MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/499..számú
Országgyûlési határozati javaslat
a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl a jövedelem- és vagyonadók területén Budapesten, 1994. június 8-
án aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
Elõadó: Dr. Békesi László
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. február hó " "
Az Országgyûlés....../1995. (....) OGY határozata a Magyar
Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl a jövedelem- és vagyonadók területén Budapesten,
1994. június 8-án aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1.) a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl a jövedelem- és vagyonadók területén Budapesten, 1994. június 8-
án aláírt Egyezményt e határozattal megerõsíti;
2.) felkéri a külügyminisztert, hogy a megerõsítésrõl diplomáciai úton
tájékoztassa a bolgár felet.
1
E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ÉS
A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG
KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRÕL A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK
TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság,
attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás
elkerülésérõl a jövedelem- és a vagyonadók területén,
és hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és megkönnyítsék,
megállapodtak a következõkben:
1. cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.
2.cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az
egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egységei vagy helyhatóságai állapítanak
meg, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2. Jövedelemadónak vagy vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyekkel
a teljes jövedelmet vagy a teljes vagyont, illetve a jövedelem vagy a vagyon
egyes elemeit terhelik meg, beleértve az ingó vagy az ingatlan vagyon
elidegenítésébõl, valamint a vagyonérték növekedésébõl származó nyereség utáni
adókat.
3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévõ következõ adókra terjed
ki:
a) A Magyar Köztársaságban:
(i) a magánszemélyek jövedelemadójára;
(ii) a társasági adóra;
(iii) a földadókra;
(iv) az építményadóra;
(a továbbiakban "magyar adó");
b) A Bolgár Köztársaságban:
(i) az összjövedelem-adóra;
(ii) a nyereségadóra;
(iii) az építmények utáni adóra;
(a továbbiakban "bolgár adó").
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló
adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévõ adók mellett
vagy azok helyett vezetnek be. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai
értesítik egymást adójogszabályaik minden lényeges megváltoztatásáról. Abban
az esetben, ha bármilyen kétség merül fel annak megállapításánál, hogy az
ilyen adók azonosak vagy lényegüket tekintve hasonlóak-e, a Szerzõdõ Államok
tanácskozhatnak egymással, a 26. cikk rendelkezéseinek kellõ
figyelembevételével.
3.cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván,
a) a "Magyarország" kifejezés földrajzi értelemben a Magyar Köztársaság
területét jelenti;
b) a "Bulgária" kifejezés a Bolgár Köztársaságot jelenti és földrajzi
értelemben azt a területet, amely felett állami felségjogait gyakorolja,
valamint a kontinentális talapzatot és azt a kizárólagos gazdasági övezetet,
amely felett felségjogokat vagy joghatóságot gyakorol a nemzetközi joggal
összhangban;
c) "az egyik Szerzõdõ Állam" és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezés
Magyarországot vagy Bulgáriát jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelõen;
d) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a jogi személyt, a
társaságot és minden más személyi egyesülést;
e) a "társaság" kifejezés azokat a vállalati szervezeteket vagy egyéb
jogalanyokat jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából vállalati
szervezetnek tekintendõk;
f) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam
vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy által folytatott vállalkozást, illetve a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személy által folytatott vállalkozást jelentenek;
g)az "állampolgár" kifejezés az alábbiakat jelenti:
(i) minden olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerzõdõ Állam
állampolgárságával rendelkezik;
(ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amelynek ez a
jogi helyzete az egyik Szerzõdõ Állam hatályos jogszabályaiból származik;
h) a "nemzetközi szállítás" kifejezés, minden olyan vállalkozás által
üzemeltetett hajó, légi jármû, vagy közúti szállító jármû igénybevételével
végzett bármilyen szállítást jelent, amelynek tényleges üzletviteli helye az
egyik Szerzõdõ Államban van, kivéve ha a hajót, a légi jármûvet vagy a közúti
szállító jármûvet kizárólag a másik Szerzõdõ Államban lévõ helyek között
üzemeltetik;
i) az "illetékes hatóság" kifejezés a következõket jelenti:
(i) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselõjét;
(ii) Bulgária esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselõjét.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál, ha a
szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott
kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyet arra nézve ennek az Államnak
azokra az adókra vonatkozó, mindenkor érvényben lévõ jogszabályai
megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.
4. cikk
BELFÖLDI ILLETÕSÉGÛ SZEMÉLY
1. Az Egyezmény szempontjából valamely személy belföldi illetõségû az egyik
Szerzõdõ Államban:
a) Magyarország esetében, ha a személy itt adóköteles lakóhelye, állandó
tartózkodási helye, üzletvezetési helye vagy bármilyen más hasonló ismérv
alapján;
b) Bulgária esetében, ha a személy a bulgáriai belsõ jogszabályok alapján
adóköteles.
2. Az Egyezmény alkalmazásában nem belföldi illetõségû az a személy az egyik
Szerzõdõ Államban, aki ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévõ
jövedelemforrása vagy vagyona alapján adóköteles.
3. Amennyiben egy magánszemély az 1. és a 2. bekezdés rendelkezései értelmében
mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, jogállását az alábbiak szerint
kell meghatározni:
a) abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben állandó
lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó
lakóhellyel, abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amellyel
személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek a
központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban
az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben szokásos tartózkodási
helye van;
c) amennyiben mindkét Szerzõdõ Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy
egyikben sincs, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek,
amelynek állampolgára;
d) amennyiben állampolgára mindkét Szerzõdõ Államnak, vagy egyiknek sem, a
Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai egyeztetõ eljárás keretében rendezik a
kérdést.
4. Amennyiben az 1. és 2. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem
természetes személy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, abban a
Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben tényleges
üzletvezetésének helye van.
5. cikk
TELEPHELY
1. Az Egyezmény szempontjából a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti
helyet jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy
egészben kifejti.
2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen
a) az üzletvezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyárat;
e) a mûhelyt;
f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kõfejtõt és a természeti kincsek
kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.
3. Az építési terület, az építkezési, szerelési és berendezési munkálatok csak
akkor képeznek telephelyet,ha a munka 12 hónapnál tovább tart.
4. E cikk elõzõ rendelkezéseire való tekintet nélkül, a "telephely" kifejezést
úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következõket:
a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy
áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag
raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag
abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak
fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy
információt szerezzenek;
e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból
tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más elõkészítõ vagy
kisegítõ jellegû tevékenységet folytassanak;
f) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a/-e/ pontokban
említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az
állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes
tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.
5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -
kivéve a független képviselõt, akire a 6. bekezdés rendelkezéseit kell
alkalmazni - egy vállalkozás nevében tevékenykedik és felhatalmazása van arra,
hogy a vállalkozás nevében az egyik Szerzõdõ Államban szerzõdéseket kössön és
ezzel rendszeresen él is, akkor ez a vállalkozás olyan vállalkozásnak
tekintendõ, amelynek telephelye van ebben az Államban minden olyan tevékenység
tekintetében, amelyeket ez a személy a vállalkozás érdekében végez, kivéve, ha
az ilyen személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben említett tevékenységekre
korlátozódik, amelyek,ha állandó üzleti helyen keresztül végeznék, nem tennék
az állandó üzleti helyet telephellyé azon bekezdés rendelkezései értelmében.
6. Nem tekintendõ úgy, hogy az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának telephelye
van a másik Szerzõdõ Államban csupán azért, mert ebben a másik Szerzõdõ
Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselõ révén tevékenységet
fejt ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében
járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság
olyan társaságot ellenõriz, vagy olyan társaság ellenõrzése alatt áll, amely a
másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, illetve üzleti tevékenységet fejt
ki ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában
még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6. cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy a másik Szerzõdõ Államban lévõ ingatlan vagyonból (beleértve a
mezõgazdaságból és az erdõgazdálkodásból származó jövedelmet) szerez, ebben a
másik Szerzõdõ Államban adóztatható.
2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a
Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó
vagyon van. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon
tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdasági és erdészeti üzemekben
használatos berendezéseket és az állatállományt, valamint az olyan jogokat,
amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések alkalmazandók, az
ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelõhelyek, források
és más természeti erõforrások kiaknázásának vagy kiaknázási jogának
ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot. Hajók, légi
jármûvek és közúti szállító jármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen
használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából
származó jövedelemre.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan
vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására
szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.
7.cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a nyeresége csak ebben a Szerzõdõ
Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ
Államban fejti ki ott lévõ telephelye révén. Amennyiben a vállalkozás ily
módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban
adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a nyereség ennek a
telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ
telephelye révén, akkor mindkét Szerzõdõ Államban azt a nyereséget kell ennek
a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és
elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos
vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a
vállalkozással, amelynek a telephelye.
3. A telephely nyereségének megállapításánál lehetõvé kell tenni azoknak a
költségeknek a levonását, amelyek a telephely mûködtetésével kapcsolatban
merülnek fel, beleértve a vállalatvezetési és az általános ügyviteli
költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merülnek-e fel, ahol a
telephely található, vagy máshol.
4. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely
javakat és árukat vásárol a vállalkozásnak.
5. Az elõzõ bekezdések alkalmazásában a telephelyre esõ nyereséget minden
évben azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az
ellenkezõjére.
6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelem- vagy nyereségelemeket tartalmaz,
amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, e cikk rendelkezései
nem érintik azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit.
8. cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1. A hajók, légijármûvek vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi forgalomban
történõ üzemeltetésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban
adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó
fedélzetén van, akkor úgy tekintendõ, hogy az abban a Szerzõdõ Államban van,
amelyben a hajó hazai kikötõje van, vagy ha nincs ilyen hazai kikötõ, abban a
Szerzõdõ Államban, amelyben a hajó üzemeltetõje belföldi illetõségû.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek valamely poolban, közös
üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl
származó jövedelemre is.
9. cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1. Amennyiben
a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik
Szerzõdõ Állam vállalkozásának vezetésében, ellenõrzésében, tõkéjében
részesedik, vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a vezetésében,
ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek
és bármelyik esetben a két vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy
pénzügyi kapcsolatokban olyan feltételeket alakít ki vagy olyan feltételeket
szab,amelyek eltérnek azoktól a feltételektõl, amelyeket független
vállalkozások alakítanának ki egymás között, akkor minden olyan nyereség,
amelyet e feltételek hiányában a vállalkozások egyike elért volna, de e
feltételek miatt nem ért el,beszámítható ennek a vállalkozásnak a
nyereségébe, és ennek megfelelõen adóztatható.
2. Ha az egyik Szerzõdõ Állam ezen Állam vállalkozásának a nyereségébe olyan
nyereséget számít be - és adóztat meg ennek megfelelõen -, amelyet a másik
Szerzõdõ Állam vállalkozásánál adóval terheltek ebben a másik Államban, és az
így
beszámított nyereség olyan nyereség, amely az elsõként említett Állam
vállalkozásánál jelentkezett volna, ha a két vállalkozás között kialakított
feltételek olyanok lettek volna, amilyeneket független vállalkozások
alakítanak ki egymás között, akkor ez a másik Állam megfelelõen kiigazítja az
ebben az Államban erre a nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen
kiigazítás megállapításánál kellõen figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb
rendelkezéseit, és amennyiben szükséges, a Szerzõdõ Államok illetékes
hatóságai tanácskozni fognak egymással.
10. cikk
OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet,
ebben a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.
2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban és annak a Szerzõdõ
Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizetõ
társaság belföldi illetõségû, ha azonban a kedvezményezett az osztalék
haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó
összegének 10 %-át.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a nyereségre
vonatkozóan, amelybõl az osztalékot fizetik.
3. E cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés részvényekbõl vagy más
jogokból eredõ, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a
követeléseket -származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó
olyan jövedelmet jelent, amely a részvénybõl származó jövedelemmel azonos
adójogi elbírálás alá esik abban az Államban, amelyben az osztalékot kifizetõ
társaság belföldi illetõségû.
4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha az osztalék
kedvezményezettje, aki mint az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy, üzleti tevékenységet folytat ott lévõ telephelye révén a másik
Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû,
vagy ebben a másik Államban ott lévõ állandó bázisa segítségével szabad
foglalkozást ûz,és az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik,
ténylegesen az ilyen telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatos. Ebben az
esetben az esettõl függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell
alkalmazni.
5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereségre vagy
jövedelemre tesz szert a másik Szerzõdõ Államból, ez a másik Állam nem
adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az
osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy
ha az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kötõdik, sem
pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a
társaság fel nem osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a
kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben
ebben a másik Szerzõdõ Államban keletkezõ nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.
11. cikk
KAMAT
1. Az egyik Szerzõdõ Államban keletkezett és a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személynek kifizetett kamat ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Ugyanakkor az ilyen kamat abban a Szerzõdõ Államban és annak az Államnak a
jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, de ha a
kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja
meg a kamat bruttó összegének 10 %-át.
3. A 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül az egyik Szerzõdõ Államban
keletkezõ és a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek
kifizetett kamat csak ebben a másik Államban adóztatható, ha
a) e másik Állam kormányának fizetik ki;
b) e másik Állam központi bankjának fizetik ki; vagy
c) e másik Állam kormánya által nyújtott, garantált vagy biztosított
olyan kölcsönre fizetik ki, amelyben a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai
megegyeztek.
4. E cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta követelésbõl származó
jövedelmet jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal van-e biztosítva és
jogot ad-e az adós nyereségébõl való részesedésre, és magában foglalja
különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekbõl és az
adósságlevelekbõl származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz,
kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat.
5. Nem kell az 1. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a kamat
kedvezményezettje, aki az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, üzleti
tevékenységet folytat a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye révén,
amelyben a kamat keletkezik, vagy ott lévõ állandó bázisa segítségével szabad
foglalkozást ûz ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot
fizetik, ténylegesen ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatos.
Ebben az esetben az esettõl függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit
kell alkalmazni.
6. Úgy tekintendõ, hogy a kamat az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik, ha a
kifizetõ ez az Állam maga, annak politikai egysége, helyhatósága vagy egy
ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a kamatot fizetõ
személy, akár belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, az
egyik Szerzõdõ Államban olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik,
amellyel kapcsolatosan az az adósság létrejött, amelyre a kamatot fizették, és
ennek a kamatnak a terhét ez a telephely vagy állandó bázis viselte, akkor úgy
tekintendõ, hogy ez a kamat abban az Államban keletkezett, amelyben a
telephely vagy az állandó bázis található.
7. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat kedvezményezettje közötti, vagy a
kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat
összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt
az összeget, amelyben a kamatot fizetõ személy és a kamat kedvezményezettje
ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az
utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett
többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható marad,
az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.
12. cikk
JOGDÍJ
1. Az egyik Szerzõdõ Államban keletkezett és a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személynek kifizetett jogdíj ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Ugyanakkor az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben
keletkezik, annak az Államnak a jogszabályai szerint adóztatható, de ha a
kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja
meg a jogdíj bruttó összegének 10 %-át.
3. E cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés magában foglal minden olyan
jellegû térítést, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos alkotások
(beleértve a mozgóképfilmet, a rádiós vagy televíziós közvetítésre szolgáló
filmeket és szalagokat) szerzõi joga, mindenfajta szabadalom, védjegy, ipari
terv vagy modell, terv, titkos formula vagy eljárás felhasználásának vagy
felhasználási jogának ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos
berendezések használatáért vagy használati jogáért, illetve ipari,
kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek ki.
4. Nem kell az 1. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jogdíj
kedvezményezettje, aki az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, üzleti
tevékenységet folytat ott lévõ telephelye révén abban a másik Szerzõdõ
Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, vagy ott lévõ állandó bázisa
segítségével szabad foglalkozást ûz,és a jog vagy vagyon, amely után a
jogdíjat fizetik, ténylegesen ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal
kapcsolatos. Ebben az esetben az esettõl függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk
rendelkezéseit kell alkalmazni.
5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a
kifizetõ maga az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy egy ebben
az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a jogdíj kifizetõje, akár
belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, a Szerzõdõ Államok
egyikében olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, amellyel
kapcsolatosan a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezeket a jogdíjakat
ilyen telephely vagy állandó bázis viseli, akkor úgy tekintendõ, hogy ezek a
jogdíjak abból a Szerzõdõ Államból származnak, amelyben a telephely vagy az
állandó bázis található.
6. Ha a kifizetõ és a kedvezményezett közötti, vagy a kettejük és egy
harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a
használathoz, joghoz vagy információhoz viszonyítva, amelynek alapján
kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ személy és a
jogdíj kedvezményezettje az ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, e
cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint
adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ
figyelembevételével.
13. cikk
ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy másik Szerzõdõ
Államban lévõ,6. cikk szerinti ingatlanának elidegenítésébõl származó
nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képezõ ingó vagyon, valamint az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára a másik Szerzõdõ
Államban szabad foglalkozás céljára rendelkezésre álló ingó vagyontárgy
elidegenítésébõl származó nyereség ebben a másik Államban adóztatható,
beleértve az ilyen telephely (önálló vagy az egész vállalkozás
elidegenítésével együttes),és az ilyen állandó bázis elidegenítésébõl származó
nyereséget is.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi jármûvek és közúti
szállító jármûvek, valamint az ilyen hajókhoz, légi jármûvekhez és közúti
szállító jármûvekhez tartozó ingó vagyontárgyak elidegenítésébõl származó
nyereség csak abban az Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye található.
4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben említett vagyontárgyakon kívüli vagyon
elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható,
amelyben az elidegenítõ belföldi illetõségû.
14. cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy szabad foglalkozásból vagy
más önálló jellegû tevékenységekbõl élvez, csak ebben az Államban adóztatható,
kivéve, ha a tevékenység végzésére a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen
állandó bázis áll a rendelkezésére. Ha ilyen állandó bázissal rendelkezik,
jövedelme a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, de csak olyan mértékben,
amilyen mértékben az ennek az állandó bázisnak tudható be.
2. A "szabad foglalkozás"fogalma magában foglalja különösen az önálló
tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési és oktatási tevékenységet, valamint
az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek és könyvszakértõk önálló
tevékenységét.
15. cikk
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA
1. A 16., 18., 19. 20. és 21. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a
fizetés és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben
a munkát ott végzik, az abból származó térítés ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a térítés, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ
Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elsõként említett Államban
adóztatható, amennyiben
a) a kedvezményezett bármely tizenkét hónapos idõszakon belül egyfolytában
vagy megszakításokkal nem tölt összesen 183 napnál többet a másik Államban;
b) a térítést olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében
fizetik, aki nem belföldi illetõségû a másik Államban; és
c) a térítést nem a munkáltatónak a másik Államban lévõ telephelye vagy
állandó bázisa viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk elõzõ rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban
üzemeltetett hajó, légijármû vagy közúti szállító jármû fedélzetén végzett nem
önálló munkáért kapott térítés abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben
a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található.
16. cikk
AZ IGAZGATÓK DÍJAZÁSA
Az igazgatók tiszteletdíja és az egyéb olyan hasonló kifizetések, amelyeket az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû
társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló testületének tagjaként kap, ebben
a másik Államban adóztatható.
17.cikk
MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy elõadómûvészként,
úgymint színpadi, film, rádiós vagy televíziós mûvész, zenész vagy sportoló
élvez a másik Szerzõdõ Államban ilyen minõségében kifejtett személyes
tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Amennyiben az elõadómûvész vagy sportoló ilyen minõségében személyesen
kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelem nem az elõadómûvésznél vagy
sportolónál magánál, hanem másik személynél jelentkezik, akkor ez a jövedelem
a 7., 14., és a 15. cikk rendelkezéseire való tekintet nélkül abban a Szerzõdõ
Államban adóztatható, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló tevékenységét
kifejti, ha ezt a személyt az elõadómûvész vagy a sportoló közvetlenül vagy
közvetve ellenõrzi.
3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben
említett jövedelem adómentes abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az
elõadómûvész vagy sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a
tevékenységet jelentõs részben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a
közpénzeibõl támogatják,vagy a tevékenységre a Szerzõdõ Államok közötti
kulturális megállapodás vagy program keretében kerül sor.
18. cikk
NYUGDÍJAK
A nyugdíjak és az évjáradékok, beleértve az egyik Szerzõdõ Állam
társadalombiztosítási rendszerének keretében a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személynek teljesített kifizetéseket, csak az elsõként
említett Államban adóztathatók.
19. cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1. a) Az a nem nyugdíjjellegû térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam,
annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet ki magánszemélynek olyan
szolgálatért, amelyet ezen Államnak, politikai egységeinek vagy helyi
hatóságainak teljesített, csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.
b) Ez a térítés azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a
szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az
Államban olyan belföldi illetõségû személy, aki
(i) ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából lett ebben az Államban
belföldi illetõségû.
2. A 15. és 16. cikk rendelkezései alkalmazandók az olyan térítésekre,
amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága
által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért
fizetnek ki.
20. cikk
DIÁKOK
Azok a kifizetések, amelyeket olyan diákok vagy gyakornokok kapnak
ellátásukra, tanulmányi vagy szakképzési célokra, akik közvetlenül az egyik
Szerzõdõ Államba való utazás elõtt a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségûek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsõként említett
Államban kizárólag tanulmányi vagy szakképzési célból tartózkodnak, nem
adóztathatók ebben az Államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az
Államon kívüli forrásokból származnak.
21. cikk
TANÁROK
Az olyan magánszemélyek oktatásért vagy tudományos kutatásért kapott
díjazása, akik közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államba való utazás elõtt a
másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek voltak, vagy jelenleg is azok,
és akik az elõbbi Államban kizárólag tudományos kutatások végzése vagy
egyetemen, fõiskolán vagy bármilyen más felsõoktatási intézményben vagy
hasonló intézményben történõ oktatás céljából tartózkodnak, adómentes az
elsõként említett Államban, amennyiben az ilyen intézmény non-profit jogi
személyekhez tartozik.
22. cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy jövedelmének azok az
elemei, amelyekre az Egyezmény fenti cikkei nem térnek ki, bárhol keletkeznek
is, csak ebben az Államban adóztathatók.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. cikk 2. bekezdésében
meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,
amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye
révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik Államban az ott lévõ
állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és az a jog vagy vagyon,
amelynek alapján a jövedelmet kifizetik, ténylegesen az ilyen telephelyhez
vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben az esettõl függõen a 7. cikk
vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
23.cikk
VAGYON
1. A 6. cikkben említett ingatlanvagyonban megtestesülõ vagyon, melynek
tulajdonosa az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, és amely a másik
Szerzõdõ Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képezõ ingó vagyonban, vagy az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára a másik Szerzõdõ
Államban szabad foglalkozás céljából rendelkezésre álló állandó bázishoz
tartozó ingó vagyonban megtestesülõ vagyon ebben a másik Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajóban, légi jármûben vagy közúti
szállító jármûben és az ilyen hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû
üzemeltetéséhez szükséges ingó vagyonban megtestesülõ vagyon csak abban az
Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye
található.
4. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy vagyonának minden
egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.
24. cikk
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
A kettõs adóztatást a következõképpen kell elkerülni:
a) Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy olyan
jövedelemre tesz szert, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény
rendelkezéseivel összhangban a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, az
elsõként említett Állam a b) és c) pontban foglalt rendelkezések
fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adózás alól.
b) Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy olyan
jövedelemtételekre tesz szert, amelyek a 10., 11. és 12. cikk rendelkezéseivel
összhangban a másik Szerzõdõ Államban adóztathatók, az elsõként említett Állam
lehetõvé teszi az ilyen belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ adóból
egy olyan összeg levonását, amely megegyezik az ebben a Szerzõdõ Államban
megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás
elõtt számított adónak azt a hányadát, amely az ebbõl a másik Államból
származó ilyen jövedelemtételekre esik.
c) Ha az Egyezmény bármely rendelkezésével összhangban az egyik Szerzõdõ
Államban belföldi illetõségû személy által megszerzett jövedelem vagy a
tulajdonában lévõ vagyon mentesül az adó alól ebben az Államban, ugyanez az
Állam az ilyen belföldi illetõségû személy maradék jövedelmét vagy vagyonát
terhelõ adó összegének kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített
jövedelmet vagy tõkét.
25. cikk
EGYENLÕ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai számára nem írható elõ a másik
Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy azzal összefüggõ bármilyen kötelezettség,
amely más vagy megterhelõbb, mint a másik Államban belföldi illetõségû
személyek számára hasonló körülmények között elõírt vagy elõírható adózás és
az azzal összefüggõ kötelezettségek. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1.
cikk rendelkezéseire, olyan személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi
illetõségûek az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelye nem adóztatható kedvezõtlenebbül ebben a másik Szerzõdõ Államban,
mint e másik Szerzõdõ Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásai. Ez a
rendelkezés nem értelmezhetõ úgy, hogy az egyik Szerzõdõ Állam köteles a másik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyek számára polgári jogállásuk
vagy családi kötelezettségeik alapján bármilyen olyan személyi kedvezményt,
adómentességet vagy adókedvezményt biztosítani, amelyet az elõbbi Államban
belföldi illetõségû személyeknek biztosít.
3. Kivéve, ha a 9. cikk 1. bekezdésében, a 11. cikk 7. bekezdésében vagy a 12.
cikk 6. bekezdésében szereplõ rendelkezéseket kell alkalmazni, az egyik
Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személynek kifizetett kamat, jogdíj és egyéb költség az ilyen
vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek
mellett levonható, mintha az elsõként említett Államban belföldi illetõségû
személynek fizették volna ki. Ehhez hasonlóan az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozásának bármilyen adóssága a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személlyel szemben az ilyen vállalkozás adóztatható vagyonának
megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha az elsõként
említett Államban belföldi illetõségû személlyel kötötték volna errõl a
szerzõdést.
4. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai számára, amelyek vagyona
egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt
van, nem írható elõ az elsõként említett Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy
azzal kapcsolatban semmiféle olyan kötelezettség, amely más vagy megterhelõbb,
mint az az adózás és az azzal járó kötelezettségek, amelyeket ezen elsõként
említett Állam hasonló vállalkozásai számára írnak vagy írhatnak elõ.
5. E cikk rendelkezései a 2.cikk rendelkezéseire tekintet nélkül,bármilyen
fajtájú és elnevezésû adóra kiterjednek.
26. cikk
EGYEZTETÕ ELJÁRÁS
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Állam
intézkedése olyan adózást eredményez vagy eredményezhet a késõbbiekben
számára, amely nincs összhangban az Egyezmény rendelkezéseivel, az illetõ
Állam belsõ jogszabályaiban biztosított jogorvoslati lehetõségektõl
függetlenül az ügyet annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatósága elé
terjesztheti, amelyben belföldi illetõségû, vagy amennyiben ügyére a 25. cikk
1. bekezdése vonatkozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatósága elé,
amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem
lévõ adóztatást eredményezõ intézkedésrõl szóló elsõ értesítéstõl számított
három éven belül kell elõterjeszteni.
2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak véli, de önmaga
nem képes kielégítõ megoldást találni, arra törekszik, hogy az ügyet a másik
Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel oldja meg,
hogy az olyan adóztatás, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel,
elkerülhetõ legyen. Az elfogadott megállapodást a Szerzõdõ Állam belsõ
jogszabályaiban elõírt idõbeli korlátozásoktól függetlenül végre kell
hajtani.
3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai arra törekszenek, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kétségeket
kölcsönös egyetértéssel oldják fel.Közös tanácskozásokat tarthatnak annak
érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettõs adóztatást, amelyekrõl
az Egyezmény nem rendelkezik.
4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések szellemében
létrehozandó megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek
egymással.
27. cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a
tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a
Szerzõdõ Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belsõ
jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges, amennyiben az ezek
szerinti adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást
az 1. cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Állam a kapott tájékoztatást ugyanúgy
titokként kezeli, mint az ennek az Államnak a belsõ jogszabályai szerint
megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a
bíróságokat és a közigazgatási szerveket) elõtt fedi fel, amelyek az Egyezmény
hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy beszedésével, azok érvényesítésével
és a velük kapcsolatos peres eljárással vagy a jogorvoslat elbírálásával
foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen
célokra használhatják fel. A tájékoztatást nyilvános bírósági tárgyalásokon
vagy bírósági döntés alapján felfedhetik. A tájékoztatást adó állam kérésére
a tájékoztatást titokként kezelik.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetõk úgy, hogy
valamelyik Szerzõdõ Államot kötelezik
a) az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályaival vagy államigazgatási
gyakorlatával ellentétes intézkedések megtételére;
b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam
jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhetõ be;
c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi
vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást, vagy olyan információt fedne fel,
amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).
28. cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI INTÉZMÉNYEK TISZTSÉGVISELÕI
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai és a konzuli
intézmények tisztségviselõinek adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog
általános szabályai vagy külön megállapodások rendelkezései alapján õket
megilletik.
29. cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1. Az Egyezmény megerõsítést igényel. A Szerzõdõ Államok értesítik egymást,
hogy eleget tettek az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos
követelményeknek.
2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett késõbbi értesítés napján lép
hatályba, és rendelkezéseit alkalmazni kell:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét
követõ naptári év január 1-én vagy azt követõen szerzett jövedelmekre;
b) egyéb jövedelem- és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az
Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-vel vagy azután
kezdõdõ bármely adóévre vethetõk ki.
30. cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerzõdõ Állam fel
nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Állam az Egyezmény
hatálybalépésének idõpontjától számított ötéves idõszakot követõ bármelyik
naptári év végét legalább 6 hónappal megelõzõen diplomáciai úton eljuttatott
értesítéssel felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondás évét követõ naptári év
január 1-én vagy azt követõen szerzett jövedelmekre vonatkozóan;
b) egyéb jövedelem- és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek a
felmondás évét követõ naptári év január 1-vel vagy azután kezdõdõ bármely
adóévre vethetõk ki.
Ennek hiteléül a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak aláírták az
Egyezményt.
KÉSZÜLT Budapest en, 1994 június hó 8 napján, két eredeti
példányban, angol nyelven.
Szabó Iván s.k. Sztojan Alekszandrov s.k.
A Magyar Köztársaság A Bolgár Köztársaság
nevében nevében
I N D O K O L Á S
A Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl a jövedelem- és vagyonadók területén Budapesten, 1994. június 8-
án aláírt Egyezmény törvényhozás tárgyát érinti, ezért megerõsítéséhez az
Országgyûlés döntése szükséges, amely Országgyûlés-i határozat formájában
történik.