ban említett kifogásokról akár a kifogás
felmerülésekor, akár az érdemben hozott határozatban dönthet. Ha a
választottbíróság megállapítja hatáskörét, bármelyik fél az ezen döntésrõl
kapott értesítés kézhezvételétõl számított harminc napon belül kérheti az 51.
§-ban megjelölt bíróságot, hogy határozzon a választottbíróság hatáskörérõl.
(2) A kérelemre vonatkozó döntés meghozataláig a választottbíróság
folytathatja az eljárást, és határozatot hozhat.
Ideiglenes intézkedések elrendelése
26. §
(1) Ha a felek másképpen nem állapodnak meg, a választottbíróság kérelemre
bármelyik felet utasíthatja,
hogy minden olyan ideiglenes intézkedést tegyen meg, amelyet a vita tárgya
vonatkozásában a választottbíróság szükségesnek tart. A választottbíróság
bármelyik felet megfelelõ biztosíték adására szólíthatja fel az ilyen
intézkedéssel kapcsolatban.
(2) Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat mindaddig hatályban
marad, amíg azt a választottbíróság újabb határozatával hatályon kívül nem
helyezi vagy ugyanabban a kérdésben ítéletet nem hoz.
IV. FEJEZET
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
A felek egyenlõ elbánásban részesítése
27. §
A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlõ elbánásban kell
részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetõséget, hogy ügyét
elõadhassa.
Az eljárási szabályok meghatározása
28. §
A felek a választottbíróság által követendõ eljárás szabályaiban - e törvény
keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó
választottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is. Megállapodás hiányában
a választottbíróság az eljárási szabályokat - e törvény keretei között -
belátása szerint határozza meg.
Az eljárás nyelve
29. §
(1) Az eljárás során használandó nyelvben a felek szabadon állapodhatnak meg.
Ilyen megállapodás hiányában az eljárás nyelve magyar.
(2) A felek eltérõ rendelkezése hiányában az (1) bekezdés szerint
meghatározott nyelvet kell alkalmazni a felek nyilatkozataira, a tárgyalásra,
a választottbíróság határozatára vagy bármely más közlésére.
A választottbíráskodás helye
30. §
(1) A felek a választottbíráskodás helyében szabadon állapodhatnak meg. Ilyen
megállapodás hiányában a választottbíráskodás helyét a választottbíróság az
eset körülményeit figyelembe véve állapítja meg, az állandó
választottbíróság pedig az alapító okiratában meghatározott székhelyén jár el.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstõl függetlenül a választottbíróság
- ha a felek másképpen nem állapodnak meg - a bírák közötti megbeszélés, a
felek, a tanúk vagy a szakértõk meghallgatása, valamint tárgyak, okiratok
megszemlélése céljából más helyen is összeülhet.
Az eljárás megindítása
31. §
(1) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a jogvita vonatkozásában az eseti
választottbíróság eljárása azon a napon indul, amelyen az ellenérdekû fél (a
továbbiakban: alperes) a vita választottbíróság elé utalására irányuló
nyilatkozatot kézhez veszi.
(2) Ha a felek állandó választottbíróságot kötöttek ki, az eljárás a
keresetlevélnek a választottbírósághoz történõ megérkezése napján indul.
Keresetlevél és válaszirat
32. §
(1) A felperes a felek vagy a választottbíróság által meghatározott határidõn
belül köteles elõadni kereseti kérelmét, az azt alátámasztó tényeket, a
vitatott kérdéseket, míg az alperes köteles az ezekre vonatkozó válasziratát
elõterjeszteni. A felek a perbeli nyilatkozatok megkívánt tartalmát illetõen
eltérõen is megállapodhatnak.
(2) A felek nyilatkozataikkal együtt mindazon okiratokat is elõterjeszthetik,
amelyek megítélésük szerint az üggyel összefüggnek, hivatkozhatnak továbbá
minden olyan okiratra vagy egyéb bizonyítékra, amelyet elõ kívánnak
terjeszteni.
(3) A felek eltérõ megállapodásának hiányában bármelyik fél módosíthatja vagy
kiegészítheti keresetét vagy válasziratát a választottbírósági eljárás során,
kivéve, ha a választottbíróság az ezen eljárással okozott késedelem miatt
annak elõterjesztését kizárja.
(4) Ahol e törvény valamely rendelkezése - kivéve a 34. § (1) bekezdését -
keresetrõl szól, az a viszontkeresetre is vonatkozik, ahol pedig válasziratról
szól, az a viszontkeresettel szembeni válasziratra is vonatkozik.
Szóbeli tárgyalás és írásbeli eljárás
33. §
(1) A felek eltérõ megállapodása hiányában a választottbíróság köteles a
feleket meghallgatni, és lehetõséget adni számukra beadványaik
elõterjesztésére. A választottbíróság a megjelent tanúkat és szakértõket
meghallgatja, pénzbírságot vagy más kényszerítõ eszközt azonban nem
alkalmazhat.
(2) A feleket kellõ idõben elõzetesen értesíteni kell a tárgyalásról és a
választottbíróság olyan eljárási cselekményérõl, amelynek célja tárgy vagy
okirat megszemlélése.
(3) Az egyik fél által a választottbírósághoz beterjesztett beadványt közölni
kell a másik féllel. Ugyanígy közölni kell a felekkel azt a szakértõi
véleményt vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése
meghozatalánál figyelembe vehet.
(4) A választottbírósági eljárásról jegyzõkönyvet kell készíteni, és - eseti
választottbíróság esetében - annak egy-egy példányát kézbesíteni kell a
feleknek.
A fél mulasztása
34. §
(1) A választottbíróság megszünteti az eljárást, ha a felperes a
keresetlevelét elfogadható indok nélkül nem terjeszti elõ, kivéve, ha a felek
másképpen állapodtak meg.
(2) Ha az alperes válasziratát nem nyújtja be, a választottbíróság köteles az
eljárást folytatni anélkül, hogy a mulasztást a felperes állításai
elismerésének tekintené.
(3) Ha a választottbírósági tárgyaláson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy
nem terjeszti elõ a bizonyítékait, a választottbíróság folytathatja az
eljárást, és a rendelkezésére álló adatok alapján határozatot hozhat.
Szakértõ kirendelése
35. §
(1) A felek eltérõ megállapodása hiányában - ha a választottbírósági
eljárásban jelentõs tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy
megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a
választottbíróság nem rendelkezik - a választottbíróság
a) egy vagy több szakértõt rendelhet ki, hogy adjon véleményt a
választottbíróság által meghatározott kérdésekben;
b) bármelyik féltõl megkívánhatja, hogy a szakértõnek felvilágosítást adjon,
vagy mutasson be, illetve tegyen hozzáférhetõvé bármely, a tárgyhoz tartozó
okiratot vagy tárgyat, hogy azt a szakértõ megszemlélhesse.
(2) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a szakértõ, ha az egyik fél kéri
vagy azt a választottbíróság szükségesnek tartja - írásbeli vagy szóbeli
szakvéleményének elõterjesztését követõen - köteles részt venni a tárgyaláson,
ahol a felek kérdéseket intézhetnek hozzá, és a vitás kérdések bizonyítására
tanút vagy szakértõt állíthatnak.
A bíróság által nyújtott jogsegély
36. §
(1) A félnek a választottbírósági eljárás elõtt vagy alatt a bírósághoz
benyújtott, ideiglenes intézkedések megtételére irányuló kérelme és a bíróság
e kérelemnek helytadó intézkedése nem összeegyeztethetetlen a
választottbírósági eljárással.
(2) A bíróság biztosítási intézkedést rendelhet el a választottbíróság elõtt
folyamatban lévõ ügyben, ha a biztosítási intézkedést kérõ fél a követelésének
létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejû
magánokirattal igazolja.
(3) Ha a választottbíróság elõtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentõs
nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a
választottbíróság megkeresésére a helyi bíróság a bizonyítás lefolytatásával,
valamint a választottbíróság által lefolytatott bizonyítás során szükséges
kényszerítõ eszközök alkalmazásával jogsegélyt nyújt.
(4) A választottbíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek területén a
bizonyítás a legcélszerûbben lefolytatható. Budapesten a Pesti Központi
Kerületi Bíróság jár el.
V. FEJEZET
HATÁROZATHOZATAL ÉS AZ ELJÁRÁS MEGSZÛNÉSE
Határozathozatal
37. §
(1) Több bíróból álló választottbíróság - ha a felek másképpen nem állapodtak
meg - szótöbbséggel hozza meg határozatát. Többségi álláspont hiányában a
választottbírósági tanács elnöke dönt.
(2) Eljárási kérdésekben az eljáró tanács elnöke is dönthet, ha a felek vagy a
választottbíróság tagjai erre felhatalmazzák.
Egyezség
38. §
(1) Ha az eljárás során a felek a jogvitában egyezséget kötnek, a
választottbíróság az eljárást végzéssel megszünteti.
(2) Ha a felek kérik, a választottbíróság az egyezséget a megállapodásban
rögzített feltételekkel ítéletbe foglalja, feltéve, hogy megítélése szerint az
egyezség megfelel a jogszabályoknak.
(3) A választottbírósági ítéletbe foglalt egyezség hatálya azonos a
választottbíróság által hozott ítélet hatályával.
A határozat formája és tartalma
39. §
A választottbíróság ítéletét és az eljárást megszüntetõ végzését írásba kell
foglalni, és azt a választottbírónak, illetve a választottbíráknak alá kell
írniuk. Több bíróból álló választottbíróság esetében a tagok többségének
aláírása elegendõ, feltéve, hogy az elmaradt aláírás hiányának okát
feltüntetik.
40. §
(1) A ítéletben és az eljárást megszüntetõ végzésben rendelkezni kell az
eljárás költségének - ideértve a bírák díjának - összegérõl és annak
viselésérõl.
(2) A ítéletben rögzíteni kell a döntés alapjául szolgáló indokokat, kivéve,
ha a felek egyezségét foglalták ítéletbe.
(3) Az ítéletben fel kell tüntetni annak keltét és a választottbíráskodásnak a
30. §-ban meghatározott helyét. Az ítéletet úgy kell tekinteni, mint amelyet a
feltüntetett helyen hoztak.
(4) Az ítéletnek a választottbírák által a 39. § szerint aláírt egy-egy
példányát kézbesíteni kell a feleknek.
Az eljárás megszûnése
41. §
(1) A választottbírósági eljárás az ügy érdemében hozott ítélettel vagy a
választottbíróságnak az eljárást megszüntetõ végzésével ér véget.
(2) A választottbíróság megszünteti az eljárást, ha
a) a felperes a keresetét nem terjeszti elõ (34. § (1) bekezdés);
b) a felperes keresetét visszavonja, kivéve, ha az alperes ez ellen kifogással
él, és a választottbíróság a vita lezárásához fûzõdõ jogos érdekét elismeri;
c) a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak;
d) a választottbíróság úgy ítéli meg, hogy az eljárás folytatására bármely
okból nincs szükség vagy az lehetetlen.
(3) A választottbíróság megbízatása az eljárás megszûnésével - kivéve a 42-44.
§ szerinti eljárást - megszûnik.
Az ítélet kijavítása, értelmezése; kiegészítõ ítélet
42. §
(1) Ha a felek eltérõ határidõt nem állapítottak meg, az ítélet
kézhezvételétõl számított harminc napon belül
a) az egyik fél a másik fél egyidejû értesítése mellett kérheti a
választottbíróságot, hogy az ítéletben elõforduló bármely névcserét, hibás
névírást, szám- vagy számítási hibát vagy más hasonló elírást javítson ki;
b) ha a felek úgy állapodnak meg, egyik fél a másik félhez intézett egyidejû
értesítéssel kérheti a választottbíróságot, hogy az ítélet meghatározott része
vagy pontja tekintetében adjon értelmezést.
(2) Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, annak
kézhezvételétõl számított harminc napon belül a kijavítást elvégzi, illetve az
értelmezést megadja. Az értelmezés az ítélet indokolásának részévé válik.
(3) A választottbíróság az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hibát az
ítélet meghozatalától számított harminc napon belül kérelem hiányában is
kijavíthatja.
43. §
(1) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, az ítélet kiegészítését annak
kézhezvételétõl számított harminc napon belül bármelyik fél - a másik fél
egyidejû értesítése mellett - kérheti, ha a választottbíróság olyan kérelem
vonatkozásában, amelyet az eljárás során elõterjesztettek, nem rendelkezett.
(2) Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, harminc napon belül
- szükség esetén tárgyalás alapján - kiegészítõ ítéletet hoz.
44. §
A választottbíróság szükség esetén meghosszabbíthatja a kijavításra,
értelmezésre vagy kiegészítõ ítélet meghozatalára meghatározott határidõt.
VI. FEJEZET
NEMZETKÖZI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
Eljárás nemzetközi ügyekben
45. §
(1) A nemzetközi választottbírósági eljárás során a I-V. fejezet
rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Nemzetközi választottbíráskodás esetén a 8. §-t és - viszonosság esetében
- a 36. § (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a választottbíróság
székhelye Magyarországon kívül van.
(3) Nemzetközi ügyekben - állandó választottbíróságként - a Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság jár
el.
Az eljárás nemzetközi jellege
46. §
(1) A választottbíráskodás nemzetközi, ha
a) a választottbírósági szerzõdést kötõ felek székhelye, ennek hiányában
telephelye a szerzõdés megkötésének idõpontjában különbözõ államokban van,
vagy
b) a következõ helyek egyike azon az államon kívül van, amelyben a felek
székhelye (telephelye) van:
ba) a választottbíráskodásnak a választottbírósági szerzõdésben meghatározott
helye;
bb) az a hely, ahol a felek jogviszonyából eredõ kötelezettségek jelentõs
részét teljesíteni kell, vagy amelyhez a vita tárgya a legszorosabban
kapcsolódik.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) ha a félnek több telephelye van, telephely az, amely a legszorosabb
viszonyban van a választottbírósági szerzõdéssel;
b) ha a félnek nincs telephelye, a hivatkozást a szokásos tartózkodási helyre
kell érteni.
A választottbírósági szerzõdés
47. §
Írásban létrejött választottbírósági szerzõdésnek kell tekinteni azt is, ha az
egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem
tagadja, hogy köztük választottbírósági szerzõdés jött létre.
Az eljárás nyelve
48. §
(1) A felek szabadon állapodhatnak meg a nemzetközi választottbírósági eljárás
során használandó nyelvben vagy nyelvekben. Ilyen megállapodás hiányában az
eljárás során használandó nyelvet vagy nyelveket a választottbíróság határozza
meg.
(2) A választottbíróság elrendelheti, hogy bármely írásbeli bizonyítékhoz a
felek vagy a választottbíróság által meghatározott nyelven vagy nyelveken
fordítást kell csatolni.
Az alkalmazandó anyagi jog meghatározása
49. §
(1) A választottbíróságnak a jogvitát a felek által a vitás kérdések érdemi
eldöntésére választott jog rendelkezéseivel összhangban kell eldöntenie.
Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését - kivéve, ha a felek
megállapodása másképpen szól - úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam
jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendezõ szabályaira utal.
(2) Ha a felek jogot nem választottak, az alkalmazandó anyagi jogot a
választottbíróság határozza meg.
(3) A választottbíróság valamely jog alkalmazása helyett a méltányosság
alapján csak akkor dönthet, ha a felek erre kifejezetten felhatalmazták.
50. §
A választottbíróság határozatát a szerzõdés kikötéseivel összhangban, valamint
az ügyletre alkalmazandó kereskedelmi szokások figyelembevételével köteles
meghozni.
VII. FEJEZET
A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
Hatáskör, illetékesség
51. §
A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyek a 36. §-ban szabályozott
kivételekkel - a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak.
52. §
A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyekben az a megyei bíróság
illetékes, amelynek területén az alperes székhelye (telephelye) található,
vagy amelynek területén a jogvitához vezetõ szerzõdéskötés történt. Ha az
illetékes bíróság ily módon nem állapítható meg, a Fõvárosi Bíróság jár el.
53. §
A bíróság - kivéve a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti pert -
nemperes eljárásban, népi ülnökök közremûködése nélkül jár el. Határozatai
ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye.
A választottbíróság ítéletének érvénytelenítése
54. §
A választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye; csak az ítélet
érvénytelenítése kérhetõ a bíróságtól, az 55. §-ban felsorolt okokból.
55. §
(1) A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a
választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétõl számított hatvan
napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha
a) a választottbírósági szerzõdést megkötõ félnek nem volt jogképessége vagy
cselekvõképessége;
b) a választottbírósági szerzõdés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek
alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen;
c) az a fél, akivel szemben az ítéletet érvényesíteni kívánják, nem volt
szabályosan értesítve a választottbíró kijelölésérõl,illetve a
választottbíróság eljárásáról, vagy egyébként nem volt képes az ügyét
elõterjeszteni;
d) az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági
kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre a választottbírósági szerzõdés
rendelkezései nem terjednek ki; ha a határozat a választottbírósági szerzõdés
keretein kívül esõ ügyre is tartalmaz rendelkezést, de a
választottbíráskodásra tartozó kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók
azoktól, amelyekre a választottbíráskodás nem volt kikötve, az
érvénytelenítést csak ez utóbbi rendelkezések vonatkozásában lehet kérni;
e) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek
megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezõen
alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e
törvény rendelkezéseinek.
(2) A választottbírósági ítélet érvénytelenítése arra hivatkozással is
kérhetõ, hogy
a) a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik,
vagy
b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.
Kiegészítõ ítélet esetében a határidõt annak kézbesítésétõl kell számítani.
56. §
(1) A bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását a fél kérelmére
felfüggesztheti.
(2) A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére
szorítkozhat.
57. §
A bíróság népi ülnökök közremûködése nélkül jár el. A bíróság eljárására
egyébként a Pp. rendelkezései irányadók azzal, hogy az ítélet ellen
felülvizsgálatnak nincs helye.
A választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása
58. §
A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerõs bírósági ítéleté;
annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.
59. §
A bíróság megtagadja a választottbírósági ítélet végrehajtását, ha úgy ítéli
meg, hogy
a) vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy
b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
60. §
Az a fél, aki a választottbíróság ítéletére hivatkozik vagy annak végrehajtása
iránt kérelmet nyújt be, köteles annak eredeti példányát vagy hitelesített
másolatát csatolni. Ha az ítélet nem magyar nyelvû, a fél köteles magyar
nyelvû hitelesített fordítást is mellékelni.
VIII. FEJEZET
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A szabályozás jellege
61. §
E törvény rendelkezéseitõl a felek akkor térhetnek el, ha azt e törvény
lehetõvé teszi.
Hatálybalépés, átmeneti rendelkezések
62. §
(1) Ez a törvény a kihirdetésétõl számított tizenötödik napon lép hatályba;
rendelkezéseit a hatálybalépése után indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2) Ahol jogszabály választottbírósági egyezséget említ, ott a
választottbíróság által ítéletbe foglalt egyezséget kell érteni.
63. §
(1) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásáig az e törvényben foglalt
rendelkezéseket a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó
választottbíróság eljárására kell alkalmazni.
(2) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a megalakulását követõ elsõ
közgyûlésén felülvizsgálja a jogelõdje mellett mûködõ állandó
választottbíróság tagjainak megbízatását.
Hatályukat vesztõ és módosuló jogszabályok
64. §
E törvény hatálybalépésével hatályát veszti:
a) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XXIV. fejezete,
b) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez
kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtésérõl szóló
1992. évi LXVIII. törvény 20. §-a,
c) a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi
XCII. törvény 2. §-a,
d) a külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása
tárgyában New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló
1962. évi 25. számú törvényerejû rendelet végrehajtásáról szóló 12/1962.
(X.31.) IM rendelet 2., 5. és 6. §-a,
e) a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás tárgyában Genfben, 1961.
április 21.napján kelt Európai Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1964. évi 8.
törvényerejû rendelet végrehajtásáról szóló 1/1964. (III. 26.) IM rendelet,
f) a gazdálkodó szervezetek között szállítási és vállalkozási szerzõdésbõl
eredõ jogvitákban eljáró választottbíróságról szóló 8/1978. (XII. 5.) IM
rendelet.
65. §
E törvény hatálybalépésével a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV.
törvény 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Bírósági peres eljárás helyett a felek választottbírósági eljárást
köthetnek ki, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel
hivatásszerûen foglalkozó személy, a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, és
a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek." .
I N D O K O L Á S
a választottbírósági eljárásról szóló
T/104.. számú törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. A választottbíráskodás - elsõsorban a gazdasági életben, a kereskedelemben
felmerülõ viták eldöntésére - igen nagy múltra tekint vissza, világszerte és
hazánkban egyaránt. Magyarországon a XIX. század második felétõl kialakultak a
szervezett választottbíróságok, a II. világháborút követõen azonban a
választottbíráskodást - mint a polgárok és szervezeteik szerzõdésén alapuló,
az államot, a bírósági szervezetet mellõzõ vitarendezési módot - a belsõ
gazdasági kapcsolatokból számûzték, és alkalmazása csak a nemzetközi
kereskedelmi kapcsolatok területén maradt meg.
A választottbíráskodás a felek vitájának a felek egyezõ akaratával létrehozott
szervezetben és a felek által megállapított szabályok szerinti eldöntése.
Hatékonyságának feltétele, hogy a választottbíróság döntéseit az állam
elismerje és végrehajtsa, ehhez azonban a választottbírósági eljárásban
biztosítani kell a jogvita igazságos eldöntésének eljárási feltételeit. Ezek
betartása esetén az állami bíróságok nem avatkoznak be a jogvita elbírálásába.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a választottbíráskodást a felek gyakran
elõnyben részesítik valamely nemzeti bírósággal szemben. Ennek egyik oka az,
hogy a választottbíróság ítéletét könnyebb külföldön végrehajtani, mint a
nemzeti bíróságét. Magyarország számos nemzetközi egyezményben vállalta, hogy
támogatja a nemzetközi kereskedelmi viták választottbírósági úton történõ
elbírálását. A választottbírósági határozatok elismerésérõl és végrehajtásáról
az ENSZ keretében létrejött 1958. évi New York-i Egyezmény alapján - amelyet
mintegy 90 ország ratifikált - ma már a nemzetközi kereskedelmi
választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása gazdasági
partnereink túlnyomó részénél biztosított.
A belföldi gazdasági kapcsolatokban a felek adott esetben azért részesítik
elõnyben a választottbíráskodást, mert - egyfokú lévén - gyorsabban
elintézhetõk a jogviták, a felek részére pedig megnyugtató, hogy a vitát
általuk ismert, bizalmukat élvezõ személyek döntik el.
2. A választottbíráskodás jelenlegi, a Polgári perrendtartásban (a
továbbiakban: Pp.) található szabályozása (összesen öt §) nem felel meg a mai
követelményeknek. A választottbírósági eljárást csak rendkívül szûk körben
teszi lehetõvé, nem rendelkezik a
szükséges mértékben az eljárás szabályairól és a bíróságok szerepérõl,
feladatairól sem.
A Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróságra a Pp.
rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Ezen "élõ" választottbíráskodás a
választottbírósági eljárási szabályzat alapján folyik, és nincs mód a
választottbírósági ítélet ún. rendes bíróság elõtti érvénytelenítésére sem.
Hasonló a helyzet a Tõzsde mellett mûködõ Állandó Választottbíróság esetében
is, amelyet az ún. értékpapír-törvény (1990. évi VI. tv.) hozott létre. E
választottbíróság az értékpapír-forgalmazók közötti, valamint a Tõzsdén
jegyzett értékpapírok kibocsátói és a forgalmazók között keletkezett - az
értékpapír-törvény hatálya alá tartozó értékpapírokkal kapcsolatos -
jogvitában jár el.
Más jogszabályaink közül a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény
18. §-a ad lehetõséget választottbíróság kikötésére a gazdasági társaság és
tagjai, valamint a tagok egymás közötti jogvitáiban.
A választottbírósági út lehetõvé tételét, feltételeit, az eljárási
garanciákat, magát az eljárást törvényben kell szabályozni. A törvényjavaslat
(a továbbiakban: Javaslat) szabályozza, hogy milyen eljárás keretében és mely
viták bírálhatók el választottbírósági úton, melyek a választottbíróság
kikötésének, megalakulásának és mûködésének, a vita elbírálásának kötelezõen
érvényesülõ, és melyek a felek által megállapítható, illetve módosítható
szabályai. Azáltal, hogy a Javaslat a választottbíróság megalakítását,
eljárását részletesen szabályozza, lehetõséget ad egyrészt arra, hogy a
választottbíróság akkor is mûködhessen, ha a felek csak kikötötték a
választottbíráskodást, de részletes eljárási rendben nem állapodtak meg;
másrészt arra is, hogy a felek az általuk létrehozott választottbíróság
eljárási rendjének megállapítása helyett a törvény rendelkezéseire utaljanak.
Rendelkezik a Javaslat a bíróságok feladatairól választottbírósági kikötés
esetén, valamint a választottbírósági határozatok elismerésérõl és
végrehajtásáról. Eltekintve a választottbírósági ítélet érvénytelenítésétõl és
végrehajtásától, a Javaslat csak olyan esetekben ad feladatot a bíróságnak,
amikor a választottbírósági eljárás a bíróság beavatkozása nélkül nem lenne
folytatható. A bíróság ezekben az esetekben vitás kérdésekben dönt, illetve
egyes jogcselekményeket a felek helyett végez el (pl. bírókijelölés).
Mindezzel közvetlenül biztosítja a választottbírósági szerzõdés teljesítését,
azaz a jogvita választottbírósági úton történõ eldöntését.
A tervezet az ENSZ (UNCITRAL) által 1985-ben elfogadott, a nemzetközi
kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvény felépítését,
szabályozási rendszerét követi, attól csak a magyar jogrend sajátosságainak
érvényesítése
érdekében tér el. A mintatörvény átvétele azért indokolt, mert az - a
megalkotása óta eltelt idõ alatt - a nemzetközi választottbíráskodás
meghatározó dokumentumává vált, s egyértelmûen kijelöli a választottbíráskodás
jogának fejlesztési irányát.
A Javaslat egy törvényben szabályozza a belföldi és a nemzetközi
választottbírósági eljárást, az eseti választottbíráskodást tekintve
általánosnak. A törvény szabályainak túlnyomó többsége diszpozitív, vagyis
lehetõséget ad a feleknek arra, hogy a választottbírósági eljárásra a
törvényben foglaltaktól eltérõ szabályokat határozzanak meg, illetve, hogy
egyes kérdéseket eleve maguk szabályozzanak (pl. a választottbíróság
összetétele, a választottbíróság helye).
A belföldi és nemzetközi választottbíráskodás egységes szabályozására még
egyetlen országban sem került sor.
Azokban az országokban, ahol a nemzeti választottbíráskodásnak hagyománya van,
a nemzetközi választottbíráskodást vagy nem szabályozzák külön, vagy - újabban
és egyre terjedõ módon - a belföldi választottbíráskodás szabályainak
érintetlenül hagyása mellett külön szabályrendszert alkotnak a nemzetközi
választottbíráskodásra. Ilyen szabályozásnak nálunk azért nem lenne értelme,
mert jelenleg a választottbíráskodásnak belföldön sem kielégítõ szabályozása,
sem pedig széleskörû gyakorlata nincs.
A Javaslat a választottbíráskodás kiköthetõségére széles körben ad
lehetõséget. A hazai hagyományoknak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok
követelményeinek megfelelõen az ún. kereskedelmi ügyekben nyílik lehetõség a
választottbíráskodásra. A kereskedelmi ügy fogalmát tartalmi oldalról nem
határozza meg a tervezet, csupán alanyi oldalról: legalább a felek egyike
gazdasági tevékenységgel hivatásszerûen foglalkozó személy kell, hogy legyen,
s a jogvitának e tevékenysége körében kell felmerülnie.
A választottbíráskodás kiköthetõségének további alapvetõ feltétele, hogy a
felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhessenek. Ebben az esetben a
felek akár szerzõdésen alapuló, akár szerzõdésen kívüli jogviszonyukból
keletkezett vagy a jövõben keletkezõ vitáikat is választottbíróság elé
terjeszthetik. A tervezet nem érinti a külön törvény alapján létrehozott
választottbíróságokat, így azok mûködésüket változatlanul folytathatják.
A választottbírósági eljárásnak további feltétele, hogy a felek
választottbírósági szerzõdést kössenek. Ez több módon teljesíthetõ, pl. a
választottbírósági szerzõdés megköthetõ más szerzõdés részeként is.
Az eseti választottbíráskodásra vonatkozó általános szabályokat a Javaslat
alkalmazni rendeli az állandó választottbíróság eljárása során, mindazonáltal
az állandó választottbíróság eljárására néhány eltérõ rendelkezést is
megállapít. Az állandó választottbíróság eljárását meghatározó részletes
szabályokat - a törvény keretei között - a választottbíróság eljárási
szabályzata állapítja meg. Állandó választottbíróságot - ha törvény ettõl
eltérõen nem rendelkezik (pl. értékpapír-törvény) - csak országos gazdasági
kamara hozhat létre.
A Javaslat VI. fejezete kimondja, hogy a nemzetközi ügyekben - állandó
választottbíróságként - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ
Állandó Választottbíróság jár el. A Javaslat figyelembe veszi a gazdasági
kamarákról szóló, az Országgyûlés által 1994. március 1-jén elfogadott törvény
által bevezetésre kerülõ jogintézményt. A gazdasági kamarákról szóló törvény
szerinti közjogi kamarák létrejöttéig azonban a Javaslat 63.§-a biztosítja a
folyamatos mûködést. E rendelkezés kimondja, hogy a Magyar Kereskedelmi és
Iparkamara megalakulásáig a törvényben foglalt rendelkezéseket a Magyar
Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróságra kell
alkalmazni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. Fejezet
Általános rendelkezések
az 1-2. §-hoz
Az elsõ két § a Javaslat hatályát állapítja meg. E tekintetben nyilvánvaló -
de a szabályozás teljessége érdekében indokolt kimondani -, hogy a Javaslat
hatálya általában csak arra a választottbíróságra terjed ki, amelynek
Magyarországon van a székhelye. Az ilyen választottbíróságra azonban attól
függetlenül kiterjed a törvény hatálya, hogy nemzeti vagy nemzetközi
választottbíráskodást folytat-e, továbbá, hogy eseti vagy állandó
választottbíróságról van-e szó. Mivel a választottbíráskodáshoz kapcsolódó
bírósági feladatokról csak e törvény rendelkezik, ebben a körben szükséges a
törvény hatályának kiterjesztése. Így nemzetközi ügyekben a Javaslat 8. §-ában
foglalt rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha a választottbíróság székhelye
nincs Magyarországon. Viszonosság esetén az ilyen ügyekben a bíróság
ideiglenes intézkedést is elrendelhet, ha annak jogszabályi feltételei
fennállnak.
Az eseti választottbíróságot a felek az adott ügy elbírálására, alkalmilag
hozzák létre; a döntés meghozatalával a választottbíróság megszûnik. Ezzel
szemben az állandó választottbíróság meghatározott, állandó szervezet
keretében folyamatosan mûködik.
A Javaslat leszögezi, hogy állandó választottbíróságot csak országos gazdasági
kamara hozhat létre. Ez a megoldás van összhangban a gazdasági kamarákról
szóló törvény elõírásaival; emellett a kamarák köztestületi jellege garanciát
ad arra, hogy megfelelõ mûködési keretek álljanak a választottbíróság
rendelkezésére.
A Javaslat lehetõvé teszi, hogy meghatározott ügyekben ne kamarai állandó
választottbíróság járjon el. Errõl külön törvény rendelkezhet, amely egyben az
eljárást is sajátosan szabályozhatja. Ilyen külön törvény jelenleg az ún.
értékpapírtörvény, amely a Tõzsdei Választottbíróság létrehozásáról
rendelkezik. Ezekre a speciális választottbíróságokra a Javaslat hatálya csak
abban az esetben terjed ki, ha a rájuk vonatkozó törvény a választottbírósági
eljárás szabályairól nem rendelkezik.
a 3-5. §-hoz
A Javaslat 3-5. §-ai szabályozzák a választottbíróság kiköthetõségének
feltételeit és a kikötés módját. A kiköthetõség kérdését a Javaslat pozitív és
negatív módon egyaránt rendezi.
A választottbírósági eljárásnak hagyományosan fõleg gazdasági tevékenységgel
kapcsolatban van helye a világon mindenütt. A gazdasági tevékenységet a lehetõ
legtágabban kell értelmezni; ide tartozik pl. a "kereskedelem" fogalma alá
vonható valamennyi tevékenység. Ugyancsak tágan értelmezendõ a "személy"
kifejezés is; ez egyaránt magában foglalja a jogi személyeket, illetve a
gazdasági életben mûködõ más jogalanyokat, például a természetes személyeket
(így nyilvánvalóan hivatásszerû gazdasági tevékenységet folytat az egyéni
vállalkozó, de ide sorolható az õstermelõ is). A Javaslat azért nem a
gazdálkodó szervezet kifejezést használja, mert a magyar választottbíróságot
külföldi fél is kikötheti, akinek személyes joga szerint ez a fogalom nem
értelmezhetõ.
Természetesen a választottbírósági eljárás kiköthetõségéhez nem elegendõ az a
tény, hogy valamely természetes személy egyéni vállalkozónak minõsül, az is
szükséges, hogy a jogvita e hivatásával, tevékenységével összefüggésben
merüljön fel.
A választottbíráskodás kiköthetõségének feltétele az eljárás alá vont jogok és
kötelezettségek feletti rendelkezési jog megléte, azaz, hogy a felek az
eljárás tárgyáról az anyagi jog szabályai szerint szabadon rendelkezhessenek.
A Javaslat nem zárja ki, hogy külön törvény az ismertetettnél is tágabb körben
tegye lehetõvé a választottbírósági utat. Ilyen pl. a gazdasági társaságokról
szóló 1988. évi VI. törvény 18. §-a, amely a társasági jogviszonnyal
kapcsolatos, valamint a társaság és
tagjai közötti jogviták eldöntésére is megengedi a választottbíróság
kikötését.
A Javaslat csak a polgári peres útra tartozó jogviták rendezésére engedi meg
választottbíráskodás kikötését, tehát a nemperes eljárások körében nincs ilyen
lehetõség.
A Javaslat nem teszi lehetõvé választottbíróság kikötését a Pp. szerinti ún.
különleges eljárásokban sem. Ezek: a házassági, az apasági és a származás
megállapítása iránti, a szülõi felügyelettel kapcsolatos, a gondnokság alá
helyezéssel kapcsolatos eljárások, a fizetési meghagyásos eljárás, a
közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perek, a
sajtóhelyreigazítási eljárás, továbbá a munkaviszonyból és a szövetkezeti
tagsági viszony alapján létrejött, munkaviszony jellegû jogviszonyból származó
perek (Pp. XVXXIII. fejezet); Külön törvény más ügyeket is kizárhat a
választottbíráskodás körébõl. Erre akkor lehet szükség, ha a jogvitában
résztvevõk egyébként megfelelnének a 3. § (1) bekezdésében foglalt
feltételeknek, a jogviszony speciális jellege azonban mégis indokolttá teszi
az állami bíráskodás elõírásainak alkalmazását.
A választottbíróság kikötéséhez írásbeli szerzõdés szükséges. Annak érdekében,
hogy a felek erre irányuló akarata minél kevesebb akadályba ütközzön, s a
kötelezõ alakiság ne eredményezzen túlzott kötöttséget, a Javaslat 5. §-ának
(2)-(4) bekezdése a lehetõ legtágabb értelemben határozza meg azt, hogy mi
tekintendõ a szerzõdõ felek egybehangzó akarata írásbeli kifejezésének.
Nemzetközi ügyekben további könnyítést jelent a Javaslat 47. §-ában foglalt
szabályozás.
Számos szerzõdés jön úgy létre, hogy általános szállítási feltételekre,
általános üzleti feltételekre történik hivatkozás, és azt a felek a szerzõdés
részévé teszik. Ha ezekben az általános feltételekben, üzleti szerzõdési
feltételekben választottbírósági kikötés van, ezzel a felek azt is érvényesen
kikötötték.
a 6. §-hoz
A Javaslat 6. §-ában foglalt rendelkezés a venire contra factum proprium
tilalmán alapszik, és a választottbíráskodás hatékonyságának, a jóhiszemû
eljárásnak fontos biztosítéka. A szabály alkalmazhatóságához több feltétel
együttes megléte szükséges.
Az eljárási hibának vagy mulasztásnak a Javaslat diszpozitív (a felek eltérõ
megállapodását engedõ) szabálya vonatkozásában vagy a felek választottbírósági
szerzõdésében meghatározott szabállyal szemben kell fennállnia. Ez utóbbi
érvényes kell, hogy legyen, és nem ütközhet a Javaslat kötelezõen alkalmazandó
szabályaival. A
törvény kötelezõen alkalmazandó szabályának megsértése miatt kifogás tehát
bármikor emelhetõ, a késlekedés nem vezet jogvesztéshez. Ha a felek valamely
szabályban a választottbírósági szerzõdés megkötését követõen állapodnak meg,
a § rendelkezései ezekre is vonatkoznak.
Feltétele e rendelkezés alkalmazásának, hogy a jogairól e § alapján
lemondottnak tekintendõ fél tudjon a mulasztásról, illetve a Javaslatnak vagy
a szerzõdésnek meg nem felelõ eljárásról. Nem következik be a jogvesztés, ha a
fél késedelem nélkül tiltakozik. Ha a Javaslat vagy a választottbírósági
szerzõdés erre határidõt állapít meg, akkor ezen a határidõn belül kell
eljárni.
A § alkalmazása azt is feltételezi, hogy a fél nemcsak elmulasztott
tiltakozni, hanem továbbra is részt vesz az eljárásban. Ilyen részvételnek
tekintendõ, ha a következõ tárgyaláson megjelenik, vagy valamely eljárási
cselekményt végez.
A lemondás vélelme kiterjed a késõbbi eljárásokra is. Aki tehát a kifogás
jogáról lemondottnak tekintendõ, az érvénytelenítési eljárás során sem
hivatkozhat az általa elfogadottnak tekintett mulasztásra.
a 7-8. §-hoz
Az általános rendelkezések között szabályozza a Javaslat a bíróságok szerepét
általánosságban (részleteiben l. a jogsegélyre és a bírósági eljárásra
vonatkozó szabályokat - 36. §, illetve VII. fejezet).
A 7. § rendelkezése a feleknek arra nyújt garanciát, hogy szerzõdéseiket
tiszteletben tartják, és a Javaslatban szabályozott eseteken kívül a bíróságok
nem avatkoznak bele a vita választottbírósági úton történõ rendezésébe.
Ha olyan ügyben fordulnak keresettel a bírósághoz, amelyre választottbírósági
szerzõdés jött létre, és a választottbírósági kikötés érvényesnek tekinthetõ,
a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetve a
késõbbiekben a pert erre tekintettel megszünteti. Az alperes a per
megszüntetésére irányuló kérelmét legkésõbb a keresetlevélre benyújtott elsõ
érdemi ellenkérelmében adhatja elõ.
Ez a szabályozás kizárja, hogy az alperes az ügy befejezésének elhúzása
érdekében a tárgyalás késõbbi szakaszában támasszon hatásköri kifogást a
bíróság eljárása ellen, a választottbírósági kikötésre hivatkozással.
Tekintettel arra, hogy a Pp. 129. §-ában foglaltak alapján áttételre nincs
lehetõség, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben a keresetlevél
benyújtásához fûzõdõ jogi hatályok 30 napig fennmaradnak.
A 8. § alkalmazásának feltétele, hogy olyan ügyben indítsák a keresetet,
amelyre nézve érvényes választottbírósági szerzõdés jött létre (nem elég
tehát, hogy az ügynek valamely kapcsolata legyen választottbírósági szerzõdés
hatálya alá tartozó üggyel).
Érvénytelen például az olyan választottbírósági szerzõdés, amely
választottbíróság elé nem terjeszthetõ ügyre vonatkozik. Hatálytalan például a
már lejárt választottbírósági szerzõdés.
Annak érdekében, hogy a választottbírósági eljárás indokolatlanul ne
szenvedjen késedelmet, az a körülmény, hogy valamelyik fél a
választottbírósági szerzõdés hatálya alá tartozó jogvitát a bíróság elé
terjeszti, nem akadálya annak, hogy a másik fél a választottbírósághoz
forduljon, illetve nincs akadálya a választottbírósági eljárás folytatásának
és a választottbírósági határozat meghozatalának az alatt az idõ alatt sem,
amíg az ügy a bíróság elõtt folyamatban van. Ha azonban a bíróság megállapítja
hatáskörét és a pert lefolytatja, ez a döntés minden más szervre kötelezõ, így
kötelezi a választottbíróságot is, amelynek az elõtte folyó eljárást meg kell
szüntetnie. Ha a választottbíróság már ítéletet hozott, érvénytelenítési
keresetnek van helye, illetve ennek hiányában a bíróság a választottbíróság
ítéletének a végrehajtását meg fogja tagadni.
A választottbírósági eljárás folytatása erre tekintettel csak lehetõség, amit
mind a feleknek, mind pedig a választottbíróságnak meg kell fontolnia,
figyelembe véve, hogy milyen esélyei vannak a bírósági hatáskör
megállapításának. A folytatás lehetõségét azonban a törvénynek biztosítania
kell, mivel, ha a keresetnek a bírósághoz való benyújtásával automatikusan le
lehetne állítani a választottbírósági eljárást, ez az eljárás elhúzásának
módszerévé válna.
a 9-10. §-hoz
Az egyéb általános rendelkezések körében a Javaslat mindenekelõtt értelmezõ
szabályokat ad. Fontos szabály a 10. § rendelkezése, amely megdönthetõ
törvényi vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a választottbírósági
eljárás során kézbesített iratokat mikor kell átvettnek tekinteni.
II. Fejezet
A választottbíróság megalakítása
a 11-16. §
A választottbírák kijelölésének rendjét a 11-16. §-ok szabályozzák.
A választottbírónak a felektõl függetlennek és pártatlannak kell lennie, akit
titoktartás kötelez.
A Javaslatban foglalt rendelkezések egyaránt vonatkoznak több tagból álló
választottbíróságra, illetve az egyesbíróra.
A választottbíróság ítéletét az állam elismeri, és a bíróságok végrehajtják.
Szükség van tehát arra, hogy a Javaslat (12. §) meghatározza azokat a
minimális feltételeket, amelyek közül bármelyiknek a hiánya kizárja azt, hogy
valakit választottbírónak jelöljenek. A feltételek között a magyar
állampolgárság nem szerepel, tehát belföldi felek közötti jogvita elbírálására
is lehet külföldi állampolgárságú választottbírót jelölni.
A feltételek között sem a jogi, sem más szakképzettség elõírása nem szerepel.
A Javaslat a felekre bízza annak eldöntését, hogy a választottbírák
rendelkezzenek-e szakképzettséggel, és ha igen, milyennel. A Javaslatban
szereplõ életkor-minimum igazodik a bíróvá választáshoz megkövetelt
életkorhoz.
A választottbírák számának meghatározását tekintve a Javaslat a feleknek
teljes szabadságot ad, azzal, hogy a választottbírák száma - a Magyarországon
kialakult rendszerrel összhangban - csak páratlan lehet. Ez biztosítja a
többségi szavazás elvi lehetõségét.
A választottbírósági gyakorlatban tipikus a három választottbíróból álló
választottbíróság, ezért, ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak
meg, a választottbírák száma három. Ha a felek bármilyen más számú
választottbíróságot akarnak kialakítani, a választottbírák számában meg kell
állapodniuk.
A 14. § alapvetõ szabálya, hogy a felek szabadon állapíthatják meg a
választottbírák kijelölésének eljárását, a 15-16. § szabályainak érvényesülése
mellett. Ha a felek nem tudtak, vagy nem kívántak a kijelölés rendjében
megállapodni, a kijelölés a 14. § (2)-(3) bekezdése szerint történik meg.
A 14. § (2) bekezdésében szereplõ határidõ nem jogvesztõ, az ellen igazolási
kérelemnek helye van. Ez a Javaslatban szereplõ határidõkre általában
vonatkozik, egy kivétellel: a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére
irányuló kereset megindításának határideje jogvesztõ jellegû (55. §).
Ha sem a felek által kialakított szabályok alapján, sem pedig a Javaslatban
elõírt eljárás alkalmazásával nem tud a választottbíróság létrejönni, a
hiányzó választottbírót általában a fél kérelmére a bíróság jelöli ki (15. §).
A Javaslat elfogadását, illetve hatálybalépését követõen célszerû lesz, ha a
bíróság a szóba jöhetõ
választottbírákról összeállítást készít, és esetleg egy meghatározott rendszer
szerint ezek közül jelöli ki a hiányzó választottbírót. Másik megoldásként
kínálkozik, hogy valamely testületet keres meg - például egy országos
gazdasági kamarát -, hogy saját választottbírói névjegyzékébõl tegyen
javaslatot a választottbíró személyére.
A választottbírák elfogulatlanságához és pártatlanságához rendkívül nagy érdek
fûzõdik. Ez a választottbírósági eljárás egyik feltétlen érvényesülést kívánó
alapkövetelménye. A választottbíró már akkor, amikor kijelölésével
kapcsolatban megkeresik, köteles feltárni azokat a körülményeket, amelyek
jogos kétséget ébreszthetnek pártatlansága vagy függetlensége tekintetében. Ez
a kötelezettsége az egész eljárás során folyamatosan fennáll. Amennyiben a
választottbíró e kötelezettségének nem tesz eleget, s az a fél tudomására jut,
az ítélet érvénytelenítése kérhetõ a bíróságtól [55. § (1) bek. e) pont],
kivéve, ha a félnek olyan idõben jutott tudomására a választottbíró
elfogultsága, amikor kizárási indítványt terjeszthetett volna elõ (azaz az
ítélethozatal elõtt), s ezt - a törvény 19. § (2) bekezdésében vagy a felek
megállapodásában elõírt - határidõn belül nem tette meg.
A Javaslat nem részletezi, hogy melyek azok a körülmények, amelyek jogos
kétséget ébreszthetnek a bíró pártatlansága vagy függetlensége tekintetében,
hiszen ezek rendkívül sokfélék lehetnek, így a kellõ mértékben általános
szabály bármely felsorolással történõ megbontása célszerûtlen lenne.
Elfogultnak tekinthetõ a választottbíró, ha pl. anyagi vagy személyes
érdekeltsége van az ügyben, illetve közeli kapcsolatban áll valamelyik féllel,
akár közvetlenül, akár közvetett módon.
A kijelölést írásban kell elfogadni; az ezzel kapcsolatos szabályokat a 17. §
tartalmazza. Ha a felek eltérõen nem állapodtak meg, a választottbíróság
tagjai maguk közül elnököt választanak.
a 18-23. §-hoz
Ha a felek nem állapodtak meg a kizárási eljárásban, a 19-20.§-t kell
alkalmazni. A szabályozásból kiemelésre érdemes, hogy a kizárással érintett
választottbíró lemondhat megbízatásáról, illetve a felek megállapodhatnak a
választottbíró megbízatásának megszüntetésében; ez azonban nem jelenti azt,
hogy a választottbíró vagy a hozzájáruló fél a felhozott okot ténylegesen
elismerné. A szabályozás kizárólag az eljárás gyorsítását célozza. Egyébként a
kizárási kérelem ügyében lemondás vagy megállapodás hiányában "elsõ fokon" a
választottbíróság dönt, a kizárási kérelemmel érintett választottbíró
részvételével. Ezt a megoldást az indokolja, hogy mindaddig, amíg a kizárási
kérelmet el nem bírálták,
valamennyi választottbíró helyzete változatlan. A kizárási kérelmet
elõterjesztõ részére azonban megfelelõ garanciát nyújt, hogy kérelmével - ha
az elbírálás eredményével nem ért egyet - a bírósághoz fordulhat, hogy az
döntsön véglegesen a kizárás ügyében.
A bíróság döntéséig a választottbíróság saját választása szerint vagy tovább
folytatja az ügy elbírálását, vagy bevárja a bíróság döntését. Ez a megoldás
lehetõvé teszi, hogy a választottbíróság, ha úgy látja, hogy a feleknek
indokolatlan költségeket okozna az ügy elbírálásában való további
elõrehaladás, bevárhassa a bíróság határozatát, ha pedig úgy ítéli meg, hogy a
várakozás indokolatlan késedelemmel járna, avagy esetleg a kizárást
kezdeményezõ félnek éppen ilyen késedelem elõidézése a célja, az eljárást
tovább folytathassa.
A kijelölt választottbíró még egy esetben mondhat le: ha képtelenné válik
feladatainak ellátására, vagy kellõ idõben nem tud eljárni. Ilyen esetben a
felek is megállapodhatnak a választottbíró megbízatásának megszüntetésében.
A választottbírói tisztség megszûnésének egyéb eseteiben (21. §) a felek
bírósághoz fordulhatnak, ha vita merült fel a tisztség megszûnésével
kapcsolatban. A 22. §-ban biztosított bírói út tehát csak a 21. §-ban
meghatározott megszünési esetekkel kapcsolatos vitára vonatkozik, de például a
kizárásra, vagy az eljárásnak határozathozatallal történõ megszüntetése
esetére nem. A 22. § a bírósághoz fordulás lehetõségét nem köti határidõhöz,
ugyanis e megszûnési okok természetüknél fogva önmagukban is késleltetik az
eljárást, így nem áll fenn annak a veszélye (szemben a kizárási indítvánnyal),
hogy a megszûnési okok felvetését, illetve vitatását a felek perelhúzásra
használják fel. Itt ugyanis éppenhogy a per befejezését sürgetni kívánó fél
fog a bírósághoz fordulni.
Ha bármilyen okból az egyik választottbíró kiesik, helyette újat kell
választani, természetesen ugyanazon szabályok szerint, mint amelyeket a
kiesett bíró kijelölésénél alkalmaztak (23. §).
III. Fejezet
A választottbíróság hatásköre
a 24-25. §-hoz
A 24. § (1) bekezdése alapján elsõdlegesen a választottbíróságot illeti meg az
a jog, hogy saját hatáskörérõl döntsön. Ez a megoldás összhangban áll a
választottbíróságra vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal.
A választottbíróság hatáskörének megállapítása alapvetõen összefügg a
választottbírósági megállapodás létérõl és érvényességérõl való döntéssel.
Ebbõl a szempontból a szerzõdésbe foglalt választottbírósági kikötést önálló
megállapodásként kell kezelni, nem pedig a szerzõdés részeként. Az a döntés
tehát, hogy a szerzõdés érvénytelen, nem jelenti önmagában, hogy a szerzõdésbe
foglalt választottbírósági kikötés is érvénytelen, vagyis a
választottbíróságnak a kikötésen alapuló hatáskörét nem érinti a szerzõdés
érvénytelensége.
A választottbíróságnak az a határozata, amelyben saját hatáskörérõl, valamint
a választottbírósági szerzõdés létérõl és érvényességérõl dönt, adott esetben
nem kizárólagos és nem is végleges. Pozitív döntését a bíróság a 25. § alapján
felülbírálhatja, de felülbírálható az a választottbírósági ítélet
érvénytelenítésére irányuló perben (55. §), illetve szûk körben az ítélet
végrehajtásának megtagadására vonatkozó eljárás keretében is (59. §). A
bíróság a hatáskör kérdésében a Javaslat 8. §-ában szabályozott eljárás
keretében is állást foglalhat.
A választottbíróság a saját hatáskörének megállapításánál nincs a felek
kérelméhez kötve, enélkül is dönthet hatáskörének hiányáról, így pl., ha azt
észleli, hogy választottbírósági úton el nem dönthetõ ügyben kellene eljárnia.
A hatáskör hiányára való hivatkozást az eljárás lehetõ legkorábbi szakaszában
fel kell vetni, tehát már a válasziratban. Ha a hatáskör túllépésére az
eljárás folyamán kerül sor, a kifogást nyomban akkor kell felvetni, amikor a
hatáskör túllépését eredményezõ kérdés felmerül. Elõfordulhat azonban, hogy
valamelyik fél nem ismeri fel azonnal, hogy a kérelem túlterjed a
választottbíróság hatáskörén, ezért a 24. § (3) bekezdése lehetõséget ad arra,
hogy a választottbíróság késõbb is elfogadhassa a hatásköri kifogást.
A 25. § igyekszik elkerülni annak veszélyét, hogy a hatáskör hiányára
hivatkozással valamelyik fél a választottbírósági eljárást indokolatlanul
megakaszthassa, továbbá azt is, hogy a hatáskör meglétének vagy hiányának
bizonytalansága miatt a választottbírósági eljárások indokolatlanul
folytatódjanak, anyagi terhet jelentve a felek részére. Ennek megfelelõen az a
helyes, ha a választottbíróság haladéktalanul állást foglal a hatásköri
kifogás ügyében. Pozitív döntés esetében így nyomban megnyílik annak
lehetõsége, hogy az állásfoglalással egyet nem értõ fél bírósághoz
fordulhasson, vagyis nem kell bevárnia az ítéletet, hogy aztán annak
érvénytelenítését kérhesse. A választottbíróságnak azonban nem kell
szükségképpen külön végzésben állást foglalnia a saját hatásköre kérdésében.
Ha az ügy jellege lehetõvé teszi a mielõbbi ítélethozatalt, az ügyet lezáró
ítéletben is utalhat a hatásköri kifogás elutasítására. Ennek alapján a fél
érvénytelenítési keresettel élhet a meghozott választottbírósági ítélet ellen.
Ha a választottbíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, döntése ellen nem
lehet a bírósághoz fordulni. E rendelkezés összhangban van azzal az elvvel,
mely szerint a hatáskörrõl való döntés elsõdlegesen a választottbíróság joga.
a 26. §-hoz
Míg a 36. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a választottbírósági
megállapodással nem összeegyeztethetetlen, ha valamelyik fél a bíróságtól
ideiglenes intézkedést kér, addig a 26. § magának a választottbíróságnak az
ideiglenes intézkedések megtételére való jogát tárgyalja. Ha a felek másképp
nem állapodnak meg, a választottbíróság kérelemre az általa szükségesnek
látott ideiglenes intézkedéseket elrendelheti, így pl. valamely árunak
harmadik személynél való elhelyezését, annak megóvását, romlandó áru eladását,
építkezések állagmegóvást szolgáló folytatását, bizonyítékok megõrzését,
üzleti titkok védelmét stb. Ez a lehetõség tartalmilag jóval tágabb, mint a
Pp. szerint meghozható ideiglenes intézkedések köre.
Ugyanakkor a választottbíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés csak a
feleknek szól, a választottbíróság nem utasíthat harmadik személyeket, továbbá
nem kényszerítheti ki intézkedései végrehajtását a felekkel szemben sem. A
választottbíróság ideiglenes intézkedésre vonatkozó határozatának végre nem
hajtásából adódó anyagi következményekrõl a választottbírósági ítéletben kell
rendelkezni.
IV. Fejezet
A választottbíróság eljárása
a 27-28. §-hoz
Garanciális szabály a felekkel való egyenlõ elbánás elve. Ez a szabály a
választottbírósági eljárás egészében és minden részében érvényesítendõ,
sarkalatos rendelkezés, a választottbíráskodás egyik alapelve. A feleknek az a
joga, hogy a választottbírósági eljárás szabályait maguk határozzák meg, nem
sértheti az e §-ban foglalt elv feltétlen érvényesülését, tehát a felek ezzel
ellentétes hatású szabályokban érvényesen meg sem állapodhatnak.
A szabály magában foglalja, hogy a választottbíróságnak a feleket meg kell
hallgatnia, elõterjesztésük megtételére alkalmat kell adnia (27. §).
A Javaslat biztosítja a felek autonómiáját az eljárási szabályok meghatározása
terén, a törvény kötelezõ szabályainak azonban érvényesülniük kell. Ha a felek
az eljárási szabályokban nem állapodnak meg, az eljárás rendjét a
választottbíróság jogosult meghatározni. Állandó választottbíróságnál erre
nincs alkalmanként szükség, mivel
az eljárási szabályzat tartalmazza a szükséges rendelkezéseket, és a
választottbíróság azt alkalmazza. (Egyébként ez utóbbi is a felek
megállapodásának tekintendõ, amelytõl a felek egyes pontokat illetõen el is
térhetnek.)
A Pp. nem "háttérjoga" a választottbírósági eljárásnak; annak szabályai csak
akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg, vagy a választottbíróság
jogosult az eljárás rendjét megállapítani, és így dönt. Ugyanakkor mind a
felek, mind a választottbíróság nemzetközi okmányba foglalt eljárási
szabályokat (pl. UNCITRAL Rules) is alkalmazhatnak.
a 29-30. §
A felek a választottbírósági eljárás során használandó nyelvben vagy
nyelvekben szabadon állapodnak meg, tehát akkor is, ha az eljárás nem minõsül
nemzetközi választottbíráskodásnak. Ezt a megoldást az indokolja, hogy ilyen
esetekben is lehetõséget kell adni pl. nem magyar anyanyelvû feleknek vagy
bíráknak saját nyelvük használatára.
Ha a felek a választottbírósági eljárás során használandó nyelvben nem
állapodnak meg, belföldi választottbíráskodás esetén az eljárás nyelve
természetesen a magyar.
A választottbíráskodás helyét a felek, a felek megállapodásának hiányában a
választottbíróság állapítja meg (30. §). A választottbírák azonban bárhol
tanácskozhatnak, eljárási cselekményeket bárhol folytathatnak.
A választottbíráskodás helyének megállapítása igen fontos és több
vonatkozásban is meghatározó. A választottbíráskodás helye szerepet játszik
pl. annak megállapításában, hogy a a választottbíráskodás e törvény hatálya
alá tartozike, vagy hogy a választottbíráskodás nemzetközi-e. A
választottbíráskodás helyének meghatározása rendkívül fontos lehet a
választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása szempontjából is. Ha
a felek a választottbíráskodás helyét nem állapították meg, azt az eseti
választottbíróság maga határozza meg. Állandó választottbíróság esetén erre
nincs szükség, székhelyének az állandó választottbíróság alapító okiratában
meghatározott hely minõsül.
a 31-32. §-hoz
A 31. §-ban írt szabályoknak elsõsorban az elévülés megszakításával
kapcsolatban van jelentõsége, de pl. biztosítási intézkedés is csak az eljárás
megindítása után kérhetõ.
Az (1) bekezdés szabálya az eseti választottbíróságra vonatkozik, amikor is az
eljárás megindításához nem feltétlenül szükséges a szabályszerû keresetlevél
benyújtása, elegendõ, ha a fél nyilatkozatát, amelyben a vita
választottbíróság elé utalását közli, az ellenérdekû fél kézhez veszi.
A Javaslat abból indul ki, hogy eseti választottbíráskodás esetében a felperes
választottbírósági eljárást kezdeményezõ cselekménye (31. §) - amelynek
alapján a választottbíróság megalakul -, valamint a részletes kereseti kérelem
egymástól idõben elválnak, és az utóbbi benyújtására általában a
választottbíróság megalakulását követõen kerülhet sor.
Az állandó választottbíróságok szabályzata az eljárást általában a
bírókijelölést és kereseti kérelmet egyaránt tartalmazó iratnak a
választottbírósághoz való érkezésével tekinti megkezdettnek. A (2) bekezdés is
ezt követi, vagyis a keresetlevélnek az állandó választottbírósághoz történõ
érkezésétõl lehet az eljárás megindulását számítani.
A 32. § rendelkezései csak a felek eltérõ megállapodása hiányában
érvényesülnek. Mind a felperes, mind pedig az alperes köteles elõadni mindazt,
ami alapján a választottbíróság határozatát meghozhatja. Azt is a felek,
illetve a választottbíróság határozza meg, hogy mennyi idõn belül kell ezeket
a jognyilatkozatokat megtenni.
A 32. § (3) bekezdése a kereset vagy válaszirat módosításának, kiegészítésének
lehetõségét tartalmazza, a felek azonban - megállapodásukkal - ezt
kizárhatják. Ilyen megállapodás hiányában maga a választottbíróság is
kizárhatja az adott kereset- vagy válasziratmódosítást illetve kiegészítést,
ha az mérlegelése szerint az eljárás indokolatlan elhúzódására vezetne. A
választottbíróságnak a felek érdekét, a módosítás vagy kiegészítés természetét
kell vizsgálnia, s e joga gyakorlása során általában nem, hanem csak adott
kérelem vonatkozásában utasíthatja el a módosítást vagy kiegészítést.
A 32. § (4) bekezdésének értelmezõ rendelkezése vonatkozásában az ott említett
kivétel törvényi szabályozására azért van szükség, mert a viszontkereset
elõterjesztésének elmulasztásához nem lehet szankciót fûzni.
a 33-35. §-hoz
A felek eltérõ megállapodása hiányában a választottbíróságnak a feleket meg
kell hallgatnia, valamennyi fél jelenlétében szóbeli tárgyalást kell tartania
(33. §). Ez a rendelkezés lényegében a Javaslat 27. §-ában foglalt alapelvi
rendelkezés eljárásjogi végrehajtását szolgálja. Ugyanakkor a felek
megállapodása nem sértheti a 27. §-ban biztosított jogokat. A felek
rendelkezhetnek úgy is, hogy a választottbíróság az okiratok alapján, a felek
szóbeli meghallgatása nélkül hozza meg határozatát. A szóbeli tárgyalásról
jegyzõkönyvet kell készíteni annak érdekében, hogy késõbb megállapítható
legyen mind a szóbeli tárgyalás ténye, mind pedig a szóbeli tárgyaláson
elhangzottak lényege.
A felek kellõ idõben történõ elõzetes értesítésének kötelezettségét tartalmazó
33. § (2) bekezdése kötelezõen érvényesülõ szabály, amelynek elmulasztása a
választottbírósági határozat érvénytelenítését vonhatja maga után.
Természetesen mást kell kellõ idõben megtörténtnek tekinteni pl. belföldi vagy
nemzetközi választottbíráskodás esetében.
A (3) bekezdés szabálya is összhangban áll a választottbíróságnak azzal a
kötelezettségével, hogy a feleket egyenlõ módon kezelje, és lehetõséget adjon
állásfoglalásukra valamennyi felmerülõ kérdésben.
A 33. § (4) bekezdésében elõírt jegyzõkönyv kézbesítési kötelezettség azt
szolgálja, hogy a felek dokumentumokkal rendelkezzenek az eljárásról, ez
ugyanis alapfeltétele annak, hogy pl. az ítélet érvénytelenítése iránti perben
(55. § (1) bek. c) és e) pontja) a fél bizonyíthassa álláspontját.
A választottbírósági eljárással szemben is jogosan támasztott követelmény,
hogy a felek pontosan ismerjék mulasztásuk várható következményét. A
választottbíróság a 34. § (1) bekezdésében foglalt permegszüntetési eszközzel
csak akkor él, ha a felek másképpen nem állapodtak meg. A (2) bekezdés
rögzíti, hogy a választottbírósági eljárásban mulasztási ítéletnek nincs
helye. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a választottbíróság az eljárás
folytatásának eredményeképpen - alperesi ellenvélemény hiányában - a felperes
állításait valónak fogadja el, s erre alapítsa ítéletét.
Annak ellenére, hogy a választottbírákat a felek maguk választották, a
választottbírósági eljárásban számos olyan kérdés merülhet fel, amelynek
elbírálásához a választottbíróságnak megfelelõ szakismeretei nincsenek, és
ezért szakértõt kell igénybe vennie (35. §). A szakértõt a választottbíróság
jelöli ki, és egyben meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértõtõl
választ vár. A szakértõ igénybevételének oka tehát értelemszerûen megegyezik a
Pp-ben meghatározott okkal, egyébként azonban a Pp. szabályai nem
érvényesülnek.
A választottbíróság azt is elrendelheti, hogy bármelyik fél adja meg a
szakértõ mûködéséhez szükséges felvilágosítást, illetve tegye lehetõvé, hogy
az meghatározott tárgyakat, vagy iratokat megtekinthessen. A felek
megállapodásukban szakértõ igénybevételét ki is zárhatják.
A felek ellenkezõ megállapodása hiányában - ha a választottbíróság
szükségesnek találja, vagy valamelyik fél kérelmezi - az írásban vagy szóban
adott szakértõi véleményt követõen a szakértõ a tárgyaláson köteles
megjelenni, ahol a felek kérdéseket intézhetnek hozzá, továbbá más tanúk,
illetve szakértõk szóbeli meghallgatását is igényelhetik a szakkérdések
tisztázása érdekében.
a 36. §-hoz
A hatályos Pp. 361. §-a (2) bekezdésével összhangban álló rendelkezés (36. §)
lehetõséget ad arra, hogy a választottbíróság a bizonyítási eljárás során
szükség esetén a helyi bíróság segítségét vegye igénybe. A gyakorlat tanúsága
szerint erre csak kivételes esetekben van szükség, vagyis akkor, ha a
választottbíróság elõtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentõs
nehézséggel járna. A bizonyítást ott kell lefolytatni, ahol a legcélszerûbb.
Ezt a választottbíróság határozza meg. A megkeresett rendes bíróság köteles
jogsegélyt nyújtani.
Ha annak jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak, a bíróság a fél
kérelmére ideiglenes intézkedést akkor is elrendelhet, ha nyilvánvaló, hogy az
elrendelést követõen a fél nem peres eljárás, hanem választottbírósági eljárás
megindítását fogja kezdeményezni. E szabályt alkalmazni kell - viszonosság
esetén - akkor is, ha a választottbíróság székhelye nem Magyarországon van.
A választottbíróság elõtt folyamatban lévõ ügyben a bíróságtól - ha annak a
bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban elõírt feltételei fennállnak -
biztosítási intézkedés is kérhetõ.
A rendes bíróság ideiglenes illetve biztosítási intézkedéseirõl azért
rendelkezik a Javaslat, mert ha nem mondaná ki ezen intézkedések és a
választottbírósági eljárás összeegyeztethetõségét, a bíróság az ilyen
intézkedések iránti kérelmet elutasítaná a választottbírósági kikötésre
hivatkozással. Mivel a választottbíróságnak nincs felhatalmazása ilyen típusú,
kikényszeríthetõ intézkedések meghozatalára, csak ezzel a megoldással
biztosítható a választottbírósági eljárás "egyenértékûsége".
V. Fejezet
Határozathozatal és az eljárás megszûnése
a 37-40. §-hoz
Több választottbíróból álló választottbíróság esetén általánosan elterjedt
módszer a szótöbbséggel történõ határozathozatal. Lehetséges azonban, hogy pl.
a három választottbíróból álló választottbíróság tagjai valamennyien különbözõ
véleményen vannak, és így határozat
nem hozható. A Javaslat 37. §-a szerint ebben az esetben az elnök dönt.
A szótöbbséggel történõ határozathozatal természetesen nem jelenti azt, hogy a
határozathozatalban csak a választottbírák többségének kellene részt vennie. A
határozathozatal valamennyi választottbíró részvételét igényli.
A választottbírósági eljárás gyorsabb, hatékonyabb menetének biztosítását
szolgálja a 37. § (2) bekezdésében szabályozott lehetõség.
A határozat végrehajtását nagymértékben elõsegíti, ha a felek jogvitájukat
maguk rendezik, egyezséget kötnek. A választottbíróság azzal is támogatja ezt,
hogy a felek kérésére az egyezséget ítéletbe foglalja. Ezzel a felek
rendelkezésére áll és az egyezség végrehajtását biztosítja a
választottbírósági ítélet elismerésének és végrehajtásának intézményrendszere,
mert az ítéletbe foglalt egyezség a választottbíróság által hozott ítélettel
azonos hatályú.
Az egyezség ítéletbe foglalásának feltételei: a felek erre irányuló közös
kérelme, valamint az, hogy a választottbíróság ne tagadja meg az egyezség
ítéletbe foglalását.
Erre olyan esetekben kerülhet sor, amikor az egyezség tartalma
jogszabálysértõ, vagy a közrendet sérti, illetve a feleknek a jogszabályok
kikerülésére irányuló összejátszása áll fenn, tehát olyan kivételes esetekben,
amikor a választottbíróság "nem adhatja nevét" a felek egyezségéhez.
A 39. § az ítélettel szemben támasztott formai és tartalmi követelményeket
sorolja fel. Ezek közül kiemelésre érdemes, hogy az ítéletnek tartalmaznia
kell az ítélet meghozatalának helyét és idõpontját. Helyként a 30. § szerinti
helyet kell megjelölni, és az ítéletet - ellenbizonyítást kizárva - úgy kell
tekinteni, mint ami ezen a helyen készült, függetlenül attól, hogy azt a
választottbírák esetleg másutt hozták meg. Nem indokolt ugyanis, hogy egy
véletlenszerû esemény megváltoztassa a felek által a választottbíráskodás
helyének meghatározásakor figyelembe vett joghatásokat.
A keltezésnek minden esetben meg kell felelnie az ítélet meghozatala valóságos
idõpontjának, mivel annak is fontos joghatásai lehetnek; pl. ha a felek
elõírják, hogy a választottbírák mennyi idõn belül kötelesek ítéletet hozni.
A Javaslat nem írja elõ a választottbírósági ítéletnek bíróságnál vagy
valamely hatóságnál történõ letétbe helyezését.
a 41-42. §-hoz
Az ítélet meghozatalával a választottbírósági eljárás megszûnik, s ezzel
egyidejûleg megszûnik általában a választottbíróság megbízatása is. A
megszûnésnek azonban vannak más esetei is, ezeket szabályozza a 41. § (2)
bekezdése.
A választottbíróság végzéssel szünteti meg az eljárást, ha a felperes nem
terjeszti elõ vagy visszavonja keresetét. Egyes esetekben az eljárás ilyen
okból való megszüntetése sértheti az alperesnek a vita végleges rendezésére
irányuló jogos érdekét. Erre tekintettel a választottbíróság csak abban az
esetben szünteti meg az eljárást visszavonás folytán, ha az alperes - a
választottbíróság által is elismert jogos érdekeire hivatkozással - nem
ragaszkodik az eljárás lefolytatásához.
Ha az eljárás megszûnésében a felek megállapodnak, a választottbíróságnak az
eljárást végzéssel kell megszüntetnie.
Megszüntetésre ad alapot az is, ha a választottbíróság úgy ítéli meg, hogy az
eljárás folytatása bármilyen más okból szükségtelen vagy lehetetlen.
Az ítélet kijavítását bármelyik fél annak kézhezvételétõl számított 30 napon
belül kérheti, kivéve, ha a felek más határidõben állapodtak meg. A 30 napos
határidõ biztosítása azért szükséges, mert lehetséges, hogy a felek akár
egymással, akár a választottbírósággal elõzetesen tanácskozni kívánnak. Magát
a kérelmet a másik fél egyidejû értesítésével kell benyújtani (egyetértése nem
szükséges), és az kiterjedhet bármilyen számolási, gépelési, adminisztratív
vagy hasonló természetû hiba kijavítására. Az ítélet kijavítására nem csak a
fél, hanem a választottbíróság saját kezdeményezésére is sor kerülhet,
ugyancsak 30 napon belül, amelyet az ítélet keltezésétõl kell számítani. A
határidõ indokolt esetben meghosszabbítható. A kijavításra határidõ nélkül
lehetõséget adni azért nem indokolt, mivel az eseti választottbíróságok
esetében az idõ múlásával ez egyre kevésbé hajtható végre. A határidõ elõírása
ösztönzi a feleket arra, hogy a választottbírósági ítéletet minden szempontból
alaposan vizsgálják meg.
Az ítélet értelmezése csak a felek egyetértése esetén lehetséges. Pontosan meg
kell jelölni, hogy mely kérdésben, az ítélet mely részére vonatkozóan kéri a
fél az értelmezést. Az értelmezés az indokolás részévé válik.
Végül elõfordulhat, hogy a választottbíróság valamelyik kereseti kérelemrõl
nem döntött. Az érdekelt fél - a másik fél egyidejû értesítésével - az ítélet
kézhezvételétõl számított 30 napon belül kérheti, hogy a választottbíróság
hozzon kiegészítõ ítéletet az eljárás során elõterjesztett, de el nem döntött
kérelem tekintetében. A
választottbíróságnak ehhez is 30 nap áll rendelkezésére (43. §); tárgyalást
szükség szerint kell tartania.
VI. Fejezet
Nemzetközi választottbírósági eljárás
a 45-47. §
A Javaslat egyaránt vonatkozik a nemzeti és a nemzetközi
választottbíráskodásra. A nemzetközi ügyekben szükséges eltérõ szabályokat
állapítja meg ez a fejezet. Eltérõ szabály hiányában a nemzetközi
választottbíráskodásra is a Javaslat I-V. fejezeteinek rendelkezéseit kell
alkalmazni.
A nemzetközi ügyek mennyisége ma még nem indokolja azt, hogy több állandó
választottbíróság járjon el ilyen ügyekben. Ezért a Javaslat - a gazdasági
kamarákról szóló törvényhez igazodva - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
mellett szervezett Állandó Választottbíróság hatáskörét mondja ki nemzetközi
ügyek tekintetében (45. §). Ez nem akadálya azonban ad hoc választottbíróság
létrehozásának nemzetközi ügyekben sem.
A Javaslat 46. §-a határozza meg, hogy mi tekinthetõ nemzetközi
választottbíráskodásnak.
Fõszabályként a választottbíráskodás akkor nemzetközi, ha a felek székhelye
(telephelye) a szerzõdés megkötésének idõpontjában különbözõ államokban van.
Ha a félnek több telephelye van, akkor a választottbírósági szerzõdéssel
legszorosabb kapcsolatban álló telephelyet tekinti a Javaslat irányadónak. Ez
a megoldás felel meg az ingók nemzetközi adásvételérõl szóló, Magyarország
által is ratifikált 1980. évi Bécsi Egyezménynek, és ezt választotta
szabályozási elvének a nemzetközi választottbíráskodásról szóló ENSZ
Mintatörvény is. Ez a telephely meghatározás eltér a magyar cégjogban ismert
telephely fogalomtól.
Nemzetközi a választottbíráskodás abban az esetben is, ha a felek telephelye
nem egymástól különbözõ államokban van, de a felek a választottbíróság
székhelyeként a saját telephelyük államától különbözõ, más helyet jelöltek
meg.
Ugyancsak nemzetközi a választottbíráskodás, ha a kötelezettség jelentõs
részét nem a felek székhelyén, hanem más országban kell teljesíteni, vagy a
vita egy másik országhoz szorosabban kötõdik, még akkor is, ha a felek
telephelye azonos államban van.
A 47. § a választottbírósági szerzõdés létrejöttét megkönnyítõ szabályt ad
nemzetközi ügyekben.
a 48-50. §-hoz
A nyelvhasználatról rendelkezõ 48. § abban tér el az általános szabálytól (29.
§), hogy a felek megállapodásának
hiányában az eljárás nyelvét a választottbíróság határozza meg. Annak
ellenére, hogy a választottbíróság székhelye Magyarországon van, az eljárás
nyelve nem szükségképpen magyar, tekintettel arra, hogy a felek, illetve a
választottbírák is gyakran külföldiek. Ez adott esetben szükségessé teheti,
hogy az iratokhoz a felek fordítást csatoljanak.
Míg a nemzeti választottbíráskodás körében az alkalmazandó jog kérdése nem
merül fel, hiszen a választottbíróság a magyar anyagi jogot alkalmazza, addig
nemzetközi választottbíráskodás esetében az alkalmazandó jogot a felek
határozzák meg. Döntésüktõl függ, hogy jogviszonyukat és abból eredõ
jogvitájukat mely ország anyagi joga alapján kell elbírálni. Feltehetõ, hogy
jogviszonyuk létesítése, valamint a teljesítés során is magatartásukat e
választott jog rendelkezéseihez igazították. A jogválasztás lehetõsége
összhangban van a nemzetközi magánjog azon alaptételével, mely szerint a
szerzõdésekre elsõsorban azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek
választottak.
A felek eltérõ kikötése hiányában valamely állam jogának, jogrendszerének
kikötése nem jelenti a szóban forgó állam kollíziós normáinak is a kikötését,
tehát nem kerülhet sor a nemzetközi magánjog szabályai szerinti továbbutalásra
vagy visszautalásra.
Ha a felek nem éltek a jogválasztás lehetõségével, a választottbíróságnak kell
az alkalmazandó jogot meghatároznia. A magyarországi székhelyû
választottbíróság az eset összes körülményeire figyelemmel fogja azt
eldönteni, hogy a felek rendelkezése hiányában indokolt-e a magyar nemzetközi
magánjog szabályait alkalmazni. A választottbíróság döntése során nem köteles
valamely kollíziós jog szabályain keresztül meghatározni az alkalmazandó
anyagi jogot, hanem azt közvetlenül keresi meg.
Nemzetközi választottbíráskodás esetében a felek megállapodhatnak abban, hogy
a választottbíróság nem valamely állam joga, hanem a méltányosság alapján
bírálja el az ügyet. Ehhez azonban az szükséges, hogy a felek erre
kifejezetten felhatalmazzák a választottbíróságot (49. §).
Nemzetközi választottbíráskodás esetén a Javaslat rendelkezéseit csak akkor
kell alkalmazni, ha a nemzetközi választottbíráskodásról (vagy valamelyik
típusáról) nemzetközi szerzõdés másképpen nem rendelkezik.
VII. Fejezet
A bíróság eljárása
az 51-53. §-hoz
A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyek a megyei bíróságok
hatáskörébe tartoznak (51. §). A koncentrációt a
speciális szakértelem szükségessége, az egységes gyakorlat kialakításának
kívánalma és az ügyek száma indokolja.
Azok az ügyek - a választottbírósági ítélet érvénytelenítésétõl eltekintve - ,
amelyekben a bíróságnak szerepe van, mind a választottbírósági eljárás
folyamatában merülnek fel (pl. bírókijelölés, hatáskörrõl döntés stb). Az
eljárás hatékonyságához hozzátartozik, hogy a bírósági döntés minél
egyszerûbben és gyorsabban megtörténjen. A bíróság nemperes eljárásban, népi
ülnökök közremûködése nélkül jár el. Határozata ellen sem fellebbezésnek, sem
felülvizsgálatnak nincs helye.
Az 51-53. § szabályai nem vonatkoznak a 36. §-ban leírt bírósági eljárásokra.
A bizonyítás során nyújtott jogsegély tekintetében a 36. § (4) bekezdése
speciális hatásköri és illetékességi szabályt konstruál, míg az ideiglenes
intézkedések [36. § (1) bek.] illetve a biztosítási intézkedések [36. § (2)
bek. ] tekintetében a vonatkozó jogszabályok (Pp., Vht.) hatásköri és
illetékességi szabályai az irányadók.
az 54-57. §-hoz
A választottbírósági eljárás lényegéhez tartozik, hogy a választottbírósági
ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Mindamellett bármelyik fél jogosult
az ítélet érvénytelenítése érdekében a bírósághoz fordulni, ha álláspontja
szerint a törvényben (55. §) taxatíve felsorolt érvénytelenítési okok
valamelyike fennáll.
Ezek a hibák nem a jogvita érdemi elbírálásával, a választott jog helyes vagy
helytelen alkalmazásával, az ítélet vagy az indokolás helytálló vagy téves
voltával függnek össze. A bíróság tehát érdemben nem bírálhatja felül a
választottbírósági ítéletet, csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárás során a
felek akarata, jogos érdekeinek védelme és a törvény kötelezõen alkalmazandó
szabályai érvényesültek-e. A bíróság szerepe lényegében a választottbírósági
szerzõdés érvényesülésének biztosítása. Ezen túlmenõen csak akkor
érvényteleníti a választottbíróság ítéletét, ha a vita tárgya a magyar jog
szerint választottbírósági útra nem tartozik (noha a felek odautalták), vagy
az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
Az érvénytelenítésre lehetõséget adó okok megegyeznek a külföldi
választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó, 1958-
ban megalkotott New York-i Egyezményben az elismerés és végrehajtás
megtagadását lehetõvé tevõ okokkal. (Az Egyezménynek Magyarország is tagja.)
Ezek az indokok jól alkalmazhatók a belföldi választottbírósági ítéletek
érvénytelenítésének szabályozására is.
A kérelem elõterjesztésére 60 napig van lehetõség, ami ugyan rövid idõ, de a
választottbíráskodás keretében a vitákat lehetõleg gyorsan kell rendezni, és
kerülni kell bizonytalan helyzetek tartós fenntartását. Éppen ezért a határidõ
jogvesztõ.
A bíróság e különleges peres eljárásban népi ülnökök közremûködése nélkül dönt
az érvénytelenítés kérdésében. Határozata ellen fellebbezés benyújtható, de
felülvizsgálatnak nincs helye.
A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére
szorítkozhat, tehát a bíróság kasszatórikus jogkörben jár el. Amennyiben
valamelyik fél érvénytelenítési keresetet indított, s a bíróság azt
megalapozottnak tartja, a választottbíróság ítéletének végrehajtását
felfüggesztheti.
A Javaslat szerint nincs lehetõség arra, hogy a felek kifejezett
megállapodásukkal elõre kizárják az érvénytelenítési per megindításának
lehetõségét.
az 58-60. §-hoz
A választottbírósági ítélethez a Javaslat (58. §) ugyanazt a hatályt fûzi,
mint a jogerõs bírósági ítélethez, megteremtve ezzel a választottbírósági
ítéletek elismerésének és végrehajtásának szilárd alapját. A felek tehát a
végrehajtás szempontjából ugyanolyan biztonságban lehetnek
választottbíráskodás esetében, mint amikor bírósághoz fordulnak. A
végrehajtást a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok szerint illetékes
bíróságtól kell kérni.
A külföldi választottbírósági ítéletek elismerésérõl és végrehajtásáról nem ez
a Javaslat, hanem az 1958. évi New York-i Egyezményt kihirdetõ 1962. évi 25.
törvényerejû rendelet rendelkezik. A végrehajtás megtagadásának okai azonosak
az ítélet érvénytelenítésére alapot adó okokkal.
A választottbírósági ítélet végrehajtásához az ítéletet vagy annak
hitelesített másolatát mellékelni kell. (Ezért nem szükséges a
választottbíróság ítéletének bírósági letétbe helyezése.) Figyelemmel arra,
hogy a választottbírósági ítélet idegen nyelven is készülhet, a magyarországi
végrehajtáshoz ilyen esetben magyar nyelvû hitelesített fordítást is csatolni
kell.
Ha az erre illetékes bíróság a választottbíróság ítéletét érvénytelenítette,
annak elismerését és végrehajtását az utóbbira illetékes bíróság megtagadja. A
végrehajtás megtagadására kerül sor az e Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben
akkor is, ha érvénytelenítési keresetet nem indítottak, de a bíróság
megállapítja, hogy a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra
nem tartozik, vagy a választottbírósági ítélet a közrendbe ütközik. Erre
azért van szükség, mert e két ok fennállása esetében az állam jogi érdeke,
hogy a választottbírósági ítélet ne legyen végrehajtható, így a végrehajtás
megakadályozása nem függhet kizárólag attól, hogy a fél indít-e
érvénytelenítési keresetet, vagy sem. Ezen túlmenõen elképzelhetõ, hogy a
hatáskörre vonatkozó - és a választottbírósági hatáskör hiányát megállapító -
bírósági döntés megszületéséig a választottbíróság már ítéletet hozott,
amelynek végrehajtását kérik. A bíróság abban az esetben sem köteles ezt az
ítéletet végrehajtani, ha a másik fél nem élt az érvénytelenítés
lehetõségével. A bíróságnak a saját hatáskörét megállapító döntése ugyanis
mindenkire nézve kötelezõ (közrendi szabály).
VIII. Fejezet
Vegyes és záró rendelkezések
a 61-69. §-hoz
A szabályozás jellege részben diszpozitív: a Javaslat minden lehetséges
vonatkozásban a felekre bízza azt, hogy vitás ügyüket milyen keretek között,
milyen szabályok alkalmazásával és kik döntsék el.
A Javaslat 61. §-a a szabályozás diszpozitivitásának körét kívánja
meghatározni.
Valamely szabály diszpozitív jellegére a Javaslat különféle - azonos értelmû -
fordulatokkal utal: "ha a felek eltérõen nem állapodtak meg"; "ha a felek
másképpen nem állapodnak meg"; "a felek szabadon megállapodhatnak"; "kivéve,
ha a felek megállapodása másként szól" stb. Ilyen fordulat hiányában a szabály
kógens, vagyis kötelezõen alkalmazandó.
Mivel a korábban használt szokásos jogi terminológia a "választottbírósági
egyezség jóváhagyása", illetve "érvénytelenítése" kifejezéseket használja, a
Javaslat kimondja, hogy ezen a jövõben a választottbíróság által ítéletbe
foglalt egyezséget kell érteni.
A Javaslat 63. §-a a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásáig a
Javaslat rendelkezéseit a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó
választottbíróságra rendeli alkalmazni.
Ez a fejezet rendelkezik továbbá arról, hogy a kapcsolódó jogszabályokban a
Javaslat folytán szükséges módosítások megtörténjenek, a meghaladott
rendelkezések pedig hatályon kívül helyezésre kerüljenek. Így módosítani kell
a Polgári Törvénykönyv 7. §-ának (2) bekezdését a választottbíróság
kiköthetõsége tekintetében.