1995. évi ...... törvény
a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenôrzô szervezetek
akkreditálásáról
Az Országgy¾lés annak érdekében, hogy elôsegítse
az európai és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelô hazai akkreditálási
rendszer kialakítását,
a nemzetközi megállapodások megfelelôség tanúsításra vonatkozó cikkeinek
végrehajtását,
a nemzeti akkreditálás rendszerérôl a következô törvényt alkotja:
Az akkreditálás célja
1. §
(1) Az akkreditálás annak hivatalos elismerése, hogy valamely szervezet vagy
intézmény felkészült bizonyos tevékenységek (vizsgálat, tanúsítás,
ellenôrzés) meghatározott feltételek szerinti végzésére.
(2) Az akkreditálás a magyar nemzetgazdaság korszer¾ piacgazdasággá való
átalakulása, a nemzetgazdaság szereplôi piacképességének növelése, a
kereskedelem indokolatlan m¾szaki akadályainak elhárítása érdekében elô
kell segítse a termékek és a szolgáltatások többszöri vizsgálatának
kiküszöbölését. A tanúsítványok kölcsönös elfogadása érdekében lehetôvé
kell tenni a tanúsítást végzô szervek felkészültségének igazolását,
elismerését.
2
A törvény hatálya
2. §
(1) A törvény hatálya jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkezô
szervezetek azon vizsgáló és kalibráló laboratóriumaira, tanúsító és
ellenôrzô szervezeteire terjed ki, amelyek az elôírt feltételeknek
megfelelnek.
(2) Az akkreditálás csak abban az esetben elôfeltétele a hatósági
vizsgálatra, tanúsításra vagy ellenôrzésre való kijelölésnek, ha azt
jogszabály elrendeli.
(3) A nemzeti akkreditálás rendszerének keretében, a törvény mellékletében
feltüntetett szabványokban, valamint a mérésügyrôl szóló 1991. évi XLV.
törvényben foglaltak figyelembevételével, a következô szervezetek
akkreditálhatók:
a) vizsgálólaboratóriumok,
b) kalibrálólaboratóriumok,
c) terméktanúsító szervezetek,
d) minôségügyi rendszert tanúsító szervezetek,
e) személyzettanúsító szervezetek,
f) ellenôrzô szervezetek
Fogalommeghatározások
3. §
E törvény alkalmazásában a fogalmakat a mellékletben feltüntetett szabványok
szerint kell értelmezni.
3
Alapelvek
4. §
Az akkreditálás során érvényesíteni kell a következô alapelveket:
a) az áttekinthetôséget és a nyilvánosságot,
b) a közérdek képviseletét,
c) az igénybevétel önkéntességét,
d) a függetlenséget a különbözô érdekcsoportok túlsúlyától,
e) a közigazgatási szervek részvételi lehetôségének biztosítását,
f) az akkreditáló szervekre vonatkozó, a mellékletben meghatározott szabványok
alkalmazását,
g) harmonizálást az akkreditálás nemzetközi és európai eljárási rendjével.
A Nemzeti Akkreditáló Testület
5. §
(1) A Magyar Köztársaság nemzeti akkreditáló szervezete e törvény
felhatalmazása alapján a Nemzeti Akkreditáló Testület (a továbbiakban:
NAT).
(2) A NAT köztestület (Ptk. 65. §), amely az alapszabályának megfelelôen
m¾ködik. Köztestületként a nemzeti akkreditálás rendszerét irányító,
m¾ködtetô, ellenôrzô és akkreditálást végzô tevékenységet lát el.
(3) A NAT jogosult a Magyar Köztársaság címerének használatára.
4
A NAT feladatai
6. §
(1) A NAT fô feladatai:
a) a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok, a tanúsító és az ellenôrzô
szervezetek akkreditálásának odaítélésére, felülvizsgálatára,
felfüggesztésére és jogosultságuk visszavonására vonatkozó eljárási
szabályok kidolgozása, felülvizsgálata és módosítása a nemzetközi és
európai eljárások figyelembevételével,
b) a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok, a tanúsító és az ellenôrzô
szervezetek akkreditálása, felülvizsgálata, felfüggesztése vagy
visszavonása,
c) az akkreditálási eljárásokba bevonandó minôsítôkkel szemben
támasztott követelmények kidolgozása, az alkalmazott minôsítôk
kijelölése és értékelése,
d) a képviselet a nemzetközi és az európai akkreditálási
szervezetekben,
e) a két- és többoldalú együtm¾ködési és kölcsönös elismerési
megállapodások kezdeményezése és megkötése az akkreditálás
területén,
f) közrem¾ködés az akkreditálással összefüggô nemzeti, európai és
nemzetközi szabványosítási tevékenységben,
g) részvétel az akkreditálással kapcsolatos iskolarendszeren kívüli
képzés szervezésében,
h) szaktanácsadás akkreditálási kérdésekben,
5
i) az akkreditálással kapcsolatos hazai és nemzetközi dokumentáció
gy¾jtése és tárolása.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt feladatokat a NAT a szakmai
akkreditáló bizottságokon keresztül látja el.
(3) A NAT ellátja mindazokat a további feladatokat, amelyeket más jogszabály,
a NAT feladatkörébe utal és azt a NAT az alapszabályában rögzíti.
7. §
(1) A NAT a törvényben rögzített feladatai ellátásához szükséges adatokat
önkéntes adatszolgáltatáson alapuló, saját adatgy¾jtés és más szervektôl
adatátvétel útján szerzi be.
(2) A NAT közhiteles nyilvántartást vezet:
a) az akkreditálást kérelmezô és az akkreditált vizsgáló, kalibráló,
tanúsító és ellenôrzô szervezetekrôl,
b) a NAT tagjairól,
c) az akkreditálási tevékenységet folytató bizottságokról és azok
tagjairól,
d) az akkreditálási eljárásokban alkalmazott minôsítôkrôl,
e) az akkreditálással összefüggô szabványokról, útmutatókról és egyéb
dokumentumokról.
(3) A nyilvántartásba bárki díjtalanul betekinthet. A NAT - kérésre általában
díjazás ellenében - a nyilvántartásból kivonatot (másolatot) szolgáltat.
6
A NAT tagjai
8. §
(1) A NAT tagjai:
a) a hivatalból a minisztériumok, a Magyar Szabványügyi Testület, az
Országos Mérésügyi Hivatal és az érintett kamarák.
b) az akkreditált státusz fennálásának idôtartamára az akkreditált
szervezetek,
c) az Akkreditálási Tanács jóváhagyásával az érdekképviseleti
szervezetek, a tudományos és m¾szaki egyesületek és a felsôoktatási
intézmények,
ha az alapszabályt magukra nézve kötelezônek elfogadják.
(2) A tagok jogait és kötelezettségeit a NAT alapszabálya állapítja meg.
A NAT szervei
9. §
A NAT szervei:
a) a közgy¾lés,
b) az Akkreditálási Tanács,
c) a pénzügyi ellenôrzô bizottság,
d) a fellebbviteli bizottság,
e) a szakmai akkreditáló bizottságok,
f) az ügyintézô szervezet.
7
Közgy¾lés és tisztségviselôk
10. §
(1) A NAT legfôbb szerve a közgy¾lés, amelyet az alapszabályban meghatározott
idôközönként, de évente legalább egyszer össze kell hívni.
(2) A közgy¾lést - a napirend megjelölésével - a NAT elnöke hívja össze.
(3) Rendkívüli közgy¾lést kell tartani, amennyiben ezt - a napirend
megjelölésével - a közgy¾lés szavazásra jogosult tagjainak egyharmada
írásban kéri.
11. §
(1) A közgy¾lés határozatképes, ha azon a szavazásra jogosultaknak több mint
a fele jelen van. Amennyiben határozatképtelen a közgy¾lés, újra össze
kell hívni. Az ismételten összehívott közgy¾lés a megjelentek számára
tekintet nélkül határozatképes.
(2) A NAT alapszabálya elfogadásához és módosításához a közgy¾lésen
szavazásra jogosultak kétharmadának szavazata szükséges.
12. §
(1) A közgy¾lés hatáskörébe tartozik:
a) az alapszabály jóváhagyása és módosítása,
b) döntés az éves beszámoló elfogadásáról,
c) az Akkreditálási Tanács választható tagjainak megválasztása és
felmentése,
d) a NAT elnökének és elnökhelyettesének megválasztása és felmentése,
e) a pénzügyi ellenôrzô bizottság, továbbá a fellebbviteli bizottság
tagjainak megválasztása és felmentése,
8
f) az Akkreditálási Tanács, a pénzügyi ellenôrzô bizottság és a
fellebbviteli bizottság beszámoltatása,
g) mindaz, amit e törvény és az alapszabály a közgy¾lés hatáskörébe
utal,
h) a NAT szervezetét és m¾ködését érintô kérdésekben való döntés.
(2) A közgy¾lés elnöki, illetve elnökhelyettesi tisztjét a NAT elnöke,
illetve elnökhelyettese látja el.
13. §
A közgy¾lés lefolytatásának, a határozathozatalnak és a választásoknak a
rendjét a NAT alapszabálya állapítja meg.
14. §
(1) Az alapszabályban meghatározott idôre a NAT elnökét és elnökhelyettesét -
aki egyben az Akkreditálási Tanács elnöke és elnökhelyettese - a
közgyülés választja.
(2) Az elnök tevékenységéért a közgy¾lésnek felel.
15. §
(1) Az elnök képviseli a NAT-ot. Az Akkreditálási Tanács jóváhagyásával
megbízza, illetôleg felmenti az ügyvezetô igazgatót. Ellátja az
alapszabályban számára megállapított feladatokat.
(2) Az elnök képviseleti jogkörét az ügyek meghatározott csoportjára nézve az
ügyvezetô igazgatóra átruházhatja.
(3) Az elnököt akadályoztatása esetén távollétében az elnökhelyettes
helyettesíti.
9
Az alapszabály
16. §
(1) A NAT az alapszabályában biztosítja:
a) az akkreditálásban érdekelt központi közigazgatási szervek, a
gyártók, a forgalmazók és a fogyasztók érdekképviseleti
szervezetei, a szakmai érdekképviseleti szervezetek, a minôségüggyel
foglalkozó társadalmi szervezetek, az akkreditált szervezetek és
egyéb, az akkreditálásban érdekelt szervezetek megfelelô részvételét
a NAT szervezetei munkájában, gondoskodva arról, hogy egyetlen érdek
se váljon meghatározóvá;
b) a NAT szerveinek m¾ködésére és az akkreditálásra vonatkozó eljárási
szabályok megalkotását az akkreditálás alapelvei,valamint az
akkreditáló szervezetekre vonatkozó szabványok, továbbá az egyéb
európai és nemzetközi elôírások figyelembevételével.
(2) Az alapszabály állapítja meg:
a) a NAT szervei létrehozásának, megbízásának, valamint m¾ködésének
szabályait,
b) a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok, a tanúsító és az ellenôrzô
szervek akkreditálására és annak felülvizsgálatára, felfüggesztésére
és visszavonására vonatkozó eljárások rendjét,
10
c) a NAT és az akkreditált szervek tevékenységével kapcsolatban
benyújtott panaszok elbírálásának eljárási rendje részletes
szabályait,
d) az akkreditálási eljárás során alkalmazott díjszabás
megállapításának módját és mértékét, kivéve az Országos Mérésügyi
Hivatal feladatkörével összefüggésben, a mérésügyi igazgatási
szolgáltatások igénybevételéért fizetendô díjak megállapításáról
szóló külön jogszabályban foglaltakat,
e) a nemzeti akkreditálási jel alkalmazásának és az akkreditált
státuszra való hivatkozás feltételeit,
f) a NAT gazdálkodásának szabályait.
g) az akkreditálásba bevonandó minôsítôkkel szemben támasztott
követelményeket,
h) a fellebbviteli bizottság tagjai szakképesítésére vonatkozó
szabályokat.
(3) Az alapszabály a közgy¾lés által meghatározott egyéb rendelkezéseket is
tertalmazhat.
Akkreditálási Tanács
17. §
(1) Az Akkreditálási Tanács mindenkori összetételében a szavazati joggal
rendelkezô tagok körében
a) 40 %-os arányt képviselnek a hivatalból tagok (a NAT elnöke és
elnökhelyettese, a minisztériumok, a Magyar Szabványügyi Testület,
az Országos Mérésügyi Hivatal és a gazdasági kamarák),
11
b) 30 %-os arányt képviselnek az akkreditált szervezetek,
c) 30 %-os arányt képviselnek a a NAT tagsággal bíró érdekképviseleti
szervezetek, a tudományos és m¾szaki egyesületek és a felsôoktatási
intézmények képviselôi.
(2) A NAT elnöke, illetve elnökhelyettese tölti be az Akkreditálási Tanács
elnöki, illetve elnökhelyettesi tisztéségét is, a Tanácsban mindkettô
szavazati joggal rendelkezik.
(3) A szakmai akkreditáló bizottságok elnökei az Akkreditálási Tanács
tanácskozási jogú, de szavazati joggal nem rendelkezô tagjai.
(4) A NAT ügyvezetô igazgatója hivatalból titkára az Akkreditálási Tanácsnak
és ilyen minôségben vesz részt az ülésein.
(5) Az Akkreditálási Tanács hatáskörébe tartozik:
a) az alapszabály, illetve szükség szerinti módosítása, közgy¾lés elé
terjesztése és az egyéb belsô szabályzatok jóváhagyása,
b) a NAT m¾ködésének elvi irányítása két közgy¾lés közötti idôszakban,
a közgy¾lés határozatainak megfelelôen,
c) a NAT ügyvezetô igazgatója felmentésének és kinevezésének
jóváhagyása,
d) az éves költségvetés jóváhagyása és végrehajtásának ellenôrzése,
illetve az ezekrôl készült beszámoló jóváhagyása,
e) a NAT szolgáltatásaiért fizetendô díj megállapítása,
f) a NAT ügyvezetô igazgatójának beszámoltatása,
12
g) a szakmai akkreditáló bizottságok létrehozása és megszüntetése,
elnökeiknek megbízása és felmentése, továbbá m¾ködésük szabályainak
a jóváhagyása, m¾ködésük felügyelete, valamint a m¾ködésükkel
kapcsolatos vitás kérdésekben állásfoglalás és döntés,
h) döntéshozatal külföldi akkreditáló szervek által kiadott
akkreditálási okiratok elismerésérôl,
i) az akkreditálással kapcsolatos oktatási tevékenység koncepciójának
véleményezése,
j) a Kormány részére szóló beszámoló jóváhagyása,
k) a NAT és szervei belsô szabályzatainak, valamint ezek módosításának
jóváhagyása.
Pénzügyi ellenôrzô bizottság
18. §
(1) A közgy¾lés legalább háromtagú pénzügyi ellenôrzô bizottságot választ. A
pénzügyi ellenôrzô bizottság tagjának csak olyan személy választható, aki
nem tagja az Akkreditálási Tanácsnak, a fellebbviteli bizottságnak, a
szakmai akkreditáló bizottságoknak és az ügyintézô szervezetnek.
(2) A pénzügyi ellenôrzô bizottság hatáskörébe tartozik a NAT gazdálkodásának
ellenôrzése. Ennek keretében a pénzügyi ellenôrzô bizottság a NAT bármely
szervétôl minden olyan adatot, tájékoztatást megkérhet, ill. iratot
megtekinthet, amely feladatainak ellátásához szükséges.
(3) A közgy¾lés a NAT éves költségvetésérôl és az éves költségvetési
beszámolóról a pénzügyi ellenôrzô bizottság véleményének ismeretében
dönt.
13
Fellebbviteli bizottság
19. §
(1) A közgy¾lés 3 éves idôtartamra 3 tagból álló fellebbviteli bizottságot
választ. A fellebbviteli bizottság tagjának csak olyan személy
választható, aki nem tagja az Akkreditálási Tanácsnak, az ellenôrzô
bizottságnak, a szakmai akkreditáló bizottságoknak és az ügyintézô
szervezetnek.
A fellebbviteli bizottság 1 jogi és 2 m¾szaki végzettség¾, legalább 10
éves gyakorlattal rendelkezô szakemberbôl áll.
(2) A fellebbviteli bizottság hatáskörébe tartozik a NAT akkreditálásra
(odaítélés, felfüggesztés, visszavonás) vonatkozó döntései, valamint az
akkreditált szervek tevékenysége ellen benyújtott panaszok kivizsgálása.
(3) A fellebbviteli bizottság minden olyan adatot, tájékoztatást megkérhet,
illetve iratot megtekinthet, amely feladatai ellátásához szükséges. A
fellebbviteli bizottság feladatai ellátása során birtokába jutott üzleti
titkot köteles megôrizni.
20. §
(1) A fellebbviteli bizottság a panasz benyújtásától számított 30 napon belül
az érdekelt feleket meghallgatja, és az ügyben határozatot hoz.
(2) A fellebbviteli bizottság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A
határozat kézbesítésétôl számított 30 napon belül az érdekelt fél
keresettel kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát.
(3) A fellebbviteli bizottság az általa hozott határozat felülvizsgálata
iránti keresetet - az ügy irataival együtt - a beérkezéstôl számított 8
napon belül az illetékes bíróságnak küldi meg.
14
21. §
A fellebbviteli bizottság tagjai tevékenységükért kizárólag a közgy¾lésnek
tartoznak felelôsséggel.
Szakmai akkreditáló bizottságok
22. §
(1) A szakmai akkreditáló bizottság összetételét az alapszabályban
meghatározott feltételekkel a bizottság elnöke és a NAT ügyvezetô
igazgatója javasolja és jóváhagyásra elôterjeszti az Akkreditálási
Tanácsnak.
(2) A szakmai akkreditáló bizottságok feladata szakterületükön az
akkreditálás speciális követelményeinek meghatározása, az akkreditálási
eljárás és a felülvizsgálat lefolytatása - minôsítôk bevonásával.
(3) A szakmai akkreditáló bizottság jelöli ki az akkreditálásban résztvevô
minôsítôket.
Ügyintézô szervezet
23. §
(1) Az ügyintézô szervezet a NAT alkalmazottaiból áll, akik felett a
munkáltatói jogokat a NAT ügyvezetô igazgatója gyakorolja.
(2) Az ügyintézô szervezet ellátja a NAT ügyviteli teendôit, biztosítja a
feltételeket annak folyamatos m¾ködéséhez, és ellenôrzi az akkreditálás
formai követelményeinek betartását.
(3) Az akkreditálás odaítélésérôl, felfüggesztésérôl és visszavonásáról a
szakmai akkreditáló bizottságok javaslata alapján a NAT ügyvezetô
igazgatója dönt.
15
(4) Az ügyintézô szervezet szervezi az akkreditálással kapcsolatos ismeretek
oktatását, részt vesz az iskolarendszeren kívüli képzésben.
Eljárási szabályok
24. §
A NAT szerveinek eljárására - ha e törvény másként nem rendelkezik - az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.
Törvényességi felügyelet
25. §
(1) A NAT felett a Kormány által rendeletben kijelölt miniszter törvényességi
felügyeletet gyakorol.
(2) A kijelölt miniszter ellenôrzi, hogy az alapszabály és a többi belsô
szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá hogy a NAT szerveinek
határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy a többi
belsô szabályzatot.
(3) Az e törvény alapján gyakorolt törvényességi felügyelet nem terjed ki az
olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy államigazgatási
eljárásnak van helye.
(4) Ha a NAT m¾ködésének törvényessége másképpen nem állítható helyre, a
kijelölt miniszter a bírósághoz fordul. A bíróság
a) megsemmisíti a NAT testületi szervének jogsértô határozatát és új
határozat hozatalát rendeli el,
16
b) felfüggeszti a NAT testületi szerveinek és tisztségviselôinek
m¾ködését és irányítására - a felfüggesztés tartamára - felügyelô
biztost rendelhet ki.
(5) A felügyelô biztos köteles a m¾ködés törvényességének helyreállítása
céljából haladéktalanul összehívni a NAT közgy¾lését. Ha a közgy¾lés a
m¾ködés törvényességét helyreállítja, a NAT más testületi szerveinek és
tisztségviselôinek m¾ködése sem függeszthetô fel tovább.
(6) Nem rendelhetô ki felügyelô biztosként, aki a NAT-ban tisztséget nem
viselhet.
(7) A felügyelô biztos tevékenységérôl és annak eredményérôl tájékoztatja a
bíróságot, valamint a törvényességi felügyelet gyakorlóját.
26. §
A NAT azokat a határozatait, amelyekre a törvényességi felügyelet kiterjed,
továbbá alapszabályát és egyéb önkörmányzati szabályzatát - az elfogadástól
számított 15 napon belül - köteles megküldeni a törvényességi felügyeletet
ellátó miniszternek.
A NAT kapcsolatai
27. §
(1) A NAT a Kormánnyal a kapcsolatot a Kormány által rendeletben kijelölt
miniszter útján tartja.
(2) A NAT a munkájáról készült éves beszámolót a Kormánynak is megküldi.
(3) Az akkreditálással összefüggô jogszabályok, egyéb elôírások, koncepciók
elôkészítésekor a központi közigazgatási szervek kikérik a NAT
véleményét, és a NAT észrevételeire érdemi választ adnak.
17
(4) A hatósági vizsgálati és tanúsítási területen - a kijelölés feltételeinek
kidolgozása, a kijelölési eljárás lefolytatása, a kijelölésrôl való
döntéshozatal, valamint a kijelölt szervezetek felülvizsgálata
tekintetében - a jogszabályt kibocsátó miniszter megkéri a NAT
véleményét.
(5) A NAT együttm¾ködik a gazdasági és szakmai képviseleti szervezetekkel. Az
együttm¾ködés során a NAT az érdekképviseleti szervezeteket tájékoztatja
az akkreditálási tevékenységet érintô kérdésekben
Pénzügyi források
28. §
(1) A törvény 2. mellékletében felsorolt vagyontárgyak tulajdonjogát a
törvény hatálybalépésével egyidej¾leg a NAT szerzi meg, e vagyon a NAT
m¾ködését szolgálja.
(2) A NAT m¾ködésének pénzügyi forrásai:
a) a nemzetközi együttm¾ködés finanszírozását biztosító, központi
költségvetésbôl kapott támogatás,
b) a NAT szolgáltatásaiért fizetendô díj,
c) az akkreditálást támogató adományok és egyéb juttatások.
(3) (3) A kormányzati szervek által igényelt, a közérdek¾, különösen az
élet-, az egészség-, a testi épség, a vagyonbiztonság, az emberi
környezet, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályokhoz
kapcsolódó akkreditálás feltételeinek kidolgozását, valamint a
kormányzati szervek által kijelölt szervezetek akkreditálását a NAT a
kormányzati szervekkel kötött szerzôdés alapján végzi. A kormányzati
igények koordinálásáért a kijelölt miniszter felel.
18
AElig;tmeneti rendelkezések
A NAT megalakítása
29. §
(1) A NAT megalakításának elôkészítésére elôkészítô bizottságot kell
alakítani a (2) és (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
(2) A törvény 8. §-ában meghatározott szervezetek a törvény hatálybalépésétôl
számított 30 napon belül a NAT felett törvényességi felügyeletet gyakorló
miniszterrel (a továbbiakban: miniszter) közölhetik, hogy részt kívánnak-
e venni az elôkészítô bizottság megalakításában.
(3) A miniszter a törvény hatálybalépésétôl számított 45 napon belül
összehívja a (2) bekezdésben meghatározott szervezetek képviselôit, akik
megválasztják az elôkészítô bizottság tagjait és elnökét. Az elôkészítô
bizottság ügyrendjét maga állapítja meg.
30. §
(1) A NAT alakuló közgy¾lését az elôkészítô bizottság elnöke hívja össze, a
törvény hatálybalépésétôl számított 4 hónapon belül.
(2) Az elôkészítô bizottság az alakuló közgy¾lésnek javaslatot tesz
a) a közgy¾lés levezetô elnökének és más tisztségviselôinek személyére,
b) az elôkészítô bizottság tevékenységérôl szóló beszámoló
jóváhagyására,
c) az alapszabályra,
d) a NAT költségvetése vitelének ideiglenes szabályaira,
e) az elnök (az elnökhelyettes), az Akkreditálási Tanács választható
tagjainak, a pénzügyi ellenôrzô bizottság és a fellebbviteli
bizottság tagjainak személyére.
19
(3) Ha az elôkészítô bizottság által javasolt alapszabály jelentôs
átdolgozása válik szükségessé, a résztvevôk közül három tagú
szerkesztôbizottságot kell választani. A szerkesztôbizottság feladata az
alapszabály átdolgozása. Az átdolgozott alapszabály elkészültéig a (2)
bekezdés c)-e) pontjaiban foglaltakról nem lehet határozni, és szükség
esetén az alakuló közgy¾lést fel kell függeszteni.
31. §
(1) Az alakuló közgy¾lést követô 30 napon belül létre kell hozni az
Akkreditálási Tanácsot, a szakmai akkreditáló bizottságokat és az
ügyintézô szervezetet. A NAT elnöke az Akkreditálási Tanács
jóváhagyásával megbízza az ügyvezetô igazgatót.
(2) A NAT elnöke intézkedik az alapszabály, az Akkreditálási Tanács, a
fellebbviteli bizottság, az ügyintézô szervezet és a szakmai akkreditáló
bizottságok ügyrendjének közzétételérôl.
(3) A NAT a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre az alapszabály
elfogadásának napjára visszaható hatállyal.
Hatálybalépés
32. §
(1) E törvény a kihirdetését követô 30. napon lép hatályba
(2) E törvény 28-29. §-ában elôírt, a NAT létrehozására irányuló szervezési
teendôk elôkészítése a Magyar Szabványügyi Hivatal feladata.
22
A laboratóriumok, a tanúsító
és az ellenõrzõ szervezetek
akkreditálásáról szóló
199... évi ..... törvény
1. melléklete
Az akkreditálási eljárásban alkalmazott szabványok
MSZ EN 45001 Vizsgálólaboratóriumok mûködésének általános feltételei
MSZ EN 45002 Vizsgálólaboratóriumok minõsítésének általános feltételei
MSZ EN 45003 Laboratóriumakkreditáló szervekre vonatkozó általános feltételek
MSZ EN 45011 Terméktanúsítást irányító tanúsítási szervekre vonatkozó
általános feltételek
MSZ EN 45012 Minõségbiztosítási rendszerek tanúsítását irányító tanúsítási
szervekre vonatkozó általános feltételek
MSZ EN 45013 Személyzettanúsítását irányító tanúsítási szervekre vonatkozó
általános feltételek
A laboratóriumok, a tanúsító
és az ellenõrzõ szervezetek
akkreditálásáról szóló
199... évi .... törvény
2. melléklete
A NAT tulajdonába kerülõ vagyon
A NAT tulajdonába kerülnek, az MSZH tulajdonában lévõ vagyontárgyak közül az
alább felsorolt ingatlanrész, és ingóságok;
1. A Budapest, IX., ker. 132. sz. tulajdoni lapon 36838 hrsz. alatt felvett
"lakóház, udvar" megjelölésû Budapest, IX., ker. Üllõi út 25. sz. alatti
belterületi ingatlannak a Magyar Állam tulajdonában, és a Magyar Szabványügyi
Hivatal (Budapest, IX., ker. Üllõi út 25.) kezelésében álló 11/19-ed részébõl
1/38-ad rész.
Nyilvántartási értéke: 1.804.000,- Ft.
2. A NAT által használt helyiségek berendezési és felszerelési tárgyai
nyilvántartási értékben az MSZH készletébõl a NAT tulajdonába kerülnek.
Összesen: 479.000,-Ft.
3. Az adminisztrációs, nyilvántartási feladatok ellátásához szükséges
irodagépek és eszközök az MSZH vagyonából ugyancsak a NAT tulajdonába kerülnek
bruttó értékben.
Összesen: 680.000,-Ft.
24
INDOKOLÁS
a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenõrzõ szervezetek akkreditálásáról
szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A nemzetgazdaság átalakításának, a korszerû piacgazdaság kiépítésének lényegi
eleme és elõfeltétele a gazdasági fejlõdést megalapozó jogszabályok és egyéb
eszközök, így különösen a nemzeti szabványosítás, a tanúsítás és az
akkreditálás új rendjének, szervezetének létrehozása és mûködési feltételeinek
kidolgozása. E feladatok mielõbbi végrehajtását hazánk nemzetközi
szerzõdésekben is vállalta.
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek közötti társulás létesítésérõl
szóló Európai Megállapodás, közelebbrõl annak 73. cikke kimondja, hogy
együttmûködés útján csökkenteni kell a szabványosítás és a minõségtanúsítás
(megfelelõségtanúsítás) területén Magyarország és az EK között meglévõ
különbségeket. Az együttmûködés többek között arra irányul, hogy elõmozdítsa a
közösségi mûszaki szabályok, az európai szabványok és megfelelõségtanúsítási
eljárások használatát, ezeken a területeken a kölcsönös elismerésrõl szóló
megállapodások megkötését és Magyarország részvételét az európai tanúsítási,
akkreditálási szervezetek munkájában.
A Kormány már 1990-ben határozatot hozott a nemzeti szabvány- és
minõségtanúsítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól. A határozat az
akkreditálás területén elõirányozta a nemzeti akkreditálásról szóló jogszabály
kidolgozását. A határozatban foglaltak alapján egy elõterjesztés keretében,
tárgyuknál fogva szorosan összetartozó két törvényjavaslat készült el, egy a
nemzeti szabványosításról, egy a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenõrzõ
szervezetek akkreditálásáról. A javaslat a laboratóriumok akkreditálása
mellett, - amely jelenleg általánosságban a Magyar Szabványügyi Hivatal, a
kalibrálólaboratóriumok esetében pedig az Országos Mérésügyi Hivatal feladata
- azokkal közös rendszert alkotva gondoskodik a tanúsító és az ellenõrzõ
szervezetek akkreditálásáról is, az európai országok akkreditálási
rendszereinek megfelelõen. Ehhez figyelembe veszi a nemzetközi és az EK
szervezetek akkreditálással összefüggõ ajánlásait, valamint az európai
országok akkreditáló szerveinek gyakorlatát illetve dokumentumait. Ez teremt
lehetõséget az európai országok akkreditáló szerveit tömörítõ szervezetekhez
társult tagként való csatlakozásra, és ennek eredményeként a magyar
akkreditált szervek tanúsításának (termékek, szolgáltatások, vállalatok,
oktatóhelyek) európai szintû elfogadtatására.
Az új szervezeti és irányítási rendre való áttérést, a nonprofit szervezetek
új típusainak a hazai jogrendszerünkben való megjelenése nyitotta meg. A Ptk.
módosított 65. §-a teszi lehetõvé a nyilvántartott tagsággal és
önkormányzattal rendelkezõ köztestületek létrehozását, amelyek törvényben
meghatározott közfeladatokat látnak el az ehhez szükséges jogosítványokkal, és
ezeket önigazgatás útján érvényesítik. A különbözõ érdekszférák befolyásától
mentes össztársadalmi igényeket kielégítõ mûködés szempontjából ez a
szervezeti forma a legmegfelelõbb mind a nemzeti szabványosítás, mind az
akkreditálás új rendjének kialakításához. Az európai gyakorlat is azt
mutatja, hogy az egyes országokban mûködõ társintézmények jogállása is
hasonló.
Az új rendszer figyelembe veszi a nemzetközi és az európai akkreditálási
szervezetek dokumentumait, az EK akkreditálással összefüggõ határozatait,
ajánlásait, az egyes európai országok szabályozásbeli és mûködési
tapasztalatait.
Az európai országokban az akkreditálással összefüggésben jogi szabályozás
csak a nemzeti akkreditálás szintjén jelenik meg, általában rendezve az állam
és a nemzeti akkreditáló szervezet kapcsolatát. Az akkreditálási eljárások
lefolytatása a nemzeti akkreditáló szervezet belsõ eljárási szabályai szerint
történik.
A törvénytervezet felépítésében és tartalmában megfelel az európai mintáknak,
azaz csak a legfontosabb elveket, feladatokat, szervezeti kérdéseket, a
kormányzattal való kapcsolatot és együttmûködést rögzíti, ugyanakkor
lehetõséget ad az önkormányzati mûködés keretében az eljárási kérdések más
eszközzel (pl. alapszabályban) történõ rendezésére, meghatározva azokat az
alapkövetelményeket, amelyeket a belsõ normák megalkotása során be kell
tartani.
A hazai szabályozás szintjének megválasztásakor a Ptk. 65. §-át kellett
figyelembe venni, amely szerint a köztestület létrehozását csak törvény
rendelheti el és a köztestület által ellátandó közfeladatokat továbbá az ehhez
szükséges jogosítványokat is csak törvény állapíthatja meg. A nemzeti
akkreditáló szervezet a javaslat szerint közfeladatot ellátó köztestület. Ez
teszi szükségessé az e területre vonatkozó szabályozás törvényi szintû
megalkotását.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat az európai gyakorlathoz igazodva fogalmazza meg, a hazai
akkreditálási tevékenység céljait.
Az akkreditálás célja a termékek és szolgáltatások hazai és nemzetközi
versenyképességének támogatása a vizsgálatukat, a tanúsításukat és az
ellenõrzésüket, valamint a személyzet tanúsítását végzõ szervezetek
felkészültségének akkreditálással való igazolása által. Az akkreditálásban
fõbb alapelvként érvényesül a nemzetközi és az európai akkreditálási
követelmények alapulvétele, a közérdek képviselete és az önkéntesség.
Európában az egyes országokban létrehozott akkreditálási rendszerek teremtik
meg a vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elfogadásának, ezáltal
a termékek és szolgáltatások szabad áramlásának, az ismételt vizsgálatok
kiküszöbölésének és az ezzel összefüggõ költségek csökkentésének lehetõségét.
Az akkreditálás ugyanis annak hivatalos elismerése, hogy egy intézmény,
szervezet felkészült bizonyos tevékenységek (vizsgálat, tanúsítás, kalibrálás,
ellenõrzés) meghatározott feltételek szerinti végzésére. Az akkreditálás
keretében bármely szervezet kérheti, hogy egy független, a nemzetközi normák
szerint minõsítõ intézmény - a nemzeti akkreditáló szerv - igazolja
felkészültségét.
A 2. §-hoz
Az elõkészítés idõszakában sokáig vitatott kérdés volt az akkreditálás
alkalmazási területe.
Az európai tapasztalatok szerint, akkreditálás alkalmazható a piac által
szabályozott - azaz a jogilag nem szabályozott - területeken, valamint a
kötelezõ vizsgálati, tanúsítási és engedélyezési rendszerek - azaz a jogilag
szabályozott - területen. Ez utóbbi területen az egyes minisztériumok döntenek
arról, hogy az akkreditálás alapfeltétele-e a hatósági vizsgálatra,
tanúsításra vagy engedélyezésre való kijelölésnek. Az EK ajánlása az, hogy a
kijelölés akkreditáláson alapuljon, tekintettel arra, hogy az európai normák
szerint akkreditált szervek megfelelnek az egységes európai követelményeknek.
Európában az a tendencia figyelhetõ meg, hogy az egyes országok létrehozzák
nemzeti akkreditálási rendszerüket, és arra a hatósági engedélyezési munkában
is támaszkodnak.
A javaslat szerint az akkreditálási rendszer alkalmazható a jogilag nem
szabályozott és a jogilag szabályozott területeken egyaránt. Igénybevétele
önkéntes, bármely vizsgáló- és kalibrálólaboratórium, tanúsító és ellenõrzõ
szervezet kérheti felkészültségének elismerését. Az akkreditálás csak abban az
esetben elõfeltétele a hatósági vizsgálatra és/vagy tanúsításra való
kijelölésnek, ha adott területen a jogszabály kibocsájtásáért felelõs
miniszter azt elrendeli.
A vonatkozó nemzetközi és az európai szabványok alapján kiadott magyar nemzeti
szabványok határozzák azt meg, hogy mely szervezetek akkreditálhatók a nemzeti
akkreditálás rendszerében. Ennek megfelelõen a mérésügyrõl szóló 1991. évi
XLV. törvényben foglaltakkal összhangban a javaslat megjelelöli az
akkreditálható szervezetek fajtáit, megadva ezzel a nemzeti akkreditálási
rendszer alkalmazási területét.
Ezek a szervezetek lehetnek:
- vizsgálólaboratóriumok,
- kalibrálólaboratóriumok,
- terméktanúsító szervezetek,
- minõségügyi rendszert tanúsító szervezetek,
- személyzettanúsító szervezetek,
- ellenõrzõ szervezetek.
A 4. §-hoz
A javaslat az akkreditálási rendszerek mûködésének az európai elveit átvéve
tartalmazza azokat a legfontosabb alapelveket, amelyek a nemzeti akkreditálás
rendszerének mûködését áthatják.
Az akkreditálási rendszerek a következõ alapelvekre épülnek:
- áttekinthetõség és nyilvánosság,
- az igénybevétel önkéntessége,
- függetlenség a különbözõ érdekcsoportok túlsúlyától,
- az akkreditáló szerv nem nyereségérdekelt jellege,
- a közigazgatási szervek részvételi lehetõségének biztosítása,
- harmonizálás a nemzetközi és az európai akkreditálási eljárásokkal.
Ezen alapelvek betartása, minden közremûködõ számára elengedhetetlenül
szükséges.
A 5. - 7. §-hoz
A nemzeti akkreditálás szerve a Magyar Köztársaságban, az erre kizárólagos
jogkörrel felhatalmazott köztestületként mûködõ Nemzeti Akkreditáló Testület
(NAT).
A NAT, ismérveiben megfelel az európai társintézmények jellemzõinek.
Európában a nemzeti akkreditálás szintjén tagországonként az arra kijelölt
szervezet rendelkezik kormányzati felhatalmazással (szerzõdéssel, megbízással)
akkreditálási okiratok kiadására, a nemzetközi és az európai akkreditálási
szervezetekben az adott ország képviseletére és az európai mûszaki
integrációval kapcsolatos kormányzati feladatoknak az akkreditálás oldaláról
történõ megalapozására. Ennek a szervezetnek a feladata, hogy független
félként minõsítse a vizsgáló, kalibráló, tanúsító és ellenõrzõ szervek
felkészültségét, teremtsen alapot a nemzeti vizsgálati eredmények és
tanúsítványok nemzetközi és európai elfogadásához. E szervezet arra is
alkalmas, hogy a nemzetközi és az európai akkreditálási szervezetekben
biztosítsa az adott tagország szakmai érdekeinek képviseletét, és érvényesítse
a nemzeti igényeket az akkreditálás általános feltételeinek kidolgozásában. Az
akkreditálási tevékenységet szakterületenként, szakmák szerint elkülönült
bizottságok végzik az adott területen elismert szakértõk bevonásával.
A javaslat szerint nemzeti akkreditáló szerv önálló jogi személyiséggel és
olyan szervezettel rendelkezik, amely az európai gyakorlatnak megfelelõ
követelményeket kielégíti. Erre a köztestületi forma mutatkozik a
legmegfelelõbbnek, amely ötvözi az önkormányzati jellegû mûködést a
közfeladatok ellátásához szükséges jogosítványokkal.
A NAT-nak a javaslatban felsorolt feladatai a nemzeti akkreditálási
szervezettel szemben támasztható követelményekhez igazodnak. Ide tartozik a
törvény alkalmazási területén az akkreditálások odaítélésére
felülvizsgálatára, felfüggesztésére, visszavonására vonatkozó eljárási
szabályok kidolgozása a nemzetközi és az európai normák figyelembevételével. A
jogszabályban meghatározott szervezetek akkreditálása, felülvizsgálata, az
akkreditálás felfüggesztése vagy visszavonása. A minõsítõkkel szemben
támasztott követelmények meghatározása. Képviselet a nemzetközi akkreditálási
szervezetekben. A két és többoldalú együttmûködés és kölcsönös elismerési
megállapodások megkötése. Részvétel az akkreditálás alapját képezõ szabványok
kidolgozásában. Részvétel az akkreditálással kapcsolatos oktatásban.
A NAT vezeti a feladatai ellátásához szükséges nyílvántartásokat, ezek körét a
javaslat meghatározza.
A 8. §-hoz
A NAT tagságát a közigazgatási intézmények, szakmai érdekképviseleti és
érdekvédelmi szervezetek és az akkreditált szervezetek képviselõi alkotják,
egyéni tagság nincs. Az akkreditálási eljárásokba bevont egyéni minõsítõk
személyes jogon nem tagjai a nemzeti akkreditáló szervnek.
A 9. - 15. §-hoz
A szervezeti felépítés megfelel az európai gyakorlatnak, tartalmazza a mûködés
szempontjából meghatározó szerveket, úgymint a közgyûlést, az Akkreditálási
Tanácsot, a pénzügyi ellenõrzõ bizottságot, a fellebbviteli bizottságot, a
szakmai akkreditáló bizottságokat és az adminisztratív, ügyviteli
tevékenységeket ellátó ügyintézõ szervezetet.
A javaslat felsorolja a NAT, mint önkormányzattal rendelkezõ köztestület
szervezeteit, leírja a legfontosabb hatásköri jogosítványokat valamint
mûködésük lényegi szabályait, továbbá a különbözõ szervek egymáshoz való
kapcsolatát.
A NAT legfõbb vezetõ testülete a közgyûlés, amely dönt az alapszabály
jóváhagyásáról, az éves beszámoló elfogadásáról, az Akkreditálási Tanács
megválasztja az Akkreditálási Tanács választható tagjait, valamint a NAT
vezetõ tisztségviselõit.
A javaslat rendelkezik az elnök és az elnökhelyettes jogállásáról és
képviseleti jogkörérõl is.
A 16. §-hoz
Az akkreditálás eljárási rendjét a harmonizált európai szabványokat honosító
nemzeti szabványok, a nemzeti akkreditáló szerv alapszabálya és eljárási
szabályai rögzítik. Az ezekkel kapcsolatos fõbb követelményeket a törvény
meghatározza.
Mivel a NAT, mint köztestület, közfeladatokat lát el, a törvény garanciális
okból deklarálja azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyre a belsõ
szabályozásnak ki kell térnie. Ezek adódnak egyrészrõl a NAT feladataiból,
másrészt a nemzeti akkreditálás alapelveibõl. Itt külön ki kell emelni az
akkreditálásban érdekelt szervezetek részvételi lehetõségének a biztosítását,
a részletes eljárási szabályok megalkotását, beleértve a NAT és az akkreditált
szervezetek tevékenységével kapcsolatban benyújtott panaszok elbírálásának a
rendjét, az akkreditálási eljárás során alkalmazott díjakat, az eljárásba
bevont minõsítõkkel szemben támasztott követelményeket és a nemzeti
akkreditálási jel alkalmazásának feltételeit.
Az alapszabály és az eljárási rend megalkotása során is támaszkodni lehet az
európai társszervezetek gyakorlatára.
A 17. §-hoz
Az Akkreditálási Tanács összetételének a meghatározása kifejezi azt az igényt,
hogy abban valamennyi érdekelt megfelelõ képviselethez jusson és az állam a
nemzeti akkreditálás irányításában kellõ súllyal és befolyással rendelkezzen.
Az Akkreditálási Tanácsban 40 %-os arányt képviselnek a hivatalból tagok, azaz
zömében a közigazgatási szervek megbízottjai, 30 %-os arányban képviseltetik
magukat az akkreditált szervezetek, ugyancsak 30 %-ot tesznek ki a NAT
tagságot nyert érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek tudományos és
mûszaki egyesületek, egyetemek közgyûlés által választott képviselõi.
Az Akkreditálási Tanács gondoskodik a NAT folyamatos mûködésének
irányításáról. Többek között jóváhagyja és ellenõrzi az éves költségvetést,
megállapítja a NAT szolgáltatásaiért fizetendõ díjakat, létrehozza a szakmai
akkreditáló bizottságokat, felügyeletet gyakorol azok mûködése felett, dönt a
külföldi akkreditáló szervek által kiadott okiratok elismerésérõl, véleményezi
az akkreditálással kapcsolatos oktatási tevékenység koncepcióját.
A 18. - 24. §-hoz
A pénzügyi ellenõrzõ bizottság a NAT gazdálkodásának ellenõrzésére hivatott.
Az akkreditálás nemzetközi és európai eljárási szabályai elõírják egy olyan
fellebbviteli bizottság alakítását, amely elbírálja a NAT akkreditálással
kapcsolatos döntéseit, valamint kivizsgálja az akkreditált szervezetek
tevékenysége ellen benyújott panaszokat.
A javaslat elõírja, hogy a háromtagú bizottság egy jogi és két mûszaki
végzettségû tagja megfelelõ legalább 10 éves gyakorlattal rendelkezzen.
A fellebbviteli bizottság eljárására az államigazgatási eljárás szabályai
vonatkoznak, döntésével szemben lehetõség van a bírói út igénybevételére.
A szakmai akkreditáló bizottságok a NAT szakmai alapegységei, feladatuk
szakterületükön az akkreditálás speciális követelményeinek a meghatározása, az
akkreditálási eljárás és a felülvizsgálat lefolytatása. A szakmai akkreditáló
bizottság jelöli ki az eljárás során közremûködõ minõsítõ szakembereket is.
Az ügyintézõ szervezet a NAT mûködéséhez szükséges adminisztratív
tevékenységet látja el.
A 25. - 26. §-hoz
A javaslat meghatározza, hogy a NAT felett a törvényességi felügyeletet, a
Kormány által rendeletben kijelölt miniszter gyakorolja. Ez megfelel a
köztestületi forma, és a NAT által ellátott közfeladatok jellegének. A
javaslat tételesen állapítja meg, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó
miniszter milyen jogosítványokkal rendelkezik.
A 27. §-hoz
A javaslat felvázolja a NAT kapcsolatrendszerét, kitérve arra, hogy a
közfeladatok ellátása során milyen szervezetekkel kell szorosan
együttmûködnie.
Azon túlmenõen, hogy a NAT munkájáról beszámol a Kormánynak, szoros
kapcsolatban van a jogszabályalkotásra hivatott kormányzati szervekkel,
kölcsönösen egyeztetnek az akkreditálással összefüggõ jogszabályok, egyéb
elõírások, koncepciók elõkészítésekor.
Az akkreditálási tevékenységet érintõ kérdésekben a NAT együttmûködik
a gazdasági és szakmai érdekképviseleti szervezetekkel is.
A 28. §-hoz
A javaslat rendelkezik a NAT mûködéséhez szükséges anyagi eszközökrõl.
A NAT mûködtetése alapvetõen két forrásból finanszírozható, egyrészrõl a
költségvetési támogatásból, másrészrõl az akkreditálási tevékenységbõl befolyó
díjazásokból.
Az éves központi költségvetésben kell elõirányozni a Magyar Köztársaságnak, a
nemzetközi és az európai akkreditálási szervezetekben való képviseletének az
anyagi fedezetét.
A költségvetésbõl kell fedezni az európai jogharmonizációhoz kapcsolódó, így
különösen az élet-, az egészség, a testi épség, a vagyonbiztonság, az emberi
környezet, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályokhoz
kapcsolódó akkreditálás feltételeinek a kidolgozását. Továbbá a kormányzati
szervek által kijelölt szervezetek akkreditálását.
Ezt a tevékenységet a NAT a kormányzati szervekkel kötött szerzõdés alapján
látja el.
A 29. - 31. §-hoz
A javaslat tartalmazza a NAT megalakulásának elõkészítésével összefüggõ
feladatokat, gondoskodva arról, hogy az új szervezet létrehozása demokratikus
keretek között, az érdekeltekbõl létrehozott elõkészítõ bizottság
irányításával történjen, megfelelõ ütemtervet vázol fel a NAT különbözõ
szervezetei megalakítására.
Mivel jelen törvényjavaslat elfogadására minden valószínûség szerint a nemzeti
szabványosításról szóló törvényjavaslattal egyidejûleg kerül sor, az MSZH
jogutód nélküli megszünésével annak feladatai megoszlanak a létrejövõ két új
szervezet, a NAT és a Magyar Szabványügyi Testület között. A törvény
hatálybalépésével hatályát veszti az MSZH ideiglenes feladat- és hatáskörérõl
1994 tavaszán megalkotott kormányrendelet. A NAT létrehozására irányuló
szervezési teendõk elõkészítése a Magyar Szabványügyi Hivatal feladata, amely
szervezet a kormányrendeletben foglaltak alapján a nemzeti akkreditálással
kapcsolatos teendõket átmenetileg, a javaslat elfogadásáig és a jelen törvény
hatálybalépéséig ellátja.