ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

I/492..

Tárgy: Interpelláció.

Meddig folytatódhat még a nép vagyonát

elherdáló privatizáció?

T.

Horn Gyula Miniszterelnök

Ú r n a k

H e l y b e n

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 27. §-a, és a Házszabály 90. §-a, valamint

115. §-a alapján miniszterelnök úrhoz az alábbi interpellációt intézem:

A Magyar Állami Pénzverdébõl a rendszerváltás után az ÁVÜ Rt tulajdonosi

részvétele mellett két részvénytársaság alakult. Egyrészt a METAL ART Rt, mely

teljes egészében az ÁVÜ tulajdonában van. Másrészt a Magyar Pénzgyártó Gt,

melynek fõ részvényese a Magyar Nemzeti jBank. ez utóbbi szervezet jól

mûködik, évente nyereséggel zárja mérlegét.

A METAL ART Rt privatizációját az ÁVÜ 1993. õszén rendelte el. Úgy határozott,

hogy nem von be külsõ szakértõt a privatizáció elõkészítése céljából, hanem az

Rt menedzsmentjére bizta az elõkészítés megszervezését. Miután a privatizációs

elõkészületek megtörténtek az ÁVÜ kiírta a pályázatot 1994. február 8-án.

A pályázatra három szervezet jelentkezett, így

1./ az MRP /Munkavállalói Résztulajdonosi program/, mely a dolgozók

többségét képviselte,

2./ az AGROBANK által létrehozott konzorcium, melyet Kovács Mihály

neve fémjelzett, és a

3./ HUNGORO Kft, mely egy külföldi és magyar ékszerkereskedõk által

létrehozott társaság.

A pályázatot a HUNGORO Kft nyerte meg a kiírás szerinti 56.09 %-os

részvénycsomyagra, mely kb. 720 millió forintos vételárat jelent.

Nézzük meg, hogy mit kap a vevõ a 720 millióért?

A METAL ART Rt jelenlegi tényleges nemesfém készletének értéke összesen 216

millió forint, míg az egyéb épületeke, gépek, berendezések, ingatlanok könyv

szerinti értéke egy milliárd 300 millió forint összeget tesz ki. Közismert,

hogy az ingatlanok értéke nem csökken, ezért az ingatlanok valóságos értéke a

könyv szerinti érték többszörösét is kiteszi. A 720 milliós vételár csak egy

töredékét jelenti a valóságos értéknek!

Ráadásul ebbõl sz összegbõl 174 milliót kellene kifizetnei készpénzben a

vevõnek, míg a többit "E" hitelbõl, valamint kárpótlási jegy ellenében tériti.

Ezért megkapja az 56.09 %-ot, mellyel a társaság többségi tulajdonosi jogait

gyakorolhatja.

Tudomásunk szerint az ÁVÜ a HUNGORO Kft-vel eddig nem kötötte meg a

tulajdonosi szerzõdést, mivel az Igazgató Tanács több alkalommal is úgy itélte

meg, hogy a pályázat nyertese nem tudja teljesíteni a szerzõdés teltételeit,

így többek között nem rendelkezik a 174 millió forint összeggel. Ennek

ellenére az Igazgató Tanács tovább vizsgálja az ügyet és nincs kizárva, hogy

az ÁVÜ hibájából rosszul elõkészített privatizáció ellenére, mégis aláírják a

szerzõdést.

Úgy tûnik, hogy az ÁVÜ a pályáztatás során sorozatos, súlyos hibákat követett

el mivel:

- a privatizáció elõkészítését a privatizálandó cég menedzsmentjére

bizta. Ezzel lehetetlenné tette a vezetõi /MBO/ pályázatot.

- Az RT használatában lévi ingatlan telektulajdon önkormányzati részére

vonatkozóan elõírta, hogy a pályázóknak kell megegyezni a helyi

önkormányzattal az önkormányzati résztulajdon megvétele tárgyában,

ahelyett, hogy Õ rendezte volna a telkek megvételét. Ezzel megsértette a

pályázati titkosság elvét, mert valamennyi pályázó kénytelen volt az

önkormányzatnál még a pályázat elbírálása elõtt jelentkezni!

- Nem vette figyelembe a privatizálandó egységnél léviõ 216 milliós

összeget kitevõ nemesfémkészlet értékét, továbbá az egy milliárd 300

millió forint összeget kitevõ könyv szerinti értéket, melynek valóságos

értéke ennek többszöröse!

Elmondottakból egyértelmû, hogy ismét egy olyan üggyel állunk szemben, ahol a

magyar nép vagyonát fillérekért, a tényleges érték töredékéért kívánják

értékesíteni!

A miniszterelnöki felelõsség alapján kérdezem, hivatkozva az MSZP választási

igéreteire is, hogy

- miért kell privatizálni az ország egyetlen, komplex nemesfémgyártó

egységét, amikor az mindég nyereséges volt?

- mit kíván tenni miniszterelnök úr annak érdekében, hogy ezen konkrét

ügy kapcsán ne károsodjon a magyar nép?

- mit kíván tenni annak érdekében, hogy a 600 dolgozó ne kerüljön utcára?

B u d a p e s t, 1995. február 1.

Tisztelettel:

Dr. Homoki János

FKGP

Eleje Honlap