MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
TÖRVÉNYJAVASLAT
az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI.
törvény módosításáról
Budapest, 1994. november hó
Elõadó: dr. Békési László
1994. évi ....... törvény
az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény
módosításáról
1. §
Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-
ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára
teljesítendõ befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, továbbá a
jövedéki szabályozásra és ellenõrzésre, valamint a bérfõzési szeszadóra."
2. §
Az Art. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az önkormányzat által bevezetett adó (a továbbiakban: helyi adó) esetében
- az önadózás és az adóbeszedés kivételével - az adózó bevallás benyújtásával
jelenti be adókötelezettségét. Az az adózó, aki ideiglenes, alkalmi jelleggel
folytatja iparûzési tevékenységét, tevékenységének megkezdésekor köteles ezt
az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni."
3. §
(1) Az Art. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A jogi személy és egyéb szervezet az adót és a költségvetési támogatást -
a 78. § (1) és (2) bekezdésében felsoroltak kivételével - önadózással
állapítja meg."
(2) Az Art. 18. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha/
"a) vállalkozó, a 78. § (1) és(2) bekezdésben említettek kivételével,"
4. §
(1) Az Art. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A vállalkozók kommunális adójáról és az iparûzési adóról az adóévet
követõ év május 31-ig kell bevallást tenni."
(2) Az Art. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az adóbeszedésre kötelezettnek az általa beszedett helyi adóról a
tárgyhónapot követõ hó 15-ig kell bevallást tennie."
5. §
Az Art. 27. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen
teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékû
kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés
(bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50 %-át meghaladóan jogosulatlan."
6. §
Az Art. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelõleg-fizetési
kötelezettséget írhat elõ, amelynek összegét az adóhatóság az elõzõ adóévre
vonatkozó adóbevallást, illetõleg törvényben elõírt bejelentést követõ 30
napon belül fizetési meghagyásban közli. Jogszabály elõírhatja az adóelõleg-
fizetési kötelezettségnek önadózás útján történõ teljesítését is."
7. §
Az Art. 32. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a§ a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Az adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegérõl és a tartozásai után
felszámított késedelmi pótlékról - feltéve, hogy az adószámla tartozást vagy
túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig fizetési értesítést ad ki. Ha az
adózó a jogerõs fizetési értesítésben elõírt késedelmi pótlékot az
esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság adótartozásként tartja
nyilván.
(7) Az állami adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a fizetési
értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról adóbevallását
május 31-ig nyújthatja be."
8. §
Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(3) Önellenõrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a
kötelezettség eredeti idõpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendõ
adóra elõírt bevallási idõszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési
idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenõrzés a feltárt adó, költségvetési
támogatás, és - ha törvény elõírja - az önellenõrzési pótlék megállapítása, a
helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és
egyidejû megfizetése, illetõleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem
minõsül önellenõrzésnek, ha az általános forgalmi adót számlahelyesbítés vagy
a vámhatóságnak a termékimportot terhelõ adót megállapító határozatának
módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelõ
adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a
hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is
megtörtént."
9. §
Az Art. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi
költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások
behajtása ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - elsõ fokon az Adó- és
Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal fõvárosi, megyei szerve (elsõfokú állami
adóhatóság) jár el."
10. §
Az Art. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A befizetett önellenõrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhetõ, ha az
adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként
megalapoznák a
73. § (1) bekezdésének alkalmazásával a bírságmérséklést is."
11. §
Az Art. 72. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a (4) és (5) bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre változik:
"(4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenõrzés során megállapítja, hogy
a termékimportot terhelõ általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog
keletkezését követõen, de az elõzõ adómegállapítási idõszakra vonatkozó
adóbevallásban szerepeltette elõzetesen felszámított adóként, az adóbírság
alapja az ellenõrzési idõszak egészére elõírt fizetendõ általános forgalmi
adó."
12. §
(1) Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Ha az adózó - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - az
elõzõ idõszak adatai alapján fizetendõ adóelõleget az e törvény 2. számú
mellékletében elõírt esedékességig nem egészítette ki a fizetendõ adó 90 %-
ának megfelelõ összegre, a befizetett elõleg és az adó különbözete után 20 %
mulasztási bírságot fizet. Az adózó 20 %-os mértékû bírságot fizet akkor is,
ha az elõzõ idõszak adatai alapján elõírt adóelõlegét mérsékelték és ezért
kevesebb adóelõleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján
kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelõleg és a tényleges
kötelezettség alapján fizetendõ adó különbözete."
(2) Az Art. 74. §-ának (15) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(15) Amennyiben az (1), (5) és (6) bekezdésben meghatározott mértékkel
számított bírság összege nem éri el a 10.000 forintot, magánszemélyek esetében
az 1.000
forintot, a bírság ezen összeghatárokig emelten szabható ki."
13. §
Az Art. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális
adója, az iparûzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -,
továbbá az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján
fizetett adót, valamint a termékimportot terhelõ adót (kivetés)."
14. §
Az Art. 81. §-ának (1)-(5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:
"(1) Fizetési halasztás és részletfizetés (a továbbiakban együtt: fizetési
könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2)
bekezdés] kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhetõ. A
fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhetõ, ha a fizetési nehézség
a) a kérelmezõnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el,
ahogy az az adott helyzetben tõle elvárható, továbbá
b) átmeneti jellegû, tehát az adó késõbbi megfizetése valószínûsíthetõ.
(2) A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell
venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.
(3) Nem engedélyezhetõ fizetési könnyítés
a) a magánszemélyek jövedelemadójának elõlegére és a levont jövedelemadóra,
b) a beszedett helyi adóra,
c) a termékimport után fizetendõ általános forgalmi és fogyasztási adóra,
kivéve, ha a fizetésre kötelezett adózó annak az adónak nem alanya.
(4) Magánszemély esetében a fizetési könnyítés az (1) bekezdés a) pontjában
foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhetõ, ha a kérelmezõ
igazolja vagy valószínûsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegû megfizetése
családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel
aránytalanul súlyos megterhelést jelent.
(5) Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem
teljesítése esetén a következõ pótlékokat kell felszámítani, valamint az a) és
c) pont alkalmazásakor határozatban közölni:
a) a magánszemély esedékesség elõtt elõterjesztett kérelme esetén a kérelmet
elbíráló elsõfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján
érvényesjegybanki alapkamatnak megfelelõ mértékben,
b) a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az
esedékesség idõpontja után benyújtott kérelme esetén a 67. §-ban meghatározott
késedelmi pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerõre emelkedéséig, ha
azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsõfokú határozat
keltének napjáig,
c) a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés idõtartamára az elsõfokú
határozat keltének napjától a
kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelõ
mértékben.
A pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlõ esetben mellõzhetõ. Az a)
és c) pontban említett pótlékokra egyebekben a késedelmi pótlékra vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni. A tartozást, illetve annak azt a részét, amelyre
a fizetési könnyítést engedélyezték, a pótlékalap számítása [69. § (1)
bekezdés] során figyelmen kívül kell hagyni."
15. §
(1) Az Art. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az õt terhelõ adó-, bírság-,
vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az
adózó és a vele együtt élõ közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan
veszélyezteti."
(2) Az Art. 82. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból
mérsékelheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb
szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a
mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez
kötheti."
16. §
Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság másodfokú jogerõs érdemi határozatát a bíróság az adózó
kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi,
és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Érdemi
határozatnak minõsül - a fizetési halasztás ésrészletfizetés engedélyezése
tárgyában hozott határozat kivételével - minden, az adókötelezettséget (9. §)
érintõ, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát,
kötelezettségét megállapító határozat."
17. §
Az Art. 90. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"90. § Ha az ingatlanvégrehajtás elrendelésének a 89. § (2) bekezdése alapján
nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán
jelzálogjog illeti meg, amelyet a földhivatal az adóhatóság kérelmére
bejegyez."
18. §
Az Art 91. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az adóhatóság a végrehajtási eljárást szünetelteti, ha az adózó kérelmére
fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, illetõleg ha az erre
vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerõs döntést
még nem hoztak. Ha az adózó kérelmét az adóhatóság jogerõs határozattal
elutasította, ugyanazon tárgyban elõterjesztett újabb kérelemre a végrehajtás
nem szünetel."
19. §
Az Art. 92. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az adóhatóság a költségekrõl határozatot hoz, amelynek
összege ingó- és ingatlanvégrehajtás esetén nem lehet kevesebb 2.000
forintnál."
20. §
Az Art. 94. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított
feltételek hiányában is törölheti a 100 forintot meg nem haladó adótartozást,
ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés
megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így
törölt tételekrõl az adóhatóság külön nyilvántartást köteles vezetni."
21. §
(1) Az Art. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, az
önellenõrzésre, az adófizetésre és az adófolyószámla egyeztetésére
nyomtatványt rendszeresíthet. A bevallás és az adatszolgáltatás az adóhatóság
által meghatározott módon, gépi adathordozón is teljesíthetõ. A gépi
adathordozón teljesített bevalláshoz mellékelni kell az azzal azonos
adattartalmú, aláírt iratot is."
(2) Az Art. 96. §-a (2) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett, kitöltött és az adózó
által aláírt nyomtatvány, továbbá a gépi adathordozóról készült aláírt irat
magánokiratnak minõsül."
22. §
Az Art. 96/A. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) E törvénynek az eljárási illetékre vonatkozó szabályait az okirati
illetékekre is alkalmazni kell azzal, hogy a) az okirati
illetékkötelezettséget az adózó személyétõl függetlenül önadózással kell
teljesíteni,
b) az okirati illeték lerovásának elmulasztásáért kiszabható mulasztási bírság
alkalmazásának nem elõfeltétele a kötelezett elõzetes felhívása a hiányosan
lerótt illeték pótlására."
23. §
Az Art. 97. §-a a következõ z) ponttal egészül ki:
/E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló
jogszabályok alkalmazásában/
"z) termékimportot terhelõ adó: a vámhatóság által megállapított általános
forgalmi adó, fogyasztási adó és statisztikai illeték."
ZÁ R Ó R E N D E L K E Z É S E K
24. §
(1) Ez a törvény 1995. január 1. napjával lép hatályba, egyidejûleg az Art.
1., 2., 3., 5. melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. mellékletével módosul,
továbbá az Art. kiegészül az e törvény 5. számú melléklete szerinti 6. számú
melléklettel.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Art. 11. § (9)-
(10) bekezdése; a 18. § (3) bekezdés d) pontja; a 67. § (5) és (6) bekezdése,
a 83. §-a; az 1. számú mellékletének II/1/a) pontjából az "...és az állami
vagyon utáni részesedés elõlegének..." és II/3/c) pontjából a "...az állami
vagyon utáni részesedésrõl..." szövegrész, valamint a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a
továbbiakban: Nytv.) 39. §-ának (3)-(4) bekezdése.
(3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni - a (4) bekezdésben foglalt
eltérésekkel - a hatálybalépésekor jogerõsen el nem bírált ügyekben, továbbá a
törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra teljesítendõ,
illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az e törvény
hatálybalépéséig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé
terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték, pótlék) feltételeket határoztak
meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték
alkalmazható.
(4) E törvény 14. §-ának,15. §-a (2) bekezdésének és a 18. §-ának
rendelkezéseit elsõ ízben a hatálybalépését követõen benyújtott kérelmek
elbírálása során kell alkalmazni.
(5) Az adózónak 1994. évrõl adóbevallását az állami adóhatósághoz az 1994.
december 31-ig hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(6) Az e törvény 3. számú mellékletének rendelkezését 1994. január 1-tõl kell
alkalmazni.
25. §
(1) A jogi személy és egyéb szervezet az 1994. évrõl benyújtott építményadó,
telekadó bevallását az 1994. évben hatályos rendelkezések szerint nyújtja be
azzal, hogy a bevallásban az 1995. január 1-jei állapotnak megfelelõen
közölnie kell az adó megállapításához szükséges adatokat,
amelyek alapján az önkormányzati adóhatóság 1995. évre az adót határozattal
állapítja meg (kivetés).
(2) Az a magánszemély, aki az 1994. december 31-én hatályos Art. 18. § (3)
bekezdés d) pontja alapján a helyi adókban az önadózást választotta, az 1994.
évi adójáról bevallását az 1994-ben hatályos rendelkezések szerint nyújtja be
azzal, hogy az 1995. január 1-jei állapotnak megfelelõen is közölnie kell az
adó megállapításához szükséges adatokat, amelyek alapján az önkormányzati
adóhatóság 1995. évre az adót határozattal állapítja meg (kivetés).
(3) A (2) bekezdésben meghatározottak szerint - ide nem értve a vállalkozók
kommunális adóját és az iparûzésiadót -jár el az a vállalkozási tevékenységet
folytató magánszemély is, aki az 1994. december 31-én hatályos rendelkezések
alapján - vállalkozói minõségére tekintettel -önadózó volt.
(4) Az adóbeszedésre kötelezett az általa 1994. évben beszedett helyi adóról
az Art. 1994. évben hatályos rendelkezései szerint tesz bevallást.
26. §
Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló, többször módosított 1992.
évi LXXXIII. törvény 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(5) Az idegenforgalmi hozzájárulásnak a (3) és (4) bekezdés szerint
kiszámított elõlege negyedévenként, a tárgynegyedévet követõ hó 20-ig
esedékes azzal az eltéréssel, hogy a (3) bekezdés szerint kiszámított elõleg
elsõ és második negyedévi részletét együttesen, a második negyedévet követõ hó
20-ig kell megfizetni. Az elõleget az adózó állapítja meg."
27. §
(1) A Nytv. 8. §-ának (1) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:
/A köztársasági megbízott illetékességi területére kiterjedõen/
"c) a törvényben meghatározott feltételek mellett engedélyezi a területi
nyilvántartásból adatszolgáltatás teljesítését."
(2) A Nytv. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az 1995. december 31-ig keletkezett kötelezettségek tekintetében a 17. §
(2) bekezdésének c) pontjában foglalt adatok igénylésére jogosult az állami és
az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal és a vámhivatal (együttesen: az
adóigazgatás szervei), az adó beszedéséhez, a mentességek és kedvezmények
megállapításához, ellenõrzéséhez (ideértve az adójellegû befizetési
kötelezettséget, az illetéket, a vámot és a központi költségvetés terhére
folyósított támogatást is)."
1. számú melléklet
az 1994. évi ...... törvényhez
1. Az Art. 1. számú mellékletének I/1.., 2. és 4. pontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
"1. Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a jövedelemadójáról és
a földadójáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1.000 forintra kerekítve,
1.000 forintban kell feltüntetni. Ha a megállapított adó, költségvetési
támogatás összege az 1.000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétõl
vagy az elõzõ megállapítási idõszaktól számított halmozott összeget a
következõ bevallásában annak a megállapítási idõszaknak a kötelezettségeként
tünteti fel, amelyben az 1.000 forintot elérte. A magánszemélynek a
jövedelemadójáról és a földadójáról benyújtott adóbevallásában az adatokat
forintban kell feltüntetnie.
2. Az adózónak adónként és költségvetési támogatásonként az adóévet követõen
valamennyi adó és költségvetési támogatás alapjának megállapításához szükséges
adatokról, az õt megilletõ mentességekrõl, kedvezményekrõl és azok alapjáról,
az adó és a költségvetési támogatás összegérõl az adó és a költségvetési
támogatás esedékessége szerinti részletezésben éves bevallást kell tennie. A
fogyasztási adót termékcsoportonként, a fogyasztói árkiegészítést
szolgáltatáscsoportonként is részletezni kell.
4. Ha a költségvetési támogatást az éves bevallást megelõzõen külön igénylés
alapján utalják ki, ez az igénylés a jogkövetkezmények szempontjából
bevallásnak minõsül."
2. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"c) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanynak - függetlenül
attól, hogy adóbevallási kötelezettségét a törvény milyen idõszakonként
állapítja meg -, ha az adóévet megelõzõ évben a nettó módon számított
fizetendõ általános forgalmi adójának összege
- az 1 millió forintot elérte, havonta
- minden más általános forgalmi adó fizetésére kötelezett
adóalanynak negyedévente
kell az általános forgalmiadó-bevallását az I/3.. pontban meghatározott
tartalommal benyújtania.
Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany a negyedév végétõl
havi bevallásra köteles áttérni, ha a fizetendõ általános forgalmi adója az év
elejétõl összesítve az 1 millió forintot elérte. Az elsõ havi bevallást a
tárgynegyedévet követõ hónap elszámolásáról kell benyújtani."
3. Az Art. 1. számú mellékletének II/2/a) pontja az alábbiak szerint változik:
"a) A havi adóbevallást
a tárgyhónapot követõ hó 20-ig,
az évközi bevallást
a negyedévet követõ hó 20-ig
kell a I/3.. pont szerinti tartalommal az adóhatósághoz benyújtani."
4. Az Art. 1. számú mellékletének II/2/b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"b) Az adóév utolsó hónapjáról, illetõleg negyedévérõl külön bevallást tenni
nem kell. Az év utolsó hónapjának,illetõleg negyedévének adóját és
költségvetési támogatását a 3. pont szerinti határidõben kell bevallani. Az
általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanynak az év utolsó
hónapjának, illetõleg negyedévének általános forgalmi adójáról is bevallást
kell tennie. Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az
általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 39. §-ának (2), és
60. §-ának (2) bekezdésében elõírt kötelezettséget az adóév utolsó
adóbevallási idõszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt
önellenõrzési pótlékmentesen az éves adóbevallásra elõírt határidõig elvégzett
önellenõrzéssel korrigálhatja."
2. számú melléket
az 1994. évi ....... törvényhez
1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 2. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"2. Az általános forgalmi adó
a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános
forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét
- ha havonta tesz adóbevallást
a tárgyhót követõ hó 20-ig,
- ha negyedévente tesz adóbevallást
a negyedévet követõ hó 20-ig
fizeti meg, illetõleg ettõl az idõponttól igényelheti vissza.
b) Az adózó - ha havonta tesz adóbevallást - kérheti az adóhatóságtól, hogy az
adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követõ hó 5-én,
illetõleg 20-án számolhassa el. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a
havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a
gyakorított elszámolás lehetõségét az adóév végéig engedélyezheti."
2. Az Art. 2. számú mellékletének II./A/15. pontjának b) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"b) A vállalkozó adóelõleget félévi részletekben
az adóév március 15-ig, illetve
szeptember 15-ig
fizet."
3. Az Art. 2. számú mellékletének IV. fejezete a következõ 8. ponttal egészül
ki:
"8. A fogyasztási adó kivételes visszaigénylése
Az adózottan beszerzett háztartási tüzelõolaj értékesítõje (a HTO eladóhely
tulajdonosa vagy bérlõje) a HTO utalvány ellenében értékesített háztartási
tüzelõolaj után a fogyasztási adót
az értékesítést követõhó 15.napjától
igényelheti az elõírt nyomtatvány benyújtásával.
A HTO eladóhely üzemeltetõje gyakoribb visszaigénylést kérhet, amelyet az
adóhatóság a IV/5.. pont megfelelõ alkalmazásával engedélyezhet."
3.számú melléklet
az 1994.évi ...... törvényhez
1. Az Art. 3. számú mellékletének A/2.. pontja a következõ c) ponttal egészül
ki:
"c) nem kell adatot szolgáltatnia a kifizetõnek az egyéni vállalkozó részére
az e jogviszonyára tekintettel teljesített kifizetésekrõl."
2. Az Art. 3. számú mellékletének B) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/B) A biztosító intézet adatszolgáltatása/
"A biztosító intézet adatot szolgáltat a jövedelmet helyettesítõ
felelõsségbiztosítási összeg, valamint a nyugdíjbiztosítás alapján folyósított
nyugdíjszolgáltatás kifizetésérõl, illetõleg arról, hogy a magánszemély az
élet- vagy - az 1995. január 1-jét követõen kötött -nyugdíjbiztosításának
rendelkezési jogával a szerzõdéskötéstõl számított 10 éven belül élt.
Az adatszolgáltatást, a kifizetést, illetõleg a rendelkezési jog gyakorlását
követõ év március 20-ig kell teljesítenie a biztosító bejegyzett székhelye
szerint illetékes állami adóhatóság részére a magánszemély azonosításához
szükséges adatok feltüntetésével."
4. számú melléklet
az 1994. évi ........ törvényhez
Az Art. 5. számú mellékletének 7. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"7. A külföldi szervezet adóköteles bevétele után a belföldi személy a
kifizetett összegbõl az adót levonja és
a kifizetést követõ hó 20-ig
fizeti meg.
A levont adót a belföldi személy a társasági adóbevallásában, amennyiben
társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon
az adóévet követõ év május 31-ig
vallja be."
5. számú melléklet
az 1994. évi ......... törvényhez
"6. számú melléklet az 1990. évi XCI. törvényhez
Az átalányadót fizetõk adózásának rendje
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint átalányadót fizetõk
adózására a törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
1. Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõ magánszemély azelõzõ évre
vonatkozó éves adóbevallásához fûzött- a határidõ letelte elõtt benyújtott -
nyilatkozatban jelentheti be az adóátalány választását a tárgyévre.
2. Az egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet kezdõ adózó a 11.
§ (1) bekezdés a) pontjában elõírt bejelentéssel egyidejûleg jelentheti be az
adóátalány választását.
3. A nyilatkozat a bejelentési határidõ letelte után nem pótolható, illetve
nem vonható vissza, kivéve, ha az átalány választásának a nyilatkozattétel
idõpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei. A bejelentésnek
tartalmaznia kell az átalánybesoroláshoz szükséges valamennyi ismert adatot.
4. Az adózó az 1. pont szerinti bejelentés megtételéig nyilvántartásait a
megelõzõ évre vonatkozó rend szerint vezeti.
5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót az átalányozottak
nyilvántartásába felveszi.
6. Az átalányadó-besorolást érintõ tevékenység módosítását, kiegészítését a
változásra okot adó elsõ értékesítést megelõzõen kell bejelenteni. Az
átalányadózást kizáró körülményt az ennek keletkezését követõ 15 napon belül
kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt is meg kell jelölni.
7. Ha az átalányadózás a tárgyévben a törvényi feltételek hiánya miatt
megszûnik, vagy az átalányadózás választás törvényi feltételeinek hiánya az
átalányadózás választását követõen jut az adózó tudomására, az adózó a
megszûnésre okot adó körülmény bekövetkeztétõl, illetve a tudomásszerzéstõl
számított 15 napon belül köteles a tárgyévre vonatkozó nyilvántartásait az
általános szabályok szerint elkészíteni.
8. Az átalányadózást választó adózó adóját az önadózás szabályai szerint
állapítja meg.
9. Az átalányadó elõleget a negyedévet követõ hó 15. napjáig kell
megfizetni."
Általános indokolás
Az adózás rendjérõl szóló törvény 1991. január 1-jei hatálybalépését követõen
történt módosítások - az adózás megváltozott (és változó) feltételrendszeréhez
igazodóan -folyamatosan korszerûsítették a törvényes és eredményes adóztatás
jogi feltételrendszerét.
A költségvetés egyensúlyvesztése következtében hangsúlyossá váltak a bevétel-
stabilitás megteremtésének szempontjai. Ennek érdekében a jogalkotásban olyan
változtatások szükségesek, amelyek bõvítik az adóhatóságok mozgásterét.
A javasolt változtatások révén mérsékelhetõ a kintlevõségek kialakulásának
veszélye, javul a tartozások beszedhetõsége és "megdrágulnak" a fizetési
könnyítés feltételei, gyorsul az adóbehajtás folyamata.
Az adóbevételek beszedhetõségét biztonságosabbá tévõ szabályok mellett szükség
van olyan módosításokra is, amelyek egyszerûsítik az adókötelezettségek
teljesítését, csökkentve ezzel az adózók és az adóhatóságok adminisztrációs
terheit. A kezdõ vállalkozások támogatását jelentheti a várható adó - sokat
vitatott - bejelentési kötelezettségének megszüntetése, javítja az adóhatósági
ellenõrzés feltételeit az általános forgalmi adó bevallásának "ritkítása", a
helyi adóbevallás rendjének korszerûsítése.
A bevallási rend korszerûsítése nem egyszerûen csak adminisztrációs terheket
csökkentõ hatású. Ennek révén az általános forgalmiadó-bevallások számát
sikerül olyan mértékre szorítani, ami arányos az adóhatóságok mai feldolgozási
és ellenõrzési kapacitásával, így a rendszer mûködésének zavarása nélkül
kiszûrhetõk a jogosulatlan igénylések, feltárhatók a nagy számban
tapasztalható visszaélések.
A bevételstabilitást elõsegítõ és az adminisztrációt mérséklõ változtatások
mellett a Javaslat magába foglalja a jövedelemadó-átalány mûködtetéséhez
szükséges eljárási szabályokat is, egyidejûleg megszünteti a kifizetõknek az
egyéni vállalkozókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét. Ezen
túlmenõen a Javaslat tartalmazza azokat a korrekciókat is, amelyek az
adóztatás jogi feltételrendszerének változásai miatt szükségesek, illetõleg a
jogalkalmazás lépett fel a változtatás igényével.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
Az Art. tárgyi hatályát negatív oldalról meghatározó szabályának pontosítását
az idõközi jogszabályi változások indokolják. Az egységes
Társadalombiztosítási Alap - mint elkülönített állami pénzalap - eddig sem
tartozott az Art. hatálya alá sem a befizetések, sem az Alap terhére
folyósított ellátások tekintetében. A szövegpontosítás - követve az 1993-ban
bekövetkezett változásokat -teszi egyértelmûvé, hogy a két
társadalombiztosítási pénzalap (a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási
Alap) javára teljesített befizetések és ellátások nem tartoznak az Art.
hatálya alá.
Az elõzõekhez hasonló ok - a jövedéki törvény hatálybalépése - teszi
szükségessé a (4) bekezdés második fordulatának módosítását is. A jövedéki
törvény - szemben a korábbi szabályozással - nemcsak a szesz jövedéki
adóztatását vonja hatókörébe, hanem a jövedéki termékek teljes skálájára
rendel sajátos ellenõrzési és adóztatási szabályokat. Ezért a Javaslat a
jövedéki termékekkel összefüggõ hatósági tevékenység egészét kivonja az Art.
hatálya alól.
a 2-4. §-hoz
Az Art. hatályos szabályai mechanikusan sorolják az önadózók közé a helyi adók
vonatkozásában is a jogi személyt és az egyéb szervezetet. Ez azzal jár, hogy
a vagyoni típusú helyi adók (építményadó, telekadó) esetében is a személyüknél
fogva önadózásra "ítélt" adózók a jellemzõen változatlan adóalapokról az
adóévet követõen ismétlõdõen tesznek adóbevallást, az adójukat pedig - ettõl
függetlenül -a tárgyév során kell megfizetniük.
A Javaslat az adózók és az adóhatóságok adminisztrációs terheit csökkenti
azzal, hogy e két adó tekintetében a kivetéses adómegállapítást teszi
általánossá. Ennek következtében az 1994. évrõl szóló adóbevallás alapján az
adóhatóság a kivetett adót rögzíti, és az adózóknak csak akkor kell újabb
bevallást adniuk, ha a kötelezettségben változás történik. Ezért módosulnak az
önadózásra vonatkozó rendelkezések mellett a bejelentés szabályai is, hiszen
ezentúl nemcsak a magánszemély adózó esetében lehetséges, hogy a kivetéses
adóztatás természetes velejárójaként az adókötelezettségét az errõl szóló
bevallásában jelentse be (2. §).
Az adókivetés útján megállapítandó helyi adók számának gyarapodásával módosul
az Art. 78. §-ának (1) bekezdése is. A kivetéses adókat az Art. ezen §-a
sorolja fel. Az önadózás alóli kivételek ismertetése helyett az Art. 18. §-
ának (2) és (3) bekezdései ugyanazon utaló szabály alkalmazásával juttatják
ezt kifejezésre (3. §).
Egyszerûsíti a kötelezettségek teljesítését a vállalkozók kommunális adójának
és az iparûzési adó bevallási határidõiben meglévõ különbözõség megszüntetése.
A két adó bevallási határidejének május 31-i egységesítése nem okoz
feldolgozási nehézséget az önkormányzati adóhatóságnak sem, mert általában nem
jellemzõ együttes alkalmazásuk. Minthogy az adózókat különbözõ adóhatóságoknál
érheti együtt is e két kötelezettség, célszerûbb és egyszerûbb azonos idõre
teljesíteni, mint külön-külön.
A helyi adók közül az önkormányzat illetékességi területén eltöltött
vendégéjszakákra bevezetett idegenforgalmi adó sajátos adómegállapítási
módszerrel, az ún. adóbeszedéssel érvényesül. Ennek lényege, hogy a szállást
adó a beszedett adót megfizeti az önkormányzatnak, majd errõl más
adóbevallásával egyidejûleg vagy különad számot.
Minthogy az adóbeszedés egyben mások - a szállást igénybe vevõk - adójának
megállapítását is jelenti, az elszámolás egyszerûsítése és ellenõrizhetõsége
érdekében a Javaslat az adóbeszedõ terhére a befizetéssel egyidejûleg
bevallási kötelezettséget is elõír (4. §).
az 5. §-hoz
Az Art. hatályos szabályai szerint, ha az adóhatóság késedelmének
következtében az adózót éri kár (mert az õt megilletõ támogatást,
adóvisszatérítést az adóhatóság késlekedve bocsátja rendelkezésre), ugyanolyan
mértékû
kamatot fizet, mint ami az adózót terheli az adófizetés késedelme esetén.
Az általános forgalmi adóban, de a költségvetési támogatásoknál is -
sajnálatosan - megszaporodtak a minden jogalapot nélkülözõ igénylések. Ennek
következtében az adóhatóság rákényszerül, hogy mind nagyobb számban vonja ún.
elõzetes ellenõrzése körébe az igényléseket, bevallásokat.
Az önadózás rendjétõl valójában idegen a kényszerû - közbeesõ - ellenõrzés,
amely gyakran okozza azt, hogy az adóhatóság a jogos igényeket is késve
teljesíti. Ennek kamatköltsége a költségvetést terheli.
A Javaslat kiegészíti a kamatfizetési szabályokat és kimondja, hogy amennyiben
egy igénylés (bevallás) jogos és jogosulatlan részeket is tartalmaz, a jogos,
de késve kiutalt összeg után sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) ezt
meghaladó mértékben tartalmaz jogosulatlan igénylést. A költségvetés terhére
kialakult helyzetet a Javaslat nem drasztikusan, a törvényeket betartó,
esetleg tévedõ adózókat egyaránt sújtó megoldással kívánja megszüntetni. Ezért
a Javaslat csak abban a körben szünteti meg az adóhatóság kamatfizetési
kötelezettségét, ahol az elõzetes vizsgálat feltárja, hogy az igényelt összeg
több mint 50 %-ban jogosulatlan.
a 6. §-hoz
Az Art. 31. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság, ha adótörvény elõírja,
a fizetendõ elõleg összegét vagy az adóévrõl benyújtott bevallás
határidejétõl, vagy a várható adó bejelentésétõl számított 30 napon belül
fizetési meghagyással közli. Minthogy a társasági adóról szóló törvény
módosítása el kívánja hagyni az adóévben jogelõd nélkül alakult vállalkozások
adóelõleg fizetési kötelezettségét, a Javaslat - ehhez igazodóan -hatályon
kívül helyezi az ezzel összefüggõ bejelentési kötelezettség teljesítését,
illetõleg az adóelõleg megállapítási szabályból a várható adóra vonatkozó
szövegrészt.
a7. §-hoz
Az Art. szerint az adóhatóság évente egy alkalommal értesíti az adózót
adószámlájának egyenlegérõl. Ez a jellemzõen folyamatos - évente ismétlõdõ -
adófizetési kötelezettségek esetén kellõ tájékoztatást ad az adózó fennálló
tartozásáról és a felszámított késedelmi pótlékáról.
Az adózónak is elemi érdeke, hogy értesüljön számlájának állásáról. Ezért a
módosítás egyértelmûvé teszi, hogy valamennyi adóhatóság köteles az adózó
folyószámlájának legalább évi egyszeri lezárására és a tartozást, vagy
túlfizetést mutató számlákról a határozat értékû tájékoztatás kiadására.
A Javaslat a költségkímélés szempontjait figyelembe véve az egyenlegértesítõ
kiküldését akkor engedi mellõzni, ha az sem tartozást, sem túlfizetést nem
mutat, tehát az egyenleg 0.
Az állami adóhatóságnál a nagyszámú adózó majdnem egyidõben történõ értesítése
azonban megoldhatatlan feladatot jelent. A Javaslat ezért két lépcsõben teszi
kötelezõvé az értesítõk kiküldését. Ha az adózónak valamely adójában május 31-
ig kell bevallást tennie, akkor a folyószámla egyenlegérõl október 31-ig kap
tájékoztatást. Ez elõnyös is, mert a számla zárása az adózó éves bevallását és
befizetését is
tartalmazhatja. A többi adózó változatlanul augusztus 31-ig értesül
adószámlájának egyenlegérõl.
a8. §-hoz
A jogalkalmazói igényeknek kíván eleget tenni a Javaslat az Art. 42. §-a (3)
bekezdésének módosításával. A szövegpontosítás egyértelmûvé teszi, hogy az
önellenõrzés milyen mozzanatokból tevõdik össze és mivel fejezõdik be. Ennek
abból a szempontból van jelentõsége, hogy csak a jogszerûen végzett (és
befejezett) önellenõrzés mentesíti az adózót az egyéb adóügyi
jogkövetkezmények alól. A Javaslat világossá teszi, hogyha egyébként kell
önellenõrzési pótlékot fizetni, akkor csak ennek megállapításával,
bevallásával és befizetésével teljesülnek a törvényi feltételek.
A hatályos szabályozás kimondja, hogy a számlahelyesbítés nem minõsül
önellenõrzésnek, az ebbõl adódó elszámolási szabályokat az általános forgalmi
adóról szóló törvény tartalmazza. Nincs azonban rendelkezés arról, hogy mi a
teendõje az adózónak, ha azért kénytelen elszámolását módosítani, mert a
termékimport esetén az elõzetesen felszámított és megfizetett adóját
megállapító határozatot a vámhatóság utólag módosítja. Minthogy ez eredményét
illetõen a számlahelyesbítéssel esik egy tekintet alá, a Javaslat az ebbõl
eredõ elszámolási kötelezettséget a számlahelyesbítésre vonatkozó elõírásokhoz
hasonlóan rendezi.
a9. §-hoz
Az Art-nek az állami adóhatóság hatáskörét rendezõ elõírásait a Javaslat
kiegészíti.
Az éves költségvetési törvény és az állami garanciavállalásról rendelkezõ
egyéb jogszabályok adók módjára behajtandónak tekintik a költségvetés
helytállási kötelezettségének "eredményeként" kifizetett közpénzeket, de az
ennek behajtására kötelezett hatóságot nem minden esetben jelölik meg.
Az Art. 49. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha az egyes adók módjára
behajtandó köztartozásokat megállapító jogszabályok a behajtási feladat
"címzettjérõl" külön nem rendelkeznek, akkor ezt a feladatot a települési
önkormányzat jegyzõjének kell ellátnia. Minthogy jelen esetben a központi
költségvetést megilletõ "követelésrõl" van szó (csakúgy mint az adó esetében)
a Javaslat - a pontatlan szabályozásból eredõ diszfunkció elkerülése érdekében
- egyértelmûvé kívánja tenni az állami adóhatóság szerepét, "kizárólagos"
hatáskörébe utalva e feladat ellátását.
a 10. §-hoz
Az Art. elõírásai szerint az önellenõrzés - ha az önellenõrzési pótlék
fizetési kötelezettséggel jár - a pótlék megfizetésével zárul. Így az adózók
csak a már jogszerûen megfizetett önellenõrzési pótlék mérséklését kérhetik,
ha mérséklésre okot adó körülmények állnak fenn.
A mérséklés iránti kérelmek megítélésében a gyakorlat nem egységes. Ezért a
Javaslat pozitív szabállyal kívánja rendezni a már megfizetett önellenõrzési
pótlék mérséklésének lehetõségét abban az esetben, ha az adózó az
önellenõrzéssel érintett bevallás benyújtásakor a tõle elvárható
körültekintéssel járt el.
a 11. §-hoz
Az adóbírság hatályos szabályai esetében jogalkalmazási gondot okoz a
termékimportot terhelõ adónak az idõ elõtti visszaigénylésében megnyilvánuló
jogsértés. A visszaigénylési jog megnyíltát követõ, de az eggyel korábbi
elszámolási idõszak bevallásában szereplõ visszaigénylés az egyik havi
bevallásban adóhiányt, a következõben pedig (visszaigényelhetõ) adótöbbletet
okoz. Az adóhatóság által a havonta megállapított adóhiány (és adóbírság) a
jellemzõen azonos hibához, de rövidebb-hosszabb idõn keresztül
"folytatólagosan" elkövetett "tévedéshez" képest túl súlyos.
A költségvetést ért kár valójában az egy hónapi késedelmi kamat, minthogy a
befizetést követõen a visszaigénylési jog megnyílik. Tekintve, hogy az egyes
hónapok között a megállapított adóhiány ennek megfelelõen pénzügyileg
rendezõdik, így nincs vagy csak minimális a ténylegesen fizetendõ adóhiány.
Indokolt tehát a bírság kiszabásának a lehetõségét is a sérelem súlyához
kötni. Ellenkezõ esetben a jogszerûen megállapítható adóbírság a többszöröse
is lehet az adózót valójában terhelõ utólagos befizetési kötelezettségnek.
Ezért a Javaslattermékimport esetén csak az ellenõrzési idõszak egészére
vonatkozóan megállapítható és ténylegesen befizetendõ adót tekinti az
adóbírság alapjának.
a 12. §-hoz
Az Art. 74. §-ának (5) bekezdésébe foglalt, az adóelõleg-fizetési
kötelezettséggel összefüggõ mulasztási bírság szabályait érintõ változást a
társasági adóról szóló törvénynek az adóelõleg-megállapításra vonatkozó
rendelkezéseit érintõ, 1995. január 1-jét követõ módosulása teszi szükségessé.
A társasági adóról szóló törvény módosítására benyújtott Javaslat - a jogelõd
nélkül a tárgyévben alakult vállalkozások adóterheit csökkentve - meg kívánja
szüntetni a bejelentett várható adó alapján megállapított adóelõleg-fizetési
kötelezettséget.
A várható adó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével tehát
feleslegessé válik a mulasztási bírság kilátásba helyezése.
Az Art-nek a mulasztási bírságokat tartalmazó 74. §-ának hatályos szabályozása
tételesen felsorolja azokat a bírsággal sújtható eseteket, amelyeknél az adott
bekezdésben megállapított bírságmérték alkalmazása során nem lehet
magánszemélyek esetében 1.000 forintnál, nem magánszemély adózóknál 10.000
forintnál kevesebb bírságot megállapítani.
A "bírságminimum" intézménye különösen a kisösszegû adóterhekkel kapcsolatos
mulasztások, késedelmek során hozta felszínre a szabályozás
ellentmondásosságát. Ha ugyanis a bírság az adó %-ában megállapított és az adó
kis összegû, a jogkövetkezmény lehet aránytalanul magas, akár az adó
többszöröse is.
Ezért a Javaslat megszünteti a kötelezõ minimum alkalmazását. A (15) bekezdés
módosításával - az adóhatóság mérlegelési lehetõségét bõvítve - kimondja, hogy
ha a %-os jogkövetkezmény számított összege 1.000 forint, illetõleg nem
magánszemély adózóknál 10.000 forint alatt van (tehát a bírság visszatartó
ereje a csekély összeg miatt nem biztosított) az adóhatóság a %-os mértékkel
számított és a ma hatályos minimum összegek között állapíthatja meg az
arányos, de a visszatartó erõ szempontjából nem jelentéktelen összegben a
büntetést.
a 13. §-hoz
A Javaslat 3. és 4. §-ánál említettekkel összefüggésben módosul az Art. 78. §-
ának (1) bekezdése, amelyben a törvény meghatározza az adókivetéssel
megállapítandó adók körét. A helyi adóknál most már három adó kivételével
általánossá válik a kivetés, és nem változik ez a módszer a termékimportot
terhelõ adók esetén sem.
Minthogy a termékimportot terhelõ adók sora az utóbbi idõben kiegészült a
fogyasztási adóval, a Javaslat nem utal vissza a vámhatóság adóhatósági
hatáskörét megállapító rendelkezésre, hanem gyûjtõ elnevezéssel,
termékimportot terhelõ adóknak nevezi az e körbe tartozó kötelezettségeket.
a 14. §-hoz
A Javaslat a jogalkalmazást és az adófizetési fegyelmet javítandó újrarendezi
a fizetési halasztás és részletfizetés engedélyezésének feltételrendszerét. A
gyakorlatban gondot okozott a jogalkalmazás számára, hogy a magánszemély
adózókra megállapított feltételek és az általános feltételek egymáshoz való
viszonya a szabályozásban nem volt élesen elhatárolható egymástól. Ezért a
Javaslat világosan megkülönbözteti azokat a körülményeket, amelyeket a
magánszemély adózók kérelmének vizsgálatakor kell figyelembe venni.
A fizetési fegyelem javítása irányába hat a halasztás és a részletfizetés
pótlékolásának újraszabályozása. Megszûnik az a magánszemélyekre vonatkozó és
sokak által kihasznált szabály, mely szerint a kérelem elbírálásáig nem volt
helye pótlékszámításnak, a teljesített kedvezmény után viszont a fõszabály
szerint "büntetõ pótlékot", azaz késedelmi pótlékot kellett fizetni.
A munkaterhek torlódása miatt az adóhatóság a benyújtott -igen nagy számban
alaptalan - kérelem elbírálásával lényeges késedelembe esve az adózónak
"kényszerûségbõl" fizetési haladékot biztosított, majd határozatában közölve a
kedvezményt kísérõ késedelmi pótlék mértékét - jelenleg évi 50 % - az adózót
"elriasztotta" annak tényleges igénybevételétõl.
A Javaslat ezt az ellentmondást kiküszöböli, a fizetési könnyítés igénylõi
számára egyértelmûvé teszi, hogy a kedvezmény után "kamatot" kell fizetni, ami
azonban az engedély nélkül késedelmesen fizetõk pótlékának csak a fele, a
pótlékolás kezdõ idõpontja pedig az adó eredeti esedékessége. Emiatt várhatóan
csak azok kérnek majd fizetési könnyítést, akiknek erre ténylegesen szükségük
van - egy elfogadható mértékû kamat megfizetése mellett is.
A jogi személyek és egyéb szervezetek, illetõleg azok a magánszemélyek, akik
kérelmüket az esedékesség után terjesztik elõ,csak abban az esetben és csak
arra az idõszakra fizetnek majd a jegybanki alapkamattal azonos mértékû
kamatot, amelyre nézve az adóhatóság a fizetési könnyítést engedélyezi. Az
esedékesség és a kérelem elbírálása közötti idõre a késedelmi pótlékot - a
jegybanki alapkamat kétszeresét -kell fizetniük.
Az adóhatóság csak kivételes méltánylást érdemlõ esetekben alkalmazza majd a
pótlék nélküli fizetési könnyítést, amelyet a törvény a szélsõséges esetek
kezelésére tart fenn.
a 15. §-hoz
A jelenlegi szabályok is módot adnak az adóhatóságnak a pótlék- és
bírságtartozás mérséklésére. Esetenként, fõleg hosszabb idõ elteltével a
pótlék- és bírságtartozás halmozódva a folyó fizetési kötelezettségekkel már
olyan mértékû lehet, amelynek megfizetése az adózó gazdasági tevékenységének
ellehetetlenülését eredményezheti. Ennek elkerülése érdekében a Javaslat
lehetõvé teszi, hogy az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást - a jelzett
körülményre tekintettel - mérsékelje. Az ellehetetlenülés körülményeinek
fennállását az adózónak kell bizonyítania, az adóhatóság azonban a kérelem
teljesítését a tõketartozás egy részének (vagy egészének) befizetéséhez
kötheti, ami a hátralékállomány csökkenéséhez vezethet.
a 16. §-hoz
A bírói joggyakorlat az adózók jogérvényesítési lehetõségét szûkítve
értelmezte a bíróság által felülvizsgálható jogerõs másodfokú adóhatósági
határozatok körét. A Javaslat ugyanakkor garanciális okból kimondja, hogy
minden adóhatósági határozat érdemi és így - ha az adózó azt jogsértõnek
tartja - bíróság elõtt felülvizsgáltatható, amennyiben az valamely
adókötelezettséget érint, illetõleg az adózó jogát, kötelezettségét állapítja
meg. A Javaslat kivonja az érdemi határozatok körébõl a fizetési könnyítés
(halasztás, részletfizetés) tárgyában hozott adóhatósági döntéseket.
a 17-20. §-okhoz
Az adóbevételek beszedhetõségének javítása érdekében a Javaslat kötelezõvé
teszi az adótartozást biztosító jelzálogjog bejegyzését az
ingatlannyilvántartásba.
A hatályos szabályok szerint az adóhatóságot megilletõ jelzálogjog olyan,
ingatlannyilvántartási bejegyzést nem igénylõ ún. törvényi zálogjog, amely
kielégítési elsõbbséget jelent a szerzõdéses zálogjogokkal szemben.
Az adóbeszedési érdekeket eredményesebben szolgálja, -összhangban az
ingatlannyilvántartás közhitelességéhez fûzõdõ érdekekkel is - ha a tartozást
bejegyzett, azaz az érdekeltek számára látható módon feltüntetett
"biztosíték" is védi.Ezzel az adóhatóság nem kerül kedvezõbb helyzetbe, mint a
korábban már jelzálogjogukat bejegyeztetett többi hitelezõ, de kedvezõtlenebbe
sem, mert "közremûködése" nélkül az ingatlan nem idegeníthetõ el, illetve nem
hajtható végre (17. §).
Ugyancsak a beszedés feltételeit javítja a végrehajtási eljárás szünetelésérõl
rendelkezõ szabály módosítása. A Javaslat szerint a végrehajtás során
elõterjesztett fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló adózói kérelem csak
egy alkalommal "akaszthatja" meg a végrehajtási cselekmények foganatosítását.
A hasonló jogalappal elõterjesztett újabb és újabb folyamodvány - bár a
kérelmet érdemben kell elbírálni - ilyen joghatással már nem rendelkezik (18.
§).
A végrehajtási költség átalány jellegû legkisebb összegét a módosítás csak az
ingó- és ingatlanfoglalás esetére tartja fenn. A fõleg adminisztrációs
költséggel járó - íróasztal mellõl megtehetõ - munkabér-letiltás, bankszámla
ellen benyújtott azonnali beszedési megbízás alkalmazása esetén méltánytalan
lenne a 2.000 forintos legkisebb mérték alkalmazása (19. §).
Az értékviszonyok változásával összefüggésben a Javaslat lehetõvé teszi, hogy
a 100 forint alatti adótartozásokat az adóhatóság nyilvántartásából
adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében törölhesse, ha a behajtás
érdekében szükséges intézkedések megtétele nem gazdaságos. Az ellenõrizhetõség
érdekében ezeket a tételeket külön listába kell foglalni (20. §).
a 21. §-hoz
Az adózók és az adóhatóságok érdekét egyaránt szolgáló, a kötelezettségek
teljesítését egyszerûsítõ szabály, hogy az adatszolgáltatást az adózók gépi
adathordozón is teljesíthetik. A törvénymódosítás ezt a lehetõséget
kiterjeszti az adóbevallás benyújtására is, ha ennek programját az adóhatóság
elõzetesen jóváhagyta.
A gépi adathordozón teljesített bevallás mellett be kell nyújtani az azzal
azonos tartalmú aláírt iratot is a késõbbi viták megelõzése érdekében. Ez
azonban nem azt jelenti, hogy az egyébként rendszeresített nyomtatványt is ki
kell tölteni. Elégséges a gépi adathordozóról készített leporellónak az
aláírása is, miután ez az irat - a Javaslat szerint - a kitöltött és aláírt
nyomtatvánnyal azonos értékû okirat.
a 22. §-hoz
Az Art. hatályos 96/A. §-a, amely az egyes adókra vonatkozó különös
rendelkezéseket tartalmazza,kiegészül egy új (6) bekezdéssel. Az
illetéktörvény módosítása - elfogadása esetén - ismét bevezeti az ún. okirati
illetékeket. Az okirati illetéket a legtöbb eljárási illetékhez hasonlóan
bélyegben (az illetékköteles okiratra felragasztva) kell leróni.
Minthogy az új kötelezettség teljesítése az Art-nek az eljárási illetékekre
vonatkozó rendelkezéseihez képest kiterjedt eltérõ szabályozását nem igényli,
a Javaslat kimondja, hogy az okirati illetékek esetén az eljárási illetékekre
vonatkozó elõírások szerint kell eljárni.
A Javaslat mindösszesen két különbséget állapít meg. Összhangban az
illetéktörvény tervezett módosításával kimondja, hogy az okirati illetéket -
bárki is a kötelezett - mindig önadózással kell teljesíteni, és ennek
elmulasztása esetén a bírság megállapításnak nem elõfeltétele a mulasztó fél
felszólítása a hiányosság pótlására.
a 23. §-hoz
A törvény értelmezõ rendelkezéseit a Javaslat új z) ponttal egészíti ki. A
Javaslat 13. §-ában foglaltakkal összhangban elkerülhetetlen, hogy a törvény
különbözõ helyein megtalálható hol felsorolt, hol gyûjtõ néven említett - a
termékimporthoz kapcsolódó - adókat, mint új fogalmat az értelmezõ
rendelkezések definiálják. Ezen adók körének jövõbeni változása során
elégséges lesz az értelmezõ szabály korrekciója, és elkerülhetõ a törvény több
ponton történõ módosítása.
a 24-26. §-okhoz
A Javaslat záró rendelkezései a hatálybalépés idõpontjáról, illetõleg az
emiatt "feleslegessé" váló rendelkezések hatályon kívül helyezésérõl
rendelkeznek.
A Javaslat átmeneti szabályai egyrészt hagyományosan arról szólnak, hogy a
módosuló szabályokat a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell, kizárva
ugyanakkor az adózókra nézve terhesebb kötelezettséget jelentõ szabályok
visszaható hatályát.
A jogértelmezést segítik azok a rendelkezések, amelyek az általánoshoz képest
különös szabályként érvényesülnek a fizetéskönnyítési, adómérséklési és a
végrehajtási eljárás során elõterjesztett méltányossági ügyekben. E megújított
szabályokat - éppen,mert új feltételeket határoznak meg - a folyamatban lévõ
ügyekben nem, csak a törvénymódosítás hatálybalépését követõen kell
alkalmazni.
A Javaslat a mellékletekben elõírt és az állami adóhatósághoz benyújtandó
adóbevallások rendjét csak a hatálybalépést követõ idõszak
adókötelezettségeire engedi érvényesülni. A hatálybalépés elõtti idõszak
adókötelezettségeit a kötelezettség keletkezésekor hatályos szabályok szerint
kell teljesíteni, ide nem értve az egyéni vállalkozókra vonatkozó kifizetõi
adatszolgáltatási kötelezettséget (3. számú melléklet), mert ezt a Javaslat
visszaható hatállyal 1994. január 1-ig visszamenõleg szünteti meg (24. §).
A helyi adókban bekövetkezõ új bevallási rend az önadózás helyére lépõ
adókivetéssel érintett adókban szintén átmeneti szabályokat igényel. Az
egyszerûsítés érdekében az elõzõ évrõl, a korábban hatályos szabályok szerint
benyújtott bevallásban kell az adózóknak feltüntetni azokat az adatokat is -
1995. január 1-jén fennálló állapotnak megfelelõen -, amelyek alapján az 1995.
évi adókivetés és adóalap-rögzítés megtörténhet (25. §).
A Javaslat a 26. §-ában az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992.
évi LXXXIII. törvény 11. §-ának (5) bekezdését módosítja. A fizetési
kötelezettségek teljesíthetõsége szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a mai
szabályozásból hiányzó elõlegfizetési idõpontokat a törvény meghatározza. A
hatályos szabályok szerint a járulékot negyedévenként kell fizetni, de
pontosan mikor, azt a törvény nem tartalmazza. Ezt pótolja a Javaslat.
a 27. §-hoz
Az Alkotmánybíróság a 15/1991.(IV.13.)AB számú határozatával
alkotmányellenesnek minõsítette a személyi szám általános és egységes,
korlátozás nélküli használatát. Ezzel összhangban az Országgyûlés még 1992.
évben két olyan törvényt is alkotott, melynek rendelkezése szerint a személyi
szám cseréjérõl "véges" határidõn belül gondoskodni kell.
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi
LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 8. § (1) bekezdésének c) pontja és 39.
§-ának (3)-(4) bekezdésének hatályon kívül helyezése egy a hatályos törvénynek
az 1994. december 31-ig megállapított határidõig az anyagi és technikai
feltételek hiánya miatt nem megoldható feladatát rendezi. Az elképzelések
szerint a mai rendszerben meglévõ három adatkezelõ, az OSZH, a TÁKISZ-ok és az
önkormányzatok közül a TÁKISZ-ok adatkezelési jogát kellett volna
megszüntetni, és csak az önkormányzatok illetõleg az OSZH közötti
adattovábbítási feladatait megtartani. Minthogy az egyes önkormányzatok és a
TÁKISZ-ok közötti számítógépes kapcsolat kiépítése közel 500 millió Ft
költséget és ma még nem biztosítható személyi feltételeket jelentene, a
törvényi határidõ ez ügyben nem tartható. A Javaslat alkalmazkodva a
körülményekhez, megerõsíti a TÁKISZ-ok adatkezelési jogosultságát, tudomásul
véve, hogy az egyes önkormányzatok és a megyei központokba telepített TÁKISZ-
ok közötti számítógépes vonalak kiépítésére csak egy késõbbi idõszakban
kerülhet sor.
A Nytv. 37. §-a a személyi szám azonosítójel szerinti használatát 1994.
december 31-ig engedélyezi. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ezen idõpontot
követõen a magánszemélyek adóztatásához és a kifizetések kontrolljához (tehát
az Szja elszámolási és számonkérési rendjéhez) már új számjelrendszert kellene
alkalmazni, illetve a korábbi "személyi számos" nyilvántartást az új
adóazonosítónak kellene felváltania. Az új nyilvántartás létrehozásának, a
meglévõ azonosító rendszer átkonvertálásának - mely csupán az állami
adóhatóság esetében mintegy 3-3,5 milliárd forintba kerül - anyagi fedezetét
az 1994. évi költségvetés nem biztosította.
A 3354/1993. Korm. határozat értelmében az 1994. évi költségvetés
végrehajtásával, valamint a forráshiányos ügyekkel összefüggõ jogszabályokat
szükség szerint módosítani kell. Miután az új azonosító jelre történõ
átálláshoz szükséges források nem teremthetõk meg, ezért a Javaslat módosítja
a Nytv. 8. §-ának (1) bekezdését és 37. §-ának (2) bekezdését. Ezzel
biztosítva, hogy az adóigazgatás szervei a személyi számot, mint a
magánszemélyek azonosító jelét még 1 évig, 1995. december
31-ig alkalmazhassák. Enélkül az adófeldolgozás rendszere mûködésképtelenné
válna.
az 1. számú melléklethez
Az Art. hatályos elõírásai szerint az állami adóhatósághoz teljesítendõ
adóbevallások rendjét megállapító szabályoknak a kerekítésre vonatkozó
rendelkezései kiegészítésre szorulnak.
A Javaslat kimondja, hogy a magánszemélyek jövedelemadója és földadója
kivételével az adatokat 1.000 forintra kerekítve és 1.000 forintban kifejezve
kell feltüntetni. Ez a rendelkezés és a tartalmilag ugyanezt, csak pontatlanul
jelentõ hatályos szabályok nem kezelték azokat a jellemzõen havonta
megállapítandó, fizetendõ kötelezettségeket, amelyek a kerekítés miatt vagy
mindig 0, vagy mindig 1.000 forintot jelentettek. A Javaslat ennek a
helyzetnek a kezelésére annak érdekében, hogy az éves bevallások és a
befizetések ne
kerülhessenek ellentmondásba, e kötelezettségek göngyölített számítását és
bevallását írja elõ.
A jogosulatlanul igénybe vett támogatások évközi - kiutalás elõtti -
szankcionálását biztosítja az a kiegészítõ rendelkezés, amely az évközi
igénybevétel érdekében kitöltött igénylõlapot bevallássá nyilvánítja és így a
feltárt jogsértést azonnal (nemcsak az éves bevallás adataihoz képest) meg
lehet állapítani.
Igazodva az általános forgalmiadó-törvény módosításához, a Javaslat bevezeti
az eddigi kizárólagos havi elszámolási, bevallási rendhez képest a negyedéves
bevallás szabályait. Ennek praktikus oka, hogy a havi bevallások tömegének
feldolgozása és ellenõrzése meghaladja az adóhatóság mai teljesítõképességét.
Az ellenõrizetlenség pedig durva visszaélések, jogosulatlan költségvetési
pénzek igénybevételének lehetséges forrása.
Ezért azok az adózók, akiknek (amelyeknek) az elõzõ évben a nettó fizetendõ
általános forgalmi adójuk az 1 millió forintot nem érte el, mindaddig
negyedévenként adnak bevallást (a forgalmi adóban), ameddig a tárgyévben át
nem lépik az 1 millió forintos értékhatárt. A negyedéves bevallás határidejét
a Javaslat a negyedévet követõ hó 20-ában határozza meg.
A gyakorlat által felvetett igényt teljesít a Javaslat, amikoris az általános
forgalmi adóról szóló törvényben az utolsó - havi, negyedévi - elszámolási
idõszak bevallásában feltüntetendõ, de a bevallás benyújtására elõírt
határidõig nem minden esetben számba vehetõ korrekciós tényezõk miatt
szükséges önellenõrzések elvégzését pótlékmentesen teszi lehetõvé. Ennek
feltétele, hogy azt az éves bevallás - február 15. - benyújtására elõírt
határidõig az adózó teljesítse.
a 2. számú melléklethez
A befizetési határidõket megállapító melléklet- igazodva a bevallási rendben
bekövetkezõ változásokhoz -az áfa negyedéves befizetési határidejét állapítja
meg a negyedéves bevallással egyidõben, és a jellemzõen visszaigénylõ
pozícióban lévõ adózók (pl. exportõrök) érdekében lehetõvé teszi a havi
elszámolás engedélyezését.
Korrigálja a Javaslat a helyi adók befizetési szabályát -igazodva az
elõlegfizetési kötelezettségek teljesítésében idõközben bekövetkezett
változásokhoz (elõlegkivetés) - és elhagyja a két egyenlõ részletben történõ
fizetésre utaló kitételt, mert ez az elõlegkivetés következtében nem
hatályosult.
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló törvény a HTO
utalványok felhasználásával kapcsolatban sajátos adóvisszaigénylési
lehetõséget teremt. Ezen adóvisszaigénylési ügyekben biztosít a Javaslat az
általánostól eltérõ szabályokat.
a 3. számú melléklethez
Többévi bizonytalanságot szüntet meg és mérsékli a kifizetõk adminisztratív
kötelezettségét (egyszersmind költségét) a Javaslat azzal, hogy törli a
kifizetõknek az egyéni vállalkozókra vonatkozó adatszolgáltatási
kötelezettségét. Ez annál is inkább indokolt, mivel ezen információ
hasznosíthatósága kétséges, így felesleges ennek szolgáltatásával terhelni az
adózók nem kis csoportját.
A magánszemélyek jövedelemadójának módosításával összefüggésben a biztosítások
adókedvezményének újbóli szabályozása miatt szükséges az Art. 3. számú
melléklete B) pontjának módosítása, mely a biztosító intézetek
adatszolgáltatási kötelezettségérõl rendelkezik.
E rendelkezés alapján kapja meg az állami adóhatóság a biztosító intézetektõl
azokat a kontroll-információkat, melyek alapján ellenõrizni tudja a
magánszemély adózók által igénybe vett, biztosításokhoz fûzõdõ adókedvezmények
jogosságát, illetõleg ennek alapján értesül az adóhatóság azokról a
körülményekrõl, melyek következtében az adózó
elveszíti a korábban már igénybe vett kedvezményéhez a jogot.
a 4. számú melléklethez
A hatályos szabályok különválasztják a külföldi szervezetektõl a társasági adó
szabályai alapján belföldi személyek által levont társasági adó bevallásának
határidejét. Ha a levonó személy alanya a társasági adónak, május 31-ig a
saját bevallásában szerepelteti az adatot, ha viszont nem alanya, külön
bevallást tesz február 15-ig. A Javaslat - az egységesítés érdekében - a nem
társasági adóalanyoktól is az adóévet követõ május 31-ig követeli meg a
bevallást, külön erre a célra rendszeresített nyomtatványon.
az 5. számú melléklethez
Az egyéni vállalkozók által választható átalány jellegû adózáshoz ad az
általános elõírásokhoz képest különös szabályokat a Javaslat.
Ebben meghatározza a legfontosabb bejelentési, befizetési és nyilvántartási
elõírásokat, szoros összhangban a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló
törvénynek az átalányadózást meghatározó mellékletével.