ORSZÁGGYÛLÉSI KÉVISELÕ

I/543..

INTERPELLÁCIÓ

Dr.Kelemen András (MDF)

"Hánykolódik - de nem süllyed-e el a magyar egészségügy?"

- a népjóléti miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr !

Az USA egészségügyi reformjának története jól példázza, hogy az egészségügy az

egész világon súlyos gondokkal küzd. Egyik alapvetõ kínzó gond a

diagnosztikai és gyógyítóeljárások területén mutatkozó költségrobbanás, mely

mind a nemzeti költségvetéseket, mind a biztosítási rendszereket nagy

próbatétel elé állítja. Magyarországon ez úgy jelentkezik,hogy a

rendszerváltozáskor megörököltünk egy olyan ingyenesnek mondott egészségügyi

ellátó rendszert, melybõl hiányzott az anyagi fedezet biztosítása. Ugyanakkor

a népesség egészségi állapota aggasztó módon leromlott. Köztudomású, hogy

megbetegedési és halálozási adataink harmadik világbeliekhez foghatók - azzal

a különbséggel, hogy már-már közösségi létünket is fenyegetik. Ez a helyzet

fontossá tette az egészségügyi irányítás korszerûsítését, mind a veszélyes

jelenségek felkutatása és mérése, mind összehangolt kezelése és megelõzése

érdekében. Ez mindnyájunk közös érdeke. A jelenlegi egészségügyi szerkezet

kialakításában döntõ lépésnek tekinthetõ az Állami Népegészségügyi és

Tisztiorvosi törvény, vagyis az 1991.évi XI. tv., mely arra a felismerésre

épült, hogy az állami felelõsségnek a szakigazgatásban való vállalása egyben a

feladatmegoldás lehetõségét is jelenti. A törvény biztosította az országosan

összehangolt szakmai ellenõrzést összekapcsolván a helyi érdekeket az

országosakkal.Szemben a tanácsi függésben dolgozó KÖJÁL-okkal ismét lett

gazdája a népegészségügy feladatkörének, és hangsúlyt kapott a megelõzés. A

kormányzati intézkedések összehangolását a Humánpolitikai Kabinet felügyelte.

Nyilvánvaló dolog azonban, hogy életkilátásaink javulása csak kormányzati

ciklusokon átnyúló, szervezett folyamatos munkával lehetséges.Ezt szem elõtt

tartva, már az elõzõ kormány foglalkozott a hosszútávú egészségfejlesztési

politika alapelveivel is.

A Horn-kormánynak is szembe kell néznie ezzel a nagy kihívással. Ezért

különös érdeklõdéssel olvastam az Önök kormányprogramját, mely új szervezeti

kereteket és döntési mechanizmusokat harangoz be. Úgy tudjuk, hogy ez

alapvetõen az Országos Egészségügyi Tanácsot és a Regionális Tanácsokat

jelenti . Ezek érdekegyeztetõ fórumokként elõrejelzett testületek, ám

szervezetük és mûködésük lényeges kérdéseirõl eddigelé hiányos képet kaptunk.

Tudható, hogy a tervek szerint képviselteti magát a Népjóléti Minisztérium,

az Egészségbiztosítási Önkormányzat, valamint az intézmények tulajdonosai és a

szakmai érdekeket megjelenítõ szervek. Indoklásuk szerint a Regionális

Egészségügyi Tanácsokkal a területi fejlesztési feladatok összehangolásának

ügyét kívánnák szolgálni. A tervek szerint több megyét átfogó egészségügyi

régió válna így a fejlesztések alapegységévé.

Az eddigiek alapján a következõ kérdésekre kérem a Miniszter Úr válaszát:

1) Hol tart e téren a szerkezetátalakítás?

2) A rendkívül pénzigényes orvosi mûszerezettség ésszerû kihasználása és

összehangolása ûgyében eddig a Tisztiorvosi Szolgálaton belül a mûszaki

szakfelügyelet volt illetékes. Miért nem ezt a szervet erõsítik meg, ahelyett,

hogy újat alakítanak ki?

3)A közigazgatásban az Önök kormánya szûntette meg a regionalitást a

köztársasági megbizotti rendszer felszámolásával. Most mégis szükség van

regionális tervezésre és ennek megfelelõ szervezetre?

Eleje Honlap