- 1 -

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELÕADÓ: DR.BAJA FERENC

KORMÁNYA

T/196.. számú

T Ö R V É N Y J A V A S L A T

A KÖRNYEZET VÉDELMÉRÕL

Az Országgyûlés az ember egészsége és életminõsége, az emberi tevékenység és a

természet közötti harmónia, a környezet védelme, megõrzése és javítása, a

megsérült környezet helyreállítása, az egészséges környezethez való

alkotmányos jogok érvényesítése érdekében a következõ törvényt alkotja:

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. §

(1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának

kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fejlõdés -

környezetet megõrzõ - biztosítása.

(2) A törvény elõsegíti

a) a környezet terhelésének és szennyezésének csökkentését,

károsodásának megelõzését, a károsodott környezet javítását,

helyreállítását;

b) az emberi egészség védelmét a környezeti ártalmakkal szemben;

c) a természeti erõforrásokkal való ésszerû takarékos és

környezetkímélõ gazdálkodást;

d) az állam más politikai céljainak a környezetvédelem követelményeivel

való összhangját, valamint a nemzetközi környezetvédelmi együttmûködést;

e) a lakosság részvételét a környezet védelmére irányuló

tevékenységben, így különösen a környezet állapotának megismerésében, az

állami szerveknek és az önkormányzatoknak a környezet védelmével

összefüggõ feladatai ellátásában;

f) a piacgazdaság kialakításának és mûködtetésének a fejlõdésnek

környezetet megõrzõ követelményeivel való összehangolását;

g) a környezetvédelem intézményrendszerének - a jogállamiság

követelményeinek megfelelõ, a kiszámíthatóság és a méltányos

teherviselés elve szerinti - kialakítását, illetve fejlesztését;

h) a környezet védelmét, megõrzését szolgáló közigazgatás kialakítását,

illetve fejlesztését.

A törvény hatálya

2. §

(1) A törvény hatálya kiterjed:

a) az élõ szervezetekre (életközösségeikre), valamint a természetes és

az emberi tevékenység által alakított (külsõ és belsõ) környezetükre;

b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybevevõ,

terhelõ, veszélyeztetõ, illetõleg szennyezõ tevékenységre.

(2) A törvény hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, jogi

személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre terjed ki:

a) akik vagy amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerinti környezettel

kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetve akiket vagy amelyeket

kötelezettségek terhelnek;

b) akik vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet

folytatnak (a továbbiakban: környezethasználó).

(3) A környezetvédelem nemzetközi együttmûködésbõl adódó feladatainak

ellátására - ha nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik - e törvény

hatálya kiterjed.

3. §

(1) E törvény rendelkezéseivel összhangban külön törvény rendelkezik:

a) az atomenergiáról,

b) a bányászatról,

c) az energiáról,

d) az erdõkrõl,

e) az építésügyrõl,

f) a termõföldrõl,

g) a halászatról,

h) a honvédelemrõl,

i) a területfejlesztésrõl,

j) a vadászatról,

k) a vízgazdálkodásról,

l) a hulladékokról és a veszélyes anyagokról.

(2) Az élõvilág változatossága, élõhelyeinek megõrzése, a tudományos,

kultúrális vagy esztétikai értékekkel bíró területek, képzõdmények,

létesítmények megõrzése és helyreállítása érdekében - e törvénnyel

összhangban - külön törvények rendelkeznek:

a) a természet és a táj védelmérõl,

b) az állatvédelemrõl, továbbá az állategészségügyrõl,

c) a növényvédelemrõl, továbbá a növényegészségügyrõl,

d) a mûemlékek védelmérõl.

Alapfogalmak

4. §

E törvény alkalmazásában:

a) környezeti elem: a föld, a levegõ, a víz (a továbbiakban együtt: fizikai

elemek), az élõvilág, valamint az ember által létrehozott épített

(mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevõi;

b) környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;

c) természeti erõforrás: a társadalmi szükségletek kielégítésére használható

környezeti elem, kivéve az ember által létrehozott épített környezetet;

d) környezet igénybevétele: a környezetnek vagy valamely elemének természeti

erõforráskénti használata;

e) környezeti igénybevettség: a környezet vagy valamely eleme erõforráskénti

használatának mértéke;

f) környezetterhelés (szennyezés): meghatározott anyag vagy fizikai

értelemben vett energia környezetbe bocsátása;

g) minõsített környezetterhelés: a környezet valamely fizikai elemének a

kibocsátási határértéket meghaladó terhelése (a továbbiakban:

környezetszennyezés);

h) környezeti szennyezettség: a környezetnek vagy valamely fizikai elemének

a környezetszennyezés hatására szennyezettségi szinttel jellemezhetõ

fennálló állapota;

i) környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének

igénybevételével, illetõleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött

tevékenység;

j) környezetkárositás: a környezet valamely fizikai elemének olyan

szennyezése vagy igénybevétele, amely környezeti szennyezettséget idéz elõ,

illetõleg környezeti károsodást okozhat;

k) környezeti károsodás: a környezet valamely fizikai elemének olyan mértékû

szennyezettsége, illetve valamely elemének olyan igénybevettsége, amelynek

eredményeképpen a környezet természetes állapota csak beavatkozással

állítható helyre, vagy egyáltalán nem állítható helyre;

l) környezeti veszélyeztetés: a környezet terhelésének és igénybevételének

olyan módja, amely környezetkárositást idézhet elõ;

m) környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetõleg

a környezet igénybevétele következtében bekövetkezõ változás;

n) hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol az adott környezetre

gyakorolt hatás bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

o) érintett: azon személy, szervezet, aki, vagy amely a hatásterületen él,

mûködik, illetve amely település ott található;

p) érintett önkormányzat: az a helyi önkormányzat, amely az adott

környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik;

r) igénybevételi határérték: a környezetnek vagy valamely elemének olyan -

jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott - mértékû

igénybevétele, amely kizárja a környezetkárosítást;

s) kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének olyan -

jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott - mértékû terhelése,

amely kizárja a környezetkárosítást;

t) szennyezettségi határérték: a környezet valamely fizikai elemének olyan -

jogszabályban meghatározott - mértékû szennyezettsége, amelynek meghaladása

- a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezeti károsodást, vagy

egészségkárosodást idézhet elõ;

u) leghatékonyabb megoldás: a technika mindenkori szintjének megfelelõ, az

adott környezeti, mûszaki és gazdasági körülmények között elérhetõ, lehetõ

legkisebb környezeti igénybevettséget, környezetterhelést, környezeti

veszélyeztetést okozó megoldás.

5. §

E törvény hatálybalépését követõen törvény vagy kormányrendelet határozhat meg

környezethasználatnak minõsülõ tevékenységet.

A környezet védelmének alapelvei

A megelõzés és a helyreállitás

6. §

(1) A környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni,hogy

a) a legkisebbb mértékû környezetterhelést és igénybevételt idézze elõ;

b) megelõzze a környezetszennyezést;

c) kizárja a környezetkárosítást.

(2) A környezethasználatot a környezeti elemek kíméletével, takarékos

használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes

és az elõállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására

törekedve kell végezni.

(3) A megelõzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb

megoldást kell alkalmazni.

7. §

A 6. §-ban foglaltak érvényesítése érdekében jogszabály elõírhatja a

környezethasználat feltételeit, illetõleg korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket

állapíthat meg.

8. §

A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által

a) okozott környezetkárosítás megszüntetésérõl;

b) bekövetkezett környezeti károsodás megszüntetésérõl, a károsodott

környezet helyreállításáról.

Felelõsség

9. §

A környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben és más

jogszabályokban szabályozott módon felelõsséggel tartozik tevékenységének a

környezetre gyakorolt hatásaiért.

Együttmûködés

10.§

(1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és

szervezeteik, a gazdálkodást végzõ szervezetek és mindezek érdekvédelmi

szervezetei, valamint más intézmények együttmûködnek a környezet védelmét

szolgáló feladatok megvalósításában. Az együttmûködési kötelezettség

kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.

(2) Az együttmûködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény állapítja

meg.

11. §

(1) A környezetvédelmi érdekek érvényesítését a Magyar Köztársaság két- vagy

többoldalú nemzetközi környezetvédelmi és más, a környezetvédelemmel

összefüggõ együttmûködési, tájékoztatási, segitségnyújtási

megállapodásokkal is elõsegíti, különösen a szomszédos országokkal való

kapcsolatában.

(2) Nemzetközi szerzõdés hiányában is figyelemmel kell lenni más államok

környezeti érdekeire, az országhatárokon átterjedõ környezetterhelés

csökkentésére, a környezetszennyezés és a környezetkárosítás megelõzésére.

Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság

12. §

(1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak,

megállapításoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezeti

szennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a

környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.

(2) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a

környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását

figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani és - a

személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló

törvény által megállapított kivételekkel - hozzáférhetõvé tenni és a

megfelelõ tájékoztatást megadni.

(3) A környezethasználót - e törvény rendelkezései szerint - tájékoztatási

kötelezettség terheli az általa okozott környezeti terhelés és

igénybevétel, valamint környezeti veszélyeztetés tekintetében.

II. fejezet

A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME

ÉS AZ ELEMEKET VESZÉLYEZTETÕ TÉNYEZÕK

A környezeti elemek egységes védelme

13. §

(1) A környezeti elemeket önmagukban, egységükben és kölcsönhatásukban kell

védeni és ennek érdekében olyan intézkedéseket kell meghatározni, amelyek a

környezeti elemek igénybevételét és terhelését ennek figyelembevételével

értékeli és szabályozza.

(2) A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minõségének,

mennyiségének és készleteinek védelmét.

A föld védelme

14. §

(1) A föld védelme kiterjed a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek

természetes és átmeneti formáira és folyamataira.

(2) A talaj védelme magában foglalja a talaj termõképessége, szerkezete, víz-

és levegõháztartása, valamint élõvilága védelmét.

15. §

(1) A talajba, vagy a talaj felszínére csak olyan anyagok helyezhetõk el,

amelyek a talaj természetes minõségét és mûködését nem károsítják, a

környezeti elemeket nem szennyezik.

(2) A talajban, illetõleg a talaj felszínére elhelyezhetõ anyagok

mennyiségét, minõségét és koncentrációját, valamint a talaj hasznosításának

módját külön jogszabályok határozzák meg.

16. §

Építési tevékenység folytatása során, az építés megkezdése elõtt - a külön

jogszabályban foglaltak szerint - gondoskodni kell a termõréteg megfelelõ

letermelésérõl és termõtalajkénti felhasználásáról.

17. §

(1) A kõzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha

törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni.

(2) A bányászattal és a bányatermékek elõkészítésével, feldolgozásával

összefüggésben keletkezõ meddõ elhelyezésekor, valamint a bányászati

tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkezõ

környezetre gyakorolt hatás nem haladhatja meg a külön jogszabályokban

megállapított mértéket.

(3) A földet igénybevevõ tevékenység befejezése után és - lehetõség szerint -

közben a terület ütemezett helyreállításáról, rendezésérõl, illetõleg

ujrahasznosításának feltételeirõl a terület használója köteles gondoskodni.

A víz védelme

18. §

(1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok

készleteire, minõségére és mennyiségére, a felszini vizek medrére és

partjára és a víztartó képzõdményekre.

(2) A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és

partját csak a vizi életközösségek egészséges arányainak megtartásával és

mûködõképességük biztosításával szabad megváltoztatni.

19. §

(1) A víz - mint alapvetõ életfeltétel és korlátozottan elõforduló erõforrás

- kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlettípusonként a

területi adottságoknak megfelelõen igénybevételi határérték

figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A vízigények kielégítésének sorrendjérõl külön törvény rendelkezik.

20. §

Az

a) ivóvízellátást biztosító,

b) az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló,

c) a természet védelme szempontjából különösen jelentõs,

d) az üdülési, sportolási és terápiás hasznosításra kijelölt

vízkészleteket fokozott védelemben kell részesíteni.

21. §

(1) A vizek igénybevétele, terhelése, természetes vizekbe használt- és

szennyvizek bevezetése csak megfelelõ kezelést követõen és csak olyan módon

történhet, amely a természetes folyamatok feltételeit nem veszélyezteti.

(2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A használt víz

természetes vizekbe történõ visszavezetésekor, valamint a vizek

átvezetésekor figyelembe kell venni a vízadó és befogadó készleteinek és

minõségének alakulását.

A levegõ védelme

22. §

(1) A levegõ védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira és

összetételére, a klimára, valamint az azokat érõ hatásokra.

(2) A levegõt, ideértve a belsõ környezeti levegõt is, védeni kell minden

olyan mesterséges hatástól, amely azt folyékony, légnemû vagy szilárd

anyaggal minõségét veszélyeztetõ, vagy egészséget károsító módon terheli.

Az élõvilág védelme

23. §

(1) Az élõvilág védelme - az ökológiai rendszer egészséges arányainak

megtartása és mûködõképességének biztosítása figyelembevételével -

valamennyi élõ szervezetre, azok életközösségeire és élõhelyeire terjed ki.

(2) Az élõvilág használata, illetõleg az élõvilág igénybevétele csak olyan

módon történhet, amely az életközösségek egészségét, természetes

folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja,

illetõleg funkcióit nem veszélyezteti.

Az épitett környezet védelme

24. §

Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, a települések által

megtestesített kultúrális értékekre, az egyedi építményekre és

létesítményekre, valamint az azokat érintõ környezeti hatásokra.

25. §

(1) A települések területén az egyes környezetterhelések figyelembevételével

- lehetõség szerint - egymástól elkülöníthetõ övezetek alakítandók ki.

(2) Az egyes övezetek között fokozatos átmenetet, illetõleg védõterületet

kell biztosítani. Az egyes övezetekben folytatható tevékenységek a külön

jogszabályokban a környezetterhelés jellege alapján meghatározott

védõtávolság, védõterület megléte és a védelmi elõirás megtartása esetén

engedélyezhetõk.

(3) A kijelölt védõterületen vagy védõtávolságon belül az adott övezet

rendeltetésével össze nem férõ tevékenység - külön védelmi intézkedés

nélkül - nem folytatható.

26. §

A település belterületén zöldterületeket, külterületén védõerdõket

(nagyvárosok környékén parkerdõket) és védõfásításokat a külön jogszabályok

szerint kell kialakítani és fenntartani.

27. §

A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a

területfejlesztési koncepciókban, a regionális és településrendezési tervekben

a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben - vagy

önálló környezetvédelmi tervben, illetõleg programban - kell rögzíteni. Ezek

tartalmi követelményeit e törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg.

Veszélyes anyagok és technológiák

28. §

(1) A veszélyes anyagok elleni védelem kiterjed minden olyan természetes vagy

mesterséges anyagra, amelyet a környezethasználó tevékenysége során

felhasznál, elõállít, vagy forgalmaz, és amely robbanásveszélyes,

radioaktív, mérgezõ, fokozottan korróziv, fertõzõ, ökotoxikus, rákkeltõ

hatású, illetõleg más anyaggal kölcsönhatásba kerülve ilyen hatást

elõidézhet

(2) A veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor - beleértve

kitermelésüket, raktározásukat, szállításukat, gyártásukat és

alkalmazásukat - továbbá veszélyes technológiák alkalmazásakor olyan

védelmi, biztonsági intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet

veszélyeztetését mûszaki szempontból elérhetõ módon csökkentik vagy

kizárják.

29. §

(1) A környezeti veszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a

környezeti veszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez

igazodó védõterületet, illetõleg védõtávolságot kell kijelölni.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt védõterület, illetve védõtávolság - hatósági

engedély alapján - a már kialakult települési viszonyok megváltoztatásával

biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelõsség arányában kell

viselni.

(3) A veszélyes technológia üzemeltetése során az esetlegesen bekövetkezõ

rendkívüli környezetkárosítás megakadályozására, felszámolására az adott

tevékenység megkezdése elõtt - külön jogszabályi rendelkezés hiányában -

környezeti kárelhárítási tervet kell készíteni.

Hulladékok

30. §

(1) A hulladékok környezetre gyakorolt hatásai elleni védelem kiterjed

mindazon anyagokra, termékekre, - ideértve azok csomagoló- és

burkolóanyagait is - amelyeket tulajdonosa eredeti rendeltetésének

megfelelõen nem tud vagy nem kíván felhasználni, illetve amely a használat

során keletkezik.

(2) A környezethasználó köteles a hulladék kezelésérõl (ártalmatlanításáról

vagy hasznosításáról) gondoskodni.

(3) A hulladékok kezelésére (ártalmatlanítására, hasznosítására) vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni a különbözõ tisztítási eljárások során

leválasztott szennyezõ anyagok, a hulladékká vált szennyezett föld, továbbá

a bontásra szánt termékek kezelésénél.

Zaj és rezgés

31.§

(1) A környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon

mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek - a környezet

közvetítésével - kellemetlen, zavaró, veszélyeztetõ hang-, illetve

rezgésterheléssel hatnak a környezetre.

(2) A zaj és a rezgés elleni védelem keretében mûszaki, szervezési

módszerekkel kell megoldani:

a) a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve

rezgésgerjesztésének csökkentését,

b) a zaj- és rezgésterhelés növekedésének megakadályozását,

c) a tartósan határérték felett terhelt területek és létesítmények

utólagos védelmét.

Sugárzások

32. §

(1) A sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed

a mesterségesen keltett és természetes ionizáló, nem ionizáló és hõ

sugárzásokra.

(2) A sugárzások elleni védelem keretében aktív és passzív módszerekkel kell

a források kibocsátását csökkenteni, illetve a sugárzások okozta terhelések

környezeti hatásait megakadályozni.

Közös szabályok

33. §

A környezeti elemek védelme érdekében - e törvény szerint - meg kell határozni

azok mennyiségi és minõségi értelemben elérendõ célállapotát (40. § (2) a)).

34. §

(1) A környezeti elemeknek vagy azok rendszerének a veszélyeztetõ hatások

elleni védelme érdekében védelmi övezetek jelõlhetõk ki.

(2) A védelmi övezetekben - külön jogszabályok rendelkezése alapján - egyes

tevékenységek korlátozása vagy tilalma, építési, anyagfelhasználási,

területhasználati korlátozások és tilalmak, illetõleg rendszeres mérési és

megfigyelési kötelezettségek rendelhetõk el.

(3) A védelmi övezetek kijelölésénél is a 29. §-ban foglaltak az irányadók.

35. §

(1) A környezeti elemek védelme, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások

elleni védelem érdekében - az e törvényben meghatározottak szerint -

igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékeket kell

megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határértékek megállapítása során figyelembe kell

venni a környezet tényleges és elérendõ célállapotát is.

36. §

A környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások

elleni védelemre vonatkozó részletes - törvényi szabályozást nem igénylõ -

szabályokat az e törvényben foglaltak alapulvételével a Kormány rendeletben

állapítja meg.

III. fejezet

A KÖRNYEZET VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ ÁLLAMI TEVÉKENYSÉG

Az állam környezetvédelmi tevékenysége

37. §

(1) A környezet védelmének jogi szabályozását, a környezet védelmével

összefüggõ jogok és kötelezettségek megállapítását és megtartásuk

ellenõrzését, a környezet védelmének tervezését, és irányítását az állam és

a helyi önkormányzat szervei látják el.

(2) Az állam biztosítja a környezet védelméhez fûzõdõ állampolgári jogokat és

biztosítja a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött

egyezmények és szerzõdések érvényesülését.

38. §

A környezetvédelem állami feladatai különösen:

a) a környezetvédelmi követelmények érvényesítése az állam más irányú

feladatai ellátása során;

b) a környezet igénybevételének, megóvásának, károsodása megelõzésének,

helyreállításának, illetve állapota fokozatos javításának irányítása;

c) a környezetvédelem kiemelt feladatainak meghatározása;

d) a környezetvédelmi célok elérését szolgáló jogi, gazdasági és mûszaki

szabályozórendszer megállapítása;

e) a környezetvédelmi államigazgatási feladatok ellátása;

f) a feladatok végrehajtását megalapozó országos és regionális, a környezet

állapotát és az arra gyakorolt hatásokat mérõ, megfigyelõ, ellenõrzõ és

információrendszer kiépítése, fenntartása és mûködtetése;

g) a környezet állapotának, mennyiségi és minõségi jellemzõinek feltárása,

terhelhetõsége és igénybevétele mértékének, továbbá elérendõ állapotának

(célállapot) meghatározása;

h) a környezetvédelem kutatási, mûszaki-fejlesztési, nevelési-képzési és

mûvelõdési, tájékoztatási, valamint a környezetvédelmi termék- és

technológia-minõsitési feladatok meghatározása és ellátásuk biztosítása;

i) a környezetvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosítása.

Az Országgyûlés környezetvédelmi tevékenysége

39. §

Az Országgyûlés a környezet védelme érdekében:

a) érvényesíti törvényalkotó munkájában a környezetvédelmi érdekeket;

b) jóváhagyja a központi költségvetéssel egyidejûleg a Nemzeti

Környezetvédelmi Programot és kétévente értékeli annak végrehajtását;

c) dönt a Kormánynak a környezet állapotáról szóló beszámoló-jelentésérõl;

d) meghatározza az állampolgári jogok védelmének országgyûlési biztosa

környezetvédelmi feladatait;

e) jóváhagyja a környezetvédelmi feladatok megoldását szolgáló forrásokat.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program

40. §

(1) A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó, az

Országgyûlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program (a

továbbiakban: Program).

(2) A Programnak - a Program idõtartamára vonatkozóan - tartalmaznia kell:

a) az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat;

b) a célok és célállapotok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat,

azok megvalósításának sorrendjét és határidejét;

c) a kitûzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi

igények forrásának tervezett megjelölését is;

d) azoknak a területeknek a kijelölését, amelyeken különleges

környezetvédelmi intézkedések szükségesek, valamint az intézkedések

tartalmát.

(3) A Kormánynak a Program megújítására irányuló elõterjesztés benyújtásakor

az Országgyûlés elõtt be kell számolnia a Program végrehajtásáról és a

végrehajtás során szerzett tapasztalatokról.

(4) A Programban foglaltakat az ország társadalmi-gazdasági tervének

(Alkotmány 19. § (3) bek. c) pont) meghatározása, a gazdaságpolitikai

döntések kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális

tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami

tervezési és végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni.

(5) A Programmal összhangban - külön jogszabály rendelkezései szerint -

regionális környezetvédelmi programok készíthetõk.

A Kormány környezetvédelmi tevékenysége

41. §

(1) A Kormány irányítja az állami környezetvédelmi feladatok végrehajtását,

meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül

alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységét.

(2) A Kormány az éves költségvetés elõterjesztésekor javaslatot tesz a

Programban kitûzött célok megvalósítását szolgáló pénzeszközökre.

(3) A Kormány a Programra vonatkozó javaslatot hatévente jóváhagyásra az

Országgyûlés elé terjeszti, kétévente összefoglaló jelentést nyújt be a

környezet állapotáról és a Program végrehajtásának helyzetérõl, továbbá

irányítja és összehangolja a Programban meghatározott feladatok

végrehajtását.

(4) A kormányzati fejlesztési feladatok meghatározása során a Kormány

érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elõsegíti a környezeti

állapot javítását.

(5) A Kormány környezetvédelmi feladata különösen:

a) a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi kötelezettségek

teljesítése és jogok érvényesítése;

b) a környezetvédelmet szolgáló termékek elõállításának, technológiák,

létesítmények megvalósításának elõsegítése;

c) a jelentõs környezeti károsodások helyreállítása, a rendkívüli

környezeti események következményeinek felszámolása, ha a kötelezettség

másra nem hárítható;

d) az állam környezeti kártérítési kötelezettsége fedezetének

biztosítása, és a kötelezettségek teljesítése.

A környezetvédelemért felelõs miniszter feladatai

42. §

A környezetvédelemért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) miniszteri

jogkörben:

a) irányítja

- törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt környezetvédelmi

tevékenységeket;

- a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi feladatok

végrehajtását;

- a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást.

b) elemzi és értékeli

- a környezet állapotát és védelmének helyzetét;

- a természeti erõforrásokkal való gazdálkodás folyamatait;

- a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerû

fejlesztésének tapasztalatait;

c) a b) pont szerint elvégzett értékelés tapasztalatai alapján kidolgozza és

a Kormány elé terjeszti a Programtervezetet.

A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban

és más állami döntéseknél

43. §

(1) A környezetvédelemmel összefüggõ törvényjavaslat és más jogszabály (a

továbbiakban együtt: jogszabály) az ország társadalmi-gazdasági tervei,

területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményezõ

döntések (a továbbiakban együtt: döntés) elõkészítõje köteles az intézkedés

környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati

elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.

(2) A (1) bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggõ jogszabály

az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetõleg döntés amely:

a) a környezeti elemekre,

b) a környezet minõségére vagy

c) a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.

(3) A környezetvédelemmel összefüggõ gazdasági szabályozó eszközök (vám-,

adó- és illetékszabályok, stb.) bevezetésére irányuló szabályozások,

továbbá jelentõs módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben

el kell végezni.

44. §

(1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következõkre kell kiterjednie:

- a tervezett elõírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetõleg

javíthatják a környezet állapotát,

- a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a

környezetet, illetõleg a lakosságot,

- a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések

bevezetéséhez,

- a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések

végrehajtására,

- a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti

és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e,

- a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan

elfogadott megoldásoktól.

(2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket a döntésre jogosult

szervhez történõ benyújtás elõtt - véleménynyilvánítás céljából - meg kell

küldeni az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak. A véleménynyilvánításra - a

tervezet kézbesítésétõl számított - legalább harminc napot kell

biztosítani.

Országos Környezetvédelmi Tanács

45. §

(1) A környezetvédelem széleskörû társadalmi és tudományos, szakmai

megalapozása érdekében - legfeljebb 21 tagú - Országos Környezetvédelmi

Tanács (a továbbiakban: Tanács) mûködik.

(2) A Tanács a Kormány mûködési ideje alatt annak tanácsadó szerveként állást

foglal a különbözõ környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a

környezetvédelemmel összefüggõ jogszabályokkal és döntésekkel (43. §)

kapcsolatban és egyéb környezetvédelmi ügyekben.

(3) A Tanácsban egyenlõ arányban vesznek részt

- a környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek, valamint

- a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek (kamarák, szakmai

szövetségek, stb.)

a maguk által meghatározott szabályok szerint választott,

- a tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e tisztségre

megbízott

képviselõi.

(4) A Tanács titkárságának feladatait a miniszter hivatali szervezete útján

látja el.

(5) A Tanács tagjai sorából elnököt választ, a miniszter a kormány

képviseletében társelnöke a Tanácsnak.

(6) A Tanács e törvényben meghatározott feladatait e törvény szabályai

szerint látja el, egyéb tevékenységét illetõen pedig maga határozza meg

ügyrendjét.

IV. fejezet

A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI

46. §

A települési önkormányzat (Budapesten a Fõvárosi Önkormányzat is) a környezet

védelme érdekében:

a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását,

ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat,

b) a Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési

tervével összhangban illetékességi területére

ba) a fõvárosban, a megyei jogú városban, városban önálló települési

környezetvédelmi programot dolgoz ki,

bb) nagyközségben, községben, fõvárosi kerületben a fõvárosi programmal

összhangban a településrendezési tervei részeként vagy azzal összhangban

önálló települési környezetvédelmi programot dolgozhat ki,

amelyet képviselõ testülete (közgyûlése) hagy jóvá,

c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát

ki, illetõleg határozatot hoz,

d) együttmûködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más

önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel,

e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, s arról

tájékoztatja a lakosságot.

47. §

(1) A 46. § b) pontjában meghatározott települési környezetvédelmi programnak

tartalmaznia kell, különösen:

a) a települési környezet tisztasága és -higiénia,

b) a csapadékvíz-elvezetés,

c) a kommunális szennyvízkezelés,

d) a kommunális hulladékkezelés,

e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés,

kiskereskedelem) eredetû zaj, rezgés és légszennyezés elleni védelem,

f) a helyi közlekedésszervezés,

g) az ivóvízellátás,

településre vonatkozó feladatait és elõírásait.

(2) A települési önkormányzat gondoskodik a települési környezetvédelmi

programban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek

biztosításáról, figyelemmel kíséri az azokban foglalt feladatok megoldását

és a programot szükség szerint - de legalább kétévente - felülvizsgálja.

(3) A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a

településrendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat

által hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati

rendelet megalkotásával - kell végrehajtani.

(4) Települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programot is

készíthetnek.

48. §

(1) A települési önkormányzat képviselõtestülete, illetõleg a fõvárosi

önkormányzat esetén a fõvárosi közgyûlés önkormányzati rendeletben -

törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben -

illetékességi területére az általános szabályoknál szigorúbb

környezetvédelmi elõírásokat határozhat meg.

(2) A települési önkormányzat környezetvédelmi tárgyú rendeleteinek,

határozatainak tervezetét, illetve a környezet állapotát érintõ terveinek

tervezetét, a környezetvédelmi programot (46. § b) pont) köteles a

szomszédos és az érintett önkormányzatoknak, valamint a területi

környezetvédelmi hatóságnak (65. § (1) a)) véleményezésre megküldeni. A

területi környezetvédelmi hatóság véleményének kialakításához - szükség

szerint - az érdekelt társhatóságokat bevonja.

V. fejezet

A környezet védelmének megalapozása

Környezetvédelmi információrendszer és tájékoztatás

49. §

(1) A környezet állapotának és használatának figyelemmel kisérésére,

terhelési adatainak mérésére, gyûjtésére, feldolgozására és

nyilvántartására a miniszter - a Kormány által meghatározottak szerint -

mérõ-, ellenõrzõ hálózatot, Országos Környezetvédelmi Információrendszert

(a továbbiakban: Információrendszer) létesít és mûködtet.

(2) Az Információrendszert és az arra épülõ mérõ-, ellenõrzõhálózatot úgy és

olyan területi sûrûséggel kell megszervezni, hogy annak alapján

a) a környezet terhelésének és a környezet állapotának változása - a

társadalmi-gazdasági összefüggésekkel és a közegészségre gyakorolt

hatások szempontjából is értékelhetõ formában - mennyiségileg és

minõségileg meghatározható, és nemzetközileg összehasonlítható legyen;

b) a környezetetre gyakorolt hatások okai kielégítõ pontossággal

megállapíthatók legyenek (beleértve a károsítások okozati viszonyainak

megállapításához szükséges részletes bontásokat is);

c) a környezeti veszélyeztetések a lehetõ legkorábban felismerhetõvé

váljanak;

d) a szabályozási feladatok és a hatósági intézkedések megtehetõk

legyenek;

e) az alkalmas legyen a területi tervezésben való felhasználásra.

(3) Az Információrendszer mûködtetéséhez szükséges területi feladatokat a

területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) a)) látja el.

(4) A környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos - jogszabályokban

meghatározott - adatszolgáltatásra vonatkozó költségeket az

adatszolgáltatásra kötelezett viseli.

50. §

A települési önkormányzat jegyzõje és a környezetvédelmi feladatokat ellátó

egyéb állami szervek - kormányrendeletben meghatározottak szerint - kötelesek

az Információrendszer mûködtetéséhez szükséges és náluk keletkezett adatokat

gyûjteni és szolgáltatni.

51. §

(1) A környezet állapotára és terhelésére vonatkozó költségvetési eszközökbõl

létrehozott adatbázisok és adatok az adatkezelés költségeit fedezõ -

jogszabályban meghatározott - díj fizetése ellenében hozzáférhetõk és

használhatók.

(2) A miniszter az adatgyûjtés alapján évente tájékoztató jelentést terjeszt

a Kormány elé az ország környezeti állapotának alakulásáról.

(3) A lakóhelyi környezet állapotának alakulásáról a települési önkormányzat

szükség szerint, de legalább évente tájékoztatja a lakosságot.

Környezeti adatok bejegyzése egyéb nyilvántartásokba

52. §

(1) Jogerõs hatósági vagy birói határozattal megállapított tartós környezeti

szennyezettség tényét és jellegét az ingatlannyílvántartásban fel kell

tüntetni.

(2) A bejegyzést a környezetvédelmi hatóság köteles kérni, illetve azt a -

felelõsség bírósági megállapítása esetén - bíróság rendeli el.

Környezetvédelmi kutatás, mûszaki fejlesztés

53. §

(1) A környezetvédelmi feladatok megoldását a tudomány és technika

fejlesztésével, a tudományos kutatómunka és a mûszaki fejlesztés

szervezésével, továbbá a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek

elterjesztésével, valamint gyakorlati alkalmazásával is elõ kell segíteni.

(2) A környezet állapotának megismerésére és a környezetvédelem fejlesztésére

irányuló kutatás kiemelten támogatott országos kutatási feladat. E

kutatások összehangolása, támogatása, értékelése és állami

környezetkutatási célok teljesítésének biztosítása - a tudományos

kutatásokért felelõs miniszterrel együttmûködésben - a miniszter feladata.

Környezeti nevelés, képzés, mûvelõdés

54. §

(1) Minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és

ismereteinek fejlesztésére.

(2) A környezeti ismeretek terjesztése és fejlesztése (óvodai nevelés,

iskolai nevelés, képzés, mûvelõdés, iskolarendszeren kívüli oktatás és

továbbképzés, ismeretterjesztés, könyvkiadás) elsõsorban állami feladat.

(3) Az állami feladat ellátása során a miniszter a környezeti ismeretek

szakszerû oktatásának biztosítása és azok folyamatos fejlesztése érdekében

együttmûködik a mûvelõdésért és közoktatásért felelõs miniszterrel és más

érdekelt miniszterekkel.

(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint a miniszter

közremûködik a közoktatás intézményei számára készülõ tantervi

követelmények és taneszközök szakmai elõkészítésében.

(5) A miniszter környezeti programot készít, amely összefoglalja

a) az iskolarendszeren kívüli környezeti oktatás, képzés, továbbképzés

és ismeretterjesztés környezetvédelmi ismereteit, valamint

b) az öntevékeny közmûvelõdés, a környezeti tudatosság fejlesztésének

irányelveit.

(6) A környezeti oktatásnak és ismeretterjesztésnek az alapvetõ komplex

(természettudomány-ökológiai, társadalomtudományi, mûszaki-technikai)

ismereteken túl a szakmák gyakorlásához szükséges környezetvédelmi

ismeretekre, a környezetet veszélyeztetõ tevékenységekre, a veszélyhelyzet

megelõzésének és elhárításának alapvetõ kérdéseire, továbbá a környezet

védelmével kapcsolatos állampolgári jogok és kötelezettségek ismertetésére

is ki kell terjednie.

55. §

(1) Az 54. §-ban megjelölt feladatokat az állam az oktatási és a

közmûvelõdési intézményeken keresztül, a környezetvédelmi egyesületekkel és

a környezet védelmével foglalkozó lakossági szakmai szervezetekkel

együttmûködve látja el. Az állam egyes nevelési, képzési feladatokat ellátó

szervezeteket, az egyházakat, a tudományos intézményeket, egyesületeket

környezeti nevelési, képzési tevékenységük eredményesebb ellátása érdekében

- szükség esetén megfelelõ pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával -

támogatja.

(2) A környezeti ismeretek oktatásának megszervezése és az ismeretekkel

kapcsolatos tananyagok, oktatási programok elõkészítésének szellemi és

anyagi támogatása a mûvelõdésért és a közoktatásért felelõs miniszter,

valamint a miniszter közös feladata, a szakképzés tekintetében a miniszter

gyakorolja a szakképesítésért felelõs miniszter jogait, ellátja a

felsõoktatás szakirányába tartozó állami feladatokat, és segíti a

szakirányába tartozó felsõoktatási intézmények oktató munkáját.

VI. fejezet

A KÖRNYEZETVÉDELEM GAZDASÁGI ALAPJAI

56. §

(1) A központi költségvetés az elkülönített állami pénzalapokkal összhangban:

a) támogatja a Programban meghatározott kiemelt környezetvédelmi és a

nemzetközi kötelezettségvállalásokból adódó feladatok megoldását,

b) hozzájárul a környezeti károk felszámolásához azon esetekben, amikor

az másra át nem hárítható, illetõleg a károk okozója ismeretlen, vagy a

károkozásért való felelõssége nem érvényesíthetõ,

c) megelõlegezi az azonnali beavatkozást igénylõ környezetkárosítás

csökkentése, megszüntetése költségeit,

d) támogatja a környezetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen az

információrendszer kiépítése és mûködtetése, a közigazgatási ellenõrzés,

az oktatás és ismeretterjesztés, a kutatás, a társadalmi

környezetvédelmi tevékenység területén.

(2) A környezet kisebb terhelését okozó technológiák alkalmazása, a

környezetkímélõ termékek elõállítása és szolgáltatások nyújtása, adó-, vám-

és illetékkedvezmények biztosításával támogatható.

Központi Környezetvédelmi Alap

57. §

(1) A Központi Környezetvédelmi Alap a környezetkímélõ gazdasági szerkezet

kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelõzését, a

bekövetkezett környezeti károk felszámolását - a külön törvényben

meghatározott tájrendezést -, továbbá természeti értékek, területek

fenntartását, a leghatékonyabb megoldások ösztönzését, elõmozdítását,

valamint a társadalom környezeti szemléletének fejlõdését elõsegítõ

elkülönített állami pénzalap.

(2) A Központi Környezetvédelmi Alapról és kezelésének, felhasználásának

részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.

Települési önkormányzati környezetvédelmi alapok

58. §

(1) Környezetvédelmi feladatai (46. §) megoldásának elõsegítése érdekében a

települési önkormányzat - Budapesten a fõvárosi önkormányzat is -

önkormányzati rendelettel önkormányzati környezetvédelmi alapot hozhat

létre.

(2) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap bevételei:

a) a települési önkormányzat által jogerõsen kiszabott környezetvédelmi

bírság teljes összege,

b) a területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) a)) által az

önkormányzat területén jogerõsen kiszabott környezetvédelmi bírságok

összegének harminc százaléka,

c) a környezetterhelési díjak külön törvényben meghatározott része,

d) a települési önkormányzat bevételeinek környezetvédelmi célokra

elkülönített összege,

e) egyéb bevételek.

(3) Ha a települési önkormányzat nem hoz létre önkormányzati környezetvédelmi

alapot, a (2) bekezdés c) pontjában foglalt bevétel nem illeti meg.

(4) Az önkormányzati környezetvédelmi alapot környezetvédelmi célokra kell

felhasználni.

(5) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap felhasználásáról a

képviselõtestületnek évente a költségvetési rendelet (Áht. 65. §) és a

zárszámadás (Áht. 85. §) elfogadásával egyidejûleg kell rendelkeznie.

(6) A környezetszennyezéssel érintett települési önkormányzat kezdeményezheti

az (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti bevétellel rendelkezni

jogosult települési önkormányzatnál a bevétel arányos megosztását a

hatásterületen lévõ települési önkormányzatok között. Igényének mértékét

mérésekkel kell alátámasztania.

(7) Ha a (6) bekezdés szerinti megosztás kérdésében, illetõleg mértékében az

érintett települési önkormányzatok között nem jön létre egyezség, a

kezdeményezõ települési önkormányzat a megyei bíróság székhelyén mûködõ

városi birósághoz, a fõvárosban a Pesti Központi Kerületi Birósághoz

keresetet nyújthat be. Az eljárás illetékmentes.

A környezet használata után fizetendõ dijak

59. §

(1) A környezet terhelését, igénybevételét csökkentõ intézkedések fedezetét

megteremtõ díjak:

a) környezetterhelési díjak,

b) igénybevételi járulékok,

c) termékdíjak,

d) betétdíjak (a továbbiakban együtt: díjak).

(2) A díjak mértékét úgy kell megállapítani, hogy azok ösztönözzék a

környezethasználót a környezet igénybevételének és terhelésének

csökkentésére.

(3) A díjak mértékét és a felhasználás célját a díjfizetésre kötelezettek

érdekképviseleteivel egyeztetve kell kialakítani. A díjakat idõben és

mértéküket tekintve fokozatosan kell bevezetni.

(4) A díjakról rendelkezõ külön törvényekben úgy kell meghatározni a

felhasználás céljait és módját, hogy a befolyt összeg döntõ része a díj

fizetésének meghatározásakor alapul vett környezetterhelés, illetõleg

környezeti igénybevettség mérséklésére legyen fordítható.

(5) A díjak befizetése törvényben meghatározott alapokba történik.

Környezetterhelési díj

60. §

(1) A környezethasználó a levegõbe, vízbe, földbe, juttatott egyes anyagokkal

vagy energiakibocsátással okozott terhelés után környezetterhelési díjat

köteles fizetni.

(2) A környezetterhelési díj fizetésére kötelezett környezethasználó köteles

az általa okozott terhelést nyílvántartani, arról adatokat szolgáltatni,

illetve bevallást tenni.

(3) A környezetterhelési díj olyan anyagra és energiafajtára határozható meg,

amelyekre érvényes mérési szabvány van, illetve amelynek kibocsátása

anyagmérleg vagy mûszaki számítás alapján megbízhatóan megállapítható.

(4) Az (1) bekezdés szerint meghatározott környezeti elemekbe juttatott

szennyezõanyagok után fizetendõ környezetterhelési díjat egyes anyagokra,

energiafajtákra vagy ezek csoportjára külön-külön, a kibocsátott anyag vagy

energia mennyiségével arányosan kell meghatározni. Az arányossági tényezõ

területi kategóriától és a kibocsátási határértékektõl függõen eltérõ

lehet.

(5) A környezetterhelési díj fizetési kötelezettség alá tartozó anyagok,

energiafajták körét, a díj mértékét, továbbá a nyílvántartás és az

adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

Igénybevételi járulék

61. §

(1) A környezet valamely elemének egyes igénybevételi módjai után a

környezethasználó igénybevételi járulékot köteles fizetni.

(2) Nem kell igénybevételi járulékot fizetni olyan környezeti elem

igénybevételéért, amely után a környezethasználó bányajáradékot fizet (Bt.

20. §).

(3) Az igénybevételi járulék fizetésére kötelezett környezethasználó köteles

az igénybevétel mértékét nyílvántartani, arról adatokat szolgáltatni,

illetve bevallást tenni.

(4) A környezeti elem igénybevétele után fizetendõ járulékot a környezeti

elem igénybe vett mennyiségével arányosan kell megállapítani. Az

arányossági tényezõ területi kategóriától függõen eltérõ lehet.

(5) Az igénybevételi járulék fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó

tevékenységek és igénybevételek körét, a járulék mértékét, továbbá a

nyílvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

Termékdíj

62. §

(1) A környezetet, vagy annak valamely elemét a felhasználása során, vagy azt

követõen különösen terhelõ, illetõleg veszélyeztetõ egyes termékek

elõállítását, behozatalát, forgalmazását, egyszeri termékdíj fizetési

kötelezettség terheli.

(2) A termékdíj fizetésére kötelezett gyártó, importáló és forgalmazó köteles

a termék mennyiségét és forgalmát nyílvántartani, arról adatot

szolgáltatni, illetve bevallást tenni.

(3) A termékdíj fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó termékek körét, a

díj mértékét, a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény

határozza meg.

(4) A termékdíj mértékét, az elõállított, behozott, illetve forgalmazott

termék egységnyi mennyiségére kell megállapítani.

(5) A termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó egyes elhasználódott

termékek visszafogadására és megfelelõ kezelésére a termék elõállítója,

illetõleg forgalmazója, ideértve az importõrt is, jogszabály rendelkezése

alapján kötelezhetõ.

(6) A visszafogadási kötelezettséggel terhelt termék termékdíját - az 59. §

(4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a visszafogadott,

elhasználódott termékek hasznosítására, vagy ártalmatlanítására, illetve az

ezt megvalósító beruházások finanszírozására kell fordítani.

Betétdíj

63. §

(1) Jogszabály állapítja meg azon termékek körét, amelyeknek visszafogadása a

környezet terhelésének, szennyezésének csökkentése érdekében indokolt. A

visszafogadás ösztönzésére a termék forgalmazójának betétdíjat kell

felszámítania.

(2) A betétdíjas termék forgalmazója köteles a használt termék

visszavételérõl és megfelelõ kezelésérõl gondoskodni, továbbá a

forgalmazáskor felszámított betétdíjat a termék visszaszolgáltatójának

megfizetni.

VII. fejezet

A KÖRNYEZETVÉDELMI IGAZGATÁS

A környezetvédelmi igazgatás

64. §

(1) A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik

a) a környezetvédelmi hatósági tevékenység ellátása, így különösen a

környezethasználat - e törvényben meghatározott szabályok szerinti -

engedélyezése, a környezetért való közigazgatási jogi felelõsség

érvényesítése;

b) az Információrendszer mûködtetésével kapcsolatos feladatok ellátása;

c) anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi szempontból

történõ minõsítési rendszerének meghatározása, forgalomba hozataluk,

illetõleg alkalmazásuk engedélyezése;

d) a környezeti károk elhárítására irányuló feladatok szervezése.

(2) A környezetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok

rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet,

továbbá a területi környezetvédelmi hatóságok, illetõleg más

államigazgatási szervek, a települési önkormányzat és szervei, valamint a

jegyzõ látják el.

A környezetvédelmi hatósági feladatok ellátása

65. §

(1) A környezetvédelmi hatósági feladatokat elsõ fokon:

a) az önkormányzati hatáskörbe nem tartozó ügyekben - ha jogszabály

másként nem rendelkezik - a területi környezetvédelmi hatóság (a

továbbiakban: felügyelõség);

b) az önkormányzati hatáskörbe tartozó ügyekben - külön jogszabályok

rendelkezései szerint - a polgármester, (fõpolgármester), illetve a

jegyzõ (fõvárosi fõjegyzõ) (a továbbiakban együtt: önkormányzati

környezetvédelmi hatóság)

látja el.

(2) A felügyelõség feladat- és hatáskörét a Kormány, illetékességi területét

a miniszter rendeletben állapítja meg.

(3) A felügyelõség az önkormányzatok feladat- és hatáskörét érintõ

környezetvédelmi ügyekben együttmûködik az illetékességi területén mûködõ

önkormányzati környezetvédelmi hatóságokkal és segíti õket környezetvédelmi

feladataik ellátásában.

A környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése

66. §

(1) A környezethasználat

a) környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek esetén a

felügyelõség által - más, a létesítéssel összefüggõ engedélyeket

megelõzõen - kiadott környezetvédelmi engedély (70. § (2) bek. b) pont;

71. § (4) bek. a) pont);

b) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek

esetén a felügyelõség által kiadott környezetvédelmi mûködési engedély

(79. § (1) bek. a) pont);

c) egyéb, az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó - a külön

jogszabályokban meghatározott - esetekben a felügyelõség, illetõleg az

önkormányzati környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt:

környezetvédelmi hatóság) által kiadott határozat, vagy szakhatósági

állásfoglalásuk figyelembevételével más hatóság által kiadott határozat

jogerõre emelkedését követõen kezdhetõ meg, illetõleg folytatható.

(2) A felügyelõség az (1) bekezdésben meghatározott hatósági határozatokról,

illetõleg szakhatósági állásfoglalásokról hatósági nyilvántartást vezet.

Környezeti hatásvizsgálat

67. §

(1) A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése

elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

(2) A környezeti hatásvizsgálat szempontjából:

a) környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységnek minõsül valamely

- a Kormány által rendeletben meghatározott - létesítmény vagy mûvelet

telepítése, megvalósítása, meglévõ létesítmény vagy mûvelet felhagyása,

jelentõs bõvítése, valamint a technológia- és a termékváltás, illetve

ezek jelentõs módosítása;

b) kérelmezõ: az a) pontban meghatározott tevékenység kezdeményezõje,

illetõleg gyakorlója.

68. §

(1) A hatásvizsgálat elõkészítõ és - szükségessége esetén e törvény szabályai

szerint - részletes vizsgálati szakaszból áll.

(2) A hatásvizsgálati szakaszok eredményeit a kérelmezõnek

a) elõzetes környezeti tanulmányban és

b) részletes környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia.

(3) A hatásvizsgálat során fel kell tárni a tevékenységhez közvetlenül

kapcsolódó más mûveletek, továbbá a meghibásodás vagy baleset miatt várható

környezeti hatás okát is.

Elõzetes környezeti tanulmány

69. §

(1) A tevékenység megkezdésének szándékát a kérelmezõnek be kell jelentenie

(a továbbiakban: kérelem) a felügyelõségnek. A kérelemhez elõzetes

környezeti tanulmányt kell csatolni.

(2) Az elõzetes környezeti tanulmánynak tartalmaznia kell:

a) a tervezett tevékenység célját, telepítési és technológiai

lehetõségei leírását;

b) az a) pontban foglaltak megvalósításából származó, várható

környezetterhelés és a környezeti elemek közvetlen igénybevételének

leírását;

c) a környezetre várhatóan gyakorolt hatások elõzetes becslését,

továbbá új telepítés esetén a telepítés helyén a tájban és ökológiai

viszonyokban várható változások részletes leírását;

d) azokat a kérdéseket, amelyek csak további, részletes hatásvizsgálat

alapján válaszolhatók meg;

e) azoknak az adatoknak a megjelölését, amelyek törvény értelmében

államtitkot, szolgálati (üzleti) titkot képeznek.

70. §

(1) A felügyelõség az elõkészítõ szakaszban szakhatóságként bevonja minden

esetben:

a) az illetékes természetvédelmi igazgatóságot, illetve nemzeti park

igazgatóságot;

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei

intézetét;

c) szükség szerint a tevékenység környezetre gyakorolt hatásaival,

veszélyeivel, illetve a biztonsággal összefüggésben hatáskörrel

rendelkezõ más szakhatóságot.

(2) A kérelem és az elõzetes környezeti tanulmány alapján a felügyelõség:

a) részletes környezeti hatástanulmány benyújtását írja elõ, és

meghatározza a részletes hatástanulmány készítése során vizsgálandó

kérdéseket, illetõleg

a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározható/kielégítendõ

követelményekkel

b) kiadja - a telepités tervezett helye (helyei) szerint illetékes

települési önkormányzatok egyidejû tájékoztatásával - a tevékenységhez

szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy

c) a kérelmet elutasitja.

(3) A felügyelõség a környezetvédelmi engedélyt visszavonja, ha a jogerõre

emelkedéstõl számított három éven belül a tevékenységet, illetve az ahhoz

szükséges építési elõkészítési munkákat nem kezdték meg, illetõleg ha a

jogosult nyilatkozik arról, hogy a környezetvédelmi engedéllyel nem kíván

élni.

A részletes környezeti hatástanulmány

71. §

(1) Az elõzetes környezeti tanulmány alapján készítendõ, helyszíni

vizsgálatokkal alátámasztott részletes környezeti hatástanulmánynak - a

felügyelõség által meghatározott mélységben és részletezettségben -

tartalmaznia kell:

a) a 69. § (2) bekezdés a)-h) pontjában foglaltak részletes leírását

(dokumentációját);

b) a hatásterületek behatárolását, ideértve a térképi bemutatásukat is,

és e területek környezeti állapotának ismertetését a tevékenység

megvalósítása nélküli helyzetben;

c) a környezet állapotában a tevékenység következtében létrejövõ

változások elõrejelzését és értékelését, az élõvilágra gyakorolt

hatását;

d) a környezeti állapotváltozások miatt várható egészségügyi, gazdasági

és társadalmi következmények becslését, továbbá a változások becsült

gazdasági és társadalmi hatását;

e) a lehetséges szennyezéseket és károsításokat megelõzõ, csökkentõ,

illetve elhárító intézkedések meghatározását;

f) a környezetre gyakorolt hatások - a tevékenység folytatása során

történõ - mérésének, elemzésének és a tevékenység felhagyását követõ

utóellenõrzésének módját;

g) a részletes hatástanulmány összeállításához felhasznált adatok

forrását, a hatásvizsgálatban alkalmazott módszereket, azok korlátait és

alkalmazási körülményeit, az elõrejelzések érvényességi határait

(valószínûségét), a hatások és vizsgálati eredmények értékelésénél

felmerült bizonytalanságokat;

h) a felhasznált tanulmányok listáját, a tanulmányokhoz való hozzáférés

módját;

i) a nyilvánosság számára közérthetõ összefoglalót.

(2) A felügyelõség a részletes vizsgálati szakaszba bevonja a 70. § (1)

bekezdésében meghatározott szakhatóságokat.

(3) A részletes vizsgálati szakaszban közremûködõ szakhatóság - szakhatósági

állásfoglalásában - nyilatkozhat arról is, hogy a kérelmezõ által

szolgáltatott adatok alapján a hatáskörébe tartozó elvi, illetve

területfelhasználási engedélyt külön eljárás nélkül a környezetvédelmi

engedély megadásával egyidejûleg megadja.

(4) A felügyelõség az ügyben rendelkezésre álló összes adat alapján határoz

és

a) kiadja a tevékenység gyakorlásához szükséges környezetvédelmi

engedélyt, vagy

b) a kérelmet elutasítja.

(5) A környezetvédelmi engedély visszavonására a 70. § (3) bekezdésében

foglaltakat kell alkalmazni.

A környezetvédelmi engedély tartalma

72. §

(1) A környezetvédelmi engedély megadására vonatkozó határozatnak

tartalmaznia kell:

a) az engedélyes és az engedélyezett tevékenység megnevezését, adatait,

továbbá az engedély érvényességi idejét:

b) azokat a környezetvédelmi elõírásokat, valamint jogszabályban

meghatározott biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket,

amelyek kielégítése az engedélyezett tevékenység telepítésének,

megvalósításának, módosításának, végzésének és felhagyásának feltétele;

c) a szakhatóságok környezetvédelemmel összefüggõ állásfoglalását;

d) indoklásában részletes ismertetést azokról a körülményekrõl, amelyek

figyelembevételével a felügyelõség az engedélyt megadta, illetõleg

amelyekre döntését alapította.

(2) A környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító döntésnek részletes

indoklást kell tartalmaznia, ebben közölni kell azokat a tényeket és

megfontolásokat, melyekre a felügyelõség az elutasítást alapította. Egyben a

kérelmezõt tájékoztatni kell, hogy az elutasított kérelemtõl eltérõ

megoldással a tevékenység lehetséges-e, vagy arra az adott térségben

egyáltalán nincs lehetõség.

Környezetvédelmi felülvizsgálat

73. §

(1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és

megismerésére, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés

ellenõrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban:

felülvizsgálat) kell végezni.

(2) A felülvizsgálat szempontjából:

a) tevékenységnek minõsül valamely - a környezet igénybevételével,

veszélyeztetésével vagy környezetszennyezéssel járó - mûvelet, illetõleg

technológia folytatása, felújítása, helyreállítása és felhagyása;

b) érdekelt az a) pontban meghatározott tevékenység gyakorlója.

74. §

(1) A felügyelõség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának

feltárása érdekében teljeskörû vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi

akkor, ha környezetkárosításra utaló körülményt, vagy állapotot észlel.

(2) A felügyelõség felülvizsgálatot rendel el, ha az érdekelt

a) környezetvédelmi engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély

nélkül kezdett meg, vagy ha

b) kiemelten védett, védett, illetõleg védõterületen (nemzeti park,

természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, vízminõségvédelmi terület,

hidrogeológiai védõterület, ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek

védõterületei) a környezetet veszélyeztetõ tevékenységet folytat.

75. §

(1) A teljeskörû felülvizsgálatnak ki kell terjednie:

a) az alkalmazott technológiák ismertetésére, a berendezések mûszaki

állapotának, korszerûségének bemutatására;

b) a tevékenység folytatása során okozott környezetterhelések és

igénybevételek adatokkal alátámasztott bemutatására;

c) a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó mûveletekre, különösen az

anyagforgalomra, a be- és kiszállításra, a hulladék- és

szennyvízkezelésre;

d) az esetleg bekövetkezõ meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa

miatt feltételezhetõen a környezetbe kerülõ szennyezõ anyagok és energia

meghatározására;

e) a környezeti károk megelõzése, illetve elhárítása érdekében tett,

valamint tervezett intézkedések bemutatására;

f) a tevékenység felhagyása után teendõ intézkedésekre.

(2) A felülvizsgálat során a környezetterhelés megszüntetésének - s ha ez nem

lehetséges - mérséklésének lehetõségeit és feltételeit meg kell határozni.

(3) A részleges felülvizsgálatnak az (1) és (2) bekezdésben írt feltételek

közül a felügyelõség által megjelöltekre kell kiterjednie.

76. §

(1) A felülvizsgálatot az érdekelt saját költségén maga végezheti, illetõleg

ilyen vizsgálat végzésére feljogosított személlyel/szervezettel

végeztetheti.

(2) Az érdekelt felelõsséggel tartozik a felülvizsgálat hitelességéért,

illetõleg a közölt adatok valódiságáért.

(3) A felügyelõség, ha ellenõrzése során a felülvizsgálat eredményének hibás

voltáról, illetve tartalmának részbeni vagy teljes valótlanságáról gyõzõdik

meg, az érdekelt költségén uj felülvizsgálatot végeztet (megismételt

felülvizsgálat).

(4) A felügyelõség a megismételt felülvizsgálatról az érdekeltet köteles

értesíteni; az érdekelt pedig köteles a felügyelõségnek, illetve a

felügyelõség által megbízott szervezet(ek)nek a kért adatokat szolgáltatni

és a kiegészítõ méréseket elvégez(tet)ni.

A környezetvédelmi teljesítményértékelés

77. §

Az érdekelt saját környezetvédelmi teljesítménye értékelésére, (tevékenysége

átvilágítására) tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának megismerésére

felmérést végezhet (végeztethet) és - kérelmére - azt a felügyelõség

jóváhagyja.

A felülvizsgálat és a teljesítményértékelés közös eljárási szabályai

78. §

A 73. § szerinti - a felülvizsgálat eredménye alapján indult - eljárásban,

illetõleg a 77. § esetén a felmérés eredményének jóváhagyásakor az illetékes

természetvédelmi, nemzeti park igazgatóságot, az Állami Népegészségügyi és

Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fõvárosi) intézetét, valamint az ügyben

érdekelt - és külön jogszabályban hatáskörrel felruházott - más hatóságokat

szakhatóságként be kell vonni.

79. §

(1) A felülvizsgálat eredménye alapján a felügyelõség

a) engedélyezi a tevékenység folytatását (a továbbiakban: mûködési

engedély);

b) az engedély megadásával egyidejûleg a szükséges környezetvédelmi

intézkedések megtételére kötelezi az érdekeltet, ideértve a 72. § (1)

bekezdés b) pontjában foglalt biztosítékadási és céltartalék képzési

kötelezettségeket is;

c) felfüggeszti a tevékenység folytatását, illetõleg az erre

hatáskörrel rendelkezõ szervnél azt kezdeményezi és meghatározza a

tevékenység folytatásának környezetvédelmi feltételeit.

(2) A 77. § szerint végzett felmérés jóváhagyásakor a felügyelõség

egyszerûsített határozatot hoz (Ae. 43. § (2) bekezdés), illetõleg az

eljárást tovább folytathatja az (1) bekezdés b)-c) pontja rendelkezéseinek

megfelelõ alkalmazásával.

80. §

A 74. § (2) bekezdése a) pontja esetén - a nyilvánosság bevonásának

biztosítása érdekében - a felügyelõség köteles tárgyalást tartani.

81. §

A határozatnak tartalmaznia kell:

(1) A 79. § (1) bekezdés a) pontja esetén:

a) a tevékenység és az érdekelt megnevezését, valamint a tevékenység

célját;

b) a tevékenység folytatásának helyét és hatásterületének

behatárolását;

c) a tevékenységet jellemzõ - a 75. § alapján megállapított - adatokat;

d) a tevékenységgel összefüggõ környezetvédelmi elõírásokat; e körben a

környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérések rendjét,

dokumentálását, az ebbõl származó adatok szolgáltatásának és

értékelésének módját;

e) a határozat érvényességi idejét.

(2) A 79. § (1) bekezdés b) pontja esetén az (1) bekezdésben elõírtakon túl:

a) a tevékenység folytatásához szükséges intézkedések meghatározását;

b) a környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérõhelyek

kialakítását;

c) az intézkedések sorrendjét és azok idõbeli ütemezését.

(3) A 79. § (1) bekezdés c) pontja esetén:

a) a kötelezett megnevezését;

b) a megállapított kötelezettség tartalmát, teljesítésének módját és

határidejét;

c) mindazokat a lényeges elõírásokat (feltételeket), amelyeket a

tevékenység során meg kell tartani, illetve teljesíteni kell;

d) a káros állapot és az okozott káros hatás megszüntetésére vonatkozó

követelményeket és az azok kielégítésére alkalmazható általános

megoldásokat (azok lehetséges változatait).

Bejelentési kötelezettség, ellenõrzés

82. §

(1) A mûködési engedélyben, illetõleg a 66. § (2) bekezdésének c) pontja

szerinti döntésben alapul vett körülmények jelentõs megváltozását, továbbá

a tulajdonos változást az érdekelt köteles a felügyelõségnek 15 napon belül

bejelenteni.

(2) A környezetvédelmi felügyelõség hivatalból is vizsgálja a

környezetvédelmi engedélyben, illetõleg az (1) bekezdés szerinti döntésben

alapul vett körülmények változását. Ha ezek jelentõsen eltérnek az

engedélyezéskori körülményektõl, a környezetvédelmi hatóság

felülvizsgálatot rendelhet el, amelynek elbírálásáig a tevékenység

folytatását részlegesen vagy teljesen korlátozhatja, vagy felfüggesztheti,

illetõleg az erre hatáskörrel rendelkezõ szervnél ezt kezdeményezi. Az (1)

bekezdésben meghatározott bejelentés elmulasztása esetén a hatáskörrel

rendelkezõ szerv felfüggeszti a tevékenységet.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából jelentõs változásnak

minõsül a körülmények, a technológia megváltoztatása, valamely környezeti

terhelésnek vagy igénybevételnek az engedélyezettnél nagyobb mértéke.

83. §

Csõdeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás esetén a tevékenységgel

esetlegesen okozott környezetkárositás, illetõleg környezetkárosodás

feltárása, megszüntetése érdekében a külön törvény rendelkezéseit kell

alkalmazni.

Anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi minõsítése

84. §

(1) A környezetre veszélyt jelentõ, megfelelõ kezelés vagy kialakítás

hiányában azt szennyezõ termékeket és technológiákat környezetvédelmi

szempontból - minõsítettség hiányában - minõsíteni kell, és gondoskodni

kell a minõség biztosításának feltételeirõl.

(2) A környezetre veszélyt jelentõ anyagokat, azok esetleges környezetbe

kerülésükkor érvényesülõ környezeti hatásuk alapján - külön jogszabály

szerint - veszélyességi fokozatokba kell sorolni.

(3) A környezetvédelmi követelményeket érvényesíteni kell az anyagok,

termékek és technológiák egyéb célu minõsítése során is.

(4) A minõsített anyag, termék vagy technológia környezeti veszélyeirõl és

hatásairól, a felszámolás, valamint az elhasználódás utáni kezelés

feltételeirõl és módjáról a használati utasításban a gyártónak, illetve a

forgalmazónak tájékoztatást kell adnia.

85. §

Egyes, a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és termékek elõállítását,

behozatalát, forgalmazását, technológiák alkalmazását a minõsítésen túl külön

engedélyhez kell kötni, illetve szükség esetén meg kell tiltani.

86. §

Azon termékekre és technológiákra, amelyek a hagyományos, azonos vagy hasonló

funkciójú termékeknél és technológiáknál bizonyítottan kisebb

környezetveszélyeztetést, illetve környezetterhelést okoznak, környezetkímélõ

termék vagy technológia megkülönböztetõ jelzés alkalmazható.

Határértékek

87. §

(1) A határértékeket igénybevételiT/17.. § (1) bekezdés; 19. § (1) bekezdés/,

illetõleg kibocsátási és szennyezettségi T/35.. §/ határértékként kell

meghatározni.

(2) A védendõ környezeti elem sajátosságaitól, illetõleg a szennyezés

jellegétõl függõen meghatározhatók:

a) általános jellegû,

b) területi,

c) helyi,

d) védelmi övezetekre vonatkozó

ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkivüli helyzetben

alkalmazandó határértékek.

88. §

(1) A környezetbe kibocsátható anyagok mennyiségét, minõségét,

koncentrációját, a kibocsátható energia minõségét és mértékét (a

továbbiakban: kibocsátási határérték) a környezet, illetve a befogadó elem

állapotának, a természetes vagy közel természetes állapot megõrzéséhez,

illetõleg helyreállításához meghatározott célállapotának

figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Kibocsátási határértéket a környezetterhelést okozó tevékenységre,

termékre (a továbbiakban együtt: szennyezõforrás) kell megállapítani.

(3) Kibocsátási határérték megállapítható:

a) valamely termékre (termék határérték);

b) valamely technológiára, vagy szennyezõanyagra jellemzõ kibocsátás

mennyiségére (technológiai határérték; amely lehet kibocsátási

koncentráció vagy anyagfelhasználás, termelés, energiatermelés

mennyiségére vonatkozó fajlagos érték, stb.);

c) adott területen a szennyezõforrás által kibocsátható szennyezõanyag

vagy energia mennyiségére (területi határérték);

d) meghatározott területre vagy termelési ágra, szennyezõforrás

csoportra vonatkozó összmennyiségben.

89. §

(1) A kibocsátási határértékek megállapításánál figyelembe kell venni a

környezet, illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát, az elérhetõ

legjobb, legkorszerûbb védekezést biztosító technológiákat. Bevezetésükkor

biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési idõt.

(2) A kibocsátási határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a

természeti folyamatok és az egyes környezetterhelõ tényezõk várható

együttes hatását is.

(3) A kibocsátási határértéket a miniszter - az érdekelt miniszterekkel

együttesen kiadott - rendeletben, vagy e rendeletben meghatározott

esetekben a környezetvédelmi hatóság állapítja meg.

A környezetvédelmi közigazgatási szervek

hatósági eljárásának különös szabályai

90. §

A környezetvédelmi hatósági eljárásokra - e törvényben foglalt eltérésekkel -

az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell

alkalmazni.

Elintézési határidõk

91. §

Környezetvédelmi engedély megszerzésére, továbbá a mûködési engedély kiadására

irányuló eljárásban az ügyintézési határidõ kilencven nap.

Eljárás szakhatóságként

92. §

Környezetvédelmi ügyekben az eljárásban közremûködõ szakhatóság szakhatósági

nyilatkozatát a megkeresést követõ harminc napon belül köteles megadni.

Tárgyalás

93. §

(1) A felügyelõség részletes környezeti hatástanulmány benyújtása esetén - a

nyilvánosság bevonásának biztosítása érdekében - köteles tárgyalást

tartani, kivéve, ha a tevékenység katonai titokvédelem alá esik. Ebben az

esetben is a katonai tevékenységbõl eredõ, polgári területet érintõ

környezeti hatásokról a felügyelõség az érintett önkormányzatot

tájékoztatja.

(2) A tárgyalás helye a tevékenység telepítési helye szerint illetékes,

illetve a leginkább érintett egy vagy több település önkormányzatának

hivatalos helyisége, ahova a felügyelõség meghívja az ügyben érdekelt

szakhatóságokat (70. § (1) bek.), az érintett lakosságot, valamint az

érintett önkormányzatokat (4. § p) pont), a kérelmezõt, továbbá a

környezetvédelmi érdekek képviseletére alakult egyesületet és más

társadalmi szervezetet, ha ezek részvételi szándékukat bejelentették és

ügyféli minõségüket (97. § (1) bek.) igazolták.

(3) A tárgyalás napjáról, helyérõl és arról, hogy a részletes környezeti

hatástanulmány hol tekinthetõ meg, az érintett település(ek) lakosságát az

érintett önkormányzat(ok) - közzététel útján - értesíti(k).

(4) A közzétételnek legalább harminc nappal a tárgyalás idõpontja elõtt kell

megtörténnie.

(5) A tárgyalás idõpontjáig az észrevételeket a felügyelõséghez vagy a

tárgyalás helye szerint illetékes önkormányzathoz lehet benyújtani.

(6) A felügyelõség az ügyben a környezeti hatás megítélése szempontjából

lényeges észrevételeket köteles a döntéshozatal elõtt érdemben vizsgálni.

(7) Több érintett önkormányzat esetén, vagy ha az érintettek számára

tekintettel ez indokolt, több helyszínen is tartható tárgyalás.

A tárgyalási jegyzõkönyv

94. §

A tárgyalásról a felügyelõség jegyzõkönyvet készít és arról a tárgyalást

követõ tizenöt napon belül másolatot küld a kérelmezõnek és az eljárásban

résztvevõ szakhatóságoknak. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell az észrevételek

érdemi összefoglalóját is. A jegyzõkönyv másolatát hozzáférhetõvé kell tenni

az érintett önkormányzatoknál és a felügyelõségnél.

Végrehajtható határozatok

95. §

A környezeti veszélyeztetéssel járó rendkívüli esemény kapcsán hozott

határozat elleni jogorvoslati kérelemnek a végrehajtására nincs halasztó

hatálya.

VIII. fejezet

AZ ÁLLAMPOLGÁROK RÉSZVÉTELE

A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN

96. §

(1) Az állampolgárok - e törvényben és más jogszabályban meghatározott módon

- jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati

döntések kialakításában, a hatóságok környezetvédelmi döntéseinek

meghozatalában.

(2) Mindenkinek joga, hogy környezeti veszélyeztetés vagy környezetkárosítás

esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmét erre felhívja. Az erre

vonatkozóan írásban tett felhívásra a hatáskörrel rendelkezõ - állami vagy

önkormányzati - szerv intézkedésének megtétele mellett a törvényben elõírt

határidõn belül érdemi választ köteles adni.

(3) Az állampolgári részvétel gyakorolható:

a) személyesen vagy képviselõ útján,

b) társadalmi szervezetek révén,

c) önkormányzatok útján.

Állampolgárok környezetvédelmi egyesülése

97. §

(1) Az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére

létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem

minõsülõ - a hatásterületen mûködõ - társadalmi szervezeteket a

környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban területükön az ügyfél

jogállása illeti meg.

(2) Az állampolgárok által környezetvédelmi érdekeik képviseletére

létrehozott egyesületeknek és más politikai pártnak nem minõsülõ

szervezeteknek (a továbbiakban: szervezet) joga, hogy tagsága érdekeit

képviselve

a) közremûködjön a mûködési vagy tevékenységi területét érintõ

területfejlesztési és környezetvédelmi tervek kidolgozásában;

b) részt vegyen - e törvény szabályai szerint - a környezeti

hatásvizsgálati eljárásban;

c) véleményezze a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati

jogszabályok tervezeteit.

(3) A szervezet a (2) bekezdés c) pontjában foglalt jogának érvényesítése

érdekében a jogszabályt elõkészítõ minisztériumnál, illetve települési

önkormányzatnál jelenti be véleményezési igényét.

(4) A minisztériumok évente - december 31-ig - a következõ évre tervezett

környezettel kapcsolatos jogszabályaik címszerinti jegyzékét megküldik a

miniszternek, aki azt közzéteszi a tárca hivatalos lapjában. A települési

önkormányzatok az általuk kiadni szándékozott ilyen jogszabályokról a

helyben szokásos módon adnak tájékoztatást.

98. §

(1) Környezeti veszélyeztetés esetén a szervezet a környezet védelme

érdekében jogosult fellépni és:

a) állami szervtõl, helyi önkormányzattól a megfelelõ, hatáskörébe

tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy a

b) környezethasználó ellen pert indítani.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti perben a szervezet kérheti a

bíróságtól, hogy a veszélyeztetõt

a) tiltsa el a jogsértõ magatartástól (mûködéstõl);

b) kötelezze a kár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére.

99. §

A 97. § (2) bekezdés c) pontja, valamint (3) bekezdése szerinti

véleményezési jog a szakmai érdekképviseleteket is megilleti.

IX. fejezet

Felelõsség a környezetért. A jogi felelõsség általános alapja

100. §

(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti,

szennyezi vagy károsítja, illetõleg tevékenységét a környezetvédelmi

elõírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértõ

tevékenység) az e törvényben foglalt és a külön jogszabályokban

meghatározott (büntetõjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi stb.)

felelõsséggel tartozik.

(2) A jogsértõ tevékenység folytatója köteles

a) az általa okozott veszélyeztetést, illetõleg környezet szennyezést

megszüntetni, illetõleg környezetkárosítást abbahagyni;

b) az általa okozott károkért helytállni.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedés elmaradása vagy

eredménytelensége esetén az erre jogosult hatóság, illetve a bíróság a

tevékenység folytatását korlátozhatja, az általa megállapított feltételek

biztosításáig felfüggesztheti, vagy megtilthatja.

101. §

(1) A jogsértõ tevékenységért való felelõsség a büntetõjogi és szabálysértési

jogi felelõsség kivételével - az ellenkezõ bizonyításáig - annak az

ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen

terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetõleg folytatták.

(2) Az (1) bekezdés szerinti vélelem megdöntéséhez szükséges bizonyítékot az

ingatlan tulajdonosának, vagy birtokosának kell szolgáltatnia.

Kártérítési felelõsség

102. §

(1) A környezet igénybevételével illetõleg terhelésével járó tevékenységgel

vagy mulasztással másnak okozott kár környezetveszélyeztetõ tevékenységgel

okozott kárnak minõsül és arra a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott

veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait (Ptk. 345-346. §-ai)

kell alkalmazni.

(2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényét nem kívánja

érvényesíteni a károkozóval szemben - a károsult erre vonatkozó és az

elévülési idõn belül tett nyilatkozata alapján - a miniszter a Központi

Környezetvédelmi Alap javára az igényt érvényesítheti.

103. §

Ha a jogsértõ tevékenységet folytató személyében változás áll be, e

tevékenységet folytatóval szemben a jogutód felelõsségének szabályait kell

alkalmazni.

Környezetvédelmi bírság

104. §

(1) Aki jogszabályban, illetve hatósági határozatban a környezet védelmét

szolgáló elõírást megszeg, vagy azokban megállapított határértéket túllép,

- az általa okozott környezetszennyezés, illetõleg környezetkárosítás

mértékéhez és súlyához igazodó - környezetvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) A környezetvédelmi bírságot a környezetterhelési díjon felül kell

megfizetni.

105. §

A környezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetõjogi, a szabálysértési,

továbbá a kártérítési felelõsség, valamint a tevékenység korlátozására,

felfüggesztésére, tiltására, illetõleg a megfelelõ védekezés kialakítására

vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

Környezetvédelmi megbízott

106. §

(1) A Kormány által jogszabályban meghatározott környezethasználatok esetén -

a környezetvédelemmel összefüggõ feladatok ellátása érdekében - megfelelõ

szakismerettel rendelkezõ környezetvédelmi megbízottat (a továbbiakban:

megbízott) kell alkalmazni, megbízni.

(2) A megbízott jogait és kötelezettségét, illetve feladatainak részletezését

írásban (munkaszerzõdésben, szerzõdésben, stb.) kell rögzíteni.

(3) A megbízott köteles elõzetesen felhívni a szervezet minden szerve és

tisztségviselõje figyelmét arra, hogy valamely tervezett intézkedés

környezetvédelmi jogszabályt, elõírást sért.

(4) Nem lehet megbízott, akit környezet sérelmével vagy veszélyeztetésével

kapcsolatos bûncselekmény miatt jogerõsen elítéltek, az ítélet hatálya

alóli mentesülésig.

X. fejezet

Záró rendelkezések

107. §

(1) Ez a törvény a kihírdetésétõl számított 180. napon lép hatályba,

egyidejûleg az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény

hatályát veszti.

(2) A Program hat évi idõtartamra szóló javaslatát elsõ ízben az

Országgyûléshez a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló

törvényjavaslattal egyidejûleg kell benyújtani.

(3) Az Országos Környezetvédelmi Tanácsot a törvény hatálybalépésével

egyidejûleg létre kell hozni, az ezzel kapcsolatos szervezõmunkát a

miniszter végzi.

(4) A törvény rendelkezéseit - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - az

elsõ foku határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

(5) A környezeti elemekre és az azokat veszélyeztetõ tényezõkre vonatkozó uj

jogszabályok hatályba lépéséig a szabályozás tárgyát képezõ kormány-,

illetõleg miniszteri rendeletek elõírásait kell alkalmazni.

(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy:

a) megállapítsa a települési önkormányzat polgármesterének és

jegyzõjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét;

b) meghatározza a környezetvédelmi felügyelõségek feladat- és

hatáskörét;

c) szabályozza a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött

tevékenységek körét és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes

szabályait, illetõleg a tevékenységek körét szükség szerint, de legalább

két évente felülvizsgálja;

d) megállapítsa a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során

biztosítékadási kötelezettség, valamint céltartalék képzési

kötelezettség szabályait;

e) megállapítsa a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és

termékek elõállítása, behozatala, forgalmazása, valamint technológiák

alkalmazása, minõsítése és engedélyezése részletes szabályait;

f) meghatározza a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét,

megállapításának módját;

g) a környezetvédelmi szempontból minõsítendõ anyagok, termékek és

technológiák körét, szabályait, valamint a minõsítõ hatóságokat és

intézményeket, a minõsítés rendjét;

h) meghatározza azokat a környezethasználatokat, amelyek esetén

környezetvédelmi megbízottat kell alkalmazni.

(7) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel

egyetértésben

a) a környezetvédelmi felügyelõségek illetékességi területét;

b) a termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó elhasználódott

termékek visszagyûjtésére és megfelelõ kezelésére vonatkozó elõírásokat;

c) a környezetvédelmi szempontból minõsítendõ anyagok termékek és

technológiák körét, szabályait, valamint a minõsitõ hatóságokat és

intézményeket, a minõsítés rendjét;

d) a környezetkímélõ megkülönböztetés feltételrendszerét;

e) a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályait;

f) a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeit;

g) a felülvizsgálat végzéséhez szükséges jogosultság szakmai

feltételeit és a feljogosítás módját;

h) a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeit;

i) a hatósági nyilvántartás (66. § (2) bekezdés) vezetésének részletes

szabályait

rendeletben megállapítsa.

I N D O K O L Á S

Általános indokolás

A hatályos környezetvédelmi törvény megjelenése óta közel húsz esztendõ telt

el.

Az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény a maga idejében

elõremutató jogszabálynak számított és eleget tett annak a 70-es években

jelentkezõ követelménynek, hogy a környezetvédelem, mint társadalmi probléma,

a törvény szintjén nyerjen megfogalmazást. Ugyanakkor magán viselte az adott

korszak sajátosságait, így a törvény valójában nem jelentett a végrehajtás

számára igazi normát, a környezetvédelem nem épült be a társadalmi-gazdasági

folyamatokba. A törvény - a politikai rendszer korlátai miatt - nem

tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság és az

ellenõrzés számára.

Indokolja az új törvény kidolgozását az a jelentõs változás is, ami a

környezet védelmének nemzetközi téren való megítélésében végbement az utóbbi

két évtizedben. A környezeti elemek megóvásának és takarékos használatának

jelentõsége felértékelõdött. Az ENSZ égisze alatt kidolgozásra kerültek a

harmonikus fejlõdés alapelvei, és erre támaszkodva már több nemzetközi

egyezményt is kidolgoztak elsõsorban az országhatároktól függetlenül

jelentkezõ, vagy az azokon átterjedõ hatásokkal kapcsolatban. Ezeken túlmenõen

a fejlett országok egész sorában (pl. Európai Közösség, USA, Japán) jelentõsen

megszigorították, illetve szabályozták a különféle környezethasználatok

módját, mértékét határérték rendszerek kidolgozásával és elõírásával.

A rendszerváltást követõen a környezetvédelem megújításának igénye elemi

erõvel merült fel. Olyan törvény meghozatala vált szükségessé, amely a

megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között hatékonyan

képes érvényre juttatni a környezetvédelem egyetemes érdekeit.

A környezetvédelmi szabályozás megújítása elsõdlegesen a környezetbarát

jogrendszer fogalmával jellemezhetõ. E fogalom lényege, hogy a törvényalkotás

ill. törvényszerkesztés tekintettel van a környezet védelmének érdekeire. Nem

születhet a jövõben jogszabály úgy, hogy az nem harmonizál a környezetvédelem

alapvetõ célkitûzéseivel, sõt a hatályos joganyagot is felülvizsgálatakor, és

a környezetvédelmet érintõ meglévõ jogszabályokat is a fentieknek megfelelõen

módosítják.

Ugyanakkor nem képzelhetõ el környezetvédelmi jogi szabályozás önmagában

anélkül, hogy figyelemmel ne lenne a társadalmi- gazdasági élet más

vonatkozásait szabályozó jogi normákra.

Nem létezhet párhuzamosan egymás mellett a környezetvédelmi jogterület és a

rajta kivüli minden más jogterület. Ennek ellentmondásait a hatályos jog

érvényesülésének érzékelhetõ zavarai igazolták.

A környezetvédelmi törvény is csak akkor lesz tartós, ha szerves részévé válik

a jogrendszernek és hatást gyakorol arra, hiszen semmilyen szabályozás sem

lehet megalapozott napjainkban környezetvédelmi érintettség nélkül. Ez úgy

valósítható meg, hogy a törvény egyrészrõl tartalmilag összhangban áll a

jogrendszer egyéb elemeivel, másrészrõl pedig meghatározza a másutt

szabályozott, vagy szabályozandó kérdések környezetvédelmi szempontú, alapvetõ

követelményeit.

A fentiekbõl következik, hogy a Javaslat kódex-szerû szabályozási formát ölt,

amennyiben átfogja a környezetvédelmi jogterület alapvetõ intézményeinek

jelentõsebb részét, természetesen a részletszabályok nélkül. Ugyancsak

indokolt, hogy az egyes környezeti elemekre, környezeti hatásokra nézve is

adjon eligazítást a szabályozás. Természetesen nem lehetséges, sõt nem is

lenne célszerû, hogy a Javaslat felölelje az egyes környezetvédelmi

részterületek részletszabályait. Erre nézve külön törvényi és végrehajtási

rendeleti csokor létrehozása a követendõ megoldás.

A Javaslat kiemelkedõ jelentõségû szerepet tölt be a környezetvédelem

funkcióinak, szervezeti, intézményi rendszerének, eszközrendszerének, valamint

a piacgazdasági modellü országokra jellemzõ intézményeinek, az állami

kötelezettségvállalás, a társadalmi részvétel, illetve a felelõsségi viszonyok

rendezésében.

A Javaslat általános értékelése során tekintettel kell lenni arra, hogy a

környezetvédelem, mint a különbözõ jogágak találkozási pontjain elhelyezkedõ

komplex intézmény, a jogi szabályozás nézõpontjából is számos jogterületet

érint, beleértve a magánjogi, a közjogi, s ez utóbbin belül a közigazgatási

jogi hivatkozásokat is. A komplexitás azonban nemcsak a jogrendszer szintjén,

az egyes jogágak keresztmetszetében jelentkezik, hanem a jogi szabályozási

kérdések és a jogon kivûli, elsõsorban gazdasági-pénzügyi jellegû intézmények

összefüggésének, illetve kapcsolatrendszerének keresztmetszetében is. Ebbõl

adódóan a jogi szabályozás lehetõségeinek és korlátainak a környezetvédelem

területén történõ felmérése és érvényesítése a szabályozás realítását is

befolyásolhatja.

A Javaslat és a környezet egyes elemeire, illetve az azokat veszélyeztetõ

tényezõkre vonatkozó részletes szabályokat rendezõ jogi normák úgy

viszonyulnak egymáshoz, mint az egész és a részek. Ezért a Javaslatban minden

- a részletezõ törvényekben szabályozandó - terület alapvetõ elveinek és

rendelkezéseinek meg kell jelennie.

A kifejezetten környezetvédelmi szakterületi szabályok mellett a Javaslatnak

kell megalapoznia a környezetet leginkább igénybe vevõ vagy terhelõ gazdasági

tevékenységeket szabályozó jogi normáinak környezetvédelmi feltételrendszerét

is. Ezen megalapozó szerephez szervesen kell illeszkednie - egymást

kölcsönösen kiegészítve és támogatva - az élõ és élettelen természet, valamint

a kultúrális értékek védelmével kapcsolatos joganyagnak is. A korábbi

gondolkozáshoz képest markáns változást jelent az az alapelvi megfogalmazás,

amely szerint a passzív környezetvédelemmel szemben a környezeti károk

megelõzésére való törekvés a környezetvédelmi tevékenység vezérelve. Ezt az

elvet hangsúlyozza és vezeti végig a Javaslat.

Határozottan kívánja megfogalmazni az állam feladatait, kötelezettségeit és

anyagi helytállását, ezzel összhangban természetesen ugyanilyen

részletességgel az önkormányzatok szerepét is. Az alapelvek érvényesülése

érdekében jelentõs változást kell bevezetni a gazdasági szabályozó rendszer

kialakitása során. A Javaslat ennek alapfeltételeit teremti meg. Hosszabb idõ

óta hiányolt - Kormányrendelettel bevezetett - jogintézmény törvényi szintû

szabályozását tartalmazza a Javaslat a környezeti hatásvizsgálatról szóló

rendelkezések megalkotásával, ezzel is erõsítve a környezeti károk

megelõzésének alapelvét.

Hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való felelõsség szabályai is,

ráépülve a jelenlegi más jogterületi törvényekre, ahol kell, azoknak e

szabályokkal való összhangját is megteremtve.

Új elképzelést tükröznek a Javaslatban a társadalom részvételének szabályai, a

nyilvánosság elve és az információkhoz való jutás lehetõségeinek megteremtése.

Fontos elemként kerültek megfogalmazásra az oktatást és környezetesztétikai

tudatalakítást preferáló szabályok.

A jövõ tervezése szempontjából jelentõsnek itélhetõ új elem a nemzeti

környezetvédelmi program, amellyel az állam biztosítani kívánja a környezeti

egyensúly megõrzését, a megelõzést és a helyreállítási teendõk fokozatos

végrehajtását.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Javaslat a törvény céljaként a környezet megõrzését és az ember és

környezete harmonikus kapcsolatának kialakítását, környezeti elemeinek és

folyamatainak védelmét s egyben a környezetet megõrzõ fejlõdés biztosítását

mondja ki. A célok között alapelvi igénnyel mondja ki a törvény a megelõzés

elvét, a környezet terhelésének és szennyezésének csökkentését, a károsodott

környezet helyreállításának szükségességét, az emberi egészség védelmét, a

természeti erõforrásokkal való takarékos és környezetkimélõ gazdálkodás

kötelezettségét.

A környezeti elemek hosszútávú hasznosíthatóságának megóvása, az erõforrások

megújuló képességének megõrzése, a természetes környezeti folyamatok

zavartalan mûködése érdekében a Javaslat meghatározza azon feltételeket,

amelyek megvalósításának segítségével az alapvetõ célok eléhetõvé válnak, így

célozva meg

- az állam más politikai céljainak a környezetvédelem követelményeivel való

összhangját,

- a piacgazdaság kialakításának a harmónikus fejlõdés elvével való

összhangját,

- a környezetvédelem eszköz- és intézményrendszerének a méltányos

teherviselés elve szerinti kialakítását, és

- a környezet használata következtében fellépõ hatásokért

az azokat okozó alapvetõ felelõsségét,

valamint a lakosság részvételének biztosítását, a környezet védelmét szolgáló

közigazgatási eszközök kialakítását.

A 2-3. §-okhoz

A törvény hatályára vonatkozó rendelkezésekben a Javaslat a tárgyi hatály

körében szakít a hatályos környezetvédelmi törvény megközelítésével.

A tárgyi hatály szempontjából nem az "emberi környezetet" jelöli meg, hanem -

az emberközpontú felfogás helyett - az élõ szervezeteket helyezi a védelem

középpontjába, amelyet - a megelõzés elvének megfelelõen a környezeti elemek

biztosította életfeltételek védelmén keresztül óv meg.

Fontos rendelkezése a Javaslatnak a környezethasználat és a környezethasználó

fogalmának értelmezése. A két fogalom közül az alapfogalmak között határozza

meg a környezethasználatot, vagyis azokat a tevékenységeket, amelyek a

környezet állapotát meghatározó módon módosíthatják.

A törvény alanyi hatálya alá vonja mindazokat a környezethasználókat, akik

ilyen tevékenységet folytatnak.

A két fogalom a környezet és a környezetvédelem rendszerszemléletû

megközelítése mellett a Javaslat intézményein is túlmutat, mert törvényhez

kapcsolódó, vagy más környezetvédelmet is érintõ jogszabályokban is

használható.

A hatályra vonatkozó szabályok adnak eligazítást a "környezetvédelmi

jogterület" jövõbeni szabályozási strukturájára nézve is. A

környezethasználattal járó tevékenységeket szabályozó legfontosabb

törvénykezési tárgyakat azzal az igénnyel jelöli ki, hogy a megalkotandó

szabályok számára irányadóul szolgál a Javaslat.

A 4-5. §-okhoz

Az alapfogalmak a környezetvédelmi joganyag általános, elméleti módon

kifejthetõ és magasabb szinten összefogható meghatározásainak listáját adják,

s egyben a törvény alapvetõ fogalomrendszerét képezik.

A Javaslat fogalomrendszere igyekszik általánosan alkalmazható egységes

felfogásban meghatározni a környezetre gyakorolt, különbözõ mértékû valós vagy

potenciális hatásokat, valamint az ezekbõl származtatható környezeti állapotot

jellemzõ minõségeket.

Igy lényeges eleme a szabályozásnak a kibocsátás mértéke szerinti

megkülönböztetés: az általánosan vett terhelés, a bizonyos - jellemzõen

határértékkel meghatározott - mérték fölötti terhelés szennyezéskénti (a

terhelt közeg állapotának érzékelhetõ romlását okozó) értelmezése, majd a

terhelés további növekedésével a károsítás (a környezeti elem funkcióinak

helyreállítása már csak mesterséges beavatkozással valósítható meg, ha

egyáltalán megtehetõ) megjelölése.

A környezethasználatok hatásainak megfelelõen a környezet (vagy valamely

eleme) állapotának minõség szerinti megkülönböztetése is megtörténik. Az

általános jellemzõként használt állapot - elérve egy bizonyos minõségi,

"terheltségi" szintet - szennyezettségként jelenik meg, majd az állapot

további romlásával károsodásként, azonnali beavatkozást igénylõ állapotként

jelentkezik.

A Javaslat megfogalmazza a környezet erõforrásként felhasználható, korlátozott

mértékben rendelkezésre álló környezeti elemek igénybevételének jelentését is,

és ezzel módot ad azok mennyiségi védelmére is. Az igénybevétel, illetõleg az

ennek hatására bekövetkezõ igénybevettségi állapot szintén elérhet olyan

szintet, amely elõbb csak érezhetõen rontja az erõforráskénti elérhetõséget

vagy felhasználhatóságot, de az igénybevétel további növekedésével a

környezeti elem funkciónak helyreállítása már külön beavatkozással valósítható

csak meg. Ez utóbbi szintén környezetkárosításnak, illetve a kialakuló helyzet

károsodásnak minõsül.

A fogalomrendszer ilyen felépítése szakítást jelent a jelenleg is érvényes

renddel, amely szerint csak a káros szennyezést kell megakadályozni, illetve

jogi és pénzügyi eszközökkel visszaszorítani. A tervezet megteremti annak a

lehetõségét, hogy a határérték alatti szennyezõanyag kibocsátásokat is

korlátozzák. A meglévõ eszközök csak a nagymértékû, illetve a határérték

feletti szennyezõanyag kibocsátások visszafogására használhatók. Az pedig

tapasztalati tény, hogy a sok kis kibocsátás együttes hatása lehet éppolyan

kedvezõtlen, vagy még rosszabb is, mint egy-egy határérték felettié. Mindez

elmondható a környezeti elemek igénybevételével kapcsolatban is.

A környezetvédelmi szabályozás alapvetõ eszközei a különféle határértékek. A

Javaslat megteremti ezek bevezetésére, részletes szabályozására a törvényi

kereteket, mind a terhelések, mind az állapot minõsége, mind az igénybevételek

tekintetében.

Az olyan környezethasználatok jellemzésére, amelyeknél a felhasznált vagy

elõállított (keletkezõ) anyagok vagy energia tulajdonságai következtében

potenciális környezeti hatások lépnek fel, és az ezeknek megfelelõ védelmi,

biztonsági intézkedések megtételének elmulasztása, vagy baleset következtében

ténylegesen be is következhetnek, vezeti be a Javaslat a környezeti

veszélyeztetés fogalmát.

Meghatározza a Javaslat a környezet és a környezeti elemek tartalmát, megadja

a környezethasználat okozta hatás, annak hatásterülete és az azzal érintettek

értelmezését.

A leghatékonyabb, legjobb megoldás fogalmának bevezetésével a Javaslat

megteremti a környezetet érõ kibocsátások, valamint a környezetet

veszélyeztetõ létesítmények kialakításának és üzemeltetésének szabályozására

vonatkozó eszközt, amelyet a fejlett országokban már több éve elterjedten

alkalmaznak.

A 6-12. §-okhoz

A Javaslat a környezet védelmének alapelvei között a megelõzés és

helyreállítás, a felelõsség, az együttmûködés továbbá a tájékozódás, a

tájékoztatás, a nyilvánosság és a környezeti elemek egységes védelme elvét

határozza meg olyan igénnyel, hogy azok a törvény egészét, a környezetvédelmi

tevékenység minden mozzanatát át kell hogy hassák. A Javaslatban

megfogalmazott megoldások, intézmények visszatükrözik ezen elvek konkrét

megvalósulásának módjait.

A törvény általános jellegébõl következõen a Javaslat összefoglalja azokat az

átfogó, minden környezethasználóra, illetve jogi és természetes személyre

vonatkozó alapkövetelményeket, amelyeket a környezet, annak elemei és

természetes folyamatai megóvása érdekében bármilyen, a környezetre ható

tevékenység megkezdése és folytatása során be kell tartani.

A környezeti adatok nyilvánosságára, hozzáférhetõségére vonatkozó elõírásokkal

a Javaslat eleget kíván tenni az ezen a téren jelentkezõ általános társadalmi

elvárásnak. A kibocsátásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség várhatóan

számos környezethasználót fog visszatartani a környezet szennyezésétõl a

nyilvánosságtól való félelem miatt. (Több külföldi példa bizonyítja, hogy

bizonyos esetekben a nyilvánosságnak lehet akkora szennyezés-visszatartó

ereje, mint a környezetvédelmi hatósági tevékenységnek.)

A Javaslat itt csak általános megfogalmazását adja az alapelveknek. Azok

részletes kifejtésére a Javaslat késõbbi részeiben kerül sor. Így például az

V. fejezet szól a környezetvédelmi információrendszerrõl és tájékoztatásról, a

IX. pedig a környezetvédelemre vonatkozó szabályok megsértése miatti

felelõsségrõl.

A 13-32. §-okhoz

A Javaslat nem törekszik az egyes környezeti elemek, illetve az azokat

veszélyeztetõ tényezõk sajátosságainak megfelelõ szakterületi részletes

szabályok megalkotására, de megadja a környezeti elemek környezetvédelmi

szempontú értelmezését, valamint néhány, az elemek védelmét szolgáló, eddig

nem szabályozott alapkövetelményt. Ugyanakkor megteremti annak a lehetõségét,

hogy a szakterületi részletszabályok olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek

megoldása az eddigi lehetõségeknél sokkal hatékonyabb, és a környezeti

érdekeket jobban szolgáló szakmai munkát tegyenek lehetõvé.

Külön kiemelendõ a Javaslat 13. § (1) bekezdésében rögzített azon - eddig nem

érvényesült - követelmény, amely a környezeti elemek "egységükben és

kölcsönhatásukban" történõ védelmét irja elõ.

A 33-36. §-okhoz

A Javaslat e §-okban rendelkezik a különbözõ kiemelt védelemre érdemes

környezeti elemek különleges védelmi szabályokkal történõ megóvásáról. Ennek

érdekében elrendeli a célállapotok meghatározását és a kijelölhetõ védelmi

övezetekben a különbözõ környezethasználatok korlátozását. A veszélyeztetõ

tényezõk elleni védelem érdekében kibocsátási, igénybevételi, valamint

szennyezettségi határértékek megállapítását írja elõ.

Itt ad felhatalmazást a Javaslat a - többek között - ezekkel kapcsolatos

szakmai részletszabályok megállapítására, a törvényi intézkedések szakterületi

alkalmazási határainak meghatározására.

A célállapotok meghatározásának elrendelésével segíti mind a környezetvédelmi,

mind a gazdasági tervezést. A védelmi övezetekre vonatkozó elõírások lehetõvé

teszik egyrészt a megóvandónak tartott környezeti értékek, területek fokozott,

kiemelt kezelését (védett területek), másrészt a fokozott veszéllyel járó

tevékenységek környezetének biztonságba helyezését (védõ területek).

A 37-38. §-okhoz

A Javaslat az állam feladatai meghatározásával hangsúlyozni kívánja, hogy -

mint az irányadó államok jelentõs részében - az emberi környezet védelme az

állami célok egyike. A környezet védelmének állami célként való kezelése annak

kifejezése, hogy az állam és a társadalom léte, illetve rendje szempontjából a

környezetvédelem kiemelkedõen fontos.

Az állam feladata a környezet védelmének jogi szabályozása, a környezetvédelmi

jogok és kötelezettségek megállapítása, megtartásuk ellenõrzése, továbbá a

környezet védelmének tervezése, irányítása és igazgatása.

Mindezek teljesülésére az állam - többek között - jogi, gazdasági és mûszaki

szabályozórendszert alakít ki, mérõ-, megfigyelõ- és információrendszert tart

fenn és mûködtet, vizsgálja a környezeti elemek állapotát, kutatási-mûszaki-

fejlesztési tevékenységet végez, továbbá ellátja a környezetvédelem

közigazgatási feladatait, valamint a környezetvédelem oktatási, nevelési és

tájékoztatási tevékenységét.

A Javaslat - az Alkotmánnyal összhangban - kimondja, hogy az állam alapvetõ

feladata a környezetvédelmi jogok érvényesülésének biztosítása, valamint a más

államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött környezetvédelmi egyezmények

és szerzõdések megtartása.

A 39. §-hoz

A Javaslat az állami szervek feladatait az állami szervek hierarchiájának

megfelelõ rendszerben tárgyalja. E körben elsõ helyen az Országgyûlés

környezetvédelmi feladatait foglalja össze. Környezetvédelmi szempontból e

feladatok közül a legfontosabb, hogy - mivel az általános indoklásban említett

környezetbarát jogrendszer kialakításában az Országgyûlésnek, mint legfõbb

jogalkotó fórumnak példamutató és meghatározó szerepe van - törvényalkotó

munkája során tekintetbe kell vennie a környezetvédelmi érdekeket.

A 40. §-hoz

A Javaslat bevezeti a Nemzeti Környezetvédelmi Program intézményét, mint az

állami feladatok és célkitûzések Országgyûlés által jóváhagyott tervezési

rendszerét.

Biztosítani kívánja ezzel a környezetvédelmi szempontok érvényesülését a

társadalmi-gazdasági tervek, a gazdaságpolitikai döntések meghatározása,

továbbá a település- és területfejlesztés, valamint a nemzetgazdaság bármely

ágában folyó tevékenység megvalósulása során. A Program alapján hosszabb távra

szóló célok kitûzésével elõre tervezhetõ és rendszerezetté tehetõ a

környezetvédelem elõtt álló feladatok végrehajtása, miközben a nemzetgazdaság

más területei számára is elõre látható és kiszámítható lesz a rájuk háruló

környezetvédelmi feladatokból adódó "teher".

A 41. §-hoz

A Javaslat a környezetvédelem állami irányítási rendszerének szabályozása

körében a Kormány végrehajtói feladatairól rendelkezik. A 41. § tételesen

meghatározza a kiemelt környezetvédelmi feladatokat. Ezek finanszírozásáról

természetesen az állami költségvetésben kell gondoskodni. A Kormány terjeszti

jóváhagyás céljából az Országgyûlés elé a Program javaslatát és az annak

végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat, továbbá irányítja a Program

végrehajtását. Ezen szakasz egyik legfontosabb, az Alkotmánnyal összhangban

álló rendelkezése a környezet állapotáról, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi

Program végrehajtásáról - az Országgyûlésnek - történõ rendszeres beszámolási

kötelezettség elõirása.

A 42. §-hoz

A Kormány feladatkörének meghatározását követõen a Javaslat a

környezetvédelemért felelõs miniszter feladatait jelöli ki. A miniszter

hatáskörében ellátandó feladata az, hogy irányítsa a környezetvédelmi

tevékenységet, a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi feladatok

végrehajtását, valamint a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi

igazgatást. Ezen a szinten kell elemezni és értékelni a környezet állapotát és

védelmének helyzetét, a természeti erõforrásokkal való gazdálkodás

folyamatait, valamint a környezet védelmének, szabályozott használatának és

tervszerû fejlesztésének tapasztalatait.

A 43-44. §-okhoz

Alapvetõ társadalmi, gazdasági és politikai érdek fûzõdik ahhoz, hogy a

környezetvédelemmel összefüggõ jogi és gazdasági döntések elõkészítõje

elõzetesen vizsgáljon meg és értékeljen minden olyan tényezõt, amely a

tervezett intézkedés nyomán hatást gyakorol a környezetre. Ez az elõzetes

vizsgálat - a Javaslat szerint - az ország társadalmi-gazdasági terveinek

kialakításánál és a regionális jelentõségû fejlesztéseknél alapvetõ

fontosságú.

Az elõzetes vizsgálat során tekintettel kell lenni a jogszabály, illetõleg a

döntés alapján teendõ intézkedések környezetre gyakorolt közeli és távlati

hatásaira.

A 45. §-hoz

A Javaslat rendelkezik környezetvédelmi szakértõi testület létrehozásáról. Az

Országos Környezetvédelmi Tanács 21 tagú, s munkája a környezetvédelem

szakmai, társadalmi megalapozottságát szolgálja.

A Testület állást foglal a környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a

környezetvédelemmel összefüggõ jogszabályokkal és más döntésekkel

kapcsolatban, és a Kormány felkérésére egyéb környezetvédelmi ügyekben.

A Tanács tagjai a környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek

képviselõi, elismert környezetvédelmi szakemberek, tudósok, valamint a szakmai

és gazdasági érdekképviseleti szervek képviselõi.

A 46-47. §-okhoz

Az Önkormányzati Törvény (Öt.) 8. §-a a települési önkormányzat feladatai közé

sorolja az épitett és a természeti környezet védelmének kötelezettségét.

Ugyanott szerepel - többek között külön nevesítve - a csatornázás és a

települési környezet tisztaságának biztosítása. Az Öt.

feladatmeghatározásaiból azonban nem tûnik ki a környezetvédelmi feladatok

komplexitása, sõt az egyes feladatok a törvény különbözõ helyein bukkannak

fel. A felsorolásszerû, az egyes önkormányzati feladatok közötti

kapcsolódásokat csak részben figyelembe vevõ hatásköri leírások okozta

problémát oldja fel azzal a rendelkezéssel, amelyben a fõvárosi, a fõvárosi

kerületi, a megyei jogú városi és a városi önkormányzatnak elõírja - a Nemzeti

Környezetvédelmi Programban foglaltakkal összhangban - az önálló települési

környezetvédelmi program kidolgozását.

A nagyközségi ill. községi önkormányzat számára választási lehetõséget arra,

hogy a települési terv részeként vagy önállóan készítsen ilyet.

Meghatározza a javaslat, hogy a programnak mely területekre kell feltétlenül

kiterjednie, és megadja a felhatalmazást az elfogadott program végrehajtásához

szükséges eszközök (helyi környezetállapot értékelés, helyi rendelkezések és

határozatok, hatósági jogosítványok, beavatkozási lehetõségek)

meghatározására, kialakítására és alkalmazására.

Az 48. §-hoz

Az önkormányzatok önállóságára és helyi adottságaira tekintettel a tervezet az

általánosnál szigorúbb környezetvédelmi elõírások meghatározását is lehetõvé

teszi - Kormányrendeletben vagy törvényben meghatározott módon és mértékben.

Ez a megoldás a helyi szabályozásra való felhatalmazásból adódó szabadság

mellett garanciális elemeket is tartalmaz, mivel a lehetséges eltérések módját

és mértékét az általános szakterületi szabályozás határozza meg.

A környezetvédelmi kérdésekre alapvetõen helyben kell választ adni, de hatásuk

ritkán korlátozódik a probléma felmerülésének helyére.

A regionális, együttmûködésre épülõ gondolkodásmód, a tágabb környezet

érdekeinek figyelembevétele elõsegítése érdekében a Javaslat az önkormányzati

környezetvédelmi programok és döntések elõtti egyeztetést ír elõ a szomszédos

és más érintett önkormányzatokkal, illetõleg a területi rálátással bíró

környezetvédelmi hatóságokkal.

Az 49-52. §-okhoz

A környezet védelme, minõségének megõrzése, a természeti erõforrások

használatának felügyelete, illetve az ember és az élõvilág egészsége és

életminõsége szempontjából meghatározó környezeti állapotváltozások és

folyamatok feltárása, értékelhetõsége érdekében alapvetõ jelentõségû az

Országos Környezeti Információrendszer létesítése.

A környezetminõsítés szempontjából fontos, a környezeti elemekre és hatásokra,

a társadalmi-gazdasági információkra kiterjedõ, térképrendszerre épülõ

környezeti információs rendszernek egyaránt magában kell foglalnia a környezet

állapotát megfigyelõ, az adatgyüjtõ és a nyilvántartó alrendszereket.

A Javaslat szerint a rendszernek sokoldalúan kell kielégítenie, illetve

lehetõvé tennie a helyi, a területi és az országos adatszolgáltatásokat, a

szakmai feladatok ellátását, a nemzetközi információs és környezetértékelõ

rendszerekhez történõ kapcsolódást.

A költségvetési eszközökbõl létrehozott környezeti információs rendszer

müködésének egyik alapvetõ feladata a társadalom és a döntéshozók kielégítõ

tartalmú tájékoztatása. A tájékoztatás alapelve, hogy az állampolgároknak

joguk van megismerni a környezetre, és különösen annak állapotára vonatkozó

információkat. A Javaslat szerint a hatóságok kötelesek - külön jogszabályban

meghatározott idõközönként - a lakosságot a környezet állapotának alakulásáról

tájékoztatni.

Új elemként jelenik meg a Javaslatban bizonyos - környezetvédelemmel

összefüggõ - adatok és tények állami nyilvántartásokba történõ

bejegyezhetõsége. A rendelkezés célja, hogy az ingatlannyilvántartásból

hosszabb idõ eltelte után is mód legyen valamely terület környezeti

szennyezettségére vonatkozóan információt nyerni.

Az 53. §-hoz

A környezetvédelem eredményes mûködése szempontjából elengedhetetlenül

szükséges, hogy a tudományos kutatás, a mûszaki fejlesztés eredményeit a

környezetvédelem szolgálatába állítsák. A kor követelményei az ökológiai,

környezetvédelmi kutatások egyre szélesebb körre való kiterjesztését

indokolják. A Javaslat ezért szervezeti, munkamegosztási kérdésekrõl

rendelkezik, valamint az állam feladatait rögzíti ebben a környezetvédelem

szempontjából alapvetõ kérdéskörben.

Az 54-55. §-okhoz

A környezeti ismeretek iskolarendszeren belüli és kivûli terjesztése,

fejlesztése stratégiai jelentõségû állami feladat. A nevelési-oktatási-képzési

szinteken megfelelõ ismeretanyagra vonatkozó tartalmi követelményeket és a

szintek közötti koordinációt a miniszter által készitendõ környezeti program,

illetve a Nemzeti Alaptanterv végrehajtásában való közremûködés biztositja.

A környezeti oktatás állami feladatainak ellátása a mûvelõdésért és a

közoktatásért felelõs miniszter ágazati irányítói jogkörének fenntartása

mellett a környezetvédelmi miniszter kezdeményezõ részvételével és aktív

támogatásával történik. A környezeti tudatformálás iskolarendszeren kivüli

fejlesztését elkülönített állami pénzforrásból is támogatni kell.

Az állam a környezeti nevelés és oktatás feladatrendszerének megvalósításában

kezdeményezõen mûködik együtt a munkából részt vállaló szakmai szervezetekkel

és környezetvédelmi egyesületekkel.

Az 56. §-hoz

A környezetvédelem alapvetõ közgazdasági problémája, hogy a piac - külön

intézkedések nélkül - nem kényszeríti a környezeti terhek viselésére annak

okozóját. Emiatt az állam feladata a megfelelõ szabályozás kialakítása.

A környezetvédelem anyagi terheinek viselésében az államnak jelentõs, másra át

nem hárítható szerepe van. A környezethasználók, valamint az állam és az

önkormányzatok anyagi felelõsségének deklarálása után a Javaslat - garanciális

elemként - megnevez egyes finanszírozandó feladattipusokat, s ezeken belül

konkrét teendõket is megjelöl a Program végrehajtására, a környezeti

kárelhárításra, a környezet állapotának megismerésére, a környezetkímélõ

gazdálkodás elõsegítésére vonatkozóan.

A Javaslat iránymutatást ad a környezetvédelmi gazdasági szabályozás

kialakításának módjára, amikor követelményként fogalmazza meg a

versenysemlegességet és a hatékonyságot. Ez megfelel a környezetvédelem modern

felfogásának, valamint a nemzetközi gazdasági egyezményeknek, amelyek

megkövetelik, hogy a kívánt piacgazdasági célt szolgáló eszközök a piac

gazdaság, illetve a nemzetközi kereskedelem minél kisebb sérelmével járjanak.

A szabályozást igénylõ környezeti ügyek sokrétûségének megfelelõen a Javaslat

egyfelõl speciális környezetvédelmi szabályozó eszközöket javasol, másfelõl

megfogalmazza azt az elvárást, hogy a környezeti követelmények a gazdaság

általános szabályainak kialakítása során, különösen az adó-, vám-, verseny- és

árszabályozásban is érvényesüljenek.

Az 57-58. §-okhoz

Környezetvédelmi célú alapként a Javaslat a Központi Környezetvédelmi Alapot,

valamint a települések önkormányzatai által létrehozható önkormányzati

környezetvédelmi alapokat határozza meg. Ezek lehetõvé teszik a gazdaságtól

környezeti okból elvont összegek környezetvédelmi célú felhasználását, továbbá

megalapozzák a környezetvédelmi befektetések finanszírozásának biztonságát.

A Központi Környezetvédelmi Alapról szóló törvényt a Kormány külön

terjesztette az Országgyûlés elé 1992-ben. Az önkormányzat területén beszedett

egyes környezetvédelmi díjak és bírságok meghatározott hányada az adott

önkormányzat környezetvédelmi alapjának bevételét képezi.

Az önkormányzati környezetvédelmi alapok létrehozása önkéntes.

Létrehozásukról, az éves felhasználási tervrõl a települési önkormányzat

határoz. A környezetvédelmi célú pénzek rendeltetésszerû felhasználását

biztosítja az a kikötés, hogy az alapokból - környezetvédelmi bírságból,

díjból származó bevételük erejéig - csak környezetvédelmi beruházások vagy

tevékenységek finanszírozhatók.

A 59. §-hoz

A környezet veszélyeztetése, terhelése, igénybevétele után megállapítható

díjak azt a célt szolgálják, hogy a környezet megóvásának, illetve szennyezése

és károsítása elkerülésének vagy megszüntetésének költségeit, illetve azok egy

részét a környezethasználókra hárítsák át. Ennek következtében a

környezethasználók gazdasági döntéseiknél nem hagyhatják figyelmen kivûl a

környezetvédelmi költségeket, és így ösztönzik õket a környezethasználat

mérséklésére, ésszerûsítésére.

A Javaslatban nevesített egyes díjak megállapításának és mértékének ütemezett

bevezetése lehetõvé teszi a gazdálkodóknak az aránytalanul nagy alkalmazkodási

költségek elkerülését és környezetvédelmi intézkedéseik tervezhetõségét. Az

ütemezett bevezetés ugyanakkor ösztönzést jelent számukra, hogy

beruházásaiknál érvényesítsék a környezeti szempontokat.

A 60-63. §-okhoz

Környezetterhelési díjat törvény állapíthat meg egyes anyagoknak vagy

energiafajtáknak a levegõbe, vízbe, talajba juttatása miatt, a kibocsátott

anyag vagy energia mennyiségével arányosan. Ez arra ösztönözheti a

kibocsátókat, hogy kibocsátásaikat csökkentsék. A terhelési díjak

alkalmazásával érvényesíthetõ az az elv, hogy a határérték alatti kibocsátások

okozta környezetterhelés is minimalizálandó, mivel a kibocsátásoknak nem a

környezet terhelhetõsége kell hogy határt szabjon, hanem a minél jobb

környezeti állapotot kell célul kitûzni.

Hasonló célokra és okokra vezethetõ vissza az igénybevételi járulék

intézményének bevezetése. Ezt a környezeti elem erõforráskénti felhasználása

után, az igénybevett mennyiséggel arányosan kell a környezethasználónak

megfizetni.

Az igénybevételi járulék bevezetése várhatóan a környezeti erõforrásokkal való

takarékosabb gazdálkodásra, anyag- és energiatakarékos technológiák

bevezetésére fogja ösztönözni a környezethasználókat.

A termékdíjak bevezetése közvetett módon segíti elõ a környezet állapotának

javulását, mivel azokat nem a közvetlen környezetterhelés megvalósulása miatt,

hanem a késõbbi, potenciálisan bár, de bizonyosan bekövetkezõ terhelés

mérséklése céljából kell megfizetni.

Az egyes termékek funkciójuk betöltése során, használatukkal, valamint

elhasználódásuk után (általában hulladékként) terhelik vagy veszélyeztetik a

környezetet. E veszélyek és várható terhelések csökkentésének érdekében a

termék elõállítója és/vagy forgalmazója - külön törvényben meghatározott

termékek esetében - köteles a termék egységére megállapított díjat fizetni.

A termékdíjak rendszere várhatóan széles körben segíti elõ a környzetvédelem

megelõzési elvének érvényesülését, mivel egyrészt ösztönöz a tartósabb,

többször felhasználható termékek kifejlesztésére - ezzel kíméli a környezeti

erõforrásokat -, másrészt ösztönöz az elhasználódott termékek anyagának

ismételt felhasználására, termelésbe való visszavezetésére - szintén

csökkentve így a környezet igénybevételét - harmadrészt lehetõséget ad a

termékekbõl eredõ egyes környezetterhelések megelõzése vagy mérséklése anyagi

alapjainak megteremtésére.

A termékdíj hatásainak hatékonyabbá tételét szolgálja a betétdíj, amellyel a

termék fogyasztója ösztönözhetõ a már használhatatlanná vált vagy számára

feleslegessé vált használt termékek visszajuttatására a termelésbe.

A 64-65. §-okhoz

A közigazgatásban szükséges feladatok jogszabályban meghatározott módon való -

horizontális és vertikális - elkülönítése és a szervek ill. a szervezetek

közötti elosztása.

A Javaslat a környezetvédelmi szakigazgatás feladatainak definiálásával a

környezetvédelem államigazgatási és önkormányzati igazgatási tevékenységi

körének kereteit határozza meg: egyrészt a közigazgatásból a környezetvédelmi

igazgatás által elfoglalt területet, másrészt nevesíti az igazgatási

feladatokat, ezen belül is a környezetvédelmi hatósági feladatokat ellátó

szerveket.

A 66. §-hoz

A Javaslat a környezethasználat gyakorlását hatósági engedély megszerzéséhez

köti. Ez a megoldás a környezetvédelem engedélyezési rendszerét alapvetõen

megújítja és a környezethasználatot

- környezeti hatásvizsgálatra kötelezett létesítmények vagy tevékenységek

esetén környezetvédelmi engedélyhez,

- meglévõ - és környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó -

létesítmények vagy tevékenységek esetén mûködési engedélyhez,

- egyéb - általában kisebb jelentõségû létesítmény vagy tevékenység esetén -

az anyagi jog rendelkezésein alapuló hatósági (szakhatósági) engedélyhez

köti.

Az elõzõ rendelkezésekbõl - a környezetvédelem céljából és alapelveinek

meghatározásából - is kitûnik, hogy mennyire nélkülözhetetlen eleme a

környezetvédelemnek az engedélyezés.

A társadalom és a környezethasználók érdekeit egyaránt szolgálja a pontosan

szabályozott eljárásban rejlõ garanciák meghatározása.

A hatósági eljárásban hozott döntések (engedély, szakhatósági állásfoglalás)

nyilvántartását szintén új intézményként vezeti be a Javaslat. A hatósági

nyilvántartás a hatóságok, az engedélyesek és a környezethasználat hatásaiban

érintettek részére is áttekintést és tájékoztatást nyújt a fennálló és

érvényes környezethasználati rendrõl. A hatósági nyilvántartást a felügyelõség

vezeti, és abból - külön jogszabályban megállapítottak szerint - az érdekeltek

részére szükséges adatokat rendelkezésre bocsátja.

A 67-68. §-okhoz

A környezetre várhatóan jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenységek

engedélyezése sajátos, törvényben szabályozott eljárást igényel. Ez olyan

döntéselõkészítést tesz lehetõvé, amelyben megtörténik a tevékenység

következtében létrejövõ környezeti hatások átfogó (rendezett) feltárása, a

hatások által érintettek tájékoztatása és véleményük kikérése.

A hatásvizsgálat elvégeztetése a tevékenység kezdeményezõjének; "a

kérelmezõnek" a feladata. Ez lehetõvé teszi, hogy a kérelmezõ már a tervezés

korai szakaszában - a környezeti problémákkal szembesülve - környezetileg

elfogadható alternatívákat dolgozzon ki.

A hatásvizsgálatnak foglalkoznia kell a tevékenység teljes élettartama

elkülöníthetõ szakaszaiban (telepítés, megvalósítás, mûködés, felhagyás)

létrejövõ hatásokkal.

A hatásvizsgálat alkalmazási köre nemcsak az új tevékenységekre terjed ki,

hanem a már folytatott tevékenységek nagyobb mértékû lényegi módosítására is

(pl. bõvítésre, technológiaváltásra), ha azzal a környezetre gyakorolt hatások

jelentõsen megváltozhatnak. A hatásvizsgálatnak minden esetben ki kell térnie

az alaptevékenységhez kapcsolódó kiegészítõ, kiszolgáló mûveletekre is.

Hatásvizsgálat elvégzésére csak olyan tevékenységet végzõt lehet kötelezni,

ahol ezt a hatások nagysága, bonyolultsága, kockázata szükségessé teszi. Azt a

tevékenységi kört, ahol ez egyértelmû a Kormány rendeletben határozza meg.

Ugyancsak a Kormány határozza meg azon tevékenységek körét, amelyeknél az

eljáró hatóság mérlegelheti, hogy - a helyi környezeti viszonyok, a

tevékenység méretei és egyedi jellemzõi függvényében - milyen mélységben kell

a hatásvizsgálatot elvégezni.

A 69-70. §-okhoz

A hatásvizsgálat folyamatának kellõen rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy

megfelelõ tartalmú vizsgálatok történjenek. Ezért a Javaslat szerint a

hatásvizsgálat elõkészítõ és részletes vizsgálati szakaszból áll, ahol a

vizsgálati megállapitásokat az elsõ szakaszban elõzetes környezeti

tanulmányban, a második szakaszban részletes környezeti hatástanulmányban

foglalják össze. Az elõzetes tanulmány fõ célja, hogy információt adjon ahhoz

a döntéshez, hogy mi legyen a részletes hatástanulmány tartalma.

Ha az elõzetes tanulmány már annyi információt ad, ami elegendõ az engedély

megadásához vagy elutasításához, akkor azt az elsõ szakasz után - a Kormány

által meghatározott esetek kivételével - is meg lehet tenni.

Mivel az elõkészítõvizsgálat eredményeit bemutató elõzetes környezeti

tanulmányt az engedély iránti kérelemmel együtt kell a kérelmezõnek

benyújtania, a kérelmezõ már a benyújtás elõtt szembesül a tervezett

tevékenység környezeti gondjaival, amelyek várhatóan a környezetkimélõ

megoldások választását segítik elõ.

A tanulmány alapján hozott hatósági döntést a Javaslat szerint részletes,

szakmailag megalapozott indoklással kell alátámasztani. Az engedély megadása

esetén a hatóságnak meg kell adnia azokat a környezetvédelmi és más

szakhatóságok környezetet érintõ feltételeit, amelyek nélkül a tevékenység nem

valósítható meg és nem folytatható.

A Javaslat anyagi jogi rendelkezéssel biztosítja annak lehetõségét, hogy az

engedély - a jogosultsággal nem élõ kérelmére, illetõleg a tevékenység meg nem

kezdése esetén - visszavonható legyen.

A 71-72. §-okhoz

Ha a hatóság a vizsgálat folytatásáról határoz, akkor annak tartalmi

szempontjait is meg kell adnia. A szempontok meghatározásának alapja az

elõzetes tanulmány, a szakhatóságok állásfoglalása és az önkormányzatok

észrevételei. A részletes hatásvizsgálat elvégzésének elõírása elõtt - az

érintett lakosság elõzetes tájékoztatása, valamint véleményének megismerése

érdekében - nyilvános tárgyaláson kell ismertetni a kérelmezõ elképzeléseit.

Az elõzõek alapján lefolytatott részletes vizsgálat eredményeit részletes

környezeti hatástanulmányban összefoglalva nyújtja be a kérelmezõ az eljáró

hatóságnak.

A Javaslat szerint a részletes hatásvizsgálat olyan tartalmi elemeket foglal

magában, amelyek lehetõvé teszik a tevékenység megvalósítása nélküli és a

tevékenység következtében megváltozó környezet állapotának leírását és

összehasonlítását. Ehhez szükséges a tevékenység következtében a környezetbe

jutó anyag- és energiakibocsátások, illetve a környezet közvetlen

igénybevételének a leírása, e hatótényezõk által kiváltott hatásfolyamatok és

hatások becsülése, azok tér- és idõbeli megoszlásának, kockázati és

bizonytalansági jellemzõinek bemutatásával együtt. Fel kell tárni a környezeti

hatások következtében létrejövõ egészségi, társadalmi és gazdasági

változásokat, és be kell mutatni a hátrányos hatások elkerülésére,

csökkentésére tervezett intézkedéseket.

A környezetvédelmi hatóság az engedélyt megadja, ha a környezeti kockázatok és

hatások az engedélyezésben foglalt kikötések teljesítésével elfogadhatóra

csökkenthetõk.

A hatóság az engedély megtagadja, ha elfogadhatatlan és elkerülhetetlen

környezeti hatások következnének be.

A hatósági döntést - az elõzetes környezeti tanulmányról hozott döntéshez

hasonlóan - részletes indoklással és feltételrendszerrel kell kiegészíteni. A

döntés elõtt azonban - a külön eljárási fejezetben foglaltak szerint - az

eljáró hatóságnak ki kell kérnie a tevékenység hatásaival érintett

önkormányzatok, valamint az érintett lakosok és társadalmi szervezetek

véleményét. Ennek érdekében nyilvános tárgyalást kell tartani.

A közremûködõ szakhatóságoknak lehetõségük nyilik arra, hogy az eljárás során

rendelkezésükre álló adatok alapján - külön eljárás lefolytatása nélkül - a

hatáskörükbe tartozó egyes elvi, illetve területfelhasználási engedélyeket

egyidejûleg megadják. Az elvi engedélyt azonban ebben az esetben sem

tartalmazza a környezetvédelmi engedély, azt külön határozatban adja ki a

hatáskörrel rendelkezõ hatóság, és külön jogorvoslatnak van ellene helye.

A 73-76. §-okhoz

A környezeti hatásvizsgálatról szóló fejezet az új, illetve jelentõsen

megváltozó tevékenységek várható hatásainak elõrejelzésével, felmérésével,

valamint a tevékenység megkezdésének környezetvédelmi feltételeivel

foglalkozik.

Nyilvánvaló, hogy ezeken túlmenõen számos olyan tevékenységet folytatnak

hazánkban - esetleg évtizedek óta folyamatosan - amelyek megkezdése elõtt - a

mai ismereteink szerint - célszerû lett volna a környezeti hatásvizsgálat

elvégzése.

A környezetvédelmi felülvizsgálat ezen tevékenységek környezeti hatásainak

megismerését célozza. A felülvizsgálat alapján lesz lehetõség arra, hogy a

mûködõ üzemek, a már folytatott tevékenységek környezeti megfelelõségét

elbírálják, és a környezetszennyezõnek bizonyult tevékenységeket a hatóságok

korlátozhassák, vagy leállíthassák, illetõleg meghatározzák azokat a

környezetvédelmi feltételeket, amelyek teljesítése esetén folytatható az adott

tevékenység.

Az elbírálás eredménye a mûködési engedély kiadása vagy annak megtagadása.

Természetesen ez utóbbi esetben is kiadható a késõbbiekben mûködési engedély,

amennyiben az érdekelt a hatóság által elõírt feltételeket teljesítette.

A felülvizsgálat tartalma nagy általánosságban meg kell, hogy egyezzen a

hatásvizsgálatéval, de természetesen - attól eltérõen - nem lehetséges az

eredeti, a tevékenység nélküli környezeti állapothoz történõ viszonyítás.

Ezért elsõsorban a tevékenység üzemszerû kibocsátásaira, a meglévõ kibocsátási

forrásokra, és az ezek változatlan müködése esetén várható környezeti

hatásokra terjed ki. Tartalmaznia kell a felmérésnek az esetleges üzemzavarból

vagy balesetekbõl származó környezeti veszélyek elemzését, valamint az azok

bekövetkezése ellen, illetve esetén tett és teendõ intézkedések értékelését.

Ezen elvek alapján a fejezet taglalja a felmérés általános tartalmi

kritériumait, továbbá az eljáró környezetvédelmi hatóság intézkedési

lehetõségeit.

A Javaslat meghatározza azt a kört, ahol a felügyelõség teljeskörû vagy

részleges felülvizsgálatot rendel el (74. §). A teljeskörû felülvizsgálat

tartalmát a Javaslat, szûkebb körû feltételeinek megjelölését pedig a

felügyelõség határozza meg.

A felülvizsgálat - mivel az az önellenõrzés jellemzõit viseli magán -

hitelességérõl is tartalmaz szabályokat a Javaslat, bevezetve a megismételt

felülvizsgálat intézményét.

A 77-81. §-okhoz

Az EK országokban már bevált gyakorlat a környezeti teljesítményértékelés

(auditálás), mint a tevékenység környezetben való megfelelésének önkéntes

alapon való vizsgálata. Ez még önmagában nem igényelne törvényi szabályozást.

Abban az esetben azonban, ha ezt a tevékenység gyakorlója hivatalos

elismeréssel kivánja "quasi" hatósági döntési szintre emelni, szükséges a

döntéshez a hatóságnak hatáskört biztosítani. Az érdekelt ilyen irányú kérelme

esetén - a Javaslat szerint - a hatóság a jóváhagyását megadhatja a vizsgálat

eredményei alapján.

Abból a megfontolásból azonban, hogy az auditálás hatósági eljárássá

minõsülése következtében elõfordulhat, hogy a jóváhagyásra elõterjesztett

átvilágítási adatokból a felügyelõség káros környezeti hatásokra következtet,

megnyitja a Javaslat az eljárás hivatalbóli folytatásának lehetõségét.

Az eljárásra és az alakszerû döntésekre az Áe szabályait úgy kell alkalmazni,

ahogy a Javaslat különös szabályai azokat kiegészítik.

A 82-83. §-okhoz

Az elõkészítõ vagy részletes hatásvizsgálathoz, illetve a felülvizsgálathoz

kötött tevékenységek a környezetvédelmi vagy a mûködési engedély alapját

képezõ, adott idõben végzett vizsgálatok alapján folytathatók. Természetes,

hogy a környezeti feltételek, a tevékenység technikai színvonala, és

esetenként a szabályozók idõvel megváltoznak. E változások követése érdekében

az engedélyek meghatározott idõtartamra szólnak. Ugyanakkor az engedély

érvényességi ideje alatt is bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a

vizsgálatok idején nem voltak elõre jelezhetõk. Ezért mind az engedélyesnek,

mind a környezetvédelmi hatóságnak folyamatosan figyelemmel kell kisérnie a

tevékenység hatásterületén a környezet állapotának változását. A körülmények

jelentõs változása esetén ismételt felülvizsgálatot kell végezni.

A Javaslat szerint jelentõs változásnak minõsül az adott tevékenység tulajdon-

és felelõsségi viszonyaiban történõ változás is, így a felülvizsgálattal

biztosítható a hátrahagyott környezeti károk helyreállításáért viselt

környezethasználói felelõsség jogutódlása.

A Javaslat lehetõséget ad az ügyben hatáskörrel rendelkezõ hatóságnak, hogy a

felülvizsgálat szerint visszafordíthatatlan vagy helyreállíthatatlan

környezetkárosodást vagy elkerülhetetlen környezetkárosítást okozó

tevékenységet véglegesen leállíthassa. A felülvizsgálatkor feltárt környezeti

hatások, illetõleg az azok mérséklésére hozandó intézkedések eredményei

ugyanúgy érintik az adott környezethasználat hatásterületén élõket, mint a

közvetlen érdekelteket.

A 84-86. §-okhoz

Számos olyan anyag kerül a termelésben felhasználásra és olyan termék

forgalomba, amelyek anyagi tulajdonságaiknál és összetételüknél fogva

veszélyeztetik a környezetet. A környezet veszélyes hatásainak elkerülése

érdekében szükséges, hogy az ilyen anyagok és termékek felhasználói tisztában

legyenek e veszélyekkel és a veszélyek ellen teendõ biztonsági

intézkedésekkel.

Hasonló meggondolásokból az egyes veszélyes technológiák minõsítésére is

szükség van. Ennek érdekében a Javaslat kimondja, hogy bármilyen célú

(munkavédelmi, egészségügyi, biztonságtechnikai, fogyasztóvédelmi stb.)

minõsítõ eljárás során figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat,

emellett pedig egyes anyagok, termékek vagy technológiák külön

környezetvédelmi minõsítésre kötelezhetõk.

A minõsítés alapján, illetõleg egyes anyagi összetevõk megléte esetén - a

veszélyeztetés mértékétõl és a biztonságos kezelés lehetõségeitõl függõen -

felhatalmazást ad a Javaslat bizonyos anyagok és termékek elõállításának,

forgalmazásának, technológiák alkalmazásának engedélyhez kötésére és esetleges

megtiltására. Másrészrõl felhatalmazást ad a Javaslat azon termékek és

technológiák megkülönböztetésére, amelyek az általánosan használt hagyományos

termékeknél és technológiáknál kisebb környezetveszélyeztetést okoznak. A

környezetkímélõ megkülönböztetõ jelzés lehetõséget ad ezen termékek és

technológiák piaci esélyeinek növelésére, a fogyasztói szokások

befolyásolására.

A 87-89. §-okhoz

A környezethasználat olyan mértékének elkerülése érdekében, amely a környezet

maradandó, káros megváltozását, a természetes folyamatok megbontását okozná, a

különbözõ környezethasználatok határértékekkel megszabott korlátozására van

szükség.

A határértékrõl szóló fejezet felhatalmazást ad e határértékek

megállapítására, valamint kiemelt övezetekben az általános értékeknél

szigorúbb, az egyes területi ketagóriákra pedig az általánostól eltérõ - a

terület jellegének megfelelõ - határértékek alkalmazására.

A Javaslat a határértékek megállapításának módját, valamint az egyes

határérték-típusok fogalmát és tartalmát határozza meg. Az általános érvényû

határértéket miniszteri rendeletben, míg az egyedi, az érintett környezet

állapotától függõ határértéket a környezetvédelmi hatóságok - e rendeletek

alapján - határozzák meg.

A Javaslat három alapvetõ határérték típust határoz meg: a környezet

állapotának, szennyezettségének mértékére (szennyezettségi), a környezetbe

történõ anyag- és energiakibocsátások mértékére (kibocsátási), valamint a

környezeti elemek felhasználásának mértékére igénybevételi határértéket.

Ezeken túlmenõen lehetõséget ad termékre (bizonyos kibocsátások korlátozása),

valamint területre (összes kibocsátás korlátozása) szabott határértékek

megállapítására.

A határértékek megállapításánál a Javaslat szerint figyelembe kell venni a

környezeti elem pillanatnyi és célállapotát, a különbözõ tényezõk együttes

hatásait, és a bevezetésükhöz a szükséges és elégséges teljesülési, illetve

felkészülési idõt.

A 90-95. §-okhoz

A környezetvédelmi hatósági eljárások jellege nem indokolja ezen eljárásoknak

az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény

(a továbbiakban:Áe) hatálya alól történõ kivételét, azonban bizonyos speciális

vonásai szükségessé teszik az Áe-tõl néhol eltérõ szabályozást.

A környezetvédelmi ügyek súlya, a tárgyalás tartási kötelezettség indokolja az

általánostól eltérõ - 90 napos, szakhatóságként történõ eljárás esetén 30

napos - ügyintézési határidõ biztosítását (91. §; 92. §).

Az a tény, hogy a környezetvédelmi hatósági ügyek a tervezett tevékenység,

beruházás, létesítmény hatásterületén élõ valamennyi állampolgár jogos

érdekeit érintik, szükségessé teszi annak biztosítását, hogy az eljárás

megindításáról tudomást szerezzenek, észrevételeiket megtehessék, ügyféli

jogaikat gyakorolhassák. A Javaslat ezért a környezetvédelmi és a mûködési

engedélyhez kötött létesítmények, tevékenységek engedélyezési eljárása során

kötelezõvé teszi a nyilvánosság bevonásával történõ tárgyalás megtartását.

Ezen cél biztosítása a környezetvédelem olyan alapvetõ érdeke, amely indokolja

az Áe tárgyalásra vonatkozó elõírásaihoz képesti részletesebb szabályozást, és

ezzel garanciát nyújt az ügyféli jogok gyakorlására (93. §; 94. §).

Mindezek alapján a Javaslat részletesen meghatározza a nyilvános tárgyalás

elõkészítésének és megtartásának feltételeit.

A környezetvédelem területén számtalan olyan eset fordulhat és fordul elõ,

amikor egyes tevékenységek, cselekmények a környezetet oly mértékben

veszélyeztetik, hogy a veszély elhárítása, az esetleges károk csökkentése csak

a környezetvédelmi hatóság határozatának a fellebbezési jogra való tekintet

nélküli azonnali végrehajtása esetén lehetséges (95. §).

A 96. §-hoz

A Javaslat abból az alkotmányos elvbõl indul ki, hogy az egészséges

környezethez való jog mindenki joga, s ebbõl adódóan annak kialakításában és

megóvásában a jelen és jövõ nemzedék védelme érdekében mindenki köteles

közremûködni. Ehhez a közremûködéshez biztosítja a Javaslat egyértelmûen és

elõször a magyar környezetvédelmi jog történetében azt, hogy mindenkinek

alapvetõ joga, hogy környezeti veszélyeztetés vagy környezetkárosítás esetén a

környezethasználó és a hatóságok figyelmének felhívásával a veszély vagy a kár

mielõbbi elhárítása érdekében azonnal közbelépjen.

Külön szól a Javaslat arról, hogy az állampolgári részvétel milyen formákban

gyakorolható.

A 97-99. §-okhoz

Külön fejezetben szól a Javaslat az állampolgárok közérdekû képviseletérõl.

Biztosítja a környezetvédelmi egyesületek részvételi jogát - mûködési vagy

tevékenységi területükön - az eljárás minden szakaszában.

Külön nevesíti a Javaslat - a megelõzés elvébõl következõen - a

környezetvédelmi egyesületeknek és más társadalmi szervezetnek azt a jogát,

hogy:

- közremûködjenek a területfejlesztési és környezetvédelmi tervek

kidolgozásában,

- részt vegyenek az olyan fejlesztések, beruházások helykijelölési

eljárásaiban, amelyek megvalósításuk esetén a környezetet

veszélyeztethetik, illetve jelentõs hatást gyakorolhatnak rá.

A Javaslat garanciális szabályokat is beépit arra, hogy az egyesületek és

szervezetek kellõ idõben értesülhessenek a kiadásra tervezett jogszabályokról

és gyakorolhassák véleményezési jogukat.

A Javaslat vagylagosan lehetõvé teszi a bírói út igénybevételének lehetõségét

az egyesületek és más társadalmi szervezet részére, összhangban a PTK. 341. §-

ának (1) bekezdésében foglalt szabályokkal. A Javaslat értelmében ez a

fellépési lehetõség azokban az esetekben áll fenn, amikor környezeti károsodás

még nem következett be, ennek veszélye azonban bizonyítható.

A 100-105. §-okhoz

A törvény általános alapelvként rögzíti, hogy a környezet állapotát

befolyásoló tevékenység nem szennyezheti, károsíthatja a környezetet. Ezen

rendelkezés megszegése esetén a szennyezõ, károsító, vagy azzal veszélyeztetõ

(az okozó) köteles a tevékenység megszüntetésére, illetõleg a károk

helyreállitására.

A törvény a PTK. hatályos 345-346. §-aival összhangban a környezet

károsításáért a veszélyes üzem mûködésébõl eredõ kártérítési felelõsségi

szabályok alkalmazását írja elõ. Eltérés azonban az, hogy a Javaslat

biztosítja annak lehetõségét, hogy kárigényt a károsulti érvényesítés

hiányában az állam képviseletében a miniszter a Központi Környezetvédelmi Alap

javára érvényesíthesse. Ez a lehetõség a károsultnak az érvényesítési jogáról

való lemondó nyilatkozatával nyílik meg.

Az államigazgatási felelõsség körében a Javaslat a jogszabályokba ütközõ,

illetve a valamely kötelezettséget megszegõ környezethasználó részére a

szennyezés, illetve károsítás mértékéhez igazodó bírságfizetési

kötelezettséget ír elõ, amelynek megfizetése nem mentesít az egyéb

(büntetõjogi, szabálysértési, kártérítési stb.) felelõsség alól.

A 106. §-hoz

A Javaslat új rendelkezése az egyes szervezeteknél környezetvédelmi megbízott

alkalmazásának kötelezõvé tétele, amely a felelõsségérvényesítés szempontjából

alapvetõ jelentõségû. Ugyanakkor indokolt, hogy a Kormány rendeletben

határozza meg, hogy mely környezethasználatok esetében szükséges

környezetvédelmi megbízott alkalmazása, és a megbízott személynek,

szervezetnek milyen képesítéssel kell rendelkeznie.

A 107. §-hoz

A Javaslat záró rendelkezése a hatályba léptetõ és átmeneti rendelkezéseket,

továbbá a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására

vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazzák.

Lényeges rendelkezése, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program benyújtási

kötelezettségét még 1995. évre elõírja. A Javaslat elfogadása esetén számos

különféle szintû végrehajtási jogszabály megalkotása szükséges. Ez a

jogalkotási folyamat hosszabb idõt vesz igénybe, ezért feltétlenül szükséges a

korábbi jogszabályok alkalmazásának elõírása az új rendeletek hatályba

lépéséig.

Környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter Igazságügyminiszter

1226/4/1994.

E l õ t e r j e s z t é s

a Kormány részére

a környezet védelmérõl szóló törvényjavaslatról

Budapest, 1994. október hó

Egyetért:

BM - Dr. Kara Pál

FM - Dr. Raskó György

HM - Joó Rudolf

IKM - Dr.Balázs Péter

KHVM - Dr. Gyurkovics Sándor

KÜM - Hermann János

MÜM - Dr. Pulay Gyula

NM - Dr. Jávor András

NGKM - Berényi Lajos

MEH - Dr. Müller György

- Dr. Csapó Mihály

- Dr. Csuhaj V. Imre

- Dr. Mátyás Pál

- Dr. Bölcskei János

PM - Dr.Naszvadi György

KSH - Dr. Vukovich György

Legfelsõbb Bíróság - Dr. Petrik Ferenc

Legfõbb Ügyészség - Dr. Sátori János

MTA - Keviczky László

I.

Az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény a maga idejében

elõremutató jogszabálynak számított és eleget tett annak a 70-es években

jelentkezõ követelménynek, hogy a környezetvédelem, mint társadalmi probléma,

törvény szintjén nyerjen megfogalmazást.

Ugyanakkor magán viselte az adott korszak sajátosságait, így a törvény

valójában nem jelentett a végrehajtás számára igazi normát, a környezetvédelem

nem épült be társadalmi-gazdasági folyamatokba. A törvény - a politikai

rendszer korlátai miatt - nem tartalmazott garanciális szabályokat a

társadalmi nyílvánosság és az ellenõrzés számára.

A rendszerváltást követõen a környezetvédelem megújításának igénye elemi

erõvel merült fel. Olyan törvény meghozatala vált szükségessé, amely a

megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között hatékonyan

képes érvényre juttatni a környezetvédelem egyetemes érdekeit.

Az új magyar környezetvédelmi törvény elõkészítésének munkálatai közel három

évvel ezelõtt indultak meg.

Az új törvény hivatott felváltani a jelenleg hatályban lévõ, 1976-ban

megalkotott - az elõzõekben már jelzett - alapvetõen más társadalmi-

gazdasági viszonyokat tükrözõ környezetvédelmi törvényt. Az elképzelések

szerint a szabályozás több lépcsõben történne. Elõször kerülne sor a

környezetvédelem általános szabályait összefoglaló jelen törvény

megalkotására, majd ezt követõen a környezetvédelem egyes szakterületeire

(levegõtisztaság-védelem, hulladékügy stb.) vonatkozó kormányrendeleti

szabályozást igénylõ kérdések rendezésére.

Az elõkészítés során tudományos igényü megalapozottsággal került kidolgozásra

a környezetvédelmi törvény elsõ tervezete, amely kellõ alapot szolgáltatott a

további munkához és amelynek széles körû vitája segítségével sok értékes

információt szerzett a környezetvédelmi kormányzat.

A megoldási javaslatokat a hatályos jogrendszerbe és az átmeneti jegyeket

magán viselõ társadalmi-gazdasági körülményeink közé kellett beilleszteni,

ennek során kiválasztani azokat a lehetõségeket, amelyek azonnal

bevezethetõnek mutatkoznak, illetõleg melyek - késõbbi alkalmazásukat

elõkészítve - a törvényben megjelenhetnek.

A törvénytervezet (a továbbiakban: Tervezet) kidolgozásánál messzemenõ

követelmény volt, hogy a jövõ környezetvédelmének alakulása érdekében olyan

szabályozás lásson napvilágot, amelyhez a társadalom széles rétege

beleegyezését adja.

A jelenleg hatályos törvény és az arra épülõ szabályozási rendszer leginkább

átdolgozásra szoruló rendelkezései, fõbb hiányosságai, meghaladott megoldásai

a következõkben foglalhatók össze:

1.) A hatályos környezetvédelmi szabályozás nem a megelõzésre, hanem az

utólagos adminisztratív típusú - elsõsorban szankciókkal való -

beavatkozások rendszerére épül.

2.) A szabályozás döntõen a környezetvédelmi hatósági intézkedéseket

állítja elõtérbe, így a gazdaság reálfolyamatait megcélzó környezetvédelmi

eszközrendszer hiánya a piacgazdaság viszonyai között egyre súlyosabb

ellentmondásokat okoz.

3.) A törvény és a törvényre épülõ szabályok nem tartalmaznak a mai

viszonyainknak megfelelõ munkamegosztási rendet az állami, a gazdálkodó

szféra, az önkormányzatok és a társadalom környezetvédelmi feladataiban. A

jogok és kötelezettségek definiciójának hiánya garanciális szempontból sem

tartható tovább.

4.) A társadalmi részvétel, a társadalmi nyilvánosság kérdései a hatályos

szabályozásban nem vagy nem kellõ hangsúllyal szerepelnek.

5.) Az önkormányzatok környezetvédelemben betöltött szerepe kulcskérdés

a jövõ környezetvédelme szempontjából. A tanácsrendszer idején készült

törvénytõl nem várható el, egy az önkormányzatok feladat- és hatáskörét,

feladatai ellátásához szükséges anyagi alapokat nem a mai igényeknek

megfelelõen szabályozza.

Az elõterjesztett Tervezet kiemelkedõ jelentõségû szerepet tölt be a

környezetvédelem funkcióinak, szervezeti, intézményi rendszerének,

eszközrendszerének, valamint a piacgazdasági modellû országokra jellemzõ

intézményeinek kimunkálásában, valamint az állami kötelezettségvállalás, a

társadalmi részvétel, illetve a felelõsségi viszonyok rendezésében.

Az új szabályozás legfontosabb - az elõzõeket tükrözõ - elemei a következõk:

a) A korábbi gondolkodáshoz képest markáns változást jelent az az alapelvi

megfogalmazás, amely szerint a passzív környezetvédelemmel szemben a

környezeti károk megelõzésére való törekvés célja a kormányzatnak. Ezt az

elvet hangsúlyozza és vezeti végig a Tervezet.

b) A környezetvédelem jelentõs gazdasági erõfeszitéseket igényel a nagyobb

károk elhárítása érdekében. Mivel a környezeti károk döntõ része a termelés

és fogyasztás folyamatai során keletkezik, kulcskérdés a környezeti

szempontok érvényesítése a gazdaságban. A Tervezet az EK-irányelveknek

megfelelõen meghatározza e terhek viselésének alapelveit a

környezethasználó, valamint az állam és az önkormányzatok között.

c) A környezeti problémák sokfélesége miatt ezek kezelése változatos

eszközrendszert igényel. A piacgazdaság kereteinek a környezeti szempontokat

is tükrözõ kialakítása mellett szükség van speciális szabályozórendszerre,

környezetvédelmi gazdasági intézményekre és megoldásokra. A Tervezet ilyen

intézményként a - központi és önkormányzati - környezetvédelmi alapokat,

valamint a környezet használata után fizetendõ díjakat határozza meg.

Kimondja továbbá, hogy adó-, vám-, és illetékkedvezményekkel is segíteni

kell a környezetkímélõ megoldásokat.

d) A Tervezetben hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való

felelõsség szabályai is, ráépülve a jelenlegi más jogterületeken kimunkált

intézményekre, ahol szükséges azoknak e szabályokkal való összhangját is

megteremtve, illetõleg a környezetvédelem eltérõ természetébõl adódó

különbségeket is megjelenítve.

e) Új elképzelést tükröznek a Tervezetben a társadalom részvételének

szabályai, a nyilvánosság elve és a környezeti információkhoz való jutás

speciális lehetõségeinek megteremtése. Fontos elemként kerültek

megfogalmazásra az oktatást és környezetesztétikai szemléletformálást

preferáló szabályok is.

f) Alapvetõ és a hosszutávú megelõzést szabályozza a környezeti

hatásvizsgálat törvény szinten való bevezetése, amely már a hatályos

kormányrendeleti szabályozás alkalmazásának tapasztalatai alapján szükséges

korrekciókat is tartalmazza. A környezetvédelmi felülvizsgálat rendjének

szabályozása komplex hatósági intézkedéseket tesz lehetõvé.

g) A jövõ tervezése szempontjából jelentõsnek ítélhetõ megoldás a nemzeti

környezetvédelmi program, amellyel az állam hosszútávon biztosítani kivánja

a környezeti egyensúly megõrzését, a megelõzést és a helyreállítási teendõk

fokozatos végrehajtását, és amelyben tükrözõdik az adott idõszakhoz

kapcsolódó környezetvédelmi koncepció rövidebb, valamint hosszabb távra

mutatóan is. A Tervezet legfõbb törekvése - erre figyelemmel - az volt,

hogy alapelvével és jogintézményével kitûzzék az útját a jövõ

környezetvédelmének és ezzel a késõbbi koncepciók irányát megalapozzák.

A Tervezet a megvizsgált több mint tíz európai ország hatályos, illetve

elõkészítés alatt álló az adott jogterületre vonatkozó szabályaival, valamint

az Európai Közösség ajánlásaival alapintézményeit tekintve összhangban van.

A Tervezettel kapcsolatban a bevezetni kívánt jogintézmények gazdasági

hatásait, valamint az EK direktívákkal és gyakorlattal való összehasonlítást -

háttéranyagként - az elõterjesztés Függelékeként mutatjuk be.

Az elõterjesztés alapján kérjük a határozati javaslat elfogadását.

Budapest, 1994. október " "

Dr.Baja Ferenc s. k. Dr.Vastagh Pál s. k.

II.

H a t á r o z a t i j a v a s l a t

A Kormány a környezet védelmérõl szóló törvényjavaslat tervezetét elfogadja, és

azt az Országgyûlés elé terjeszti.

Eleje Honlap