MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/452.. számú
törvényjavaslat
a nemzeti szabványosításról
Elõadó: Pál László
ipari és kereskedelmi miniszter
Budapest, 1995. január 18.
1995. évi .................... törvény
a nemzeti szabványosításról
Az Országgyûlés annak érdekében, hogy elõsegítse a nemzetgazdaság szereplõinek
a piacképességhez szükséges korszerû mûszaki ismeretekkel való ellátását és a
Magyar Köztársaság által kötött nemzetközi megállapodásokban vállalt,
szabványosításra vonatkozó kötezettségek végrehajtását, a nemzeti
szabványosításról a következõ törvényt alkotja:
A nemzeti szabványosítás célja
1. §
A nemzeti szabványosítással elõ kell segíteni:
a) az általános és ismételten alkalmazható eljárások, mûszaki megoldások
közrebocsátásával a termelés korszerûsítését, a szolgáltatások színvonalának
javítását;
b) a nemzetgazdasági igények érvényesítését a nemzetközi és az európai
szabványosítási tevékenységben;
c) a kereskedelem mûszaki akadályainak elhárítását;
d) a mûszaki fejlesztés eredményeinek széleskörû bevezetését;
e) az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdekek
védelmét és a biztonságot;
f) a megfelelõségtanúsítás követelményrendszerének kialakítását;
g) a hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi elismertetését;
h) a minõség védelmét.
A törvény célja
2. §
A törvény meghatározza a nemzeti szabványosítás szervezeti kereteit,
mûködésének fõbb elveit, követelményeit, kapcsolatrendszerét és
gazdálkodásának fõbb eszközeit.
Alapelvek
3. §
A nemzeti szabványosításban érvényesíteni kell a következõ alapelveket:
a) az áttekinthetõséget és a nyilvánosságot;
b) a közérdek képviseletét;
c) az önkéntességet egyrészrõl a nemzeti szabványosításban való részvéte
l, másrészrõl a nemzeti szabványok alkalmazása szempontjából;
d) a tárgyszerûséget;
e) a függetlenséget a különbözõ érdekcsoportok túlsúlyától;
f) az egységességet és ellentmondásmentességet;
g) az alkalmazkodást a tudomány, a mûszaki gyakorlat és a tapasztalat
általános eredményeihez, figyelembe véve a gazdasági adottságokat;
h) az alkalmazkodást a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhe
z;
i) a nemzeti szabványügyi szervezet nem nyereségérdekelt jellegét.
A szabvány
4. §
(1) E törvény alkalmazásában a szabvány elismert szervezet által alkotott
vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan mûszaki (technikai)
dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik és olyan
általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzõket
tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendezõ hatás az adott feltételek között a
legkedvezõbb.
(2) A szabványosítás során leggyakrabban használt fogalmakat az 1.
melléklet tartalmazza.
A nemzeti szabvány
5. §
(1) A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi
szervezet alkotott meg vagy fogadott el és tett a nyilvánosság számára
hozzáférhetõvé.
(2) A nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a
Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet.
(3) A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes.
(4) A nemzeti szabványt nemzeti szabványjellel kell ellátni. A nemzeti
szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány).
(5) A nemzeti szabvány csak a nemzeti szabványügyi szerv felhatalmazása
alapján forgalmazható és terjeszthetõ.
A nemzeti szabvány és a nemzeti szabványjel alkalmazása
6. §
(1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve ha jogszabály
kötelezõen alkalmazandónak nyilvánítja.
(2) A szabványok közül jogszabály kizárólag nemzeti szabványt nyílváníthat
egészben vagy részben kötelezõen alkalmazandónak.
(3) A nemzeti szabványjel más szabványon nem használható.
(4) A nemzeti szabványjelet a szabványnak való megfelelõség jelölésére, a
jelhasználat rendjének betartása esetén, bárki alkalmazhatja.
A Magyar Szabványügyi Testület
7. §
(1) A Magyar Köztársaság nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar
Szabványügyi Testület (a továbbiakban: MSZT).
(2) Az MSZT köztestület (Ptk. 65. §), amely az alapszabályának megfelelõen
mûködik. Köztestületként a nemzeti szabványosítással összefüggõ közfeladatokat
látja el e törvény felhatalmazása alapján.
(3) Az MSZT jogosult a Magyar Köztársaság címerének a használatára.
Az MSZT feladatai
8. §
(1) Az MSZT feladatai:
a) a nemzeti szabványok kidolgozása, illetve kidolgoztatása, jóváhagyása
és közzététele, módosítása és visszavonása;
b) a nemzetközi és az európai szabványok nemzeti szabványként való
közzététele;
c) a nemzeti szabványosítás módszertanának kidolgozása és egyeztetése a
szabványosításban érdekeltekkel;
d) részvétel és képviselet a nemzetközi és az európai szabványügyi
szervezetek munkájában, illetõleg más érintett szervek részvételének
összehangolása;
e) szaktanácsadás és szakvélemény készítése nemzeti szabványügyi
kérdésekben;
f) a nemzeti szabványosítással összefüggõ kiadványok összeállítása és
kiadása;
g) a nemzeti szabványjel használati rendjének kidolgozása és kiadása;
h) a nemzeti szabványosítással összefüggõ nemzetközi és európai jelek
használati rendjének honosítása és kiadása;
i) a termékek, szolgáltatások nemzeti szabványnak való megfelelõség
tanúsítási rendszerének létrehozása és mûködtetése;
j) közremûködés a jogszabálynak vagy egyéb elõírásnak való megfelelõség
tanúsításában;
k) tanúsítási rendszer létrehozása a minõségbiztosítási rendszerek
tanúsítására a vonatkozó szabványok szerint;
l) mindazon további feladatok ellátása, amelyeket külön törvény vagy
törvény alapján az alapszabály a feladatkörébe utal.
(2) Az (1) a), b) és c) pontjaiban foglalt feladatokat az MSZT a nemzeti
szabványosító mûszaki bizottságokon keresztül látja el.
9. §
(1) Az MSZT a jogalkotó szerv felkérése alapján gondoskodik a közérdekû,
különösen az élet, az egészség, a testi épség, a vagyon és az emberi környezet
védelmét, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályokhoz
kapcsolódó nemzeti szabványok kidolgozásáról, illetve kiadásáról.
(2) Az MSZT közremûködik a nemzetközi és az európai kötelezettségeken
alapuló, a nemzeti szabványosítással összefüggõ jogalkotói munkában.
10. §
Az MSZT közremûködik a nemzeti szabványosítással összefüggõ ismeretek
oktatásában, a tananyagok tematikájának kidolgozásában, a képzési anyagok
elõállításában, valamint iskolarendszeren kívüli szakképzést végez.
11. §
(1) Az MSZT gyûjti és rendszerezi a nemzeti szabványtervezeteket és
szabványokat, a magyar gazdaság számára jelentõs külföldi szabványtervezeteket
és szabványokat, valamint egyéb szabványjellegû dokumentumokat.
(2) Az MSZT az (1) bekezdésben meghatározott információkat az általa,
illetve a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek által
meghatározott díjazás ellenében rendelkezésre bocsátja.
(3) Az MSZT gondoskodik a nemzeti szabványok és a nemzeti
szabványosítással kapcsolatos kiadványok díjazás ellenében történõ
forgalmazásáról, illetve terjesztésérõl.
12. §
(1) Az MSZT nyilvántartást vezet:
a) a nemzeti szabványtervezetekrõl és szabványokról;
b) az európai szabványtervezetekrõl és szabványokról;
c) a jogszabályok által kötelezõen alkalmazandónak nyilvánított
szabványokról;
d) a nemzeti szabványügyi szakértõkrõl.
(2) A nyilvántartásba bárki térítésmentesen betekinthet, kérésére az MSZT
a nyilvántartásból kivonatot (másolatot) ad, térítés ellenében.
13. §
Az MSZT az alapszabályában biztosítja:
a) a nemzeti szabványosításban érdekelt körök, így különösen a központi
közigazgatási szervek, gyártók, forgalmazók és a fogyasztók, illetve azok
érdekképviseleti szervezetei kiegyensúlyozott részvételét az MSZT szerveiben;
b) a jogalkotás szempontjainak, valamint a gazdálkodó szervezetek
igényeinek figyelembevételét a nemzeti szabványosítási programok
összeállításakor;
c) a jogalkotáshoz kapcsolódó nemzeti szabványosítási igények
kielégítését;
d) a jogszabály kiadására feljogosított szervezet bevonását a jogszabály
által kötelezõvé nyilvánítandó nemzeti szabványok kidolgozásában;
e) a nemzeti szabványosítás területén a nemzetgazdasági érdekek
képviseletének rendjét;
f) a nemzetközi, az európai szabványügyi szervezetekkel és az egyes
tagországok nemzeti szabványügyi szervezeteivel való együttmûködés rendjét;
g) a nemzeti szabványok megalkotására, valamint jóváhagyására vonatkozó
eljárási rend kiadását;
h) ellentmondásmentes szabványrendszer kialakítását;
i) tanúsítási tevékenységében a nemzetközi és az európai tanúsítási
szervezetek elõírásainak érvényesülését.
Eljárási rend
14. §
(1) Az MSZT-nek a nemzeti szabványok megalkotására, valamint jóváhagyására
vonatkozó eljárási rendben különösen az alábbiakat kell szabályoznia:
a) a nemzeti szabványosításban való részvétel módját és feltételeit;
b) a nemzeti szabványosítási programok összeállítását és nyilvánosságra
hozatalát, az új szabványosítási témák felvételének szabályait;
c) a nemzeti szabványtervezetek nyilvánosságra hozatalát, és a velük
kapcsolatos felszólalások elintézésének rendjét;
d) a nemzeti szabványok jóváhagyásának rendjét;
e) a nemzeti szabványalkotással kapcsolatos panaszok kivizsgálásának
rendjét;
f) a nemzeti szabványok közzétételének módját;
g) a nemzeti szabványok nyilvántartását;
h) az európai és a nemzetközi szabványosításban a nemzeti képviselet
módját.
(2) Az eljárás nyilvánosságának elve alapján meg kell hirdetni a nemzeti
szabványosítás programját, a nemzeti szabványtervezetek jegyzékét, a nemzeti
szabvány kiadásának és közzétételének idõpontját, a nemzeti szabványok
visszavonását, módosítását, a nemzeti szabványállományban bekövetkezett
változásokat, a nemzeti szabványosítással összefüggõ közleményeket.
Az MSZT tagjai
15. §
(1) Az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel
nem rendelkezõ gazdálkodó szervezet, aki az alapszabályt magára nézve
kötelezõnek elfogadja és a nemzeti szabványosítás célkitûzéseit, intézkedéseit
támogatni kívánja.
(2) A tagok jogait és kötelezettségeit az alapszabály állapítja meg.
Az MSZT szervei
16. §
Az MSZT szervei:
a) a közgyûlés,
b) a Szabványügyi Tanács,
c) a nemzeti szabványosító mûszaki biztottságok,
d) a pénzügyi ellenõrzõ bizottság,
e) az ügyintézõ szervezet.
A közgyûlés
17. §
(1) Az MSZT közgyûlését a nemzeti szabványosítás általános kérdései,
valamint az MSZT saját belsõ szervezetét és mûködését érintõ legfontosabb
kérdések megtárgyalására az alapszabályban meghatározott idõközönként, de
legalább évenként egyszer össze kell hívni.
(2) A közgyûlést, a napirend megjelölésével, az MSZT elnöke hívja össze.
(3) Rendkívüli közgyûlést kell tartani, amennyiben ezt - a napirend
megjelölésével - a közgyûlésen szavazásra jogosultak egyharmada írásban kéri.
18. §
A közgyûlés hatáskörébe tartozik:
a) az alapszabály jóváhagyása és módosítása;
b) döntés az éves beszámoló elfogadásáról;
c) az MSZT elnökének és elnökhelyetteseinek megválasztása és felmentése;
d) a Szabványügyi Tanács alapszabályban meghatározott választható
tagjainak, valamint a pénzügyi ellenõrzõ bizottság tagjainak a megválasztása
és a felmentése;
e) mindaz, amit törvény vagy az alapszabály a közgyûlés hatáskörébe utal.
19. §
A közgyûlés lefolytatásának, a határozathozatalnak és a választásoknak a
rendjét az alapszabály állapítja meg.
20. §
(1) Az MSZT elnökét, aki egyben a Szabványügyi Tanács elnöke is, az
alapszabályban meghatározott idõre a közgyûlés választja.
(2) Az elnök tevékenységéért a közgyûlésnek felel.
(3) Az elnök látja el az alapszabály által a számára megállapított
feladatokat.
(4) Az elnököt akadályoztatása esetén az ezzel megbízott elnökhelyettes
helyettesíti. Az elnökhelyettesek közötti feladatmegosztásról az alapszabály
rendelkezik.
A Szabványügyi Tanács
21. §
(1) A Szabványügyi Tanács az alapszabályban meghatározott létszámú tagból
áll. Tagjainak legalább kétharmadát az MSZT közgyûlése választja. A választott
tagok nem lehetnek köztisztviselõk. A tagok fennmaradó egyharmadát az MSZT
felkérésére a szabványosításban érdekelt központi közigazgatási szervek
delegálhatják.
(2) A Szabványügyi Tanács hatáskörébe tartozik:
a) az alapszabály tervezetének, illetve a szükség szerinti módosítás
tervezetének elõterjesztése a közgyûlés részére;
b) a pénzügyi ellenõrzõ bizottság javaslata alapján a tagdíj
megállapítása;
c) az MSZT mûködésének elvi irányítása a közgyûlés határozatainak
megfelelõen két közgyûlés közötti idõszakban;
d) a pénzügyi ellenõrzõ bizottság véleménye alapján az éves költségvetés
jóváhagyása és betartásának ellenõrzése, illetve az ezekrõl készült beszámoló
jóváhagyása;
e) a nemzeti szabványosítás távlati és éves programjainak a jóváhagyása;
f) a nemzeti szabványok jóváhagyása;
g) döntés a nemzeti szabványosítással összefüggõ vitás kérdésekben;
h) a nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok létrehozásának és
megszüntetésének, továbbá mûködésük szabályainak a jóváhagyása, valamint a
mûködésükkel kapcsolatos vitás kérdésekben állásfoglalás és döntés;
i) a pénzügyi ellenõrzõ bizottság mûködési irányelveinek jóváhagyása;
j) a nemzetközi és az európai szabványosítási munkában való részvétel
programjának jóváhagyása;
k) az ügyintézõ szervezet felépítésének és mûködési szabályainak, és ezen
belül az ügyvezetõ igazgató feladataira, felelõsségére és jogaira vonatkozó
szabályok jóváhagyása.
l) az ügyvezetõ igazgató beszámoltatása.
(3) A Szabványügyi Tanácsot az alapszabályban meghatározott idõközönként,
illetõleg szükség szerint az MSZT elnöke hívja össze és vezeti annak üléseit.
(4) A Szabványügyi Tanács mûködésének részletes szabályait az alapszabály,
illetõleg az alapszabály keretei között más belsõ szabályzatok állapítják meg.
A nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok
22. §
(1) A nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok az MSZT önkéntes alapon
szervezõdõ szakmai alapegységei, amelyek egy-egy szakterület nemzeti
szabványosítási feladatait operatívan és felelõsséggel látják el.
(2) A nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok létrehozását, illetve
megszüntetését bárki kezdeményezheti, de csak a Szabványügyi Tanács hagyhatja
jóvá, és dönt az ezzel kapcsolatban felmerülõ vitás kérdésekben is.
(3) A nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok mûködésük részletes
szabályait az alapszabály és a Szabványügyi Tanács által kiadott követelmények
alapján maguk állapítják meg, és azokat az ügyvezetõ igazgató hagyja jóvá.
(4) Több egymáshoz kapcsolódó szakterületen mûködõ nemzeti szabványosító
mûszaki bizottság a bizottságok elnökeibõl álló programbizottságot hozhat
létre. A programbizottság elnökét a bizottság saját tagjai közül választja. A
programbizottságok feladata a mûszaki bizottságok tevékenységének
összehangolása és a prioritások meghatározása.
A pénzügyi ellenõrzõ bizottság
23. §
(1) A közgyûlés legalább háromtagú pénzügyi ellenõrzõ bizottságot választ.
A bizottság tagjának csak olyan személy választható, aki nem tagja a
Szabványügyi Tanácsnak, illetõleg az MSZT ügyintézõ szervezetének.
(2) A pénzügyi ellenõrzõ bizottság tagjai maguk közül elnököt választanak.
(3) A pénzügyi ellenõrzõ bizottság feladata az MSZT gazdálkodásának
ellenõrzése. Ennek érdekében az MSZT tisztségviselõitõl és ügyintézõ
szervezetétõl minden olyan adatot, tájékoztatást megkérhet, illetve minden
olyan iratot megtekinthet, amely feladatainak ellátásához szükséges.
(4) A pénzügyi ellenõrzõ bizottság véleményezi a tagdíj megállapítására,
illetõleg módosítására vonatkozó javaslatot.
(5) A pénzügyi ellenõrzõ bizottság az MSZT éves költségvetését és az éves
költségvetési beszámolót véleményezi.
(6) A pénzügyi ellenõrzõ bizottság tagjai tevékenységükért
ellenszolgáltatásban nem részesülnek, kizárólag a közgyûlésnek tartoznak
felelõsséggel, és feladataik ellátása körében részükre az MSZT
tisztségviselõi, illetve vezetõi utasítást nem adhatnak.
Ügyintézõ szervezet
24. §
(1) Az ügyintézõ szervezet feladata az alapszabály keretei között az MSZT
mûködéséhez szükséges igazgatási és szervezési tevékenység ellátása.
(2) Az MSZT ügyintézõ szervezetének vezetõje az ügyvezetõ igazgató, aki az
MSZT-vel munkaviszonyban áll. Az ügyvezetõ igazgatót a Szabványügyi Tanács
jóváhagyásával az MSZT elnöke bízza meg és menti fel megbízatása alól.
Az ügyvezetõ igazgató feladatait az MSZT elnökének irányításával, a
közgyûlés határozatai és a Szabványügyi Tanács iránymutatásai szerint végzi,
tevékenységérõl idõszakonként a Tanácsnak beszámol.
(3) Az ügyintézõ szervezet felépítését és mûködését, valamint az ügyvezetõ
igazgató feladatait az alapszabály keretei között a Szabványügyi Tanács
határozza meg.
Az MSZT képviselete
25. §
(1) Az MSZT-t az elnök képviseli, aki ezt a jogát az ügyek meghatározott
csoportjaira nézve az ügyvezetõ igazgatóra, az ügyvezetõ igazgató pedig az
általa megbízottakra átruházhatja.
(2) Az MSZT nevében aláírásra az elnök, valamint az alapszabályban
meghatározott esetekben az ügyvezetõ igazgató jogosult, továbbá azok, akikre
az ügyvezetõ igazgató az aláírási jogát átruházta. Az elnök távollétében,
annak felhatalmazása alapján, az elnökhelyettesek is jogosultak aláírásra.
Törvényességi felügyelet
26. §
(1) Az MSZT feletti törvényességi felügyeletet a Kormány által rendeletben
kijelölt miniszter gyakorolja.
(2) A kijelölt miniszter ellenõrzi, hogy az alapszabály és a többi belsõ
szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá, hogy az MSZT szerveinek
határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy a többi belsõ
szabályzatot.
(3) Az e törvény alapján gyakorolt törvényességi felügyelet nem terjed ki
az olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy államigazgatási
eljárásnak van helye.
(4) Ha az MSZT mûködésének törvényessége másképpen nem állítható helyre,
a kijelölt miniszter a bírósághoz fordul.
A bíróság
a) megsemmisíti az MSZT testületi szervének jogsértõ határozatát és új
határozat hozatalát rendeli el,
b) felfüggesztheti az MSZT testületi szervének jogsérõ határozatát és új
határozat hozatalát rendeli el,
(5) A felügyelõ biztos köteles a mûködés törvényességének helyreállítása
céljából haladéktalanul összehívni az MSZT közgyûlését. Ha a közgyûlés a
mûködés törvényességét helyreállítja, az MSZT más testületi szerveinek és
tisztségviselõinek mûködése sem függeszthetõ fel tovább.
(6) Nem rendelhetõ ki felügyelõ biztosként, aki az MSZT-ben tisztséget
nem viselhet.
(7) A felügyelõ biztos tevékenységérõl és annak eredményérõl tájékoztatja
a bíróságot, valamint a törvényességi felügyelet gyakorlóját.
27. §
Az MSZT azokat a határozatait, amelyekre a törvényességi felügyelet kiterjed,
továbbá alapszabályát és egyéb önkormányzati szabályzatát - az elfogadástól
számított 15 napon belül - köteles megküldeni a törvényességi felügyeletet
ellátó miniszternek.
Az MSZT kapcsolatai
28. §
Az MSZT a Kormánnyal a kapcsolatot a kijelölt miniszter útján tartja.
Az MSZT a munkájáról szóló éves beszámolóját a Kormánynak is megküldi.
29. §
(1) A nemzeti szabványosítást érintõ nemzetközi kötelezettségeken alapuló
jogszabályok kidolgozása során az MSZT együttmûködik az érintett közigazgatási
szervekkel.
(2) A közérdekû, különösen az élet, az egészség, a testi épség, a vagyon,
az emberi környezet, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló
jogszabályokat és az ezekhez kapcsolódó nemzeti szabványokat, az MSZT az
érintett közigazgatási szervek véleményét kötelezõen figyelembe véve dolgozza
ki.
30. §
Az MSZT együttmûködik a gazdasági és szakmai érdekképviseleti
szervezetekkel. Az együttmûködés során az MSZT köteles az érdekképviseleti
szervezeteket és a kamarákat tájékoztatni a nemzeti szabványosítási
tevékenységet érintõ kérdésekben.
31. §
Az MSZT a törvényben rögzített feladatai ellátásához szükséges adatokat
önkéntes adatszolgáltatáson alapuló saját adatgyûjtés és más szervektõl
történõ adatátvétel útján szerzi be.
Az MSZT vagyona és gazdálkodása
32. §
A törvény 2. mellékletében felsorolt vagyontárgyak tulajdonjogát a törvény
hatálybalépésével egyidejûleg az MSZT szerzi meg, e vagyon az MSZT mûködését
szolgálja.
33. §
(1) Az MSZT mûködésének forrásai:
a) tagdíj;
b) a nemzeti szabványok értékesítésébõl befolyt bevétel;
c) az MSZT tanúsító rendszer (8. § (3) bekezdés) szerinti tanúsítási
tevékenységbõl származó bevétel;
d) a nemzetközi együttmûködés finanszírozását biztosító, központi
költségvetésbõl kapott támogatás;
e) a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj;
f) az MSZT szolgáltatásaiért fizetett díj;
g) adományok, egyéb juttatások.
(2) Az MSZT mûködési hozzájárulásként tagdíjat állapít meg.
(3) Az éves állami központi költségvetésben kell az MSZT részére
biztosítani a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetekben való
képviselethez, illetve az ezekbõl eredõ feladatok ellátásához a szükséges
költségvetési hozzájárulást.
(4) A kormányzati szervek által igényelt nemzeti szabványok kidolgozását
az MSZT díjazás ellenében végzi.
Átmeneti rendelkezések
34. §
(1) Az MSZT megalakításának elõkészítésére elõkészítõ bizottságot kell
alakítani, a (2) - (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
(2) A szabványosításban érdekelt szervezetek a törvény hatálybalépésétõl
számított 30 napon belül az MSZT felett törvényességi felügyeletet gyakorló
miniszterrel (a továbbiakban: miniszter) közölhetik, hogy részt kívánnak-e
venni az elõkészítõ bizottság megalakításában.
(3) A miniszter a törvény hatálybalépésétõl számított 45 napon belül
összehívja azokat, akik az elõkészítõ bizottság megalakításában való
érdekeltségüket kifejezték a (2) bekezdés szerint.
(4) Az elõkészítõ ülésen a (3) bekezdés szerint meghívottak megválasztják
az elõkészítõ bizottság tagjait és elnökét. Az elõkészítõ bizottságnak
hivatalból tagja a miniszter képviselõje. Az elõkészítõ bizottság ügyrendjét
maga állapítja meg.
35. §
(1) Az MSZT alakuló közgyûlését az elõkészítõ bizottság elnöke hívja össze,
a törvény hatálybalépésétõl számított 4 hónapon belül;
(2) Az elõkészítõ bizottság az alakuló közgyûlésnek javaslatot tesz:
a) a közgyûlés levezetõ elnökének és más tisztségviselõinek személyére,
b) az elõkészítõ bizottság tevékenységérõl szóló beszámoló jóváhagyására,
c) az alapszabályra,
d) az MSZT költségvetése vitelének ideiglenes szabályaira,
e) az MSZT elnökének és elnökhelyetteseinek, a Szabványügyi Tanács
választható tagjainak és a pénzügyi ellenõrzõ bizottság tagjainak a
személyére.
36. §
(1) Az MSZT a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre az alapszabály
elfogadásának napjára visszaható hatállyal.
(2) Az MSZT bírósági nyilvántartásba vételével egyidejûleg az MSZH jogutód
nélkül megszûnik.
(3) Az MSZT a mûködését az e törvény hatályba lépését követõ 4 hónap
elteltével kezdi meg.
(4) Azokat a köztisztviselõket, akiknek a közszolgálati jogviszonya a
köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XII. tv. (Kt.) 17. § (1) bekezdés
a.) pontja alapján felmentéssel megszûnik, és az MSZT-vel munkaviszonyt
létesítenek, a Kt. 18. §-ban meghatározott felmentési idõ, továbbá a 19. §
szerinti végkielégítés nem illeti meg.
(5) A munkaviszonyt létesítõ személyek addigi közszolgálati jogviszonyban
töltött idejét, az MSZT-nél munkaviszonyban töltött idõnek kell tekinteni. A
munkaszerzõdés megkötése során gondoskodni kell arról, hogy a munkaviszonyt
létesítõ személyek a korábbi közszolgálati jogviszonyukhoz képest,
hátrányosabb helyzetbe ne kerüljenek.
37. §
(1) Az alakuló közgyûlést követõ 30 napon belül az alapszabályban
meghatározott összetétellel létre kell hozni a Szabványügyi Tanácsot. Az MSZT
elnöke a Szabványügyi Tanács jóváhagyásával megbízza az ügyvezetõ igazgatót.
(2) Az MSZT elnöke közzéteszi a közgyûlés által jóváhagyott alapszabályt,
valamint az ügyintézõ szervezet és a nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok
Szabványügyi Tanács által jóváhagyott ügyrendjét.
Záró rendelkezések
38. §
Ez a törvény a kihírdetését követõ 30. napon lép hatályba. Ezzel egyidejûleg
hatályát veszti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 50. §-a.
Hatályát veszti a nemzeti szabványosításról, valamint a laboratóriumok, a
tanúsító és az ellenõrzõ szervezetek akkreditálási rendjének ideiglenes
szabályairól szóló 42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet a törvény
hatálybalépésétõl számított 4 hónap elteltével, egyidejûleg az MSZH feladata e
törvény 33.-35. §-ban írt, az MSZT létrehozására, megszervezésére vonatkozó
teendõkre korlátozódik.
39. §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a katonai
szabványosításra vonatkozó sajátos szabályokat.
A nemzeti szabványosításról
szóló 1995. évi ..... törvény
1. melléklete
A szabványosítással összefüggõ fogalmak
1. Szabványosítás: olyan tevékenység, amely általános és ismételten
alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal,
hogy a rendezõ hatás az adott feltételek között a legkedvezõbb legyen.
2. Szabvány: elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott,
közmegegyezéssel elfogadott olyan mûszaki (technikai) dokumentum, amely
tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik és olyan általános és
ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzõket tartalmaz,
amelyek alkalmazásával a rendezõ hatás az adott feltételek között a
legkedvezõbb.
3. Szervezetek:
Szabványügyi szerv: olyan szabványosító szerv, amelyet nemzeti, regionális
vagy nemzetközi szinten elismertek, és amelynek fõ funkciója -
alapszabályzatából adódóan - a közösség számára hozzáférhetõ szabványok
kidolgozása és jóváhagyása vagy elfogadása.
Szabványosító szerv: a szabványosításban elismert tevékenységet végzõ
szerv.
4. Nemzetközi szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben az ISO
tagországok illetékes szervei részt vehetnek.
5. Nemzetközi szabvány: olyan szabvány, amelyet nemzetközi szabványosító
vagy szabványügyi szervezet fogadott el és tett a közösség számára
hozzáférhetõvé.
6. Nemzetközi Szabványügyi Szervezetek:
ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet
IEC: Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság
7. Európai szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben teljes joggal az
EK-hoz (Európai Közösséghez) és az EFTA-hoz (Európai Szabadkereskedelmi
Társuláshoz) tartozó országok illetékes szervei vehetnek részt.
Az európai szabványosítás az Európai Szabványügyi Szervezetek (CEN,
CENELEC, ETSI) keretében folyó szabványosítás.
8. Európai szabvány: olyan szabvány, amelyet európai szabványügyi
szervezet fogadott el és tett a közösség számára hozzáférhetõvé.
9. Európai Szabványügyi Szervezetek:
CEN: Európai Szabványügyi Bizottság
CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság
ETSI: Európai Távközlési Szabványügyi Intézet
10. Nemzeti szabványosítás: valamely meghatározott ország szintjén végzett
szabványosítás.
11. Nemzeti szabvány: olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi
szervezet alkotott meg vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára
hozzáférhetõvé.
12. Nemzeti szabványügyi szervezet: olyan önkormányzati elven alapuló
testület, amely az alapszabályának megfelelõen mûködik és a nemzeti
szabványosítással összefüggõ feladatokat látja el kormányzati felhatalmazás
alapján.
A nemzeti szabványosításról
szóló 1995. évi ......törvény
2. melléklete
Az MSZT tulajdonába kerülõ vagyon
Az MSZT tulajdonába kerülnek, az MSZH tulajdonában lévõ vagyontárgyak - a
laboratóriumok, a tanúsító és ellenõrzõ szervezetek akkreditálására rendelt
vagyonrészek kivételével -, valamint az alább felsorolt ingatlanok:
1. A Budapest, IX., ker. 132. sz. tulajdoni lapon 36838 hrsz. alatt
felvett "lakóház, udvar" megjelölésû Budapest IX., ker. Üllõi út 25 sz. alatti
belterületi ingatlannak a Magyar Állam tulajdonában, és a Magyar Szabványügyi
Hivatal (Budapest, IX., ker. Üllõi út 25.) kezelésében álló 21/38 része.
2. A Balatonmáriafürdõ 1015. sz. tulajdoni lapon 838 hrsz. alatt felvett
"üdülõépület és udvar" megjelölésû Balatonmáriafürdõ Keszeg u. 54 sz. alatti,
a Magyar Állam tulajdonában és a Magyar Szabványügyi Hivatal (Budapest, IX.,
ker. Üllõi út 25.) kezelésében álló ingatlan.
3. A Ráckeve 4219 sz. tulajdoni lapon 4655 hrsz. alatt felvett
"üdülõépület és udvar" megjelölésû Ráckeve Peregi Dunasor 27. sz. alatti, a
Magyar Állam tulajdonában és a Magyar Szabványügyi Hivatal (Budapest, IX.,
ker. Üllõi út 25.) kezelésében álló belterületi ingatlan.
15
INDOKOLÁS
a nemzeti szabványosításról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A nemzetgazdaság átalakításának, a korszerû piacgazdaság kiépítésének lényegi
eleme és elõfeltétele a gazdasági fejlõdést megalapozó jogszabályok és egyéb
eszközök, így különösen a nemzeti szabványosítás, a tanúsítás és az
akkreditálás új rendjének, szervezetének létrehozása és mûködési feltételeinek
kidolgozása. E feladatok mielõbbi végrehajtását hazánk nemzetközi
szerzõdésekben is vállalta.
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek közötti társulás létesítésérõl
szóló Európai Megállapodás, közelebbrõl annak 73. cikke kimondja, hogy
együttmûködés útján csökkenteni kell a szabványosítás és a minõségtanúsítás
(megfelelõségtanúsítás) területén Magyarország és az EK között meglévõ
különbségeket. Az együttmûködés többek között arra irányul, hogy elõmozdítsa a
közösségi mûszaki szabályok, az európai szabványok és megfelelõségtanúsítási
eljárások használatát, ezeken a területeken a kölcsönös elismerésrõl szóló
megállapodások megkötését és Magyarország részvételét az európai szervezetek
(1) munkájában.
Az európai szabványosítás meghatározó szerepe mellett Magyarország számára
változatlanul fontos a nemzetközi szabványosításban (2) való
részvétel annál is inkább, mert a nemzetközi és az európai szabványügyi
szervezetek összehangolják tevékenységüket, és így a nemzetközi szervezetekben
Magyarország teljes jogú tagsága lehetõséget ad arra, hogy közvetett úton a
magyar érdekek az európai szabványügyi szervezetekben is érvényesíthetõk
legyenek.
A Kormány már 1990-ben határozatot hozott a nemzeti szabvány- és
minõségtanúsítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól. A határozat
elõirányozta többek között az európai szabványügyi szervezetekhez való
csatlakozást, a szabványosítás nemzetközivel azonos, új szervezeti és
irányítási rendszerének kialakítását és a nemzeti szabványosításról szóló
jogszabály kidolgozását. A határozat rendelkezett az egyszintû nemzeti
szabványkiadásról is.
Az új szervezeti és irányítási rendre való áttérést, a nonprofit szervezetek
új típusainak a hazai jogrendszerünkben való megjelenése nyitotta meg. A Ptk.
módosított 65. §-a teszi lehetõvé a nyilvántartott tagsággal és
önkormányzattal rendelkezõ köztestületek létrehozását, amelyek törvényben
meghatározott közfeladatokat látnak el az ehhez szükséges jogosítványokkal, és
ezeket önigazgatás útján érvényesítik. A különbözõ érdekszférák befolyásától
mentes össztársadalmi igényeket kielégítõ mûködés szempontjából ez a
szervezeti forma a legmegfelelõbb mind a nemzeti szabványosítás, mind az
akkreditálás új rendjének kialakításához. Az európai gyakorlat is azt
mutatja, hogy az egyes országokban mûködõ társintézmények jogállása is
hasonló.
Az új rendszer figyelembe veszi a nemzetközi és az európai szabványügyi
szervezetek dokumentumait, az EK szabványosítással összefüggõ határozatait,
ajánlásait, az egyes európai országok szabályozásbeli és mûködési
tapasztalatait.
Az európai országokban a szabványosítással összefüggõ szabályozás általában
kétszintû. Az állam és a nemzeti szabványügyi szervezet kapcsolatát magas
szintû jogszabály rendezi, a nemzeti szabványok kidolgozása és jóváhagyása
pedig a nemzeti szabványügyi szervezet belsõ eljárási szabályai szerint
____________________
1Európai Szabványügyi Szervezetek:
CEN Európai Szabványügyi Bizottság
CENELEC Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság
ETSI Európai Távközlési Szabványügyi Intézet
2Nemzetközi Szabványügyi Szervezetek:
ISO Nemzetközi Szabványügyi Szervezet
IEC Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság
történik.
A törvénytervezet felépítésében és tartalmában megfelel az európai mintáknak,
azaz csak a legfontosabb elveket, feladatokat, szervezeti kérdéseket, a
kormányzattal való kapcsolatot és együttmûködést rögzíti, ugyanakkor
lehetõséget ad az önkormányzati mûködés keretében az eljárási kérdések más
eszközzel (pl. alapszabályban) történõ rendezésére, meghatározva azokat az
alapkövetelményeket, amelyeket a belsõ normák megalkotása során be kell
tartani.
A hazai szabályozás szintjének megválasztásakor a Ptk. 65. §-át kellett
figyelembe venni, amely szerint a köztestület létrehozását csak törvény
rendelheti el és a köztestület által ellátandó közfeladatokat továbbá az ehhez
szükséges jogosítványokat is csak törvény állapíthatja meg. A nemzeti
szabványügyi szervezet a javaslat szerint közfeladatot ellátó köztestület. Ez
teszi szükségessé az e területre vonatkozó szabályozás törvényi szintû
megalkotását.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat a nemzetközi és az európai gyakorlathoz igazodva fogalmazza meg, a
magyar nemzeti szabványosítás által elérendõ célokat.
A piacgazdaságban illetve a nemzetközi gyakorlatban:
- a szabványosítás alapvetõen önkéntes, közhasznú tevékenység;
- a közmegegyezésen alapuló önkéntes szabványok kidolgozásában, a közigazgatás
és a gazdálkodói szféra egyaránt, érdekeltségének arányában résztvesz, azt
anyagilag támogatja;
- a szabványosítással foglalkozó szervezetek nonprofit szervezetek.
A javaslat által felsorolt célkitûzések is mutatják a nemzeti
szabványosításnak a jogi szabályozásban illetõleg a gazdaság fejlesztésében
betöltött szerepét.
A 3. §-hoz
A vonatkozó nemzetközi és európai joganyag áttanulmányozása során
megfigyelhetõ volt, hogy azok az országok amelyek gazdaságukkal illeszkedni
kívánnak az európai normákhoz, nemzeti szabványosításuk eljárási-, mûködési
szabályait jól körülhatárolt alapelvek szerint végzik.
A javaslat ennek megfelelõen, alkalmazkodva az európai megoldásokhoz
tartalmazza azokat a legfontosabb alapelveket, amelyek a nemzeti
szabványosítás rendszerének felépítését és mûködését áthatják.
Ezen alapelvek betartása, minden közremûködõ számára elengedhetetlenül
szükséges.
A 4. - 5. §-hoz
A javaslat által adott fogalommeghatározás jellegében és funkciójában
gyökeresen eltér, a tervutasításos gazdaságirányítási rendszer által
meghonosított szabványdefiníciótól. A szabvány többé nem az állami irányítás
eszköze, ahogy azt a jogalkotásról szóló törvény szabályozta, hanem arra
felhatalmazott szervezet által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott,
általános és ismételten alkalmazható normákat tartalmazó mûszaki dokumentum.
A javaslat jogrendünkben meghonosítja a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet
/ISO/ által alkotott fogalommeghatározást, amelyet az európai szabványügyi
szervezetek is átvettek.
A szabványosítással összefüggõ további fogalmakat a közérthetõség kedvéért
külön melléklet foglalja össze.
Igen fontos rendelkezés az, hogy nemzeti szabványt csak a nemzeti szabványügyi
szervezet alkothat meg, fogadhat el és tehet a nyílvánosság számára
hozzáférhetõvé. Ezzel végérvényesen megszûnik hazánkban a többszintû nemzeti
szabványkiadás. Az államigazgatási szervek, minisztériumok szabványkibocsátása
Európában nem gyakorlat, és a nemzeti szabványosítás alapelveivel is
ellentétes.
A nemzeti szabványosítás egységes rendszerének kialakítását a nemzetközi és az
európai szabványok átvételének megfelelõ kézbentartását szolgálja az a
szabály, hogy a nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni
hazánkban, csak nemzeti szabványként lehet.
A nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány)
A 6. §-hoz
A javaslat egyik legfontosabb és a korábbi rendtõl teljesen eltérõ
rendelkezése az, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. Ez teljes
egészében megfelel az európai normáknak, és összhangban áll a nemzeti
szabványosítás alapelveivel.
A nemzeti szabványosításnak a jogi szabályozáshoz kapcsolódó, azt kiszolgáló
szerepét jelzi, hogy lehetõség van a nemzeti szabvány kötelezõvé tételére. Az
állami szabályozás szempontjából kiemelt területeken (biztonságtechnika,
egészség, környezet, fogyasztói érdekek védelme) jogszabály a szabvány
kötelezõ alkalmazását elrendelheti. Jogszabály alatt értelemszerûen miniszteri
rendelet is értendõ.
A javaslat csak a szabványosítás alapelveinek (önkéntesség, nyitottság,
közmegegyezés egyéni vagy csoportérdekek kizárása stb.) maradéktalan
érvényesülésével a nemzeti szabványügyi szervezet által kidolgozott szabvány,
azaz a nemzeti szabvány kötelezõ alkalmazásának elrendelését teszi lehetõvé,
egyéb szabványokét nem. Jogszabály azonban továbbra is tartalmazhat kötelezõ
mûszaki követelményeket, illetve elõírásokat.
A nemzeti szabványjelet a szabványnak való megfelelõség jelölésére bárki
használhatja, amennyiben a nemzeti szabványügyi szervezet által kidolgozott
jelhasználati szabályokat betartja.
A 7. - 12. §-hoz
A nemzeti szabványosítás szerve a Magyar Köztársaságban, az erre kizárólagos
jogkörrel felhatalmazott köztestületként mûködõ Magyar Szabványügyi Testület.
Az MSZT, ismérveiben megfelel az európai társintézmények jellemzõinek.
A nemzeti szabványosítás szintjén, általában az európai országokban egy
szervezet rendelkezik kormányzati felhatalmazással a nemzeti szabványok
kiadására, a nemzetközi és a regionális szabványügyi szervezetekben az ország
képviseletére és az európai mûszaki integrációval kapcsolatos kormányzati
feladatoknak a szabványosítás oldaláról történõ megalapozására. A nemzeti
szabványügyi szervezet felépítése és mûködési rendje, illetve a szabványosítás
törvényi szabályozása olyan, hogy a nemzeti szabványügyi testület megfelel a
nemzetközi, illetve az európai szervezetekbeli tagságából adódó
követelményeknek. Ennek megfelelõen e szervezetnek a feladata, hogy nemzeti
szabványként honosítsa a nemzetközi és az európai szervezetek által
kidolgozott szabványokat, felelõsséget vállalva azok szöveghûségéért és a
korábbi, ezekkel ellentétes elõírások visszavonásáért. A szervezet
illetékességi területén, a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek
szakbizottságaiban biztosítja az ország szakmai érdekeinek a képviseletét, és
a szabványok kidolgozásakor érvényesíti a nemzeti igényeket különös
tekintettel azokra a szakterületekre, ahol az ország mûszaki fejlesztési
eredményei erre megfelelõ alapot adnak.
A szervezet alapvetõ mûködési elve, hogy a szabványosítás szakmai kérdéseirõl
a nemzeti szabványügyi szervezet részét képezõ, szakmák szerint elkülönült,
önkéntes alapon szervezõdõ, állandó mûszaki bizottságok döntenek. A
szabványtervezeteket a mûszaki bizottságok által kijelölt, az adott területen
legelismertebb szakértõk dolgozzák ki és terjesztik elõ mûszaki bizottsági
egyeztetésre és jóváhagyásra, az erre vonatkozó eljárási rend szerint. A
mûszaki bizottságoknak tükrözniök kell egyrészt az európai és a nemzetközi
szabványügyi szervezetek mûszaki bizottsági rendszerét, valamint önkéntességi
alapon (a szabványügyi testületbeli tagságuk révén is) magukba kell foglalniuk
a nemzetgazdaság érdekelt intézményeinek (gazdálkodó szervezetek, szakmai
érdekképviseleti szervezetek, kutató és fejlesztõ intézetek, oktatási
intézmények, közszolgálati intézmények stb.) képviselõit.
Az MSZT-nek a javaslatban felsorolt feladatai is a nemzeti szabványügyi
szervezettel szemben támasztható követelményekhez igazodnak. Ide tartozik a
nemzeti szabványok kiadása, a nemzetközi és az európai szabványok honosítása,
a nemzeti szabványállomány gondozása, a nemzeti és a nemzetközi képviselet, a
módszertani kérdések kidolgozása, szaktanácsadás, szakvélemények készítése,
kiadványok összeállítása.
Igen fontos feladatkör a nemzeti szabványjel használata, feltételeinek a
kidolgozása és ehhez kapcsolódva a nemzeti szabványoknak való megfelelõség
tanúsítása. Az MSZT feladata a vonatkozó európai szabványok alapján a
tanúsítási tevékenység rendszerbe foglalása, továbbá a minõségbiztosítási
rendszerek tanúsítására vonatkozó tanúsítási rendszer létrehozása.
Az MSZT a jogalkotó szerv felkérése alapján, gondoskodik a közérdekû,
különösen az élet, az egészség, a testi épség, a vagyon és az emberi környezet
védelmét, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályokhoz
kapcsolódó nemzeti szabványok kidolgozásáról, illetve kiadásáról, továbbá
közremûködik a nemzetközi és az európai kötelezettségeken alapuló, a nemzeti
szabványosítással összefüggõ jogalkotói munkában. Ez a felhatalmazás az
európai szabályozás egyenes következménye. A nemzeti szabványrendszerünkbe
bevezetett, illetve bevezetendõ európai szabványok ugyanis az EK-direktívákat
honosító hazai jogszabályokkal már a Közösség szabályozási mechanizmusa
szerint eleve kényszerkapcsolatban vannak. Ennek tükrözõdnie kell a nemzeti
szabványosítással összefüggõ szabályozásban is, azaz a felhatalmazott
testületnek ki kell elégítenie a jogi szabályozással kapcsolatos nemzeti
szabványosítási igényeket.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkhoz szükséges szabványok honosítása
kormányzati felelõsség. Az erre vonatkozó megbízás kiadásához a Kormány
illetékes szervének az anyagi fedezetet biztosítania kell.
Az MSZT feladatköréhez kapcsolódva ellátja, a nemzeti szabványosítással
összefüggõ oktatási feladatokat.
Az MSZT hasonlóan az európai országok nemzeti szabványügyi szerveihez,
információs központjában rendszerbe foglaltan gyûjti a hazai, nemzeti
szabványokat, a nemzetközi és az európai továbbá az egyéb külföldi
szabványokat, tervezeteket és szabványosítással kapcsolatos dokumentumokat.
Ezekrõl az információkat az érdeklõdõk rendelkezésére bocsátja.
Az MSZT a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõ módon vezeti a javaslatban
felsorolt nyilvántartásokat.
A 13. - 14. §-hoz
A törvény keretjellegébõl adódóan, a nemzeti szabványosítás szervezeti rendje
és mûködése szempontjából fontos elõírásokat, az alapszabály és egyéb belsõ
eljárási szabályok tartalmazzák.
Mivel az MSZT, mint köztestület, közfeladatokat lát el, a törvény garanciális
okból deklarálja azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyre a belsõ
szabályozásnak ki kell térnie. Ezek adódnak egyrészrõl az MSZT feladataiból,
másrészt a nemzeti szabványosítás alapelveibõl. Itt külön ismét ki kell emelni
az önkéntességet, a nyílvánosságot és az érdekelt körök kiegyensúlyozott
részvételét a nemzeti szabványok megalkotására és jóváhagyására vonatkozó
eljárásban. Az alapszabály és az eljárási rend megalkotása során is
támaszkodni lehet az európai társszervezetek gyakorlatára.
A 15. §-hoz
Az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem
rendelkezõ gazdálkodó szervezet, aki az alapszabályt magára nézve kötelezõnek
elfogadja és a nemzeti szabványosítás célkitûzéseit, intézkedéseit támogatni
kívánja.
A meghatározásból kitûnik, hogy a javaslat nem kíván lehetõséget adni arra,
hogy természetes személyek is az MSZT tagjaivá váljanak. A nemzeti
szabványosítás általában, a gazdasági szabályozásban és a gazdálkodásban
érintett szervezetek tevékenységével függ össze, akik azt anyagilag is
támogatják. Természetes személyek részvétele általában nem indokolt, és pl. a
Német Szabványügyi Intézetnél - a DIN-nél - sem teszik ezt lehetõvé.
A tagság különbözõ formáit és feltételeit részleteiben az alapszabály rendezi.
A 16. - 25. §-hoz
A javaslat felsorolja az MSZT, mint önkormányzattal rendelkezõ köztestület
szervezeteit, leírja a legfontosabb hatásköri jogosítványokat valamint
mûködésük lényegi szabályait, továbbá a különbözõ szervek egymáshoz való
kapcsolatát.
Az MSZT legfõbb vezetõ testülete a közgyûlés, amely dönt az alapszabály
jóváhagyásáról, valamint megválasztja az MSZT vezetõ tisztségviselõit.
A Szabványügyi Tanács gondoskodik az MSZT folyamatos mûködésének
irányításáról, jóváhagyja és ellenõrzi az éves költségvetést, továbbá a
nemzeti szabványosítás távlati és éves programjait. A Szabványügyi Tanács
tagjait kétharmad részben a közgyûlés választja, egyharmad részben a
szabványosításban érdekelt központi közigazgatási szervek delegálják. A
Szabványügyi Tanács összetételének a meghatározása kifejezi azt az igényt,
hogy az állam a nemzeti szabványosítás irányításában kellõ súllyal és
befolyással rendelkezzen.
A nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok, az MSZT önkéntes alapon
szervezõdõ szakmai alapegységei, amelyek egy-egy szakterület nemzeti
szabványosítási feladatait operatívan és felelõséggel látják el. A bizottságok
a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek szakbizottságainak hazai
tükörbizottságaiként jönnek létre, és mûködésük folytán lehetõvé teszik a
hazai nemzeti szabványosítás integrálódását a nemzetközi és az európai
rendszerbe.
A pénzügyi ellenõrzõ bizottság az MSZT gazdálkodásának ellenõrzésére hivatott.
Az ügyintézõ szervezet az MSZT mûködéséhez szükséges adminisztratív
tevékenységet látja el.
A 26. - 27. §-hoz
A javaslat meghatározza, hogy az MSZT felett a törvényességi felügyeletet, a
Kormány által rendeletben kijelölt miniszter gyakorolja. Ez megfelel a
köztestületi forma, és az MSZT által ellátott közfeladatok jellegének. A
javaslat tételesen állapítja meg, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó
miniszter milyen jogosítványokkal rendelkezik.
A 28. - 31. §-hoz
A javaslat felvázolja az MSZT kapcsolatrendszerét, kitérve arra, hogy a
közfeladatok ellátása során milyen szervezetekkel kell szorosan
együttmûködnie.
Azon túlmenõen, hogy az MSZT munkájáról beszámol a Kormánynak, szoros
kapcsolatban van a jogszabályalkotásra hivatott kormányzati szervekkel, ez
következik a nemzeti szabványosításnak a jogi szabályozást segítõ kiegészítõ
szerepébõl.
A nemzeti szabványosítás gazdaságformáló szerepébõl adódik az együttmûködési
kötelezettség, a gazdasági és szakmai érdekképviseleti szervezetekkel.
A 32. - 33. §-hoz
A javaslat rendelkezik az MSZT mûködéséhez szükséges anyagi eszközökrõl.
Az MSZT tulajdonába kerül a Magyar Szabványügyi Hivatal, mint központi
közigazgatási szerv által kezelt állami vagyon. Ez azért is indokolt, mert a
tevékenységet a tervutasításos gazdasági irányítási rendszert megelõzõ
idõszakban ellátó egyesület, a "Magyar Szabványügyi Intézet Egyesület" 1948-
ban történõ államosításakor, annak vagyonát állami tulajdonba vették.
Az MSZT-nek hosszabb távon olyan feltételekkel kell gazdálkodnia és olyan
bevételekkel kell számolnia, ahogy az az európai társintézményeknél
tapasztalható. Ennek megfelelõen mintegy 30-50 % az állami támogatás
részaránya, hozzávetõleg 50 % a nemzeti szabványok és a szolgáltatások
értékesítésébõl elért bevétel, amit nem meghatározó mértékben tagdíj és egyéb
bevételek egészítenek ki.
Hazánkban az átmeneti idõszakban az államnak, a költségvetésen keresztül
fokozott mértékben kell a nemzeti szabványosítást támogatnia, mivel a
gazdálkodók teherviselõ képessége korlátozott, és a nemzeti szabványosításban
való érdekeltségük is csak fokozatosan válik anyagiakban is kifejezhetõen
meghatározóvá.
A költségvetésbõl kell fedezni az európai jogharmonizációhoz kapcsolódó
szabványok kidolgozásának és a nemzetközi és az európai szabványügyi
szervezetekben való képviselet ellátásának a költségeit.
A 34. - 37. §-hoz
A javaslat nagy súlyt fektet az MSZT megalakulásának elõkészítésével
összefüggõ feladatok körültekintõ meghatározásához. Jelen esetben a magyar
jogrendben olyan elõzmény nélküli lépésrõl van szó, amikor egy központi
közigazgatási szerv feladatkörét, annak megszûnésével egyidejûleg egy nem
állami szervezet, egy köztestület veszi át.
A javaslat gondoskodik arról, hogy az új szervezet létrehozása demokratikus
keretek között, az érdekeltekbõl létrehozott elõkészítõ bizottság
irányításával történjen, megfelelõ ütemtervet vázol fel az MSZT különbözõ
szervezetei megalakítására.
A javaslat kitér, a jogutód nélkül megszünõ MSZH által foglalkoztatott
köztisztviselõk munkajogi helyzetének rendezésére is.
A 38. §-hoz
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény folyamatban lévõ felülvizsgálata
elõtt szükséges e törvény 50. §-ának, - amely a szabványra vonatkozó
rendelkezéseket tartalmazza - hatályon kívül helyezése. A szabvány mint
közmegegyezéssel elfogadott, önkéntesen alkalmazandó, mûszaki tartalmú
dokumentum, nem tekinthetõ az állami irányítás jogi eszközének. A hivatkozott
törvényszakasz hatályon kívül helyezése azért sem jelent gondot, mert e
törvényjavaslat a nemzeti szabvány jellegére és alkalmazására vonatkozóan
pontos meghatározást tartalmaz.
A törvény hatálybalépésével egyidejûleg, értelemszerûen hatályát veszti a
nemzeti szabványosítás átmeneti rendjérõl és az MSZH ideiglenes feladat- és
hatáskörérõl szóló 42/1994. (III. 25.) Korm. rendelet.