Kérdés(!)
Ki töri le a professzori megalománia szarvát?
Dr. Fodor Gábor
miniszter úrnak
Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium
Tisztelt Miniszter Úr!
Jó érzékkel vette észre már a pályakezdõ Ady Endre, hogy az agyondicsért
egyetemi-fõiskolai autonómia se csupa öröm és boldogság, és hírül se az a
kifogástalan találmány, aminek az autonómiák szûklátókörû fanatikusai
hirdetik. Korántsem csak kiválóságai vannak, de csapnivaló személyiségei is, a
költõ szavaival: "Hóhérszívû, magukkal eltelt emberek ...(akik)...
Mindenhatóságuk érzetében elszörnyûlködve gondolnak arra, hogy az ifjú
embereknek is van ambíciójuk. Borzasztó! Talán némelyik arra is gondol, hogy
egyetemi tanár lesz! Majd ha fagy! Száz közül tíznek...megkegyelmeznek, a
többi - okuljon!"
Ma talán ritkább, kevésbé gyakori az ilyen fajta, de hogy teljesen kihalt
volna és nyugodtan mondhatnánk, hogy béke fáradt poraira, attól még
meglehetõsen távol vagyunk, legalábbis a hozzám érkezõ panaszok tanusága
szerint. Tényként szögezhetjük le továbbá, hogy az ilyenektõl korántsem csak a
hallgatóság szenved, de a beosztottak, az asszisztencia is, és így mint
kontraszelekciós tényezõ mérgezik az egyetemek és a fõiskolák légkörét.
Mindezért társadalmi veszélyességük se lebecsülhetõ. Kérdezem tehát, ki töri
le a professzori arrogancia és megalománia szarvát?
Budapesten, 1994. november 14-én
Dr. Kávássy Sándor
FKGP