A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/155.. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény módosításáról
T ö r v é n y j a v a s l a t
az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény módosításáról
1. §
Az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény (Etv.) 33-35. §-ai helyébe a
következõ rendelkezések lépnek, és az Etv. a következõ 35/A-35/H. §-okkal
egészül ki:
"A kóros elmeállapotú személyek gyógykezelése és gondozása
33. §
(1) Ha az orvos az általa vizsgált vagy kezelt személynél kóros elmeállapot
tüneteit észleli, az érintett személyt elmeszakorvosi vizsgálat céljából
idegbeteg-gondozó intézetbe utalja be, vagy a 35. § (4) és (6) bekezdésében
foglalt rendelkezések szerinti intézkedéseket teszi meg.
(2) Orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, a 35. § (5) bekezdésében
meghatározott sürgõs szükség esetén bármely orvosnál az érintett személy, a
törvényes képviselõje, a hozzátartozója, valamint a környezetében lévõ más
személy is kezdeményezhet, ha kóroselmeállapotra utaló tüneteket észlel.
(3) A (2) bekezdésben szabályozott esetben az orvos az elõzetes orvosi
vizsgálat elvégzését követõen az (1) bekezdés szerint jár el.
(4) Az elmeszakorvosi vizsgálatra való beutalásról a beutaló orvos az érintett
személyt és a törvényes képviselõjét szóban azonnal tájékoztatja a vizsgálat
idõpontjának megjelölésével.
34. §
(1) Ha az elmeszakorvosi vizsgálat megállapítása szerint a vizsgált személy
kóros elmeállapotú, az idegbeteg-gondozó intézet szakorvosa a beteget
gondozásba veszi, és - a 35/A. § (3) bekezdésében foglalt feltételek
fennállása esetén - kezdeményezi a kötelezõ pszichiátriai intézeti
gyógykezelés elrendelése iránti eljárás megindítását, illetõleg a 35. § (4) és
(6) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint jár el.
(2) Az elmeszakorvosi vizsgálat megállapításairól az idegbeteg-gondozó intézet
vizsgálatot végzõ szakorvosa a vizsgált személynek, illetve törvényes
képviselõjének azonnal leletet ad, és írásban tájékoztatja a beutaló
háziorvost.
(3) A gondozás a betegnek az orvos nyilvántartásába való felvételét, továbbá -
ha pszichiátriai intézeti
gyógykezelésbe vétel nem szükséges, valamint az intézeti gyógykezelést
követõen - a beteg idõszakonkénti felülvizsgálatát, gyógykezelését, valamint -
a beteg és törvényes képviselõje egyetértésével - a külön jogszabályban
szabályozott gyógyító célú foglalkoztatását jelenti.
35. §
(1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételnek
a) a beteg kérelmére,
b) sürgõs szükség esetén,
c) a bíróság kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ
határozata alapján
van helye.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján a betegnek egészségügyi intézet
pszichiátriai osztályán, vagy pszichiátriai utókezelõ intézetben (a
továbbiakban együtt: pszichiátriai fekvõbeteg intézet) való elhelyezése
rendelhetõ el.
(3) Kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe az vehetõ, aki a
betegsége, illetve a szenvedélybetegsége következtében állandóan vagy
idõszakosan az elmemûködés zavarában szenved, és az intézeti gyógykezelésétõl
az állapotának javulása várható. A felvételrõl a pszichiátriai fekvõbeteg
intézet vezetõje dönt a felvevõ intézetben végzett vizsgálatok alapján.
(4) Sürgõs szükség esetén az idegbeteg-gondozó intézetnek a kóros
elmeállapotot megállapító szakorvosa vagy az annak tüneteit észlelõ orvos
közvetlenül intézkedhet a betegnek pszichiátriai fekvõbeteg intézetbe
szállítása iránt, kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését
azonban az arra a 35/A. § (2) bekezdése alapján jogosult személynek vagy a
felvevõ pszichiátriai fekvõbeteg intézet vezetõjének - a felvételtõl számított
24 órán belül - ilyenkor is kezdeményeznie kell a bíróságnál.
(5) Sürgõs szükség esete akkor állapítható meg, ha a beteg az elmeállapotának
akut zavara következtében a saját vagy mások életére, testi épségére,
illetõleg a környezetére közvetlen veszélyt jelent, és a veszélyhelyzet csak
az azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben az orvos a betegnek pszichiátriai
fekvõbeteg intézetbe történõ szállítása érdekében a rendõrség közremûködését
is igénybe veheti, ha bármely személy magatartása következtében az intézkedése
egyébként nem vezetne eredményre.
(7) A büntetõeljárás során elrendelt elmemegfigyelésre, ideiglenes
kényszergyógykezelésre és a kényszergyógykezelésre a büntetõeljárásról szóló
1973. évi
I. törvény, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979.
évi 11. törvényerejû rendelet rendelkezései irányadóak.
35/A. §
(1) Kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételt a beteg lakóhelye
vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi bíróság (a továbbiakban:
bíróság) rendelhet el.
(2) A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló
bírósági eljárás kezdeményezésére - a 35. § (4) bekezdésére is figyelemmel - a
kóros elmeállapotot megállapító idegbeteg-gondozó intézet vezetõje jogosult.
Az intézet vezetõje a kezdeményezéskor az annak alapjául szolgáló
körülményeket közli a bírósággal.
(3) A bíróság annak a betegnek a kötelezõ pszichiátriai intézeti
gyógykezelését rendeli el, aki a kóros elmeállapota következtében a saját vagy
mások életét, testi épségét, illetõleg a környezetét súlyosan veszélyeztetõ
állapotban van.
35/B. §
(1) A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló
kezdeményezés elbírálása során a bíróság a polgári nemperes eljárás szabályai
szerint, soron kívül jár el.
(2) Ha e törvénybõl és az eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a
kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló, valamint
a pszichiátriai intézeti gyógykezelés idõszakos felülvizsgálatára vonatkozó
bírósági eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
(Pp.) szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
(3) A bíróság az eljárás során meghallgatja az érintett személyt és annak
törvényes vagy meghatalmazott képviselõjét, valamint köteles - a beteg
gyógykezelésében részt nem vevõ - igazságügyi elmeorvosszakértõ véleményét
beszerezni.
(4) Ha az érintett személynek az eljárás során nincs törvényes vagy
meghatalmazott képviselõje, az érdekeinek védelmére a bíróság eseti gondnokot
rendel ki.
(5) A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésének
kezdeményezésétõl számított három napon belül tárgyalást tûz ki; a tárgyalás
szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül is megtartható.
(6) Sürgõs szükségbõl történt pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétel
esetén az intézkedés indokoltságáról
és jogszerûségérõl, illetõleg a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés
elrendelésérõl a bíróság a kezdeményezéstõl számított nyolc napon belül
határoz.
(7) A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést határozatlan
idõre rendeli el. Ha a beteg a határozatban foglaltaknak három napon belül nem
tesz eleget, az eljárást kezdeményezõ pszichiátriai intézet vezetõje
intézkedik az érintett pszichiátriai fekvõbeteg intézetbe történõ szállítása
iránt.
(8) Ha a bíróság az eljárás során megállapítja, hogy a beteg gondnokság alá
helyezése indokolt, errõl tájékoztatja a gyámhatóságot.
35/C. §
(1) A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés tárgyában hozott
végzését közli a (2) bekezdés szerint fellebbezésre jogosultakkal, valamint az
eljárást kezdeményezõvel.
(2) A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ végzés ellen a
közlését követõ nyolc napon belül fellebbezéssel élhet az érintett személy és
törvényes vagy meghatalmazott képviselõje, az eseti gondnoka, valamint az
érintett személlyel együttélõ vagy a tartására kötelezett hozzátartozója.
(3) A fellebbezésnek a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ
végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
35/D. §
A bíróság a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelõ
határozatában rendelkezik a 35. § (2) bekezdésében meghatározott ellátási
forma, valamint a kötelezõ intézeti gyógykezelést végzõ intézet kijelölésérõl.
35/E. §
Azt a személyt, akinek pszichiátriai intézeti gyógykezelésére a saját kérelme
alapján kerül sor, kérelmére a pszichiátriai fekvõbeteg intézetbõl
haladéktalanul el kell bocsátani, feltéve, hogy a 35. § (5) bekezdésében
meghatározott sürgõs szükség nem áll fenn. Külön kérelem nélkül is azonnal el
kell bocsátani azt a saját kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe
vett személyt, akinek az intézeti gyógykezelése már nem szükséges.
35/F. §
(1) A bíróság a kötelezõ, illetõleg a saját kérelemre történõ pszichiátriai
intézeti gyógykezelés szükségességét idõszakonként felülvizsgálja.
(2) Az idõszakos felülvizsgálatra a pszichiátriai osztályon elhelyezett
intézeti gyógykezelt esetén harminc naponként, a pszichiátriai utókezelõ
intézetben elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén hatvan naponként kerül sor.
(3) A beteg a (2) bekezdésben meghatározott idõtartamon túl bírósági
felülvizsgálat nélkül pszichiátriai intézeti gyógykezelésben nem tartható.
(4) Ha a bíróság a felülvizsgálat során a kötelezõ vagy a saját kérelemre
történõ pszichiátriai intézeti gyógykezelést megszünteti, a beteget a
határozat kihirdetésétõl számított huszonnégy órán belül a pszichiátriai
fekvõbeteg intézetbõl el kell bocsátani.
(5) A pszichiátriai fekvõbeteg intézetbõl azonnal el kell bocsátani azt,
akinek a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelése már nem indokolt.
(6) Az (5) bekezdés alapján történt elbocsátásról a bíróságot haladéktalanul
tájékoztatni kell.
35/G. §
A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére, valamint a
pszichiátriai intézeti gyógykezelés szükségességének felülvizsgálatára
irányuló idõszakos bírósági eljárás illeték- és költségmentes.
35/H. §
(1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vett a saját, illetve a törvényes
vagy a meghatalmazott képviselõje egyetértésével idegen család gondozásába
helyezhetõ, alkalmazkodó szabadságra bocsátható, az intézeti gyógykezelés
alatt gyógyászati célból foglalkoztatható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésekrõl a kötelezõ pszichiátriai
intézeti gyógykezelést elrendelõ bíróságot a pszichiátriai fekvõbeteg intézet
vezetõje tájékoztatja."
2. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap tizenötödik napján lép
hatályba, ezzel egyidejûleg - az Etv-nek az 1987. évi 6. törvényerejû rendelet
4. §-ával megállapított 37. §-a, - a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I.
törvénynek az 1986. évi 3. törvényerejû rendelet 5. §-ával megállapított 101.
§-a hatályát veszti.
(2) Az e törvény hatályba lépésekor pszichiátriai intézeti gyógykezelésben
lévõ kóros elmeállapotú személyek tekintetében a kötelezõ intézeti
gyógykezelésbe vétel elrendelésére irányuló eljárást a törvény hatályba
lépésétõl számított tizenöt napon belül a pszichiátriai fekvõbeteg intézet
vezetõje kezdeményezi a bíróságnál.
(3) Ahol az Etv. "kórház"-at említ, azon e törvény hatályba lépését követõen
"fekvõbeteg intézet"-et kell érteni.
I N D O K O L Á S
Az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslat
Á l t a l á n o s i n d o k o l á s
A Javaslat az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény, illetõleg az ennek
végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII.5.) EüM. rendelet kóros elmeállapotú
személyek gyógykezelésére és gondozására vonatkozó egyes §-ainak a
módosítását, valamint a korábban rendeleti szinten szabályozott fontosabb
kérdések törvényi szintre emelését tartalmazza.
A Javaslat a kóros elmeállapotú személyek körébe sorolja az elmebetegeken túl
a kábítószer élvezõket és az alkoholistákat. A Javaslat szerint a kötelezõ
intézeti gyógykezelésre nem szoruló szenvedélybetegekkel szemben igazgatási
természetû gyógykezelés, gondozás elrendelése nem lehetséges.
A pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése a beteg kérelme, sürgõs
szükség esetén az orvosi utasítás, illetve a bíróság határozata alapján
történhet. A sürgõs szükség fogalmát a Javaslat részletesen meghatározza, és
ilyen esetben is kötelezõvé teszi az intézeti gyógykezelés utólagos
elrendelését. Sürgõs szükség esetén történõ intézeti gyógykezelésnél is minden
esetben be kell szerezni a bíróság határozatát.
Az Európa Tanácsnak az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl
szóló Egyezménye 5. cikkének 4. pontjában foglalt követelményre figyelemmel a
Javaslat gondoskodik arról, hogy a betegek intézeti gyógykezelésének
szükségességét a bíróság megfelelõ gyakorisággal ellenõrizze. Amennyiben a
gyógykezelés elrendelésére a beteg kérelme alapján kerül sor, a sürgõs szükség
esetét kivéve, a beteg az intézetbõl bármikor szabadon távozhat.
A Javaslat lehetõséget biztosít rendkívüli bírósági felülvizsgálat
lefolytatására, a beteg, illetve a törvényben meghatározott más személyek
kérésére is. Ha a beteg további gyógykezelése már nem indokolt, bírói döntés
nélkül is haladéktalanul el kell az intézetbõl bocsátani.
A Javaslat részletesen szabályozza a kötelezõ intézeti gyógykezelés
elrendelésére irányuló bírósági eljárást, valamint a bírói döntéssel szemben a
jogorvoslat lehetõségét. Az eljárás során a beteg érdekeit számos garanciális
szabály védi, így pl. az eljárási határidõk, kötelezõ képviselet, az
igazságügyi orvosszakértõ meghallgatásának kötelezettsége.
R é s z l e t e s i n d o k o l á s
Az 1. §-hoz
(Az Etv. 33. §-ához)
A Javaslat 1. §-a az Etv. 33. §-ának módosításával rendezi kóros elmeállapot
gyanúja esetén az érintett személy egészségügyi ellátásba történõ bevonásának
legfontosabb hatásköri és más eljárási szabályait, megjelölve egyrészt a nem
szakirányú vizsgálatot végzõ orvosok (háziorvos, tüneteket észlelõ más orvos)
hatáskörébe tartozó feladatokat, másrészt az orvosi vizsgálat kezdeményezésére
jogosult személyeket. A rendelkezések elsõdleges célja a beteg egészségi
állapotának megítélésére illetékes differenciált egészségügyi fórumrendszer
elsõ lépcsõfokának meghatározása, mely alkalmas lehet a szakirányú vizsgálatra
utalás szükségességének elõzetes megállapítására, megelõzve ezzel a betegek
vagy a betegségre gyanús személyek indokolatlan zaklatását.
(Az Etv. 34. §-ához)
A Javaslat 1. §-ának az Etv. 34. §-át módosító rendelkezése az elmeszakorvosi
vizsgálat jelentõsebb eljárási kérdéseit szabályozza. Diagnosztizált
pszichiátriai betegségek esetén az elmeorvos feladataként a gondozásba vételt,
illetõleg - a törvényi feltételek megléte esetén - a pszichiátriai fekvõbeteg
intézetbe utalás jogi feltételét jelentõ bírósági eljárás kezdeményezését írja
elõ. Ez utóbbit - sürgõs szükség esetén - megelõzheti az intézetbe
szállításról való közvetlen intézkedés.
(Az Etv. 35. §-ához)
A Javaslat a személyi szabadság idõleges elvonásával járó pszichiátriai
intézeti gyógykezelés elrendelésének feltételeit részletesen rögzíti. A
Javaslat az intézkedés foganatosítását kérelemhez vagy nemperes eljárásban
hozott, érdemi vizsgálaton alapuló bírói döntéshez köti. További garanciális
szabálynak tekinthetõ az eljárás jogalapjának meghatározása. A bírói döntés
jelentõségét a Javaslat azzal is hangsúlyozza, hogy annak meghozataláig az
intézetbe szállításra nem kerülhet sor, a bírói döntés tehát - a tartamtól
függetlenül - feltétele a szabadságelvonásnak. Ezen általános szabály alól
kivételt jelent a Javaslatban pontosan meghatározott feltételek szerint
megállapítható sürgõs szükség, amelynek fennállása esetén csak a 24 órát
meghaladó intézetben tartáshoz kell a bírói döntés.
Saját kérelemre is csak az a személy vehetõ pszichiátriai intézeti
gyógykezelésbe, akinél ennek orvosi indokai fennállnak. A szakmai
megalapozottság elõírása azt hivatott biztosítani, hogy olyan esetben sem
kerüljön sor indokolatlan kezelésre, ha azt maga az érdekelt kezdeményezi.
A Javaslat nem érinti a büntetõ eljárás során elrendelt elmemegfigyelés,
ideiglenes kényszergyógykezelés és kényszergyógykezelés szabályait, mivel ezt
a büntetõ eljárási és anyagi jogi szabályok és a büntetések és intézkedések
végrehajtásáról szóló jogszabály alapján kell elrendelni és végrehajtani.
(Az Etv. 35/A. §-ához)
A Javaslat tartalmazza a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés
elrendelésére irányuló eljárás megkezdésének eljárási és anyagi jogi
feltételeit: a hatásköri és illetékességi szabályok, az eljárás
kezdeményezésére jogosultsággal rendelkezõ személyi kör, valamint az eljárás
során bizonyítandó, az intézkedés jogalapját jelentõ tények körének
rögzítésével.
(Az Etv. 35/B-35/D. §-aihoz)
1. A kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló
eljárást a bíróság a polgári nemperes eljárás szabályai szerint folytatja le.
A Javaslat az eltérõ eljárási szabályokat tartalmazza: a bíróság soron kívül
jár el, az eljárásban kötelezõ igazságügyi elmeorvosszakértõi vélemény
beszerzése, az érintett személy megfelelõ képviseletét végsõ soron eseti
gondnok kirendelésével is biztosítani kell.
A soron kívüli eljárást hivatott biztosítani a 35/B. § (5) bekezdésének azon
rendelkezése, hogy a bíróság az elrendelés kezdeményezésétõl számított három
napon belül tûz ki tárgyalást. Sürgõs szükség esetén a (6) bekezdés szerint
nyolc napon belül köteles a bíróság határozni az intézkedés elrendelésérõl.
A Javaslat tartalmazza a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket, valamint
azt, hogy a bíróság végzése elõzetesen végrehajtható.
2. A 35/D. § szerint a bíróság az intézeti gyógykezelést elrendelõ
határozatában megállapítja azt is, hogy a gyógykezelés milyen ellátási formát
igényel (egészségügyi intézet pszichiátriai osztályán vagy pszichiátriai
utókezelõ intézetben kell elvégezni) és kijelöli a gyógykezelést végzõ
intézetet.
(Az Etv. 35/E-35/G. §-aihoz)
A Javaslat nemcsak a kötelezõ intézeti gyógykezelés elrendelését utalja bírói
hatáskörbe, hanem a hatályos szabályozásnál rövidebb idõszakonként teszi
kötelezõvé a pszichiátriai intézeti gyógykezelés felülvizsgálatát. A
felülvizsgálat akkor is kötelezõ, ha az érintett személyt saját kérelmére
kezelik pszichiátriai intézetben. Az indokolatlan pszichiátriai fekvõbeteg
intézeti kezelést kívánja megelõzni a Javaslat azon rendelkezése, amely
szerint bírósági határozat nélkül is azonnal el kell bocsátani azt, akinek a
kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelése már nem indokolt. A saját
kérelemre történõ gyógykezelés esetén az elbocsátáshoz elég a kezelésbe vett
személy erre irányuló kérelme, kivéve ha sürgõs szükség áll fenn. A kérelem
megtagadása esetén a megtagadással egyidejûleg az intézetnek kezdeményeznie
kell - a sürgõs szükségbõl intézetbe szállítás szabályaival összhangban - a
kötelezõ intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági eljárást.
(Az Etv. 35/H. §-ához)
A Javaslat felsorolja a gyógykezelés részét képezõ, rehabilitációs célból
alkalmazható intézkedéseket. Ezek bármelyikének foganatosítását minden esetben
a beteg és/vagy képviselõje, illetõleg a gyógykezelést végzõ intézet közötti
teljes konszenzushoz köti. Egyidejûleg a Javaslat kötelezõ intézeti
gyógykezelés esetén elõírja a bíróság tájékoztatását az intézkedésrõl.
A 2. §-hoz
A Javaslat 2. §-a rendelkezik a hatálybalépésrõl; hatályon kívül helyezi az
Etv. 37. §-át, a szabálysértésekrõl szóló törvény 101. §-át; átmeneti
rendelkezést tartalmaz a törvény hatálybalépésekor pszichiátriai intézeti
gyógykezelésben levõ személyekre vonatkozó eljárásról.