- 1 -
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELÕADÓ: DR.BAJA FERENC
KORMÁNYA
T/196.. számú
T Ö R V É N Y J A V A S L A T
A KÖRNYEZET VÉDELMÉRÕL
Az Országgyûlés az ember egészsége és életminõsége, az emberi tevékenység és a
természet közötti harmónia, a környezet védelme, megõrzése és javítása, a
megsérült környezet helyreállítása, az egészséges környezethez való
alkotmányos jogok érvényesítése érdekében a következõ törvényt alkotja:
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. §
(1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának
kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fejlõdés -
környezetet megõrzõ - biztosítása.
(2) A törvény elõsegíti
a) a környezet terhelésének és szennyezésének csökkentését,
károsodásának megelõzését, a károsodott környezet javítását,
helyreállítását;
b) az emberi egészség védelmét a környezeti ártalmakkal szemben;
c) a természeti erõforrásokkal való ésszerû takarékos és
környezetkímélõ gazdálkodást;
d) az állam más politikai céljainak a környezetvédelem követelményeivel
való összhangját, valamint a nemzetközi környezetvédelmi együttmûködést;
e) a lakosság részvételét a környezet védelmére irányuló
tevékenységben, így különösen a környezet állapotának megismerésében, az
állami szerveknek és az önkormányzatoknak a környezet védelmével
összefüggõ feladatai ellátásában;
f) a piacgazdaság kialakításának és mûködtetésének a fejlõdésnek
környezetet megõrzõ követelményeivel való összehangolását;
g) a környezetvédelem intézményrendszerének - a jogállamiság
követelményeinek megfelelõ, a kiszámíthatóság és a méltányos
teherviselés elve szerinti - kialakítását, illetve fejlesztését;
h) a környezet védelmét, megõrzését szolgáló közigazgatás kialakítását,
illetve fejlesztését.
A törvény hatálya
2. §
(1) A törvény hatálya kiterjed:
a) az élõ szervezetekre (életközösségeikre), valamint a természetes és
az emberi tevékenység által alakított (külsõ és belsõ) környezetükre;
b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybevevõ,
terhelõ, veszélyeztetõ, illetõleg szennyezõ tevékenységre.
(2) A törvény hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, jogi
személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre terjed ki:
a) akik vagy amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerinti környezettel
kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetve akiket vagy amelyeket
kötelezettségek terhelnek;
b) akik vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet
folytatnak (a továbbiakban: környezethasználó).
(3) A környezetvédelem nemzetközi együttmûködésbõl adódó feladatainak
ellátására - ha nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik - e törvény
hatálya kiterjed.
3. §
(1) E törvény rendelkezéseivel összhangban külön törvény rendelkezik:
a) az atomenergiáról,
b) a bányászatról,
c) az energiáról,
d) az erdõkrõl,
e) az építésügyrõl,
f) a termõföldrõl,
g) a halászatról,
h) a honvédelemrõl,
i) a területfejlesztésrõl,
j) a vadászatról,
k) a vízgazdálkodásról,
l) a hulladékokról és a veszélyes anyagokról.
(2) Az élõvilág változatossága, élõhelyeinek megõrzése, a tudományos,
kultúrális vagy esztétikai értékekkel bíró területek, képzõdmények,
létesítmények megõrzése és helyreállítása érdekében - e törvénnyel
összhangban - külön törvények rendelkeznek:
a) a természet és a táj védelmérõl,
b) az állatvédelemrõl, továbbá az állategészségügyrõl,
c) a növényvédelemrõl, továbbá a növényegészségügyrõl,
d) a mûemlékek védelmérõl.
Alapfogalmak
4. §
E törvény alkalmazásában:
a) környezeti elem: a föld, a levegõ, a víz (a továbbiakban együtt: fizikai
elemek), az élõvilág, valamint az ember által létrehozott épített
(mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevõi;
b) környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;
c) természeti erõforrás: a társadalmi szükségletek kielégítésére használható
környezeti elem, kivéve az ember által létrehozott épített környezetet;
d) környezet igénybevétele: a környezetnek vagy valamely elemének természeti
erõforráskénti használata;
e) környezeti igénybevettség: a környezet vagy valamely eleme erõforráskénti
használatának mértéke;
f) környezetterhelés (szennyezés): meghatározott anyag vagy fizikai
értelemben vett energia környezetbe bocsátása;
g) minõsített környezetterhelés: a környezet valamely fizikai elemének a
kibocsátási határértéket meghaladó terhelése (a továbbiakban:
környezetszennyezés);
h) környezeti szennyezettség: a környezetnek vagy valamely fizikai elemének
a környezetszennyezés hatására szennyezettségi szinttel jellemezhetõ
fennálló állapota;
i) környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének
igénybevételével, illetõleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött
tevékenység;
j) környezetkárositás: a környezet valamely fizikai elemének olyan
szennyezése vagy igénybevétele, amely környezeti szennyezettséget idéz elõ,
illetõleg környezeti károsodást okozhat;
k) környezeti károsodás: a környezet valamely fizikai elemének olyan mértékû
szennyezettsége, illetve valamely elemének olyan igénybevettsége, amelynek
eredményeképpen a környezet természetes állapota csak beavatkozással
állítható helyre, vagy egyáltalán nem állítható helyre;
l) környezeti veszélyeztetés: a környezet terhelésének és igénybevételének
olyan módja, amely környezetkárositást idézhet elõ;
m) környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetõleg
a környezet igénybevétele következtében bekövetkezõ változás;
n) hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol az adott környezetre
gyakorolt hatás bekövetkezett vagy bekövetkezhet;
o) érintett: azon személy, szervezet, aki, vagy amely a hatásterületen él,
mûködik, illetve amely település ott található;
p) érintett önkormányzat: az a helyi önkormányzat, amely az adott
környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik;
r) igénybevételi határérték: a környezetnek vagy valamely elemének olyan -
jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott - mértékû
igénybevétele, amely kizárja a környezetkárosítást;
s) kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének olyan -
jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott - mértékû terhelése,
amely kizárja a környezetkárosítást;
t) szennyezettségi határérték: a környezet valamely fizikai elemének olyan -
jogszabályban meghatározott - mértékû szennyezettsége, amelynek meghaladása
- a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezeti károsodást, vagy
egészségkárosodást idézhet elõ;
u) leghatékonyabb megoldás: a technika mindenkori szintjének megfelelõ, az
adott környezeti, mûszaki és gazdasági körülmények között elérhetõ, lehetõ
legkisebb környezeti igénybevettséget, környezetterhelést, környezeti
veszélyeztetést okozó megoldás.
5. §
E törvény hatálybalépését követõen törvény vagy kormányrendelet határozhat meg
környezethasználatnak minõsülõ tevékenységet.
A környezet védelmének alapelvei
A megelõzés és a helyreállitás
6. §
(1) A környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni,hogy
a) a legkisebbb mértékû környezetterhelést és igénybevételt idézze elõ;
b) megelõzze a környezetszennyezést;
c) kizárja a környezetkárosítást.
(2) A környezethasználatot a környezeti elemek kíméletével, takarékos
használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes
és az elõállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására
törekedve kell végezni.
(3) A megelõzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb
megoldást kell alkalmazni.
7. §
A 6. §-ban foglaltak érvényesítése érdekében jogszabály elõírhatja a
környezethasználat feltételeit, illetõleg korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket
állapíthat meg.
8. §
A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által
a) okozott környezetkárosítás megszüntetésérõl;
b) bekövetkezett környezeti károsodás megszüntetésérõl, a károsodott
környezet helyreállításáról.
Felelõsség
9. §
A környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben és más
jogszabályokban szabályozott módon felelõsséggel tartozik tevékenységének a
környezetre gyakorolt hatásaiért.
Együttmûködés
10.§
(1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és
szervezeteik, a gazdálkodást végzõ szervezetek és mindezek érdekvédelmi
szervezetei, valamint más intézmények együttmûködnek a környezet védelmét
szolgáló feladatok megvalósításában. Az együttmûködési kötelezettség
kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.
(2) Az együttmûködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény állapítja
meg.
11. §
(1) A környezetvédelmi érdekek érvényesítését a Magyar Köztársaság két- vagy
többoldalú nemzetközi környezetvédelmi és más, a környezetvédelemmel
összefüggõ együttmûködési, tájékoztatási, segitségnyújtási
megállapodásokkal is elõsegíti, különösen a szomszédos országokkal való
kapcsolatában.
(2) Nemzetközi szerzõdés hiányában is figyelemmel kell lenni más államok
környezeti érdekeire, az országhatárokon átterjedõ környezetterhelés
csökkentésére, a környezetszennyezés és a környezetkárosítás megelõzésére.
Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság
12. §
(1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak,
megállapításoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezeti
szennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a
környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.
(2) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a
környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását
figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani és - a
személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló
törvény által megállapított kivételekkel - hozzáférhetõvé tenni és a
megfelelõ tájékoztatást megadni.
(3) A környezethasználót - e törvény rendelkezései szerint - tájékoztatási
kötelezettség terheli az általa okozott környezeti terhelés és
igénybevétel, valamint környezeti veszélyeztetés tekintetében.
II. fejezet
A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME
ÉS AZ ELEMEKET VESZÉLYEZTETÕ TÉNYEZÕK
A környezeti elemek egységes védelme
13. §
(1) A környezeti elemeket önmagukban, egységükben és kölcsönhatásukban kell
védeni és ennek érdekében olyan intézkedéseket kell meghatározni, amelyek a
környezeti elemek igénybevételét és terhelését ennek figyelembevételével
értékeli és szabályozza.
(2) A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minõségének,
mennyiségének és készleteinek védelmét.
A föld védelme
14. §
(1) A föld védelme kiterjed a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek
természetes és átmeneti formáira és folyamataira.
(2) A talaj védelme magában foglalja a talaj termõképessége, szerkezete, víz-
és levegõháztartása, valamint élõvilága védelmét.
15. §
(1) A talajba, vagy a talaj felszínére csak olyan anyagok helyezhetõk el,
amelyek a talaj természetes minõségét és mûködését nem károsítják, a
környezeti elemeket nem szennyezik.
(2) A talajban, illetõleg a talaj felszínére elhelyezhetõ anyagok
mennyiségét, minõségét és koncentrációját, valamint a talaj hasznosításának
módját külön jogszabályok határozzák meg.
16. §
Építési tevékenység folytatása során, az építés megkezdése elõtt - a külön
jogszabályban foglaltak szerint - gondoskodni kell a termõréteg megfelelõ
letermelésérõl és termõtalajkénti felhasználásáról.
17. §
(1) A kõzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha
törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni.
(2) A bányászattal és a bányatermékek elõkészítésével, feldolgozásával
összefüggésben keletkezõ meddõ elhelyezésekor, valamint a bányászati
tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkezõ
környezetre gyakorolt hatás nem haladhatja meg a külön jogszabályokban
megállapított mértéket.
(3) A földet igénybevevõ tevékenység befejezése után és - lehetõség szerint -
közben a terület ütemezett helyreállításáról, rendezésérõl, illetõleg
ujrahasznosításának feltételeirõl a terület használója köteles gondoskodni.
A víz védelme
18. §
(1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok
készleteire, minõségére és mennyiségére, a felszini vizek medrére és
partjára és a víztartó képzõdményekre.
(2) A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és
partját csak a vizi életközösségek egészséges arányainak megtartásával és
mûködõképességük biztosításával szabad megváltoztatni.
19. §
(1) A víz - mint alapvetõ életfeltétel és korlátozottan elõforduló erõforrás
- kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlettípusonként a
területi adottságoknak megfelelõen igénybevételi határérték
figyelembevételével kell megállapítani.
(2) A vízigények kielégítésének sorrendjérõl külön törvény rendelkezik.
20. §
Az
a) ivóvízellátást biztosító,
b) az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló,
c) a természet védelme szempontjából különösen jelentõs,
d) az üdülési, sportolási és terápiás hasznosításra kijelölt
vízkészleteket fokozott védelemben kell részesíteni.
21. §
(1) A vizek igénybevétele, terhelése, természetes vizekbe használt- és
szennyvizek bevezetése csak megfelelõ kezelést követõen és csak olyan módon
történhet, amely a természetes folyamatok feltételeit nem veszélyezteti.
(2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A használt víz
természetes vizekbe történõ visszavezetésekor, valamint a vizek
átvezetésekor figyelembe kell venni a vízadó és befogadó készleteinek és
minõségének alakulását.
A levegõ védelme
22. §
(1) A levegõ védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira és
összetételére, a klimára, valamint az azokat érõ hatásokra.
(2) A levegõt, ideértve a belsõ környezeti levegõt is, védeni kell minden
olyan mesterséges hatástól, amely azt folyékony, légnemû vagy szilárd
anyaggal minõségét veszélyeztetõ, vagy egészséget károsító módon terheli.
Az élõvilág védelme
23. §
(1) Az élõvilág védelme - az ökológiai rendszer egészséges arányainak
megtartása és mûködõképességének biztosítása figyelembevételével -
valamennyi élõ szervezetre, azok életközösségeire és élõhelyeire terjed ki.
(2) Az élõvilág használata, illetõleg az élõvilág igénybevétele csak olyan
módon történhet, amely az életközösségek egészségét, természetes
folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja,
illetõleg funkcióit nem veszélyezteti.
Az épitett környezet védelme
24. §
Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, a települések által
megtestesített kultúrális értékekre, az egyedi építményekre és
létesítményekre, valamint az azokat érintõ környezeti hatásokra.
25. §
(1) A települések területén az egyes környezetterhelések figyelembevételével
- lehetõség szerint - egymástól elkülöníthetõ övezetek alakítandók ki.
(2) Az egyes övezetek között fokozatos átmenetet, illetõleg védõterületet
kell biztosítani. Az egyes övezetekben folytatható tevékenységek a külön
jogszabályokban a környezetterhelés jellege alapján meghatározott
védõtávolság, védõterület megléte és a védelmi elõirás megtartása esetén
engedélyezhetõk.
(3) A kijelölt védõterületen vagy védõtávolságon belül az adott övezet
rendeltetésével össze nem férõ tevékenység - külön védelmi intézkedés
nélkül - nem folytatható.
26. §
A település belterületén zöldterületeket, külterületén védõerdõket
(nagyvárosok környékén parkerdõket) és védõfásításokat a külön jogszabályok
szerint kell kialakítani és fenntartani.
27. §
A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a
területfejlesztési koncepciókban, a regionális és településrendezési tervekben
a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben - vagy
önálló környezetvédelmi tervben, illetõleg programban - kell rögzíteni. Ezek
tartalmi követelményeit e törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg.
Veszélyes anyagok és technológiák
28. §
(1) A veszélyes anyagok elleni védelem kiterjed minden olyan természetes vagy
mesterséges anyagra, amelyet a környezethasználó tevékenysége során
felhasznál, elõállít, vagy forgalmaz, és amely robbanásveszélyes,
radioaktív, mérgezõ, fokozottan korróziv, fertõzõ, ökotoxikus, rákkeltõ
hatású, illetõleg más anyaggal kölcsönhatásba kerülve ilyen hatást
elõidézhet
(2) A veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor - beleértve
kitermelésüket, raktározásukat, szállításukat, gyártásukat és
alkalmazásukat - továbbá veszélyes technológiák alkalmazásakor olyan
védelmi, biztonsági intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet
veszélyeztetését mûszaki szempontból elérhetõ módon csökkentik vagy
kizárják.
29. §
(1) A környezeti veszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a
környezeti veszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez
igazodó védõterületet, illetõleg védõtávolságot kell kijelölni.
(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt védõterület, illetve védõtávolság - hatósági
engedély alapján - a már kialakult települési viszonyok megváltoztatásával
biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelõsség arányában kell
viselni.
(3) A veszélyes technológia üzemeltetése során az esetlegesen bekövetkezõ
rendkívüli környezetkárosítás megakadályozására, felszámolására az adott
tevékenység megkezdése elõtt - külön jogszabályi rendelkezés hiányában -
környezeti kárelhárítási tervet kell készíteni.
Hulladékok
30. §
(1) A hulladékok környezetre gyakorolt hatásai elleni védelem kiterjed
mindazon anyagokra, termékekre, - ideértve azok csomagoló- és
burkolóanyagait is - amelyeket tulajdonosa eredeti rendeltetésének
megfelelõen nem tud vagy nem kíván felhasználni, illetve amely a használat
során keletkezik.
(2) A környezethasználó köteles a hulladék kezelésérõl (ártalmatlanításáról
vagy hasznosításáról) gondoskodni.
(3) A hulladékok kezelésére (ártalmatlanítására, hasznosítására) vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni a különbözõ tisztítási eljárások során
leválasztott szennyezõ anyagok, a hulladékká vált szennyezett föld, továbbá
a bontásra szánt termékek kezelésénél.
Zaj és rezgés
31.§
(1) A környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon
mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek - a környezet
közvetítésével - kellemetlen, zavaró, veszélyeztetõ hang-, illetve
rezgésterheléssel hatnak a környezetre.
(2) A zaj és a rezgés elleni védelem keretében mûszaki, szervezési
módszerekkel kell megoldani:
a) a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve
rezgésgerjesztésének csökkentését,
b) a zaj- és rezgésterhelés növekedésének megakadályozását,
c) a tartósan határérték felett terhelt területek és létesítmények
utólagos védelmét.
Sugárzások
32. §
(1) A sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed
a mesterségesen keltett és természetes ionizáló, nem ionizáló és hõ
sugárzásokra.
(2) A sugárzások elleni védelem keretében aktív és passzív módszerekkel kell
a források kibocsátását csökkenteni, illetve a sugárzások okozta terhelések
környezeti hatásait megakadályozni.
Közös szabályok
33. §
A környezeti elemek védelme érdekében - e törvény szerint - meg kell határozni
azok mennyiségi és minõségi értelemben elérendõ célállapotát (40. § (2) a)).
34. §
(1) A környezeti elemeknek vagy azok rendszerének a veszélyeztetõ hatások
elleni védelme érdekében védelmi övezetek jelõlhetõk ki.
(2) A védelmi övezetekben - külön jogszabályok rendelkezése alapján - egyes
tevékenységek korlátozása vagy tilalma, építési, anyagfelhasználási,
területhasználati korlátozások és tilalmak, illetõleg rendszeres mérési és
megfigyelési kötelezettségek rendelhetõk el.
(3) A védelmi övezetek kijelölésénél is a 29. §-ban foglaltak az irányadók.
35. §
(1) A környezeti elemek védelme, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások
elleni védelem érdekében - az e törvényben meghatározottak szerint -
igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékeket kell
megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti határértékek megállapítása során figyelembe kell
venni a környezet tényleges és elérendõ célállapotát is.
36. §
A környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások
elleni védelemre vonatkozó részletes - törvényi szabályozást nem igénylõ -
szabályokat az e törvényben foglaltak alapulvételével a Kormány rendeletben
állapítja meg.
III. fejezet
A KÖRNYEZET VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ ÁLLAMI TEVÉKENYSÉG
Az állam környezetvédelmi tevékenysége
37. §
(1) A környezet védelmének jogi szabályozását, a környezet védelmével
összefüggõ jogok és kötelezettségek megállapítását és megtartásuk
ellenõrzését, a környezet védelmének tervezését, és irányítását az állam és
a helyi önkormányzat szervei látják el.
(2) Az állam biztosítja a környezet védelméhez fûzõdõ állampolgári jogokat és
biztosítja a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött
egyezmények és szerzõdések érvényesülését.
38. §
A környezetvédelem állami feladatai különösen:
a) a környezetvédelmi követelmények érvényesítése az állam más irányú
feladatai ellátása során;
b) a környezet igénybevételének, megóvásának, károsodása megelõzésének,
helyreállításának, illetve állapota fokozatos javításának irányítása;
c) a környezetvédelem kiemelt feladatainak meghatározása;
d) a környezetvédelmi célok elérését szolgáló jogi, gazdasági és mûszaki
szabályozórendszer megállapítása;
e) a környezetvédelmi államigazgatási feladatok ellátása;
f) a feladatok végrehajtását megalapozó országos és regionális, a környezet
állapotát és az arra gyakorolt hatásokat mérõ, megfigyelõ, ellenõrzõ és
információrendszer kiépítése, fenntartása és mûködtetése;
g) a környezet állapotának, mennyiségi és minõségi jellemzõinek feltárása,
terhelhetõsége és igénybevétele mértékének, továbbá elérendõ állapotának
(célállapot) meghatározása;
h) a környezetvédelem kutatási, mûszaki-fejlesztési, nevelési-képzési és
mûvelõdési, tájékoztatási, valamint a környezetvédelmi termék- és
technológia-minõsitési feladatok meghatározása és ellátásuk biztosítása;
i) a környezetvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosítása.
Az Országgyûlés környezetvédelmi tevékenysége
39. §
Az Országgyûlés a környezet védelme érdekében:
a) érvényesíti törvényalkotó munkájában a környezetvédelmi érdekeket;
b) jóváhagyja a központi költségvetéssel egyidejûleg a Nemzeti
Környezetvédelmi Programot és kétévente értékeli annak végrehajtását;
c) dönt a Kormánynak a környezet állapotáról szóló beszámoló-jelentésérõl;
d) meghatározza az állampolgári jogok védelmének országgyûlési biztosa
környezetvédelmi feladatait;
e) jóváhagyja a környezetvédelmi feladatok megoldását szolgáló forrásokat.
A Nemzeti Környezetvédelmi Program
40. §
(1) A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó, az
Országgyûlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program (a
továbbiakban: Program).
(2) A Programnak - a Program idõtartamára vonatkozóan - tartalmaznia kell:
a) az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat;
b) a célok és célállapotok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat,
azok megvalósításának sorrendjét és határidejét;
c) a kitûzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi
igények forrásának tervezett megjelölését is;
d) azoknak a területeknek a kijelölését, amelyeken különleges
környezetvédelmi intézkedések szükségesek, valamint az intézkedések
tartalmát.
(3) A Kormánynak a Program megújítására irányuló elõterjesztés benyújtásakor
az Országgyûlés elõtt be kell számolnia a Program végrehajtásáról és a
végrehajtás során szerzett tapasztalatokról.
(4) A Programban foglaltakat az ország társadalmi-gazdasági tervének
(Alkotmány 19. § (3) bek. c) pont) meghatározása, a gazdaságpolitikai
döntések kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális
tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami
tervezési és végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni.
(5) A Programmal összhangban - külön jogszabály rendelkezései szerint -
regionális környezetvédelmi programok készíthetõk.
A Kormány környezetvédelmi tevékenysége
41. §
(1) A Kormány irányítja az állami környezetvédelmi feladatok végrehajtását,
meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül
alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységét.
(2) A Kormány az éves költségvetés elõterjesztésekor javaslatot tesz a
Programban kitûzött célok megvalósítását szolgáló pénzeszközökre.
(3) A Kormány a Programra vonatkozó javaslatot hatévente jóváhagyásra az
Országgyûlés elé terjeszti, kétévente összefoglaló jelentést nyújt be a
környezet állapotáról és a Program végrehajtásának helyzetérõl, továbbá
irányítja és összehangolja a Programban meghatározott feladatok
végrehajtását.
(4) A kormányzati fejlesztési feladatok meghatározása során a Kormány
érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elõsegíti a környezeti
állapot javítását.
(5) A Kormány környezetvédelmi feladata különösen:
a) a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi kötelezettségek
teljesítése és jogok érvényesítése;
b) a környezetvédelmet szolgáló termékek elõállításának, technológiák,
létesítmények megvalósításának elõsegítése;
c) a jelentõs környezeti károsodások helyreállítása, a rendkívüli
környezeti események következményeinek felszámolása, ha a kötelezettség
másra nem hárítható;
d) az állam környezeti kártérítési kötelezettsége fedezetének
biztosítása, és a kötelezettségek teljesítése.
A környezetvédelemért felelõs miniszter feladatai
42. §
A környezetvédelemért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) miniszteri
jogkörben:
a) irányítja
- törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt környezetvédelmi
tevékenységeket;
- a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi feladatok
végrehajtását;
- a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást.
b) elemzi és értékeli
- a környezet állapotát és védelmének helyzetét;
- a természeti erõforrásokkal való gazdálkodás folyamatait;
- a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerû
fejlesztésének tapasztalatait;
c) a b) pont szerint elvégzett értékelés tapasztalatai alapján kidolgozza és
a Kormány elé terjeszti a Programtervezetet.
A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban
és más állami döntéseknél
43. §
(1) A környezetvédelemmel összefüggõ törvényjavaslat és más jogszabály (a
továbbiakban együtt: jogszabály) az ország társadalmi-gazdasági tervei,
területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményezõ
döntések (a továbbiakban együtt: döntés) elõkészítõje köteles az intézkedés
környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati
elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.
(2) A (1) bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggõ jogszabály
az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetõleg döntés amely:
a) a környezeti elemekre,
b) a környezet minõségére vagy
c) a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.
(3) A környezetvédelemmel összefüggõ gazdasági szabályozó eszközök (vám-,
adó- és illetékszabályok, stb.) bevezetésére irányuló szabályozások,
továbbá jelentõs módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben
el kell végezni.
44. §
(1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következõkre kell kiterjednie:
- a tervezett elõírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetõleg
javíthatják a környezet állapotát,
- a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a
környezetet, illetõleg a lakosságot,
- a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések
bevezetéséhez,
- a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések
végrehajtására,
- a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti
és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e,
- a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan
elfogadott megoldásoktól.
(2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket a döntésre jogosult
szervhez történõ benyújtás elõtt - véleménynyilvánítás céljából - meg kell
küldeni az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak. A véleménynyilvánításra - a
tervezet kézbesítésétõl számított - legalább harminc napot kell
biztosítani.
Országos Környezetvédelmi Tanács
45. §
(1) A környezetvédelem széleskörû társadalmi és tudományos, szakmai
megalapozása érdekében - legfeljebb 21 tagú - Országos Környezetvédelmi
Tanács (a továbbiakban: Tanács) mûködik.
(2) A Tanács a Kormány mûködési ideje alatt annak tanácsadó szerveként állást
foglal a különbözõ környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a
környezetvédelemmel összefüggõ jogszabályokkal és döntésekkel (43. §)
kapcsolatban és egyéb környezetvédelmi ügyekben.
(3) A Tanácsban egyenlõ arányban vesznek részt
- a környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek, valamint
- a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek (kamarák, szakmai
szövetségek, stb.)
a maguk által meghatározott szabályok szerint választott,
- a tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e tisztségre
megbízott
képviselõi.
(4) A Tanács titkárságának feladatait a miniszter hivatali szervezete útján
látja el.
(5) A Tanács tagjai sorából elnököt választ, a miniszter a kormány
képviseletében társelnöke a Tanácsnak.
(6) A Tanács e törvényben meghatározott feladatait e törvény szabályai
szerint látja el, egyéb tevékenységét illetõen pedig maga határozza meg
ügyrendjét.
IV. fejezet
A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI
46. §
A települési önkormányzat (Budapesten a Fõvárosi Önkormányzat is) a környezet
védelme érdekében:
a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását,
ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat,
b) a Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési
tervével összhangban illetékességi területére
ba) a fõvárosban, a megyei jogú városban, városban önálló települési
környezetvédelmi programot dolgoz ki,
bb) nagyközségben, községben, fõvárosi kerületben a fõvárosi programmal
összhangban a településrendezési tervei részeként vagy azzal összhangban
önálló települési környezetvédelmi programot dolgozhat ki,
amelyet képviselõ testülete (közgyûlése) hagy jóvá,
c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát
ki, illetõleg határozatot hoz,
d) együttmûködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más
önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel,
e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, s arról
tájékoztatja a lakosságot.
47. §
(1) A 46. § b) pontjában meghatározott települési környezetvédelmi programnak
tartalmaznia kell, különösen:
a) a települési környezet tisztasága és -higiénia,
b) a csapadékvíz-elvezetés,
c) a kommunális szennyvízkezelés,
d) a kommunális hulladékkezelés,
e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés,
kiskereskedelem) eredetû zaj, rezgés és légszennyezés elleni védelem,
f) a helyi közlekedésszervezés,
g) az ivóvízellátás,
településre vonatkozó feladatait és elõírásait.
(2) A települési önkormányzat gondoskodik a települési környezetvédelmi
programban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek
biztosításáról, figyelemmel kíséri az azokban foglalt feladatok megoldását
és a programot szükség szerint - de legalább kétévente - felülvizsgálja.
(3) A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a
településrendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat
által hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati
rendelet megalkotásával - kell végrehajtani.
(4) Települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programot is
készíthetnek.
48. §
(1) A települési önkormányzat képviselõtestülete, illetõleg a fõvárosi
önkormányzat esetén a fõvárosi közgyûlés önkormányzati rendeletben -
törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben -
illetékességi területére az általános szabályoknál szigorúbb
környezetvédelmi elõírásokat határozhat meg.
(2) A települési önkormányzat környezetvédelmi tárgyú rendeleteinek,
határozatainak tervezetét, illetve a környezet állapotát érintõ terveinek
tervezetét, a környezetvédelmi programot (46. § b) pont) köteles a
szomszédos és az érintett önkormányzatoknak, valamint a területi
környezetvédelmi hatóságnak (65. § (1) a)) véleményezésre megküldeni. A
területi környezetvédelmi hatóság véleményének kialakításához - szükség
szerint - az érdekelt társhatóságokat bevonja.
V. fejezet
A környezet védelmének megalapozása
Környezetvédelmi információrendszer és tájékoztatás
49. §
(1) A környezet állapotának és használatának figyelemmel kisérésére,
terhelési adatainak mérésére, gyûjtésére, feldolgozására és
nyilvántartására a miniszter - a Kormány által meghatározottak szerint -
mérõ-, ellenõrzõ hálózatot, Országos Környezetvédelmi Információrendszert
(a továbbiakban: Információrendszer) létesít és mûködtet.
(2) Az Információrendszert és az arra épülõ mérõ-, ellenõrzõhálózatot úgy és
olyan területi sûrûséggel kell megszervezni, hogy annak alapján
a) a környezet terhelésének és a környezet állapotának változása - a
társadalmi-gazdasági összefüggésekkel és a közegészségre gyakorolt
hatások szempontjából is értékelhetõ formában - mennyiségileg és
minõségileg meghatározható, és nemzetközileg összehasonlítható legyen;
b) a környezetetre gyakorolt hatások okai kielégítõ pontossággal
megállapíthatók legyenek (beleértve a károsítások okozati viszonyainak
megállapításához szükséges részletes bontásokat is);
c) a környezeti veszélyeztetések a lehetõ legkorábban felismerhetõvé
váljanak;
d) a szabályozási feladatok és a hatósági intézkedések megtehetõk
legyenek;
e) az alkalmas legyen a területi tervezésben való felhasználásra.
(3) Az Információrendszer mûködtetéséhez szükséges területi feladatokat a
területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) a)) látja el.
(4) A környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos - jogszabályokban
meghatározott - adatszolgáltatásra vonatkozó költségeket az
adatszolgáltatásra kötelezett viseli.
50. §
A települési önkormányzat jegyzõje és a környezetvédelmi feladatokat ellátó
egyéb állami szervek - kormányrendeletben meghatározottak szerint - kötelesek
az Információrendszer mûködtetéséhez szükséges és náluk keletkezett adatokat
gyûjteni és szolgáltatni.
51. §
(1) A környezet állapotára és terhelésére vonatkozó költségvetési eszközökbõl
létrehozott adatbázisok és adatok az adatkezelés költségeit fedezõ -
jogszabályban meghatározott - díj fizetése ellenében hozzáférhetõk és
használhatók.
(2) A miniszter az adatgyûjtés alapján évente tájékoztató jelentést terjeszt
a Kormány elé az ország környezeti állapotának alakulásáról.
(3) A lakóhelyi környezet állapotának alakulásáról a települési önkormányzat
szükség szerint, de legalább évente tájékoztatja a lakosságot.
Környezeti adatok bejegyzése egyéb nyilvántartásokba
52. §
(1) Jogerõs hatósági vagy birói határozattal megállapított tartós környezeti
szennyezettség tényét és jellegét az ingatlannyílvántartásban fel kell
tüntetni.
(2) A bejegyzést a környezetvédelmi hatóság köteles kérni, illetve azt a -
felelõsség bírósági megállapítása esetén - bíróság rendeli el.
Környezetvédelmi kutatás, mûszaki fejlesztés
53. §
(1) A környezetvédelmi feladatok megoldását a tudomány és technika
fejlesztésével, a tudományos kutatómunka és a mûszaki fejlesztés
szervezésével, továbbá a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek
elterjesztésével, valamint gyakorlati alkalmazásával is elõ kell segíteni.
(2) A környezet állapotának megismerésére és a környezetvédelem fejlesztésére
irányuló kutatás kiemelten támogatott országos kutatási feladat. E
kutatások összehangolása, támogatása, értékelése és állami
környezetkutatási célok teljesítésének biztosítása - a tudományos
kutatásokért felelõs miniszterrel együttmûködésben - a miniszter feladata.
Környezeti nevelés, képzés, mûvelõdés
54. §
(1) Minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és
ismereteinek fejlesztésére.
(2) A környezeti ismeretek terjesztése és fejlesztése (óvodai nevelés,
iskolai nevelés, képzés, mûvelõdés, iskolarendszeren kívüli oktatás és
továbbképzés, ismeretterjesztés, könyvkiadás) elsõsorban állami feladat.
(3) Az állami feladat ellátása során a miniszter a környezeti ismeretek
szakszerû oktatásának biztosítása és azok folyamatos fejlesztése érdekében
együttmûködik a mûvelõdésért és közoktatásért felelõs miniszterrel és más
érdekelt miniszterekkel.
(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint a miniszter
közremûködik a közoktatás intézményei számára készülõ tantervi
követelmények és taneszközök szakmai elõkészítésében.
(5) A miniszter környezeti programot készít, amely összefoglalja
a) az iskolarendszeren kívüli környezeti oktatás, képzés, továbbképzés
és ismeretterjesztés környezetvédelmi ismereteit, valamint
b) az öntevékeny közmûvelõdés, a környezeti tudatosság fejlesztésének
irányelveit.
(6) A környezeti oktatásnak és ismeretterjesztésnek az alapvetõ komplex
(természettudomány-ökológiai, társadalomtudományi, mûszaki-technikai)
ismereteken túl a szakmák gyakorlásához szükséges környezetvédelmi
ismeretekre, a környezetet veszélyeztetõ tevékenységekre, a veszélyhelyzet
megelõzésének és elhárításának alapvetõ kérdéseire, továbbá a környezet
védelmével kapcsolatos állampolgári jogok és kötelezettségek ismertetésére
is ki kell terjednie.
55. §
(1) Az 54. §-ban megjelölt feladatokat az állam az oktatási és a
közmûvelõdési intézményeken keresztül, a környezetvédelmi egyesületekkel és
a környezet védelmével foglalkozó lakossági szakmai szervezetekkel
együttmûködve látja el. Az állam egyes nevelési, képzési feladatokat ellátó
szervezeteket, az egyházakat, a tudományos intézményeket, egyesületeket
környezeti nevelési, képzési tevékenységük eredményesebb ellátása érdekében
- szükség esetén megfelelõ pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával -
támogatja.
(2) A környezeti ismeretek oktatásának megszervezése és az ismeretekkel
kapcsolatos tananyagok, oktatási programok elõkészítésének szellemi és
anyagi támogatása a mûvelõdésért és a közoktatásért felelõs miniszter,
valamint a miniszter közös feladata, a szakképzés tekintetében a miniszter
gyakorolja a szakképesítésért felelõs miniszter jogait, ellátja a
felsõoktatás szakirányába tartozó állami feladatokat, és segíti a
szakirányába tartozó felsõoktatási intézmények oktató munkáját.
VI. fejezet
A KÖRNYEZETVÉDELEM GAZDASÁGI ALAPJAI
56. §
(1) A központi költségvetés az elkülönített állami pénzalapokkal összhangban:
a) támogatja a Programban meghatározott kiemelt környezetvédelmi és a
nemzetközi kötelezettségvállalásokból adódó feladatok megoldását,
b) hozzájárul a környezeti károk felszámolásához azon esetekben, amikor
az másra át nem hárítható, illetõleg a károk okozója ismeretlen, vagy a
károkozásért való felelõssége nem érvényesíthetõ,
c) megelõlegezi az azonnali beavatkozást igénylõ környezetkárosítás
csökkentése, megszüntetése költségeit,
d) támogatja a környezetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen az
információrendszer kiépítése és mûködtetése, a közigazgatási ellenõrzés,
az oktatás és ismeretterjesztés, a kutatás, a társadalmi
környezetvédelmi tevékenység területén.
(2) A környezet kisebb terhelését okozó technológiák alkalmazása, a
környezetkímélõ termékek elõállítása és szolgáltatások nyújtása, adó-, vám-
és illetékkedvezmények biztosításával támogatható.
Központi Környezetvédelmi Alap
57. §
(1) A Központi Környezetvédelmi Alap a környezetkímélõ gazdasági szerkezet
kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelõzését, a
bekövetkezett környezeti károk felszámolását - a külön törvényben
meghatározott tájrendezést -, továbbá természeti értékek, területek
fenntartását, a leghatékonyabb megoldások ösztönzését, elõmozdítását,
valamint a társadalom környezeti szemléletének fejlõdését elõsegítõ
elkülönített állami pénzalap.
(2) A Központi Környezetvédelmi Alapról és kezelésének, felhasználásának
részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.
Települési önkormányzati környezetvédelmi alapok
58. §
(1) Környezetvédelmi feladatai (46. §) megoldásának elõsegítése érdekében a
települési önkormányzat - Budapesten a fõvárosi önkormányzat is -
önkormányzati rendelettel önkormányzati környezetvédelmi alapot hozhat
létre.
(2) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap bevételei:
a) a települési önkormányzat által jogerõsen kiszabott környezetvédelmi
bírság teljes összege,
b) a területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) a)) által az
önkormányzat területén jogerõsen kiszabott környezetvédelmi bírságok
összegének harminc százaléka,
c) a környezetterhelési díjak külön törvényben meghatározott része,
d) a települési önkormányzat bevételeinek környezetvédelmi célokra
elkülönített összege,
e) egyéb bevételek.
(3) Ha a települési önkormányzat nem hoz létre önkormányzati környezetvédelmi
alapot, a (2) bekezdés c) pontjában foglalt bevétel nem illeti meg.
(4) Az önkormányzati környezetvédelmi alapot környezetvédelmi célokra kell
felhasználni.
(5) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap felhasználásáról a
képviselõtestületnek évente a költségvetési rendelet (Áht. 65. §) és a
zárszámadás (Áht. 85. §) elfogadásával egyidejûleg kell rendelkeznie.
(6) A környezetszennyezéssel érintett települési önkormányzat kezdeményezheti
az (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti bevétellel rendelkezni
jogosult települési önkormányzatnál a bevétel arányos megosztását a
hatásterületen lévõ települési önkormányzatok között. Igényének mértékét
mérésekkel kell alátámasztania.
(7) Ha a (6) bekezdés szerinti megosztás kérdésében, illetõleg mértékében az
érintett települési önkormányzatok között nem jön létre egyezség, a
kezdeményezõ települési önkormányzat a megyei bíróság székhelyén mûködõ
városi birósághoz, a fõvárosban a Pesti Központi Kerületi Birósághoz
keresetet nyújthat be. Az eljárás illetékmentes.
A környezet használata után fizetendõ dijak
59. §
(1) A környezet terhelését, igénybevételét csökkentõ intézkedések fedezetét
megteremtõ díjak:
a) környezetterhelési díjak,
b) igénybevételi járulékok,
c) termékdíjak,
d) betétdíjak (a továbbiakban együtt: díjak).
(2) A díjak mértékét úgy kell megállapítani, hogy azok ösztönözzék a
környezethasználót a környezet igénybevételének és terhelésének
csökkentésére.
(3) A díjak mértékét és a felhasználás célját a díjfizetésre kötelezettek
érdekképviseleteivel egyeztetve kell kialakítani. A díjakat idõben és
mértéküket tekintve fokozatosan kell bevezetni.
(4) A díjakról rendelkezõ külön törvényekben úgy kell meghatározni a
felhasználás céljait és módját, hogy a befolyt összeg döntõ része a díj
fizetésének meghatározásakor alapul vett környezetterhelés, illetõleg
környezeti igénybevettség mérséklésére legyen fordítható.
(5) A díjak befizetése törvényben meghatározott alapokba történik.
Környezetterhelési díj
60. §
(1) A környezethasználó a levegõbe, vízbe, földbe, juttatott egyes anyagokkal
vagy energiakibocsátással okozott terhelés után környezetterhelési díjat
köteles fizetni.
(2) A környezetterhelési díj fizetésére kötelezett környezethasználó köteles
az általa okozott terhelést nyílvántartani, arról adatokat szolgáltatni,
illetve bevallást tenni.
(3) A környezetterhelési díj olyan anyagra és energiafajtára határozható meg,
amelyekre érvényes mérési szabvány van, illetve amelynek kibocsátása
anyagmérleg vagy mûszaki számítás alapján megbízhatóan megállapítható.
(4) Az (1) bekezdés szerint meghatározott környezeti elemekbe juttatott
szennyezõanyagok után fizetendõ környezetterhelési díjat egyes anyagokra,
energiafajtákra vagy ezek csoportjára külön-külön, a kibocsátott anyag vagy
energia mennyiségével arányosan kell meghatározni. Az arányossági tényezõ
területi kategóriától és a kibocsátási határértékektõl függõen eltérõ
lehet.
(5) A környezetterhelési díj fizetési kötelezettség alá tartozó anyagok,
energiafajták körét, a díj mértékét, továbbá a nyílvántartás és az
adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.
Igénybevételi járulék
61. §
(1) A környezet valamely elemének egyes igénybevételi módjai után a
környezethasználó igénybevételi járulékot köteles fizetni.
(2) Nem kell igénybevételi járulékot fizetni olyan környezeti elem
igénybevételéért, amely után a környezethasználó bányajáradékot fizet (Bt.
20. §).
(3) Az igénybevételi járulék fizetésére kötelezett környezethasználó köteles
az igénybevétel mértékét nyílvántartani, arról adatokat szolgáltatni,
illetve bevallást tenni.
(4) A környezeti elem igénybevétele után fizetendõ járulékot a környezeti
elem igénybe vett mennyiségével arányosan kell megállapítani. Az
arányossági tényezõ területi kategóriától függõen eltérõ lehet.
(5) Az igénybevételi járulék fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó
tevékenységek és igénybevételek körét, a járulék mértékét, továbbá a
nyílvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.
Termékdíj
62. §
(1) A környezetet, vagy annak valamely elemét a felhasználása során, vagy azt
követõen különösen terhelõ, illetõleg veszélyeztetõ egyes termékek
elõállítását, behozatalát, forgalmazását, egyszeri termékdíj fizetési
kötelezettség terheli.
(2) A termékdíj fizetésére kötelezett gyártó, importáló és forgalmazó köteles
a termék mennyiségét és forgalmát nyílvántartani, arról adatot
szolgáltatni, illetve bevallást tenni.
(3) A termékdíj fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó termékek körét, a
díj mértékét, a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény
határozza meg.
(4) A termékdíj mértékét, az elõállított, behozott, illetve forgalmazott
termék egységnyi mennyiségére kell megállapítani.
(5) A termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó egyes elhasználódott
termékek visszafogadására és megfelelõ kezelésére a termék elõállítója,
illetõleg forgalmazója, ideértve az importõrt is, jogszabály rendelkezése
alapján kötelezhetõ.
(6) A visszafogadási kötelezettséggel terhelt termék termékdíját - az 59. §
(4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a visszafogadott,
elhasználódott termékek hasznosítására, vagy ártalmatlanítására, illetve az
ezt megvalósító beruházások finanszírozására kell fordítani.
Betétdíj
63. §
(1) Jogszabály állapítja meg azon termékek körét, amelyeknek visszafogadása a
környezet terhelésének, szennyezésének csökkentése érdekében indokolt. A
visszafogadás ösztönzésére a termék forgalmazójának betétdíjat kell
felszámítania.
(2) A betétdíjas termék forgalmazója köteles a használt termék
visszavételérõl és megfelelõ kezelésérõl gondoskodni, továbbá a
forgalmazáskor felszámított betétdíjat a termék visszaszolgáltatójának
megfizetni.
VII. fejezet
A KÖRNYEZETVÉDELMI IGAZGATÁS
A környezetvédelmi igazgatás
64. §
(1) A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik
a) a környezetvédelmi hatósági tevékenység ellátása, így különösen a
környezethasználat - e törvényben meghatározott szabályok szerinti -
engedélyezése, a környezetért való közigazgatási jogi felelõsség
érvényesítése;
b) az Információrendszer mûködtetésével kapcsolatos feladatok ellátása;
c) anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi szempontból
történõ minõsítési rendszerének meghatározása, forgalomba hozataluk,
illetõleg alkalmazásuk engedélyezése;
d) a környezeti károk elhárítására irányuló feladatok szervezése.
(2) A környezetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok
rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet,
továbbá a területi környezetvédelmi hatóságok, illetõleg más
államigazgatási szervek, a települési önkormányzat és szervei, valamint a
jegyzõ látják el.
A környezetvédelmi hatósági feladatok ellátása
65. §
(1) A környezetvédelmi hatósági feladatokat elsõ fokon:
a) az önkormányzati hatáskörbe nem tartozó ügyekben - ha jogszabály
másként nem rendelkezik - a területi környezetvédelmi hatóság (a
továbbiakban: felügyelõség);
b) az önkormányzati hatáskörbe tartozó ügyekben - külön jogszabályok
rendelkezései szerint - a polgármester, (fõpolgármester), illetve a
jegyzõ (fõvárosi fõjegyzõ) (a továbbiakban együtt: önkormányzati
környezetvédelmi hatóság)
látja el.
(2) A felügyelõség feladat- és hatáskörét a Kormány, illetékességi területét
a miniszter rendeletben állapítja meg.
(3) A felügyelõség az önkormányzatok feladat- és hatáskörét érintõ
környezetvédelmi ügyekben együttmûködik az illetékességi területén mûködõ
önkormányzati környezetvédelmi hatóságokkal és segíti õket környezetvédelmi
feladataik ellátásában.
A környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése
66. §
(1) A környezethasználat
a) környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek esetén a
felügyelõség által - más, a létesítéssel összefüggõ engedélyeket
megelõzõen - kiadott környezetvédelmi engedély (70. § (2) bek. b) pont;
71. § (4) bek. a) pont);
b) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek
esetén a felügyelõség által kiadott környezetvédelmi mûködési engedély
(79. § (1) bek. a) pont);
c) egyéb, az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó - a külön
jogszabályokban meghatározott - esetekben a felügyelõség, illetõleg az
önkormányzati környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt:
környezetvédelmi hatóság) által kiadott határozat, vagy szakhatósági
állásfoglalásuk figyelembevételével más hatóság által kiadott határozat
jogerõre emelkedését követõen kezdhetõ meg, illetõleg folytatható.
(2) A felügyelõség az (1) bekezdésben meghatározott hatósági határozatokról,
illetõleg szakhatósági állásfoglalásokról hatósági nyilvántartást vezet.
Környezeti hatásvizsgálat
67. §
(1) A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése
elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.
(2) A környezeti hatásvizsgálat szempontjából:
a) környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységnek minõsül valamely
- a Kormány által rendeletben meghatározott - létesítmény vagy mûvelet
telepítése, megvalósítása, meglévõ létesítmény vagy mûvelet felhagyása,
jelentõs bõvítése, valamint a technológia- és a termékváltás, illetve
ezek jelentõs módosítása;
b) kérelmezõ: az a) pontban meghatározott tevékenység kezdeményezõje,
illetõleg gyakorlója.
68. §
(1) A hatásvizsgálat elõkészítõ és - szükségessége esetén e törvény szabályai
szerint - részletes vizsgálati szakaszból áll.
(2) A hatásvizsgálati szakaszok eredményeit a kérelmezõnek
a) elõzetes környezeti tanulmányban és
b) részletes környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia.
(3) A hatásvizsgálat során fel kell tárni a tevékenységhez közvetlenül
kapcsolódó más mûveletek, továbbá a meghibásodás vagy baleset miatt várható
környezeti hatás okát is.
Elõzetes környezeti tanulmány
69. §
(1) A tevékenység megkezdésének szándékát a kérelmezõnek be kell jelentenie
(a továbbiakban: kérelem) a felügyelõségnek. A kérelemhez elõzetes
környezeti tanulmányt kell csatolni.
(2) Az elõzetes környezeti tanulmánynak tartalmaznia kell:
a) a tervezett tevékenység célját, telepítési és technológiai
lehetõségei leírását;
b) az a) pontban foglaltak megvalósításából származó, várható
környezetterhelés és a környezeti elemek közvetlen igénybevételének
leírását;
c) a környezetre várhatóan gyakorolt hatások elõzetes becslését,
továbbá új telepítés esetén a telepítés helyén a tájban és ökológiai
viszonyokban várható változások részletes leírását;
d) azokat a kérdéseket, amelyek csak további, részletes hatásvizsgálat
alapján válaszolhatók meg;
e) azoknak az adatoknak a megjelölését, amelyek törvény értelmében
államtitkot, szolgálati (üzleti) titkot képeznek.
70. §
(1) A felügyelõség az elõkészítõ szakaszban szakhatóságként bevonja minden
esetben:
a) az illetékes természetvédelmi igazgatóságot, illetve nemzeti park
igazgatóságot;
b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei
intézetét;
c) szükség szerint a tevékenység környezetre gyakorolt hatásaival,
veszélyeivel, illetve a biztonsággal összefüggésben hatáskörrel
rendelkezõ más szakhatóságot.
(2) A kérelem és az elõzetes környezeti tanulmány alapján a felügyelõség:
a) részletes környezeti hatástanulmány benyújtását írja elõ, és
meghatározza a részletes hatástanulmány készítése során vizsgálandó
kérdéseket, illetõleg
a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározható/kielégítendõ
követelményekkel
b) kiadja - a telepités tervezett helye (helyei) szerint illetékes
települési önkormányzatok egyidejû tájékoztatásával - a tevékenységhez
szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy
c) a kérelmet elutasitja.
(3) A felügyelõség a környezetvédelmi engedélyt visszavonja, ha a jogerõre
emelkedéstõl számított három éven belül a tevékenységet, illetve az ahhoz
szükséges építési elõkészítési munkákat nem kezdték meg, illetõleg ha a
jogosult nyilatkozik arról, hogy a környezetvédelmi engedéllyel nem kíván
élni.
A részletes környezeti hatástanulmány
71. §
(1) Az elõzetes környezeti tanulmány alapján készítendõ, helyszíni
vizsgálatokkal alátámasztott részletes környezeti hatástanulmánynak - a
felügyelõség által meghatározott mélységben és részletezettségben -
tartalmaznia kell:
a) a 69. § (2) bekezdés a)-h) pontjában foglaltak részletes leírását
(dokumentációját);
b) a hatásterületek behatárolását, ideértve a térképi bemutatásukat is,
és e területek környezeti állapotának ismertetését a tevékenység
megvalósítása nélküli helyzetben;
c) a környezet állapotában a tevékenység következtében létrejövõ
változások elõrejelzését és értékelését, az élõvilágra gyakorolt
hatását;
d) a környezeti állapotváltozások miatt várható egészségügyi, gazdasági
és társadalmi következmények becslését, továbbá a változások becsült
gazdasági és társadalmi hatását;
e) a lehetséges szennyezéseket és károsításokat megelõzõ, csökkentõ,
illetve elhárító intézkedések meghatározását;
f) a környezetre gyakorolt hatások - a tevékenység folytatása során
történõ - mérésének, elemzésének és a tevékenység felhagyását követõ
utóellenõrzésének módját;
g) a részletes hatástanulmány összeállításához felhasznált adatok
forrását, a hatásvizsgálatban alkalmazott módszereket, azok korlátait és
alkalmazási körülményeit, az elõrejelzések érvényességi határait
(valószínûségét), a hatások és vizsgálati eredmények értékelésénél
felmerült bizonytalanságokat;
h) a felhasznált tanulmányok listáját, a tanulmányokhoz való hozzáférés
módját;
i) a nyilvánosság számára közérthetõ összefoglalót.
(2) A felügyelõség a részletes vizsgálati szakaszba bevonja a 70. § (1)
bekezdésében meghatározott szakhatóságokat.
(3) A részletes vizsgálati szakaszban közremûködõ szakhatóság - szakhatósági
állásfoglalásában - nyilatkozhat arról is, hogy a kérelmezõ által
szolgáltatott adatok alapján a hatáskörébe tartozó elvi, illetve
területfelhasználási engedélyt külön eljárás nélkül a környezetvédelmi
engedély megadásával egyidejûleg megadja.
(4) A felügyelõség az ügyben rendelkezésre álló összes adat alapján határoz
és
a) kiadja a tevékenység gyakorlásához szükséges környezetvédelmi
engedélyt, vagy
b) a kérelmet elutasítja.
(5) A környezetvédelmi engedély visszavonására a 70. § (3) bekezdésében
foglaltakat kell alkalmazni.
A környezetvédelmi engedély tartalma
72. §
(1) A környezetvédelmi engedély megadására vonatkozó határozatnak
tartalmaznia kell:
a) az engedélyes és az engedélyezett tevékenység megnevezését, adatait,
továbbá az engedély érvényességi idejét:
b) azokat a környezetvédelmi elõírásokat, valamint jogszabályban
meghatározott biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket,
amelyek kielégítése az engedélyezett tevékenység telepítésének,
megvalósításának, módosításának, végzésének és felhagyásának feltétele;
c) a szakhatóságok környezetvédelemmel összefüggõ állásfoglalását;
d) indoklásában részletes ismertetést azokról a körülményekrõl, amelyek
figyelembevételével a felügyelõség az engedélyt megadta, illetõleg
amelyekre döntését alapította.
(2) A környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító döntésnek részletes
indoklást kell tartalmaznia, ebben közölni kell azokat a tényeket és
megfontolásokat, melyekre a felügyelõség az elutasítást alapította. Egyben a
kérelmezõt tájékoztatni kell, hogy az elutasított kérelemtõl eltérõ
megoldással a tevékenység lehetséges-e, vagy arra az adott térségben
egyáltalán nincs lehetõség.
Környezetvédelmi felülvizsgálat
73. §
(1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és
megismerésére, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés
ellenõrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban:
felülvizsgálat) kell végezni.
(2) A felülvizsgálat szempontjából:
a) tevékenységnek minõsül valamely - a környezet igénybevételével,
veszélyeztetésével vagy környezetszennyezéssel járó - mûvelet, illetõleg
technológia folytatása, felújítása, helyreállítása és felhagyása;
b) érdekelt az a) pontban meghatározott tevékenység gyakorlója.
74. §
(1) A felügyelõség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának
feltárása érdekében teljeskörû vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi
akkor, ha környezetkárosításra utaló körülményt, vagy állapotot észlel.
(2) A felügyelõség felülvizsgálatot rendel el, ha az érdekelt
a) környezetvédelmi engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély
nélkül kezdett meg, vagy ha
b) kiemelten védett, védett, illetõleg védõterületen (nemzeti park,
természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, vízminõségvédelmi terület,
hidrogeológiai védõterület, ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek
védõterületei) a környezetet veszélyeztetõ tevékenységet folytat.
75. §
(1) A teljeskörû felülvizsgálatnak ki kell terjednie:
a) az alkalmazott technológiák ismertetésére, a berendezések mûszaki
állapotának, korszerûségének bemutatására;
b) a tevékenység folytatása során okozott környezetterhelések és
igénybevételek adatokkal alátámasztott bemutatására;
c) a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó mûveletekre, különösen az
anyagforgalomra, a be- és kiszállításra, a hulladék- és
szennyvízkezelésre;
d) az esetleg bekövetkezõ meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa
miatt feltételezhetõen a környezetbe kerülõ szennyezõ anyagok és energia
meghatározására;
e) a környezeti károk megelõzése, illetve elhárítása érdekében tett,
valamint tervezett intézkedések bemutatására;
f) a tevékenység felhagyása után teendõ intézkedésekre.
(2) A felülvizsgálat során a környezetterhelés megszüntetésének - s ha ez nem
lehetséges - mérséklésének lehetõségeit és feltételeit meg kell határozni.
(3) A részleges felülvizsgálatnak az (1) és (2) bekezdésben írt feltételek
közül a felügyelõség által megjelöltekre kell kiterjednie.
76. §
(1) A felülvizsgálatot az érdekelt saját költségén maga végezheti, illetõleg
ilyen vizsgálat végzésére feljogosított személlyel/szervezettel
végeztetheti.
(2) Az érdekelt felelõsséggel tartozik a felülvizsgálat hitelességéért,
illetõleg a közölt adatok valódiságáért.
(3) A felügyelõség, ha ellenõrzése során a felülvizsgálat eredményének hibás
voltáról, illetve tartalmának részbeni vagy teljes valótlanságáról gyõzõdik
meg, az érdekelt költségén uj felülvizsgálatot végeztet (megismételt
felülvizsgálat).
(4) A felügyelõség a megismételt felülvizsgálatról az érdekeltet köteles
értesíteni; az érdekelt pedig köteles a felügyelõségnek, illetve a
felügyelõség által megbízott szervezet(ek)nek a kért adatokat szolgáltatni
és a kiegészítõ méréseket elvégez(tet)ni.
A környezetvédelmi teljesítményértékelés
77. §
Az érdekelt saját környezetvédelmi teljesítménye értékelésére, (tevékenysége
átvilágítására) tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának megismerésére
felmérést végezhet (végeztethet) és - kérelmére - azt a felügyelõség
jóváhagyja.
A felülvizsgálat és a teljesítményértékelés közös eljárási szabályai
78. §
A 73. § szerinti - a felülvizsgálat eredménye alapján indult - eljárásban,
illetõleg a 77. § esetén a felmérés eredményének jóváhagyásakor az illetékes
természetvédelmi, nemzeti park igazgatóságot, az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fõvárosi) intézetét, valamint az ügyben
érdekelt - és külön jogszabályban hatáskörrel felruházott - más hatóságokat
szakhatóságként be kell vonni.
79. §
(1) A felülvizsgálat eredménye alapján a felügyelõség
a) engedélyezi a tevékenység folytatását (a továbbiakban: mûködési
engedély);
b) az engedély megadásával egyidejûleg a szükséges környezetvédelmi
intézkedések megtételére kötelezi az érdekeltet, ideértve a 72. § (1)
bekezdés b) pontjában foglalt biztosítékadási és céltartalék képzési
kötelezettségeket is;
c) felfüggeszti a tevékenység folytatását, illetõleg az erre
hatáskörrel rendelkezõ szervnél azt kezdeményezi és meghatározza a
tevékenység folytatásának környezetvédelmi feltételeit.
(2) A 77. § szerint végzett felmérés jóváhagyásakor a felügyelõség
egyszerûsített határozatot hoz (Ae. 43. § (2) bekezdés), illetõleg az
eljárást tovább folytathatja az (1) bekezdés b)-c) pontja rendelkezéseinek
megfelelõ alkalmazásával.
80. §
A 74. § (2) bekezdése a) pontja esetén - a nyilvánosság bevonásának
biztosítása érdekében - a felügyelõség köteles tárgyalást tartani.
81. §
A határozatnak tartalmaznia kell:
(1) A 79. § (1) bekezdés a) pontja esetén:
a) a tevékenység és az érdekelt megnevezését, valamint a tevékenység
célját;
b) a tevékenység folytatásának helyét és hatásterületének
behatárolását;
c) a tevékenységet jellemzõ - a 75. § alapján megállapított - adatokat;
d) a tevékenységgel összefüggõ környezetvédelmi elõírásokat; e körben a
környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérések rendjét,
dokumentálását, az ebbõl származó adatok szolgáltatásának és
értékelésének módját;
e) a határozat érvényességi idejét.
(2) A 79. § (1) bekezdés b) pontja esetén az (1) bekezdésben elõírtakon túl:
a) a tevékenység folytatásához szükséges intézkedések meghatározását;
b) a környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérõhelyek
kialakítását;
c) az intézkedések sorrendjét és azok idõbeli ütemezését.
(3) A 79. § (1) bekezdés c) pontja esetén:
a) a kötelezett megnevezését;
b) a megállapított kötelezettség tartalmát, teljesítésének módját és
határidejét;
c) mindazokat a lényeges elõírásokat (feltételeket), amelyeket a
tevékenység során meg kell tartani, illetve teljesíteni kell;
d) a káros állapot és az okozott káros hatás megszüntetésére vonatkozó
követelményeket és az azok kielégítésére alkalmazható általános
megoldásokat (azok lehetséges változatait).
Bejelentési kötelezettség, ellenõrzés
82. §
(1) A mûködési engedélyben, illetõleg a 66. § (2) bekezdésének c) pontja
szerinti döntésben alapul vett körülmények jelentõs megváltozását, továbbá
a tulajdonos változást az érdekelt köteles a felügyelõségnek 15 napon belül
bejelenteni.
(2) A környezetvédelmi felügyelõség hivatalból is vizsgálja a
környezetvédelmi engedélyben, illetõleg az (1) bekezdés szerinti döntésben
alapul vett körülmények változását. Ha ezek jelentõsen eltérnek az
engedélyezéskori körülményektõl, a környezetvédelmi hatóság
felülvizsgálatot rendelhet el, amelynek elbírálásáig a tevékenység
folytatását részlegesen vagy teljesen korlátozhatja, vagy felfüggesztheti,
illetõleg az erre hatáskörrel rendelkezõ szervnél ezt kezdeményezi. Az (1)
bekezdésben meghatározott bejelentés elmulasztása esetén a hatáskörrel
rendelkezõ szerv felfüggeszti a tevékenységet.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából jelentõs változásnak
minõsül a körülmények, a technológia megváltoztatása, valamely környezeti
terhelésnek vagy igénybevételnek az engedélyezettnél nagyobb mértéke.
83. §
Csõdeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás esetén a tevékenységgel
esetlegesen okozott környezetkárositás, illetõleg környezetkárosodás
feltárása, megszüntetése érdekében a külön törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni.
Anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi minõsítése
84. §
(1) A környezetre veszélyt jelentõ, megfelelõ kezelés vagy kialakítás
hiányában azt szennyezõ termékeket és technológiákat környezetvédelmi
szempontból - minõsítettség hiányában - minõsíteni kell, és gondoskodni
kell a minõség biztosításának feltételeirõl.
(2) A környezetre veszélyt jelentõ anyagokat, azok esetleges környezetbe
kerülésükkor érvényesülõ környezeti hatásuk alapján - külön jogszabály
szerint - veszélyességi fokozatokba kell sorolni.
(3) A környezetvédelmi követelményeket érvényesíteni kell az anyagok,
termékek és technológiák egyéb célu minõsítése során is.
(4) A minõsített anyag, termék vagy technológia környezeti veszélyeirõl és
hatásairól, a felszámolás, valamint az elhasználódás utáni kezelés
feltételeirõl és módjáról a használati utasításban a gyártónak, illetve a
forgalmazónak tájékoztatást kell adnia.
85. §
Egyes, a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és termékek elõállítását,
behozatalát, forgalmazását, technológiák alkalmazását a minõsítésen túl külön
engedélyhez kell kötni, illetve szükség esetén meg kell tiltani.
86. §
Azon termékekre és technológiákra, amelyek a hagyományos, azonos vagy hasonló
funkciójú termékeknél és technológiáknál bizonyítottan kisebb
környezetveszélyeztetést, illetve környezetterhelést okoznak, környezetkímélõ
termék vagy technológia megkülönböztetõ jelzés alkalmazható.
Határértékek
87. §
(1) A határértékeket igénybevételiT/17.. § (1) bekezdés; 19. § (1) bekezdés/,
illetõleg kibocsátási és szennyezettségi T/35.. §/ határértékként kell
meghatározni.
(2) A védendõ környezeti elem sajátosságaitól, illetõleg a szennyezés
jellegétõl függõen meghatározhatók:
a) általános jellegû,
b) területi,
c) helyi,
d) védelmi övezetekre vonatkozó
ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkivüli helyzetben
alkalmazandó határértékek.
88. §
(1) A környezetbe kibocsátható anyagok mennyiségét, minõségét,
koncentrációját, a kibocsátható energia minõségét és mértékét (a
továbbiakban: kibocsátási határérték) a környezet, illetve a befogadó elem
állapotának, a természetes vagy közel természetes állapot megõrzéséhez,
illetõleg helyreállításához meghatározott célállapotának
figyelembevételével kell megállapítani.
(2) Kibocsátási határértéket a környezetterhelést okozó tevékenységre,
termékre (a továbbiakban együtt: szennyezõforrás) kell megállapítani.
(3) Kibocsátási határérték megállapítható:
a) valamely termékre (termék határérték);
b) valamely technológiára, vagy szennyezõanyagra jellemzõ kibocsátás
mennyiségére (technológiai határérték; amely lehet kibocsátási
koncentráció vagy anyagfelhasználás, termelés, energiatermelés
mennyiségére vonatkozó fajlagos érték, stb.);
c) adott területen a szennyezõforrás által kibocsátható szennyezõanyag
vagy energia mennyiségére (területi határérték);
d) meghatározott területre vagy termelési ágra, szennyezõforrás
csoportra vonatkozó összmennyiségben.
89. §
(1) A kibocsátási határértékek megállapításánál figyelembe kell venni a
környezet, illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát, az elérhetõ
legjobb, legkorszerûbb védekezést biztosító technológiákat. Bevezetésükkor
biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési idõt.
(2) A kibocsátási határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a
természeti folyamatok és az egyes környezetterhelõ tényezõk várható
együttes hatását is.
(3) A kibocsátási határértéket a miniszter - az érdekelt miniszterekkel
együttesen kiadott - rendeletben, vagy e rendeletben meghatározott
esetekben a környezetvédelmi hatóság állapítja meg.
A környezetvédelmi közigazgatási szervek
hatósági eljárásának különös szabályai
90. §
A környezetvédelmi hatósági eljárásokra - e törvényben foglalt eltérésekkel -
az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell
alkalmazni.
Elintézési határidõk
91. §
Környezetvédelmi engedély megszerzésére, továbbá a mûködési engedély kiadására
irányuló eljárásban az ügyintézési határidõ kilencven nap.
Eljárás szakhatóságként
92. §
Környezetvédelmi ügyekben az eljárásban közremûködõ szakhatóság szakhatósági
nyilatkozatát a megkeresést követõ harminc napon belül köteles megadni.
Tárgyalás
93. §
(1) A felügyelõség részletes környezeti hatástanulmány benyújtása esetén - a
nyilvánosság bevonásának biztosítása érdekében - köteles tárgyalást
tartani, kivéve, ha a tevékenység katonai titokvédelem alá esik. Ebben az
esetben is a katonai tevékenységbõl eredõ, polgári területet érintõ
környezeti hatásokról a felügyelõség az érintett önkormányzatot
tájékoztatja.
(2) A tárgyalás helye a tevékenység telepítési helye szerint illetékes,
illetve a leginkább érintett egy vagy több település önkormányzatának
hivatalos helyisége, ahova a felügyelõség meghívja az ügyben érdekelt
szakhatóságokat (70. § (1) bek.), az érintett lakosságot, valamint az
érintett önkormányzatokat (4. § p) pont), a kérelmezõt, továbbá a
környezetvédelmi érdekek képviseletére alakult egyesületet és más
társadalmi szervezetet, ha ezek részvételi szándékukat bejelentették és
ügyféli minõségüket (97. § (1) bek.) igazolták.
(3) A tárgyalás napjáról, helyérõl és arról, hogy a részletes környezeti
hatástanulmány hol tekinthetõ meg, az érintett település(ek) lakosságát az
érintett önkormányzat(ok) - közzététel útján - értesíti(k).
(4) A közzétételnek legalább harminc nappal a tárgyalás idõpontja elõtt kell
megtörténnie.
(5) A tárgyalás idõpontjáig az észrevételeket a felügyelõséghez vagy a
tárgyalás helye szerint illetékes önkormányzathoz lehet benyújtani.
(6) A felügyelõség az ügyben a környezeti hatás megítélése szempontjából
lényeges észrevételeket köteles a döntéshozatal elõtt érdemben vizsgálni.
(7) Több érintett önkormányzat esetén, vagy ha az érintettek számára
tekintettel ez indokolt, több helyszínen is tartható tárgyalás.
A tárgyalási jegyzõkönyv
94. §
A tárgyalásról a felügyelõség jegyzõkönyvet készít és arról a tárgyalást
követõ tizenöt napon belül másolatot küld a kérelmezõnek és az eljárásban
résztvevõ szakhatóságoknak. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell az észrevételek
érdemi összefoglalóját is. A jegyzõkönyv másolatát hozzáférhetõvé kell tenni
az érintett önkormányzatoknál és a felügyelõségnél.
Végrehajtható határozatok
95. §
A környezeti veszélyeztetéssel járó rendkívüli esemény kapcsán hozott
határozat elleni jogorvoslati kérelemnek a végrehajtására nincs halasztó
hatálya.
VIII. fejezet
AZ ÁLLAMPOLGÁROK RÉSZVÉTELE
A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN
96. §
(1) Az állampolgárok - e törvényben és más jogszabályban meghatározott módon
- jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati
döntések kialakításában, a hatóságok környezetvédelmi döntéseinek
meghozatalában.
(2) Mindenkinek joga, hogy környezeti veszélyeztetés vagy környezetkárosítás
esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmét erre felhívja. Az erre
vonatkozóan írásban tett felhívásra a hatáskörrel rendelkezõ - állami vagy
önkormányzati - szerv intézkedésének megtétele mellett a törvényben elõírt
határidõn belül érdemi választ köteles adni.
(3) Az állampolgári részvétel gyakorolható:
a) személyesen vagy képviselõ útján,
b) társadalmi szervezetek révén,
c) önkormányzatok útján.
Állampolgárok környezetvédelmi egyesülése
97. §
(1) Az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére
létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem
minõsülõ - a hatásterületen mûködõ - társadalmi szervezeteket a
környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban területükön az ügyfél
jogállása illeti meg.
(2) Az állampolgárok által környezetvédelmi érdekeik képviseletére
létrehozott egyesületeknek és más politikai pártnak nem minõsülõ
szervezeteknek (a továbbiakban: szervezet) joga, hogy tagsága érdekeit
képviselve
a) közremûködjön a mûködési vagy tevékenységi területét érintõ
területfejlesztési és környezetvédelmi tervek kidolgozásában;
b) részt vegyen - e törvény szabályai szerint - a környezeti
hatásvizsgálati eljárásban;
c) véleményezze a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati
jogszabályok tervezeteit.
(3) A szervezet a (2) bekezdés c) pontjában foglalt jogának érvényesítése
érdekében a jogszabályt elõkészítõ minisztériumnál, illetve települési
önkormányzatnál jelenti be véleményezési igényét.
(4) A minisztériumok évente - december 31-ig - a következõ évre tervezett
környezettel kapcsolatos jogszabályaik címszerinti jegyzékét megküldik a
miniszternek, aki azt közzéteszi a tárca hivatalos lapjában. A települési
önkormányzatok az általuk kiadni szándékozott ilyen jogszabályokról a
helyben szokásos módon adnak tájékoztatást.
98. §
(1) Környezeti veszélyeztetés esetén a szervezet a környezet védelme
érdekében jogosult fellépni és:
a) állami szervtõl, helyi önkormányzattól a megfelelõ, hatáskörébe
tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy a
b) környezethasználó ellen pert indítani.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti perben a szervezet kérheti a
bíróságtól, hogy a veszélyeztetõt
a) tiltsa el a jogsértõ magatartástól (mûködéstõl);
b) kötelezze a kár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére.
99. §
A 97. § (2) bekezdés c) pontja, valamint (3) bekezdése szerinti
véleményezési jog a szakmai érdekképviseleteket is megilleti.
IX. fejezet
Felelõsség a környezetért. A jogi felelõsség általános alapja
100. §
(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti,
szennyezi vagy károsítja, illetõleg tevékenységét a környezetvédelmi
elõírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértõ
tevékenység) az e törvényben foglalt és a külön jogszabályokban
meghatározott (büntetõjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi stb.)
felelõsséggel tartozik.
(2) A jogsértõ tevékenység folytatója köteles
a) az általa okozott veszélyeztetést, illetõleg környezet szennyezést
megszüntetni, illetõleg környezetkárosítást abbahagyni;
b) az általa okozott károkért helytállni.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedés elmaradása vagy
eredménytelensége esetén az erre jogosult hatóság, illetve a bíróság a
tevékenység folytatását korlátozhatja, az általa megállapított feltételek
biztosításáig felfüggesztheti, vagy megtilthatja.
101. §
(1) A jogsértõ tevékenységért való felelõsség a büntetõjogi és szabálysértési
jogi felelõsség kivételével - az ellenkezõ bizonyításáig - annak az
ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen
terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetõleg folytatták.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vélelem megdöntéséhez szükséges bizonyítékot az
ingatlan tulajdonosának, vagy birtokosának kell szolgáltatnia.
Kártérítési felelõsség
102. §
(1) A környezet igénybevételével illetõleg terhelésével járó tevékenységgel
vagy mulasztással másnak okozott kár környezetveszélyeztetõ tevékenységgel
okozott kárnak minõsül és arra a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott
veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait (Ptk. 345-346. §-ai)
kell alkalmazni.
(2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényét nem kívánja
érvényesíteni a károkozóval szemben - a károsult erre vonatkozó és az
elévülési idõn belül tett nyilatkozata alapján - a miniszter a Központi
Környezetvédelmi Alap javára az igényt érvényesítheti.
103. §
Ha a jogsértõ tevékenységet folytató személyében változás áll be, e
tevékenységet folytatóval szemben a jogutód felelõsségének szabályait kell
alkalmazni.
Környezetvédelmi bírság
104. §
(1) Aki jogszabályban, illetve hatósági határozatban a környezet védelmét
szolgáló elõírást megszeg, vagy azokban megállapított határértéket túllép,
- az általa okozott környezetszennyezés, illetõleg környezetkárosítás
mértékéhez és súlyához igazodó - környezetvédelmi bírságot köteles fizetni.
(2) A környezetvédelmi bírságot a környezetterhelési díjon felül kell
megfizetni.
105. §
A környezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetõjogi, a szabálysértési,
továbbá a kártérítési felelõsség, valamint a tevékenység korlátozására,
felfüggesztésére, tiltására, illetõleg a megfelelõ védekezés kialakítására
vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.
Környezetvédelmi megbízott
106. §
(1) A Kormány által jogszabályban meghatározott környezethasználatok esetén -
a környezetvédelemmel összefüggõ feladatok ellátása érdekében - megfelelõ
szakismerettel rendelkezõ környezetvédelmi megbízottat (a továbbiakban:
megbízott) kell alkalmazni, megbízni.
(2) A megbízott jogait és kötelezettségét, illetve feladatainak részletezését
írásban (munkaszerzõdésben, szerzõdésben, stb.) kell rögzíteni.
(3) A megbízott köteles elõzetesen felhívni a szervezet minden szerve és
tisztségviselõje figyelmét arra, hogy valamely tervezett intézkedés
környezetvédelmi jogszabályt, elõírást sért.
(4) Nem lehet megbízott, akit környezet sérelmével vagy veszélyeztetésével
kapcsolatos bûncselekmény miatt jogerõsen elítéltek, az ítélet hatálya
alóli mentesülésig.
X. fejezet
Záró rendelkezések
107. §
(1) Ez a törvény a kihírdetésétõl számított 180. napon lép hatályba,
egyidejûleg az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény
hatályát veszti.
(2) A Program hat évi idõtartamra szóló javaslatát elsõ ízben az
Országgyûléshez a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló
törvényjavaslattal egyidejûleg kell benyújtani.
(3) Az Országos Környezetvédelmi Tanácsot a törvény hatálybalépésével
egyidejûleg létre kell hozni, az ezzel kapcsolatos szervezõmunkát a
miniszter végzi.
(4) A törvény rendelkezéseit - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - az
elsõ foku határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.
(5) A környezeti elemekre és az azokat veszélyeztetõ tényezõkre vonatkozó uj
jogszabályok hatályba lépéséig a szabályozás tárgyát képezõ kormány-,
illetõleg miniszteri rendeletek elõírásait kell alkalmazni.
(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy:
a) megállapítsa a települési önkormányzat polgármesterének és
jegyzõjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét;
b) meghatározza a környezetvédelmi felügyelõségek feladat- és
hatáskörét;
c) szabályozza a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött
tevékenységek körét és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes
szabályait, illetõleg a tevékenységek körét szükség szerint, de legalább
két évente felülvizsgálja;
d) megállapítsa a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során
biztosítékadási kötelezettség, valamint céltartalék képzési
kötelezettség szabályait;
e) megállapítsa a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és
termékek elõállítása, behozatala, forgalmazása, valamint technológiák
alkalmazása, minõsítése és engedélyezése részletes szabályait;
f) meghatározza a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét,
megállapításának módját;
g) a környezetvédelmi szempontból minõsítendõ anyagok, termékek és
technológiák körét, szabályait, valamint a minõsítõ hatóságokat és
intézményeket, a minõsítés rendjét;
h) meghatározza azokat a környezethasználatokat, amelyek esetén
környezetvédelmi megbízottat kell alkalmazni.
(7) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel
egyetértésben
a) a környezetvédelmi felügyelõségek illetékességi területét;
b) a termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó elhasználódott
termékek visszagyûjtésére és megfelelõ kezelésére vonatkozó elõírásokat;
c) a környezetvédelmi szempontból minõsítendõ anyagok termékek és
technológiák körét, szabályait, valamint a minõsitõ hatóságokat és
intézményeket, a minõsítés rendjét;
d) a környezetkímélõ megkülönböztetés feltételrendszerét;
e) a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályait;
f) a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeit;
g) a felülvizsgálat végzéséhez szükséges jogosultság szakmai
feltételeit és a feljogosítás módját;
h) a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeit;
i) a hatósági nyilvántartás (66. § (2) bekezdés) vezetésének részletes
szabályait
rendeletben megállapítsa.
I N D O K O L Á S
Általános indokolás
A hatályos környezetvédelmi törvény megjelenése óta közel húsz esztendõ telt
el.
Az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény a maga idejében
elõremutató jogszabálynak számított és eleget tett annak a 70-es években
jelentkezõ követelménynek, hogy a környezetvédelem, mint társadalmi probléma,
a törvény szintjén nyerjen megfogalmazást. Ugyanakkor magán viselte az adott
korszak sajátosságait, így a törvény valójában nem jelentett a végrehajtás
számára igazi normát, a környezetvédelem nem épült be a társadalmi-gazdasági
folyamatokba. A törvény - a politikai rendszer korlátai miatt - nem
tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság és az
ellenõrzés számára.
Indokolja az új törvény kidolgozását az a jelentõs változás is, ami a
környezet védelmének nemzetközi téren való megítélésében végbement az utóbbi
két évtizedben. A környezeti elemek megóvásának és takarékos használatának
jelentõsége felértékelõdött. Az ENSZ égisze alatt kidolgozásra kerültek a
harmonikus fejlõdés alapelvei, és erre támaszkodva már több nemzetközi
egyezményt is kidolgoztak elsõsorban az országhatároktól függetlenül
jelentkezõ, vagy az azokon átterjedõ hatásokkal kapcsolatban. Ezeken túlmenõen
a fejlett országok egész sorában (pl. Európai Közösség, USA, Japán) jelentõsen
megszigorították, illetve szabályozták a különféle környezethasználatok
módját, mértékét határérték rendszerek kidolgozásával és elõírásával.
A rendszerváltást követõen a környezetvédelem megújításának igénye elemi
erõvel merült fel. Olyan törvény meghozatala vált szükségessé, amely a
megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között hatékonyan
képes érvényre juttatni a környezetvédelem egyetemes érdekeit.
A környezetvédelmi szabályozás megújítása elsõdlegesen a környezetbarát
jogrendszer fogalmával jellemezhetõ. E fogalom lényege, hogy a törvényalkotás
ill. törvényszerkesztés tekintettel van a környezet védelmének érdekeire. Nem
születhet a jövõben jogszabály úgy, hogy az nem harmonizál a környezetvédelem
alapvetõ célkitûzéseivel, sõt a hatályos joganyagot is felülvizsgálatakor, és
a környezetvédelmet érintõ meglévõ jogszabályokat is a fentieknek megfelelõen
módosítják.
Ugyanakkor nem képzelhetõ el környezetvédelmi jogi szabályozás önmagában
anélkül, hogy figyelemmel ne lenne a társadalmi- gazdasági élet más
vonatkozásait szabályozó jogi normákra.
Nem létezhet párhuzamosan egymás mellett a környezetvédelmi jogterület és a
rajta kivüli minden más jogterület. Ennek ellentmondásait a hatályos jog
érvényesülésének érzékelhetõ zavarai igazolták.
A környezetvédelmi törvény is csak akkor lesz tartós, ha szerves részévé válik
a jogrendszernek és hatást gyakorol arra, hiszen semmilyen szabályozás sem
lehet megalapozott napjainkban környezetvédelmi érintettség nélkül. Ez úgy
valósítható meg, hogy a törvény egyrészrõl tartalmilag összhangban áll a
jogrendszer egyéb elemeivel, másrészrõl pedig meghatározza a másutt
szabályozott, vagy szabályozandó kérdések környezetvédelmi szempontú, alapvetõ
követelményeit.
A fentiekbõl következik, hogy a Javaslat kódex-szerû szabályozási formát ölt,
amennyiben átfogja a környezetvédelmi jogterület alapvetõ intézményeinek
jelentõsebb részét, természetesen a részletszabályok nélkül. Ugyancsak
indokolt, hogy az egyes környezeti elemekre, környezeti hatásokra nézve is
adjon eligazítást a szabályozás. Természetesen nem lehetséges, sõt nem is
lenne célszerû, hogy a Javaslat felölelje az egyes környezetvédelmi
részterületek részletszabályait. Erre nézve külön törvényi és végrehajtási
rendeleti csokor létrehozása a követendõ megoldás.
A Javaslat kiemelkedõ jelentõségû szerepet tölt be a környezetvédelem
funkcióinak, szervezeti, intézményi rendszerének, eszközrendszerének, valamint
a piacgazdasági modellü országokra jellemzõ intézményeinek, az állami
kötelezettségvállalás, a társadalmi részvétel, illetve a felelõsségi viszonyok
rendezésében.
A Javaslat általános értékelése során tekintettel kell lenni arra, hogy a
környezetvédelem, mint a különbözõ jogágak találkozási pontjain elhelyezkedõ
komplex intézmény, a jogi szabályozás nézõpontjából is számos jogterületet
érint, beleértve a magánjogi, a közjogi, s ez utóbbin belül a közigazgatási
jogi hivatkozásokat is. A komplexitás azonban nemcsak a jogrendszer szintjén,
az egyes jogágak keresztmetszetében jelentkezik, hanem a jogi szabályozási
kérdések és a jogon kivûli, elsõsorban gazdasági-pénzügyi jellegû intézmények
összefüggésének, illetve kapcsolatrendszerének keresztmetszetében is. Ebbõl
adódóan a jogi szabályozás lehetõségeinek és korlátainak a környezetvédelem
területén történõ felmérése és érvényesítése a szabályozás realítását is
befolyásolhatja.
A Javaslat és a környezet egyes elemeire, illetve az azokat veszélyeztetõ
tényezõkre vonatkozó részletes szabályokat rendezõ jogi normák úgy
viszonyulnak egymáshoz, mint az egész és a részek. Ezért a Javaslatban minden
- a részletezõ törvényekben szabályozandó - terület alapvetõ elveinek és
rendelkezéseinek meg kell jelennie.
A kifejezetten környezetvédelmi szakterületi szabályok mellett a Javaslatnak
kell megalapoznia a környezetet leginkább igénybe vevõ vagy terhelõ gazdasági
tevékenységeket szabályozó jogi normáinak környezetvédelmi feltételrendszerét
is. Ezen megalapozó szerephez szervesen kell illeszkednie - egymást
kölcsönösen kiegészítve és támogatva - az élõ és élettelen természet, valamint
a kultúrális értékek védelmével kapcsolatos joganyagnak is. A korábbi
gondolkozáshoz képest markáns változást jelent az az alapelvi megfogalmazás,
amely szerint a passzív környezetvédelemmel szemben a környezeti károk
megelõzésére való törekvés a környezetvédelmi tevékenység vezérelve. Ezt az
elvet hangsúlyozza és vezeti végig a Javaslat.
Határozottan kívánja megfogalmazni az állam feladatait, kötelezettségeit és
anyagi helytállását, ezzel összhangban természetesen ugyanilyen
részletességgel az önkormányzatok szerepét is. Az alapelvek érvényesülése
érdekében jelentõs változást kell bevezetni a gazdasági szabályozó rendszer
kialakitása során. A Javaslat ennek alapfeltételeit teremti meg. Hosszabb idõ
óta hiányolt - Kormányrendelettel bevezetett - jogintézmény törvényi szintû
szabályozását tartalmazza a Javaslat a környezeti hatásvizsgálatról szóló
rendelkezések megalkotásával, ezzel is erõsítve a környezeti károk
megelõzésének alapelvét.
Hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való felelõsség szabályai is,
ráépülve a jelenlegi más jogterületi törvényekre, ahol kell, azoknak e
szabályokkal való összhangját is megteremtve.
Új elképzelést tükröznek a Javaslatban a társadalom részvételének szabályai, a
nyilvánosság elve és az információkhoz való jutás lehetõségeinek megteremtése.
Fontos elemként kerültek megfogalmazásra az oktatást és környezetesztétikai
tudatalakítást preferáló szabályok.
A jövõ tervezése szempontjából jelentõsnek itélhetõ új elem a nemzeti
környezetvédelmi program, amellyel az állam biztosítani kívánja a környezeti
egyensúly megõrzését, a megelõzést és a helyreállítási teendõk fokozatos
végrehajtását.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat a törvény céljaként a környezet megõrzését és az ember és
környezete harmonikus kapcsolatának kialakítását, környezeti elemeinek és
folyamatainak védelmét s egyben a környezetet megõrzõ fejlõdés biztosítását
mondja ki. A célok között alapelvi igénnyel mondja ki a törvény a megelõzés
elvét, a környezet terhelésének és szennyezésének csökkentését, a károsodott
környezet helyreállításának szükségességét, az emberi egészség védelmét, a
természeti erõforrásokkal való takarékos és környezetkimélõ gazdálkodás
kötelezettségét.
A környezeti elemek hosszútávú hasznosíthatóságának megóvása, az erõforrások
megújuló képességének megõrzése, a természetes környezeti folyamatok
zavartalan mûködése érdekében a Javaslat meghatározza azon feltételeket,
amelyek megvalósításának segítségével az alapvetõ célok eléhetõvé válnak, így
célozva meg
- az állam más politikai céljainak a környezetvédelem követelményeivel való
összhangját,
- a piacgazdaság kialakításának a harmónikus fejlõdés elvével való
összhangját,
- a környezetvédelem eszköz- és intézményrendszerének a méltányos
teherviselés elve szerinti kialakítását, és
- a környezet használata következtében fellépõ hatásokért
az azokat okozó alapvetõ felelõsségét,
valamint a lakosság részvételének biztosítását, a környezet védelmét szolgáló
közigazgatási eszközök kialakítását.
A 2-3. §-okhoz
A törvény hatályára vonatkozó rendelkezésekben a Javaslat a tárgyi hatály
körében szakít a hatályos környezetvédelmi törvény megközelítésével.
A tárgyi hatály szempontjából nem az "emberi környezetet" jelöli meg, hanem -
az emberközpontú felfogás helyett - az élõ szervezeteket helyezi a védelem
középpontjába, amelyet - a megelõzés elvének megfelelõen a környezeti elemek
biztosította életfeltételek védelmén keresztül óv meg.
Fontos rendelkezése a Javaslatnak a környezethasználat és a környezethasználó
fogalmának értelmezése. A két fogalom közül az alapfogalmak között határozza
meg a környezethasználatot, vagyis azokat a tevékenységeket, amelyek a
környezet állapotát meghatározó módon módosíthatják.
A törvény alanyi hatálya alá vonja mindazokat a környezethasználókat, akik
ilyen tevékenységet folytatnak.
A két fogalom a környezet és a környezetvédelem rendszerszemléletû
megközelítése mellett a Javaslat intézményein is túlmutat, mert törvényhez
kapcsolódó, vagy más környezetvédelmet is érintõ jogszabályokban is
használható.
A hatályra vonatkozó szabályok adnak eligazítást a "környezetvédelmi
jogterület" jövõbeni szabályozási strukturájára nézve is. A
környezethasználattal járó tevékenységeket szabályozó legfontosabb
törvénykezési tárgyakat azzal az igénnyel jelöli ki, hogy a megalkotandó
szabályok számára irányadóul szolgál a Javaslat.
A 4-5. §-okhoz
Az alapfogalmak a környezetvédelmi joganyag általános, elméleti módon
kifejthetõ és magasabb szinten összefogható meghatározásainak listáját adják,
s egyben a törvény alapvetõ fogalomrendszerét képezik.
A Javaslat fogalomrendszere igyekszik általánosan alkalmazható egységes
felfogásban meghatározni a környezetre gyakorolt, különbözõ mértékû valós vagy
potenciális hatásokat, valamint az ezekbõl származtatható környezeti állapotot
jellemzõ minõségeket.
Igy lényeges eleme a szabályozásnak a kibocsátás mértéke szerinti
megkülönböztetés: az általánosan vett terhelés, a bizonyos - jellemzõen
határértékkel meghatározott - mérték fölötti terhelés szennyezéskénti (a
terhelt közeg állapotának érzékelhetõ romlását okozó) értelmezése, majd a
terhelés további növekedésével a károsítás (a környezeti elem funkcióinak
helyreállítása már csak mesterséges beavatkozással valósítható meg, ha
egyáltalán megtehetõ) megjelölése.
A környezethasználatok hatásainak megfelelõen a környezet (vagy valamely
eleme) állapotának minõség szerinti megkülönböztetése is megtörténik. Az
általános jellemzõként használt állapot - elérve egy bizonyos minõségi,
"terheltségi" szintet - szennyezettségként jelenik meg, majd az állapot
további romlásával károsodásként, azonnali beavatkozást igénylõ állapotként
jelentkezik.
A Javaslat megfogalmazza a környezet erõforrásként felhasználható, korlátozott
mértékben rendelkezésre álló környezeti elemek igénybevételének jelentését is,
és ezzel módot ad azok mennyiségi védelmére is. Az igénybevétel, illetõleg az
ennek hatására bekövetkezõ igénybevettségi állapot szintén elérhet olyan
szintet, amely elõbb csak érezhetõen rontja az erõforráskénti elérhetõséget
vagy felhasználhatóságot, de az igénybevétel további növekedésével a
környezeti elem funkciónak helyreállítása már külön beavatkozással valósítható
csak meg. Ez utóbbi szintén környezetkárosításnak, illetve a kialakuló helyzet
károsodásnak minõsül.
A fogalomrendszer ilyen felépítése szakítást jelent a jelenleg is érvényes
renddel, amely szerint csak a káros szennyezést kell megakadályozni, illetve
jogi és pénzügyi eszközökkel visszaszorítani. A tervezet megteremti annak a
lehetõségét, hogy a határérték alatti szennyezõanyag kibocsátásokat is
korlátozzák. A meglévõ eszközök csak a nagymértékû, illetve a határérték
feletti szennyezõanyag kibocsátások visszafogására használhatók. Az pedig
tapasztalati tény, hogy a sok kis kibocsátás együttes hatása lehet éppolyan
kedvezõtlen, vagy még rosszabb is, mint egy-egy határérték felettié. Mindez
elmondható a környezeti elemek igénybevételével kapcsolatban is.
A környezetvédelmi szabályozás alapvetõ eszközei a különféle határértékek. A
Javaslat megteremti ezek bevezetésére, részletes szabályozására a törvényi
kereteket, mind a terhelések, mind az állapot minõsége, mind az igénybevételek
tekintetében.
Az olyan környezethasználatok jellemzésére, amelyeknél a felhasznált vagy
elõállított (keletkezõ) anyagok vagy energia tulajdonságai következtében
potenciális környezeti hatások lépnek fel, és az ezeknek megfelelõ védelmi,
biztonsági intézkedések megtételének elmulasztása, vagy baleset következtében
ténylegesen be is következhetnek, vezeti be a Javaslat a környezeti
veszélyeztetés fogalmát.
Meghatározza a Javaslat a környezet és a környezeti elemek tartalmát, megadja
a környezethasználat okozta hatás, annak hatásterülete és az azzal érintettek
értelmezését.
A leghatékonyabb, legjobb megoldás fogalmának bevezetésével a Javaslat
megteremti a környezetet érõ kibocsátások, valamint a környezetet
veszélyeztetõ létesítmények kialakításának és üzemeltetésének szabályozására
vonatkozó eszközt, amelyet a fejlett országokban már több éve elterjedten
alkalmaznak.
A 6-12. §-okhoz
A Javaslat a környezet védelmének alapelvei között a megelõzés és
helyreállítás, a felelõsség, az együttmûködés továbbá a tájékozódás, a
tájékoztatás, a nyilvánosság és a környezeti elemek egységes védelme elvét
határozza meg olyan igénnyel, hogy azok a törvény egészét, a környezetvédelmi
tevékenység minden mozzanatát át kell hogy hassák. A Javaslatban
megfogalmazott megoldások, intézmények visszatükrözik ezen elvek konkrét
megvalósulásának módjait.
A törvény általános jellegébõl következõen a Javaslat összefoglalja azokat az
átfogó, minden környezethasználóra, illetve jogi és természetes személyre
vonatkozó alapkövetelményeket, amelyeket a környezet, annak elemei és
természetes folyamatai megóvása érdekében bármilyen, a környezetre ható
tevékenység megkezdése és folytatása során be kell tartani.
A környezeti adatok nyilvánosságára, hozzáférhetõségére vonatkozó elõírásokkal
a Javaslat eleget kíván tenni az ezen a téren jelentkezõ általános társadalmi
elvárásnak. A kibocsátásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség várhatóan
számos környezethasználót fog visszatartani a környezet szennyezésétõl a
nyilvánosságtól való félelem miatt. (Több külföldi példa bizonyítja, hogy
bizonyos esetekben a nyilvánosságnak lehet akkora szennyezés-visszatartó
ereje, mint a környezetvédelmi hatósági tevékenységnek.)
A Javaslat itt csak általános megfogalmazását adja az alapelveknek. Azok
részletes kifejtésére a Javaslat késõbbi részeiben kerül sor. Így például az
V. fejezet szól a környezetvédelmi információrendszerrõl és tájékoztatásról, a
IX. pedig a környezetvédelemre vonatkozó szabályok megsértése miatti
felelõsségrõl.
A 13-32. §-okhoz
A Javaslat nem törekszik az egyes környezeti elemek, illetve az azokat
veszélyeztetõ tényezõk sajátosságainak megfelelõ szakterületi részletes
szabályok megalkotására, de megadja a környezeti elemek környezetvédelmi
szempontú értelmezését, valamint néhány, az elemek védelmét szolgáló, eddig
nem szabályozott alapkövetelményt. Ugyanakkor megteremti annak a lehetõségét,
hogy a szakterületi részletszabályok olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek
megoldása az eddigi lehetõségeknél sokkal hatékonyabb, és a környezeti
érdekeket jobban szolgáló szakmai munkát tegyenek lehetõvé.
Külön kiemelendõ a Javaslat 13. § (1) bekezdésében rögzített azon - eddig nem
érvényesült - követelmény, amely a környezeti elemek "egységükben és
kölcsönhatásukban" történõ védelmét irja elõ.
A 33-36. §-okhoz
A Javaslat e §-okban rendelkezik a különbözõ kiemelt védelemre érdemes
környezeti elemek különleges védelmi szabályokkal történõ megóvásáról. Ennek
érdekében elrendeli a célállapotok meghatározását és a kijelölhetõ védelmi
övezetekben a különbözõ környezethasználatok korlátozását. A veszélyeztetõ
tényezõk elleni védelem érdekében kibocsátási, igénybevételi, valamint
szennyezettségi határértékek megállapítását írja elõ.
Itt ad felhatalmazást a Javaslat a - többek között - ezekkel kapcsolatos
szakmai részletszabályok megállapítására, a törvényi intézkedések szakterületi
alkalmazási határainak meghatározására.
A célállapotok meghatározásának elrendelésével segíti mind a környezetvédelmi,
mind a gazdasági tervezést. A védelmi övezetekre vonatkozó elõírások lehetõvé
teszik egyrészt a megóvandónak tartott környezeti értékek, területek fokozott,
kiemelt kezelését (védett területek), másrészt a fokozott veszéllyel járó
tevékenységek környezetének biztonságba helyezését (védõ területek).
A 37-38. §-okhoz
A Javaslat az állam feladatai meghatározásával hangsúlyozni kívánja, hogy -
mint az irányadó államok jelentõs részében - az emberi környezet védelme az
állami célok egyike. A környezet védelmének állami célként való kezelése annak
kifejezése, hogy az állam és a társadalom léte, illetve rendje szempontjából a
környezetvédelem kiemelkedõen fontos.
Az állam feladata a környezet védelmének jogi szabályozása, a környezetvédelmi
jogok és kötelezettségek megállapítása, megtartásuk ellenõrzése, továbbá a
környezet védelmének tervezése, irányítása és igazgatása.
Mindezek teljesülésére az állam - többek között - jogi, gazdasági és mûszaki
szabályozórendszert alakít ki, mérõ-, megfigyelõ- és információrendszert tart
fenn és mûködtet, vizsgálja a környezeti elemek állapotát, kutatási-mûszaki-
fejlesztési tevékenységet végez, továbbá ellátja a környezetvédelem
közigazgatási feladatait, valamint a környezetvédelem oktatási, nevelési és
tájékoztatási tevékenységét.
A Javaslat - az Alkotmánnyal összhangban - kimondja, hogy az állam alapvetõ
feladata a környezetvédelmi jogok érvényesülésének biztosítása, valamint a más
államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött környezetvédelmi egyezmények
és szerzõdések megtartása.
A 39. §-hoz
A Javaslat az állami szervek feladatait az állami szervek hierarchiájának
megfelelõ rendszerben tárgyalja. E körben elsõ helyen az Országgyûlés
környezetvédelmi feladatait foglalja össze. Környezetvédelmi szempontból e
feladatok közül a legfontosabb, hogy - mivel az általános indoklásban említett
környezetbarát jogrendszer kialakításában az Országgyûlésnek, mint legfõbb
jogalkotó fórumnak példamutató és meghatározó szerepe van - törvényalkotó
munkája során tekintetbe kell vennie a környezetvédelmi érdekeket.
A 40. §-hoz
A Javaslat bevezeti a Nemzeti Környezetvédelmi Program intézményét, mint az
állami feladatok és célkitûzések Országgyûlés által jóváhagyott tervezési
rendszerét.
Biztosítani kívánja ezzel a környezetvédelmi szempontok érvényesülését a
társadalmi-gazdasági tervek, a gazdaságpolitikai döntések meghatározása,
továbbá a település- és területfejlesztés, valamint a nemzetgazdaság bármely
ágában folyó tevékenység megvalósulása során. A Program alapján hosszabb távra
szóló célok kitûzésével elõre tervezhetõ és rendszerezetté tehetõ a
környezetvédelem elõtt álló feladatok végrehajtása, miközben a nemzetgazdaság
más területei számára is elõre látható és kiszámítható lesz a rájuk háruló
környezetvédelmi feladatokból adódó "teher".
A 41. §-hoz
A Javaslat a környezetvédelem állami irányítási rendszerének szabályozása
körében a Kormány végrehajtói feladatairól rendelkezik. A 41. § tételesen
meghatározza a kiemelt környezetvédelmi feladatokat. Ezek finanszírozásáról
természetesen az állami költségvetésben kell gondoskodni. A Kormány terjeszti
jóváhagyás céljából az Országgyûlés elé a Program javaslatát és az annak
végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat, továbbá irányítja a Program
végrehajtását. Ezen szakasz egyik legfontosabb, az Alkotmánnyal összhangban
álló rendelkezése a környezet állapotáról, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi
Program végrehajtásáról - az Országgyûlésnek - történõ rendszeres beszámolási
kötelezettség elõirása.
A 42. §-hoz
A Kormány feladatkörének meghatározását követõen a Javaslat a
környezetvédelemért felelõs miniszter feladatait jelöli ki. A miniszter
hatáskörében ellátandó feladata az, hogy irányítsa a környezetvédelmi
tevékenységet, a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi feladatok
végrehajtását, valamint a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi
igazgatást. Ezen a szinten kell elemezni és értékelni a környezet állapotát és
védelmének helyzetét, a természeti erõforrásokkal való gazdálkodás
folyamatait, valamint a környezet védelmének, szabályozott használatának és
tervszerû fejlesztésének tapasztalatait.
A 43-44. §-okhoz
Alapvetõ társadalmi, gazdasági és politikai érdek fûzõdik ahhoz, hogy a
környezetvédelemmel összefüggõ jogi és gazdasági döntések elõkészítõje
elõzetesen vizsgáljon meg és értékeljen minden olyan tényezõt, amely a
tervezett intézkedés nyomán hatást gyakorol a környezetre. Ez az elõzetes
vizsgálat - a Javaslat szerint - az ország társadalmi-gazdasági terveinek
kialakításánál és a regionális jelentõségû fejlesztéseknél alapvetõ
fontosságú.
Az elõzetes vizsgálat során tekintettel kell lenni a jogszabály, illetõleg a
döntés alapján teendõ intézkedések környezetre gyakorolt közeli és távlati
hatásaira.
A 45. §-hoz
A Javaslat rendelkezik környezetvédelmi szakértõi testület létrehozásáról. Az
Országos Környezetvédelmi Tanács 21 tagú, s munkája a környezetvédelem
szakmai, társadalmi megalapozottságát szolgálja.
A Testület állást foglal a környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a
környezetvédelemmel összefüggõ jogszabályokkal és más döntésekkel
kapcsolatban, és a Kormány felkérésére egyéb környezetvédelmi ügyekben.
A Tanács tagjai a környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek
képviselõi, elismert környezetvédelmi szakemberek, tudósok, valamint a szakmai
és gazdasági érdekképviseleti szervek képviselõi.
A 46-47. §-okhoz
Az Önkormányzati Törvény (Öt.) 8. §-a a települési önkormányzat feladatai közé
sorolja az épitett és a természeti környezet védelmének kötelezettségét.
Ugyanott szerepel - többek között külön nevesítve - a csatornázás és a
települési környezet tisztaságának biztosítása. Az Öt.
feladatmeghatározásaiból azonban nem tûnik ki a környezetvédelmi feladatok
komplexitása, sõt az egyes feladatok a törvény különbözõ helyein bukkannak
fel. A felsorolásszerû, az egyes önkormányzati feladatok közötti
kapcsolódásokat csak részben figyelembe vevõ hatásköri leírások okozta
problémát oldja fel azzal a rendelkezéssel, amelyben a fõvárosi, a fõvárosi
kerületi, a megyei jogú városi és a városi önkormányzatnak elõírja - a Nemzeti
Környezetvédelmi Programban foglaltakkal összhangban - az önálló települési
környezetvédelmi program kidolgozását.
A nagyközségi ill. községi önkormányzat számára választási lehetõséget arra,
hogy a települési terv részeként vagy önállóan készítsen ilyet.
Meghatározza a javaslat, hogy a programnak mely területekre kell feltétlenül
kiterjednie, és megadja a felhatalmazást az elfogadott program végrehajtásához
szükséges eszközök (helyi környezetállapot értékelés, helyi rendelkezések és
határozatok, hatósági jogosítványok, beavatkozási lehetõségek)
meghatározására, kialakítására és alkalmazására.
Az 48. §-hoz
Az önkormányzatok önállóságára és helyi adottságaira tekintettel a tervezet az
általánosnál szigorúbb környezetvédelmi elõírások meghatározását is lehetõvé
teszi - Kormányrendeletben vagy törvényben meghatározott módon és mértékben.
Ez a megoldás a helyi szabályozásra való felhatalmazásból adódó szabadság
mellett garanciális elemeket is tartalmaz, mivel a lehetséges eltérések módját
és mértékét az általános szakterületi szabályozás határozza meg.
A környezetvédelmi kérdésekre alapvetõen helyben kell választ adni, de hatásuk
ritkán korlátozódik a probléma felmerülésének helyére.
A regionális, együttmûködésre épülõ gondolkodásmód, a tágabb környezet
érdekeinek figyelembevétele elõsegítése érdekében a Javaslat az önkormányzati
környezetvédelmi programok és döntések elõtti egyeztetést ír elõ a szomszédos
és más érintett önkormányzatokkal, illetõleg a területi rálátással bíró
környezetvédelmi hatóságokkal.
Az 49-52. §-okhoz
A környezet védelme, minõségének megõrzése, a természeti erõforrások
használatának felügyelete, illetve az ember és az élõvilág egészsége és
életminõsége szempontjából meghatározó környezeti állapotváltozások és
folyamatok feltárása, értékelhetõsége érdekében alapvetõ jelentõségû az
Országos Környezeti Információrendszer létesítése.
A környezetminõsítés szempontjából fontos, a környezeti elemekre és hatásokra,
a társadalmi-gazdasági információkra kiterjedõ, térképrendszerre épülõ
környezeti információs rendszernek egyaránt magában kell foglalnia a környezet
állapotát megfigyelõ, az adatgyüjtõ és a nyilvántartó alrendszereket.
A Javaslat szerint a rendszernek sokoldalúan kell kielégítenie, illetve
lehetõvé tennie a helyi, a területi és az országos adatszolgáltatásokat, a
szakmai feladatok ellátását, a nemzetközi információs és környezetértékelõ
rendszerekhez történõ kapcsolódást.
A költségvetési eszközökbõl létrehozott környezeti információs rendszer
müködésének egyik alapvetõ feladata a társadalom és a döntéshozók kielégítõ
tartalmú tájékoztatása. A tájékoztatás alapelve, hogy az állampolgároknak
joguk van megismerni a környezetre, és különösen annak állapotára vonatkozó
információkat. A Javaslat szerint a hatóságok kötelesek - külön jogszabályban
meghatározott idõközönként - a lakosságot a környezet állapotának alakulásáról
tájékoztatni.
Új elemként jelenik meg a Javaslatban bizonyos - környezetvédelemmel
összefüggõ - adatok és tények állami nyilvántartásokba történõ
bejegyezhetõsége. A rendelkezés célja, hogy az ingatlannyilvántartásból
hosszabb idõ eltelte után is mód legyen valamely terület környezeti
szennyezettségére vonatkozóan információt nyerni.
Az 53. §-hoz
A környezetvédelem eredményes mûködése szempontjából elengedhetetlenül
szükséges, hogy a tudományos kutatás, a mûszaki fejlesztés eredményeit a
környezetvédelem szolgálatába állítsák. A kor követelményei az ökológiai,
környezetvédelmi kutatások egyre szélesebb körre való kiterjesztését
indokolják. A Javaslat ezért szervezeti, munkamegosztási kérdésekrõl
rendelkezik, valamint az állam feladatait rögzíti ebben a környezetvédelem
szempontjából alapvetõ kérdéskörben.
Az 54-55. §-okhoz
A környezeti ismeretek iskolarendszeren belüli és kivûli terjesztése,
fejlesztése stratégiai jelentõségû állami feladat. A nevelési-oktatási-képzési
szinteken megfelelõ ismeretanyagra vonatkozó tartalmi követelményeket és a
szintek közötti koordinációt a miniszter által készitendõ környezeti program,
illetve a Nemzeti Alaptanterv végrehajtásában való közremûködés biztositja.
A környezeti oktatás állami feladatainak ellátása a mûvelõdésért és a
közoktatásért felelõs miniszter ágazati irányítói jogkörének fenntartása
mellett a környezetvédelmi miniszter kezdeményezõ részvételével és aktív
támogatásával történik. A környezeti tudatformálás iskolarendszeren kivüli
fejlesztését elkülönített állami pénzforrásból is támogatni kell.
Az állam a környezeti nevelés és oktatás feladatrendszerének megvalósításában
kezdeményezõen mûködik együtt a munkából részt vállaló szakmai szervezetekkel
és környezetvédelmi egyesületekkel.
Az 56. §-hoz
A környezetvédelem alapvetõ közgazdasági problémája, hogy a piac - külön
intézkedések nélkül - nem kényszeríti a környezeti terhek viselésére annak
okozóját. Emiatt az állam feladata a megfelelõ szabályozás kialakítása.
A környezetvédelem anyagi terheinek viselésében az államnak jelentõs, másra át
nem hárítható szerepe van. A környezethasználók, valamint az állam és az
önkormányzatok anyagi felelõsségének deklarálása után a Javaslat - garanciális
elemként - megnevez egyes finanszírozandó feladattipusokat, s ezeken belül
konkrét teendõket is megjelöl a Program végrehajtására, a környezeti
kárelhárításra, a környezet állapotának megismerésére, a környezetkímélõ
gazdálkodás elõsegítésére vonatkozóan.
A Javaslat iránymutatást ad a környezetvédelmi gazdasági szabályozás
kialakításának módjára, amikor követelményként fogalmazza meg a
versenysemlegességet és a hatékonyságot. Ez megfelel a környezetvédelem modern
felfogásának, valamint a nemzetközi gazdasági egyezményeknek, amelyek
megkövetelik, hogy a kívánt piacgazdasági célt szolgáló eszközök a piac
gazdaság, illetve a nemzetközi kereskedelem minél kisebb sérelmével járjanak.
A szabályozást igénylõ környezeti ügyek sokrétûségének megfelelõen a Javaslat
egyfelõl speciális környezetvédelmi szabályozó eszközöket javasol, másfelõl
megfogalmazza azt az elvárást, hogy a környezeti követelmények a gazdaság
általános szabályainak kialakítása során, különösen az adó-, vám-, verseny- és
árszabályozásban is érvényesüljenek.
Az 57-58. §-okhoz
Környezetvédelmi célú alapként a Javaslat a Központi Környezetvédelmi Alapot,
valamint a települések önkormányzatai által létrehozható önkormányzati
környezetvédelmi alapokat határozza meg. Ezek lehetõvé teszik a gazdaságtól
környezeti okból elvont összegek környezetvédelmi célú felhasználását, továbbá
megalapozzák a környezetvédelmi befektetések finanszírozásának biztonságát.
A Központi Környezetvédelmi Alapról szóló törvényt a Kormány külön
terjesztette az Országgyûlés elé 1992-ben. Az önkormányzat területén beszedett
egyes környezetvédelmi díjak és bírságok meghatározott hányada az adott
önkormányzat környezetvédelmi alapjának bevételét képezi.
Az önkormányzati környezetvédelmi alapok létrehozása önkéntes.
Létrehozásukról, az éves felhasználási tervrõl a települési önkormányzat
határoz. A környezetvédelmi célú pénzek rendeltetésszerû felhasználását
biztosítja az a kikötés, hogy az alapokból - környezetvédelmi bírságból,
díjból származó bevételük erejéig - csak környezetvédelmi beruházások vagy
tevékenységek finanszírozhatók.
A 59. §-hoz
A környezet veszélyeztetése, terhelése, igénybevétele után megállapítható
díjak azt a célt szolgálják, hogy a környezet megóvásának, illetve szennyezése
és károsítása elkerülésének vagy megszüntetésének költségeit, illetve azok egy
részét a környezethasználókra hárítsák át. Ennek következtében a
környezethasználók gazdasági döntéseiknél nem hagyhatják figyelmen kivûl a
környezetvédelmi költségeket, és így ösztönzik õket a környezethasználat
mérséklésére, ésszerûsítésére.
A Javaslatban nevesített egyes díjak megállapításának és mértékének ütemezett
bevezetése lehetõvé teszi a gazdálkodóknak az aránytalanul nagy alkalmazkodási
költségek elkerülését és környezetvédelmi intézkedéseik tervezhetõségét. Az
ütemezett bevezetés ugyanakkor ösztönzést jelent számukra, hogy
beruházásaiknál érvényesítsék a környezeti szempontokat.
A 60-63. §-okhoz
Környezetterhelési díjat törvény állapíthat meg egyes anyagoknak vagy
energiafajtáknak a levegõbe, vízbe, talajba juttatása miatt, a kibocsátott
anyag vagy energia mennyiségével arányosan. Ez arra ösztönözheti a
kibocsátókat, hogy kibocsátásaikat csökkentsék. A terhelési díjak
alkalmazásával érvényesíthetõ az az elv, hogy a határérték alatti kibocsátások
okozta környezetterhelés is minimalizálandó, mivel a kibocsátásoknak nem a
környezet terhelhetõsége kell hogy határt szabjon, hanem a minél jobb
környezeti állapotot kell célul kitûzni.
Hasonló célokra és okokra vezethetõ vissza az igénybevételi járulék
intézményének bevezetése. Ezt a környezeti elem erõforráskénti felhasználása
után, az igénybevett mennyiséggel arányosan kell a környezethasználónak
megfizetni.
Az igénybevételi járulék bevezetése várhatóan a környezeti erõforrásokkal való
takarékosabb gazdálkodásra, anyag- és energiatakarékos technológiák
bevezetésére fogja ösztönözni a környezethasználókat.
A termékdíjak bevezetése közvetett módon segíti elõ a környezet állapotának
javulását, mivel azokat nem a közvetlen környezetterhelés megvalósulása miatt,
hanem a késõbbi, potenciálisan bár, de bizonyosan bekövetkezõ terhelés
mérséklése céljából kell megfizetni.
Az egyes termékek funkciójuk betöltése során, használatukkal, valamint
elhasználódásuk után (általában hulladékként) terhelik vagy veszélyeztetik a
környezetet. E veszélyek és várható terhelések csökkentésének érdekében a
termék elõállítója és/vagy forgalmazója - külön törvényben meghatározott
termékek esetében - köteles a termék egységére megállapított díjat fizetni.
A termékdíjak rendszere várhatóan széles körben segíti elõ a környzetvédelem
megelõzési elvének érvényesülését, mivel egyrészt ösztönöz a tartósabb,
többször felhasználható termékek kifejlesztésére - ezzel kíméli a környezeti
erõforrásokat -, másrészt ösztönöz az elhasználódott termékek anyagának
ismételt felhasználására, termelésbe való visszavezetésére - szintén
csökkentve így a környezet igénybevételét - harmadrészt lehetõséget ad a
termékekbõl eredõ egyes környezetterhelések megelõzése vagy mérséklése anyagi
alapjainak megteremtésére.
A termékdíj hatásainak hatékonyabbá tételét szolgálja a betétdíj, amellyel a
termék fogyasztója ösztönözhetõ a már használhatatlanná vált vagy számára
feleslegessé vált használt termékek visszajuttatására a termelésbe.
A 64-65. §-okhoz
A közigazgatásban szükséges feladatok jogszabályban meghatározott módon való -
horizontális és vertikális - elkülönítése és a szervek ill. a szervezetek
közötti elosztása.
A Javaslat a környezetvédelmi szakigazgatás feladatainak definiálásával a
környezetvédelem államigazgatási és önkormányzati igazgatási tevékenységi
körének kereteit határozza meg: egyrészt a közigazgatásból a környezetvédelmi
igazgatás által elfoglalt területet, másrészt nevesíti az igazgatási
feladatokat, ezen belül is a környezetvédelmi hatósági feladatokat ellátó
szerveket.
A 66. §-hoz
A Javaslat a környezethasználat gyakorlását hatósági engedély megszerzéséhez
köti. Ez a megoldás a környezetvédelem engedélyezési rendszerét alapvetõen
megújítja és a környezethasználatot
- környezeti hatásvizsgálatra kötelezett létesítmények vagy tevékenységek
esetén környezetvédelmi engedélyhez,
- meglévõ - és környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó -
létesítmények vagy tevékenységek esetén mûködési engedélyhez,
- egyéb - általában kisebb jelentõségû létesítmény vagy tevékenység esetén -
az anyagi jog rendelkezésein alapuló hatósági (szakhatósági) engedélyhez
köti.
Az elõzõ rendelkezésekbõl - a környezetvédelem céljából és alapelveinek
meghatározásából - is kitûnik, hogy mennyire nélkülözhetetlen eleme a
környezetvédelemnek az engedélyezés.
A társadalom és a környezethasználók érdekeit egyaránt szolgálja a pontosan
szabályozott eljárásban rejlõ garanciák meghatározása.
A hatósági eljárásban hozott döntések (engedély, szakhatósági állásfoglalás)
nyilvántartását szintén új intézményként vezeti be a Javaslat. A hatósági
nyilvántartás a hatóságok, az engedélyesek és a környezethasználat hatásaiban
érintettek részére is áttekintést és tájékoztatást nyújt a fennálló és
érvényes környezethasználati rendrõl. A hatósági nyilvántartást a felügyelõség
vezeti, és abból - külön jogszabályban megállapítottak szerint - az érdekeltek
részére szükséges adatokat rendelkezésre bocsátja.
A 67-68. §-okhoz
A környezetre várhatóan jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenységek
engedélyezése sajátos, törvényben szabályozott eljárást igényel. Ez olyan
döntéselõkészítést tesz lehetõvé, amelyben megtörténik a tevékenység
következtében létrejövõ környezeti hatások átfogó (rendezett) feltárása, a
hatások által érintettek tájékoztatása és véleményük kikérése.
A hatásvizsgálat elvégeztetése a tevékenység kezdeményezõjének; "a
kérelmezõnek" a feladata. Ez lehetõvé teszi, hogy a kérelmezõ már a tervezés
korai szakaszában - a környezeti problémákkal szembesülve - környezetileg
elfogadható alternatívákat dolgozzon ki.
A hatásvizsgálatnak foglalkoznia kell a tevékenység teljes élettartama
elkülöníthetõ szakaszaiban (telepítés, megvalósítás, mûködés, felhagyás)
létrejövõ hatásokkal.
A hatásvizsgálat alkalmazási köre nemcsak az új tevékenységekre terjed ki,
hanem a már folytatott tevékenységek nagyobb mértékû lényegi módosítására is
(pl. bõvítésre, technológiaváltásra), ha azzal a környezetre gyakorolt hatások
jelentõsen megváltozhatnak. A hatásvizsgálatnak minden esetben ki kell térnie
az alaptevékenységhez kapcsolódó kiegészítõ, kiszolgáló mûveletekre is.
Hatásvizsgálat elvégzésére csak olyan tevékenységet végzõt lehet kötelezni,
ahol ezt a hatások nagysága, bonyolultsága, kockázata szükségessé teszi. Azt a
tevékenységi kört, ahol ez egyértelmû a Kormány rendeletben határozza meg.
Ugyancsak a Kormány határozza meg azon tevékenységek körét, amelyeknél az
eljáró hatóság mérlegelheti, hogy - a helyi környezeti viszonyok, a
tevékenység méretei és egyedi jellemzõi függvényében - milyen mélységben kell
a hatásvizsgálatot elvégezni.
A 69-70. §-okhoz
A hatásvizsgálat folyamatának kellõen rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy
megfelelõ tartalmú vizsgálatok történjenek. Ezért a Javaslat szerint a
hatásvizsgálat elõkészítõ és részletes vizsgálati szakaszból áll, ahol a
vizsgálati megállapitásokat az elsõ szakaszban elõzetes környezeti
tanulmányban, a második szakaszban részletes környezeti hatástanulmányban
foglalják össze. Az elõzetes tanulmány fõ célja, hogy információt adjon ahhoz
a döntéshez, hogy mi legyen a részletes hatástanulmány tartalma.
Ha az elõzetes tanulmány már annyi információt ad, ami elegendõ az engedély
megadásához vagy elutasításához, akkor azt az elsõ szakasz után - a Kormány
által meghatározott esetek kivételével - is meg lehet tenni.
Mivel az elõkészítõvizsgálat eredményeit bemutató elõzetes környezeti
tanulmányt az engedély iránti kérelemmel együtt kell a kérelmezõnek
benyújtania, a kérelmezõ már a benyújtás elõtt szembesül a tervezett
tevékenység környezeti gondjaival, amelyek várhatóan a környezetkimélõ
megoldások választását segítik elõ.
A tanulmány alapján hozott hatósági döntést a Javaslat szerint részletes,
szakmailag megalapozott indoklással kell alátámasztani. Az engedély megadása
esetén a hatóságnak meg kell adnia azokat a környezetvédelmi és más
szakhatóságok környezetet érintõ feltételeit, amelyek nélkül a tevékenység nem
valósítható meg és nem folytatható.
A Javaslat anyagi jogi rendelkezéssel biztosítja annak lehetõségét, hogy az
engedély - a jogosultsággal nem élõ kérelmére, illetõleg a tevékenység meg nem
kezdése esetén - visszavonható legyen.
A 71-72. §-okhoz
Ha a hatóság a vizsgálat folytatásáról határoz, akkor annak tartalmi
szempontjait is meg kell adnia. A szempontok meghatározásának alapja az
elõzetes tanulmány, a szakhatóságok állásfoglalása és az önkormányzatok
észrevételei. A részletes hatásvizsgálat elvégzésének elõírása elõtt - az
érintett lakosság elõzetes tájékoztatása, valamint véleményének megismerése
érdekében - nyilvános tárgyaláson kell ismertetni a kérelmezõ elképzeléseit.
Az elõzõek alapján lefolytatott részletes vizsgálat eredményeit részletes
környezeti hatástanulmányban összefoglalva nyújtja be a kérelmezõ az eljáró
hatóságnak.
A Javaslat szerint a részletes hatásvizsgálat olyan tartalmi elemeket foglal
magában, amelyek lehetõvé teszik a tevékenység megvalósítása nélküli és a
tevékenység következtében megváltozó környezet állapotának leírását és
összehasonlítását. Ehhez szükséges a tevékenység következtében a környezetbe
jutó anyag- és energiakibocsátások, illetve a környezet közvetlen
igénybevételének a leírása, e hatótényezõk által kiváltott hatásfolyamatok és
hatások becsülése, azok tér- és idõbeli megoszlásának, kockázati és
bizonytalansági jellemzõinek bemutatásával együtt. Fel kell tárni a környezeti
hatások következtében létrejövõ egészségi, társadalmi és gazdasági
változásokat, és be kell mutatni a hátrányos hatások elkerülésére,
csökkentésére tervezett intézkedéseket.
A környezetvédelmi hatóság az engedélyt megadja, ha a környezeti kockázatok és
hatások az engedélyezésben foglalt kikötések teljesítésével elfogadhatóra
csökkenthetõk.
A hatóság az engedély megtagadja, ha elfogadhatatlan és elkerülhetetlen
környezeti hatások következnének be.
A hatósági döntést - az elõzetes környezeti tanulmányról hozott döntéshez
hasonlóan - részletes indoklással és feltételrendszerrel kell kiegészíteni. A
döntés elõtt azonban - a külön eljárási fejezetben foglaltak szerint - az
eljáró hatóságnak ki kell kérnie a tevékenység hatásaival érintett
önkormányzatok, valamint az érintett lakosok és társadalmi szervezetek
véleményét. Ennek érdekében nyilvános tárgyalást kell tartani.
A közremûködõ szakhatóságoknak lehetõségük nyilik arra, hogy az eljárás során
rendelkezésükre álló adatok alapján - külön eljárás lefolytatása nélkül - a
hatáskörükbe tartozó egyes elvi, illetve területfelhasználási engedélyeket
egyidejûleg megadják. Az elvi engedélyt azonban ebben az esetben sem
tartalmazza a környezetvédelmi engedély, azt külön határozatban adja ki a
hatáskörrel rendelkezõ hatóság, és külön jogorvoslatnak van ellene helye.
A 73-76. §-okhoz
A környezeti hatásvizsgálatról szóló fejezet az új, illetve jelentõsen
megváltozó tevékenységek várható hatásainak elõrejelzésével, felmérésével,
valamint a tevékenység megkezdésének környezetvédelmi feltételeivel
foglalkozik.
Nyilvánvaló, hogy ezeken túlmenõen számos olyan tevékenységet folytatnak
hazánkban - esetleg évtizedek óta folyamatosan - amelyek megkezdése elõtt - a
mai ismereteink szerint - célszerû lett volna a környezeti hatásvizsgálat
elvégzése.
A környezetvédelmi felülvizsgálat ezen tevékenységek környezeti hatásainak
megismerését célozza. A felülvizsgálat alapján lesz lehetõség arra, hogy a
mûködõ üzemek, a már folytatott tevékenységek környezeti megfelelõségét
elbírálják, és a környezetszennyezõnek bizonyult tevékenységeket a hatóságok
korlátozhassák, vagy leállíthassák, illetõleg meghatározzák azokat a
környezetvédelmi feltételeket, amelyek teljesítése esetén folytatható az adott
tevékenység.
Az elbírálás eredménye a mûködési engedély kiadása vagy annak megtagadása.
Természetesen ez utóbbi esetben is kiadható a késõbbiekben mûködési engedély,
amennyiben az érdekelt a hatóság által elõírt feltételeket teljesítette.
A felülvizsgálat tartalma nagy általánosságban meg kell, hogy egyezzen a
hatásvizsgálatéval, de természetesen - attól eltérõen - nem lehetséges az
eredeti, a tevékenység nélküli környezeti állapothoz történõ viszonyítás.
Ezért elsõsorban a tevékenység üzemszerû kibocsátásaira, a meglévõ kibocsátási
forrásokra, és az ezek változatlan müködése esetén várható környezeti
hatásokra terjed ki. Tartalmaznia kell a felmérésnek az esetleges üzemzavarból
vagy balesetekbõl származó környezeti veszélyek elemzését, valamint az azok
bekövetkezése ellen, illetve esetén tett és teendõ intézkedések értékelését.
Ezen elvek alapján a fejezet taglalja a felmérés általános tartalmi
kritériumait, továbbá az eljáró környezetvédelmi hatóság intézkedési
lehetõségeit.
A Javaslat meghatározza azt a kört, ahol a felügyelõség teljeskörû vagy
részleges felülvizsgálatot rendel el (74. §). A teljeskörû felülvizsgálat
tartalmát a Javaslat, szûkebb körû feltételeinek megjelölését pedig a
felügyelõség határozza meg.
A felülvizsgálat - mivel az az önellenõrzés jellemzõit viseli magán -
hitelességérõl is tartalmaz szabályokat a Javaslat, bevezetve a megismételt
felülvizsgálat intézményét.
A 77-81. §-okhoz
Az EK országokban már bevált gyakorlat a környezeti teljesítményértékelés
(auditálás), mint a tevékenység környezetben való megfelelésének önkéntes
alapon való vizsgálata. Ez még önmagában nem igényelne törvényi szabályozást.
Abban az esetben azonban, ha ezt a tevékenység gyakorlója hivatalos
elismeréssel kivánja "quasi" hatósági döntési szintre emelni, szükséges a
döntéshez a hatóságnak hatáskört biztosítani. Az érdekelt ilyen irányú kérelme
esetén - a Javaslat szerint - a hatóság a jóváhagyását megadhatja a vizsgálat
eredményei alapján.
Abból a megfontolásból azonban, hogy az auditálás hatósági eljárássá
minõsülése következtében elõfordulhat, hogy a jóváhagyásra elõterjesztett
átvilágítási adatokból a felügyelõség káros környezeti hatásokra következtet,
megnyitja a Javaslat az eljárás hivatalbóli folytatásának lehetõségét.
Az eljárásra és az alakszerû döntésekre az Áe szabályait úgy kell alkalmazni,
ahogy a Javaslat különös szabályai azokat kiegészítik.
A 82-83. §-okhoz
Az elõkészítõ vagy részletes hatásvizsgálathoz, illetve a felülvizsgálathoz
kötött tevékenységek a környezetvédelmi vagy a mûködési engedély alapját
képezõ, adott idõben végzett vizsgálatok alapján folytathatók. Természetes,
hogy a környezeti feltételek, a tevékenység technikai színvonala, és
esetenként a szabályozók idõvel megváltoznak. E változások követése érdekében
az engedélyek meghatározott idõtartamra szólnak. Ugyanakkor az engedély
érvényességi ideje alatt is bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a
vizsgálatok idején nem voltak elõre jelezhetõk. Ezért mind az engedélyesnek,
mind a környezetvédelmi hatóságnak folyamatosan figyelemmel kell kisérnie a
tevékenység hatásterületén a környezet állapotának változását. A körülmények
jelentõs változása esetén ismételt felülvizsgálatot kell végezni.
A Javaslat szerint jelentõs változásnak minõsül az adott tevékenység tulajdon-
és felelõsségi viszonyaiban történõ változás is, így a felülvizsgálattal
biztosítható a hátrahagyott környezeti károk helyreállításáért viselt
környezethasználói felelõsség jogutódlása.
A Javaslat lehetõséget ad az ügyben hatáskörrel rendelkezõ hatóságnak, hogy a
felülvizsgálat szerint visszafordíthatatlan vagy helyreállíthatatlan
környezetkárosodást vagy elkerülhetetlen környezetkárosítást okozó
tevékenységet véglegesen leállíthassa. A felülvizsgálatkor feltárt környezeti
hatások, illetõleg az azok mérséklésére hozandó intézkedések eredményei
ugyanúgy érintik az adott környezethasználat hatásterületén élõket, mint a
közvetlen érdekelteket.
A 84-86. §-okhoz
Számos olyan anyag kerül a termelésben felhasználásra és olyan termék
forgalomba, amelyek anyagi tulajdonságaiknál és összetételüknél fogva
veszélyeztetik a környezetet. A környezet veszélyes hatásainak elkerülése
érdekében szükséges, hogy az ilyen anyagok és termékek felhasználói tisztában
legyenek e veszélyekkel és a veszélyek ellen teendõ biztonsági
intézkedésekkel.
Hasonló meggondolásokból az egyes veszélyes technológiák minõsítésére is
szükség van. Ennek érdekében a Javaslat kimondja, hogy bármilyen célú
(munkavédelmi, egészségügyi, biztonságtechnikai, fogyasztóvédelmi stb.)
minõsítõ eljárás során figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat,
emellett pedig egyes anyagok, termékek vagy technológiák külön
környezetvédelmi minõsítésre kötelezhetõk.
A minõsítés alapján, illetõleg egyes anyagi összetevõk megléte esetén - a
veszélyeztetés mértékétõl és a biztonságos kezelés lehetõségeitõl függõen -
felhatalmazást ad a Javaslat bizonyos anyagok és termékek elõállításának,
forgalmazásának, technológiák alkalmazásának engedélyhez kötésére és esetleges
megtiltására. Másrészrõl felhatalmazást ad a Javaslat azon termékek és
technológiák megkülönböztetésére, amelyek az általánosan használt hagyományos
termékeknél és technológiáknál kisebb környezetveszélyeztetést okoznak. A
környezetkímélõ megkülönböztetõ jelzés lehetõséget ad ezen termékek és
technológiák piaci esélyeinek növelésére, a fogyasztói szokások
befolyásolására.
A 87-89. §-okhoz
A környezethasználat olyan mértékének elkerülése érdekében, amely a környezet
maradandó, káros megváltozását, a természetes folyamatok megbontását okozná, a
különbözõ környezethasználatok határértékekkel megszabott korlátozására van
szükség.
A határértékrõl szóló fejezet felhatalmazást ad e határértékek
megállapítására, valamint kiemelt övezetekben az általános értékeknél
szigorúbb, az egyes területi ketagóriákra pedig az általánostól eltérõ - a
terület jellegének megfelelõ - határértékek alkalmazására.
A Javaslat a határértékek megállapításának módját, valamint az egyes
határérték-típusok fogalmát és tartalmát határozza meg. Az általános érvényû
határértéket miniszteri rendeletben, míg az egyedi, az érintett környezet
állapotától függõ határértéket a környezetvédelmi hatóságok - e rendeletek
alapján - határozzák meg.
A Javaslat három alapvetõ határérték típust határoz meg: a környezet
állapotának, szennyezettségének mértékére (szennyezettségi), a környezetbe
történõ anyag- és energiakibocsátások mértékére (kibocsátási), valamint a
környezeti elemek felhasználásának mértékére igénybevételi határértéket.
Ezeken túlmenõen lehetõséget ad termékre (bizonyos kibocsátások korlátozása),
valamint területre (összes kibocsátás korlátozása) szabott határértékek
megállapítására.
A határértékek megállapításánál a Javaslat szerint figyelembe kell venni a
környezeti elem pillanatnyi és célállapotát, a különbözõ tényezõk együttes
hatásait, és a bevezetésükhöz a szükséges és elégséges teljesülési, illetve
felkészülési idõt.
A 90-95. §-okhoz
A környezetvédelmi hatósági eljárások jellege nem indokolja ezen eljárásoknak
az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
(a továbbiakban:Áe) hatálya alól történõ kivételét, azonban bizonyos speciális
vonásai szükségessé teszik az Áe-tõl néhol eltérõ szabályozást.
A környezetvédelmi ügyek súlya, a tárgyalás tartási kötelezettség indokolja az
általánostól eltérõ - 90 napos, szakhatóságként történõ eljárás esetén 30
napos - ügyintézési határidõ biztosítását (91. §; 92. §).
Az a tény, hogy a környezetvédelmi hatósági ügyek a tervezett tevékenység,
beruházás, létesítmény hatásterületén élõ valamennyi állampolgár jogos
érdekeit érintik, szükségessé teszi annak biztosítását, hogy az eljárás
megindításáról tudomást szerezzenek, észrevételeiket megtehessék, ügyféli
jogaikat gyakorolhassák. A Javaslat ezért a környezetvédelmi és a mûködési
engedélyhez kötött létesítmények, tevékenységek engedélyezési eljárása során
kötelezõvé teszi a nyilvánosság bevonásával történõ tárgyalás megtartását.
Ezen cél biztosítása a környezetvédelem olyan alapvetõ érdeke, amely indokolja
az Áe tárgyalásra vonatkozó elõírásaihoz képesti részletesebb szabályozást, és
ezzel garanciát nyújt az ügyféli jogok gyakorlására (93. §; 94. §).
Mindezek alapján a Javaslat részletesen meghatározza a nyilvános tárgyalás
elõkészítésének és megtartásának feltételeit.
A környezetvédelem területén számtalan olyan eset fordulhat és fordul elõ,
amikor egyes tevékenységek, cselekmények a környezetet oly mértékben
veszélyeztetik, hogy a veszély elhárítása, az esetleges károk csökkentése csak
a környezetvédelmi hatóság határozatának a fellebbezési jogra való tekintet
nélküli azonnali végrehajtása esetén lehetséges (95. §).
A 96. §-hoz
A Javaslat abból az alkotmányos elvbõl indul ki, hogy az egészséges
környezethez való jog mindenki joga, s ebbõl adódóan annak kialakításában és
megóvásában a jelen és jövõ nemzedék védelme érdekében mindenki köteles
közremûködni. Ehhez a közremûködéshez biztosítja a Javaslat egyértelmûen és
elõször a magyar környezetvédelmi jog történetében azt, hogy mindenkinek
alapvetõ joga, hogy környezeti veszélyeztetés vagy környezetkárosítás esetén a
környezethasználó és a hatóságok figyelmének felhívásával a veszély vagy a kár
mielõbbi elhárítása érdekében azonnal közbelépjen.
Külön szól a Javaslat arról, hogy az állampolgári részvétel milyen formákban
gyakorolható.
A 97-99. §-okhoz
Külön fejezetben szól a Javaslat az állampolgárok közérdekû képviseletérõl.
Biztosítja a környezetvédelmi egyesületek részvételi jogát - mûködési vagy
tevékenységi területükön - az eljárás minden szakaszában.
Külön nevesíti a Javaslat - a megelõzés elvébõl következõen - a
környezetvédelmi egyesületeknek és más társadalmi szervezetnek azt a jogát,
hogy:
- közremûködjenek a területfejlesztési és környezetvédelmi tervek
kidolgozásában,
- részt vegyenek az olyan fejlesztések, beruházások helykijelölési
eljárásaiban, amelyek megvalósításuk esetén a környezetet
veszélyeztethetik, illetve jelentõs hatást gyakorolhatnak rá.
A Javaslat garanciális szabályokat is beépit arra, hogy az egyesületek és
szervezetek kellõ idõben értesülhessenek a kiadásra tervezett jogszabályokról
és gyakorolhassák véleményezési jogukat.
A Javaslat vagylagosan lehetõvé teszi a bírói út igénybevételének lehetõségét
az egyesületek és más társadalmi szervezet részére, összhangban a PTK. 341. §-
ának (1) bekezdésében foglalt szabályokkal. A Javaslat értelmében ez a
fellépési lehetõség azokban az esetekben áll fenn, amikor környezeti károsodás
még nem következett be, ennek veszélye azonban bizonyítható.
A 100-105. §-okhoz
A törvény általános alapelvként rögzíti, hogy a környezet állapotát
befolyásoló tevékenység nem szennyezheti, károsíthatja a környezetet. Ezen
rendelkezés megszegése esetén a szennyezõ, károsító, vagy azzal veszélyeztetõ
(az okozó) köteles a tevékenység megszüntetésére, illetõleg a károk
helyreállitására.
A törvény a PTK. hatályos 345-346. §-aival összhangban a környezet
károsításáért a veszélyes üzem mûködésébõl eredõ kártérítési felelõsségi
szabályok alkalmazását írja elõ. Eltérés azonban az, hogy a Javaslat
biztosítja annak lehetõségét, hogy kárigényt a károsulti érvényesítés
hiányában az állam képviseletében a miniszter a Központi Környezetvédelmi Alap
javára érvényesíthesse. Ez a lehetõség a károsultnak az érvényesítési jogáról
való lemondó nyilatkozatával nyílik meg.
Az államigazgatási felelõsség körében a Javaslat a jogszabályokba ütközõ,
illetve a valamely kötelezettséget megszegõ környezethasználó részére a
szennyezés, illetve károsítás mértékéhez igazodó bírságfizetési
kötelezettséget ír elõ, amelynek megfizetése nem mentesít az egyéb
(büntetõjogi, szabálysértési, kártérítési stb.) felelõsség alól.
A 106. §-hoz
A Javaslat új rendelkezése az egyes szervezeteknél környezetvédelmi megbízott
alkalmazásának kötelezõvé tétele, amely a felelõsségérvényesítés szempontjából
alapvetõ jelentõségû. Ugyanakkor indokolt, hogy a Kormány rendeletben
határozza meg, hogy mely környezethasználatok esetében szükséges
környezetvédelmi megbízott alkalmazása, és a megbízott személynek,
szervezetnek milyen képesítéssel kell rendelkeznie.
A 107. §-hoz
A Javaslat záró rendelkezése a hatályba léptetõ és átmeneti rendelkezéseket,
továbbá a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására
vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazzák.
Lényeges rendelkezése, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program benyújtási
kötelezettségét még 1995. évre elõírja. A Javaslat elfogadása esetén számos
különféle szintû végrehajtási jogszabály megalkotása szükséges. Ez a
jogalkotási folyamat hosszabb idõt vesz igénybe, ezért feltétlenül szükséges a
korábbi jogszabályok alkalmazásának elõírása az új rendeletek hatályba
lépéséig.
Környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter Igazságügyminiszter
1226/4/1994.
E l õ t e r j e s z t é s
a Kormány részére
a környezet védelmérõl szóló törvényjavaslatról
Budapest, 1994. október hó
Egyetért:
BM - Dr. Kara Pál
FM - Dr. Raskó György
HM - Joó Rudolf
IKM - Dr.Balázs Péter
KHVM - Dr. Gyurkovics Sándor
KÜM - Hermann János
MÜM - Dr. Pulay Gyula
NM - Dr. Jávor András
NGKM - Berényi Lajos
MEH - Dr. Müller György
- Dr. Csapó Mihály
- Dr. Csuhaj V. Imre
- Dr. Mátyás Pál
- Dr. Bölcskei János
PM - Dr.Naszvadi György
KSH - Dr. Vukovich György
Legfelsõbb Bíróság - Dr. Petrik Ferenc
Legfõbb Ügyészség - Dr. Sátori János
MTA - Keviczky László
I.
Az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény a maga idejében
elõremutató jogszabálynak számított és eleget tett annak a 70-es években
jelentkezõ követelménynek, hogy a környezetvédelem, mint társadalmi probléma,
törvény szintjén nyerjen megfogalmazást.
Ugyanakkor magán viselte az adott korszak sajátosságait, így a törvény
valójában nem jelentett a végrehajtás számára igazi normát, a környezetvédelem
nem épült be társadalmi-gazdasági folyamatokba. A törvény - a politikai
rendszer korlátai miatt - nem tartalmazott garanciális szabályokat a
társadalmi nyílvánosság és az ellenõrzés számára.
A rendszerváltást követõen a környezetvédelem megújításának igénye elemi
erõvel merült fel. Olyan törvény meghozatala vált szükségessé, amely a
megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között hatékonyan
képes érvényre juttatni a környezetvédelem egyetemes érdekeit.
Az új magyar környezetvédelmi törvény elõkészítésének munkálatai közel három
évvel ezelõtt indultak meg.
Az új törvény hivatott felváltani a jelenleg hatályban lévõ, 1976-ban
megalkotott - az elõzõekben már jelzett - alapvetõen más társadalmi-
gazdasági viszonyokat tükrözõ környezetvédelmi törvényt. Az elképzelések
szerint a szabályozás több lépcsõben történne. Elõször kerülne sor a
környezetvédelem általános szabályait összefoglaló jelen törvény
megalkotására, majd ezt követõen a környezetvédelem egyes szakterületeire
(levegõtisztaság-védelem, hulladékügy stb.) vonatkozó kormányrendeleti
szabályozást igénylõ kérdések rendezésére.
Az elõkészítés során tudományos igényü megalapozottsággal került kidolgozásra
a környezetvédelmi törvény elsõ tervezete, amely kellõ alapot szolgáltatott a
további munkához és amelynek széles körû vitája segítségével sok értékes
információt szerzett a környezetvédelmi kormányzat.
A megoldási javaslatokat a hatályos jogrendszerbe és az átmeneti jegyeket
magán viselõ társadalmi-gazdasági körülményeink közé kellett beilleszteni,
ennek során kiválasztani azokat a lehetõségeket, amelyek azonnal
bevezethetõnek mutatkoznak, illetõleg melyek - késõbbi alkalmazásukat
elõkészítve - a törvényben megjelenhetnek.
A törvénytervezet (a továbbiakban: Tervezet) kidolgozásánál messzemenõ
követelmény volt, hogy a jövõ környezetvédelmének alakulása érdekében olyan
szabályozás lásson napvilágot, amelyhez a társadalom széles rétege
beleegyezését adja.
A jelenleg hatályos törvény és az arra épülõ szabályozási rendszer leginkább
átdolgozásra szoruló rendelkezései, fõbb hiányosságai, meghaladott megoldásai
a következõkben foglalhatók össze:
1.) A hatályos környezetvédelmi szabályozás nem a megelõzésre, hanem az
utólagos adminisztratív típusú - elsõsorban szankciókkal való -
beavatkozások rendszerére épül.
2.) A szabályozás döntõen a környezetvédelmi hatósági intézkedéseket
állítja elõtérbe, így a gazdaság reálfolyamatait megcélzó környezetvédelmi
eszközrendszer hiánya a piacgazdaság viszonyai között egyre súlyosabb
ellentmondásokat okoz.
3.) A törvény és a törvényre épülõ szabályok nem tartalmaznak a mai
viszonyainknak megfelelõ munkamegosztási rendet az állami, a gazdálkodó
szféra, az önkormányzatok és a társadalom környezetvédelmi feladataiban. A
jogok és kötelezettségek definiciójának hiánya garanciális szempontból sem
tartható tovább.
4.) A társadalmi részvétel, a társadalmi nyilvánosság kérdései a hatályos
szabályozásban nem vagy nem kellõ hangsúllyal szerepelnek.
5.) Az önkormányzatok környezetvédelemben betöltött szerepe kulcskérdés
a jövõ környezetvédelme szempontjából. A tanácsrendszer idején készült
törvénytõl nem várható el, egy az önkormányzatok feladat- és hatáskörét,
feladatai ellátásához szükséges anyagi alapokat nem a mai igényeknek
megfelelõen szabályozza.
Az elõterjesztett Tervezet kiemelkedõ jelentõségû szerepet tölt be a
környezetvédelem funkcióinak, szervezeti, intézményi rendszerének,
eszközrendszerének, valamint a piacgazdasági modellû országokra jellemzõ
intézményeinek kimunkálásában, valamint az állami kötelezettségvállalás, a
társadalmi részvétel, illetve a felelõsségi viszonyok rendezésében.
Az új szabályozás legfontosabb - az elõzõeket tükrözõ - elemei a következõk:
a) A korábbi gondolkodáshoz képest markáns változást jelent az az alapelvi
megfogalmazás, amely szerint a passzív környezetvédelemmel szemben a
környezeti károk megelõzésére való törekvés célja a kormányzatnak. Ezt az
elvet hangsúlyozza és vezeti végig a Tervezet.
b) A környezetvédelem jelentõs gazdasági erõfeszitéseket igényel a nagyobb
károk elhárítása érdekében. Mivel a környezeti károk döntõ része a termelés
és fogyasztás folyamatai során keletkezik, kulcskérdés a környezeti
szempontok érvényesítése a gazdaságban. A Tervezet az EK-irányelveknek
megfelelõen meghatározza e terhek viselésének alapelveit a
környezethasználó, valamint az állam és az önkormányzatok között.
c) A környezeti problémák sokfélesége miatt ezek kezelése változatos
eszközrendszert igényel. A piacgazdaság kereteinek a környezeti szempontokat
is tükrözõ kialakítása mellett szükség van speciális szabályozórendszerre,
környezetvédelmi gazdasági intézményekre és megoldásokra. A Tervezet ilyen
intézményként a - központi és önkormányzati - környezetvédelmi alapokat,
valamint a környezet használata után fizetendõ díjakat határozza meg.
Kimondja továbbá, hogy adó-, vám-, és illetékkedvezményekkel is segíteni
kell a környezetkímélõ megoldásokat.
d) A Tervezetben hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való
felelõsség szabályai is, ráépülve a jelenlegi más jogterületeken kimunkált
intézményekre, ahol szükséges azoknak e szabályokkal való összhangját is
megteremtve, illetõleg a környezetvédelem eltérõ természetébõl adódó
különbségeket is megjelenítve.
e) Új elképzelést tükröznek a Tervezetben a társadalom részvételének
szabályai, a nyilvánosság elve és a környezeti információkhoz való jutás
speciális lehetõségeinek megteremtése. Fontos elemként kerültek
megfogalmazásra az oktatást és környezetesztétikai szemléletformálást
preferáló szabályok is.
f) Alapvetõ és a hosszutávú megelõzést szabályozza a környezeti
hatásvizsgálat törvény szinten való bevezetése, amely már a hatályos
kormányrendeleti szabályozás alkalmazásának tapasztalatai alapján szükséges
korrekciókat is tartalmazza. A környezetvédelmi felülvizsgálat rendjének
szabályozása komplex hatósági intézkedéseket tesz lehetõvé.
g) A jövõ tervezése szempontjából jelentõsnek ítélhetõ megoldás a nemzeti
környezetvédelmi program, amellyel az állam hosszútávon biztosítani kivánja
a környezeti egyensúly megõrzését, a megelõzést és a helyreállítási teendõk
fokozatos végrehajtását, és amelyben tükrözõdik az adott idõszakhoz
kapcsolódó környezetvédelmi koncepció rövidebb, valamint hosszabb távra
mutatóan is. A Tervezet legfõbb törekvése - erre figyelemmel - az volt,
hogy alapelvével és jogintézményével kitûzzék az útját a jövõ
környezetvédelmének és ezzel a késõbbi koncepciók irányát megalapozzák.
A Tervezet a megvizsgált több mint tíz európai ország hatályos, illetve
elõkészítés alatt álló az adott jogterületre vonatkozó szabályaival, valamint
az Európai Közösség ajánlásaival alapintézményeit tekintve összhangban van.
A Tervezettel kapcsolatban a bevezetni kívánt jogintézmények gazdasági
hatásait, valamint az EK direktívákkal és gyakorlattal való összehasonlítást -
háttéranyagként - az elõterjesztés Függelékeként mutatjuk be.
Az elõterjesztés alapján kérjük a határozati javaslat elfogadását.
Budapest, 1994. október " "
Dr.Baja Ferenc s. k. Dr.Vastagh Pál s. k.
II.
H a t á r o z a t i j a v a s l a t
A Kormány a környezet védelmérõl szóló törvényjavaslat tervezetét elfogadja, és
azt az Országgyûlés elé terjeszti.