- 1 -
ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr.Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnöke
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
"A katonai felsõoktatás fejlesztésének késlekedése" címmel interpellációt
kívánok benyújtani az ágazatért felelõs Keleti György honvédelmi miniszterhez.
Tisztelt Miniszter Úr!
A napokban a világsajtóban, legfõképpen a The Washington Post címû újságban
elmarasztaló cikkek jelentek meg a felsõ katonai vezetõink gondolkodásmódját,
vezetési stílusát és hadseregünk potenciális képességeit érintõen.
Kifogásolták, hogy nehezen megy a szemléletváltás, sok vonatkozásban a régi
örökölt (pártállami) módszerek élnek tovább a Magyar Honvédség csapatainak és
intézményeinek vezetésében.
Megítélésem szerint ezek a pejoratív vélemények az utóbbi idõben azért
erõsödtek fel, mert nehezen halad a jogállamiságnak megfelelõ normák, vezetési
módszerek bevezetése a Magyar Honvédség mûködési területein.
Kirívó példa erre az 1993. június 13-án elfogadott LXXX-as (felsõoktatási)
törvény hatályba léptetésével kapcsolatos késlekedés a katonai felsõoktatási
intézetek irányításában, vezetésében és mûködtetésében.
Több mint másfél évvel a felsõoktatási törvény elfogadása után az e törvény
hatálya alá tartozó katonai felsõoktatási intézetek felett a katonai
szolgálati és szakmai elöljárói jogkört a Magyar Honvédség vezetése
változatlanul ugyanúgy gyakorolja, mintha az 1993. évi LXXX-as törvény nem
létezne. (Például új szervezeti egységet létesítettek, holott az ezt
szabályozó miniszteri rendeletet nem adták ki.)
Mint ismeretes a felsõoktatási törvény szerint 1998. június 30-ig akkreditálni
kell minden egyetemet. Az intézményeknek - a törvény által biztosított
automómia kereteiben - egy sor követelmény teljesítésére kell felkészülni. A
katonai egyetem jogfolytonosságának megõrzése forog veszélyben a felsõoktatási
törvény normáinak és követelményeinek bevezetési késlekedésével. A tisztképzés
kirekesztése az egységes magyar felsõoktatási rendszerbõl jelentõs
presztízsveszteséget jelentene a tiszti állomány számára, amely végsõ soron
fontos honvédelmi érdekek sérüléséhez is vezetne.
Tudomásom van arról, hogy a Honvédelmi Minisztérium az elmúlt években számos
kísérletet tett a katonai felsõoktatás fejlesztésére. Az ezzel kapcsolatos
törvényjavaslatok és rendelettervezetek szövegezései több változatban
elkészültek. Elõterjesztésük, kiadásuk rendre elmaradtak. A szabályozásokban
fennmaradó diszharmóniák miatt a katonai felsõoktatás intézményi hatáskörben
képtelen az elvárt megújulási folyamatot valamennyi területen az akkreditáció
idõpontjáig befejezni, ugyanis oktatási és szervezeti struktúra módosításra
van szükség. Ezt pedig csakis speciális intézményi autonómia biztosításával
lehet megalapozottan elõkészíteni és megvalósítani.
Szeretném, ha a miniszter úr megvilágítaná, hogy melyek azok a tényezõk,
amelyek miatt egyenlõre nem kíván élni e tárgyban törvényi felhatalmazásával.
A Honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény 12.§ (1) bekezdése egyértelmûen
meghatározza: "A honvédelmi miniszter felelõs a honvédség törvényes
mûködéséért, gondoskodik a jogszabálysértések megszüntetésérõl." Ugyancsak e
törvény 11.§ (1) h) alpontja szerint a honvédelmi miniszter a honvédség
mûködésének irányítása keretében "gyakorolja a katonai tanintézetekkel
kapcsolatban a jogszabályban meghatározott jogkörét."
Tisztelettel kérdezem, mi akadályozza a miniszter urat abban, hogy az 1993.
évi LXXX-as (felsõoktatási) törvény 115.§ (1) bekezdésben elõírt közvetlen
felügyeletet gyakorolja a katonai felsõoktatási intézmények felett?
Mi akadályozza a 115.§ (1) bekezdés a), b) pontjaiban érintett, az intézményi
vezetõk kinevezésének és jogállásának, valamint a hallgatók jogállásának
törvényi szabályozását célzó törvényjavaslatok benyújtását?
A fentiekhez hasonlóan miért nem születtek meg az ugyanezen § (2) bekezdés a),
b), c) pontjaiban rögzített miniszteri rendeletek sem?
A napokban hallottuk a miniszterelnök úrtól azt a kijelentést, miszerint
mindent alárendelünk az európai integráció és a NATO-hoz való csatlakozás
céljainak. Vonatkozik-e ez a Magyar Honvédségre is, vagy csupán szólam az
egész, és ismét megállapíthatjuk a szavak és tettek egységének hiányát?
Tisztelettel kérem a miniszter urat ismertesse, milyen döntésekre számíthatunk
a katonai felsõoktatás ügyében. Amennyiben a felsõoktatási törvény szelleme
szerint kívánnak eljárni, mikorra várható az említett törvényjavaslatok és
miniszteri rendeletek végleges megalkotása. Van-e remény a katonai egyetem
jogfolytonosságának fenntartására?
Budapest, 1995. március 8.
Dr. Gyuricza Béla
FIDESZ