- 1-
ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Visszavonva: 1995. február 23.
Dr.Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnöke
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
"Lesz-e esélyegyenlõség a katonák között" címmel az állami tulajdonú lakások
katonák általi megvásárolhatósága tárgyában interpellációt kívánok benyújtani
az ágazatért felelõs Keleti György honvédelmi miniszterhez.
Tisztelt Miniszter Úr!
Hazánkban 1990 óta gyors ütemben zajlik a privatizáció, a magánosítás,
amelynek egyik szeletérõl, az állami tulajdonú lakások megvásárlásáról
ritkábban szoktunk beszélni, pedig az állampolgárokat ez a fajta magánosítás
érinti tömegesen, többek között a katonákat is.
A hivatásos állományú katonák jórésze ilyen állami tulajdonú lakásban lakik
vagy lakott. Mint Ön elõtt is ismert ezeknek az állami tulajdonú lakásoknak
jellemzõen két kezelési formája volt. A lakások többségét a HM kezelte, egy
kisebb részét - különösen a 70-es évektõl - pedig a volt tanácsok vagy
ingatlankezelõ vállalataik, ezek az ún. HM rendelkezésû lakások.
A lakások bérlõinek kijelölésekor véletlenszerû elemek döntötték el, hogy a
katonák HM kezelésû vagy csak HM rendelkezésû lakásban kaptak bérleti jogot.
Ugyanakkor az önkormányzati rendszer kialakulásakor már egyre több feszültség
keletkezett az eltérõ kezelés miatt. Sok esetben nem volt érthetõ a katonák
számára, hogy például ugyanazon utca ellentétes oldalain miért eltérõek a
bérlõk jogai és kötelezettségei a HM kezelésû illetve a HM rendelkezésû
lakások tekintetében.
Különösen kiélezõdött ez a probléma az állami tulajdonú lakások megvásárlása
kapcsán. Az új lakástörvény az 1993. évi LXXVIII. törvény nagyfokú önállóságot
biztosít az önkormányzatok számára a lakások elidegenítése esetén, így például
a HM rendelkezésû lakások esetében is a bérlõk (a helyi szabályozástól
függõen) általában a forgalmi érték 50-60 %-áért vehetik meg lakásaikat úgy,
hogy a lakások vételárának 10 %-át kell befizetni és a fennmaradó részt 5-10
év alatt kell törleszteni. Egyösszegû fizetés esetén a vevõ vételár-
kedvezményt kap. A vételár 70 %-a a rendelkezési jogról történõ lemondás miatt
a HM-et illeti meg.
Más a helyzet a HM kezelésû lakások esetében, ahol a 6/1994.(IV.30.) HM számú
rendelet alapján vehetik meg a bérlõk a lakásaikat. Ez a rendelet lényegében
meghagyta a korábbi kedvezményes vásárlási lehetõségeit így például egy 15
évnél régebbi felújítású lakás a forgalmi érték 15 %-áért vásárolható meg oly
módon, hogy készpénzben csak 10 %-át kell a vételárnak befizetni
(nyugdíjasoknak ezt az összeget sem) és a többi hátralék 35 év alatt
törleszthetõ kedvezményes 3 %-os kamattal. Egyösszegû kifizetés esetén pedig a
teljes vételár 40 %-ára kedvezmény illeti meg a vevõt.
Hadd illusztráljam egy példával a különbséget:
Egy átlagos vidéki - 15 évesnél idõsebb fel nem újított 60-70 m2 nagyságú kb.
1,5 millió forgalmi értékû - lakás esetén, ha HM kezelésû a lakás: a vételár
225 ezer forint, melybõl 22.500.-Ft-ot kell (nyugdíjasnak ezt sem) befizetni
és a fennmaradó összeg kamatnélkül számított havi törlesztése 482.-Ft.
Egyösszegû vásárlás esetén a lakás vételára: 135 ezer forint.
HM rendelkezésû lakás esetén (Nyíregyháza város helyi szabályozását figyelembe
véve) a vételár 900 ezer forint, amelybõl 90 ezer forintot kell befizetni, és
a fennmaradó összeget 5 év kamatmentes fizetés esetén havi 13.500.-Ft-os
részletben 25 év kamattal történõ fizetés esetén (a kamat nélkül számítva)
havi 2.700.-Ft-os részletben kell kiegyenlíteni. Egyösszegû vásárlás esetén a
vételár 540 ezer forint.
A vételár 70 %-a második esetben a HM-et illeti meg, a vásárláshoz például a
nyugállományú katonák semmilyen kedvezményt, még HM munkáltatói kölcsönt sem
kaphatnak.
Tekintettel arra, hogy a katonák vétlenek abban, hogy HM kezelésû vagy HM
rendelkezésû lakásban kerültek elhelyezésre, ezért érthetetlen és méltánytalan
számukra, hogy miért nincs közöttük a lakásuk megvásárolhatósága tekintetében
esélyegyenlõség.
Kérdezem ezért a Miniszter urat:
1. Ismert-e a Miniszter úr elõtt a fent vázolt probléma?
2. Igazságosnak tartja-e a fennálló helyzetet, ha nem, tett-e már lépéseket
a helyzet tisztázására?
3. Amennyiben eddig semmilyen lépést nem tettek, akkor - tekintettel arra,
hogy a probléma megoldására többféle jogi lehetõség is van - van-e a politikai
szándék a minisztérium vezetésében a probléma rendezésére a katonák (különösen
a nyugdíjas katonák) közötti esélyegyenlõség megteremtésére?
Budapest, 1995. február 20.
dr.Gyuricza Béla
FIDESZ