ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés Elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök úr!
Interpellációt kívánok benyújtani "Kivel, miért és hogyan szerzõdik az
Állam?" címmel a Hotel Ifjúságnak a II. Európai Ifjúsági Központ budapesti
létesítése céljára való biztosítása tárgyában Békesi László pénzügyminiszter
úrhoz, az ügyletért felelõs miniszterhez.
Tisztelt Miniszter úr!
A II. Európai Ifjúsági Központ székhelyének biztosításáról szóló
123/1994. (IX.13.) Korm. rendelet 1. §. (1) szerint az Állami
Vagyonügynökségnek cserealapként biztosítani kell a kezelésében lévõ Hotel
Panorámát annak érdekében, hogy azt a Hotel Ifjúság Szálloda és Étterem
Vállalat Rt. tulajdonában lévõ Hotel Ifjúság épületére el lehessen cserélni.
A II. Európai Ifjúsági Központ székhelyének biztosításáról szóló
2083/199. (IX.13.) Korm. határozatának 1. pontja szerint a csereszerzõdés
megkötésével kapcsolatos eljárást a pénzügyminiszter vezeti.
Ezért Önhöz fordulok az alábbiakkal:
A II. Európai Ifjúsági Központ Magyarország számára nemcsak nagy
ajándék, de nagy lehetõség is. E Központ igen közvetlenül járulhat hozzá
ahhoz, hogy a fitalan generációk és a gondjaik megoldásával foglalkozó felnõtt
segítõk a lehetõ legközvetlen módon részesedjenek mindabból a tudásból,
információból, képzési módszerból és a demokratikus ifjúságpolitikák midazon
elényeibõl, amelyeket az Európa Tanács ifjúsági munkájáva alkalmaz.
A Központ az ET ezidáig egyetlen hazánkban megnyitni tervezett
szakosított intézményeként felbecsülhetetlen jelentõsséggel bír Magyarország
és a környezõ országok európai integrációja szempontjából. E fontos érdekek
ellenére a Központ eredetileg 1994. szeptemberében tervezett budapesti
megnyítása elmaradt, mert az elõzõ krományoknak nem sikerült megoldaniuk a
Központ elhelyezésére alkalmasnak minõsített, egyébként állami tulajdonban
lévõ Hotel Ifjúság birtokbevételét.
Ismereteim szerint 1993 óta történtek kisérletek arra, hogy a Kincstári
Vagyonkezelõ Szervezet, majd az ÁVÜ a Kormány részére birtokba vehesse az
épületet, ez azonban még peres úton sem sikerült.
Arról is van tudomásom, hogy a sikertelen per után a Boross kormány
3063/1994. (III.2.) határozatában új ingatlan kijelölésére utasította a
privatizációért felelõs miniszterét, majd - nem tudni milyen okból -
lényegében változatlan, a Hotel Ifjúságsól szóló elõterjesztést hagyott örökül
a Horn-kormányra.
Ezen elõzmények utána Horn-kormány teljes egészében átvéve a korábbi
kormány koncepcióját, kitartott a Hotel Ifjúság mellett és viszonylag gyorsan
döntött a csereingatlan kijelölésérõl, az ügylet ingatlancsereként való
megoldásáról. Ekkor megnyugodtunk. Úgy tûnt, hogy a Horn-kormány az elõzmények
ismeretében viszonylag gyorsan döntött és ezzel megnyílt az út a Központ
mielõbbi megnyítása elõtt.
A szeptember 13-i kormányrendeletet követõen azonban sokáig semmi sem
történ, a minapi információk szerint a csereszerzõdést csak most, február 10-
én írták alá a Hotel Ifjúság tulajdonosa és az ÁVÜ képviselõje.
Kérem tájékoztasson arról, hogy volt-e tudomásuk arról, hogy kik a Hotel
Ifjúság tulajdonosai, amikor arról döntöttek, hogy kitartanak ezen ingatlan
felajánlása mellett? Volt-e arról információjuk a döntés elõtt, hogy az
Antall- és Boross-kormányok mit tettek a Hotel Ifjúság birtokbavétele, az
Ifjúsági Központ székhelyének biztosítása érdekében?
Kérem, hogy adjon magyarázatot arra, hogy mi volt az oka annak, hogy a
hivatkozott kormányrendeletben foglalt feladatot 1995. február 10-ig nem
sikerült megoldani?
A csereszezrõdés megkötésének mi volt eddig az akadálya és mi volt az a
körülmény, amely ezt az akadályt - ha volt - elhárította?
Kivel kötötte meg végül az ÁVÜ acsereszerzõdést, hiszen - ha jól tudom -
a kormányrendeletben megnevezett cserepartnert, a Hotel Ifjóság Szálloda és
Étterem Vállalat Rt. bejegyzési kérelmét a Fõvárosi Bíróság elutasította?
Végül: az említett csereszerzõdést a felek értékarányosan vagy az
épületek közötti értékkülönbséggel kötötték-e? Ha az értékkülönbözet fennáll,
errõl hogyan rendelkezik a szerzõdés, kinek a javára ismeri el ezt?
Válaszát és magyarázatát kérve,
Budapest, 1995. február 14.
Pokorni Zoltán
FIDESZ