Az 1994. évi ........törvény
a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló
1991. évi LXIX. törvény
módosításáról
A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló, többször módosított
1991. évi LXIX. törvényt (a továbbiakban: Pit.) az Országgyûlés a következõk
szerint módosítja:
1.§
A Pit. a 26.§ után a következõ alcímmel és a 26/A.§-sal egészül ki:
"Az alaptõke leszállítása
26/A.§ (1) A pénzintézet alaptõkéjének leszállítása esetén, ha a
pénzintézet tõkemegfelelése az alaptõke leszállított értéke tekintetében is
eléri vagy meghaladja az e törvény 23.§ (1) bekezdésében elõírt súlyozott
eszközkockázati arányt, továbbá ha az alaptõke leszállítás folytán a
pénzintézet szavatoló tõkéje nem csökken, a vele szemben fennálló
követeléseket a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 312.§-a
szempontjából biztosítékkal ellátottnak kell tekinteni.
(2) A pénzintézet alaptõkéjének leszállítását kimondó közgyûlési
határozatot kétszer egymás után legalább tizenöt napos idõközökkel kell az
igazgatóságnak hivatalos lapban közzétenni. Az alaptõke leszállítás
közzétételének igazolását követõen a cégbíróság kérelemre bejegyzi a
cégjegyzékbe az alaptõke leszállítását."
2.§
A Pit. 28.§-ának (3) bekezdése a következõképpen módosul:
"(3) A pénzintézetnél behajthatatlan követelésnek minõsíthetõ a
bankkonszolidáció során megvalósított adóskonszolidáció keretében 1995. június
30-áig elengedett követelés."
3.§
(1) A Pit. 31.§-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(5) Az intézményvédelmi alap a létesítõ okiratában meghatározott
feladatai ellátása érdekében jogosult - a tagintézettel, illetve annak
tulajdonosaival kötött támogatási szerzõdés keretében - a tagintézet részére
a) kezességet vállalni,
b) tõkejuttatást adni, valamint
c) hitelt nyújtani."
(2) A Pit. 31.§-a az alábbi (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
"(6) A betétbiztosítási alapot felhasználó pénzintézetek a pénzeszközök
visszafizetéséig kamatként legalább a jegybanki alapkamatot kötelesek
téríteni.
(7) A kilépés az (5)-(6) bekezdés szerinti alappal szembeni
visszafizetési kötelezettséget nem érinti."
4.§
(1) Ez a törvény 1995. január 1-én lép hatályba, rendelkezéseit a
folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Országos Betétbiztosítási
Alap létrehozásáról és mûködésének részletes szabályairól szóló 1993. évi
XXIV. törvény 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A pénzintézetek által a volt Ingatlanbank Rt. lakossági forrásainak
biztosítása érdekében az 1991. évben a Magyar Nemzeti Bankhoz a betétvédelmi
alap megelõlegezési számlára átutalt pénzösszegeket az érintett pénzintézetek
díjfizetési kötelezettségének megállapítása során a 47. § (1) bekezdésében
meghatározott idõpontot követõ egy éven keresztül elõlegként be kell
számítani."
(3)E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a Pit.19.§-
ának (3) bekezdése, a 19. §. (5) bekezdésébõl a (3) bekezdésre történõ
utalás,valamint a 97.§-ának (4) bekezdése.
Általános indokolás
A pénzintézeti rendszer konszolidációjának továbbvitele szükségessé teszi,
hogy a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló többször
módosított 1991. évi LXIX. törvényt (a továbbiakban:Pit.) az Országgyûlés
módosítsa. A Pit. módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban:
Javaslat) a legfontosabb kérdéseket rendezi.
A Javaslat a következõ elemeket tartalmazza: a bankok alaptõkéje
leszállításának szabályozása a társasági törvénytõl eltérõ módon; az
adóskonszolidáció elhúzódására tekintettel a Pit. 28. §-ának (3) bekezdésében
a határidõ meghosszabbítása; az intézményvédelmi alapok számára a lehetõség
megteremtése, hogy tagjaiknak különféle -az eddiginél kedvezõbb- módokon
támogatást nyújtsanak; egy pénzintézeti vezetõkre vonatkozó szabály, valamint
az állam szavazati jogát a pénzintézetek közgyûlésén korlátozó rendelkezés
hatályon kívül helyezése; továbbá az Országos Betétbiztosítási Alap
létrehozásáról és mûködésének részletes szabályairól szóló törvényben a tagdíj
beszámítás lehetõségét szabályozó bekezdés módosítása.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat szerint lehetõség lesz arra, hogy a pénzintézetek alaptõkéjük
leszállítását a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény
elõírásaitól eltérõ módon hajtsák végre. A tõkestruktúra rendezése azért vált
szükségessé, mert az 1993-ban felszínre került veszteségek és az ennek nyomán
megvalósuló bankkonszolidáció eredményeként a konszolidált bankok
tõkeszerkezete torz képet mutat. Nagy összegû jegyzett tõkékhez hasonló
nagyságú negatív eredménytartalékok kapcsolódnak. Ez a tõkeszerkezet hosszú
távon nem tartható fenn, mert jogbizonytalanságot teremt. A magas jegyzett
tõke nem a valós képet mutatja, ezért a hitelezõkre nézve megtévesztõ lehet,
másrészt ellehetetleníti a tõkeemeléses privatizációt. A befektetõ ugyanis nem
juthatna a bank tényleges tõkéjében való részesedésnek megfelelõ tulajdoni
hányadhoz.
A pénzintézetekre a társasági törvényben leírt fedezetnyújtási eljárás nem
alkalmazható. A társasági törvény szerint tõkeleszállítás esetén a
hitelezõknek biztosítékot kell nyújtani, amit a szállítók védelme indokol. A
pénzintézetek esetében azonban a betéteseket nem lehet normál hitelezõknek
tekinteni, hiszen a pénzintézetek alaptevékenysége a betétgyûjtés vagyis a
hitelfelvétel. Pénzintézetek esetében arról van szó, hogy azért vonnak be
idegen forrásokat, hogy azokat továbbkölcsönözzék. Igy a pénzintézet
követelései jelentik a fedezetet a betétekre. Mindezek alapján nem szükséges,
de lehetetlen is, hogy a pénzintézet a betétesek számára a saját követelésein
kívül teljes fedezetet ajánljon fel. A megoldás annak törvényben történõ
rögzítése, hogy az olyan pénzintézetek esetében, ahol a súlyozott
eszközkockázati arány eléri a Pit.-ben elõírt mértéket, a pénzintézet
követeléseit kell fedezetnek tekinteni és nem kell alkalmazni a társasági
törvénynek a tõkeleszállítással kapcsolatos rendelkezéseit. A pénzintézetek
esetében az általános részvénytársaságoktól eltérõen ugyanis van egy olyan
nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított arányszám, a súlyozott
eszközkockázati arány, amely azt célozza, hogy a társaság tõkéje a hitelezési
tevékenységgel összhangban legyen, vagyis a megfelelõ kockázati fedezet
biztosítva legyen.
A Javaslatnak további fontos eleme, hogy az alaptõke leszállítás folytán a
pénzintézet szavatoló tõkéje nem csökkenhet, vagyis az alaptõke leszállítása
nem ad lehetõséget tõkekivonásra.
A Javaslat garanciális szempontból elõírja, hogy az alaptõke leszállítását
kimondó közgyûlési határozatot kétszer egymás után legalább tizenöt napos
idõközökkel az igazgatóságnak hivatalos lapban közzé kell tennie, hogy a
nyilvánosság értesülhessen a leszállítás tervérõl.
A 2. §-hoz
Az adóskonszolidáció elhúzódása miatt a Pit.-ben is határidõ módosítást kell
végrehajtani és meg kell engedni, hogy az adóskonszolidáció keretében 1995.
június 30-ig elengedett követelést a pénzintézetek behajthatatlannak
minõsítsék, ezáltal fenntartva érdekeltségüket az adóskonszolidáció
folytatására.
A 3. §-hoz
A pénzintézeti rendszer konszolidációja nem korlátozódik a részvénytársasági
formában mûködõ bankokra, hanem a takarékszövetkezetekre is kiterjed. Az állam
és a takarékszövetkezetek által létrehozott Országos Takarékszövetkezeti
Intézményvédelmi Alap létrejöttével olyan intézményvédelmi alap jött létre,
amelyre nincs értelme kimondani, hogy tagjainak csak jegybanki alapkamaton
nyújthat kölcsönt, mivel így a segítségnyújtás segítség jellege szûnne meg és
lehetetlenné válna a konszolidáció folytatása. Ugyanakkor a Javaslat a kérdés
általános jellegû rendezésére törekszik, ezért intézményvédelmi alapot említ,
nem nevesítve egyetlen szervezetet sem.
A Javaslat szerint az intézményvédelmi alapok a tagjaik részére kezességet
vállalhatnak, tõkét juttathatnak vagy hitelt nyújtsanak. A betétvédelmi alapok
szabályozása változatlan maradt.
A 4. §-hoz
A 4. § tartalmazza a hatályba lépés dátumát, ami 1995. január 1. Ez a dátum
azért fontos, mert a Pit. 28. § (3) bekezdése szerint 1994. december 31-éig
van lehetõség az adóskonszolidáció keretében elengedett követelés
behajthatatlannak minõsítésére, valamint a 97. § (4) bekezdés, amely az állam
szavazati jogát a pénzintézetek közgyûlésén korlátozza 1995. január 1-tõl lép
életbe.
A Javaslat a Pit.-en kívül más, a pénzintézeti rendszert közvetlenül érintõ
törvény módosítását is tartalmazza. Az Országos Betétbiztosítási Alap
létrehozásáról és mûködésének részletes szabályairól szóló 1993. évi XXIV.
törvény átmeneti rendelkezései között található 48. § (2) bekezdése lehetõvé
teszi, hogy azoknak a pénzintézeteknek, amelyek 1991-ben -tehát az Alap
létrejötte elõtt- a volt Ingatlanbank Rt. lakossági forrásainak biztosítása
érdekében befizetést teljesítettek, az átutalt pénzösszeget 1993. évi
tagdíjukba beszámítsák. Ez a rendelkezés eredetileg az 1993-as egész évi
tagdíjra vonatkozott volna, de a törvény elkészülésének és elfogadásának
csúszása miatt a törvény csak 1993. június 30-án lépett hatályba, így a
beszámítást is csak fél évre lehetett megtenni. A helyzet rendezése érdekében
indokoltnak látszik egy olyan módosítás elfogadása, amely a törvény hatályba
lépése utáni egy éven belül teszi lehetõvé a tagdíj beszámítást, helyreállítva
ezáltal az eredeti szándékot.
A Javaslat a Pit. két pontjának hatályon kívül helyezését is tartalmazza.
A Pit. 97. § (4) bekezdése szerint, ha az állam 1995. január 1. után
pénzintézetben 25 százalékot meghaladó tulajdoni részesedéssel bír, a
közgyûlésen akkor is csak a szavazati jogok 25 százalékával rendelkezik,
hacsak nem csõdhelyzetrõl vagy speciális feladatot ellátó pénzintézetrõl van
szó. E pont olyan gazdasági környezetben került megfogalmazásra, amikor a
pénzintézeti rendszer még nem küszködött a mostanihoz méretû válsággal és
feltételezhetõ volt, hogy a bankok átmeneti idõszak után jelentõsebb állami
szerepvállalás nélkül is megoldják problémáikat. Mivel azonban az állam a
bankkonszolidáció során jelentõs tulajdoni részesedést szerzett a magyar
pénzintézeti rendszerben, a szóban forgó elõírás alkalmazása azt
eredményezhetné, hogy az állami tulajdonos képviselõjét a költségvetés
jelentõs anyagi tehervállalása ellenére a közgyûlésen stratégiai, osztalékot
érintõ vagy személyi kérdésekben leszavaznák, esetleg nem tudná végrehajtatni
a bankok konszolidációs programjaiban foglaltakat. A hatályon kívül helyezés
nem a privatizációs szándék feladását jelenti, sõt éppen elõsegítheti azt,
hiszen sikeres privatizációról csak akkor lehet szó, ha a konszolidációs
folyamat eredményeként stabil helyzetû bankokat lehet majd felkínálni. Ennek
egyik feltétele a konszolidációs programok következetes végrehajtatása.
Amennyiben a 97.§ (4) bekezdést az Országgyûlés nem helyezné hatályon kívül,
akkor a nem állami kézben lévõ részvények súlya aránytalanul megnõne.
A Javaslat hatályon kívül helyezi a Pit. 19. §-ának (3) bekezdését, amely
kimondta, hogy pénzintézeti vezetõ és érdemi ügyintézõ csak további egy másik
vállalkozással lehet alkalmazotti vagy vezetõi viszonyban és ez is csak olyan
vállalkozás lehet, amelyben a pénzintézetnek öt százalékot meghaladó tulajdoni
hányada van. Ez az elõírás azt a veszélyt rejti magában, hogy a pénzintézetek
vezetésébe olyan vállalkozások vezetõi vagy alkalmazottai kerülnek, amelyek
abban érdekeltek, hogy a pénzintézet az õket alkalmazó vállalkozásnak nyújtson
hitelt. Ez az elõírás sok problémát okoz a pénzintézetek igazgatóságának
megválasztásánál, mert így sok, a gazdasági élet más területein sikeres
szakemberrõl le kell mondani.