- 1 -
Magyar Köztársaság
Kormánya
B E S Z Á M O L Ó
AZ ORSZÁGGYÛLÉSNEK
AZ ÁLLAMI VAGYONKEZELÕ
RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
1993. évi tevékenységérõl
Elõadó: Dr. Suchman
Tamás
privatiz
ációért felelõs
tárca nélküli miniszter
Budapest, 1995. március
10.
- 2 -
TARTALOMJEGYZÉK
I. Az ÁV Rt. bemutatása
II. Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok mûködését meghatározó gazdasági
feltételek
III. A Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtása
- A VPI célrendszere
- A VPI megjelenése az ÁV Rt. szervezetében és mûködésében
IV. Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége
IV.1. Az ÁV Rt-hez tartozó cégek összesített eredménypozíciója 1993-ban
IV.2. Az ÁV Rt. portfóliójának helyzete
IV.2.1. Ipari infrastruktúra
IV.2.2. Ipar
IV.2.3. Mezõgazdaság, Erdõgazdaság
IV.2.4. Humán infrastruktúra
IV.2.5. Pénzintézetek
V. Az ÁV Rt. privatizációs tevékenysége
V.1. Privatizáció, állami vagyon átadása, értékesítés 1993-ban az ÁV Rt.
portfóliójából
V.2. Részvényértékesítés kárpótlási jegy ellenében
V.3. Társadalombiztosítási vagyonátadás
VI. Foglalkoztatás
VII. Az 1993. évi mûködés eredménye, a költségvetési kötelezettség, valamint a
pénzügyi helyzet
VII.1. Bevételek
VII.2. Kiadások
VII.3. Lényeges kötelmek, kockázatok
VIII. Az ÁV Rt. szervezete és információs rendszere
VIII.1. Szervezeti felépítés
VIII.2. Az információs rendszer
- A belsõ információs rendszer
VIII.3. Sajtó, marketing és PR tevékenység
IX. Az ÁV Rt. külsõ kapcsolattartása
IX.1. Állami Számvevõszék, Országgyûlés
IX.2. Kormányzati és államigazgatási szervek
1
I. AZ ÁV RT. BEMUTATASA
A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérõl és
hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény azzal a céllal hozta létre az
Állami Vagyonkezelõ Rt.-t, hogy az állam vállalkozói vagyonának stratégiai,
illetve nemzetgazdasági érdekû részeivel megfelelõen gazdálkodjon. A
gazdálkodás során az állam tartós tulajdonosi szerepének vállalkozásszerûen,
üzleti alapon, az adott piaci viszonyokhoz alkalmazkodva kell megnyilvánulnia
úgy, hogy az ÁV Rt. a fenti elvek figyelembevételével valósítsa meg a Kormány
vonatkozó gazdaságstratégiai célkitûzéseit.
Az Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság zártkörû alapítású, egyszemélyes
állami tulajdonú Rt, amelyet az 1992. évi LIII. törvény alapján a Magyar
Köztársaság Kormánya alapított.
Az ÁV Rt. megalakulásának idõpontja; 1992. október 29, a cégbejegyzésé pedig
1993. február 10. Az ÁV Rt. mûködését az Alapító Okirat aláírását követõ
napon megkezdte, így üzleti szempontból 1992. év tört évnek minõsül, míg az
elsõ teljes üzleti év: 1993.
Tevékenységének kereteit alapvetõen a gazdasági vállalkozásokra vonatkozó
általános érvényû törvények, mint az 1988. évi VI. tv. a gazdasági
társaságokról, a számvitelrõl szóló, módosított 1991. évi XVIII. törvény, az
általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény, a koncesszióról
szóló 1991. évi XVI. törvény, az 1993-ra vonatkozó Vagyonpolitikai Irányelvek
és a kárpótlási törvény szabályozza. Ezek a törvények idõben korábban
keletkeztek, mint az ÁV Rt.-t létrehozó, annak speciális, az általánostól
eltérõ tevékenységének eszközrendszerét - az alapítói követelményeket
tartalmazó - meghatározó törvények, rendeletek.
Az ÁV Rt. Alapító Okirat szerinti alaptevékenysége:
- a vagyonkezelõ társaságok (holdingok) irányítása;
- és egyéb vagyonkezelési tevékenység, valamint az ehhez kapcsolódó tervezési,
szervezési, hatékonysági, illetve ellenõrzési jellegû szolgáltató
tevékenységek;
- a privatizálandó állami vagyonhányad értékesítésének elõkészítése és
eladása.
Az alaptevékenység folytatásának kereteit közelebbrõl a tartósan állami
tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérõl és hasznosításáról szóló
1992. évi LIII. törvény; az idõlegesen állami tulajdonban lévõ vagyon
értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló 1992. évi LIV. törvény,
az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggõ jogszabályok
módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény és a Magyar Köztársaság 1993. évi
pótköltségvetésérõl szóló 1993. évi LXXII. törvény, valamint a részben vagy
teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekrõl szóló
többször módosított 126/1992. (VIII. 28). Kormányrendelet határozza meg.
A rendelet alapján 163 gazdálkodó szervezet került az ÁV Rt-hez.
Vagyonkezelési, privatizációs és szakmapolitikai szempontok hatására a
portfólió nagysága és összetétele változott, újabb cégek kerültek be, illetve
kerültek át az egyes szaktárcákhoz. Igy 1993. december 31-én 176 társaság
felett gyakorolt tulajdonosi kontrollt az Rt.
Az Országgyûlés az 1992. évi LIII. törvény elfogadásával az ÁV Rt. jogállását
az alábbiak szerint határozta meg:
(1) Az ún. privatizációs törvények megalkotásával az Országgyûlés intézményi
szinten is különválasztotta az állam gazdaságirányítási funkcióit,
nevezetesen, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlását a tulajdonosi szervezetekhez
- az ÁVÜ-höz és az ÁV Rt.-hez - telepítette, míg az állam közhatalmi
szabályozó, gazdasági szakma-, illetve ágazatpolitikai jogkörök maradtak az
egyes tárcáknál, így a tárgyban érintett vagyoni kört illetõen egyértelmûen
rögzítésre kerültek a feladat- és hatáskörök, valamint az ehhez párosuló
felelõsség. A közhatalmi szabályozó, valamint a tulajdonosi funkciók egy
kézben történõ összpontosítása egy mûködõ piacgazdaságban fennakadást okozna,
hiszen az állam ez esetben automatikusan elõnyben részesítené a szabályozók
meghatározásakor az állami tulajdonú cégeket a nem államival szemben. Az állam
ezen gazdaságirányítási funkcióinak centralizálásával tehát a
versenyegyenlõség jelentõs csorbát szenvedne.
(2) Az ÁV Rt. legfõbb döntéshozó szerve a 11 tagú Igazgatóság, amelynek
tagjait a Miniszterelnök nevezi ki és elnökét kinevezése elõtt meghallgatja az
Országgyûlés Gazdasági Bizottsága, majd a kinevezéshez megerõsítõ
hozzájárulását adja. Az Igazgatóság tagjai a társaság mûködésével
kapcsolatban hozott döntéseikért személyükben teljes vagyoni felelõsséggel
tartoznak, ezért kiemelkedõ jelentõségû a törvény azon két rendelkezése, hogy
a részvényesi jogokat gyakorló miniszter az Igazgatóság jogkörét nem vonhatja
el, sõt azt az õt illetõ jogkörök gyakorlása során sem korlátozhatja. [LIII.
tv. 6.§ (2) bek., illetve 3.§ (3) bek. összhangban a Gt. 285.§ (1) bek.-vel.].
(3) Úgyszintén garanciális jelentõségû az a törvényi rendelkezés, mely
szerint az ÁV Rt.- re nézve a Kormány egyedi konkrét határozatban az LIII.
törvényben foglaltakon túlmenõen kötelezettséget nem állapíthat meg,
jogszabályt kell alkotnia, vagy törvényjavaslatot kell benyújtania az
Országgyûléshez. Természetesen az ÁV Rt.-t kötik a Gt. szerinti tulajdonosi
joggyakorlása során a Kormány gazdaságpolitikai döntései, amelyeket közvetít
határozataival.
(4) Az ÁV Rt.-t, mint részvénytársaságot a Gt. 285.§ (1) bekezdése alapján az
Igazgatóság képviseli. Ez is garanciális jelentõségû szabály. A Kormány,
mint alapító döntött az Alapító Okirat elfogadásakor, hogy "Az Igazgatóság
mint testület a Társaságot jogosult általában és minden ügyben, mindenkivel
szemben képviselni. A részvényesi jogok gyakorlója jogosult a Társaságot
képviselni a kormányzati szervek elõtt, valamint nemzetközi szervezetekben.
Ez a jog megilleti a Társaság Igazgatóságának elnökét is. A Társaság
Igazgatóságának az elnöke részt vehet a Kormány, mint alapító ülésén, melynek
során azokban a kérdésekben, melyekrõl a döntés joga az Igazgatóság hatáskörét
érinti kizárólagosan képviseli a Társaságot." Ez a rendelkezés kiemelkedõ
fontosságú az ÁV Rt. jogállását tekintve, mivel az Igazgatóság tagjai a
személyes anyagi felelõsségüket csak így tudják vállalni, továbbá a felelõs
tulajdonosi döntések is csak így hozhatók meg.
(5) Az ÁV Rt. mûködésének szempontjából rendkívül fontos tényezõ az ÁV Rt. és
a hozzátartozó vállalatok egymáshoz való viszonya. Tekintettel arra, hogy az
ÁV Rt. holding, elvárásait és tulajdonosi jogait társasági jogi eszközökkel
tudja érvényesíteni. Így mindenek elõtt:
(a) a társaságok vezetõ testületein (Igazgatóság, FB) keresztül felügyeli az
éves üzleti tervek teljesítését, pénzügyi helyzetüket, a rövid- és hosszú távú
stratégia kidolgozását, az információs és kommunikációs rendszerek mûködését;
(b) a közgyûléseken gyakorolja tulajdonosi jogait az elõzõ év beszámolójának
elfogadásakor, az osztalékpolitika meghatározásakor (a nyereség felosztásáról
történõ döntéshozatal során), valamint a következõ évi üzleti terv, illetve
egyedi vállalati stratégiákról szóló döntések meghozatalával;
(c) a 100 %-os ÁV Rt. tulajdonban lévõ cégeknél, közvetlen vállalatirányítási
jogok illetik meg;
(d) a privatizálható vagyonkört érintõen az ÁV Rt.-t is megilletik mindazok a
jogok, amelyek az ÁVÜ-t az idõleges vagyoni kör értékesítésével kapcsolatban
megilletik.
II. Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok mûködését meghatározó gazdasági
feltételek
Az 1993-as év a magyar gazdaságban - hasonlóan az ezt megelõzõ négy-öt év
mindegyikéhez - jelentõs változásokat eredményezett. A keleti piacok
összeomlásának elhúzódó hatásai és ennek a belföldi keresletre gyakorolt
kedvezõtlen következményei számos állami vállalat esetében akut értékesítési-
pénzügyi válsághoz vezettek. Az egykori KGST-piacra termelt, gyenge
versenyképességû magyar áruk nagy tömegben váltak eladhatatlanná. A kelet-
európai országok egymás közti kereskedelmét szelektálta és visszafogta a
szabad árak és a konvertibilis elszámolás alkalmazása is.A keleti piacok
összeomlása, valamint a reorientációs készség hiányosságai miatt a hazai piac
felértékelõdött, a hazai termelõk versenyhelyzetbe kerültek az
importliberalizáció következtében. Ezek a körülmények felfokozták az ipar és
piacvédelmi igényeket. Az ipar és a mezõgazdaság széles területein vált
létszükségletté a termelés - ezzel együtt az export szerkezetének módosítása,
a régóta emlegetett struktúraváltás. A vállalatok költségvetési támogatásainak
leépítése, valamint a széleskörû importliberalizáció által indukált éles
versenyhelyzet is a szerkezetváltás irányába hatott. A keleti piacokra
kifejlesztett kapacitások, illetve a részben korszerûtlen termelõeszközök
reorganizációjára azonban az állami gazdálkodó szervezetek saját erõbõl nem
tudnak forrásokat elõteremteni és az állami segítség - a jelentõs
erõfeszítések (pl. adóskonszolidáció) ellenére - nem volt eléggé hatékony.
Az ÁV Rt.-hez tartozó cégek körében is sok nehézséget okozott a korábbi
években felhalmozódott vállalati adósságállomány és kamatainak olyan mértéke,
amely a gazdasági növekedés körülményei között sem gazdálkodható ki.
A lakossági fogyasztás nagymértékben csökkent, ugyanakkor a megtakarítási
hajlandóság jelentõsen növekedett. A hazai kereslet visszafogottsága mellett a
magyar vállalatok és vállalkozások reakciója az volt, hogy a világpiac más,
relatíve bõvülõ térségein, részpiacain kerestek kitörési lehetõséget. A
növekvõ export mellett ugyanakkor az import is jelentõs mértékben emelkedett.
Az import szerkezete is átrendezõdött, a kelet-európai országok arányának
csökkenése mellett a fejlett országok részesedése nõtt.
Az elmúlt években jelentõsen felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek a
vállalkozási tevékenység új alapokra helyezését, a vállalkozások számának
növekedését, a tulajdonosváltással járó átalakulások kiszélesítését célozták.
A privatizációs folyamat felgyorsulásának eredményeként is az elmúlt években a
magánszektor dinamikus fejlõdésnek indult. Becslések szerint a jelenlegi
bruttó hazai termék több, mint 50 %-át a magánszektor állítja elõ. A
kisvállalkozások hazai jelenlétükön túl növekvõ szerepet töltenek be az
exportban is. A magántulajdonban levõ vállalkozások nemzetgazdaságban
betöltött szerepének növekedése kihívást jelent az ÁV Rt.-hez tartozó részben,
vagy egészben tartós állami tulajdonban maradó állami cégek egy része számára
is.
III. A Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtása
A Vagyonpolitikai Irányelvek célrendszere
A Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiája alapján a VPI célrendszere
a magyar gazdaság hatékony mûködésének megalapozását, továbbá a hazai
vállalkozók megerõsítését szolgálja, figyelembevéve a gazdaság
mûködõképességének fenntartását és a költségvetés forrásokkal történõ
ellátását is. A két fõ cél érdekében rögzíti az elérendõ stratégiai célokat és
ezeket lebontva az általános célt és a részcélokat. A tartósan állami
tulajdonban maradó vagyonnal kapcsolatban külön elõírja feladatként az
eredményes és hatékony mûködtetést és kezelést, valamint meghatározza az ehhez
kapcsolódó tulajdonosi jogok tartalmát. Eljárási rendet állapít meg a
privatizációs folyamatra és a munkavállalói tulajdonszerzésre. Elõírja a
költségvetésnek befizetendõ forrásokat, továbbá a nyilvánosságot és
ellenõrizhetõséget szolgáló információs rendszer kiépítésének kötelezettségét.
Az 1993. évi VPI nem írt elõ az ÁV Rt. számára ingyenes vagyonátadási
kötelezettséget.
A Vagyonpolitikai Irányelvek megjelenése az ÁV Rt. szervezetében és
mûködésében
Az ÁV Rt. tevékenysége röviden meghatározva az állam tulajdonosi jogainak
üzleti módszerekkel történõ gyakorlását kell, hogy jelentse. Ennek megfelelõen
tevékenységét az alapítói és tulajdonosi mivoltából fakadó feladatok
határozzák meg. Legfontosabb feladata a rábízott vagyon hatékony mûködtetése,
értékének megõrzése, illetve maximalizálása. Az érték megõrzéséhez, és
gyarapításához jogként kapta a vagyonkezelési tevékenységet, a racionális
vállalati szervezeti változtatás, vagyis az átstruktúrálás jogát, beleértve a
részekre bontást, az összevonást, az alapítást és a megszüntetést is, ez
utóbbiak esetében megszorításokkal.
A vagyoni körbe a kormányrendelet - a törvényben kapott felhatalmazás és a
törvényben meghatározott kritériumok szerint - olyan gazdálkodó szervezeteket
sorolt, melyekben az állam tulajdonosi jelenléte valószínûsíthetõen tartósan
fennmarad.
Az ÁV Rt. mûködése során az alábbi fõ funkciókat és feladatokat látja el:
(1) a hatáskörébe tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában képviseli az
állam tulajdonosi érdekeit,
(2) az elõzõ pontban foglaltak végrehajtása során mint az alapítói jogok
gyakorlója dönt állami vállalatok gazdasági társasággá történõ átalakulásáról,
(3) elvégzi a hozzátartozó gazdálkodó szervezetek tulajdonosi irányítását és
vagyonkezelését,
(4) az alaptõkéjén felüli vagyonból a kormányrendelet által meghatározott,
privatizálható vagyonrészt értékesítésre elõkészítí, majd azt értékesítí,
(5) a Kormány gazdaságpolitikai stratégiája alapján különféle vagyonátadási
feladatokat hajt végre, kárpótlási, társadalombiztosítási, stb. jogcímeken.
IV. Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége
Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenységét 1993. elsõ felében zömmel a vállalatok
társasággá történõ átalakítása jelentette. 1993. végéig mintegy 100 vállalat
átalakítása történt meg. Az átalakítás egyrészt a privatizáció elõkészítõ
lépése, másrészt sok tekintetben fontos tulajdonosi döntések hordozója. Az
átalakítást több cég esetében megelõzte az alaptevékenységhez nem szorosan
kapcsolódó, illetve nélkülözhetõ tevékenységek, eszközök leválasztása, majd
decentralizált módon történõ értékesítése. Az eladásokból származó bevételeket
az ÁV Rt. jellemzõen visszahagyta a vállalatoknál a VPI által is preferált
fejlesztések finanszírozása és adósságtörlesztés céljaira.
A vállalati decentralizációk jelentõsége, hogy a társaság optimális
üzemméretének elérésével növeli a gazdálkodás hatékonyságát és
eredményességét. Közismert tény, hogy a hazai befektetõkre jellemzõ a kisebb
vagyonrészek iránti kereslet, hiszen elegendõ források hiányában nem tudnak
egész társaságokat megvenni, a rendelkezésükre álló lehetõségek legtöbbször
annyit engednek meg számukra, hogy a már meglévõ vállalkozásaikat bõvítsék,
megszilárdítsák. A decentralizált értékesítés ilymódon hozzájárul a hazai
vállalkozások megerõsítéséhez.
A decentralizáció másik jelentõs hatása, hogy a piaci szereplõk számának
növelésével a piaci verseny erõsítésének az irányába hat. Ki kell emelni, hogy
az értékesítés ezen formája hozzájárul számos vagyonpolitikai cél
teljesüléséhez.
Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége, valamint a társasági gazdálkodás
feltételrendszerének kialakítása a negyedik negyedévben vált érdemivé. Ennek
során elkezdõdött a társaságok stratégiai-, reorganizációs tervének
kidolgoztatása, a vagyonkezelési feladatok társaságonkénti konkretizálása.
A hatékony vagyonkezelés feltételei 1993-ban alakultak ki, ebben az évben
tudtunk minden területen a tulajdonosi érdekek képviseletében megjelenni a
társaságok irányító testületeiben. Ez lehetõséget adott arra, hogy az
igazgatóságokon keresztül a vállalatok stratégiai céljainak kidolgozásában
közvetlen irányító szerepet vállalhassunk.
Az ÁV Rt. átvizsgálta - egyes esetekben módosította - a már társasági formában
mûködõ gazdálkodó szervezetek Alapszabályait, és az ÁV Rt. által átalakítottak
vonatkozásában olyan döntési kompetenciákat határozott meg, melyek az operatív
vezetés számára elegendõ mozgásteret engednek a napi üzletvitelhez, ugyanakkor
a tulajdonosi kontroll és koncepció érvényesítés lehetõségét megteremtik a
jövõre nézve meghatározó kérdésekben.
Az ÁV Rt. a tulajdonosi érdekek érvényesítését a társaságok vezetõi felé
irányuló konkrét követelmények, elvárások közvetítésén keresztül valósíthatja
meg. Az ÁV Rt. a hozzá tartozó társaságok vezetõitõl a "jó gazda" alaposságát,
lelkiismeretességét és egyúttal mértéktartást vár el.
A tulajdonosi döntések jelentõs csoportja a társaságok vezetõ testületeinek,
Igazgatóságainak és Felügyelõ Bizottságainak megválasztása. Az ÁV Rt.-nél a
szakmai szervezetek, közigazgatási szervek ajánlásai, humánszakértõ cégek
segítsége és pályázatok révén kialakult személyi adatbankból születik a
testületek tagjaira vonatkozó javaslat. A portfolió igazgatók
elõterjesztését, vagy a kiértékelt, döntésre elõkészített pályázati anyagokat
az ÁV Rt. Igazgatóságának humánpolitikai különbizottsága tárgyalja, majd a
szakmai tevékenység szerint illetékes miniszterrel történõ véleményeztetés
után az ÁV Rt. Igazgatósága dönt minden személyi kérdésben.
Az Igazgatóságok 5-11 tagúak, a Felügyelõ Bizottságok általában 3-7 tagúak. Az
Igazgatóságoknak szinte kivétel nélkül mindenkor tagja a társaság
vezérigazgatója, legtöbbször valamelyik, általában a pénzügyi helyettese is.
Az ÁV Rt. azonban súlyt helyez arra, hogy a társasági Igazgatóságoknak több
külsõ tagja legyen, mint belsõ.
A külsõk általában a szakma jeles képviselõi, vagy társasági jogban,
számvitelben jártas szakemberek, mindig különös tekintettel az
összeférhetetlenségi szabályok gondos betartására. Az ÁV Rt. Igazgatóságának
döntései alapján már több, mint ezer fõ végzi felelõs munkáját az új
testületekben. Az elnöki funkciót jellemzõen egy külsõ szaktekintély tölti be.
Az új Igazgatóságok kezdetben egy gazdasági évre kapták megbízásukat. A késõbb
kialakított gyakorlat szerint az igazgatósági tagok mandátuma jellemzõen két,
a felügyelõ bizottsági tagoké három évre szól. Mindenkor ügyel az ÁV Rt. arra,
hogy az FB és az Igazgatóság megbízása ne egyszerre járjon le, így
biztosított a vezetés és a felelõsség folyamatossága.
A legjelentõsebb társaságokban, az ÁV Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezetek
több, mint egyharmada esetében az Igazgatóságnak az ÁV Rt. jogi személyként
tagja. A jogi személyt az esetek többségében ÁV Rt. alkalmazott személyesíti
meg belsõ megbízás alapján, de van példa arra is, hogy ÁV Rt. Igazgatósági
tag, vagy ÁV Rt. által felkért és külön megbízásban meghatalmazott külsõ
személy látja el az ÁV Rt. jogi személy nevében az igazgatósági tagsági
teendõket.
Az 1992. és az 1993. üzleti évek analízisei alapján átfogó programok készültek
a vállalatok eladósodottsága, a rossz költséggazdálkodás, a korszerûtlen
termékszerkezet, a túl széles termékpaletta megszüntetésére, és a technológiai
szerkezetváltás felgyorsítására. A válságban levõ cégek mûködõképességének
fenntartása érdekében válságkezelési stratégia került kialakításra, melynek
legfontosabb eleme a reorganizációs programok kidolgozása és a
hitelkonszolidáció segítségével a pénzügyi helyzet javítása.
A társaságok mûködõképességének fenntartásához, reorganizációjához, továbbá
technológiai és pénzügyi megújításához szükséges pénzeszközök egyik forrása a
képzõdött nyereség. Az ÁV Rt. a stratégiai és üzleti tervek, valamint alapos
elemzések alapján mindezeket a szempontokat figyelembe vette, amikor a
társaságoktól elvonandó eredmény mértékérõl, az osztalékról döntött.
Figyelembe vette továbbá azt a tényt, hogy a közvetlenül privatizáció elõtt
álló cégek esetében az osztalékfizetés hatással bír az értékesítés sikerére és
a realizálható privatizációs bevételre. Ilymódon elõfordult, hogy a teljes
eredmény a társaságnál maradt (pl. Richter Rt.).
Az ÁV Rt. osztalékpolitikáját alapvetõen az 1993. évre vonatkozó
Vagyonpolitikai Irányelvek (VPI) határozta meg és befolyásolta azáltal, hogy
egyrészt elõírta azokat a tulajdonpolitikai elvárásokat és gazdaságpolitikai
célokat, amelyeket az ÁV Rt-nek figyelembe kellett vennie, másrészt
meghatározta a központi költségvetésnek befizetendõ összeget, ugyanakkor
szempontokat is elõírt az osztalékpolitika kialakítására.
IV.1. Az ÁV Rt.-hez tartozó cégek összesített eredménypozíciója 1993-ban
Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok 1993. évi összteljesítményét értékelve
megállapítható, hogy az 1992-es összesen 7.628 Md Ft veszteség 1993-ra 14.473
Md Ft nyereségre változott.
Az adózás elõtti eredmény pozíció javulása 22.100 Md Ft, melynek összetevõi:
- üzemi (üzleti) eredmény pozíció javulás 10.320 Md Ft [ 46 % ]
- pénzügyi eredmény pozíció javulás 1.001 Md Ft [ 5 %
]
- rendkívüli eredmény pozíció javulás 10.779 Md Ft [ 49 % ]
Az 1992-ben nyereséges vállalatok 1993-ra - 5024 Md Ft-tal romlottak, az 1992.
évben veszteséges vállalatok 27.124 Md Ft-tal javultak. Az összesített
eredmény javulását döntõen a veszteségek csökkenése okozta, a nyereség csak az
üzemi (üzleti) tevékenységnél nõtt minimálisan (3 %-kal) .
A fenti módszert alkalmazva az üzleti eredményre vonatkozóan megállapítható,
hogy a fentebb jelzett 10.320 Md Ft javulásból 9.001 Md Ft a veszteséges
vállalatok csökkenõ veszteségének köszönhetõ.
A pénzügyi mûveletek eredménye esetében a nyereséges vállalatok romlottak -
2.333 MdFt-tal, a veszteségesek csökkentették veszteségeiket 3.334 Md Ft-tal.
A rendkívüli eredmény 10.779 Md Ft-os javulása a veszteséges vállalatok 16.435
MdFt-os javulásából és a nyereséges vállalatok - 4002 Md Ft-os romlásából
tevõdik össze. A rendkívüli eredmény jelentõs javulását az 1993-ban néhány
vállalatnál megvalósított hitelkonszolidáció is magyarázza.
Az összeredmény pozíció alakulásában meghatározó volt néhány nagy cég
mutatóinak alakulása. A veszteséges cégek közül jelentõs javulást tudott
felmutatni a Borsodchem, az Ikarus Rt., a Richter Gedeon Rt. és a Dunaferr
Rt., míg a korábban is nyereséges MOL, Chinoin, Biogal és Hungaropharma cégek
eredményei tovább javultak. Eredmény romlás következett be a korábban
nyereséges MVM Rt.-nél, Tigáznál és a Szerencsejáték Rt.-nél. A romló
veszteségesek közé a nagyobb cégek közül a Tokaj Kereskedõház Rt., az Elmû
Rt., a FEFAG, a TÁKI és a MOVI tartozik.
Az eredményességet portfoliónként elemezve megállapítható, hogy az eredmény
döntõ része az energia, infrastruktúra és a márkavédelmi portfoliókban
jelentkezett. A veszteségek döntõ részének csökkenése az ipar portfolióban
történt. A csökkenõ nyereséget felmutatók aránya az infrastruktúra
portfolióban, a növekvõ nyereséget produkálók aránya pedig a márkavédelmi
portfolióban a legnagyobb.
Összességében értékelve az adatokat a veszteség jelentõs, valamint a nyereség
kisebb mértékû csökkenése azt valószínûsíti, hogy az ÁV Rt. vagyonkezelõi
tevékenysége, határozott, és pontosan közvetített tulajdonosi elvárásai révén
csökkenteni tudja a veszteségeket cégeinél, azonban a nyereség növeléséhez
olyan tõkeerõs magántulajdonosra, általában szakmai, stratégiai befektetõre
van szükség, aki a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodva végez
fejlesztéseket, beruházásokat, emel tõkét, tehát hatékonyabban tudja
hasznosítani a vagyont, mint az állami tulajdonos.
IV.2. Az ÁV Rt. portfoliójának helyzete
Az ÁV Rt. portfoliójába tartozó gazdálkodó szervezetek kezelésével és
privatizálásával kapcsolatos feladatokat az ágazat és a cég speciális
adottságai határozzák meg. A cégek egyenkénti privatizációs helyzetét a V.1.
fejezet tartalmazza.
IV.2.1. Ipari Infrastruktúra
Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége az ipari infrastruktúra és energetika
szektorában lényegében két területre koncentrálódik. Egyrészt középtávú
vállalati stratégiák kidolgozására, melynek része a költséggazdálkodás
javítása, termelési struktúra átalakítása, illetve ezekkel párhuzamosan és
összefüggésben a privatizáció elõkészítése, másrészt a vagyonkezelés központi
kérdéseként a válságban levõ - de a közgazdasági szempontok alapján célszerûen
megmenthetõ - társaságok mûködõképességének fenntartására.
Az energetika területén a magyar gazdaság két legnagyobb társasága a Magyar
Villamos Mûvek Rt. és a MOL Rt. Mindkét társaság nagy saját tõkével
rendelkezik és a költségvetés legnagyobb adófizetõi. Tõkearányos eredményük
alacsony, amelynek oka elsõsorban termékeik, illetve szolgáltatásaik részben
hatósági, illetve maximált ár-tarifa rendszere, és a két céget terhelõ
különleges adók.
Az MVM Rt. gazdálkodását és privatizációját elsõsorban a különleges
tulajdonosi struktúrája nehezítette. A részvénytársaság mindkét szintjén
ugyanis az MVM Rt. mellett közel 50 %-ig tulajdonos volt az ÁVÜ, viszont a
holdingban l00 %-ig tulajdonos ÁV Rt-nek semmi közvetlen befolyása nem volt
sem az erõmûvekre, sem az áramszolgáltatókra. A gazdálkodás
átláthatatlanságát a holdingnak nem megfelelõ jogi-, irányítási- és belsõ
szabályozási rendszer akadályozta. Az ÁVÜ mindezek ellenére kísérletet tett az
áramszolgáltató társaságok privatizálására, amely sikertelenül végzõdött. A
kísérletbõl egyrészt azt a tanulságot lehetett levonni, hogy megfelelõ jogi
keretek nélkül a privatizáció kudarcra van ítélve, másrészt lehetõvé kell
tenni, hogy az ÁVÜ tulajdonosi része az ÁV Rt. kezébe kerülhessen. A
tulajdonosi viszonyok rendezése után kapcsolódott be a Schröders privatizációs
tanácsadó cég a privatizációs elõkészítési folyamatba.
A MOL Rt. privatizálását fél éven keresztül akadályozta az IKM által
kezdeményezett és a társaság, valamint a PM által is ellenzett egyszintû, vagy
két, illetve több-szintû részvénytársaság kialakításának vitája. A döntéshez
tanulmány készült, amely azt az eredményt hozta, hogy a MOL Rt-nek egy nemzeti
integrált olaj- és gázipari részvénytársaságnak kell lennie.
A gazdálkodás javítása érdekében az év folyamán több sikertelen kísérlet
történt a Mineralimpex Rt. beolvasztására, amit az NGKM mindig meg tudott
akadályozni és ezáltal konzerválta a kialakult, és ezen keresztül a MOL Rt-nek
egyedül a földgázüzleten több, mint l0 MrdFt közvetlen veszteséget okozó
lánckereskedelmet, valamint rontotta a társaság orosz féllel szembeni piaci
pozícióit is.
l993-ban éledt fel egy igen erõs illegális fehéráru kereskedelem és import a
környezõ országok államilag dotált finomítóinak bekapcsolódásával, valamint a
külföldi bérfinomítás és a háztartási tüzelõolaj-dízelolaj konverzió. Ezek a
piactorzító hatások a több éve tartó magyarországi recesszió,és az alacsony
világpiaci árak miatti szûkülõ finomítói árrés /kihasználatlan finomítói
kapacitások/ mellett nagymértékben hozzájárultak a MOL Rt. piacának
beszûküléséhez.
A MOL Rt. Cash-flow csökkenésének az alábbi fõ okai vannak:
- Az l993. évi 40 %-os bányajáradék, amely a MOL Rt. bányászati termékeinek
túladóztatását jelenti, l2 MrdFt adózott eredmény csökkenést eredményezett.
- A földgáz IKM által meghatározott belföldi fogyasztói ára alacsonyabb,
mint a reális piaci ár, mert a Kormány az árban szociálpolitikai
megfontolásokat is érvényesít. Ezen anomáliák miatt az importált és a téli
felhasználásra tárolt földgáz értékesítésén mintegy 26 MrdFt veszteség
keletkezett.
- l993-ban a MOL Rt-vel átvállaltattuk a TVK Rt. l992. évi 2,5 MrdFt
lízingdíj tartozását, amely a forintleértékelések miatt még növekedett. Rendre
a társaságot terhelõ kompromisszumokat hoztunk a vegyipari benzin és gázolaj,
valamint a mûtrágyagyártáshoz szükséges földgáz árának megállapításával.
/Nitrogénmûvek Rt./
Az öt vidéki gázszolgáltató átalakítását is a bizonytalanság jellemezte. l99l.
július l-én váltak le az OKGT-rõl és kerültek az IKM irányítása alá. l992.
áprilisában az ÁVÜ jóváhagyta privatizálásukat és májusban tenderkibocsátásra
is sor került, amit a tisztázatlan ár- és jogviszonyok miatt vissza kellett
vonni. Ezt követõen kerültek az ÁVÜ, majd l992. októberében az ÁV Rt.
felügyelete alá. A vállalatokat az ÁV Rt. l993. január l-én zártkörû
alapítással alakította részvénytársasággá. A cégbíróság a TIGÁZ esetében csak
1993. július 1-jén hagyta jóvá az átalakulást.
Kezdetben a biztos jogi környezet hiányában az ÁV Rt. fõleg irányító
funkciókat gyakorolt, pl. az ellátatlan területeken a társaságok
határkörzeteinek kijelölésével. Ezt követõen a MOL Rt. és az öt
gázszolgáltató tulajdoni és mûködési módjának az ellenérdekekbõl fakadó vitáit
kellett rendezni. Eldöntöttük, hogy a kereszttulajdonlás nem kívánatos.
Együttmûködésüket hosszú távú és éves szerzõdéses alapokra helyeztük az
infrastruktúra szétválasztásával és a gázkereskedés szabályozásával.
Privatizálásuk elõkészítése érdekében elvégeztettük a cégek költségeinek és
cash-flowjának elemzését, valamint piaci értékük meghatározását. Sikertelen
privatizálásukból levonva a tanulságot, szorgalmaztuk a gáztörvény mielõbbi
megalkotását.
IV.2.2. Ipar
Az ipari portfolióba tartozó cégek szinte mindegyike különbözõ vagyonkezelõi
tevékenységet, és tulajdonosi teendõket igényel az ÁV Rt. részérõl.
1) Kohászat
A kohászati portfólióba 1993-ban a Dunaferr Rt. és a Hungalu Rt. tartozott.
Az 1993-as gazdálkodási évben a Dunaferr Rt. vállalatcsoportnak a belföldi
piacon drasztikus értékcsökkenéssel és nagymértékû keresletcsökkenéssel
kellett szembenéznie a felhasználói igények teljes átstruktúrálódása, valamint
a vevõkör súlyos likviditási helyzete mellett. Exportpiacait túlkínálat és
igen alacsony árak jellemezték, különösen a két legjelentõsebb európai piacán,
Németországban és Olaszországban. A romló piaci körülmények között
gazdálkodását az elõre nem tervezhetõ al-dunai embargó jelentõsen sújtotta. (A
Duna mint legfontosabb szállítási útvonal 60 napig hajózhatatlan volt) A
szigorított ENSZ intézkedések azonban egész évben éreztették negatív
hatásukat. Az alapanyag-ellátást és az export kiszállításokat más útvonalakra
kellett átszervezni. A szállítási többletköltségek, a kiesett árbevétel
jelentõs hitelfelvételre kényszerítette a vállalatcsoportot. Az embargó okozta
közvetlen negatív hatások a társaságcsoport eredményét 1,4 Mrd Ft-tal
rontották, de a teljes kár megközelítette a 2 Mrd Ft-ot. A gazdálkodási
körülményekre tekintettel az ÁV Rt. a mûködõképesség fenntartása érdekében
reorganizációs terv készítését írta elõ, amelynek elsõ üteme a szigorú
létszám- és pénzgazdálkodást, a szervezet racionalizálását tartalmazta.
Ugyanakkor az ÁV Rt. garanciát vállalt 500 MFt rövid lejáratú hitelfelvételhez
és 1 Mrd Ft értékû kötvénykibocsátáshoz .A Dunaferr Rt. a negatív hatásokat -
az embargó kivételével - így ki tudta védeni, a társaságcsoport vesztesége
csak 1,4 Mrd Ft lett. A reorganizáció második ütemében a vállalatcsoport
rövidlejáratú hitelei (3,3 Mrd Ft) bekerültek az adóskonszolidációba, de ezek
elengedésére 1993-ban még nem került sor.
A Hungalu Rt. és vállalatcsoportja 1993-ban az alumínium világpiacának
elhúzódó recessziója miatt súlyos veszteségeket szenvedett el annak ellenére,
hogy bauxitbányászati és timföldgyártási kapacitásait tovább csökkentette.
Minthogy a már több éve tartó veszteséges mûködtetés miatt a
kapacitáscsökkentések forrásai 1993-ban sem teremtõdtek meg, a társaságcsoport
instabil likviditási helyzete már a folyamatos mûködtetést veszélyeztette,
ezért állami és tulajdonosi beavatkozások váltak szükségessé. Az Országgyûlés
33/1993. (V. 28.) sz. határozatával elengedte a Hungalu Rt. 1078 MFt állami
alapjuttatás utáni járadékfizetési kötelezettségét. Az ÁV Rt. irányításával
elkészült a vállalatcsoport 1993-96 közötti idõszakot átfogó reorganizációs
terve, sõt 15 éves kitekintési program is készült a Hungalu Rt. jövõjével
kapcsolatban. Mindezen intézkedések ellenére az 1993-as év gazdálkodása mégis
jelentõs veszteséget vetített elõre, ezért a vállalatcsoport rövidlejáratú
hitelei (4,6 Mrd Ft) bekerültek az adóskonszolidációba. A hitelelengedésre
azonban már csak 1994-ben került sor. Már 1993 végén érzékelhetõvé vált, hogy
a kohászati timföld oroszországi értékesítési lehetõségei erõsen beszûkültek,
így a vállalatcsoportnak ezen a területen stratégiai szerkezet-átalakítást és
a timföldgyártás kapacitások koncentrálását kell majd megoldania.
2) Kutató-fejlesztõ intézmények
Az ipari kutató és fejlesztõ intézetek vagyonának minimálisan 25%+1 részaránya
tartós állami tulajdonban tartandó. Az állami vállalatok közös tulajdonában
lévõ kutatóintézetek privatizációjánál a minimális tulajdoni részarány
biztosítása érdekében intézkedni kell.
Az ÁV Rt. megalakulásával, illetve szervezetének felállásával, 1992. november
1-én megalakult a K+F portfolió igazgatósága is, 32 kutató-fejlesztõ, tervezõ
K+F intézmény vagyonának kezelése céljából. 1993-ban a legfontosabb
vagyonkezelési feladat a törvényi elõírások szerint az intézetek
átalakulásának elõkészítése és átalakítása volt.
A beszámoló idõpontjáig az intézetek átalakítása - három kivételével -
megtörtént. Két intézet végelszámolását kezdeményeztük, két intézet (MÁFKI,
NEVIKI) a Kormányrendelet megjelenésekor már felszámolás alatt állt, idõközben
egy további intézet (VASKUT) felszámolása kezdõdött meg. Ezek esetében a
minimális állami tulajdonrésznek megfelelõ arányt kivásárlással lehet
biztosítani. Két intézet társaságok tulajdonában van - a közvetlen állami
tulajdon nem biztosítható privatizációs helyzetükre tekintettel - ezért ezek
törlését kezdeményeztük a 126/1992. sz. Kormányrendeletbõl (Gyógyszerkutató,
Malomipari Kutató). Egy intézet esetében a közvetlen állami tulajdon nem érte
el a 25%+1 részarányt, ezt alaptõkeemeléssel biztosítottuk (Gyógynövénykutató
Intézet).
A K+F intézetek tevékenységét meghatározza az iparnak és az élelmiszeriparnak
a piaci helyzete, e két területen dolgozó termelõ vállalatoknak a
gazdálkodása, és ebbõl következõen e vállalatok kutatás-fejlesztési igényeinek
megjelenése.
A kibontakozást - a nagyipari vállalatok válsága mellett - nehezíti, hogy a
kis- és közepes vállalkozások körében egyelõre nem jelentkezik a
versenyhelyzet javítására irányuló K+F tevékenység igénye.
A K+F intézmények alkalmazkodókészsége (költséggazdálkodás, szerkezetváltás)
sem minden esetben megfelelõ. Helyzetüket rontják az innovációs politika olyan
megoldatlan kérdései, mint a magas adó-, és vámterhek, az adókedvezmények
hiánya, a banki kamatterhek és büntetõkamat magas volta.
Kormányhatározat alapján a tulajdonosi funkció ellátására az ÁV Rt. keretén
belül külön egységet képezõ vagyonkezelõ szervezetet kell létrehozni.
Az ÁV Rt. keretén belül külön K+F portfolió kezelõ igazgatóság mûködik a
vagyonkezelési vezérigazgató-helyettes irányításával. Ez a struktúra
megfelelõen biztosítja az elkülönített és egységes kezelést, figyelembevéve,
hogy a K+F intézetek átalakítását és privatizációjuk megkezdését jogi,
könyvszakértõi oldalról az ÁV Rt. egyéb szervezeti egységei is támogatni
tudják.
A Kormánydöntés szerint az intézetek átalakulása, illetve privatizálása során
keletkezõ bevételek az intézményhálózat modernizálására, az infrastruktúra
korszerûsítésére felhasználhatók.
A vagyonelemek megóvására és racionális mûködtetésére 1993. május hóban a
szakminisztériumokkal közösen a hálózatfejlesztés új rendszere került
kidolgozásra. Ennek az elve a (köz)alapítványok, köztestületek keretein belül
mûködõ vagyonkezelõ szervezetek által mûködtetett vagyonnak hozadékából a K+F
feladatokat végzõ minimálisan nulla szaldós (nonprofit) gazdálkodás
feltételeinek biztosítása.
Idõközben a Tudománypolitikai Bizottság (TPB) is felülvizsgálta a magyar
kutatás helyzetét és a vállalati gazdálkodási rendben mûködõ K+F intézmények
gazdálkodásának (mûködésének) rendszerére elfogadta az ÁV Rt. terveit.
3) Márkavédelem
A portfolió igazgatóság kezelésében lévõ gazdálkodó szervezetek tevékenységük
szerint igen szerteágazó képet mutatnak, ezért egységes vagyonkezelési
stratégia nem jellemzõ. A portfolióról megállapítható, hogy a cégek többsége
társasági formában mûködik. Ez alól kivétel a Technika Külkereskedelmi
Vállalat - jelenleg folyik az átalakítása -, valamint a Mátrabánya (Recsk). Az
utóbbi vállalat esetén egy jelentõs kutatási, elemzési munka segítheti elõ azt
a tulajdonosi döntést, hogy egyáltalán érdemes-e átalakítani, vagy a vállalat
megszüntetése mellett kell dönteni.
A társaságok döntõ többsége eredményes gazdálkodást folytatott. Mindössze két
társaság (vállalat) volt veszteséges: a Szerencsejáték Rt. és a Technika
Külkereskedelmi Vállalat. A Szerencsejáték Rt. vonatkozásában a társasági
különadó jelentett egyre nagyobb befizetési kötelezettséget.
A portfolióba tartozó társaságok (vállalatok) 1993. évi nettó árbevétele
26.060.724 eFt volt, az elért eredmény megközelíti a 3.500.000 eFt-ot. Ezt az
értéket csökkenti a két veszteséges vállalat közel 800.000 eFt-os vesztesége.
A Szegedi Paprika Rt. hitelállományát csökkentette eredményes
gazdálkodásával, de még veszteséges évet zárt 1993-ban.
A márkavédelem területén a kormányhatározatoknak megfelelõen folyik a
megállapított állami részarány beállítása. Az átalakítások gazdálkodásra
gyakorolt hatása pozitívnak értékelhetõ, az 1993. évi gazdálkodás nyereséges
volt a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., a Zsolnay Porcelángyár Rt., a
Kalocsakörnyéki Agráripari Rt., a PICK Szeged Szalámigyár és Húsüzem Rt., a
CD Hungary Rt., a - Pecunia Rt., az Állami Számítógépes Szolgálat Rt. és a
Mertcontroll Rt. esetében. Az eredményes mûködés mellett a további eredmények
elérése érdekében két társaságnak kellett reorganizációs tervet készíteni.
1994-ben a Tokaj Kereskedõház Rt. adósságkonszolidációban részesült, melynek
eredményeképpen gazdasági talpra állítása várható. A Budapesti Húsipari Rt.
esetében az 1,9 milliárdos adósságállomány kezelésének problémáját csak a
minél elõbbi privatizáció oldhatja meg.
Az eredményesen mûködõ társaságok esetében is konkrét vagyonkezelési lépéseket
kell tenni a minél jobb privatizáció, illetve ahol a privatizáció megtörtént,
ott az eredményes gazdálkodás érdekében.
A Zsolnay Porcelángyár Rt. folyamatban lévõ privatizációs pályázatának
lezárása után - a pályázat eredményének függvényében - döntést igényel a
társaság reorganizációja.
Az ÁSZSZ Rt. esetében döntést igényel az 50 % + 1 szavazat tulajdonrész
privatizációjának ütemezése. A tulajdonosváltás mellett a társaság mûködésében
esetleg várható zavarokat megfelelõ fejlesztési stratégiával meg kell elõzni.
A Herendi Porcelán. Rt. termékeinek nemzetközi piaci megítélését,
márkavédelmét biztosítani kell. A piaci pozíciókat meg kell õrizni, illetve a
lehetõségekhez képest javítani szükséges.
Pick Szeged Rt.-ben 5 %-os a tartós tulajdoni hányad. A privatizáció tõzsdei
bevezetés útján történt. A részvények tõzsdei bevezetése óta elért árfolyam-
emelkedés az egyik legfényesebb sikert jelenti a hazai privatizáció
történetében.
4) Feldolgozóipar
A portfólió meghatározó cégei a RÁBA Rt. és az IKARUS Rt. alapvetõen a kellõ
fizetõképes megrendelés hiányával küzdenek.
A RÁBA Rt. szerkezet-átalakítása elfogadott ütem szerint halad,
konszolidációja eredményes, elsõsorban amerikai piaca él. Belföldi piacát
alapvetõen meghatározza a tehergépkocsik és futómûvek (buszok) iránti csekély
igény. A buszok hagyományos piaca a FÁK, de itt fizetési gondok vannak. A
busz export a RÁBA felé belföldi igényt involválna. A hazai buszigény nem
jelentõs. Mindkét nagy cég tevékenységét egyszerre tudná fellendíteni a
keletre irányuló export fizetõképességének javulása.
Az IKARUS Rt. a RÁBA Rt.-nél is nagyobb piaci nehézségekkel küzd a busz mint
végtermék kizárólagossága miatt. Az IKARUS Rt. 63,9 %-os többségi
részvénypakettje az IKARUS Állami Vállalatnál, mint alapítónál van, így ÁV Rt.
csak közvetett tulajdonos. ÁV Rt. közvetlen tulajdonosi helyzetét mielõbb
biztosítani kell.
Az IKARUS Állami Vállalat megszüntetése a Csepel Autó Fa. céggel folyó peres
ügyek lezárásának függvénye.
Alapvetõen (export) elõfinanszírozási és szállítói fizetési nehézségek miatt
az értékesítés jelentõsen visszaesett, melyen egyrészt hosszútávú export
elõfinanszírozó hitellel, másrészt kormányzati segítséggel biztosított barter
üzlettel lehetne segíteni.
Mindkét cég közel azonos jegyzett tõkével (IKARUS Rt. 11,5 MrdFt; RÁBA Rt.
11,3 MrdFt) elsõ teljes üzleti évét 1992-ben élte. 1993. évben IKARUS Rt.
1.253.714 eFt; RÁBA Rt. 305.201 eFt mérleg szerinti eredményt ért el. IKARUS
Rt. eredményét az 1991 négy hónapi és 1992. évi elhatárolt veszteségei
részbeni fedezetére kellett fordítani, míg RÁBA Rt. eredménye - korábbi teher
nem lévén - 50 %-ban osztalékra, 50 %-ban eredménytartalék képzésére volt
fordítható. A cégeknek állammal szembeni lejárt tartozása nincs.
A Pestvidéki Gépgyár Fa. felszámolása kapcsán a tevékenységét teljesen átvett
Dunai Repülõgépgyár Rt.-beni tulajdonszerzéssel lehet majd ÁV Rt. e
tevékenységhez kapcsolódó részben tartós állami tulajdonosi kötelezettségének
érvényt szerezni.
5) Vegyipar, gyógyszeripar
A vegyipari portfolióba tartozó petrolkémiai vállalatok, a belföldi kereslet
csökkenése és a világpiaci recesszió hatására 1991 óta veszteségesen mûködnek.
Összességében nyereséges a gyógyszeripar, azonban a vállalatok helyzetében - a
keleti piactól való függés mértéke, a forgóeszköz és hosszúlejáratú
hitelállomány nagysága szerint - jelentõs eltérések mutatkoznak. A termékek
jellege - regisztráció és engedély kötelezettség - a gyors piacváltást
lehetetlenné teszi.
Hasonló problémákkal küzd az egyetlen nyereséges vegyipari vállalat a NIKE
Rt., növényvédõszer termékeit tekintve.
A vállalatok piacváltása - a fejlett országok piacain tapasztalható hosszabb
fizetési határidõk miatt - a hitelállomány jelentõs növelését indukálta. Az
ennek hatására megnyilvánuló pénzügyi veszteség a pozitív üzemi nyereséget
csökkentette. A nyereség csökkenése a beruházások, a technológia fejlesztés
és a K+F költségek drasztikus visszafogását eredményezte. Ezek hatására a jó
minõségi export pozícióban lévõ vállalatok versenyképessége a világpiacon
fokozatosan romlik. Privatizációs esélyeik csökkennek.
A portfólióba tartozó vállalatok helyzetének elemzését stratégiai
átvilágítások segítették.
A vállalati szervezet, termékszerkezet, gazdálkodási és pénzügyi helyzet
elemzését célzó átvilágítások a TVK Rt-nél a BC Rt.-nél, a Biogal Rt.-nél és a
Richter Gedeon Rt.-nél 1993 decemberében fejezõdtek be.
Az ipari válságkezelési programban résztvevõ vegyipari vállalatok (TVK Rt; BC
Rt; NIKE Rt;) reorganizációs programjának elõsegítése érdekében elemzéseket
készítettünk. A fenti vállalati kör a programhoz kapcsolódó kiemelt
adóskonszolidációba került bevonásra. A vállalatok pénzügyi helyzetének
elemzése alapján az ÁV Rt. a hitelek elengedése mellett döntött. A
veszteségforrások feltárása után reorganizációs-költségcsökkentõ programot
indítottunk, egyedi, a vállalati gazdálkodást segítõ intézkedéseket tettünk.
A BC Rt. esetében hitelgarancia vállalására került sor. A TVK Rt. alapanyag
ellátásának biztonsága érdekében hosszú távú megállapodást hoztunk létre a
Társaság és a MOL Rt. között. Az EBRD-vel közösen megkezdtük a TVK Rt.
pénzügyi reorganizációs programját. Megkezdõdött az EBRD project
finanszírozást célzó - privatizációt elõsegítõ - befektetésének elemzése.
A NIKE Rt. reorganizációs programját segítõ kötvénykibocsátásához az ÁV Rt.
garanciát vállalt - a piaci pozíciók és középtávú üzleti terv elemzését
követõen.
A gyógyszeripari vállalatok pénzügyi helyzetének rendezése érdekében
pénzügyi-, szakmai befektetõ bevonását sikerrel oldottuk meg a Chinoin Rt., a
Humán Rt., és az EGIS Rt. esetében. Elõkészítettük az Alkaloida Rt. és a
Richter Gedeon Rt. alaptõkeemeléssel egybekötött privatizációját, alapvetõen a
társaságok stabilitásának biztosítását célul tûzve. Az egyre javuló pénzügyi
helyzetben lévõ, tartósan nyereséges Biogal Rt. privatizációjára a
tulajdonostárs MHB Rt.-vel közösen programot dolgozunk ki.
Speciális helyzetben van a portfolió két nem vegyipari tevékenységet végzõ
vállalata, a GYSGY-REHAB Rt. és a Hungaropharma, amelyek az egészségügyi
alapellátás területén mûködnek. A GYSGY-REHAB Rt., melynek értéke alapvetõen
az ott dolgozó emberek tudásától függ, képes volt a munkaerõ megtartására,
piaci pozíciói az erõteljes liberalizáció hatására jelentõsen nem csökkentek.
A Hungaropharma Gyógyszernagykereskedelmi Rt. piaci pozíciói a nagyszámú új
nagykereskedõ megjelenését követõen ugyan jelentõsen romlottak, azonban
szakmai tapasztalata, a szolgáltatások magas színvonala és a széleskörû
marketingmunka eredményeként még mindig 60%. Piaci pozícióit a jövõben a
gyógyszertári központok és a patikák privatizációjának idõpontja és módja
alapvetõen befolyásolja.
Az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységet végzõ vállalatok esetében -
gyógyszergyárak, GYSGY-REHAB RT., Hungaropharma - problémát jelent a belföldi
piaci stratégia kialakításában a teljes importliberalizációból eredõ, új
nagyszámú piaci szereplõ szándékának bizonytalansága (kiszorítás?, egymás
mellett élés?), a gyógyszertári központok privatizációjának elhúzódása és az
OTF támogatás politikájának - évek óta fennálló - hiánya. Ez utóbbi esetenként
a tulajdonos ÁV Rt. érdekeivel ellentétesen az egészségügy finanszírozására
kényszeríti a vállalatokat.
A feladatok végrehajtását gátló tényezõk:
(1) A társaságok - a vagyon - hatékony mûködése során lényeges szempont a
jövedelem termelõ képesség javítása, ebbõl a szempontból sem az adótörvények,
sem a foglalkoztatással kapcsolatos elvárások és szándékok nem kedvezõek.
Célszerû lenne például kedvezményesen megállapítani a reorganizációhoz,
technológia-fejlesztéshez szükséges beruházások adóját abból a célból, hogy a
technológiai beruházások, amelyek a reorganizációt, versenyképességet
javítják, adómentesek legyenek. A hatósági árak és áreltérítõ szabályozások
nyereségcsökkentõ hatásúak, a szociális és gazdasági érdekek együtt jelennek
meg, és rontják a gazdálkodási eredményt. A belföldi termelésû alapanyagot pl.
készletezési díj sújtja, a vámmentes importot nem, a vegyipari alapanyag
azonos elbírálású a más célú pl. energetikai anyaggal, a kettõs adó (alapanyag
+ végtermék) versenyképtelenné teszi a terméket az exportpiacokon. Területi
reorganizációs programok nem kapcsolódnak a környezetvédelmi és
foglalkoztatási programokhoz (alapok kezelése) stb.)
(2) Reorganizációt támogató kamatpolitika hiánya a hitelfelvételeknél és a
kötvénykibocsátásoknál. Pl.: a NIKE Rt. reorganizációs kötvénykibocsátása 1
Mrd Ft hároméves középlejáratú forráshoz juttatta a Társaságot. A kamat
kondíciók diszkont kincstárjegy aukciós hozama +2% kamatprémium, de hasonló
feltételekkel még ÁV Rt. garanciavállalás mellett sem képes középlejáratú
hitelhez jutni önállóan egy Társaság a reorganizációs program projektjeinek
finanszírozásához.
(3) Hazai iparvédelem hiányosságai: hiányzik az Állami Beszerzések Kódexe;
gondot okoz az antidömping eljárások lassúsága, erõtlensége; a vámpolitika
korlátai és eseti következetlenségei (az alapanyagot vám terheli, a
készterméket nem).
Versenyeztetés esetén, azonos minõség esetén a belföldi vállalatok
tõkeszegénységébõl eredõ, fizetési feltételekben megjelenõ hátrány a
Kereskedelempolitikai Alapok szûkössége, az export elõfinanszírozási
hitelrendszer hiánya miatt nem küszöbölhetõ ki.
Nincsenek a piacgazdaságban bevált és alkalmazott módszerek a teljesen
liberalizált import lassítására (pl. minõségi, szakhatósági elõírások stb.)
(4) Az importliberalizációval egyidejûleg jelentkezõ belföldi vásárlóerõ
csökkenés miatt versenyképes termékek is piacvesztést szenvednek el. Pl. a
fent említett fizetési kondíciók miatt a növényvédõszerek vagy a TB
támogatáspolitikája és a megtûrt (törvénybe ütközõ, de pl. a mûholdas mûsorok
miatt ki nem szûrhetõ) reklámok miatt a vény nélküli gyógyszerek. A belföldi
gyártás ezen versenyhátránya a belföldi piacon gyors, egyértelmû
szabályozással (gyógyszertörvény) kiküszöbölhetõ.
(5) Az átalakulás során a vagyonértékelések a föld és ingatlanvagyont
jelentõsen felértékelik: az alaptõkéhez és saját vagyonhoz mérten kevés
amortizáció képzõdik; nem tükrözi a társaság piaci értékét. Pl.: a 9.693 MFt
saját tõkével és 6.019 MFt jegyzett tõkével rendelkezõ Hungaropharma éves
amortizációja 150 MFt, vagy a 18,5 Mrd Ft jegyzett tõkével rendelkezõ Richter
Gedeon Rt. amortizációja 1,2 Mrd Ft. Az amortizáció és a képzõdött nyereség a
szükséges beruházásokra nem nyújt fedezetet. A tõke jelentõs része nem termelõ
vagyon, melynek értékét a privatizáció során a szakmai vevõ nem is kívánja
elismerni.
(6) A társaságok likviditási helyzete, reorganizációs, technológia fejlesztési
igénye az osztalék visszaforgatását indokolná, szemben a VPI-ben és a
költségvetési törvényben elõírt vagyonkezelõi befizetési kötelezettségek
teljesítésével.
IV.2.3. Mezõgazdaság, erdõgazdaság
Az Agrár Portfólióba 24 mezõgazdasági és 19 erdõgazdasági tevékenységet
folytató társaság, valamint az ERDÉRT tartozik.
1) Mezõgazdaság
A tartós állami tulajdonba sorolt 24 állami gazdaság társasággá történõ
átalakítása 22 esetben - 1992. december 31.- 1993. január 1. fordulónappal,
két esetben már ezt megelõzõen - megtörtént.
A mintegy 40 milliárd Ft saját tõkébõl a jegyzett tõke közel 26 milliárdot
tesz ki, ami jelenleg még lényegében 100 %-ban ÁV Rt. tulajdonban van.
Az 1993-as évet a mezõgazdasági tevékenységet folytató társaságok többsége
eredményesen zárta. Ezzel magyarázható, hogy a portfolió egészében az 1992.
évi több, mint 2,1 milliárdos mérleg szerinti veszteséggel szemben 1993-ban
280 millió veszteség várható, ami 18 nyereséges és 6 veszteséges társaság
jövedelmének egyenlegeként értékelhetõ.
Az elmúlt esztendõben az agrár ágazat eredményére nemcsak az aszályos,
szélsõséges idõjárás, az átalakítással járó egyszeri kiadások (pl.
végkielégítés), az esetenkénti vagyonérték alatti értékesítési lehetõségek,
hanem a fontos kérdések (pl. föld, vadászat, hegyközség) törvényi
szabályozásának hiánya, továbbá a törvényi elõírások végrehajtásának
elhúzódása is kedvezõtlenül hatott.
A földtörvény például rendkívüli módon megnehezítette a decentralizált
privatizáció keretében történõ vagyonértékesítést a bérelhetõ földterületek
nagyságával, továbbá a bérleti idõvel kapcsolatos bizonytalan helyzet miatt.
Ennek ellenére 1993-ban 1,7 Md Ft értékû vagyon került decentralizáltan
értékesítésre a mezõgazdasági tevékenységet folytató társaságok körében, ami
közel kétszerese az 1992-es hasonló értéknek. Az értékesítési ár átlagban a
vagyonérték 89 %-a volt.
A földtörvény parlamenti jóváhagyásának elhúzódása a társaságok részvényeinek
értékesítését is negatívan befolyásolta.
A törvényi keretek hiányán túl a már meghozott törvények végrehajtásának
elhúzódása is rontotta a gazdálkodás feltételrendszerét. Ez utóbbiak közül a
kárpótlási célú pótlólagos földkijelölést kell elsõsorban kiemelni.
Akkor kellett több, mint 12 ezer ha területet kárpótlási célra kijelölni,
amikor már befejezõdött az állami gazdaságok társasággá alakítása, vagyis
amikor véglegesítve lett az a vagyoni kör, illetve érték, amit a társaságnak
mûködtetni kell.
A példaként említett nehézségek mielõbbi megszüntetése érdekében a föld-, a
vadászati, a hegyközségi, stb. törvények, tehát az agrárágazat mûködési
kereteit biztosító jogszabályok parlamenti jóváhagyása rendkívüli módon
hiányzott.
A gazdálkodás feltételrendszerének stabilizálódását segítené az is, hogy ha a
kárpótlási célú földkijelölésekkel kapcsolatban is megszületnének a végleges
döntések.
Ezek nagyban hozzájárulnának egyrészt ahhoz, hogy a portfolióhoz tartozó
mezõgazdasági tevékenységet folytató társaságok ténylegesen realizálják a
tervekben szereplõ összesen mintegy 1,5 milliárdos nyereséget, másrészt, hogy
a részvények értékesítése, s ezáltal a társaságok privatizációja
felgyorsuljon.
2) Erdõgazdaság
A 19 erdõgazdaságból 1993.december 31-ig 17 átalakult részvénytársasággá, 1
vállalat közvetlen átalakulás elõtt áll. Az átalakításnál nehézséget
jelentett, hogy az állami erdõhöz - amely az ÁV Rt. induló vagyonába tartozik
- sok olyan vagyontárgy is tartozik, amely ingatlannyilvántartási szempontból
az erdõ része (pl. üzemi utak, vasutak), de a vállalat mérlegében szerepelt.
Emiatt ezek az ingatlanok a társaságok tulajdonába kerültek, de végleges
elválasztásuk az erdõterülettõl nem lenne kívánatos.
A Kincstári- és az Erdõtörvény hiánya miatt a részvénytársaságok és az állami
erdõ kapcsolata függõben van, ami az erdõgazdálkodásnál különösen fontos
hosszú távú tervezést nehezíti.
Az erdõk közcélú funkcióiból fakadó feladatok és a gazdálkodásnak az
egyértelmû elválasztására lenne szükség ahhoz, hogy az ÁV Rt. az elõírt
osztalékelvárásait és privatizációs kötelezettségeit teljesítse. Ehhez az
erdõfenntartás jelenlegi - az Országos Erdészeti Alapon belül szabályozott -
rendszerét felül kell vizsgálni, mivel az nincs összhangban a
részvénytársasági tulajdonosi irányítással.
A fenti gondok ellenére az erdõkezelõ társaságok pénzügyi stabilizálását
sikerült megoldani és 1993. évben az erdõgazdálkodás jellegébõl is következõ
szerény (190 mFt ) eredmény született. Egy vállalat - Felsõtiszai Erdõ- és
Fafeldolgozó Gazdaság - fizetésképtelenné vált, de a közszolgálati funkció
fenntartása érdekében az ÁV Rt. 250 mFt hitelgarancia vállalással a cég
felszámolását megelõzte. Csõdegyezségi megállapodás reményében 1993.
novemberében az ÁV Rt. hozzájárult a csõdbejelentéshez.
A privatizáció - a törvényi szabályozás hiányosságaiból következõen - jelenleg
csak decentralizált értékesítések formájában folyik. 1,4 milliárd Ft értékû
ipari üzem és ingatlan magánosítása történt meg az ÁV Rt. felügyelete mellett.
A befolyt bevételeket a cégek a közcélú alaptevékenységükre, illetve
tartozásaik mérséklésére fordították. Ez a bevétel javította az érintett cégek
likviditását és pótolta a közcélú feladatokra hiányosan rendelkezésre álló
költségvetési forrásokat; ugyanakkor látni kell azt is, hogy az erdõgazdaságok
vagyona lényegében ennyivel csökkent.
Az ÁV Rt-hez tartozó állami erdõterületekbõl folyamatban van cc. 100 ezer
hektár kijelölése a kárpótlási földalapba. A kijelölések mértéke nem
veszélyezteti a társaságok mûködõképességét.
25
IV.2.4. Humán Infrastruktúra
A Humán Infrastruktúra portfolióba tartozó cégek adózás elõtti eredménye
összességében jelentõsen javult. 1992-ben az adózás elõtti eredmény 134 mFt
volt, 1993-ban pedig 181 mFt, ez 35 %-os növekedést jelent, ami a piaci
verseny erõteljes növekedését tekintve jelentõs eredménynek mondható.
Az üzleti tevékenység eredménye még ennél is nagyobb mértékben nõtt. Az 1992-
es 247 mFt-ról 1993-ra 435 mFt-ra emelkedett (ez 76 %-os növekedés). Az üzleti
tevékenység eredményének növekedésében döntõ módon egy-két cég rendkívüli
eredménye játszott közre /pl.Tankönyvkiadó/. A költségek valamelyest nõttek,
de nõtt az értékesítés nettó árbevétele is az 1992-es 13.484 mFt-ról 13.981
mFt-ra.
Az üzleti tevékenység eredményét lerontották a pénzügyi mûveletek eredményei.
Döntõen a fizetett kamatok növekedése miatt a pénzügyi mûveletek eredménye az
1992-es - 65 mFt-hoz képest 1993-ra - 175 mFt-ra alakult. Ugyancsak romlott 30
mFt-tal a rendkívüli eredmény is.
Végül is az adózás elõtti eredmény 1992-ben 134 mFt volt, 1993-ban pedig 182
mFt. Az adózást, valamint osztalékfizetést követõen 1993-ban az eredmény
nullszaldós (1 mFt).
Ami a Humán Infrastruktúrába tartozó cégek piaci helyzetét illeti, errõl
általánosságban az mondható el, hogy piaci helyzetüket az egyre élesedõ
versenyben képesek voltak megõrizni. Értékesítésük nettó árbevétele 1992-höz
képest valamelyest nõtt (mintegy 500 mFt-tal), ez önmagában jelzi az elõbbi
megállapítás helyességét. A legnagyobb cégeket külön vizsgálva (Szikra,
Athenaeum, Hungexpo, Tankönyvkiadó, MOKÉP, Hírlapkiadó) piacvesztés sehol sem
következett be. Természetesen az elõfordul, hogy értékesítés nettó árbevétele
csökken, ez azonban önmagában nem utal piacvesztésre, hiszen a tevékenység
egésze is visszaszorulóban lehet, vagyis egy szûkülõ piacon következik be az
értékesítés árbevételének csökkenése.
A Humán Infrastruktúra Igazgatóság portfolióba tartozó cégei közül
szabályozást igénylõ kérdés vagyonkezelési szempontból egyedül a filmes
cégeknél fordul elõ /igaz, hogy a 19 cégbõl 9 filmes cég/, ez a filmjogok
szabályozásának kérdése.
A filmszakmán belül régóta vitatott kérdés a filmjogok kérdése. Nagy lökést
adott ennek a vitának a Duna TV megjelenése, illetve az itt forgalmazott
filmekbõl származó bevételek felhasználása, visszaáramoltatása a
filmgyártásba.
Tulajdonképpen a vita a forgalmazási jogok körül zajlik, melyeket a belföldi
forgalmazó MOKÉP - és a külföldi forgalmazó - Hungarofilm - klasszikus monopol
-szerzõdésekkel szerzett meg. A filmek szerzõi /alkotói/ és tulajdonosi joga
körül különösebb nézeteltérések nincsenek. A különféle érdekcsoportok az
intenzív viták ellenére egyetértettek abban, hogy ezek a filmek állami pénzbõl
jöttek létre és a magyar nemzeti kincs részét képezik.
Amíg a cégek privatizációja nem volt napirenden /illetve nem volt
felgyorsítva/, az ÁV Rt. álláspontja az volt, hogy a vitát a filmszakmának
magának kell megoldania. A jelenlegi helyzetben a filmjogok külföldi
befektetõkhöz, vagy akár érdekcsoportokhoz történõ kerülése súlyos
következményekkel járna. A - nem csak ÁV.Rt-hez tartozó - filmszakmai cégek
megosztott álláspontja ellenére az a megoldás körvonalazódik, hogy az ÁV Rt.,
a Mozgókép Mûvelõdési Alapítvány és az összes /nem csak ÁV Rt-hez tartozó/
stúdió hozzon létre egy alapítványt /vagy csatlakozzon a már meglévõ Radványi
Géza Alapítványhoz/, amely alapítványba az összes magyar film tulajdonosi és
így forgalmazási jogai is bekerülnének. A forgalmazási feladatok ellátásával,
a kópiák karbantartásával, gondozásával stb. természetesen továbbra is a MOKÉP
ill. a Hungarofilm foglalkozna, illetve néhány esetben az a stúdió kapna jogot
a forgalmazásra, aki a filmet létrehozta.
Ebben az esetben az ÁV Rt.-nek fel kellene vállalnia, hogy az érintett
társaságoktól a filmjogokat még a privatizáció elõtt elvonja és az
alapítványba helyezze. Értékükben ezek a jogok jelenleg nem képviselnek
jelentõs nagyságrendet sem vagyonértékelések, sem pedig szakmai vélemények
szerint. Igazi értékük abban van, hogy a magyar nemzeti kincs részét képezik,
piaci értékük a szatellitadások elterjedésével növekedhet. A szakma érzékeny
ugyanakkor a forgalmazásból származó bevételek egy részének gyártásba történõ
visszacsatornázására is, mely ma nem teljesen megoldott/tisztázott.
A kérdés konszenzus útján történõ rendezése érdekében egyeztetések folynak az
érintettekkel.
A portfolióba tartozó cégek esetében a vagyonkezelés nem elsõsorban nyereséges
tevékenység biztosítását szolgálja, hanem azt, hogy ezek a kulturális cégek
megtalálják a helyüket az alakulóban lévõ piacokon.
A rövidtávú feladat az átmeneti gondok enyhítése, és a piachoz való
alkalmazkodás biztosítása. A hosszú távú feladat azonban mindenképpen a
piacépítés, az integrálódás segítése, és ehhez egy hosszú távú koncepció
kidolgozása.
Ez az igény az ún. filmes cégek vonatkozásában a Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium részérõl konkrétan is felmerült.
A Humán Infrastruktúra portfolióba tartozó filmes cégek a filmkészítés és
forgalmazás teljes vertikumát átfogják, megtalálható közöttük a filmstúdiók, a
rajz és animációs filmkészítõk, a filmgyártók és a bel- és külföldi piaci
filmforgalmazók. Mégis a magyar filmes szakma egyik legsúlyosabb problémája
jelenleg az, hogy a közelmúltban átalakult, vagy a közeljövõben társasággá
átalakuló filmes cégek egy olyan szétdarabolódott piacon mûködnek, amelyen a
külön érdekek jelenleg még erõteljesebbek, mint az érdekek integrálásának
irányában mutató tendenciák. A filmkészítésnek a maga normális menetében egy
piackutatással kellene kezdõdnie és egy összehangolt értékesítési tervvel
végzõdnie. Egy ilyen integrált marketing tevékenységet megvalósítani azonban
csaknem lehetetlen a hazai, még csak formálódó filmpiacon. A finanszírozási,
támogatási és az ezekkel összefüggõ rentabilitási tényezõk jelenleg
fenntartani látszanak a piac szétdaraboltságát. A kulturális szempontok
érvényesítése (érvényesülése) természetesen lényeges szempont, ám emellett
legalább ilyen lényeges a filmkészítés üzleti vonatkozása. Középtávon sem
tartható e két szempont elkülönülése, minél hamarabb ki kell alakulnia annak a
mechanizmusnak (piaci integráció), mely alapján a kivitelezõk, az
értékesítések szervezõi és lebonyolítói - természetesen üzleti alapon -
együttmûködhetnek. Jelenleg ez az együttmûködésük esetleges.
IV.2.5. Pénzintézetek
Az ÁV Rt. tulajdonába a következõ bankok tartoznak: OTP Bank Rt., Magyar Hitel
Bank Rt., Kereskedelmi és Hitelbank Rt., Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.,
Budapest Bank Rt., Általános Értékforgalmi Bank Rt., Postabank Rt., Magyar
Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. A nyolc bank 1993 évi összesített
mérlegfõösszege 2.112.607.563.000 forint, mely az elõzõ évhez képest közel 15
%-os növekedést mutat. A 8 bank 1993. évi összesített mérleg szerinti
eredménye -126.901.209.000 forint, míg ez az összeg 1992-ben -5.806.268.000
forint volt.
Az ÁV Rt.kezelésében van az Agrobank Rt., a Dunabank Rt., az Iparbankház Rt.,
a Mezõbank Rt. és a Takarékbank Rt. Ezen bankok 1993 évi összesített
mérlegfõösszege: 148.609.579.000 forint, 25 milliárd forinttal több, mint
1992-ben. Az öt bank 1993. évi összesített mérleg szerinti eredménye -
22.976.675.000 forint, ami az 1992. évi összveszteség nyolcszorosa.
Az ÁV Rt. Pénzintézeti portfoliójában található bankok összesített
eredményeinek romlása alapvetõen azzal magyarázható, hogy az új és az 1993-as
évben már érvényes számviteli elõírások miatt a bankszektorban korábbi
idõszakban felhalmozott veszteségek kimutatásra kerültek. Ezen veszteségek fõ
komponense az eszközökre korábban meg nem képzett céltartalékok hiánya.
A bankszektorban az 1993-as évben folytatódott az 1992-ben megkezdõdött
konszolidációs folyamat. Az ÁV Rt. kezdeményezõ szerepet vállalt magára annak
érdekében, hogy az 1994-es gazdasági évben a bankok tõkeellátottsága elérje a
nemzetközileg elfogadott minimálisan 8 %-os mértéket. Az állam a
konszolidációt államkötvények apportálásával végezte, aminek eredményeként új
részvények kerültek kibocsátásra. Az új részvények tulajdonosa a
Pénzügyminisztérium, a régi részvényesek tulajdoni aránya az 1993-as
konszolidáció során a tõkeemelések miatt csökkent. Az új részvényekre a
Pénzügyminisztérium és az ÁV Rt. között vagyonkezelési szerzõdés jött létre.
Ennek megfelelõen az érintett bankokban az ÁV Rt. részint tulajdonosként,
részint vagyonkezelõként van jelen, a vagyonkezelõi szerzõdés azonban nem
terjed ki minden egyes, a konszolidációban részt vett bankra. A
konszolidációban részt nem vett bankok esetében az állami tulajdonosi jogokat
változatlanul az ÁV Rt. gyakorolja (OTP Rt., MKB Rt., ÁÉB Rt.).
Azokban a bankokban, amelyekben a konszolidáció révén a Pénzügyminisztérium
tulajdoni többséget szerzett, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a
tulajdonos és a vagyonkezelõ közötti koordináció nem mûködik hibátlanul a
tulajdonosi jogok gyakorlását és a személyi ügyekben való döntést illetõen.
Az ÁV Rt. kidolgozta és a bankokkal kapcsolatos irányító intézmények (Állami
Bankfelügyelet, Bankszövetség), valamint az egyes bankok ügyvezetõségei és
felügyelõ bizottságai részére véleményezésre megküldte a bank tulajdonlására
vonatkozó irányelveket. A vélemények összesítése után a bankoktól azt kérjük,
hogy az irányelvek alapján dolgozzanak ki konkrét bankokra szabott tulajdonosi
stratégiát. A tulajdonosi irányelvek és az egyedi banki stratégiák képezhetik
a privatizációhoz a kiinduló pontot.
V. Az ÁV Rt. privatizációs tevékenysége
Az ÁV Rt-nek a Vagyonpolitikai Irányelvek alapján a következõ stratégiai
célokat kellett szolgálnia a piaci eszközrendszer alkalmazásával lebonyolított
privatizációk során:
- a gazdaság hatékonyabbá tétele, a nemzetgazdaság életképességének
megõrzése és javítása,
- a modern piacgazdaságra jellemzõ tulajdonosi szerkezet kialakítása,
- tudatos piacépítés, a piaci verseny erõsítése,
- hazai tulajdonosi réteg bõvítése, megerõsítése,
- a gazdaság modernizálásához nélkülözhetetlen többletforrás biztosítása,
- a világpiacba történõ integráció elõmozdítása,
- államadósság csökkentése.
1993-ban viszonylag kisszámú privatizációs tranzakciót bonyolított le az ÁV
Rt. A III. negyedév végén, illetve a IV. negyedévben az addigi lassúbb ütemet
követõen gyorsulás indult meg és a külföldiek magyarországi befektetését
adókedvezménnyel preferáló jogszabályok 1993. december 31-i lejárta miatt
ezeket a privatizációkat még az év vége elõtt be is kellett fejezni.
Két esetben a társaságok munkavállalói szereztek tulajdont, E-hitel és
kárpótlási jegyek felhasználásával. Öt esetben került sor külföldi szakmai
befektetõ bevonására, két társaságnál pedig pénzügyi befektetõ társult a
vállakozásba. A kivásárlásokon túl három esetben tõkeemeléssel párosult a
privatizáció. A tõkeemelés következtében az egyik társaság jelentõs
fejlesztési forráshoz jutott, amely elõsegíti a szakmabeli cégekhez történõ
felzárkózást. Egy másik társaságnál a nyereségpozíció lényeges javulásához
járult hozzá a tõkeinjekció. A harmadik esetben a likviditási problémával
küzdõ cég pénzügyi helyzetének normalizálódását köszönheti az addícionális
pénzeszköznek. A szakmai befektetõk bevonásának jelentõsége az említetteken
túl, hogy együttjár a piaci helyzet javításával, új piacok megszerzésével és
elõsegíti a világpiaci integrációt.
Összességében mintegy 440 millió dollárt tesz ki az újonnan bevont, friss
tõke, miközben 87,5 md Ft állami bevétel is keletkezett. Az elkelt részvények
átlagos árfolyama 236 % volt.
V.1. Privatizáció, állami vagyon átadása, értékesítés 1993-ban az ÁV Rt.
portfoliójából (idõrendi sorendben)
Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.
1993 elsõ felében az elmúlt évrõl áthúzódó és még az ÁVÜ által elkezdett
Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. privatizációja volt az egyetlen privatizációs
tevékenység. Az új tulajdonosok teljes egészében a vállalat dolgozói lettek,
akik a magyar privatizációs jogszabályok, és a Vagyonpolitikai Irányelvek adta
kedvezményeket igénybevéve E-hitellel és kárpótlási jeggyel szereztek
tulajdont. A privatizáció lezárult, a vállalat az új tõkestruktúrában mûködik.
Remélhetõleg a képzõdõ nyereség a jövõben is fedezetet nyújt az új
tulajdonosokat terhelõ törlesztési kötelezettségek finanszírozására.
CHINOIN RT.
Az 1992-ben megkezdett Chinoin privatizáció "utolsó" üteme a még magyar
tulajdonban tartott és külföldi számára eladható 11 %-nyi részvény
értékesítése volt a vállalatban már tulajdont szerzett Sanofi cég részére. Az
1993 júliusában aláírt megállapodás a vállalat, illetve a tulajdonos magyar
állam számára kedvezõ volt, miután a részvényeket 500 % fölötti árfolyamon
sikerült értékesíteni.
MATÁV
A MATÁV Rt.-nek - az ország egyik legnagyobb és legfontosabb vállalatának
privatizációja december 22-én fejezõdött be, melynek során a társaság
részvényeinek 30 %-a került eladásra szakmai befektetõknek és további 10 %-ot
pénzügyi befektetõk vásároltak meg konvertálható elsõbbségi részvények
formájában. A lényegében négy hónap alatt végrehajtott tranzakció a
magyarországi privatizáció majdnem minden jellegzetességét tartalmazta,
kiegészítve a koncessziós pályázattal. Az eredetileg 60 milliárd Ft körüli
alaptõkéjû MATÁV-nál több ütemû alaptõkeemelést kellett végrehajtani, a
külföldi befektetõvel a részvényesi és szindikátusi szerzõdést meg kellett
kötni, majd az EBRD/IFC által rendelkezésre bocsátott és az elsõ lépcsõjû
alaptõke 10 %-át átvevõ konvertálható részvényt törzsrészvénnyé kellett
átalakítani. Ennek az átalakításnak a kapcsán az EBRD/IFC részvényeinek
mennyisége az eredeti 10 %-kal szemben, 3 %-ra csökkent.
A rendkívül kiélezett körülmények között folyó versenyben a világ legnagyobb
hírközlési vállalatai vettek részt, és a tendert végül is a Deutsche Telekom
és az Ameritech vállalatokból létrejött konzorcium, a MagyarCom nyerte meg. A
versenyben olyan cégek vettek részt, mint a France Telecom, a STET, ami
Olaszország legnagyobb hírközlési vállalata, a Cable & Wireless, amely Nagy
Britannia egyik hatalmas hírközlési csoportja, az amerikai Bel Atlantic, a
USWest illetve az elsõ körben még nagy japán és spanyol cégek is.
A kifizetett 875 millió dolláron túl, a másik legnagyobb eredmény, hogy
sikerült a verseny tisztaságát végig megõrizni.
A befolyt 875 millió dollárból 400 millió dollár került a MATÁV számlájára. Ez
biztos fedezetet nyújt a közeljövõ sürgetõ fejlesztéseihez, ahhoz, hogy a
MATÁV mielõbb megközelítse a nyugat-európai telekommunikációt, ha utolérni, a
Nyugat idõközbeni fejlesztései miatt a közeljövõben nem is fogja tudni.
13,3 milliárd Ft volt a koncesszió tulajdonos KHVM bevétele.
A minden tekintetben sikeresnek mondható privatizációs tranzakció során néhány
kedvezõtlennek tûnõ körülmény is napvilágra került. Ezek elsõsorban a
Magyarországon 40 év alatt kikristályosodott gazdálkodási, vállalatvezetési
viszonyok, és a most bevezetni kívánt vállalatgazdálkodási és vállalat
menedzselési szemlélet közötti alapvetõ különbségek következményei. Ugyanezek
a nehézségek merültek fel az elmúlt 40 év során a nyugat-európai országokban a
végrehajtott privatizációk során.
A befejezett MATÁV privatizációval összefüggõ néhány további feladat
végrehajtása 1994. januárjában megkezdõdött; így az önkormányzati részvények
kiadása, a dolgozói részvények kérdése, a MATÁV részvények kárpótlási jegy
ellenében való bevezetése.
EGIS Rt.
A MATÁV-hoz viszonyítva egy nagyságrenddel kisebb tranzakció volt az EGIS
Gyógyszergyár december 23-án lezárt tõkeemelése. Itt a vállalat részvényeinek
30 %-át az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBRD) szerezte meg
tõkeemelés révén. Az EBRD, mint pénzügyi befektetõ nem kíván résztvenni az
EGIS napi vezetésében, nem biztosít a vállalat számára ajánlásokat, piacokat,
stb. kizárólag az elvárt osztalék megfizetésének lehetõségét ellenõrzi. A 30
millió dolláros vételár 30 %-a (kerekítve 1 milliárd forint) 1993-ban folyt be
a társasághoz. A fennmaradó 2 milliárd Ft-nyi devizát a gazdasági
társaságokról szóló törvénynek megfelelõen a befektetõ 1994-ben fogja
fokozatosan átutalni.
A privatizációval összefüggõ tõkeinjekció a vállalat nyereségpozícióját
nagymértékben megnöveli. 1994-95-ben 30-40 % nyereségnövekmény várható az
1992-93-hoz viszonyítva, amit a társasági adókedvezmény ténye még kedvezõbbé
tesz, a vállalat, illetve annak tulajdonosa szempontjából.
Humán Oltóanyaggyár Rt.
Az EGIS privatizációjával lényegében párhuzamosan folyt a Humán Oltóanyaggyár
közel azonos méretû értékesítési tranzakciója. Itt a külföldi fél 36 %
részesedést szerzett. A vételi konstrukció annyiban tér el az EGIS-étõl, hogy
a befektetõ Novopharm kanadai cég jó reputációval rendelkezõ szakmai
befektetõ, aki a Humán piaci helyzetét kívánja elsõsorban javítani. Speciális
helyzetû a Humán a magyarországi vérkészítmények területén, miután ezek
kizárólagos gyártója és forgalmazója, a szerzõdés erre nézve külön megkötést
tartalmaz, ami a magyar fél érdekeit megvédi.
DOKUT Rt.
1992-ben elkezdõdött de 1993-ra húzódott két kisebb tranzakció, az egyik a
magyar dohányipari vállalatok ÁVÜ-nél folyó privatizációjával kapcsolatos.
Ezek a vállalatok közösen hozták létre az ÁV Rt. portfoliójába átkerült
Dohányipari Kutató Vállalatot. Ezt a vállalat MRP szervezete kívánja
megvásárolni. Erre a célra már befizettek 11,67 millió Ft-ot.
A fentiekben felsorolt privatizációs tranzakciók számadatait a 1. sz.
melléklet foglalja össze.
V.2. Részvényértékesítés kárpótlási jegy ellenében
A VPI elõírja, hogy az ÁV Rt. tulajdonosi jogainak gyakorlása során alaptõkén
felüli vagyona vonatkozásában jogosult és köteles a kárpótlási jegyekkel
szemben megfelelõ kínálatot teremteni.
Az eddigiekben rögzített privatizációs tranzakciókon túlmenõen az év során 12
alkalommal kínált fel az ÁV Rt. részvényeket kárpótlási jegy ellenében. A
bruttó felkínált részvénymennyiség 3,8 milliárd Ft volt, a felhasznált
kárpótlási jegy mennyisége címletértéken 1,9 milliárd forint. Az elsõ év 12
kibocsátása több hosszú távú tapasztalat megvonására volt alkalmas,
nevezetesen csak olyan vállalat részvényeit érdemes kárpótlási jegy ellenében
forgalomba hozni, amely vállalatok már egyéb okok miatt forgalomképes
részvényekkel rendelkeznek, így például amelyek már privatizálva vannak,
és/vagy amelyek a piacra vitel idõpontjában már "bizonyítottak". Erre legjobb
példák a Pick és a Humán részvényei, melyeket igen gyorsan igen nagy kereslet
mellett jegyeztek le. Az ellenpélda a nem ismert és nem "kipróbált" vállalatok
részvényei, ahol a kereslet jóval elmarad a felkínált mennyiségtõl. Ilyen volt
a MOL, ahol felajánlásra került 1 milliárd forint értékû részvény, amibõl két
hónap alatt 61 millió forintnyi talált csupán gazdára. A megadott
cserearányban hosszútávon gondolkodó, a részvények tulajdonságaival tisztában
lévõ befektetõ számára a MOL-részvény kárpótlási jegy ellenében történõ
megvásárlása nyilvánvalóan kedvezõ befektetés, mert egy-két év múlva a MOL-
részvények igen kelendõk lesznek, de az 1993-as struktúrában ez túl korai
felajánlásnak bizonyult.
A kárpótlási jegyek ellenében forgalomba hozott részvények összesített adatait
a 2. sz. melléklet táblázata tartalmazza.
A VPI szerint az ÁV Rt. a kormányzati privatizációs programokon keresztül
történõ részvényértékesítésekbe is bekapcsolódik, - az elõzõekhez hasonlóan
szintén alaptõkén felüli vagyona terhére.
V.3. A Társadalombiztosítási vagyonátadás helyzete
Az Országgyûlés 1992. februárjában hozott döntést a társadalombiztosítás
ingyenes állami vagyonjuttatásáról. Az 1992. évi X. törvény értelmében 1994.
december 31-ig 300 Mrd Ft értékû vagyont kell ingyenesen átadni. A törvény
elõírása szerint a Kormánynak 1992. június 30-ig szabályoznia kellett volna a
vagyonátadás egész folyamatát.
Az Országgyûlés döntése ellenére a vagyonátadás nem kezdõdött meg, ugyanis az
1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvek hiányában az Állami Vagyonügynökség nem
rendelkezett a vagyonátadáshoz megfelelõ jogosítványokkal. Idõközben az
Országgyûlés létrehozta az ÁV Rt.-t, amely szervezet az ÁVÜ portfoliójának
mintegy 3/4 részét megkapta. Ez az átszervezés a vagyonátadás megkezdését
tovább halasztotta, és a kormányzati intézkedés szükségességét tovább
erõsítette.
Az ÁV Rt. létrejöttével merült fel ugyanis az a probléma, hogy egy gazdasági
társaság is szereplõje lesz a vagyonjuttatásnak. Az ÁV Rt., mint potenciális
vagyonátadó - sõt a legjelentõsebb átadó - szerepel a vagyonjuttatásra
vonatkozó kormányzati elképzelésekben. Az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvek
kimondja, hogy az ÁV Rt. a vagyont jogosult és köteles a törvényi elõírásoknak
megfelelõen - és törvényi felhatalmazás alapján - ingyenesen átadni az
Irányelvekben szereplõ szervezeteknek. Jelenleg azonban nincs olyan törvényi
rendelkezés, amely a társadalombiztosítás részére történõ vagyonjuttatást és
annak konkrét módját az ÁV Rt. számára elõírja.
Az ÁV Rt Igazgatósága többször is tárgyalt a társadalombiztosítás részére
történõ vagyonátadásról. Ezek eredményeként az Igazgatóság azt a változatot
fogadta el, amely értelmében a TB vagyonhoz juttatását úgy kell megoldani,
hogy az ÁV Rt. saját részvényeibõl kell tulajdonosi jogokat megtestesítõ
részvényekhez juttatni.
Az ÁV Rt. által támogatott koncepció elfogadása esetén az egyes vagyonelemek
kiválasztása, felértékelése és értékesítése helyett a tartósan állami
tulajdonban lévõ vagyon kezelésérõl és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII.
tv. módosítása vált volna szükségessé a vagyonátadás végrehajtásához.
Az elkészült kormányelõterjesztést - a tárcaközi egyeztetést követõen - a
Kormány 1993. december 27.-i ülésén tûzte napirendre, azonban az elõterjesztés
érdemi tárgyalását, tekintettel arra, hogy az önkormányzatok az
elõterjesztésben foglaltakat - annak módosítása miatt - nem ismerték,
elhalasztotta és a javaslatot az önkormányzatok részére véleményezésre
megküldte. A TB önkormányzatok az ÁV Rt-bõl történõ vagyonátadás koncepcióját
elutasították, a tárgyalások folytatódnak.
VI. Foglalkoztatás
A Vagyonpolitikai Irányelvek elõírja a vagyonkezelõ szervezetek számára a
foglalkoztatáspolitikai és a munkavállalói szempontok hatékonyabb
érvényesítését. A következõkben ismertetjük, hogy az ÁV Rt. vagyonkezelési és
privatizációs munkája során hogyan szerzett érvényt ennek a feladatnak.
Az ÁV Rt. tulajdonosi pozíciójából eredõ elsõdleges feladata az állami vagyon
gazdaságstratégiai céloknak megfelelõ hatékony mûködtetése és a tartós állami
tulajdoni hányad feletti tulajdonrész privatizálása. Tevékenysége során a
gazdaságstratégia részének tekintett foglalkoztatáspolitikai szempontokat is
mérlegel.
Létszámleépítés fõként olyan esetekben következett be a társaságok üzleti
tervében rögzített mértékben, ahol a mûködõképesség biztosítása, fenntartása
érdekében történt a privatizáció, vagy a reorganizáció.
A nyereségesen mûködõ társaságoknál pozitív és negatív irányú létszám mozgás
egyaránt tapasztalható fejlesztési vagy piaci lehetõségeik függvényében.
Privatizálhatóságuk és hosszútávú mûködésük biztosítása érdekében a nyereséges
mûködés fenntartása az elsõdleges, a foglalkoztatott létszám megtartása vagy
növelése a struktúraváltás függvénye.
Az ÁV Rt.-hez tartozó nagyszámú, súlyos helyzetben lévõ vállalat további
veszteséges mûködtetésének fokozatos megszûntetése, a stabilizált állapot
elérése, majd a gazdaságos növekedés feltételeinek megteremtését célzó
válságkezelés és a reorganizáció során a munkahelyek megõrzése is meghatározó
volt.
Különösen jelentõs figyelmet fordítunk a munkanélküliség szempontjából
"érzékeny" régióban elhelyezkedõ társaságok reorganizációjára (Pl. Tokaj
Kereskedõház, Borsodchem, TVK, illetve a Hungalu, NIKE, Dunaferr). Ezen
társaságok esetében az ipari válságkezelési programhoz kapcsolódó
adóskonszolidáció rendezése során az ÁV Rt. ahhoz adott támogatást a hitelek
elengedésével, hogy a pénzügyi összeomlás elkerülésével munkahelyek ezrei
maradjanak meg.
Ugyanezen célt szolgálta a társaságok gyorsított, illetve késõbbi
adóskonszolidációba kerülése (pl. Tokaj Kereskedõház).
A társaságok által készített ÁV Rt. által elfogadott reorganizációs tervek
lehetõség szerint maximálisan figyelembe veszik a foglalkoztatottsági szint
fenntartását (vagy csak minimális csökkentését) a reorganizációhoz kapcsolódó
pénzügyi hidak segítségével.
Az ÁV Rt. mindemellett támogatja más szaktárcák vagy vállalatok azirányú
kezdeményezéseit, amelyek akár regionális, akár helyi szinten a
foglalkoztatottság csökkentését, ill. a munkából kikerültek átképzését
hivatottak ellensúlyozni, ill. elõsegíteni (pl. Ózdi Ipari -technológiai Park,
Dunaferr: Acélalapítvány).
Az ÁV Rt. által megjelentetett tenderfelhívásokban mindig hangsúlyos szerepet
kap a foglalkoztatás kérdése. Ennek megfelelõen a pályázatok értékelésénél az
ajánlat pénzügyi paraméterei mellett fontos szempontként érvényesítjük a
kötelezõen melléklendõ üzleti tervet. Ennek része kell hogy legyen a
foglalkoztatás további alakulására vonatkozó kötelezettségvállalás.
Természetesen ez nem minden esetben jelenti az eredeti foglalkoztatási szint
fenntartását, vagy ha mégis akkor is nagy valószínûséggel megváltozott
szerkezetben.
Jó példa erre az eddigi értékesítések közül a Matáv Rt. esete, ahol a
MagyarCom vállalta az eredeti foglalkoztatási szint fenntartását, viszont a
technológia fejlesztésével bizonyos mechanikus tevékenységet végzõ
munkatársakat átképez a korszerûbb rendszerek kezelésére illetve az új
felvételeknél már a magasabb végzettségû szakembereket részesíti elõnyben.
VII. Az 1993. évi mûködés eredménye, a költségvetési kötelezettség, valamint a
pénzügyi helyzet
Az ÁV Rt. két fõ csatornán keresztül realizálja bevételeit;
- a tulajdonában lévõ részvények után járó osztalékból, valamint
- az értékesíthetõ vagyon privatizációs bevételeibõl.
E bevételek tekintetében nem keletkezik társasági adófizetési kötelezettség.
Társasági adófizetési kötelezettség alá esõ egyéb bevételek közé tartoznak az
ÁV Rt. alap és üzleti tevékenységébõl származó olyan további bevételek, mint
az átmenetileg szabad pénzeszközök befektetése révén keletkezõ kamatbevételek
és az alaptevékenységével összefüggésben végzett szolgáltatási tevékenységek
bevételei.
Az 1992. évi LIII. törvény az ÁV Rt. bevételeirõl és a társasági adó fizetési
kötelezettségérõl az alábbiak szerint rendelkezik:
- az adózott nyereségébõl 10 % elkülönített eredménytartalékot kell
képezni, amely a hozzátartozó társaságok reorganizációjára, veszteségeinek
fedezetére, illetve kártérítési igények kielégítésére szolgál;
- az osztalék és az értékesíthetõ vagyon privatizációs bevételeibõl, az
elkülönített eredménytartalék képzése utáni adózott nyereségébõl az éves
költségvetési törvényben meghatározott mértékû osztalékot köteles befizetni a
költségvetésbe.
Az 1993. évi költségvetési és az 1992. évi LIII. törvény összhangját azonban a
realizált eredmény felosztását illetõen a következõ gyakorlat teremti meg,
amelyet az ÁV Rt. számviteli politikája - a PM Számviteli Fõosztályának
állásfoglalásával egyezõen - rögzít:
1. Az ÁV Rt. mûködési költségeinek és az elkülönített eredménytartaléknak a
forrása az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok tartós állami tulajdon utáni
osztaléka.
2. Közvetlenül az állami költségvetést illeti meg az ÁV Rt. portfoliójába
tartozó bankok és pénzintézetek, valamint az ideiglenes állami tulajdon utáni
osztalék teljes összege.
Az ÁV Rt., mint részvénytársaság az év elsõ felében készíti el az elmúlt évi
mérlegbeszámolóját és a tárgyév pénzügyi tervét, amelyeket a társaság éves
közgyûlése fogad el. Az ÁV Rt. 1993. éves mérlegbeszámolójának elkészítésére
(1993. év az elsõ teljes üzleti év) különös gondot fordított. Külön felhívtuk
az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok figyelmét, hogy közgyûléseiket kötelesek
májusig megtartani, hogy az ÁV Rt. mérlegbeszámolójához szükséges
adatszolgáltatások már a közgyûlések által jóváhagyott, könyvvizsgáló által
hitelesített adatokat tartalmazzanak.
A költségvetési törvény módosításaira viszont rendre - és ez természetes - az
év második felében kerül sor. Igy az ÁV Rt. pénzügyi tervének kiadási oldala
csak nagyfokú bizonytalansággal tervezhetõ.
Az ÁV Rt., mint vállalkozás alaptevékenységét az 1992. évi LIII. törvény
fogalmazza meg, célszerû az Eredmény-kimutatást ezzel összhangban
megjeleníteni, amelyek lényege, hogy a privatizációs bevételeket, nettó
árbevételként és az eladott részvények névértéke pedig privatizációs
"ráfordítás"-ként jelenjenek meg és ne a pénzügyi mûveletek között.
Következésképpen az üzleti tevékenység eredménye is ennek megfelelõ tartalmat
kap.
VII.1. Bevételek
Az ÁV Rt. 1993. évi mûködésének eredményeként 91.705,2 millió Ft bevételt
realizált. Ennek fõbb tételei a következõk:
Vagyonértékesítés (privatizáció) bevételek, a következõ társaságok
részvényeinek eladásából:
Részvények
ezer Ft-ban
Megnevezés Névértéken Eladási áron Eladási ár x100
Névérték %
MATÁV Rt. 34.335.060 82.517.815 240
CHINOIN Rt. 440.000 2.389.000 543
OTP Rt. 746.067 746.067 100
PICK Rt. 340.500 340.500 100
Herendi Porc. Rt. 748.380 995.345 133
Budapest Bank Rt. 83.805 83.805 100 Humán Rt. 231.399 231.399 100
Dohánykut.és Min.Int. 44.870 35.280 78
Zenemûkiadó Kft. 400 572 143
MALÉV Rt. 40.316 80.632 203 Magyar Külker.Bank Rt 9.830 9.830 100
MOL Rt. 30.440 30.440 100 Privatizációs bevétel összesen:
37.051.067 87.460.685 236
Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok 1993. évi gazdálkodásának eredményeként -
összhangban az ÁV Rt. osztalékpolitikájával az osztalékbevétel:
4.230,8 millió Ft
Az egyéb bevételek összege és a belföldi értékesítés nettó árbevétele:
13,4 millió Ft.
/Az ÁV Rt. 1993. évi bevételeinek, illetve ezek felhasználásának bemutatását a
3. sz. melléklet tartalmazza./
VII.2. Kiadások
Az ÁV Rt. 1993. évi mûködési költségeinek összege 745,0 millió Ft.
Ebbõl:
anyagköltség 18,0 mFt
anyagjellegû szolgáltatások 116,3 mFt
bérköltség 235,1 mFt
egyéb személyi jellegû kifizetések 8,7 mFt
társadalombiztosítási járulék 93,8 mFt
értékcsökkenési leírás 52,7 mFt
egyéb költségek 220,4 mFt
A vagyonkezeléssel és privatizációval összefüggõ költségek és ráfordítások
összege:
38.226 millió Ft.
Ez tartalmazza a vagyonkezeléssel összefüggõ szakértõi (vállalati stratégia)
reorganizációs programok elkészítésével kapcsolatos szolgáltatások költségeit,
továbbá a privatizációs tanácsadók díjait és privatizációs bevételekbõl
tõkeemelésre fordított összegeket, valamint a privatizációval kapcsolatos
egyéb költségeket.
Az ÁV Rt. üzleti tevékenységének eredménye:
52.191,9 millió Ft,
amely az összes bevétel és a mûködési, valamint a vagyonkezeléssel és
privatizációval összefüggõ költségek, ráfordítások együttes összegének
különbözete.
A pénzügyi mûveletek eredménye
599,0 millió Ft,
amely a pénzügyi mûveletek kamat és a vásárolt államkötvények,
diszkontkincstárjegyek árfolyamnyereségének összege.
Az 1994. évi költségvetésrõl szóló 1993. évi CXI. tv. 6.§(3) bek. szerint a
MATÁV privatizációjából származó bevételekbõl a központi költségvetést illetõ
összeg:
28.000 millió Ft,
amely az Eredmény-kimutatás 25. sorában mint, "Központi alapokra történõ
befizetés" szerepel.
A központi költségvetést illetõ összeg az eredmény-kimutatásban, mint
rendkívüli eredmény szerepel
28.000,0 millió Ft összegben.
Az ÁV Rt. 1993. évi adózás elõtti eredménye:
24.790,9 millió Ft.
Az adóköteles tevékenység árbevétele után fizetendõ társasági adó összege:
149,0 millió Ft.
Adózott eredmény = 24.790,9 - 149,0 =
24.641,9 millió Ft.
Az ÁV Rt. az 1992. LIII. tv. 22. §-a szerint az adózott nyereségbõl
elkülönített eredménytartalékot képez, amely az adózás utáni eredmény 10 %-a,
mindaddig, amíg az el nem éri a mindenkori alaptõke 0,5 %-át. Az elkülönített
eredménytartalék az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok reorganizációjára,
veszteségeik fedezetére, kártérítési igények kielégítésére szolgál. A képzett
elkülönített eredménytartalék:
1.995,1 millió Ft.
A felosztható eredmény:
22.646,8 millió Ft.
Az Eredmény-kimutatás "jóváhagyott osztalék" sorában az 1994. évi
költségvetési törvény 6.§(2)-(3) bekezdéseiben elõírt befizetési
kötelezettség szerepel, amely szerint az ÁV Rt.-hez tartozó részben vagy
teljesen tartós állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetek 1993. évi
adózás utáni nyereségébõl és az állami vagyon privatizációjából származó
bevételébõl
10.457,7 millió Ft-ot köteles a központi költségvetésbe befizetni, amelybõl
2.457,7 millió Ft az 1994. évben kifizetésre kerülõ osztalék összege.
A fentiek alapján az ÁV Rt. 1993. évi mérlegszerinti nyereségének összege:
12.189,1 millió Ft.
VII.3. Lényeges kötelmek, kockázatok
Az ÁV Rt kockázatot visel az érdekeltségi körébe tartozó társaságok
hitelfelvételeihez, kötvénykibocsátásaihoz. Garanciavállalásaival az ÁV Rt.
kedvezményezett hitelekhez juttatja társaságait, abban az esetben, ha az
általa alkalmazott kockázatelemzés eredménye alapján legalább 85%-os
biztonsággal megállapítható, hogy a garanciaváltásra nem kerül sor.
Az aláírt szerzõdéseken alapuló bankgaranciák összege 1993. december 31-én:
9.196,3 millió Ft
a mérlegkészítés idõpontjában pedig:
10.616 millió Ft.
Az ÁV Rt. 1993. évben tevékenységének eredményeként pénzügyileg eredményes
évet zárt. A privatizációs bevételekbõl és az adózott eredménybõl teljesíteni
tudja a költségvetési törvényben elõírt befizetési kötelezettségeit. A
törvényben elõírt befizetési kötelezettségek utáni nyeresége pedig biztosítja
a vállalkozás eredményes folytatását, fedezetet biztosít a mûködési
költségekre.
A 5.számú melléklet tartalmazza az ÁV Rt.-hez tartozó cégek vagyonának
változását. A táblázat magában foglalja az átalakulás elõtti, az átalakulás
utáni, az 1992. december 31-i és az 1993.december 31-i állapot adatait. Az
adatok összevetésébõl megállapítható, hogy az ÁV Rt-hez tartozó vagyon 1992-
rõl 1993-ra emelkedett. A táblázat fõ csoportjainak összesen adatait az
alábbiakban kiemeljük
Az összes saját tõke értéke (pénzintézetek nélkül):
Mrd Ft
______________________________________________________________________
Átalakult cégek
Át nem alakult
Állami tulajdon aránya Teljes tul. Résztul.
Átalakulás elõtti könyvviteli záróvagyon 185,48 649,4
Átalakulási vagyonmérleg szerint 533,64 1116,38
1992.december 31-i állapot szerint 476,22 1121,08
23,35
1993.december 31-i állapot szerint 535,33 1215,55
18,78
Összes vállalat 1992.december 31-i saját tõke értéke 1620,66 Mrd
Ft
1993.december 31-i saját tõke értéke 1769,67 Mrd
Ft
Az adatok az átalakulási és az éves záró könyvviteli vagyonmérlegbõl
származnak.
VIII. Az ÁV Rt. szervezete és információs rendszere
Az ÁV Rt. 1992. október 28-án jött létre a Miniszterelnök által aláírt Alapító
Okirat alapján. Az ÁV Rt. e dátummal kezdte meg a szervezetét felállítani,
elhelyezését megoldani, alkalmazottait felvenni és számláját megnyitni az ÁVÜ
privatizációs bevételeibõl átadott 2,9 MdFt-tal.
A kezdeti idõszak teendõi között szerepelt a szervezet mûködési feltételeinek
megalapozása, a létszám gyors feltöltése, a tárgyi feltételek mielõbbi
biztosítása, a project (team rendszerû) szemlélet kialakítása, az etikai
szabályzat bevezetése, a munkakörök decentralizált önállósítása, az ügyrend és
SZMSZ elkészítése.
Az Alapító Okirat a Társaság székhelyének a Bp. XIII. Pozsonyi út 56. sz.
épületet jelölte ki, de 1993 elején úgy döntött a társaság vezetése, hogy az
Állami Vagyonügynökségtõl és a privatizációt felügyelõ minisztertõl különálló
irodaházat bérel. A társaság apparátusa 1993. április 1-jével birtokba vette
új székhelyét, a 1115 Budapest, Bánk bán u. 17/b. sz. alatti irodaházat (4019
négyzetméter alapterületû iroda és kiszolgáló helyiségek, továbbá 8 db
garázs). 1993 során az ÁV Rt. megvásárolta az irodaházat.
VIII.1. Szervezeti felépítés
Az ÁV Rt. legfõbb irányító szerve az Igazgatóság, amely általában havonként
egy alkalommal tartja üléseit és hozza meg a hatáskörébe tartozó döntéseket.
A döntésre elõterjesztett anyagokat elõzetesen az Ügyvezetés tárgyalja meg,
amely hetente több alkalommal ülésezik. A vezérigazgató folyamatos napi
kapcsolatot tart a részvényesi jogok gyakorlójával, és heti egy alkalommal
közvetlen konzultáción is egyezteti a feladatokat.
Az ÁV Rt. Felügyelõ Bizottsága rendszeresen ülésezik és valamennyi, az ÁV Rt.-
nél keletkezett ügyet, döntõ kérdést megvizsgál, ellenõriz, szoros
együttmûködésben az ÁV Rt. könyvvizsgálójával (KPMG Reviconsult) és a
részvényesi jogok gyakorlójával.
Az ÁV Rt. szervezeti felépítésének alapelvei egy, a PHARE által finanszírozott
tanácsadó cég segítségével készültek el. A vezérigazgató alá jelenleg hét
vezérkari/funkcionális csoport tartozik: etika, belsõ ellenõrzés, titkárság,
sajtó, nemzetközi kapcsolatok, kormányzati kapcsolatok és könyvszakértõk. Az
öt operatív részleg mindegyikét egy-egy vezérigazgató-helyettesi rangban levõ
vezetõ irányítja, ezek a portfolió kezelés, az értékesítés, a pénzügy, az
adminisztráció és a jogi ügyek.
A Portfoliókezelési Igazgatóság öt szektorra osztja a vállalatokat:
energia/infrastruktúra; ipar és márkavédelem; agrár és K+F; humán, valamint a
pénzintézetek. Az Értékesítési Igazgatóság privatizációs és vagyonátadási
részbõl áll. A pénzügy alá a következõ öt alegység került: könyvelés,
auditálás, controlling, beruházás ellenõrzés, és pénzkezelés. Az
adminisztráció a következõ alegységekbõl tevõdik össze: humánpolitika,
informatika és mûszaki ellátás. Az 4. sz. melléklet bemutatja az ÁV Rt.
szervezeti felépítését.
Az ÁV Rt. létszáma 1992. november 1-tõl 1993 végéig folyamatosan emelkedett,
átlagosan havonta mintegy 10 fõvel nõtt az alkalmazottak száma, átlagosan
havonta két fõ munkaviszonya szûnt meg. Az alkalmazottak átlagéletkora 40 év,
a munkavállalók 60 %-a nõ, 40 %-a férfi. Az érdemi munkát végzõk többsége
magasan kvalifikált, felsõ fokú végzettségû, többségük több diplomával,
szakvizsgákkal rendelkezik, vagy éppen a másoddiploma megszerzéséért jelenleg
folytat tanulmányokat.
Az ÁV Rt. tulajdonosi feladatainak maradéktalan ellátása, az információk és
adatok gyors, biztonságos kezelése, a kapcsolattartás egységessége, valamint
az idõbeni informálódás és informálás érdekében bevezetésre került megfelelõ
adatbázis-kezelõ rendszer. Felállításra került az ÁV Rt. kezelésébe tartozó
vállalatok céginformációs rendszere. Ez egy olyan, hatékony vezetõi
információs rendszer, amely biztosítja az információk korszerû tárolását,
visszakeresését, feldolgozását, és továbbítását. A rendszerterv és a program
1993. december 31-vel elkészült az adatok egy részének feltöltésével együtt, a
további adatfelvitel a szakterületek feladata. Elmondható, hogy ezzel a
lépéssel egy igen korszerû céginformációs rendszer áll az ÁV Rt.
rendelkezésére.
VIII.2. Az információs rendszer
A belsõ információs rendszer
Az ÁV Rt. feladatainak hatékony ellátása érdekében megalakulását követõen
azonnal megkezdte informatikai rendszerének kiépítését.
Az eltelt másfél évben kiépítette a 150 személyi számítógépbõl és 3 szerver
gépbõl álló nagyon korszerû struktúrált kábelezésû 250 végpontot tartalmazó
számítógép hálózatot. A hálózaton folyó munkát a magas üzembiztonságot és
adatvédelmet nyújtó BÁNYAN VINES hálózati operációs rendszer felügyeli.
Feladat támogató alkalmazások Windows felhasználói felületen és ORACLE
adatbázis kezelõn mûködnek. A társaságokkal való kapcsolattartás X25
csomagkapcsolt hálózaton keresztül történik, amelynek X 400-al történõ
kiterjesztése folyamatban van. Ezen keresztül lehetõség nyílik az ÁV Rt.-hez
tartozó gazdálkodó szervezetekkel az elektronikus úton történõ információs
forgalomra. A számítógépekrõl faxot is lehet küldeni. Ez a nagymennyiségû
fax-on történõ kommunikáció manuális munkaigényét jelentõsen csökkenti.
A vagyonkezelési, privatizációs, valamint belsõ adminisztrációs feladatok
ellátását támogató programrendszerek üzemelnek az alábbiak szerint:
- iktatási és ügyletkezési rendszer,
- céginformációs rendszer,
- külsõ humánpolitikai rendszer,
- belsõ humánpolitikai rendszer,
-.tanácsadók és szakértõk nyilvántartási rendszere,
- könyvelési, tárgyi eszközök nyilvántartási és bérszámfejtési
rendszer.
VIII.3. Sajtó, marketing és PR tevékenység
Az ÁV Rt. az ÁVÜ-vel együttmûködve széleskörû és intenzív sajtó és
marketingmunkát végez, melynek eredményeképpen sikerült lecsillapítani a
szervezeteket és a privatizációt érintõ sajtótámadásokat. A rendszeres
tájékoztatók hozzájárultak a privatizációs folyamat hazai és külföldi jobb
megismeréséhez, itthon és külföldön egyaránt.
A rendszer fõbb elemei a következõk:
- Általános tájékoztatás a döntésekrõl, ezen belül heti
rendszerességgel sajtótájékoztató, amelyeket a Duna TV közvetít. A Duna
TV mûsorainak különösen nagy jelentõsége van a határon túli kárpótoltak
szempontjából, hiszen a kárpótlás és a privatizáció témakörében nyújt
ismereteket, sugároz reklámokat, hirdetéseket, interjúkat.
- A PRIVINFO címû kiadványban megtalálhatók a privatizációval
kapcsolatos legfontosabb információk, kínálati listák, tanulmányok,
interjúk, döntések, a futó pályázatok és sok más fontos információ. A
kiadvány angol nyelven is megjelenik.
- A Heti Privinfo az ÁVÜ és az ÁV Rt. közös lapja közli az összes
privatizácós pályázatot, döntéseket, így az ÁV Rt. Igazgatóságának
határozatait is.
- ÁVÜ - ÁV Rt. marketing adatbázis - a magyar mellett angol és német
nyelven is elérhetõ számítógépes hálózaton, illetve telefonon.
- Fényképes idegen nyelvû kínálati katalógusok.
- Ingatlan Info az ingatlankínálatról (angol nyelven is).
- Különbözõ egyedi információszolgáltatások külföldre pl.: faxújság
Olaszországba, amely több száz olasz vállalkozóhoz jut el, és ez
tartalmazza valamennyi privatizációs tenderfelhívásunkat.
- Részvétel külföldi rendezvényeken.
- Külföldi sajtó- és marketing tevékenység.
- Különféle egyedi kiadványok, amelyek segítséget nyújtanak a folyamat
megismerésében és a bekapcsolódásban - pl. "A Munkavállalói tulajdonlás
az ÁV Rt-hez tartozó cégeknél", "Ön is lehet tulajdonos!", "A
privatizáció története", stb.
IX. Az ÁV Rt. külsõ kapcsolattartása
IX.1. Állami Számvevõszék, Országgyûlés
Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés közvetlen felügyelete alatt mûködõ
olyan központi, kiemelt hatáskörû ellenõrzési szerv, mely az ÁV Rt-t illetõen
kitüntetett ellenõrzési jogokkal bír. Az ÁV Rt. az 1992. évi LIII. törvény
szerint a rábízott állami vagyon változásáról és hasznosításáról félévenként
köteles tájékoztatni az Állami Számvevõszéket.
A Gazdasági Versenyhivatal, mint a parlament által törvényben létrehozott
funkcionális szerv, a gazdasági verseny tisztaságának, a piaci alapú gazdasági
vállalkozások szabadságának biztosítása érdekében elõzetes kontroll
tevékenységét az ÁV Rt-re is kiterjesztette. A Gazdasági Versenyhivatal és az
ÁV Rt. között folyamatban van az együttmûködési szerzõdéstervezet
elõkészítése.
Az Országgyûlés ellenõrzési jogokat gyakorol a bizottságok, nevezetesen a
Gazdasági Bizottság, illetve az ezen belül létrehozott speciális hatáskörû
Privatizációs Albizottság, valamint az újonnan létrehozott Számvevõszéki
Bizottság tevékenységén keresztül. A másik, szintén a képviseleti
demokráciához kapcsolódó ellenõrzési eszköz, az egyes parlamenti képviselõk
által az ÁV Rt. tevékenységét érintõen benyújtott kérdés, illetve
interpelláció.
IX.2. Kormányzati és államigazgatási szervek
Az ÁV Rt.-nek ez a kapcsolatrendszere három szinten jelentkezik. Elsõsorban a
Kormány, mint testület vonatkozásában, beleértve a tárcaegyeztetést, illetve a
közigazgatási államtitkári értekezleten való részvételi jogot, másrészt a
Gazdasági Kabinet tekintetében és végül a részvényesi jogok gyakorlására
kijelölt miniszteren keresztül. Az állam, mint tulajdonos képviselõje a
részvényesi jogok gyakorlója, aki a Kormány tagja.
Az ÁV Rt. kapcsolattartása az egyes ágazati minisztériumokkal, illetve
országos hatáskörû szervekkel két formában valósul meg, egyfelõl a hatályos
jogszabályok által megkövetelt kötelezõ elõzetes véleményezési jogkör
gyakorlásában, illetõleg kötelezettség teljesítésében, másfelõl pedig egy
szakmai egyeztetési, döntés-elõkészítési konzultációs szinten.
Az államigazgatási szervezetekkel való együttmûködéssel kapcsolatos alapvetõ
probléma abból ered, hogy az ágazati gazdaságpolitikáért felelõs
minisztériumok (és ebben az értelemben a pénzügyminisztérium is ágazati
minisztériumként mûködik, lásd pl. a bankrészvények esetét) és a tulajdonosi
(vagyonkezelõi) döntésekért felelõs ÁV Rt. mûködése nem csiszolódott még
össze. Az állami vagyonkezelés jelenlegi legsúlyosabb problémája nem maga - ez
az egyébként természetes - ellentét, hanem a szerepváltás tudomásulvételének
esetlegessége a korábbi "fõtulajdonosi" szervezetek részérõl. Az egyes ágazati
minisztériumok, melyek általában az adott ágazat legjobb szakértõit, ismerõit
foglalkoztatják, nehezen fogadják kizárólagos döntési jogkörük megosztásának
tényét, és az ellentétet az elválasztás megszüntetésével és a minisztériumi
tulajdonlás visszaállításával kívánják feloldani. Meg kell azonban állapítani,
hogy az ÁV Rt. és az egyes tárcák közötti kapcsolatok már túlléptek a kezdeti,
némileg szükségképpeni és érthetõ nehézségeken, és egyre inkább konstruktív, a
közös felelõsségen alapuló és a feladatmegoldásra koncentráló együttmûködés
alakul ki.