1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/503.. számú
Országgyûlési határozati javaslat
a Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a
kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására
a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. szeptember 23-án
aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
Elõadó: Dr. Békesi László
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. február hó " ".
Az Országgyûlés......./1995. (.....) OGY határozata a Magyar
Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a
kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának
megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén
Budapesten, 1992. szeptember 23-án aláírt Egyezmény
megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a
kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására
a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. szeptember 23-án
aláírt Egyezményt e határozattal megerõsíti;
2. felkéri a külügyminisztert, hogy a megerõsítésrõl diplomáciai úton
tájékoztassa a lengyel felet.
EGYEZMÉNY
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRE ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK
MEGAKADÁLYOZÁSÁRA
A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya Attól az
óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás elkerülésére
és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a
vagyonadók területén és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és
megkönnyítsék
megállapodtak a következõkben:
1. cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az
egyik Szerzõdõ Államban vagy mindkét Szerzõdõ Államban
illetõséggel bírnak.
2. cikk
AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESÕ ADÓK
1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet
nélkül, azokra az adókra terjed ki, amelyeket a
jövedelem és a vagyon után az egyik Szerzõdõ Állam
vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai
részére beszednek.
2. Jövedelem- és vagyonadónak tekintendõk mindazok az
adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon,
vagy a jövedelem vagy vagyon részei után beszednek,
ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon
elidegenítésébõl származó nyereség utáni adókat, a
vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések
teljes összege utáni adókat, valamint az
értéknövekedési adókat.
3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény
kiterjed, különösen a következõk:
a/ Magyarországon
/i/ a magánszemélyek jövedelemadója;
/ii/ a társasági adó;
/iii/a földadók;
/iv/ az építményadó;
/v/ a helyi iparûzési adó
/a továbbiakban "magyar adó"/;
b/ Lengyelországban
/i/ a személyi jövedelemadó;
/ii/ a társasági jövedelemadó;
/iii/ a mezõgazdasági adó
/a továbbiakban "lengyel adó"/.
4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy
lényegében hasonló jellegû adókra is, amelyeket az
Egyezmény aláírása után a jelenleg létezõ adók
mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerzõdõ
Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják
egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott
bármely lényeges változásról.
3. cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés
mást nem kíván:
a/ a "Magyarország" kifejezés, földrajzi
értelemben használva, jelenti a Magyar
Köztársaság területét;
b/ a "Lengyelország" kifejezés, földrajzi
értelemben használva, jelenti a Lengyel
Köztársaság területét, beleértve a parti vizein
túl fekvõ bármely olyan területet, amelyen
Lengyelország jogszabályai szerint és a
nemzetközi joggal összhangban Lengyelország
szuverén jogokat gyakorolhat a tengerfenék, az
altalaj és azok természeti kincsei fölött;
c/ "az egyik Szerzõdõ Állam" és "a másik Szerzõdõ
Állam" kifejezések Magyarországot vagy
Lengyelországot jelentik, ahogyan a
szövegösszefüggés kívánja;
d/ a "személy" kifejezés magában foglalja a
természetes személyt, a társaságot és minden
más személyegyesülést;
e/ a "társaság" kifejezés jelenti a jogi
személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyek
az adóztatás szempontjából jogi személyeknek
tekintendõk;
f/ "az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és " a
másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezések
az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személy, illetõleg a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személy által folytatott
vállalkozást jelentenek;
g/ az "állampolgárok" kifejezés jelenti:
/i/ mindazokat a természetes személyeket, akik
az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárságával
rendelkeznek;
/ii/ mindazokat a jogi személyeket,
egyesüléseket és társulásokat, amelyeknek
ez a jogi helyzete az egyik Szerzõdõ Állam
jogszabályaiból származik;
h/ a "nemzetközi forgalom" kifejezés minden
olyan tengeri hajó, folyami hajó,közúti jármû
vagy légijármû által végzett szállítást jelent,
amelynél az üzemeltetõ vállalkozás tényleges üzletvezetésének
helye az egyik Szerzõdõ Államban van, kivéve, ha a
tengeri hajót, folyami hajót, közúti jármûvet
vagy légijármûvet kizárólag a másik Szerzõdõ
Államban levõ helyek között üzemeltetik;
i/ az "illetékes hatóság" kifejezés
/i/ Magyarország esetében a
pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselõjét;
/ii/ Lengyelország esetében a
pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselõjét
jelenti.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által
történõ alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást
nem kíván, bármely, abban meg nem határozott
kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra
nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó
jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény
alkalmazást nyer.
4. cikk
LAKÓHELY AZ ADÓ SZEMPONTJÁBÓL
1. Az Egyezmény szempontjából az "egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró személy" kifejezés olyan
személyt jelent, aki ennek az Államnak a
jogszabályai szerint ott lakóhelye, állandó
tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más
hasonló ismérv alapján adóköteles.
2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés
rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban
illetõséggel bír, helyzetét az alábbiak szerint kell
meghatározni:
a/ Ez a személy abban az Államban tekintendõ
illetõséggel bírónak, amelyben állandó
lakhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban
rendelkezik állandó lakhellyel, úgy abban az
Államban tekintendõ illetõséggel bírónak,
amelyben létérdekeinek központja van;
b/ Amennyiben nem határozható meg, hogy a személy
létérdekeinek központja melyik Államban van,
vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó
lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ
illetõséggel bírónak, amelyben szokásos
tartózkodási helye van;
c/ Amennyiben a személynek mindkét Államban van,
vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási
helye, úgy abban az Államban tekintendõ
illetõséggel bírónak, amelynek állampolgára;
d/ Ha a személy mindkét Államnak vagy egyiknek sem
állampolgára, úgy a Szerzõdõ Államok illetékes
hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a
kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint
valamely nem természetes személy mindkét Szerzõdõ
Államban illetõséggel bír, úgy abban az Államban
tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben tényleges
üzletvezetésének helye van.
5. cikk
TELEPHELY
1. Az Egyezmény szempontjából a "telephely" kifejezés
állandó üzleti helyet jelent, amellyel a vállalkozás
üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
Az üzleti hely jelent termelési helyet is.
2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:
a/ az üzletvezetés helyét;
b/ a fiókot;
c/ az irodát;
d/ a gyártelepet;
e/ a mûhelyt; és
f/ a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kõfejtõt
vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló
bármely más telepet.
3. Az építési terület, vagy a szerelési vagy
berendezési munkálatok csak akkor képeznek
telephelyet, ha idõtartamuk 12 hónapot meghalad.
4. Tekintet nélkül e cikk elõzõ rendelkezéseire, nem
tekintendõk "telephelynek":
a/ azok a berendezések, amelyeket kizárólag a
vállalkozás javainak vagy áruinak
raktározására, kiállítására vagy leszállítására
használnak;
b/ a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan
készletei, amelyeket kizárólag raktározás,
kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;
c/ a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan
készletei, amelyeket kizárólag abból a célból
tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás
feldolgozza;
d/ az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag
a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás
részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy
információkat szerezzenek;
e/ az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból
a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás
részére bármely más, elõkészítõ vagy kisegítõ
jellegû tevékenységet folytassanak;
f/ az olyan építési terület, vagy az egyik
Szerzõdõ Állam vállalkozása által végzett olyan
szerelési vagy berendezési munkálatok, amelyek
anyagoknak, gépeknek vagy berendezéseknek ebbõl
az Államból a másik Szerzõdõ Államba történõ
szállításával kapcsolatosak;
g/ az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a/
- f/ pontokban említett tevékenységek valamely
kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az
üzleti helynek ebbõl a kombinációból származó
tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.
Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések
rendelkezéseire, ha egy személy -- kivéve a
független képviselõt, akire a 6. bekezdés nyer
alkalmazást -- egy vállalkozás érdekében
tevékenykedik és az egyik Szerzõdõ Államban
meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él,
arra, hogy a vállalkozás nevében szerzõdéseket
kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak
tekintendõ ebben az Államban minden olyan
tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a
vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen
személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett
tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy
állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az
említett bekezdés rendelkezései értelmében nem
tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
6. A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak
az egyik Szerzõdõ Államban telephelye lenne csupán
azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz,
bizományos vagy más független képviselõ útján fejti
ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti
tevékenységük keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural
vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik
Szerzõdõ Államban illetõséggel bír vagy ott /akár
telephely útján, akár más módon/ fejti ki
tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik
társaságot sem a másik telephelyévé.
6. cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ
JÖVEDELEM
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ
Államban fekvõ ingatlan vagyonból élvez, ebben a
másik Államban adóztatható.
2. Az "ingatlan vagyon" kifejezést annak a Szerzõdõ
Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni,
amelyben ez a vagyon fekszik. Tengeri hajók, folyami
hajók, közúti jármûvek és légijármûvek nem
tekintendõk ingatlan vagyonnak.
7. cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége
csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a
vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban
egy ott levõ telephely útján fejti ki. Amennyiben a
vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a
vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható,
azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az
ennek a telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az
egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása tevékenységét a
másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján
fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik
Szerzõdõ Államban azokat a nyereségeket kell
betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy
hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek
mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki, és
azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában,
amelynek telephelye,teljesen független lenne.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók
a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az
üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket,
tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban
merültek-e fel, ahol a telephely fekszik, vagy
máshol.
4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban a telephelynek
betudható nyereséget a vállalkozás egész
nyereségének a különbözõ részegységek közötti
arányos megosztása alapján szokták megállapítani,
úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerzõdõ
Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos
megosztás alapján állapítsa meg. Az alkalmazott
arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell
lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e
cikkben foglalt elvekkel.
5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy
áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére
történõ puszta vásárlása miatt.
6. Az elõzõ bekezdések céljaira a telephelynek
betudandó nyereségeket évrõl évre azonos módon kell
megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs
az ellenkezõjére.
7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket
tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön
foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a
rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
8. cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLîTÁS
1. Az a nyereség, amely tengeri hajóknak, közúti
jármûveknek vagy légi jármûveknek a nemzetközi
forgalomban való üzemeltetésébõl származik, csak
abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a
vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
2. Az a nyereség, amely folyami hajóknak a belvizi
szállításban való üzemeltetésébõl származik, csak
abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a
vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
3. Ha egy tengeri hajózási vállalkozás vagy egy belvízi
szállítást végzõ vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye egy tengeri vagy egy folyami
hajó fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerzõdõ
Államban levõnek tekintendõ, amelyikben a tengeri
hajó vagy folyami hajó hazai kikötõje fekszik, vagy,
hazai kikötõ hiányában, abban a Szerzõdõ Államban,
amelyben a tengeri hajó vagy folyami hajó
üzembentartója illetõséggel bír.
4. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a
nyereségekre is, amelyek valamely pool-ban, közös
üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû
szervezetben való részvételbõl származnak.
9. cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
Amennyiben
a/ az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül
vagy közvetve a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának
üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében
részesedik, vagy
b/ ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az
egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik
Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében,
ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek,
és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között
kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel
olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan
feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben
független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az
a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek
nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért
el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható
és megfelelõen megadóztatható.
10 cikk
OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró társaság a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személynek fizet, ebben a másik
Államban adóztatható.
2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerzõdõ
Államban is, amelyben az osztalékot fizetõ társaság
illetõséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai
szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az
osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem
haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10
százalékát.
Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon
nyereség után, amelybõl az osztalékot fizetik.
3. Az e cikkben használt "osztalék" kifejezés
részvényekbõl, bányarészvényekbõl, alapítói
részvényekbõl vagy más, nyereségrészesedést
biztosító jogokból - kivéve a követeléseket -
származó jövedelmet, valamint egyéb társasági
jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely
annak az Államnak a joga szerint, amelyben a
nyereséget felosztó társaság illetõséggel bír, a
részvényekbõl származó jövedelemmel azonos
adóztatási elbírálás alá esik.
4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem
alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik
Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ
társaság illetõséggel bír, egy ott levõ telephely
útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ
állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz,
és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó
bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a
14. cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen,
alkalmazást.
5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik
Szerzõdõ Államból, úgy ez a másik Állam nem
adóztathatja meg a társaság által fizetett
osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik
Államban illetõséggel bíró személynek fizetik, vagy
ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik,
ténylegesen ebben a másik Államban levõ telephelyhez
vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a társaság
fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság
fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még
akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem
osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik
Államban elért nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.
ll. cikk
KAMAT
1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik,
és amelyet a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel
bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerzõdõ Államban
is, amelybõl származik, ennek az Államnak a
jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a
kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így
megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó
összegének 10 százalékát.
3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az
egyik Szerzõdõ Államból származó kamat, amelyet a
másik Szerzõdõ Állam Kormánya, beleértve ennek helyi
hatóságait, a központi bankot vagy az ezen Kormány
által ellenõrzött bármely pénzügyi intézményt,
élvez, vagy az ezen Kormány által garantált
kölcsönökbõl származó kamat mentes az adó alól az
elõször említett Államban.
4. Az e cikkben használt "kamat" kifejezés mindenfajta
követelésbõl származó jövedelmet jelent, akár
biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár ad
jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár
nem, különösen pedig állampapírokból és kötvényekbõl
vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet jelent,
beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez
vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és
jutalmat.
5. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem
alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ
Államban, amelybõl a kamat származik, egy ott levõ
telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott
levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást
ûz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó
bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a
14. cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen,
alkalmazást.
6. A kamat akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból
származónak, ha a kamatot fizetõ maga ez az Állam,
annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy az
ebben az Államban illetõséggel bíró személy. Ha
azonban a kamatot fizetõ személynek, függetlenül
attól, hogy bír-e illetõséggel az egyik Szerzõdõ
Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban
telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel
kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot
fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely
vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen kamat abból
az Államból származónak tekintendõ, amelyben a
telephely vagy az állandó bázis van.
7. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat
kedvezményezettje vagy mindkettõ és egy másik
személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és
emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten,
amely után fizetik, meghaladja azt az összeget,
amelyben a kamatot fizetõ és a kamat
kedvezményezettje ilyen kapcsolatok nélkül
megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak
az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam
jogszabályai szerint és az Egyezmény más
rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
12. cikk
JOGDÍJ
1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik
és amelyet a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel
bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj és mûszaki
szolgáltatásért járó díj abban a Szerzõdõ Államban
is, amelyikben keletkezett, ennek az Államnak a
jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a
kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így
megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó
összegének 10 százalékát.
3. Az e cikkben használt "jogdíj" kifejezés azt a
bármilyen jellegû térítést jelenti, amelyet
irodalmi, mûvészeti vagy tudományos mûvek /beleértve
a mozgóképfilmeket és a rádió- vagy televíziós
közvetítésre szolgáló filmeket vagy kép- vagy
hanghordozó szalagokat/ szerzõi jogának
használatáért vagy használati jogáért, szabadalmak,
védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos
formulák vagy eljárások használatáért vagy
használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy
tudományos felszerelések használatáért vagy
használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy
tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.
4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem
alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ
Államban, amelybõl a jogdíj származik, egy ott levõ
telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott
levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást
ûz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a
jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
vagy állandó bázishoz tartozik. Ezekben az
esetekben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései
nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.
5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Álamból
származónak,ha a jogdíjat fizetõ maga ezaz Állam,
annak politikai egysége vagy helyi hatósága,
vagy az ebben az Államban illetõséggel bíró személy.
Ha azonban a jogdíjat fizetõ személynek, függetlenül
attól, hogy bír-e illetõséggel az egyik Szerzõdõ
Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban
telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel
kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó
kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat ez a
telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen
jogdíj abból az Államból származónak tekintendõ,
amelyben a telephely vagy állandó bázis van.
6. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a kedvezményezett,
vagy mindkettõ és egy másik személy között
különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a
jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy
információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja
azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a
kedvezményezett ilyen kapcsolatok nélkül
megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak
az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam
jogszabályai szerint és az Egyezmény más
rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
13. cikk
ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személynek a 6. cikkben meghatározott és a másik
Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyon
elidegenítésébõl származó nyeresége ebben a másik
Államban adóztatható.
2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó
nyereség, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása
másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyének üzleti
vagyona részét képezi vagy amely egy olyan állandó
bázishoz tartozik, amellyel az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személy szabad foglalkozás
gyakorlása céljából a másik Szerzõdõ Államban
rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet
egy ilyen telephelynek /egyedül vagy az egész
vállalkozással együtt történõ/ elidegenítésébõl,
vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítésébõl
elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók,
folyami hajók, közúti jármûvek vagy légijármûvek,
vagy az ilyen tengeri hajók, folyami hajók, közúti
jármûvek vagy légijármûvek üzemeltetését szolgáló
ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak
abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a
vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon
elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a
Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az
elidegenítõ illetõséggel bír.
14. cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró személy szabad
foglalkozás vagy más önálló jellegû tevékenységbõl
élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve,
ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik
Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázissal
rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó
bázissal rendelkezik, a jövedelem a másik Államban
adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek
az állandó bázisnak tudható be.
2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja
különösen az önállóan kifejtett tudományos,
irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási
tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek,
mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk
önálló tevékenységét.
15. cikk
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA
1. A 16., 18., 19., 20. és 21. cikkek rendelkezéseinek
fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló
térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személy nem önálló munkáért kap,
csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a
munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben
a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés
ebben a másik Államban adóztatható.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a
térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ Államban
végzett nem önálló munkáért kap, csak az elõször
említett Államban adóztatható, ha
a/ a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó
pénzügyi évben nem tartózkodik összesen 183
napot meghaladó idõszakban vagy idõszakokban,
és
b/ a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy azt
olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír
illetõséggel a másik Államban, és
c/ a térítést nem a munkaadónak a másik Államban
levõ telephelye vagy állandó bázisa viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk elõzõ rendelkezéseire, a
nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó,
folyami hajó, közúti jármû vagy légijármû fedélzetén
végzett nem önálló munkáért járó térítés abban a
Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a
vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
16. cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló fizetés, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy
olyan minõségében élvez, mint a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más
hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban
adóztatható.
17. cikk
MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikkek rendelkezéseire,
az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ
Államban illetõséggel bíró elõadómûvész, mint
színpadi, film-, rádió- vagy televíziós mûvész, vagy
zenemûvész, vagy sportoló élvez ilyen minõségében a
másik Szerzõdõ Államban kifejtett személyes
tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által
ilyen minõségben, személyesen kifejtett
tevékenységbõl származó jövedelmet nem az
elõadómûvésznek vagy a sportolónak magának, hanem
más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem,
tekintet nélkül a 7., 14. és 15. cikkek
rendelkezéseire, abban a Szerzõdõ Államban
adóztatható, ahol az elõadómûvész vagy a sportoló
tevékenységét kifejtette, ha ezen személy fölött az
elõadómûvész vagy a sportoló közvetlenül vagy
közvetve ellenõrzést gyakorol.
3. Tekintet nélkül az e cikk 1. és 2. bekezdéseiben
foglalt rendelkezésekre, az e cikkben említett
jövedelem mentes az adó alól abban a Szerzõdõ
Államban, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló
tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a
tevékenységet jelentõs mértékben ennek az Államnak
vagy a másik Államnak közpénzeibõl támogatják, vagy
a tevékenységet a Szerzõdõ Államok közötti
kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján
fejtik ki.
18. cikk
NYUGDÍJ
A 19. cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések
fenntartásával, a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek
korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az
Államban adóztatható.
19. cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1.a/ A nem nyugdíj jellegû térítés, amelyet az egyik
Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egysége vagy
helyi hatósága fizet egy természetes személynek, az
ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi
hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az
Államban adóztatható.
b/ Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerzõdõ
Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben az
Államban teljesítették és a természetes személy
ebben az Államban illetõséggel bír, aki
i/ ennek az Államnak az állampolgára; vagy
ii/ nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából
vált ebben az Államban illetõséggel bíró
személlyé.
2.a/ A nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy
annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet
közvetlenül vagy az általa létesített alapból egy
természetes személynek az ezen Államnak vagy
politikai egységnek vagy helyi hatóságnak
teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban
adóztatható.
b/ Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerzõdõ
Államban adóztatható, ha a természetes személy abban
az Államban illetõséggel bír és annak az Államnak az
állampolgára.
3. A 15., 16. és 18. cikkek rendelkezései alkalmazandók
az egyik Szerzõdõ Állam vagy politikai egysége vagy
helyi hatósága által végzett üzleti tevékenységgel
kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és
nyugdíjra.
20. cikk
TANULÓK
1. Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy gyakornok
kap ellátására,tanulmányaira vagy szakmai képzésére,aki
közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államban tett
látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személy volt, vagy most is az, és
aki az elõször említett Államban kizárólag
tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik,
nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy
ezek az összegek ezen az Államon kívül levõ
forrásokból származnak.
2. Az a jövedelem, amelyet egy olyan egyetemi hallgató
vagy posztgraduális gyakornok élvez az egyik
Szerzõdõ Államban kifejtett tevékenységébõl, aki
ebben az Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai
képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben
az Államban, ha ez a jövedelem nem haladja meg a
tanuló vagy gyakornok ellátásához, tanulmányaihoz
vagy szakmai képzéséhez ésszerûen szükséges
összeget.
21. cikk
TANÁROK
1. Azt a természetes személyt, aki az egyik Szerzõdõ
Államba látogat két évet meg nem haladó idõszakra
azzal a céllal, hogy tanítson vagy kutatást
folytasson valamely egyetemen, fõiskolán vagy más
elismert oktatási intézménynél ebben a Szerzõdõ
Államban, és aki közvetlenül e látogatás elõtt a
másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy
volt, az elõször említett Szerzõdõ Állam mentesíti
az adó alól az ilyen tanításért vagy kutatásért járó
minden térítés tekintetében attól a naptól számított
két évet meg nem haladó idõszakra, amikor elõször
látogat ilyen céllal ebbe az Államba.
2. E cikk csak akkor alkalmazandó a kutatásból származó
jövedelemre, ha ezt a kutatást a természetes személy
közérdekbõl, és nem elsõsorban bizonyos magánszemély
vagy személyek érdekében végzi.
22. cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
személynek az Egyezmény elõzõ cikkeiben nem tárgyalt
jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az
Államban adóztatható.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6.
cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan
vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha
a jövedelemnek az egyik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ
Államban egy ott levõ telephely útján üzleti
tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó
bázis segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jog
vagy a vagyon, amelybõl a jövedelem származik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó
bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a
14.cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen,
alkalmazást.
23. cikk
VAGYON
1. A 6. cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely
az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy
tulajdonát képezi és a másik Szerzõdõ Államban van,
ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti
vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerzõdõ
Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban
rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az
egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek
a másik Szerzõdõ Államban levõ, szabad foglalkozás
gyakorlására szolgáló állandó bázisához tartozik,
ebben a másik Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri
hajókból, folyami hajókból, közúti jármûvekbõl vagy
légijármûvekbõl álló vagyon, és az ilyen tengeri
hajók, folyami hajók, közúti jármûvek vagy
légijármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon
csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben
a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
4. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy
minden más vagyonrésze csak ebben az Államban
adóztatható.
24. cikk
KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel
bíró személy olyan jövedelmet élvez vagy olyan
vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései
szerint a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, úgy
az elõször említett Állam a 2. és 3. bekezdések
rendelkezéseinek fenntartásával ezt a jövedelmet
vagy vagyont mentesíti az adóztatás alól.
2. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel
bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10.,
11. és 12. cikkek rendelkezései szerint a másik
Szerzõdõ Államban adóztatható, az elõször említett
Állam levonja ennek a személynek a jövedelme után
beszedendõ adóból azt az összeget, amely megfelel az
ebben a másik Államban fizetett adónak. Az így
levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás
elõtt megállapított adónak azt a részét, amely ebbõl
a másik Államból élvezett ilyen jövedelemre esik.
3. Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint
valamely, az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel
bíró személy által élvezett jövedelem vagy a
tulajdonát képezõ vagyon mentesítve van az adóztatás
alól ebben az Államban, ez az Állam mindazonáltal
ennek a személynek a többi jövedelmére vagy
vagyonára történõ adómegállapításnál figyelembe
veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.
25. cikk
EGYENLÕ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai a másik
Szerzõdõ Államban nem vethetõk sem olyan adóztatás,
sem pedig azzal összefüggõ olyan kötelezettség alá,
amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és
azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek e másik
Állam állampolgárai azonos körülmények között alá
vannak vagy alá lehetnek vetve.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik
Szerzõdõ Államban levõ telephelyét ebben a másik
Államban nem lehet kedvezõtlenebbül adóztatni, mint
ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató
vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendõ
akként, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra
kötelezné, hogy a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személynek személyi állapot vagy
családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat,
adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson,
amelyeket a saját területén illetõséggel bíró
személyeknek nyújt.
3. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. cikknek, a 11.
cikk 7. bekezdésének vagy a 12. cikk 6. bekezdésének
rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerzõdõ
Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személynek fizetett kamat, jogdíj
és más költség ugyanolyan feltételek mellett
levonható a vállalkozás adóztatható nyereségének
megállapításánál, mintha azokat az elõször említett
Államban illetõséggel bíró személy részére fizették
volna. Hasonlóképpen az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban
illetõséggel bíró személlyel szemben fennálló
tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók
e vállalkozás adóztatható vagyonának
megállapításánál, mintha ezek a tartozások az
elõször említett Államban illetõséggel bíró
személlyel szemben álltak volna fenn.
4. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása, amelynek
tõkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy
közvetve a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró
egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése
alatt van, az elõször említett Szerzõdõ Államban nem
vethetõk sem olyan adóztatás, sem pedig azzal
összefüggõ olyan kötelezettség alá, amely terhesebb,
mint az az adóztatás és azzal összefüggõ
kötelezettségek, amelyeknek az elõször említett
Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá
lehetnek vetve.
5. E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk
rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésû
adóra alkalmazandók.
26. cikk
EGYEZTETÕ ELJÁRÁS
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerzõdõ
Állam vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései
ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak
vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény
rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az Államoknak a belsõ
jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül,
ügyét elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az
illetékes hatóságához, amelyben illetõséggel bír,
vagy, ha ügye a 25. cikk l. bekezdése alá tartozik,
annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához,
amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre
vonatkozó elsõ értesítést követõ három éven belül
kell elõterjeszteni, amely az Egyezmény
rendelkezéseinek meg nem felelõ adózáshoz vezetett.
2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja
és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítõ
megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a
másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával
egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg
nem felelõ adóztatás elkerülhetõ legyen. Az így
létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen
határidõket írnak is elõ a Szerzõdõ Államok belsõ
jogszabályai.
3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni
fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket,
amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy
alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben
eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként
lehet a kettõs adóztatást elkerülni olyan esetekben,
amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.
4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ
bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés
elérése céljából egymással közvetlenül
érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az
egyetértés elérése érdekében célszerûnek látszik,
úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan
bizottságban, amely a Szerzõdõ Államok illetékes
hatóságainak képviselõibõl áll.
27. cikk
TÁJÉKOZTATÁSCSERE
1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai ki fogják
cserélni az Egyezmény rendelkezései vagy a Szerzõdõ
Államoknak az Egyezményben érintett adókra vonatkozó
belsõ jogszabályai végrehajtásához szükséges
tájékoztatásokat, amennyiben az általuk elõirányzott
adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A
kölcsönös tájékoztatást az 1. cikk nem korlátozza. A
Szerzõdõ Államnak a kapott tájékoztatást titokban
kell tartania, ugyanúgy, mint az ennek az Államnak
belsõ jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat,
és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak
/beleértve a bíróságokat és az államigazgatási
szerveket/ lehet hozzáférhetõvé tenni, amelyek az
Egyezmény alá esõ adók kivetésével vagy
beszedésével, ezen adók érvényesítésével és az
azokra vonatkozó perléssel vagy az ezekkel az
adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó
határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy
hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a
tájékoztatásokat. Nyilvános bírósági tárgyalásokon
vagy bírósági határozatokban a tájékoztatásokat
hozzáférhetõvé tehetik. A kapott tájékoztatást a
tájékoztatást adó Szerzõdõ Állam kérésére titokban
kell tartani.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem
értelmezhetõk úgy, mintha azok az egyik Szerzõdõ
Államot köteleznék:
a/ olyan államigazgatási intézkedések hozatalára,
amelyek ennek vagy a másik Szerzõdõ Államnak a
jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérnek;
b/ olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik
vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályai
szerint vagy rendes államigazgatási
gyakorlatában nem szerezhetõk be;
c/ olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai,
üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási
titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy
amelynek a közlése ellentmondana a közrendnek
(ordre public).
28. cikk
DIPLOMÁCIAI VAGY KONZULI KÉPVISELETEK
TAGJAI
Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli
képviseletek tagjainak adózási kiváltságait, amelyek a
nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön
egyezmények rendelkezései alapján õket megilletik.
29. cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1. A Szerzõdõ Felek értesítik egymást arról, hogy az
Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belsõ
alkotmányos követelményeknek eleget tettek.
2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett
értesítések közül a késõbbinek a kelte után hatvan
nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:
a/ a forrásnál levont adók tekintetében az
Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári
év január 1. napján vagy az után keletkezett
jövedelmekre;
b/ az egyéb jövedelemadók és vagyonadók
tekintetében az olyan adókra, amelyek az
Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári
év január 1. napján vagy az után kezdõdõ
adózási évre vethetõk ki.
3. A Magyar Királyság és a Lengyel Köztársaság között az
egyenes adók tekintetében a kettõs adóztatás
elkerülésérõl, Varsóban, 1928. május 12-én aláírt
Egyezmény a jelen Egyezmény hatálybalépésekor
hatályát veszti.
30. cikk
HATÁLYVESZTÉS
Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig a Szerzõdõ
Felek egyike azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik
Szerzõdõ Fél felmondhatja diplomáciai úton úgy, hogy a
felmondásról értesítést ad legalább hat hónappal bármely
naptári év vége elõtt, amely az Egyezmény
hatálybalépésének keltétõl számított ötéves idõszak után
következik. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
a/ a forrásnál levont adók tekintetében a jegyzék
átadásának évét követõ naptári év január l. napján
vagy az után keletkezett jövedelemre;
b/ az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az
olyan adókra, amelyek a jegyzék átadásának évét
követõ naptári év január 1. napján vagy az után
kezdõdõ adózási évre vethetõk ki.
Ennek hiteléül a kellõ felhatalmazással rendelkezõ
alulírottak az Egyezményt aláírták.
Készült két példányban, Budapesten, 1992.szeptember hó 23.
napján, angol nyelven.
Pongrácz Tibor s.k. Iwo Byczewski s.k.
A Magyar Köztársaság A Lengyel Köztársaság
Kormánya nevében Kormánya nevében
I N D O K O L Á S
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a
kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására
a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten 1992. szeptember 23-án
aláírt Egyezmény törvényhozás tárgyát érinti, ezért megerõsítéséhez az
Országgyûlés döntése szükséges, amely országgyûlési határozat formájában
történik.