MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/394.. számú
T Ö R V É N Y J A V A S L A T
a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról
Elõadó: Dr. Békesi László
pénzügyminiszter
Budapest, 1994. december hó
1994. évi .............törvény
a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról és kiegészítésérõl
1.
A számvitelrõl szóló többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 26. -ának (1)-(2) és (9) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
"(1) Saját tõkeként csak olyan tõkerészt szabad kimutatni, amelyet a
tulajdonos (az alapító) bocsátott a vállalkozó rendelkezésére, vagy
amelyet a tulajdonos (az alapító) a (4) bekezdésben foglaltakon
túlmenõen az adózott eredménybõl hagyott a vállalkozónál. A saját tõke
részeként kell kimutatni a 41/A. szerinti értékelésbõl származó
értékhelyesbítéssel azonos összegü értékelési tartalékot is.
(2) A saját tõke a jegyzett tõkébõl, a tõketartalékból, az
eredménytartalékból, az értékelési tartalékból, az elõzõ évek áthozott
veszteségébõl és a tárgyév mérleg szerinti eredményébõl tevõdik össze.
Negatív elõjelü saját tõke, a saját tõke hiánya csak akkor mutatható ki,
ha az alapítókat a halmozott hiány miatt befizetési kötelezettség nem
terheli. A tagok halmozott hiány miatti befizetési kötelezettségét az
eszközök között az eredménytartalékkal szemben kell állományba venni."
"(9) Az adózott eredmény kiegészítéséhez a meglévõ eredménytartalék csak akkor
vehetõ igénybe, ha azt e törvény, illetve más törvény szerint nem
kötötték le és az igénybevétel után a lekötött tõketartalékkal, a
lekötött eredménytartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal
csökkentett saját tõke összege meghaladja a jegyzett tõke összegét."
2.
(1) Az Szt. 27. -a (2) bekezdésnek elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) Céltartalék képezhetõ jogszabályban meghatározott garanciális
kötelezettségek, korengedményes nyugdíj, végkielégítés
fedezetére."
(2) Az Szt. 27. -ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(3) Biztosító intézetnél, az értékpapír-forgalmazóknál a 94. c)
pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet
szerint képezhetõ céltartalék.
(4) Pénzintézetnél a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti
tevékenységrõl szóló törvény, valamint a 94. c) pontjában
foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szerint
képezhetõ céltartalék."
(3) Az Szt. 27. -ának (5) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(5) Az adózás elõtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a
befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó
értékpapírok beszerzési árában elismert kamat összegében."
3.
Az Szt. 31. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendekezés lép:
"(2) Az eszközöket beszerzési, illetve elõállítási költségüknél magasabb
értékben - a 41/A. -ban foglaltak kivételével - nem szabad a mérlegbe
felvenni."
4.
Az Szt. 39. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A gazdasági társaságokban lévõ - tulajdoni részesedést jelentõ -
befektetésnél értékvesztést kell elszámolni, amennyiben a 34. (3)
bekezdésében foglalt feltételek valamelyike nem teljesül. Az
értékvesztés elszámolása során a befektetés könyv szerinti értékét a
gazdasági társaság saját tõkéjébõl a befektetés névértékével arányos
összegig szabad csökkenteni."
5.
Az Szt. a 41. -a után a következõ 41/A. -sal egészül ki:
"41/A.
(1) A 3. (1) bekezdése szerinti - kettõs könyvvitelt vezetõ - vállalkozó
jogosult a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetett módon
tartósan szolgáló vagyoni értékü jogokat, szellemi termékeket, tárgyi
eszközöket (a beruházások kivételével) és befektetett pénzügyi
eszközöket (az értékpapírok, a forintban adott kölcsönök és forintban
elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek kivételével) évenként, december
31-i fordulónappal piaci értékükön értékelni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a tartósan állami
tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérõl és hasznosításáról
szóló 1992. évi LIII., az idõlegesen állami tulajdonban lévõ vagyon
értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló 1992. évi LIV. és a
gazdasági társaságokról szóló, többször módosított 1988. évi VI. törvény
VIII. fejezete szerinti vagyonmérlegek készítésénél.
(3) Az évenkénti értékelés során az értékelésbe bevont egyedi eszközönként
meg kell állapítani:
a) az egyedi eszköz december 31-i fordulónappal meghatározott piaci
értékét;
b) az egyedi eszköznek e törvény szerint elszámolt értékcsökkenéssel,
értékvesztéssel csökkentett beszerzési értékét (könyv szerinti nettó
értékét);
c) az a)-b) pontok szerinti értékek különbözeteként az egyedi eszköz
értékhelyesbítését.
(4) Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke több, mint a
könyv szerinti nettó értéke, akkor a különbözetet a mérlegben az
eszközök között "Értékhelyesbítés"-ként, a saját tõkén belül "Értékelési
tartalék"-ként kell kimutatni.
(5) Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke kevesebb,
mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor az így mutatkozó különbözetet
a 38. (1) bekezdésében, illetve a 39. (3) bekezdésében foglaltak
figyelembe vételével kell rendezni.
(6) Az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként
elkülönítetten kell nyilvántartani.
(7) A (3) bekezdés szerint egyedi eszközönként megállapított
értékhelyesbítések tárgyévi és elõzõ évi összegeinek - leltárral
alátámasztott - különbsége
a) növeli az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés
meghaladja az elõzõ évit,
b) csökkenti az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi
értékhelyesbítés kevesebb az elõzõ évinél, legfeljebb az elõzõ évi
értékhelyesbítés összegéig.
A különbségnek azt a részét, amely abból adódik, hogy az egyedi
eszköz piaci értéke kevesebb, mint a könyv szerinti nettó értéke, az (5)
bekezdés szerint kell elszámolni.
(8) Az (1) bekezdés szerint értékelt egyedi eszköznek a könyvekbõl történõ
kivezetésekor a hozzákapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott
értékhelyesbítését is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
(9) A kiegészítõ mellékletben be kell mutatni az értékhelyesbítések nyitó
értékét, növekedését, csökkenését, záró értékét legalább vagyoni értékü
jogok; szellemi termékek; ingatlanok; továbbá müszaki berendezések,
gépek, jármüvek; valamint egyéb berendezések, felszerelések, jármüvek;
részesedések; a devizában adott kölcsönök; a devizában elhelyezett
hosszú lejáratú bankbetétek szerinti részletezésben. A kiegészítõ
mellékletben ismertetni kell a piaci értéken történõ értékelés
alkalmazott elveit és módszereit.
(10) Az egyedi eszközök évenkénti értékelésének helyességét, az
értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerüségét a
könyvvizsgálónak a kötelezõ könyvvizsgálat keretében ellenõriznie kell.
Amennyiben a könyvvizsgálat a 73. alapján nem kötelezõ, az (1)
bekezdés szerinti értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót
kell megbízni.
(11) Ha a konszolidálásba bevont vállalat éves beszámolója elkészítésekor élt
az (1) bekezdés szerinti értékelés lehetõségével, az összevont
(konszolidált) éves beszámoló készítésekor a (4) bekezdés szerint
megállapított, illetve a (7) bekezdés szerint módosított
"Értékhelyesbítés" és "Értékelési tartalék" összegét figyelmen kívül
kell hagynia.
(12) Az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésekor az anyavállalat
az összevont (konszolidált) mérlegben szereplõ - az (1) bekezdésben
meghatározott - eszközöket az összevont (konszolidált) éves beszámoló
mérlegfordulónapjával piaci értékükön értékelheti. Ez esetben a (3)
bekezdésben foglaltak szerinti értékeléssel meghatározott különbözetet
az összevont (konszolidált) mérlegben - a (4)-(9) bekezdésekben
foglaltak figyelembevételével - az eszközök között "Értékhelyesbítés"-
ként, a saját tõkén belül "Értékelési tartalék"-ként kell kimutatni az
anyavállalat és külsõ tagok (más tulajdonosok) részesedése bontásban."
6.
(1) Az Szt. a következõ 41/B. -sal egészül ki:
"41/B.
(1) A vállalkozó az éves beszámolóban, az egyszerüsített éves
beszámolóban az adatokat a 19. (2), illetve (3) bekezdésének
megfelelõen forintban, illetve a társasági szerzõdésben,
alapszabályban, alapító okiratban (a továbbiakban: társasági
szerzõdés) rögzített konvertibilis devizában köteles megadni.
(2) Amennyiben a vállalkozó engedélyt kap a pénzügyminisztertõl az
(1) bekezdés szerinti adatoknak forint helyett a társasági
szerzõdésben rögzített konvertibilis devizában történõ megadására,
illetve a társasági szerzõdésben rögzített konvertibilis deviza
helyett forintban történõ megadására, a forintról a devizára,
illetve a devizáról a forintra való áttéréskor a (3)-(5)
bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(3) A (2) bekezdés szerinti áttérésrõl szóló engedélyben
meghatározott áttérési idõponttal (mint mérlegfordulónappal) e
törvény elõírásainak megfelelõ éves beszámolót, egyszerüsített
éves beszámolót kell készíteni az áttérés elõtti pénznemben.
(4) A (3) bekezdés szerinti éves beszámolót, egyszerüsített éves
beszámolót a 71. elõírásainak megfelelõen az áttérést követõ 90
napon belül a cégbíróságon letétbe kell helyezni, a 72. szerint
közzé kell tenni.
(5) A (3) bekezdés szerinti - a jóváhagyásra jogosult testület
által elfogadott - éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló
mérlegében szereplõ adatokat a 41/C-41/D. szerint kell
devizáról forintra , illetve forintról devizára átszámítani. Az
átszámítás alapján, annak megfelelõen az áttérés napjára
vonatkozóan külön mérleget kell készíteni forintban, illetve a
társasági szerzõdésben rögzített konvertibilis devizában, majd
ezen - a könyvvizsgáló által hitelesített - külön mérleg alapján
kell a könyveket megnyitni."
(2) Az Szt. a következõ 41/C. -sal egészül ki:
"41/C.
(1) A forintban elkészített éves beszámoló, egyszerüsített éves
beszámoló mérlegének valamennyi tételét az áttérés napján
érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaárfolyam reciprok értékén kell - a (2)-(6) bekezdésben
foglaltak kivételével - a társasági szerzõdésben rögzített
devizára átszámítani.
(2) A társasági szerzõdésben rögzített devizanemben fennálló
követeléseket, továbbá valuta-, devizakészleteket, illetve
kötelezettségeket nyilvántartás szerinti valuta-,
devizaösszegükben kell az átszámításnál figyelembe venni.
(3) Amenyiben a társasági szerzõdésben rögzített devizanemben
fennálló követeléseknél, valuta-, devizakészleteknél a Ft/deviza
árfolyam nõtt, akkor ezen követelések,
illetve pénzeszközök forintban kimutatott értékének az áttérés
napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaárfolyam reciprok értékén számított valuta-, devizaértéke és
a társasági szerzõdésben rögzített devizában fennálló követelések,
valuta-, devizakészletek devizaértéke közötti különbözetet
átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe
venni.
(4) Amennyiben a társasági szerzõdésben rögzített devizanemben
fennálló kötelezettségeknél a Ft/deviza árfolyam csökkent, akkor
ezen kötelezettségek forintban kimutatott értékének az áttérés
napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaárfolyam reciprok értékén számított devizaértéke és a
társasági szerzõdésben rögzített devizában fennálló kötelezettség
devizaértéke közötti különbözetet átszámítási különbözetként kell
a (7) bekezdés szerint figyelembe venni.
(5) Amennyiben a társasági szerzõdésben rögzítettõl eltérõ
devizanemben fennálló követelések, pénzeszközök forintértékébõl az
áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett,
hivatalos deviza-árfolyam reciprok értékével számított - a
társasági szerzõdésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke
több, mint ezen követelések, illetve pénzeszközök valutáinak,
devizáinak a keresztárfolyamok alapján számított - a társasági
szerzõdésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke, akkor a
különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint
kell figyelembe venni.
(6) Amennyiben a társasági szerzõdésben rögzítettõl eltérõ
devizanemben fennálló kötelezettségek forintértékébõl az áttérés
napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaárfolyam reciprok értékével számított - a társasági
szerzõdésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke kevesebb,
mint ezen kötelezettségek devizáinak a kereszt-árfolyamok alapján
számított - a társasági szerzõdésben rögzített devizanem szerinti
- devizaértéke, akkor a különbözetet átszámítási különbözetként
kell a (7) bekezdés szerint figyelembe venni.
(7) A (3)-(6) bekezdések szerinti átszámítási különbözeteket össze
kell vonni és azzal
a) nyereség esetén a tõketartalékot kell növelni,
b) veszteség esetén az eredménytartalékot kell csökkenteni."
(3) Az Szt. a következõ 41/D. -sal egészül ki:
"41/D.
(1) Az áttérést megelõzõen a társasági szerzõdésben rögzített
devizanemben elkészített éves beszámoló, egyszerüsített éves
beszámoló mérlegének valamennyi tételét az áttérés napján
érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaárfolyamon kell - a (2)-(6) bekezdésben foglaltak
kivételével - forintra átszámítani.
(2) A forintban fennálló követeléseket, továbbá a forint-
pénzeszközöket, illetve a forintban fennálló kötelezettségeket
nyilvántartás szerinti forintösszegükben kell az átszámításnál
figyelembe venni.
(3) Amennyiben a forintban fennálló követeléseknél, illetve forint-
pénzeszközöknél a deviza/Ft árfolyam nõtt, akkor ezen követelések,
illetve pénzeszközök valutában, devizában kimutatott értékének az
áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett,
hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke és a forintban
fennálló követelések, illetve forintpénzeszközök nyilvántartás
szerinti forintösszege közötti különbözetet átszámítási
különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.
(4) Amennyiben a forintban fennálló kötelezettségeknél a deviza/Ft
árfolyam csökkent, akkor ezen kötelezettségek devizában kimutatott
értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által
közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke és
forintban fennálló kötelezettségek nyilvántartás szerinti
forintösszege közötti különbözetet átszámítási különbözetként kell
a (7) bekezdés szerint figyelembe venni.
(5) A társasági szerzõdésben - az áttérést megelõzõen - rögzítettõl
eltérõ devizanemben fennálló követeléseknél, pénzeszközöknél,
amennyiben a társasági szerzõdésben - az áttérést megelõzõen -
rögzített valutában, devizában kimutatott értékének az áttérés
napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaárfolyamon számított forintértéke magasabb, mint ezen
követelések, illetve pénzeszközök valutáinak, devizáinak a
devizamüveletek végzésére felhatalmazott pénzintézet által
meghirdetett, az áttérés napjára vonatkozó valuta-, devizavételi
árfolyamon számított forintértéke, a különbözetet átszámítási
különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.
(6) A társasági szerzõdésben - az áttérést megelõzõen - rögzítettõl
eltérõ devizanemben fennálló kötelezettségeknél, amennyiben a
társasági szerzõdésben rögzített devizában kimutatott értéknek az
áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett,
hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke alacsonyabb,
mint ezen kötelezettségek devizáinak a devizamüveletek
végzésére felhatalmazott pénzintézet által meghirdetett, az
áttérés napjára vonatkozó devizaeladási árfolyamon átszámított
forintértéke, a különbözetet átszámítási különbözetként a (7)
bekezdés szerint kell figyelembe venni.
(7) A (3)-(6) bekezdések szerinti átszámítási különbözeteket össze
kell vonni és azzal
a) nyereség esetén a tõketartalékot kell növelni,
b) veszteség esetén az eredménytartalékot kell
csökkenteni.
(8) Amennyiben a jegyzett tõke forintra átszámított összege eltér a
társasági szerzõdésben rögzített és a cég-nyilvántartásba
bejegyzett jegyzett tõke forintösszegétõl, a különbözetet a
tõketartalékkal szemben kell rendezni."
7.
Az Szt. 1. számú melléklete e törvény 1. számú melléklete szerint módosul.
8.
(1) A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: TA)
4. -ának (2) bekezdése kiegészül a következõ r) ponttal:
[(2) Az adózás elõtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:]
"r) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. -a (7) bekezdéseinek
b) pontja szerinti átszámítási különbözet összege,"
(2) A TA 4. -a (3) bekezdésének s) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
[(3) Az adózás elõtti eredményt az adóalap számításakor növeli:
"s) gazdasági társaság és szövetkezet átalakulása esetén a
jogutód(ok)nak, ha a jogelõd(ök)nél a vagyont összességében
felértékelik, a vagyonmérleg szerinti átértékelési
különbözet, továbbá a számviteli törvény 41/C. és 41/D. -a
(7) bekezdéseinek a) pontja szerinti átszámítási különbözet,
az 5. (9) bekezdésében meghatározottak szerint,"
(3) Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 23. -ának (3) bekezdése
kiegészül a következõ e) ponttal és a 23. (4) bekezdésének elsõ
mondata a következõk szerint módosul:
[(3) Az (1) bekezdésben, a 21. -ban, továbbá a 22. (1) és (4)
bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül
adóbevallást kell tennie, ha]
"e) a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény 41/B. -a
szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára,
illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával.
(4) A (3) bekezdésben említett határidõt - ha törvény másként nem
rendelkezik - a (3) bekezdés a) és b), továbbá e) pontja esetében
attól az idõponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban
elõírt zárómérleg, vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerüsített
éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít."
9.
(1) Ez a törvény a kihirdetést követõ harmincadik napon lép hatályba.
Rendelkezései az 1994. évi éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló
készítése során is alkalmazhatók.
(2) A törvény hatályba lépésével egyidejüleg az állami pénzügyekrõl szóló
1979. évi II. törvény 52-59. -a hatályát veszti.
1. számú melléklet
az 1994. évi ... törvényhez
Az Szt. 1. számú mellékletének A. Befektetett eszközök része helyébe a
következõ lép:
"A. Befektetett eszközök
I. Immateriális javak
1. Vagyoni értékü jogok
2. Üzleti vagy cégérték
3. Szellemi termékek
4. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke
5. Alapítás-átszervezés aktivált értéke
6. Immateriális javak értékhelyesbítése
II. Tárgyi eszközök
1. Ingatlanok
2. Müszaki berendezések, gépek, jármüvek
3. Egyéb berendezések, felszerelések, jármüvek
4. Beruházások
5. Beruházásra adott elõlegek
6. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése
III. Befektetett pénzügyi eszközök
1. Részesedések
2. Értékpapírok
3. Adott kölcsönök
4. Hosszú lejáratú bankbetétek
5. Befektetett pénzügyi eszközök érték-
helyesbítése"
Az Szt. 1. számú mellékletének D. része helyébe a következõ lép:
"D. Saját tõke
I. Jegyzett tõke
II. Tõketartalék
III. Eredménytartalék
IV. Értékelési tartalék
V. Elõzõ évek áthozott vesztesége
VI. Mérleg szerinti eredmény"
Az Szt. 1. számú mellékletének 1. pontja kiegészül a következõ f) és g)
ponttal:
"f) A vagyoni értékü jogok a) pont szerint, illetve a szellemi termékek c)
pont szerint meghatározott értéke nem tartalmazhatja az értékhelyesbítés
összegét.
g) Az immateriális javak értékhelyesbítéseként csak a vagyoni értékü jogok
és a szellemi termékek könyv szerinti értékét meghaladó összeg mutatható
ki a saját tõke részét jelentõ értékelési tartalékkal azonos összegben."
Az Szt. 1. számú mellékletének 2. pontja kiegészül a következõ d) és e)
ponttal:
"d) A tárgyi eszközök a)-c) pont szerint meghatározott értéke nem
tartalmazhatja az értékhelyesbítés összegét.
e) A tárgyi eszközök értékhelyesbítéseként csak a tárgyi eszközök könyv
szerinti értékét meghaladó összeg mutatható ki a saját tõke részét
jelentõ értékelési tartalékkal azonos összegben."
Az Szt. 1. számú mellékletének 5. pontja kiegészül a következõ d) és e)
ponttal:
"d) A befektetett pénzügyi eszközök a)-c) pont szerint meghatározott értéke
nem tartalmazhatja az értékhelyesbítés összegét.
e) A befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítéseként csak a befektetett
pénzügyi eszközök könyv szerinti értékét meghaladó összeg mutatható ki a
saját tõke részét jelentõ értékelési tartalékkal azonos összegben."
I n d o k o l á s
a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításához
A számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvényt az 1993. évi CVIII. törvény
1994. január 1-jei hatállyal módosította. Az 1993. évi éves beszámoló
készítése során szerzett tapasztalatok, elsõsorban a forint leértékelése miatt
jelentkezõ tõkehiány rendezése az infláció részbeni kezelésével, továbbá a már
bejegyzett társaságoknál a módosított társasági adótörvény alapján az
adókedvezményre való jogosultság engedélyezéséhez szükséges számvitel
feltételek biztosítása indokolják a számviteli törvény újabb módosítását
azzal, hogy rendelkezései az 1994. évi éves beszámoló készítése során is
alkalmazhatók. A számviteli törvény módosításához kapcsolódik a társasági
adótörvény és az adózás rendjérõl szóló törvény néhány elõírásának a
módosítása is.
I.
Az elmúlt 5-6 évben jelentõs számú ipari és szolgáltató beruházás valósult
meg, részben a meglévõ vállalkozásoknál, alapvetõen azonban az újonnan alakult
vállalkozásoknál (vegyes vállalatoknál). Különösen ez utóbbi körben
megvalósult beruházásokra jellemzõ az, hogy ezen beruházásokat jelentõs
mértékü devizahitellel finanszírozták.
Az elmúlt 5-6 évben a forint leértékelése miatt a devizaárfolyamok emelkedtek,
a dollárnál, a márkánál éves átlagban 15 %-kal, a jennél 27 %-kal.
A számviteli törvény szerint a külföldi pénzértékre szóló tartozást (jelen
esetben a devizahitelt) - ha a törlesztés a mérlegkészítés idõpontjáig nem
történt meg és a deviza eladási árfolyama emelkedett - a törvény 40. -ának
(4) bekezdése értelmében 1993. december 31-ig a Magyar Nemzeti Bank által
közzétett, 1994. január 1-jétõl a devizamüveletek végzésére felhatalmazott -
az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett, az év utolsó
napjára vonatkozó deviza eladási árfolyamon átszámított forintértéken kell a
mérlegbe felvenni, és az adott évben a kötelezettség felértékelésébõl eredõ
veszteséget a törvény 2. számú mellékletének 14. pontja szerint az egyéb
ráfordítások terhére el kell számolni.
A számviteli törvény alapelveibõl (elsõsorban a megbízható és valós összkép a
vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetrõl, a vállalkozás folytatásának elve, a
teljesség elve, az óvatosság elve) következett a törvényi szabályozás. Ez az
elõírás összhangban van a nemzetközi számviteli elõírásokkal is.
A beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek miatt elszámolásra kerülõ
árfolyamveszteség olyan nagy, amelyet a vállalkozások jelentõs része nehezen
tud kigazdálkodni, így a mérleg szerinti eredmény is veszteség. A veszteségek
halmozódása következtében pedig elõfordulhat már 1994-ben, hogy az adott
vállalkozás saját tõkéje negatív elõjelü lesz, mivel a veszteség meghaladja a
jegyzett tõke összegét.
gy reális veszélye van annak, hogy a saját tõke nélküli vállalkozás részére a
pénzintézet nem ad hitelt, az adott vállalkozás elveszti belföldi és külföldi
partnereit, nem lehet számítani tõkebevonásra. A saját tõke elvesztése
azzal is jár, hogy a vállalkozás nem felel meg a gazdasági társaságokról szóló
törvény követelményeinek, ezért vagy meg kell szüntetni, vagy a
tulajdonosoknak kell a hiányzó tõkét végleges pénzátadással, vagy a jegyzett
tõke emelésével (esetleg az emelést követõ leszállításával) pótolniuk.
A számviteli alapelvekbõl egyértelmüen következik, a valós vagyoni, pénzügyi,
jövedelmi helyzet bemutatása érdekében a már nyilvánvalóvá vált veszteséget ki
kell mutatni. Ugyanazon devizamennyiség visszafizetéséhez a forint
leértékelése miatt egyre több forintra van szükség. Ez igaz akkor is, ha a
visszafizetés csak késõbb történik meg. A törvényi szabályozásnak éppen itt
mutatkozik meg az elõre jelzõ szerepe, az árfolyamveszteség elszámolásával
megteremti a visszafizetés pénzügyi feltételeit akkor, ha az elszámolt
árfolyamveszteség néhány éven belül kigazdálkodható.
A saját tõkében az árfolyamveszteség miatt mutatkozó - feltételezhetõen
átmeneti - hiány az infláció részbeni kezelésével korrigálható úgy, hogy a
mérleg a valós veszteséget mutatja, a mérlegben a tartósan használt eszközök -
évenkénti értékeléssel - piaci értékükön szerepelnek, és a felértékelésbõl, a
reális, a piaci értékre hozásból adódó értékelési tartalék kompenzálja a
veszteség miatti vagyonvesztést. Ugyanakkor a szabályozás - a számviteli
alapelveknek megfelelõen - nem tesz különbséget vállalkozás és vállalkozás
között, független attól, hogy volt-e hitel (deviza- vagy forinthitel) vagy
sem.
A vállalkozás mérlegében megjelenõ információk, az értékhelyesbítés
eszközcsoportonként, az értékelési
tartalék, alkalmas arra, hogy a vállalkozásban rejlõ tartalékok
számszerüsített formában is megjelenjenek. Természetesen ez az eredményt
jelentõ tartalék csak az adott eszköz értékesítésekor realizálódik.
Az infláció részbeni kezelésére, a tartósan használt eszközök évenkénti
értékelésére vonatkozó elõírásokat tartalmazza a törvényt módosító javaslat
azzal, hogy
- alkalmazása nem kötelezõ, de ha alkalmazzák az értékelést
könyvvizsgálóval kell hitelesíteni,
- az értékelés a befektetett eszközök jelentõs részére kiterjedhet,
- az értékelésbõl adódó értékhelyesbítést (amely csak értéknövelõ
lehet) az eszközök között elkülönítetten kell kimutatni, eszközönként
kell nyilvántartani,
- az értékelésbõl adódó értékhelyesbítés után a költségek terhére
értékcsökkenési leírás nem számolható el.
Az infláció részbeni kezelésére tett javaslat az Európai Gazdasági Közösség
78/660. (4. számú) irányelve szerint megengedett módszert tartalmaz.
II.
A pénzügyminiszter a külföldiek magyarországi befektetésérõl szóló 1988. évi
XXIV. törvény 43.-ában kapott felhatalmazás alapján a vámszabadterületi
társaságokat megilletõ kedvezményeket engedélyezheti azoknak a társaságoknak,
amelyek a társasági adóról szóló, módosított 1991. évi LXXXVI. törvény 3.-
ának 20. pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek. Ezeket a kedvezményeket
a már müködõ, belföldön bejegyzett társaságok részére is lehet engedélyezni.
Ezen belföldön bejegyzett társaságok a számviteli törvény elõírásai alapján
nyilvántartásaikat forintban vezetik, éves beszámolójukat forintban készítik
el, míg a vámszabadterületi társaságokra, a kedvezmények igénybevételére
vonatkozó elõírások szerint nyilvántartásaikat devizában kell vezetni, éves
beszámolójukat devizában kell elkészíteni. Jelenleg azonban nem szabályozott
sem a módszere, sem a követelményrendszere annak, miként kell a forintban
vezetett nyilvántartásról (beszámolóról) a devizában vezetettre áttérni és
fordítva.
A törvényt módosító javaslat szerint, a pénzügyminiszteri engedélyben
meghatározott áttérési idõponttal a törvény elõírásainak megfelelõ éves
beszámolót, adóbevallást kell készíteni, meg kell állapítani az áttérés
idõpontjáig elért eredményt, társasági adót, le kell zárni az addig eltelt
idõszakot. Az így elkészített és jóváhagyott éves beszámoló mérlegében
szereplõ adatokat a törvénymódosításban elõírt módon át kell számítani. Az
átszámított adatok alapján (most már forint helyett devizában, illetve deviza
helyett forintban) az áttérés napjára külön mérleget kell készíteni és annak
alapján kell a könyveket megnyitni.
A törvényt módosító javaslat tartalmazza mind a forintról devizára, mind a
devizáról forintra történõ áttérés részletes szabályait.
Az átszámítási különbözetek eredményt érintõ tételek. Az áttérés idõpontjában
viszont nem készül eredménykimutatás. Ezért az összevont átszámítási
különbözetet csak a mérlegbe lehet beállítani, azzal, ha
- az nyereség; tõketartalékként (de a társasági adót 3 év alatt meg
kell utána fizetni),
- az veszteség; eredménytartalékot csökkentõ tételként (a társasági
adó alapját azzal csökkenteni lehet).
Részletes indokolás
Az 1. -hoz
A Javaslat szerint a saját tõke részeként kell kimutatni az
értékhelyesbítéssel azonos összegü értékelési tartalékot is. Ezt tartalmazza a
26. (1)-(2) bekezdésének módosítása. Ezzel egyidejüleg a 26. (9)
bekezdésének elõírását is pontosítani kell. Lekötött a tõketartalék, az
eredménytartalék akkor, ha annak felhasználást a számviteli, a társasági vagy
egyéb más törvény feltételekhez köti, illetõleg más vállalkozással,
pénzintézettel kötött szerzõdésben a szerzõdés teljesüléséig annak
felhasználását korlátozták.
A 2. -hoz
A céltartalékképzéssel kapcsolatos elõírások pontosítását tartalmazza. A 27.
(3)-(4) bekezdésekben rögzített céltartalékképzés más törvényeken alapul,
azoknak az
elszámolását a sajátos elõírásokat tartalmazó - a törvény alapján adott
felhatalmazásnak megfelelõen - kormányrendeletek szabályozzák. A 27. (5)
bekezdését módosító javaslat pontosítja a kamatozó értékpapírok utáni
céltartalék-képzést.
A 3. -hoz
A számviteli törvény egyik alapkövetelményét oldja az elõírás a 4. szerinti
sajátos értékelés érdekében.
A 4. -hoz
A tulajdonosi részesedést jelentõ befektetések utáni értékvesztés elszámolását
pontosítja a módosító javaslat.
Az 5. -hoz
Az infláció részbeni kezelésének javasolt szabályait a törvény sajátos
értékelési szabályait kiegészítõ 41/A. tartalmazza. Eszerint a vállalkozó
jogosult a vállalkozási tevékenységét közvetlenül és közvetett módon szolgáló
- a Javaslatban megnevezett - befektetett eszközöket évenként, december 31-i
fordulónappal piaci értékükön értékelni. Nem kötelezõ az értékelés, az
értékelésre kerülõ eszközök körét - ebbõl következõen - a vállalkozó saját
maga határozhatja meg.
Az értékelés itt rögzített szabályait az átalakuló vállalatok nem
alkalmazhatják.
Az évenkénti értékelés során - a választott eszközkörben - egyedi eszközönként
kell megállapítani az egyedi eszköz fordulónapi piaci értékét, könyv szerinti
nettó értékét, és a kettõ különbözeteként az egyedi eszköz értékhelyesbítését.
Amennyiben az egyedi eszköz piaci értéke több, mint a könyv szerinti nettó
érték, akkor a különbözetet értékhelyesbítésként az eszközök között,
értékelési tartalékként a saját tõke részeként kell kimutatni. Az Európai
Gazdasági Közösség 78/660. (4. számú) irányelve szerint megengedett
módszer az, ha a különbözetet az eszközök között értékhelyesbítésként, a
források között a saját tõkén belül értékelési tartalékként mutatják ki azzal,
hogy a két érték azonosan változhat, és mindig azonos összegünek kell lennie.
Az eszközök között kimutatott, az egyes eszközökhöz kapcsolódó
értékhelyesbítések után értékcsökkenést (amortizációt) költségként nem szabad
elszámolni, az értékcsökkenés összegével a források közötti értékelési
tartalékot kell csökkenteni. Ha az egyedi eszközt, amelyhez az
értékhelyesbítés kapcsolódik, a könyvviteli nyilvántartásokból kivezetik, mert
az eszközt értékesítik, selejtezik, akkor az egyedi eszközhöz kapcsolódó
értékhelyesbítést is az értékelési tartalékkal szemben ki kell vezetni. Az
értékhelyesbítés, mint potenciális nyereség, az adott eszköz értékesítésekor
realizálódik.
Az értékelési tartalék az értékhelyesbítéssel azonos összeggel változik, nõ,
illetve csökken, negatív értékelési tartalék azonban nem lehet.
A mérlegben az eszközök között kimutatásra kerülõ értékhelyesbítést - a
számviteli törvény elõírásaiból
következõen - leltárral kell alátámasztani. Az amortizáció elkülönített
elszámolásához, a leltár elkészítéséhez az értékeléssel érintett eszközökrõl,
azok értékhelyesbítéseirõl tételes nyilvántartást kell vezetni.
Az értékhelyesbítést, annak alakulását eszközcsoportként a kiegészítõ
mellékletben be kell mutatni.
Az értékelés helyességét könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni. Ha az adott
vállalkozásnál egyébként a törvény alapján kötelezõ a könyvvizsgálat, akkor ez
a hitelesítés a kötelezõ könyvvizsgálat keretében elvégezhetõ. Egyéb esetben
ezzel független könyvvizsgálót indokolt megbízni.
Az értékelésnél lehet globális, illetve speciális árindexeket is alkalmazni,
ha ilyenek az éves beszámoló készítésének idõszakában (január-február
hónapokban) kellõ részletezettséggel rendelkezésre állnak.
Tekintettel azonban arra, hogy az értékelésnek közvetlen eredményhatása nincs,
jobb megoldásnak mutatkozik az, ha az értékelést az adott vállalkozás a
rendelkezésére álló információk alapján hajtja végre, és az így kapott
adatokat a könyvvizsgáló hitelesíti.
A 6. -hoz
A számviteli törvény elõírásai szerint a forintban készített éves beszámoló
forintban történõ könyvvezetést, a devizában készített éves beszámoló
devizában történõ könyvvezetést igényel. Ha a vállalkozó egyik rendszerrõl
át akar térni (vagy át kell térnie) a másik rendszerre, akkor az áttérésre
kapott engedélyben meghatározott mérlegfordulónappal a törvény elõírásainak
megfelelõ éves beszámolót, egyszerüsített éves beszámolót kell készítenie az
áttérés elõtti pénznemben, amelyet a cégbíróságon 90 napon belül letétbe kell
helyezni és közzé is kell tenni.
A forintról devizára, illetve devizáról forintra való áttérés számviteli
szempontból nem kezelhetõ másként, mint a társaságok átalakulása. A számviteli
törvényben rögzített alapelvekbõl ugyanis az következik, hogy megbízható és
valós összképet az az éves beszámoló nem tartalmazhat, amelyhez egyes
tételeket például elõször forintban könyveltek, majd a forintban könyvelt
tételeket valamilyen devizára számolták át. Különösen torzítóan jelenne meg ez
az árbevételnél és a költségeknél, és egymással ellentétes hatással járna a
követeléseknél, illetve a kötelezettségeknél.
A törvényt módosító javaslat 41/C-41/D. -aiban meghatározott módon kell az
éves beszámoló mérlegében, az egyszerüsített éves beszámoló mérlegében
szereplõ adatokat átszámítani és az átszámítás alapján a külön mérleget
elkészíteni. A forint helyett devizában, illetve a deviza helyett forintban
elkészített külön mérleg alapján kell a könyveket megnyitni.
A forintról devizára, illetve a devizáról forintra történõ áttérésnél
általában az átszámítás a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaközép-árfolyamon valósul meg. A kivételes eseteket a törvénymódosítás
külön tartalmazza. A kivételek beiktatására azért van szükség, mert az
árfolyamváltozások, illetve a számviteli törvény értékelésre vonatkozó
elõírásai miatt a könyvekben kimutatott követelések, illetve kötelezettségek
forintösszegébõl visszaszámított devizaérték eltér az analitikus
nyilvántartásokban kimutatott és ténylegesen devizában fennálló követelések,
illetve kötelezettségek devizaértékétõl. A visszaszámított deviza (forint)
érték és a fennálló deviza (forint) érték közötti különbözetet az áttéréskor
rendezni kell.
Ha forintról devizára történik az átszámítás (törvényjavaslat szerinti 41/C.
), biztosítani kell, hogy az adott devizában fennálló követelések, valuta- és
devizakészletek, illetve kötelezettségek a nyilvántartás szerinti valuta-,
illetve devizaösszegben szerepeljenek az átszámítás alapján készített külön
mérlegben. Ehhez az szükséges, hogy ezen eszközöknek és kötelezettségeknek az
áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos
devizaárfolyam reciprok értékén számított valuta-, devizaértéke és az adott
(a társasági szerzõdésben rögzített) devizában, valutában fennálló értéke
közötti különbözetet meg kell állapítani, és azzal mint átszámítási
különbözettel a tõketartalékot, illetve az eredménytartalékot módosítani kell.
Sajátos elszámolási szabályokat igényel az is, ha a társasági szerzõdésben
rögzített devizanemtõl eltérõ devizanemben van devizakövetelés, pénzeszköz,
illetve kötelezettség. Itt is biztosítani kell, hogy a társasági szerzõdésben
rögzített devizanem szerinti devizaérték a keresztárfolyamok alapján
visszaszámított eredeti devizaértéket mutassa. Ehhez szükséges számítási
módszert is tartalmazza a törvényjavaslat.
Ha devizáról forintra történik az átszámítás (a törvényjavaslat szerinti 41/D.
), a követelmények az elõbbiekkel értelemszerüen megegyeznek, az átszámítási
különbözet elszámolása is a tõketartalékkal, illetve az eredménytartalékkal
szemben történik.
A társasági szerzõdésben a jegyzett tõkét mindenképpen forintban kell
rögzíteni. Amennyiben a devizáról forintra történõ áttéréskor az átszámítás
során kapott jegyzett tõke eltér a társasági szerzõdésben rögzített
forintértéktõl, a különbözetet - az elõbbiektõl függetlenül - a
tõketartalékkal szemben kell rendezni.
A 7. -hoz
Az értékhelyesbítés, az értékelési tartalék mérlegbe történõ beállítása miatt
kiegészül a törvény 1. számú melléklete és az ahhoz kapcsolódó elõírások.
A 8. -hoz
A devizáról forintra, illetve a forintról devizára történõ áttéréskor az
átszámítási különbözet a tõketartalékot, illetve az eredménytartalékot (tehát
a saját tõkét) módosítja. Mivel az átszámítási különbözet az eredményt
kellene, hogy módosítsa, de az áttérés idõpontjára eredménykimutatást
készíteni nem lehet, a társasági adótörvénynek az adóalapja korrekciójára
vonatkozó rendelkezéseit kell módosítani, illetve kiegészíteni.
A Javaslat szerint a forintról devizára, illetve a devizáról forintra történõ
áttéréskor éves beszámolót, egyszerüsített éves beszámolót kell készíteni.
Természetesen adóbevallást is kell tennie a vállalkozónak. Ezt tartalmazza az
adózás rendjérõl szóló törvényt módosító elõírás.
A 9. -hoz
A hatályba léptetõ rendelkezést tartalmazza azzal, hogy a törvénymódosítás az
1994. évi éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló készítése során is
alkalmazható.
Ez a helyezi hatályon kívül az állami pénzügyekrõl szóló 1979. évi II.
törvény számvitelre vonatkozó elõírásait.