ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. Gál Zoltán úrnak
a magyar Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
az Alkotmány 27. §. és a Házsszabály 91. §. I. bekezdése alapján Lakos László
földmûvelésügyi miniszter úrhoz az alábbi
i n t e r p e l l á c i ó t
intézem: Meddig lehet követelmi a meliorációs költségek megfizetését?
Szeretném megkérdezni a miniszter urat van-e Önnek, illetve a minisztériumnak
olyan szándéka, hogy rövid idõn belül eltörlik a meliorációs költségek
kötelezõ megfizettetését a kárpótlás útján földhöz jutottak esetében, akár
szövetkezet, vagy állami gazdaság legyen a követelõ. Ugyanis szomorú és
elgondolkodtató ami ma sok helyen a gyakorlatban van a fennálló jogszabállyal
kapcsolatban. Úgy hiszem sokan tudják azt, hogy amikor az állam e törvényt
életbe léptette, elég nagy támogatást nyújtott a mûvelet végrehajtásához. Azt
is nagyon jól tudjuk, hogy több helyen alig semmit, vagy nagyon keveset tettek
számos helyen pedig egyenesen szinte jóvátehetetlen hibát követtek el e
tevékenységgel. Azóta például sok helyen bármennyit imádkoznak és kérik Isten
segítségét, az elvezetett talajvizet közösen sem találják meg. De maradunk
ott, ahol valóban elvégezték és talán még jól is csinálták. Ha e mûvelet
valamit ért, akkor már rég kitermette a bekerülési költséget. Fõleg ha
figyelembe vesszük azt is, hogy a kárpótlásra kijelölt földek esetében,
melyrõl én most szólni kívánok 15-20 esetleg 30 éven keresztül egy fillér
bérleti díjat nem fizettek valódi tulajdonosoknak a földhasználók. Gondolom a
föld bérleti díjának ki nem fizetése bõven fedezte az esetleges bekerülõ
költségeket.
2
Vannak olyan szövetkezetek, melyek pár táblán elvégzett meliorációs
költségeiket ráterhelték az egész földterületükre. Több helyen az egész falu
lakossága állítja, hogy a táblába egy kapavágást, vagy egy ásónyomot nem
végeztek el, meliorációs címszó alatt, de fizetni mégis kell a kárpótoltaknak,
mert a pár éve esetleges távolról oda került elnök, vagy igazgató állítja,
hogy a munkát elvégezték és így nem ad igazolást.
A Földhivatal pedig természetesen neki hisz. Ugyanis jelenleg a törvény
szerint, amíg a szövetkezet, vagy állami gazdaság vezetése nem ad igazolást a
Földhivatal felé, hogy a kárpótolt kifizesse tartozását a szövetkezet felé
(milyen érdekes ugye, de inkább jóval szomorúbb, hogy még mindig õk, és megin
õk tartoznak) addig nincs tulajdonjog átírás. Sok helyen pedig valódi gondot
okoz ezen összeg elõteremtése is. A Földhivatal pedig küldi a felszólítást,
amennyiben 15 vagy 30 napon belül nem fizeti ki tartozását, továbbra is a
szövetkezetet jegyzik be használónak. Nesze neked demokrácia, magántulajdon
védelme.
Magyarul, valaki már másfél éve megvette a földjét kárpótlási jegyre, ki is
mérték neki, de a TSZ nem hajlandó kiadni a földet... Ugyanakkor az illetõ
kárpótlási jegyét, már több mint egy éve elköltötte, beruházta a gazdaság. A
kárpótlásra jogosultnak pedig se földje, se jegye. Az már csak hab jelképesen
a tortán, hogy több szövetkezet még ma sem fizette ki ezirányú tartozását, de
a kárpótolttól követeli.
A törvény végrehajtásában bizony, még nagyitóval sen lehet olyat felfedezni,
mely akár a magántulajdon, akár a kárpótolt érdekét a legkisebb mértékben is
védené.
Várom miniszter úr szíves és sürgõs intézkedését.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Berregi István
FKGP
országgyûlési képviselõ
Budapest, 1994. december 6.