ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Tárgy: Interpelláció a közlekedési, hírközlési és vízügyi
miniszter úrhoz a nagymarosi gát bontásával kapcsolatosan
HELYBEN
Tisztelt Miniszer Úr!
Az azonnali kérdések tárgyában már foglalkztam a nagymarosi gát bontásával. A
kérdésemre kapott választ nem tartottam kieléítõnek, ezért levélben fordultam
Önhöz, mint a Komány munkamegosztása szerint a témáért felelõs miniszterhez,
hogy a Bõs-Nagymarosi Vízlépcsõ-rendszerrel kapcsolatban a Kormány által
irányított intézkedési program végsõ célkitûzésében politikailag és
gazdaságilag megfelel-e a magyar érdekeknek.
Az Ön parlamenti válasza alapján továbbra sem tudom azt belátni, hogy a magyar
fél helyesen cselekszik amikor a körgát bontásához kezd. Ön ugyan hivatkozik
az Országgyûlés 1991., 1992. és 1993. határozataira, de arról megfeledkezett,
hogy ezek a határozatok nem tudtak érvényt szerezni a bennük foglalt
elképzeléseknek és végül megszületett a Hágai Bírósági alávetési nyilatkozat.
Ez a nyilatkozat a fenti határozatokkal szembern elismeri, hogy a szerzõdés
még hatályban van, hiszen de facto a felmondás jogosságának kimondását a
nemzetközi bíróságtól kéri. Az Országgyûlés az alávetési nyilatkozat
megszavazásával az Ön által említett határozatok érvényességét de jure is, a
bírósági határozat kihirdetéséig felfüggesztette, hiszen addig semmit sem tud
tenni a határozatokban foglaltak érvényesítéséért.
Az elõbbiekbõl kiindulva nem tartom jogilag elõnyös lépésnek, ha a magyar fél
az általa ugyan megszûntnek tekintett, de bírói határozattal még nem
hatálytalanított szerzõdés szerint a közös tulajdont képviselõ létesítményt
egyoldalún elbontja. A bontásnak ugyanis nincs indoka, hiszen a katasztrófa-
állapot sem az Országgyûlés, sem a Kormány nem hirdette ki erre a területre.
Egy ilyen lépés metétele nemzetközileg inkább tûnik a birtokon belüliség
jogával való visszaélésnek, mint a megegyezésre való törekvésnek.
Ugyancsak veszélesnek tartom a körgát megbontását azon okból is, hogy
szerzõdésben foglaltak szerint a Bõs-Nagymaros közötti hajózóútnak a
Dunabizottság által javasolt paramétereit a Nagymarosi Vízlépcsõ megléte
biztosítja. A szerzõdéssel kapcsolatos magyar kereet elutasítása esetén
fennáll az a tényálás, hogy a Nagymarosi Vízlépcsõt meg kell építenünk.
A jövõben várható, hogy szlovák fél az Ön által emlegetett határozatokra
hivatkozva és az ebben szereplõ, a magyar indokokból kiindulva, elutasítja
ezen szakasz hajózóútjának kotrással való fenntartását. A kotrás ugyanis a
Duna medrének süllyedését és ezzel a szlovák területre esõ Kisalföld
vízháztartásának károsodását okozza, a magyar fél által a Szigetközben jelzett
ökológiai problémákhoz hasonlóan. Így a Duna hajózhatatlanságáért a magyar
félre hárul majd a felelõsség.
Igen súlyosnak tartom azt a gazdaságossági érzéketlenséget, amelynek
allenkezõjére a Kormány sokszor hivatkozik. A mai napig ugyanis nem ismerek a
Vízlépcsõrendszerre vontakozó, minden részletre kiterjedõ (környezetvédelem,
hajóság, vízgazdálkodás, árvízvédelem és energiatermelés) költség-haszon
elemzést, mint amilyet a Kormány az Expo leállítására készített.
Az Állami számvevõszék jelentése alapján 1990. évi áron a területen 35
milliárd Ft-nak megfelelõ érték keletkezett és a mû elérte az 55-60 %-os
készültséget. A mû befejezése esetén a mû méretezésének 50 éve alatt 90
milliárd kWh villamosenergiát állíthatott volna elõ, amely 20 millió tonna
olajnak, azaz mintegy 100 milliárd Ft beruházási értéknek felel meg.
Véleményem szerint, az ország teherbíró képességét figyelembe véve, ha másképp
nem, de az eddig elvégzett munka és a Duna energiakészletének bizonyos idõre
való koncesszióba adásával, állami pénzek bevonása nélkül, rombolás helyett,
hasznosíthatónak tartom a területen felhalmozott, a mostani kormányprogram
szerint feleslegesnek tûnõ társadalmi munkást. Az akut kérdés megoldása
nemcsak gazdasági, hanem nemzetközi tekintetbenpolitikailag is elõnyös lenne a
Magyar Köztársaság számára.
Súlyosnak tartom a távlati elképzelések hiányát. Különös tekintettel a 15-20
év múlva jelentkezõ öntözõvíz igény s ahhoz kapcsolódó tározók tekintetében,
amely hasznossága az elõzõleg említett 100 milliárd Ft-nál is nagyobb.
Jónak tartok egy olyan programot, amely 2-3 évre felfüggesztené a gát
bontását, s ezen idõre tervezett bontási keretet áttenné más költségvetési
helyre (rehabilitációs hitel) ebbel az elmaradt környzeti infrastruktúrát
pótolná, s a hitel visszafizetésébõl keletkezõ alapból végezné el a bontást,
ha az aktuális.
Megjegyzem: ha az idõközben történõ víz rombolása - elvinné a gátat - csak a
bontás nagyságát csökkentené.
Tekintettel a témakör idõszerûségére,
1. Kérem a miniszter urat, hogy mutassa be a Bõs-Nagymarosi
Vízlépcsõrendszerrel vontakozó költség-, haszonelemést, és mondja el, hogy
ebben az anyagban hogyan vették figyelembe a mûben termelhetõ villamos energia
értékét?
2. A szakmai és társadalmi kötök bevonásával tervez-e a Kormány Bizottságot
létrehozni a megnyugtató döntéshozatal érdekében.
3. A szüneteltetés idõszakáig, amíg kialakul Magyarország és a térség számára
megnyugtató döntés, addig a bontásra szánt összef folyósítását hajlandó-e a
Kormány - hitel formájában - a térség felújítására fordítani.
Köszönöm a szót.
Tisztelettel:
Izsó Mihály
FKGP
országgyûlési képviselõ
Budapest, 1994. novemer 17.