Törvényjavaslat
a hegyközsési szervezetekrõl
2
FÖLDMÛVELÉSÜGYI MINISZTER
IGAZSÁGÜGYMINISZTER
Egyetért:
BM Dr. Verebélyi Imre
HM Dr. Fehér József
IKM Dr. Gyarmati András
KHVM Dr. Gyurkovics Sándor
KTM Dr.Kemény Attila
Me.H. Dr.Müller György
MKM Honti Mária
NM Dr. Harsányi László
Dr.Katona Béla tn. miniszter
Észrevétellel ért egyet:
MüM Dr. Pulay Gyula
PM Simóka Kálmánné dr.
Legf.B. Dr.Szabó Gyõzõ
Legf.Ügy. Dr. Sátori János
A koalíciós egyeztetés megtörtént,
a tervezettel egyetért:
Dr. Kis Zoltán
politikai államtitkár
ELÕTERJESZTÉS
a Kormány részére
a hegyközségi szervezetekrõl szóló törvényjavaslatra
Budapest, 1994. október hó
Hazánk mezõgazdaságának egyik legfontosabb, stratégiai jellegû kérdése,
hogy az elmúlt évtizedek mennyiségi szemléletû és nem valódi, vagy igénytelen
piaci feltételekhez szoktatott tömegtermelését fel tudja-e váltani a
piacképes, magas minõségi követelményeknek megfelelõ termékek elõállítása.
Erre egyfelõl külgazdasági kapcsolataink átrendezõdése, az Európai Unió
országaiba irányuló kereskedelem által támasztott követelmények kényszerítõ
erõvel hatnak, másfelõl viszont az ország természeti adottságai és termelési
hagyományai kedvezõ lehetõségeket teremtenek.
A szõlõ- és bortermelés egyike mezõgazdaságunk azon ágazatainak, amelyek
tradícióik, illetve egyes márkás termékeik hírneve révén leginkább képesek
különleges minõségû, igényes piacon is eladható áru termelésére. Számos,
hagyományosan jóhírû kertészeti termék mellett a magyar borok - elsõsorban
egyes, az országhatáron kívül is ismert borvidékeink termékei - máig
megtartották korábban kialakult hírnevüket. A kedvezõ földrajzi és éghajlati
adottságok s az évszázadok során felhalmozódott termelési tapasztalatok,
sajátos termesztési és borászati eljárások szinte predesztinálják
borvidékeinket és bortermõhelyeinket a különleges minõségû termékek
elõállítására.
Az egyébként a szõlõmûvelést és borászatot szabályozó rendelkezések által
is megkövetelt minõségi garanciák mellett azonban szükség van arra is, hogy a
terméknek a származási helybõl adódó különleges voltát szavatoló eredetvédelmi
rendszer alakuljon ki. A nyugat-európai országok kereskedelmi tapasztalatai
ugyanis azt igazolják, hogy a piac különleges jelentõséget tulajdonít a termék
eredetének, s azt az árut lehet magas áron biztonságosan értékesíteni, amely
származásmegjelöléssel és eredetében garantáltan kerül forgalomba. A nagy
bortermelési hagyományokkal rendelkezõ országokban (Franciaország,
Spanyolország, stb.) általában már évtizedekkel ezelõtt kialakultak a termelõk
olyan gazdasági érdekvédelmi szervezetei, amelyeknek egyik legfontosabb
feladata a minõség és az eredet ellenõrzése, illetve garantálása.
A minõség szempontjából alapvetõ jelentõségû, a bortermelést és -
forgalmazást szabályozó joganyag már ma is csaknem teljes mértékben megfelel
az Európai Unió országaiban érvényes normáknak. E területen a harmonizáció
kiteljesítéséhez szükséges szabályozás az új bortörvény tárgya lesz, amelynek
az elõkészítése megkezdõdött. A jogharmonizáció követelménye által felvetett
kérdés azonban az is, hogy az eredetvédelem szervezeti keretei kialakuljanak.
A közösség joganyagában ugyan nincs külön olyan jogforrás, amely az ilyen
szervezeteket szabályozná, de a borra vonatkozó jogszabályok a különbözõ
termelõi közösségeknek termeléssel kapcsolatos, agrárrendtartási jellegû és
eredetvédelmi feladatokat határoznak meg, amelyek országonként eltérõ
szervezeteken keresztül valósulnak meg. E területen a közösségi joghoz való
alkalmazkodás tehát azt jelenti, hogy rendelkeznünk kell olyan szervezetekkel,
amelyek a teljes jogú tagság elérését követõen kötelezõvé váló közös piaci
szabályozás által meghatározott feladatokat képes ellátni. A törvényjavaslat
különösen azért idõszerû, mert ez év márciusában az Országgyûlés elfogadta a
Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös
védelmérõl és ellenõrzésérõl Brüsszelben, 1993. november 29-én aláírt
Megállapodás kihirdetésérõl szóló törvényt (1994: XI. tv.). Ezzel már csak a
szervezeti feltételek hiányoznak egy, a közösségi normáknak megfelelõ
boreredetvédelmi rendszer mûködtetéséhez.
A kényszer mellett azonban más tényezõk is a szabályozás irányában
hatnak. Egyrészt a tulajdonviszonyok átrendezõdésével, a magántulajdonon
alapuló egyéni termelés általánossá válásával igény is jelentkezik a termelõi
közösségek szervezõdésére. Ezt mutatja, hogy a szõlõ- és bortermelõk körében
megkezdõdött a hegyközségek spontán újjászervezõdése. Erre ma az egyesülési
jog alapján van lehetõség, ami a termelõk számára ugyan jelenthet hasznot, de
hatékony érdekvédelemre és a tevékenységhez kapcsolódó közfeladatok ellátására
ezeket a szervezeteket nem teszi alkalmassá. Ehhez köztestületi formában
mûködõ szervezetre van szükség.
A köztestületek létrehozásának lehetõségét a közelmúltban a Polgári
Törvénykönyv módosítása teremtette meg, amely ismét intézményesítette ezt a
szervezeti formát. Ez azonban csak a köztestület mint jogi személy általános
szabályait határozza meg, az egyes köztestületeket külön törvényi szabályozás
hozza létre.
- - - - -
A hegyközségi szervezetekrõl szóló törvényjavaslat tervezete abból indul
ki, hogy az igazán fontos gazdasági érdekek az úgynevezett minõségi
bortermeléshez, a klasszifikált termõhelyek, a borvidékek illetve
bortermõhelyek termeléséhez fûzõdnek. Igaz, ez mennyiségi szempontból is
meghatározó, mivel ezek a termõhelyek az ország összes szõlõterületének közel
háromnegyed részét jelentik. A tervezet ezért csak borvidéki és bortermõhelyi
településeken kívánja létrehozni a hegyközségi szervezeteket. Ez jelenleg
mintegy 430 települést jelent.
A szabályozás célja, hogy olyan, a termelõket, valamint a
borfeldolgozással foglalkozó vállalkozókat, cégeket magában foglaló szervezet
alakuljon ki, amely tagjai gazdasági érdekvédelmén túl ellát egyes, a szõlõ-
és bortermeléssel kapcsolatos közfeladatokat - köztük közigazgatási
feladatokat is -, s egyben az eredetellenõrzés és -védelem szervezeteként
is mûködik. Ezért a hegyközségeket minden borvidéki és bortermõhelyi
településen kötelezõen kell megalakítani, s annak minden, 1500 négyzetmétert
(kb. 400 négyszögöl) meghaladó területû szõlõ (árutermõ szõlõ) birtokosa,
valamint az onnan származó szõlõt, illetve bort felvásárló feldolgozó cég
tagja kell hogy legyen. Egyben olyan rendelkezést is tartalmaz a tervezet,
amely szerint az említett tevékenységeket borvidéki vagy bortermõhelyi
településen csak hegyközség tagjaként lehet folytatni.
A kötelezõ tagság indoka az, hogy a köztestület csak akkor tud
közfeladatokat hatékonyan ellátni, ha az adott terület valamennyi résztvevõjét
magában foglalja. A kötelezõ létrehozás egyébként is fogalmi eleme a
köztestületnek. A kötelezõ tagságot a már említett Ptk.-beli szabályozás
lehetõvé teszi, miként azt is, hogy törvény bizonyos közfeladatokat
köztestületekre ruházzon, hogy egyes ilyen feladatokat csak köztestület
láthasson el, illetve, hogy bizonyos tevékenységeket csak köztestület
tagjaként lehessen folytatni. Mindez akkor lehetséges, ha a köztestület az
adott terület minden résztvevõjét magában foglalja.
A tervezet szerint a hegyközségi rendszer hármas tagozódású szervezet. Az
alapegység a hegyközség, amely a borvidéki és bortermõhelyi településeken
alakul meg. A hegyközségek borvidékenként hegyközségi tanácsot hoznak létre, a
húsz borvidék hegyközségi tanácsa pedig megalakítja az országos szintû
szervezetet, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát. A hegyközségi tanácsot a
hegyközségek küldöttei alkotják, s ez utóbbiak küldötteibõl alakul meg a
nemzeti tanács.
A hegyközségi szervezetek köztestületek, tehát önkormányzati alapon
mûködnek a törvény által meghatározott keretek között maguk határozzák meg
feladataikat, alapszabályukban rendezik a szervezet és a mûködés kérdéseit. A
tervezet messzemenõen szem elõtt tartja az önkormányzatiság követelményeit,
ezért például az alapszabály kötelezõ tartalmának meghatározása során számos
olyan kérdést az önszabályozás körébe utal, amirõl más, ugyancsak
önkormányzattal rendelkezõ szervezetek esetében maga a törvény rendelkezik.
Így például nem határozná meg a törvény a hegyközség testületeinek mûködésére,
a testületek és tisztségviselõk választására, megbízatásuk létrejöttére és
megszûnésére vonatkozó kérdéseket, ezeket mind az alapszabályra hagyja. A
közgyûlés és a választmány esetében annyi megszorítással érvényes ez, hogy
bizonyos kérdések e testületek kizárólagos hatáskörébe kell, hogy tartozzanak.
A hegybíró, valamint a közigazgatási ügyben eljáró más tisztségviselõ, vagy
alkalmazott tekintetében állít fel a tervezet bizonyos követelményeket
(büntetlen elõélet, magyar állampolgárság), amelyekre viszont az általuk
ellátott feladatok miatt garanciális szempontból van szükség. A területi és az
országos szervezet megalakulására, szervezeti felépítésére és mûködésére
vonatkozóan pedig a tervezet visszautal a hegyközségi szervezetre irányadó
szabályokra és csak az ott nem rendezett kérdésekre határoz meg külön
rendelkezést.
A tervezet szerint a hegyközségek feladatai sokrétûek, átfogják a
szõlõmûvelés és a bortermelés olyan ügyeit, amelyek a tagok részérõl, illetve
érdekükben összefogást és együttes fellépést igényelnek. A hegyközség
összehangolja a termelõk szakmai tevékenységét, felkutatja érdekükben az
értékesítési lehetõségeket s ha szükséges, például a piaci helyzet kedvezõtlen
alakulása miatt, termelési önkorlátozást valósíthat meg tagjai érdekében,
illetve döntésétõl függõen. Ehhez a tagok által a termelésrõl és
forgalmazásról adatokat gyûjt. Szolgáltatással és szaktanácsadással segíti
tagjai gazdálkodását, és ellenõrzi a borgazdálkodásra vonatkozó elõírások
betartását, garantálja a területén elõállított termék minõségét és eredetét.
Emellett ellát olyan feladatokat is, mint a szõlõterületek õrzése vagy a
mûveletlenül hagyott ültetvényekrõl való gondoskodás.
A hegyközségnek feladatai ellátásához olyan jogosítványokat kell kapnia,
amelyek képessé teszik a közös érdekek elõmozdítására és tagjai
tevékenységéhez kapcsolódó közfeladatok ellátására. Egyik legfontosabb eszköz
a szabályozás, a minden termelõre kötelezõ hegyközségi rendtartás kialakítása.
Ebben a hegyközség meghatározza a szõlõbetegségek és a kártevõk ellen való
egységes védelem, a célszerû telepítés és mûvelés, a szüretelés, a feldolgozás
szabályait. A hegyközség szabályozhatja továbbá a minõségvédelem szempontjából
fontosnak ítélt szakmai követelményeket, amelyeknek a jogszabályi elõírásoknál
- persze azok keretei között maradva - akár szigorúbbak is lehetnek. Ennek a
szabályozási jogkörnek a biztosítása elsõsorban azzal az eredménnyel járhat,
hogy az egységesedõ mûvelési, termesztési és feldolgozási eljárások révén
javul a termék minõségi színvonala és markánsabbá válik annak az adott
származási helyhez kötõdõ volta. A tervezet emellett feljogosítaná a
hegyközségeket arra is, hogy meghatározzák azt a legalacsonyabb ún.
referencia-árat, amelyet szükségesnek tartanak a termõhely védelme, termékei
jó hírnevének megóvása érdekében. A tervezet ennek érdekében módosítja az árak
megállapításáról szóló törvényt, hogy annak hatálya az ilyen jellegû
ármegállapításra ne terjedjen ki.
A legfontosabb jogosítvány az, hogy a hegyközség bizonyos, eddig állami
vagy települési önkormányzati szerv által ellátott hatósági feladatokat fog
végezni. Ilyen például a szõlõ telepítésének és kivágásának engedélyezése, az
ellenõrzésben való részvétel. Azok mellett a közigazgatási ügyek mellett,
amelyekben a hegyközség ügydöntõ jelleggel jár el, olyanokban is szerepet kap,
amelyeket továbbra is állami szervek látnak el. Ezekben az ügyekben (pl.:
borászati üzem létesítésével kapcsolatos engedélyezési eljárás) az eljáró
hatóságnak meg kell kérnie a hegyközség szakvéleményét.
A területi szervezet, a hegyközségi tanács összehangolja a hegyközségek
tevékenységét, kialakítja a borvidéki rendtartást és piacszervezõ
tevékenységet végez. A hegyközségi tanács kap felhatalmazást arra, hogy a bor
származási bizonyítványát kiadja, ami jelenleg a megyei földmûvelésügyi
hivatal hatásköre. Ezen kívül további közigazgatási feladata, hogy elbírálja a
hegyközségek ilyen jogkörben hozott határozatai ellen benyújtott
fellebbezéseket.
A nemzeti tanács átfogja a borvidékeket, s mint országos szerv megfelelõ
információkkal fog rendelkezni a minõségi szõlõ- és bortermelés egészérõl.
Ahhoz, hogy a gazdasági érdekvédelmi feladatát elláthassa, a tervezet
megfelelõ garanciákat ad azáltal, hogy a központi közigazgatási szervek az
ágazatot érintõ döntések elõkészítésébe kötelesek bevonni a nemzeti tanácsot,
valamint azzal, hogy a terméktanácsokkal azonos jogállást biztosít számára az
agrárpiaci rendtartás mûködésében. A tervezet azzal számol, hogy a
hegyközségirendszer a kiépülését követõen alkalmas lesz arra, hogy a minõségi
bortermelés területén az agrárpiaci rendtartás keretében ellása azokat a
feladatokat, amelyekre a terméktanácsok kaptak felhatalmazást. Tekintettel
arra, hogy az adott termékkör tekintetében a szervezet magába foglalja a
termelõket, illetve a felvásárlókat és feldolgozókat, a tervezet külön
miniszteri elismerés nélkül kívánja biztosítani a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
részére a terméktanács jogállását 1996-tól kezdõdõen.
A tervezet szerint a hegyközségi szervezet mûködésének anyagi feltételeit
a benne résztvevõknek kell megteremteniük. Ez egyben garancia arra is, hogy
függetlenek legyenek a központi közigazgatástól. Kétségtelen, hogy ez anyagi
terheket jelent az érdekeltek számára, de a hegyközségi tagsággal járó elõnyök
(pl.: csak hegyközségi tag hozhat forgalomba eredetellenõrzött bort)
hosszútávon kompenzálni fogják ezt. Mindenesetre a szervezetek megalakításának
elõsegítése érdekében szüksége van az érdekelteknek anyagi segítségre. Ezt a
tervezet azzal kívánja megoldani, hogy visszatérítendõ költségvetési
támogatást kíván részükre biztosítani. Ez - figyelembe véve a törvény
hatálybalépésének várható idõpontját - már mindenképpen az 1995. évi
költségvetést terhelõ tétel lenne, és elõreláthatólag mintegy 200-250 millió
Ft-ot jelentene.
A Munkaügyi Minisztérium véleménye szerint nem elégséges, ha az
elõterjesztés csak az 1995. évi költségvetésre utal. A hegyközségi
szervezetek az FM-tõl, illetve az önkormányzatoktól hatósági feladatokat
vesznek át, ezért ennek jövõbeni kihatásával is foglalkozni kellene az
elõterjesztésben.
Másrészt a MüM nem találja megnyugtatónak a hegyközségi tanács valamint a
nemzeti tanács fenntartására szánt hegyközségi és tanácsi
járulékbevételek 2, illetve 5 %-ának meghatározását, mivel nem lehet
megítélni, hogy az a fenntartásra elegendõ lesz-e vagy sem.
Ugyancsak a MüM észrevétele volt, hogy ellentmondásos a tagdíjnak közadók
módjára történõ behajtása.
Az elõterjesztõk álláspontja szerint egyelõre a megalakulással járó
költségek fedezésére biztosítandó, az érdekeltek által visszatérítendõ
állami támogatás az, ami az elõterjesztésben megjelölt összegben az 1995.
évi költségvetésben meg kell tervezni. A különbözõ közfeladatok
átadásából eredõ pénzeszköz-átcsoportosításokat elegendõ akkor
számbavenni, amikor azok idõszerûvé válnak. A törvényjavaslat-tervezet
szerint ez az 1996. évi költségvetést fogja érinteni, miután a
javaslatban meghatározott feladatoknak a hegyközségi szervezet által való
ellátása a szervezetrendszer kiépülését követõen, ettõl az évtõl
kezdõdik. Itt kell megjegyezni, hogy ez egyébként sem jelent majd
többletet a költségvetés szempontjából, miután ezeket a feladatokat
(szõlõtelepítés engedélyezése, származási bizonyítvány kiadása) ma is
végzik, s az ellátásukhoz szükséges pénzeszközöknél többre akkor sem lesz
szükség, ha hegyközségi szervezetek láják el azokat.
A tervezetnek a hegyközségi tanács, illetve a nemzeti tanács
fenntartására szolgáló járulékra vonatkozó szabályai azon a megfontoláson
alapulnak, hogy ezek nem olyan mértékek, amelyek túlzott elvonást
jelentenének a hegyközségektõl, illetve a tanácsoktól. Másfelõl, a
hegyközségi járulékot maga a hegyközség állapítja meg; ha ennek mértéke
olyan, hogy 2 %-a nem elegendõ a hegyközségi tanács fenntartásához való
hozzájárulásra, akkor magának a hegyközségnek a fenntartására sem
elegendõ a fennmaradó 98 %. Ebben az esetben viszont - megint csak
feltételezhetõ - hogy az önkormányzat gondoskodni fog saját
fenntartásáról, miután e célra semmiféle egyéb forrással nem számolhat.
A hegyközségi járulék közadók módjára történõ behajtásával kapcsolatos
aggály sem alapos. A hegyközség kötelezõ tagságon alapuló, közfeladatokat
ellátó szervezet, amelynek fenntartásához, normális mûködéséhez közérdek
fûzõdik. Ezért indokolt, hogy az esetleges végrehajtás az adózás
rendjének szabályai szerint történjék.
Fontos szabálya a tervezetnek az is, hogy a hegyközségek gazdasági
tevékenységet nem folytathatnak, szõlészeti, borászati vállalkozásba nem
kezdhetnek, gazdasági társaságban nem vehetnek részt, aminek indoka az, hogy a
hegyközségek ne kerülhessenek versenyhelyzetbe saját tagjaikkal. Tagjai
érdekében, például szolgáltatásokkal való ellátásuk céljára a hegyközség
hozhat létre közhasznú társaságot, vagy egyéb nem nyereségérdekelt gazdálkodó
szervezetet.
A hegyközségi szervezetek tevékenysége felett a földmûvelésügyi miniszter
törvényességi felügyeleti jogot gyakorol. A felügyelet tartalmát a tervezet a
gazdasági kamarákról szóló törvényhez hasonlóan szabályozza. Ez - végsõ soron
- bíróság elõtti keresetindítási jogot jelent abban az esetben, ha valamely
hegyközségi szervezet mûködése törvénybe ütközik, s a jogszerû állapot
helyreállítása másként nem biztosítható. Súlyosabb szankciók alkalmazására
tehát az önkormányzattal szemben csak a bíróság jogosult.
A Legfõbb Ügyészség észrevételében megfontolásra ajánlotta azt, hogy a
törvényességi felügyeletet ne a miniszter, hanem az ügyészi szervezet
gyakorolja.
Az elõterjesztõk álláspontja szerint a törvényességi felügyeleti jognak
a földmûvelésügyi miniszterhez való telepítését az indokolja, hogy a
hegyközségek törvényes mûködése megítéléséhez - tekintettel azok szakmai
önszabályozási jogosítványaira is - az általánosabb célú társadalmi
szervezetek esetétõl eltérõen nem elégségesek csak alkotmányjogi vagy
közigazgatási jogi szakismeretek, ahhoz nélkülözhetetlen a
szaporítóanyag-termeléssel, a szõlõ- és borgazdálkodással, a
növényvédelemmel kapcsolatos joganyag ismerete is, amivel elsõsorban a
földmûvelésügyi igazgatás rendelkezik. A felügyeleti jognak a tervezet
szerinti tartalma pedig önmagában garancia arra, hogy a hegyközségek
önkormányzatisága, illetve függetlensége ne csorbuljon. Egyébként pedig
nem indokolja semmi, hogy a gazdasági kamarák esetében kialakított
rendszertõl eltérõ megoldás érvényesüljön a hegyközségek törvényességi
felügyeletében.
A tervezet - ugyancsak a gazdasági kamarákra irányadó szabályozáshoz
hasonlóan - lehetõvé teszi, hogy a hegyközségi szervezet tagja a jogsértõ
határozatot bíróság elõtt megtámadja. A Ptk. szerint a köztestületre - ha
törvény másként nem rendelkezik - az egyesületre irányadó szabályokat kell
alkalmazni. Ennek alapján a hegyközség jogsértõ határozatának felülvizsgálata
iránti per - akár az egyesület esetén - a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
Ugyanez vonatkozik természetesen a miniszter által indított "törvényességi"
keresetre is.
A Legfelsõbb Bíróság nem kifogásolva a tervezet ezzel kapcsolatos
szabályait, megfontolásra ajánlotta, hogy - ha a törvényességi ügyben
indított perre nem is - a hegyközségi szervezet tagja által indított
perre ne a megyei, hanem a helyi bíróságnak legyen hatásköre.
Az elõterjesztõk véleménye szerint - figyelemmel a hegyközségi
szervezeteknek az egyesületekhez viszonyított elenyészõ számára - a
megyei bíróságok elsõfokú ügyforgalmában ez a szabály nem fog lényeges
többletterhet jelenteni. Másfelõl nem volna indokolt, hogy a hasonló
jellegû perekre nézve eltérõ hatásköri szabály érvényesülne azon az
alapon, hogy ki indítja a keresetet; a miniszter a törvényességi
felügyeleti jogkörében eljárva, vagy a hegyközségi szervezet tagja.
Emellett meglehetõsen bonyolult szabályrendszerrel lehetne ehhez az
igényhez igazodni. Külön kellene választani azt az esetet, amikor a
középszintû vagy az országos szervezet tagja indít keresetet, mivel ilyen
esetben a helyi bíróság hatásköre nehezen elképzelhetõ.
A tervezet megfelelõ idõt kíván hagyni a szervezetrendszer kiépítésére
azzal, hogy a hegyközségek létrehozására kilenc, a tanácsok megalakítására hat
hónapot határoz meg, s ezt követõen további három hónapon belül kell az
országos szervezetet létrehozni. A tervezet szerint a törvénynek azok a
rendelkezései, amelyek a hegyközségi szervezetek részére átadott közigazgatási
feladatokkal kapcsolatosak, csak a szervezet teljes kiépülése után lépnének
hatályba, hasonlóan ahhoz a rendelkezéshez, hogy borvidéki településen
szõlészeti, borászati termelõtevékenységet csak hegyközség tagjaként lehet
folytatni.
A hegyközségi rendszer 1996. elejére fog teljesen kiépülni. Addigra
várhatóan hatályba lép az új bortörvény, és elkészül a mezõgazdasági termékek
eredetvédelme kérdéseinek szabályozása is. Ezek fogják a hegyközségi
szervezetre vonatkozó szabályozással teljeskörûen garantálni boraink minõség-
és eredetvédelmét.
A Pénzügyminisztérium kifogásolta a záró rendelkezések között elhelyezett
azon szabályt, amely módosítaná a helyi adókról szóló törvényt,
adómentességet biztosítva a köztestületeknek, így a hegközségnek is. Az
ellenvélemény szerint a Kormány 1994. évi programjában nem szerepel a
helyi adókról szóló törvény módosítása, ezért arra legkorábban 1995-re
kerülhet sor.
Az elõterjesztõk álláspontja szerint miután csak egy rendelkezés
módosításáról van szó s nem átfogó törvénymódosításról, az említett
szabályt nem lehet kifogásolni a kormányprogramra való hivatkozással.
Egyébként pedig magát a köztestület adómentességét ugyan az indokolja,
mint a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a társadalmi szervezetet,
az egyházat vagy éppen a költségvetési szervet megilletõ adómentességet.
A tervezetet egyeztettük mind az Agrárkoordinációs Fórumba tömörült
érdekképviseletekkel, mind pedig az azon kívüli, de a szõlõ- és bortermelésben
közvetlenül érintett érdekképviseleti szervekkel.
Az elõbbi körbõl a Magyar Agrárkamara a tervezettel egészében nem ért
egyet, az intézménynek a jogrendszerben való elhelyezését alkotmányossági
szempontból aggályosnak tartja, közelebbrõl azonban ezt nem tudta
megindokolni az egyeztetés során. A MOSZ a tervezettel egyetértett. A
másik érdekképviseleti körbõl a Magyar Szõlõ- és Bortermelõk Szövetsége,
valamint a Magyar Borkereskedõk Egyesülete a szabályozás
szükségességével, illetve a tervezettel általában egyetért, csupán az egy
tag- egy szavazat elvét, valamint azt kifogásolták, hogy a felvásárló
minden olyan hegyközségnek tagja kell hogy legyen, amelynek területérõl a
javaslatban meghatározott mértéken felül felvásárol.
Az elõterjesztõk álláspontja ez utóbbi két véleménnyel kapcsolatban a
következõ: Az egy tag-egy szavazat elve abból ered, hogy a hegyközség nem
gazdálkodószervezet, ahol a tagokat a közös rendelkezés alá vetett
tulajdon köti össze. A szervezet célja más: a minõség- és az
eredetvédelem szempontjainak érvényesítése, s ehhez a célhoz való
viszonya minden tagnak egyenlõ. Nem változtat ezen az sem, hogy itt is,
mint bármely más, nem gazdasági tevékenységre létrehozott
személyegyesülés (pl.: egyesület) esetében, a fenntartás költségeit a
tagok az anyagi lehetõségeikhez mérten viselik.
A felvásárló többes tagságának pedig az a célja, hogy a szõlõ és a bor
útja a feldolgozás, illetve továbbfeldolgozás során - a minõség- és az
eredetvédelem érdekében, az abban érdekeltek számára - követhetõ legyen.
Az érdekelt termelõi és felvásárlói kör részérõl a hegyközségeket
szabályozó törvény iránt mutatkozó fokozott igény, valamint az hogy a rendszer
kiépülése a tervezet szerint is hosszabb idõt vesz igénybe, s az új bortörvény
megszületése idõpontjáig mindenképpen szükséges volna a szervezeti keretek
kialakulása, indokolttá teszik, hogy a törvényjavaslatot a Kormány sürgõs
tárgyalást kérve terjessze az Országgyûlés elé.
Az elõterjesztést egyébként 1994. március 2-án már megtárgyalta és
elfogadta az elõzõ Kormány, a törvényjavaslatnak az Országgyûléshez való
beterjesztésére azonban az elõzõ parlamenti ciklusban már nem került sor. Az
új Kormány megalakulását követõen szükségessé vált az elõterjesztésnek abból a
szempontból történõ felülvizsgálata, hogy az a kormányprogramban foglaltakkal
összhangban vannak-e. Ennek megfelelõen az elõterjesztésnek a Kormányhoz
történõ benyújtását megelõzõen már csak a tárcákkal kellett egyeztetni. Az
érintett érdekképviseletek szempontjából az említett felülvizsgálatnak
értelemszerûen nem volt jelentõsége, ezért velük újabb egyeztetés nem volt, a
tervezettel kapcsolatos véleményeik a korábban megtörtént egyeztetés alapján
kerültek az elõterjesztésbe.
Budapest, 1994. október " 14 ".
Dr. Lakos László sk Dr. Vastagh Pál sk
Fluckné Dr. Papácsy Edit
HATÁROZATI JAVASLAT
A Kormány a hegyközségi szervezetekrõl szóló elõterjesztést elfogadja és
elhatározza a törvényjavaslatnak az Országgyûlés elé történõ beterjesztését,
kivételes és sûrgõs eljárásban történõ tárgyalást javasolva.
Törvényjavaslat
a hegyközségi szervezetekrõl
Az Országgyûlés a hazai szõlõmûvelés érdekeinek elõmozdítása, a
bortermelés színvonalának emelése, termékei piacképességének javítása,
valamint a korszerû származás- és minõségvédelem meghonosítása célját
szolgáló, s az ebben érdekeltek önigazgatásán alapuló szervezetek létrehozása
érdekében a következõ törvényt alkotja:
I. FEJEZET
Bevezetõ rendelkezések
A törvény tárgya és hatálya
1. §
Ez a törvény szabályozza a hegyközségek, a hegyközségi tanácsok és a
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (a továbbiakban együtt: hegyközségi szervezetek)
megalakítását, önkormányzatuk szervezetét, mûködését, közcélú feladataikat
valamint az azok ellátásához szükséges jogosítványaikat.
2. §
(1) A törvény területi hatálya kiterjed a borvidéki és a bortermõhelyi
településekre, amelyek megnevezését a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.
(2) A törvény személyi hatálya
a) a szõlõmûveléssel és bortermeléssel, illetve az ezekbõl származó
termékek felvásárlásával foglalkozó természetes és jogi személyekre, valamint
jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, továbbá
b) az e törvényben meghatározott feltételekkel a házikertiszõlõ-
birtokosokra
terjed ki.
A hegyközség
3. §
(1) A hegyközség az azonos település termelõi és felvásárlói által e
tevékenységükhöz fûzõdõ közös érdekeik elõmozdítására, valamint az általuk
elõállított termékek származás- és minõségvédelmére létrehozott köztestület.
(2) A törvény hatálya alá tartozó településen szõlészeti és borászati
árutermelõ tevékenység csak hegyközség tagjaként folytatható.
Értelmezõ rendelkezések
4. §
E törvény alkalmazásában
a) termelõ: aki árutermõ szõlõt mûvel vagy borászati tevékenységet végez;
b) felvásárló: aki feldolgozás céljára szõlõt, vagy továbbfeldolgozás
céljára nem palackozott bort vásárol
c) házikertiszõlõ-birtokos: aki a tulajdonában, haszonélvezetében,
haszonbérletében vagy bármely más jogcímen a használatában lévõ, ezerötszáz
négyzetméternél nem nagyobb területû szõlõültetvényt mûvel
d) árutermõ szõlõ: az ezerötszáz négyzetméternél nagyobb területû
szõlõültetvény
e) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet és a miniszteri rendelet.
II. FEJEZET
A hegyközség megalakítása
A megalakítás feltételei
5. §
(1) E törvény rendelkezései szerint hegyközséget kell alakítani a törvény
hatálya alá tartozó településen, ha annak határában legalább ötven hektár
árutermõ szõlõültetvény van és ezek az ingatlanok legkevesebb tíz személy
használatában vannak.
(2) Azonos településen több hegyközség akkor alakítható, ha azok
mindegyikéhez legkevesebb ezer hektár árutermõ szõlõültetvény tartozik.
(3) Ha egy vagy több településen a hegyközség megalakításának az (1)
bekezdés szerinti feltételei nincsenek meg, az egymáshoz földrajzilag
legközelebb fekvõ szõlõterületekkel rendelkezõ települések termelõinek közös
hegyközséget kell alakítaniuk. Ez a kötelezettség kiterjed azon település
termelõire is, akik egyébként önálló hegyközséget alakíthatnának, feltéve hogy
részvételük szükséges a közös hegyközség megalakításához.
(4) Közös hegyközséget csak ugyanazon borvidék települései, illetve
azonos szõlõtermõ tájba tartozó bortermõhelyi települések között lehet
létrehozni. A szõlõtermõ tájak megnevezését a törvény 2. számú melléklete
tartalmazza.
(5) Ha vitás, hogy mely településeken kell közös hegyközséget alakítani,
azt az érdekeltek kérelmére a földmûvelésügyi miniszter határozza meg.
Az alakuló közgyûlés elõkészítése
6. §
(1) A törvény hatálybalépését követõ hatvan napon belül minden érdekelt
(termelõ, házikertiszõlõ-birtokos, felvásárló) köteles magát az ültetvénye
fekvése, illetve a 26. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti tevékenysége
szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõjénél (a továbbiakban: jegyzõ)
bejelenteni.
(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell az érdekelt nevét (cégét),
lakóhelyét (telephelyét, székhelyét), ültetvénye helyrajzi számát,
területmértékét és használatának jogcímét. A házikertiszõlõ-birtokos a más
településen lévõ ültetvénye adatait köteles bejelenteni.
(3) A jegyzõ az (1) bekezdés szerinti határidõ lejártát követõ tizenöt
napon belül összeállítja a bejelentkezettek nevét és lakcímét tartalmazó
jegyzéket, s azt harminc nap idõtartamra az önkormányzat hirdetõtábláján
közzéteszi. A hirdetményben tájékoztatni kell az érdekelteket az alakuló
közgyûlést elõkészítõ bizottság létrehozásának idõpontjáról és helyérõl.
(4) Az érdekeltek maguk közül elõkészítõ bizottságot választanak, s ezt a
jegyzõnek bejelentik. A jegyzõ a bejelentkezettek adatait átadja az elõkészítõ
bizottságnak.
7. §
(1) Az elõkészítõ bizottság gondoskodik a hegyközségi tagok névjegyzéke
és az alapszabály tervezetének elkészítésérõl.
(2) Az elõkészítõ bizottság az alakuló közgyûlésre határnapot tûz ki, s
arról valamennyi, tagként számításba vehetõ érdekeltet írásban, valamint
hirdetményi úton, illetve a helyben szokásos más alkalmas módon is értesíti
úgy, hogy azok az alakuló közgyûlésrõl legalább nyolc nappal korábban tudomást
szerezhessenek.
Az alakuló közgyûlés
8. §
(1) A hegyközség megalakítása céljából alakuló közgyûlést kell tartani.
Ennek feladata a tagok névjegyzékének megállapítása, az alapszabály
megalkotása, valamint a tisztségviselõk megválasztása.
(2) Az alakuló közgyûlés határozatképes, ha azon az összes érdekelt közül
a termelõk kétharmada megjelent.
(3) Ha az alakuló közgyûlés nem határozatképes, nyolc nap elteltével, de
legkésõbb az eredménytelen közgyûlést követõ tizenöt napon belül új alakuló
közgyûlést kell összehívni, amely határozatképes, ha azon a termelõk fele
megjelent.
(4) Az alakuló közgyûlés a határozatait - az alapszabály elfogadásáról
hozott határozat kivételével - egyszerû szótöbbséggel hozza. A
határozathozatalra egybekben e törvény és - elfogadása után - az alapszabály
rendelkezéseit kell alkalmazni.
9. §
(1) Az alakuló közgyûlésrõl jegyzõkönyvet kell felvenni, amelyet a
közgyûlés elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ ír alá, s a közgyûlés által erre
megválasztott két tag hitelesít.
(2) Az alakuló közgyûlés által elfogadott alapszabályt közjegyzõi
okiratba, vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell
foglalni.
Nyilvántartásba vétel
10. §
(1) Az alapszabály elfogadását követõen a hegyközség székhelye szerint
illetékes megyei bíróságnál kérni kell a hegyközség nyilvántartásba vételét. A
hegyközség a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alapszabály
elfogadásának napjára visszaható hatállyal.
(2) A bíróság a hegyközség nyilvántartásba vételérõl szóló határozatát a
földmûvelésügyi miniszterrel is közli.
(3) A hegyközség nyilvántartásba vételére egyebekben a társadalmi
szervezetekre irányadó szabályokat kell alkalmazni.
Az alapszabály
11. §
(1) A hegyközség szervezetének és mûködésének rendjét az alapszabályban
kell meghatározni.
(2) Az alapszabálynak tartalmaznia kell
a) a hegyközség elnevezését és székhelyét,
b) célját és feladatait,
c) a hegyközség képviseletére jogosultak megnevezését,
d) a hegyközség szervezetére és szerveinek mûködésére vonatkozó
szabályokat,
e) a testületi szervek, a tisztségviselõk feladat- és hatáskörét,
választásuk módját, megbízatásuk idõtartamát és megszûnésének eseteit,
f) a tagsági viszonnyal kapcsolatos, e törvényben nem szabályozott
kérdéseket,
g) a hegyközség gazdálkodására vonatkozó alapvetõ szabályokat
(költségvetés, járulékkivetés, stb.).
(3) Az alapszabály elfogadásához és módosításához a közgyûlésen részt
vevõ tagok kétharmadának szavazata szükséges.
(4) A hegyközség az alapszabályon felül ügyviteli szabályzatot is alkot.
Az alapszabály más szabályzat megalkotásáról is rendelkezhetik.
A tagok névjegyzéke
12. §
(1) A hegyközség tagjairól névjegyzéket kell készíteni, s az abban
bekövetkezett változásokat folyamatosan vezetni kell.
(2) A névjegyzékben - a hegyközség megalakulását követõen - a 6. § (2)
bekezdése szerinti adatokon túl fel kell tüntetni a tag elõzõ évi termése,
illetve az általa a hegyközség mûködési területérõl elõzõ évben felvásárolt
szõlõ és bor mennyiségét.
III. FEJEZET
A hegyközség szervezete
A közgyûlés
13. §
(1) A hegyközség legfelsõbb önkormányzati testülete a közgyûlés, amely a
tagok összességébõl áll.
(2) A közgyûlés hatáskörét az alapszabályban kell meghatározni úgy, hogy
annak kizárólagos hatáskörébe tartozzék
a) az alapszabály és más szabályzat valamint a hegyközségi rendtartás
[40. §] megalkotása és módosítása,
b) a hegyközség éves költségvetésének megállapítása és a zárszámadás
elfogadása,
c) a választmány tagjainak, az elnöknek, a hegybírónak, a hegyközségi
tanácsi küldöttnek, továbbá az ellenõrzõ bizottság, valamint az alapszabály
által létesített más bizottság tagjainak megválasztása,
d) az egyesülés és a szétválás kérdésében való döntés,
e) a hegyközségi járulék mértékének meghatározása,
f) a 42. § (2) bekezdése szerinti ár meghatározása.
(3) A közgyûlést az alapszabályban meghatározott idõközönként, de évente
legalább egy alkalommal össze kell hívni. Ha a hegyközségnek nem kell
választmányt létrehoznia 15. § (2) bekezdés, legalább kéthavonta kell
közgyûlést tartani.
(4) Közös hegyközség esetében vagy egyébként, ha azt a taglétszám
indokolja, az alapszabály lehetõvé teheti a közgyûlésnek részközgyûlések
formájában történõ megtartását.
14. §
A közgyûlésen minden tagot egy szavazat illet meg. Egyebekben a közgyûlés
összehívásának, lefolytatásának, határozatképességének szabályait, valamint a
határozathozatal és a választás rendjét az alapszabályban kell meghatározni.
A választmány
15. §
(1) A közgyûlés a tagok közül az alapszabályban meghatározott létszámú
választmányt, s ennek tagjai közül elnököt és hegybírót választ. A hegyközség
elnöke egyben a választmány elnöke is.
(2) Harminc fõt meg nem haladó taglétszám esetén csak elnököt és
hegybírót kell választani. A választmány jogkörét ez esetben az elnök, a
hegybíró és - ha az alapszabály ilyen tisztséget létesít - az alelnök
vagy a közgyûlés által megbízott tag együttesen gyakorolja.
(3) A hegyközséget harmadik személyekkel szemben és a hatóságok elõtt az
elnök képviseli. Az alapszabály a képviseletre az elnökön kívül más tagot is
feljogosíthat.
16. §
(1) A választmány a közgyûlés határozatai szerint irányítja a hegyközség
mûködését, dönt minden olyan ügyben, amelyet a törvény vagy az alapszabály nem
utal a hegyközség más testületének vagy tisztségviselõjének hatáskörébe.
(2) A választmány jár el a névjegyzékbe való felvétellel, illetve a
törléssel kapcsolatos, valamint a 41. § szerinti rendtartási ügyekben.
(3) A választmány az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de
legalább kéthavonta ülésezik. Tevékenységérõl évente beszámol a közgyûlésnek.
A hegybíró
17. §
(1) A hegyközségnek a közgyûlés és a választmány határozatai
végrehajtásáért felelõs tisztségviselõje a hegybíró.
(2) A hegybíró
a) elõkészíti a közgyûlés és a választmány üléseit,
b) vezeti a hegyközségi névjegyzéket,
c) gyakorolja a munkáltatói jogot a hegyközség alkalmazottai felett,
d) eljár a hegyközség részére átadott közigazgatási ügyekben,
e) ellátja a számára törvényben, valamint az alapszabályban meghatározott
feladatokat.
(3) A hegybíró a tevékenységérõl minden választmányi ülésen beszámol.
(4) Hegybíróvá csak olyan büntetlen elõéletû, magyar állampolgárságú
személy választható, aki a szõlészet és borászat területén kellõ szakmai
felkészültséggel és gyakorlati jártassággal rendelkezik.
Az ellenõrzõ bizottság
18. §
(1) A közgyûlés a tagok közül legalább három tagú ellenõrzõ bizottságot,
vagy ha a taglétszám a harminc fõt nem haladja meg, ilyen feladatkörrel
megbízott tisztségviselõt választ.
(2) Az ellenõrzõ bizottság tagjai e tevékenységükért kizárólag a
közgyûlésnek felelnek és feladataik ellátása körében részükre utasítás nem
adható.
19. §
(1) Az ellenõrzõ bizottság feladata a hegyközség mûködése
törvényességének, valamint a gazdálkodásnak az ellenõrzése. Ennek érdekében az
ellenõrzõ bizottság a hegyközség bármely testületétõl, tisztségviselõjétõl
vagy tagjától tájékoztatást kérhet és a hegyközségi iratokba betekinthet.
(2) Az ellenõrzõ bizottság az eljárása során tett megállapításait
javaslatával együtt írásban közli az érdekelt testülettel, vagy
tisztségviselõvel; szükség esetén - az alapszabályban meghatározott módon -
összehívhatja a közgyûlést.
(3) Az ellenõrzõ bizottság legalább kétévenkét független könyvvizsgálóval
köteles megvizsgáltatni a hegyközség gazdálkodását.
(4) A közgyûlés a hegyközség éves költségvetésérõl és a zárszámadásról
csak az ellenõrzõ bizottság véleményének ismeretében dönthet.
(5) Az ellenõrzõ bizottság egyeztetést végez és állást foglal a
hegyközség valamely testületének határozata ellen tett bejelentés ügyében.
Egyéb testületi szervek
20. §
Az alapszabály további testületi szerveket (bizottságokat) létesíthet. Ez
esetben az alapszabálynak meg kell határoznia e testületek feladatkörét,
valamint a hegyközség más testületeihez és a tisztségviselõkhöz való
viszonyát.
A tisztségviselõkre irányadó rendelkezések
21. §
(1) A hegyközség tisztségviselõi: az elnök, a hegybíró, az ellenõrzõ
bizottság elnöke, valamint az alapszabály által létesített más tisztséget
(pl.: alelnök) betöltõ személy.
(2) Nem lehet tisztségviselõ,
a) aki nem tagja a hegyközségnek
b) akit a bíróság cselekvõképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá
helyezett
c) akit szándékos bûncselekmény miatt elítéltek, a büntetett elõélethez
fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól való mentesüléséig.
(3) Egyidejûleg nem viselhetnek tisztséget a hegyközségben a közeli
hozzátartozók Ptk. 685. § b) pont, valamint az élettársak. Az alapszabály az
összeférhetetlenség további eseteit is meghatározhatja.
A hegyközség megszûnése
22. §
A hegyközség megszûnik, ha feloszlatják [57. § (3) bekezdés c) pont], ha
más hegyközséggel egyesül, vagy több hegyközségre szétválik.
23. §
(1) Több hegyközség akkor egyesülhet, ha
a) a települések, amelyek területén hegyközség mûködik, egyesülnek;
b) a település más településtõl olyan területrészt vesz át, amelyen
hegyközség mûködik, vagy
c) a településen az önálló hegyközség alakításának feltételei utóbb
megszûnnek.
(2) Az egyesülésre a közös hegyközség alakításának szabályait [5. § (3)-
(5) bekezdések] megfelelõen alkalmazni kell.
24. §
A hegyközség több hegyközségre szétválhatik, ha
a) mûködési területén új községet alakítanak,
b) a korábbi községegyesítést megszüntetik, vagy
c) a települési önkormányzat által más település részére területrész
átadására kerül sor,
és az új települések mindegyikén megvannak az önálló hegyközség alakításának
feltételei vagy - e feltételek hiányában - az új települések, illetve az
átadott területrész és az azt átvevõ település hegyközségei egyesülnek.
25. §
(1) Az egyesüléssel létrejövõ hegyközség az egyesülõ hegyközségek
általános jogutódja.
(2) A szétválásról hozott közgyûlési határozatban rendelkezni kell a
vagyon megosztásáról. A hegyközség jogai és kötelezettségei a vagyonmegosztás
arányában a szétválással létrejövõ jogutód hegyközségekre szállnak át.
(3) A hegyközségek egyesülése, illetve szétválása nem érinti tagjaik
jogait és kötelességeit.
IV. FEJEZET
Hegyközségi tagság
A hegyközség tagjai
26. §
(1) A hegyközség tagja - lakóhelyétõl (telephelyétõl), székhelyétõl
függetlenül -
a) az a termelõ, aki tevékenységét a hegyközség mûködési területén végzi,
valamint
b) az a felvásárló, aki egy naptári éven belül a hegyközség mûködési
területén szüretelt és a legkisebb mértékû árutermõ szõlõültetvénynek a
hegyközség elõzõ három évi termésátlagával számított termését meghaladó
mennyiségû szõlõt, vagy az ebbõl elõállítható mennyiségû bort vásárol.
(2) Az a házikertiszõlõ-birtokos, akinek
a) több településen lévõ ültetvényei együttes területe az ezerötszáz
négyzetmétert meghaladja, vagy
b) házikerti szõleje mellett másik településen árutermõ szõleje is van,
mindegyik település hegyközségének tagja.
(3) Aki egy településen rendelkezik házikerti szõlõvel, vagy több
településen lévõ házikerti szõleje a (2) bekezdés szerinti mértéket nem
haladja meg, a hegyközség tagja lehet; a névjegyzékbe való felvételét a
hegyközség nem tagadhatja meg.
(4) A felvásárló minden olyan hegyközségnek tagja, amelynek területén
tevékenysége eléri az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mértéket.
A tagsági viszony keletkezése és megszûnése
27. §
(1) A termelõ hegyközségi tagsági viszonya annak a hónapnak az elsõ
napjával keletkezik, amelyben a tevékenységét megkezdi. A felvásárló
hegyközségi tagsági viszonya annak a hónapnak az elsõ napjával keletkezik,
amelyben tevékenysége az e törvényben meghatározott mértéket eléri.
(2) Új telepítésû szõlõ esetén a termelõ hegyközségi tagsági viszonya a
telepítés megkezdésével keletkezik.
(3) A hónap utolsó napjával megszûnik a hegyközségi tagsági viszonya
annak, aki a termelõtevékenységgel felhagy, illetve a szõlõültetvény
használatát másnak engedi át. A felvásárló hegyközségi tagsági viszonya az év
végével megszûnik, ha tevékenysége az adott évben a hegyközség területén nem
éri el az e törvényben meghatározott mértéket.
(4) Az a házikertiszõlõ-birtokos, aki a hegyközségnek önként tagja,
bármikor kérheti a névjegyzékbõl való törlését.
28. §
(1) A hegyközségi tagsági viszonyt keletkeztetõ vagy megszüntetõ tényt az
érdekeltnek - a névjegyzékbe való felvétel, illetve a törlés végett - a
hegyközségnél be kell jelentenie. A hegyközség bejelentés híján is köteles
eljárni, ha tagsági viszony keletkezésérõl vagy megszûnésérõl egyéb módon
tudomást szerez.
(2) A hegyközségnek a bejegyzésrõl vagy törlésrõl szóló határozatát - a
jogorvoslatra való figyelmeztetéssel - írásban közölni kell a taggal.
A tag jogai és kötelezettségei
29. §
(1) A tag joga, hogy
a) tanácskozási és szavazati joggal részt vegyen a közgyûlésen;
b) tisztséget viseljen a hegyközségben;
c) igénybe vegye a hegyközség által nyújtott szolgáltatásokat.
(2) A tagsági viszonyból eredõ jogok képviselõ útján is gyakorolhatók.
Természetes személy az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott jogot csak
személyesen gyakorolhatja.
(3) Aki több hegyközségnek is tagja, tisztséget csak egy hegyközségben
viselhet.
30. §
Kizárólag hegyközségi tag termelõ jogosult arra, hogy a törvény hatálya
alá tartozó településen elõállított termékére származási bizonyítvány kiadását
kezdeményezze, illetve hogy a terméket elsõ alkalommal a hegyközségre utaló
megjelöléssel hozza forgalomba.
31. §
A tag kötelezettsége, hogy
a) megfizesse a hegyközségi járulékot;
b) megtartsa a hegyközség alapszabályában és más szabályzataiban
foglaltakat;
c) a termelõtevékenységet a hegyközségi rendtartás szerint végezze;
d) szõlõterületérõl, a bor tárolására alkalmas eszközeirõl, tárolóterérõl
nyilvántartást, továbbá szüretelési és értékesítési (felhasználási) naplót
vezessen;
e) szõlõ vagy bor értékesítése esetén a termékhez származási
bizonyítványt mellékeljen;
f) a 42. § (2) bekezdése szerinti ár alatt történõ értékesítés esetén a
különbözetet a hegyközségnek befizesse.
V. FEJEZET
A hegyközségek területi és országos szervei
A hegyközségi tanács
32. §
(1) A hegyközségek borvidékenként hegyközségi tanácsot alakítanak. A
bortermõhelyi hegyközség - azonos szõlõtermõ tájon belül - a mûködési
területéhez földrajzilag legközelebb fekvõ hegyközségi tanácshoz tartozik.
(2) A hegyközségi tanács tagjai a hegyközségek elnökei, valamint egy-egy
küldöttjük.
(3) A hegyközségi tanács az általa elfogadott alapszabály szerint
mûködik.
33. §
(1) A hegyközségi tanács a tagjai közül igazgatóválasztmányt, s ennek
tagjai közül elnököt (alelnököt) és titkárt választ.
(2) Annál a hegyközségi tanácsnál, amelynek létszáma a tizenöt fõt nem
haladja meg, nem kell igazgatóválasztmányt létrehozni. Ez esetben az
igazgatóválasztmány feladatkörét az elnök, az alelnök és a titkár együttesen
gyakorolja.
34. §
A hegyközségi tanács ülésén tanácskozási joggal részt vesznek: az
illetékes földmûvelésügyi hivatal és állami természetvédelmi hatóság, valamint
az Országos Borminõsítõ Intézet képviselõje, továbbá a tanács mûködési
területén lévõ szõlészeti, borászati és kertészeti szakoktatási és kutatási
intézmények képviselõi.
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
35. §
(1) A hegyközségek országos szervezete a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (a
továbbiakban: nemzeti tanács), amely a hegyközségi tanácsok elnökeibõl és egy-
egy küldöttjükbõl áll.
(2) A nemzeti tanács az általa elfogadott alapszabály szerint mûködik.
(3) A nemzeti tanács a tagjai sorából elnökséget, ennek tagjai közül
elnököt (alelnököket) és fõtitkárt választ.
36. §
A nemzeti tanács ülésén tanácskozási joggal részt vesznek: a
földmûvelésügyi miniszter, az Országos Borminõsítõ Intézet, az Országos
Borszakértõ Bizottság, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem képviselõje,
valamint az országos kutatási intézmények képviselõi. A tanács ülésére meg
kell hívni a napirend szerint érdekelt minisztérium képviselõjét.
Közös szabályok
37. §
(1) A hegyközségi tanács és a nemzeti tanács egyaránt köztestület.
(2) Mindkét szervezet nyilvántartásba vételére, létrejöttére,
alapszabályára, szervezetére és mûködésére e törvénynek a hegyközségre
irányadó szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
(3) A hegyközségi tanács valamint a nemzeti tanács ügyintézõ szervezetet
hoz létre, s arra vonatkozóan szervezeti és mûködési szabályzatot készít,
amelyet az igazgatóválasztmány, illetve az elnökség fogad el. Az ügyintézõ
szervezet vezetõje hegyközségi tanácsnál a titkár, a nemzeti tanácsnál a
fõtitkár.
(4) A hegyközségi tanács, valamint a nemzeti tanács közigazgatási ügyben
eljáró tisztségviselõje, illetve ügyintézõje csak büntetlen elõéletû magyar
állampolgár lehet.
VI. FEJEZET
A hegyközségi szervezetek feladatai
A hegyközség feladatai
38. §
A hegyközség
a) a minõségvédelem érdekében összehangolja tagjai szõlészeti és
borászati szakmai tevékenységét;
b) gondoskodik a mûködési területéhez tartozó szõlõk õrzésérõl, valamint
a tulajdonos által mûveletlenül hagyott ültetvény mûvelésérõl és
növényvédelmérõl;
c) a névjegyzékben foglalt adatokat rendszerezi és összegezi, s azokat -
egyénileg nem azonosítható módon - a hegyközségi tanácshoz továbbítja;
d) szolgáltatásokkal és szaktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását;
e) ellenõrzi tagjainál a szõlõ- és borgazdálkodásra vonatkozó
jogszabályok betartását;
f) védi a település termelõinek érdekeit;
g) feltárja a település termékeinek származásvédelmét sértõ
cselekményeket.
A hegyközség jogosítványai
39. §
A hegyközség - feladatainak ellátása körében -
a) a szõlõ- és bortermelésre vonatkozó jogszabályban meghatározott
keretek között a mûködési területén kötelezõ érvényû szakmai szabályokat
állapít meg, s ellenõrzi azok betartását;
b) eljár a törvény által hatáskörébe utalt közigazgatási ügyekben
c) javaslattételi és véleményezési jogkörrel részt vesz a szõlõ- és
borgazdálkodással kapcsolatos közigazgatási ügyekben.
Hegyközségi rendtartási ügyek
40. §
(1) A hegyközség a hegyközségi rendtartás (hegyszabályok) keretében
meghatározza a szõlõ növényi és állati kártevõi ellen való egységes védelem, a
célszerû telepítés és mûvelés, a szüretelés, a feldolgozás, valamint a bor
helyes kezelése szabályait, továbbá más, a minõségvédelem szempontjából
fontosnak ítélt szakmai követelményeket. A hegyszabályok meghatározása során
figyelembe kell venni a természet- és tájvédelemre vonatkozó jogszabály
elõírásait is.
(2) A hegyközségi rendtartásban meg kell határozni a hegyszabályokat
sértõ cselekmények e törvény szerinti jogkövetkezményeit.
41. §
(1) A hegyközség ellenõrzi a hegyszabályok betartását. Az ellenõrzés
eredményeként határozattal megállapíthatja a szabályszegés tényét, a tagot a
jogellenes állapot megszüntetésére, meghatározott cselekvés teljesítésére,
valamitõl való tartózkodásra kötelezheti vagy - a rendtartásban meghatározott
esetekben és mértékig - bírsággal sújthatja.
(2) A hegyközség a bort hamisító, vagy hamis termékjelölést alkalmazó
tagját határozattal eltilthatja a településre vagy termõhelyre utaló
származásmegnevezés, illetve a "különleges minõségû bor", a "minõségi bor",
valamint a "tájbor" minõségmegjelölés alkalmazásától.
42. §
(1) A hegyközség - a jogszabályok keretein belül - jogosult mûködési
területén a telepíthetõ fajtakörnek, valamint a termelhetõ szõlõ (must) és bor
mennyiségének meghatározására.
(2) A hegyközség a tagjai részére megállapíthatja azt a legalacsonyabb
értékesítési árat, amelyet a termõhely védelme szempontjából szükségesnek ítél
(referencia-ár).
(3) A mennyiségi korlátozásra, illetve a (2) bekezdés szerinti
ármeghatározásra a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1994. évi
LXXXVI. törvény hatálya nem terjed ki.
Közigazgatási ügyek
43. §
A szõlõ telepítésének és kivágásának engedélyezésével kapcsolatos
ügyekben elsõ fokon a hegyközség jár el.
44. §
(1) A hegyközség a mûveletlenül hagyott ültetvény tulajdonosát
felszólítja, hogy a szükséges talaj- és növényvédelmi munkákat végezze el,
illetve a szõlõt mûvelje meg. Ha a felszólítás eredménytelen marad, a
hegyközség gondoskodik az ültetvény mûvelésérõl, a termés szüretelésérõl és
értékesítésérõl, s az abból befolyt összeget - a költségek levonását
követõen - a tulajdonosnak kifizeti.
(2) Ha a költségek a bevételt meghaladják, a hegyközség a tulajdonost
határozattal a különbözet megtérítésére kötelezi.
(3) Ha az ültetvény tulajdonosa nem lelhetõ fel, vagy a felszólítást
követõen három éven keresztül nem gondoskodik a szõlõ mûvelésérõl, a többi
ültetvény károsodásának, illetve a mûveltetésbõl eredõ, a tagokat terhelõ
további költségek felmerülésének megelõzése érdekében a hegyközség
elrendelheti az ültetvény kivágását. A tulajdonos a kivágás miatt kártérítést
nem követelhet.
45. §
(1) Borászati üzem létesítéséhez az illetékes hegyközség hozzájárulása
szükséges.
(2) A hegyközség jogosult kezdeményezni a szõlõ termõhelyi kataszterének
kiegészítését és módosítását.
A területi és az országos szervezet feladatai
46. §
(1) A hegyközségi tanács:
a) összehangolja a borvidék hegyközségeinek tevékenységét,
b) meghatározza a borvidéki rendtartást,
c) rendszerezi és összegzi a hegyközségeknek a termelésre és az
értékesítésre vonatkozó adatszolgáltatását, s az adatokat a nemzeti tanácshoz
továbbítja,
d) tájékoztatja tagjait a gazdasági együttmûködési és a piaci
lehetõségekrõl,
e) intézi a borvidéki származás- és minõségvédelem ügyeit,
f) képviseli a borvidék termelõit az õket érintõ, védjegyoltalommal
kapcsolatos ügyekben,
g) elbírálja a hegyközség közigazgatási ügyben hozott határozata ellen
benyújtott fellebbezést,
h) külön jogszabályban meghatározott módon részt vesz a szõlõ- és
borgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok betartásának ellenõrzésében.
(2) A szõlõ, illetve a bor származási bizonyítványának kiadásával
kapcsolatos ügyekben elsõ fokon a hegyközségi tanács jár el.
47. §
A nemzeti tanács:
a) segíti a hegyközségek és a hegyközségi tanácsok tevékenységét;
b) összegzi és elemzi a hegyközségi tanácsok adatszolgáltatását, s ennek
alapján javaslatokat dolgoz ki az esetleges agrárpiaci beavatkozásra;
c) elbírálja a hegyközségi tanács közigazgatási ügyben hozott elsõfokú
határozata ellen benyújtott fellebbezést
d) együttmûködik a szõlõ- és bortermeléssel kapcsolatban feladatokat
ellátó hatóságokkal és intézményekkel;
e) kapcsolatot tart a nemzetközi eredetvédelmi szervezetekkel;
f) kiállításokat, borversenyeket, konferenciákat szervez.
48. §
A hegyközségi szervezetek részére további feladatot csak törvény
állapíthat meg, annak ellátásával kapcsolatos szabályokat azonban
kormányrendelet, vagy miniszteri rendelet is meghatározhat.
Közigazgatási ügyekkel kapcsolatos szabályok
49. §
(1) A hegyközségi szervezetek közigazgatási ügyekben való eljárására az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A hegyközségi szervezetek határozata ellen, ha az eljárás elsõfokon
a) hegyközségnél indult, a hegyközségi tanácshoz
b) hegyközségi tanácsnál indult, a nemzeti tanácshoz
lehet fellebbezni.
(3) Közigazgatási ügyben
a) hegyközségnél a hegybíró,
b) hegyközségi tanácsnál, illetve a nemzeti tanácsnál a szervezeti és
mûködési szabályzatban meghatározott ügyintézõ
jár el. A b) pont szerint eljáró személy csak büntetlen elõéletû magyar
állampolgár lehet.
VII. FEJEZET
A hegyközségi szervezetek mûködése
Kapcsolatrendszer
50. §
(1) A hegyközségek a hegyközségi tanácsokat, ez utóbbiak pedig a nemzeti
tanácsot rendszeresen tájékoztatják tevékenységükrõl. A nemzeti tanács évente
egy alkalommal értékeli a hegyközségi szervezetek tevékenységét és arról
tájékoztatja a földmûvelésügyi minisztert.
(2) A hegyközségi szervezetek együttmûködnek az agrárkamara területi és
országos szervezeteivel, valamint a gazdasági és szakmai érdekképviseleti
szervezetekkel.
(3) A hegyközség a területét érintõ településrendezési és -fejlesztési
feladatokban együttmûködik az illetékes önkormányzat képviselõ-testületével.
51. §
(1) A települési önkormányzatok és a központi közigazgatási szervek
kötelesek együttmûködni a hegyközségi szervezetekkel. Ennek során részükre a
tevékenységükhöz szükséges tájékoztatást kötelesek megadni.
(2) A hegyközségeket érintõ jogi szabályozást, illetve más kormányzati
döntést vagy települési önkormányzati rendelet meghozatalát megelõzõen kellõ
idõben ki kell kérni az illetékes hegyközségi szervezet véleményét és
észrevételeire érdemi választ kell adni.
(3) A minõségi bortermeléssel kapcsolatos agrárpiaci beavatkozás elõtt ki
kell kérni a nemzeti tanács véleményét.
Gazdasági tevékenység
52. §
(1) Hegyközségi szervezet gazdasági tevékenységet nem folytathat,
gazdasági társaságnak nem lehet tagja és ilyen társaságban részesedést nem
szerezhet.
(2) A hegyközségi szervezet - tagjainak szolgáltatásokkal való ellátása
céljából vagy más, gazdasági tevékenységet is igénylõ feladata ellátása
érdekében - közhasznú társaságot alapíthat.
Pénzügyi források
53. §
(1) A hegyközség a mûködéséhez szükséges költségeket a bevételeibõl
fedezi. A hegyközség bevételei:
a) a hegyközségi járulék,
b) az általa nyújtott szolgáltatásért fizetendõ díjak,
c) a részére törvény által átadott, korábban állami vagy önkormányzati
szerv által ellátott feladatokhoz rendelt költségvetési pénzeszközök,
d) a tagok 31. § f) pontja szerinti befizetései,
e) a tagokra kiszabott pénzbírságokból származó bevételek,
f) az adományok,
g) egyéb, az alapszabályban meghatározott bevételek.
(2) A hegyközségi járulékot évente a közgyûlés határozza meg a tag
szõlõterületének, illetve - felvásárló esetében - tevékenysége mértékének
figyelembe vételével. A kivetett járulékról és annak esedékességérõl a tagot
írásban kell értesíteni.
(3) Az újonnan telepített szõlõterület után a telepítéstõl számított
három évig nem kell járulékot fizetni.
(4) A hegyközségi járulékot a tag az adózás szempontjából költségként
számolhatja el. Meg nem fizetés esetén a járulékot - a hegyközség javára -
közadók módjára kell behajtani.
54. §
(1) A hegyközségi tanács mûködésének költségeit a hegyközségek által
befizetett hegyközségi tanácsi járulékból és a tanács egyéb bevételeibõl kell
fedezni.
(2) A hegyközségi tanácsi járulék számításának módját a tanács
alapszabályában kell meghatározni.
55. §
(1) A nemzeti tanács fenntartásának költségeit:
a) a hegyközségek, és a hegyközségi tanácsok hozzájárulásaiból,
b) adományokból,
c) a rendezvények bevételeibõl és
d) egyéb, az alapszabályban meghatározott bevételekbõl
kell fedezni.
(2) A hegyközség a járulékbevétele két százalékát, a hegyközségi tanács
pedig járulékbevételének öt százalékát fizeti a nemzeti tanácsnak fenntartási
hozzájárulásként.
A hegyközségi szervezetek megalakításával járó költségek
56. §
(1) A hegyközségi szervezetek megalakításával járó költségek fedezésére a
központi költségvetésbõl visszatérítendõ támogatás igényelhetõ.
(2) A támogatást a jegyzõnek a 6. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott
feladataival járó költségek fedezésére az önkormányzat, a hegyközség
megalakításával összefüggésben felmerülõ költségekre az elõkészítõ bizottság
képviselõje igényelheti.
(3) Az elõkészítõ bizottságok tagjai a támogatás felhasználása során az
ilyen ügyben általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni; a
felhasználással kapcsolatos kötelezettségeik megszegésével okozott kárért a
polgári jogi felelõsség általános szabályai szerint felelnek.
VIII. FEJEZET
A hegyközségekkel kapcsolatos állami tevékenység
Törvényességi felügyelet
57. §
(1) A hegyközségi szervezetek mûködése felett a földmûvelésügyi miniszter
törvényességi felügyeletet gyakorol.
(2) A földmûvelésügyi miniszter ellenõrzi, hogy az alapszabály és más
szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá hogy a hegyközségi
szervezetek határozatai nem ütköznek-e ezek valamelyikébe.
(3) Ha a hegyközség mûködésének törvényessége másképp nem állítható
helyre, a földmûvelésügyi miniszter keresettel fordulhat a bírósághoz. A
bíróság
a) megsemmisíti a hegyközségi szervezet jogsértõ határozatát és - szükség
szerint - új határozat hozatalát rendeli el;
b) a mûködés törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a
hegyközségi szervezet legfõbb önkormányzati szervét;
c) a hegyközségi szervezet tevékenységét felfüggesztheti, vagy ha a
törvényes mûködés nem állítható helyre, a hegyközségi szervezetet
feloszlathatja.
58. §
(1) Az 57. § (3) bekezdés c) pontja szerinti esetekben a hegyközség
feladatait - a felfüggesztés idõtartama alatt, illetve az új hegyközség
megalakulásáig - a földmûvelésügyi miniszter által kijelölt más hegyközség
látja el.
(2) Ha a hegyközséget feloszlatták, azt az ítélet jogerõre emelkedését
követõ hatvan napon belül újból meg kell alakítani.
(3) Ha a felfüggesztést vagy feloszlatást követõ öt éven belül a bíróság
a hegyközséget ismételten feloszlatja vagy tevékenységét felfüggeszti, a
település borvidéki, vagy bortemõhelyi besorolása - e törvény erejénél fogva -
az ítélet jogerõre emelkedésének napjával megszûnik.
A testületi határozatok felülvizsgálata
59. §
(1) A jogsértõ testületi határozat felülvizsgálatát a hegyközségi
szervezet bármely tagja kérheti a bíróságtól.
(2) A hegyközségi választmánynak a névjegyzékkel kapcsolatos, valamint
rendtartási ügyben hozott határozatának felülvizsgálatát az a tag kérheti,
akinek jogát vagy jogos érdekét a határozat sérti.
(3) Perindítás elõtt a sérelmet szenvedett tag köteles a jogsértést
bejelenteni a határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül az
ellenõrzõ bizottságnak, amely további tizenöt napon belül állást foglal, s
errõl a tagot, valamint a határozatot hozó testületet írásban értesíti.
(4) A keresetet az ellenõrzõ bizottság állásfoglalása kézhezvételétõl
számított harminc napon belül a sérelmes döntést hozó hegyközségi szervezet
ellen kell megindítani. A keresetindításra nyitva álló határidõ jogvesztõ. A
keresetindításnak halasztó hatálya nincs, a bíróság azonban a hatarozat
végrehajtását felfüggesztheti.
(5) A bíróság eljárására egyebekben a polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény általános szabályait kell alkalmazni.
IX. FEJEZET
Vegyes és záró rendelkezések
A hegyközségi szervezetek megalakulásának határideje
60. §
(1) E törvény hatálybalépését követõ három hónapon belül meg kell
alakítani településenként az elõkészítõ bizottságokat és a hegyközségek
alakuló közgyûléseit 1995. május 31-ig meg kell tartani.
(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete az elõkészítõ bizottság
megalakítása, valamint az alakuló közgyûlés megtartása céljára az
érdekelteknek helyiséget biztosít.
61. §
(1) A hegyközségi tanácsok alakuló üléseit 1995. szeptember 30-ig kell
megtartani.
(2) A hegyközségi tanács az alakuló ülésén megválasztja a nemzeti tanácsi
küldöttet.
(3) Az utolsó hegyközségi tanácsi alakuló ülését követõ harminc napon
belül, de legkésõbb 1995. december 31. napjáig meg kell tartani a nemzeti
tanács alakuló ülését.
62. §
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött,
"hegyközség" elnevezést viselõ társadalmi szervezet, amely a 2. §-ban
meghatározott településen mûködik, köteles elõkészíteni az e törvény
rendelkezéseinek megfelelõ alakuló közgyûlést. A szervezet tagjára nem
vonatkozik a 6. § (1) bekezdése szerinti bejelentkezési kötelezettség.
Névhasználat
63. §
(1) A hegyközség elnevezés használatára csak az e törvény rendelkezései
szerint megalakult szervezet jogosult.
(2) Az a társadalmi szervezet, amely a törvény hatálya alá nem tartozó
településen mûködik és elnevezése a "hegyközség" szót tartalmazza, a törvény
hatálybalépését követõ kilencven napon belül köteles alapszabályának az
egyesület nevére vonatkozó rendelkezését - az (1) bekezdésre figyelemmel -
módosítani.
Felhatalmazás
64. §
Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy rendeletében a
hegyközségi tagok, a hegyközségek, és a hegyközségi tanácsok
adatszolgáltatásának, valamint a származási bizonyítvány kiadásának rendjét
szabályozza.
Hatálybalépés
65. §
(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott rendelkezéseinek
kivételével - az 1995. évi január hó 1. napján lép hatályba.
(2) A törvény 3. §-ának (2) bekezdése, 40-45. §-ai, 46. §-a (1)
bekezdésének g) és h) pontja, valamint (2) bekezdése, 47. §-ának c) pontja az
1996. év elsõ napjával lép hatályba.
(3) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg az árak megállapításáról
szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 1. §-ának (2) bekezdése a következõ c)
ponttal egészül ki:
/A törvény hatálya nem terjed ki/
"c) a hegyközség által megállapított referencia-árra."
(4) Az 1996. év elsõ napjával
a) az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény 6. §-a a
következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A külön törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek
országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön
miniszteri elismerés nélkül - terméktanácsnak kell tekinteni."
b) a szõlõ- és gyümölcstermesztésrõl, valamint a borgazdálkodásról szóló
1970. évi 36. törvényerejû rendelet 1. § (3) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(3) Szõlõ és gyümölcs telepítését, szõlõ kivágását a telepítés helye
szerint illetékes jegyzõ, hegyközségi településen a szõlõtelepítést és a
kivágást a hegybíró engedélyezi."
c) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,
valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl
szóló 1991. évi XX. törvény 41. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
1. számú melléklet
Borvidéki és bortermõhelyi települések
I. BORVIDÉKI TELEPÜLÉSEK
1. Csongrádi borvidék
a) Csongrádi körzet: Csongrád;
b) Kisteleki körzet: Balástya, Csengele, Kistelek, Pusztaszer;
c) Pusztamérgesi körzet: Forráskút, Öttömös, Pusztamérges, Ruzsa, Üllés;
d) Mórahalmi körzet: Ásotthalom, Bordány, Domaszék, Mórahalom, Zákányszék.
2. Hajós-Vaskúti borvidék
Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád, Érsekhalma,
Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút.
3. Kiskunsági borvidék
Akasztó, Ágasegyháza, Ballószög, Balotaszállás, Bácsalmás, Bácsszõlõs, Bócsa,
Borota, Bugac, Csengõd, Csikéria, Csólyospálos, Felsõlajos, Fülöpháza,
Fülöpszállás, Harkakötöny, Harta, Helvécia, Hercegszántó, Imrehegy, Izsák,
Jakabszállás, Jánoshalma, Jászszentlászló, Kaskantyú, Kecel, Kecskemét,
Kerekegyháza, Kéleshalom, Kiskõrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas,
Kiskunmajsa, Kunbaja, Kunbaracs, Kunfehértó, Kunszállás, Kunszentmiklós,
Ladánybene, Lajosmizse, Lakitelek, Nyárlõrinc, Orgovány, Páhi, Pirtó, Solt,
Soltszentimre, Soldtvadkert, Szabadszállás, Szentkirály (Lászlófalva), Tabdi,
Tázlár, Tiszaalpár, Tiszakécske, Tompa, Városföld, Zsana.
4. Ászár-Neszmélyi borvidék
a) Bársonyos-Császári körzet: Bársonyos, Császár, Csép, Kerékteleki, Kisbér,
Vérteskéthely;
b) Tatai körzet: Dunaalmás, Neszmély, Baj, Dunaszentmiklós, Mocsa, Szomód,
Tata, Vértesszõlõs.
5. Badacsonyi borvidék
Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonszepezd, Gyulakeszi,
Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kõvágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp,
Salföld, Szigliget, Tapolca.
6. Balatonfüred-Csopaki borvidék
Alsóörs, Aszófõ, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Balatonfüred,
Balatonszõlõs, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsõörs, Lovas, Mencshely,
Monoszló, Óbudavár, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Szentantalfa, Szentjakabfa,
Tagyon, Vászoly, Zánka.
7. Balatonmelléki borvidék
Balatonederics, Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Lesencefalu, Lesenceistvánd,
Lesencetomaj, Mindszentkálla, Monostorapáti, Nemesvita, Szentbékálla, valamint
Balatongyörök, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Rezi, Várvölgy, Vonyarcvashegy.
8. Etyeki borvidék
Bicske, Etyek, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Vál.
9. Móri borvidék
Csákberény, Csókakõ, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly.
10. Panonhalma-Sokoróaljai borvédék
Écs, Felpéc, Gyõrság, Gyõrszemere, Gyõrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl,
Pannonhalma, Pázmándfalu, Tényõ.
11. Somlói borvidék
Doba, Somlójenõ, Somlószõlõs, Somlóvásárhely.
12. Soproni borvidék
Balf, Fertõboz, Fertõendréd, Fertõrákos, Fertõszentmiklós, Fertõszéplak,
Hidegség, Kópháza, Magyarfalva, Sopron.
13. Dél-Balatoni borvidék
Andocs, Balatonberény, Balatonkeresztúr, Balatonendréd, Balaton-szemes,
Balatonboglár, Balatonlelle, Karád, Kéthely, Kõröshegy, Kötcse, Látrány,
Lengyeltóti, Marcali, Ordacsehi, Somogysámson, Somogytúr, Szólád,
Szõlõsgyörök, Visz, Zamárdi.
14. Mecsekaljai borvidék
a) Pécsi körzet: Cserkút, Hosszúhetény, Kõvágószõlõs, Pécs, Pécsvárad;
b) Versendi körzet: Babarc, Bár, Dunaszekcsõ, Hásságy, Lánycsók Mohács,
Monyoród, Olasz, Szajk, Szederkény, Versend.
15. Szekszárdi borvidék
a) Szekszárdi körzet: Alsónyék, Báta, Bátaszék, Bonyhád, Decs, Mõcsény,
Õcsény, Siógárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba;
b) Völgységi körzet: Aparhant, Bonyhádvarasd, Duzs, Györe, Izmény, Lengyel,
Mucsfa, Mucsi.
16. Villány-Siklósi borvidék
Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kisharsány, Márfa, Nagyharsány,
Nagytótfalu, Siklós, Villány, Villánykövesd.
17. Bükkaljai borvidék
Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Emõd,
Harsány, Kács, Kisgyõr, Kistokaj, Mályi, Mezõkövesd, Miskolc, Nyékládháza,
Sály, Szomolya, Tard, Tibolddaróc, Vatta.
18. Egri borvidék
Andornaktálya, Aldebrõ, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát,
Feldebrõ, Felsõtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros,
Verpelét.
19. Mátraalja borvidék
Abasár, Apc, Atkár, Detk, Domoszló, Ecséd, Gyöngyös, Gyöngyöshalász,
Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra,
Hatvan, Karácsond, Kisnána, Markaz, Nagyréde, Rózsaszentmárton, Szücsi, Vécs,
Visonta.
20. Tokajhegyaljai borvidék
Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogolaszi, Bodrogszegi, Erdõbénye,
Erdõhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezõzombor,
Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely,
Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu.
II. BORTERMÕHELYI TELEPÜLÉSEK
Csongrád megyében: Hódmezõvásárhely, Szeged;
Hajdú-Bihar megyében: Monostorpályi;
Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Cibakháza, Cserkeszõlõ, Csépa, Jászberény,
Jászszentandrás, Nagyrév, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug;
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében: Barabás;
Pest megyének:
- az Alföld szõlõtermõ tájhoz tartozó területén: Albertirsa, Cegléd,
Ceglédbercel, Csemõ, Hernád, Inárcs, Kakucs, Nyársapát, Örkény, Újlengyel,
- az Észak-Dunántúli szõlõtermõ tájhoz tartozó területén: Budajenõ, Budakeszi,
Pilisborosjenõ, Telki, Tök, Üröm,
- az Észak-Magyarországi szõlõtermõ tájhoz tartozó területén: Bénye, Gomba,
Monor, Pilis, Kisnémedi, Mogyoród, Õrbottyán, Szada, Vác, Vácegres, Vácrátót,
Veresegyháza;
Fejér megyében: Igar, Szabadhidvég, Székesfehérvár, Velence;
Komárom-Esztergom megyében: Esztergom, Kesztölc;
Vas megyében: Bérbaltavár, Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó,
Kõszeg, Mesteri, Sitke, Vaskeresztes;
Veszprém megyében: Balatonfõkajár, Balatonkenese, Csabrendek, Sümeg, Tihany;
Baranya megyében: Helesfa, Szigetvár;
Somogy megyében: Böhönye, Kaposhomok, Kaposkeresztúr, Kercseliget, Mosdós,
Nagyberki, Szabadi;
Tolna megyében: Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Felsõnyék, Györköny, Kölesd,
Magyarkeszi, Nagyszokoly, Ozora, Paks, Pincehely, Simontornya, Tamási,
Tengelic;
Zala megyében: Dióskál, Egeraracsa, Galambok, Kallósd, Nagyrada, Orosztony,
Pakod, Szentgyörgyvár, Zalabér, Zalakaros, Zalaszabar, Zalaszentgrót;
Nógrád megyében: Pásztó;
Heves megyében: Kompolt.
2. számú melléklet
Szõlõtermõ tájak
I. SZÕLÕTERMÕ TÁJAK
1. Alföldi szõlõtermõ táj
Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-
Szatmár-Bereg megyék közigazgatási területe, valamint Pest megyének és
Budapest fõvárosnak az Alföldhöz tartozó területe.
2. Észak-Dunántúli szõlõtermõ táj
Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém megyék
közigazgatási területe, valamint Pest megyének és Budapest fõvárosnak a
Dunántúlhoz tartozó területe.
3. Dél-Dunántúli szõlõtermõ táj
Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék közigazgatási területe.
4. Észak-Magyarországi szõlõtermõ táj
Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék közigazgatási területe, valamint
Pest megyének Észak-Magyarországhoz tartozó területe.