ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

Interpelláció

"A kórházban kötött tartási szerzõdések jogi veszélyeirõl"

Dr. Vastagh Pál

igazságügy miniszter úrnak

Tisztelt Miniszter Úr!

A Kossuth rádióban napokban ismertetett eset szerint a nagybeteg és

kórházban fekvõ idõs embert felkereste az õt élelemmel ellátó szociális

gondozó, és rábeszélte, hogy kössön vele tartási szerzõdést, emelyben tartás

fejében ruházza át ár az ingatlanát.

A tartási szerzõdés a kórházban magánokiratba foglalva elkészült, és

abban rögzítették, hogy az eltartó az eltartott részére a tartást már az

elmúlt év végétõl teljesíti és az eltartottnak hozzátartozója nincs.

Az eltartó ezt követõen a fartási szerzõdést a Földhivatalhoz benyújtotta

tulajdonjogának bejegyzése végett. Az eltartott a tartási szerzõdés aláírását

követõen põár napon belül meghalt és az eltartó el is temettette. Az örökhagyó

vér szerinti gyermeke - aki más városban él - csak jóval késõbb szerzett

tudomást édesapja haláláról, valamint az eltemettetés tényérõl, amikor az

édesapja ingatlana már az eltartó nevére került, és így az örökségétõl a

gyermeket megfosztották.

Ez az eset nem egyedi, hanem a kapott jelzések szerint máskor és máshol

is megtörtént. Míg a jogszabály az ingatlan adás-vételével kapcsolatosan a

magánokiratba foglalt szerzõdéseket csak akkor tekinti tulajdonbejegyzésre

alkalmasnak, ha azokat ügyvéd, vagy közjegyzõ ellenjegyzi, a többi szerzõdés

esetén ilyem megkötés nincs.

E joghézag lehetõséget nyújt arra, hogy olyan tartási szerzõdést lehet a

beteg és teljesen kiszolgáltatott, esetleg kórházban fekvõ eltartottól

kierõszakolni, amit esetleg õ nem is akart volna megkötni, s ezzel úgy tûnik,

hogy az állampolgároknak a Ptk.-ban biztosított szerzõdéskötési szabadsága e

joghézag folytán veszélybe kerülhet.

Kérdezem a miniszter Úrtól:

tervezik-e a közeljövõben a Ptk. olyan irányú módosítását, mely a

szerzõdéskötések biztonsága szempontjából szükségesnek és idõszerûnek látszik.

Budapest, 1994. december 16-án

Dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária

FKGP