MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/501.. számú
Országgyûlési határozati javaslat
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya között a kettõs
adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Tiranában, 1992.
november 14-én aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
Elõadó: Dr. Békesi László
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. február hó " ".
Az Országgyûlés........../1995. (..........) OGY határozata a
Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya
között a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a
vagyonadók területén Tiranában, 1992. november 14-én aláírt
Egyezmény megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1. a Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya között a
kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén
Tiranában, 1992. november 14-én aláírt Egyezményt e határozattal megerõsíti;
2. felkéri a köztársasági elnököt a megerõsítõ okirat kiállítására.
I N D O K O L Á S
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya között a kettõs
adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Tiranában 1992.
november 14-én aláírt Egyezmény törvényhozás tárgyát érinti, ezért
megerõsítéséhez az Országgyûlés döntése szükséges, amely országgyûlési
határozat formájában történik.
3
EGYEZMÉNY
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ÉS
AZ ALBÁN KÖZTÁRSASÁG
KÖZÖTT
A KETTES ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRE
A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya
Attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás
elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén,
és hogy továbbfejlesszék és megkönnyítsék gazdasági kapcsolataikat,
az alábbiakban állapodtak meg:
1.CIKK
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre alkalmazandó, akik az egyik Szerzõdõ
Államban vagy mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bírnak.
2.CIKK
AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESÕ ADÓK
1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra
alkalmazandó, amelyeket a jövedelem és vagyon után az egyik Szerzõdõ Állam
vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.
2. Jövedelem- és vagyonadónak kell tekinteni a teljes jövedelem, a teljes
vagyon, vagy a jövedelem, illetve a vagyon részei után beszedett minden adót,
beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyereség
utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes
összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.
3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény alkalmazásra kerül,
különösen a következõk:
a/ Magyarországon:
/i/ a személyi jövedelemadó;
/ii/ a társasági adó;
/iii/ a földtulajdonnal kapcsolatos adók;
/iv/ az építményadó;
/v/ a helyi iparûzési adó.
/a továbbiakban "magyar adó"/.
b/ Albániában:
/i/ a vállalati nyereségadó;
/ii/ a személyek jövedelemadója a magánszektorbeli kereskedelem,
kézmûvesség és más szolgáltatások területén.
/a továbbiakban "albán adó"/.
4. Az Egyezmény azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegû adókra is
alkalmazandó, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létezõ adók
mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai
értesítik egymást bármely olyan jelentõs változtatásról, amelyet a vonatkozó
adójogszabályaikban végrehajtottak.
3.CIKK
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a/ a "Magyarország" kifejezés, földrajzi értelemben jelenti a Magyar
Köztársaság területét;
b/ az "Albánia" kifejezés az Albán Köztársaság területét, parti tengerét és
altalaját jelenti, valamint azt a kontinentális talapzatot, amely felett
az Albán Köztársaság a nemzetközi joggal összhangban szuverén jogokat
vagy joghatóságot gyakorol;
c/ "az egyik Szerzõdõ Állam" és a "másik Szerzõdõ Állam" kifejezések
Magyarországot, illetve Albániát jelentik, ahogyan azt a
szövegösszefüggés megkívánja;
d/ a "személy" kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a
társaságot és minden más személyegyesülést;
e/ a "társaság" kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a
jogalanyokat, amelyek adóztatási szempontból jogi személynek tekintendõk;
f/ "az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam
vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személy, illetve a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy
által folytatott vállalkozást jelentenek;
g/ az "állampolgárok" kifejezés az alábbiakat jelenti:
/i/ az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárságával rendelkezõ minden
természetes személyt;
/ii/ minden olyan jogi személyt, egyesülést és társulást, amelyeknek ez a
jogi helyzete az egyik Szerzõdõ Államban hatályos jogszabályokból
származik;
h/ a "nemzetközi forgalom" kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet
egy olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi jármû vagy közúti
szállító jármû bonyolít le, amelynek tényleges üzletvezetési helye az
egyik Szerzõdõ Államban van, kivéve, ha a hajót, a légi jármûvet vagy
közúti szállító jármûvet kizárólag a másik Szerzõdõ Államban levõ helyek
között üzemeltetik;
i/ az "illetékes hatóság" kifejezés
/i/ Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott kép
viselõjét;
/ii/ Albánia esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselõjét
jelenti.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál
bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek, hacsak a szövegösszefüggés
mást nem kíván, olyan értelme van, mint amilyent ennek az Államnak azokra az
adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény
alkalmazásra kerül.
4.CIKK
ILLETÕSÉGGEL BÍRÓ SZEMÉLY
1. Az Egyezmény szempontjából "az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai
szerint ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy
más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem foglalja
magában az olyan személyt, aki ebben az Államban csak az ebben az Államban
levõ forrásokból származó jövedelme vagy az ott levõ vagyon alapján
adóköteles.
2. Ha az 1.bekezdés rendelkezései értelmében egy természetes személy mindkét
Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, helyzetét az alábbiak szerint kell
meghatározni:
a/ Ez a személy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak,
amelyben
állandó lakhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik állandó
lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben
létérdekeinek központja van;
b/ Ha nem lehet meghatározni, hogy a személy létérdekeinek központja
melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó
lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak,
amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c/ Ha mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási
helye, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelynek
állampolgára;
d/ Ha mindkét Államnak állampolgára vagy egyiknek sem, úgy a Szerzõdõ
Államok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodással rendezik a kérdést.
3. Ha az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem természetes személy
mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, úgy abban az Államban tekintendõ
illetõséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.
5.CIKK
TELEPHELY
1. Az Egyezmény szempontjából "telephely" kifejezés állandó üzleti székhelyet
jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy
részben kifejti.
2. A "telephely" kifejezés különösen az alábbiakat foglalja magában:
a/ az üzletvezetés helyét;
b/ a fiókot;
c/ az irodát;
d/ a gyártelepet;
e/ a mûhelyt; és
f/ a bányát , az olaj- vagy földgázkutat, a kõfejtõt, vagy a természeti
kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3. Az építési terület, vagy a szerelési vagy berendezési munkálatok csak akkor
képeznek telephelyet, ha 12 hónapnál hosszabb ideig tartanak.
3. Az építési terület, vagy a szerelési vagy berendezési munkálatok csak akkor
képeznek telephelyet, ha 12 hónapnál hosszabb ideig tartanak..
4. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, nem tekintendõk
"telephelynek":
a/ az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy
áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;
b/ a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket
kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;
c/ a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket
kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás
feldolgozza;
d/ az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból
tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat
vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
e/ az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból
tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére valamilyen egyéb elõkészítõ
vagy kisegítõ jellegû tevékenységet végezzenek;
f/ az olyan építési terület, vagy az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása
által végzett, olyan szerelési vagy berendezési munkálatok, amelyek
anyagoknak, gépeknek, vagy berendezéseknek ebbõl az Államból a másik
Szerzõdõ Államba történõ szállításával kapcsolatosak;
g/ olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a/-f/ pontokban
említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy
az állandó üzleti helynek ebbõl a kombinációból származó teljes tevékenysége
elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.
5. Tekintet nélkül az 1. és a 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -
kivéve a független képviselõt, akire a 6.bekezdés alkalmazandó - egy
vállalkozás érdekében tevékenykedik és az egyik Szerzõdõ Államban
meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy szerzõdéseket
kössön a vállalkozás nevében, úgy ezt a vállalkozást úgy kell tekinteni, hogy
ebben az Államban telephellyel bír minden olyan tevékenység tekintetében,
amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, hacsak az ilyen személy
tevékenysége nem korlátozódik a 4. bekezdésben említett tevékenységekre,
amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, nem tennék
ezt az állandó üzleti helyet telephellyé ezen bekezdés rendelkezései alapján.
6. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak
telephelye lenne a másik Szerzõdõ Államban csupán azért, mert üzleti
tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos, vagy más, független
képviselõ útján fejti ki, feltéve, hogy az ilyen személyek rendes üzleti
tevékenységük keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság egy
olyan társaságot ural, vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik
Szerzõdõ Államban illetõséggel bír vagy ott /akár telephely útján, akár más
módon/ fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a
másik telephelyévé.
6.CIKK
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személy
olyan ingatlan vagyonból élvez /beleértve a mezõ- vagy erdõgazdaságból
származó jövedelmet/, amely a másik Szerzõdõ Államban van, ebben a másik
Államban adóztatható.
2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a
Szerzõdõ Államnak a jogszabályai határoznak meg, amelyben a kérdéses vagyon
található. Ez a kifejezés minden esetben tartalmazza az ingatlan vagyon
tartozékait, a mezõ- és erdõgazdasági üzemek állatállományát és felszerelését,
azokat a jogokat, amelyekre nézve a földtulajdonnal kapcsolatos magánjogi
rendelkezések alkalmazandók, az ingatlanvagyon haszonélvezeti jogát és az
ásványlelõhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért vagy
kiaknázásának jogáért járó, változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogot;
a tengeri hajók, folyami hajók és légijármûvek nem tekintendõk
ingatlanvagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók arra a jövedelemre, amely az
ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatainak
bármilyen más formájából származik.
4. Az 1. és a 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából
származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan
vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.
7.CIKK
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban
egy ott levõ telephely révén fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon
fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható,
azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek
tudható be.
2. A 3.bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozása tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely
révén fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerzõdõ Államban azokat a
nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló
tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás
fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek
telephelye, teljesen független lenne.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók azok a költségek,
amelyek a telephely mûködésével kapcsolatban merültek fel, beleértve az
üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy
abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely van, vagy máshol.
4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban a telephelynek betudható nyereséget a
vállalkozás egész nyereségének a különbözõ részegységek közötti arányos
megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2.bekezdés nem zárja ki, hogy
ez a Szerzõdõ Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás
alapján állapítsa meg. Az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban
olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt
elvekkel.
5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely
által a vállalkozás részére történõ puszta vásárlása miatt.
6. Az elõzõ bekezdések szempontjából, a telephelynek betudandó nyereséget
évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok
nincs az ellenkezõjére.
7. Ha a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény
más cikkei külön foglalkoznak, úgy azon cikkek rendelkezéseit e cikk
rendelkezései nem érintik.
8.CIKK
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1. Hajóknak vagy közúti szállító jármûveknek, légijármûveknek a nemzetközi
forgalomban történõ üzemeltetésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ
Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó
fedélzetén van, úgy ez a hely abban a Szerzõdõ Államban levõnek tekintendõ,
amelyikben a hajó hazai kikötõje fekszik, vagy, ha nincs ilyen hazai kikötõ,
úgy abban a Szerzõdõ Államban, amelyben a hajó üzembentartója illetõséggel
bír.
3. Az 1.bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek
valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû
szervezetben való részvételbõl származnak.
9.CIKK
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1. Amennyiben:
a/ az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik
Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy
tõkéjében részesedik, vagy
b/ ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ
Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának
üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás között kereskedelmi vagy egyéb pénzügyi
kapcsolataikra nézve olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan
feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a
vállalkozások egyike a feltételek nélkül elért volna, a feltételek miatt
azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítandó és
megfelelõen megadóztatható.
2. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Állam valamelyik vállalkozásának nyereségéhez
hozzászámítja - és megfelelõen megadóztatja - azt a nyereséget, amely után a
másik Szerzõdõ Állam vállalkozását ebben a másik Államban megadóztatták, és az
így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elõször említett Állam
vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott
volna meg egymással, mint amelyekben független vállalkozások egymással
megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak megfelelõen ki kell igazítania
az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. E kiigazítás megállapításánál
figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit és a Szerzõdõ Államok
illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskozni fognak egymással.
10.CIKK
OSZTALÉK
1. Az az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
társaság fizet a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek, ebben a
másik Államban adóztatható.
2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben az
osztalékot fizetõ társaság illetõséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai
szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a/ az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a kedvezményezett olyan
társaság, amelynek az osztalékot fizetõ társaság tõkéjének legalább 25
százaléka a közvetlen tulajdonában van;
b/ minden más esetben az osztalék bruttó összegének 10 százalékát.
Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyekbõl
az osztalékot fizetik.
3. Az e cikkben használt "osztalék" kifejezés részvényekbõl, "élvezeti"
részvényekbõl vagy "élvezeti" jogokból, bányarészvényekbõl, alapítói
részvényekbõl vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a
követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból
származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak a jogszabályai
szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetõséggel bír, a
részvényekbõl származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.
4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék
egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója a másik Szerzõdõ
Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság illetõséggel bír, egy ott
levõ telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó bázis
segítségével szabad foglalkozást ûz, és az érdekeltség, amely után az
osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz
tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14.cikk rendelkezései nyernek, az
esettõl függõen, alkalmazást.
5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság nyereséget vagy
jövedelmet élvez a másik Szerzõdõ Államban, ez a másik Állam nem adóztathatja
meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az ilyen osztalékot ebben
a másik Államban illetõséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség,
amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen az ebben a másik Államban levõ
telephelyhez, vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a társaság fel nem
osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után
kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem
osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért
nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.
11.CIKK
KAMAT
1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik és amelyet a másik
Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik
Államban adóztatható.
2. Az e cikkben használt "kamat" kifejezés mindenfajta követelésbõl származó
jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár
feljogosít az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig
állampapírokból és kötvényekbõl vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet
jelent, beleértve a kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot
és jutalmat.
3. Az 1.bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban,
amelybõl a kamat származik, egy ott levõ telephely révén tevékenységet fejt
ki, vagy ebben a másik Államban egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad
foglalkozást ûz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen
ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7.
vagy a 14.cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.
4. Ha a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója, vagy mindkettõ és egy másik
személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege
azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget,
amelyben a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül
megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre
kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam
jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével
adóztatható.
12.CIKK
JOGDÍJ
1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik és amelyet a másik
Szerzõdõ Államhoz illetõséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik
Államban adóztatható.
2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban is, amelybõl
származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatatható, de ha a
kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja
meg a jogdíj bruttó összegének 5 százalékát.
3. Az e cikkben használt jogdíj kifejezés azt a bármilyen jellegû térítést
jelenti, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos mûvek - beleértve a
mozgóképfilmeket és a rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket
vagy szalagokat - szerzõi jogának használatáért vagy használati jogáért,
szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy
eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy
tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari,
kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.
4. Az 1. és a 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíjak
egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója a másik Szerzõdõ
Államban, ahol a jogdíj keletkezik, egy ott levõ telephely révén tevékenységet
fejt ki, vagy ebben a másik Államban egy ott levõ állandó bázis segítségével
szabad foglalkozást ûz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik.
Ebben az esetben a 7.vagy a 14.cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen,
alkalmazást.
5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha azt
maga az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy az ebben az
Államban illetõséggel bíró személy fizeti. Ha azonban a jogdíjat fizetõ
személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetõséggel az egyik Szerzõdõ
Államban, vagy sem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó bázisa
van, amellyel kapcsolatban a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezt a
jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy a jogdíj abból az
Államból származónak tekintendõ, amelyben a telephely vagy az állandó bázis
van.
6. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy mindkettõ és
egy másik személy közötti különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a
jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után
fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a jogdíj
haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, e cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint és az
Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
13.CIKK
ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a 6.cikkben
meghatározott és a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyon
elidegenítésébõl származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség, amely az egyik
Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyének üzleti
vagyona, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az egyik
Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása
céljából a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, beleértve azt a nyereséget,
amely egy ilyen telephely /egyedül vagy az egész vállalkozással együtt
történõ/ vagy egy ilyen állandó bázis elidegenítésébõl származik, ebben a
másik Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légijármûvek vagy közúti
szállító jármûvek, vagy az ilyen hajók vagy légijármûvek vagy közúti szállító
jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség
csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye van.
4. Az 1., és a 2. és a 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítésébõl
származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az
elidegenítõ illetõséggel bír.
14. CIKK
SZABAD FOGLALKOZÁS
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegû tevékenységbõl élvez,
csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének
kifejtéséhez a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázissal
rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó bázissal rendelkezik, a
jövedelem a másik Államban adóztatható, és csak annyiban, amennyiben az ennek
az állandó bázisnak tudható be.
2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan
kifejtett tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási
tevékenységet, valamint az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek
és könyvszakértõk önálló tevékenységét.
15. CIKK
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA
1. A 16., 18., 19., 20. és 21. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a
fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben
a munkát ott végzik, az ezért kapott térítés ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az
egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ Államban
végzett nem önálló munkáért kap, csak az elõször említett Államban
adóztatható, ha:
a/ a kedvezményezett nem tartózkodik a másik Államban a vonatkozó
pénzügyi évben összesen 183 napot meghaladó idõszakban vagy idõszakokban, és
b/ a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében
fizetik, aki nem bír illetõséggel a másik Államban, és
c/ a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levõ telephelye vagy
állandó bázisa viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk elõzõ rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban
üzemeltetett hajó vagy légijármû vagy közúti szállító jármû fedélzetén végzett
nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerzõdõ Államban adóztatható,
amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
16. CIKK
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró személy olyan minõségben élvez, mint a másik
Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más
hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.
17. CIKK
MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem,
amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy mint
elõadómûvész, így színpadi, film, rádió- vagy televíziós mûvész, vagy
zenemûvész, vagy sportoló élvez ilyen minõségében a másik Szerzõdõ Államban
kifejtett személyes tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által ilyen minõségben,
személyesen kifejtett tevékenységbõl származó jövedelmet nem az
elõadómûvésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni,
úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. cikkek rendelkezéseire,
abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol az elõadómûvész vagy a sportoló
tevékenységét kifejtette, ha ezen személy fölött az elõadómûvész vagy a
sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenõrzést gyakorol.
3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az elõadómûvész
vagy a sportoló által ilyen minõségében kifejtett személyes tevékenységbõl
származó jövedelem mentes az adó alól abban a Szerzõdõ Államban, amelyben ezt
a tevékenységet kifejtették, ha a tevékenységet olyan látogatás keretében
fejtik ki, amelyet a másik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége, helyi
hatósága vagy közintézménye jelentõs mértékben támogat.
18. CIKK
NYUGDÍJ
A 19. cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és
más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban
adóztatható.
19. CIKK
KÖZSZOLGÁLAT
1. a) A nem nyugdíj jellegû térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy
annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek,
az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített
szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.
b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható,
ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették és a természetes személy
ebben a másik Államban illetõséggel bír, aki
(i) ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az
Államban illetõséggel bíró személlyé.
2. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egysége
vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból egy
természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi
hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.
b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a
természetes személy abban az Államban illetõséggel bír és annak az Államnak az
állampolgára.
3. A 15., 16. és 18. cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerzõdõ
Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti
tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.
20. CIKK
TANULÓK ÉS IPARI, KERESKEDELMI TANULÓK
Az a természetes személy, aki közvetlenül a másik Szerzõdõ Államban tett
látogatása elõtt az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bírt és a másik
Államban csak ideiglenesen tartózkodik:
a/ mint az ebben a másik Államban levõ, elismert egyetem, fõiskola,
iskola vagy más hasonló, elismert oktatási intézmény tanulója;
b/ mint üzleti vagy mûszaki gyakornok; vagy
c/ mint az egyik Állam Kormányától vagy egy tudományos, oktatási, vallási
vagy jótékonysági szervezettõl vagy az egyik Állam Kormánya által
bevezetett mûszaki segítség programból származó, elsõsorban tanulmány,
kutatás vagy szakmai képzés célját szolgáló adomány, ellátmány vagy jutalom
kedvezményezettje,
mentes az adó alól ebben a másik Államban:
a/ az ellátása, nevelése, tanulmányai, kutatásai vagy szakmai képzése
céljára külföldrõl származó minden átutalás tekintetében;
b/ az ilyen adomány, ellátmány vagy jutalom összege tekintetében; és
c/ kétezer US dollárnak /USD 2000/ a másik Állam pénznemében kifejezett
ellenértékét meg nem haladó olyan térítés tekintetében, amelyet bármely
adózási évben kap az ebben a másik Államban teljesített szolgálatért,
feltéve, hogy a szolgálat tanulmányaival, kutatásával vagy szakmai
képzésével kapcsolatos vagy ellátásának céljára szükséges.
21. CIKK
TANÁROK
1. Az a térítés, amelyet egy olyan egyetemi tanár vagy tanár, aki közvetlenül
az egyik Szerzõdõ Államban tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személy volt, vagy most is az, és az elõször említett
Államban két évet meg nem haladó ideig tartózkodik azzal a céllal, hogy
felsõfokú tanulmányokat vagy kutatást folytasson vagy tanítson egyetemen,
fõiskolán, iskolában vagy más oktatási intézményben, kap az ilyen munkáért,
nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezt a térítést ezen Államon
kívüli forrásból élvezi és ez a térítés a másik Szerzõdõ Államban adóköteles.
2. E cikk nem alkalmazandó a kutatásból származó jövedelemre, ha ezt a
kutatást elsõsorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekébõl végzik.
22. CIKK
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek az Egyezmény elõzõ
cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az
Államban adóztatható.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében
meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha a
jövedelemnek az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a
másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt
ki, vagy egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz, és a
jog vagy a vagyon, amelybõl a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a
14. cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.
23. CIKK
VAGYON
1. A 6. cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerzõdõ
Államban van, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét képezi,
amellyel az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban
rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személynek a másik Szerzõdõ Államban levõ, szabad
foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó bázisához tartozik, ebben a másik
Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légijármûvekbõl vagy közúti
szállító jármûvekbõl álló vagyon, és az ilyen hajók, légijármûvek vagy közúti
jármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerzõdõ Államban
adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
4. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy minden más vagyonrésze
csak ebben az Államban adóztatható.
24. CIKK
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
A kettõs adóztatást a következõképpen kell elkerülni:
a/ Magyarországon:
/i/ Amennyiben a Magyarországon illetõséggel bíró személy olyan
jövedelmet élvez vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény
rendelkezései szerint Albániában adóztatható, Magyarország az /ii/ és
/iii/ alpontokban foglalt rendelkezések fenntartásával ezt a
jövedelmet vagy vagyont mentesíti az adóztatás alól.
/ii/ Amennyiben a Magyarországon illetõséggel bíró személy olyan
jövedelmet élvez, amely a 10. és 12. cikkek rendelkezései szerint
Albániában adóztatható, Magyarország levonja ennek a személynek a
jövedelme után beszedendõ adóból azt az összeget, amely megfelel az
Albániában fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja
meg a levonás elõtt megállapított adónak azt a részét, amely az Alb
ániából élvezett ilyen jövedelemre esik.
/iii/ Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint a
Magyarországon illetõséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a
tulajdonát képezõ vagyon mentesítve van az adóztatás alól
Magyarországon, Magyarország mindazonáltal az ennek a személynek a töb
bi jövedelmére vagy vagyonára történõ adómegállapításnál figyelem
be veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.
b/ Albániában:
/i/ Amennyiben az Albániában illetõséggel bíró személy olyan
jövedelmet élvez vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény
rendelkezései szerint Magyarországon adóztatható, Albánia
- levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendõ adóból azt az
összeget, amely megfelel a Magyarországon fizetett jövedelemadónak;
- levonja ennek a személynek a vagyona után beszedendõ adóból azt az
összeget,amely megfelel a Magyarországon fizetett vagyonadónak.
Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt megállapított
jövedelemadónak vagy vagyonadónak azt a részét, amely a Magyarországon
adóztatható jövedelemre vagy vagyonra esik.
/ii/ Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint az
Albániában illetõséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a
tulajdonát képezõ vagyon mentesítve van az adóztatás alól Albániában,
Albánia mindazonáltal az ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vag
yonára történõ adómegállapításnál figyelembe veheti a mentesített jöv
edelmet vagy vagyont.
25. CIKK
EGYENLÕ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárait nem lehet a másik Szerzõdõ Államban
sem olyan adóztatásnak, sem pedig azzal összefüggõ olyan kötelezettségnek
alávetni, amely más vagy terhesebb annál az adóztatásnál és azzal összefüggõ
kötelezettségnél, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények
között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül
az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem
bírnak illetõséggel egyik Szerzõdõ Államban sem.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban levõ
telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezõtlenebbül adóztatni, mint
ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a
rendelkezés nem értelmezendõ akként, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra
kötelezné, hogy a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek
személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat,
adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén
illetõséggel bíró személyeknek nyújt.
3. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. cikknek, a 11. cikk 4. bekezdésének vagy
a 12. cikk 6. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik
Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség ugyanolyan feltételek mellett
levonható a vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha
azokat az elõször említett Államban illetõséggel bíró személy részére fizették
volna. Hasonlóképpen az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan
feltételek mellett levonhatók e vállalkozás adóztatható vagyonának
megállapításánál, mintha ezek a tartozások az elõször említett Államban
illetõséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.
4. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása, amelynek tõkéje teljesen vagy
részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt van, az elõször
említett Államban nem vethetõ sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggõ
olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal
összefüggõ kötelezettségek, amelyeknek az elõször említett Állam más hasonló
vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
5. E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen
fajtájú és megnevezésû adóra alkalmazandók
26. CIKK
EGYEZTETÕ ELJÁRÁS
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerzõdõ Állam vagy mindkét
Szerzõdõ Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak
vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az
Államoknak a belsõ jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét
elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben
illetõséggel bír, vagy, ha ügye a 25. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a
Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet
arra az intézkedésre vonatkozó elsõ értesítést követõ három éven belül kell
elõterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelõ adózáshoz
vezetett.
2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a
helyzetben, hogy kielégítõ megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a
másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az
Egyezménynek meg nem felelõ adóztatás elkerülhetõ legyen. Az így létrejött
megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidõket írnak is elõ a Szerzõdõ
Államok belsõ jogszabályai.
3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a
nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy
alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák.
Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettõs adóztatást elkerülni
olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.
4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések értelmében
létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek.
Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése érdekében célszerûnek
látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan bizottságban, amely a
Szerzõdõ Államok illetékes hatóságainak képviselõibõl áll.
27. CIKK
TÁJÉKOZTATÁSCSERE
1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény
rendelkezései vagy a Szerzõdõ Államoknak az Egyezményben érintett adókra
vonatkozó belsõ jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat,
amennyiben az általuk elõirányzott adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A
kölcsönös tájékoztatást az 1. cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Államnak a
kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy, mint az ennek az
Államnak belsõ jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat, és csak olyan
személynek vagy hatóságoknak /beleértve a bíróságokat és az államigazgatási
szerveket/ lehet hozzáférhetõvé tenni, amelyek az Egyezmény alá esõ adók
kivételével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével és az azokra
vonatkozó perléssel vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra
vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak
ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatásokat. Nyilvános bírósági
tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatásokat hozzáférhetõvé
tehetik. A kapott tájékoztatást a tájékoztatást adó Szerzõdõ Állam kérésére
titokban kell tartani.
2. Az 1. bekezdés rendelkezéseit semmi esetre sem lehet úgy értelmezni, mintha
azok az egyik Szerzõdõ Államot köteleznék:
a/ olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek eltérnek
ennek/vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási
gyakorlatától;
b/ olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ
Államnak jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem
szerezhetõk be;
c/ olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari,
kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy
amelynek a közlése ellentmondana a közrendnek /ordre public/.
28. CIKK
DIPLOMÁCIAI KÉPVISELÕK ÉS KONZULI TISZTVISELÕK
Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselõk vagy konzuli tisztviselõk
adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint
vagy külön megállapodások rendelkezései alapján õket megilletik.
29. CIKK
HATÁLYBALÉPÉS
1. Az Egyezményt ratifikálni fogják és a ratifikációs okmányokat, amint lehet,
Tiranában ki fogják cserélni.
2. Az Egyezmény a ratifikációs okmányok kicserélésekor lép hatályba és
rendelkezései érvényesek lesznek:
a/ Albániában:
az olyan jövedelemre, amely az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári
év januárjának elsõ napján vagy azt követõen keletkezett.
b/ Magyarországon:
/i/ a forrásnál levont adók tekintetében az olyan jövedelmekre,
amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1.
napján vagy azt követõen keletkeztek;
/ii/ az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan
adókra, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év
január 1. napján vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk
ki.
30. CIKK
HATÁLYVESZTÉS
Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig az egyik Szerzõdõ Állam azt fel
nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Állam felmondhatja diplomáciai
úton úgy, hogy a felmondásról írásbeli értesítést ad legalább hat hónappal
bármely naptári év vége elõtt az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ 5 év
elteltével. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
a/ Albániában:
az olyan jövedelemre nézve, amely a felmondásról szóló értesítés átadásának
évét követõ naptári év januárjának elsõ napján vagy azt követõen keletkezett.
b/ Magyarországon:
/i/ a forrásnál levont adók tekintetében az olyan jövedelmekre,
amelyek az értesítés átadásának évét követõ naptári év január 1. napján
vagy azt követõen keletkeztek;
/ii/ az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan
adókra, amelyek az értesítés átadásának évét követõ naptári év
január 1. napján vagy az után vethetõk ki.
Ennek hiteléül a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt
aláírták.
Készült két példányban, Tiranában, 1992. november hó 14. napján, angol
nyelven.
A Magyar Köztársaság Kormánya Az Albán Köztársaság Kormánya
nevében
nevében
Kupa Mihály
Genc Ruli
pénzügyminiszter pénzügyi és
gazdasági miniszter
JEGYZÕKÖNYV
A Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén a mai napon megkötött
Egyezmény aláírásával egyidejûleg alulírottak megállapodtak a következõ
rendelkezésekben, amelyek az Egyezmény szerves részét képezik:
1. Az 5.cikket illetõen megállapítást nyert, hogy az "üzleti székhely"
kifejezés magában foglalja a termelési helyet is.
2. A 7.cikket illetõen, ha az építési terület, szerelési vagy berendezési
munkálatok telephelyet képeznek, csak azok a nyereségek tudhatók be ennek a
telephelynek, amelyek az építési terület tevékenységébõl, a szerelési vagy
berendezési munkálatokkal kapcsolatos tevékenységbõl származnak.
A telephelynek nem tudható be nyereség javak vagy áruk, gépek vagy
berendezések szállítása miatt, tekintet nélkül arra, hogy a szállítást a
vállalkozás vagy egy harmadik személy végezte.
3. A 8.cikket illetõen, hajóknak vagy légijármûveknek vagy közúti szállító
jármûveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetése magában foglalja a
nemzetközi szállító vállalkozások ügynökségeinek a tevékenységét és a
vállalkozások más kiegészítõ tevékenységét, nevezetesen a város és a repülõtér
között autóbuszon történõ szállítást, amennyiben ezek a fent említett
tevékenységek szorosan kapcsolódnak a nemzetközi szállításhoz.
Ennek hiteléül a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak a
Jegyzõkönyvet aláírták.
Készült két példányban, Tiranában, 1992. november 14. napján, angol nyelven.
A Magyar Köztársaság Kormánya Az Albán Köztársaság Kormánya
nevében
nevében
Kupa Mihály
Genc Ruli
pénzügyminiszter pénzügyi és
gazdasági miniszter