MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
TÖRVÉNYJAVASLAT
az általános forgalmi adóról szóló
1992. évi LXXIV. törvény
módosításáról
Elõadó: dr. Békesi László
pénzügyminiszter
Budapest, 1994. október
1994. évi ... törvény
az általános forgalmi adóról szóló
1992. évi LXXIV. törvény
módosításáról
Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992.
évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) a következõk
szerint módosul:
1. §
Az áfa tv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) A közös tulajdonban és közös használatban levõ ingó és
ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minõsül
adóalanynak. Az adóalanyisághoz fûzõdõ kötelezettségeket és
jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt
képviselõ útján gyakorolja."
2. §
(1) Az áfa tv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik:
a) a saját vállalkozásban megvalósított beruházás, ha az
adóalany a megvalósításhoz olyan terméket használ fel,
hasznosít, amelynek beszerzéséhez, kitermeléséhez vagy
elõállításához kapcsolódó elõzetesen felszámított adó egészben
vagy részben levonható;
b) a megszûnés, ha az adóalany adóalanyisága megszûnésének
idõpontjában olyan terméket birtokol, amelynek beszerzéséhez,
kitermeléséhez, elõállításához, feldolgozásához, átalakításához
vagy felújításához kapcsolódó elõzetesen felszámított adó
egészben vagy részben levonható."
(2) Az áfa tv.7. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a bekezdés a következõ d)
ponttal egészül ki:
/Nem minõsül termékértékesítésnek:/
"a) az alapítvány részére és a közérdekû célú
kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott
természetbeni adomány, amennyiben a természetbeni adomány
pénzben kifejezett összege - a magánszemélyek jövedelemadójáról
szóló 1991. évi XC. törvény, illetve a társasági adóról szóló
1991. évi LXXXVI. törvény rendelkezései alapján - adót, illetve
adóalapot csökkentõ kedvezményként igénybe vehetõ lenne;"
"d) a sajtótermék kötelespéldányként történõ rendelkezésre
bocsátása, ha az jogszabályi kötelezettségen alapul."
3. §
(1) Az áfa tv. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"16. § (1) Az adófizetési kötelezettség termékértékesítésnél és
szolgáltatásnyújtásnál - a 17. és 18. §-ban meghatározott
eltérésekkel - a teljesítés, illetve a részteljesítés (a
továbbiakban együtt: teljesítés) idõpontjában keletkezik."
(2) Az áfa tv. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(4) A 6. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott
termékértékesítésnél a teljesítés idõpontja a termék átadásának
napja."
(3) Az áfa tv. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(5) Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és
szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés idõpontja a fizetés
esedékességének napja."
(4) Az áfa tv. 16. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(7) Ha a bizományi szerzõdés alapján teljesített
termékértékesítés egyúttal termékimportot is megvalósít, akkor
a) eladási megbízásnál a bizományos és a vele szerzõdõ harmadik
személy, illetve
b) vételi megbízásnál a bizományos és a megbízója
közötti termékértékesítés teljesítési idõpontja megegyezik a
termékimport utáni adófizetési kötelezettség keletkezésének
napjával, feltéve, hogy importálónak a bizományos minõsül."
4. §
(1) Az áfa tv. 17. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"17. § (1) Ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
teljesítését megelõzõen ellenértékbe beszámítható pénzösszeget
fizetnek (a továbbiakban: elõleg), a pénzösszeg átvételének
(jóváírásának) idõpontjában a teljesítésre kötelezettséget
vállaló adóalanynál adófizetési kötelezettség keletkezik.
(2) Az (1) bekezdés szerint átvett (jóváírt) pénzösszeget úgy
kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza."
(2) Az áfa tv. 18. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"18. § (1) A 7. § (1) bekezdésében meghatározott
termékértékesítésnél és a 9. §-ban meghatározott
szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési kötelezettség a
tevékenység tényleges megvalósításának idõpontjában keletkezik.
(2) A 7. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott
termékértékesítésnél az adófizetési kötelezettség a tárgyi
eszköz rendeltetésszerû használatbavételének idõpontjában
keletkezik.
(3) A 7. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott
termékértékesítésnél az adófizetési kötelezettség a megszûnéshez
kapcsolódó adóbevallás benyújtására elõírt idõpontban
keletkezik."
(3) Az áfa tv. 19. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"19. § (1) Az adófizetési kötelezettség teljesítésének
halasztására jogosult az az adóalany, aki (amely) az adó
fizetésére mint a szolgáltatást saját nevében megrendelõ
adóalany kötelezett (40. § (2) bekezdése).
(2) Az (1) bekezdés szerinti halasztás legkésõbb addig az
idõpontig tart, ameddig az adóalany az adó alapjának
megállapításához szükséges okiratot kézhez kapja, illetve - ha
az korábban történik - az ellenértéket megfizeti."
(4) Az áfa tv. 20. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"20. § (1) A pénzben kifejezett ellenérték fejében teljesített
termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési
kötelezettség teljesítésének halasztására jogosult az az
adóalany, aki (amely) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés
szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeirõl köteles
nyilvántartást vezetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti halasztás - a (3) és (4)
bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - legkésõbb addig az
idõpontig tart, ameddig az ellenértéket megfizetik. Az
ellenérték részletekben történõ megfizetésekor a halasztás a
ténylegesen fizetett összegben foglalt adó erejéig lejár.
(3) Annak az (1) bekezdés szerinti adóalanynak, aki (amely) a
kettõs könyvvezetés szabályaira tér át, a nyitómérleg
fordulónapján jár le a halasztása azon termékértékesítés és
szolgáltatásnyújtás után, melyet a nyitómérleg fordulónapját
megelõzõen teljesített, de amelynél az ellenértéket egészben
vagy részben addig az idõpontig nem fizették meg.
(4) Ahalasztás haladéktalanul lejár, ha
a) az adóalany követelését engedményezi;
b) az adóalany adóalanyiságamegszûnik;
c) az ellenértéket egészben vagy részben az adófizetési
kötelezettség keletkezésének idõpontjától számított 90 napon
belül nem fizették meg.
(5) Annak az adóalanynak, aki (amely) a kettõs könyvvezetés
szabályairól az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok
valamelyikére tér át, nem keletkezik újólag adófizetési
kötelezettsége azon termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
után, melyet a mérleg fordulónapját megelõzõen teljesített, de
amelynél az ellenértéket egészben vagy részben addig az
idõpontig nem fizették meg.
(6) Az a kettõs könyvvitelt vezetõ adóalany, aki (amely)
nyilvántartási kötelezettségének - jogszabály szerint -
pénzforgalmi szemléletben tesz eleget, e § alkalmazásában az
egyszeres könyvvitelt vezetõ adóalannyal esik egy tekintet alá."
5. §
Az áfa tv. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"25. § (1) A 7. §-ban meghatározott termékértékesítésnél az adó
alapja - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a
termék adó nélküli forgalmi értéke, ilyen érték hiányában a
terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezése idõpontjában
meghatározott elõállítási költsége."
6. §
Az áfa tv. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"26. § (1) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges
értéket külföldi fizetõeszközben fejezték ki, akkor az adó
alapjának megállapításakor az adófizetési kötelezettség
keletkezésének, illetve - a 19. §-ban meghatározott esetben -a
halasztás lejáratának idõpontjában érvényes, a külföldi
fizetõeszköz vételére és eladására felhatalmazott pénzintézet
vagy gazdálkodó szervezet által jegyzett árfolyamot kell
alkalmazni."
7. §
Az áfa tv. 31. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
/Mentes az adó alól a vámmentes termékimport, kivéve azt a
termékimportot, mely/
"d) a gazdasági társaságnál nem pénzbeni betétet, hozzájárulást
képez;"
8. §
Az áfa tv. 33. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
/Nem vonható le az elõzetesen felszámított adó, ha az adóalany a
terméket és a szolgáltatást/
"a) egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményezõ
gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve ha
a terméket és a szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében
meghatározott célok elérése érdekében használja fel,
hasznosítja;"
9. §
Az áfa tv. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) Az adóalany nem gyakorolhatja adólevonási jogát arra a
termékbeszerzésre és szolgáltatás-igénybevételre, melyre nem a
tételes költségelszámolás szabályait alkalmazza."
10. §
Az áfa tv. 36. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a bekezdés a következõ d)
ponttal egészül ki:
/Az adólevonási jog keletkezésének idõpontja:/
"c) az adófizetési kötelezettséget tartalmazó, a 19. § szerinti
halasztás lejáratát követõ elsõ adóbevallásbenyúj-tására elõírt
idõpontot követõ nap [32. § (1) bekezdésének c) pontja];
d) az adófizetési kötelezettséget tartalmazó, annak keletkezését
követõ elsõ adóbevallás benyújtására elõírt idõpontot követõ nap
[32. § (1) bekezdésének d) pontja]."
11. §
Az áfa tv. 38. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"38. § (1) Az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható
elõzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól
elkülönítetten kimutatni (tételes elkülönítés).
(2) Ha az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem
jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást egyaránt
végez és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával a
termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó
elõzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem
különíthetõ el, az el nem különített adó összegét az arányosítás
szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható
részre. Az arányosítás szabályait a 3. számú melléklet I. része
tartalmazza."
12. §
(1) Az áfa tv. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"39. § (1) A tárgyi eszköz tekintetében az adóalany a
rendeltetésszerû használatbavétel évét követõ 4 évben, illetve -
ha a tárgyi eszköz ingatlan - 9 évben köteles a levonható és a
le nem vonható elõzetesen felszámított adó összegét utólag
módosítani, amennyiben a rendeltetésszerû használatbavétel évére
vonatkozó végleges felhasználási arányhoz képest a tárgyi eszköz
adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító
termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz történõ
felhasználásának aránya a tárgyévben 10 százalékpontot
meghaladóan változik."
(2) Az áfa tv. 39. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a
következõ rendelkezések lépnek:
"(3) Ha a rendeltetésszerû használatbavétel hónapjától számított
60 hónapon, illetve - ha a tárgyi eszköz ingatlan -120 hónapon
belül a tárgyi eszközt - ideértve a személygépkocsit is -
értékesítik, az adóalany az értékesítés hónapjára, valamint a
jelzett idõszak hátralevõ hónapjaira idõarányosan esõ elõzetesen
felszámított adó összegét
a) véglegesen levonhatja, amennyiben a tárgyi eszköz
értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés terheli, vagy
terhelné akkor, ha azt belföldön teljesítené;
b) véglegesen nem vonhatja le, amennyiben a tárgyi eszköz
értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés nem terheli, vagy nem
terhelné akkor sem, ha azt belföldön teljesítené.
(4) Ha a tárgyi eszköz beszerzése a 6. § (2) bekezdésének a)
pontjában meghatározott termékértékesítés útján történik, akkor
a tárgyi eszköz rendeltetésszerû használatbavétele idõpontjának
a tárgyi eszköz átadásának napja minõsül."
13. §
Az áfa tv. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"45. § (1) Ha a számla, az egyszerûsített számla és a számlát
helyettesítõ okmány kibocsátását követõen az adóalany
a) az adó alapját, a felszámított adó mértékét, az áthárított
adó összegét, illetve a 44. § (2) bekezdése szerinti
százalékértéket módosítja, vagy
b) az adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani,
errõl helyesbítõ számlát, egyszerûsített számlát és számlát
helyettesítõ okmányt bocsáthat ki akkor, ha a vevõ (megrendelõ)
írásban nyilatkozik arról, hogy a helyesbítést elfogadja."
14. §
Az áfa tv. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"47. § (1) Az adót a havi adóbevallásra kötelezett adóalany a
tárgyhónap elsõ napjától a tárgyhónap utolsó napjáig, a
negyedéves adóbevallásra kötelezett adóalany pedig a
tárgynegyedév elsõ napjától a tárgynegyedév utolsó napjáig
terjedõ idõszakra állapítja meg (adómegállapítási idõszak)."
15. §
(1) Az áfa tv. 48. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"48. § (1) A fizetendõ adó az adómegállapítási idõszakban
keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege. A 19.
és 20. § szerint halasztott adófizetési kötelezettség a
fizetendõ adó összegét abban az adómegállapítási idõszakban
növeli, melyben a halasztás lejár. Az adóalany a fizetendõ adót
csökkentheti az adómegállapítási idõszakban keletkezett és
levonható elõzetesen felszámított adó összesített összegével. Az
így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót."
(2) Az áfa tv. 48. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a kö
vetkezõ rendelkezések lépnek, egyidejûleg a § a következõ (5) és
(6) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha az elszámolandó adó elõjele az (1) bekezdés szerinti
számítás eredményeként negatív, az elszámolandó adót az adóalany
a) az elévülési idõn belülgöngyölítetten a soron következõ
adómegállapítási idõszakban beszámíthatja úgy, mint a fizetendõ
adót csökkentõ tétel, illetve
b) a (4) és (5) bekezdésben meghatározott esetekben az
adóbevallás benyújtásával egyidejûleg kérheti az adóhatóságtól
az adó visszatérítését.
(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor
teljesíti, ha
a) a 28. és a 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó
termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja,
valamint a 17. § szerinti elõleg - adó nélkül számított -
összesített összege az adóév elejétõl, illetve - ha az adóalany
év közben jelentkezik be - az adóalanyként történõ bejelentkezés
idõpontjától kezdõdõen az adóéven belül göngyölítetten eléri
vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító
összeghatárt (49. § (2) bekezdése); vagy
b) a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját
vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható
elõzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább
200.000 forinttal meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ
adó göngyölített összegét;
c) megszûnéshez kapcsolódó adóbevallást nyújtanak be.
(5) A külföldi utas részére adható adó-visszatérítésrõl szóló
jogszabályx/ szerint meghatározott elõzetesen felszámított adó
erejéig az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet szintén
teljesíti.
(6) A (4) bekezdés a) pontjában jelzett összeghatárba
beszámíthatók a 22. § (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt
adóalapot csökkentõ tételek is, amennyiben azok tényleges
összegét az adóalany hitelt érdemlõ módon igazolja."
16. §
Az áfa tv. a következõ 48/A. §-sal egészül ki:
"48/A. § Az az adóalany, aki (amely) az adott adómegállapítási
idõszakban
a) kizárólag tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítést
és szolgáltatásnyújtást végez, valamint
b) a 40. § (2) bekezdése szerinti esetben adó fizetésére nem
kötelezett,
mentesül az adott adómegállapítási idõszakra vonatkozóan az
adóbevallási és -elszámolási kötelezettség alól."
x/ A külföldi utas részére adható általános forgalmiadó-
visszatérítésrõl szóló 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet.
17. §
Az áfa tv. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár
1.000.000 forint."
18. §
Az áfa tv. 50. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"50. § (1) Az alanyi adómentességet választó adóalany - a 7. §
(1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,
valamint a termékimport kivételével - adó fizetésére nem
kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.
(2) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt - a (3)
bekezdésben meghatározott kivételekkel - nem terheli
adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási
kötelezettség.
(3) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt
a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott
termékértékesítés tekintetében adónyilvántartási, -
megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség,
b) a termékimport tekintetében adónyilvántartási kötelezettség
terheli."
19. §
Az áfa tv. 51. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) Az alanyi adómentesség megszûnik, ha az (1) bekezdés
szerinti idõszakon belül az adóalany gazdasági tevékenységébõl -
ide nem értve a tárgyi adómentesség alá tartozó
termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, valamint a
mezõgazdasági tevékenységet - származó tényleges bevétele
meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító
összeghatárt. Az alanyi adómentesség arra a termékértékesítésre
és szolgáltatásnyújtásra nem vonatkozik elõször, melynek
ellenértékével az adóalany túllépi a jelzett összeghatárt."
20. §
Az áfa tv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"52. § (1) Az az adóalany, akinek (amelynek) a gazdasági
tevékenységének székhelye vagy az állandó lakóhelye belföldön
van, továbbá az üzletek mûködésérõl szóló jogszabály alapján
a) a bejelentést megelõzõ adóévben a kereskedelmi
szálláshelyadási és fizetõvendéglátási (a továbbiakban együtt:
kereskedelmi szálláshelyadás) tevékenységébõl származó tényleges
bevétele, valamint
b) a bejelentés adóévében a kereskedelmi szálláshelyadási
tevékenysége után ésszerûen várható bevétele
idõarányosan nem haladja meg a 2.000.000 forintot, jogosult
arra, hogy a kereskedelmi szálláshelyadási tevékenysége után
az elszámolandó adót az 53. §-ban foglaltak szerint tartsa
nyilván, állapítsa meg, vallja be és számolja el."
21. §
Az áfa tv. 62. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
/A használt termék felvásárlásakor az átvevõ adóalany jogosult
arra, hogy a felvásárolt termék árának meghatározott részét
elõzetesen felszámított adóként vegye figyelembe, ha/
"b) az átadó e törvény rendelkezései alapján adó fizetésére
nem kötelezett, kivéve a (4) bekezdésben meghatározott
eseteket."
22. §
(1) Az áfa tv. 66. §-a a következõ (1) bekezdéssel egészül ki,
egyidejûleg a § jelenlegi (1) és (2) bekezdésének számozása (2)
és (3) bekezdésre változik:
"66. § (1) Elõleg fizetése esetén a 17. §-ban foglalt
szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
adófizetési kötelezettség legfeljebb a kalkulált árrés erejéig
keletkezik."
(2) Az áfa tv. 66. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(3) Az adóalany a (2) bekezdés szerinti esetben adólevonási
jogát nem gyakorolhatja."
23. §
Az áfa tv. 71. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal elnöke
felhatalmazást kap arra, hogy a Magyar Vöröskeresztrõl szóló
1993. évi XL. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
feladatok ellátására fordított kiadásokra jutó, e törvény
rendelkezései alapján le nem vonható elõzetesen felszámított adó
visszatérítését indokolt kérelemre - saját hatáskörben -
méltányosságból engedélyezze az olyan társadalmi szervezet
részére, amelyet a kérelem benyújtásának évétmegelõzõen legalább
két évvel korábban ilyen szervezetként belföldön nyilvántartásba
vettek, s amely gazdasági tevékenységet (5. §) sem a kérelem
benyújtását megelõzõen nem végzett, sem attól kezdõdõen nem
végez."
24. §
Az áfa tv. 72. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"72. § (1) A vámhatóság az importáló indokolt kérelmére - saját
hatáskörben - adófizetés alóli mentességet engedélyezhet abban
az esetben, ha
a) az ellenérték nélküli termékimport az állampolgárok széles
körét érintõ közösségi - így különösen: a szociális, az
egészségügyi, a nevelési, az oktatási, a kulturális, a hitéleti,
a környezetvédelmi, a terület- és településfejlesztési -
feladatok ellátását szolgálja, és
b) az importáló e tekintetben nem rendelkezik adólevonási
jogosultsággal.
(2) Az adóhatóság a kedvezményezett indokolt kérelmére -saját
hatáskörben -engedélyezi az e törvény rendelkezései alapján le
nem vonható elõzetesen felszámított adó visszatérítését, ha
jogszabályba foglalt, vagy a Magyar Közlönyben közzétett
nemzetközi szerzõdés a külföldrõl származó pénzbeni segély
felhasználását ahhoz a feltételhez köti, hogy az abból
finanszírozott kiadások árában foglalt adó viselése alól a
segély kedvezményezettjét mentesíteni kell.
(3) Az adóhatóság a kedvezményezettindokolt kérelmére - saját
hatáskörben -visszatérítést engedélyezhet az e törvény
rendelkezései alapján le nem vonható elõzetesen felszámított
adóra, ha a külföldi illetõségû adománytevõ a külföldrõl
származó pénzbeni adomány felhasználását ahhoz a feltételhez
köti, hogy az abból finanszírozott, az állampolgárok széles
körét érintõ közösségi - így különösen: a szociális, az
egészségügyi, a nevelési, az oktatási, a kulturális, ahitéleti,
a környezetvédelmi, a terület- és településfejlesztési -
feladatok ellátását szolgáló kiadások árában foglalt adó
viselése alól az adomány kedvezményezettjét mentesíteni kell.
(4) A (3) bekezdés szerinti esetben a kérelemhez csatolni kell
az adománytételrõl szóló hiteles okiratot, valamint az illetékes
külföldi állam hatósága által kiállított okiratot, amely
igazolja, hogy az adománytevõ az adomány összegét a vonatkozó
adózási szabályokkal összhangban számolta el.
(5) A (2) és (3) bekezdés szerinti adó-visszatérítés legfeljebb
olyan hányadban engedélyezhetõ, amilyen hányadban a kiadásokból
a pénzbeni segély, adomány részesedik."
25. §
Az áfa tv. 75. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ
rendelkezés lép, egyidejûleg a § a következõ (5) bekezdéssel
egészül ki, a jelenlegi (5)-(9) bekezdések jelölése pedig (6)-
(10) bekezdésekre módosul:
"(4) Az Áfa tv. 5. §-a (1) bekezdésének b), d) és e) pontjaiban
foglalt esetekben az Áfa tv. 49-51. §-ait, 53. §-át, 54. §-ának
(3) bekezdését és 56-57. §-ait, valamint a R. rendelkezéseit az
e törvény hatálybalépésekor folyamatban levõ adó-visszaigénylési
ügyekben még alkalmazni kell, legfeljebb azonban 1994. év
december hónap 31. napjáig.
(5) Az Áfa tv. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt
esetekben az Áfa tv. 55. §-át az e törvény hatálybalépésekor
folyamatban levõ adó-visszaigénylési ügyekben még alkalmazni
kell, legfeljebb azonban 1996. év december hónap 31. napjáig."
26. §
(1) Az áfa tv. 2. számú melléklete az e törvény 1. számú
melléklete szerint módosul.
(2) Az áfa tv. 3. számú melléklete helyébe az e törvény 2. számú
melléklete lép.
(3) Az áfa tv. 5. számú melléklete az e törvény 3. számú
melléklete szerint módosul.
27. §
(1) Ez a törvény 1995. év január hónap 1. napján lép hatály
ba, rendelkezéseit - a (2)-(6) bekezdésekben meghatározott
eltérésekkel - ettõl az idõponttól kezdõdõen kell alkalmazni.
(2) Az áfa tv. 6. §-a (2) bekezdésének a) pontjában
meghatározott termékértékesítés tekintetében a 3. § (2)
bekezdésében foglalt rendelkezést abban az esetben kell
alkalmazni elõször, melyben a termék átadásának idõpontja 1994.
év december hónap 31. napját követi.
(3) A 4. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést arra a
termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni
elõször, melynél a teljesítés idõpontja 1994. év december hónap
31. napját követi.
(4) A 7. §-ban foglalt rendelkezést arra a termékimportra kell
alkalmazni elõször, melynél a termék behozatalának, vagy egyéb
módon történõ bejuttatásának idõpontja 1994. év december hónap
31. napját követi.
(5) A 21. §-ban foglalt rendelkezést abban az esetben kell
alkalmazni elõször, melynél a használt termék felvásárlásának
idõpontja 1994. év december hónap 31. napját követi.
(6) A 23. és 24. §-ban foglalt rendelkezéseket az 1994. év
december hónap 31. napját követõen teljesített termékbeszerzésre
és szolgáltatás-igénybevételre lehet alkalmazni elõször.
28. §
(1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az áfa tv. 13. §-a
(1) bekezdésének 3. és 5. pontja, 23. §-ának (2) bekez
dése, 37. §-a, valamint 1. számú mellékletének 21. pontja,
továbbá 2. számú mellékletének 14. pontja - a (4) bekezdésben
meghatározott eltéréssel - a hatályát veszti.
(2) Az áfa tv. 6. §-a (2) bekezdésének a) pontjában
meghatározott termékértékesítés tekintetében, ha a termék
átadásának idõpontja e törvény hatálybalépésének napját
megelõzõen történt, az áfa tv. e módosítás elõtti 16. §-ának (5)
bekezdését kell alkalmazni.
(3) Az az adóalany, aki (amely) 1994. év december hónap 31.
napján az áfa tv. 19. §-ának hatálya alá tartozott, arra a
termékértékesítésére és szolgáltatásnyújtására, melyet e törvény
hatálybalépésének napját megelõzõen teljesített, de amelynél az
ellenérték megfizetése azt követõen történik, jogosult az
ellenérték megfizetéséig, de legfeljebb 1995. év március hónap
31. napjáig az áfa tv. e módosítás elõtti 19. §-át alkalmazni.
(4) Az az adóalany, aki (amely) 1994. év december hónap 31.
napján az áfa tv. 37. §-ának hatálya alá tartozott, arra a
termékbeszerzésére és szolgáltatás-igénybevételére, melyet
részére e törvény hatálybalépésének napját megelõzõen
teljesítettek, de amelynél az ellenérték megfizetése azt
követõen történik, köteles az ellenérték megfizetéséig az áfa
tv. e módosítás elõtti 37. §-át alkalmazni.
(5) Ha a használt termék felvásárlása e törvény
hatálybalépésének napját megelõzõen történt, de értékesítése azt
követõen történik, az áfa tv. e módosítás elõtti 62. §-át kell
alkalmazni.
(6) Az a jogosult, akinek (amelynek) 1994. év december hónap 31.
napján az adó visszaigénylése az áfa tv. 78. §-a szerint még
folyamatban volt, jogosult arra, hogy adó-visszaigénylési jogát
az áfa tv. e módosítás elõtti 78. §-a szerint érvényesítse e
törvény hatálybalépésének napját követõen is.
1. számú melléklet az 1994. évi ... törvényhez
Az áfa tv. 2. számú mellékletének 30. pontja a következõk
szerint módosul, egyidejûleg a következõ 31. ponttal egészül ki:
/A 30. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és
szolgáltatásnyújtások a következõk:/
"30. az 1-29. pontokban felsorolt termékértékesítések és
szolgáltatásnyújtások közvetítése, ha az más nevében és javára
történik;
31. az elõzõekben statisztikai besorolási számra való
hivatkozással meghatározott tevékenységek, függetlenül attól,
hogy a statisztikai besorolás a tevékenység folytatását személyi
vagy egyéb elõfeltételhez köti."
2. számú melléklet az 1994. évi ... törvényhez
Az áfa tv. 3. számú mellékletének helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"3. számúmelléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez
I. rész: Az elõzetesen felszámított adó megosztása
arányosítással
1. Az arányosításba bevont elõzetesen felszámított adó összegét
az alábbi számítási módszerrel kell megosztani levonható és le
nem vonható részre:
L = A x LH, valamint
N = A - L, ahol
A: az arányosításba bevont elõzetesen felszámított adó
öszszege;
L: az arányosításba bevont elõzetesen felszámított adó
öszszegébõl a levonható rész;
N: az arányosításba bevont elõzetesen felszámított adó
öszszegébõl a le nem vonható rész;
LH: a levonási hányad, mely annak a hányadosnak az eredménye,
amelynek
- számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés és
szolgáltatásnyújtás adó nélkül számított összesített ellenértéke
szerepel,
- nevezõjében pedig a számlálóban szereplõ, valamint az
adólevonásra nem jogosító termékértékesítés és
szolgáltatásnyújtás összesített ellenértékének együttes összege
szerepel. Alevonási hányadot 2 tizedesjegy pontossággal kell
kiszámítani.
2. A levonási hányad 1. pont szerinti kiszámításakor:
a) a számláló és/vagy nevezõ értékét növeli a termékértékesítés
és szolgáltatásnyújtás végzéséhez közvetlenül és közvetetten
kapcsolódó költségvetési vagy egyéb támogatás;
b) a számláló és/vagy a nevezõ értékébe nem kell beszámítani a
tárgyi eszköz értékesítésének, illetve a 2. számú melléklet 6.,
7. és 13. pontjaiban meghatározott szolgáltatásnyújtás
ellenértékét, ha azt az adóalany eseti jelleggel végzi. Az
elõzõek szerint kell eljárni akkor is, ha a 2. számú melléklet
6., 7., és 13. pontjai csak a 2. számú melléklet 31. pontjának
figyelembevételével minõsülnek szolgáltatásnyújtásnak.
3. Az adóalany - választása szerint - az arányosításba bevont
elõzetesen felszámított adó összegét
a) a tárgyévi adatok alapján göngyölítve kiszámított levonási
hányad alkalmazásával, vagy
b) az évközi adóbevallási idõszak(ok)ban a tárgyévetmegelõzõ
évre vonatkozó levonási hányad alkalmazásával köteles megosztani
(ideiglenes megosztás). A tárgyév végén az adóalany köteles:
- a tárgyévi adatok alapján a tárgyévre vonatkozó levonási
hányadot meghatározni, s ha a kapott eredmény eltér az
ideiglenes megosztáskor alkalmazott levonási hányadtól, akkor
- az arányosításba bevont elõzetesen felszámított adó összegét a
tárgyévre vonatkozó adatok felhasználásával újból megosztani
(végleges megosztás), és az ideiglenes és a végleges megosztás
közötti különbözetet pótlólag bevallani.
4. Az adóalany a 3. pont szerinti választásától a tárgyévben
nem térhet el. Az az adóalany, aki a tárgyévben válik
adóalannyá, illetve nem rendelkezik a tárgyévet megelõzõ évre
vonatkozó levonási hányaddal, csak a 3/a. pontban meghatározott
számítási mód szerint oszthatja meg az arányosításba bevont
elõzetesen felszámított adó összegét.
II. rész:A tárgyi eszközrejutó elõzetesen felszámított adó
megosztására vonatkozó különleges szabályok
1. A rendeltetésszerû használatbavétel évére vonatkozó végleges
felhasználási aránynak megfelelõ megosztást az alábbi számítási
módszerrel kell meghatározni:
P1 = ÁE x (FB/I - FB/V), ahol
P1:a pótlólag bevallandó adó összege, mely "Á" elõjel esetén
a pótlólag le nem vonható, illetve "-" elõjel esetén a pótlólag
levonható adót jelenti;
ÁE: a tárgyieszközre jutó elõzetesen felszámított adó
összege;
FB/I:a rendeltetésszerû használatbavételévére érvényes
ideiglenes felhasználási arány, mely
- tételes elkülönítés esetén "1", ha a tárgyi eszköz közvetlenül
adólevonásra jogosító termékértékesítéshez és
szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, illetve "0", ha a tárgyi
eszköz közvetlenül adólevonásra nem jogosító
termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik;
- arányosítás esetén az I. részben meghatározott, az ideiglenes
megosztáskor alkalmazott levonási hányad;
FB/V: a rendeltetésszerû használatbavételévére érvényes
végleges felhasználási arány, mely
- tételes elkülönítés esetén "1", ha a tárgyi eszköz közvetlenül
adólevonásra jogosító termékértékesítéshez és
szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, illetve "0", ha a tárgyi
eszköz közvetlenül adólevonásra nem jogosító
termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik;
- arányosítás esetén az I. részben meghatározott, a végleges
megosztáskor alkalmazott levonási hányad.
2. A 39. § (1) bekezdése szerinti utólagos módosítást az alábbi
számítási módszerrel kell meghatározni:
P2 = ÁE x (FB/V - FT/V), ahol
i
P2: a pótlólag bevallandó adó összege, mely "Á" elõjel
esetén apótlólag le nem vonható, illetve "-" elõjel esetén
apótlólag levonható adót jelenti;
ÁE: a II. rész 1. pontjában ekként meghatározott érték;
FB/V: a II. rész 1.pontjában ekként meghatározott ér
ték;
FT/V: a tárgyévreérvényes végleges felhasználásiarány, mely
- tételes elkülönítés esetén "1", ha a tárgyi eszköz
közvetlenül adólevonásra jogosító termékértékesítéshez és
szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, illetve "0", ha a tárgyi
eszköz közvetlenül adólevonásra nem jogosító
termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik;
- arányosítás esetén az I. részben meghatározott, a végleges
megosztáskor alkalmazott levonási hányad;
i: ingatlan esetén "10" , egyéb tárgyi eszköz esetén pedig
"5"."
3. számú melléklet az 1994. évi ... törvényhez
1. Az áfa tv. 5. számú mellékletének 1. pontjában szereplõ "É"
jelölés tartalmi meghatározása helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"É: a bolti kiskereskedelmi tevékenységbõl származó, az
adóbevallási idõszakban ténylegesen elért bevétel, melyet
csökkent az ugyanezen idõszakban kapott (jóváírt) költségvetési
és társadalombiztosítási támogatás összege, ha az a bolti
kiskereskedelmi tevékenység keretében értékesített termék árát
közvetlenül befolyásolja;"
2. Az áfa tv. 5. számú mellékletének 3. pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"3. A nyitó és a záró bolti kiskereskedelmi készleten levõ
termékeket egyaránt leltározással kell felmérni. Ha az adóalany
a bolti kiskeresedelmi tevékenységre vonatkozó különleges
adózási módot a 61. § (1) bekezdése szerint üzletenként
alkalmazza, a leltározást üzletenként kell elvégezni.
A leltár felvételére a számviteli törvény 42. §-ának (3)
bekezdésében foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni. A bolti
kiskeresedelmi tevékenység évközi megkezdésekor, illetve
megszüntetésekor a nyitó és a záró bolti kiskereskedelmi
készletet a megkezdés, illetve a megszüntetés idõpontjában kell
felmérni.
A készleten levõ termékek értékét - adókulcsonkénti
részletezésben és összesen is - adóval együtt számított
beszerzési áron, ilyen ár hiányában pedig az adót is tartalmazó
forgalmi értéken kell meghatározni.
Készleten levõnek kell tekinteni azt a terméket is, melynek
ellenértékét a leltár fordulónapjáig egészben vagy részben nem
fizették meg. Az ellenérték megfizetésének idõpontjában az így
nyilvántartott terméket az 1. pont szerinti számítás során már
nem kell figyelembe venni.
Ha a bolt önálló ármegállapítási joggal nem rendelkezik, a
készleten levõ termékek értékét - adókulcsonkénti részletezésben
és összesen is - nyilvántartás szerinti fogyasztói áron is meg
lehet határozni."
Általános indokolás
Az általános forgalmi adó 1992. évi újrakodifikálásával a jogi
szabályozás immár nemcsak az adózási alapelvek, de a
részletszabályok szintjén is igazodik az Európai Unió
tagállamaiban alkalmazott "hozzáadottérték-adó" típusú forgalmi
adóhoz.
Az 1992. évi LXXIV. törvény hatálybalépése óta eltelt közel két
esztendõ tapasztalatai igazolják, hogy a megújított áfa-rendszer
beváltotta a hozzáfûzött reményeket; úgy vált a központi
költségvetés legjelentõsebb bevételi forrásává, hogy eközben -
sem idõlegesen, sem tartósan - nem idézett elõ komoly zavarokat
a gazdasági és pénzügyi folyamatokban.
Természetesen a gyakorlati mûködés során idõrõl idõre felszínre
kerülnek olyan, elõre nem látható anomáliák, amelyek
megszüntetése sürgetõ feladat. A törvénymódosítás egyik célja
ennek végrehajtása.
A törvénymódosítás másik alapvetõ célja azzal a
kormányprogramban is deklarált elgondolással függ össze, amely
szerint a költségvetés bevételeiben növekedni kell a közvetett
adók súlyának. A javasolt változtatások azonban nem az
adómértékek további emelésére irányulnak, hanem az adózási
elõírások bizonyos pontokon történõ szigorítására. A
szigorítások az áfa-rendszer "fõ szabályainak" fokozottabb
érvényre juttatásában öltenek testet, az adózási kiskapuk
kiiktatását, a feketegazdaságból származó bevételek láthatóvá
tételét, ezzel együtt a normativitás és a versenysemlegesség
erõsítését hivatottak elõsegíteni.
A törvénymódosítás adminisztrációs könnyítéseket is tartalmaz.
Ennek haszonélvezõi elsõsorban a kisadózók lehetnek.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
A módosító javaslat az adóhatósággal történõ kapcsolattartás
tisztázását szolgálja. Eljárásjogi oldalról kijelöli azt a
személyt, aki a tulajdonostársak közössége nevében, annak
képviseletében az adóalanyisághoz fûzõdõ kötelezettségeket és
jogokat ténylegesen gyakorolja.
a2. §-hoz
Az adóhalmozódás elkerülése okán a Javaslat egyértelmûsíti, hogy
a saját vállalkozásban megvalósított beruházás is csak azzal az
elõfeltétellel adóztatható, ha a beruházáshoz felhasznált,
hasznosított termék beszerzésére, kitermelésére vagy
elõállítására jutó elõzetesen felszámított adó egészben vagy
részben levonható.
A természetbeni adományt tevõ adóalany továbbra is mentesülhet
az adófizetés alól. A módosítás egyrészt ennek feltételeit
pontosítja, másrészt követi a magánszemélyek jövedelemadójáról
szóló törvényben javasolt változtatást, amely az adóalapot
csökkentõ kedvezményt adót csökkentõ kedvezménnyé alakítja át.
A vonatkozó jogszabályok értelmében a sajtóterméket elõállító
(forgalmazó) adóalany a kötelespéldányt ingyenesen köteles
szolgáltatni. Annak érdekében, hogy ez a jogszabályi
kötelezettség járulékos adókonzekvenciával méltánytalanul ne
sújtsa az adóalanyt, a Javaslat a kötelespéldány szolgáltatását
kivonja az adóztatható tényállások körébõl.
a 3. §-hoz
Az adófizetési kötelezettséget - fõ szabály szerint -
változatlanul a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
teljesítése (részteljesítése) keletkezteti. Ennek idõpontját -
ha e törvény másként nem rendelkezik - továbbra is a Ptk.
szabályai szerint kell megállapítani. Ebben a tekintetben csupán
formai változtatást jelent, hogy a számlában, egyszerûsített
számlában, stb. feltüntetett teljesítési napra nem történik
kifejezett utalás a normaszövegben, mivel az - a bizonylatok
kötelezõ adattartalmáról rendelkezõ részben (13. §) - amúgy is
szerepel.
A részletvételnél, valamint a tulajdonjog átruházásával
egybekötött bérletnél a Javaslat a termék átadásakor - a
tõkeérték erejéig - egyösszegû adófizetési kötelezettséget ír
elõ, biztosítandó a versenyegyenlõséget az olyan egyszerû
adásvételi ügyletekkel, ahol az ellenérték megfizetése idõben
késleltetetten történik. Ez azonban nem érinti a tulajdonjog
átruházásával egybekötött bérlet tekintetében a hitelnyújtást,
amely a kamatösszeg erejéig változatlanul szolgáltatásnyújtásnak
minõsül. (Az ilyen ügyletek számviteli megítélése is hasonló,
hiszen a "lízingdíj" elszámolása technikailag két részbõl áll: a
törlesztésbõl és a finanszírozási díjból, vagyis a kamatból,
miközben az adásvétel szabályai szerint követelésként azonnal el
kell számolni a lízingbe adott eszköz nettó beszerzési árát.)
a 4. §-hoz
A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelõzõ
pénzmozgáshoz kapcsolódó adófizetési kötelezettséget a Javaslat
a korábbiaktól eltérõen már nem egy jogcímhez, az
elõlegfizetéshez köti, hanem azt kiterjeszti minden olyan
esetre, amelynél ellenértékbe beszámítható pénzösszeget
fizetnek. Ágy adott esetben a foglaló is keletkeztet adófizetési
kötelezettséget. Az "elõleg" kifejezést a Javaslat ugyan
változatlanul használja, de az a továbbiakban gyûjtõfogalomként
értendõ.
A Javaslat új jogintézményként vezeti be az adófizetési
kötelezettség teljesítésének halasztását. A halasztás az
adófizetési kötelezettség keletkezését nem befolyásolja, arra
ugyanis az általános szabályok vonatkoznak, de a fizetendõ adó
elszámolását és bevallását arra az adómegállapítási idõszakra
tolja el, amelyben a halasztás lejár.
Az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztása két
adóalanyi körben érvényesül: az egyik a szolgáltatást saját
nevében megrendelõ adóalanyok, a másik a nyilvántartásaikat
pénzforgalmi szemléletben vezetõ adóalanyok köre.
Ez a jogintézmény olyan áthidaló megoldást takar, amely - a
halasztás méltányosan kialakított feltételeinek révén -
tekintettel van az érintett adóalanyok sajátos helyzetére,
ugyanakkor azonban figyelembe veszi azt is, hogy korábban a
pénzbefolyáshoz idõkorlát nélkül kapcsolt adófizetési
kötelezettség ösztönzõleg hatott a költségvetési érdekeket
hátrányosan befolyásoló fiktív ügyletek elszaporodására.
az 5. §-hoz
A Javaslat egyértelmûsíti, hogy az ellenérték nélküli
termékértékesítésnél az adó alapját miként kell meghatározni,
ezzel egy jogbizonytalanságot old fel, amely a nem egyértelmûen
rangsorolt alternatív elõírásokból származott.
a 6. §-hoz
A szolgáltatást saját nevében megrendelõ adóalany - mint
adófizetésre kötelezett - az általa fizetendõ adó összegét a
törvény 19. §-a szerinti halasztás lejáratának idõpontjában
állapítja meg. Annak érdekében, hogy az esetleges
árfolyamváltozásból származó különbözet a fizetendõ adó összegét
ne befolyásolja, indokolt, hogy az adóalap forintban történõ
kifejezéséhez szükséges árfolyam mértéke is ebben az idõpontban
rögzüljön.
a 7. §-hoz
A Javaslat értelmében megszûnik az alapításkori apport
adómentessége. A versenyfeltételek egyenlõsége ugyanis
megkívánja, hogy a belföldi és a külföldi befektetések azonos
elbírálás alá essenek.
Az alapításkori apport adómentessége legális adómegkerülési
lehetõséget jelentett minden olyan esetben, ahol a beszerzést
terhelõ adó levonását (visszaigénylését) a törvény tiltja (pl.
személygépkocsi). Ezt az egyoldalú versenyelõnyt - többek között
fiktív cégek alapításával - egyre növekvõ mértékben használták
ki ezidáig.
Az adómentesség megszüntetése - eltérõen a vámtól -a
vállalkozások döntõ többsége számára nem hoz tényleges adóteher-
növekedést, mivel az import után megfizetett adó az
adóhatósággal szemben követelésként érvényesíthetõ -az
adólevonásra (-visszaigénylésre) vonatkozó elõírások szerint.
a 8.§-hoz
A Javaslat célja annak egyértelmû kifejezése, hogy a beszer
zést terhelõ, elõzetesen felszámított adó levonására
("visszaigénylésére") az adóalany csak akkor jogosult, ha a
szóban forgó beszerzést teljes egészében vállalkozásának
folytatásához használja. Ezzel a jogszabályi hellyel lehet
biztosítani azt, hogy a költségvetés szempontjából a vállalkozás
nevében beszerzett, de pl. ingyenes átadás révén az
alkalmazottnak juttatott, vagy ténylegesen a vállalkozó
háztartásában használt termék után az adó ugyanúgy
realizálódjon, mintha ahhoz a vállalkozó vagy a dolgozó
közvetlenül lakossági vásárlóként jutott volna hozzá. Ily módon
tehát megteremtõdik az adóügyi összhang a vásárlásra fordított
pénzbeni juttatások, illetve a természetbeni juttatások között.
A Javaslat az ingyenes átadások közül kiemeli az alapítványoknak
juttatott adományokat, a kisértékû ajándékokat, az árumintát és
a sajtótermékek köteles példányait. Ezeknél tehát megvan a
lehetõségaz elõzetesen felszámított adó levonására.
a 9.§-hoz
Mivel az adóelszámolás (fizetés és visszaigénylés) bizonylata a
számla, az adóalanynak mindig rendelkeznie kell a beszerzést
dokumentáló bizonylatokkal. Ez azt is jelenti, hogy
költségelszámolásának tételesnek kell lennie, hiszen
beszerzéseit okmányokkal tételenként igazolni tudja.
A Javaslat ezért egyértelmûsíti, hogy az az adóalany, aki nem a
tételes (számlákkal alátámasztott) költségelszámolást
alkalmazza, ezen beszerzései tekintetében adólevonási (-
visszaigénylési) jogával egyáltalán nem élhet.
a 10.§-hoz
A javasolt jogszabályi rész technikai jellegû módosítás a
külföldrõl igénybe vett szolgáltatásokra megfogalmazott, a
tényleges adófizetésre adott halasztás miatt. A változás tehát
érintetlenül hagyja azt a jelenleg is fennálló szabályt, hogy a
külföldrõl igénybevett szolgáltatás után a levonási jog csak az
adó tényleges, pénzügyi megfizetését követõen nyílik meg az
adóalanyok számára.
a 11.§-hoz
A Javaslat érdemi változtatást nem jelent, csak annak
nyomatékosítására törekszik, hogy az adóalanyoknak - amennyiben
adólevonásra jogosító, és adólevonásra nem jogosító
tevékenységet egyaránt folytatnak - elsõdlegesen arra kell
törekedniük, hogy beszerzéseiket tételes elkülönítéssel tudják
az egyes tevékenységeikhez hozzárendelni. A beszerzést terhelõ
adó levonható és le nem vonható részre való megosztására (az
arányosításra) elõírt közelítõ számítási mód csak kiegészítõ
szabály lehet.
A módosítással egyértelmûvé válik az is, hogy az arányosítás
alkalmazására az adóalanynak csak az értékesítési tevékenysége
körében van joga.
A törvény 3.sz. mellékletének I.része két ponton tartalmaz
változást. Az egyik annak beépítése, hogy az arányszámításban
minden költségvetési és bármely egyéb támogatást figyelembe kell
venni, akár közvetlenül, akár közvetve kapcsolódik az adóköteles
vagy adómentes értékesítéshez. (Közvetett a kapcsolat akkor, ha
a támogatott tevékenységet nem a támogató felé kell nyújtani,
vagy nem az árat csökkentõ, hanem az adóalanyok finanszírozását
segítõ forrás.)
A másik változás az az új rendelkezés, amely szerint nem kell
arányosítani azokban az esetekben, amikor az adóalany eseti
jelleggel ad-vesz értékpapírokat, vagy engedményezi
követeléseit, vállalja át mások tartozásait. Az új rendelkezés
azon a megfontoláson alapul, hogy mentesítse az adóalanyokat az
arányosítás adminisztrációs terhei alól azokban az esetekben,
amelyek a gazdálkodás szokásos keretei között egyszer-egyszer
elõfordulnak, és az ügyletekkel kapcsolatos költségek
minimálisak.
a 12.§-hoz
A Javaslat elsõ része apróbb, technikai jellegû módosítás.
Azzal, hogy a tárgyi eszköz-beszerzések utáni adó-fizetési
kötelezettség a módosítás révén a rendeltetésszerû
használatbavételhez igazodik, és adólevonási jog nem mindig
keletkezik, a módosítással célszerûbb a tárgyi eszközök utólagos
funkcióváltását (a beszerzés idõpontjához képesti eltérõ
hasznosítást) a használatbavétel idõpontjától kezdve figyelni.
A módosítás másik része azt a szabályozást kívánja pontosítani,
melyet a törvény arra az esetre ír elõ korrekciós szabályként,
ha a tárgyi eszközt a megfigyelési idõszakon belül értékesítik.
A Javaslat a korrekciós szabály alkalmazásának idõtartamát nem
változtatja meg, de az évek helyett a hónapokban való számítást
írja elõ.
Ezzel megszüntethetõ az a jól ismert, különösen a
személygépkocsik beszerzésekor alkalmazott adóelkerülési
lehetõség, hogy a saját használatra vásárolt autókat az év
elején szerzik be, és az év végén továbbadják.
Rendelkezik a szóban forgó jogszabályi hely arról is, hogy
részletvételnél, illetve a tulajdonjog átruházásával egybekötött
bérletnél az idõintervallum kezdõ idõpontjának a tárgyi eszköz
átadása minõsül.
Az ezen jogszabályi helyhez kapcsolódó 3.sz. melléklet II. része
szintén tükrözi azt a technikai jellegû változtatást, hogy a
levonási jog keletkezésének idõpontja helyett a tárgyi eszköz
rendeltetésszerû használatbavétele mérvadó a korrekciós számítás
során.
a 13.§-hoz
Kiindulva abból, hogy a vevõ felé áthárított adó a vevõ által
fizetendõ ár része, amennyiben az eladó utólag kívánja az adó
alapját, összegét, mértékét változtatni, vagy csak utólag akarja
az adót felszámítani, a javasolt törvénymódosítás az ennek
eszközéül szolgáló helyesbítõ számla kiállítását csak a vevõ
írásos jóváhagyása mellett engedi meg.
a 14.§-hoz
Az adminisztrációs terhek könnyítése érdekében jövõre lehetõvé
válik a negyedéves bevallás is. Ezért a Javaslat elõírja, hogy a
negyedéves bevallást készítõk számára az adómegállapítási
idõszaknak az adott negyedév minõsül.
a 15.§-hoz
A törvénymódosítás egyik fõ célja a visszaigénylések
szigorítása. Ezért is kulcsfontosságú annak körülírása, hogy az
adóalany mely esetekben kerülhet ténylegesen visszaigénylõi
pozícióba.
A Javaslat elsõ része technikai jellegû pontosítás abból
eredõen, hogy az adófizetési kötelezettség tényleges
teljesítésére az adóalanyok bizonyos esetekben - így a
külföldrõl igénybevett szolgáltatásoknál, illetve apénzforgalmi
adózásban - halasztást kapnak. Itt rögzíti a jogszabály azt,
hogy a halasztás lejáratakor kell a bevallásban fizetendõ
adóként szerepeltetni a "halasztott" adót.
A Javaslat második része a beszerzést terhelõ, elõzetesen
felszámított adó alóli mentesülési módokat határozza meg.
Egyértelmûsíti, hogy a fõ mentesülési mód az elõzetesen
felszámított adó levonása, összefüggésben azzal, hogy a
"hozzáadottérték-adó" típusú forgalmiadó-rendszerben az
értékesítést terhelõ adó - a hozzáadott érték arányában -
jellemzõen meghaladja a beszerzést terhelõ adót. Ha az adott
adómegállapítási idõszakban a fizetendõ adó összege mégsem ad
elégséges fedezetet a levonásra, az adóalany a negatív
különbözetet - az elévülési idõn belül - továbbgörgetheti a
soron következõ adómegállapítási idõszakra.
Az adó visszaigénylését a Javaslat kiegészítõ jelleggel,
tételesen körülírt tényállásokban engedi meg. Az elõzetesen
felszámított adó alóli mentesülésnek ez a módja év közben csak
az alanyi adómentességre jogosító összeghatár elérésével teszi
lehetõvé, hogy az adóalany - elégséges fedezet hiányában - a
negatív különbözetet ne görgesse tovább, hanem azt
visszaigényelje. Ez alól a szabály alól kivételt képeznek: a
jelentõs befektetéssel járó tárgyieszköz-beszerzések -
figyelemmel az induló vállalkozásokra is -, ha az elõzetesen
felszámított adó összege legalább 200 ezer forinttal meghaladja
az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó göngyölített összegét; a
megszûnéssel összefüggõ végelszámolás; s végül a külföldi
utasnak "elõlegzett" adó-visszatérítés.
a 16.§-hoz
Az adminisztrációs terhek könnyítéséhez tartozó jogszabályi
rendelkezés szerint azok az adóalanyok, akik kizárólag tárgyi
adómentes tevékenységet folytatnak, és külföldrõl szolgáltatást
sem vesznek igénybe, mivel ekkor fizetendõ, illetve levonható
adójuk nincs, mentesülnek az adott havi (vagy negyedévi)
bevallás elkészítése alól.
a 17-18-19.§-okhoz
A Javaslat az alanyi adómentesség választhatósága,
nyilvántartása, esetleges adófizetése terén több változást
tartalmaz.
Az alanyi adómentesség választásának értékhatára a jelenlegi 500
ezer és 1 millió Ft-ról egységesen 1 millió Ft-ra változik. Ez a
bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet
folytatóknál az értékhatár korábbi szinten maradását, az egyéb
értékesítést végzõknél az értékhatár megduplázódását jelenti. A
tervezett változtatás mind mértékében, mind pedig
egységesítésében megfelel az Európai Unió ajánlásainak.
Ha az adóalany ezt az értékhatárt év közben túllépi, alanyi
adómentessége megszûnik.
Változás következik be egyes esetekben az adófizetés és
nyilvántartás terén is azáltal, hogy a Javaslat kiterjeszti
rájuk is az apportálás és más ingyenes átadások, a saját
vállalkozásban megvalósított beruházások, és a megszûnés során
felmerülõ adófizetési kötelezettséget is. Ezzel kerülhetõ el a
mai adókijátszási lehetõségek azon típusa is, amely
arra alapít, hogy a leginkább háztartási, magánfogyasztási célú
beszerzések idején mint induló vállalkozás, az adóalany
bejelentkezik, az adót visszaigényli, majd kis forgalma miatt
alanyi adómentességet választva megszûnik.
a 20.§-hoz
A Javaslat a kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet
folytató adóalanyok esetében a választható átalányadó
értékhatárát 1,5 millió Ft-ról 2 millió Ft-ra emeli meg. Ezáltal
a fizetõvendéglátás szélesebb köre számára nyílik lehetõség
arra, hogy a tételes adózás helyett az elszámolandó adó összegét
- az adóbevallási idõszakban ténylegesen elért bevételre
vetített átalányadó-kulcs alkalmazásával - lényegesen egyszerûbb
módon állapítsa meg.
a 21.§-hoz
A Javaslat a használt termék felvásárlása terén feltárt
visszaélések megszüntetésére olyan változtatást tartalmaz, amely
szerint csak a lakosságtól történõ, továbbértékesítési célú
felvásárlás után lehet elõzetesen felszámított adót
megállapítani és levonni.
a 22.§-hoz
A Javaslat a teljesítést megelõzõen kapott, ellenértékbe
beszámítható pénzösszeggel (elõleggel) kapcsolatos adófizetési
kötelezettségre vonatkozóan iktat be különös szabályt,
összhangban azzal, hogy az idegenforgalmi tevékenység kapcsán
lényegileg az árrés után kell adózni. Az elõleg utáni
adófizetési kötelezettség így szintén csak a kalkulált árrés
erejéig keletkezik.
a 23-24.§-okhoz
A Javaslat e paragrafusainak rendelkezése egyrészt új
felhatalmazásokat tartalmaz, másrészt már meglévõ
felhatalmazáshoz pontosító jellegû kiegészítést tesz.
A Javaslat szerint felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi
Ellenõrzési Hivatal elnöke az adó-visszatérítés méltányosságból
történõ engedélyezésére olyan társadalmi szervezetek esetében,
amelyek a Magyar Vöröskeresztrõl szóló törvényben meghatározott
feladatokat látnak el, s az azzal kapcsolatos kiadásokra jutó
adó viselése alólegyébként nem mentesülhetnek. Fontos
követelmény, hogy ezek a társadalmi szervezetek már a kérelem
benyújtását megelõzõ két évben ilyen feladatokat lássanak el, s
gazdasági tevékenységet egyáltalán ne végezzenek.
A Javaslatban szereplõ rendelkezés felhatalmazza továbbá az
adóhatóságot arra is, hogy a segélyezett kérelmére adó-
visszatérítést engedélyezzen abban az esetben, ha jogszabályba
foglalt, vagy Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerzõdés a
külföldrõl származó pénzbeni segély felhasználását ahhoz köti,
hogy a kedvezményezettet az adó viselése alól mentesíteni kell.
Az adóhatóság - megfelelõ igazolások esetén - adó-visszatérítést
engedélyezhet az adományozott indokolt kérelmére külföldi
magánadományokból finanszírozott ügyletek esetében is, ha az
adománytevõ kiköti, hogy az adó viselése alól az adomány
kedvezményezettjét mentesíteni kell. Az adománynak azonban
minden esetben az állampolgárok széles körét érintõ közösségi
(szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási,hit
életi, környezetvédelmi, településfejlesztési stb.) feladatok
ellátását szolgáló kiadásokat kell finanszíroznia.
a 25.§-hoz
A Javaslat 1996. december 31-éig meghosszabítja az
önkormányzatok és víziközmû-társulatok 1992. december 31-éig -
adó-visszaigénylés szempontjából - folyamatba tett, de még be
nem fejezett közmû-, út- és járdaépítési beruházásainál az adó-
visszatérítés lehetõségét.
a26-27-28. §-okhoz
A Javaslat e paragrafusaiban foglalt rendelkezések tartalmazzák
a hatálybalépéssel és az átmenettel kapcsolatos szabályokat.
A Javaslat szerint a módosító törvény 1995. január 1-jén lép
hatályba, rendelkezéseit ettõl az idõponttól kezdõdõen kell
alkalmazni.
A törvény 6. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott
termékértékesítés esetében a termék átadása napján akkor
keletkezik - az új rendelkezésnek megfelelõen -adófizetési
kötelezettség, ha az átadás 1994. december 31-ét követõen
valósul meg. Az 1995. január 1-jén folyamatban levõ ügyleteknél
az adófizetési kötelezettség keletkezését meghatározó
teljesítési idõpont változatlanul az egyes részkifizetések
esedékességének napja.
A pénzforgalmi szemléletben adózók adófizetési kötelezettsége
keletkezésének idõpontjára, valamint a halasztó hatályra
vonatkozó rendelkezéseket arra a termékértékesítésre és
szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni elõször, amelynél a
teljesítés idõpontja 1994. december 31-ét követi. Ha a
teljesítés 1995. január 1-jét megelõzõen történt, de az ellen-
érték megfizetésére csak 1995-ben kerül sor, az adóalany az
ellenérték megfizetéséig, legkésõbb azonban 1995. március 31.
napjáig jogosult az adófizetési kötelezettség teljesítésének
halasztására.
A pénzforgalmi szemléletû adóalany adólevonási joga arra a
termékértékesítésre és szolgáltásnyújtásra, amelyet részére
1995. január 1-je elõtt teljesítettek, de amelynek ellenértékét
azt követõen fizette meg, az ellenérték megfizetésének
idõpontjában keletkezik.
A használt termék felvásárlásánál akkor kell alkalmazni az új
szabályt, ha a felvásárlás 1995. január 1-jét követõen történt.
Azok a társadalmi szervezetek, amelyek a Magyar Vöröskeresztrõl
szóló törvényben meghatározott feladatok ellátására fordított
kiadásaikra jutó elõzetesen felszámított adó visszaigénylésére
jogosultak, e jogukkal csak az 1994. december 31. napját
követõen teljesített termékbeszerzéseikre és szolgáltatás-
igénybevételeikre vonatkozóan élhetnek. Az 1995. január 1-jét
megelõzõen teljesített termékbeszerzéseknél és szolgáltatás-
igénybevételeknél utólagosan adó-visszatérítésre nincs mód.
Az elõzõekkel azonos módon kell eljárni a jogszabályba foglalt,
vagy Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerzõdések alapján
kapott pénzbeni segélyekbõl, valamint egyéb külföldi pénzbeni
adományokból finanszírozott ügyletek engedélyezett adó-
visszatérítésénél is.
Mindazon lakásépítõk, -vásárlók, -bõvítõk és -közmûvesítõk
számára, akiknek az adó-visszaigénylése a törvény 78. §-a
szerint 1994. december 31-én még folyamatban volt, a Javaslat
biztosítja a hatályát vesztõ rendelkezés átmeneti fenntartásával
az adó visszaigénylésének lehetõségét e törvény hatálybalépését
követõen is.