ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. Gál Zoltán Úr
az Országgyülés Elnöke részére
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
Mi lesz az idõs ellátásra szoruló emberekkel akik kikerülnek a kórházakból
címmel a kórházi ágyak számának csökkentésével összefüggõ, a szociális okokból
egészségügyi intézményekben gondozott emberek további ellátásával kapcsolatos
kormányzati intézkedések tárgyában, interpellációt kívánok benyújtani Dr.
Kovács Pál népjóléti miniszter úrhoz, mint az egészségügyi és szociálpolitikai
ellátásokért felelõs miniszterhez.
Tisztelt Miniszter Úr!
Az elmúlt hetekben többször kapott nyilvánosságot - a kórházi ágyak számának
csökkentésével összefüggõ híradás és nyilatkozat.
Természetesen ismert a kormányprogram és az egészségügy rövid és hosszútávú
feladatait tartalmazó koncepció, amelyekben a kórházi kapacitások
felülvizsgálatára, átalakítására vonatkozó döntések meghozatala szerepel.
A TB. Önkormányzat is támogatja, hogy a kormányzat csökkentse a kórházi ágyak
számát. A TB szerint a kórházakban szükség van fegyelmezett gazdálkodásra,
mert különben a Szolnokihoz hasonló kórházi csõdök következnek be.
A Miniszter Úr kijelentése szerint rövidtávon 20 ezer kórházi ágyat kell
megszüntetni. Mint ahogy a november 5-i Kossuth Rádió Tizenhat óra címü
müsorában elhangzott - idézem miniszter urat: "Magyarországon van nagyjából
100 ezer kórházi ágy és ezeknek olyan 20-25%-án nem egészségügyi, hanem
szociális oktból fekszenek emberek. A kórházi struktúra átalakítása errõl
szól. Nem azt jelenti, hogy most a kórházi ágyakat szüntessük meg, hanem azt
jelenti, hogy a kórházi ágyakat alakítsuk át."
A Miniszter Úr ezen nyilatkozatát korrektnek és elfogadhatónak tartom. Az
interpelláció lehetõségével azért élek mégis, mert nem látom a konkrét
elképzelés megvalósítási tervét, az átalakítás finanszírozását, azt a
programot, amelynek segítségével kisebb érdeksérelem mellett lehet
megvalósítani a tervezett intézkedéseket.
Tisztelettel jelzem Miniszter Úrnak és bizonyára tudja is, hogy már az elmúlt
években is történtek "kórházi ágy" átalakítások. Ezek a lépések "önvédelmi
jellegüek voltak" az intézmények részérõl, de szinte megoldhatatlan feladatot
adtak a terület, régió szociális otthonainak, az érintett családoknak, és
finanszírozási gondot jelentett a települési önkormányzatoknak is.
Tehát nem "kórházi ágy átalakítás" történt, hanem megszüntetés, és félõ, hogy
a kormány programja során is ez a tendencia érvényesül. Ezzel az
önkormányzatokra hárul az intézményes ellátás finanszírozása, mivel a
normatívák eddig sem fedezték a szociális ellátásra fordított költségeket és
várhatóan 1995-ben sem emelkednek reálértékben a központi költségvetés
normatív támogatásai, hiába nõ esetleg 5%-kal a SZJA-önkormányzathoz
visszajuttatott része. nehéz szinte megoldhatatlan lesz a helyi igények
kielégítése.
Kórházi finanszírozási gond helyett önkormányzat intézményi finanszírozási
gond lép fel.
Kellõ kormányzati támogatottság nélkül a non-profit jellegü nem önkormányzati,
humán szolgáltatások sem tudnak gyökeret verni, a karitatív szervezetek az
idõsgondozás, házigondozás területén is lassult a fejlõdés.
Összefoglalva:
Hiányolom azt a konkrét "átalakítási" programot, amely megfelelõ garanciákkal,
ütemezéssel, finanszírozási tervvel képes a "kórházi ágy" megszüntetések
nyomán keletkezett helyzetet, a kornak megfelelõ módon az "Európa felé való
közeledés értékrendszere mentén kezelni".
Budapest, 1994. november 22.
Balsay István
FIDESZ