ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció!
Ilyen gazdagok vagyunk?
Baja Ferenc miniszter úrnak
HELYBEN
Tisztelt Miniszter Úr!
A 80-as évek elején az okkori tervgazdálkodás idején központilag
elõírták, hogy Magyarországon három helyen kell veszélyes hulladékok
ártalmatlanítása érdekében speicális hulladékégetõt építeni. Egyet észkon: a
borsodmegyei Rudabányán, egyet az ország közepén: Dorogon, és egyet délen:
Dél-Baranyában, Garé mellett.
Az akkori elõzetesen tervezett égetõmûvek évente egyenként mintegy 20-25
tonna veszélyes hulladékot tudnak megsemmisíteni. A tervgazdálkodás
velejárójaként azonban nem mérték fel precízen a piaci viszonyokat, így állt
elõ az a helyzet, hogy ezen égetõmûvek kapacitása csak félig van kihasználva,
ezért mindegyik a veszteséges üzemelés veszélyével küszködik.
Az évtizedes gigantomácia utóhatása ma is nyomon követhetõ. A
közelmúltban született döntés arról, hogy hosszú évekig tartó tervezgetés után
Rudabányán végül milyen is lesz az égetõmû. Fantasztikus színvonalú berendezés
készül! E csodaberendezés ugyanazt tudja majd, mint a garéi klórozott
hullladékok ki nem használt kapacitású égetõmûve, így annak egyrészt
konkurrenciája lesz, másrészt annak veszteségét is növeli.
A berendezések túlméretezettségére jellemzõ, hogy míg a jelenlegi dorogi
megsemmisítési díj kb. 50 ezer Ft, addig a Rudabányán építeni tervezett
luxuskivitelû berendezésben egy tonna veszélyes hulladék ártalmatlanítási
költsége elõreláthatólag ennek 3-4 szeresét is kiteheti.
A tervezõnek nem fáj ez, a külföldi építõcégnek sem , hiszen nekik csak
az a dolguk, hogy elköltség a magyarok által biztosított 5 milliárd Ft-nyi
külföldi hitelt, s ha utána a rudabányai cég majd csõdbe jut, már nem az õ
bajuk! Majd az állam nyilvánt megtámogatja a hitelbõl épült veszteséges céget,
s az adõfizetõk zsebe terhére az állam visszafizeti a külfödli hitelt is.
Kérdésem:
Milyen piaci viszonyok indokolták, hogy az ország eldugott északi
csücskében egy olyan drága égetõmûvet építenek fel, amely nem csupán eleve
veszteséget lesz, de hozzájárulhat egy már meglévõ másik hazai hulladékégetõmû
tönkretételéhez?
Miként képzeli el a tárca e kiemelten drága mûködtetésûre tervezett
hulladékmegsemmisítõ jól kiszámítható veszteségének a finanszírozását?
Ha nem lesz nyereség, mibõl bizeti vissza az ország a felvett hitelt?
Tisztelõje:
Dr. Torgyán József
Független Kisgazdapárt
Budapest, 1995. február 2-án