ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

I/537..

Dr. Gál Zoltán úrnak

a Magyar Országgyûlés elnökének

Interpelláció(!)

Rendben van-e minden kis hazánkban a

sajtószabadság körül?

HELYBEN

Tisztelt Elnök Úr!

Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 91. §-a (1) alapján, dr. Fodor Gábor

mûvelõdési és közoktatási miniszter úrhoz az alábbi

interpellációt

kívánom intézni:

Tételként szeretném kimondani, hogy a sajtószabadság az én értelmezésemben nem

deklarációk és nem jól-rosszul fogalmazott törvények és más jogszabályok

kérdése, hanem döntõen és elsõsorban gyakorlati kérdés, és ahol nem a

gondolatok legszabadabb közlése valósul meg és csak az kerülhet

nyilvánosságra, amit a laptulajdonosok, szerkesztõk, lektorok (cenzorok)

engedélyeznek, ott nincs és nem is lehet igazi sajtó-, illetve

szólásszabadság. Ez lehet a laptulajdonosok, szerkesztõk stb. szabadsága, de

nem a társadalomé, és fõleg nem az egyéné, akkor se, ha naponként papolnak is

róla, hogy szabadok vagyunk, és naponként hangzik is el szentbeszéd a szólás,

a sajtó és a lelkiismeret szabadságáról. Mert hol korlátos a beszéd, ott rab a

nyelv, s csak rabként szól - vallom én is Széchenyi István nyomán.

Ha ezt vesszük alapul és ebbõl indulunk ki, nyugodtan állíthatjuk, hogy

Magyarországon 1948 óta hiánycikk a sajtószabadság, és mert 1990 után se

történt más, csak annyi, hogy megszûnt a központi irányítás és kisebb-nagyobb

csoportokban azok foglaltak el és kerítettek hatalmukba a médiákat, akik

azelõtt is a helyzet urai voltak tulajdonképp minden maradt a régiben. A szó,

a szólás és a sajtó szabadságáról ma sem beszélhetünk, legfeljebb az un.

liberálisok és baloldal vonatkozásában, a többinek ma is hallgass a neve. Újra

a fû közt, a gazban, az aljban, - jellemezhetjük a költõ szavaival a

viszonyokat. Mindez alól, sajnos, a tudományos sajtó sem kivétel. Talán

hangsúlyoznom se kell, hogy ahol egyeseknek vagy egyes csoportoknak minden

lehet, minden szabad, másoknak meg csak az, amit az elõbbiek engednek meg, ott

nem szabadságról és demokráciáról, hanem egészen másról szoktak beszélni.

2

Kérdezem ezért Miniszter Urat, kielégítõnek tartja-e a jelenlegi

helyzetet és nem tart-e fontosnak intézkedéseket a sajtószabadság érdekében?

Mert ahol egyesek teletüdõvel fújhatják a magukét és kürtölhetik tele az

országot, másoknak meg a hallgatás, illetve az elhallgatás az osztályrésze,

ott nincsenek egészen rendben a dolgok, és bõségesen van mit tenni, legalábbis

szerény ítéletem szerint.

Tisztelettel

Budapesten, 1995. február 8-án

Dr. Kávássy Sándor

FKGP

országgyûlési képviselõ

Eleje Honlap