ORSZÁGGYÛLÉSI KÉVISELÕ
INTERPELLÁCIÓ
Dr.Kelemen András (MDF)
"Hánykolódik - de nem süllyed-e el a magyar egészségügy?"
- a népjóléti miniszterhez
Tisztelt Miniszter Úr !
Az USA egészségügyi reformjának története jól példázza, hogy az egészségügy az
egész világon súlyos gondokkal küzd. Egyik alapvetõ kínzó gond a
diagnosztikai és gyógyítóeljárások területén mutatkozó költségrobbanás, mely
mind a nemzeti költségvetéseket, mind a biztosítási rendszereket nagy
próbatétel elé állítja. Magyarországon ez úgy jelentkezik,hogy a
rendszerváltozáskor megörököltünk egy olyan ingyenesnek mondott egészségügyi
ellátó rendszert, melybõl hiányzott az anyagi fedezet biztosítása. Ugyanakkor
a népesség egészségi állapota aggasztó módon leromlott. Köztudomású, hogy
megbetegedési és halálozási adataink harmadik világbeliekhez foghatók - azzal
a különbséggel, hogy már-már közösségi létünket is fenyegetik. Ez a helyzet
fontossá tette az egészségügyi irányítás korszerûsítését, mind a veszélyes
jelenségek felkutatása és mérése, mind összehangolt kezelése és megelõzése
érdekében. Ez mindnyájunk közös érdeke. A jelenlegi egészségügyi szerkezet
kialakításában döntõ lépésnek tekinthetõ az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi törvény, vagyis az 1991.évi XI. tv., mely arra a felismerésre
épült, hogy az állami felelõsségnek a szakigazgatásban való vállalása egyben a
feladatmegoldás lehetõségét is jelenti. A törvény biztosította az országosan
összehangolt szakmai ellenõrzést összekapcsolván a helyi érdekeket az
országosakkal.Szemben a tanácsi függésben dolgozó KÖJÁL-okkal ismét lett
gazdája a népegészségügy feladatkörének, és hangsúlyt kapott a megelõzés. A
kormányzati intézkedések összehangolását a Humánpolitikai Kabinet felügyelte.
Nyilvánvaló dolog azonban, hogy életkilátásaink javulása csak kormányzati
ciklusokon átnyúló, szervezett folyamatos munkával lehetséges.Ezt szem elõtt
tartva, már az elõzõ kormány foglalkozott a hosszútávú egészségfejlesztési
politika alapelveivel is.
A Horn-kormánynak is szembe kell néznie ezzel a nagy kihívással. Ezért
különös érdeklõdéssel olvastam az Önök kormányprogramját, mely új szervezeti
kereteket és döntési mechanizmusokat harangoz be. Úgy tudjuk, hogy ez
alapvetõen az Országos Egészségügyi Tanácsot és a Regionális Tanácsokat
jelenti . Ezek érdekegyeztetõ fórumokként elõrejelzett testületek, ám
szervezetük és mûködésük lényeges kérdéseirõl eddigelé hiányos képet kaptunk.
Tudható, hogy a tervek szerint képviselteti magát a Népjóléti Minisztérium,
az Egészségbiztosítási Önkormányzat, valamint az intézmények tulajdonosai és a
szakmai érdekeket megjelenítõ szervek. Indoklásuk szerint a Regionális
Egészségügyi Tanácsokkal a területi fejlesztési feladatok összehangolásának
ügyét kívánnák szolgálni. A tervek szerint több megyét átfogó egészségügyi
régió válna így a fejlesztések alapegységévé.
Az eddigiek alapján a következõ kérdésekre kérem a Miniszter Úr válaszát:
1) Hol tart e téren a szerkezetátalakítás?
2) A rendkívül pénzigényes orvosi mûszerezettség ésszerû kihasználása és
összehangolása ûgyében eddig a Tisztiorvosi Szolgálaton belül a mûszaki
szakfelügyelet volt illetékes. Miért nem ezt a szervet erõsítik meg, ahelyett,
hogy újat alakítanak ki?
3)A közigazgatásban az Önök kormánya szûntette meg a regionalitást a
köztársasági megbizotti rendszer felszámolásával. Most mégis szükség van
regionális tervezésre és ennek megfelelõ szervezetre?