MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/633.. számú
Országgyûlési határozati javaslat
A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és
a vagyonadók területén Bratislava-ban, 1994. augusztus 5-én aláírt Egyezmény
megerõsítésérõl
Elõadó: Bokros Lajos
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. március
Az Országgyûlés.........../1995. (...........) OGY határozata a
Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettõs
adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén
Bratislava-ban, 1994. augusztus 5-én aláírt Egyezmény
megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1. a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és
a vagyonadók területén Bratislava-ban, 1994. augusztus hó 5. napján aláírt
Egyezményt e határozattal megerõsíti;
2. felkéri a külügyminisztert, hogy a megerõsítésrõl diplomáciai úton
tájékoztassa a szlovák felet.
1
E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ÉS
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG
KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRÕL ÉS
AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL
A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság,
attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás
elkerülésérõl és az adózás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a
vagyonadók területén,
megállapodtak a következõkben:
1. cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.
2.cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az
egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egységei vagy helyi hatóságai nevében
állapítanak meg, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2. Jövedelemadónak vagy vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyekkel
a teljes jövedelmet vagy a teljes vagyont,illetve a jövedelem vagy a vagyon
egyes elemeit terhelik meg, beleértve az ingó vagy az ingatlan vagyon
elidegenítésébõl származó, valamint a vagyon értéknövekedése utáni adókat.
3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévõ következõ adókra terjed
ki:
a) A Szlovák Köztársaságban:
(i) a magánszemélyek jövedelemadójára;
(ii) a jogi személyek jövedelemadójára;
(iii) az ingatlanadóra;
(a továbbiakban "szlovák adó");
b) a Magyar Köztársaságban:
(i) a magánszemélyek jövedelemadójára;
(ii) a társasági adóra;
(iii) a földadóra;
(iv) az építményadóra;
(a továbbiakban "magyar adó").
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló
adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a létezõ adók mellett vagy azok
helyett vezetnek be. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesítik egymást
adójogszabályaik minden lényeges megváltoztatásáról.
3.cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) "az egyik Szerzõdõ Állam" és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezés a Szlovák
Köztársaságot vagy a Magyar Köztársaságot jelenti a szövegösszefüggésnek
megfelelõen;
b) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és
minden más személyi egyesülést;
c) a "társaság" kifejezés azokat a jogi személyeket vagy egyéb jogalanyokat
jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintendõk.
d) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és a "másik Szerzõdõ Állam
vállalkozása" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy
vállalkozási tevékenységét, illetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személy vállalkozási tevékenységét jelenti;
e) az "állampolgár" kifejezés magában foglalja:
(i) az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárságával rendelkezõ magánszemélyt;
(ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amely e
jogállását az egyik Szerzõdõ Állam érvényes jogszabályaiból meríti.
f) a "nemzetközi szállítás" kifejezés olyan vállalkozás által üzemeltetett
hajó, légi jármû, vagy közúti szállító jármû igénybevételével végzett
bármilyen szállítást jelent, amelynek a tényleges üzletvezetési helye az egyik
Szerzõdõ Államban van, kivéve ha a hajó, a légi jármû vagy a közúti szállító
jármû kizárólag a másik Szerzõdõ Államban levõ helyek között közlekedik;
g) az "illetékes hatóság" kifejezés a következõket jelenti:
(i) a Szlovák Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselõjét;
(ii) a Magyar Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselõjét.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál az
Egyezményben meghatározás nélkül szereplõ kifejezések azt jelentik, ha a
szövegösszefüggés mást nem kíván, amit ennek az Államnak a jogszabályaiban
jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezményt alkalmazzák.
4. cikk
BELFÖLDI ILLETÕSÉGÛ SZEMÉLY
1. Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerzõdõ Államnak a
jogszabályai szerint lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetési
helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján ebben az Államban adóköteles.
Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben
az Államban kizárólag az ebben az Államban lévõ jövedelemforrásuk vagy
vagyonuk alapján adókötelesek.
2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, jogállását az alábbiak szerint kell
meghatározni:
a) abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben állandó
lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó
lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amellyel
személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek a
központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban
az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben szokásos tartózkodási
helye van;
c) amennyiben mindkét Szerzõdõ Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy
egyikben sincs, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek,
amelynek állampolgára;
d) ha mindkét Szerzõdõ Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerzõdõ Államok
illetékes hatóságai egyeztetõ eljárás keretében rendezik a kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy nem természetes
személy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, abban a Szerzõdõ
Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben a tényleges
üzletvezetésének a helye van.
5. cikk
TELEPHELY
1. Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti
helyet jelent, melyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben
vagy egészben kifejti.
2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:
a) az üzletvezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyárat;
e) a mûhelyt;
f) a bányát,az olaj- és a földgázkutat, a kõfejtõt és a természeti kincsek
kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.
3. A "telephely" kifejezés szintén magában foglalja:
a) az építési területet, az építkezési, összeszerelési vagy berendezési
munkálatokat, de csak akkor, ha a munka 12 hónapnál tovább tart.
b) Szolgáltatások nyújtását, beleértve a tanácsadói és a vezetõi
szolgáltatásokat, amelyeket egy vállalkozás alkalmazottai vagy az általa e
célra megbízott személyzet lát el, de csak akkor, ha az ilyen jellegû
tevékenységek az országon belül (az azonos vagy kapcsolódó program keretében)
bármelyik 12 hónapos idõszakon belül összesen legalább 6 hónapig tartanak.
4. E cikk elõzõ rendelkezéseire való tekintet nélkül a "telephely" kifejezést
úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következõket:
a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy
áruinak raktározására, kiállítására, vagy leszállítására használnak;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag
raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag
abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak
fenn, hogy a vállalkozás részére különbözõ javakat és árukat vásároljanak,
vagy információt szerezzenek;
e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak
fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más elõkészítõ vagy kisegítõ
jellegû tevékenységet folytassanak;
f) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a/-e/ pontokban
említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy
az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes
tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.
5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -
kivéve a független jogállású képviselõt, akire a 6. bekezdés rendelkezéseit
kell alkalmazni - egy vállalkozás nevében tevékenykedik és felhatalmazása van
arra, hogy a vállalkozás nevében az egyik Szerzõdõ Államban szerzõdéseket
kössön és ezzel a jogával rendszeresen él is, akkor ez a vállalkozás olyan
vállalkozásnak tekintendõ, amelynek telephelye van ebben az Államban minden
olyan tevékenység tekintetében, amelyeket ez a személy a vállalkozás érdekében
végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben
említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha állandó üzleti hely
igénybevételével végeznék, nem tennék az állandó üzleti helyet telephellyé
azon bekezdés rendelkezései értelmében.
6. Nem tekintendõ úgy, hogy az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának telephelye
van a másik Szerzõdõ Államban csupán azért, mert ebben a másik Szerzõdõ
Államban alkusz, bizományos vagy más független jogállású képviselõ révén
tevékenységet fejt ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti
tevékenységük keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság
olyan társaságot ellenõriz, vagy olyan társaság ellenõrzése alatt áll, amely a
másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, illetve üzleti tevékenységet fejt
ki ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában
még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6. cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy a másik Szerzõdõ Államban lévõ ingatlan vagyonból (beleértve a
mezõgazdaságból és az erdõgazdálkodásból származó jövedelmet) szerez, ebben a
másik Szerzõdõ Államban adóztatható.
2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a
Szerzõdõ Államnak a jogszabályai meghatároznak, amelyikben a szóbanforgó
vagyon van. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon
tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdasági és erdészeti üzemekben
használatos felszerelést és az állatállományt, valamint az olyan jogokat,
amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések alkalmazandók, az
ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelõhelyek, források
és más természeti erõforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának
ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot. Tengeri és
belvízi hajók, légi jármûvek és közúti szállító jármûvek nem tekintendõk
ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen
használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából
származó jövedelemre.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan
vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására
szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.
7.cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a nyeresége csak ebben a Szerzõdõ
Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõzõ
Államban fejti ki ott lévõ telephelye révén. Amennyiben a vállalkozás íly
módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban
adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a nyereség ennek a
telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ
telephelye révén, akkor mindkét Szerzõdõ Államban azt a nyereséget kell ennek
a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és
elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos
vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a
vállalkozással, amelynek a telephelye.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók azok a költségek,
amelyek a telephely mûködtetésével kapcsolatban merülnek fel, beleértve az
üzletvezetési és az általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy
abban az Államban merülnek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.
4. Ha az egyik Szerzõdõ Államban úgy szokták megállapítani a telephelyre esõ
nyereségrészt, hogy a vállalkozás teljes nyereségét a különbözõ részegységek
között arányosan osztják meg, a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerzõdõ
Állam az adóköteles nyereséget a szokásos arányos megosztás módszerével
állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak
kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben szereplõ
elvekkel.
5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely
javakat és árukat vásárol a vállalkozásnak.
6. Az elõzõ bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget
évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok
nincs az ellenkezõjére.
7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemelemeket tartalmaz, amelyekkel az
Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, e cikk rendelkezései nem érintik
azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit.
8. cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1. A tengeri és belvízi hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek
nemzetközi forgalomban történõ üzemeltetésébõl szerzett jövedelem csak abban
az Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének
helye van.
2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó
fedélzetén van, akkor ez úgy tekintendõ, mintha abban a Szerzõdõ Államban
lenne, amelyben a hajó hazai kikötõje van, vagy, ilyen hazai kikötõ hiányában,
abban a Szerzõdõ Államban, amelyben a hajó üzemeltetõje belföldi illetõségû.
9. cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
Amennyiben
a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik
Szerzõdõ Állam vállalkozásának vezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében
részesedik, vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a vezetésében,
ellenõrzésében vagy tõkéjében is részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy
pénzügyi kapcsolatokban olyan feltételben állapodik meg, vagy olyan
feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, akkor minden olyan nyereség, amely e
feltételek hiányában a vállalkozások egyikénél megjelent volna, de e
feltételek miatt azonban nem jelent meg, beszámítható ennek a vállalkozásnak a
nyereségébe, és ennek megfelelõen megadóztatható.
10. cikk
OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet, ebben
a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.
2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban és annak a Szerzõdõ
Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizetõ
társaság belföldi illetõségû, ha azonban a kedvezményezett az osztalék
haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 %-át, ha a haszonhúzó olyan társaság,
amelyik az osztalékot fizetõ társaság tõkéjének legalább 25 %-ban közvetlen
tulajdonosa;
b) az osztalék bruttó összegének 15 %-át minden egyéb esetben.
A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik az
ilyen korlátozások alkalmazásának módját.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a nyereségre
vonatkozóan, amelybõl az osztalékot fizetik.
3. E cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés részvényekbõl vagy más,
nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó
jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet
jelent, amely a részvénybõl származó jövedelemmel azonos adójogi elbírálás alá
esik abban az Államban, amelyben az osztalékot kifizetõ társaság belföldi
illetõségû.
4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha az osztalék
haszonhúzója, aki mint az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy,
üzleti tevékenységet folytat ott lévõ telephelye révén abban a másik Szerzõdõ
Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, vagy
ebben a másik Államban egy ott lévõ állandó bázis segítségével szabad
foglalkozást ûz, és az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az
esetben az esettõl függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell
alkalmazni.
5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereségre vagy
jövedelemre tesz szert a másik Szerzõdõ Államból, ez a másik Állam nem
adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az
osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy
ha az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik,
sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel
nem osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett
osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik
Szerzõdõ Államban keletkezõ nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.
11. cikk
KAMAT
1. Az a kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, csak ebben a másik
Államban adóztatható, ha a kedvezményezett belföldi személy a kamat
haszonhúzója.
2. E cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta követelésbõl származó
jövedelmet jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal van-e biztosítva és
jogot ad-e az adós nyereségébõl való részesedésre, és magában foglalja
különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekbõl és az
adósságlevelekbõl származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz,
kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó kamatprémiumokat és díjakat.
3. Nem kell az 1. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a kamat egyik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban
üzleti tevékenységet folytat ott lévõ telephelye révén, amelyben a kamat
keletkezik, vagy ott lévõ állandó bázisa tevékenységével szabad foglalkozást
ûz ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az
esetben az esettõl függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell
alkalmazni.
4. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy a
kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat
összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt
az összeget, amelyben a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója ilyen
kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb
említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindkét
Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb
rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.
12. cikk
JOGDÍJ
1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, ebben a másik
Államban adóztatható.
2. Az ilyen jogdíj ugyanakkor abban a Szerzõdõ Államban és annak az Államnak a
jogszabályai szerint is adóztatható, amelyikben keletkezik, de ha a
kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az ily módon megállapított adó nem
haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 %-át. A Szerzõdõ Államok
illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozás alkalmazási
módját.
3. E cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés magában foglal minden olyan
jellegû térítést, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos alkotások
felhasználásának vagy felhasználási jogának ellenértékeként fizetnek ki,
beleértve a mozgóképfilmet, a rádiós vagy televiziós közvetítésre szolgáló
filmeket és szalagokat, mindenfajta szabadalmat, védjegyet, ipari formulát
vagy modellt, tervet, titkos képletet vagy eljárást, valamint az ipari,
kereskedelmi és tudományos berendezések használatáért vagy használati jogáért,
illetve az ipari, kereskedelmi és tudományos tapasztalatok közléséért történõ
kifizetéseket.
4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jogdíjak
haszonhúzója, aki az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, üzleti
tevékenységet folytat ott lévõ telephelye révén abban a másik Szerzõdõ
Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, vagy ott lévõ állandó bázisa és a jog
vagy vagyoni érték segítségével szabad foglalkozást ûz, amely után a jogdíjat
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.
Ebben az esetben az esettõl függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit
kell alkalmazni.
5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a
kifizetõ maga az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy egy ebben
az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a jogdíj kifizetõje, akár
belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, a Szerzõdõ Államok
egyikében olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, amellyel
kapcsolatosan a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezeket a jogdíjakat
ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor úgy tekintendõ, hogy ezek a
jogdíjak abból a Szerzõdõ Államból származnak, amelyben a telephely vagy az
állandó bázis található.
6. Ha a kifizetõ és a jogdíj haszonhúzója közötti, vagy a kettejük és egy
harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a
használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amelynek alapján kifizetik,
meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj
haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint
megadóztatható az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.
13. cikk
ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy másik Szerzõdõ
Államban lévõ, a 6. cikkben meghatározott ingatlanának elidegenítésébõl
származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képezõ ingó vagyon, valamint az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára a másik Szerzõdõ
Államban szabad foglalkozás végzéséhez rendelkezésre álló ingó vagyontárgy
elidegenítésébõl származó nyereség ebben a másik Államban adóztatható,
beleértve az ilyen telephely (önállóan vagy az egész vállalkozással együtt
történõ) elidegenítésébõl vagy az ilyen állandó bázis elidegenítésébõl
származó nyereséget is.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri és belvizi hajók, légi
jármûvek és közúti szállító jármûvek, valamint az ilyen hajók, légi jármûvek
és közúti szállító jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyontárgyak
elidegenítésébõl származó nyereség csak abban az Államban adóztatható,
amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének a helye van.
4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben említett vagyontárgyakon kívüli vagyon
elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható,
amelyben az elidegenítõ belföldi illetõségû.
14. cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS
1. Az olyan jövedelem, amelyre az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy szabad foglalkozásból vagy egyéb önálló jellegû tevékenységbõl szerez,
csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a tevékenység végzésére a másik
Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázissal ren-delkezik. Ha ilyen állandó
bázissal rendelkezik, jövedelme a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, de csak
olyan mértékben, amilyen mértékben ennek az állandó bázisnak tudható be.
2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önálló
tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet,
valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és
könyvszakértõk önálló tevékenységét.
15. cikk
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA
1. A 16., 18., 19. és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a
fizetés és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben
a munkát ott végzik, az abból származó térítés ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a térítés, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ
Államban történõ nem önálló munkáért kap, csak az elsõként említett Államban
adóztatható, amennyiben a következõ feltételek mindegyike teljesül:
a) a kedvezményezett bármely tizenkét hónapos idõszakon belül egyfolytában
vagy megszakításokkal nem tölt összesen 183 napnál többet a másik Államban;
b) a térítést olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik,
aki nem belföldi illetõségû a másik Államban; és
c) a térítést nem a munkáltatónak a másik Államban lévõ telephelye vagy
állandó bázisa viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk fenti bekezdés rendelkezéseire, az olyan térítés,
amelyet nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármû vagy közúti
szállító jármû fedélzetén végzett nem önálló munkáért fizetnek, abban a
Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye van.
16. cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetések, amelyeket az egyik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû társaság igazgatósági tagjaként vagy más hasonló
testületének tagjaként kap, ebben a másik Államban adóztathatók.
17.cikk
MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy elõadómûvészként,
úgymint színpadi, film-, rádiós vagy televíziós mûvészként, zenészként vagy
sportolóként élvez a másik Szerzõdõ Államban ilyen minõségében kifejtett
személyes tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Amennyiben az elõadómûvész vagy sportoló ilyen minõségében személyesen
kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelem nem az elõadómûvésznél vagy
sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, akkor ez a
jövedelem a 7., 14., és a 15. cikk rendelkezéseire való tekintet nélkül abban
a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló
tevékenységét kifejti.
3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire, az e cikkben említett
jövedelem adómentes abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy
sportoló tevékenységét kifejti, ha ezt a tevékenységet jelentõs részben ezen
Állam vagy a másik Állam közpénzeibõl támogatják, vagy a tevékenységre a
Szerzõdõ Államok közötti kulturális megállapodás keretében kerül sor.
18. cikk
NYUGDÍJ
A 19. cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj és a
hasonló térítések, amelyeket az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személynek fizetnek korábbi nem önálló munkára tekintettel, csak ebben az
Államban adóztathatók.
19. cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1. a) A nem nyugdíj jellegû térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, annak
politikai egysége vagy helyi hatósága fizet ki magánszemélynek olyan
szolgálatért, amelyet ezen Államnak, politikai egységnek vagy helyi hatóságnak
teljesített, csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.
b) Ez a térítés azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a
szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az
Államban olyan belföldi illetõségû személy, aki
(i) ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából lett ebben az Államban
belföldi illetõségû.
2. a) Minden olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai
egysége vagy helyi hatósága fizet ki, vagy az általuk létrehozott alapokból
fizetnek ki magánszemélynek olyan szolgálatért, amelyet ezen Államnak,
politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített, csak ebben az Államban
adóztatható.
b) Az ilyen nyugdíj azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha
a magánszemély ebben a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû és ennek az
Államnak az állampolgára is.
3. A 15., 16., és a 18. cikk rendelkezései kiterjednek az olyan térítésekre és
nyugdíjakra, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, politikai egysége vagy helyi
hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített
szolgálatért fizetnek ki.
20. cikk
DIÁKOK,TANÁROK ÉS KUTATÓK
1. Azok a kifizetések, amelyeket olyan diákok vagy szakmunkástanulók kapnak
ellátásukra vagy tanulmányi célokra, akik közvetlenül az egyik Szerzõdõ Állam
felkeresése elõtt a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek voltak, vagy
jelenleg is azok, és akik az elsõként említett Államban kizárólag tanulmányi
vagy oktatási célból tartózkodnak, nem adóztathatók ebben az Államban,
amennyiben az ilyen kifizetések ezen az Államon kívüli forrásokból származnak.
2. Az olyan magánszemélyek által tanításért vagy tudományos kutatói munkáért
felvett kifizetések, akik közvetlenül az egyik Szerzõdõ Állam felkeresése
elõtt a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek voltak, vagy jelenleg is
azok, és akik az elsõként említett Államban kizárólag kutatások végzése vagy
egyetemen, fõiskolán, felsõoktatási intézményben vagy bármilyen más hasonló
intézményben történõ oktatás céljából tartózkodnak, adómentesek az elõbbi
Államban, amennyiben az ilyen intézmények non-profit jogi személyekhez
tartoznak.
21. cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy jövedelmének az
Egyezmény fenti cikkeiben nem tárgyalt elemei, bárhol keletkezzenek is, csak
ebben az Államban adóztathatók.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. cikk 2. bekezdésében
meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,
amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye
révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik Államban az ott lévõ
állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és az a jog vagy vagyoni
érték, amelynek alapján a jövedelmet kifizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben az esettõl
függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
22.cikk
VAGYON
1. A 6. cikkben említett ingatlan vagyonban megtestesülõ vagyon, amelynek
tulajdonosa az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, és amely a másik
Szerzõdõ Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képezõ ingó vagyonban, vagy az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára a másik Szerzõdõ
Államban szabad foglalkozás végzése céljából rendelkezésre álló állandó
bázishoz tartozó ingó vagyonban megtestesülõ vagyon ebben a másik Államban
adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajóban, légi jármûben vagy közúti
szállító jármûben és az ilyen hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû
üzemeltetését szolgáló ingó vagyonban megtestesülõ vagyon csak abban a
Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye van.
4. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy vagyonának minden
egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.
23. cikk
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
A kettõs adóztatást a következõképpen kell elkerülni:
1.A Magyar Köztársaságban belföldi illetõségû személy esetében:
a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelemre
tesz szert, vagy olyan vagyona van,amely az Egyezmény rendelkezéseivel
összhangban a Szlovák Köztársaságban adóztatható, a Magyar Köztársaság a b) és
c) pontban foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet
vagy vagyont az adózás alól.
b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan
jövedelemrészekre tesz szert, amelyek a 10. és 12. cikk rendelkezéseivel
összhangban a Szlovák Köztársaságban adóztathatók, a Magyar Köztársaság
lehetõvé teszi az ilyen belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ adóból
egy olyan összeg levonását, amely megegyezik a Szlovák Köztársaságban
megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás
elõtt számított adónak azt a hányadát, amely a Szlovák Köztársaságból származó
ilyen jövedelemrészeknek tudható be.
c) Ha az Egyezmény bármely rendelkezésével összhangban a Magyar Köztársaságban
belföldi illetõségû személy által megszerzett jövedelem vagy a tulajdonában
lévõ vagyon mentesül az adó alól a Magyar Köztársaságban, a Magyar Köztársaság
az ilyen belföldi illetõségû személy többi jövedelmét vagy vagyonát terhelõ
adó összegének kiszámításánál figyelembe veheti a mentességet élvezõ
jövedelmet vagy vagyont.
2. A Szlovák Köztársaságban belföldi illetõségû személy esetében:
A Szlovák Köztársaság adójának megállapításakor az ott belföldi illetõségû
személy az adóalapba, amelynek alapján az ilyen adót megállapítják,
beszámíthat minden olyan jövedelemrészt, amely az Egyezmény rendelkezései
alapján a Magyar Köztársaságban is adóztatható, de lehetõvé teszi az ilyen
alapon számított adóösszegbõl egy olyan összeg levonását, amely megegyezik a
Magyar Köztársaságban megfizetett adóval. Ez a levonás azonban nem haladhatja
meg a levonás elõtt számított szlovák adónak azt a hányadát, amely arányos
azzal a jövedelemmel, amely az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban a Magyar
Köztársaságban adóztatható.
24. cikk
EGYENLÕ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai számára nem írható elõ a másik
Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy azzal összefüggõ bármilyen kötelezettség,
amely más vagy megterhelõbb, mint a másik Állam állampolgárai számára azonos
körülmények között elõírt vagy elõírható adózás és az azzal összefüggõ
kötelezettségek. Tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, e rendelkezés
kiterjed az olyan személyekre is, akik nem belföldi illetõségûek az egyik vagy
mindkét Szerzõdõ Államban.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelye nem adóztatható kedvezõtlenebbül ebben a másik Szerzõdõ Államban,
mint e másik Szerzõdõ Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásai. E
rendelkezés nem értelmezhetõ úgy, mintha az egyik Szerzõdõ Állam köteles lenne
a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyek számára polgári
jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján bármilyen olyan egyéni
levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket biztosítani az adózás
területén, mint amilyeneket a saját Államában belföldi illetõségû személyeknek
biztosít.
3. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személynek kifizetett kamat, jogdíj és más költség az
ilyen vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan
feltételek mellett levonható, kivéve, ha a 9. cikkben, a 11. cikk 4.
bekezdésében vagy a 12. cikk 6. bekezdésében szereplõ rendelkezéseket kell
alkalmazni, mintha ezeket az elsõként említett Államban belföldi illetõségû
személynek fizették volna ki. Ehhez hasonlóan az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozásának bármilyen adóssága a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személlyel szemben az ilyen vállalkozás nyereségadó-alapjának
megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha az elsõként
említett Államban belföldi illetõségû személlyel kötötték volna errõl a
szerzõdést.
4. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai számára, amelyek tõkéje
egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt
van, nem írható elõ az elsõként említett Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy
azzal kapcsolatban semmiféle olyan kötelezettség, amely más vagy megterhelõbb,
mint az az adózás és az azzal járó kötelezettségek, amelyeket ezen elsõként
említett Állam hasonló vállalkozásai számára írnak vagy írhatnak elõ.
5. E cikk rendelkezései tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen
fajtájú és megnevezésû adóra alkalmazandók.
25. cikk
EGYEZTETÕ ELJÁRÁS
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Állam
intézkedése olyan adózást eredményez vagy eredményezhet a késõbbiekben
számára, amely nincs összhangban az Egyezmény rendelkezéseivel, az illetõ
Állam belsõ jogszabályaiban biztosított jogorvoslati lehetõségektõl
függetlenül az ügyet annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatósága elé
terjesztheti, amelyikben belföldi illetõségû, vagy amennyiben ügye a 24. cikk
1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatósága
elé, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban
nem lévõ adóztatást eredményezõ intézkedésrõl szóló elsõ értesítéstõl
számított 3 éven belül elõ kell terjeszteni.
2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak véli, de önmaga
nem képes kielégítõ megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a
másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel
oldja meg, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az
Egyezménnyel. Az elfogadott megoldást a Szerzõdõ Állam belsõ jogszabályaiban
elõírt határidõktõl függetlenül végre kell hajtani.
3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az
Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és
kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat
tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettõs
adóztatást, amelyekrõl az Egyezmény nem rendelkezik.
4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések szellemében
megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek egymással. Ha a
megállapodás elérése érdekében célszerûnek látszik a szóbeli véleménycsere, az
ilyen véleménycserére sor kerülhet a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságainak
képviselõibõl álló bizottság keretén belül.
26. cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a
tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a
Szerzõdõ Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belsõ
jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges. A kölcsönös tájékoztatást
az 1. cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Állam a kapott tájékoztatást ugyanúgy
titokként kezeli, mint az ennek az Államnak a belsõ jogszabályai szerint
megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a
bíróságokat és a közigazgatási szerveket) elõtt fedi fel, amelyek az Egyezmény
hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy beszedésével, azok érvényesítésével
vagy a velük kapcsolatos peres eljárással vagy a jogorvoslatra vonatkozó
határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást
csak ilyen célokra használhatják fel. A tájékoztatást nyilvános bírósági
tárgyalásokon vagy bírósági határozatban felfedhetik.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetõk úgy, hogy
valamelyik Szerzõdõ Államot kötelezik
a) az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályaival vagy államigazgatási
gyakorlatával ellentétes intézkedések hozatalára;
b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam
jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhetõ be;
c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi
vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást, vagy olyan információt fedne fel,
amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).
27. cikk
DIPLOMÁCIAI KÉPVISELÕK ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELÕK
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselõket és a
konzuli tisztségviselõket nemzetközi jog általános szabályai vagy külön
megállapodások rendelkezései alapján megilletõ adózási kiváltságokat.
28. cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1. A Szerzõdõ Felek értesítik egymást, hogy az Egyezmény hatálybaléptetéséhez
szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.
2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett második értesítés idõpontjában lép
hatályba és rendelkezéseit alkalmazni kell:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét
követõ elsõ naptári év január 1-jén vagy azt követõen szerzett összegekre;
b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény
hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-jével vagy az azután kezdõdõ
bármely adóévre kivethetõ adókra vonatkozóan.
29. cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerzõdõ Állam fel
nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Állam az Egyezmény
hatálybalépésének idõpontjától számított ötéves idõszakot követõ bármelyik
naptári év végét legalább 6 hónappal megelõzõen diplomáciai úton eljuttatott
írásbeli értesítéssel felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát
veszti:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény felmondásának évét követõ
elsõ naptári év január 1-jén vagy azt követõen szerzett összegekre
vonatkozóan;
b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény
hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-jével vagy az azután kezdõdõ
bármely adóévre kivethetõ adókra vonatkozóan.
ENNEK HITELÉÜL az alulírott, kellõ meghatalmazással rendelkezõ képviselõk az
Egyezményt aláírták.
KÉSZÜLT Bratislava-ban, 1994. augusztus hó 5. napján, két eredeti példányban,
magyar,szlovák és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Ha eltérõ
értelmezés van a szlovák nyelvû és a magyar nyelvû szöveg között, az angol
nyelvû szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság A Szlovák Köztársaság
nevében nevében
I N D O K O L Á S
A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és
a vagyonadók területén Bratislava-ban, 1994. augusztus 5-én aláírt Egyezmény
törvényhozás tárgyát érinti, ezért megerõsítéséhez az Országgyûlés döntése
szükséges, amely országgyûlési határozat formájában történik.