MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/134.. számú
T Ö R V É N Y J A V A S L A T
az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl
Elõadó: Dr. Vastagh Pál
Budapest, 1994. október
I. Fejezet
BEVEZETÕ RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. §
(1) A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság ügyészsége által
foglalkoztatott ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára.
(2) Ügyészségi alkalmazott:
a/ az ügyész;
b/ az ügyészségi titkár;
c/ az ügyészségi fogalmazó;
d/ az ügyészségi nyomozó;
e/ a közép- vagy felsõfokú végzettségû - érdemi feladatot végzõ - ügyintézõ (a
továbbiakban: tisztviselõ);
f/ az ügyviteli feladatot végzõ dolgozó (a továbbiakban: ügykezelõ);
g/ az a/-f/ pontban nem említett más ügyészségi dolgozó (a továbbiakban:
fizikai alkalmazott).
(3) E törvénynek az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó
rendelkezéseit az ügyészségi titkárra, fogalmazóra és nyomozóra a XIV.
Fejezetben foglalt eltérésekkel, a tisztviselõre, az ügykezelõre és a fizikai
alkalmazottra pedig abban az esetben kell alkalmazni, ha e törvény
kifejezetten így rendelkezik.
(4) A törvény nem érinti az ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó
ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó - külön törvényben meghatározott -
rendelkezéseket.
(5) A törvény nem érinti a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi
dolgozók elõmenetelérõl és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII.
törvénynek (a továbbiakban: elõmeneteli törvény) a hatálya alá tartozó
ügyészségi alkalmazottakra irányadó rendelkezéseit.
A munkáltatói jogkör gyakorlója
2. §
(1) Ha törvény eltérõen nem rendelkezik, a munkáltatói jogkört a Magyar
Köztársaság legfõbb ügyésze (a továbbiakban: legfõbb ügyész) gyakorolja. A
legfõbb ügyész e jogkörét - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - egészben
vagy részben más, vezetõi munkakört betöltõ ügyészségi alkalmazottra
átruházhatja.
(2) Ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó esetében nincs helye a
munkáltatói jogkör átruházásának az
olyan jogkör tekintetében, amelynek gyakorlójaként törvény a legfõbb ügyészt
nevezi meg.
II. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI TESTÜLETEK
Az ügyészségi alkalmazottak tanácsa és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos
Tanácsa
3. §
(1) Az ügyészségi alkalmazottak tanácsa (a továbbiakban: alkalmazotti tanács)
mûködik:
a/ Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyészségén (a továbbiakban: Legfõbb Ügyészség);
b/ a Katonai Fõügyészségen, a területi katonai ügyészségekre (a továbbiakban:
katonai ügyészség) is kiterjedõ hatáskörrel;
c/ a megyei fõügyészségeken és a Fõvárosi Fõügyészségen (a továbbiakban
együtt: fõügyészség), az alárendelt helyi ügyészségekre is kiterjedõ
hatáskörrel;
d/ az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben.
(2) Az alkalmazotti tanácsokat az (1) bekezdésben felsorolt szervenként az ott
szolgálatot teljesítõ ügyészségi alkalmazottak választják öt évre. A Katonai
Fõ ügyészségen mûködõ alkalmazotti tanács megválasztásában résztvesznek a
katonai ügyészségeken szolgálatot teljesítõ ügyészségi alkalmazottak is, a
fõügyészségen mûködõ alkalmazotti tanács megválasztásában pedig a fõügyészség
alá rendelt helyi ügyészségeken szolgálatot teljesítõ ügyészségi alkalmazottak
is.
(3) Az alkalmazotti tanács tagjainak száma öt fõ; közülük legalább két fõt nem
az ügyészek közül kell megválasztani.
(4) Az alkalmazotti tanácsok tagjaik közül egy-egy fõt delegálnak öt évre az
Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsába (a továbbiakban: Országos Tanács).
(5) Az Országos Tanácsra és tagjaira a törvényben eltérõen nem szabályozott
kérdésekben az alkalmazotti tanácsra, illetõleg az annak tagjaira irányadó
rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.
(6) A tevékenységükhöz szükséges idõre az alkalmazotti tanács tagjait
(tisztségviselõit) legfeljebb nyolc óra, az Országos Tanács tagjait
(tisztségviselõjét) legfeljebb további nyolc óra munkaidõ kedvezmény illeti
meg havonta. Erre az idõre személyi alapbér és bérpótlék jár.
4. §
(1) Az alkalmazotti tanácsot egyetértési jog illeti meg a jóléti célú
pénzeszközök felhasználásával, illetõleg az ilyen jellegû intézmények és
ingatlanok hasznosításával kapcsolatos tervek elfogadása tekintetében.
(2) Ha az egyetértés hiánya miatt a felek között vita merül fel, akkor a Munka
Törvénykönyvének az egyeztetésre, a közvetítésre és a kötelezõ döntõbírói
eljárásra vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
(3) Az alkalmazotti tanácsnak véleményezési joga van
a/ az ügyészségi alkalmazottak lényeges érdekeit, illetõleg nagyobb csoportját
érintõ munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen az ügyészi szervek
hatáskörébe tartozó szervezeti változtatásokra vonatkozó elképzeléseket,
b/ az új munkaszervezési módszerek bevezetését,
c/ az ügyészi szervezet által meghirdetett - anyagi vagy erkölcsi elismeréssel
járó - pályázatot,
d/ a munkarend kialakítását,
e/ a törvény által meghatározott egyéb kérdéseket
illetõen.
(4) Ha az (1) és (3) bekezdésben felsorolt tárgykörben a döntés (intézkedés)
az alkalmazotti tanácsok legalább kétharmadának jogkörét érinti, az
alkalmazotti tanácsok jogkörében az Országos Tanács jár el. Az Országos Tanács
állásfoglalását kell kikérni abban az esetben is, ha az alkalmazotti tanácsok
a tervezett döntés (intézkedés) tekintetében nem egybehangzóan nyilatkoztak.
5. §
(1) Az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) az ügyészség tervezett
intézkedésével (4. § (1) és (3) bekezdés) kapcsolatos álláspontját tizenöt
napon belül közli a munkáltatóval. Ennek elmulasztását úgy kell tekinteni,
mintha az intézkedéssel egyetértene. A tizenöt napos határidõt a tervezetnek
az elnökhöz való érkezésétõl kell számítani.
(2) A 4. §-ban foglaltakat sértõ intézkedés érvénytelenségének megállapítása
iránt az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) a tudomásszerzéstõl számított
tizenöt napon belül, de legkésõbb az intézkedés megtételét követõ hatvan napon
belül a Munka Törvénykönyvének a munkaügyi vitákra vonatkozó szabályai szerint
jogvitát kezdeményezhet. A keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó
hatálya van.
6. §
(1) Az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) tagja (tisztségviselõje) a 4. §
(1) és (3) bekezdésében meghatározott jogosultság gyakorlásával összefüggésben
- ha törvény eltérõen nem rendelkezik - a munkáltató
nyilvántartásaiba betekinthet, s minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet,
amely az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyával összefüggõ
szociális érdekeivel kapcsolatos. A munkáltató a betekintést és a
tájékoztatást nem tagadhatja meg.
(2) Az alkalmazotti tanács és az Országos Tanács, illetõleg ezek tagjai
(tisztségviselõi) a jogkörük gyakorlása során tudomásukra jutott személyes
adatokat nem hozhatják nyilvánosságra a név, a szolgálati hely és a beosztás
kivételével. Egyéb adatokat, tényeket csak a munkáltató jogos érdekeinek
veszélyeztetése, illetõleg az ügyészségi alkalmazottak személyiségi jogainak
megsértése nélkül hozhatják nyilvánosságra.
7. §
A törvényben nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra (Országos
Tanácsra) a Munka Törvénykönyvének az üzemi tanácsra (központi üzemi tanácsra)
vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni, kivéve az üzemi
megbízottra és az elnök díjazására vonatkozó szabályait.
Az összügyészi értekezlet
8. §
(1) A törvény, a legfõbb ügyész, illetõleg az összehívásra jogosult más vezetõ
által meghatározott ügyekben, továbbá ha azt a részvételre jogosult ügyészek
egyharmada vagy az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szerv a napirend
megjelölésével kéri, összügyészi értekezletet tartanak
a/ a Legfõbb Ügyészségen,
b/ a fõügyészségen és az alárendelt helyi ügyészségeken,
c/ a Katonai Fõügyészségen,
d/ a katonai ügyészségen
szolgálatot teljesítõ ügyészek. A fõügyészség és az alárendelt helyi
ügyészségek ügyészei közös összügyészi értekezletet tartanak.
(2) Az összügyészi értekezlet - ha a törvény eltérõen nem rendelkezik -
tanácsadó, véleményezõ és javaslattételi joggal mûködik.
(3) Az irányítása alá tartozó ügyészi szervezet összügyészi értekezletét
a/ a legfõbb ügyész,
b/ a katonai fõügyész,
c/ a megyei fõügyész, a fõvárosi fõügyész (a továbbiakban együtt: fõügyész) és
d/ a katonai ügyészséget vezetõ ügyész
hívja össze.
(4) Az összügyészi értekezlet összehívása kötelezõ:
a/ a törvényben, továbbá a legfõbb ügyész által meghatározott esetekben;
b/ ha azt a részvételre jogosult ügyészek egyharmada, illetõleg az érdekelt
munkavállalói érdekképviseleti szerv a napirend megjelölésével kéri.
(5) A (4) bekezdés b/ pontjában meghatározott esetben az összügyészi
értekezletet az indítvány kézhezvételét követõ tizenöt napon belüli idõpontra
kell összehívni.
(6) Az összügyészi értekezlet akkor határozatképes, ha azon a részvételre
jogosult ügyészek több mint kétharmada jelen van. A határozatképesség
megállapítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az ügyészt, aki:
a/ keresõképtelen;
b/ rendes, szülési vagy fizetésnélküli szabadságon van;
c/ sor- vagy tartalékos katonai, illetõleg polgári szolgálatát tölti.
(7) Az összügyészi értekezlet határozatait - ha a törvény eltérõen nem
rendelkezik - szótöbbséggel hozza.
Az ügyészi tanács
9. §
(1) Ügyészi tanács mûködik:
a/ a Legfõbb Ügyészségen;
b/ a Katonai Fõügyészségen a katonai ügyészségekre is kiterjedõ hatáskörrel;
c/ a fõügyészségeken az alárendelt helyi ügyészségekre is kiterjedõ
hatáskörrel.
(2) Az ügyészi tanács véleményt nyilvánít - a legfõbb ügyészt és a legfõbb
ügyész helyettest kivéve - az ügyész kinevezését (magasabb munkakörbe
helyezését) és felmentését, továbbá egyéb olyan kérdést illetõen, amelyben a
munkáltatói jogkör gyakorlója a véleményét kéri, vagy a véleményének kikérését
a törvény, illetõleg a legfõbb ügyész elrendeli.
(3) A véleménynyilvánításra az az ügyészi tanács illetékes, ahová az ügyészt
kinevezik, illetõleg ahol a felmentésre javasolt ügyész szolgálati helye van.
(4) A véleménynyilvánítás joga az ügyészi tanács tagjait együttesen illeti
meg. Az ügyészi tanács akkor határozatképes, ha a tagok több mint fele jelen
van.
(5) Az ügyészi tanács határozatait szótöbbséggel hozza. Az ülést vezetõ elnök
(elnökhelyettes) csak abban az esetben szavaz, ha az ügyészi tanács többi
tagja között szavazategyenlõség alakult ki.
(6) A véleménynyilvánítás határideje a megkeresésének az ügyészi tanács
elnökéhez (elnökhelyetteséhez) érkezésétõl számított nyolc nap. E határidõ
elmulasztása esetében a
döntés az ügyészi tanács véleményének hiányában is meghozható.
10. §
(1) Az ügyészi tanács öt tagját, közülük az elnököt, elnökhelyettest öt évre
az ügyészek közül titkos szavazással választja:
a/ a Legfõbb Ügyészség összügyészi értekezlete;
b/ a fõügyészség összügyészi értekezlete;
c/ a Katonai Fõügyészség és a katonai ügyészségek együtt megtartott
összügyészi értekezlete.
(2) Az ügyészi tanácsnak a szavazatok számának sorrendjében az lehet a tagja,
aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha szavazategyenlõség miatt a
választás nem jár eredménnyel,a szavazást mindaddig meg kell ismételni, amíg a
választáshoz szükséges szavazattöbbséget elérik.
(3) Nem választható az ügyészi tanács tagjává az az ügyész, aki fegyelmi
büntetés hatálya alatt áll.
(4) Nem választható az ügyészi tanács tagjává a legfõbb ügyész és a magasabb
vezetõ állású ügyész.
11. §
(1) Megszûnik az ügyészi tanácstagság az ügyész:
a/ megbízatása idejének lejártával;
b/ ügyészségi szolgálati viszonyának megszûnésével, illetõleg a munkavégzési
kötelezettség alóli felmentéssel;
c/ legfõbb ügyésszé történõ megválasztásával vagy magasabb vezetõ állású
munkakörbe való kinevezésével;
d/ tagságról való lemondásával;
e/ tagságból való felmentésével;
f/ büntetõ, illetõleg fegyelmi felelõsségét megállapító határozat jogerõre
emelkedésével.
(2) A tagságból történõ felmentésrõl az összügyészi értekezlet dönt titkos
szavazással. A felmentéshez a leadott érvényes szavazatok több mint fele
szükséges.
(3) Szünetel az ügyészi tanácstagság a fegyelmi eljárás megindításától annak
jogerõs befejezéséig, illetõleg a ügyészségi szolgálati viszony szünetelése
alatt.
(4) Ha az ügyészi tanács tagjainak száma négy fõ alá csökken, vagy mind az
elnök, mind az elnökhelyettes ügyészi tanácstagsága megszûnik, új választást
kell tartani.
12. §
(1) Az ügyészi tanács mûködését - e törvény keretei között - ügyrendben
szabályozza.
(2) A törvényben nem szabályozott kérdésekben az ügyészi tanácsra az
alkalmazotti tanácsra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni,
azzal az eltéréssel, hogy az ügyészi tanács egyetértési jogot nem gyakorol és
csak a jogosítványai gyakorlásához szükséges mértékben kérhet tájékoztatást.
A szakmai kollégium
13. §
(1) A Legfõbb Ügyészségen és a fõügyészségen az azonos ügyszakban
foglalkoztatott ügyészek részvételével szakmai kollégiumok mûködnek. A szakmai
kollégium elméleti és jogalkalmazási kérdésekben véleményt nyilvánít és
javaslatot tesz.
(2) A Legfõbb Ügyészségen mûködõ szakmai kollégiumokban a Katonai Fõügyészség
ügyészei is résztvesznek. A fõügyészségen mûködõ szakmai kollégiumoknak tagjai
a helyi ügyészségeken szolgálatot teljesítõ ügyészek is.
(3) A szakmai kollégiumok számát, részletes hatáskörét és a körükbe tartozó
szervezeti egységeket a Legfõbb Ügyészségen a legfõbb ügyész, fõügyészségen a
fõügyész határozza meg.
(4) A szakmai kollégiumot a legfõbb ügyész, illetõleg a fõügyész vagy az
általuk megbízott ügyész vezeti és hívja össze.
(5) A szakmai kollégium határozatképességére, a határozathozatal módjára és a
véleménynyilvánítás (javaslattétel) határidejére a 9. § (4)-(6) bekezdésében
foglalt rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.
III. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONY LÉTESÍTÉSE, MÓDOSÍTÁSA, A VEZETÕK
MEGBÍZATÁSA, KINEVEZÉSE, A VEZETÕI MEGBÍZATÁS, KINEVEZÉS MEGSZÛNÉSE
14. §
(1) Ügyésszé azt a büntetlen elõéletû magyar állampolgárt lehet kinevezni,
illetõleg legfõbb ügyésszé megválasztani, akinek egyetemi jogi végzettsége van
és külön jogszabály szerinti jogi szakvizsgát tett. A katonai ügyészi
kinevezés további feltétele, hogy a kinevezendõ személy a Magyar Honvédség
hivatásos állományú tisztje legyen.
(2) A legfõbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés hat
évre választja.
(3) A legfõbb ügyész helyettest a legfõbb ügyész javaslatára a köztársasági
elnök határozatlan idõre nevezi ki.
(4) Az ügyészt a legfõbb ügyész határozatlan idõre nevezi ki. Nyugdíjas,
illetõleg a nyugdíjkorhatárt betöltött személy határozott idõre is
kinevezhetõ.
(5) Az ügyészségi szolgálati viszony a kinevezéssel (megválasztással) és annak
elfogadásával jön létre.
15. §
(1) A legfõbb ügyész a megválasztása után az Országgyûlés elõtt - az
Országgyûlés házszabályai szerint - esküt tesz.
(2) Az ügyésznek a kinevezés közlésétõl számított nyolc munkanapon belül esküt
kell tennie. Ennek elmulasztása vagy megtagadása esetén a kinevezés hatályát
veszti. Ha az ügyész az eskütételben akadályozva van, a határidõt az akadály
megszünésétõl kell számítani. Az ügyész az eskütételt követõen kezdi meg
mûködését.
(3) Az eskü szövege a következõ:
"Én ......................... ügyész esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar
Köztársasághoz hû leszek, az Alkotmányt, az alkotmányos jogszabályokat
megtartom és ügyészi munkám során megtartatom, hivatali kötelezettségemnek
legjobb tudásom szerint eleget teszek. Az állami és szolgálati titkot
megõrzöm. Törvényes kötelezettségeim teljesítése során elfogulatlanul és
részrehajlás nélkül járok el. "
(4) A legfõbb ügyész helyettes a köztársasági elnök elõtt, a többi ügyész
pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója elõtt tesz esküt.
16. §
(1) Az ügyészt a magasabb vezetõ állású ügyészi és vezetõ állású ügyészi
munkakörbe - a legfõbb ügyész helyettes és a katonai ügyészségi csoportvezetõ
ügyész kivételével - a legfõbb ügyész nevezi ki. A katonai ügyészségi
csoportvezetõ ügyészt a katonai fõügyész nevezi ki.
(2) Magasabb vezetõ állású ügyész:
a/ a legfõbb ügyész helyettes;
b/ a fõosztályvezetõ ügyész;
c/ a fõosztályvezetõ helyettes ügyész;
d/ a legfõbb ügyészségi osztályvezetõ ügyész, a katonai fõügyészségi
osztályvezetõ ügyész;
e/ a fõügyész;
f/ a megyei, fõvárosi fõügyészhelyettes (a továbbiakban együtt:
fõügyészhelyettes);
g/ a katonai ügyészséget vezetõ ügyész.
(3) Vezetõ állású ügyész:
a/ a katonai ügyészséget vezetõ ügyész helyettese;
b/ a legfõbb ügyészségi osztályvezetõ helyettes ügyész;
c/ a megyei, fõvárosi fõügyészségi osztályvezetõ ügyész;
d/ a legfõbb ügyészségi csoportvezetõ ügyész;
e/ a megyei, fõvárosi fõügyészségi csoportvezetõ ügyész;
f/ a katonai ügyészségi csoportvezetõ ügyész;
g/ a helyi ügyészséget vezetõ ügyész (a továbbiakban: helyi vezetõ ügyész);
h/ a helyi vezetõhelyettes ügyész.
(4) A legfõbb ügyész pályázat útján tölti be a kinevezési jogkörébe tartozó
magasabb vezetõ állású ügyészi és a helyi vezetõ ügyészi munkaköröket. A
legfõbb ügyész - a legfõbb ügyész helyettesi állás kivételével - más állás
pályázat útján történõ betöltését is elrendelheti.
(5) A pályázatot a legfõbb ügyész írja ki. A nyilvános pályázati felhívásnak a
pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat
elbírálásának határidejét tartalmaznia kell.
(6) A pályázat elbírálásáig a legfõbb ügyész - a katonai ügyészségi
csoportvezetõ ügyészi munkakör esetében a katonai fõügyész - megbízást adhat a
betöltetlen vezetõi munkakör ellátására.
17. §
A legfõbb ügyésznek a vezetõ kinevezése elõtt meg kell ismernie
a/ fõosztályvezetõ ügyész, fõosztályi szervezetbe nem tartozó legfõbb
ügyészségi osztályvezetõ ügyész esetében a legfõbb ügyész helyettes és az
ügyészi tanács,
b/ fõosztályvezetõ helyettes ügyész és az a/ pontban nem említett legfõbb
ügyészségi /katonai fõügyészségi/ osztályvezetõ ügyész esetében a
fõosztályvezetõ ügyész és az ügyészi tanács,
c/ fõügyész esetében a legfõbb ügyész helyettes és az ügyészi tanács,
d/ fõügyészhelyettes, helyi vezetõ ügyész esetében a fõügyész és az ügyészi
tanács,
e/ katonai ügyészséget vezetõ ügyész esetében a katonai fõügyész és az ügyészi
tanács
véleményét a pályázókról.
18. §
(1) A pályázat eredményérõl a pályázókat legkésõbb a pályázati határidõ
lejártát követõ hatvan napon belül írásban kell tájékoztatni.
(2) Csak azt lehet a pályázatra kiírt munkakörbe kinevezni, aki a pályázaton
résztvett és a pályázati feltételeknek megfelelt.
19. §
(1) Ha nincs alkalmas pályázó, új pályázatot kell kiírni.
(2) Az új pályázat eredménytelensége esetén a vezetõi munkakör megbízás útján
tölthetõ be. A megbízás legfeljebb egy évre szólhat. A megbízás lejártával a
megbízott vezetõt - a felek eltérõ megállapodása hiányában - eredeti
munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.
20. §
(1) A legfõbb ügyész megbízatása megszûnik:
a/ a megbízatási idõtartam (14. § (2) bekezdés) leteltével;
b/ felmentésével;
c/ lemondásával;
d/ összeférhetetlenségének megállapításával (39. § (2) bekezdés a/ pont);
e/ országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré
történõ megválasztásával (40. § (2) bekezdés);
f/ hivatalvesztése kimondásával;
g/ bíróságnak közügyektõl eltiltást kimondó jogerõs határozatával;
h/ halálával.
(2) A megbízatási idõtartam leteltét követõ nappal a korábbi legfõbb ügyészt -
ha ehhez hozzájárul - más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi
legfõbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati
viszonya a megbízatási idõtartam leteltének idõpontjában megszûnik.
(3) A köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés határozatával felmentheti
a legfõbb ügyészt megbizatása alól, ha a legfõbb ügyész neki fel nem róható
okból nem képes eleget tenni a megbízatásából adódó feladatainak.
(4) A (3) bekezdésben említett esetben a korábbi legfõbb ügyészt - ha ehhez
hozzájárul - más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi legfõbb
ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy a más ügyészi munkakörbõl eredõ
feladatainak ellátására sem lenne képes, ügyészségi szolgálati viszonyát
felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi tanács véleményének
kikérése mellõzhetõ. A felmentési idõ hat hónap, amely a legfõbb ügyészi
megbízatás alól való felmentést követõ nappal kezdõdik. A korábbi legfõbb
ügyészt a felmentési idõ teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési
kötelezettség alól. A korábbi legfõbb ügyészt végkielégítés és a mentesítés
idõtartamára átlagkeresete illeti meg. Nem jár átlagkereset arra az idõre,
amely alatt a korábbi legfõbb ügyész munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
(5) A legfõbb ügyész a köztársasági elnök útján az Országgyûlés elnökéhez
intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról.
A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról
történõ lemondás ideje hat hónap; a felek ennél rövidebb idõben is
megállapodhatnak. A lemondási idõ
azon a napon kezdõdik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat az
Országgyûlés elnökéhez megérkezik.
(6) Az (5) bekezdésben említett esetben a korábbi legfõbb ügyészt - ha ehhez
hozzájárul - a lemondási idõ lejártát követõ nappal más ügyészi munkakörbe
kell áthelyezni. Ha a korábbi legfõbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul
hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idõ lejártának napjával
megszûnik.
(7) A (2), a (4) és a (6) bekezdésben említett munkáltatói intézkedést az
újjonan megválasztott legfõbb ügyész, ennek hiányában a legfõbb ügyész
helyettes teszi meg.
(8) A köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés határozatával kimondja a
legfõbb ügyész hivatalvesztését, ha a legfõbb ügyész neki felróható okból nem
tesz eleget megbízatásából eredõ feladatainak, illetõleg jogerõs ítéletben
megállapított büntettet követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná
vált.
(9) Az (1) bekezdés d/-h/ pontjaiban meghatározott esetekben a legfõbb ügyész
ügyészségi szolgálati viszonya is megszûnik.
21. §
(1) A legfõbb ügyész helyettes megbízatása megszûnik:
a/ felmentésével;
b/ lemondásával;
c/ összeférhetetlenségének megállapításával (39. §);
d/ országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré
történõ megválasztásával (40. §);
e/ hivatalvesztése kimondásával;
f/ bíróságnak közügyektõl eltiltást kimondó jogerõs határozatával;
g/ halálával.
(2) A köztársasági elnök a legfõbb ügyész javaslatára bármikor, indokolás
nélkül felmentheti a legfõbb ügyészhelyettest megbízatása alól.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben a korábbi legfõbb ügyész helyettest -
ha ehhez hozzájárul - más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi
legfõbb ügyész helyettes az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy a más ügyészi
munkakörbõl eredõ feladatainak az ellátására nem lenne képes, ügyészségi
szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi
tanács véleményének kikérése mellõzhetõ. A felmentési idõ hat hónap, amely a
legfõbb ügyész helyettesi megbízatás alól való felmentést követõ nappal
kezdõdik. A korábbi legfõbb ügyész helyettest a felmentési idõ teljes
tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. A korábbi
legfõbb ügyész helyettest végkielégítés és a mentesítés idõtartamára
átlagkeresete illeti meg. Nem jár
átlagkereset arra az idõre, amely alatt a korábbi legfõbb ügyész helyettes
munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
(4) A legfõbb ügyész helyettes a legfõbb ügyész útján a köztársasági elnökhöz
intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról.
A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról
történõ lemondás ideje hat hónap; a felek ennél rövidebb idõben is
megállapodhatnak. A lemondási idõ azon a napon kezdõdik, amikor a lemondásról
szóló jognyilatkozat a köztársasági elnökhöz megérkezik.
(5) A (4) bekezdésben említett esetben a korábbi legfõbb ügyész helyettest -
ha ehhez hozzájárul - a lemondási idõ lejártát követõ nappal más ügyészi
munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi legfõbb ügyész helyettes az
áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idõ
lejártának napjával megszûnik.
(6) A (3) és az (5) bekezdésben említett munkáltatói intézkedést a legfõbb
ügyész teszi meg.
(7) A köztársasági elnök a legfõbb ügyész javaslatára kimondja a legfõbb
ügyész helyettes hivatalvesztését, ha a legfõbb ügyész helyettes neki
felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredõ feladatainak, illetõleg
jogerõs ítéletben megállapított büntettet követett el, vagy más módon
tisztségére méltatlanná vált.
(8) Az (1) bekezdés c/-g/ pontjaiban meghatározott esetekben a legfõbb ügyész
helyettes ügyészségi szolgálati viszonya is megszûnik.
22. §
(1) A legfõbb ügyész, illetõleg a katonai fõügyész kinevezési jogkörébe
tartozó vezetõi kinevezés határozatlan idõre szól és az indokolás nélkül
bármikor visszavonható. Az ügyészi tanács véleményét a vezetõi kinevezés
visszavonásának tényérõl nem kell kikérni.
(2) A kinevezés visszavonásakor a vezetõt, ha ehhez hozzájárul - választása
szerint vagy a vezetõi beosztásának megfelelõ vagy pedig annál alacsonyabb
szintû ügyészségen - más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni.
(3) Ha a korábbi vezetõ az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy az ügyészi
munkakörbõl eredõ feladatainak az ellátására nem lenne képes, ügyészségi
szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi
tanács véleményének kikérése mellõzhetõ. A felmentési idõ a kinevezés
visszavonását követõ nappal kezdõdik. A korábbi vezetõt a felmentési idõ
teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól.
(4) A legfõbb ügyész, illetõleg a katonai fõügyész kinevezési jogkörébe
tartozó magasabb vezetõ állású ügyész hat hónapos határidõvel, vezetõ állású
ügyész pedig három hónapos határidõvel vezetõi tisztségérõl lemondhat; a felek
ennél rövidebb határidõben is megállapodhatnak. Lemondás esetében a legfõbb
ügyész a vezetõt - ha ehhez hozzájárul - más ügyészi munkakörbe helyezi. Ha a
vezetõ az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ezt úgy kell tekinteni, hogy
ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idõ lejártának napjával lemondással
megszûnik.
23. §
(1) A kinevezést módosítani - a legfõbb ügyészi és a legfõbb ügyész helyettesi
megbízatás alóli felmentés, illetõleg a vezetõi kinevezés visszavonása,
továbbá jogerõs fegyelmi büntetés kivételével - csak a munkáltatói jogkör
gyakorlója és az ügyész közös megegyezésével lehet. Egyebekben a Munka
Törvénykönyvének a munkaszerzõdés módosítására vonatkozó szabályait kell
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy nem kell közös megegyezés:
a/ munkáltatói intézkedés folytán a személyi alapbérben és a bérpótlékban
bekövetkezõ növekedéshez;
b/ jogszabályi rendelkezés folytán a személyi alapbérben és a bérpótlékban
bekövetkezõ változáshoz.
(2) Az ügyészt - az 55. § (1) bekezdésének d/ pontjában említett eset
kivételével - csak kérelmére vagy ügyészségi érdekbõl a hozzájárulásával lehet
más szolgálati helyre áthelyezni.
24. §
Az ügyészt két évenként, ezenbelül legfeljebb hat hónapra lehet ügyészségi
érdekbõl - ügyészi munkakörbe - ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni.
A kirendelést - a megkezdése elõtt legalább tizenöt nappal - az ügyésszel
írásban közölni kell, megjelölve a kirendelés helyét, kezdetét és annak
idõtartamát.
IV. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONY MEGSZÛNÉSE
A legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati
viszonyának megszûnése
25. §
(1) A legfõbb ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszûnik:
a/ a megbízatási idõtartam (14. § (2) bekezdés) leteltével (20. § (2)
bekezdés);
b/ felmentésével (20. § (4) bekezdés);
c/ lemondásával (20. § (6) bekezdés);
d/ összeférhetetlenségének megállapításával (39. §);
e/ országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré
történõ megválasztásával (40. §);
f/ hivatalvesztése kimondásával (20. § (8) bekezdés);
g/ bíróságnak közügyektõl eltiltást kimondó jogerõs határozatával;
h/ halálával.
(2) A legfõbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati viszonya megszûnik:
a/ felmentésével (21. § (3) bekezdés);
b/ lemondásával (21. § (5) bekezdés);
c/ összeférhetetlenségének megállapításával (39. §);
d/ országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré
történõ megválasztásával (40. §);
e/ hivatalvesztése kimondásával (21. § (7) bekezdés);
f/ bíróságnak közügyektõl eltiltást kimondó jogerõs határozatával;
g/ halálával.
A legfõbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának
megszûnése
26. §
A legfõbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya
megszûnik:
a/ a felek közös megegyezésével;
b/ felmentésével;
c/ lemondásával;
d/ rendkívüli lemondásával;
e/ összeférhetetlenségének megállapításával;
f/ országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré
történõ megválasztásával;
g/ bíróságnak közügyektõl eltíltást kimondó jogerõs határozatával;
h/ hivatalvesztés fegyelmi büntetést kiszabó jogerõs fegyelmi határozattal;
i/ a határozott idõ lejártával;
j/ halálával.
27. §
Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya az ügyész és a legfõbb ügyész közös
megegyezésével bármikor megszüntethetõ.
28. §
(1) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát a legfõbb ügyész felmentéssel
akkor szüntetheti meg, ha:
a/ megszûnt az ügyészségnek az a tevékenysége, amelynek körében az ügyészt
foglalkoztatták;
b/ átszervezés, létszámcsökkentés következtében az ügyész munkaköre
feleslegessé vált;
c/ az ügyész feladatai ellátására alkalmatlan;
d/ az ügyész saját jogú nyugdíjra szerzett jogosultságot;
e/ az ügyész felmentése a 22. § (3) bekezdésében meghatározott okból válik
szükségessé.
(2) Az (1) bekezdés a/-c/ pontjaiban meghatározott esetben sem szüntethetõ meg
az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya felmentéssel, ha fennállnak a Munka
Törvénykönyvében meghatározott felmondási tilalmak.
(3) Az (1) bekezdés a/-c/ pontja alapján az ügyész akkor menthetõ fel, ha a
képzettségének, illetõleg alkalmasságának megfelelõ másik betölthetõ munkakör
nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá.
(4) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya csak különösen indokolt esetben
szüntethetõ meg felmentéssel:
a/ az ügyész öregségi nyugdíjra való jogosultságának megszerzését megelõzõ öt
éven belül;
b/ ha az ügyész egyedülálló, az eltartott gyermeke nappali iskolai
tanulmányainak befejezéséig,de legfeljebb a gyermek huszonötéves koráig.
(5) A katonai ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell
megszüntetni, ha hivatásos állományú katonai szolgálati viszonya megszünt és
más ügyészi munkakörbe történõ áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy az
alkalmasságának megfelelõ másik betölthetõ ügyészi munkakör nincs. Ilyen
esetben a Munka Törvénykönyvében írt felmondási tilalmakat nem kell figyelembe
venni. Ha a katonai ügyész ügyészségi szolgálati viszonya más okból szûnik
meg, a legfõbb ügyész a hivatásos állományú katonát a Magyar Honvédség
parancsnokának a rendelkezésére bocsátja.
(6) A felmentést indokolni kell; az indokolásból a felmentés okának világosan
ki kell tûnnie. A felmentés okának valóságát és okszerûségét a munkáltatónak
kell bizonyítania.
(7) Az ügyész felmentési ideje hat hónap. Az ügyészt a felmentés idõtartamának
legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell.
29. §
(1) Az ügyész a legfõbb ügyészhez intézett nyilatkozatával az ügyészségi
szolgálati viszonyáról lemondhat.
(2) A magasabb vezetõ állású ügyész lemondási ideje hat hónap, a többi ügyészé
három hónap; ennek egy részére vagy egészére a munkavégzés alól mentesítés
adható.
30. §
A munkavégzés alóli mentesítés idõtartamára az ügyészt átlagkeresete illeti
meg. Nem jár átlagkereset arra az
idõre, amely alatt az ügyész munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
31. §
(1) Rendkívüli lemondással az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyát akkor
szüntetheti meg, ha a munkáltató
a/ az ügyészségi szolgálati viszonyból eredõ lényeges kötelezettségét
szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentõs mértékben megszegi, vagy
b/ olyan magatartást tanúsít, amely az ügyészségi szolgálati viszony
fenntartását lehetetlenné teszi.
(2) A rendkívüli lemondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való
tudomásszerzéstõl számított hat napon belül, legfeljebb azonban az ok
bekövetkeztétõl számított hat hónapig lehet gyakorolni.
(3) Rendkívüli lemondás esetén a munkáltató az ügyész részére annyi idõre járó
átlagkeresetét köteles kifizetni, amennyi felmentése esetén járna, az
ügyészségi szolgálati viszony megszûnésének idõpontját pedig az ügyészre
irányadó felmentési idõ figyelembevételével kell meghatározni.
32. §
A határozott idõre létesített ügyészségi szolgálati viszony az ügyész
lemondásával nem szüntethetõ meg, felmentéssel pedig a 28. § (1)-(3)
bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is megszüntethetõ, ha a
munkáltató a határozott idõbõl még hátralévõ idõre jutó átlagkeresetét az
ügyész részére elõre megfizeti. A felmentési idõ ebben az esetben nem
terjedhet túl azon az idõponton, amikor az ügyész ügyészségi szolgálati
viszonya a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszûnt volna.
A végkielégítés
33. §
(1) Az ügyészt, ha az ügyészségi szolgálati viszonya a 20. § (4) bekezdésében,
a 21. § (3) bekezdésében vagy a 34. § (2) bekezdésében meghatározott okból,
továbbá felmentése vagy rendkívüli lemondása folytán megszûnik, valamint a 67.
§ (5) bekezdésében meghatározott esetben végkielégítés illeti meg.
(2) A végkielégítés összege, ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyban
töltött ideje
a/ az öt évet nem haladja meg, öthavi,
b/ a nyolc évet nem haladja meg, héthavi,
c/ a tizenkét évet nem haladja meg, kilenchavi,
d/ a húsz évet nem haladja meg, tizenegy havi,
e/ a húsz évet meghaladja, tizenhárom havi személyi alapbérének megfelelõ
összeg.
(3) Végkielégítésre nem jogosult az ügyész, ha - az egészségügyi okot kivéve -
alkalmatlanság címén mentették fel. Nem jár végkielégítés, ha az ügyész saját
jogú nyugdíjra szerzett jogosultságot, továbbá ha - rendkívüli lemondása
kivételével - a határozott idõre létesített ügyészségi szolgálati viszonya
szûnik meg.
(4) Ismételten létesített ügyészségi szolgálati viszony felmentéssel történõ
megszûnésekor a végkielégítés alapjául a korábbi végkielégítést követõen
ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõt lehet csak figyelembe venni.
(5) A végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezések a katonai ügyészre akkor
vonatkoznak, ha hivatásos állományú katonai szolgálati viszonya is megszûnik.
Ez esetben a katonai ügyészt végkielégítés csak e törvény szerint illeti meg.
Az ügyészségi szolgálati viszony jogellenes megszüntetése
34. §
(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató az ügyészségi szolgálati
viszonyt jogellenesen szûntette meg, az ügyészt eredeti munkakörében tovább
kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt javadalmazását és
felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a javadalmazásnak és a kárnak azt a
részét, amely máshonnan megtérült.
(2) Amennyiben az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának fenntartását nem
kívánja, ezt úgy kell tekinteni, mintha ügyészségi szolgálati viszonya a
bírósági ítélet jogerõre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szûnt
volna meg. Az ügyész elmaradt javadalmazását és kárát az (1) bekezdésben
foglaltak szerint ebben az esetben is meg kell téríteni és részére a felmentés
esetén egyébként járó végkielégítést kell fizetni.
(3) Ha a felmentés azért jogellenes, mert a törvényben elõírtnál rövidebb
felmentési idõt állapítottak meg, ez a felmentést nem teszi érvénytelenné, de
ilyen esetben az ügyészségi szolgálati viszony a szabályos felmentési idõ
utolsó napjáig tart.
(4) Amennyiben az ügyészségi szolgálati viszonyt az ügyész valamely, az
ügyészségi szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó szabály megszegésével
szünteti meg, ezt úgy kell elbírálni, mintha az ügyészségi szolgálati viszonya
hivatalvesztés fegyelmi büntetés folytán szûnt volna meg.
V. Fejezet
AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG
35. §
Az ügyész nem lehet tagja pártnak és politikai tevékenységet nem folytathat
(Alkotmány 53. § (2) bekezdés).
36. §
(1) Az ügyész tudományos, oktatói (edzõi, versenybírói, játékvezetõi),
ismeretterjesztõ, mûvészeti, illetõleg szerzõi jogi védelemben részesülõ,
továbbá a kizárólag tiszteletdíj ellenében végzett lektori és szerkesztõi
tevékenység kivételével más keresõ foglalkozást nem folytathat, gazdasági
társaságban személyes közremûködési kötelezettséggel járó tagsági viszonyt nem
létesíthet, nem lehet felügyelõ bizottság, illetõleg igazgatótanács tagja és
gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõje, valamint hivatásával
összeférhetetlen egyéb tisztséget nem vállalhat, s ilyen tevékenységet nem
végezhet.
(2) Az ügyész a munkaköri feladataihoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért
tiszteletdíjat nem vehet fel.
(3) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét egészben vagy
részben érintõ munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt csak a munkáltatói
jogkör gyakorlójának elõzetes hozzájárulásával létesíthet. A hozzájárulás
megtagadása miatt jogvita nem kezdeményezhetõ.
(4) Az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét nem érintõ munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony létesítését az ügyész köteles a munkáltatói jogkör
gyakorlójának elõzetesen bejelenteni. A munkáltatói jogkör gyakorlója a
jogviszony létesítését megtiltja, ha az az ügyész ügyészségi szolgálati
viszony alapján betöltött munkakörével a törvény rendelkezései szerint
összeférhetetlen.
37. §
(1) Nem létesíthetõ olyan ügyészségi szolgálati viszony, amelyben az
ügyészségi alkalmazott hozzátartozójával (97. §) irányítási (felügyeleti),
ellenõrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a legfõbb ügyész esetében a
köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés, a legfõbb ügyész helyettes
esetében a legfõbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök, a többi ügyészségi
alkalmazott esetében pedig a legfõbb ügyész - különösen indokolt esetben -
felmentést adhat.
38. §
Az ügyészségi alkalmazott köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben
összeférhetetlenségi ok merül fel.
39. §
(1) Az ügyész a 35. §-ban meghatározott összeférhetetlenségi okot legkésõbb a
kinevezésekor (megválasztásakor), a 36. § (1) bekezdésében meghatározott
összeférhetetlenségi okot pedig a kinevezéstõl (megválasztásától) számított
tizenöt napon belül köteles megszüntetni. Ennek megtörténtéig az ügyész a
tisztségébõl eredõ jogkörét nem gyakorolhatja.
(2) Ha az ügyész az (1) bekezdésben írt kötelezettségének az elõírt ideig nem
tesz eleget, vagy tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi
ok merül fel,
a/ a legfõbb ügyész esetében a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés,
b/ a legfõbb ügyész helyettes esetében a legfõbb ügyész javaslatára a
köztársasági elnök,
c/ a többi ügyész esetében pedig a legfõbb ügyész az ügyészi tanács elõzetes
véleményét kikérve
állapítja meg az összeférhetetlenséget.
(3) Ha az ügyész az eljárás ideje alatt a vele szemben fennálló
összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását
mellõzni lehet.
(4) Ha a 37. § (1) bekezdése szerinti összeférhetetlenség az ügyészségi
szolgálati viszony fennállása alatt merül fel, akkor - az összeférhetetlenség
alóli felmentés, illetõleg a hozzátartozók megállapodása hiányában - a legfõbb
ügyész és hozzátartozója esetében a legfõbb ügyész tekintetében kell
megállapítani az összeférhetetlenséget, más esetben a (2) bekezdés b/-c/
pontjában említett dönti el, hogy melyik ügyészségi alkalmazott tekintetében
állapítja meg az összeférhetetlenséget.
(5) Az ügyészségi szolgálati viszony a (2) és (4) bekezdésben meghatározott
esetben az összeférhetetlenség megállapításának napjával szünik meg.
40. §
(1) Ha az ügyész országgyûlési,helyi önkormányzati képviselõi, illetõleg
polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát a
munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstõl a választás
eredményének közzétételéig, illetõleg megválasztása esetén mandátuma
igazolásáig az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya szünetel. A szünetelés
idõtartama ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõnek minõsül.
(2) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya az országgyûlési, helyi
önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré történõ megválasztásával
megszûnik.
(3) Az országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõi és a polgármesteri
megbízatás idõtartamát - ha e megbízatás
megszünésekor az ügyész ismét ügyészségi szolgálati viszonyt létesít -
ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõnek kell tekinteni.
VI. Fejezet
A MINÕSÍTÉS
41. §
(1) Az ügyészt - a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes kivételével -
a legfõbb ügyész által meghatározott idõközönként minõsíteni kell.
(2) Az ügyész kérésére - ügyészségi szolgálati viszonyának megszûnése esetén -
a minõsítést el kell készíteni.
(3) A minõsítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata.
(4) A minõsítés célja az ügyész szakmai tevékenységének megítélése, az ezt
befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a
szakmai fejlõdés elõsegítése.
(5) A minõsítésben csak kellõen alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások
szerepelhetnek.
42. §
(1) A minõsítés megállapításairól - ha az ügyész azt kéri - a szakmai
kollégium, illetõleg katonai ügyész esetében az összügyészi értekezlet írásban
véleményt nyilvánít. Ez a vélemény a minõsítés része.
(2) A minõsítést az ügyésszel ismertetni kell. A megismerés tényét az ügyész a
minõsítésen aláírásával igazolja és feltüntetheti esetleges észrevételeit.
(3) A minõsítés egy példányát az ismertetéskor az ügyésznek át kell adni.
(4) Az ügyész minõsítését megtekinthetik:
a/ az ügyész és az általa erre feljogosított személy;
b/ az ügyész szolgálati felettesei;
c/ a személyügyi feladatok intézésével megbízott ügyészségi alkalmazott;
d/ annak az ügyészségi szervnek a vezetõje és személyügyi feladatok
intézésével megbízott ügyésze, ahová az ügyész áthelyezését tervezik.
(5) Az ügyész a minõsítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, illetõleg
a személyiségi jogát sértõ megállapításának a megsemmisítését a bíróságtól
kérheti.
VII. Fejezet
A MUNKAVÉGZÉS
43. §
(1) Az ügyész köteles a legfõbb ügyész, illetõleg a felettes ügyész
utasításának eleget tenni.
(2) Az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni. Ennek
megtörténtéig az ügyész az utasítás végrehajtására - a (7) bekezdésben foglalt
esetet kivéve nem köteles.
(3) Az ügyész köteles az utasítás végrehajtását megtagadni, ha annak
teljesítésével bûncselekményt, illetõleg szabálysértést valósítana meg.
(4) Az ügyész az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az
életét, az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan
veszélyeztetné.
(5) Ha az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyõzõdésével nem
tartja összeegyeztethetõnek, az ügy elintézése alól mentesítését kérheti
írásban, jogi álláspontját kifejtve. Az ilyen kérelem teljesítése nem
tagadható meg; az ügy elintézését ez esetben más ügyészre kell bízni, vagy azt
a felettes ügyész saját hatáskörébe vonhatja.
(6) Ha az utasítás végrehajtása jogellenesen kárt idézhet elõ és az ügyész
ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni.
(7) Az ügyész a halaszthatatlan intézkedést - a (3)-(4) bekezdésben foglalt
esetet kivéve - akkor is köteles megtenni, ha az utasítás teljesítése alól
mentesítését kérte.
44. §
Az ügyész a legfõbb ügyész által kiadott utasítás szerint hivatali öltözéket
(talárt) visel, amelyet az ügyészi szervezet költségvetésébõl kell
biztosítani.
45. §
(1) Kivételes esetben az ügyész munkaidején felül is köteles munkahelyén
munkát végezni, illetõleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen
állni.
(2) Az ügyészt a túlmunkáért díjazás nem illeti meg. A rendszeresen túlmunkát
végzõ ügyész számára azonban legfeljebb évi tíz munkanap szabadidõátalány
állapítható meg.
(3) A pihenõnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként az
ügyészt a Munka Törvénykönyve szabályai szerint egyébként járó átlagkeresetén
felül a munkavégzés idõtartama kétszeresének megfelelõ mértékû szabadidõ
illeti meg.
(4) Az ügyészt a munkaidõn túl teljesített ügyeletért és készenlétért díjazás
illeti meg. A díj összege az ügyésznek az ügyeletben töltött órákra jutó
személyi alapbére, készenlét esetén ennek az ötven százaléka. Ha az ügyész az
ügyeletet, illetõleg a készenlétet pihenõ napon vagy munkaszüneti napon
teljesíti, kétszeres összegû díjazásra jogosult.
(5) Az ügyész részére a szabadidõt (szabadidõátalányt) a tárgyévben kell
kiadni, ha ez nem lehetséges, azt meg kell váltani. A megváltás mértéke az
ügyész személyi alapbérének és bérpótlékainak a szabadidõre jutó arányos
összege.
46. §
(1) Az ügyészt nyolc órát elérõ vagy azt meghaladó belföldi kiküldetés esetén
napidíjként az elõmeneteli törvény szerinti III. fizetési osztály 1. fizetési
fokozatára megállapított személyi alapbér (a továbbiakban: kezdõ ügyészi
fizetés) egy munkanapra esõ részének a harminc százaléka illeti meg. Ha a
kiküldetésben töltött idõ a négy órát meghaladja, de a nyolc órát nem éri el,
a napidíj fele jár.
(2) Az ügyész belföldi napidíjának kiszámításánál havonta huszonegy munkanapot
kell figyelembe venni. A napidíjat tíz forintra felkerekítve kell
megállapítani.
(3) Az ügyész a belföldi kiküldetésnél vasúton történõ utazásakor az elsõ
osztály igénybevételére jogosult. Az utazási és szállásköltségek a munkáltatót
terhelik.
VIII. Fejezet
EGYES PÓTLÉKOK ÉS ELISMERÉSEK
47. §
(1) Idegennyelvtudási pótlékra jogosult az az ügyész, aki idegennyelv tudását
az ügyészség számára rendszeresen hasznosítja.
(2) A pótlék megállapításának további feltétele az, hogy a rendszeresen
használt idegennyelvbõl az ügyész állami nyelvvizsga eredményes letételét
igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékû igazolással rendelkezzék.
(3) A pótlék mértéke idegennyelvenként havonta:
a/ felsõfokú nyelvvizsga esetén az ügyész személyi alapbérének tizenöt
százaléka;
b/ középfokú nyelvvizsga esetén az ügyész személyi alapbérének nyolc
százaléka.
48. §
Az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek nyomozására
létrehozott szervezeti egységnél (a továbbiakban: nyomozó hivatal) szolgálatot
teljesítõ ügyészt alapbér jellegû munkaköri pótlékként a kezdõ ügyészi fizetés
tíz százaléka illeti meg havonta.
49. §
A kiemelkedõ, illetõleg tartósan jó munkát végzõ ügyészt a munkáltatói jogkör
gyakorlója jutalomban részesítheti.
50. §
(1) A huszonöt, harminc, illetõleg negyven évi ügyészségi szolgálati
viszonnyal rendelkezõ ügyésznek jubileumi jutalom jár.
(2) A jubileumi jutalom
a/ húszonöt év ügyészségi szolgálati viszony esetén kéthavi,
b/ harminc év ügyészségi szolgálati viszony esetén háromhavi,
c/ negyven év ügyészségi szolgálati viszony esetén öthavi
személyi alapbérnek megfelelõ összeg.
(3) Az ügyésznek nyugdíjazásakor ki kell fizetni:
a/ a nyugdíjazása évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;
b/ a harminc év ügyészségi szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha
a jubileumi jutalomra jogosító szolgálat idejébõl két év vagy ennél kevesebb
van hátra;
c/ a negyven év ügyészségi szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha
a jubileumi jutalomra jogosító szolgálat idejébõl öt év vagy ennél kevesebb
van hátra.
(4) Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya az ügyész halála miatt szünik
meg, a jubileumi jutalmat - a (3) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával -
az örökösének kell kifizetni.
IX. Fejezet
A PIHENÕIDÕ
51. §
(1) Az ügyészt évente alapszabadság illeti meg. Az alapszabadság mértéke az
elõmeneteli törvény
a/ III. fizetési osztályába sorolt ügyész esetében évi harminc,
b/ II. fizetési osztályába sorolt ügyész esetében évi harmincöt,
c/ I. fizetési osztályába sorolt ügyész esetében évi negyven
munkanap. Az ügyész alacsonyabb fizetési osztályba való besorolása a már elért
szabadságának mértékét nem érinti.
(2) Az ügyészt az ötvenedik életéve betöltésének évétõl - a fizetési
osztálytól függetlenül - évi negyven munkanap alapszabadság illeti meg.
(3) A III. és II. fizetési osztályba sorolt magasabb vezetõ állású és vezetõ
állású ügyész évi öt munkanap pótszabadságra jogosult. Az alapszabadság és a
vezetõi pótszabadság együttes mértéke évente a negyven munkanapot nem
haladhatja meg.
(4) Az ügyészt az (1) - (3) bekezdésben meghatározott szabadságon felül
megilleti a Munka Törvénykönyve 132. §-ának (2) - (3) bekezdésében
meghatározott pótszabadság is.
(5) Az ügyésznek az (1) - (4) bekezdésben meghatározott szabadság idõtartamára
a Munka Törvénykönyve szabályai szerinti díjazás jár.
(6) Az ügyészt megilleti - a Munka Törvénykönyve szabályai szerint - a
munkaközi szünet, a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés közötti
pihenõidõ, a pihenõnap és munkaszüneti nap, a betegszabadság, továbbá az egyéb
munkaidõkedvezmény is.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója abban az esetben is engedélyezhet az
ügyész számára fizetés nélküli szabadságot, amikor azt a Munka Törvénykönyve
kötelezõen nem írja elõ.
X. Fejezet
A FEGYELMI FELELÕSSÉG
52. §
E fejezet rendelkezéseit a legfõbb ügyész által kinevezett ügyész fegyelmi
felelõsségére kell alkalmazni.
53. §
(1) Fegyelmi vétséget követ el az az ügyész, aki
a/ hivatali kötelességét vétkesen megszegi, vagy
b/ életmódjával, illetõleg magatartásával hivatása tekintélyét sérti.
(2) A katonai ügyész a hivatásos tiszthez méltatlan magatartással elkövetett
fegyelemsértésért - ha az nem minõsül az (1) bekezdés szerinti fegyelmi
vétségnek - a
hivatásos állományú katonára vonatkozó jogszabályok elõírásai szerint felel.
(3) Ha a fegyelmi vétség csekély sulyú, a fegyelmi jogkör gyakorlója a
fegyelmi eljárás lefolytatásától és a fegyelmi büntetés kiszabásától
eltekinthet. A fegyelmi jogkör gyakorlója az ügyészt ilyen esetben írásbeli
figyelmeztetésben részesítheti. A figyelmeztetés ellen jogorvoslatnak - a
fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint - akkor van helye, ha az
ügyész a terhére rótt vétség elkövetését vitatja.
54. §
(1) Nem folytatható fegyelmi eljárás, ha a fegyelmi vétség felfedezése óta
három hónap vagy annak elkövetése óta három év eltelt. A fegyelmi vétség akkor
tekinthetõ felfedezettnek, amikor arról, illetõleg az elkövetésével alaposan
gyanúsítható személyérõl a fegyelmi jogkör gyakorlója vagy annak szolgálati
felettese tudomást szerzett.
(2) Ha az ügyész fegyelmi vétséget megvalósító magatartása miatt
büntetõeljárás, illetõleg szabálysértési eljárás indult és az az ügyész
felelõsségét megállapító határozattal fejezõdött be, a jogerõs határozatnak a
munkáltatóval való közlésétõl számított három hónapon túl, illetõleg ha az
eljárás az (1) bekezdésben említett hároméves határidõn túl fejezõdik be,
akkor az eljárás jogerõs befejezésétõl számított egy éven túl nincs helye
fegyelmi felelõsségre vonásnak.
55. §
(1) Az ügyésszel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
a/ feddés;
b/ megrovás;
c/ a legfõbb ügyész által adományozott elismerés visszavonása;
d/ alacsonyabb munkakörbe helyezés, illetõleg vezetõi tisztségbõl való
felmentés;
e/ hivatalvesztés.
(2) Az elismerés visszavonása az (1) bekezdés d/-e/ pontjaiban meghatározott
fegyelmi büntetésekkel együttesen is kiszabható.
(3) Az alacsonyabb munkakörbe helyezés csak az ügyész képesítésének megfelelõ
munkakörbe történhet, s az mind határozott, mind pedig határozatlan idõre
kiszabható. Az alacsonyabb munkakörbe helyezés más - az ügyész szolgálati
helyével vagy lakóhelyével azonos helységben lévõ - szolgálati helyre is
történhet.
56. §
(1) A fegyelmi jogkört gyakorolja:
a/ a legfõbb ügyész a magasabb vezetõ állású ügyészek felett;
b/ a fõosztályvezetõ ügyész a vezetése alatt álló fõosztály ügyészei felett;
c/ a fõosztályi szervezetbe nem tartozó legfõbb ügyészségi osztályvezetõ
ügyész a vezetése alatt álló osztály ügyészei felett;
d/ a fõügyész a vezetése alatt álló fõügyészség ügyészei és a fõügyészség alá
rendelt helyi ügyészségek ügyészei felett;
e/ a katonai fõügyész a katonai ügyészségeket vezetõ ügyészek helyettesei
felett;
f/ a katonai ügyészséget vezetõ ügyész pedig a vezetése alatt álló katonai
ügyészségen szolgálatot teljesítõ katonai ügyészek felett.
(2) Az 55. § /1/ bekezdésének c/-e/ pontjaiban meghatározott fegyelmi büntetés
kiszabására az (1) bekezdés b/-f/ pontjában említett esetben is csak a legfõbb
ügyész jogosult. Az 55. § (1) bekezdésének d/ pontjában meghatározott fegyelmi
büntetést a katonai ügyészségi csoportvezetõ ügyésszel szemben a katonai
fõügyész is kiszabhatja.
(3) A legfõbb ügyész az (1) bekezdés b/-f/ pontjában említett esetben
hatáskörébe vonhatja a fegyelmi jogkör gyakorlását.
57. §
(1) A fegyelmi eljárást a 56. § (1) bekezdésében említett fegyelmi jogkört
gyakorló személy rendeli el indokolt írásbeli határozattal. A határozatot a
fegyelmi eljárás alá vont ügyésznek kézbesíteni kell. A határozat ellen
jogorvoslatnak nincs helye.
(2) A fegyelmi eljárást harminc nap alatt kell lefolytatni. A határidõ egy
ízben harminc nappal meghosszabbítható. Ha pedig az ügyben büntetõeljárás,
illetõleg szabálysértési eljárás is indult, annak befejezéséig az eljárás
felfüggeszthetõ.
58. §
(1) A fegyelmi eljárás alá vont ügyészt a legfõbb ügyész az állásából
felfüggeszti, ha az ügyészt elõzetes letartóztatásba helyezték vagy vele
szemben ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el. A felfüggesztés akkor
is elrendelhetõ, ha az ügyész jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a
fegyelmi vétség súlya és jellege a szolgálati helyétõl való távoltartását
indokolja. A felfüggesztésrõl hozott határozat ellen az eljárás alá vont
ügyész és képviselõje a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül a
fegyelmi határozatra vonatkozó
szabályok szerint jogorvoslattal élhet, amelynek nincs halasztó hatálya.
(2) Az állásból történõ felfüggesztést meg kell szüntetni, ha annak indoka már
nem áll fenn.
(3) A felfüggesztés idejére az ügyészt személyi alapbérének és rendszeres
bérpótlékainak megfelelõ összegû munkabér illeti meg. Ennek legfeljebb ötven
százalékát négy hétre vissza lehet tartani. A teljes összeget kell
visszatartani a hivatalvesztés büntetést kiszabó fegyelmi határozat
kézbesítésétõl annak jogerõre emelkedéséig. A munkabér visszatartása ellen
nincs helye jogorvoslatnak.
(4) Nem jár munkabér a felfüggesztésnek arra az idõtartamára, amely alatt a
munkabérre az ügyész akkor sem lenne jogosult, ha felfüggesztésre nem került
volna sor.
(5) A visszatartott munkabért a fegyelmi határozat jogerõre emelkedése után ki
kell fizetni, kivéve ha a fegyelmi eljárás hivatalvesztés büntetés
kiszabásával zárult. Ugyanígy kell eljárni, ha az ügyész ügyészségi szolgálati
viszonya idõközben megszûnt. Ha pedig az ügyész munkabére a fegyelmi büntetés
következtében csökkent, a visszatartott összeget az új munkabér
alapulvételével kell kifizetni.
59. §
(1) A fegyelmi jogkör gyakorlója köteles a tényállás megállapításához
szükséges valamennyi körülményt tisztázni. Ennek érdekében meghallgatja az
eljárás alá vont ügyészt, tanúkat hallgathat meg, szakértõ közremûködését
veheti igénybe, s egyéb bizonyítást végezhet.
(2) A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi vétség kivizsgálásával fegyelmi
biztost bízhat meg. Ilyen esetben is köteles azonban az eljárás alá vont
ügyészt meghallgatni. Fegyelmi biztos nem lehet az eljárás alá vont ügyész
irányítása (felügyelete) alá tartozó ügyészségi alkalmazott.
60. §
Az eljárás alá vont ügyész képviseletével a fegyelmi jogkör gyakorlójánál
alacsonyabb munkakört betöltõ ügyészt megbízhat. Az ügyész kérelmére a
fegyelmi eljárás során az ügyészségen mûködõ munkavállalói érdekképviseleti
szerv részvételét, illetõleg képviseleti jogának gyakorlását biztosítani kell.
61. §
(1) Az eljárás alá vont ügyész meghallgatását úgy kell kitûzni, hogy azon
képviselõje, illetõleg az érdekképviseleti szerv nevében eljáró személy is
jelen lehessen. A meghallgatáson az ügyésszel és képviselõjével,
illetõleg az érdekképviseleti szerv nevében eljáró személlyel közölni kell a
fegyelmi vétség elkövetésére vonatkozó adatokat, elébe kell tárni a
bizonyítékokat, biztosítani kell, hogy az ügy iratait megtekinthesse és
védekezését, valamint bizonyítási indítványát elõadhassa.
(2) Ha az eljárás alá vont ügyész meghallgatására tartós akadályoztatása miatt
az eljárás idõtartama alatt nem kerülhet sor, a fegyelmi vétség elkövetésével
kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait írásban kell vele közölni
és nyolc nap határidõ kitûzésével fel kell hívni, hogy védekezését terjessze
elõ. Ha az ügyész alapos okból védekezését íly módon sem tudja közölni, az
eljárást az akadály megszûnéséig fel kell függeszteni.
(3) A fegyelmi határozat meghozatalát nem akadályozza, hogy az eljárás alá
vont ügyész alapos ok nélkül a meghallgatáson nem jelenik meg, vagy írásbeli
védekezését a megjelölt határidõn belül nem terjeszti elõ.
(4) A fegyelmi eljárás során lefolytatott bizonyításról és az ügyész
meghallgatásáról jegyzõkönyvet kell felvenni.
62. §
(1) Fegyelmi jogkör gyakorlójaként, fegyelmi biztosként és
jegyzõkönyvvezetõként nem járhat el az, aki az eljárás alá vont ügyész
hozzátartozója (97. §) vagy akitõl az eljárásban való elfogulatlan részvétel
nem várható el.
(2) Elfogultsági kifogást az eljárás alá vont ügyész, annak képviselõje,
illetõleg az érdekképviseleti szerv nevében eljáró személy jelenthet be.
(3) A legfõbb ügyésszel - mint fegyelmi jogkör gyakorlójával - szemben
bejelentett elfogultsági kifogást maga a legfõbb ügyész, a fegyelmi jogkör más
gyakorlójával szemben bejelentett elfogultsági kifogást pedig a szolgálati
felettes bírálja el. Ha a legfõbb ügyész, illetõleg a szolgálati felettes az
elfogultsági kifogásnak helyt ad, a fegyelmi eljárást
a/ a legfõbb ügyész helyett a legfõbb ügyész helyettes,
b/ a fegyelmi jogkör más gyakorlója helyett pedig a szolgálati felettes
folytatja le, illetõleg hoz a fegyelmi ügyben határozatot.
(4) A fegyelmi biztossal és a jegyzõkönyvvezetõvel szemben bejelentett
elfogultsági kifogást a fegyelmi jogkör gyakorlója bírálja el. Ha az
elfogultsági kifogásnak helyt ad, más fegyelmi biztost, illetõleg
jegyzõkönyvvezetõt bíz meg.
(5) Az elfogultsági kifogás elutasítása ellen külön jogorvoslatnak nincs
helye.
63. §
(1) A fegyelmi jogkör gyakorlója határozatával a fegyelmi eljárás alá vont
ügyészt a fegyelmi vétségben vétkesnek mondja ki és büntetést szab ki, kivéve
ha a 53. § (3) bekezdése alapján a fegyelmi büntetés kiszabásától eltekint.
Meg kell szüntetnie a fegyelmi eljárást,ha az eljárás alá vont ügyész
ügyészségi szolgáltai viszonya a határozat közlése elõtt megszünt, továbbá ha
megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont ügyész a terhére rótt fegyelmi
vétséget nem követte el vagy annak elkövetése nem bizonyítható, illetõleg az
elévült.
(2) Ha a fegyelmi eljárás tárgyává tett kötelességszegés miatt a büntetõ
bíróság jogerõs határozatával már megállapította az ügyész felelõsségét, a
fegyelmi jogkör gyakorlója nem állapíthatja meg, hogy az eljárás alá vont
ügyész nem követte el a terhére rótt fegyelmi vétséget.
(3) A hivatalvesztés fegyelmi büntetés esetén az ügyész állásából való
felfüggesztését fenn kell tartani, vagy el kell rendelni. Más fegyelmi
büntetés kiszabása esetén a felfüggesztést meg kell szüntetni.
64. §
(1) A katonai fõügyész, a fõosztályvezetõ ügyész, a fõosztályi szervezetbe nem
tartozó legfõbb ügyészségi osztályvezetõ ügyész, a fõügyész és a katonai
ügyészséget vezetõ ügyész által hozott fegyelmi határozat ellen az eljárás alá
vont ügyész és képviselõje a határozat kézbesítésétõl számított tizenöt nap
alatt a legfõbb ügyészhez kifogással élhet.
(2) A legfõbb ügyész a kifogást elutasítja, vagy annak helyt ad, s a
határozatot egészben vagy részben az ügyész javára megváltoztatja,
megalapozatlanság esetén pedig a határozatot hatályon kívül helyezi és a
fegyelmi jogkör gyakorlóját új eljárás lefolytatására és új határozat
hozatalára utasítja.
(3) A legfõbb ügyész határozata ellen az eljárás alá vont ügyész és
képviselõje a határozat kézbesítésétõl számított tizenöt nap alatt a
bírósághoz fordulhat.
65. §
(1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott jogorvoslat jogerõs
elbírálásáig nem lehet végrehajtani. Ha azonban az ügyész a fegyelmi határozat
jogerõre emelkedése elõtt az ügyészségi szolgálati viszonyát megszünteti, a
határozat azonnal végrehajthatóvá válik.
(2) A hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozat a szülési szabadság tartama
alatt nem hajtható végre.
66. §
(1) Az ügyész a hivatalvesztés fegyelmi büntetésnél három évig, a vezetõi
tisztségbõl való felmentés, alacsonyabb munkakörbe helyezés, az elismerés
visszavonása fegyelmi büntetésnél két évig, megrovás esetén egy évig a
fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. Ha az ügyész a büntetés hatályának
eltelte elõtt jogerõsen újabb fegyelmi büntetésben részesül, az új büntetésre
elõírt határidõvel büntetésének hatálya meghosszabbodik. Az ügyész a hatályos
fegyelmi büntetésérõl köteles számot adni. Ha az ügyészségi szolgálati viszony
hivatalvesztés miatt szünt meg, a volt ügyésszel a büntetés hatályának
fennálltáig újabb ügyészségi szolgálati viszony nem létesíthetõ.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõtartam elteltével a fegyelmi büntetést
minden nyilvántartásból törölni kell.
(3) A fegyelmi büntetés hatálya alól az arra érdemes ügyészt kérelmére a
fegyelmi büntetés kiszabására jogosult fegyelmi jogkört gyakorló személy
mentesítheti, ha a büntetés idõbeli hatályának fele eltelt, feltéve, hogy az
ügyész újabb fegyelmi büntetésben nem részesült.
(4) A fegyelmi eljárás vagy büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési
osztályba vagy fokozatba történõ elõrelépés a mentesülés vagy mentesítés
idõpontjában esedékes. A következõ elõrelépés idõpontját - a fegyelmi eljárás
vagy büntetés miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával - az eredeti
idõponttól számítva kell megállapítani.
67. §
(1) A bíróság által el nem bírált jogerõs fegyelmi határozat ellen az eljárás
alá vont ügyész és képviselõje a határozat jogerõre emelkedésétõl számított
hat hónapon belül új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy
bizonyítékra, illetõleg jogerõs határozatra hivatkozik, amelyet korábban nem
bíráltak el, feltéve, hogy elbírálás esetén az reá nézve kedvezõbb határozatot
eredményezett volna.
(2) Az új eljárást a sérelmezett határozat meghozatalára jogosult fegyelmi
jogkört gyakorlónál kell kezdeményezni. A kérelmet elutasító határozat ellen a
fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint jogorvoslatnak van helye. Az
eljárásra a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
(3) Ha az ügyész az új eljárás kezdeményezésére okot adó körülményrõl csak hat
hónap után szerzett tudomást, vagy csak késõbb jutott abba a helyzetbe, hogy
új eljárást kezdeményezzen, a határidõt ettõl az idõponttól kell számítani. A
megtámadott határozat jogerõre emelkedésétõl számított három év eltelte után
új eljárás nem kezdeményezhetõ.
(4) A magasabb vezetõ állású ügyész és a vezetõ állású ügyész, továbbá - az új
eljárásnak hat hónap utáni kezdeményezése esetén - a többi ügyész nem
követelheti az eredeti munkakörben vagy szolgálati helyen történõ további
foglalkoztatását, s hat hónapon túli idõre munkabérkövetelést sem támaszthat.
(5) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyának helyreállítása helyett a
felmentés esetén egyébként járó végkielégítés kétszeres összegére tarthat
igényt.
68. §
A bíróság által fegyelmi ügyben hozott jogerõs határozat elleni perújítás
során a 67. § (4) - (5) bekezdésében foglalt rendelkezést is alkalmazni kell.
69. §
Az ügyész részére a fegyelmi eljárással kapcsolatban felmerült és indokolt
költségeit meg kell téríteni, ha a fegyelmi vétség elkövetésének
megállapítására nem került sor.
XI. Fejezet
A KÁRTÉRÍTÉSI FELELÕSSÉG
70. §
(1) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyából eredõ kötelességének vétkes
megszegésével okozott kárért kártérítési felelõsséggel tartozik.
(2) Az ügyész vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetõleg mértékét, valamint
az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
71. §
(1) Gondatlan károkozás esetén - a (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével
- a kártérítés mértéke az ügyész egyhavi személyi alapbérének ötven százalékát
nem haladhatja meg.
(2) Gondatlan károkozás esetén az ügyész háromhavi személyi alapbére erejéig
felel, amennyiben:
a/ a kárt súlyos gondatlanságával, illetõleg az ellenõrzési kötelezettség
elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozta;
b/ a kár olyan - jogszabályba ütközõ - utasítása teljesítésébõl keletkezett,
amelynek következményeire az utasított ügyész elõzõleg a figyelmét felhívta.
72. §
Szándékos károkozás esetén az ügyész a teljes kárt köteles megtéríteni.
73. §
A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni:
a/ a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban
bekövetkezett hiányért és a leltárhiányért való felelõsségre;
b/ a megõrzésre átadott dolog megrongálódása folytán keletkezett kárért való
felelõsségre;
c/ az együttesen okozott kárért való felelõsségre;
d/ a kár összegének meghatározására.
74. §
(1) A legfõbb ügyész helyettes kártérítési felelõsségét a legfõbb ügyész, a
többi ügyész kártérítési felelõsségét pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója
kártérítési határozattal állapítja meg.
(2) A kártérítési felelõsség megállapítására, a kártérítési határozat elleni
jogorvoslatra a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelõen alkalmazni a
következõ eltérésekkel:
a/ a kártérítési határozat az elévülési idõn belül hozható meg;
b/ a legfõbb ügyész helyettes a vele szemben hozott
kártérítési határozat ellen annak közlését követõ tizenöt napon belül
közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
(3) Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a kártérítési határozat
közlése elõtt megszünt, az általa okozott kár megtérítése iránti igényét a
munkáltató a bíróság elõtt érvényesítheti.
75. §
Az ügyészségnek az ügyésszel szemben az ügyészségi szolgálati viszonyból eredõ
kártérítési felelõsségére és a kártérítés iránti igény érvényesítésének
rendjére a Munka Törvénykönyvének a munkáltató kártérítési felelõsségére
vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
XII. Fejezet
A JOGVITÁK
76. §
(1) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyából keletkezõ igényének
érvényesítése érdekében, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlójának
intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt jogvitát kezdeményezhet. A
jogvitára az e törvényben meghatározott eltérésekkel a
Munka Törvénykönyvének a munkaügyi jogvitákra vonatkozó szabályait kell
alkalmazni.
(2) Nem kezdeményezhetõ jogvita:
a/ az Országgyûlésnek a legfõbb ügyész, illetõleg a köztársasági elnöknek a
legfõbb ügyész helyettes megbízatása megszûntetésével kapcsolatos intézkedése
miatt;
b/ a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó intézkedés
vagy annak elmulasztása miatt;
c/ ha azt e törvény kizárja.
XIII. Fejezet
A SZEMÉLYI NYILVÁNTARTÁS
77. §
(1) A munkáltató az ügyészrõl - az ügyészségi szolgálati viszonyból származó
jogosultságok és kötelezettségek megállapításához - az 1. számú mellékletben
meghatározott, valamint a (4) bekezdés szerinti iratokban szereplõ adatokat
kezelheti (személyi nyilvántartás).
(2) A munkáltató az ügyészre vonatkozó adatok közül az ügyész hozzájárulása
nélkül - közérdekbõl - adhat tájékoztatást az ügyész nevérõl, szolgálati
helyérõl és beosztásáról, valamint - ha törvény azt megengedi - egyéb
adatairól.
(3) A személyi nyilvántartás más adatrendszerrel nem kapcsolható össze.
(4) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatos iratok közül a
személyi adatlapot, az erkölcsi bizonyítványt, az önéletrajzot, a fényképet, a
kinevezési (megbízási) okiratot, az esküokmányt, a besorolásról, az
áthelyezésrõl rendelkezõ és a kitüntetésrõl (elismerésrõl) szóló iratokat,a
minõsítést, a hatályban lévõ fegyelmi büntetést kiszabó határozatot, valamint
az ügyészségi szolgálati viszonyt megszüntetõ iratot együttesen kell tárolni.
(5) A személyi nyilvántartást - ideértve a (4) bekezdésben szereplõ iratokat
is - az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának megszünését követõen ötven
évig kell megõrizni.
78. §
(1) Az ügyészrõl készült személyi nyilvántartásba - ideértve a 77. § (4)
bekezdésében szereplõ iratokat is - betekinthetnek:
a/ az ügyész;
b/ az ügyész szolgálati felettesei;
c/ a személyügyi feladatok intézésével megbízott ügyészségi alkalmazott;
d/ törvényben vagy az ügyész által erre felhatalmazott más személy.
(2) Az ügyész jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését, a
jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, továbbá a jogellenesen kért
adat közlését megtagadni. A munkáltató köteles a helytelen adatot
haladéktalanul helyesbíteni, illetõleg törölni.
(3) Az ügyész köteles a róla nyilvántartott adatokban bekövetkezett változást
haladéktalanul a munkáltatónak bejelenteni.
XIV. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI TITKÁR, FOGALMAZÓ, NYOMOZÓ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONYA
79. §
(1) Ügyészségi fogalmazóvá azt a büntetlen elõéletû magyar állampolgárt lehet
kinevezni, akinek egyetemi jogi végzettsége van. Katonai ügyészségi
fogalmazóvá történõ kinevezés további feltétele, hogy a kinevezendõ személy a
Magyar Honvédség hivatásos állományú tisztje legyen.
(2) Az ügyészségi titkár kinevezésének a (1) bekezdésben meghatározottakon túl
további feltétele, hogy a kinevezendõ személy külön jogszabály szerinti jogi
szakvizsgával rendelkezzék.
(3) Ügyészségi nyomozóvá azt a büntetlen elõéletû magyar állampolgárt lehet
kinevezni, akinek legalább középfokú végzettsége van. A legfõbb ügyész a
kinevezést további feltételhez is kötheti.
80. §
(1) Az ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót határozatlan idõre a legfõbb
ügyész nevezi ki és menti fel.
(2) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó az eskütételt követõen kezdi
meg mûködését.
(3) Az eskü szövege a következõ:
"Én ............ esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hû leszek;
az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és
szolgálati titkot megõrzöm; a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás
nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelõen járok el;
hivatali kötelességeimet, pontosan, lelkiismeretesen és a nemzet érdekeinek
szolgálatával teljesítem. "
81. §
(1) Ha az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati
viszonyban töltött ideje
a/ az öt évet nem haladja meg, kéthavi,
b/ a nyolc évet nem haladja meg, háromhavi,
c/ a tizenkét évet nem haladja meg, hathavi,
d/ a húsz évet nem haladja meg, kilenchavi,
e/ a húsz évet meghaladja, tizenkét havi
személyi alapbérének és bérpótlékainak megfelelõ összegû végkielégítésre
jogosult.
(2) Az ügyészségi fogalmazót nem kell minõsíteni.
(3) Az ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót nyolc órát elérõ vagy azt
meghaladó belföldi kiküldetés esetén napidíjként az elõmeneteli törvény
szerinti VIII. fizetési osztály 2. fizetési fokozatára megállapított személyi
alapbér egy munkanapra esõ részének a harminc százaléka illeti meg. Ha a
kiküldetésben töltött idõ a négy órát meghaladja, de a nyolc órát nem éri el,
a napidíj fele jár.
(4) Az ügyészségi titkárt évi huszonnyolc munkanap, az ügyészségi fogalmazót
és nyomozót évi huszonhét munkanap alapszabadság illeti meg, amely - az
ügyészségi fogalmazó kivételével - az elõmeneteli törvény 2. fizetési
fokozatától kezdve a besorolása szerinti fokozattal azonos számú munkanappal
emelkedik.
(5) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati
viszonyára egyebekben - a 95. § (7) bekezdése kivételével - a törvénynek az
ügyészek szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen
alkalmazni.
XV. Fejezet
A TISZTVISELÕ, AZ ÜGYKEZELÕ ÉS A FIZIKAI ALKALMAZOTT ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI
VISZONYA
82. §
(1) Tisztviselõvé azt a büntetlen elõéletü magyar állampolgárt lehet
kinevezni, akinek legalább középfokú végzettsége van.
(2) Ügykezelõvé, illetõleg fizikai alkalmazottá azt a büntetlen elõéletû
magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek legalább alapfokú végzettsége van.
(3) Jogszabály, illetõleg a legfõbb ügyész a kinevezést az (1)-(2) bekezdésben
foglaltakon túl meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetõleg
gyakorlati idõhöz kötheti.
(4) A legfõbb ügyész a tisztviselõk, ügykezelõk és fizikai alkalmazottak
részére munkaköri elnevezést állapíthat meg és a munkakör ellátásához
szükséges - az ügyészségi munka
sajátos ismereteirõl számot adó vizsga letételének kötelezettségét is
elõírhatja.
83. §
(1) A tisztviselõ, ügykezelõ és fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati
viszonya kinevezéssel és annak elfogadásával - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - határozatlan idõre létesül.
(2) Az (1) bekezdésben említettekkel ügyészségi szolgálati viszony
helyettesítés, illetõleg meghatározott feladat elvégzése céljából vagy
legfeljebb egy évi idõtartamra más célból határozott idõre is létesíthetõ.
84. §
(1) A tisztviselõ és az ügykezelõ a kinevezés közlésétõl számított nyolc
munkanapon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója elõtt esküt tesz. Ennek
elmulasztása vagy megtagadása esetén a kinevezés hatályát veszti. Ha a
tisztviselõ vagy az ügykezelõ az eskütételben akadályozva van, a határidõt az
akadály megszünésétõl kell számítani. A tisztviselõ és az ügykezelõ az
eskütételt követõen kezdi meg mûködését.
(2) Az eskü szövege a következõ:
"Én ............ esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hû leszek;
az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és
szolgálati titkot megõrzöm; a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás
nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelõen járok el;
hivatali kötelességeimet, pontosan, lelkiismeretesen és a nemzet érdekeinek
szolgálatával teljesítem. "
85. §
A tisztviselõi munkakör betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot
írhat ki. A pályázatra egyebekben a törvénynek az ügyészek pályázatára
vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
86. §
(1) A tisztviselõ - az alkalmazotti tanács véleményének kikérését követõen -
az elõmeneteli törvényben meghatározott vezetõi munkakörbe is kinevezhetõ.
(2) Magasabb vezetõ állású tisztviselõ: a fõosztályvezetõ, a fõosztályvezetõ
helyettes, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet igazgatója és
helyettese.
(3) Vezetõ állású tisztviselõ: az osztályvezetõ, az osztályvezetõ helyettes, a
csoportvezetõ és az irodavezetõ.
(4) A vezetõi kinevezés határozatlan idõre szól és az indokolás nélkül
bármikor visszavonható.
(5) A kinevezés visszavonásakor a vezetõt,ha ehhez hozzájárul - választása
szerint vagy a vezetõi beosztásának megfelelõ, vagy pedig annál alacsonyabb
szintû ügyészi szervnél - más tisztviselõi munkakörbe kell áthelyezni.
(6) Az áthelyezéshez való hozzájárulás hiányában a 22. § (3) bekezdésében
foglalt rendelkezést kell megfelelõen alkalmazni.
(7) A magasabb vezetõ állású tisztviselõ három hónapos határidõvel, a vezetõ
állású tisztviselõ pedig két hónapos határidõvel vezetõi tisztségérõl
lemondhat; a felek ennél rövidebb idõben is megállapodhatnak. Lemondás
esetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezetõt - ha ehhez hozzájárul - más
tisztviselõi munkakörbe helyezi. Ha a vezetõ az áthelyezéséhez nem járul
hozzá, ezt úgy kell tekinteni, hogy ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási
idõ lejártának napjával lemondással megszûnik.
87. §
(1) A tisztviselõ, ügykezelõ és fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati
viszonya megszûnik:
a/ a felek közös megegyezésével;
b/ felmentésével;
c/ lemondásával;
d/ rendkívüli lemondásával;
e/ összeférhetetlenségének megállapításával;
f/ elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó jogerõs fegyelmi határozattal;
g/ a határozott idõ lejártával;
h/ halálával.
(2) A 36. § (3)-(4) bekezdésében és a 37-38. §-ban, továbbá a 39. § (4)
bekezdésében foglalt rendelkezéseket a tisztviselõ, ügykezelõ és fizikai
alkalmazott esetében is megfelelõen alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy
az említettek esetében az összeférhetetlenséget a munkáltatói jogkör
gyakorlója állapítja meg.
(3) A közös megegyezésre, a felmentésre, a lemondásra, a rendkívüli
lemondásra, a határozott idõre létesített ügyészségi szolgálati viszony
megszüntetésére, a végkielégítésre és az ügyészségi szolgálati viszony
jogellenes megszüntetésére a törvénynek az ügyészekre vonatkozó rendelkezéseit
kell megfelelõen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a/ a tisztviselõ, az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott lemondási ideje két
hónap;
b/ a végkielégítés összege, ha a tisztviselõ, ügykezelõ és fizikai alkalmazott
ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje
- az öt évet nem haladja meg, kéthavi,
- a nyolc évet nem haladja meg, háromhavi,
- a tizenkét évet nem haladja meg, hathavi,
- a húsz évet nem haladja meg, kilenchavi,
- a húsz évet meghaladja, tizenkét havi
személyi alapbérének és bérpótlékainak megfelelõ összeg.
88. §
A magasabb vezetõ állású és a vezetõ állású tisztviselõ minõsítésére az
ügyészek minõsítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni azzal
az eltérés sel, hogy a minõsítés megállapításairól a szakmai kollégium
(összügyészi értekezlet) nem nyilvánít véleményt.
89. §
(1) Az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott esetében a 43. § (1), (3)-(4) és (6)
bekezdésében, a tisztviselõ esetében ezeken túl a 43. § (2) és (7)
bekezdésében foglalt rendelkezéseket is megfelelõen alkalmazni kell.
(2) A tisztviselõ és az ügykezelõ túlmunkavégzésére, a pihenõnapon vagy
munkaszüneti napon történõ munkavégzésére, az általa teljesített ügyeletre és
készenlétre a 45. § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
(3) A fizikai alkalmazott által teljesített ügyeletre és készenlétre a 45. §
rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. A fizikai alkalmazott túlmunka
végzésére, a pihenõnapon vagy munkaszüneti napon történõ munkavégzésére a
Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
90. §
(1) A tisztviselõt, az ügykezelõt és a fizikai alkalmazottat nyolc órát elérõ
vagy azt meghaladó belföldi kiküldetés esetén napidíjként az elõmeneteli
törvény szerinti VIII. fizetési osztály 2. fizetési fokozatára megállapított
személyi alapbér egy munkanapra esõ részének a harminc százaléka illeti meg.
Ha a kiküldetésben töltött idõ a négy órát meghaladja, de a nyolc órát nem éri
el a napidíj fele jár.
(2) A tisztviselõ, az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott belföldi
kiküldetésénél a 46. § (2) - (3) bekezdésében foglalt rendelkezést is
megfelelõen alkalmazni kell.
91. §
(1) A tisztviselõt és az ügykezelõt évi huszonöt munkanap alapszabadság illeti
meg.
(2) A tisztviselõ és az ügykezelõ alapszabadsága az elõmeneteli törvény 2.
fizetési fokozatától kezdve a
besorolása szerinti fokozottal azonos számú munkanappal emelkedik.
(3) A fizikai alkalmazottat a Munka Törvénykönyve 131. §-ában meghatározott
alapszabadság illeti meg.
(4) A magasabb vezetõ állású és vezetõ állású tisztviselõnek az (1)-(2)
bekezdésben említett alapszabadságon felül évi három munkanap vezetõi
pótszabadság is jár.
(5) A tisztviselõt, az ügykezelõt és a fizikai alkalmazottat az (1) - (4)
bekezdésben meghatározott szabadságon felül megilleti a Munka Törvénykönyve
132. §-ában meghatározott pótszabadság is.
(6) A tisztviselõt, az ügykezelõt és a fizikai alkalmazottat az (1)-(5)
bekezdésben meghatározott szabadság idõtartamára a Munka Törvénykönyve
szabályai szerinti díjazás illeti meg.
(7) A tisztviselõt, az ügykezelõt és a fizikai alkalmazottat megilleti - a
Munka Törvénykönyve szabályai szerint - a munkaközi szünet, a napi munka
befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenõidõ, a pihenõnap és
munkaszüneti nap, a betegszabadság, továbbá az egyéb munkaidõkedvezmény is.
(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója abban az esetben is engedélyezhet a
tisztviselõ, az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott számára fizetés nélküli
szabadságot, amikor a Munka Törvénykönyve azt kötelezõen nem írja elõ.
92. §
A tisztviselõ, az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott fegyelmi felelõsségre
vonására a törvénynek az ügyész fegyelmi felelõsségére vonatkozó szabályai
alkalmazandók a következõ eltérésekkel:
a/ az alacsonyabb munkakörbe helyezés a fegyelmi büntetés kiszabása elõtti
munkakörére elõírt szintû képesítésnek megfelelõ munkakörbe, illetõleg - ha a
kinevezési követelmény alól korábban felmentést kapott - a tényleges
képesítésének megfelelõ munkakörbe történhet;
b/ a hivatalvesztés fegyelmi büntetés helyett elbocsátás fegyelmi büntetést
kell kiszabni;
c/ a fegyelmi felelõsségre vonásra a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult,
ezt a jogát a helyi ügyészséget vezetõ ügyészre átruházhatja;
d/ az elismerés visszavonásához a legfõbb ügyész elõzetes egyetértése
szükséges;
e/ az eljárás alá vont a fegyelmi határozat ellen annak közlését követõ
tizenöt napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
93. §
A tisztviselõ, ügykezelõ és fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati
viszonyára a törvénynek az ügyészek ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó
rendelkezései közül megfelelõen alkalmazni kell:
a/ a kinevezés módosítására (23-24. §),
b/ az idegennyelvtudási pótlékra (47. §),
c/ a jutalmazásra (49. §),
d/ a jubileumi jutalomra (50. §),
e/ a kártérítési felelõsségre (70-75. §),
f/ a jogvitákra (76. §),
g/ a személyi nyilvántartásra (77-78. §)
vonatkozó rendelkezéseket is, azzal az eltéréssel, hogy a velük szemben a
munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult kártérítési határozatot hozni, s az
eljárás alá vont a kártérítési határozat ellen annak közlését követõ tizenöt
napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
XVI. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONYRA VONATKOZÓ EGYÉB RENDELKEZÉSEK
94. §
(1) A törvény rendelkezései a törvényben meghatározott eltérésekkel a Katonai
Fõügyészségen és a katonai ügyészségeken szolgálatot teljesítõ ügyészségi
alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára is kiterjednek.
(2) A törvény nem érinti a hivatásos állományú katona és a honvédségi
közalkalmazott - más, a reájuk vonatkozó külön jogszabályokban foglalt - egyéb
jogait és kötelességeit.
(3) A hivatásos állományú katona ügyészségi alkalmazott a felettes katonai
ügyész által kiadott parancsnak minõsülõ intézkedés és utasítás miatt a
hivatásos állományú katonára vonatkozó szabályok szerint élhet jogorvoslattal.
(4) Az (1) bekezdésben említettek tekintetében a törvény rendelkezései
irányadóak az elõmeneteli törvényhez igazodó illetmény, az elismerések,
illetõleg az ügyészségi szolgálati viszonyból származó egyéb jogok és
kötelezettségek vonatkozásában.
95. §
(1) Az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára az
Alkotmányban, a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V.
törvényben, az elõmeneteli törvényben és az e törvényben nem szabályozott
kérdésekben a Munka Törvénykönyvét és törvényi felhatalmazás alapján kiadott
egyéb rendelkezést is megfelelõen alkalmazni kell a (2)-(5) bekezdésben
foglalt rendelkezések figyelembevételével.
(2) Nem alkalmazhatók az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a
Munka Törvénykönyvének a következõ rendelkezései:
a/ a bevezetõ rendelkezések közül: a 13. § (2) - (5) bekezdése;
b/ a munkaügyi kapcsolatok szabályai közül: a 17. § (4) bekezdése, a 20. §, a
30-41. §, a 43-45. §, az 57. § (2) és (4) bekezdése, a 62. § (2) bekezdése, a
64-70. §;
c/ a munkaviszonyra vonatkozó szabályok közül: a 72. § (1) bekezdése és (4)
bekezdése, a 76. § (1)-(2) bekezdése, a 78. §, a 79. § (2) bekezdése, a 80-81.
§, a 82. § (2) bekezdése, a 86-89. §, a 92. §, a 95-96. §, a 100-101. §, a
104. § (1)-(3) bekezdése, a 108-109. §, a 116. §, a 149. § a 166-168. §, a
173. §, a 175. §, a 188-193. §;
d/ a vegyes és átmeneti rendelkezések közül: a 205. § (1) bekezdése, a 206-
207. § és a 209-211. §.
(3) Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve
a/ 23. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az érdekképviseleti
szerv abban az esetben sem élhet a kifogás jogával, ha a jogvita lehetõségét e
törvény kizárja;
b/ 110. §-ának (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
tanulmányi szerzõdés más munkáltatóval csak az ügyészség elõzetes engedélyével
köthetõ;
c/ 198. §-ának (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az
egyeztetés során létrejött megállapodás, illetõleg a döntõbíró döntése a
felekre kötelezõ;
d/ a 202. §-a (1) bekezdésének c/ pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni,
hogy a rendkívüli felmondás alatt rendkívüli lemondást kell érteni.
(4) A Munka Törvénykönyve 17. §-ának (2) bekezését, 127. §-ának (2)
bekezdését, 131. §-át és 147-148. §-át csak a fizikai alkalmazott esetében
kell alkalmazni.
(5) Ahol a Munka Törvénykönyve
a/ munkavállalót említ, ott ügyészt, ügyészségi titkárt, fogalmazót, nyomozót,
tisztviselõt, ügykezelõt és fizikai alkalmazottat,
b/ munkaszerzõdést (megállapodást) említ, ott kinevezést,
c/ munkaviszonyt említ, ott ügyészségi szolgálati viszonyt,
d/ munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ott az ügyészségi szolgálati
viszonyra alkalmazandó törvényt és az abban adott felhatalmazás alapján
kiadott egyéb jogszabályt, továbbá a legfõbb ügyész által - az érdekelt
munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel egyetértésben - az e törvényben
kapott felhatalmazás alapján kiadott utasítást,
e/ a szakszervezeti reprezentativitás meghatározása szempontjából üzemi
tanácsot említ, ott az alkalmazotti tanácsot,
f/ együttdöntési jogot említ, ott az alkalmazotti tanács (Országos Tanács)
határozatképessége szempontjából egyetértési jogot,
g/ rendes felmondást említ, ott a rendes felmondás alatt lemondást, illetõleg
felmentést
kell érteni.
(6) Az ügyészségi alkalmazottaknak az e törvényben és az elõmeneteli
törvényben nem szabályozott munkabéren kívüli juttatásaira a köztisztviselõk
jogállásáról szóló törvény felhatalmazása alapján az e tárgyban kiadott
kormányrendeletet kell megfelelõen alkalmazni.
(7) Az ügyész részére járó ruházati költségtérítés részletes szabályait a
legfõbb ügyész állapítja meg.
96. §
(1) A törvény alkalmazásában ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõnek
kell tekinteni az ügyészségnél, az Alkotmánybíróságnál és a bíróságnál
szolgálati viszonyban (közszolgálati jogviszonyban, munkaviszonyban) eltöltött
idõt, továbbá a 40. § (3) bekezdésében meghatározott idõt. A jubileumi
jutalomra való jogosultság, valamint az ügyészségi titkár, fogalmazó, nyomozó
és tisztviselõ, ügykezelõ, fizikai alkalmazott esetében a végkielégítés
összegének megállapításakor az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõ
számításánál az említetteken kívül más szolgálati viszonyban, közszolgálati
jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban és munkavégzési
kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, illetõleg 1992. január
20-át követõen szövetkezetnél munkaviszony jellegû jogviszonyban (1992. évi I.
Tv. 65. § (1) bekezdés) eltöltött idõt is figyelembe kell venni. Ha az
ügyészségi szolgálati viszonyban eltöltött idõ megállapításakor azonos
idõtartamra több jogviszony vehetõ figyelembe, közülük erre az idõre csak egy
jogviszony számítható be.
(2) A társadalombiztosításra vonatkozó szabályok és az elõmeneteli törvény
alkalmazása szempontjából az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõt
munkaviszonyban töltött idõnek kell tekinteni.
97. §
E törvény alkalmazásában hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek
házastársa, az örökbefogadó, a nevelõ- és a mostohaszülõ, az örökbefogadott, a
nevelt és a mostoha gyermek, a testvér és ennek házastársa, a házastárs, az
élettárs, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére.
98. §
Az ügyészségi szolgálati viszonyt érintõ minden lényeges jognyilatkozatot
írásba kell foglalni. A törvény eltérõ
rendelkezése hiányában nem kell írásba foglalni a munka szervezésével, a napi
munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket.
XVII. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI ADATKEZELÉS
99. §
(1) Az ügyészség törvényben szabályozott büntetõjogi, magánjogi és
közigazgatási jogi, valamint ügyviteli, statisztikai és tudományos kutatási
célú feladatainak ellátásához - az ügyészi szervezetben kijelölt központi,
területi és helyi adatkezelõ szervein keresztül - a 2. számú mellékletben
felsorolt adatkörben - személyes adatokat kezelhet.
(2) Az ügyészség tevékenysége során a rendõrségtõl és más hatóságoktól az
általuk kezelt személyes adatokat a felhasználás céljának megjelölésével
átveheti és - törvény korlátai között - kezelheti. Az ilyen módon szerzett
adatokat az eredeti céltól eltérõen nem használhatja fel.
(3) Az ügyviteli, igazgatási, illetõleg szolgálati jellegû adatokról ( házi
iratokról ) - az ügyészség teljes tevékenységi körét illetõen - tájékoztatás
nem adható, kivéve ha a nyilvánosságra hozatalt a legfõbb ügyész engedélyezi.
(4) Az ügyészség a büntetõjogi tevékenysége során keletkezõ és általa kezelt
személyes adatokról - a büntetõeljárás szabályainak megfelelõen - az
érintetteknek a nyilvántartási határidõ lejártáig tájékoztatást nyújt,
kérelemre adathelyesbítést végez. Az eljárás jogerõs befejezésével az
adatkezelés célja nem szûnik meg, ezért a 2. számú mellékletben felsorolt
határidõkig az ügyészség az adatot tárolja.
(5) Bûnmegelõzési, bûnüldözési és nemzetbiztonsági érdekbõl a legfõbb ügyész
jogosult az ügyészség által kezelt személyes adatoknak más adatkezelésekkel
történõ összekapcsolásását, külföldi adatkezelõk részére történõ átadását
engedélyezni. A külföldi adattovábbításnak nemzetközi szerzõdésen vagy
viszonosságon kell alapulnia.
(6) Az ügyészség magánjogi és közigazgatási jogi tevékenységét érintõ
adatkezeléseire a polgári perrendtartásról, valamint a személyes adatok
védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvények általános
szabályai irányadók az ügyészi eljárással érintett jogviszonyokat szabályozó
törvények rendelkezéseinek megfelelõen. Az adatokból a polgári perrendtartás
szabályai szerint - törvényben meghatározott korlátozásokkal - az
érintetteknek kérelmükre a nyilvántartási határidõk lejártáig tájékoztatást
kell adni.
(7) Az ügyészség magánjogi és közigazgatási jogi tevékenységére nem
alkalmazhatók a bûnmegelõzés és a bûnüldözés érdekében foganatosított
adatkezelési felhatalmazások.
(8) Az ügyészség által kezelt adatok statisztikai célokra csak egyedi
azonosításra nem alkalmas formában használhatók fel.
(9) Statisztikai adatok - a rendõrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok
kivételével - csak a (8) bekezdésben meghatározott módon adhatók át külsõ
szervek számára.
(10) Tudományos kutatás céljára a szakterületet irányító vagy az általa
feljogosított ügyészségi vezetõ engedélyével lehet az adatokat rendelkezésre
bocsátani.
(11) A tudományos kutatások eredményei, illetõleg a statisztikai feldolgozások
nyilvánosságra hozhatók, ha a bennük szereplõ adatok egyedi azonosításra nem
alkalmasak.
100. §
(1) Az ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó - törvényben
szabályozott feladatainak ellátásához - az ügyészi szervezetben, illetõleg más
szervek körében kezelt személyes és különleges adatokat törvényben
szabályozott megszorításokkal felhasználhat.
(2) Az ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó a hivatala gyakorlása
során a tudomására jutott adatokat köteles az államtitokra, a szolgálati
titokra, a magántitokra és a személyes adatok védelmére, továbbá a
statisztikára, valamint a közérdekû adatok nyilvánosságára vonatkozó szabályok
szerint - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - kezelni.
(3) Az ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó - ha törvény eltérõen
nem rendelkezik - a feladatkörének ellátása során jogosult arra, hogy
a/ a büntetõeljárásról szóló törvényben meghatározott feladatai teljesítése
érdekében szükség szerint - az általános munkarend korlátaitól függetlenül -
térítés nélkül igénybe vegye a személyi adat- és lakcímnyilvántartás, az
Országos Gépjármû Alapnyilvántartás, a külföldre utazásban korlátozottakra és
az útlevélre vonatkozó nyilvántartások, a bûntettesek nyilvántartása és a
büntetésvégrehajtási intézetekben fogva tartottak nyilvántartása
adatszolgáltatását; az erre irányuló adatkéréseket hiányos és töredék adatok
esetén is teljesíteni kell;
b/ az általa beszerzett, illetõleg az eljárása során keletkezett személyes
adatokat törvény által megállapított részletes szabályok szerint kezelje; az
államtitok és a szolgálati titok az ügyészt, ügyészségi titkárt,
fogalmazót, nyomozót - a nemzetbiztonsági szervek titkos adatkezelését kivéve
- nem akadályozhatja, de a titok megtartására vonatkozó rendelkezések rá nézve
is kötelezõek;
c/ a legfõbb ügyész - vagy az általa feljogosított ügyészségi vezetõ -
engedélyével közérdekbõl az ügykörébe tartozó személyes adatok közül az
érintett nevét és az ügykapcsolatot nyilvánosságra hozza.
(4) Az (1) - (3) bekezdésben foglalt adatkezelési szabályokat a tisztviselõ,
az ügykezelõ is köteles betartani. Adatkezelésük részletes szabályait a
munkáltatói jogkör gyakorlója személyre szólóan írja elõ.
XVIII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
101. §
(1) Ez a törvény 1995. január 1. napján lép hatályba.
(2) A törvény hatálybalépését követõ hetvenöt napon belül az alkalmazotti
tanácsokat és az ügyészi tanácsokat, kilencven napon belül pedig az Országos
Tanácsot meg kell alakítani. Ennek érdekében a törvény hatálybalépését követõ:
a/ negyvenöt napon belül a munkavállalói érdekképviseleti szervek taglétszámuk
arányában megalakítják az alkalmazotti tanács, továbbá az ügyészi tanács
tagjainak a megválasztásánál közremûködõ három-három fõbõl álló választási
bizottságot;
b/ hatvan napon belül közzé kell tenni az alkalmazotti tanács és az ügyészi
tanács jelöltjeinek a névjegyzékét;
c/ hetvenöt napon belüli idõpontra a legfõbb ügyész, a katonai fõügyész, a
fõügyész összehívja az alkalmazotti tanács megválasztása céljából az
ügyészségi alkalmazottakat és az ügyészi tanács tagjainak megválasztása
céljából az összügyészi értekezletet, az Országos Kriminológiai és
Kriminalisztikai Intézetnél mûködõ alkalmazotti tanács megválasztása céljából
pedig az intézet igazgatója e határidõn belüli idõpontra összehívja az intézet
alkalmazottait;
d/ kilencven napon belül az alkalmazotti tanácsok delegálják az Országos
Tanácsba a tagokat.
(3) A törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek valamely kérdésben az
alkalmazotti tanács (Országos Tanács), illetõleg az ügyészi tanács
egyetértését vagy véleménynyilvánítását kívánják meg, az említett testület
megalakulását követõen kell alkalmazni.
102. §
(1) A törvény hatálybalépésekor a Magyar Köztársaság ügyészségénél fennállott
munkaviszony ügyészségi szolgálati
viszonnyá alakul át; az ügyészségi munkaviszonyban töltött idõt ügyészségi
szolgálati viszonyban töltött idõnek kell tekinteni.
(2) A törvény hatálybalépésekor fennálló - munkaszerzõdéssel létesített -
munkaviszonyt úgy kell tekinteni, mintha az kinevezéssel és annak
elfogadásával jött volna létre.
(3) A törvény nem érinti a hatálybalépése elõtt az ügyészségi titkárral,
fogalmazóval és nyomozóval határozott idõre, illetõleg meghatározott feltétel
bekövetkezéséig létesített ügyészségi szolgálati viszony érvényességét. Az
ilyen ügyészségi szolgálati viszony megszûnésére az ügyésszel határozott idõre
létesített ügyészségi szolgálati viszony megszûnésére vonatkozó szabályokat
kell megfelelõen alkalmazni.
(4) A törvény nem érinti a hatályba lépése elõtt nem magyar állampolgár
ügyészségi titkárral, fogalmazóval, nyomozóval, tisztviselõvel, ügykezelõvel
és fizikai alkalmazottal létesített ügyészségi szolgálati viszony
érvényességét.
(5) A törvény alkalmazásában tisztviselõnek kell tekinteni azt az érdemi
feladatot végzõ ügyintézõt is, akinek alapfokú végzettsége van, ha a törvény
hatálybalépése elõtt tisztviselõnek sorolták be.
103. §
A törvény nem érinti a hatálybalépésekor fennálló legfõbb ügyészi megbízatás,
illetõleg a már betöltött magasabb vezetõ állású ügyészi és vezetõ állású
ügyészi, valamint magasabb vezetõ állású tisztviselõi és vezetõ állású
tisztviselõi munkakörökbe történt kinevezések érvényességét.
104. §
(1) A törvény alapján jubileumi jutalom azt az ügyészségi alkalmazottat is
megilleti, aki a jubileumi jutalomra való jogosultságát 1992. július 1. napja
és e törvény hatálybalépésének napja között szerezte meg.
(2) Annak az ügyészségi alkalmazottnak, aki az (1) bekezdés szerinti
jogosultságát a törvény hatálybalépése elõtt szerezte meg, a jubileumi
jutalmat a törvény hatálybalépését követõ hatvan napon belül kell kifizetni.
(3) Ha az ügyészségi alkalmazott a korábbi jogszabályok alapján a jubileumi
jutalom valamely fokozatában részesült, az ugyanazon fokozat szerinti jutalom
ismételten nem illeti meg.
105. §
(1) A tanácsosi és a fõtanácsosi cím a törvény hatálybalépése után nem
adományozható, az ezekben a címekben részesültek a címüket továbbra is
viselhetik és megilletik õket a címmel járó jogosultságok.
(2) Az (1) bekezdésben említett cím fegyelmi eljárás során kiszabott fegyelmi
büntetésként visszavonható. Az ilyen fegyelmi büntetésre egyebekben az 55. §
(1) bekezdésének c/ pontjában meghatározott fegyelmi büntetésre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
106. §
(1) A törvény hatálybalépése elõtt hozott, még nem jogerõs fegyelmi és
kártérítési határozat ellen az ügyészségi alkalmazott e törvény szabályai
szerint élhet jogorvoslattal.
(2) A jogorvoslatot a fegyelmi és kártérítési határozat meghozatalakor
hatályos rendelkezések szerint kell elbírálni.
(3) A törvény hatálybalépése elõtt indított olyan fegyelmi és kártérítési
eljárást, amelyben még nem hoztak határozatot, e törvény rendelkezései szerint
kell lefolytatni.
107. §
A törvény hatálybalépése elõtt hatályban volt rendelkezések alkalmazásával
hozott jogerõs fegyelmi határozatot a határozat alapjául szolgáló
rendelkezések szerint kell végrehajtani és a fegyelmi büntetés hatályának
idõtartamát számítani.
108. §
(1) A törvény hatálybalépése elõtt keletkezett - munkaviszonyból származó -
igényre az igény keletkezésekor hatályos rendelkezések, érvényesítésének
rendjére pedig a törvény szabályai az irányadók.
(2) A törvény hatálybalépése elõtt megkötött tanulmányi szerzõdésre a
megkötéskori, a tanulmányi szerzõdés nélkül megkezdett tanulmányokkal
kapcsolatos kedvezményekre pedig a tanulmányok megkezdésekor hatályos
rendelkezéseket kell alkalmazni.
109. §
Az 1. számú mellékletben meghatározott adatkörnek megfelelõ személyi
nyilvántartást a törvény hatályba lépését követõ hat hónapon belül kell
bevezetni. A törvény hatálybalépése elõtt vezetett személyi nyilvántartást az
új nyilvántartás bevezetéséig folyamatosan vezetni kell, új adatfelvétel
azonban csak az 1. számú mellékletben meghatározott adatkörben végezhetõ.
110. §
Az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatban a
legfõbb ügyész - az érintett munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel
egyetértésben - szabályokat állapíthat meg az olyan kérdésekben, amelyeket e
törvény nem szabályoz és a Munka Törvénykönyve szerint a kollektiv szerzõdés
keretébe tartozhatnak.
111. §
(1) A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 23. §-a
helyébe a következõ rendelkezés lép:
" 23. § a legfõbb ügyészt az Országgyûlés, a többi ügyészt, ügyészségi
titkárt, fogalmazót és nyomozót pedig a legfõbb ügyész hozzájárulása nélkül
õrizetbe venni, ellene büntetõeljárást indítani, vagy rendõrhatósági
kényszerintézkedést alkalmazni - a tettenérés esetét kívéve - nem lehet. "
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a/ a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény:
- VI. fejezetének címébõl "Az ügyészek és fogalmazók kinevezése, elbocsátása
és fegyelmi felelõssége" szövegrész,
- 20. §-a elõtti cím és 20. §-ának (1)-(3) bekezdése, továbbá 20. §-a (5)
bekezdésének második mondata,
- 21. §-ának (2) bekezdésébõl az "akiket a legfõbb ügyész nevez ki" szövegrész
és 21. §-ának (3) bekezdése,
- 22. §-ának (3)-(5) bekezdése,
- 24. §-a és a 24. § elõtti cím,
- 24/A-24/C. §-a,
- 25. §-ának (3) bekezdése;
b/ a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény módosításáról
rendelkezõ 1991. évi LXII. törvény.
1. számú melléklet
az .... évi .... törvényhez
A SZEMÉLYI NYILVÁNTARTÁS ADATKÖRE
Az ügyészségi alkalmazott
I. - neve (leánykori név),
- ügyviteli nyilvántartási sorszáma,
- születési helye, ideje,
- anyja neve,
- lakóhelye, telefonszáma,
- tartózkodási helye, telefonszáma,
- családi állapota,
- házastársának neve, foglalkozása, munkahelye,
- gyermekeinek neve, születési ideje,
- katonai rendfokozata,
- katonai szakképzettségének száma,
- katonai szolgálatának ideje,
II. - legmagasabb iskolai végzettsége,az oklevél,diploma minõsítése, a
megszerzés éve, az iskola, a kar, a szak megnevezése,
- a tanulmányok folytatására kötött ösztöndíjszerzõdés ténye,
- szakképzettsége, a megszerzés éve,
- felsõfokú szakosító továbbképzés keretében szerzett szakképesítése, a
megszerzés éve,
- szakmai tanfolyami végzettsége, a megszerzés éve, eredménye,
- jelenlegi iskolai tanulmánya, a kezdés éve,
- tudományos fokozata,
- idegennyelv-ismerete,
III. - ügyészségi szolgálati viszonyának kezdete,
- a besorolásnál beszámított szolgálati idõ kezdete,
- a szolgálati idõbe, illetõleg az ügyészségi szolgálati viszonyként
beszámított korábbi munka-(szolgálati) viszonyának adatai:
munkahely (munkakör) megnevezése,
belépés dátuma,
kilépés dátuma,
munkaviszony megszünésének módja,
IV. - szolgálati helye, beosztása, a kinevezés (megbízás) idõpontja,
szakterülete, a kinevezés (megbízás) egyéb adatai,
- besorolása, kötelezõ elõbbre sorolásának idõpontja, személyi alapbére,
bérpótlékai, külön juttatása, jutalma,
- tartós (harminc napot meghaladó idõtartamú, rendes szabadságon kívüli)
távollétének megnevezése, kezdete, befejezése,
- munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya, vizsgabizottsági tagsága,
V. - kitüntetése, elismerése,
- hatályos fegyelmi büntetése,
- az ügyészségi szolgálati viszonyból származó kártérítési kötelezettsége,
- minõsítésének idõpontja,
- külföldi ösztöndíja,
- lakásépítésének munkáltatói támogatása,
- letelepedésének támogatása,
VI. - az ügyészségi szolgálati viszony megszûnésének ideje, módja, a
végkielégítés adatai,új munkahelye,
VII. - fegyverviselési engedélyének kelte, száma,
- szolgálati, önvédelmi, vadász lõfegyverének gyártási száma, típusa.
2. számú melléklet
az .... évi .... törvényhez
I.
Az ügyész büntetõjogi tevékenységének adataira vonatkozó különös adatkezelési
szabályok
1/ Az ügyészség - törvényben meghatározott nyomozási, nyomozásfelügyeleti,
büntetõbírósági és büntetésvégrehajtási felügyeleti tevékenysége ellátása
körében, az erre rendszeresített lajstromok, ügykönyvek, segédkönyvek és
segédkönyv jellegû gyûjtõk, valamint számítógépes adattárak segítségével -
kezeli, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásából
átveszi:
a/ a természetes személyek egyedi azonosító adatait (név,leánykori név,
születési hely, év, hó,nap, anyja neve, személyazonosító jele, lakcíme,
büntetett elõéleti adatai, állampolgársága);
b/ az eljáró ügyészségre és az ügyre vonatkozó ügyészségi azonosítókat;
c/ az érintett büncselekményéhez kapcsolódó kriminalisztikai, kriminologiai,
valamint büntetõjogi adatokat, és következtetéseket;
d/ az ügyészi feladatok ellátására vonatkozó utasításokat, amennyiben azok
meghatározott személyre vonatkoznak;
e/ az eljárás célja szempontjából lényeges különleges adatokat (1992. évi
LXIII. tv. 2. § 2. pont b/ alpont).
2/ 15 év után selejtezhetõk:
a/ a büntetõlajstromba iktatott ügyek,
b/ a nyomozásfelügyeleti és fellebbviteli lajstromba iktatott ügyek,
c/ a büntetõbírósági fellebbviteli lajstromba iktatott ügyek,
d/ a büntetésvégrehajtási felügyeleti lajstromba iktatott ügyek,
e/ a fiatalkorúak ügyeinek lajstromába iktatott ügyek,
f/ a közlekedési ügyek lajstromába iktatott ügyek,
g/ az ügyészségi nyomozások lajstromába iktatott ügyek,
h/ a nyomozóhivatali (kirendeltségi) lajstromba iktatott ügyek és
i/ ezek számítástechnikai adathordozón kezelt adatállományai;
3/ 5 év után selejtezhetõk:
a/ a segédkönyvek és segédkönyv jellegû gyûjtõk,
b/ egyéb segéd-, illetve nyilvántartó könyvek és
c/ ezek számítástechnikai adathordozón kezelt adatállományai;
4/ Nem selejtezhetõk és a levéltárnak 25 év után át kell adni:
a/ az ügykönyveket,
b/ az általános névmutatókat és
c/ ezek számítástechnikai adathordozóról kiiratott listáit.
II.
A magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység körébe tartozó adatokra
vonatkozó különös adatkezelési szabályok
1/ Az ügyészség magánjogi és közigazgatási jogi tevékenysége során törvényben
meghatározott feladatai keretében személyes adatokat kezel. Ezen belül az erre
rendszeresített lajstromok, ügykönyvek, segédkönyvek és segédkönyv jellegû
gyûjtõk, valamint számítógépes adattárak segítségével tartja nyilván:
a/ az eljárással érintett természetes személyek egyedi azonosító adatait (név,
leánykorinév, születési hely, év, hó, nap, anyja neve, személyazonosító jele,
lakcíme, elõéleti adatai, állampolgársága);
b/ az ügyészségi azonosítókat;
c/ az eljárás célja szempontjából lényeges különleges adatokat;
d/ a tevékenységgel érintett jogterületrõl származó, átvett adatokat;
e/ az ügyészi feladatok ellátására vonatkozó utasításokat.
2/ 15 év után selejtezhetõk:
- a lajstromokba iktatott ügyek és ezek számítástechnikai adathordozón kezelt
adatállományai;
3/ 5 év után selejtezhetõk:
a/ a szabálysértési hatóságok õrízetbevételi értesítései, az õrizet
meghosszabbításáról hozott - jóváhagyásra megküldött - határozatai;
b/ a gyûjtõk;
c/ egyéb segéd-,illetve nyilvántartó könyvek;
d/ ezek számítástechnikai adathordozón kezelt adatállományai.
4/ Nem selejtezhetõk és a levéltárnak kell átadni:
a/ a lajstromokat 25 év után;
b/ az általános névmutatókat 25 év után;
c/ a vagyonjogi jellegû magánjogi ügyek közül azokat, amelyeknél a kárérték az
egymillió forintot meghaladja, 15 év után;
d/ ezek számítástechnikai adathordozóról kiíratott listáit az a-c/ pont
szerinti idõ elmúltával;
e/ a közbiztonsági õrízetre vonatkozó iratokat és nyilvántartásokat 40 év
után.
III.
A személyes adatokat tartalmazó ügyészségi igazgatási, gazdasági ügyek
adatkezelése
1/ Az ügyészi szervezet igazgatási tevékenysége keretében az alábbi
ügycsoportokban kezel,illetve kezelhet személyes adatokat:
a/ Sajtóügyek:
- legfõbb ügyész által tartott sajtótájékoztatók;
- egyéb sajtótájékoztatók fõügyészségeken, illetve helyi ügyészségeken;
b/ Nemzetközi kapcsolatok:
- ügyészi delegációk iratai;
- külföldi ügyészi delegációk programjai;
- magyar ügyészi delegáció külföldi utazása;
- felsõszintû protokolláris nemzetközi levelezések;
- útlevél- és vizumügyek;
- nemzetközi kongresszusok kül- és belföldön;
c/ Vegyes ügyek:
- tanfolyamok és szakmai konferenciák;
- vezetõi ügykör átadás;
- elfogultsági bejelentések;
- szolgálati titoktartás alóli felmentés;
- szakértõi ügyek;
- panaszirodai ügyek;
- üdülési ügyek;
d/ A nyomozóhivatalokhoz (kirendeltségekhez) érkezõ feljelentésnek nem
minõsülõ iratok ( bejelentés, panasz, beadvány).
2/ Az 1/ pontban írt adatokat tartalmazó iratokat 10 év után lehet selejtezni.
3/ A ténymegállapító vizsgálatok iratai nem selejtezhetõk és azokat 35 év után
a levéltárnak kell átadni.
4/ A igazgatási ügyekbe az ügy elõadója és a szolgálati felettes tekinthetnek
be. Az érintett tájékoztatását - kérelmére - a szolgálati felettes
engedélyezheti.
5/ Az ügyészségi gazdasági nyilvántartások közül az alábbiak kezelnek
személyes adatokat:
a/ bérnyilvántartások, levonási analitika /törzskarton/, melyek nem
selejtezhetõk;
b/ fizetési jegyzékek, pótjegyzékek, fizetési jegyzék másolatok, szerszámlapok
(lejárat után), munkaruha nyilvántartások, melyek 10 év után selejtezhetõk;
c/ adók és járulékok nyilvántartása, elõlegnyilvántartás, családi pótlék
igénylõ lap, TB könyv, személyi adatlap, adatlap a személyi jövedelemadó
elszámolásához, távolléti jelentések nyilvántartása, ügyeleti díj elszámolás
nyilvántartása, kiküldetési rendelvények nyilvántartása, hivatali célra saját
gépkocsihasználat nyilvántartása, munkaidõ jelentés M lap, jutalomszámfejtési
bizonylat, melyek 5 év után selejtezhetõk.
6/ Az 5/ pontban írt ügyiratok adattartalmáról az érintettet a rendszeresen
ismétlõdõ adatszolgáltatásokon kívül, kérelmére teljes körûen tájékoztatni
kell.
IV.
A mellékletben meghatározott adatokról külsõ szerveket vagy személyeket csak
törvényben elõírt adatszolgáltatási kötelezettség alapján lehet tájékoztatni.
I N D O K O L Á S
AZ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONYRÓL ÉS AZ ÜGYÉSZSÉGI ADATKEZELÉSRÕL SZÓLÓ
TÖRVÉNYJAVASLATHOZ
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az új Munka Törvénykönyve, illetõleg az ahhoz kapcsolódó törvények, továbbá a
személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló
törvény elfogadása olyan helyzetet teremtett, amelyben szükségessé vált az
ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyának,
valamint az ügyészségi adatkezelés törvényi szintû szabályozása:
1/ A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló - jelenleg is hatályos - 1972. évi
V. törvény az ügyészek, ügyészségi titkárok, fogalmazók és nyomozók
munkaviszonyára vonatkozóan alig, a többi ügyészségi alkalmazott munkaviszonya
tekintetében pedig egyáltalán nem állapított meg szabályokat, mivel a korabeli
jogfelfogásnak megfelelõen valamennyi munkajogviszonyt egységesen a korábban
hatályban volt Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletei szabályozták.
Azontúl, hogy a jelenleg hatályos ügyészi törvény munkajogi szabályai csak
néhány kérdést érintenek, közülük egyesek ma már alkalmazhatatlanok is. Így a
hatályos ügyészi törvény - a Munka Törvénykönyvére utalva - csak a fegyelmi
felelõsségre vonás rendjének megállapítására jogosítja fel a legfõbb ügyészt,
a fegyelmi felelõsségre vonás anyagi jogi szabályait azonban nem határozza
meg, hiszen azokat a korábbi Munka Törvénykönyve tartalmazta. Az új Munka
Törvénykönyve megszüntette a hatálya alá tartozó munkavállalók tekintetében a
fegyelmi felelõsségre vonás lehetõségét, így jelenleg az ügyészségnél a
fegyelmi felelõsségre vonáshoz szükséges törvényi szabályozás hiányzik.
Az új Munka Törvénykönyve - eredendõen a gazdasági szféra munkajogi viszonyait
rendezve - a szabályozás jellegébõl következõen számos olyan rendelkezést
tartalmaz, amely az ügyészségnél nem alkalmazható. Ilyenek például az üzemi
tanácsra és a kollektív szerzõdésre vonatkozó rendelkezések.
Az új Munka Törvénykönyve tehát - az ügyészségre vonatkozó sajátos törvényi
szabályozás nélkül - az ügyészségi alkalmazottak munkajogi helyzetének a
rendezésére nem
alkalmas. Hasonlóképpen nem alkalmas az ügyészségi szolgálati viszony
szabályozására a másik két munkajogi tárgyú - a köztisztviselõk jogállásáról,
illetõleg a közalkalmazottak jogállásáról szóló - törvény sem.
Az új munkajogi törvények megalkotása a bírósági dolgozók esetében is
szükségessé tette a bírósági szervezeti törvény módosítását, bár ez a törvény
a hatályos ügyészi törvényhez képest korábban is lényegesen tágabb körû
szabályozást tartalmazott a munkajogi kérdésekben.
Ma már - a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról rendelkezõ
1993. évi XCI. törvény elfogadását követõen - az igazságszolgáltatáson belül
csak az ügyészség esetében hiányzik az átfogó és törvényi szintû szabályozás.
Az így elõállott helyzetben az igazságszolgáltatás két ágában dolgozók
munkajogi helyzete lényegesen eltérõvé vált, holott már a bírák, az ügyészek,
a bírósági és ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és javadalmazásáról szóló
1990. évi LXXXVIII. törvény megalkotásakor is irányadó szempont volt, hogy a
bíróság és az ügyészség tekintetében ne legyen eltérõ szabályozás. Jelenleg
azonban az ügyészségi dolgozók esetében kevésbé kedvezõ szabályok
érvényesülnek például a szabadság, a rendkívüli munkavégzés tekintetében, a
jubileumi jutalomra vonatkozóan pedig hiányzik a szabályozás. Eltér az
ügyészségi dolgozók helyzete a belföldi napidíj mértéke tekintetében a
bírósági dolgozókétól, de a köztisztviselõkétõl is.
A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról rendelkezõ 1993. évi
XCI. törvényben foglaltakkal való konzisztencia megteremtése, az egységes
szabályozáshoz fûzõdõ érdek az ügyészségnél is szükségessé teszi a bírákéval,
illetõleg más bírósági dolgozókéval egyezõ juttatások bevezetését.
2/ A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló
1992. évi LXIII. törvény 3.§-ának (1) és (2) bekezdése a személyes adatok,
illetõleg a különleges adatok kezelését törvényi szabályozáshoz köti; ennek
hiányában az említett törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A hatályos ügyészi törvény, illetõleg a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I.
törvény nem tartalmaz adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseket, ezért ennek
törvényi szabályozása az adatvédelmi törvény hatályba lépése után ugyancsak
szükségessé vált.
A büntetõeljárásról szóló törvény például a büntetett elõéletre vonatkozó
adatok (mint különleges adatok) nyomozó hatósági nyilvántartásáról nem
rendelkezik, holott ezek kezelését a bûnmegelõzés vagy a bûnüldözés érdekében
- szigorú és együttes feltételként az erre irányuló törvényi szabályozás
megléte esetén - teszi csak lehetõvé az adatvédelmi törvény a nyomozó
hatóságok számára.
A személyes adatok védelméhez és a közérdekû adatok nyilvánosságához fûzõdõ
alapvetõ érdekek indokolják, hogy azok a jogviszonyok, amelyek az ügyészi
szervezet büntetõjogi, magánjogi és közigazgatási jogi, továbbá igazgatási és
személyügyi tevékenységében az általános adatvédelmi megoldásoktól eltérõ
szabályozást tesznek szükségessé - vagyis az adatvédelmi törvény szabályai
alapján nem kezelhetõek - törvényi szabályozást nyerjenek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I.Fejezet
BEVEZETÕ RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
Az 1. §-hoz
A Javaslat szerinti szabályozás hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság
ügyészsége által foglalkoztatott valamennyi ügyészségi alkalmazott ügyészségi
szolgálati viszonyára.
Az ügyészségi szolgálati viszony sajátos munkavégzésre irányuló jogviszony. A
munkaviszonytól való eltérés alapvetõ oka - a közszolgálati és a
közalkalmazotti jogviszonyhoz hasonlóan - az ügyészségnek a költségvetésbõl
történõ finanszírozása. A köztisztviselõk és a közalkalmazottak jogállásáról
rendelkezõ törvényektõl való eltérést pedig az ügyészségnek az
igazságszolgáltatásban betöltött szerepe indokolja.
A Javaslat elsõdlegesen az ügyészek ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó
szabályokat rögzíti. Az ügyészségi titkár, fogalmazó, nyomozó ügyészségi
szolgálati viszonyára - a Javaslatban meghatározott eltérésekkel - az
ügyészekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E szabályok a tisztviselõ,
ügykezelõ és a fizikai alkalmazott esetében - a rájuk megállapított sajátos
rendelkezések mellett - pedig csak akkor alkalmazhatók, ha azt a Javaslat
kifejezetten így rendeli.
A munkáltatói jogkör gyakorlója
A 2. §-hoz
A Javaslat meghatározza a munkáltatói jogkör gyakorlóját is. Lényeges
garanciális szabály, hogy az ügyész, az ügyészségi titkár, fogalmazó, nyomozó
esetében nincs helye a munkáltatói jogkör átruházásának az olyan jogkör
tekintetében, amelynek gyakorlójaként a törvény a legfõbb ügyészt nevezi meg.
II.Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI TESTÜLETEK
Az ügyészségi alkalmazottak tanácsa és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos
Tanácsa.
A 3-7. §-hoz
A Javaslat biztosítja az ügyészségi alkalmazottak részvételi jogát az
ügyészség vezetésében és meghatározza a részvétel formáit.
Az ügyészségi alkalmazottak tanácsa a Legfõbb Ügyészségen, a Katonai
Fõügyészségen, a fõügyészségeken és az Országos Kriminológiai és
Kriminalisztikai Intézetnél mûködik; a Katonai Fõügyészségen, a
fõügyészségeken létrehozott tanácsok hatásköre kiterjed az alájuk rendelt
ügyészségi szervekre is. A Magyar Köztársaság ügyészségének centralizált
irányításából következõen a Javaslat Országos Tanács létrehozásáról is
rendelkezik.
A Javaslat az alkalmazotti tanács számára egyetértési jogot állapít meg a
jóléti célú pénzeszközök felhasználásával, illetõleg az ilyen jellegû
intézmények és ingatlanok hasznosításával kapcsolatos tervek elfogadása
tekintetében. A munkáltató számára a Javaslat véleményeztetési kötelezettséget
is meghatároz olyan döntések elõtt, amelyek az ügyészségi szolgálati viszonyt
alapjaiban érintik. A munkáltató kötelezettségszegése esetén az alkalmazotti
tanács az intézkedés érvénytelenségének megállapítása iránt munkaügyi jogvitát
kezdeményezhet.
A munkáltatói döntések jelentõs része az ügyészi szervezet irányítási
jellegébõl adódóan az ügyészségi alkalmazottak egészét vagy nagyobb részét
érinti. Ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy az alkalmazotti tanácsok
legalább kétharmadát érintõ ügyekben, illetõleg az alkalmazotti tanácsok
közötti véleményeltérés esetén az Országos Tanács jár el.
A Javaslat a munkáltató számára kötelezõvé teszi az alkalmazotti tanács és az
Országos Tanács mûködéséhez szükséges feltételek biztosítását.
A Javaslatban nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra és az
Országos Tanácsra a Munka Törvénykönyvének az üzemi tanácsra (központi üzemi
tanácsra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. Így a Munka
Törvénykönyve szabályai alkalmazandók például az alkalmazotti tanács és az
Országos Tanács tagjainak jelölésére, választására, az alkalmazotti tanács,
Országos Tanács, illetõleg a tanácstagság megszûnésére. Nem alkalmazhatók
viszont a Munka Törvénykönyve rendelkezései közül az üzemi megbízottra és az
elnök díjazására vonatkozó szabályok.
Az összügyészi értekezlet
A 8. §-hoz
A Javaslat a vezetésben való részvétel jogát az ügyészek számára az
összügyészi értekezlet formájában is biztosítja. Az összügyészi értekezlet
tanácsadó, véleményezõ és javaslattételi joggal rendelkezik, továbbá
megválasztja az ügyészi tanács tagjait és tisztségviselõit.
Az irányítása alá tartozó ügyészi szervezet összügyészi értekezletét a legfõbb
ügyész, a katonai fõügyész, a fõügyész és a területi katonai ügyészséget
vezetõ ügyész hívja össze. Kötelezõ az összehívás a Javaslatban felsorolt
esetekben, vagy ha azt a részvételre jogosult ügyészek egyharmada, illetõleg
az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szerv a napirend megjelölésével
kéri. A legfõbb ügyész egyéb esetekben is kötelezõvé teheti az összügyészi
értekezlet összehívását.
Az ügyészi tanács
A 9-12. §-hoz
A Javaslat az összügyészi értekezlet által választott ügyészi tanács számára
az ügyészek szolgálati viszonyát érintõ alapvetõ kérdésekben biztosít
véleménynyilvánítási jogot.
Az ügyészi tanácsot a Legfõbb Ügyészségen, a Katonai Fõügyészségen és a
fõügyészségeken kell létrehozni. A véleménynyilvánítás joga az ügyészi tanács
tagjait együttesen illeti meg.
Az ügyészi tanács tagjává ügyész választható. Kizárja a Javaslat a
választhatók körébõl a legfõbb ügyészt és a magasabb vezetõ állású ügyészt,
továbbá a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyészt.
Meghatározza a Javaslat az ügyészi tanácstagság megszûnésének eseteit, s új
választást ír elõ, ha a tagok száma négy fõ alá csökken, vagy az elnök és az
elnökhelyettes tagsága megszûnik.
Az ügyészi tanácsra a Javaslat által nem szabályozott kérdésekben az
alkalmazotti tanácsra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebbõl
következõen pl. a munkáltatónak kell biztosítani az ügyészi tanács mûködéséhez
szükséges feltételeket, az ügyészi tanács tagjainak jelölésére pedig a Munka
Törvénykönyve szabályai vonatkoznak. Értelemszerûen az ügyészi tanács az
alkalmazotti tanács számára biztosított egyetértési jogot nem gyakorolhatja, s
tájékoztatást a munkáltatótól is csak jogosítványai gyakorlásaihoz szükséges
mértékben kérhet.
A szakmai kollégium
A 13. §-hoz
A Javaslat szakmai kérdésekben az ügyészek vezetésben való részvételének jogát
a szakmai kollégiumok révén biztosítja.
A szakmai kollégium az azonos ügyszakban foglalkoztatott ügyészek testülete.
Részletes hatáskörüket a Javaslatban meghatározott eseten túlmenõen a legfõbb
ügyész, illetõleg a fõügyész határozza meg.
III. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONY LÉTESÍTÉSE, MÓDOSÍTÁSA, A VEZETÕK
MEGBÍZATÁSA, KINEVEZÉSE, A VEZETÕI MEGBÍZATÁS,KINEVEZÉS MEGSZÛNÉSE
A 14-15. §-hoz
Az ügyészségi szolgálati viszony sajátos, az általános munkaviszonytól eltérõ
jellege nyilvánul meg a jogviszony keletkezésére vonatkozó szabályokban is.
Az ügyészségi szolgálati viszony a legfõbb ügyész esetében az Országgyûlés
által történõ megválasztásával, a többi ügyészségi alkalmazott esetében pedig
kinevezéssel létesül. A kinevezés általános szabályként határozatlan idõre
szól. A Javaslat meghatározza az alkalmazás feltételeit.
A legfõbb ügyész a megválasztása után az Országgyûlés elõtt az Országgyûlés
házszabályai szerint tesz esküt, a többi ügyész pedig mûködésének megkezdése
elõtt a Javaslatban meghatározott szövegû esküt tesz. Ennek elmulasztása, vagy
megtagadása esetén a kinevezés hatályát veszti.
A 16-19.§-hoz
Az ügyészeket vezetõi munkakörbe - a legfõbb ügyész helyettes kívételével - a
legfõbb ügyész, illetõleg a katonai fõügyész nevezi ki. A Javaslat magasabb
vezetõ állású ügyészi és vezetõ állású ügyészi munkaköröket különböztet meg.
A Javaslat - az ügyészi szervezet sajátosságaiból kiindulva - a pályázat
kiírását a legfõbb ügyész kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezetõ állású
ügyészi és a helyi vezetõ ügyészi munkakörökre teszi kötelezõvé. Más vezetõi
munkaköröknél a pályázat csak a kiválasztás egyik lehetséges eszköze.
A pályázatokat a legfõbb ügyész írja ki. A pályázati felhívás nyilvános;
tartalmaznia kell a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és az
elbírálás határidejét. A pályázók kiválasztásának demokratizmusát az ügyészi
tanács véleménynyilvánítási joga is biztosítja.
A Javaslat elõírja, hogy a pályázatra kiírt munkakörbe csak azt lehet
kinevezni, aki a pályázaton résztvett és a feltételeknek megfelelt. A Javaslat
rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre is, ha a pályázat nem vezet
eredményre.
A 20-21. §-hoz
A Javaslat a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes sajátos közjogi
helyzetére figyelemmel tételesen meghatározza a legfõbb ügyészi és a legfõbb
ügyész helyettesi megbízatás megszünésének eseteit és az ezekhez kapcsolódó
részletes szabályokat. A két megbízatás megszünésének esetei, illetõleg az
azokkal kapcsolatos szabályok - e két ügyészségi vezetõ eltérõ közjogi
helyzetére tekintettel - nem azonosak és a többi ügyészségi vezetõi tisztség
megszünésének eseteitõl, szabályaitól is különböznek.
A legfõbb ügyészi és a legfõbb ügyész helyettesi megbízatás megszünésének
jogcímei közül a legfõbb ügyész megbízatási idõtartamának letelte, a felmentés
és a lemondás nem érinti az ügyészségi szolgálati viszonyt. A Javaslat mind
három esetben lehetõvé teszi, hogy a korábbi legfõbb ügyészt, illetõleg
legfõbb ügyész helyettest - hozzájárulásukkal - más ügyészi munkakörbe
helyezzék. A megbízatás más jogcímen történõ megszünése az ügyészségi
szolgálati viszony megszünését is eredményezi.
A 22.§-hoz
A legfõbb ügyész és a katonai fõügyész kinevezési jogkörébe tartozó vezetõi
kinevezés határozatlan idõre szól és az indokolás nélkül, bármikor
visszavonható. Ez a megoldás is biztosítja a bizalmat vesztett, illetõleg a
vezetõi tisztség betöltésére alkalmatlanná vált vezetõ más ügyészi munkakörbe
való áthelyezésének lehetõségét.
A Javaslat következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy a vezetõi kinevezés
megszûnése általános szabályként nem érinti az ügyészségi szolgálati viszony
létét. A vezetõi kinevezés visszavonásakor az ügyészi munkakörbõl eredõ
feladatainak ellátására egyébként képes korábbi vezetõt - választása szerint -
vagy a vezetõi beosztásának megfelelõ vagy pedig annál alacsonyabb szintû
ügyészségen más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni.
Az ügyészi szervezetben a vezetõi munkakörökbe nem csak ügyészek, hanem más
pályán dolgozó jogászok is kinevezhetõk. Ügyész kinevezése esetén pedig az
általa addig ellátott munkakör is betöltésre kerül. Ebbõl következõen a
Javaslatban az eredeti munkakörbe való visszahelyezés kötelezettsége nem
írható elõ, s a vezetõ sem kötelezhetõ más ügyészi munkakör elfogadására. E
miatt rendelkezik úgy a Javaslat, hogy ha a korábbi vezetõ az áthelyezéshez
nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya felmentéssel megszûnik, s
jogosult az ezzel járó kedvezményekre.
A Javaslat biztosítja a vezetõ számára a vezetõi munkakörérõl való lemondás s
más ügyészi munkakörbe való áthelyezés lehetõségét is.
A 23-24. §-hoz
Az ügyészségi szolgálati viszony létesítése a munkáltató és az ügyész
egybehangzó akaratnyilatkozata alapján történik, így módosítására is - a
Javaslatban és a Munka Törvénykönyvében meghatározott kivételekkel - csak
ilyen módon, a felek közös megegyezésével nyílik lehetõség. Ehhez kapcsolódóan
külön rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat az ügyész más szolgálati helyre
történõ áthelyezésére, illetõleg kirendelésére.
IV.Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONY MEGSZÛNÉSE
A legfõbb ügyész és legfõbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati viszonyának
megszûnése
A 25. §-hoz
A legfõbb ügyész és legfõbb ügyész helyettes közjogi helyzete indokolja
ügyészségi szolgálati viszonyuk megszûnésének a többi ügyészétõl eltérõ
szabályozását. Eltérõek a felmentésükre vonatkozó szabályok, nem teszi
lehetõvé a Javaslat az ügyészségi szolgálati viszony közös megegyezéssel,
rendkívüli lemondással történõ megszüntetését. Nincs helye velük szemben
fegyelmi eljárás indításának, s így az ügyészségi szolgálati viszonyuk
megszüntetését eredményezõ legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásának sem.
Tisztségük közbizalmi jellege s az ezzel járó fokozott felelõsség jut
kifejezésre a "hivatalvesztés kimondása" ügyészségi szolgálati viszony
megszüntetési jogcímben.
A legfõbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának
megszûnése
A 26-32. §-hoz
A Javaslat tételesen meghatározza az ügyészségi szolgálati viszony
megszünésének eseteit, felsorolva a megszünésnek a felek közös, illetõleg
egyoldalú akaratán alapuló, valamint a felek akaratán kívüli okokból
bekövetkezõ eseteit.
A munkáltatónak az ügyészségi szolgálati viszony egyoldalú megszüntetésére
irányuló nyilatkozata a felmentés. E lehetõséggel a munkáltató az ügyészi
pálya biztonsága érdekében csak a Javaslatban felsorolt okok esetén élhet. Az
okok egy része objektív, másik része az ügyész személyében rejlik. Az
utóbbinál a munkáltató megítélésétõl is függ a felmentés. Az okok
meghatározásán túl a Javaslat a felmentésre tilalmakat és további korlátokat
is megállapít.
A katonai ügyésznek a többi ügyésztõl eltérõ sajátos helyzete miatt tartalmaz
a Javaslat rendelkezést arra az esetre, amikor a katonai ügyész hivatásos
állományú katonai szolgálati viszonya vagy ügyészségi szolgálati viszonya
megszûnik.
A felmentést indokolni kell, s vita esetén bizonyítani a felmentési ok
valóságát és megalapozott voltát.
A Javaslat hat havi felmentési idõ megállapításával teszi lehetõvé, hogy az
ügyésznek kellõ idõ álljon rendelkezésére az új munkahely kereséséhez.
A határozatlan idõre szóló kinevezés esetén az ügyész egyoldalú lemondó
jognyilatkozatával bármikor megszüntetheti ügyészségi szolgálati viszonyát. A
Javaslat a lemondási idõt a betöltött munkakörtõl függõen eltérõen határozza
meg. Ennek oka az, hogy a magasabb vezetõ állású ügyészi munkakör csak
pályázat útján tölthetõ be, így az idõt igényel.
Kivételes megszüntetési lehetõség az ügyész számára a rendkívüli lemondás,
amelyre csak a Javaslat által meghatározott feltételek fennállása esetén
kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a rendkívüli lemondást a munkáltató
súlyos kötelezettségszegése elõzi meg, a Javaslat a munkáltatót arra kötelezi,
hogy az ügyésznek felmentése esetén járó átlagkeresetet fizessen.
A határozott idõre történt kinevezésnél a munkáltató számára lényeges
szempont, hogy az ügyész a kinevezésben megjelölt idõpontig rendelkezésre
álljon, ezért az ügyészségi szolgálati viszony ilyen esetben lemondással nem
szüntethetõ meg. Felmentéssel pedig a határozatlan idejû ügyészségi szolgálati
viszonynál elõírt feltételek hiányában is megszüntethetõ az ügyészségi
szolgálati viszony, ha a munkáltató a határozott idõbõl még hátralevõ idõre
jutó átlagkeresetét az ügyész részére elõre megfizeti.
A végkielégítés
A 33. §-hoz
A Javaslat végkielégítés fizetését írja elõ az állását elveszítõ és így
egzisztenciálisan kiszolgáltatottá váló ügyész részére azokban az esetekben,
amikor nem az ügyész magatartása idézi elõ az ügyészségi szolgálati viszony
megszûnését. A Javaslat kizárja a végkielégítésre való alanyi jogosultságot az
olyan ügyész tekintetében, akit - egészségügyi okot kivéve - alkalmatlansága
miatt mentettek fel. Nem jár végkielégítés, ha az ügyész saját jogú nyugdíjra
szerzett jogot, továbbá ha - a rendkívüli lemondása kivételével - a határozott
idõre létesített ügyészségi szolgálati viszonya szûnik meg.
A végkielégítés összege az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõ
tartamától függõen öt-tizenhárom havi személyi alapbér.
Az ügyészségi szolgálati viszony jogellenes megszüntetése
A 34. §-hoz
A Javaslat meghatározza az ügyészségi szolgálati viszony munkáltató részérõl
történõ jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit.
Amennyiben a megszüntetés nem felel meg a Javaslat rendelkezéseinek, az
ügyészt eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, s meg kell téríteni
elmaradt javadalmazását és felmerült kárát. A Javaslat lehetõvé teszi, hogy az
ügyészségi szolgálati viszony ilyen esetben közös megegyezéssel is
megszûnhessen, ha annak fenntartását az ügyész sem kívánja.
A felmentés jogellenessége abból is adódhat, hogy a munkáltató által
megállapított felmentési idõ rövidebb a Javaslatban meghatározottnál. Ez a
felmentést nem teszi érvénytelenné, de az ügyészségi szolgálati viszony a
szabályos felmentési idõ utolsó napjáig tart.
Amennyiben az ügyész szünteti meg jogellenesen ügyészségi szolgálati
viszonyát, ennek joghatásaként a Javaslat a hivatalvesztés fegyelmi büntetés
jogkövetkezményeinek alkalmazását írja elõ. Az utóbbi következtében az ügyész
kizárt a módosított 199O. évi LXXXVIII. törvény (elõmeneteli törvény) alapján
járó külön juttatásból és meghatározott ideig újabb ügyészségi szolgálati
viszony vele nem létesíthetõ.
V.Fejezet
AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG
A 35-40. §-hoz
Az ügyészségi szolgálati viszony egyik fontos garanciális intézménye az
összeférhetetlenség szabályozása.
A Javaslat megtilt minden olyan tevékenységet, amely veszélyeztetné az ügyész
pártatlan, befolyástól mentes döntését, vagy amely az ügyészi hivatással
összeegyeztethetetlen. A más munkáltatónál történõ s az ügyészségi szolgálati
viszony munkaidejét érintõ - egyébként a Javaslat által nem tiltott -
munkavégzésre irányuló jogviszony is sértheti az ügyészi szervezet érdekeit. A
Javaslat ezért az ilyen jogviszony létesítését a munkáltatói jogkör
gyakorlójának elõzetes engedélyéhez köti.
A Javaslat tartalmazza azt a klasszikus összeférhetetlenségi szabályt, amely
szerint nem létesíthetõ olyan ügyészségi szolgálati viszony, amelyben az
ügyészségi alkalmazott hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenõrzési
vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. A tilalom alól felmentés csak különösen
indokolt esetben adható.
A Javaslat meghatározza azokat a kötelezettségeket, amelyek az ügyészségi
alkalmazottat az összeférhetetlenségi ok felmerültekor terhelik, s szabályozza
az összeférhetetlenség esetén követendõ eljárást.
Az összeférhetetlenség megállapításával - annak idõpontjában - az ügyészségi
szolgálati viszony megszûnik. A Javaslat csupán lehetõségként írja elõ a
megállapítás mellõzését, ha az ügyész az összeférhetetlenségi okot az eljárás
ideje alatt megszünteti. Mérlegelés körébe tartozik ugyanis annak eldöntése,
hogy a már megszüntetett összeférhetetlenségi ok mennyiben befolyásolhatja az
ügyész további mûködését.
Az Alkotmányból és más jogszabályból következõen az ügyész nem lehet
országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõ és polgármester. A megválasztást
s a jelölést már aktív politizálás elõzi meg, amely magatartás az Alkotmány
tilalmába, a politikai tevékenység folytatásának tilalmába ütközik. Erre
figyelemmel rendelkezik úgy a Javaslat, hogy amennyiben az ügyész
országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõi választáson jelöltetni kívánja
magát, köteles e szándékát bejelenteni, s a bejelentéstõl a választás
eredményének közzétételéig, illetõleg megválasztása esetén mandátuma
igazolásáig ügyészségi szolgálati viszonya szünetel. Ez alatt az idõ alatt az
ügyész munkát nem végezhet. A szünetelés idõtartama ügyészségi szolgálati
viszonyban töltött idõnek minõsül. A választás eredményétõl függõen az
ügyészségi szolgálati viszony a megválasztás napjával megszûnik, vagy
folytatódik. A Javaslat kimondja azt is, hogy az országgyûlési, helyi
önkormányzati képviselõi és a polgármesteri megbízatás idõtartamát - ha e
megbízatás megszünésekor az ügyész ismét ügyészségi szolgálati viszonyt
létesít - ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõnek kell tekinteni.
VI.Fejezet
A MINÕSÍTÉS
A 41-42. §-hoz
A minõsítés az ügyész szakmai tevékenységének tényeken alapuló átfogó
értékelése, amely alapján lehetõség nyílhat az elõmenetel gyorsítására,
vezetõi kinevezésre, de az ügyészségi szolgálati viszony felmentéssel történõ
megszüntetésére is. A minõsítést a legfõbb ügyész által meghatározott
idõközönként és az ügyész kérésére szolgálati viszonyának megszûnésekor kell
elkészíteni.
A minõsítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata.Az ügyész kérheti a
szakmai kollégium (a katonai ügyész az összügyészi értekezlet) bevonását a
minõsítésébe, az elkészített minõsítésre észrevételt tehet, s részére a
minõsítés egy példányát át kell adni. További lényeges garanciális szabály,
hogy a minõsítést az ügyész beleegyezése nélkül csak a Javaslatban
meghatározott személyek tekinthetik meg.
Az ügyész a minõsítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, illetõleg a
személyiségi jogát sértõ megállapításának a megsemmisítését a bíróságtól
kérheti.
VII.Fejezet
A MUNKAVÉGZÉS
A 43-46. §-hoz
Az ügyész a munkáját a legfõbb ügyész és a felettese utasításának megfelelõen
köteles végezni. Az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni.
A Javaslat rögzíti az ügyész jogait és kötelességeit a bûncselekményt,
szabálysértést megvalósító, az ügyész életét, egészségét, testi épségét
közvetlenül és súlyosan veszélyeztetõ, továbbá a jogellenes kár okozásával
járó vezetõi utasítás teljesítésének megakadályozására.
A Javaslat lehetõséget biztosít az ügyész számára, hogy ha az utasítást
jogszabállyal vagy jogi meggyõzõdésével nem tartja összeegyeztethetõnek, az
ügy elintézése alól mentesítését kérhesse. E jogát azonban csak írásban és
jogi álláspontjának kifejtése mellett gyakorolhatja.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy az ügyész - a legfõbb ügyész által
kiadott utasítás szerint - hivatali öltözéket (talárt) visel, amelyet az
ügyészi szervezet költségvetésébõl kell biztosítani.
Az ügyész kivételes esetben rendkívüli munkavégzésre is köteles. Általános
szabályként a Javaslat kizárja a rendkívüli munka díjazását, ugyanakkor a
rendszeresen teljesített túlmunkáért szabadidõ átalányt, a pihenõnapon és
munkaszüneti napon végzett munkáért - a Munka Törvénykönyve szabályai szerint
egyébként járó átlagkereseten felül - a munkavégzés idõtartama kétszeresének
megfelelõ szabadidõt állapít meg.
Az ügyészi munka sajátosságaiból adódóan a gyakori rendkívüli munkavégzés az
ügyelet és a készenlét. Az ügyeletért és a készenlétért díjazás jár.
A Javaslat szabályozza az ügyészt belföldi kiküldetés esetén megilletõ
napidíjat és azt, hogy milyen közlekedési eszközt vehet igénybe.
VIII. Fejezet
EGYES PÓTLÉKOK ÉS ELISMERÉSEK
A 47-50. §-hoz
A Javaslat meghatározza az elõmeneteli törvényben és Munka Törvénykönyvében
nem szabályozott idegennyelvtudási pótlékra és az ügyészségi nyomozás
kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek nyomozására létrehozott szervezeti
egységeknél (nyomozó hivataloknál, ideértve azok kirendeltségeit is)
szolgálatot teljesítõ ügyészek munkaköri pótlékára jogosító feltételeket s a
pótlék mértékét.
A munkáltató anyagi elismerésben részesítheti a kiemelkedõ, illetõleg tartósan
jó munkát végzõ ügyészt. A jutalmazás a munkáltató mérlegelési jogkörébe
tartozó intézkedés.
Jubileumi jutalomra jogosult az ügyész, ha huszonöt, harminc, illetõleg
negyven évet ügyészségi szolgálati viszonyban töltött. Az ügyészségi
szolgálati viszonyban töltött idõ megállapítására a Javaslat 96.§-ának
rendelkezéseit kell alkalmazni.
IX.Fejezet
A PIHENÕIDÕ
Az 51. §-hoz
A Javaslat a szabadság mértékének megállapításánál a besorolást veszi alapul.
Több szabadságot biztosít az életkor elõrehaladtával, de az emelkedés csak az
ötvenedik életév betöltésének évében következik be. Pótszabadság jár a II. és
III. fizetési osztályba sorolt, vezetõi munkakört betöltõ ügyésznek, s a
Javaslat lehetõvé teszi a Munka Törvénykönyvében biztosított egyes
pótszabadságok igénybevételét is.
Megilleti az ügyészt - a Munka Törvénykönyve szabályai szerint - a munkaközi
szünet, a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenõidõ, a
pihenõnap és munkaszüneti nap, a betegszabadság, továbbá az egyéb
munkaidõkedvezmény is.
A munkáltatói jogkör gyakorlója fizetés nélküli szabadságot is engedélyezhet
az ügyész számára.
X.Fejezet
A FEGYELMI FELELÕSSÉG
Az 52-69. §-hoz
A Javaslat lehetõséget teremt a munkáltató számára, hogy szankcionálhassa a
hivatali kötelesség vétkes megszegését és a hivatás tekintélyét sértõ
életmódot, illetõleg magatartást. A fegyelmi vétséget megvalósító egyes
cselekmények tételes felsorolása nem lehetséges, ezért a Javaslat a fegyelmi
vétség fogalmát csak általánosan definiálja.
A Javaslat nem teszi minden esetben kötelezõvé a fegyelmi eljárás
megindítását. Csekély súlyú fegyelmi vétség esetén a fegyelmi jogkör
gyakorlója eltekinthet a fegyelmi eljárás lefolytatásától és a fegyelmi
büntetés kiszabásától.
A Javaslat meghatározza az eljárás megindításának objektív és szubjektív
jogvesztõ határidejét.
A fegyelmi büntetések köre megfelelõ arányosítási lehetõséget ad a fegyelmi
vétség súlyának és a büntetés kiszabásánál értékelendõ egyéb körülményeknek a
figyelembevételére. A feddés kivételével valamennyi büntetés az elõmeneteli
törvényben meghatározott anyagi hátránnyal is jár. A legsúlyosabb büntetés a
hivatalvesztés, amely az ügyészségi szolgálati viszony megszûnését
eredményezi.
A Javaslat garanciális okokból meghatározza a fegyelmi jogkör gyakorlóját s a
tényállás gyors és objektív felderítése érdekében részletesen szabályozza a
fegyelmi eljárás rendjét.
A fegyelmi eljárás lefolytatására általános szabályként harminc nap áll
rendelkezésre, amely egy ízben további harminc nappal meghosszabbítható. A
vizsgálatot a fegyelmi jogkör gyakorlója vagy az általa megbízott fegyelmi
biztos folytatja. A Javaslat nem határozza meg az igénybe vehetõ bizonyítási
eszközök teljes körét, elõírja azonban a tényállás tisztázásának és az eljárás
alá vont ügyész meghallgatásának kötelezettségét.
A Javaslat lehetõséget ad a legfõbb ügyésznek arra, hogy az eljárás alá vont
ügyészt az eljárás idõtartama alatt szolgálati helyén történõ megjelenésétõl
eltiltsa, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy
kötelességszegésének súlya és jellege távoltartását indokolja. Kötelezõ az
állásból való felfüggesztés, ha az ügyészt elõzetes letartóztatásba helyezték,
vagy ideiglenes kényszergyógyítását rendelték el. Amennyiben a felfüggesztés
indoka megszûnt,az ügyész számára lehetõvé kell tenni, hogy újra munkát
végezhessen.
A Javaslat meghatározza a felfüggesztés idõtartamára esõ munkabér
visszatartására és kifizetésére vonatkozó szabályokat.
A Javaslat lehetõséget teremt arra, hogy az eljárás alá vont ügyész más
ügyészt képviseletével megbízhasson, s kérelmére az eljárásban a munkavállalói
érdekképviseleti szerv részvételét, illetõleg képviseleti jogának gyakorlását
is biztosítani kell. További garanciális rendelkezése a Javaslatnak a
meghallgatásában akadályozott ügyész védekezési jogának biztosítása.
A fegyelmi ügyek elfogulatlan tisztázása és elbírálása érdekében a Javaslat
megfogalmazza a fegyelmi eljárásban résztvevõ személyekre vonatkozó
összeférhetetlenségi szabályokat.
A fegyelmi jogkör gyakorlójának döntését tartalmától függetlenül írásba kell
foglalni.
A jogorvoslat rendszere attól függõen eltérõ, hogy a fegyelmi határozatot a
legfõbb ügyész vagy a fegyelmi jogkör más gyakorlója hozta. Minden esetben
biztosított azonban a bíróság elõtti jogorvoslat lehetõsége.
A Javaslat általános szabályként csak a jogerõs fegyelmi határozatot tekinti
végrehajthatónak. Kivétel ez alól, ha az ügyész a fegyelmi határozat jogerõre
emelkedése elõtt megszünteti ügyészségi szolgálati viszonyát.
A jogerõs fegyelmi határozat végrehajthatósága alól is kivételt fogalmaz meg a
Javaslat: a hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozat a szülési szabadságon
lévõ ügyész esetében csak annak eltelte után hajtható végre.
A Javaslat meghatározza a bíróság által el nem bírált jogerõs fegyelmi
határozattal szemben az új eljárás kezdeményezésének feltételeit és az eljárás
rendjét.
Az ügyész részére a fegyelmi eljárással kapcsolatban felmerült költségeit a
munkáltató köteles megtéríteni, ha az ügyész felelõssége nem nyert
megállapítást. Az ügyész azonban csak olyan költségek megtérítésére tarthat
igényt, amelyek az eljárással kapcsolatban indokoltan merültek fel.
XI.Fejezet
A KÁRTÉRÍTÉSI FELELÕSSÉG
A 70-75. §-hoz
A Javaslat csak az ügyész vétkes károkozására tartalmaz részletes anyagi jogi
rendelkezéseket. Az ügyész objektív kártérítési felelõsségére és a munkáltató
kártérítési felelõsségére a Javaslat a Munka Törvénykönyve szabályait rendeli
alkalmazni.
Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke az ügyész egyhavi személyi
alapbérének ötven százalékáig terjedhet. A Javaslat meghatározza azokat az
eseteket is, amikor az ügyész három havi személyi alapbére erejéig köteles
helytállni. Szándékos károkozás esetén az ügyész a teljes kárt köteles
megtéríteni.
A legfõbb ügyész helyettes kártérítési felelõsségét a legfõbb ügyész, a többi
ügyész kártérítési felelõsségét pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója kártérítési
határozattal állapítja meg. Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a
kártérítési határozat közlése elõtt megszûnt, az általa okozott kár
megtérítése iránti igényét a munkáltató a bíróság elõtt érvényesítheti.
A kártérítési eljárásra és a jogorvoslatra - a Javaslatban meghatározott
eltérésekkel - a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
XII.Fejezet
A JOGVITÁK
A 76. §-hoz
A Javaslat általános szabályként mondja ki, hogy az ügyészségi szolgálati
viszonyból keletkezõ igények érvényesítése érdekében, valamint a munkáltatói
jogkör gyakorlójának intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt jogvita
kezdeményezhetõ. Kivételt képeznek ez alól az Országgyûlésnek a legfõbb
ügyész, illetõleg a köztársasági elnöknek a legfõbb ügyész helyettes
megbízatása megszüntetésével kapcsolatos intézkedése, valamint a munkáltatói
jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó intézkedés vagy annak
elmulasztása miatt keletkezõ viták, továbbá azok az esetek amikor a Javaslat a
jogvita lehetõségét kizárja.
A jogvitára a Javaslatban meghatározott eltérésekkel a Munka Törvénykönyvének
a munkaügyi jogvitákra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
XIII.Fejezet
A SZEMÉLYI NYILVÁNTARTÁS
A 77-78. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy a munkáltató az ügyészségi szolgálati viszonyból
származó jogosultságok és kötelezettségek megállapításához az ügyészrõl milyen
adatokat gyûjthet, s kezelhet. A személyes adatok védelméhez fûzõdõ jog a
közérdekû adatok körében korlátozott.
Garanciális okokból rögzíti a Javaslat a nyilvántartásba való betekintés
rendjét, az adatok helyesbítésére, a jogellenesen nyilvántartott adat
törlésére vonatkozó kötelezettséget, valamint a jogellenesen kért
adatszolgáltatás megtagadásának lehetõségét.
XIV.Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI TITKÁR, FOGALMAZÓ, NYOMOZÓ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONYA
A 79-81. §-hoz
A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló módosított l972. évi V. törvény
szerint az ügyészi tevékenységet az ügyészek mellett nem teljes ügyészi
jogokat gyakorló ügyészségi titkárok, fogalmazók és nyomozók látják el. Ebbõl
következõen a Javaslat az ügyészségi titkár, fogalmazó, nyomozó ügyészségi
szolgálati viszonyára alapvetõen az ügyészekre vonatkozó szabályokat rendeli
alkalmazni. Eltérés a kinevezési feltételek, az eskü szövege, a végkielégítés,
a napidíj összege, az alapszabadság és a ruházati költségtérítés
szabályozásánál van. További eltérés, hogy az ügyészségi fogalmazókra nem
vonatkoznak az ügyészek minõsítésére vonatkozó szabályok.
XV.Fejezet
A TISZTVISELÕ, AZ ÜGYKEZELÕ ÉS A FIZIKAI ALKALMAZOTT ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI
VISZONYA
A 82-93. §-hoz
A Javaslat szerint az ügyészek ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó
szabályok közül a kinevezés módosítására, az idegennyelvtudási pótlékra, a
jutalmazásra, a jubileumi jutalomra, a kártérítési felelõsségre, a jogvitákra
és a személyi nyílvántartásra vonatkozó rendelkezéseket a tisztviselõk, az
ügykezelõk és a fizikai alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára is
megfelelõen alkalmazni kell. Az ügyészségi szolgálati viszony létesítésénél
eltérõek a kinevezési feltételekre, az eskü szövegére vonatkozó szabályok, s a
határozott idejû kinevezés is tágabb körben megengedett.
A Javaslat a tisztviselõk esetében is magasabb vezetõ állású és vezetõ állású
tisztviselõi vezetõi munkakört különböztet meg. Pályázat kiírását azonban e
munkakörök egyikénél sem teszi kötelezõvé. A tisztviselõ vezetõi kinevezésére,
a kinevezés visszavonására és a tisztségrõl való lemondásra vonatkozó
szabályok lényegében azonosak a vezetõi munkakört betöltõ ügyészekre vonatkozó
rendelkezésekkel. Eltérés abban áll, hogy a vezetõi kinevezés visszavonásakor
az áthelyezés más tisztviselõi munkakörbe történhet, a lemondási idõ pedig
rövidebb.
A tisztviselõ, az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati
viszonya közös megegyezéssel, felmentéssel, lemondással, rendkívüli
lemondással, a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásával és a határozott idõ
lejártával az ügyészekre vonatkozó szabályok szerint szûnik meg. Eltérés a
lemondási idõ mértékében és a végkielégítés mértékében van.
Összeférhetetlenség a tisztviselõ, az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott által
ellátott feladatból adódóan az ügyészekhez képest szûkebb körben állapítható
meg.
A tisztviselõ és az ügykezelõ rendkívüli munkavégzésére, a fizikai alkalmazott
által teljesített ügyeletre és készenlétre az ügyészekre vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni. A fizikai alkalmazott rendkívüli munkavégzésére egyebekben a
Munka Törvénykönyve szabályai vonatkoznak.
A Javaslat a tisztviselõ és az ügykezelõ szabadságának megállapításánál a
besorolást ugyancsak figyelembe veszi, a fizikai alkalmazott szabadságára
pedig a Munka Törvénykönyve szabályait rendeli alkalmazni.
A tisztviselõ, az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott fegyelmi és kártérítési
felelõsségre vonására az ügyészek fegyelmi (kártérítési) felelõsségére
vonatkozó rendelkezéseket kell - a Javaslatban meghatározott eltérésekkel -
alkalmazni.
XVI.Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI SZOLGÁLATI VISZONYRA VONATKOZÓ EGYÉB RENDELKEZÉSEK
A 94-98. §-hoz
A Javaslat rendelkezései meghatározott eltérésekkel a Katonai Fõügyészségen és
a területi katonai ügyészségeken szolgálatot teljesítõ ügyészségi
alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára is kiterjednek. Az eltérések a
hivatásos állományú katona ügyészségi alkalmazottak kettõs helyzetébõl
adódnak.
A Javaslat nem érinti az Alkotmányban, az 1972. évi V. törvényben és az
elõmeneteli törvényben az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati
viszonyára vonatkozó rendelkezéseket. E törvények és a Javaslat az ügyészségi
szolgálati viszonnyal kapcsolatban a sajátos, munkaviszonytól eltérõ
rendelkezéseket tartalmazzák. Mindazon esetekben, amikor a munkaviszony és az
ügyészségi szolgálati viszony között nem indokolt különbséget tenni, a
Javaslat az ügyészségi szolgálati viszonyra a Munka Törvénykönyvének a
szabályait és törvény felhatalmazása alapján kiadott egyéb rendelkezést
rendeli alkalmazni.
A Javaslat meghatározza az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idõ
számítására vonatkozó szabályokat s azt, hogy a törvény alkalmazásában ki
minõsül hozzátartozónak.
Az ügyészségi alkalmazottaknak a Javaslatban és az elõmeneteli törvényben nem
szabályozott munkabéren kívüli juttatásaira a köztisztviselõk jogállásáról
szóló törvény felhatalmazása alapján az e tárgyban kiadott kormányrendeletet
kell megfelelõen alkalmazni.
Garanciális okokból a Javaslat az ügyészségi szolgálati viszonyt érintõ minden
lényeges jognyilatkozat írásba foglalását rendeli.
XVII. Fejezet
AZ ÜGYÉSZSÉGI ADATKEZELÉS
A 99-100.§-hoz
A Javaslat - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok
nyilvánosságáról szóló törvénnyel összhangban, arra figyelemmel - meghatározza
az ügyészségi adatkezelés sajátos szabályait.
A hivatkozott törvény elõírásait figyelembevéve a Javaslat elõírja az
adatkezelési szabályokat. Az ügyészség tevékenységét eljárási törvények
keretében végzi, ezért a Javaslat az egyes ügyészségi adatkezeléseket illetõen
ezekre is hivatkozik. A különbözõ ügyészségi tevékenységekkel a Javaslat
külön-külön foglalkozik, különböztetve például a bûnüldözés céljait szolgáló
ügyészségi adatkezelések, a magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység
adatkezelései, valamint az ügyészség belsõ ügyviteli igazgatási
tevékenységének adatkezelései között.
A Javaslat elõírja az ügyészségen szolgálatot teljesítõkre vonatkozó
adatkezelési szabályokat, különös figyelemmel azok célhoz kötöttségére,
valamint a különbözõ szolgálati beosztások eltérõ sajátosságaira.
XVIII.Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A 101-111. §-hoz
A Javaslat tartalmazza az átmeneti idõre vonatkozó részletes szabályokat.
Határidõt állapít meg az ügyészségi testületek választására.
A Javaslat hatályba lépésekor a Magyar Köztársaság Ügyészségénél fennállott
munkaviszony ügyészségi szolgálati viszonnyá alakul át, s folyamatosnak
minõsül.
A Javaslat nem érinti a hatályba lépésekor fennálló, s a korábban hatályos
jogszabályok alapján létesített ügyészségi szolgálati viszony érvényességét.
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a jubileumi jutalom, a korábban
adományozott ügyészségi tanácsosi és fõtanácsosi címek, a fegyelmi és
kártérítési ügyek, továbbá a munkaviszonyból származó igények érvényesítése, a
tanulmányi szerzõdések, a személyi nyílvántartás bevezetése tekintetében is.
A Javaslat felhatalmazást ad a legfõbb ügyésznek, hogy az ügyészségi
alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatban az érintett
munkavállalói érdekképviseleti szervekkel egyetértésben szabályokat állapítson
meg olyan kérdésekben, amelyeket a Javaslat nem szabályoz és a Munka
Törvénykönyve szerint a kollektív szerzõdés keretébe tartozhatnak.
A Javaslat intézkedik az új törvényi szabályozás folytán meghaladottá vált
jogszabályi rendelkezések módosításáról, illetõleg hatályon kívül helyezésérõl
is.
Az ügyészi ténymegállapító vizsgálat jogintézménye a Magyar Köztársaság
ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 1989-ben történt módosítása
alkalmával került bevezetésre. Ez a jogintézmény a bevezetésekor - figyelemmel
az akkori átmeneti idõszakra, a végbemenõ társadalmi változásokra - hasznos
szerepet tölthetett be; egyes esetekben az ügyészi ténymegállapító vizsgálatok
hozzájárulhattak a köznyugalom megõrzéséhez. Ma már azonban - a társadalmi
változások befejezõdésére figyelemmel - e jogintézményre nincs szükség.
Az ügyészi ténymegállapító vizsgálat jogintézménye egyébként tárgyát tekintve
meglehetõsen parttalan, eljárását tekintve pedig szabályozatlan, ezért
alkotmányossági aggályt is támaszthat.
Mindezekre figyelemmel a Javaslat intézkedik a Magyar Köztársaság
ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 25.§-a (3) bekezdésének hatályon
kívül helyezésérõl is.