1995. évi ........törvény
a Munka Törvénykönyvérõl szóló
1992. évi XXII. törvény
módosításáról
1. §
A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban:
Mt.) 19. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"19. § (1) A munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül is
szakszervezet létrehozására, a szakszervezet joga, hogy a munkaszervezeten
belül szerveket müködtessen, ezek müködésébe tagjait bevonja.
(2) A szakszervezet joga, hogy a munkavállalókat anyagi, szociális és
kultúrális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintõ jogaikról és
kötelezettségeikrõl tájékoztassa, továbbá a munkaügyi kapcsolatokat és a
munkaviszonyt érintõ körben tagjait a munkáltatóval szemben, illetõleg az
állami szervek elõtt képviselje."
2. §
Az Mt. a következõ 19/A. §-sal egészül ki:
"19/A § (1) A szakszervezet érdekében eljáró, a munkáltatóval
munkaviszonyban nem álló személynek a munkáltató területére történõ belépését
a munkáltató nem tagadhatja meg, ha a szakszervezet a munkáltatóval
munkaviszonyban álló taggal rendelkezik. A szakszervezetnek minderrõl a
munkáltatót elõzetesen értesítenie kell. A munkáltató és a szakszervezet
eltérõ megállapodásának hiányában a belépõ személy kizárólag a 24. § (2)
bekezdése alapján meghatározott helyiségben, ha ilyen helyiség megállapítva
nincs, a munkáltató által kijelölt megfelelõ helyen tartózkodhat.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy eljárása során köteles a
munkáltató müködési rendjére vonatkozó szabályokat megtartani."
3. §
Az Mt. 22. § (2) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) A szakszervezet jogosult ellenõrizni a munkakörülményekre vonatkozó
szabályok megtartását."
4. §
Az Mt. 23. §-ának (4) - (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(4) Ha a munkáltató a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye.
A kifogással kapcsolatos egyeztetõ tárgyalást a kifogás benyújtásától
számított három munkanapon belül kell megkezdeni. Ha az egyeztetés hét napon
belül nem vezet eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt
napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat. A bíróság nem peres
eljárásban, tizenöt napon belül dönt.
(5) A kifogásolt intézkedést a munkáltató és a szakszervezet közötti
egyeztetõ tárgyalás befejezéséig, illetve a jogerõs bírósági döntésig
végrehajtani nem lehet, illetve végrehajtását fel kell függeszteni."
5. §
Az Mt. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"45. § (1) Az üzemi tanács tagjainak száma, ha a munkavállalók száma a
választás idõpontjában
a) a száz fõt nem haladja meg, három,
b) a háromszáz fõt nem haladja meg, öt,
c) az ötszáz fõt nem haladja meg, hét,
d) az ezer fõt nem haladja meg, kilenc,
e) a kétezer fõt nem haladja meg, tizenegy,
f) a kétezer fõt meghaladja, tizenhárom."
6. §
Az Mt. 48. §-ának (1) bekezdése a következõ c) és d) pontokkal egészül
ki:
48. § (1) [A választási bizottság:]
"c) megállapítja a szavazatszámlálás részletes szabályait, továbbá
d) meghatározza a választásnak a munkáltatónál érvényesülõ különös
szabályait."
7. §
Az Mt. a következõ 48/A §-sal egészül ki:
"48/A § Nem lehet a választási bizottság tagja, aki a bizottság
megalakításának idõpontjában az üzemi tanács tagja, elnöke."
8. §
Az Mt. 49. § (6) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(6) A jelöltlista akkor tehetõ közzé, ha a jelöltállítás érvényes volt."
9. §
Az Mt. 50. § (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"50. § (1) A választási bizottság - a jelöltlistának megfelelõen -
elkészítteti a szavazólapokat."
10. §
Az Mt. 51. § (5) - (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Eredménytelen a választás, ha a jelöltek a 45. § (1) bekezdése
által meghatározott számban nem érték el a (4) bekezdésben elõírt mértéket.
Eredménytelen választás esetén a (4) bekezdés szerinti mértéket elért
jelölteket megválasztott üzemi tanácstagnak kell tekinteni, a fennmaradó
helyekre harminc napon belül új választást kell tartani. Az új választáson a
választást megelõzõ tizenöt napig új jelöltek is állíthatók.
(6) Az üzemi tanács póttagjának kell tekinteni azt, aki az érvényesen
leadott szavazatok legalább húsz százalékát megszerezte. E szabályt nem lehet
alkalmazni, ha a munkáltatónál (a munkáltató telephelyén) üzemi megbízottat
választanak.
(7) Ha az 51/A. § (2) - (3) bekezdése szerint megismételt választást,
továbbá, ha az eredménytelen választás miatt új választást tartanak, akkor a
(6) bekezdéstõl eltérõen a póttagsághoz szükséges, az érvényes szavazatok
legalább húsz százalékát e választáson kell a jelöltnek megszereznie."
11. §
Az Mt. a következõ 51/A §-sal egészül ki:
"51/A. § (1) A választás akkor érvényes, ha azon a választásra jogosultak
több mint fele résztvett. Ebbõl a szempontból nem kell figyelembe venni azt a
választásra jogosult munkavállalót, aki a választás idõpontjában
a) keresõképtelen beteg,
b) szülési, vagy a 138-140. §-ban meghatározott okból fizetésnélküli
szabadságon van,
c) sor- vagy tartalékos katonai, illetve polgári szolgálatát tölti,
továbbá
d) egy hetet meghaladó idõtartamú tartós kiküldetésben van,
feltéve, hogy a választáson nem vett részt.
(2) Érvénytelen választás esetén a választást kilencven napon belül meg
kell ismételni. Új választást harminc napon belül tartani nem lehet.
(3) A megismételt választást - az általános szabályoktól eltérõen - akkor
kell érvényesnek tekinteni, ha azon a választásra jogosultak több mint
egyharmada résztvett. Üzemi tanácstaggá megválasztottnak azokat a jelölteket
kell tekinteni, akik a leadott érvényes szavazatok közül a legtöbbet, de
legalább a szavazatok harminc százalékát megszerezték. Ebben az esetben az
üzemi tanács megválasztása két évre szól. A megismételt választásra az 51. §
(5)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható. Ha a megismételt
választás érvénytelen, újabb üzemi tanácsi választást egy év múlva kell
tartani."
12. §
Az Mt. 53. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"53. § (1) A választásról a választási bizottság jegyzõkönyvet készít.
Ennek tartalmaznia kell különösen:
a) a szavazó urnák felbontásának körülményeit,
b) a választás helyét és idõpontját,
c) az 51/A. § (1) bekezdése szerinti szavazásra jogosultak számát,
d) a szavazáson résztvevõk számát,
e) az összes leadott szavazatok számát,
f) az érvényes és érvénytelen szavazólapok számát,
g) az egyes jelöltekre leadott szavazatok számát,
h) a megválasztott üzemi tanácstagok és póttagok nevét,
i) a választással összefüggõ esetleges vitás ügyet, illetve az ezzel
kapcsolatos döntést.
(2) A választási jegyzõkönyvet a választási bizottság tagjainak alá kell
írnia és a munkáltatónál szokásos módon közzé kell tenni. A jegyzõkönyvet
megbizatásának megszünéséig az üzemi tanács õrzi. Érvénytelen választás esetén
e kötelezettség a munkáltatót terheli és annak tartama a következõ üzemi
tanács megválasztásáig tart."
13. §
Az Mt. 54. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"54. § Ha a jelöléssel, a választás lebonyolításával vagy eredményével
kapcsolatban vita merül fel, öt napon belül egyeztetést lehet kezdeményezni.
Az egyeztetés kezdeményezésére a munkavállaló, a munkáltató, a képviselettel
rendelkezõ szakszervezet és a választási bizottság jogosult. Az egyeztetés
során a választási bizottság és a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ
szakszervezetek öt napon belül közösen határoznak. A határozat ellen, illetve
az egyeztetés eredménytelensége esetén e § szerint az egyeztetés
kezdeményezésére jogosultak öt napon belül bírósághoz fordulhatnak. A bíróság
tizenöt napon belül, nem peres eljárásban határoz."
14. §
Az Mt. 55. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"55. § (1) Az üzemi tanács megszünik, ha
a) a munkáltató jogutód nélkül megszünik,
b) megbizatási ideje lejárt,
c) visszahívják,
d) tagjainak száma bármely okból több mint egyharmaddal csökken,
e) a munkavállalók létszáma ötven fõ alá, illetve legalább kétharmaddal
csökkent,
f) több munkáltató vagy telephely egyesülése (összevonása) következtében
a munkáltatónál több üzemi tanács müködne, továbbá
g) a munkáltató vagy telephely szétválása esetén.
(2) Az üzemi megbízott megbizatása az (1) bekezdés a)-c) pontjában
meghatározott esetekben szünik meg. Az üzemi megbízott megbizatása ezen
túlmenõen akkor is megszünik, ha három hónapot meghaladóan feladatát
akadályoztatása miatt nem tudja ellátni.
(3) Az üzemi tanács, illetve az üzemi megbízott visszahívása tekintetében
szavazást kell tartani, ha azt a választásra jogosult munkavállalók legalább
harminc százaléka indítványozza. A visszahíváshoz a leadott érvényes
szavazatok több mint kétharmada szükséges. A szavazás érvényes, ha ezen a
választásra jogosult munkavállalók több mint fele résztvett.
(4) Visszahívásra irányuló indítvány egy éven belül ismételten nem
tehetõ.
(5) Az üzemi tanács visszahívására a megválasztására vonatkozó
szabályokat kell megfelelõen alkalmazni."
15. §
Az Mt. a következõ 55/A §-sal egészül ki:
"55/A § (1) Ha az üzemi tanács tagjának a megbízatása megszünik, a kiesõ
tag helyére az üzemi tanácsba a megválasztott póttagok közül megfelelõ számban
üzemi tanácstagot kell behívni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kiesõ tag helyére annak a szakszervezetnek a
legtöbb szavazatot megszerzett póttagját kell behívni, amelynek a kiesõ üzemi
tanácstag tagja volt. Ha a kiesõ üzemi tanácstag nem szakszervezeti tag, a
szakszervezethez nem tartozó, legtöbb szavazattal rendelkezõ póttagok közül
(független póttag) kell az üzemi tanácsba tagot behívni.
(3) A (2) bekezdéstõl eltérõen, ha a szakszervezet póttaggal nem
rendelkezik, illetve független póttag nincs, a delegálás sorrendjét a póttagok
között megszerzett nagyobb számú érvényes szavazat határozza meg."
16. §
(1) Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"56. § (1) Ha az üzemi tanács az 55. § (1) bekezdés c)-g) pontjában
meghatározott ok miatt szünik meg, a megszünéstõl számított három hónapon
belül üzemi megbízottat, illetõleg üzemi tanácsot kell választani."
(2) Az Mt. 56. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelõen
alkalmazni kell az üzemi megbízott megbizatásának megszünése esetére is."
17. §
Az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az üzemi tanács tagját havi munkaideje tíz százalékának, elnökét
havi munkaideje tizenöt százalékának megfelelõ munkaidõ-kedvezmény illeti meg.
Az üzemi tanács tagjai és elnöke részére járó összesített munkaidõ-kedvezmény
felhasználását az üzemi megállapodás e törvénytõl eltérõen is meghatározhatja.
A kedvezmény mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a tag, illetve az
elnök teljes munkaidejének felét. A munkaidõ-kedvezmény idõtartamára távolléti
díj jár."
18. §
Az Mt. a következõ 62/A §-sal egészül ki:
"62/A. (1) § A 62. § (3) bekezdésben megállapított munkajogi védelmet az
üzemi megbízott tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 28. §
szerint a szakszervezeti szervet megilletõ jogosultságot - ha az üzemi
megbízott nem szakszervezeti tisztségviselõ - a munkavállalók közössége
gyakorolja.
(2) Az egyetértésrõl a munkáltató tájékoztatását követõ tizenöt napon
belül a munkavállalók szavazással döntenek; a szavazás akkor érvényes, ha ezen
a választásra jogosult munkavállalók több mint fele részt vett. A szavazásra
egyebekben a megválasztásra vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni
azzal, hogy a szavazás elmaradását vagy érvénytelenségét az egyetértés
megadásának kell tekinteni.
(3) A munkavállalók elõzetes értesítésérõl a munkáltatónak megfelelõen
gondoskodnia kell."
19. §
Az Mt. a következõ 64/A. §-sal egészül ki:
"64/A. § Az üzemi tanács egyes jogosítványai gyakorlását és a
munkáltatóval való kapcsolatrendszerét érintõ kérdések az üzemi
megállapodásban határozhatók meg."
20. §
Az Mt. 67. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"67. § A 65. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat sértõ munkáltatói
intézkedés érvénytelen. Ennek megállapítása iránt az üzemi tanács bírósághoz
fordulhat. A bíróság nem peres eljárásban tizenöt napon belül határoz."
21. §
Az Mt. 76. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(4) A munkaszerzõdést - a két napot meg nem haladó idõtartamú
munkaviszonyt kivéve - írásba kell foglalni."
22. §
Az Mt. 84. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"84. § A munkavállaló személyi alapbérét a sorkatonai vagy polgári
szolgálat teljesítését, illetve a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott
fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés a) pont], továbbá a közeli
hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság
[139. §] megszünését követõen a munkáltatónál az azonos munkakörrel és
gyakorlattal rendelkezõ munkavállalók részére idõközben megvalósított átlagos
éves bérfejlesztésnek megfelelõen módosítani kell. Ilyen munkavállalók
hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés
mértéke az irányadó."
23. §
Az Mt. a következõ 86/A. §-sal egészül ki:
"86/A. § Ha a munkaviszony a 86. § b) pontjában foglaltak alapján szünik
meg, a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén
meghatározott munkavégzés alóli mentesítési idejére járó átlagkeresetnek
megfelelõ összeget ki kell fizetni, kivéve, ha rendes felmondás esetén a
munkavégzés alóli mentesítés idõtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne
jogosult."
24. §
Az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:
87. § (1) [A munkaviszony megszüntethetõ:]
"e) A 88. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint."
25. §
Az Mt. 88. §-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen is megszüntetheti a munkáltató a
határozott idõre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalót
azonban egy évi, ha a határozott idõbõl még hátralévõ idõ egy évnél rövidebb,
a hátralévõ idõre jutó átlagkeresete megilleti."
26. §
Az Mt. 96. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejüleg a
jelenlegi (2)-(6) bekezdés számozása (3)-(7) bekezdésre változik:
"(2) A rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2) bekezdését
kell megfelelõen alkalmazni."
27. §
Az Mt. 96. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való
tudomásszerzéstõl számított három munkanapon belül, legfeljebb azonban az ok
bekövetkeztétõl számított hat hónapon, kollektív szerzõdés rendelkezése esetén
legfeljebb egy éven belül, büncselekmény elkövetése esetén a büntethetõség
elévüléséig lehet gyakorolni."
28. §
Az Mt. 105. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Nem kötelezhetõ beleegyezése nélkül más helységben végzendõ munkára
a nõ terhessége megállapításának kezdetétõl gyermeke hároméves koráig."
29. §
Az Mt. 106. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben meg kell jelölni a
munkáltatói jogkör gyakorlóját is. Eltérõ megállapodás hiányában a
munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik
meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony
megszüntetésének jogát csak a munkavállalót kirendelõ munkáltató
gyakorolhatja."
30. §
Az Mt. 107. §-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és a
következõ e) ponttal egészül ki, egyidejüleg a jelenlegi e) és f) pontok
megjelölése f) és g) pontra változik:
[Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól]
"d) a kötelezõ orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggõ
orvosi vizsgálatot is) teljes idõtartamára,
e) a véradás miatt távol töltött teljes idõtartamra, a munkahelyen kívül
szervezett véradás esetén legalább négy órára,"
31. §
Az Mt. 117. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítõ, a polgári
repülésben a hajózó, légiutas-kisérõ, repülõgépes müszaki, továbbá a légi
jármüveket kiszolgáló berendezéseket kezelõ és vezetõ, valamint a belföldi és
nemzetközi menetrendszerü távolsági közúti személyszállítás forgalmi utazó
munkaköreiben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenõidejét a
kollektív szerzõdés e törvényben foglaltaktól eltérõen szabályozhatja."
32. §
Az Mt. 118. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A napi munkaidõ az (1) bekezdés esetében nem haladhatja meg a 12
órát.
33. §
Az Mt. 120. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(1) A munkaidõ - munkaidõkeret alkalmazása esetén - munkaviszonyra
vonatkozó szabály eltérõ rendelkezése hiányában a munkaidõkeret elõírt
munkanapjára egyenlõen oszlik meg.
(2) Munkaidõ-keret alkalmazása esetén a munkaidõ a munkanapokra
egyenlõtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidõ négy óránál
rövidebb és - a részben vagy egészben készenléti jellegü munkakört kivéve -
tizenkét óránál hosszabb nem lehet és annak két hónap, kollektív szerzõdés
eltérõ rendelkezése alapján legfeljebb öt hónap átlagában - az idénymunkát
kivéve - a teljes munkaidõnek meg kell felelnie. Ettõl érvényesen eltérni nem
lehet."
34. §
Az Mt. 129. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"129. § (1) Az elrendelhetõ túlmunka felsõ határa négy egymást követõ
napon összesen nyolc óra; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhetõ
túlmunka felsõ határa naptári évenként száznegyvennégy, kollektív szerzõdés
eltérõ rendelkezése esetén legfeljebb kétszáz óra."
35. §
Az Mt. 130. § (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
[A munkaviszony szünetelésének idõtartamára a következõ esetekben jár
szabadság:]
"f) minden olyan munkában nem töltött idõre, amelyre a munkavállaló
távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül."
36. §
Az Mt. 134. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató
kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésõbb a tárgyévet
követõ január 31-ig, a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintõ más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszünésétõl számított
harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. Ettõl a
rendelkezéstõl eltérni nem lehet. A szabadságot kettõnél több részletben csak
a munkavállaló kérésére lehet kiadni."
37. §
Az Mt. 137. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A munkavállaló keresõképtelenségét - a keresõképesség orvosi
elbírálásáról szóló rendelkezésnek megfelelõen - a kezelõorvos igazolja.
(3) A betegszabadság idõtartamára a munkavállaló részére a távolléti
díjának nyolcvan százaléka jár."
38. §
(1) Az Mt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"151. § (1) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, a munkavállaló
munkabérét távolléti díjára ki kell egészíteni, illetve munkavégzés hiányában
távolléti díjat kell fizetni. Távolléti díjat kell fizetni akkor is, ha
munkaviszonyra vonatkozó szabály munkavégzés nélkül munkabér fizetését írja
elõ, annak mértéke meghatározása nélkül."
(2) Az Mt. 151. § (2) bekezdésének bevezetõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) A munkavállaló részére távolléti díj jár: "
39. §
Az Mt. a következõ 151/A. §-sal egészül ki:
"151/A. § (1) Ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére
a távollét idején (idõszakában) érvényes személyi alapbére, rendszeres
bérpótléka(i), valamint a (4) bekezdés szerinti, túlmunka miatti kiegészítõ
pótlék együttes összegének a távollét idejére számított idõarányos átlaga jár.
(2) A távolléti díj számításánál rendszeres bérpótlék alatt a
munkaviszonyra vonatkozó szabályban és a munkaszerzõdésben rögzített azon
bérpótlékok értendõk, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan
megilletik.
(3) A távolléti díj számításánál müszakpótlékként a munkavállaló
a) többmüszakos munkaidõbeosztásban történõ foglalkoztatása esetén a
személyi alapbére 15 %-át, illetõleg
b) folytonos munkarendben történõ foglalkoztatása esetén a személyi
alapbére 20 %-át
kell figyelembe venni.
(4) Ha a munkavállaló a tárgyévet megelõzõ évben több mint ötven óra
túlmunkát teljesített, távolléti díja megállapításánál túlmunka miatti
kiegészítõ pótlékot kell figyelembevenni. A kiegészítõ pótlék mértéke, ha az
irányadó idõszakban a túlmunka száz óránál kevesebb volt, a személyi alapbér
három százaléka; ha száz óránál több volt, a személyi alapbér öt százaléka. Ha
a munkavállalót a tárgyévet megelõzõ idõszakban törtévben foglalkoztatták, az
óraszám határokat arányosan kell figyelembevenni.
(5) Havi idõbér esetén
a) az egy napra jutó távolléti díj: az egy hónapra megállapított
távolléti díjnak a 22-ed része,
b) az egy órára járó távolléti díj: az egy napra kiszámított távolléti
díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a hányadosa.
(6) Nem kell alkalmazni a (5) bekezdésben foglaltakat, ha a távolléti
díj megegyezik azzal az összeggel, amelyben a munkavállaló munkavégzése esetén
részesülne.
(7) ¼rabér esetén az egy napra fizetendõ távolléti díj: az egy órára
megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a
szorzata.
(8) Teljesítménybér alkalmazásánál a távolléti díj számításakor a
munkavállaló távolléte idején (idõszakában) érvényes személyi alapbéreként az
ekkor érvényes személyi alapbérének a munkavállaló tárgyévi teljesítmény-
tényezõjével szorzott összegét kell figyelembe venni.
(9) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a
teljesítmény-tényezõ egy, vagy annál kisebb.
(10) A tárgyévi teljesítmény-tényezõ a munkavállaló megelõzõ évben elért
egy órára jutó teljesítménybérének - ideértve a bérforma garantált bérrészét
is - és a tárgyév január l-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a
hányadosa.
(11) Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítmény-tényezõje, akinek a
munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdõdött, a - 152. § (5)
bekezdése szerinti - tárgyévi irányadó idõszak egy órára jutó
teljesítménybérének és az elsõ távolléti díj fizetés esedékességekor érvényes
egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.
(12) A munkavállaló tárgyévi teljesítmény-tényezõjét a tárgyév január 1-
jével, - a (11) bekezdés szerinti esetben az elsõ távollétidíj-számítás
alkalmával - rögzíteni kell."
40. §
Az Mt. 152. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"152. § (1) Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az
átlagszámítás alapjául szolgáló idõszakra (a továbbiakban: irányadó idõszak)
kifizetett munkabér idõarányosan számított átlaga jár.
(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál a munkabér
esedékességétõl eltérõ idõben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési
napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni.
(3) Az átlagkereset számításánál idõbér esetén a személyi alapbért az
átlagkereset esedékessége idõpontjában érvényes összegben kell figyelembe
venni.
(4) Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre
kifizetett munkabérek szolgálnak.
(5) Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb,
az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehetõ naptári negyedév(ek),
negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell
figyelembe venni.
(6) Az irányadó idõszakban kifizetett, de az irányadó idõszakot
meghaladó, meghatározott idõtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó
idõszakon kívüli idõben kifizetett, de az irányadó idõszak alatti munkavégzés
alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehetõ
idõszakra esõ, - a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével
számított - (idõarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér
összegébe beszámítani.
(7) Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy
naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos
összeg tekintendõ.
(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell
kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó idõszaki munkabérének együttes
összegét osztani kell az adott idõszakban munkában töltött, valamint a
munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok
számával (együtt: osztószám).
(9) Az a naptári negyedév - az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek)
hiányában az a naptári hónap -, amelyben a munkavállalónak kifizetett
munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó idõszak meghatározásánál nem
vehetõ figyelembe.
(10) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség
megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elõ, akkor egy havi
átlagkereseten a munkavállaló egy napi átlagkeresetének a 22-szerese értendõ.
¼rabér esetén az egy napi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset
és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata."
41. §
Az Mt. 188. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A 190. § (3) bekezdése, a 191. §., továbbá a 192. § (2) bekezdése
alkalmazásában vezetõnek minõsül a vezetõ helyettese, valamint az akit a
tulajdonos, illetõleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet ilyennek
minõsít."
42. §
A 190. § a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha a munkáltató - fizetésképtelensége esetén - a határozott idõre
alkalmazott vezetõ munkaviszonyát 88. § (2) bekezdése szerint megszünteti, a
vezetõnek a határozott idõbõl még hátralévõ idõre, de legfeljebb hat hónapra -
járó átlagkesetét köteles elõre megfizetni. A vezetõt az ezt meghaladó
hátralévõ idõ után megilletõ rész a felszámolási eljárás megszünésekor vagy a
felszámolási zárómérleg, illetve záró egyszerüsített mérleg jóváhagyása után
válik esedékessé."
43. §
Az Mt. 199. §-ának (5) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Az egyeztetésen - a munkáltató vezetõje kivételével - a munkáltatót nem
képviselheti az, aki a sérelmezett döntést hozta."
44. §
Az Mt. a következõ 199/A. §-sal egészül ki:
"199/A. § Kollektív szerzõdésben, illetve a felek megállapodásában
munkaügyi jogvita esetére békéltetõ személyét köthetik ki, aki a 199. § (5)
bekezdése szerinti egyeztetés során a vitában egyezség létrehozását kisérli
meg. Az egyeztetést a békéltetõnél kell e törvény szabályai szerint
kezdeményezni. A békéltetõ az egyezséget köteles írásba foglalni."
45. §
Az Mt. 201. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"201. § Ha az egyeztetés a kezdeményezésétõl számított nyolc napon belül
nem vezetett eredményre, - a 202. §-ban foglalt kivételekkel - az elévülési
idõn belül bírósághoz lehet fordulni. A keresetnek az intézkedés
végrehajtására - a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d), e)
pontját kivéve - halasztó hatálya nincs."
46. §
(1) Az Mt. 202. § (1) bekezdésének bevezetõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"202. § (1) A keresetet az egyeztetés, illetve a békéltetõ eljárása
eredménytelenségének megállapításától, illetõleg a 201. §-ban meghatározott
határidõ lejártától számított tizenöt napon belül lehet elõterjeszteni:"
(2) Az Mt. 202. § (1) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi c)-d) pont
lép, egyidejüleg a jelenlegi d) pont megjelölése e) pontra változik.
"c) a rendkívüli felmondással,
d) a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott
jogkövetkezménnyel (109. §),"
[kapcsolatban]
47. §
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Kjt.) a következõ 54/A. §-sal egészül ki.
"54/A. § (1) A napi munkaidõ munkaidõkeret alkalmazása esetén nem
haladhatja meg a 12 órát és annak nyolc hét átlagában - az idénymunkát kivéve
- a teljes munkaidõnek meg kell felelnie; ettõl érvényesen eltérni nem lehet.
(2) A munkaidõ - munkaidõkeret alkalmazása esetén - a munkaidõkeret
elõírt munkanapjaira egyenlõen oszlik meg.
(3) A munkaidõ a munkanapokra egyenlõtlenül is beosztható. Ilyen esetben
a napi munkaidõ 4 óránál rövidebb és - a részben vagy egészben készenléti
jellegü munkakört kivéve - 12 óránál hosszabb nem lehet; ettõl érvényesen
eltérni nem lehet."
48. §
A Kjt. az következõ 55/A. §-sal egészül ki:
"55/A. § Az elrendelhetõ túlmunka felsõ határa két egymást követõ napon
összesen 4 óra; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhetõ túlmunka
felsõ határa naptári évenként 144, kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése
esetén 200 óra."
49. §
(1) A törvény 1995. szeptember 1-jén lép hatályba.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejüleg
a) az Mt. 25. § (3) bekezdésében, a 104. § (5) bekezdésében, a 116. §-
ban, 148. § (2) bekezdésében, továbbá
b) a Kjt. 48. § (3) bekezdésében
az "átlagkereset" szövegrész helyébe a "távolléti díj" szövegrész lép;
c) a Kjt. 59. §-ának (1) bekezdése a "117. § (2) bekezdésének a) pontja
és (4) bekezdése" szövegrészt követõen a "120. § (1)-(2) bekezdése, 129. § (1)
bekezdése", szövegrésszel egészül ki;
d) az Mt. 96. § (4) bekezdése hatályát veszti.
(3) A 88. § (2) bekezdésének e törvény 24. §-ával megállapított
rendelkezését az e törvény hatályba lépését követõen megkötött határozott
idõre szóló munkaviszonyok tekintetében kell alkalmazni.
í
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. törvény
alkalmazásának több mint két éves tapasztalata alapján indokolt áttekinteni,
hogy az egyes jogintézmények mennyiben felelnek meg a jogalkotó eredeti
célkitüzéseinek, illetve felmerültek-e olyan ellentmondások, amelyek
megszüntetése feltétlenül szükséges.
A Javaslat kiterjed az egyes szakszervezeti jogok gyakorlásának
pontosítására annak érdekében, hogy a munkavállalói érdekképviseleti
szervezetek - a munkáltatókkal eredményesebben együttmüködve - hatékonyabban
láthassák el feladataikat.
A Javaslat kiemelt jelentõséget tulajdonít az üzemi tanács intézményének.
Az üzemi tanácsok müködésének eddigi tapasztalatai indokolják az üzemi tanácsi
választással kapcsolatos szabályozás pontosítását. A Javaslat rendelkezései
egyrészrõl az üzemi tanács eredményes megválasztását, másrészrõl a
munkavállalói részvételi jogok folyamatos gyakorlását és ezáltal az üzemi
tanács hatékony müködését szolgálják.
Az eddigi tapasztalatok szerint szükséges elemezni a munkaviszony
létesítése és megszüntetése körében felmerült jogalkalmazási problémákat. A
nagyobb jogbiztonság érdekében indokolt a munkaszerzõdés írásbafoglalásával
kapcsolatos rendelkezés módosítása. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a
munkaviszony egyoldalú megszüntetése során a törvény ne tartalmazzon olyan
rendelkezéseket, amelyek ellentétesek a jogalkotó szándékával, a Javaslat
módosítja a határozott idõre szóló munkaviszony munkáltató általi
megszüntetésének, valamint a rendkívüli felmondásnak egyes szabályait.
Az Mt. hatályba lépését követõen hamarosan bebizonyosodott, hogy a
gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében indokolt a munkaidõ-keret
rugalmasabb szabályozása. Ennek megfelelõen a Javaslat a munkaidõ-keret
felhasználását a jelenlegi piaci követelményekhez igazodva változtatja meg,
tágabb lehetõséget biztosítva a felek megállapodásának. Hasonló okok miatt,
valamint munkabiztonsági és foglalkoztatáspolitikai szempontok
figyelembevételével módosítja a Javaslat a rendkívüli munkavégzés idõtartamát.
Az Érdekegyeztetõ Tanácsban lefolytatott egyeztetés alapján a Javaslat szerint
a munkaidõ-keretre, illetve a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó Munka
Törvénykönyvi szabályok módosítása a közalkalmazotti törvény hatálya alá
tartozó munkáltatókra, illetve munkavállalókra nem terjed ki.
Az Mt. bizonyos szabályainak alkalmazása az elmúlt idõszakban a munka
díjazása egyes területein ellentmondásos volt. Abból kiindulva, hogy a munka
díjazása a munkavégzés ellenértékéül szolgál, a Javaslat új szabályokat
állapít meg az átlagkereset számítására. Mivel az Mt. szabályai szerint a
munkavállaló több ok miatt mentesülhet a munkavégzési kötelezettség alól, és
átlagkeresete ilyenkor is megilleti, a Javaslat a munkabér rendeltetésének
megfelelõen ezeknek az eseteknek egy részére az átlagkereset helyett az ún.
távolléti díj intézményét vezeti be.
A hatályos szabályok alapján az egyes gazdálkodó szervezetek vezetõ
tisztségviselõinek feladatai munkaviszony keretében is elláthatóak, e
személyek az Mt. fogalomrendszerében vezetõ állású munkavállalónak minõsülnek.
Az eddigi tapasztalatok szerint az ebbe a kategóriába tartozó munkavállalókkal
határozott idõre létesített munkaviszonynak a határozott idõ elõtti
megszüntetése a munkáltató fizetésképtelensége esetén, több esetben
bizonytalanná tette a beosztott munkavállalók járandóságainak kifizetését.
Erre tekintettel a Javaslat - a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a
végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény koncepciójának megfelelõen -
korlátozza a vezetõ állású munkavállalók részére történõ kifizetéseket.
Alapvetõ érdek füzõdik a munkaügyi viták megnyugtató elintézéséhez,
illetve lehetõség szerinti megelõzéséhez. Ennek érdekében a Javaslat
pontosítja az egyeztetõ eljárás rendjét, valamint bõvíti a felek által igénybe
vehetõ eszközök körét.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat e rendelkezése a korábbi szabályozáshoz képest egyértelmübbé
teszi a szakszervezetek számára az egyes munkaszervezeteken belüli müködés
szabadságát. A munkavállalói érdekvédelmi szervezetek tevékenységének
fontosságát támasztja alá továbbá az a rendelkezés, amely szerint a
szakszervezeteknek joguk van valamennyi munkavállalót tájékoztatni az anyagi,
szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintõ
jogaikról és kötelezettségeikrõl.
A 2. §-hoz
Annak érdekében, hogy a szakszervezetek a munkaszervezeteken belül
eredményesen müködhessenek, a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a szakszervezet
érdekében eljáró, de a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személy a
munkáltató területére beléphessen, ha a szakszervezet a munkáltatóval
munkaviszonyban álló taggal rendelkezik. A munkáltató a szakszervezet
érdekében eljáró személy kérését nem tagadhatja meg.
A 3. §-hoz
A Javaslat erõsíteni kívánja a munkáltató és a szakszervezet
együttmüködését és ezért a szakszervezet a késõbbiekben felmerülhetõ esetleges
konfliktushelyzetek megelõzése érdekében az illetékes szakhatóság
tájékoztatása nélkül is jogosult ellenõrizni a munkakörülményekre vonatkozó
szabályok betartását.
A 4. §-hoz
A Javaslat nem változtat a kifogás joga gyakorlásának jogalapján és
tárgyán, azonban meggyorsítja a kifogással kapcsolatos eljárás menetét. Ennek
megfelelõen a kifogással kapcsolatos egyeztetõ eljárást a kifogás
benyújtásától számított három munkanapon belül meg kell kezdeni, továbbá a
kifogás alaposságáról a bíróság nem peres eljárásban tizenöt napon belül dönt.
A 5. §-hoz
Az üzemi tanács tagjai számának meghatározásánál a Javaslat tekintettel
van a gazdálkodó szervezetek foglalkoztatotti létszámában bekövetkezett
idõközbeni változásokra. Ennek megfelelõen a hatályos szabályozáshoz képest
differenciáltabban szabályozza az üzemi tanács létszámát azzal, hogy a 13 tagú
üzemi tanácsot a kétezer fõt meghaladó munkavállalói létszámhoz rendeli.
A 6-9. §-hoz
Az üzemi tanácsi választás lebonyolításával kapcsolatban jelentõs
feladatai vannak a választási bizottságnak. A Javaslat részletesen határozza
meg a választási bizottság konkrét feladatait, továbbá az összeférhetetlenségi
szabályokra való tekintettel szabályozza annak összetételét.
A 10. §-hoz
Alapvetõ jelentõségü, hogy a törvény választási szabályai elõsegítsék az
üzemi tanács eredményes megválasztását. A Javaslat ezért meghatározza az
eredménytelen választás fogalmát, továbbá olyan megoldást tesz lehetõvé, amely
szerint nem az egész tanácsot kell újraválasztani, hanem a választást csak
azokra a helyekre kell lefolytatni, amelyeknél a jelölt nem érte el legalább
az érvényes szavazatok harminc százalékát. Az új választást azonban nem
kilencven, hanem harminc napon belül kell megtartani és e választást megelõzõ
tizenöt napig új jelöltek is állíthatók.
Annak érdekében, hogy az üzemi tanács müködését folyamatosan lássa el, a
Javaslat bevezeti az üzemi tanács póttagja intézményét. Az üzemi tanács
póttagjának kell tekinteni azt, aki az érvényesen leadott szavazatok legalább
húsz százalékát megszerezte.
A 11. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozás tartalmával alapvetõen egyezõen,
azonban több tekintetben pontosítva határozza meg az üzemi tanácsi választás
érvényességét. Az üzemi tanács müködésének folyamatosságával összefüggõ
módosítás, hogy a megismételt választás esetében az üzemi tanács megválasztása
két évre szól.
A 12-13. §-hoz
A Javaslat a választási jegyzõkönyvnek garanciális jelentõséget
tulajdonít, ezért a hatályos szabályozáshoz képest részletesebben szabályozza
annak tartalmát, valamint elõírja a jegyzõkönyv megõrzésének kötelességét és
annak idõtartamát. Alapvetõ érdek füzõdik a jelöléssel, a választás
lebonyolításával és eredményével kapcsolatos viták pontosabb törvényi
rendezéséhez, különös tekintettel az eljárás gyors befejezésére. Mindennek
nem mond ellent, hogy a vitában eljáró szerveknek kellõ idõ álljon
rendelkezésre alapos döntésük meghozatalára. Ennek megfelelõen a Javaslat
szerint a jelöléssel, a választás lebonyolításával, annak eredményével
kapcsolatos munkaügyi vitában a bíróság tizenöt napon belül nem peres
eljárásban határoz.
A 14-16. §-hoz
Az üzemi tanács megszünésének szabályozásánál a Javaslat tekintettel van
a munkáltató személyében bekövetkezett olyan változásokra, amelyek az adott
munkaszervezet addigi struktúrájának módosulásával járnak. Ennek megfelelõen
megszünik az üzemi tanács, ha több munkáltató vagy telephely egyesülése
(összevonása) következtében a munkáltatónál több üzemi tanács müködne, továbbá
a munkáltató vagy telephely szétválása esetén.
Az üzemi tanács müködésének folyamatossága, illetve a munkavállalói jogok
eredményesebb gyakorlása érdekében a Javaslat részletesen meghatározza az
üzemi tanács megszünését követõ választási eljárási rendet.
A 17-20. §-hoz
Az üzemi tanács eredményes müködése érdekében elengedhetetlen az üzemi
tanács tisztségviselõit megilletõ kedvezmények és munkajogi védelem pontos
szabályozása. A kedvezmények tekintetében - elõsegítendõ a munkáltató és az
üzemi tanács hatékonyabb együttmüködését - a Javaslat lehetõséget biztosít
üzemi megállapodás megkötésére, amelyben a felek a helyi sajátosságokra való
tekintettel a törvénytõl eltérõen is meghatározhatják a munkaidõ-kedvezmény
felhasználását, valamint megállapodhatnak kapcsolatrendszerüket érintõ egyéb
kérdésekben is.
A Javaslat - a szakszervezetekre vonatkozó hasonló tartalmú
szabályozással összhangban - határozza meg az üzemi tanács tisztviselõinek, az
üzemi megbízott munkajogi védelmére, valamint az üzemi tanács jogai
gyakorlásával összefüggõ viták elintézésére vonatkozó rendelkezéseket.
A 21. §-hoz
A törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatai alapján - a nagyobb
jogbiztonság érdekében - indokolt a munkaszerzõdés írásbafoglalásával
összefüggõ szabályt oly módon megváltoztatni, hogy már a két napot meghaladó
idõtartamú munkaviszony létesítése esetén is írásba kelljen foglalni a
munkaszerzõdést.
A 22. §-hoz
Az Mt. hatályos szabályai alapvetõen szociális megfontolásból bizonyos
munkában nem töltött idõtartamok (sorkatonai vagy polgári szolgálat, gyermek
ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság) elteltét
követõen a munkáltató kötelességévé tesz, hogy az érintettek személyi
alapbérét a munkahelyre történõ visszatérésükkor a munkáltatónál megvalósult
bérfejlesztés mértékének megfelelõen emelje. Ezt a szabályt indokolt
kiterjeszteni a közeli hozzátartozó ápolására, gondozására biztosított fizetés
nélküli szabadságról visszatérõ munkavállaló esetére is.
A 23-27. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a munkáltató jogutód nélküli megszünése
esetén a munkavállalót végkielégítés illeti meg. Abban az esetben, ha e
megszünési módot megelõzõen a munkáltató rendes felmondással szünteti meg a
munkavállaló munkaviszonyát, a végkielégítésen kívül megilleti a felmondási
idõre járó átlagkereset is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen azok a
munkavállalók, akik a munkáltató érdekében, annak megszünéséig munkát
végeznek, számos esetben méltánytalan helyzetbe kerülnek, hiszen õk nem
jogosultak a végkielégítésen kívüli egyéb járandóságra. A Javaslat szerint
ezért a munkáltató jogutód nélküli megszünése esetében az érintett
munkavállalókat a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott
munkavégzés alóli mentesítési idõre járó átlagkeresetük is megilleti.
Az Mt. a határozott idejü munkajogviszony egyoldalú megszüntetését csak
meghatározott esetekben teszi lehetõvé. A hatályos szabályozás értelmében, ha
a munkáltató a munkavállaló jogviszonyát a határozott idõ letelte elõtt
kívánja megszüntetni, a határozott idõbõl még hátralévõ idõre jutó
átlagkeresetét a munkavállaló részére köteles elõre megfizetni. Tekintettel
arra, hogy a tapasztalatok szerint e rendelkezés alkalmazása több esetben
ellentétes volt a jogalkotó eredeti szándékával - nevezetesen a munkavállaló
ílymódon történõ kártalanításával - a Javaslat szerint a munkavállalót a
hátralévõ idõre, de legfeljebb egy évre jutó átlagkeresete illeti meg.
Összhangban a rendes felmondással - a gyakorlatban elõforduló értelmezési
nehézségek elkerülése érdekében - törvényben szükséges rögzíteni, hogy a
rendkívüli felmondás indokolásának is világosnak, valósnak és okszerünek kell
lennie. Ezen túlmenõen a rendkívüli felmondás megtételére nyitvaálló ún.
szubjektív jogvesztõ határidõt reálisabb joggyakorlás lehetõsége miatt a
Javaslat három napról három munkanapra emeli. A munkavállaló munkanélküli
ellátásra való jogosultságának biztosítása, a munkáltató rendkívüli
felmondásával kapcsolatos - sok esetben hosszú ideig tartó - jogbizonytalanság
kiküszöbölése érdekében a Javaslat a rendkívüli felmondás elleni munkavállalói
jogorvoslathoz kapcsolódó halasztó hatályt megszünteti (ld. 45-46. §).
A 28. §-hoz
A más helységben történõ munkavégzés elrendelése a munkavállalóra többlet
terheket ró. Egészségügyi és szociális szempontok figyelembevételével a
Javaslat a hatályos szabályozástól eltérõen rögzíti, hogy nem kötelezhetõ
beleegyezése nélkül ilyen munkavégzésre a nõ, terhessége megállapításának
kezdetétõl gyermeke hároméves koráig.
A 29. §-hoz
A Javaslat a kirendelésre vonatkozó szabályokat azzal egészíti ki, hogy
eltérõ megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és
kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a
munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát azonban csak
a munkavállalót kirendelõ munkáltató gyakorolhatja.
A 30. §-hoz
Az Mt. szabályai alapján a munkavállaló mentesül a munkavégzési
kötelezettsége alól a kötelezõ orvosi vizsgálat idõtartamára. Ez a szabály
egészül ki a terhességgel összefüggõ orvosi vizsgálat idõtartamával. Különösen
fontos érdek füzõdik a véradáshoz, és ennek megfelelõen a Javaslat lehetõvé
teszi, hogy a munkavállaló a véradás miatt távoltöltött teljes idõtartamra,
illetve a munkahelyén kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára
mentesüljön a munkavégzési kötelezettség alól.
A 31. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt a belföldi és a nemzetközi
menetrendszerü távolsági közúti személyszállítás forgalmi utazó munkaköreiben
foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenõidejét az általános
törvényi szabályozástól eltérõen rögzíteni. Ennek legmegfelelõbb módja, ha a
felek az érintett foglalkoztatottak munka-, és pihenõidejét megállapodás
alapján rendezik. Ezért a Javaslat lehetõséget biztosít arra, hogy a jelzett
munkakörökben alkalmazott munkavállalók munka-, illetve pihenõidejére
vonatkozó szabályokat e törvénytõl eltérõen kollektív szerzõdés állapítsa meg.
A 32-34. §-hoz
A munkaidõ-keretre és a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó hatályos
rendelkezések betartása a gazdálkodó szervezetek többségénél számos problémát
okoz. A munkaidõvel való rugalmasabb gazdálkodást megnehezíti, hogy az Mt.
118. § (3) bekezdése alapján a napi munkaidõnek nyolc hét átlagában a teljes
munkaidõnek meg kell felelnie. Ezzel részben összefüggésben a túlmunka
idõtartamára vonatkozó törvényi korlátozás - amely önmagában feltétlenül
szükséges - szintén megnehezíti a munkáltatók munkaidõvel való gazdálkodását.
A Javaslat a munkaidõ-keret felhasználásának megváltoztatása és a
rendkívüli munkavégzés tartamának megnövelése során a törvényi mértéket nem
érinti, azonban lehetõvé teszi, hogy kollektív szerzõdésben a napi munkaidõ öt
hónap átlagában feleljen meg a teljes munkaidõnek. A munkaidõ hatékonyabb
felhasználásával áll összefüggésben az a szabály is, amelynek értelmében a
Javaslat a napi túlmunka lehetséges mértékét négy egymást követõ napon nyolc
órára emeli.
A 36. §-hoz
A munkavállalólat megilletõ tárgyévre járó szabadság kiadása a hatályos
szabályozás alapján számos problémát okoz, sok esetben a szabadságok nem
kerülnek teljes mértékben kiadásra. A szabadság kiadásának elmaradása sokszor
a munkáltató gazdálkodási problémáira vezethetõ vissza és az eddigi
tapasztalatok szerint indokolt olyan törvényi szabályozás megalkotása, amely
kivételesen fontos gazdasági érdek esetén biztosítja a munkáltatónak azt a
jogot, hogy a szabadságot a tárgyhót követõ január 31-ig adja ki. Ezen
túlmenõen a szabadság kiadását akadályozhatja a munkavállaló betegsége, vagy
személyét érintõ más elháríthatatlan körülmény. Erre tekintettel a Javaslat
lehetõvé teszi, hogy ilyen esetben a betegség vagy az akadályoztatás
megszünésétõl számított harminc napon belül adja ki a munkáltató a
szabadságot, ha egyébként a tárgyév már letelt.
A 37. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint nem kell keresõképtelenséget igazolni
évente egy alkalommal legfeljebb három munkanapig terjedõ betegszabadság
esetén. Ez a jogintézmény a gyakorlati alkalmazás során kudarcot vallott,
mivel a jogosultak jelentõs része a három munkanapot rendes szabadságuk
meghosszabbításaként kezelte. Ezért a Javaslat szerint a keresõképtelenséget
minden esetben igazolni kell.
A 38-40. §-hoz
Az átlagkereset-számítás hatályos szabályai nem felelnek meg a munka
díjazására vonatkozó jogalkotói célnak, mivel a munkavállaló adott esetben
magasabb díjazást kap a munkavégzés alóli mentesítés idõtartamára, mint a
ténylegesen munkában töltött idõre. A Javaslat ezért módosítja az átlagkereset
számításának módszerét, valamint bevezeti az ún. távolléti díj fogalmát.
Az átlagkereset-számítás szabályozása körében a felmerült gyakorlati
problémák kezelésére a módosítás egyértelmüvé teszi az átlagszámítás alapjául
szolgáló (ún. irányadó) idõszak fogalmát, rögzíti az irányadó idõszakon
túlmutató kifizetések számbavételét, ésszerüsíti a négy negyedévnél rövidebb
munkaviszonnyal rendelkezõk esetében követendõ eljárást és általános szabályt
alkot a havi átlagkereset számítására.
A távolléti díj szerint a munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján a
munkavégzés alóli mentesítés idõtartamára megközelítõleg olyan mértékü
díjazásban részesül a munkavállaló, mintha ténylegesen dolgozna. A távolléti
díj összetevõi a munkavállaló távollétének idõszakában érvényes személyi
alapbére, rendszeres bérpótlékai, valamint a túlmunka miatti ún. kiegészítõ
pótlék együttes összegének a távollét idejére számított idõarányos átlaga. A
javasolt szabályozásnak megfelelõen, a hatályos Mt. 151. § (2)
bekezdésének bevezetõ mondatában az "átlagkereset" szó helyébe a "távolléti
díj" kifejezés kerül.
A 41-42. §-hoz
A határozott idõre létesített munkaviszonynak a határozott idõ lejárta
elõtti megszüntetése a munkáltató fizetésképtelensége esetén, a vezetõ állású
munkavállalók tekintetében az eddigi tapasztalatok alapján nem egy esetben
okozott financiális problémákat, amelyek indokolatlan feszültségek forrásává
váltak. Erre tekintettel a Javaslat a vezetõ állású munkavállalót megilletõ
járandóságok kifizetését olyképpen osztja meg, hogy a határozott idõre
alkalmazott vezetõt munkaviszonyának az Mt. 88. § (2) bekezdés szerint történõ
megszüntetése esetén a határozott idõbõl még hátralévõ idõre, de legfeljebb
hat hónapra jutó átlagkeresete illeti meg. Az ezt meghaladó hátralévõ idõre
járó rész kifizetése a felszámolási eljárás megszünésekor vagy a felszámolási
zárómérleg, illetve záró egyszerüsített mérleg jóváhagyása után válik
esedékessé.
A 43-44. §-hoz
A bíróság elõtt folyó perek elbírálásának felgyorsítása mellett fontos
szempont, hogy a jogi szabályozás törekedjen a jogvitáknak még a bírósági szak
elõtti megoldására. Ennek egyik eszköze a bírósági eljárást megelõzõ
egyeztetés, amelynek hatékonyságához járul hozzá az a szabály, amely szerint
az egyeztetésen a munkáltatót nem képviselheti az, aki a sérelmes döntést
hozta, kivéve, ha a munkáltató vezetõje.
A jogviták elbírálásának elhúzódását kívánja meggátolni a Javaslatnak az
a rendelkezése is, amelynek értelmében kollektív szerzõdésben, illetve a felek
megállapodásában munkaügyi jogvita esetére békéltetõ személyét köthetik ki,
aki a vitában állók közötti egyezség létrehozását kísérli meg.
A 47-48.§-hoz
A Javaslatnak a munkaidõ-keretre, illetve a rendkívüli munkavégzésre
vonatkozó szabályai a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó
munkáltatókra, illetve munkavállalókra nem terjed ki.