ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

I/314..

Tárgy: Interpelláció a közlekedési, hírközlési és vízügyi

miniszter úrhoz a nagymarosi gát bontásával kapcsolatosan

HELYBEN

Tisztelt Miniszer Úr!

Az azonnali kérdések tárgyában már foglalkztam a nagymarosi gát bontásával. A

kérdésemre kapott választ nem tartottam kieléítõnek, ezért levélben fordultam

Önhöz, mint a Komány munkamegosztása szerint a témáért felelõs miniszterhez,

hogy a Bõs-Nagymarosi Vízlépcsõ-rendszerrel kapcsolatban a Kormány által

irányított intézkedési program végsõ célkitûzésében politikailag és

gazdaságilag megfelel-e a magyar érdekeknek.

Az Ön parlamenti válasza alapján továbbra sem tudom azt belátni, hogy a magyar

fél helyesen cselekszik amikor a körgát bontásához kezd. Ön ugyan hivatkozik

az Országgyûlés 1991., 1992. és 1993. határozataira, de arról megfeledkezett,

hogy ezek a határozatok nem tudtak érvényt szerezni a bennük foglalt

elképzeléseknek és végül megszületett a Hágai Bírósági alávetési nyilatkozat.

Ez a nyilatkozat a fenti határozatokkal szembern elismeri, hogy a szerzõdés

még hatályban van, hiszen de facto a felmondás jogosságának kimondását a

nemzetközi bíróságtól kéri. Az Országgyûlés az alávetési nyilatkozat

megszavazásával az Ön által említett határozatok érvényességét de jure is, a

bírósági határozat kihirdetéséig felfüggesztette, hiszen addig semmit sem tud

tenni a határozatokban foglaltak érvényesítéséért.

Az elõbbiekbõl kiindulva nem tartom jogilag elõnyös lépésnek, ha a magyar fél

az általa ugyan megszûntnek tekintett, de bírói határozattal még nem

hatálytalanított szerzõdés szerint a közös tulajdont képviselõ létesítményt

egyoldalún elbontja. A bontásnak ugyanis nincs indoka, hiszen a katasztrófa-

állapot sem az Országgyûlés, sem a Kormány nem hirdette ki erre a területre.

Egy ilyen lépés metétele nemzetközileg inkább tûnik a birtokon belüliség

jogával való visszaélésnek, mint a megegyezésre való törekvésnek.

Ugyancsak veszélesnek tartom a körgát megbontását azon okból is, hogy

szerzõdésben foglaltak szerint a Bõs-Nagymaros közötti hajózóútnak a

Dunabizottság által javasolt paramétereit a Nagymarosi Vízlépcsõ megléte

biztosítja. A szerzõdéssel kapcsolatos magyar kereet elutasítása esetén

fennáll az a tényálás, hogy a Nagymarosi Vízlépcsõt meg kell építenünk.

A jövõben várható, hogy szlovák fél az Ön által emlegetett határozatokra

hivatkozva és az ebben szereplõ, a magyar indokokból kiindulva, elutasítja

ezen szakasz hajózóútjának kotrással való fenntartását. A kotrás ugyanis a

Duna medrének süllyedését és ezzel a szlovák területre esõ Kisalföld

vízháztartásának károsodását okozza, a magyar fél által a Szigetközben jelzett

ökológiai problémákhoz hasonlóan. Így a Duna hajózhatatlanságáért a magyar

félre hárul majd a felelõsség.

Igen súlyosnak tartom azt a gazdaságossági érzéketlenséget, amelynek

allenkezõjére a Kormány sokszor hivatkozik. A mai napig ugyanis nem ismerek a

Vízlépcsõrendszerre vontakozó, minden részletre kiterjedõ (környezetvédelem,

hajóság, vízgazdálkodás, árvízvédelem és energiatermelés) költség-haszon

elemzést, mint amilyet a Kormány az Expo leállítására készített.

Az Állami számvevõszék jelentése alapján 1990. évi áron a területen 35

milliárd Ft-nak megfelelõ érték keletkezett és a mû elérte az 55-60 %-os

készültséget. A mû befejezése esetén a mû méretezésének 50 éve alatt 90

milliárd kWh villamosenergiát állíthatott volna elõ, amely 20 millió tonna

olajnak, azaz mintegy 100 milliárd Ft beruházási értéknek felel meg.

Véleményem szerint, az ország teherbíró képességét figyelembe véve, ha másképp

nem, de az eddig elvégzett munka és a Duna energiakészletének bizonyos idõre

való koncesszióba adásával, állami pénzek bevonása nélkül, rombolás helyett,

hasznosíthatónak tartom a területen felhalmozott, a mostani kormányprogram

szerint feleslegesnek tûnõ társadalmi munkást. Az akut kérdés megoldása

nemcsak gazdasági, hanem nemzetközi tekintetbenpolitikailag is elõnyös lenne a

Magyar Köztársaság számára.

Súlyosnak tartom a távlati elképzelések hiányát. Különös tekintettel a 15-20

év múlva jelentkezõ öntözõvíz igény s ahhoz kapcsolódó tározók tekintetében,

amely hasznossága az elõzõleg említett 100 milliárd Ft-nál is nagyobb.

Jónak tartok egy olyan programot, amely 2-3 évre felfüggesztené a gát

bontását, s ezen idõre tervezett bontási keretet áttenné más költségvetési

helyre (rehabilitációs hitel) ebbel az elmaradt környzeti infrastruktúrát

pótolná, s a hitel visszafizetésébõl keletkezõ alapból végezné el a bontást,

ha az aktuális.

Megjegyzem: ha az idõközben történõ víz rombolása - elvinné a gátat - csak a

bontás nagyságát csökkentené.

Tekintettel a témakör idõszerûségére,

1. Kérem a miniszter urat, hogy mutassa be a Bõs-Nagymarosi

Vízlépcsõrendszerrel vontakozó költség-, haszonelemést, és mondja el, hogy

ebben az anyagban hogyan vették figyelembe a mûben termelhetõ villamos energia

értékét?

2. A szakmai és társadalmi kötök bevonásával tervez-e a Kormány Bizottságot

létrehozni a megnyugtató döntéshozatal érdekében.

3. A szüneteltetés idõszakáig, amíg kialakul Magyarország és a térség számára

megnyugtató döntés, addig a bontásra szánt összef folyósítását hajlandó-e a

Kormány - hitel formájában - a térség felújítására fordítani.

Köszönöm a szót.

Tisztelettel:

Izsó Mihály

FKGP

országgyûlési képviselõ

Budapest, 1994. novemer 17.

Eleje Honlap