ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Kérdés:
Dr.Gál Zoltán úrnak
a Magyar Országgyûlés elnökének
Meddig maradhat
gazdaságpolitikai fõszabály:
Húzd meg a nadrágszíjat,
ha baj van?
H E L Y B E N
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27.§-a és a Házszabály 91.§-ának (1) bekezdése alapján dr.Békesi
László miniszter úrhoz az alábbi
k é r d é s t
intézem:
Aki olvasta, netán tanulmányozta Széchenyi István mûveit, tisztában lehet
vele, mekkora jelentõsséget tulajdonított a belsõ fogyasztások, az õ
szóhasználatával, a consumptiónak. Mindennek illusztrálására számos
megállapítását, észrevételét idézhetjük. Érjük be ezúttal eggyel. "Britannia
valódi ereje, s boldogsága a belsõ fogyasztáson alapul. Minden termékinek, s
készítményinek háromnegyedét maga fogyasztja el, s csak egynegyede teszi
úgynevezett világi kereskedését." Majd néhány sorral lejebb így folytatja:"A
belsõ consumptió az, mely minden ország kifejtésének palládiuma
(értsd:oltalmazója legfõbb õre)... Ha pedig ez minden országra nézve
áll,...súlya van...magyar hazánkra...(és)... szinte semmi egyéb nem segíthet,
mint a belsõ fogyasztás" (Eddig az idézet a Magyarország képviselõinek
dedikált Stadium 1833-as kiadásának 64-65. lapjáról).
Mindezzel szöges ellentétben áll az a retorika, amely a belsõ fogyasztás
visszafogását, lefaragását hirdeti, holott Széchenyi szavaiból is világos
lehetne, hogy a külsõ piacok elvesztésébõl származó kiesést is a belsõ
fogyasztás fokozásával lehetne pótolni.
- 2 -
Kérdezm ezért, nyilatkoozzék Miniszter Úr, Ön szerint hol a
bûvös határ, amelyen túl feleslegessé, meghaladottá válik a
jelenleg érvényes gazdasági koncepcióban olyannyira kedvelt
és preferált "nadrágszíjpolitika"?
Budapest, 1995. január 23.
Tisztelettel:
Dr. Kávássy
Sándor
FKGP