MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/288.

TÖRVÉNYJAVASLAT

AZ ÁLLAM TULAJDONÁBAN LÉVÖ VÁLLALKOZOI VAGYON

ÉRTÉKESITÉSÉRÖL

Budapest, 1994. november 11

elõadó: dr. Békesi László pénzügyminiszter.

Törvényjavaslat

az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl

A magántulajdonra épülÖ gazdasági viszonyok erõsítése, az állami

tulajdon csökkentésének ésszerü gyorsítása, az állami tulajdonban lévõ

vállalkozói vagyon piaci alapokon magántulajdonba juttatása, az állam

gazdasági szerepvállalásának csökkentése érdekében az Országgyülés a

következõ törvényt alkotja:

I. fejezet

BEVEZETÖ RENDELKEZÉSEK

Az állam értékesítési kötelezettsége

1.§

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon - a 8-9.§-ban foglalt kivételekkel

- csak idõlegesen tartozik az állam tulajdonába. Az Állami Privatizációs és

Vagyonkezelõ Részvénytársaság (ÁPV Rt.) elsõdleges feladata e körben az állam

tulajdonában álló részvények és üzletrészek (továbbiakban: társasági

részesedések), illetve egyéb vagyon (továbbiakban együtt: vagyon) mielõbbi

értékesítése magántulajdonosok részére (privatizáció).

(2) A privatizáció megtörténtéig az ÁPV Rt. gondoskodik a vagyon átmeneti

hasznosításáról. Ennek keretében megteszi a privatizáció elõkészítéséhez

szükséges intézkedéseket, biztosítja a vagyonnal való rendeltetésszerü

gazdálkodást.

(3) Az ÁPV Rt. privatizációs tevékenysége illetve a vagyon átmeneti

hasznosítása körében - törvényben meghatározott kivételekkel - gyakorolja az

állam tulajdonosi jogait.

(4) E törvény alkalmazása szempontjából magántulajdonosnak minõsül a

természetes személy, az egyéni vállalkozó (1990. évi V. törvény), a polgári

jogi társaság, a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a

befektetési alap, az MRP szervezet, a vízgazdálkodási és erdõbirtokossági

társulat, továbbá az egyesület. Alapítvány csak akkor tekinthetõ e törvény

szempontjából magántulajdonosnak, ha alapítói kizárólag az elõzõekben

meghatározott magántulajdonosok, gazdálkodó szervezet pedig akkor, ha benne

költségvetési szerv, illetve az ÁPV Rt. nem rendelkezik többségi

részesedéssel, illetve szavazati joggal.

(5) Ha a települési, illetve egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási

önkormányzat, továbbá egyéb köztestület, illetve közalapítvány a

privatizálandó vagyon értékesítése során vevõként jelentkezik, úgy rá -

törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a magántulajdonosokra vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni.

(6) E törvény alkalmazása szempontjából a külföldi természetes személyek

mellett - jogi formájára tekintet nélkül - magántulajdonosnak minõsül a (4)

bekezdésben nem említett külföldi jogi személy is.

Privatizációs követelmények

2.§

Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon értékesítése során különösen az alábbi

követelmények figyelembevételével kell eljárni:

a) a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a gazdaság tõkehiányának enyhítése,

a szükséges tõkeemelés biztosítása, nemzetközileg élenjáró technikák, vezetési

és marketing tapasztalatok megszerzése, a piacvesztés megállítása, új piacok

szerzése;

b) a gazdasági szerkezetváltás ösztönzése, a vállalati szervezetrendszer

megújulásának elõmozdítása, a versenyt gátló struktúrák ésszerü

decentralizálása, a piac szereplõi körének szélesítése;

c) a hazai tõkepiac fejlesztése, a hazai és nemzetközi tõke szervezett

bevonása befektetési alapok és társaságok révén;

d) a külföldi befektetõk privatizációs érdeklõdésének fenntartása, illetve

megerõsítése, különös tekintettel a stratégiai (szakmai) befektetõkre;

e) a hazai vállalkozók, beszállítók, alapanyag-termelõk tulajdonszerzésének

támogatása, különös tekintettel a mezõgazdaságra és az élelmiszeriparra; a

nemzetközi egyezményekkel összhangban álló hazai termelõi és iparvédelem

biztosítása;

f) munkahelymegõrzés, munkahelyteremtés, a munkavállalói szociális szempontok

érvényesítése;

g) a dolgozói tulajdonszerzés, illetve a vezetõi kivásárlás elõmozdítása;

h) a gazdasági társaságok müködõképességének megõrzése, a privatizációs

bevételek felhasználása a pénzügyi stabilitás, a gyártmánystruktúra, a

technológia fejlesztése, reorganizáció, a környezeti károk és terhek enyhítése

és az exportbõvítés;

i) a kárpótlási jegyek ellenében - a nemzetgazdaság teherbíróképességével

összhangban - megfelelõ vagyon juttatása.

3.§

(1) Az ÁPV Rt. köteles gondoskodni arról, hogy az értékesítésre kerülõ

vagyonra vonatkozó információk minden a vásárlásban, illetve a befektetésben

érdekelt számára egyaránt hozzáférhetõk legyenek. Ennek során köteles a

befektetõk esélyegyenlõségét biztosítani.

(2) Az ÁPV Rt. köteles az értékesítésre kerülõ vagyonról hiteles, a

legfontosabb információkat tartalmazó - a számviteli elõírásokkal összhangban

álló - nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a

társaságok cégkivonatait, legutóbbi letétbe helyezett mérlegét, valamint az

ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzatában [33.§. (4) bek.] meghatározott egyéb

alapvetõ adatokat. A nyilvántartást bárki megtekintheti.

(3) Az ÁPV Rt. köteles - az Állami Számvevõszék iránymutatásai

figyelembevételével - olyan belsõ ellenõrzési rendszert kialakítani, amely

biztosítja a privatizációs ügyletek lebonyolításának folyamatos figyelemmel

kísérését.

4.§

(1) Az ÁPV Rt. köteles a privatizáció elõkészítése és a privatizációs

döntéshozatal során az érintett minisztériumokkal együttmüködni és lehetõvé

tenni, hogy a szakmai szempontok kellõ mérlegelésre kerüljenek. Az ÁPV Rt. a

hozzá tartozó gazdasági társaságok közgyülésének (taggyülésének) Gt. szerint

kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekben - különös tekintettel a vezetõ

tisztségviselõk megválasztására és visszahívására - az érintett

minisztériummal egyetértésben köteles eljárni.

(2) A privatizáció során gondoskodni kell arról, hogy a

foglalkoztatáspolitikai, versenypolitikai, illetve a környezetvédelmi

szempontok - a kötelezettségek pénzügyi teljesíthetõségére is figyelemmel -

megfelelõen érvényesüljenek.

A törvény hatálya

5.§

E törvény hatálya alá tartozik

a) a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló

1989. évi XIII. törvény, valamint az idõlegesen állami tulajdonban lévõ vagyon

értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló 1992. évi LIV. törvény,

továbbá a tartósan állami tulajdonban marandó vállalkozói vagyon kezelésérõl

és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény alapján gazdasági társasággá

átalakult állami vállalat valamennyi - külsõ vállalkozók tulajdonába nem

került - társasági részesedése;

b) az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vt.)

hatálya alá tartozó állami vállalat - kivéve a közüzemi vállalatot (Vt. 45-46.

§) -, tröszt, tröszti vállalat és egyéb állami gazdálkodó szerv vagyona;

c) az állami vállalat által - a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV.

törvény (Ptk.) 74.§-a alapján - létesített leányvállalat vagyona;

d) az a) pontban nem említett és az e törvény hatálybalépésekor az Állami

Vagyonügynökséghez tartozó és az Állami Vagyonkezelõ Rt tulajdonában lévõ

társasági részesedés, valamint az ezeket a szervezeteket megilletõ egyéb

vagyon, vagyoni értékü jog, illetve azokat terhelõ kötelezettség;

e) a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl a 76.§ (2) bekezdése alapján az ÁPV

Rt-hez kerülõ vállalkozói vagyon.

6.§

(1) Ha az 5.§ szerinti vagyonba védett természeti terület vagy müemléki

védelem alatt álló ingatlan, illetve védett muzeális emlék vagy gyüjtemény is

tartozik, e vagyontárgy elidegenítéséhez, kezelésbe adásához, valamint

megterheléséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek, illetve

a müvelõdési és közoktatási miniszternek - külön jogszabály szerint megadott -

egyetértése szükséges. Az egyetértés hiányában kötött szerzõdés érvénytelen.

(2) Az ÁPV Rt-hez tartozó termõföld és erdõ esetében az ÁPV Rt. a tulajdonosi

jogokat a fölmüvelésügyi miniszter egyetértésével gyakorolja. Az egyetértés

hiányában kötött szerzõdés érvénytelen.

Tartós állami tulajdon

7.§

(1) Az 5.§ -ban meghatározott vagyon, illetve annak meghatározott hányada

tartósan állami tulajdonban maradhat, ha

a) a vagyon országos közszolgáltatási célra irányul;

b) a vagyon müködtetése a nemzetgazdaság stratégiai célkitüzéseit szolgálja;

c) a vagyon honvédelmi vagy más különleges rendeltetésü társaság rendelkezése

alatt áll.

(2) Tartós állami tulajdonba tartozik az a társasági részesedés, amely a

koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényben meghatározott többségi állami

tulajdon biztosításához szükséges.

(3) Az állami tulajdonosi részesedés a tartósan állami tulajdonban maradó

vagyon körében nem lehet alacsonyabb 50 % + 1 szavazatot biztosító hányadnál,

kivéve, ha e törvény kivételesen 25 % + 1 szavazatban állapítja meg a

legkisebb állami részesedés mértékét.

(4) A tartós állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezeteket - az állami

tulajdonosi részesedés mértékének és az állami tagsági (részvényesi) jogokat

gyakorló állami szervezetnek a feltüntetésével - e törvény melléklete sorolja

fel. A (3) bekezdésben meghatározott állami tulajdonrészen túlmenõ állami

részesedés privatizációja ütemének és mértékének meghatározása e törvény

mellékletében megjelölt miniszter, a privatizáció végrehajtása pedig az ÁPV

Rt. feladata, amelyet e miniszterrel egyetértésben lát el.

8.§

Az állami tulajdoni részesedéssel müködõ gazdasági társaságoknak a tartós

állami tulajdon körébe való sorolásáról, a tulajdonosi részesedés mértékérõl,

illetve a tartós állami tulajdon megszüntetésérõl a kormány elõterjesztésére

az Országgyülés törvényben rendelkezik. A Kormány részére erre nézve az ÁPV

Rt., valamint az adott társaság alapvetõ tevékenysége szerint érintett

miniszter, illetve az érdekelt munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti

szervek tehetnek javaslatot.

II. fejezet

AZ ÁLLAMI PRIVATIZÁCIOS ÉS VAGYONKEZELÖ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERVEZETE ÉS

MÜKÖDÉSE

Az ÁPV Rt. létesítése

9.§

(1) E törvény hatálybalépésétõl az 1992. évi LIII. törvény rendelkezései

alapján létrejött Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság elnevezése Állami

Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságra (ÁPV Rt.) változik.

(2) Az ÁPV Rt. egyszemélyes részvénytársaság. Az ÁPV Rt. részvénye névreszóló

és forgalomképtelen (Ptk. 172.§).

(3) Az ÁPV Rt. alapító okiratának elfogadása, illetve módosítása a Kormány,

mint alapító hatáskörébe tartozik.

(4) Az ÁPV Rt. alapítására és müködésére - e törvény eltérõ rendelkezései

kivételével - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény

(továbbiakban: Gt.) szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

(5) Az ÁPV Rt-t az Országgyülés törvénnyel szüntetheti meg.

10.§

Az Állami Vagyonügynökség e törvény hatálybalépésével megszünik. Jogai és

kötelezettségei e törvény erejénél fogva - egyetemes jogutódlás mellett - az

ÁPV Rt-re szállnak át. Az Állami Vagyonügynökség által kezelt vagyon felett a

törvény hatályba lépését követõen - ha e törvény melléklete másképp nem

rendelkezik - a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja. E vagyon az ÁPV Rt-

hez rendelt vagyonnak [21.§ (1) bekezdés] minõsül.

Az ÁPV Rt. szervezete

11.§

(1) Az ÁPV Rt-ben a részvényesi jogokat a pénzügyminiszter (a továbbiakban:

részvényesi jogok gyakorlója) gyakorolja azon jogok kivételével, amelyeket e

törvény a Kormány, mint testület hatáskörébe utal.

(2) Az ÁPV Rt. müködése során a közgyülés jogai - az alapítónak a 9.§ (3)

bekezdésében fenntartott jogok kivételével - a részvényesi jogok gyakorlóját

illetik meg azzal az eltéréssel, hogy az igazgatóság jogkörét a részvényesi

jogokat gyakorló miniszter nem vonhatja el.

12.§

(1) Az ÁPV Rt. testületi vezetõ szerve a tizenegy tagból álló igazgatóság. Az

igazgatóság elnökének és tagjainak (a továbbiakban együtt: az igazgatóság

tagjai) megbízatása az ÁPV Rt. megszünéséig, de legfeljebb három évre szól,

ugyanakkor tisztségükbõl bármikor visszahívhatók. Az ÁPV Rt. igazgatóságának

elnöke és tagjai kizárólag természetes személyek lehetnek.

(2) Az igazgatóság elnökét és az igazgatóság tagjait a Kormány nevezi ki és

menti fel. Az igazgatóság tagjai közül egy-egy személyre az ipari és

kereskedelmi miniszter, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a

földmüvelésügyi miniszter, egy személyre az Érdekegyeztetõ Tanács

munkavállalói oldala, valamennyi további személyre a pénzügyminiszter tesz

javaslatot. Az igazgatóság tagja nem lehet országgyülési, illetõleg

önkormányzati képviselõ, valamint egészségbiztosítási- és nyugdíjbiztosítási

önkormányzati képviselõ, valamint az, akinek a kinevezését törvény egyébként

kizárja.

(3) A Kormány köteles a munkavállalói oldal jelöltjét kinevezni, kivéve ha

törvényes akadály áll fenn. E személy visszahívásáról a Kormány csak a jelölõ

javaslatára vagy egyetértésével határoz.

(4) Az igazgatóság elnökének jelölt személyt az Országgyülés illetékes

bizottsága kinevezése elõtt meghallgatja.

(5) Az igazgatóság ülésein állandó meghívottként részt vehet a

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Gazdasági

Versenyhivatal képviselõje.

13.§

(1) Az igazgatóság tagjai e jogviszonyuk fennállása alatt, illetve annak

megszünésétõl számított két évig a 5.§-ban megjelölt gazdálkodó szervezeteknél

munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban nem állhatnak. E

törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaságoknál nem lehetnek ezen

idõtartam alatt vezetõ tisztségviselõk és felügyelõ bizottsági tagok.

(2) Az igazgatóság tagjai és közeli hozzátartozóik [Ptk. 685.§ b) pont] nem

szerezhetnek társasági részesedést olyan gazdasági társaságban, amelyben az

ÁPV Rt. tagsági (részvényesi) jogokat gyakorol, illetve a hozzátartozók ilyen

gazdasági társaságban vezetõ tisztségviselõk, könyvvizsgálók vagy felügyelõ

bizottsági tagok nem lehetnek.

(3) Az igazgatóság tagjai és közeli hozzátartozóik az igazgatósági tag e

jogviszonyának fennállása alatt, továbbá e jogviszonya megszünésétõl számított

két évig nem szerezhetnek társasági részesedést olyan gazdasági társaságban,

illetve nem lehetnek olyan társaság vezetõ tisztségviselõi és felügyelõ

bizottsági tagjai, amelyek az ÁPV Rt-tõl 25%-nál nagyobb társasági

részesedést szereztek az igazgatósági tagi jogviszony fennállása alatt.

14.§

(1) Az ÁPV Rt. müködését kilenc tagból álló felügyelõ bizottság ellenõrzi. A

felügyelõ bizottság elnökének és tagjainak megbízatása három évre szól,

ugyanakkor ezen idõtartam alatt is visszahívhatók. Az ÁPV Rt. esetében a Gt.

13. §-a nem alkalmazandó.

(2) A felügyelõ bizottság elnökét a Kormány az Állami Számvevõszék javaslatára

nevezi ki, illetve hívhatja vissza. A felügyelõ bizottságba az Érdekegyeztetõ

Tanács munkáltatói oldala is jelölhet egy személyt. A Kormány köteles ezeket a

személyeket a felügyelõ bizottság tagjaként kinevezni, kivéve ha törvényes

akadály áll fenn.

(3) A felügyelõ bizottság elnökét kinevezése elõtt meghallgatja az

Országgyülés illetékes bizottsága.

(4) Az Érdekegyeztetõ Tanács munkáltatói oldala által jelölt személy

visszahívásáról a Kormány csak a jelölõ javaslatára vagy egyetértésével

határozhat.

(5) A felügyelõ bizottság tagjaira is alkalmazni kell a 13.§-ban meghatározott

összeférhetetlenségi szabályokat.

15.§

Az ÁPV Rt. könyvvizsgálóját az Állami Számvevõszék elnökének javaslatára a

részvényesi jogok gyakorlója bízza meg határozott idõtartamra. A

könyvvizsgálóra is alkalmazni kell a 13.§-ban meghatározott

összeférhetetlenségi szabályokat.

16.§

(1) Az igazgatóság tagjai, a felügyelõ bizottság tagjai és a könyvvizsgáló az

ilyen tisztséget betöltõ személyektõl általában elvárható gondossággal

kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével az ÁPV Rt-nek okozott kárért

a polgári- és büntetõjog szabályai szerint felelõsek akkor is, ha a gazdasági

társasággal munkaviszonyban állnak.

(2) Az igazgatóság tagját, a felügyelõ bizottság tagját és a könyvvizsgálót az

e tisztséghez tartozó tevékenysége körében munkáltatója, illetve az õt jelölõ

szerv nem utasíthatja.

17.§.

Az igazgatóság tagjai, a felügyelõ bizottsági tagok és a könyvvizsgáló az ÁPV

Rt. üzleti ügyeirõl szerzett értesüléseiket üzleti titokként kötelesek

megõrizni (Gt. 33.§).

18.§

Az ÁPV Rt. munkaszervezetét a munkaviszonyban álló vezérigazgató vezeti, a

hatályos jogszabályok és az igazgatóság döntéseinek keretei között.

19.§

(1) Az ÁPV Rt-nek a szervezeti-müködési szabályzatban meghatározott vezetõ

alkalmazottai és a döntés-elõkészítési folyamatban résztvevõ ügyintézõk más

keresõ foglalkozást - a müvészeti, tudományos és oktatási tevékenység

kivételével - nem folytathatnak, olyan gazdasági társaságnál, amelynél a

társasági (részvényesi) jogok részben vagy egészben állami tulajdonban vannak,

nem lehetnek vezetõ tisztségviselõk, illetve felügyelõ bizottsági tagok.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak az alkalmazásuk megszünését követõ két évig

nem létesíthetnek munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló más

jogviszonyt, továbbá két évig nem lehetnek vezetõ tisztségviselõk, olyan

gazdasági társaságnál amelyben a tagsági (részvényesi) jogokat részben vagy

egészben az ÁPV Rt. gyakorolja, illetve amelynek értékesítésében

közremüködtek. Ilyen társaságban alkalmazásuk idején illetve annak

megszünésétõl számított két évig nem szerezhetnek tulajdonosi részesedést.

(3) Az (1) bekezdésben felsoroltak nem vehetnek részt olyan gazdálkodó

szervezet ügyének elbírálásában, amelyben nekik vagy közeli hozzátartozójuknak

[Ptk. 685.§ b) pontja] érdekeltségük van. Ezt a rendelkezést az ÁPV Rt.

igazgatóságának tagjaira is alkalmazni kell.

(4) Az (1) bekezdésben megjelölt személyekre a 13.§ (3) bekezdését megfelelõen

alkalmazni kell.

20.§

Az ÁPV Rt. új szervezeti-müködési szabályzatát - az igazgatóságnak e törvény

hatályba lépését követõ 30 napon belül tett elõterjesztése alapján - a Kormány

hagyja jóvá. A szervezeti-müködési szabályzatot a Magyar Közlönyben közzé kell

tenni.

Az ÁPV Rt. gazdálkodása

21.§

(1) Az ÁPV Rt saját vagyonával való gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV

Rt-hez rendelt vagyont és az e vagyon értékesítésével és hasznosításával

összefüggõ bevételeket és kiadásokat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti elkülönített nyilvántartás rendszerét az

igazgatóságnak e törvény hatályba lépését követõ 60 napon belül tett

elõterjesztése alapján - az Állami Számvevõszék véleményének kikérését

követõen - a pénzügyminiszter hagyja jóvá.

Az ÁPV Rt-nek a saját vagyonnal való gazdálkodása

22. §

(1) Az ÁPV Rt. saját bevételei:

a) az ÁPV Rt tulajdonában lévõ vagyon értékesítésébõl és hasznosításából

származó bevétel;

b) azon társasági részesedések után járó részesedés (osztalék), amelyek az ÁPV

Rt tulajdonában vannak;

c) egyéb, az a) és b) pont alá nem tartozó saját bevétel.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott bevételek elszámolásánál a

számviteli törvény elõírásait kell figyelembe venni azzal, hogy az ÁPV Rt-t

társasági adófizetési kötelezettség csak a c) pont alá esõ bevételbõl származó

eredmény vonatkozásában terheli.

(3) Az ÁPV Rt. a saját bevételeket elsõsorban a következõ célokra

fordíthatja:

a) saját müködésének költségeire;

b) a tulajdonában álló vagyon értékesítése elõkészítéséhez szükséges

intézkedések költségeire;

c) a tulajdonában álló vagyon értékesítésért járó díjra és az értékesítéssel

kapcsolatban felmerülõ költségeire;

d) a belterületi föld, illetve a korábban általa gyakorolt alapítói jog után

az önkormányzatot megilletõ ellenérték átengedésére;

e) gazdasági társaság, illetve befektetési célú alap létesítésére, vagy abban

való részesedés szerzésére;

f) az általa vagyonkezeléssel megbízott személyek vagy szervezetek részére

fizetendõ díjra, illetve a vagyonkezeléssel összefüggésben felmerülõ

költségekre;

g) a privatizáció kapcsán az ÁPV Rt-t terhelõ kezesi, szavatossági vagy más

igényekbõl eredõ kiadásokra;

h) a privatizáció érdekében elengedhetetlenül szükséges reorganizációra:

i) külön jogszabály szerinti fizetési kötelezettségeire.

Az ÁPV Rt-nek a hozzá rendelt vagyonnal való gazdálkodása

23.§

Az ÁPV Rt a hozzárendelt vagyonból befolyó bevételeket elsõsorban a következõ

célokra fordíthatja:

a) a hozzárendelt vagyon értékesítése elõkészítéséhez szükséges intézkedések

költségeire;

b) a hozzárendelt vagyon értékesítéséért járó díjra és az értékesítéssel

kapcsolatban felmerülõ költségeire;

c) a belterületi föld, illetve a korábban általa gyakorolt alapítói jog után

az önkormányzatot megilletõ ellenérték átengedésére;

d) gazdasági társaság, illetve befektetési célú alap létesítésére, vagy abban

való részesedés szerzésére;

e) az általa vagyonkezeléssel megbízott személyek vagy szervezetek részére

fizetendõ díjra, illetve a vagyonkezeléssel összefüggésben felmerülõ

költségekre.

f) a privatizáció kapcsán az ÁPV Rt-t terhelõ kezesi, szavatossági vagy más

igényekbõl eredõ kiadásokra.

g) a privatizáció érdekében elengedhetetlenül szükséges reorganizációra,

h) külön jogszabály szerinti fizetési kötelezettségeire.

24.§

(1) Az ÁPV Rt. a 22.§ (1) bekezdésének a) pontjában és a 23.§-ban foglalt

bevételeinek elõirányzott befizetési mértékérõl és felhasználásáról az

Országgyülés az éves költségvetési törvényben rendelkezik. Az éves

költségvetési törvényben kell meghatározni továbbá az állam törvényben vállalt

kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges vagyonátruházások mértékét, a

kedvezményezettek körét, a bevételnek az ÁPV Rt. által a 23.§ szerint

felhasználható hányadát, valamint az ÁPV Rt. által történÁ hitelfelvétel

illetve kötvénykibocsátás felsõ határát.

(2) Az ÁPV Rt. a privatizációt elõmozdító célra gazdasági társaságot, illetve

befektetési rendeltetésü alapot létesíthet, illetve ilyen gazdasági

társaságban részesedést szerezhet, vagy e társaság részére nem pénzbeli

hozzájárulásként a vagyont rendelkezésre bocsáthatja.

Az ÁPV Rt. tevékenységének ellenõrzése

25.§

(1) Az ÁPV Rt. tevékenységét az Állami Számvevõszék ellenõrzi. Az ÁPV Rt.

igazgatósága az ÁPV Rt tulajdonában álló és a hozzárendelt vagyon

változásáról, hasznosításáról félévenként köteles tájékoztatni az Állami

Számvevõszéket.

(2) A Kormány évente - az elõzõ évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló

törvényjavaslat elõterjesztésével egyidejüleg - köteles az Országgyülésnek

beszámolni az ÁPV Rt tevékenységérõl, a tulajdonában álló, valamint a

hozzárendelt vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményérõl.

(3) Az ÁPV Rt-hez hozzárendelt vagyon alakulásáról kimutatást kell készíteni

és azt a beszámolóval egyidejüleg kell elõterjeszteni.

(4) A beszámolóhoz mellékelni kell az Állami Számvevõszék elnökének jelentését

az ÁPV Rt tevékenységérõl.

26.§

Az ÁPV Rt. igazgatósága az Országgyülés illetékes bizottságának felkérésére

bármely privatizációs ügyben köteles soron kívül beszámolni e bizottságnak,

illetve az országgyülési képviselõk legalább 20 %-nak indítványára az

Országgyülésnek.

III. fejezet

Az ÁPV RT-HEZ TARTOZO VAGYON ÉRTÉKESITÉSE

Az értékesítés általános elvei

27.§

(1) Az ÁPV Rt. az 1.§ (1) bekezdés szerinti vagyont a 2.§-ban meghatározott

célkitüzések figyelembevételével köteles értékesíteni.

(2) Az ÁPV Rt. az értékesítést:

a) közvetlenül,

b) a tõkepiac intézményrendszerén keresztül,

c) befektetési célú alapokon vagy társaságokon keresztül,

d) a társaságok vezetõ tisztségviselõi útján (egyszerüsített privatizáció),

e) szakértõ (tanácsadó szervezet) közremüködésével

végzi.

(3) Az 5. § szerinti vagyon az alábbi eljárásokkal értékesíthetõ:

a) nyilvános vagy zártkörü pályázat,

b) nyilvános árverés,

c) nyilvános ajánlattétel (a továbbiakban: az a), b), c) együtt:

versenyeztetés),

d) nyilvános forgalombahozatal,

e) zártkörü elhelyezés,

f) tõzsdei értékesítésre adott megbízás,

g) kivételesen versenyeztetés nélkül (28. § (2). bekezdés).

(4) Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon értékesítése során - valamennyi

értékelési szempont mérlegelésével - a legkedvezõbb ajánlatot tevõvel kell

megkötni az adásvételi szerzõdést.

(5) Az ÁPV Rt. a versenyeztetés útján értékesítésre kerülõ vagyonra tett

készpénzes, illetve a IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs

technikák alkalmazásával benyújtott ajánlatok értékelésekor a várható

bevételeket az elbíráláskori reális piaci értékük (jelenérték) alapján köteles

figyelembe venni. Egyenlõ értékü ajánlatok esetén a hazai befektetõ(k)

ajánlatát kell elõnyben részesíteni.

Versenyeztetés

28.§

(1) A nyilvános értékesítésre kerülõ vagyon értékesítését az ÁPV Rt.-nek, vagy

az általa megbízott vagyonértékesítõnek - ha e törvény kivételt nem tesz -

elsõ ízben versenyeztetés útján kell megkísérelnie.

(2) Mellõzni lehet a versenyeztetést:

a) a portfóliócsomagok kezelésére létrehozott részvénytársaságok részvényeinek

nyilvános eladása esetén;

b) zártkörü elhelyezés és tõzsdei értékesítésre adott megbízás esetén;

c) részvénycserék esetében ;

d) társasági részesedéseknek 24.§ (2) bekezdésében meghatározott gazdasági

társaságok részére nem pénzbeli hozzájárulásként történõ rendelkezésre

bocsátásakor;

e) ha az ÁPV Rt az 59. és 60. §-ban meghatározott kedvezményes mértékig a

munkavállalók részére értékesíti az állami vagyont

f) ha az ÁPV Rt (jogelõdje) a külsõ befektetõ(k) részére opciót biztosított

(3) A már értékesített többségi részesedések után fennmaradó kisebbségi

részesedéseket árveréssel, illetve nyilvános ajánlattétellel

(forgalombahozatallal), vagy zártkörü elhelyezéssel lehet értékesíteni a 35.§-

ban foglalt kivétellel.

Pályázat

29.§

(1) A pályázatot az ÁPV Rt., illetõleg a vagyonértékesítõ írja ki.

(2) A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

a) a pályázat célját;

b) az értékesítésre szánt vagyon, illetve társasági részesedés megjelölését,

szükség szerint annak értékét (névértéket, árfolyamot, stb.)

c) az értékesítés feltételeit - beleértve az alkalmazható fizetési módot is -,

az üzletpolitikára, a foglalkoztatás- és fejlesztéspolitikára, valamint

szükség szerint a környezeti károk és terhelések enyhítésére, illetve a

társaság jóléti-szociális célokat szolgáló vagyontárgyak hasznosítására

vonatkozó esetleges követelményrendszert;

d) a IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs technikák közül

az adott esetben igénybevehetõk megjelölését;

e) a pályázat benyújtásának helyét és határidejét.

(3) A pályázati felhívás mellett elkészítendõ részletes tájékoztatónak,

tartalmaznia kell a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenõen különösen:

a) a társaság bemutatását, ezen belül a

- a cégnevet,

- székhelyet,

- az alapítás idõpontját,

- tevékenységi kört,

- müködési idõtartamot,

- jegyzett illetve saját tõkét,

- a társaság kötelezettségeit és követeléseit,

- alkalmazotti létszámot,

- a társaság tulajdonában vagy használatában álló ingatlanok felsorolását,

végül

- a vezetõ tisztségviselõk és a magasabb vezetõ állású dolgozók fontosabb

személyi és szakmai adatait;

b) a cég üzleti tevékenységének elemzésekkel alátámasztott, az átfogó

értékelést lehetõvé tevõ leírását, így különösen a termelési, értékesítési,

kutatási-fejlesztési, beruházási információkat;

c) a könyvvizsgáló által hitelesített legutolsó pénzügyi adatokat (mérleg,

eredmény-kimutatás stb.);

d) az értékesítés adatait:

- az értékesítés tervezett nagyságát,

- a vagyont megtestesítõ jogok (értékpapírok) fajtáját és típusát, az azokhoz

kapcsolódó jogokat,

- az alapítókat megilletõ esetleges elõjogokat,

- a névértéket, illetve az árfolyamot .

e) a társaság müködésével kapcsolatos környezetvédelmi helyzetet.

(4) A részletes tájékoztató az érdekelt befektetõnek csak titoktartási

nyilatkozat aláírása után adható ki.

(5) Az értékpapírok értékesítése során az erre vonatkozó külön jogszabályokban

meghatározott elõírásokat is figyelembe kell venni.

(6) E § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni, amennyiben az ÁPV Rt a

vagyon kezelésére ír ki pályázatot.

30. §

(1) A pályázat nyilvános vagy zártkörü lehet.

(2) Nyilvános a pályázat, ha

a) az ajánlattevõk köre elõre meg nem határozható;

b) a meghatározott ajánlattevõi körbe tartozók száma nem ismert.

(3) Ha a kiíró - megfelelõ határidõk kitüzésével - az érdekelteket kizárólag

közvetlenül hívja fel ajánlattételre, a pályázat zártkörü pályázatnak minõsül.

(4) A nyilvános pályázati felhívás esetén (29.§ (2) bekezdés) a társaság

lényeges adatait tartalmazó hirdetményt két országos napilapban, vagy egy

országos napilapban és a társaság székhelye szerinti helyi lapban, továbbá az

ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatójában a pályázatok benyújtására megállapított

kezdõ idõpontot legalább harminc nappal megelõzõen - kell meghirdetni.

Zártkörü pályázat esetén csak az ajánlatkérés tényét kell nyilvánosságra

hozni, illetve a nyilvános pályázatra elõírt szabályok szerint meghirdetni.

(5) A nyilvános árverésre vonatkozó részletes szabályokat az ÁPV Rt.

versenyeztetési szabályzata állapítja meg.

Munkavállalók érdekvédelme

31.§

(1) Az ÁPV Rt., illetve az általa megbízott vagyonértékesítõ, a vagyon

értékesítésére vonatkozó pályázati kiírás vagy meghírdetés, továbbá a konkrét

döntés elõtt legalább 30 nappal megelõzõen köteles a gazdasági társaság

munkavállalói érdekképviseleti szerveit írásban tájékoztatni mindazon

adatokról (körülményekrõl), amelyek a vagyon értékesítése várható

következményeként

a) a munkavállalók foglalkoztatását, kereseti és bérviszonyait, szociális

ellátását, munkafeltételeit, képzését érinthetik;

b) a munkavállalói tulajdonszerzés esetleges lehetõségeire vonatkoznak;

c) a gazdasági társaság jóléti vagy szociális célokat szolgáló

vagyontárgyainak hasznosítására vonatkoznak.

(2) Az ÁPV Rt., illetve a vagyonértékesítõ az értékesítésre vonatkozó döntés

meghozatala elõtt köteles lehetõséget biztosítani arra, hogy a munkavállalói

érdekképviseleti szervek véleményüket kifejthessék a meghozandó privatizációs

döntéssel kapcsolatban. Ezt a véleményt a 33.§-ban megjelölt emlékeztetõhöz

kell csatolni.

(3) Az ÁPV Rt., illetve a vagyonértékesítõ a munkavállalói érdekképviseleti

szervektõl hozzá beérkezett írásos véleményre, annak kézhezvételétõl számított

15 napon belül írásban köteles válaszolni.

(4) Az ÁPV Rt. köteles az érintett társaság munkavállalói érdekképviseleti

szerveinek rendelkezésére bocsátani a megkötött értékesítési, illetve

vagyonkezelési szerzõdés és ahhoz kapcsolódó egyéb szerzõdések azon

elõírásait, amelyek az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakra vonatkoznak.

Az ajánlatok értékelése

32.§

(1) A IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs technikák

alkalmazásával benyújtott pályázatok kizárólag akkor kerülhetnek elbírálásra,

ha az ÁPV Rt. által megállapított limitárat elérõ, illetve meghaladó, a teljes

ellenértéknek a szerzõdés megkötésétõl számított 60 napon belüli készpénzben

való kifizetésre irányuló és a (3) bekezdés alapján kiírt pályázati

feltételeknek is megfelelõ érvényes ajánlat nem érkezett.

(2) Amennyiben a IV. fejezetben meghatározott privatizációs technikák

alkalmazásával ugyanarra a vagyonra több ajánlat is érkezik, az árajánlatokat

- az elbírálás során - a választott privatizációs technika (fizetési mód)

alapján várható bevétel elbíráláskori reális, piaci értéke (jelenérték)

alapján kell összevetni.

(3) A pályázatok, illetõleg az egyes ajánlatok elbírálása során - a 2.§-ban

foglaltakon túlmenõen - kiemelten figyelembe kell venni a pályázó

(ajánlattevõ) által a reorganizáció, a tõkeemelés, technikai fejlesztés, a

szerkezetváltás és a munkavállalók foglalkoztatása, jövedelme, illetve

szociális ellátása, továbbá a környezeti károk és terhelések enyhítése

tekintetében vállalt kötelezettségeit.

(4) Az (3) bekezdés szerinti kötelezettségek vállalását az elbírálás során a

pályázati kiírás szerint elõnyben lehet részesíteni a kedvezõbb árajánlattal

szemben. A megkötendõ adás-vételi szerzõdésben azonban megfelelõen

érvényesíthetõ szerzõdést biztosító mellékkötelezettségeket (Ptk. 243-276.§),

illetve adott esetben más reális biztosítékokat kell kikötni a

kötelezettségvállalás teljesítésének kikényszeríthetõsége érdekében. Az

esetleges elõnyben részesítés indokait a 34.§-ban elõírt emlékeztetõben meg

kell jelölni.

33. §

(1) Egyenértékü feltételek vállalása esetében, ha a 32.§ (4) bekezdésben

foglaltaknak eleget tesznek, a pályázók vagy ajánlattevõk közül elõnyben kell

részesíteni ebben a sorrendben:

a) az érintett gazdasági társaság dolgozói legalább 25 %-ának részvételével

müködõ gazdasági társaságot vagy szövetkezetet,

b) az érintett gazdasági társaság Munkavállalói Résztulajdonosi Programjában

résztvevõket,

c) az érintett gazdasági társaságnak a dolgozóját, mint egyéni vállalkozót,

(2) Az ÁPV Rt a pályázat eredményét és annak megfelelõen a kezelésbe adást,

bérbeadást, értékesítést vagy értékesítési megbízást a döntés indokolásával

együtt haladéktalanul közzéteszi. Zárt pályázat esetében ezeket az adatokat a

pályázókkal közvetlenül is ismertetni kell.

(3) Az ÁPV Rt. szerzõdésszegésért való felelõsségét a vagyon értékesítésekor -

pályázaton kialakult vételár esetében - nem zárhatja ki, kivéve, ha a

pályázati kiírásban ezt a Ptk. 314. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel

kifejezetten kikötötte.

(4) Az ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzatát a Kormány hagyja jóvá és azt a

Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

34.§

Az értékesítési eljárásról a privatizációs döntést hozónak emlékeztetõt kell

készíteni. Az emlékeztetõnek - az e törvényben meghatározott egyéb

követelmények mellett - az értékesítési folyamat legfontosabb körülményeit

tartalmaznia kell, így különösen:

a) az értékesítés választott módjának indokait;

b) a beérkezett ajánlatok összefoglalását;

c) a legkedvezõbb ajánlat elfogadásának indokait;

d) a vételár meghatározásának szempontjait (beleértve a vételárat befolyásoló

kötelezettségvállalásokat);

e) a kikötött biztosítékok megfelelõségének szempontjait;

f) a választott fizetési mód indokát;

g) egyéb, az értékesítõ által fontosnak tartott körülményeit.

35.§

Az ÁPV Rt. - kivételesen indokolt esetben - az alábbiak szerint adhat át

állami vagyont pénzbeli térítés nélkül:

a) olyan magántulajdonosok részére, akik megfelelõ biztosítékok nyújtásával

vállalják a 32.§ (3) bekezdés szerinti kötelezettségek teljesítését vagy

b) ha az átadás törvény alapján közalapítvány, közcélú alapítvány,

köztestület, továbbá olyan más közcélú egyesület részére történik, amely

jogszabályban meghatározott közfeladat ellátását veszi át, illetve, amely

költségvetési tehervállalást vált ki, vagy helyettesít, vagy

c) az éves költségvetési törvényben meghatározott egyéb esetekben.

Kisebbségi részesedések értékesítése

36.§

(1) A 25% + 1 szavazatot el nem érõ és privatizációs portfolióba be nem vitt

állami társasági részesedést az ÁPV Rt-nek vagyonarányosan a társaság többi

tagja, illetve a társaság számára - ebben a sorrendben - vételre fel kell

ajánlania.

(2) Amennyiben a (1) bekezdés szerinti eljárás eredménytelen maradt, úgy a

részesedést nyilvános árverés útján kell értékesíteni.

37.§

Amennyiben az ÁPV Rt. társasági részesedésekbõl együttes értékesítésre

portfóliócsomagot képez, illetve e portóliócsomagot befektetési célból

részvénytársaság rendelkezésére bocsátja, úgy a portfóliócsomagban egy-egy

társaság társasági részesedéseibõl csak kisebbségi részesedés szerepelhet.

Egyszerüsített privatizáció

38.§

(1) A 39-46.§-ban foglalt rendelkezések szerint (a továbbiakban:

egyszerüsített privatizáció) kell értékesíteni a közép- és kisméretü gazdasági

társaságok állami tulajdonban lévõ társasági részesedéseit, ha 1993-ban a

gazdasági társaság

a) saját tõkéje 600 millió Ft-ot és

b) teljes munkaidõben foglalkoztatott dolgozóinak létszáma éves átlagban az

500 fõt nem haladta meg.

(2) Az ÁPV Rt. igazgatósága - ha ezt privatizációs érdekek kivételesen

indokoltá teszik és az érintett miniszterek véleményének figyelembevételével -

az (1) bekezdés alá nem esõ társaságoknál is elrendelheti az egyszerüsített

privatizációt, illetve a 39.§ (1) bekezdésében meghatározott jegyzék

közzétételéig az (1) bekezdés alá esõ társaságot kivonhat az egyszerüsített

privatizáció körébõl.

(3) Pénzintézet, illetve biztosító esetében az egyszerüsített privatizáció nem

alkalmazható.

39.§

(1) Az ÁPV Rt. 1995. június 30-ig köteles az egyszerüsített privatizációra

kerülõ társaságok jegyzékét - készpénzes értékesítésre irányuló felhívással

együtt - legalább két országos napilapban és az ÁPV Rt. nyilvános

tájékoztatójában közzétenni. A közzététellel egyidejüleg az ÁPV Rt. köteles a

jegyzékben szereplõ társaságok tekintetében gondoskodni arról, hogy a 29. §-

ban elõírt adatok a befektetõk rendelkezésére álljanak.

(2) A közzétételtõl számított 60 napon belül lehet a jegyzékben szereplõ

társasági részesedésekre az ÁPV Rt.-nél készpénzes ajánlatot benyújtani,

legalább a jegyzékben szereplõ limitáron.

(3) Ha a (2) bekezdésben megjelölt határidÁn belül nem érkezik a 32.§ (1)

bekezdés szerinti készpénzes ajánlat, úgy az ÁPV Rt. köteles errõl az érintett

társaságot az egyszerüsített privatizációs eljárás meginditása érdekében

haladéktalanul értesíteni.

(4) Az e § hatálya alá esõ készpénzes ajánlatokat az ÁPV Rt. a (2) bekezdésben

megjelölt határidõ leteltétõl számított 30 napon belül köteles elbírálni és

errõl az érintett társaságot értesíteni.

40.§

(1) A gazdasági társaság egyszerüsített privatizációjáról - e törvény 27-33.§-

ainak keretei között - a társaság igazgatósága, illetõleg ügyvezetõje

jogosult, illetve köteles dönteni, valamint megtenni a privatizáció

elõkészítéséhez szükséges intézkedéseket.

(2) A privatizáció elõkészítésére a társaság saját költségén szakértõ

közremüködését veheti igénybe.

(3) Ha az elõkészítõ munka eredményeként megállapításra kerül, hogy a társaság

vezetõ tisztségviselõi, illetve a társaság munkavállalói vagy az elõzõk

többségi tulajdonában álló társaság kívánja a társasági részesedéseket

összességében legalább 50%-ban megvásárolni, úgy az igazgatóság (ügyvezetõ)

köteles ezt az ÁPV Rt.-nek bejelenteni és az ÁPV Rt. további döntését kérni.

41.§

(1) A gazdasági társaságnak a privatizációról szóló elõzetes döntését be kell

jelentenie az ÁPV Rt-nek. A bejelentésnek tartalmaznia kell a kapott vételi

ajánlatot. Több ajánlat esetén meg kell jelölni azt az ajánlatot, amelyet a

gazdasági társaság igazgatósága, illetõleg ügyvezetõje a 32-33.§

alkalmazásával a legkedvezõbbnek ítélt. A bejelentéshez mellékelni kell a

34.§-ban elõírt emlékeztetõt.

(2) Az ÁPV Rt. igazgatósága, illetve a szervezeti és müködési szabályzatban

meghatározott vezetõ alkalmazottjai, a bejelentés kézhezvételétõl számított 60

napon belül köteles a bejelentésrõl állást foglalni.

(3) Az elbírálásra alkalmatlan bejelentést az ÁPV Rt. annak beérkezésétõl

számított 15 napon belül visszautasíthatja, illetve ha a bejelentés

hiánypótlásra szorul, avagy más fontos ok ezt indokolja, az eljárást a (2)

bekezdésben foglalt határidõ lejárta elõtt legalább 15 nappal az ok

megjelölése mellett kivételesen egy alkalommal legfeljebb 30 nappal

meghosszabíthatja.

42.§

(1) Az ÁPV Rt-t a társaságtól érkezett bejelentést köteles legalább két külsõ

szakértõvel elõzetesen véleményeztetni. Az ÁPV Rt döntését a szakértõi

vélemények értékelése alapján hozza meg.

(2) Az ÁPV Rt. az ajánlatnak, illetõleg a legkedvezõbb ajánlatnak megfelelõ

értékesítést megtilthatja, továbbá az értékesítésre feltételeket szabhat,

illetõleg a szerzõdés teljesítésének biztosítékait meghatározhatja. Az ÁPV Rt.

e döntését köteles megindokolni és ezt a társasággal közölni.

(3) Ha az ÁPV Rt. a bejelentés kézhezvételétõl számított 60 napon, illetve a

41.§ (3) bekezdése esetén 90 napon belül nem él a (2) bekezdés szerinti

jogával, akkor az egyszerüsített privatizációt a gazdasági társaság a

bejelentésnek megfelelõen végrehajthatja.

(4) Az ÁPV Rt. az (1) bekezdés szerinti szakértõi véleményeket a privatizáció

segítése érdekében akkor is köteles a társaság rendelkezésére bocsátani, ha

nem él a (2) bekezdés szerinti jogaival.

43.§

(1) Az egyszerüsített privatizációval kapcsolatos társasági részesedésekre

vonatkozó adás-vételi szerzõdést eladóként az ÁPV Rt. írja alá. Az ÁPV Rt. az

aláírást csak akkor tagadhatja meg, ha az lényeges tartalmában eltér a

bejelentésben foglaltaktól, illetve nem felel meg a Gt-nek vagy más

jogszabályoknak.

(2) Ha a 41.§ (2) bekezdésben meghatározott döntés közlésétõl, illetve a (3)

bekezdésben megjelölt határidõ leteltétõl számított kilencven napon belül a

szerzõdést - neki felróható okból - a társaság aláírás céljából nem mutatja

be, az ÁPV Rt. megszüntetheti az egyszerüsített privatizációs eljárást.

44.§

Az egyszerüsített privatizáció keretében állami vagyon pénzbeli térítés nélkül

nem adható át.

45.§

(1) A 38.§-ban megjelölt társaságok vezetõ tisztségviselõi kötelesek az

értékesítésben közremüködni. Ha e kötelezettségüknek nekik felróható okból

1996. december 31-ig nem tesznek eleget, velük szemben társasági jogi, illetve

munkajogi intézkedéseket kell tenni, végsõ soron az ÁPV Rt-nek visszahívásukat

kell kezdeményeznie.

(2) Ha az értékesítésre vonatkozó adás-vételi szerzõdés e törvény

hatálybalépésétõl számított 1 éven belül megkötésre kerül, akkor a

készpénzbevétel 10%-a a társaságot illeti meg, amelyet alaptõkén (törzstõkén)

felüli vagyonba kell helyezni. E vagyonrészt - egy éven belül - tõkeemelésre

kell fordítani és az így kibocsátásra kerülõ társasági részesedéseket 50-50%-

ban a társaság vezetõ tisztségviselõi, illetve dolgozói térítés nélküli

tulajdonszerzésére kell felhasználni.

46. §

Az egyszerüsített privatizáció keretében értékesítendÁ társaságoktól az ÁPV

Rt. 1996. június 30-ig vagyont - kivéve az 1994. és 1995. évre esõ osztalékot

- tõkeleszállítás vagy más jogcímen nem vonhat el.

Szakértõi privatizáció

47.§

(1) A 27.§ (2) bekezdés a)-d) pontjaiba nem tartozó esetekben a gazdasági

társaságok társasági részesedései teljes körü vagy részleges értékesítése az

ÁPV Rt. igazgatósága által jóváhagyott szakértõi névjegyzékben szereplõ

szakértõk igénybevételével úgy is megvalósulhat, hogy az ÁPV Rt. helyett a

27.-33.§-ok keretei között - a külön szerzõdésben foglaltak szerint vagy az

ÁPV Rt. képviseletében, vagy saját nevében - a szakértõ jár el.

(2) Az ÁPV Rt. a szakértõi névjegyzékben szereplõ, általa választott

szakértõvel köt szerzõdést a gazdasági társaság állami tulajdonban lévõ

részesedéseinek privatizációjára. A szakértõ tevékenysége során köteles a

jogszabályok és a szerzõdés rendelkezéseinek maradéktalan betartásáról

gondoskodni. A szakértõ költségei és díjazása a társaságra nem hárítható át.

(3) A 38.§-ban meghatározott társaságok esetében az ÁPV Rt. megbízásából

szakértõ csak akkor járhat el, ha a 42-43.§-ban meghatározott körülmények

valamelyike bekövetkezett.

48.§

A szakértõ a magyar gazdaságot, privatizációt, tõkepiacot, számvitelt,

pénzügyi és más elõírásokat, a jogszabályokat és a jogalkalmazást megfelelõen

ismerõ, az állami vállalatok társasággá alakításában és a privatizációban

kellõ jártassággal rendelkezõ vállalkozótól elvárható szakszerüséggel és

gondossággal köteles a szerzõdésben foglalt kötelezettségeit teljesíteni és

azokért helytállni az ÁPV Rt-vel szemben.

49.§

(1) A szakértõ a társaságban fennálló állami részesedést az ÁPV Rt-re

vonatkozó szabályok szerint értékesíti. A szakértõ az értékesítés során a vele

kötött szerzõdés szerint az ÁPV Rt. bizományosaként saját nevében az ÁPV Rt.

javára, illetõleg az ÁPV Rt. helyett és nevében, annak megbízásából jár el.

(2) A szakértõ által értékesített társasági részesedés vevõje a vételárat az

ÁPV Rt. bankszámlájára köteles befizetni. A szakértõ az ÁPV Rt-tõl a

szerzõdésben meghatározott díjazásra tarthat igényt.

(3) A szakértõ a szerzõdés szerinti feladatainak teljesítéséhez jogosult saját

költségén közremüködõt igénybe venni, akiért úgy felel, mintha a rábízott

ügyet maga látta volna el.

Privatizáció a társaság megszüntetésével

50.§

Ha az állam többségi tulajdonában álló gazdálkodói szervezet elsõdlegesen

vagyonkezelõ funkciót tölt be és fenntartása nem indokolt, illetve a

gazdálkodó szervezet tartós veszteségessége és kedvezõtlen pénzügyi, illetve

piaci helyzete gazdaságosan nem javítható, az ÁPV Rt. köteles a társaságot a

Gt. szabályai szerint végelszámolással megszüntetni, illetve a társaságnál a

felszámolási eljárás megindítását kezdeményeztetni.

IV. Fejezet

KEDVEZMÉNYES PRIVATIZÁCIOS TECHNIKÁK

Értékesítés részletfizetéssel

51.§

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon részletfizetési kedvezménnyel is

értékesíthetõ.

(2) Részletfizetési kedvezmény legfeljebb tizenöt évig terjedõ idõre

nyújtható. A vevõ kérésére az elsõ részlet kivételével a törlesztésre türelmi

idõt lehet megállapítani. A türelmi idõ legalább egy év, de nem lehet több

három évnél. Ezen idõszak alatt csak a kamatokat és a kezelési költséget kell

fizetni.

(3) Az elsõ részlet az adásvételi szerzõdés megkötésétõl számított harmincadik

napon esedékessé válik.

(4) A kamat mértéke nem lehet kevesebb, mint a jegybanki alapkamat 50 %-a.

(5) Részletfizetés esetén a vagyon tulajdonjoga az elsõ részlet fizetésével

átszáll a vevõre. Az ezzel ellentétes kikötés semmis.

(6) A vevõ teljesítését olyan mellékkötelezettségek kikötésével kell

biztosítani, amelyek az ÁPV Rt. részére megfelelõ biztosítékot nyújtanak a

vevõ kötelezettségeinek teljesítésére, anélkül, hogy részvényesi (tagsági)

jogainak gyakorlását indokolatlanul korlátoznák.

52. §

(1) A vevõ által teljesített törlesztést elõször az elszámoláskor esedékessé

vált kamatra, illetve kezelési költségre kell elszámolni és csak azután lehet

a tõkére fordítani.

(2) A vevõ részletfizetési kötelezettségét bármikor jogosult egy összegben

készpénzben teljesíteni.

(3) A vevõnek a részletfizetési kedvezmény idõtartamának fennállása alatt

(továbbiakban: futamidõ) bármikor joga van a törlesztés gyorsítására. A

törlesztés gyorsítása esetén a futamidõ hátralévõ részében a vevõ jogosult a

törlesztés mérséklésére is, azzal a feltétellel, hogy a futamidõ egyetlen

idõpontjában sem lehet a kifizetett törlesztõ részletek összege kisebb - az

utolsó részlet kivételével - az egyenletes törlesztés esetén fizetendõ

törlesztõ részlet összegénél.

(4) Bármely részlet késedelmes teljesítése esetén a vevõ a részletfizetési

kedvezményt elveszti és a teljes hátralékos vételár egyösszegben esedékessé

válik. Ha a vevõ a szerzõdésben meghatározott fizetési határidõt nem tartja

meg, a késedelembe esés napjától a mindenkori jegybanki alapkamat

kétszeresének megfelelõ késedelmi kamatot köteles fizetni.

53. §

(1) Amennyiben a vevõ fizetési kötelezettségének határidõre nem tesz eleget -

kivéve ha az 52.§ (4) bekezdés alapján a hátralékos vételárat egyösszegben az

esedékessé válástól, számított 15 napon belül kifizeti - az eladó jogosult

választása szerint a szerzõdéstõl való elállásra, vagy a szerzõdés

felmondására.

(2) A Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) megvalósítására létrejött

szervezettel kötött szerzõdés elállás útján nem szüntethetõ meg.

54. §

(1) Az eladó a szerzõdéstõl akkor is elállhat, ha a szerzõdéskötéskori - a

számviteli törvény elõírásai alapján kimutatott - saját tõke értékében

bekövetkezett csökkenés a futamidõ során a 30%-ot meghaladja.

(2) Az eladó a társaság által az (1) bekezdésben foglaltak megállapítására a

vevõvel kötött szerzõdés szerint készítendõ mérleget ellenõrizheti és szükség

esetén független szakértõ bevonásával - a társaság költségére -

felülvizsgálhatja.

Értékesítés tulajdonjog fenntartásával (privatizációs lízing)

55. §

(1) A törvény hatálya alá esõ vagyon elidegenítésére jogosult (a továbbiakban:

eladó) a tulajdonjog fenntartásával is átruházhatja a társasági részesedést.

(2) Az (1) bekezdés szerinti értékesítés célja a vagyon olyan halasztott

elidegenítése, amelynek során a vevõ a társaság reorganizációja céljából -

külön szerzõdés alapján - vezetési-szervezési szolgáltatást nyújt. A

halasztott elidegenítés idõtartama (továbbiakban: futamidõ) legfeljebb 10 év

lehet, amelynek konkrét idõtartarmát a szerzõdésben kell meghatározni.

(3) A díj teljes összegének kifizetésével külön térítés és külön megállapodás

nélkül kerül a társaság tulajdonrésze a vevõ tulajdonába.

56. §

(1) A vevõ csak természetes személy lehet. A futamidõ alatt a vevõt - az

elidegenítés jogát kivéve - valamennyi tagsági jog megilleti, de e jogok

gyakorlását az eladó a szerzõdésben korlátozhatja, vagy feltételekhez kötheti.

(2) Több vevõ esetén egymás közotti jogviszonyukat külön polgári jogi

szerzõdés szabályozza.

(3) A vagyonnak e § szerinti értékesítésére minden esetben nyilvános

pályázatot kell kiírni.

(4) A vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértéke a társaságnál rendkívüli

ráfordításként elszámolható. A vevõ a díjat köteles a törlesztésre fordítani.

Amennyiben ez az összeg a törlesztõ részletekre nem nyújt fedezetet, a vevõ

azt saját forrásaiból köteles kiegészíteni.

57. §

(1) A futamidõ alatt a társaság könyvvizsgálója által hitelesített mérleg

szerinti saját tõkéje szerzõdésben meghatározott érték alá nem csökkenhet.

(2) Az eladó kockázatának mérséklésére a vevõnek a díjjal arányos - a

pályázatban vagy az eladó által egyéb módon meghatározott mértékü -

biztosítékot kell vállalnia.

(3) A törlesztés meghiúsulása vagy az (1) bekezdés szerinti vagyonvesztés

továbbá hitelesített mérleg hiánya esetén az eladó jogosult a szerzõdést

azonnali hatállyal felmondani és a biztosítékkal kapcsolatos rendelkezési

jogát érvényesíteni.

(4) Felmondás esetén a vevõ az eladóval, illetõleg a társasággal szemben a

társasági részesedésre vonatkozó tulajdoni igényt, vagy egyéb más követelést

nem érvényesíthet, részére a már kifizetett lízingdíj részlet sem jár vissza.

Vezetõi és munkavállalói kivásárlás

58. §

(1) A törvény hatálya alá esõ gazdasági társaságok állami tulajdonban lévõ

részesedéseit e társaságok vezetõ tisztségviselõi, vezetõ alkalmazottai

(továbbiakban: vezetõ alkalmazott) és egyéb munkavállalói kivásárlás útján is

megszerezhetik.

(2) A kivásárlásra irányuló ajánlatot a vezetõ alkalmazottak és a

munkavállalók által együttesen létrehozott gazdasági illetve polgári jogi

társaság nyújthatja be. A társaságban egy vagy több külsõ tag is részt vehet,

de szavazati joguk az 59. § (2) bekezdése alapján meghatározott átruházás

idõpontig nem érheti el az 50%-ot.

59. §

(1) Vezetõi és munkavállalói kivásárlás esetén az ajánlattevõknek az

ajánlatukban arra kell kötelezettséget vállalniuk, hogy készpénzért legalább

10% mértékü állami tulajdonrészt vásárolnak a szerzõdés megkötésétõl számított

60 napon belüli készpénzfizetéses teljesítéssel. Ez esetben az ÁPV Rt. a

szerzõdésben legfeljebb öt évre lemond - a szerzõdésben foglalt feltételek

mellett - a teljes állami tulajdonrész feletti szavazati jogáról az

ajánlattevõ javára.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerzõdésben meghatározott, de legfeljebb öt év

alatt a vevõ a szerzõdésben meghatározott módon, áron, illetve kamatfeltételek

mellett köteles megvásárolni a társasági részesedések többségét, illetve

legalább 50%-ot és 1 szavazatot szerezni. A társasági részesedések megszerzése

minden esetben csak készpénzért és egyösszegben történhet.

(3) Amennyiben a vevõ a kivásárlásra kerülõ gazdasági társaságban többséget

szerez, az állam a még fennmaradó részesedéseit ellenérték nélkül a társaságra

ruházza. Ez esetben a társasági saját tulajdon Gt-beli mennyiségi korlátai

(179. §. 247. §) nem érvényesülnek és a társaságnak e társasági részesedéseket

3 év alatt kell elidegenítenie, még pedig legalább 50 %-ban ingyenesen a

kivásárló társaságban részt nem vevõ vezetõ alkalmazottak és munkavállalók

számára.

(4) Ha a kivásárló szerzõdéses kötelezettségeit súlyosan megszegi, így

különösen ha nem tesz eleget (2) bekezdés szerinti vételi kötelezettségének

vagy a társaság vagyoni helyzete tevékenységének eredményeként jelentõsen

romlik, az ÁPV Rt. a szerzõdéstõl azonnali hatállyal elállhat. Az elállás a

már kifizetett társasági részesedések tulajdonjogát nem érinti.

(5) Az ÁPV Rt. a társaság mérlegét évenként ellenõrzi és szükség esetén

független szakértõ bevonásával - a társaság költségére - felülvizsgálja.

(6) A vezetõi és munkavállalói kivásárlás esetén nem lehet alkalmazni az 1989.

évi XIII. tv. 21.§. (1) bekezdésében és a jelen törvény 60-62. §-ban foglalt

rendelkezéseket.

Munkavállalói tulajdonszerzés kedvezményei

60. §

(1) Állami vállalat átalakulása vagy állami vállalat többségi részvételével

létrejött gazdasági társaságok - beleértve az állami vállalat által az

átalakulást megelõzõen vagy annak jogutódja által az átalakulást követõen

alapított társaságokat is - társasági részesedéseinek értékesítése során a

munkavállalók kedvezményesen szerezhetik meg az állami tulajdont.

(2) A munkavállalók állami részesedésekbõl való kedvezményes részesítése csak

akkor mellõzhetõ, ha a többségi részesedést olyan befektetõ szerzi meg, aki az

értékesítésre irányuló szerzõdésben a munkavállalók foglalkoztatására, illetve

a munkakörülményeik javítására megfelelõ biztosítékokkal alátámasztott

szerzõdéses kötelezettséget vállal.

61. §

(1) A munkavállalók részére személyenként az éves minimálbér 150%-nak

megfelelõ kedvezmény adható a 64.§ szabályai szerint úgy, hogy az ily módon

szerzett társasági részesedéseik összege nem haladhatja meg a társaság

jegyzett tõkéjének 15%-t.

(2) Munkavállalók részére egyénileg, illetve az általuk alapított társaságok,

szövetkezetek, illetve MRP szervezet részére nyújtott kedvezmények formáit az

értékesítésre jogosultak egységesen kezelik és a különbözõ módon nyújtott

kedvezményeket együttesen veszik figyelembe.

62. §

(1) Munkavállalói csoport által kezdeményezett kivásárlás esetén, illetve

amennyiben a kedvezményes vásárlási programban nem minden munkavállaló vett

részt, a kedvezmény lehetséges mértékét (összegét) az érintett munkavállalók

létszámára és a teljes vállalati munkavállalói létszámra tekintettel arányosan

kell megállapítani. A kedvezmény azok számára, akik azt nem vették igénybe,

késõbbi idõpontban is nyújtható.

(2) A munkavállalók számára az eladási árnak legfeljebb 50%-a erejéig

árkedvezmény és/vagy részletfizetési lehetõség adható. A csökkentett vételár

részletekben megvalósuló kiegyenlítése esetén - az MRP keretében történõ

értékesítést kivéve, amelyre az MRP törvény elõírásai vonatkoznak - a

csökkentett vételár 15%-ának készpénzben történõ befizetése mellett a

törlesztési idõ legfeljebb három év lehet, s a vételárhátralékra kamatként az

államadósság után fizetendõ mindenkori kamat számítható fel.

(3) Dolgozói részvények értékesítésekor a névértéket kell vetítési alapnak

tekinteni. Az értékesítés során a névérték legfeljebb 90%-áig adható

kedvezmény.

Egzisztencia hitel

63.§

(1) Az Egzisztencia hitel csak olyan vagyon megvásárlásához nyújtható,

amelynek készpénzért történõ értékesítése már legalább egyízben meghiúsult.

(2) A vagyon értékesítése során felmerülõ és az értékesítés elõtt

meghirdetett, egyébként a vevõt terhelõ fizetési kötelezettségek

(privatizációs költségek) fedezésére az Egzisztencia hitel nem vehetõ igénybe.

(3) Az Egzisztencia hitel legfeljebb a meghirdetett és a megvásárolni kívánt

vagyon szerzõdés szerinti árának feléig, legfeljebb azonban 50 millió Ft

erejéig vehetõ igénybe, a vevõk, illetve ugyanarra a vagyonra több vevõvel

kötendõ szerzõdések számától függetlenül.

64.§

(1) Az Egzisztencia hitelt azok a devizajogszabályok alkalmazása szempontjából

belföldinek minõsülõ magánszemélyek, és kizárólag e személyekbõl álló,

belföldi székhelyü gazdasági és polgári jogi társaságok, szövetkezetek -

kivéve a takarékszövetkezeteket, a lakásszövetkezetek és az

iskolaszövetkezeteket -, egyesületek vehetik igénybe, amelyek

a) a hitel folyósításában részt vevõ pénzintézetek hitelbírálati

követelményeinek megfelelnek,

b) rendelkeznek a vásárláshoz szükséges saját pénzforrással.

(2) A hitel ugyanazon pályázó által három éven belül csak egy alkalommal

vehetõ igénybe.

(3) A hitel igénybevételével megvásárolt vagyont a hiteltartozás fennállása

alatt csak a hitelt folyósító pénzintézet hozzájárulásával lehet

elidegeníteni, ideértve annak gazdasági társaságba nem pénzbeli betétként

történõ bevitelét, illetve mellékszolgáltatásként történõ rendelkezésre

bocsátását is.

(4) Az Egzisztencia hitel és a hozzá kapcsolódó részletfizetési kedvezmény

részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

Munkavállalói Résztulajdonosi Program

65. §

(1) Gazdasági társaságok állami tulajdonban álló részesedéseit a társaság

munkavállalói a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében

szervezett formában is megszerezhetik.

(2) Az MRP-ben a társaság által, a törvényes munkaidõ legalább felében

alkalmazott az a munkavállaló jogosult részt venni, akinek munkaviszonya - a

társaság jogelõdjét is beleértve - legalább 6 hónapja fennáll. A

tulajdonszerzés lebonyolítására létrehozandó MRP-szervezet alapszabálya a

jogosultság feltételeként ennél hosszabb idõt is megállapíthat, ez azonban nem

haladhatja meg az 5 évet. A munkaviszony megszünésével a munkavállaló

részvételi joga is megszünik az MRP-ben.

(3) Egy munkavállaló egyidejüleg csak egy MRP-szervezetben vehet részt. A

társaság vezetõ tisztségviselõje és vezérigazgatója, illetõleg annak

helyettese nem lehet az MRP ügyvezetõ szervének tagja.

66. §

(1) Az MRP szervezet a munkavállalók által, az õket foglalkoztató társaságban

tulajdonosi részesedés szerzése céljából önkéntesen létrehozott,

önkormányzattal és nyilvántartott résztvevõkkel rendelkezõ jogi személy.

(2) Az MRP szervezet által megszerzett társasági részesedések a szervezet

tulajdonába kerülnek, amely ezeket a törvényben és az alapszabályában foglalt

feltételeknek megfelelõen a résztvevõk tulajdonába adja.

(3) A Munkavállaló Résztulajdonosi Program részletes szabályairól külön

törvény rendelkezik.

V. Fejezet

VAGYONKEZELÉS

A vagyon idõleges hasznosítása

67. §

(1) Ha a vagyon értékesítése meghiúsult vagy megállapítható, hogy

elidegenítésének feltételei átmenetileg kedvezõtlenek, az ÁPV Rt. jogosult a

vagyon hasznosítása érdekében vagyonkezelési szerzõdéseket kötni.

(2) A vagyonkezelés célja a szerzõdésben meghatározott vagyonérték megtartása

vagy elérése, illetve hozadék (osztalék, részesedés) útján vagyongyarapodás

elérése. Az ÁPV Rt. a vagyon kezelésére 69-71.§-ban meghatározott

szerzõdéseket köt.

(3) A szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, e törvény és más

jogszabályok, valamint a kötelezõen kiírandó és nyilvánosan közzéteendõ

pályázati feltételek keretei között.

68.§

(1) Az ÁPV Rt. a vagyon kezelésére irányuló szerzõdésekben az õt megilletõ

tulajdonosi jogosítványok egy részét vagy egészét átruházhatja a

vagyonkezelõre.

(2) A vagyon kezelésére kötött szerzõdésben vállalt kötelezettségek

teljesítését - a vagyonkezelõ saját vagyonát terhelõ - szerzõdést biztosító

mellékkötelezettségekkel (pl. zálogjoggal, óvadékkal, készfizetõ kezességgel)

kell biztosítani. A biztosítékok együttesen is alkalmazhatók.

A vagyonkezelés egyes szerzõdéstípusai

69. §

(1) Az ÁPV Rt. jogosult a vagyon hasznosításáról - értékének illetve állagának

megóvása végett - megbízási szerzõdés útján gondoskodni.

(2) Az ÁPV Rt. és a megbízott megállapodhatnak abban, hogy a vagyonkezelõt - a

díjon felül - a vagyon hozadékának meghatározott része is megilleti.

(3) Erre a szerzõdésre a Ptk-nak a megbízási szerzõdésre vonatkozó

rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

70. §

(1) A vagyonkezelésre kötött vállalkozási szerzõdésben az ÁPV Rt.-vel szerzõdõ

fél (a továbbiakban: vállalkozó) a részére fizetett díj ellenében a

szerzõdésben foglaltak szerint gyakorolja - az elidegenítés és megterhelés

jogát kivéve - a vagyon felett a tulajdonosi jogokat oly módon, hogy a vagyon

után elõre meghatározott hozadék (osztalék, részesedés) biztosítását vállalja,

valamint kötelezettséget vállal a vagyon értéke szerzõdésben meghatározott

szintjének megtartására vagy elérésére.

(2) Az ÁPV Rt. és a vállalkozó megállapodhatnak abban, hogy az ÁPV Rt. a

hozadék egy részét a vállalkozónak átengedi, ennek a lehetõségére azonban a

pályázati feltételek között, illetõleg a szerzõdésben utalni kell.

(3) Erre a szerzõdésre egyebekben a Ptk-nak a vállalkozási szerzõdésekre

vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

71. §

(1) A portfolió vagyonkezelési szerzõdésben az ÁPV Rt-vel szerzõdõ fél

vállalja, hogy az ÁPV Rt. által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon

feletti tulajdonosi jogokat - ideértve az elidegenítés jogát is - oly módon,

hogy szerzõdésben meghatározott hozadék illetõleg vagyongyarapodás elérésére

vállal kötelezettséget. Ennek keretében a szerzõdés irányulhat meghatározott

értékü készpénz fizetésére, illetõleg más társaság tagsági jogának

megszerzésére is.

(2) Az ÁPV Rt. és a vele szerzõdõ fél a hozadék, illetve a vagyonérték

gyarapodás megosztásában megállapodhatnak; ennek a lehetõségére azonban a

pályázati feltételek között, illetõleg a szerzõdésben utalni kell.

(3) Erre a szerzõdésre egyebekben a Ptk-nak a vállalkozási szerzõdésre

vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

A vagyonkezelés közös szabályai

72. §

(1) A vagyonkezelõ felelõssége megegyezik a szakértõnek a 48.§-ban foglalt

felelõsségével.

(2) Az ÁPV Rt. a vagyon feletti tulajdonosi jogosítványok átruházása esetén

köteles a vagyonkezelõ tevékenységét rendszeresen figyelemmel kísérni. Ennek

keretében különösen - az általa meghatározott idõközönként - részletes

írásbeli jelentést, beszámolót, elszámolást kérhet minden olyan szerzõdésrõl,

amely a kezelt vagyon értékét a vagyonkezelõi szerzõdésben meghatározott

százalékkal meghaladja, vizsgálhatja továbbá a vagyonkezelõ hitelképességét,

betekintést nyerhet a vagyonkezelõ irataiba.

(3) A vagyonkezelõ súlyos szerzõdésszegése esetén, illetve ha az ÁPV Rt.

ellenõrzõ tevékenységét akadályozza, az ÁPV Rt. a szerzõdést azonnali

hatállyal felmondhatja.

73. §

(1) A vagyonkezelõ az ÁPV Rt. által fizetett díjat árbevételként, a

vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült kiadásait költségként számolhatja el.

(2) A vagyonkezelésre irányuló szerzõdésben kiköthetõ, hogy a kezelõt csak a

szerzõdésben meghatározott eredmény elérése esetén illeti meg díjazás, ez

azonban nem érinti a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült költségek

megtérítését.

(3) A vagyonkezelõ a jogviszony fennállása alatt az általa kezelt társasági

részesedésnek az ÁPV Rt.-tõl történõ megvásárlását kezdeményezheti.

Privatizáció vagyonkezelési szerzõdés alapján

74. §

(1) A vagyonkezelési szerzõdésben úgy is meg lehet állapodni, hogy legalább

három év eltelte után

a) a vagyonkezelõ egyoldalú írásbeli nyilatkozattal az általa kezelt

vagyontárgyat megveheti, illetve

b) az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szerv írásbeli felhívására a

vagyontárgyat köteles megvenni.

(2) Az állami részesedés ellenértékét (annak megállapítási módját és

feltételeit, stb.) a felek megállapodásban határozzák meg a III. és IV.

Fejezetben foglaltak megfelelõ alkalmazásaival.

VI. fejezet

ZÁRO RENDELKEZÉSEK

Átmeneti rendelkezések

75. §

(1) Ahol a jogszabályok az Állami Vagyonügynökséget vagy az Állami

Vagyonkezelõ Rt.-t említik, ez alatt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ

Rt-t kell érteni.

(2) Azoknál a törvény hatálya alá tartozó állami vállalatoknál, amelyek e

törvény hatálybalépéséig még nem alakultak át gazdasági társasággá,

átalakulásukra és e vállalatoknál lévõ állami vagyon védelmére az 1992. évi

LIV. törvény 20-29, illetve 32.-48.§-ának rendelkezéseit a továbbiakban is

alkalmazni kell.

(3) Azok a közüzemi vállalatok (1977. évi VI. törvény 45-46/A. §

/továbbiakban: Vt./), amelyek e törvény hatályba lépéséig még nem alakultak át

gazdasági társasággá, ezután is müködhetnek állami vállalati formában azzal,

hogy a Vt szerinti alapítói jogokat e vállalatok tekintetében az

alaptevékenység szerint illetékes miniszter vagy az érdekelt önkormányzat

gyakorolja.

(4) Azon társaságok esetében, amelyek társasági részesedéseinek értékesítésére

a törvény hatályba lépése elõtt írtak ki pályázatot, a pályázatokat a

kiíráskor hatályos jogszabályok szerint kell el bírálni. A 28. § (1) és (2)

bekezdésének alkalmazása során az e törvény hatályba lépése elõtt kiírt

pályázatokat is figyelembe kell venni.

(5) E törvény hatályba lépésétõl számított 30 napon belül a Kormánynak

módosítania kell az 1992. évi LIII. törvény alapján létrejött Állami

Vagyonkezelõ Rt. alapító okiratát.

76. §

(1) Az ÁPV Rt. az 1989.évi XIII. törvény alapján átalakult vállalatok esetében

társaságok számára - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a törvény 21.§

(1) bekezdése szerint fizeti ki a 20 % vételár-részt. Ugyanígy adja ki ezen

törvény 21.§ (2) bekezdésének alkalmazásával az érintett önkormányzatoknak a

belterületi föld után azokat megilletõ társasági részesedést, illetõleg az

1992. évi LIV. törvény 42.§- ában megjelölt részesedést.

(2) A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet a törvény hatályba lépését követõen

köteles átadni az ÁPV Rt- nek az általa kezelt vállalkozói vagyont. A

Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet megszüntetésérõl és jogutódlásáról a

pénzügyminiszter intézkedik. A kincstári vagyonra külön törvény elõírásai az

irányadók.

(3) A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl az ÁPV Rt-nek átadandó vagyon az ÁPV

Rt-hez hozzárendelt vagyonnak minõsül.

77. §

(1) Azon társaságok társasági részesedéseit amelyek e törvény melléklete

szerint nem az ÁPV Rt.-hez tartoznak, e törvény hatálybalépésétõl számított 30

napon belül kell átadni a mellékletben megjelölt szervezetnek.

(2) Az ÁPV Rt-t e törvény alapján megilletõ - de annak hatályba lépésekor a

jogelõd szervezeteken kívül más szervezetek által gyakorolt - tulajdonosi

jogokat a törvény hatálybalépését követõen 30 napon belül e szervezeteknek az

ÁPV Rt részére át kell adni.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt társasági részesedésekre esõ 1994. évi

osztalék (nyereség) kiadásáról az 1995. évi költségvetésrõl szóló törvény

rendelkezik.

78. §

Az ÁPV Rt-nek az e törvényen alapuló tulajdonosi joggyakorlása az állami

tulajdonban lévõ ingatlanok tekintetében magában foglalja a kezelõi jogot is.

79. §

A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 299. §-a az alábbi (3)

bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha az egyszemélyes részvénytársaság fizetésképtelensége miatt

felszámolási eljárás lefolytatására került sor, a részvényes korlátlan

felelõsséggel tartozik a részvénytársaság minden olyan kötelezettségéért,

amely az egyszemélyes részvénytársaság cégjegyzékbe történt bejegyzése után

keletkezett."

80. §

(1) A számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény 11. §-a kiegészül a

következõ új (4) bekezdéssel, és a jelenlegi (4) bekezdés helyébe az alábbi

(5) bekezdés lép:

"11. § (4) Az ÁPV Rt könyvvezetésének és éves beszámoló készítésének

sajátosságait kormányrendelet szabályozza.

(5) A kormányrendelet az (1)-(4) bekezdésben jelölt szervek tekintetében sem

írhat elõ e törvény alapelveitõl eltérõ, vagy párhuzamos információ

szolgáltatási kötelezettséget."

(2) A számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény 71. § (1) bekezdésének

utolsó mondata a következõkre módosul:

"71. § (1) A letétbe helyezés határideje az Állami Privatizációs és

Részvénytársaság számára a tárgyévet követõ év augusztus 31-e."

(3) A számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény 94. §-a kiegészül a

következõ új e) ponttal:

"94. § e) Az ÁPV Rt könyvvezetésének éves beszámolója elkészítésének

sajátosságait."

81.§.

Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi

XXXIII. törvény 11. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejüleg a

jelenlegi (2) - (3) bekezdések számozása (3) - (4) bekezdésre módosul:

"(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket - a közigazgatási

államtitkárok és a helyettes államtitkárok vonatkozásában - az Állami

Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság igazgatósági tagjaira nem kell

alkalmazni".

82. §

Mentes az általános forgalmi adó alól az e törvény rendelkezései alapján

teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

Hatálybalépés

83. §

(1) E törvény a kihírdetésétõl számított 30. napon lép hatályba.

(2) A törvény hatályba lépésével egyidejüleg hatályát veszti a tartósan állami

tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérõl és hasznosításáról szóló

1992. évi LIII. törvény, továbbá - a 76.§ (2) bekezdésében foglaltak

figyelembevételével - az idõlegesen állami tulajdonban lévõ vagyon

értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló 1992. évi LIV. törvény,

valamint az ezt módosító 1992. évi LXXIV. törvény 79. §-ának (1) bekezdése, az

1993. évi LIV. törvény 2. §-a, az 1993. évi LXVIII. törvény, az 1993. évi

XCII. törvény 41. §. (1) bekezdésének g) pontja, az 1993. évi CXI. törvény 67.

§-ai az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggõ

jogszabályok módosításáról szóló, 1992. évi LV. törvény 5. §-ának (1)

bekezdése, 10. §-ának (3) és (5) bekezdése.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejüleg hatályát veszti továbbá a részben

vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekrõl

szóló 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet és az azt módosító 81/1993. (V.

19.) Korm. rendelet, a 160/1993. (XI. 12.) Korm. rendelet, a 185/1993. (XII.

31.) Korm. rendelet, a 76/1994. (V. 17.) Korm. rendelet, a 103/1994. (VI. 29.)

Korm. rendelet.

(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a mellékletben felsorolt gazdasági

társaságok technikai adatait (pl. névváltozás) közleményben módosítsa.

MELLÉKLET

a tartós állami tulajdonról

A tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel müködõ gazdasági társaságok

- az állami tulajdon arányának és az állami tagsági (részvényesi) jogokat

gyakorló szervek megjelölésével - a következõk:

Társaság neve Tartós állami részesedés

legalacsonyabb mértéke

Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv:

Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.

Magyar Villamosmüvek Rt. 50 % + 1 szavazat

MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt. 25 % + 1 szavazat

MAHART Magyar Hajózási Rt. 50 % + 1 szavazat

Magyar Légiközlekedési Rt. (MALÉV) 25 % + 1 szavazat

Magyar Távközlési Rt. 25 % + 1 szavazat

Antenna Hungária Magyar Müsorszóró és Rádióhírközlési Rt. 25 % + 1 szavazat

Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. 25 % + 1 szavazat

CD Hungary Ingatlanforgalmazó és Szolgáltató Rt. 50 % + 1 szavazat

Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. 25 % + 1 szavazat

Országos Villamostávvezeték Rt. 50 % + 1 szavazat

Paksi Erõmü Rt. 50 % + 1 szavazat

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 50 % + 1 szavazat

ALKALOIDA Vegyészeti Rt. 25 % + 1 szavazat

Balatonfelvidéki Erdõ és Fafeldolgozó Rt. 100 %

Délalföldi Erdészeti és Faipari Rt. 100 %

Észak-Magyarországi Erdõgazdasági Rt. 100 %

Gemenci Erdõ és Vadgazdálkodó Rt. 100 %

"Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt. 100 %

Ipoly Erdõ Rt. 100 %

Kisalföldi Erdõgazdasági Rt.. 100 %

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Rt. 100 %

Mátra-Nyugatbükki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt. 100 %

Mecseki Erdészeti Rt. 100 %

Nagykunsági Erdészeti és Faipari Rt. 100 %

Nyírségi Erdészeti Rt. 100 %

Pilisi Parkerdõgazdaság Rt. 100 %

Somogyi Erdészeti és Faipari Rt. 100 %

Szombathelyi Erdészeti Rt. 100 %

Tanulmányi Erdõgazdaság Rt. 100 %

VADEX Mezõföldi Erdõ- és Vadgazdálkodási Rt. 100 %

Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. 100 %

Zalaerdõ Rt. 100 %

Bólyi Mezõgazdasági Termelõ és Kereskedelmi Rt. 75 %

Dalmadi Mezõgazdasági Rt. 75 %

Dél-Pest Megyei Mezõgazdasági Rt. 75 %

Enyingi Agrár Rt. 75 %

Hidasháti Mezõgazdasági Rt. 75 %

Hód-Mezõgazda Rt. 75 %

Lajta-Hansági Mezõgazdasági Rt. 75 %

Mezõfalvai Mezõgazdasági Termelõ és Szolgáltató Rt. 75 %

Mezõhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. 75 %

Szombathelyi Tangazdasági Rt. 75 %

Törökszentmiklósi Mezõgazdasági Rt. 75 %

Bábolna Mezõgazdasági Termelõ, Fejlesztõ és Kereskedelmi Rt. 50 % + 1 szavazat

Lábod-Mavad Rt. 50 % + 1 szavazat

Hortobágyi Halgazdasági Rt. 25 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv:

közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter

Magyar Államvasutak Rt. 100 %

Magyar Posta Rt. 100 %

Fertõvidéki HÉV Rt 25 % + 1 szavazat

Gyõr- Sopron Ébenfurti Vasút Rt. 50 % + 1 szavazat

Közlekedéstudományi Intézet Rt. (KTI Rt.) 50 % + 1 szavazat

Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI) 50 % + 1 szavazat

Dunamenti Vízmü Rt. 50 % + 1 szavazat

Dunántúli Vízmü Rt. 50 % + 1 szavazat

Észak-dunántúli Vízmü Rt. 50 % + 1 szavazat

Észak-magyarországi Vízmü Rt. 50 % + 1 szavazat

Tiszamenti Vízmü Rt. 50 % + 1 szavazat

VOLÁNBUSZ Rt. 50 % + 1 szavazat

Agria Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Ajkai Volán Kft. 50 % + 1 szavazat

Alba Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Bács Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Balaton Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Balatonfüredi Volán Kft. 50 % + 1 szavazat

Borsod Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Dudari Volán Kft. 50 % + 1 szavazat

Gemenc Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Hajdú Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Hatvani Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Jászkun Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Kapos Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Kisalföld Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Körös Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Kunság Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Mátra Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Nógrád Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Pannon Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Pápai Volán Kft. 50 % + 1 szavazat

Sümegi Volán Kft. 50 % + 1 szavazat

Szabolcs Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Tapolcai Volán Kft. 50 % + 1 szavazat

Tisza Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Várpalotai Volán Kft. 50 % + 1 szavazat

Vasi Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Vértes Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Zala Volán Rt. 50 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

ipari és kereskedelmi miniszter

Autóipari Kutató és Fejlesztõ Rt. 50 % + 1 szavazat

Bõr- és Cipõipari Kutató és Fejlesztõ Intézet Rt. 50 % + 1 szavazat

Építéstudományi Intézet Kft. (ÉTI) 50 % + 1 szavazat

Építésügyi Minõségellenõrzõ Int. Rt. 50 % + 1 szavazat

HUNGEXPO Vásár és Reklám Rt. 50 % + 1 szavazat

INOVATEXT Textilipari Müszaki Fejlesztõ Rt. 50 % + 1 szavazat

Ipari Technológiai Centrum Kft. 50 % + 1 szavazat

Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Rt. 50 % + 1 szavazat

Méréstechnikai Információs Kutató és Innovációs Rt. 50 % + 1 szavazat

MERTCONTROL Minõségellenõrzõ Rt. 25 % + 1 szavazat

Mezõgépfejlesztõ Ipari Rt. 50 % + 1 szavazat

Müanyag Kutató és Fejlesztõ Kft. 50 % + 1 szavazat

Távközlési Kutató Intézet Innovációs Rt. 50 % + 1 szavazat

Technika Külkereskedelmi Rt. 50 % +1 szavazat

Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztõ Rt. (TÜKI Rt.) 50 % + 1 szavazat

Villamosenergia-ipari Kutató Intézet Rt. 50 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

földmüvelésügyi miniszter

Agroster Besugárzó Rt. 50 % + 1 szavazat

Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. 100 %

Cartographia Kft. 50 % + 1 szavazat

Concordia Közraktár Rt. 50 % + 1 szavazat

Faipari Kutató Intézet Kft. 100 %

Fehérjefeldolgozó Rt. 25 % + 1 szavazat

Geodéziai és Térképészeti Rt. 25 % + 1 szavazat

Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Intézet Rt. 100 %

Konzervipari Kutató és Fejlesztõ és Minõségvizsgáló Kft. 100 %

Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. 100 %

Malomipari Kutató és Fejlesztõ Kft. 100 %

Országos Húsipari Kutatóintézet Rt 100 %

Országos Mesterséges Termékenyítõ Rt. 100 %

Pécsi Geodéziai és Térképészeti Kft. 25 % + 1 szavazat

Temperáltvizü Halszaporító és Kereskedelmi Kft. 50 % + 1 szavazat

Zöldségtermesztési Kutató Intézet Rt. 100 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter

Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegörzõ Kft. 100 %

Városépítési Tudományos és Tervezõ Intézet Rt. 50 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

pénzügyminiszter

Állami Fejlesztési Intézet Rt. 100 %

Eximbank Rt. 50 % + 1 szavazat

Export Hitel Biztosító Rt. 50 % + 1 szavazat

Hitelgarancia Rt. 50 % + 1 szavazat

Szerencsejáték Rt. 100 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

népjóléti miniszter

AGORA Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 75 %

ERFO Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 75 %

FõKEFE Ipari Kft. 75 %

Fõvárosi Kézmüipari Rt. 75 %

Hatvani Vegyesipari Centrum Kft. 75 %

SAVARIA NETT-PACK Rehabilitációs célú Ipari és Kereskedelmi Kft. 75 %

Szegedi Fonalfeldolgozó Rt. 75 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

honvédelmi miniszter

HM ARCOM Kommunikációtechnikai Rt. 50 % +1 szavazat

HM ARZENAL Elektromechanikai Rt. 50 % +1 szavazat

HM Budapesti Erdõgazdasági Rt. 50 % +1 szavazat

HM CENTRAL Mosodák Rt. 50 % +1 szavazat

HM CURRUS Gödöllõi Harcjármütechnika Rt. 50 % +1 szavazat

HM Elektronikai Igazgatóság Rt. 50 % +1 szavazat

HM Kaszói Erdõgazdaság Rt. 50 % +1 szavazat

HM Radar Rádiótechnikai Rt. 50 % +1 szavazat

HM Veszprémi Erdõgazdaság Rt. 50 % +1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

igazságügyi miniszter

Alföldi Bútorgyár Kft. 100 %

Állampusztai Célgazdaság Kft. 100 %

Annamajori Célgazdaság Kft. 100 %

Börzsöny Vegyesipari Kft. 100 %

Budapesti Faipari Kft. 100 %

Dunai Tömegcikkipari Kft. 100 %

Dunai Vegyesipari Kft. 100 %

Ipoly Cipõgyár Kft. 100 %

Kalocsai Konfekcióipari Kft. 100 %

Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Iroda Rt. 50 % + 1 szavazat

Pálhalmai Célgazdaság Kft. 100 %

Sátoraljaújhelyi Fehérnemügyár Kft. 100 %

Sopronkõhidai Szövõgyár Kft. 100 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

müvelõdési és közoktatásügyi miniszter

Budavári Palota Beruházó és Szolgáltató Kft. 25 % + 1 szavazat

Könyvtárellátó Kft. 25 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

belügyminiszter

Sportlétesítmények Vállalat Rt. 75 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv:

Miniszterelnöki Hivatal

KOPINT DATORG Szervezési és Adatfeldolgozási Rt. 25 % + 1 szavazat

Közlöny- és Lapkiadó Kft. 100 %

INDOKOLÁS

az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon értékesítésérôl szóló

törvényjavaslathoz

Együtt kezelendô a T-288 törvényjavaslattal

Budapest, 1994. november 11.

Általános indokolás

I.

A törvényjavaslat az 1989 óta folyó privatizáció, azaz az állami tulajdonban

álló vállalkozói vagyon magántulajdonosok részére való értékesítésének -

alapvetôen piaci módszerekkel való - felgyorsítására irányul. Alapvetô

nemzetgazdasági érdek az intézményes állami privatizációs tevékenység 1994-98

közti kormányzati periódusban való befejezése.

Az állami vagyon ugyanis a privatizáció elhúzódása esetén - ezt az

elmúlt 6 év tapasztalatai meggyôzôen bizonyítják - jelentôsen leértékelôdik.

Az állami tulajdon vállalkozási szektorban fennálló meghatározó szerepe esetén

a piacgazdaság nem tud egészségesen m¾ködni. Az állam közhatalmi és

tulajdonosi minôségének összefonódása gátolja az alkotmányos jogállam

kiépülését, hiszen a "közhatalmi állam" jogállami korlátait, parlamenti

demokratizmusát adott esetben leronthatja a "tulajdonosi állam" szükségképpeni

szubjektív önkénye, tudniillik az, hogy a tulajdonos azt teheti a tulajdon

tárgyával, amit akar.

Az állami szektor uralkodó jellege deformálja a piacot, gátolja a verseny

kibontakozását, eltorzítja az állam gazdasági szerepét. Amíg az állam a

legnagyobb munkáltató, addig aligha lehet teljes érték¾ és egyenrangú partner

a kormány a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletekkel folytatandó

érdekegyeztetésben. Amíg az állam többségi tulajdonában lévô vállalatai révén

a magánvállalkozók erôfölényben álló versenytársa, az állam gazdaságszabályozó

szerepe nem lehet teljesérték¾en szektorsemleges.

A privatizáció elôrehaladása ezért Közép-Kelet-Európában a nemzetközi

közvélemény számára mintegy a politikai-társadalmi-gazdasági rendszerváltozás

alapvetô mutatójaként jelentkezik. Ugyanakkor a privatizáció végrehajtása

rendkívül nehéz, társadalmi-gazdasági ellentmondásokkal terhelt folyamat,

amelynek teljes érték¾ feloldása objektíven nem lehetséges.

A privatizációt ugyanis egy rendkívül mély nemzetközi és belsô recessziós

folyamat közepette kell megvalósítani, amikor a fellendülés elsô jelei a világ

meghatározó gazdasági hatalmainál még csak most kezdenek mutatkozni. Ez a

nyitott, külkereskedelem-érzékeny magyar gazdaságot igen hátrányosan érinti,

miközben a KGST összeomlása következtében keleti piacaink jórészét is

elvesztettük. Az állami szektor vállalatainak jelentôs része elavult

technikával dolgozik, eladósodott - a privatizációs folyamattal egybekötve

kell tehát megvalósítani az 1970-es évek óta húzódó gazdasági szerkezetváltást

és megoldani a vállalatok igen súlyos likviditási problémáit. A rendkívül

nagy költségvetési hiány és államadósság miatt a privatizáció csak ellenérték

fejében történhet, fôleg készpénzes bevételekre van az államnak szüksége.

Ugyanakkor a magyar lakosság és a hazai vállalkozók tôkeszegények.

A külföldi befektetési kedv is a 80-as évek végéhez viszonyítva

jelentôsen csökkent. Emellett Magyarországnak igen erôs nemzetközi

vetélytársai lettek (pl. Csehország), a technikai fejlôdés, a szerkezetváltás

szempontjából elengedhetetlen külföldi m¾ködô tôke bevonás szempontjából. A

külföldi befektetôket tehát jelentôs kedvezményekkel kell "becsalogatni", ez

viszont sérti az amúgy is számos kezdeti nehézséggel küzdô magyar vállalkozók

érdekeit.

Emellett a privatizáció felszínre hozza az állami szektor egyes

területein még mindig fennálló belsô "burkolt munkanélküliségét", kiélezheti

az amúgy is jelentôs foglalkoztatási problémákat. A nagymennyiség¾ állami

vagyon viszonylag rövid idô alatti értékesítésének szükségessége

törvényszer¾en lefelé nyomja az elérhetô árat, amelyet a foglalkoztatási

érdekek érvényesítése tovább csökkent. Mindez a lakosság oldaláról nézve a

"kiárusítás" látszatát kelti. A privatizáció során - a vázolt gazdasági

ellentmondások miatt - egyébként sem lehet a társadalmi igazságosság

szempontjait teljesérték¾en érvényesíteni. A társadalmi elégedetlenséget

tovább fokozzák a privatizációs gyakorlatban - a tapasztalatlanság miatt

szükségképp keletkezô - szubjektív hibák, továbbá a privatizációhoz kapcsolódó

visszaélések, korrupciós jelenségek.

Ebben a helyzetben a privatizációs törvények csak relatív optimum

elérésére vállalkozhatnak: olyan "játékszabályok" megállapítására, amelyek

viszonylagosan biztosítják az egymástól igen eltérô rövid és hosszú távú

államérdekek egyensúlyát, a befektetôk esélyegyenlôségét, a társadalmi-

szociális igazságosságot. Minden privatizációs jogi megoldás egyben

szükségképp hátrányokkal is jár. Ugyanakkor a privatizációt mégis folytatni,

sôt gyorsítani kell, mert ellenkezô esetben a tôkehiány, a megfelelô technika

hiányában az állami szektor felszámolás útján való megszüntetésének veszélye

fenyeget.

II.

A meghozandó privatizációs törvény már a magyar privatizációs törvényhozás

harmadik hullámát jelenti.

A privatizáció Magyarországon 1988-90 között "spontán" módon kezdôdött.

Az 1988. évi VI. törvény, (a gazdasági társaságokról szóló törvény), illetve

az 1989. évi. XIII. törvény (ún. átalakulási törvény) alapvetôen a

magánvállalkozások fejlesztését szolgálta. Az állami szektorban az 1968-as

gazdasági reform nyomán kiépült a vállalati önállóság. E vállalati önállóság

alapján - amely a totális pártállammal szemben eredetileg pozitív szerepet

játszott - 1989 nyarán a társasági törvény által kínált lehetôségek

felhasználásával megindult a decentralizált privatizáció, amely felett az

állami ellenôrzés intézményei csak elkésve, 1990 elején alakultak ki (1990.

évi VII. törvény az Állami Vagyonügynökségrôl, valamint az 1990. évi VIII.

törvény, amely az állami vagyonvédelmi elôírásokat állapította meg).

A decentralizált vállalati döntés¾ privatizáció sértette az állami

költségvetési érdeket és más társadalmi visszásságokkal is járt. Ezért 1990

ôszén az átalakulási és vagyonvédelmi törvények jelentôs módosításával

kialakult az állami vezérlés¾ privatizáció, amely teljes döntési hatalmat

biztosított az Állami Vagyonügynökségnek. új, részlegesen privatizációs célú

törvények is megjelentek, mint a koncesszióról szóló 1990. évi XVI. törvény,

avagy a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és fogyasztási tevékenységet végzô

állami vállalatok vagyonának privatizációjáról szóló 1990. évi LXXIV. törvény.

1991-tôl megalkotásra kerültek azok a kárpótlási törvények is, amelyek a

privatizációt azáltal érintették, hogy a korábbi rendszer által okozott

tulajdoni, illetve más sérelmek részleges kárpótlása keretében kiadott sajátos

értékpapírokat, a kárpótlási jegyeket az állami tulajdon privatizációjánál

lehet felhasználni.

Az állami vezérlés¾ privatizáció megszilárdítását, a különbözô

idôszakokban eltérô gazdaság- és jogpolitikai szándékok alapján keletkezett

törvényi szabályozások egységesítését szolgálta 1992-ben a privatizációs

törvények második hulláma. E törvények (1992. évi LIII. törvény a tartósan

állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérôl és hasznosításáról,

az 1992. évi LIV. törvény az idôlegesen állami tulajdonban lévô vagyon

értékesítésérôl, hasznosításáról, 1992. évi LV. törvény az állam vállalkozói

vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggô jogszabályok módosításáról)

a) elrendelik az állami vállalatok kényszerátalakulását gazdasági

társaságokká (részvénytársasággá vagy korlátolt felelôsség¾ társasággá);

b) szétválasztják az állami tulajdonosi szervezetet: a tartós állami

tulajdon körében létrehozzák az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaságot, a

privatizálandó vagyon felett pedig továbbra is az Állami Vagyonügynökség

rendelkezik.

Az Országgy¾lés elé jelen törvényjavaslattal terjesztett "harmadik"

privatizációs törvény feladata a privatizáció felgyorsítása, továbbá a

privatizáció eddigi hiányosságainak csökkentése a gyakorlati tapasztalatok

alapján. Az egyértelm¾bb privatizációs stratégia érvényesítése érdekében az

eddigi két törvény (1992. évi LIII. és LIV. törvény) egybedolgozásával

egységes privatizációs törvény megalkotása javasolható, amely egyben a

privatizációs szervezetet is egységesíti, csökkentve az eddigi túlzott

privatizációs költségeket. A törvényjavaslat megtartja az eddigi törvények

alapkategóriáit ("vállalkozói vagyon", tartós állami tulajdonban maradó vagyon

számítási módjai stb.), e törvények bevált elemeit (pl. az V. fejezetet a

vagyonkezelési szerzôdésekrôl), de jelentôs változásokat is eszközöl részben a

megváltozott gazdasági helyzet, részben az 1994-es választások után létrejött

új politikai helyzet, az új kormányprogram alapján.

III.

Az új privatizációs törvény létrehozását az alábbi szempontok indokolják.

a) Az 1992-es törvények alapján alapvetôen megváltozott az állami szektor

szerkezete. Alig van már át nem alakult, az 1977. évi VII. törvény alapján

m¾ködô állami vállalat, az állami vállalatok többségét állami többséggel

m¾ködô részvénytársasággá (kisebb részben kft.-vé) alakították át. Igy az

1992. évi LIII. és LIV. törvény jelentôs mértékben kiürült, hiszen az

átalakulási folyamatra vonatkozó rendelkezések aktualitásukat vesztették. A

privatizáció ma már alapvetôen állami tulajdonú társasági részesedések

(részvények, kft. üzletrészek) adás-vételi szerzôdés keretében való

átruházását jelenti. A törvényhozásnak is alkalmazkodnia kell tehát az új

szituációhoz.

b) Jelentôsen csökkenteni kell a tartósan állami tulajdonban maradó

vagyon körét. Mindenekelôtt a Kincstári Vagyonkezelô Szervezetnél igen

nagymérv¾ olyan vagyon van (zömmel ingatlanvagyon), amely nem tartozik a

kincstári vagyon körébe. Ezt a vagyon privatizálni kell, tehát át kell adni az

állam privatizációs feladatokkal megbízott szervének. (A valóban kincstári

vagyon viszont állami tulajdonban marad és errôl külön törvény, a kincstári

vagyonról szóló törvény fog rendelkezni.) A tartósan állami tulajdonban maradó

vállalkozói vagyon körét is - a 126/1992. (VIII. 28.). Korm. rendeletben

megállapított listához képest - jelentôsen csökkenteni kell. Csak az országos

közüzemek, továbbá a nemzetgazdaság m¾ködése szempontjából stratégiainak

minôsíthetô, valamint néhány kivételes helyzet¾, illetve rendeltetés¾

(honvédelmi, büntetés-végrehajtási stb.) társaság marad 100%-os vagy többségi

állami tulajdonban. Ezek körét azonban nem a kormánynak, hanem jogállami

okokból a népszuverenitást megtestesítô Országgy¾lésnek kell meghatároznia.

Ehhez viszont nincs szükség külön törvényre, hanem az Országgy¾lés e

privatizációs törvény mellékletében határozza meg a tartósan állami

tulajdonban maradó vállalkozói vagyon körét. Ez egyben azt is jelenti, hogy e

nagyon jelentôs vállalatok többségi tulajdonrészének privatizációjára csak az

Országgy¾lés jóváhagyásával kerülhet sor.

c) Egységesíteni kell a privatizációs szervezetet. Meg kell szüntetni azt

a gyakorlatot, hogy különbözô szervek - ÁVÜ, ÁV Rt., Kincstári Vagyonkezelô

Szervezet, különbözô minisztériumok - eltérô gyakorlatot alakítsanak ki a

privatizáció tekintetében. Az állami privatizációs szervezet továbbá

vagyonkezeléssel csak másodlagosan, lényegében a privatizáció elôkészítése

érdekében átmenetileg foglalkozhat. Az állami vagyonkezelés a vállalkozói

vagyon körében nem válhat öncéllá. A teljes állami vállalkozói vagyont

természetszer¾en nem lehet azonnal és egyszerre privatizálni, átmenetileg

szükség van állami vagyonkezelésre is. A törvényjavaslat azonban igyekszik az

állami közvetlen vagyonkezelést csökkenteni. Az állami privatizációs szervezet

általában bízzon meg a vagyonkezeléssel magánvállalkozásokat, illetve a

vagyonkezelés bizonyos idô után "menjen át" privatizációvá.

d) Fel kell gyorsítani az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél összetorlódott

kisebbségi állami tulajdonrészek privatizációját is. Ezért a javaslat csak

kivételes esetben teszi lehetôvé tartósan a kisebbségi állami tulajdont. A

kisebbségi részesedések vagy sajátos privatizációs portfoliocsomagok

részeként, avagy befektetési alapokon, illetve társaságokon keresztül

értékesüljenek, illetve módot kell adni arra, hogy a társaság többi tagja

(illetve maga a társaság) vásárolhassa meg ezeket. Az iparpolitikai,

agrárpolitikai, infrastruktúra-politikai stb. és más szakmai érdekeket (pl.

márkavédelem) az ÁPV Rt.szerzôdéses, sajátos elsôbbségi részvényekkel az

állami kisebbségi tulajdon elidegenítése esetén is általában érvényesíteni

tudja.

e) Csökkenteni kell a privatizáció túlzott centralizációját,

bürokratizálódását, uniformizáltságát és költségességét. Törvényi alapokon a

közép- és kisvállalatoknál, amelyeknek privatizációja indokolatlanul

elhúzódott, be kell vezetni a vállalatvezetés által irányított egyszer¾sített

privatizációt. A privatizáció túlzott centralizációja, a vállalati önállóság

1968 után létrejött garanciáinak lerontása, a privatizációs folyamat

vállalatok érdekeit háttérbe szorító és politikai, illetve más gyakran

változó, ellenôrizhetetlen szempontokkal befolyásolt lebonyolítása a

vállalatvezetést tartós bizonytalanságba sodorta. Ezért a vállalatok jelentôs

részénél háttérbe szorult a hosszú távú fejlesztési stratégia és a rövid távú

érdekeltség, a vállalati vagyon felélése jellemzôvé vált. Ezen az új

privatizációs stratégia keretében változtatni kell, elôtérbe helyezve a

vállalatok hosszú távú fejlôdését, termékszerkezetváltását, tehát általában

modernizálását lehetôvé tevô tôkeemeléses privatizációt.

f) Különösen 1993-tól politikai okokból háttérbe szorult a készpénzes

privatizáció és túlzott szerepet kapott az állami vagyon "kedvezményes"

privatizálása. (Egzisztencia-hitel túlzott szerepe, a Munkavállalói

Résztulajdonosi Program túlhajtása, a kisbefektetôi részvényvásárlási program

túlzásai.) A törvényjavaslat továbbra is támogatja a lakosság, a

munkavállalók, a kisbefektetôk tulajdonszerzését, azt, hogy a kárpótlási

jegyek - elsôsorban eredeti - tulajdonosai számára megfelelô állami vagyon

kerüljön felkínálásra. Azt azonban egy felelôs kormányzat nem hagyhatja

számításon kívül, hogy vállalatainknak tôkeinjekcióra van szüksége, a

kedvezményes privatizáció pedig az eddigi tapasztalatok szerint sokszor a

vállalatokból további tôkekivonással járt. Nagyvállalataink ezért elsôdlegesen

a nemzetközi nagyvállalatok bevonása útján privatizálandók, mert ellenkezô

esetben nem tudnak talpon maradni, lemaradnak a nemzetközi versenyben és

csôdbe mennek, amelynek következtében további munkavállalók foglalkoztatása

kerül veszélybe. A készpénz ellenében való értékesítést tehát szükségképp

erôsíteni kell, mert ellenkezô esetben a költségvetés ellehetetlenül és a

bevételek kiesése a lakosság terheinek növekedésére vezet. A javaslat ezért

részben a készpénz ellenében történô privatizációt erôsíti, részben pedig -

ahol a készpénzes privatizáció nem lehetséges - a vállalatok modernizálását

segítô befektetéseket, a foglalkoztatáspolitikai szempontokat igyekszik

támogatni.

IV.

Az eddigi privatizációs szervezet különbözô jogi formákban m¾ködött: az Állami

Vagyonügynökség költségvetési szervként jött létre, az Állami Vagyonkezelô Rt.

pedig kormány alapította részvénytársaságként tevékenykedik.

A törvény elôkészítése során széleskör¾ szakmai vita zajlott le a

tekintetben, hogy az új egységes privatizációs szervezet költségvetési avagy

gazdálkodó szervezeti formában m¾ködjön. A költségvetési szervi jelleget

például az erôsebb ellenôrzési lehetôséggel, a vállalatok nagyobb önállósági

lehetôségével indokolták. A részvénytársasági forma mellett szól viszont, hogy

rugalmasabb üzletpolitika megvalósítására alkalmas, megkönnyíti a külföldi

befektetôkkel való kapcsolattartást.

A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a privatizáció olyan funkció,

amelynek sem a költségvetési szervi, sem a részvénytársasági forma nem felel

meg teljesen. E szervezetnek ugyanis nem üzleti hasznon elérésre a fô

feladata, mint általában a részvénytársaságoké, ugyanakkor gazdálkodása

gyökeresen eltér a költségvetési szerveknél megszokottól is. Más szóval mind a

két forma erôltetett, elônyök mellett hátrányokkal is jár. Más választási

lehetôség azonban nincs.

A törvényjavaslat végül praktikus szempontok alapján döntött a

részvénytársasági forma mellett. Ha ugyanis a jelenlegi ÁVÜ olvadna be az ÁV

Rt.-be, úgy az amúgy is elhúzódó privatizáció jelentôs idôre leállna.

Költségvetési szerv gazdasági társasággal nem fuzionálhat, a

részvénytársaságot pedig csak igen hosszadalmas végelszámolási eljárás során

lehetne megszüntetni,. Annak érdekében tehát, hogy a privatizáció szervezeti

intézkedések következtében ne lassuljon tovább, a Javaslat a jelenlegi Állami

Vagyonügynökség, illetve az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság

összevonásának legegyszer¾bb technikáját alkalmazza. Az ÁVÜ-t a törvény

megszünteti, az ÁV Rt.-nek pedig módosítja a nevét és tevékenységi körét,

hiszen a részvénytársaság tevékenységében ezentúl a privatizáció válik

elsôdlegessé. Az új Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaság (ÁPV

Rt.) az Állami Vagyonügynökség egyetemes jogutódja, tehát a megsz¾nô

szervezettel jogviszonyban állók érdekei sérelmet nem szenvedhetnek. A

jelenlegi ÁV Rt. alapító okiratát az alapító szervként eljáró kormány a

törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon belül köteles módosítani. A

Kincstári Vagyonkezelô Szervezet vállalkozói vagyona is az új

részvénytársasághoz kerül.

Az ÁPV Rt. elsôdleges feladata a privatizáció. Az Alkotmánybíróság

határozatának megfelelôen [33/1993. (V. 28.) AB határozat] a részvénytársaság

az üzleti forgalomban a többi vállalkozóval azonos pozícióba kerül,

privilégiumokat nem élvezhet, a hozzá tartozó társaságoknál az 1988. évi VI.

törvény (Gt.) konszernjogi elôírásai is (Gt. 321-330. §) teljes mértékben

érvényesülnek. A privatizációs törvény a Gt.-tôl csak az ÁPV Rt. szervezete és

m¾ködése egyes belsô vonatkozásaiban térhet el, mégpedig csak olyan mértékben,

amennyiben ezt e speciális gazdaságpolitikai funkciójú egyszemélyes társaság

közfeladata feltétlenül indokolja.

A privatizációs döntésekért való felelôsség fokozása érdekében - az ÁVÜ

igazgatótanácsával szemben - az ÁPV Rt. igazgatósági tagjai teljes polgári

jogi felelôsséggel tartoznak a privatizációs ügyekben hozott határozatok

szakszer¾ségéért és gondos elôkészítéséért. Az igazgatóság tagjaira az

eddiginél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok kerültek megállapításra. Az

ÁPV. Rt. igazgatósága köteles megerôsített belsô ellenôrzési rendszert

m¾ködtetni az esetleges korrupciós jelenségek megelôzése érdekében.

Az ÁPV Rt. - feltehetôen 3-4 éven belüli megszüntetéséig - szükségképp

igen nagy hatalmat koncentrál. Ehhez hozzáteendô, hogy az ÁPV Rt.-ben az

alapító kormány részvényesi jogait - más megfelelô megoldás hiányában, hiszen

e feladat ágazati miniszterre nem bízható - a költségvetésért felelôs

pénzügyminiszter gyakorolja. Ezért különösen fontos a privatizáció

átláthatóságát, parlamenti és társadalmi ellenôrzését az eddiginél

hatékonyabban biztosítani.

A törvényjavaslat mindenekelôtt növeli a privatizációs szervezet

információs kötelezettségeit és nyilvánosságát. Továbbá az ÁPV Rt. szervezeti

és m¾ködési, valamint versenyeztetési szabályzatát a kormánynak jóvá kell

hagynia és a Magyar Közlönyben közzé kell tennie. Az Országgy¾lés ellenôrzô

funkciójának erôsítését az éves beszámoló és a rendszeres számvevôszéki

ellenôrzés kívánja szolgálni.

V.

A törvényjavaslat nemcsak szervezeti jelleg¾, hanem az ún. privatizációs

"policy", illetve allokáció szabályait is igyekszik egységes szerkezetbe

foglalni. Jogállami szempontból alapvetô jelleg¾, hogy a privatizációs

politika alapelveit, továbbá a privatizációs technikákat és a privatizációt

segítô pénzügyi eszközöket maga a törvény egymással szerves egységben

állapítsa meg. A privatizációs törvény tehát jogágilag komplex, külön

végrehajtási rendelkezéseket nem tartalmaz.

A Javaslat a privatizációs politika keretében új prioritásokat állapít

meg. Nagyvállalataink, bankjaink felgyorsítandó privatizációjánál elôtérbe

kerülnek a multinacionális szakmai befektetôk. Közép- és kisvállalatoknál

viszont a hazai befektetôk, a vállalatvezetés és a dolgozók számára a Javaslat

új, kedvezôbb lehetôségeket kíván biztosítani. Azon esetekben, amikor ez

lehetséges, elôtérbe kell helyezni a tôzsdei úton történô privatizációt. Az

eddiginél nagyobb lehetôségeket nyit a Javaslat a portfoliocsomagokban való

értékesítésre, illetve a befektetési célú alapok-társaságok számára.

Mivel a kormányprogram szerint az állam privatizálandó vállalkozói

vagyonának értékesítése kb. 2-3 éven belül lényegében befejezôdik, nincs

szükség évente külön Vagyonpolitikai Irányelvekre (amelyeket egyébként az

Országgy¾lés eddig is mindig késve fogadott el), hanem a gazdaságpolitika

változó elemeihez való igazodást az éves költségvetési törvényekben kell

biztosítani.

A privatizáció felgyorsítása és hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat

a) kimondja, hogy az állami részesedést a legkedvezôbb ajánlatot tevô

részére kell értékesíteni, de a készpénzfizetés, illetve a tôzsdei értékesítés

kivételével a magasabb árajánlattal szemben elônyben lehet részesíteni a

technikai fejlesztés, a foglalkoztatás, avagy a környezeti károk elhárítása

érdekében teendô intézkedéseket is;

b) a privatizációs döntés átláthatóságát és ellenôrizhetôségét a

nemzetközi gyakorlatban jól bevált memorandum (emlékeztetô) kötelezôvé

tételével biztosítja, amelyben a döntéshozó - teljes egyéni felelôssége

mellett - rögzíteni köteles az értékesítés választott módjának részletes

indokait;

c) a társadalmi esélyegyenlôség viszonylagos biztosítása érdekében

(hiszen a versenyzôk eleve egyenlôtlen pozícióból indulnak, amelyet az

államnak törvényi elôírások útján mérsékelnie kell, de megszüntetni nem képes)

a Javaslat a versenyeztetés általános elvébôl indul ki, de feloldani igyekszik

az eddigi pályázati rendszer bürokratikus, tisztán felelôsséglefedést

szolgáló, költséges túlzásait. Egyben megköveteli a pályázati kiírások és a

konkrét privatizációs szerzôdések eddiginél erôsebb összhangját, a vevôk

kötelezettségeinek teljesítését pedig a biztosítékrendszer megerôsítésével

kívánja szolgálni;

d) a kis- és középvállalatoknál - elôzetes nyilvános meghirdetés után és

az ÁPV Rt. megfelelô ellenôrzése mellett - egyszer¾sített privatizációs

eljárásra kerül sor. A privatizáció elôkészítése és a döntés decentralizálásra

kerül az állami többség¾ társaság ügyvezetésére. A Javaslat az ügyvezetést

anyagilag is ösztönzi a privatizáció végrehajtására. Emellett a Javaslat

jelentôsen egyszer¾síti a szakértô közrem¾ködésével történô privatizációt és

egyértelm¾vé teszi, hogy a szakértô mikor jár el az ÁPV Rt., illetve mikor a

privatizálandó vállalat megbízásából.

Mint erre már utaltunk, valamennyi privatizációs technika törvényi alapra

kerül és a privatizációt ösztönzô pénzügyi eszközök alapelemeit is beépíti a

Javaslat a törvénybe, amely ezáltal az eddigi szabályozásnál jóval átfogóbbá

válik. Eddig pl. a menedzseri kivásárlás (MBO), vagy a kisbefektetôi

részvényvásárlás nem nyugodott törvényi alapokon. A vezetôi kivásárlásra a

Javaslat új technikát alakít ki, de ennek elônyeibôl megfelelôen részesítteti

a többi munkavállalót is. A privatizációs technikák élére a készpénzfizetéses,

illetve a tôkepiaci m¾veletek kerülnek, ezeket követik kedvezményes

privatizációs technikaként a részletfizetéses vétel és a privatizációs lízing.

A törvényjavaslat a munkavállalói érdekeket az eddigi törvényi

szabályozásnál erôsebben veszi figyelembe. A foglalkoztatáspolitikai

szempontok kellô súllyal való figyelembevétele érdekében a munkavállalói

érdekképviselet álláspontját nemcsak a konkrét döntés elôtt, hanem már a

pályázati kiírásnál is figyelembe kell venni. Emellett fennmaradnak a

munkavállalói tulajdonszerzés eddigi kedvezményei és az MRP szervezet

kedvezményes tulajdonszerzési lehetôsége is elismerésre kerül. A Javaslat más

pénzügyi eszközök megerôsítésével valóban a kisegzisztenciák megteremtésének

eszközévé kívánja tenni az Egzisztencia hiteles privatizációt.

A Javaslat kellôen érvényesíteni kívánja a privatizációnál az

iparpolitikai, az agrárpolitikai, az infrastruktúrapolitikai, továbbá a

környezetvédelmi érdekeket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy több tucat

prioritás nem prioritás, valamennyi szakmai, környezetvédelmi stb. problémát

nem lehet a privatizáció keretében megoldani. A privatizációs folyamatban

valamennyi érdeket - technikai fejlesztés, foglalkoztatás, környezetvédelem

stb. - kellôen mérlegelni kell, de ez nem hiúsíthatja meg a privatizációt, nem

lassíthatja a folyamatot.

VI.

A törvényjavaslat viszonylag rövid, 83 §-ban és hat fejezetben határozza meg a

privatizáció alapszabályait.

A törvény elsô fejezete lényegében alapelvi rendelkezéseket állapít meg,

amelyeknek át kell hatniuk a privatizációs gyakorlatot. Ezeknek az elveknek

közvetlen szankciója nincs, de áttételesen alkalmasak arra, hogy irányt¾ként

szolgáljanak a gyakorlat számára. A második fejezet az ÁPV Rt.-re irányadó

alapvetô szervezeti és m¾ködési szabályokat állapítja meg. A harmadik fejezet

az ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon értékesítésével, a versenyeztetés rendjével, az

ajánlatok értékelési szempontjairól rendelkezik - e fejezet tartalmazza az

egyszer¾sített és a szakértôi privatizáció külön szabályait is. A negyedik

fejezet a kedvezményes privatizációs technikákat, az ötödik fejezet a

vagyonkezelés átmeneti szabályait tartalmazza, ide értve elsôsorban a

vagyonkezelési szerzôdéseket.

A hatodik fejezet a Zárórendelkezések körében részben átmeneti

szabályokat állapít meg, részben néhány e törvény folytán szükségessé váló

jogszabálymódosításról rendelkezik. E körbôl kiemelendô az ÁPV Rt. - annak

ellenére, hogy gazdálkodó szervezet - a hozzá került termôföld tekintetében is

gyakorolhatja a kezelôi jogokat. A másik lényeges változás - és ez elsôsorban

a befektetôk biztonságát szolgálja - hogy a Gt.-be ismét beiktatódik az a

szabály, amely szerint, ha az egyszemélyes részvénytársaság

fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárásra kerül sor, fennáll a

részvényes korlátlan felelôssége. Igy tehát az ÁPV Rt.-t alapító kormány

mögöttes felelôssége is fennáll a részvénytársasági forma ellenére.

VII.

A törvénytervezet azon az elven alapul, hogy termelô-kereskedelmi-szolgáltató

vállalatainknál, illetve kereskedelmi bankjainknál a privatizációt az

elkövetkezô 2-3 évben be kell fejezni, mert ellenkezô esetben vállalataink

többsége tönkremegy. A privatizáció végrehajtása súlyos áldozatokkal fog

járni, de egyszer¾en nincs más lehetôség a magyar társadalom számára.

Részletes indokolás

I. Fejezet

Bevezetô rendelkezések

1. §-hoz

Az 1. § az állam vállalkozói vagyonára nézve - amelyet alapvetôen az 5. §

határol körül - fôszabályként kimondja az állam általános privatizációs

kötelezettségét. Az alkotmányos államcél, nevezetesen a szociális piacgazdaság

kiépítése megköveteli, hogy a vállalkozási szférában a magántulajdonon alapuló

vállalkozások kerüljenek többségbe. Éppen ezért a külön törvény által

meghatározandó kincstári vagyon, valamint e törvény 8.-9. §-ában meghatározott

különleges cél, illetve jelleg alapján a törvény mellékletében meghatározott

tartósan állami tulajdon körén kívüli vállalkozói vagyon csak idôlegesen

tartozhat az állami tulajdonába. Az e törvény által megszüntetni kívánt Állami

Vagyonügynökség (ÁVÜ) és az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság (ÁV Rt.)

sajátos egységesítésével (9-10. §) létrehozott Állami Privatizációs és

Vagyonkezelô Részvénytársaság (ÁPV Rt.) elsôdleges feladata ezért a

privatizáció (a privatizáció elôkészítése, eldöntése, végrehajtása).

Az állami vállalatok 1992. évi LIII. és LIV. törvény alapján végbement

gazdasági társasággá (nagyobb mértékben részvénytársasággá, kisebb mértékben

korlátolt felelôsség¾ társasággá) való átalakítása következtében a

privatizáció ma már alapvetôen állami tulajdonban álló társasági részesedések,

azaz részvények és kft. üzletrészek eladását jelenti, kisebb részben azonban

az ÁPV Rt. olyan vagyontárgyak felett is rendelkezik (és ezeket is

privatizálni köteles), amelyek nem társasági részesedések, hanem ingatlanok,

gépek stb.

A privatizáció az állami vagyon magántulajdonosok részére való értékesítését

jelenti. Ehhez mindenekelôtt az szükséges, hogy az ÁPV Rt. az állam által

hozzá rendelt vállalkozói vagyon (21. §) felett gyakorolja az állam

tulajdonosi jogait, hiszen csak tulajdonostól lehet tulajdont szerezni. Nem

minden tulajdonszerzés, illetve az állami tulajdon nem minden megsz¾nése

jelent azonban privatizációt. Pl. ha az állam a társadalombiztosítási

önkormányzatoknak vagyont juttat, vagy törvény alapján ad tulajdonba vagyont

köztestületeknek vagy közalapítványoknak [35. § c) pont], az nem minôsül

privatizációnak, hiszen ezek a nem állami, de közfeladatokat teljesítô

szervezetek, nem magántulajdonosok. Természetesen azonban - mint ahogy erre az

(5) bekezdés utal - ha ezen alapvetôen közjogi jelleg¾ szervezetek a

privatizáció során vevôként jelentkeznek (pl. elindulnak a pályázatokon stb.),

rájuk a törvény eltérô rendelkezése hiányában a magántulajdonosokra vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni.

Eddigi hatályos jogunk nem nagyon alkalmazta a "magántulajdonos" kategóriáját

(inkább a magánszemély, illetve a vállalkozó fogalmával operált). Ezért a (4)

bekezdés körülhatárolja a magántulajdonos fogalmát, amelybôl belföldi

viszonylatban alapvetôen kizárja a költségvetési szerveket és az állami

többségi tulajdonú gazdálkodó szervezeteket (gazdasági társaságokat).

Magántulajdonos mindenekelôtt a természetes személy, az 1990. évi V.

törvényben meghatározott egyéni vállalkozó (akár egyéni cégnek minôsül, akár

nem), mégpedig állampolgárságára tekintet nélkül. Tehát a devizajogszabályok

szerint külföldi személyek is a magyar állampolgárokkal azonos feltételek

mellett vehetnek részt a privatizációban. A Ptk. 1993-ban módosított, új 586.

§-ára tekintettel a Javaslat a magántulajdonosok között felsorolja a (4)

bekezdés a polgári jogi társaságot is, hiszen amennyiben gazdálkodó

szervezetek a tagjai, üzletszer¾ gazdasági tevékenységet folytathat és tagjai

nevét használva mintegy közel jut az önálló jogalanyisághoz. A polgári jogi

társasági formát - amely mögött természetesen e társaság tagjai állnak - a

privatizációban elsôsorban az egy-egy tranzakcióra összeálló alkalmi

konzorciumok tudják felhasználni.

Természetesen magántulajdonosnak minôsül - kivéve ha többségi tulajdonosa

állami költségvetési szerv, illetve az ÁPV Rt. - a gazdasági társaságok mind a

hat fajtája (közkereseti és betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, kft.,

rt.), a szövetkezet, valamint a Ptk. 57-60. §-ában szabályzott közhasznú

társaság, amely a köztestülettel, illetve a közalapítvánnyal szemben közcélú

feladatai ellenére sem közjogi személy, hanem lényegében "non profit kft.-nek"

minôsül (illetve a gazdálkodó funkciót betöltô alapítványt pótolja a magyar

jogban). Külön felsorolja a (4) bekezdés a magántulajdonosok között az 1991.

évi LXIII. törvényben szabályozott befektetési alapot, az 1992. évi XLIV.

törvényben szabályozott Munkavállalói Résztulajdonosi Programot megvalósító

jogi személy MRP-szervezetet, valamint a vízgazdálkodási és erdôbirtokossági

társulatot. A nem gazdálkodó szerveztek közül magántulajdonosnak minôsülnek az

egyesületek, illetve az alapítványok, de utóbbiak csak akkor, ha alapítói

kizárólag az elôzôekben meghatározott magántulajdonos természetes, illetve

jogi személyek, valamint jogi személység nélküli gazdasági és polgári jogi

társaságok.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a (4) bekezdés csak a költségvetési

szervek, illetve az ÁPV Rt. közvetlen tulajdonát zárja ki a gazdálkodó

szervezeteknél a magántulajdonlás szempontjából. Tehát az ÁPV Rt. avagy

valamely minisztérium többségi tulajdonában álló részvénytársaság más

gazdasági társaság privatizációja során már magántulajdonosnak minôsül.

Œgyszintén az alapítványnál csak az alapítóknak kell magántulajdonosoknak

lenniük, de a csatlakozó már lehet pl. állami költségvetési szerv is stb.

A magántulajdonosi kör viszonylagos zártságát a külföldi jogi személyek

tekintetében már nem indokolt érvényesíteni. A külföldi jogokban ugyanis

számos olyan jogi személy típus ismeretes, amelynek magyar megfelelôje nincs -

ezeket nem célszer¾ kizárni a magyar privatizációból. Œgyszintén az

értékesítés lehetséges olyan külföldi szervezetek részére is, amelyek külföldi

államok teljes vagy részleges tulajdonában állnak.

Végül a privatizáció a vagyon értékesítését, tehát nem ingyenes átadását

jelenti, amelyre csak kivételesen, általában csak törvényi felhatalmazásra van

mód (35. §). A magyar privatizáció piaci módszerekkel történô, ellenérték

fejében való privatizáció. A munkavállalók, a lakossági kisegzisztenciák, a

kisbefektetôk támogatása érdekében a Javaslat a IV. fejezetben széles körben

alkalmaz kedvezményes technikákat, de bizonyos készpénzfizetés vagy más

ellenérték ez esetben is szükséges. Az ÁPV Rt. felel azért, hogy az állami

vagyon értékesítése megfelelô értékben, az összes körülmény

figyelembevételével történjen.

Természetesen az a körülmény, hogy mely vevôk részére történô értékesítés

minôsül privatizációnak, illetve hogy a privatizáció az ÁPV Rt. elsôdleges

feladata, nem korlátozhatja az ÁPV Rt.-t konkrét gazdasági ténykedéseiben,

hanem csak elsôdleges feladat-meghatározásnak minôsül. Az ÁPV Rt. tehát

nemcsak eladhat, hanem - ha ez szükséges - vásárolhat is társasági

részesedéseket, állami többség¾ gazdálkodó szervezetnek is eladhat vagyont,

függetlenül attól, hogy ez természetszer¾en nem privatizáció stb.

Az ÁPV Rt. nem privatizációs jelleg¾ tevékenységét azonban azon elsôdleges cél

jegyében kell értékelni, hogy a fô feladat a privatizáció. Amíg azonban a

privatizáció megtörténik, az ÁPV Rt.-nek megfelelôen gondoskodnia kell a

privatizálandó vállalkozói vagyon átmeneti hasznosításáról. Az átmeneti

hasznosítás során az ÁPV Rt. a vagyonnal köteles rendeltetésszer¾en

gazdálkodni és megtenni a privatizáció elôkészítéséhez szükséges

intézkedéseket. Az idôleges hasznosításáról, a vagyon kezelésérôl az V.

fejezet részletesen is rendelkezik.

2. §-hoz

A 2. § kilenc pontban sorolja fel az alapvetô privatizációs célokat, illetve

azokat az elsôdleges gazdaságpolitikai megfontolásokat, amelyeket a

privatizáció során figyelembe kell venni. E privatizációs célok figyelmen

kívül hagyásának ugyan nincs közvetlen szankciója, de olyan alapelvek,

amelyeknek át kell hatnia az ÁPV Rt. egész tevékenységét. Éppen ezért az ÁPV

Rt. tevékenységének politikai és gazdasági értékelésénél, illetve az ÁPV Rt.

alapítója, a kormány privatizációs politikájának megítélésénél az Országgy¾lés

e célok teljesítését veszi elsôsorban figyelembe.

A kilenc pont sorrendisége nem jelent fontossági sorrendet vagy értékítéletet.

Minden egyes privatizációs ügyletnél más és más célok kerülhetnek elôtérbe.

Nyilvánvaló, hogy adott esetben a 2. §-ban felsorolt egyes célok egymással is

ellentétben állhatnak, mint például a technikai fejlesztés és a

foglalkoztatás. Ezért a konkrét privatizációs döntések során az ÁPV Rt.-nek az

egyes célok közti kiegyenlítôdést, megfelelô kompromisszumot kell keresnie.

A a), b), f) és h) pontok inkább tárgyi, a c), d), e), g) és i) pontok inkább

alanyi jelleg¾ek, tehát az utóbbiak a leendô tulajdonszerzôkre vonatkoznak.

A tárgyi jelleg¾ szempont közül kiemelendô a gazdaság hatékonyságának

növelése, részben m¾ködôtôke-bevonás, részben élenjáró technika, vezetési és

marketing tapasztalatok révén. A hatékonysághoz gazdasági szerkezetváltás

kell, amely decentralizálást és a versenypolitikai szempontok privatizáció

során való érvényesítését is igényli. A szerkezetváltás összefonódik

gazdálkodó szervezeteink reorganizációjával, amely a környezetvédelmi

szempontok kellô figyelembevétele nélkül nem lehetséges. Önálló pontban emeli

ki a 2. § a foglalkoztatáspolitika figyelembevételét is, amelynek a jövôbeli

privatizációnál az eddiginél hangsúlyozottabban kell megjelennie.

A gazdaság modernizációja igényli a külföldi befektetéseket, hiszen tôkéhez,

megfelelô technikához csak így juthatunk. A 2. §-ban törvényi szinten a

külföldi befektetôk vonatkozásában két új elem jelenik meg: a stratégiai

jelleg¾ szakmai befektetések jelentôségének hangsúlyozása és a befektetési

célú társaságok, illetve alapok kiemelése.

A hazai befektetôk vonatkozásában a törvény egyaránt jelentôséget tulajdonít a

hazai vállalkozók, a vállalatvezetôk, a dogozók és a lakosság

tulajdonszerzésének. A külföldi befektetések ösztönzését összhangba kell hozni

a hazai termelôk, a hazai ipar és mezôgazdaság védelmével. A nemzetgazdaság

teherbíró képességére figyelemmel és a kárpótlási törvények vonatkozó

elôírásait teljesítve a privatizáció során részvénycserével, illetve más

módokon biztosítani kell, hogy a kárpótoltak megfelelô állami vagyont tudjanak

kárpótlási jegyeik fejében vásárolni, különös tekintettel az eredeti

kárpótoltakra.

3. §-hoz

A privatizáció amúgy is ellentmondásokkal terhelt folyamata a társadalom

számára csak akkor megfelelôen elviselhetô, ha a privatizáció a lakosság

számára átlátható, megfelelôen nyilvános. A befektetôi érdeklôdés

fenntartásához is feltétlenül szükséges a megfelelô információk biztosítása.

A 3. § mindenekelôtt a privatizáció nyilvánosságának és az információs

esélyegyenlôségnek elvét mondja ki. Az állam privatizációs szervezete köteles

a privatizálandó vagyonról (amely általában gazdasági társaságok társasági

részesedéseibôl áll, tehát gazdálkodó szervezetek adataira vonatkoznak)

megadni a legfontosabb információkat. Ezeknek az információknak alapja a

cégkivonat, illetve a mérleg. A teljes nyilvánosságot élvezô nyilvántartás

részletes tartalmát az ÁPV Rt.-nek a kormány által jóváhagyott és a Magyar

Közlönyben közzétett versenyeztetési szabályzata határozza meg. A

nyilvántartásnak természetszer¾en az 1991. évi XVIII. törvényben megállapított

számviteli elôírásokkal összhangban kell állnia.

Függetlenül a bárki által megtekinthetô nyilvántartástól, az ÁPV Rt. egyéb

módon is köteles a befektetôk információs esélyegyenlôségét biztosítani.

Például a vállalatvezetôk és a munkavállalók egy adott gazdálkodó szervezet

értékét, piaci lehetôségeit tekintve helyzetüknél fogva objektív elônyt

élveznek a külsô befektetôkkel szemben. Az ÁPV Rt. köteles ezt az

esélyegyenlôtlenséget többletinformáció nyújtásával lehetôség szerint

kiegyenlíteni.

Nagyon jelentôs érdek f¾zôdik a privatizációs szabályok betartásának

ellenôrzéséhez, ahhoz, hogy ne alakuljon ki elvtelen összejátszás, politikai

befolyásolás, illetve korrupció. E kedvezôtlen jelenségek leküzdését

elsôsorban az Állami Számvevôszék és az Országgy¾lés által folytatott külsô

ellenôrzés biztosítja. Jelentôs szerepet kell kapnia azonban ebben - az ÁPV

Rt. felügyelô bizottságán (14. §) és könyvvizsgálóján (15. §) kívül - az ÁPV

Rt. belsô ellenôrzési szervezetének is, amely biztosítani köteles a

privatizáció elôkészítésének és lebonyolításának állandó, tehát folyamatos

figyelemmel kísérését. A Gt. 295. § (1) bekezdése alapján az ÁPV Rt. belsô

ellenôrzési szervezete nem az igazgatóság, hanem a felügyelô bizottság

irányítása alá tartozik.

4. §-hoz

A privatizáció elsôdleges célja, hogy a vállalkozói vagyon magántulajdonba

kerüljön. A tulajdonosváltás azonban nem lehet öncél, a 2. §-ban foglalt

elveknél fogva összhangba kell hozni más gazdaságpolitikai megfontolásokkal

is. Az állami gazdaságirányítás iparpolitikai, agrárpolitikai, infrastruktúra-

politikai és más szakmai szempontjait a polgári piacgazdaságban részben

jogszabályi úton, illetve hatósági szabályozással, részben a közvetlen,

illetve közvetett gazdasági ösztönzôk differenciált rendszerével érvényesíti.

Az állam gazdaságszabályozó, illetve tulajdonosi szerepe a versenyszférában

nem olvadhat össze. Ezért sem helyes általában, ha az állam közhatalmi

gazdaságirányító költségvetési szervei, a minisztériumok tulajdonosi

funkciókat gyakorolnak.

Ugyanakkor azonban - e minisztériumok korábban kialakult szakmai

tapasztalataira is tekintettel - indokolt, hogy a privatizáció elôkészítése, a

privatizációs döntéshozatal, végül a privatizáció végrehajtásának stádiumaiban

az ÁPV Rt. az "ágazati" szakminisztériumokkal (Ipari és Kereskedelmi

Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Földm¾velésügyi

Minisztérium) megfelelôen együttm¾ködjön. Az együttm¾ködés célja, hogy a

privatizációs szervezet a különbözô szakmai - pl. energiapolitikai,

idegenforgalmi, agrár, infrastrukturális stb. - szempontokat döntése során

figyelembe vehesse. Ennek érdekében teszi lehetôvé e három miniszter számára a

12. § az ÁPV Rt. igazgatóságában való részvételt is.

Az együttm¾ködés természetesen nem biztosít általában egyetértési, illetve

vétójogot az érintett szaktárcák számára. A lényeg a véleménynyilvánítás a

szakmai szempontok kellô mérlegelhetôsége érdekében. Ugyanakkor az (1)

bekezdés egyetértési jogot biztosít az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdasági

társaságok közgy¾lésének (taggy¾lésének) kizárólagos hatáskörébe tartozó

kérdésekben. E kérdések ugyanis - ide értve a Gt. 28. §-a szerinti társasági

vezetô tisztségviselôk megválasztását, illetve visszahívását is - a Gt. 183. §

(2) bekezdése (kft.), illetve a Gt. 278. § (1) bekezdése (rt.) értelmében az

ún. stratégiai kérdések, amelyek meghatározzák az adott gazdálkodó szervezet

üzletpolitikáját, fejlesztését, osztalékpolitikáját, tehát egész m¾ködését.

A privatizációs döntéshozatallal kapcsolatban - a 2. §-sal összefüggésben - a

(2) bekezdés ismételten hangsúlyozza a) a foglalkoztatáspolitikai, b) a

versenypolitikai, c) a környezetvédelmi szempontok kellô érvényesítésének

kötelezettségét. (Ezzel összefüggésben biztosít a 12. § (4) bekezdése állandó

meghívotti státust az ÁPV Rt. igazgatóságában az e célok biztosítására

hivatott állami szerveknek, illetve ad helyet az ÁPV Rt. igazgatóságában a 14.

§ (2) bekezdése a munkavállalói érdekképviseletnek.) Nyilvánvaló

természetesen, hogy nem a privatizáció hivatott arra pl., hogy megoldja a

felgyülemlett súlyos környezetvédelmi problémákat, de a környezetvédelmi

szempontok megfelelô figyelembevételét biztosítani kell.

A (2) bekezdés természetszer¾en fôleg a foglalkoztatási és a környezetvédelmi

érdekek érvényesítésével kapcsolatban emeli ki a privatizáció kapcsán esetleg

vállalandó kötelezettségek pénzügyi teljesíthetôségét. A pénzügyi szempontokat

tehát adott esetben a (2) bekezdésben megjelölt más szempontokkal együtt a

privatizációs döntés során szintén érvényesíteni kell.

5. §-hoz

Az 5. § az 1992. évi LIV. törvény 1. §-ához hasonlóan, de az idôközi

változások következtében más sorrendben és egyes esetekben kisebb

változtatásokkal sorolja fel a törvény hatálya alá esô vagyont. E vagyon

megjelölése természetesen áttételesen a privatizáció alá esô gazdálkodó

szervezetek körét is meghatározza.

Az 1992. évi LIII. és LIV. törvény alapján az állami vállalatok és

leányvállalataik túlnyomó többsége már átalakult rt.-vé vagy kft.-vé. Az ÁPV

Rt.-hez rendelt vagyon túlnyomó többségét tehát e társaságok állami tulajdonú

részesedései (részvény, kft. üzletrészei) képezik, természetszer¾en csak azok,

amelyek az eddigi privatizáció során már nem kerültek magántulajdonosokhoz (e

§-ban a törvény megtartotta a korábbi törvényben szerepelt "külsô vállalkozó"

kifejezést). Természetszer¾en a törvény hatályba lépésekor az ÁVÜ-höz, illetve

az ÁV Rt.-hez tartozó egyéb vagyon, ide értve a vagyoni érték¾ jogokat és

kötelezettségeket [a) és d) pont] is a törvény tárgyi hatálya alá kerül. Mivel

a 10. §-nál fogva az ÁVÜ megsz¾nik és az ÁV Rt. alapító okiratának módosítása

mellett tovább m¾ködô ÁPV Rt. lesz az ÁVÜ jogutódja, ez a vagyon is az ÁPV

Rt.-hez kerül, kivéve ha a 7. § alapján e törvény melléklete másként nem

rendelkezik.

A még át nem alakult elenyészô számú és zömmel felszámolás, illetve

végelszámolás alatt álló állami vállalatok, illetve leányvállalataik vagyona

szintén e törvény hatálya alá esik [b), c) pont]. Mivel a 75. §-nak (3)

bekezdése - összefüggésben azzal, hogy a 82. § (2) bekezdése az 1990. évi LV.

törvény 10. § (5) bekezdését hatályon kívül helyezi - az 1977. évi VI. törvény

(Vt.) 45.-46. §-ában meghatározott közüzemi vállalatoknak nem teszi kötelezôvé

a gazdasági társasággá való alakulást és a Vt. szerinti alapítói jogokat az

alaptevékenységük szerinti miniszterhez, illetve volt tanácsi vállalatoknál az

önkormányzatokhoz utalja, e vállalatok vagyonát a b) pont kiveszi e törvény

hatálya alól.

A Kincstári Vagyonkezelô Szervezet vállalkozói vagyona a 76. § (2) bekezdése

alapján az ÁPV Rt.-hez kerül, így az e) pont ezt a vagyont is e törvény

hatálya alá vonja. Természetesen csak a vállalkozói vagyonról lehet szó, a

kincstári vagyonról külön törvény rendelkezik.

6. §-hoz

Lényegében a hatályos jogszabályoknak megfelelôen (1992. évi LIV. törvény 4.

§), de ezeket némileg kibôvítve rendelkezik a 6. § (1) bekezdése az alapvetô

humán értékek védelmérôl. A védett természeti terület, a m¾emléki védelem

alatt álló ingatlan ugyanis kiegészült a védett muzeális emlék vagy gy¾jtemény

kategóriáival. E vagyontárgyaknak nemcsak az elidegenítéséhez, de kezelésbe

adásához vagy megterheléséhez is a környezetvédelmi és területfejlesztési

miniszternek (elsô kettô eset), illetve a m¾velôdési és közoktatási

miniszternek (harmadik eset) engedélye szükséges, amelyet külön jogszabályban

rögzített feltételek mellett adnak meg. Az egyetértés hiányában megkötött

szerzôdések a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmisek.

Œj rendelkezés, mely szerint a termôföldek és az erdôk tekintetében az ÁPV Rt.

a tulajdonosi jogokat a földm¾velésügyi miniszterrel egyetértésben gyakorolja.

Ez az egyetértés több mint a 4. §-ban foglalt együttm¾ködés és nemcsak a

privatizációra, hanem az 1. § (2) bekezdésében meghatározott átmeneti

hasznosításra is vonatkozik. A szaktárca egyetértése nélkül tehát az erdôkre

és termôföldre nézve az 1. § (3) bekezdés szerinti tulajdonosi jogait az ÁPV

Rt. nem gyakorolhatja.

7.-8. §-hoz

Az állam vállalkozói vagyonának vannak olyan részei is, amelyeknek tartósan

állami tulajdonban kell maradniuk. Amíg a korábbi jogszabály, az 1992. évi

LIII. törvény 31. §-a a kormányt hatalmazza fel arra, hogy határozza meg a

tartós állami tulajdon körét a vállalkozói vagyon terén [illetôleg határozza

meg a vagyonnal gazdálkodó szervezeteket - ld. az idôközben többször

módosított 126/1992. (VIII. 28.) Korm. számú rendelet], addig a jogállami

követelmények fokozása érdekében a 8. § úgy rendelkezik, hogy a tartós állami

tulajdonban tartozó részesedésekkel m¾ködô gazdasági társaságok

meghatározásáról, ezekben az állami tulajdon kötelezô legkevesebb mértékérôl a

kormány elôterjesztésére az Országgy¾lés határoz. Ebbôl következik az is, hogy

a vagyon e jellegének megszüntetésérôl vagy csökkentésérôl, az e körbe sorolt

gazdasági társaságok kötelezôen állami tulajdonrészének esetleges

privatizációjáról ugyancsak az Országgy¾lésnek kell döntenie.

Az Országgy¾lés döntésének formája a törvény. Jelen esetben a törvényhozó azt

a technikai megoldást választotta, hogy a törvény mellékleteiben sorolta fel a

tartósan állami tulajdonban m¾ködô társaságokat, a kötelezô állami tulajdoni

hányad, illetve az állam tagsági (részvényesi) jogait gyakorló szerv

megjelölésével. A jövôben e körbe való bekerülésre, illetve e körbôl való

kikerülésre a kormánynak a társaság alaptevékenysége szerint érintett

miniszter, illetve az érdekelt munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti

szervek, valamint az ÁPV Rt. tehet a kormány számára javaslatot és az ügyben a

kormány elôterjesztésére az Országgy¾lés - törvénymódosítás formájában - dönt.

(A kisebb technikai módosításokra a 83. § (4) bekezdése alapján a kormány

közleményben is jogosult.)

A 7. § (1)-(2) bekezdése négy alapvetô szempontot határoz meg mintegy

általános útmutatásként a tartós állami tulajdon körének kijelöléséhez:

- a vagyon országos közszolgáltatási célra irányuljon, azaz az adott

társaság országos közüzemi vállalat legyen;

- a vagyon m¾ködtetése a nemzetgazdaság stratégiai célkit¾zéseit

szolgálja, azaz az ország stratégiai jelleg¾ nagyvállalatai tartoznak e körbe;

- a vagyon honvédelmi, büntetés-végrehajtási, szociálpolitikai,

természetvédelmi, kulturális, tudományos vagy más speciális (zömmel non

profit) célra rendelt társaság rendelkezése alatt álljon;

- a koncessziós törvény, azaz az 1991. évi XVI. törvény 2. § a) pontja

alapján az a társasági részesedés, amely a hivatkozott törvény 20-28. §-aiban

meghatározott koncessziós társaságban az állami többségi tulajdon

fennmaradásához szükséges.

Ezen általános szempontokból látható, hogy az ország gazdaságának meghatározó

vállalatai esnek e körbe, ezért indokolt, hogy ezek esetleges

privatizációjáról, illetve a tartós állami tulajdon fennmaradásáról maga a

népszuverenitás letéteményese, az Országgy¾lés döntsön. A törvény melléklete

ugyanakkor a korábbinál jóval kevesebb gazdálkodó szervezetet sorol fel a

tartós állami tulajdon körében és az állami tulajdonrész hányadát is általában

csökkenti.

Œjdonság, hogy a (3) bekezdés fôszabályként kimondja, hogy a kötelezô állami

részesedés általában nem lehet kevesebb 50% + 1 szavazatot biztosító

hányadnál. Kivételesen azonban lehetôség van arra, hogy az állam tartósan ún.

stratégiai kisebbségi pozícióban (25% + 1 szavazat) maradjon a gazdasági

társaságban (ennek ellentéte az ún. stratégiai többség, 75%-os hányad is

megjelenik a mellékletben). Ez azt jelenti, hogy az állami tulajdonosi jogokat

gyakorló szervezet hozzájárulása kell a legalapvetôbb stratégiai kérdésekben,

így a társasági szerzôdés (alapszabály, alapító okirat) módosításához, a

törzs(alap)tôke felemeléséhez és leszállításához. A korábbi szabályozással

ellentétben a 25% + 1 szavazatnál alacsonyabb tartós állami tulajdont a

törvény nem tesz lehetôvé. A kisebbségi részesedések értékesítésérôl a 36. §

rendelkezik.

Az 50% + 1 szavazat, illetve a 25% + 1 szavazat az elsôbbségi részvényekre

(Gt. 242. §) tekintettel (amelyek eltéríthetik egymástól a tulajdoni és a

szavazati arányt) azt jelenti, hogy az állam tagsági (részvényesi) joga

egyszer¾ többségre, illetve a második esetben a magántulajdonosok többségi

jogainak elôbb említett stratégiai kérdésekben való érvényesítésének

meggátlására legyenek képesek. Természetesen az állami tulajdonosi jogokat

gyakorló privatizációs szervezet egyéb esetekben is kiköthet magának

szindikátusi szerzôdésben többletjogokat (pl. márka- vagy piacvédelem

érdekében), avagy szerezhet többletjogokat biztosító elsôbbségi részvényt a

Gt. általános szabályai alapján (ezt nevezi gyakran a közgazdasági köznyelv

"aranyrészvénynek").

A tartós állami tulajdonban maradó szervezeteknél az állami tulajdont gyakorló

szerveket ugyancsak a melléklet sorolja fel. E körben a melléklet tíz

minisztert és két más szervet, a Miniszterelnöki Hivatalt és az Állami

Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaságot említi. A 100%-ban állami

tulajdonba sorolt szervezetek kivételével a kötelezô állami tulajdonrész

feletti még állami tulajdonban álló társasági részesedést privatizálni lehet

(bár ez a privatizáció természetesen nem kötelezô). E szervezeteknél

lehetséges privatizáció ütemének és mértékének meghatározása a tulajdonosi

jogokat gyakorló miniszter (szerv) feladata. Magának a privatizációnak a

végrehajtására viszont minden esetben az ÁPV Rt. jogosult, amely a

privatizációs döntést az érintett miniszterrel egyetértésben hozza. Erre a

rendelkezésre azért van szükség, hogy elkerülhetô legyen a különbözô

minisztériumoknál a párhuzamos privatizációs apparátusok kiépítése és a

privatizációs gyakorlat egységes legyen.

II. fejezet

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaság

szervezete és m¾ködése

9-10. §-hoz

A törvény ezen szakaszai lényegében megfelelnek az Állami Vagyonkezelô

Részvénytársaságra vonatkozó, a 83. §-ban hatályon kívül helyezett

rendelkezésekkel, azzal a különbséggel, hogy az Állami Vagyonkezelô

Részvénytársaság elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelô

Részvénytársasággá (ÁPV Rt.) változik. A névváltozás természetszer¾en csak

következménye annak, hogy a részvénytársaság elsôdleges feladata már nem a

tartós állami tulajdonban álló vállalkozói vagyon kezelése, hanem a

privatizáció (1. §).

Az ÁPV Rt.-re vonatkozó alapvetô jogi szabályozás - mivel az Állami

Vagyonkezelô Részvénytársaság nem sz¾nik meg, tehát e szervezet vonatkozásában

a jogutódlás fel sem merülhet - megegyezik az ÁV Rt.-jével. Tehát az

egyszemélyes részvénytársaság (Gt. 298-300. §) alapítója a kormány, ezért

alapító okiratának elfogadása, illetve módosítása a kormány feladata. Az ÁPV

Rt.-t azonban a kormány nem szüntetheti meg, ehhez törvény, tehát az

Országgy¾lés aktusa szükséges. Megjegyzendô egyben, hogy a 79. § visszaállítja

a Gt. 299. § (3) bekezdésének azon szabályát, mely szerint ha az ÁPV Rt.

fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárásra kerül sor, az egyedüli

részvényes, azaz végsô soron az alapító kormány korlátlan felelôssége fennáll

a részvénytársaság kötelezettségeiért. Ez az alapítói (részvényesi) mögöttes

felelôsség az ÁPV. Rt. m¾ködése szempontjából teljes anyagi biztonságot

eredményez.

Az ÁPV Rt.-nek egy névre szóló részvénye van. Ez a részvény az állami tulajdon

kizárólagos tárgya és mint ilyen a Ptk. 172. §-ánál fogva forgalomképtelen.

Az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság jelenlegi alapító okiratát a 75. § (5)

bekezdése alapján a törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon belül a

kormánynak - a Gt. általános, továbbá részvénytársasági szabályainak teljes

megtartásával - módosítani kell. Ez azonban az elôzôek értelmében nemcsak név-

és tevékenységi kör változást fog jelenteni, hanem szükségképp meg fog

változni a részvénytársaság vagyoni helyzete és jogi statusának számos más

eleme is.

Az ÁV Rt. alaptôkéjébe az 1992. évi LIII. törvény 4. §-ánál fogva a tartósan

állami tulajdonban maradó részvények (üzletrészek) egész sora került be. E

társaságok jelentôs része a törvény melléklete alapján privatizálásra kerül,

amely az említett részvények (üzletrészek) értékesítését jelenti. Mivel a 83.

§ az 1992. évi LIII. törvény 4. §-át hatályon kívül helyezi és a privatizáció

szükségképp érinti az eddigi ÁV Rt. alaptôkéjét is, elôreláthatóan az ÁPV Rt.

alaptôkéjét a Gt. 310-316. §-a alapján csökkenteni kell. Mivel azonban ennek

idôpontja és üteme gazdaságpolitikai megfontolásoktól függ, a Javaslat az

alaptôke-leszállításról kifejezetten nem rendelkezik.

A jelenlegi ÁV Rt. vagyona más irányú változásokon is átmegy. Mindenekelôtt a

10. § kimondja az Állami Vagyonügynökség megszüntetését. Az ÁVÜ vagyona,

valamennyi joga és kötelezettsége a törvény erejénél fogva egyetemes

jogutódlással az ÁPV Rt.-re száll. E vagyon felett a jövôben a tulajdonosi

jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja, hiszen e vagyon túlnyomó többségét privatizálni

szükséges. Ugyancsak az ÁPV Rt.-hez kerül a 76. § alapján a jelenleg a

Kincstári Vagyonkezelô Szervezet kezelésében álló vállalkozói vagyon. A KVSz a

törvény hatályba lépésével ugyan nem sz¾nik meg, de köteles vállalkozói

vagyonát átadni az ÁPV Rt.-nek. Az ÁVÜ-tôl rászállt, illetve a KVSz által

átadandó vagyon nem kerül az ÁPV Rt. alaptôkéjébe, nem képezi saját vagyonának

részét (22. §), hanem a 23. § alapján ún. hozzárendelt vagyonnak minôsül.

Az ÁPV Rt. részvénytársaság, amelyre fôszabályként a gazdasági társaságokra

vonatkozó 1988. évi VI. törvény (Gt.) szabályait, tehát e törvény általános

részét és a VII. fejezetében foglalt részvénytársasági szabályokat kell

alkalmazni. Mivel az ÁPV Rt. egészen különleges rendeltetés¾ részvénytársaság

(hiszen épphogy nem üzleti haszonra, hanem adott esetben az állami vagyon

kedvezményes feltételek közötti, illetve az állam által a forgalomból

kivonandó kárpótlási jegyek fejében való elidegenítésre, továbbá a kormány

által alapított rt.-ként sajátos államcélok megvalósítására törekszik), a

privatizációs törvény az ÁPV Rt.-re a Gt.-tôl eltérô speciális szabályokat

állapít meg. Ezek elsôsorban az ÁPV Rt. szervezetére vonatkoznak és a törvény

II. fejezetében kerültek elhelyezésre.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ÁPV Rt. nem élvezhet állami

privilégiumokat, nem élvezhet többletjogokat a magántársaságokkal szemben. Ezt

az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozata világosan kimondta, amikor

alkotmányellenesnek minôsítette az 1992. évi LIII. törvény 3. § (3)

bekezdésének azon részét, amely az ÁV Rt.-t mentesítette a Gt. konszernjogi

szabályai [326. § (1)-(2) bekezdés, 329. § (1) bekezdés] betartása alól. Más

szóval az ÁPV Rt. azon gazdasági társaságoknál, ahol többségi tulajdonos,

köteles az ellenôrzött társaságok részvényeseinek a Gt.-ben biztosított

igényeit kielégíteni, ha ennek elôírt törvényes feltételei fennállnak.

11. §-hoz

Az ÁPV Rt. alapítója a kormány, de nem lenne célszer¾, ha a kormány mint

testület gyakorolná a részvényesi jogokat. Éppen ezért a részvényesi jogokat a

Javaslat általában a pénzügyminiszterre ruházza. Bizonyos esetekben azonban a

részvényesi jogokat maga a kormány gyakorolja, mint pl. a 9. § (3)

bekezdésénél fogva az alapító okirat módosítását, amelybe természetesen

beletartozik az alaptôke felemelése és leszállítása is, hiszen a Gt. 261. §

(1) bekezdése szerint az alaptôke a részvénytársaság alapszabály (alapító

okirata) nélkülözhetetlen részét képezi.

A részvénytársaság legfôbb szerve a közgy¾lés. Az egyszemélyes

részvénytársaságra nézve azonban a Gt. 300. §-a kimondja, hogy nincs szükség

közgy¾lés tartására, hanem a közgy¾lés jogait az alapító, illetve a részvényes

gyakorolja. Az ÁPV. Rt.-re ezt a szabályt a (2) bekezdés akként konkretizálja,

hogy a közgy¾lés jogai a kormánynak a 9. § (3) bekezdésében meghatározott

jogosítványai kivételével a pénzügyminisztert illetik meg. A pénzügyminiszter

gyakorolja tehát a Gt. 278. §-ban meghatározott, közgy¾lés kizárólagos

hatáskörébe tartozó jogokat (pl. a vezetô tisztségviselôk személyének

meghatározása avagy a mérleg megállapítása terén), kivéve, ha e törvény

valamely korlátozást vagy eltérést nem állapít meg (pl. az igazgatóság tagjait

a kormány nevezi ki - 12. §).

Egy általános korlátot maga a (2) bekezdés is megállapít, tudniillik az

igazgatóság jogkörét a pénzügyminiszter nem vonhatja el. Az igazgatóság

ugyanis a Gt. 285. §-ánál fogva az rt. ügyvezetô szerve. Nem lenne helyes, ha

a kormány, illetve a pénzügyminiszter - a m¾ködés általános stratégiai

irányelveinek meghatározásán túlmenôen - beavatkozna az ÁPV Rt. konkrét

ügyeibe. Ezért ezt a lehetôséget a törvény kizárja.

12. §-hoz

A Gt. 285. §-ánál fogva a részvénytársaság kollektív ügyvezetô szerve az

igazgatóság, amely 3-11 fôbôl áll. A Javaslat az ÁPV Rt. igazgatóságának

létszámát - a részvénytársaság igen jelentôs feladataira, a privatizáció

mielôbbi befejezésének elôsegítésére tekintettel - a Gt. szerinti maximumban,

11 fôben állapítja meg. Az igazgatósági tagok megbízatásának idejét -

figyelemmel, hogy a kormányprogram kb. 3 évben állapította meg az intézményes

privatizáció várható idôtartamát - a Javaslat a Gt. által meghatározott 5 éves

maximumon belül 3 évben szabta meg azzal, hogy ha az ÁPV Rt. a privatizáció

korábbi befejezése folytán ezen idôtartam letelte elôtt megsz¾nik, úgy az

igazgatósági tagság is természetszer¾en e 3 évnél hamarabb végetér. A Gt.

általános szabályai szerint azonban az alapító az igazgatóság tagját ezen

idôpont letelte elôtt is bármikor visszahívhatja.

A Gt. 28. § (3) bekezdése lehetôvé teszi, hogy az igazgatótanács tagjává jogi

személy is választható legyen. A személyes felelôsség (16. §) fokozása

érdekében ezt a Javaslat kizárja: az ÁPV Rt. igazgatóságának tagjai csak

természetes személyek lehetnek. Más a helyzet természetesen az igazgatóság

ülésére történô állandó meghívotti státussal: a környezetvédelmi, illetve

versenypolitikai érdekek megfelelô érvényesítése érdekében az igazgatóság

ülésén résztvehetnek állandó meghívottként a Környezetvédelmi és

Területfejlesztési Minisztérium, illetve a Gazdasági Versenyhivatal - adott

esetben változó személy¾ - képviselôi.

Az igazgatóság elnökét nem maga választja tagjai sorából [Gt. 285. § (2)

bekezdés], hanem az alapító szerv, a kormány - az Országgy¾lés illetékes

bizottsága által történt meghallgatás után - nevezi ki.

Az igazgatóság tagjai többségére a pénzügyminiszter, mint a részvényesi jogok

gyakorlója tehet a kormánynak javaslatot. Az iparpolitikai, az agrárpolitikai

és az infrastrukturális szakmai szempontok érvényesítése érdekében egy-egy

személyre az ipari és kereskedelmi, a földm¾velésügyi, valamint a közlekedési,

hírközlési és vízügyi miniszter tehet javaslatot. Az igazgatóság egy további

tagjára az Érdekegyeztetô Tanács munkavállalói oldala is javaslatot tehet. A

kormány a miniszterek javaslatát természetesen nem köteles elfogadni, de a

munkavállalói érdekképviselet javaslatához kötve van, azt csak akkor

utasíthatja vissza, ha a munkavállalói oldal által jelölt személy nem felel

meg a törvényes elôfeltételeknek.

A Javaslat az ÁPV Rt. igazgatóságára nézve széleskör¾ összeférhetetlenségi

feltételeket állapít meg. Igy mindenekelôtt nem lehet az ÁPV Rt.

igazgatóságának tagja országgy¾lési képviselô, települési önkormányzati

képviselô, valamint társadalombiztosítási önkormányzati képviselô.

Természetesen más törvények is megállapíthatnak tilalmakat. Megjegyzendô

azonban, hogy a 81. § az 1990. évi XXXIII. törvény 11. §-ának általános

elôírásai alól kivételt téve lehetôvé teszi, hogy közigazgatási, illetve

helyettes államtitkár az ÁPV Rt. igazgatóságának tagja legyen.

Míg a 12. § az igazgatósági tagság keletkezésére, a 13. § az igazgatósági

tagság fennállása, illetve megsz¾nése utáni idôszakra állapít meg

összeférhetetlenségi elôírásokat. Ennek célja, hogy a privatizációs

döntéshozatal tiszta legyen, hogy a törvény korlátozza az összejátszás

lehetôségét. Az összeférhetetlenség egyes szabályai kiterjednek az igazgatóság

tagjainak Ptk. 685. § b) pontjában megjelölt hozzátartozóira és idôtartamuk

kiterjed nemcsak az igazgatósági tagság idôtartamára, hanem a megsz¾nése utáni

idôszakra is, mégpedig a megszüntetéstôl számított 2 évig. Az

összeférhetetlenség tartalmilag arra vonatkozik, hogy az igazgatóság tagjai

a) az ÁPV Rt. tulajdonosi jogai alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél ne

legyenek vezetô tisztségviselôk, illetve a felügyelô bizottság tagjai, továbbá

ne álljanak e szervezetekkel sem munkaviszonyban, sem munkavégzésre irányuló

más jogviszonyban;

b) ne szerezzenek részvényt vagy üzletrészt olyan gazdasági

társaságokban, amelyben az ÁPV Rt. is tagsági (részvényesi) jogokat gyakorol;

c) ne legyenek vezetô tisztségviselôk, illetve felügyelô bizottsági

tagok, valamint ne szerezzenek tulajdoni részesedést olyan gazdasági

társaságoknál, amelyeket az ÁPV Rt. az igazgatósági tagságuk fennállása idején

privatizált. A privatizáció mértékét ez esetben a Javaslat 25%-nál nagyobb

részesedés szerzésében jelöli meg.

Ez az összeférhetetlenségi szabály lényegében összhangban áll a 19. §-ban az

ÁPV Rt. vezetô alkalmazottaira, illetve érdemi ügyintézôire megállapított

szabályokkal. A Javaslat ezek megállapításánál egyfelôl az ÁVÜ-re és az ÁV

Rt.-re megállapított - egymástól részben eltérô - szabályokat egységesítette,

részben ezeket a társadalmi közvélemény egyértelm¾ óhajára szigorította. Igy

pl. e szabályok alkalmazása alól a kormány (miniszterelnök) nem adhat

felmentést. Utalni kell végül a 19. § (3) bekezdésére, amely kizárja az

igazgatósági tagokat olyan privatizációs ügyekben való döntésekbôl, amely

által érintett gazdálkodó szervezeteknél akár nekik, akár közeli

hozzátartozóiknak bármely érdekeltségük van.

14. §-hoz

Az ÁPV Rt. felügyelô bizottságának létszámát a Javaslat 9 fôben állapítja meg.

A felügyelô bizottság feladata a Gt. 36. §-ánál fogva a gazdasági társaság

ügyvezetésének, azaz az igazgatóság tevékenységének ellenôrzése. Ellenôrzô

tevékenysége keretében az ÁPV Rt. igazgatóságától, illetve vezetô

alkalmazottaitól a felügyelô bizottság felvilágosítást vagy jelentést kérhet,

a társaság könyveit, illetve bármely iratát megvizsgálhatja (szakértôvel

megvizsgáltathatja). A felügyelô bizottság hivatalból vizsgálja az ÁPV Rt.

mérlegét, az alapító, illetve a részvényesi jogok gyakorlója elé terjesztett

valamennyi fontos jelentést elôzetesen megvizsgál és arról véleményt

nyilvánít.

A felügyelô bizottsági tagság idôtartama azonos az igazgatósági tagságéval,

tehát alapvetôen 3 év, de a tag korábban is visszahívható. A felügyelô

bizottság nem maga választja elnökét, mint ahogy ezt a Gt. általában elôírja,

hanem az elnököt az Állami Számvevôszék javaslatára a parlamenti meghallgatás

után a kormány nevezi ki.

A felügyelô bizottság tagi körének meghatározásánál az alapítónak nincs annyi

kötöttsége, mint az igazgatóság esetében. Mindenekelôtt a Gt. 13. §-a, amely

szerint az ÁPV Rt. saját munkavállalóinak küldöttei is résztvehetnek a

felügyelô bizottságban, ha az ÁPV Rt. dolgozóinak létszáma a 200 fôt

meghaladja, ezen rt. esetében nem alkalmazható. Az ÁPV Rt. ugyanis idôleges

szervezet, a privatizáció végrehajtása után megsz¾nik, így a szervezet

dolgozói saját érdekeinek érvényesítését a Javaslat igyekszik korlátozni.

Továbbá - mintegy a munkavállalói érdekképviselet igazgatósági tagságának

kiegyensúlyozásaként - az Érdekegyeztetô Tanács munkáltatói oldala is jelölhet

egy tagot a felügyelô bizottságba.

A felügyelô bizottság tagjainál is ugyanazok az összeférhetetlenségi

követelmények, mint amelyeket a 13. § az igazgatóság tagjaira nézve

megállapít.

15. §-hoz

Míg az igazgatóság, illetve a felügyelô bizottság elnökét és tagjait az ÁPV

Rt. alapítója, a kormány nevezi ki, addig az rt. könyvvizsgálóját az Állami

Számvevôszék elnökének javaslatára a pénzügyminiszter nevezi ki. A Gt. 40. §-a

alapján a könyvvizsgáló a könyvvizsgálók Pénzügyminisztériumban vezetett

nyilvántartásában szereplô természetes személy, illetve e tevékenység

folytatására jogosult szervezet egyaránt lehet. Az ÁPV Rt. könyvvizsgálójára a

Gt. 40-42. §-ában foglalt szabályok az irányadók azzal, hogy rájuk nemcsak a

40. § (2) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okok, hanem az e

törvény 13. §-ában megállapított összeférhetetlenségi szabályok is irányadók.

A könyvvizsgáló megbízatásának idôtartamát a Javaslat nem határozza meg.

Nyilván csak az ÁPV Rt. fennállásáig lehetséges, de a megbízás idôtartama

eltérhet az igazgatósági és a felügyelô bizottsági tagokra megállapított 3

évtôl. A Gt. általános szabályainál fogva a részvényesi jogok gyakorlója a

könyvvizsgálót a megbízatás idôtartamának letelte elôtt is visszahívhatja.

16-17. §-hoz

A 16-17. § lényegében a Gt. 32-33. §-ában foglalt szabályokat ismétli meg az

ÁPV Rt. különleges fontossága és az ÁPV Rt. sajátosságai miatt két kivétellel.

Mindenekelôtt az (1) bekezdés utal a büntetôjog szabályaira is. Ez

tulajdonképpen felesleges, hiszen a büntetôjogi felelôsség szabályai magától

értetôdôen mindenkire irányadóak. A Javaslat elôterjesztésekor fennálló

társadalmi hangulat miatt azonban ez az utalás a törvényszövegbe is bekerült.

A másik eltérés: mivel az igazgatóságba, illetve a felügyelô bizottságba a 12.

§, illetve 14. § alapján mintegy delegáló szervek nem feltétlenül saját

munkavállalóikat, hanem esetleg külsô szakértôt küldenek, nemcsak a

munkáltató, hanem a jelölô szervre nézve is kimondja a törvény, hogy nem adhat

utasítást igazgatósági, illetve felügyelô bizottsági tagnak társasági

tevékenysége körében.

Éppen a külsô szervek jelölésére tekintettel különös jelentôség¾ az ÁPV Rt.-

nél az az elôírás, hogy az igazgatósági és felügyelô bizottsági tagok az ÁPV

Rt. üzleti, tehát elsôsorban privatizációs ügyeirôl "hivatali" ténykedésük

keretében szerzett értesüléseiket üzleti titokként kötelesek megôrizni és ha

ezt megszegik, ezért a Ptk. 339. §-nál fogva kártérítési felelôsséggel

tartoznak. Az üzleti titok megôrzése persze nem azt jelenti, hogy a felügyelô

bizottsági tagok az ôket küldô szerveknek nem számolhatnak be

tevékenységükrôl, de ezt az üzleti titkok megtartásával kell megvalósítaniuk.

Az ÁV Rt.-nél a vezetô tisztségviselôk felelôssége már eddig is a Gt. 32. §-a

szerint alakult, tehát függetlenül attól, hogy "belsôk", vagy "külsôk", tehát

munkaviszonyban állnak-e az ÁPV Rt.-vel vagy sem, teljes magánvagyonukkal

feleltek a polgári jog - munkajognál szigorúbb - elvárhatósági mércéje

szerinti gondos tevékenységükért. Ez az ÁVÜ igazgatótanácsa tagjainál eddig

nem így volt, tehát a privatizációs döntésekért való felelôsséget a Gt. 32. §-

ának intézményesítésével a Javaslat szigorította. Természetesen a polgári jogi

felelôsség más az igazgatósági, illetve a felügyelô bizottsági tagoknál: az

elsô esetben a döntéshozatal, a másodikban az ellenôrzés gondosságára

vonatkozik.

Az igazgatóság tagjainak felelôssége a privatizációs, illetve más döntésekért

a Gt. 32. § (3) bekezdésénél fogva egyetemleges. Nem terheli azonban a

felelôsség a társasági jog általános szabályainál fogva azt az igazgatósági

tagot, aki az igazgatósági ülésen a döntés ellen jegyzôkönyvileg tiltakozik és

ezt a tiltakozást a felügyelô bizottságnak írásban külön bejelenti.

18. §-hoz

Az ÁPV Rt. munkaszervezetét - éppúgy mint általában a részvénytársaságoknál -

a vezérigazgató vezeti. A Javaslat az ÁPV Rt. alapító okiratára bízza, hogy

elnök-vezérigazgatót intézményesít-e (azaz az igazgatóság elnöke egyben

vezérigazgató is), avagy az elnöki és a vezérigazgatói pozíció elkülönül-e.

Abban sem foglal állást a törvény, hogy a vezérigazgató az igazgatóság tagja-

e, avagy igazgatóságban részt nem vevô munkavállaló. A törvény azonban úgy

rendelkezik, hogy a vezérigazgatónak mindenképp az ÁPV Rt.-vel munkaviszonyban

kell állnia.

Bármilyen státusú is a vezérigazgató, a munkaszervezetet mindenképp a Gt.,

ezen törvény, valamint az egyéb jogszabályok keretei között, valamint az

alapító okirat és az igazgatóság határozatainak végrehajtása érdekében neki

kell operatívan vezetnie.

19. §-hoz

Amíg a 13. § alapvetôen a vezetô tisztségviselôkre (igazgatósági tagok,

felügyelô bizottsági tagok, könyvvizsgáló) vonatkozó összeférhetetlenségi

elôírásikat állapítja meg (akik általában nem munkavállalók), addig a 19. § -

lényegében hasonló elvek alapján - az ÁPV Rt. vezetô alkalmazottaira és a

privatizációs döntéshozatalban résztvevô érdemi ügyintézôire határoz meg

összeférhetetlenségi szabályokat. Ezen munkavállalók körét az ÁPV Rt. kormány

által jóváhagyott és a Magyar Közlönyben nyilvánosságra is hozott szervezeti

és m¾ködési szabályzata határolja körül.

Az összeférhetetlenségi szabályok általában egyeznek a vezetô

tisztségviselôkével, bizonyos tekintetben azonban sz¾kebbek, bizonyos

tekintetben tágabbak. Sz¾kebbek, mert az alkalmazottak Ptk. 685. § b)

pontjában felsorolt közeli hozzátartozójára nem terjed ki. Tágabbak, mert az

(1) bekezdés minden olyan gazdasági társaságra kiterjed, amelyben állami

tulajdon fennáll, a (2) bekezdés ezen túlmenôen minden olyan társaságra is,

amelynek értékesítésében e vezetô alkalmazottak (érdemi ügyintézôk)

közrem¾ködtek. Természetesen az ÁPV Rt. alkalmazottai nem vehetnek részt olyan

privatizációs ügyben, ahol nekik, illetve közeli hozzátartozójuknak bármilyen

érdekeltségük van.

Lényegében a fokozott erkölcsi követelményeknek felel meg, hogy az ÁPV Rt.

vezetô alkalmazottai és érdemi ügyintézôi más keresô foglalkozást a m¾vészeti,

oktatási és tudományos tevékenység kivételével ne folytathassanak.

20. §-hoz

Az ÁPV Rt. alapító okiratát a törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon

belül kell a kormánynak módosítania a 75. § (5) bekezdése alapján. Ugyancsak

ezt a határidôt állapítja meg a törvény az ÁPV Rt. szervezeti és m¾ködési

szaqbályzatára nézve, amelyet az ÁPV Rt. alapítója, a kormány hagy jóvá és a

privatizáció nagyobb nyilvánossága érdekében a Magyar Közlönyben is közzé kell

tennie.

Az ÁPV Rt. szervezeti és m¾ködési szabályzatát természetesen az igazgatóságnak

kell kidolgoznia és kormányjóváhagyásra elôterjesztenie. Figyelemmel arra,

hogy a 83. § (1) bekezdés szerint a törvény kihirdetésétôl számított 30 napon

belül lép hatályba, a szervezeti és m¾ködési szabályzat megállapítására az

ettôl az idôponttól számítandó újabb 30 napos határidô megfelelô elôkészítés

esetén betartható.

21. §-hoz

A törvényjavaslat megkülönbözteti az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô

Részvénytársaság saját vagyonát attól a vagyontól, amit az értékesítés

megtörténtéig a javaslat az ÁPV Rt.-hez rendel anélkül, hogy a vagyont az ÁPV

Rt. tulajdonává tenné. Emiatt az ÁPV Rt.-nél levô vagyon nyilvántartásának és

e vagyonra vonatkozó gazdálkodási szabályoknak különbözôknek kell lenniük

aszerint, hogy e vagyon felett a részvénytársaság a számviteli törvénybôl

ismert kategóriával élve saját tôkéjeként rendelkezik, avagy azt, mint hozzá

rendelt, de speciális szabályok szerint kezelendô vagyonként m¾ködteti.

Minthogy az ÁPV Rt. az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság névváltoztatásával

a Vagyonkezelô Részvénytársaság korábbi vagyonát és tôkestruktúráját

feltételezve az alapító okirat módosítása alapján m¾ködik, így a saját

vagyonával való gazdálkodás keretében általában azokat a szabályokat kell

követnie, mint a Magyarországon m¾ködô és bejegyzett részvénytársaságoknak. Ez

nyilvánvalóan kiterjed a leltározás, mérlegkészítés és egyéb gazdasági

nyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályok alkalmazására is.

Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonnal az ÁPV Rt. nem

sajátjaként rendelkezik, így e vagyon nyilvántartására nem alkalmazhatóak a

részvénytársaságokra vonatkozó általános szabályok. Erre tekintettel a

javaslat az ÁPV Rt. igazgatóságának kötelezettségévé teszi, hogy kidolgozza a

hozzárendelt vagyon tekintetében az elkülönített nyilvántartás rendszerét, s e

rendszert jóváhagyás véget az Állami Számvevôszék véleményének kikérését

követôen a pénzügyminiszterhez terjessze elô. E nyilvántartásnak éppúgy az a

célja, mint az ÁPV Rt. tulajdonát képezô, vagyonra vonatkozó nyilvántartási

rendszernek, hogy abból az ÁPV Rt. állami vagyonnal való gazdálkodása nyomon

követhetô, s megbízhatóan elbírálható legyen.

Az ÁPV Rt. m¾ködésével kapcsolatban talán az egyik legfontosabb követelmény

teljesül ezen a módon, mivel létrejön az állami vagyonra vonatkozó olyan

nyilvántartás, amelyik a vagyon változását, a vagyon összetételének alakulását

megbízhatóan tükrözi, s így a Kormány az ÁPV Rt. útján számot adhat arról a

Parlamentnek, hogyan gazdálkodott az állami vagyonnal. E számadási

kötelezettségnek mintegy infrastrukturális feltételét képezi, hogy az ÁPV Rt.

ne csak saját vagyonáról rendelkezzen megbízhatóan megfelelô

nyilvántartásokkal mint minden más részvénytársaság , hanem a hozzá rendelt

vagyon tekintetében is.

22. §-hoz

A Javaslat az ÁPV Rt. kezelésében lévô kétféle vagyonnak megfelelôen külön

szabályozza a saját vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás szabályait és a

hozzárendelt, rábízott vagyonnal kapcsolatos gazdálkodásra vonatkozó

keretrendelkezéseket. A saját vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás körében úgy

rendelkezik, hogy az ÁPV Rt. saját bevételét képezi a tulajdonában álló vagyon

értékesítésébôl és hasznosításából származó bevétel, azon társasági

részesedések után járó osztalék, illetôleg részesedési bevétel, amely

társasági részesedések az ÁPV Rt. tulajdonában vannak, végül minden más, az

elôzôekben nem említett bevételek. Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt.

elsôdleges funkciója az értékesítés, a privatizáció, és ezt nem a társaság

önérték¾ fenntartása érdekében végzi, hanem éppen ellenkezôleg, a saját

tulajdonát alkotó társasági részesedések és vagyon folyamatos értékesítése

során mintegy megszünteti, lebontja tulajdonát, így a bevételekkel való

gazdálkodásra vonatkozóan speciális szabályok érvényesülnek.

A bevételek között vagyonértékesítésbôl és hasznosításból számontartott

bevétel, illetôleg a társasági részesedések után járó osztalék jelleg¾

bevételek nem képeznek adóalapot az ÁPV Rt.-nél, mivel ezek részben korábban

adózottnak tekintett vagyonrészekbôl származnak, részben amiatt, mert e

bevételek az államadósság törlesztésére, illetôleg más állam iránti

kötelezettségek fedezésére fordíthatóak. Az egyéb bevételek, tehát amelyek nem

az értékesítésbôl, illetôleg az osztalékokból erednek, képezik az ÁPV Rt.

adóalapjának megállapítása szempontjából azon bevételek körét, ahol a

társasági adó fizetési kötelezettség terheli az ÁPV Rt.-t.

Az ÁPV Rt. sajátos funkciójára tekintettel a javaslat korlátozza az ÁPV Rt.-t

abban, hogy saját bevételeit mire használhatja fel. Ez a rendelkezés az ÁPV

Rt.-t közelíti a költségvetési szervek m¾ködési rendjéhez. A bevételek

felhasználásának korlátozása a privatizáció fenntartását, illetôleg mielôbbi

lebonyolításának megalapozását szolgálja. A Javaslat a bevételek

felhasználásában elsô helyre az ÁPV Rt. saját m¾ködési költségeit, illetôleg a

tulajdonában álló vagyon értékesítésének elôkészítéséhez szükséges

intézkedések költségeit teszi. Ezt követi az értékesítésben közrem¾ködôknek

fizetendô díj és egyéb értékesítési költség. Majd az önkormányzatoknak

fizetendô ellenérték következik, amit az állami vállalatok átalakulásáról

szóló 1989. évi XIII. törvény, továbbá a tartós, illetôleg idôleges állami

vagyonértékesítés és hasznosításáról szóló törvények 1992. évi LIII. és LIV.

törvény határoztak meg az állami vállalatok kezelésében, az átalakuláskor volt

belterületi földterületekre tekintettel, ezen belterületi földterületek

értékével arányosan az önkormányzatok számára illetve az önkormányzatoknak

alapítói jogon külön törvény alapján a bevételbôl visszatérítendô rész

tekintetében.

A bevételek felhasználásában sorrendben a következô jogcím, illetôleg cél

azoknak a gazdasági társaságoknak, illetve befektetési alapoknak a létesítése,

amelyeket az ÁPV Rt. egyes társasági részesedések együttes értékesítése,

illetôleg portfoliószer¾ kezelés érdekében hoz létre, amelyeknek nem csupán

nem pénzbeli hozzájárulást bocsát a rendelkezésére, hanem a m¾ködés

biztosításához a szükséges készpénzzel is ellátja ôket.

A vagyonkezelésben közrem¾ködôk díja, továbbá a vagyonkezeléssel összefüggô

egyéb költség a következô elismert jogcím. A kiadási jogcímeket nevesítetten a

privatizáció kapcsán az ÁPV Rt.-t terhelô kezesi szavatossági, illetôleg más

igényekbôl eredô kiadások zárják. A törvényjavaslat ezen a módon igyekszik

biztosítani a különbözô, a privatizációval kapcsolatban felmerülô szerzôdésen

alapuló, vagy más igényeket, s ezzel kellô mérték¾ pénzügyi fedezetet biztosít

az ÁPV Rt. számára a privatizációs folyamattal törvényszer¾en együttjáró

különbözô szavatossági és egyéb igényekre.

A Javaslat azokat a felhasználási célokat nevezi meg, amelyek közvetlenül

összefüggnek a privatizációs folyamattal. A javaslatban megnevezett célokra

fordított összegeken túl fennmaradó bevételeket ideértve az egyéb bevételek

alapján keletkezett adózott nyereséget is a részvényesi jogokat gyakorló

szervezet rendelkezése alapján használhatja fel az ÁPV Rt. egyéb célokra.

Ennek megfelelôen a költségvetési törvényben rögzített módon és mértékben a

nevesített felhasználási célokon túl fennmaradó bevételt a költségvetés

osztalékként elvonja, illetôleg amennyiben szükséges, munkahelyek

megteremtése, illetôleg a fontosabb reorganizációs döntések pénzügyi

fedezetének biztosítása céljából az ÁPV Rt. költségvetési törvény

rendelkezései szerint használhatja fel.

23. §-hoz

A törvényjavaslat az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonból származó bevételek

felhasználása tekintetében hasonló részletezettséget állapít meg az ÁPV Rt.

számára, mint amit a saját vagyonából befolyó bevételek tekintetében

kötelezôvé tett. ôgy a hozzárendelt vagyonból befolyó bevételeket elsôsorban a

vagyonértékesítése elôkészítéséhez szükséges intézkedésekre, a vagyon

értékesítésében közrem¾ködôk díjazására, és az értékesítéssel kapcsolatban

felmerülô költségekre, az önkormányzatoknak a korábbiakban kifejtettek szerint

járó ellenérték átengedésére, gazdasági társaságok és befektetési célú alapok

létesítésére, vagy abban részesedés szerzésére, a vagyonkezelés díjaira és

költségeire kezesi, szavatossági és más igényekre használhatja fel.

A megjelölt felhasználási célokra fordított bevételek után fennmaradó

bevételeket pedig külön jogszabály rendelkezései szerinti fizetési

kötelezettségekre használhatja fel az ÁPV Rt. A Javaslat által megjelölt külön

jogszabályok, többek között az éves költségvetési törvényt jelentheti,

amelyben az Országgy¾lés rendelkezhet arról, hogy az ÁPV Rt.-hez rendelt

vagyonból származó bevételek fennmaradó részét hogyan és mire kell

felhasználni.

24. §-hoz

Annak érdekében, hogy az Országgy¾lés rendelkezhessen a privatizációból

származó bevételek és így végsô soron az állami vagyon felhasználása felett, a

Javaslat az ÁPV Rt. gazdálkodását az Országgy¾lés rendelkezési körébe utalja.

Ennek megfelelôen az Országgy¾lés az éves költségvetési törvény keretében

rendelkezik az ÁPV Rt. tulajdonában lévô vagyon értékesítésébôl és

hasznosításából származó bevétel, illetôleg a hozzá rendelt vagyonból befolyó

bevételek elôirányzott befizetési mértékérôl és felhasználásáról. A

törvényjavaslatnak e paragrafusa szabályozza a speciális helyzet¾ és

rendeltetés¾ ÁPV Rt. gazdálkodását, és azt az Országgy¾lés által meghatározott

célok megvalósításának rendeli alá. A Javaslat ugyanis azt is elôírja, hogy az

éves költségvetési törvényben kell meghatározni a szükséges vagyonátruházások

mértékét, a kedvezményezettek körét, így az ÁPV Rt. csak e törvény alapján

kötelezhetô arra, hogy ingyenesen adjon át vagyon szervezetek számára.

Ugyanígy az ÁPV Rt. a hozzá rendelt vagyonból befolyó bevételekbôl a

költségvetési törvényben meghatározott hányadot használhatja fel a 23. §-ban

megjelöltek szerint, az ott elfogadott felhasználási célokra. Annak érdekében,

hogy az ÁPV Rt. az Országgy¾lés által meghatározott keretben folytassa a

gazdálkodását és azt ne léphesse túl önálló hitel- és tôkem¾veletek végzése

által, a Javaslat kimondja, hogy az Országgy¾lésnek kell meghatároznia az éves

költségvetési törvényben az ÁPV Rt. által az adott évben felvehetô hitel,

illetôleg kibocsátható kötvények felsô határát. Ez a rendelkezés korlátozza a

Kormányt abban, hogy az államháztartási törvény rendelkezéseit figyelmen kívül

hagyva az ÁPV Rt.-t használhassa fel a költségvetésben mutatkozó lyukak

korlátlan eltüntetésére.

A javaslat a vagyonnal való gazdálkodás körében lehetôvé teszi az ÁPV Rt.

számára azt is, hogy a privatizációt elômozdító célokra gazdasági társaságot,

illetôleg befektetési rendeltetés¾ alapot létesítsen, illetôleg ilyen

gazdasági társaságban részesedést szerezzen, vagy ilyen társaság részére nem

pénzbeli hozzájárulásként vagyont rendelkezésre bocsásson. E rendelkezésnek az

a jelentôsége, hogy az ÁPV Rt. számára biztosítja a jogot, hogy külön

versenyeztetés nélkül ha a privatizációt ez segíti a tulajdonában álló, vagy

a hozzá rendelt vagyonból társasági részesedéseket vagy más vagyont

apportáljon a megjelölt társaságokba, vagy befektetési célú alapokba,

illetôleg már létezô, hasonló rendeltetés¾ társaságok tôkéjét társasági

részesedések, illetôleg egyéb vagyon apportja révén megemelje. A gazdálkodásra

vonatkozó szabályok között e lehetôség megteremtése azt jelenti, hogy az ÁPV

Rt.-t amennyiben a privatizáció elônyösebbnek mutatkozik, ilyen befektetési

társaságok, illetôleg befektetési alapok közrem¾ködésével, ne pedig

közvetlenül értékesítse a saját tulajdonát képezô, vagy a hozzá rendelt

vagyonban részt képezô társasági részesedéseket vagy vagyont, hanem azokból a

befektetôk számára vonzóbb portfoliót alakítva ki ésszer¾ befektetési és

értékesítési lehetôséget teremtsen. Nyilvánvaló, hogy ilyen társaságok,

befektetési alapok létrehozására felhasznált vagyonról az ÁPV Rt.-nek úgy a

mérlege összeállításakor, mint a hozzá rendelt vagyonról vezetett

nyilvántartásban el kell számolnia, be kell mutatnia az így társaságba vitt,

vagy befektetési alapba betett vagyona hasznosulását, értékének alakulását.

25-26. §-hoz

A Javaslat az ÁPV Rt. tevékenységének ellenôrzését sokrét¾en és sokféle

formában teszi lehetôvé, és az Országgy¾lés, illetôleg az Országgy¾lést

szolgáló szervezetek számára az ellenôrzést sokféle módon biztosítja. A

Javaslat elôírja, hogy az ÁPV Rt.-t az Állami Számvevôszék ellenôrizze, ennek

megfelelôen az Igazgatóság a vagyon változásáról, hasznosításáról félévente

köteles tájékoztatót készíteni a Számvevôszék számára. Köteles emellett az

Igazgatóság a Kormány számára beszámolót készíteni az ÁPV Rt. tevékenységérôl,

a saját illetve a hozzá rendelt vagyon alakulásáról, hasznosításának

eredményérôl, amit a Kormány az éves költségvetés végrehajtásáról szóló

törvényjavaslat elôterjesztésével egyidej¾leg köteles az Országgy¾lés elé

terjeszteni. A beszámoló a hozzá rendelt vagyon alakulásáról készített

kimutatással egyidej¾leg kell, hogy elkészüljön. Ezt a beszámolót emellett az

Állami Számvevôszék elnökének jelentésével együtt kell az Országgy¾lés elé

terjeszteni. A Javaslat kötelezi az ÁPV Rt. Igazgatóságát arra is, hogy az

Országgy¾lés illetékes bizottságának felkérésére soronkívül bármely ügyrôl

beszámoljon a bizottságnak, illetôleg az Országgy¾lési képviselôk 20

százalékának indítványára magának az Országgy¾lésnek is. E szabályok

biztosítják, hogy az ÁPV Rt. tevékenysége kellôen átlátható, ellenôrizhetô

legyen, intézményes biztosítékok álljanak rendelkezésre arra, hogy az ÁPV Rt.-

re bízott vagyon legkedvezôbb hasznosítása és értékesítése tárgykörében az

Országgy¾lés, annak illetékes bizottságai és az országgy¾lési képviselôk maguk

is tájékozódhassanak, és az Állami Számvevôszék elôírt közrem¾ködése révén az

ÁPV Rt. tevékenysége felett tárgyszer¾ és szakszer¾ ellenôrzés valósuljon meg

a gazdasági társaságokról szóló törvényben elôírt ellenôrzésen túlmenôen.

A törvényjavaslat újszer¾ rendelkezéssel gazdagítja a beszámoltatás, illetôleg

az ellenôrzés körét, amennyiben elôírja az ÁPV Rt.-nek, hogy a saját

vagyonával folytatott gazdálkodást bemutató beszámolón túl a hozzá rendelt

vagyon alakulásáról is kimutatást köteles készíteni.

III. fejezet

Az ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon értékesítése

27. §-hoz

A törvényjavaslat meghatározza, hogy az értékesítés során kik m¾ködhetnek

közre az ÁPV Rt. jogkörében eljárva, illetôleg milyen privatizációs eljárást

alkalmazhatnak az értékesítés érdekében. A törvényjavaslat lehetôvé teszi az

ÁPV Rt. számára azt is, hogy ne csak közvetlenül végezze a hozzá tartozó

vagyon értékesítését, hanem felhasználhassa a tôkepiac intézményrendszerét,

például forgalmazó (bróker) cégeknek adott megbízás útján, hogy befektetési

célú alapokon vagy társaságokon keresztül kísérelje meg az általa kezelt

társasági részesedések és vagyon értékesítését. Emellett a privatizáció minél

gyorsabb lebonyolítása érdekében lehetôvé teszi azt is, hogy az ÁPV Rt. a

hozzá tartozó társaságok vezetô tisztségviselôit bízza meg az értékesítés

lebonyolításával az erre vonatkozó sajátos szabályok keretei között, amit a

Javaslat az egyszer¾sített privatizáció cím alatt foglal össze. Végül, az

elmúlt idôszakban már bevált módszerekhez hasonlóan az ÁPV Rt. szakértô-

tanácsadó szervezet közrem¾ködésével is végezze az értékesítést. A

privatizáció alanyi köre a törvényjavaslat szerint így meglehetôsen széles,

bizonyos eljárások tehermentesítik az ÁPV Rt. munkatársait az értékesítés

közvetlen végrehajtása alól, s lehetôvé teszi számukra, hogy a tranzakciók

kontroljával, az értékesítés ellenôrzésével foglalkozzanak, illetôleg a

legfontosabb vállalatok értékesítésére koncentrálják erôiket.

A Javaslat meghatározza, hogy az ÁPV Rt. által kezelt vagyon milyen

eljárásokkal értékesíthetô. Különös súlyt ad a Javaslat azon eljárások

alkalmazásának, amelyek során a befektetô közönség széles körben értesül az

értékesítendô vagyon értékesítésérôl, és nyilvánosan történik meg az

értékesítés szervezése. A Javaslat így a versenyeztetést nagy súllyal helyezi

az értékesítési eljárások között az elsô helyre, mivel ezáltal azonos eséllyel

indulhatnak az értékesítendô vagyon megszerzéséért a befektetô közönség

legszélesebb körei, azonos eséllyel szerezhetnek információt, s ezen a módon

elkerülhetô minden olyan nem kívánatos társadalmi és gazdasági jelenség, ami a

zártkör¾ségbôl, vagy egyesek számára hozzáférhetô információk alapján történô

eljárásból fakad. A versenyeztetés keretébe tartoznak a nyilvános vagy

zártkör¾ pályázat rendezése, a nyilvános árverés, illetôleg a nyilvános

ajánlattétel. Ezen túlmenôen a Javaslat lehetôvé teszi, hogy a tôkepiacon

szokásos nyilvános forgalombahozatal eszközével értékesítse a rábízott

részesedéseket az ÁPV Rt., de természetesen nem zárja ki a nemzetközi

tôkepiacokon megszokott zártkör¾ elhelyezés (private placement) eljárást,

aminek keretében egy célzott befektetôi kört közvetlenül kereshet meg az ÁPV

Rt. akként, hogy számukra meg is jelöli, mekkora mennyiség¾ részesedést

szerezhetnek meghatározott társaságokban. Az ÁPV Rt. természetesen

alkalmazhatja a tôzsdei értékesítésre adott megbízás eszközét is, amit a

tôzsdén m¾ködô forgalmazó cégeknek adhat, és kivételesen versenyeztetés nélkül

is megkísérelheti a rábízott vagyon értékesítését azokban az esetekben, amikor

az vagy értelemszer¾en kizárt, vagy a nyilvános versenyeztetés költségesebb, s

kevésbé vezethet eredményre, mint a célzott befektetôi kör közvetlen

megkeresése és közvetlen tárgyalásba bocsátkozás.

A Javaslat általános alapelvként leszögezi, hogy a legkedvezôbb ajánlattevôvel

kell megkötni az adásvételi szerzôdést, így a versenyeztetés eredményét a

privatizációs szervezet, az ÁPV Rt. nem ronthatja le. A Javaslat a korábbi

privatizációk nem kellôen kedvezô tapasztalatai miatt elôírja, hogy a

különbözô ajánlatokat egymással összehasonlíthatóvá kell tenni a közöttük

történô mérlegelés során. Ennek legmegbízhatóbb módja, ha az ajánlatokban

szereplô árat a fizetési mód és a fizetési idô függvényében úgy hasonlítják

össze, hogy a fizetendô ellenértéknek mai elbíráláskori értéke mennyi lenne.

Ez az általános alapelv különösen olyan esetekben szolgál kellôen megbízható

zsinórmértékrôl, mikor ugyanarra a vagyonra azonnali készpénzfizetés mellett,

illetve a készpénzfizetést mellôzve hitel, kárpótlási, vagy más, az azonnali

készpénzben történô fizetést mellôzô módon tesznek ajánlatot. Minden ilyen

esetben, mikor az azonnali készpénzfizetés és más fizetési módokban tett

ajánlatok, vagy ezek kombinációi versenyeznek, a Javaslat elôírja, hogy a

várható bevételeket az elbíráláskori reális piaci értékük, a vállalatgazdaság-

tanban megszokott kategóriával élve jelenértékük alapján kell összevetni. A

jelenérték a nem azonnali készpénzes ajánlatokban foglalt jövôbeli bevétel mai

árakra diszkontált piaci értékét testesíti meg. A Javaslat elôírja az

értékesítés általános elvei körében azt is, hogy abban az esetben, ha több

ajánlat egyenlô érték¾ bevételeket testesít meg, közülük a hazai befektetô,

vagy befektetôk ajánlatát kell elônyben részesíteni. A Javaslat ezen a módon

gondoskodik arról, hogy továbbra is biztosított legyen a hazai befektetôk

elônye és térszerzése a privatizációs folyamatban, és a készpénzfizetés

hangsúlyozása ellenére se kerüljenek hátrányba azok a hazai befektetôk, akik

készpénzes, vagy készpénzes és nem készpénzes ajánlatok kombinációja alapján

megközelítették a nem magyar befektetôk ajánlatát, esetleg felül is múlták

azt.

28. §-hoz

A Javaslat különös jelentôséget tulajdonít annak, hogy az állami vagyon

értékesítésérôl, az állami vagyon megszerzésének lehetôségérôl a befektetô

közönség a legszélesebb körben tudomást szerezhessen, s részt vegyen ebben a

folyamatban, versenyezhessen a lehetô legjobb ajánlat kialakítása érdekében.

Ennek érdekében elôírja, hogy a nyilvános értékesítésre kerülô vagyont elsô

ízben versenyeztetés útján kell megkísérelni értékesíteni. Ez a kötelezettség

az ÁPV Rt.-t éppúgy kötelezi, mint az ÁPV Rt. nevében eljáró valamennyi

vagyonértékesítôt, így a szakértôt (a tanácsadót), a társaság vezetô

tisztségviselôjét és más vagyonértékesítôt is.

Az általános versenyeztetési kényszer alól a törvényjavaslat viszonylag sz¾k

körben enged kivételt. E sz¾k kört az értékesítés minél gyorsabb, s a

legkisebb költséggel járó lebonyolítása indokolja. �gy a Javaslat mellôzni

engedi a versenyeztetést a portfolió-csomagok kezelésére létrehozott

részvénytársaságok részvényeinek nyilvános eladása esetében, azaz akkor,

amikor tôzsdei vagy más úton nyilvánosan hoznak forgalomba ilyen társaságok

részvényeit. Hasonló tôkepiaci eljárások alkalmazására tekintettel nem a

versenyeztetést, hanem más technikát kell alkalmazni a tôzsdei értékesítésre

adott megbízás, illetôleg a zárt kör¾ elhelyezés esetében, amely a nyugat-

európai tôkepiacon jól ismert gyakorlat megvalósítását jelenti, amelynek

keretében elôre célzott befektetô számára meghatározott nagyságú

részvénycsomag értékesítését teszik lehetôvé. Mellôzni engedi továbbá a

Javaslat a versenyeztetést akkor is, amikor a privatizáció elôsegítése

érdekében az ÁPV Rt. befektetési társaságot hoz létre társasági

részesedéseknek a rendelkezésre bocsátása útján.

A Javaslat törvénybe iktatja az elmúlt években kialakult gyakorlatot, amelynek

keretében munkavállalók a munkavállalóknak biztosított kedvezmények keretén

belül szerezhettek részesedést saját társaságuk üzletrészeibôl és

részvényeibôl anélkül, hogy versenyezniük kellett volna e kedvezményes mérték

által meghatározott körben külsô befektetôkkel.

Végül a Polgári Törvénykönyvbôl ismert vételi jog (Ptk. 375. §) biztosítása

esetében, amelyre korábbi értékesítésre kötött szerzôdéshez kapcsolódóan

kerülhetett sor, a versenyeztetés eleve kizárt. Ezért a Ptk. alapján fennálló

egyoldalú vételi jogot (opciót) is kiveszi a Javaslat érthetô okokból a

versenyeztetés kényszere alól.

A Javaslat a kisebbségi részesedések értékesítésére a versenyeztetés mellett

az árverést, a nyilvános ajánlattételt, illetôleg a zárt kör¾ elhelyezést írja

elô fô szabályként, felhasználva a nemzetközi tôkepiaci tapasztalatokat,

amelyek szerint kisebbségi társasági részesedések versenyeztetés útján történô

értékesítése a többségi részesedést birtoklók különleges jogaira tekintettel

célszer¾tlen, ehelyett más eljárásokat kell keresni.

29-30. §-okhoz

A Javaslat a korábbi szabályozások alkalmazásának tapasztalatait felhasználva

a korábbiakhoz képest részletesebben szabályozza a pályázat tartalmi és formai

követelményeit. Ennek megfelelôen meghatározza azokat a tartalmi

követelményeket, amelyek nélkül a pályázat kiírása nem felel meg annak a

követelménynek, hogy a befektetô közönség legszélesebb körei azonos eséllyel

és azonos mélység¾ információkat szerezhessenek, ezért az ilyen pályázatok

érvényessége vitatható. Erre tekintettel megjelöli, hogy a felhívásnak a

pályázat célját, a vagyonrészesedés megjelölését, az értékesítés feltételeit,

a kedvezményes privatizációs technikák alkalmazhatóságát, a pályázat

benyújtásának helyét és határidejét minimálisan tartalmaznia kell. Emellett a

korábbi szabályozáshoz képest részletesen szabályozza a Javaslat a befektetôk

tájékozódására szolgáló úgynevezett részletes tájékoztató tartalmi

követelményeit, és e tartalmi követelményeket közelíti az értékpapírok

nyilvános forgalombahozataláról szóló 1990. évi VI. törvényben foglalt

elôírásokhoz, így többek között követelménnyé teszi, hogy a részletes

tájékoztatóban a társaság tulajdonában vagy használatában lévô ingatlanokat

fel kell sorolni, a vezetô tisztségviselôk, magasabb vezetô állású dolgozók

fontosabb személyi és szakmai adatait hozzáférhetôvé kell tenni, a cég üzleti

tevékenységét elemzésekkel alátámasztott módon be kell mutatni, rendelkezésre

kell bocsátani a könyvvizsgáló által hitelesített legutolsó pénzügyi adatokat,

mint a mérleget, eredmény-kimutatást, és az értékesítendô vagyon jogi

helyzetét befolyásoló szerzôdéseket, illetôleg más okiratok rendelkezéseit

össze kell foglalni. Végül különös súlyt ad a Javaslat a részletes

tájékoztatóban a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseknek, amennyiben

elôírja, hogy a társaság m¾ködésével összefüggô környezetvédelmi helyzetet is

be kell mutatnia a részletes tájékoztatónak.

Annak érdekében, hogy a részletes tájékoztató ne szolgálhasson a verseny

megsértésére, illetôleg az üzleti titok illetéktelen megszerzésére, elôírja,

hogy a részletes tájékoztatót kizárólag titoktartási nyilatkozat aláírása

mellett az érdekelt befektetôk szerezhetik meg. A pályázat tartalmi kellékeire

és a részletes tájékoztató tartalmi követelményeire vonatkozó szabályokat a

Javaslat nemcsak a vagyon értékesítésekor, hanem a vagyon kezelésbe adásakor

is a pályázatot kiíró kötelezettségévé teszi.

A Javaslat meghatározza, hogy mely esetekben lehet nyilvános, és mely

esetekben zárt kör¾ pályázatot kiírni. A nyilvános pályázat kiírását akkor

teszi szükségessé e Javaslat, ha elôre meg nem határozható az ajánlattevôk

köre, és nem ismert az ajánlattevôi körbe tartozó befektetôk száma. Abban az

esetben ugyanis, amikor az elôzôekkel ellentétben a vagyont megszerezni

kívánók köre bármilyen ok miatt korlátozott vagy nem várható módon nyilvános

pályázat következtében e befektetôi kör kellôképpen széles kör¾ lesz, az ÁPV

Rt., illetve az általa megbízott vagyonértékesítô a vagyon megszerzésében

érdekelt befektetôket közvetlenül is meghívhatja, felhívhatja ajánlattételre,

ami zárt kör¾ pályázatnak minôsül. A Javaslat a zárt kör¾ pályázat esetében is

elôírja az ajánlatkérést. A nyilvános pályázatra vonatkozóan a korábbi

rendelkezéseket a Javaslat az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatójában történô

megjelentetéssel egészíti ki. Ennek az új rendelkezésnek a beiktatásával

együtt továbbra is az a kötelezettség terheli az ÁPV Rt.-t, illetôleg a

vagyonértékesítôt, hogy két országos napilapban, vagy egy országos napilapban

és a társaság székhelye szerinti helyi lapban tegye közzé a pályázati

felhívást, emellett használja fel az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatóját is, de a

pályázati felhívásnak a pályázatok benyújtására megállapított kezdô idôpontot

megelôzôen legalább 30 nappal meg kell jelennie az említett fórumokon.

Figyelemmel arra, hogy a nyilvános árverés szintén a versenyeztetés egyik

módja, viszont az árverés eljárását részben a bírósági végrehajtás, részben

más jogszabályok kellôen és kimerítôen szabályozták, a Javaslat erre

tekintettel a nyilvános árverés lebonyolításának részletes szabályait nem a

törvényben, hanem az ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzatában engedi

megállapíttatni.

31. §-hoz

A Javaslat az értékesítésre kerülô társaság munkavállalói érdekeinek védelme

érdekében az eddigi gyakorlathoz és törvényi szabályozáshoz képest

fokozottabb, erôteljesebb érdekérvényesítési lehetôséget biztosít a

munkavállalók érdekképviseleti szervein keresztül az érintetteknek. A

fokozottabb érdekérvényesítés egyfelôl megnyilvánul abban, hogy a társaság

munkavállalói az értékesítés mindhárom szakaszában véleményezhetik az

értékesítésre vonatkozóan a konkrét döntést megalapozó mindazon anyagokat,

elôterjesztéseket, amelyek a vagyon értékesítésének várható következményeként

a munkavállaló foglalkoztatását, kereseti bérviszonyait, szociális ellátását,

munkafeltételeit és képzését érinthetik, a munkavállalói tulajdonszerzés

esetleges lehetôségére vonatkoznak, illetôleg a gazdasági társaság jóléti és

szociális célokat szolgáló vagyontárgyainak hasznosítását tartalmazzák. Az

eddigi gyakorlattól eltérôen ez a véleményezési lehetôség a munkavállalókat

kétszer is megilleti: a pályázat kiírását, illetôleg meghirdetését megelôzôen,

illetve a pályázatra beérkezett ajánlatok elbírálását megelôzôen, azaz a

konkrét szerzôdések megkötése elôtt.

A Javaslat e véleményezési lehetôséget azáltal biztosítja a munkavállalók

számára, hogy az ÁPV Rt.-nek, illetve az általa megbízott értékesítô

szervezetnek kötelezettségévé teszi, hogy a meghirdetés, illetôleg az elöbb

említett konkrét döntések meghozatalát megelôzôen 30 nappal bocsássa

rendelkezésre az elôbb említett kérdések megalapozott megismerését biztosító

adatokat. A Javaslat elôírja azt is, hogy ezen határidôn belül beérkezett a

munkavállalók érdekképviseleti szervei által megfogalmazott véleményt az

értékesítôk kötelesek írásban megválaszolni, azaz észrevételezni. Kétségtelen

tény, hogy a munkavállalóknak biztosított véleményezési lehetôség a

privatizációt, a konkrét egyes tranzakciókat meglehetôsen lelassítja, hiszen

az értékesítési eljárás mindhárom fordulójában 30-30 napos véleményezési

határidô beiktatása együttesen és összességében legalább 90 nappal tolja ki az

értékesítésre vonatkozó szerzôdés megkötését. Azonban a konszenzus, a

társadalmilag vállalható tranzakciók elôsegítése olyan fontos társadalmi cél,

ami miatt a Javaslat a privatizáció gyorsítására irányuló általános

törekvéseknek ellentmondva is kiemelten garanciákat ad a munkavállalók,

illetôleg a munkavállalókat képviselô érdekképviseletek számára.

E garanciák körébe tartozik, hogy az értékesítés fázisai során nyilvánított

vélemény érvényesülésének ellenôrzésére, illetôleg a befektetô által vállalt

követelmények teljesítésének figyelemmel kísérésére a Javaslat a vagyont

értékesítôk számára kötelezôvé teszi, hogy tegyék hozzáférhetôvé, adják át az

értékesítés, illetôleg a vagyonkezelési szerzôdés azon elôírásait, amelyek a

munkavállalókkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel összefüggnek az

elôzôekben már említett körben.

32-33. §-okhoz

A Javaslat az ajánlatok értékelése körében is igyekszik azt a kelet-európai

országok között egyedülálló magyar gyakorlatot fenntartani, illetve erôsíteni,

ami a versenyeztetésre, a valóságos piaci viszonyok kiépítését elôsegítô

tranzakciós elvere, az adásvételre épít. Ennek egyik legfontosabb alapját, a

valós értéket képviselô készpénzes értékesítés elônyben részesítése jelenti,

ami a magyar gazdaság egyensúlyának helyreállítása szempontjából sem

lebecsülhetô tényezô. Ennek megfelelôen a Javaslat tartalmazza, hogy a

beérkezett ajánlatok között az elbíráláskor elônyben kell részesíteni azon

ajánlatokat, amelyek az értékesíteni kívánt vagyont azonnali készpénz

megfizetése alapján kívánják megszerezni. Ennek megfelelôen a nem készpénz

fizetésre irányuló ajánlatokat csak akkor lehet elbírálni, ha az ÁPV Rt. által

megállapított limitárat elérô, vagy meghaladó, a teljes ellenértéknek a

szerzôdés megkötésétôl számított 60 napon belüli készpénzben történô

kifizetésre irányuló, és a pályázati feltételeknek is megfelelô érvényes

ajánlat nem érkezett. A Javaslat csak azokat az ajánlatokat tekinti készpénzes

ajánlatnak, amelyekben a befektetô a szerzôdéskötéstôl számított 60 napon

belül kötelezi magát arra, hogy készpénzben fizet. A Javaslat ezáltal arra

kötelezi az értékesítôket, hogy a készpénzfizetésre irányuló ajánlat hiányában

kezdjenek hozzá a Javaslat IV. fejezetében meghatározott kedvezményes

technikák alkalmazásával készült pályázatok értékeléséhez.

Az ajánlatok értékelése körében megismétli a Javaslat azt az általános

értékesítési alapelvet, hogy a vagyonra érkezett több ajánlat esetében az

árajánlatokat a választott privatizációs technika, fizetési mód alapján

várható elbíráláskori reális piaci értékek alapján kell összevetni. Ennek

megfelelôen a késôbbi idôpontban történô fizetésekre (lásd részletfizetés),

avagy kedvezményes hitel alkalmazására (lásd E-hitel), illetve kárpótlási jegy

felhasználására alapított ajánlatokat egymással, illetôleg limitárat el nem

érô készpénzes ajánlattal úgy kell összehasonlítani, hogy a különbözô

ajánlatoknak a diszkontált jelenértékét kell megállapítani, és ennek az

értéknek az alapul vételével kell az ajánlatok közötti rangsort felállítani.

Különös jelentôséget tulajdonít a Javaslat a munkahelyek megôrzésének,

illetôleg a vállalatok jövôbeli m¾ködôképessége megalapozásának. Erre

tekintettel lehetôvé teszi azt is, hogy ne csupán az ajánlatokban foglalt ár

legyen az irányadó, hanem az e körben vállalt és szankcionálható

kötelezettségekre tekintettel el lehessen térni az árajánlatok alapján

kialakult sorrendtôl. A vagyonértékesítô a kedvezôbb árajánlattal szemben

amennyiben a pályázati kiírás ezt elôre számára lehetôvé teszi elônyben

részesítheti a kötelezettségvállalásokat, amennyiben azok a reorganizáció, a

tôkeemelés, a technikai fejlesztés, a szerkezetváltás, a munkavállalók

foglalkoztatása, jövedelme, szociális ellátása, továbbá kiemelten a környezeti

károk és terhelések enyhítése körében fogalmazódik meg. A Javaslat azonban az

ilyen elônyben részesítést kizárólag akkor engedi meg, ha a pályázó a

megkötendô adásvételi szerzôdésben e kötelezettségvállalások teljesítéséhez

olyan szerzôdést biztosító mellékkötelezettségeket is vállal, vagy más reális

biztosítékokat ajánl fel (például bankgarancia, vagy befizetés a Szolidaritási

Alapba), amelynek révén e kötelezettségvállalások teljesítése

kikényszeríthetô, és megfelelô biztosítékokkal adott esetben ezek elmaradása

ellensúlyozható. A Javaslat az ilyen kötelezettségvállalásokra tekintettel

történt elônyben részesítést és ennek indokait az értékesítés lebonyolításához

és annak során hozott döntések dokumentálásához elôírt emlékeztetô (34. §)

kötelezô tartalmává teszi.

A Javaslat felhasználja és megismétli a korábbi szabályozásnak sokszor

vitatott azon értékelési követelményét, amely egyenérték¾ feltételek vállalása

esetében elônyben részesítést írt elô az érintett gazdasági társaság dolgozói

MRP-programjában résztvevôi, illetôleg a gazdasági társaság dolgozója, mint

egyéni vállalkozója részére a külsô pályázókkal szemben. Ezt a korábban

meglehetôsen nehezen alkalmazható követelményt azzal egészíti ki, hogy csak

abban az esetben van mód az egyenérték¾ feltételek vállalása esetében elônyben

részesíteni a belsô, alapvetôen munkavállalói körbôl kikerülô pályázókat, ha

kötelezik magukat a reorganizáció, tôkeemelés, szerkezetváltás, munkavállalók

foglalkoztatása, környezeti károk és terhelések enyhítése körében

szolgáltatások teljesítésére, és e tekintetben biztosítékokkal alátámasztott

illetve szankcionálható a kötelezettségvállalásuk.

A Javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan elôírja a pályázat eredményének,

az értékelésnek az indoklással együtt történô közzétételét, zárt pályázat

esetében a pályázóknak való közvetlen megküldését is azon a módon, ahogyan a

pályázat meghirdetésére is (országos napilapok, valamint az ÁPV Rt.

tájékoztatója) sor került.

A Javaslat megfogalmazza azt a rendkívül fontos garanciális követelményt, ami

ugyan következik az általános jogelvekbôl, de amelynek érvényesítését,

érvényesülését az eddigi gyakorlat során a privatizációs szervezetek többször

szerzôdésben kizárták. E garanciális szabályok szerint az ÁPV Rt. a

szerzôdésszegésért való felelôsségét a vagyon értékesítésekor, pályázaton

kialakult vételár esetében nem zárhatja ki, kivéve akkor, ha ezt a pályázaton

elôre meghirdették és összhangban áll a Ptk. 312. § (2) bekezdésével is. A

felelôsség kizárása tehát csak a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdésére alapulhat,

arra tekintettel ugyanis, hogy az adásvételi szerzôdésben megállapított ár

vagy más szerzôdésben foglalt ellenszolgáltatás a szerzôdésszegésért való

felelôsség kizárását ellensúlyozza. A pályázati kiírásból ki kell derülnie,

hogy az ÁPV Rt. a szerzôdésszegésért való felelôsséget ki kívánja zárni,

kifejezetten utalni kell tehát arra a pályázati kiírásban, hogy az árat, vagy

más ellenszolgáltatást nyújt kellô fedezetet a szerzôdésszegésért való

felelôsség kizárására, a másik fél ennek megfelelôen történô kielégítésére.

A Javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy az ÁPV Rt. által alkalmazott

versenyeztetési szabályzatot a Kormány hagyja jóvá, és azt a Magyar Közlönyben

is közzé kell tenni. Ennek megfelelôen megsz¾nik az a meglehetôsen vitatható

korábbi gyakorlat, hogy a privatizációs vagyonkezelô szervezetek tetszés

szerint módosíthattak versenyeztetési szabályzatot, és e versenyeztetési

szabályzatról a befektetô közönség csak egy sz¾k körben hozzáférhetô

tájékoztatóból, a vagyonkezelô szervezetek hírlevelébôl értesült.

34. §-hoz

A Javaslat a privatizációs döntések átláthatóságát és ellenôrizhetôségét

újszer¾, a nemzetközi gyakorlatban jól bevált intézménnyel igyekszik segíteni,

amikor bevezeti az emlékeztetô, a memorandum készítésének kötelezettségét. A

vagyon értékesítôje legyen az az ÁPV Rt., vagy az általa megbízott szakértô,

vagy vezetô tisztségviselô az értékesítési eljárás legfontosabb

mozzanatairól, magáról az értékesítést megalapozó döntésekrôl emlékeztetôt

készít, amely alapján bármilyen külsô, vagy belsô ellenôrzés során

megítélhetô, hogy a döntést hozó miért alkalmazott olyan eljárást, mint ami a

pályázatban kiírásra került, milyen indokok szóltak amellett, hogy

meghatározott pályázatokat befogadjon, másokat elutasítson, hogyan

biztosította a pályázó általi vállalásokat különféle, a Ptk.-ból ismert,

szerzôdést biztosító mellékkötelezettségek szankcionálható elôírásával, s

minden olyan lényeges kérdést, ami alapján az értékesítés során a döntéseket

meghozta.

Az emlékeztetô elôírása a döntést hozó teljes egyéni felelôsségének a

megalapozására is szolgál, hiszen az értékesítés valamennyi fázisában

meghozott részdöntéseket, illetôleg alkalmazott módszereket az emlékeztetôben

rögzítenie kell, s fel kell tüntetni azok alkalmazásának indokait. Különös

jelentôséget tulajdonít a Javaslat az emlékeztetôben a legkedvezôbb ajánlat

elfogadása indokainak, a vételár meghatározása szempontjainak, a kikötött

biztosítékok megfelelôségének, és a választott fizetési mód elfogadásának.

Ezek azok a lényeges kérdések, amelyek befolyásolhatják egyik vagy másik

befektetôi kör elônyben vagy hátrányban részesítését, ezek azok a kérdések,

ahol az esetleges összejátszások lehetôsége a leggyakrabban felmerül, ezért a

memorandumban történô rögzítés követelménye a nyomonkövethetôséget és a

felelôsséget biztosítva csökkentheti a korrupció, az összejátszás, vagy a

hozzá nem értésbôl fakadó elônytelen döntések meghozatalának veszélyét.

A memorandum bármikor utólag is biztosítja a döntések átláthatóságát és

ellenôrizhetôségét, azonban a Javaslat nem teszi a privatizációs szervezet

kötelezettségévé azt, hogy a memorandumot a pályázat meghirdetéséhez és annak

eredményének közléséhez hasonlóan nyilvánosságra is hozza. Ez a dokumentum

arra szolgál, hogy a jogos érdeküket igazolók, így az országgy¾lési

képviselôk, az államigazgatási szervek tisztségviselôi, az értékesítésben

közrem¾ködô pénzintézetek, az ôllami Számvevôszék, illetôleg más, esetleges

korrupciógyanús eseteket felderítôk, az állami közrem¾ködô szervek ebbôl

kielégítô mélység¾ információt kapjanak a döntési folyamatról. Természetesen

nincs akadálya annak sem, hogy a közvélemény, illetôleg a befektetôk

megnyugtatása céljából adott esetben az ÁPV Rt. az elkészült emlékeztetôt a

széles befektetô közönség elé tárja, nyilvánosságra hozza. Ennek kényszerérôl

a döntésekben érintettek üzleti és egyéb érdekeire és megfontolásaira

figyelemmel a Javaslat nem rendelkezik.

35. §-hoz

A Javaslat tételesen rögzíti mindazokat az eseteket, amikor az ÁPV Rt. a

rábízott, tehát saját tulajdonát képezô, vagy a hozzárendelt vagyont

ingyenesen meghatározott társadalmi célok megvalósítása érdekében átadhatja

más szervezeteknek. Ez a rendelkezés is annak a gyakorlatnak a védelmét

szolgálja, amin a magyar privatizáció egész története alapul, nevezetesen,

hogy mindig visszterhes módon, üzleti jelleggel, többnyire a versenyeztetés

módszerével került sor az állami vagyon elidegenítésére. Mivel mindig is

vitatható volt, hogy a visszterhesség mellôzésével történt vagyonátadások

mennyire általános társadalmi célok megvalósítását szolgálják. A Javaslat

igyekszik ezért az ilyen szükségesnek mutatkozó ingyenes vagyonátadások körét

tételesen szabályozni, és ezt a kört rendkívül sz¾kre szabja. Ennek

megfelelôen csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor ingyenes

vagyonátadásra elsôsorban akkor, ha az átadás törvény alapján történik

közalapítvány, köztestület, vagy más közcélú egyesület részére, amennyiben e

szervezetek közfeladatok ellátását átveszik, vagy költségvetési tehervállalást

kiváltanak vagy helyettesítenek az ingyenesen kapott vagyon fejében. Ezen a

módon a Javaslat útját állja annak az elmúlt években követett gyakorlatnak,

amikor a kormány nem nyilvános határozattal kötelezte a vagyonkezelô

szervezeteket ingyenes vagyonátadásra, mivel e vagyonátadást törvényi

megalapozáshoz közfeladat átvételéhez, vagy költségvetési tehervállalás

átvételéhez köti.

A Javaslat szerint emellett ingyenes vagyonátadásra az éves költségvetési

törvényben meghatározott esetekben kerülhet még sor, feltételezve, hogy az

éves költségvetési törvény tárgyalása során a Parlament, az Országgy¾lés képes

megállapítani azt, hogy az ingyenes vagyonátadás mennyiben tehermentesíti a

költségvetést a kötelezettségeinek folyamatos finanszírozása alól. Végül a

Javaslat lehetôvé teszi azt is, hogy magántulajdonosok is részesüljenek

pénzbeli térítés nélkül az állami vagyonból, de kizárólag abban az esetben, ha

megfelelô, a Ptk.-ban ismert szerzôdést biztosító mellékkötelezettségek, vagy

más kötelezettségvállalással alátámasztva vállalják a reorganizáció, a

tôkeemelés, a technikai fejlesztés, a szerkezetváltás és a munkavállalók

foglalkoztatása, szociális ellátása, illetôleg a környezeti károk és

terhelések enyhítése meglehetôsen költséges feladatait. A Javaslat a

magántulajdonosok részére történô ingyenes vagyonátadást a 32. § (3)

bekezdésben említett és elôbbiekben felsorolt esetekre korlátozza,

természetesen ez utóbbi esetekben még inkább szükséges a 34. §-ban elôírt

emlékeztetô készítése, és az emlékeztetôben az indokok, illetôleg a

biztosítékok, kötelezettségvállalás elmaradására rendelkezésre álló szankciók

részletes rögzítése.

36-37. §-okhoz

Az ÁPV Rt. nagy számban rendelkezik olyan társasági részesedésekkel, amelyek

nem érik el a döntéshozatal eredményes befolyásolásához szükséges mértéket. A

gazdasági társaságokról szóló törvény alapján azok a kisebbségi részesedések,

amelyek alatta maradnak a 25 százalék + 1 szavazatot jelentô tulajdoni

aránynak nem alkalmasak a társaság alapvetô ügyeibe való beleszólásra, hiszen

75 % birtokában pl. módosítani lehet az rt alapító okiratát, fel lehet emelni

vagy le lehet szállítani alaptôkéjét stb. Ezek a kisebbségi részesedések a

korábbi években lezajlott részleges privatizációk következményeképpen

halmozódtak fel az ÁPV Rt.-nél meglehetôsen nagy számban, ami kezelésük és

értékük megôrzése szempontjából szinte megoldhatatlan feladatot jelent.

Mindezekre tekintettel célszer¾, ha az ÁPV Rt. igyekszik ôket belátható idôn

belül értékesíteni, lehetôség szerint olyan módon, hogy az értük kapott ár a

korábbi privatizációkkal arányos legyen, illetôleg tükrözze az irányítás

teljessége szempontjából megszerzésük fontosságát.

A Javaslat ennek megfelelôen kötelezi az ÁPV Rt.-t, hogy a kisebbségi

részesedéseket értékesítse méghozzá olyan módon, hogy lehetôség szerint a

kisebbségi részesedésekbôl portfoliócsomagokat alakítson ki, s ezen csomagok

útján kísérelje meg a kisbefektetôk érdeklôdését kielégíteni. Amennyiben ilyen

csomagok kialakítására nem kerül sor, az ÁPV Rt. nem várakozhat tétlenül,

hanem a kisebbségi részesedéseket vagyonarányosan a társaság többi tagjainak,

illetôleg a társaságnak kell ebben a sorrendben vételre felajánlania.

Amennyiben ezen eljárások eredménytelenek maradnak, az ÁPV Rt. nyilvános

árverés útján köteles a kisebbségi részesedéseket értékesíteni.

A kisebbségi részesedések további kezelése a tôkepiac fejlôdését kell, hogy

szolgálja, amennyiben a kisebbségi részesedések képeznék a portfoliócsomagok

kialakításának legfôbb eszközét. Ezen a módon elégíthetô ki intézményi

befektetô érdeklôdését éppúgy, mint a kárpótoltak kárpótlási jegyének

összegy¾jtésére vállalkozó társaságokét. A kisebbségi részesedések együttes

értékesítése céljából az ÁPV Rt. maga is kezdeményezheti befektetési célú

részvénytársaság létrehozását azáltal, hogy e kisebbségi részesedéseket e

részvénytársaság rendelkezésére bocsátja nem pénzbeli hozzájárulásként. Fontos

garanciális szabály, hogy amennyiben ilyen befektetési célú részvénytársaság,

vagy portfoliócsomag kialakítását kezdeményezi az ÁPV Rt., egy-egy szóban

forgó társaságból legfeljebb kisebbségi részesedést ajánlhat fel, illetôleg

bocsáthat ezek rendelkezésére, azaz egyetlen esetben sem haladhatja meg a

társaság részesedése a 25 százalék + 1 szavazatot elérô nagyságot.

38. §-hoz

A Javaslat felhasználja az elmúlt idôszak egyik legsikeresebb privatizációs

eljárásának, az úgynevezett önprivatizációnak a tapasztalatait, s továbbra is

a decentralizáció eszközét alkalmazva igyekszik elôsegíteni, hogy a kisebb,

illetôleg közepes méret¾ társaságok zökkenômentesen, minél kevesebb

bürokratikus korlátozás mellett, de ellenôrzött módon jussanak

magántulajdonosok kezébe. Ezen értékesítési mód alkalmazásának legfôbb indoka

az, hogy az elmúlt négy évben teljes egészében, vagy többségében értékesített

840 társaság több mint kétharmadát, 570-et az ÁVÜ vállalati kezdeményezésre,

vagy aktív vállalati közrem¾ködéssel, így az önprivatizáció eszközeivel

értékesített. Az önprivatizáció és a vállalati kezdeményezés tapasztalatai

kedvezôek, hiszen a vállalatok vezetôi közvetlenül ismerték a szóba jöhetô

befektetôi kört, információk átadásával, a kapcsolatok felvételével

elôsegítették a vállalatok magántulajdonba kerülését. A privatizáció

decentralizálása mentesítheti a központi privatizációs apparátust a folyamatos

mindennapi lebonyolítás teendôivel, így munkájukat a nagyobb, jelentôsebb

vállatokra koncentrálva végezhetik, illetôleg a kisebb vállalatok esetében az

ellenôrzés révén tudják befolyásolni a privatizáció folyamatát, tudják azt a

jogszabályi keretek között tartva bonyolítani.

A Javaslat fenntartja a vállalati kezdeményezés meghatározó jelentôség¾

eszközeit, és tovább egyszer¾síti, decentralizálja a privatizáció

lebonyolítási módját akkor, amikor a kisebb méret¾ társaságok vezetô

testületei számára kötelezôvé teszi, hogy az ÁPV Rt. megbízásából, annak

nevében eljárva bonyolítsák le a törvényben megszabott eljárások

alkalmazásával, s erre a privatizációs módszerre vonatkozó keretszabályok

között az értékesítést. A Javaslat a decentralizált, bürokratikus eljárási

rendet nem alkalmazó privatizációs eljárást kizárólag azoknál a társaságoknál

engedi alkalmazni, amelyek 1993-ban legfeljebb 600 millió forint összeg¾ saját

tôkével, és teljes munkaidôben foglalkoztatott dolgozók létszáma alapján éves

átlagban legfeljebb 500 fôvel m¾ködtek. Ezek együttes feltételek az

egyszer¾sített privatizáció alkalmazásakor.

A Javaslat a privatizáció meggyorsítása érdekében felhatalmazza az ÁPV Rt.

Igazgatóságát, hogy azoknál a vállalatoknál is elrendelje az egyszer¾sített

privatizáció alkalmazását, amelyek nem tartoznak az elôbb említett kritériumok

által meghatározott vállalati körbe, de lehetôséget teremt arra is, hogy

amennyiben az egyszer¾sített privatizáció lebonyolítását bizonyos nehezítô

tényezôk akadályoznák, az ÁPV Rt. Igazgatósága a kritériumok által megjelölt

körbôl a meghirdetés elôtt kivonjon társaságokat. Ez utóbbi eset akkor

képzelhetô el elsôsorban, ha erôsen eladósodott társaság kerülne az

egyszer¾sített privatizáció eljárása keretében értékesítésre, ahol az ÁPV Rt.

fokozottabb közrem¾ködése kívánatos a hitelezôk védelme, illetôleg a bonyolult

értékesítési tárgyalások miatt.

A Javaslat az egyszer¾sített privatizációt nem engedi alkalmazni pénzintézet,

vagy biztosító esetében a pénzintézet, illetôleg a biztosító m¾ködésével

együttjáró fokozott kockázat, a befektetô közönség, a betétesek, a hitelezôk

és biztosítottak együttes védelme miatt.

39. §

Az egyszer¾sített privatizáció eljárási rendjét a Javaslat újszer¾en

szabályozza, amikor kötelezi az ÁPV Rt. Igazgatóságát arra, hogy az

egyszer¾sített privatizációra kijelölt társaságok jegyzékét a készpénzes

értékesítésre irányuló felhívással együtt egyszerre jegyzékben jelentesse meg

két országos napilapban és az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatójában. Az

egyszer¾sített privatizáció meghirdetésére legkésôbb 1995. június 30-ig

köteles az ÁPV Rt. Igazgatósága. A meghirdetés nem csupán az egyszer¾sített

privatizáció alkalmazására kötelezett társaságok jegyzékének megjelentését

foglalja magában, hanem arra is kötelezi a Javaslat az ÁPV Rt. Igazgatóságát,

hogy a meghirdetéssel egyidej¾leg rendelkezésre álljanak a 29. §-ban megjelölt

adatok, azaz elkészüljön a pályázati eljáráshoz elôírt információ a befektetô

közönség tájékoztatására, és készen álljon az úgynevezett részletes

tájékoztató is.

A részletes tájékoztató elkészítése, ebben az üzleti adatok, a hitelesített

mérleg, a társaság kezelésében, tulajdonában, használatában lévô ingatlanokra

vonatkozó adatok naprakész beszerzése, mind olyan feladat, amelynek

megvalósítása várhatóan nem készülhet el a Javaslat törvényerôre emelkedéséig,

illetve a Javaslat alapján készült törvény hatálybalépéséig. Erre tekintettel

a Javaslat az egyszer¾sített privatizációra kötelezett társaságok jegyzékének

meghirdetését távolabbi idôpontra teszi annak érdekében, hogy a befektetôk

addigra valamennyi, a befektetés megfontolásához szükséges információval

képesek legyenek rendelkezni, megkereshessék emiatt az ÁPV Rt.-t.

A Javaslat az egyszer¾sített privatizáció lebonyolítására azt írja elô, hogy a

közzétételtôl számított 60 napon belül lehet készpénzes ajánlatot tenni az

egyszer¾sített privatizációra kötelezett társaságokra, aminek el kell érnie a

jegyzékben megjelölt limitárat. Abban az esetben, ha a közzétételt követô 60

napon belül készpénzes ajánlat érkezik a jegyzékben meghatározott limitáron

vagy a felett az ÁPV Rt.-hez. Az ÁPV Rt. köteles az ajánlatot elbírálni, s

amennyiben az ajánlat érvényes, és a szükséges kellékekkel, biztosítékokkal az

ajánlattevô rendelkezik, az adásvételi szerzôdést is megkötni az

ajánlattevôvel. Amennyiben a jegyzék meghirdetésétôl számított 60 napon belül

nem érkezik készpénzes ajánlat a jegyzékben szereplô társaságra, vagy az

ajánlat nem éri el a limitárat, vagy a beérkezett ajánlat bármilyen ok miatt

nem érvényes, vagy az elbírálás során kiderül, hogy a készpénzes ajánlatot az

ÁPV Rt. nem fogadhatja el, az ÁPV Rt. köteles a készpénzes értékesítés

meghiúsulásának tényérôl az egyszer¾sített privatizációs eljárás megindítása

érdekében a jegyzékben szereplô társaságot értesíteni.

A Javaslat azt írja elô, hogy a készpénzes ajánlatokat a Javaslatban

meghatározott határidô leteltétôl számított 30 napon belül köteles elbírálni

az ÁPV Rt. Ennek figyelembevételével a készpénzes ajánlat hiányában, vagy

érvénytelen készpénzes ajánlat esetében a jegyzékben szereplô társaságoknál az

egyszer¾sített privatizáció a jegyzék meghirdetésétôl számított 61., vagy 91.

napon indítható meg.

40. §-hoz

A Javaslat az egyszer¾sített privatizáció lebonyolítását az erre kijelölt

részvénytársaságok igazgatóságára, illetôleg a kft-k ügyvezetôjére bízza. A

vezetô tisztségviselôk tehát azok, akik kötelesek, illetôleg jogosultak az

értékesítésre vonatkozó általános keretrendelkezéseknek megfelelôen

lebonyolítani a privatizációt, s kötelesek az abban elôírt határidôknek,

egyeztetési kötelezettségeknek, memorandum készítésének eleget tenni.

A Javaslat lehetôséget ad arra, hogy a privatizáció elôsegítésére a társaság a

saját költségén szakértô közrem¾ködését is igénybe vegye. Ez utóbbira

vonatkozóan a tapasztalatok kedvezôek, azonban az egyszer¾sített privatizációt

alkalmazó kisebb méret¾ társaságoknál a törvényjavaslat abból indul ki, hogy

nem indokolt a szakértô kötelezô közrem¾ködése, mivel a társaságok mérete és

jelentôsége miatt általában nincsenek olyan speciális szakértôt igénylô

nehézségek, amelyek miatt akár a szerzôdés megalapozásakor, akár a pályázat

lebonyolításakor külsô közrem¾ködô is szükséges lenne. Ettôl azonban a

társaságot a Javaslat készítôi nem kívánják elzárni, ezért lehetôvé teszik

számára a szakértô közrem¾ködését is, de csak a társaság és nem az ÁPV Rt.

költségére. Ez utóbbi az egyik különbség az egyszer¾sített privatizáció és a

szakértôi privatizáció között.

A Javaslat az összeférhetetlen helyzetek elkerülése érdekében arra kötelezi az

egyszer¾sített privatizáció lebonyolítására köteles, illetôleg jogosult

társasági vezetô tisztségviselôket, hogy amennyiben azt állapítják meg, hogy a

társaság munkavállalói, illetôleg vezetô tisztségviselôi, vagy az ezek

többségi tulajdonában álló társaság kívánja az egyszer¾sített privatizációra

kijelölt társaság több mint 50 százalékát megvásárolni, akkor köteles

felfüggeszteni az egyszer¾sített privatizációs eljárást, e tényt bejelenteni

az ÁPV Rt.-hez, s bevárni az ÁPV Rt.-nek a privatizáció lebonyolítására

vonatkozó további döntését. A Javaslat ezzel kívánja útját állni annak, hogy

az egyszer¾sített privatizáció eljárását felhasználva olyan összeférhetetlen

helyzet jöjjön létre, amikor az eladó és a vevô ugyanazon személyek

összessége, és az összeférhetetlen helyzet az állami vagyon sérelmét jelenti.

41-42. §-okhoz

A Javaslat az egyszer¾sített privatizáció átláthatóságának és kézben

tarthatóságának érdekében elôírja a lebonyolításban közrem¾ködô vezetô

tisztségviselôk, tehát igazgatóság, illetôleg ügyvezetô számára, hogy az

elôzetes döntést kötelesek bejelenteni az ÁPV Rt.-nek. Az elôzetes döntés a