1
M E G Á L L A P O D Á S
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS KUVAIT ÁLLAM KÖZÖTT A BERUHÁZÁSOK ELÕSEGÍTÉSÉRÕL ÉS
KÖLCSÖNÖS VÉDELMÉRÕL
A Magyar Köztársaság és Kuvait Állam (továbbiakban együttesen: a Szerzõdõ
Államok, és mindegyik külön: a Szerzõdõ Állam),
Attól az óhajtól vezetve, hogy kedvezõ feltételeket teremtsenek az egymás
közötti nagyobb gazdasági együttmûködéshez és különösen az egyik Szerzõdõ
Állam beruházóinak a másik Szerzõdõ Állam területén vagy tengeri övezeteiben
megvalósuló beruházásaihoz,
Felismerve, hogy ezen beruházások elõsegítése és kölcsönös védelme kétoldalú
megállapodások alapján hozzájárul az üzleti kezdeményezések elõmozdításához és
fokozza a két Szerzõdõ Állam gazdasági fellendülését,
az alábbiakban állapodtak meg:
1. cikk
Meghatározások
A Megállapodás szempontjából
1) A "beruházás" kifejezés mindenfajta vagyoni értéket jelent, amely az egyik
Szerzõdõ Állam beruházójának tulajdonában van vagy irányítása alatt áll és
amelyet az a másik Szerzõdõ Állam területén vagy tengeri övezeteiben ennek az
Államnak a jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban ruház be, és
különösen, de nem kizárólag:
a) ingó és ingatlan tulajdont, továbbá minden más érdekeltséget vagy
dologi jogot, mint jelzálog, zálogjog, biztosíték, haszonélvezet és
hasonló jogok;
b) társasági részvényeket, értékpapírokat és adósleveleket vagy az ilyen
társaságokban fennálló egyéb jogokat vagy érdekeltségeket, kölcsönöket és
az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak beruházói által kibocsátott
kötvényeket és újrabefektetés céljára visszatartott jövedelmeket;
c) valamely beruházással kapcsolatos adósságot, szolgáltatást és pénzre
vagy bármely gazdasági értékkel bíró szolgáltatásra vonatkozó követelést;
d) szellemi és ipari tulajdonjogot, mint szerzõi jogok, védjegyek,
szabadalmak, ipari munkák, know-how, üzleti titkok, üzleti nevek és good-
will;
e) jogszabály vagy szerzõdés alapján nyújtott jogot és jogszabály alapján
kiadott koncessziókat vagy engedélyeket, ideértve a természeti kincsek
kutatását, feltárását, kitermelését, kiaknázását vagy felhasználását, és
az engedélyezett termékek gyártásának, felhasználásának és eladásának
jogát.
2) A "beruházó" kifejezés olyan természetes vagy jogi személyt jelent,
ideértve az egyik Szerzõdõ Állam Kormányát, aki a másik Szerzõdõ Állam
területén vagy tengeri övezeteiben beruházást létesít.
3) A "természetes személy" kifejezés mindegyik Szerzõdõ Állam tekintetében azt
a természetes személyt jelenti, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint
annak állampolgára.
4) A "jogi személy" kifejezés mindegyik Szerzõdõ Állam tekintetében jelenti:
a) azokat a jogi személyeket, amelyeket a Szerzõdõ Állam jogszabályaival
összhangban létesítettek és ismertek el jogi személynek, úgymint
intézmények, fejlesztési alapok, vállalkozások, ügynökségek,
szövetkezetek, személyi egyesülések, társaságok, hatóságok, alapítványok,
vállalatok, cégek, szervezetek és üzleti társulások vagy hasonló jogi
személyek, függetlenül attól, hogy felelõsségük korlátolt vagy nem;
b) bármely állam jogszabályai alapján létesített jogi személyeket,
amelyek, közvetlenül vagy közvetve, az egyik Szerzõdõ Állam olyan
beruházóinak tulajdonában vannak vagy ellenõrzése alatt állnak, akiknek
tényleges gazdasági tevékenységet folytató székhelye ennek a Szerzõdõ
Államnak a területén van.
A beruházótól e pont alapján kérhetõ az ilyen tulajdon vagy ellenõrzés
bizonyítása annak érdekében, hogy az a Szerzõdõ Állam, amelynek területén
a beruházás megvalósult vagy megvalósítandó, a beruházót a másik Szerzõdõ
Állam beruházójának ismerhesse el.
5) A "jövedelem" kifejezés beruházásból származó összegeket jelent, és
különösen, de nem kizárólag, magában foglalja a nyereséget, a kamatot, a
tõkehozadékot, az osztalékot, a jogdíjat, igazgatási, mûszaki segítségnyújtási
vagy egyéb díjakat, és a természetbeni fizetést.
6) A "tengeri övezetek" kifejezés jelenti a tengeri és tengeralatti
övezeteket, amelyek felett mindegyik Szerzõdõ Állam a nemzetközi jog alapján
szuverenitást, felségjogokat vagy joghatóságot gyakorol.
7) A "kapcsolt tevékenységek" kifejezés magában foglalja a jogi személyek,
fióküzletek, képviseletek, irodák, gyártelepek vagy más üzletviteli
létesítmények megszervezését, irányítását, mûködtetését, fenntartását és az
azok fölötti rendezést, mindenfajta tulajdon, ideértve a szellemi és ipari
tulajdonjogot, megszerzését, használatát, védelmét és az afölötti
rendelkezést; és pénzösszegek kölcsönzését, részvények vételét és
kibocsátását, és import céljára történõ valutavásárlást, a fogadó Állam
jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban.
2. cikk
A BERUHÁZÁSOK ELÕSEGÍTÉSE ÉS VÉDELME
1) Mindegyik Szerzõdõ Állam elõsegíti és kedvezõ feltételeket teremt a másik
Szerzõdõ Állam beruházóinak, hogy területén vagy tengeri övezeteiben
beruházásokat létesítsenek, és a törvényei által ráruházott jogai gyakorlása
során engedélyezi az ilyen beruházásokat és az azzal kapcsolatos
tevékenységeket.
2) A már megvalósult beruházások mindenkor teljes védelmet és biztonságot
élveznek.
3) Mindkét Szerzõdõ Állam a másik Szerzõdõ Állam beruházóinak beruházásait
mindenkor igazságos és méltányos elbánásban részesíti. Mindkét Szerzõdõ Állam
biztosítja, hogy a területén a másik Szerzõdõ Állam beruházói által létesített
beruházások vagy a beruházásra vonatkozó jogik és az azokkal kapcsolatos
tevékenységek irányítása, fenntartása, használata, élvezete, megszerzése vagy
az azok feletti rendelkezés ne legyen alávetve semmilyen önkényes, indokoltan
vagy megkülönböztetõ intézkedésnek, illetõleg az ilyen intézkedések ne
akadályozzák.
4) a) Mindegyik Szerzõdõ Állam olyan intézkedéseket hoz és jogalkotási
gyakorlatot folytat, hogy megfelelõ könnyítéseket, ösztönzõket és az
elõsegítés egyéb formáit nyújtja a másik Szerzõdõ Állam beruházói által
létesített beruházások számára.
b) Mindegyik Szerzõdõ Állam beruházóinak jogában áll a fogadó Államban az
illetékes hatóságoktól megfelelõ könnyítéseket, ösztönzõket és az
elõsegítés más formáit kérni, és a fogadó Állam minden támogatást,
hozzájárulást, jóváhagyást, engendélyt és felhatalmazást megad olyan
mértékben és olyan feltételekkel, ahogyan azt a fogadó Állam törvényei és
rendelkezései idõrõl idõre meghatározzák.
5) Adópolitikája területén mindegyik Szerzõdõ Államnak törekednie kell arra,
hogy a másik Szerzõdõ Állam beruházóinak beruházásait igazságos és méltányos
elbánásban részesítse.
6) A Megállapodás céljainak elérése érdekében a Szerzõdõ Államnak törekednie
kell arra, hogy a másik Szerzõdõ Állam beruházóinak beruházásait igazságos és
méltányos elbánásban részesítse.
6) A Megállapodás céljainak elérése érdekében a Szerzõdõ Államok elõsegítik és
megkönnyítik közös jogi személyek létrehozását és alapítását a Szerzõdõ
Államok beruházói között a fogadó Állam törvényeivel és rendelkezéseivel
összhangban beruházási létesítményeknek a gazdaság különbözõ ágazataiban való
létesítésére, fejlesztésére és megvalósítására.
7) Bármelyik Szerzõdõ Állam beruházói választásuk szerint alkalmazhatnak
felsõszintû vezetõ személyzetet állampolgárságukra való tekintet nélkül, a
fogadó Állam törvényei által megengedett mértékig. A Szerzõdõ Államok az ilyen
vezetõ személyzet és azok családjai részére, a két Szerzõdõ Állam törvényeivel
és rendelkezéseivel összhangban, minden szükséges könnyítést megadnak,
beleértve a vízumok és tartózkodási engedélyek kiadását.
8) A már létrejött beruházásokat a fogadó Állam nem veti alá olyan pótlólagos
követelményeknek, amelyek akadályozzák azok bõvítését vagy fenntartását,
megkívánják vagy kötelezõvé teszik a termelt javak helyi eladását, vagy
amelyek olyan pótlólagos kötelezettségeket vagy korlátozásokat írnak elõ,
amelyek különösen károsan befolyásolják ezeket a beruházásokat.
9) Mindkét Szerzõdõ Állam törekszik arra, hogy a másik Szerzõdõ Állam
beruházóinak beruházásaival kapcsolatosan a szabad verseny feltételei
érvényesüljenek.
10) Mindkét Szerzõdõ Állam eleget tesz azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket
a másik Szerzõdõ Állam beruházóinak beruházásaival kapcsolatban esetleg
elvállalt.
11) Mindkét Szerzõdõ Állam a beruházásokra vonatkozó vagy azokat érintõ minden
jogszabályt, rendelkezést, közigazgatási gyakorlatot és eljárást
nyilvánosságra hoz.
3. cikk
Legnagyobb kedvezményes elbánás
1) Egyik Szerzõdõ Állam sem részesíti területén a másik Szerzõdõ Állam
beruházóinak beruházásait és jövedelmeit kedvezõtlenebb elbánásban, mint saját
beruházóinak beruházásait és jövedelmeit, vagy harmadik állam beruházóinak
beruházásait és jövedelmeit, bármelyik legyen is a legkedvezõbb.
2) Egyik Szerzõdõ Állam sem részesíti területén a másik Szerzõdõ Állam
beruházóit azok beruházásainak irányítása, fenntartása, használata, élvezete,
megszerzése vagy a beruházások feletti rendelkezés tekintetében kedvezõtlenebb
elbánásban, mint amelyet saját beruházóinak vagy harmadik állam beruházóinak
nyújt, bármelyik legyen is a legkedvezõbb.
4. cikk
Kivételek
A Megállapodás azon rendelkezései, amelyek szerint nem nyújtható
kedvezõtlenebb elbánás, mint amelyet bármelyik Szerzõdõ Állam vagy harmadik
állam beruházói élveznek, nem értelmezhetõk oly módon, mint amelyek kötelezik
az egyik Szerzõdõ Államot arra, hogy kiterjessze a másik beruházóira azt a
kedvezményes elbánást, elõnyt vagy kiváltságot, amely:
a) bármely olyan létezõ vagy jövõben létrejövõ vámunió, regionális
gazdasági szervezet vagy hasonló nemzetközi megállapodás alapján áll
fenn, amelynek bármelyik Szerzõdõ Állam részese vagy részesévé válhat,
vagy
b) bármely, kizárólag vagy fõrészt adózásra vonatkozó nemzetközi
megállapodás vagy megegyezés, illetõleg bármely kizárólag vagy fõrészt
adózásra vonatkozó belsõ törvényhozás alapján áll fenn.
5. cikk
Károk és veszteségek miatti kártalanítás
1) Ha a bármelyik Szerzõdõ Állam beruházói által létesített beruházások a
másik Szerzõdõ Állam területén háború, egyéb fegyveres összeütközés, nemzeti
szükségállapot, lázadás, felkelés, zendülés vagy más hasonló esemény
következtében veszteséget szenvednek, az utóbbi Szerzõdõ Állam részérõl a
helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy más rendezés tekintetében nem
részesülnek kedvezõtlenebb elbánásban, mint amelyet ez utóbbi Szerzõdõ Állam a
saját beruházóinak vagy harmadik állam beruházóinak nyújt, bármelyik legyen is
a legkedvezõbb.
2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával, az egyik Szerzõdõ
Állam beruházói, akik a bekezdésben említett események valamelyike
következtében kárt vagy veszteséget szenvednek a másik Szerzõdõ Állam
területén abból kifolyólag, hogy ezen Állam haderõi vagy hatóságai
tulajdonukat nem harci cselekmények során, vagy nem a helyzetbõl fakadó
szükség által indokolt mértékben semmisítik meg, igazságos és kielégítõ
kártalanításban részesülnek a tulajdon megsemmisülése miatt elszenvedett
kárért vagy veszteségért. Az ebbõl származó fizetéseket késedelem nélkül,
szabadon átutalják.
3) A kártalanítás késedelmes fizetése esetén a kamatot kell felszámítani a
mindekori LIBOR kamatláb szerint.
6. cikk
Lefoglalás és elkobzás
Az egyik Szerzõdõ Államnak vagy beruházóinak a beruházásait nem lehet
lefoglalásnak, elkobzásnak vagy hasonló intézkedéseknek alávetni, kivéve, ha
azokat törvényes eljárás keretében hozták.
7. cikk
Államosítás vagy kisajátítás
1) a) Az egyik Szerzõdõ Államnak vagy beruházóinak a beruházásait nem lehet
közvetlenül vagy közvetve államosítani, kisajátítani vagy államosítással
vagy kisajátítással azonos következményekkel járó intézkedéseknek
alávetni a másik Szerzõdõ Állam területén, kivéve, ha az ennek az
Államnak a nemzeti érdekével kapcsolatos közérdekbõl, azonnali, megfelelõ
és igazságos kártalanítás ellenében, és olyan feltétellel történik, hogy
az ilyen intézkedéseket megkülönböztetés nélkül és az általánosan
alkalmazott belsõ jogszabályokkal összhangban hozták és azok nem
ellentétesek olyan kötelezettséggel, amelyet ez az Állam esetleg
elvállalt.
b) A kártalanítást olyan korrekt piaci érték alapján kell kiszámítani,
amelyet a beruházás az államosítási vagy kisajátítási határozat
bejelentésének vagy ismertté válásának idõpontját közvetlenül megelõzõen
képviselt, és olyan elismert értékelési elvekkel összhangban kell
megállapítani, mint a piaci érték. Amennyiben a piaci értéket nem lehet
azonnal meghatározni, a kártalanítást méltányos elvek alapján kell
megállapítani, figyelembe véve, többek között, a beruházott tõkét, az
értékcsökkenést, a már hazatelepített tõkét, az újra beszerzési értéket,
good-wilt és más idevonatkozó tényezõket. A kártalanítás késedelmes
fizetése esetén olyan kártalanítási összeget kell fizetni, amely a
beruházót nem hozza kedvezõtlenebb helyzetbe, mint amilyenben akkor lett
volna, ha a kártalanítást a kisajátítás vagy államosítás idõpontjában
azonnal kifizették volna. Ennek a célnak az elérése érdekében a
kártalanításnak magában kell foglalnia a mindenkori LIBOR kamatlábon
számított kamatot az államosítás vagy kisajátítás idõpontjától a fizetés
idõpontjáig.
A kártalanítási összeg megállapítását a beruházó és a fogadó Állam
közötti megegyezés hiányában a 11. cikkel összhangban választottbíróság
alé terjesztik. Azt a kártalanítási összeget, amelyet végül
megállapítanak a beruházók részére szabadon átváltható valutában azonnal
kifizetik és engedélyezik annak késedelem nélküli szabad hazautalását.
c) Amennyiben az egyik Szerzõdõ Állam államosítja vagy kisajátítja olyan
jogi személy beruházását, amelyet a területén hatályban lévõ jogszabályok
alapján létesítettek vagy engedélyeztek, és amelyben a másik Szerzõdõ
Államnak vagy beruházóinak részvényekbõl, értékpapírokból, adóslevelekbõl
álló tulajdona vagy más joga vagy érdekeltsége van, biztosítani kell,
hogy azonnali, megfelelõ és igazságos kártalanítást kapjon és
engedélyezni kell annak hazautalását. A kártalanítást az (1) bekezdés (b)
pontjának rendelkezéseivel összhangban állapítják meg és fizetik ki.
2) Az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazandók a beruházásból származó folyó
jövedelmekre, valamint felszámolás esetén, a felszámolásból eredõ bevételekre
is.
8. cikk
Átutalások
1) Mindkét Szerzõdõ Állam garantálja az alábbiaknak területérõl történõ,
késedelem nélküli átutalását szabadon átváltható valutában:
a) a másik Szerzõdõ Állam beruházója által létesített beruházásból
származó nettó nyereség, osztalék, jogdíjak, mûszaki segítségnyújtás és
mûszaki szolgáltatások díja, kamat és más jövedelmek;
b) a másik Szerzõdõ Állam beruházója által létesített beruházás
eladásából, teljes vagy részleges felszámolásából származó bevételek;
c) kölcsönök visszafizetésére szolgáló összegek;
d) a másik Szerzõdõ Állam olyan állampolgárainak keresete, akik a
területén megvalósuló beruházáson engedéllyel dolgoznak, jogszabályaival
és rendelkezéseivel összhangban;
e) a Szerzõdõ Állam vagy egy harmadik állam területén a beruházás
igazgatásra fordított összegek; és
f) a beruházás bõvítéséhez vagy fenntartásához szükséges pótlólagos
összegek.
2) A 3. cikk alkalmazásának fenntartásával, a Szerzõdõ Államok ugyanolyan
kedvezményes elbánásban részesítik az (1) bekezdésben említett átutalásokat,
mint a bármely harmadik állam beruházói által létesített beruházásokból
származó átutalásokat.
3) A Megállapodás szempontjából, az árfolyamokat a Nemzetközi Valutaalapnál
megállapított hivatalos árfolyamokkal összhangban kell meghatározni, vagy ha
ilyen árfolyamok nincsenek, a Különleges Lehívási Jogokra vagy az USA dollárra
vagy bármely más olyan konvertibilis valutára megállapított hivatalos
árfolyamokkal összhangban, amelyben a Szerzõdõ Államok megállapodtak.
4) A fentiek szerinti átutalásokat mindazonáltal alá kell vetni az olyan
indokolt szabályozó eljárásoknak, amelyek a fogadó Államban idõrõl idõre
érvényben vannak, és ugyancsak alá kell vetni a fogadó Állam kormánya azon
jogának, hogy három hónapot meg nem haladó átmeneti idõszakokra indokolt
korlátozásokat vezessen be alapvetõ gazdasági egyensúlyhiány esetén, feltéve,
hogy az ilyen átutalásoknak legalább 50 százaléka ezekben az idõszakokban is
teljesíthetõ.
9. cikk
Jogutódlás
1) Amennyiben az egyik Szerzõdõ Állam (vagy annak kijelölt ügynöksége)
kifizetést teljesít egyik beruházójának a fogadó Állam területén megvalósuló
beruházással vagy annak egy részével kapcsolatosan nyújtott kártalanítás vagy
garancia alapján, vagy más módon szálltak rá az ilyen beruházók beruházásokkal
kapcsolatos jogai, a fogadó Állam elismeri:
a) a másik Szerzõdõ Államnak (vagy kijelölt ügynökségének) az
átruházásból, kártalanításból vagy más jogutódlásból származó jogát, akár
jogszabály alapján, akár jogügylet következtében keletkezett, és azt,
b) hogy a másik Szerzõdõ Állam (vagy annak kijelölt ügynöksége) a
jogutódlás következtében jogosult az ilyen jog érvényesítésére.
2) A másik Szerzõdõ Állam által a fenti módon megszerzett összegeket nem
részesítik kedvezõtlenebb elbánásban, mint a fogadó Állam vagy bármely
harmadik állam beruházóinak olyan összegeit, amelyek hasonló beruházási
tevékenységekbõl származnak, mint amilyeneket a kártalanított fél folytatott,
bármelyik legyen is a legkedvezõbb.
10. cikk
Jogok érvényesítése
Mindegyik Szerzõdõ Állam a beruházási megállapodások, beruházási engedélyek és
tulajdonjogok tekintetében hathatós eszközökkel gondoskodik a követelések és
jogok érvényesítésérõl.
11. cikk
Beruházási viták rendezése
1) Az egyik Szerzõdõ Állam és a másik Szerzõdõ Állam beruházója között az
ennek a beruházónak az elõbbi Szerzõdõ Állam területén vagy tengeri
övezeteiben létesített beruházásával kapcsolatos vitát elõször tanácskozás és
tárgyalás útján rendezik és olyan alkalmazandó vitarendezési eljárás szerint,
amelyben a vitában álló felek elõzõleg megállapodtak.
2) Amennyiben a vitát a rendezés iránti kérelem keltétõl számított hat hónapon
belül nem sikerült az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelõen eldönteni, a
vitában álló felek a következõképpen járhatnak el:
a) A 7. cikk szerinti vitát, a beruházó kérésére, az Államok és más
államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták
rendezésérõl szóló, 1965. március 18-i Washingtoni Egyezménnyel
létesített Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja elé
terjesztik.
b) A (2) bekezdés (a) pontjában nem említett vita esetén a vitát
valamennyi helyi jogorvoslati lehetõség kimerítése után a Beruházási
Viták Rendezésének Nemzetközi Központja elé terjesztik.
3) Egyik Szerzõdõ Állam sem viszi diplomáciai útra a választottbíróság elé
terjesztett ügyet mindaddig, amíg az eljárás be nem fejezõdött és az egyik
Szerzõdõ Állam a választottbírósági határozathoz nem tartja magát, illetõleg
azt nem hajtja végre.
4) Ha az Egyezmény nem alkalmazható, a vitát ad hoc választottbíróság útján
rendezik.
12. cikk
A szerzõdõ államok közötti viták rendezése
1) A Szerzõdõ Államok között a Megállapodás értelmezésével és alkalmazásával
kacsolatban felmerülõ vitákat lehetõség szerint diplomáciai úton rendezik.
2) Amennyiben a vitát hat hónapon belül nem sikerül rendezni, azt bármelyik
Szerzõdõ Állam kérelmére e cikk rendelkezéseivel összhangban választottbíróság
elé terjesztik.
3) A választottbíróságot a következõ módon alakítják meg. A választottbírósági
eljárás iránti kérelem kézhezvételétõl számított két hónapon belül mindegyik
Szerzõdõ Állam kijelöli a választottbíróság egy tagját. A két tag ezután
megválasztja egy, a két Szerzõdõ Állammal diplomáciai kapcsolatokat fenntartó
harmadik állam állampolgárát, aki Elnökként fog eljárni (továbbiakban: az
Elnök). Az Elnököt a két másik tag kijelölésétõl számított három hónapon belül
kell kijelölni.
4) Ha a (3) bekezdésben kikötött határidõkön belül valamelyik Fél nem jelölte
ki választottbíróját, vagy a két választottbíró nem egyezett meg az Elnök
személyét illetõen, fel lehet kérni a Nemzetközi Bíróság Elnökét akijelölés
megtételére. Ha az Elnök a Szerzõdõ Államok egyikének állampolgára lenne vagy
ha az említett feladat ellátásában egyébként akadályoztatva van, az Alelnököt
kérik fel a kijelölés megtételére. Amennyiben az Alelnök is a Szerzõdõ Államok
egyikének állampolgára lenne, vagy akadályoztatva van az említett feladat
ellátásában, a kijelölés megtételére a Nemzetközi Bíróságnak azt a tagját
kérik fel, aki a szolgálati rangsorban követi õt, és aki a Szerzõdõ Államok
egyikének sem állampolgára.
5) A választottbíróság szavazattöbbséggel hozza meg döntéseit. Az ilyen döntés
kötelezõ. Mindkét Szerzõdõ Állam viseli választottbírójának és jogtanácsosának
választottbírósági eljárásbeli költségeit; az Elnök költségeit és a fennmaradó
költségeket a Szerzõdõ Államok egyenlõ részben viselik, kivéve, ha a
választottbíróság másképpen dönt. A választottbíróság maga határozza meg
eljárási szabályait.
13. cikk
Kormányok közötti kapcsolatok
A Megállapodás rendelkezései a Szerzõdõ Államok közötti diplomáciai vagy
knzuli kapcsolatoktól függetlenül alkalmazandók.
14. cikk
Egyéb szabályok és különleges kötelezettségek alkalmazása
1) Ha egy ügyet egyidejûleg e Megállapodás és egymásik nemzetközi
megállapodás, amelynek mindkét Szerzõdõ Állam részese, vagy az általános
nemzetközi jog szabályoz, e Megállapodás nem akadályozza meg egyik Szerzõdõ
Államot vagy annak a másik Szerzõdõ Állam területén vagy tengeri övezeteiben
beruházással rendelkezõ beruházóit abban, hogy a számukra legkedvezõbb
szabályokat részesítsék elõnyben.
2) Ha az az elbánás, amelyben az egyik Szerzõdõ Állam a másik Szerzõdõ Állam
beruházóit jogszabályaival és rendelkezéseivel vagy más különleges
elõírásokkal vagy szerzõdésekkel összhangban részesíti, kedvezõbb, mint az,
amit e Megállapodással nyújt, a kedvezõbb elbánást kell alkalmazni.
15. cikk
Tanácskozás
Bármelyik Szerzõdõ Állam javasolhatja a másik Szerzõdõ Államnak, hogy a
Megállapodás érvényesülését érintõ bármely kérdésrõl tanácskozzanak. A másik
Szerzõdõ Állam megfelelõ alkalmat nyújt az ilyen tanácskozáshoz.
16. cikk
Hatálybalépés
A Megállapodást meg kell erõsíteni és a megerõsítõ okiratok kicserélését
követõ második hónap elsõ napján lép hatályba.
17. cikk
Alkalmazás
A Megállapodás az egyik Szerzõdõ Állam beruházói által a másik Szerzõdõ Állam
jogszabályainak rendelkezéseivel összhangban, annak területén 1973. január 1-
tõl kezdõdõen létesített beruházásokra alkalmazandó.
18. cikk
Idõbeli hatály és felmondás
1) A Megállapodás húsz éves idõszakra marad hatályban, és továbbra is
haátlyban marad hasonló idõszakra vagy idõszakokra, kivéve, ha az elsõ vagy
bármelyik következõ idõszak lejárta elõtt egy évvel valamelyik Szerzõdõ Állam
értesíti a másikat arról a szándékáról, hogy a Megállapodást fel kívánja
mondani. A felmondás a másik Szerzõdõ Állam által történt kézhezvételtõl
számított egy év elteltével lép hatályba.
2) A Megállapodás felmondása hatálybalépésének idõpontja elõtt létesített
beruházások tekintetében a Megállapodás rendelkezései a megállapodás
felmondásának idõpontjától számított húsz éves idõszakra érvényben maradnak.
Ennek hiteléül, a kellõen felhatalmazott alulírotak a Megállapodást aláírták.
Készült két eredeti példányban Kuwaitban, 1989. november 8. napján, ami
megfelel 1410 H R a b i II. 9. napjának, magyar, arab és angol nyelven,
mindhárom nyelvû szöveg egyaránt hiteles.
Eltérõ értelmezés esetén az angol nyelvû szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság nevében Kuvait Állam nevében
J E G Y Z Õ K Ö N Y V
A Magyar Köztársaság és Kuvait Állam közötti, a beruházások elõsegítésérõl és
kölcsönös védelmérõl szóló Megállapodás aláírásával egyidejûleg az alulírott
felhatalmazottak megállapodtak továbbá a következõ rendelkezésekben, amelyek
az említett Megállapodás szerves részének tekintendõk.
1. Az 1. cikkre vonatkozólag
Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy Magyarországon a beruházások jogi
személyek formájában jöhetnek létre, a mindenkor alkalmazandó jogszabályoknak
megfelelõen.
2. A 3. cikkre vonatkozólag
a) A nyers- és másodlagos anyagok, energia, üzemanyag és minden fajta
termelési és üzemeltetési eszközök vételét, eladását és szállítását magában
foglaló tevékenységek nem részesíthetõk kedvezõtlenebb elbánásban, mint
amilyenben a fogadó Állam vagy harmadik állam beruházóinak beruházással
kapcsolatos tevékenysége részesül, bármelyik legyen is a kedvezõbb. Az ilyen
tevékenységek szokásos módon történõ gyakorlása nem akadályozható, feltéve,
hogy ezeket a tevékenységeket a fogadó Állam jogszabályaival, rendelkezéseivel
és közigazgatási gyakorlatával összhangban és a Megállapodás rendelkezéseinek
betartásával folytatják.
b) Az egyik Szerzõdõ Állam területén vagy tengeri övezeteiben engedéllyel
dolgozó állampolgárok megfelelõ támogatást kapnak szakmai tevékenységük
gyakorlásához.
c) A Szerzõdõ Államok megkönnyítik belsõ jogszabályaik, rendelkezéseik és
közigazgatási gyakorlatuk figyelembevételével az egyik Szerzõdõ Állam
állampolgárai részére a másik Szerzõdõ Állam területén megvalósuló
beruházással kapcsolatban beutazási vízumok, tartózkodási, munkavállalási és
utazási engedélyek kiadását.
3. A 7. cikkre vonatkozólag
A 7. cikk rendelkezései alkalmazandók bármely közvetlen vagy közvetett
kisajátítási, államosítási vagy más hasonló intézkedésre, mint vagyoni értékek
befagyasztása, zárolása, a beruházás egészének vagy egy részének
kényszereladása vagy az ilyen beruházás gazdasági értékének veszteségét vagy
kárát eredményezõ intézkedés, amennyiben az ilyen intézkedésnek vagy más ilyen
intézkedések sorozatának a hatása a kisajátítással vagy államosítással
egyenértékû; és ideértve, további példaként, az igénybevételt, megkárosítást,
mindenfajta irányítástól, átutalástól, használattól, visszavonástól,
fizetéstõl vagy ellenõrzéstõl való megfosztást az ilyen beruházás
tekintetében.
4. Az 5., 7. és 8. cikkekre vonatkozólag
a) A "késedelem nélkül" kifejezés, az 5., 7. és 8. cikkekben használt
értelemben, akkor tekintendõ megvalósultnak, ha a hazatelepítés a nemzetközi
pénzügyi szokások által elfogadott idõszakon belül, és semmi esetre sem
késõbb, mint három hónapon belül történik meg.
b) A beruházott jövedelmek ugyanolyan könnyítéseket és védelmet élveznek, mint
az eredeti beruházás.
5. A 8. cikkre vonatkozólag
A két Szerzõdõ Állam Kormánya elegendõ külföldi valutát biztosít a következõk
átutalásához:
a) a Szerzõdõ Államok beruházói által megvalósított beruházásokra
vonatkozó szerzõi jogok, védjegyek, szabadalmak és más ipari
tulajdonjogok, know-how, üzleti nevek, valamint mûszaki segítségnyújtás
és mûszaki szolgáltatások utáni kifizetések;
b) a Szerzõdõ Államok beruházói által létesített beruházás teljes vagy
részleges felszámolásából származó bevételek;
c) az 5. és 7. cikkekben említett kártalanítás;
d) az egyik Szerzõdõ Állam beruházói által létesített beruházásokból
származó jövedelmek, ha az illetékes állami hatóság külön jóváhagyást
adott az érintett beruházónak arra, hogy termékeit a belföldi piacon
eladja;
e) az olyan alkalmazottak keresete, akik egy beruházáson engedéllyel
dolgoznak, a helyi jogszabályokkal és rendelkezésekkel összhangban.
Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy valamennyi fent említett esetben a
megfelelõ helyi fizetõeszköz rendelkezésre áll.
6. A 11. cikkre vonatkozólag
1. A 11. cikk (4) bekezdésében említett választottbíráskodás tekintetében a
választottbíróságot a következõképpen kell megalakítani:
a) A váalsztottbíróság három választottbíróból áll. Mindegyik fél egy
választottbírót választ. Ez a két választottbíró közös egyetértéssel
kijelöli az elnököt, aki egy olyan harmadik állam állampolgára, amelynek
mindkét hónapon belül jelölik ki, amikor a vitában álló felek egyike
értesítette a másikat arról a szándékáról, hogy a vitát választottbíróság
elé terjeszti.
Ha a kijelölések a fent említett határidõn belül nem történnek meg,
bármelyik fél felkérheti a Stockholmi Kereskedelmi Kamara
Választottbírósági Intézetének Elnökét, hogy a kívánt kijelölést két
hónapon belül tegye meg.
b) A választottbíróság, amely általában Svédországban ülésezik és hozza
meg ítéleteit, meghallgathat tanúvallomásokat és ülésezhet olyan más
helyeken is, amelyet megfelelõnek tart. Az eljárás angol nyelven folyik,
azzal a feltétellel, ha az igazságos határozathozatal érdekében
szükségesnek vagy hasznosnak látszik, a bíróság más nyelven is
meghallgathat tanúvallomásokat vagy elfogadhat okmányokat. Azzal a
feltétellel továbbá, hogy ilyen esetben a választottbíróság gondoskodik
arról, hogy hitelt érdemlõ angol nyelvû fordítás álljon rendelkezésre.
c) A választottbíróság határozatait szavazattöbbséggel hozza. Ítélete
végleges és kötelezõ mindkét vitában álló félre, és mindkét vitában álló
fél végrehajtja azt.
d) A választottbírósági ítéletet a belsõ jogszabályok
figyelembevételével, ideértve annak a Szerzõdõ Államnak a kolliziós
szabályait is, amelyik a beruházásokat befogadja, és e Megállapodásnak a
rendelkezéseivel, valamint a nemzetközi jog általánosan elismert és a két
Szerzõdõ Állam által elfogadott elveivel összhangban hozzák meg.
e) A vitában álló mindegyik fél viseli saját választottbírójának és
jogtanácsosának választottbírósági eljárásbeli költségeit. Az elnök
költségeit és a választottbíróság fennmaradó költségeit a két vitában
álló fél egyenlõ részben viseli, kivéve, ha a választottbíróság másként
dönt.
2. A Magyar Köztársaság társaságai (ideértve az állami vállalatokat) és a
Kuvait Állam beruházói közötti beruházási vitákat a vitában álló felek
választottbírósági úton rendezik, a köztük létrejött választottbíráskodásra
vonatkozó megállapodás szerint.
Készült két eredeti példányban, Kuwaitban, 1989. november 8. napján, ami
megfelel 1410 H Rabi II. 9. napjának magyar, arab és angol nyelven, mindhárom
nyelvû szöveg egyaránt hiteles.
Eltérõ értelmezés esetén az angol nyelvû szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság nevében Kuvait Állam nevében