- 1 -

Magyar Köztársaság

Kormánya

J/672.

B E S Z Á M O L Ó

AZ ORSZÁGGYÛLÉSNEK

AZ ÁLLAMI VAGYONKEZELÕ

RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

1993. évi tevékenységérõl

Elõadó: Dr. Suchman

Tamás

privatiz

ációért felelõs

tárca nélküli miniszter

Budapest, 1995. március

10.

- 2 -

TARTALOMJEGYZÉK

I. Az ÁV Rt. bemutatása

II. Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok mûködését meghatározó gazdasági

feltételek

III. A Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtása

- A VPI célrendszere

- A VPI megjelenése az ÁV Rt. szervezetében és mûködésében

IV. Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége

IV.1. Az ÁV Rt-hez tartozó cégek összesített eredménypozíciója 1993-ban

IV.2. Az ÁV Rt. portfóliójának helyzete

IV.2.1. Ipari infrastruktúra

IV.2.2. Ipar

IV.2.3. Mezõgazdaság, Erdõgazdaság

IV.2.4. Humán infrastruktúra

IV.2.5. Pénzintézetek

V. Az ÁV Rt. privatizációs tevékenysége

V.1. Privatizáció, állami vagyon átadása, értékesítés 1993-ban az ÁV Rt.

portfóliójából

V.2. Részvényértékesítés kárpótlási jegy ellenében

V.3. Társadalombiztosítási vagyonátadás

VI. Foglalkoztatás

VII. Az 1993. évi mûködés eredménye, a költségvetési kötelezettség, valamint a

pénzügyi helyzet

VII.1. Bevételek

VII.2. Kiadások

VII.3. Lényeges kötelmek, kockázatok

VIII. Az ÁV Rt. szervezete és információs rendszere

VIII.1. Szervezeti felépítés

VIII.2. Az információs rendszer

- A belsõ információs rendszer

VIII.3. Sajtó, marketing és PR tevékenység

IX. Az ÁV Rt. külsõ kapcsolattartása

IX.1. Állami Számvevõszék, Országgyûlés

IX.2. Kormányzati és államigazgatási szervek

1

I. AZ ÁV RT. BEMUTATASA

A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérõl és

hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény azzal a céllal hozta létre az

Állami Vagyonkezelõ Rt.-t, hogy az állam vállalkozói vagyonának stratégiai,

illetve nemzetgazdasági érdekû részeivel megfelelõen gazdálkodjon. A

gazdálkodás során az állam tartós tulajdonosi szerepének vállalkozásszerûen,

üzleti alapon, az adott piaci viszonyokhoz alkalmazkodva kell megnyilvánulnia

úgy, hogy az ÁV Rt. a fenti elvek figyelembevételével valósítsa meg a Kormány

vonatkozó gazdaságstratégiai célkitûzéseit.

Az Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság zártkörû alapítású, egyszemélyes

állami tulajdonú Rt, amelyet az 1992. évi LIII. törvény alapján a Magyar

Köztársaság Kormánya alapított.

Az ÁV Rt. megalakulásának idõpontja; 1992. október 29, a cégbejegyzésé pedig

1993. február 10. Az ÁV Rt. mûködését az Alapító Okirat aláírását követõ

napon megkezdte, így üzleti szempontból 1992. év tört évnek minõsül, míg az

elsõ teljes üzleti év: 1993.

Tevékenységének kereteit alapvetõen a gazdasági vállalkozásokra vonatkozó

általános érvényû törvények, mint az 1988. évi VI. tv. a gazdasági

társaságokról, a számvitelrõl szóló, módosított 1991. évi XVIII. törvény, az

általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény, a koncesszióról

szóló 1991. évi XVI. törvény, az 1993-ra vonatkozó Vagyonpolitikai Irányelvek

és a kárpótlási törvény szabályozza. Ezek a törvények idõben korábban

keletkeztek, mint az ÁV Rt.-t létrehozó, annak speciális, az általánostól

eltérõ tevékenységének eszközrendszerét - az alapítói követelményeket

tartalmazó - meghatározó törvények, rendeletek.

Az ÁV Rt. Alapító Okirat szerinti alaptevékenysége:

- a vagyonkezelõ társaságok (holdingok) irányítása;

- és egyéb vagyonkezelési tevékenység, valamint az ehhez kapcsolódó tervezési,

szervezési, hatékonysági, illetve ellenõrzési jellegû szolgáltató

tevékenységek;

- a privatizálandó állami vagyonhányad értékesítésének elõkészítése és

eladása.

Az alaptevékenység folytatásának kereteit közelebbrõl a tartósan állami

tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérõl és hasznosításáról szóló

1992. évi LIII. törvény; az idõlegesen állami tulajdonban lévõ vagyon

értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló 1992. évi LIV. törvény,

az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggõ jogszabályok

módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény és a Magyar Köztársaság 1993. évi

pótköltségvetésérõl szóló 1993. évi LXXII. törvény, valamint a részben vagy

teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekrõl szóló

többször módosított 126/1992. (VIII. 28). Kormányrendelet határozza meg.

A rendelet alapján 163 gazdálkodó szervezet került az ÁV Rt-hez.

Vagyonkezelési, privatizációs és szakmapolitikai szempontok hatására a

portfólió nagysága és összetétele változott, újabb cégek kerültek be, illetve

kerültek át az egyes szaktárcákhoz. Igy 1993. december 31-én 176 társaság

felett gyakorolt tulajdonosi kontrollt az Rt.

Az Országgyûlés az 1992. évi LIII. törvény elfogadásával az ÁV Rt. jogállását

az alábbiak szerint határozta meg:

(1) Az ún. privatizációs törvények megalkotásával az Országgyûlés intézményi

szinten is különválasztotta az állam gazdaságirányítási funkcióit,

nevezetesen, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlását a tulajdonosi szervezetekhez

- az ÁVÜ-höz és az ÁV Rt.-hez - telepítette, míg az állam közhatalmi

szabályozó, gazdasági szakma-, illetve ágazatpolitikai jogkörök maradtak az

egyes tárcáknál, így a tárgyban érintett vagyoni kört illetõen egyértelmûen

rögzítésre kerültek a feladat- és hatáskörök, valamint az ehhez párosuló

felelõsség. A közhatalmi szabályozó, valamint a tulajdonosi funkciók egy

kézben történõ összpontosítása egy mûködõ piacgazdaságban fennakadást okozna,

hiszen az állam ez esetben automatikusan elõnyben részesítené a szabályozók

meghatározásakor az állami tulajdonú cégeket a nem államival szemben. Az állam

ezen gazdaságirányítási funkcióinak centralizálásával tehát a

versenyegyenlõség jelentõs csorbát szenvedne.

(2) Az ÁV Rt. legfõbb döntéshozó szerve a 11 tagú Igazgatóság, amelynek

tagjait a Miniszterelnök nevezi ki és elnökét kinevezése elõtt meghallgatja az

Országgyûlés Gazdasági Bizottsága, majd a kinevezéshez megerõsítõ

hozzájárulását adja. Az Igazgatóság tagjai a társaság mûködésével

kapcsolatban hozott döntéseikért személyükben teljes vagyoni felelõsséggel

tartoznak, ezért kiemelkedõ jelentõségû a törvény azon két rendelkezése, hogy

a részvényesi jogokat gyakorló miniszter az Igazgatóság jogkörét nem vonhatja

el, sõt azt az õt illetõ jogkörök gyakorlása során sem korlátozhatja. [LIII.

tv. 6.§ (2) bek., illetve 3.§ (3) bek. összhangban a Gt. 285.§ (1) bek.-vel.].

(3) Úgyszintén garanciális jelentõségû az a törvényi rendelkezés, mely

szerint az ÁV Rt.- re nézve a Kormány egyedi konkrét határozatban az LIII.

törvényben foglaltakon túlmenõen kötelezettséget nem állapíthat meg,

jogszabályt kell alkotnia, vagy törvényjavaslatot kell benyújtania az

Országgyûléshez. Természetesen az ÁV Rt.-t kötik a Gt. szerinti tulajdonosi

joggyakorlása során a Kormány gazdaságpolitikai döntései, amelyeket közvetít

határozataival.

(4) Az ÁV Rt.-t, mint részvénytársaságot a Gt. 285.§ (1) bekezdése alapján az

Igazgatóság képviseli. Ez is garanciális jelentõségû szabály. A Kormány,

mint alapító döntött az Alapító Okirat elfogadásakor, hogy "Az Igazgatóság

mint testület a Társaságot jogosult általában és minden ügyben, mindenkivel

szemben képviselni. A részvényesi jogok gyakorlója jogosult a Társaságot

képviselni a kormányzati szervek elõtt, valamint nemzetközi szervezetekben.

Ez a jog megilleti a Társaság Igazgatóságának elnökét is. A Társaság

Igazgatóságának az elnöke részt vehet a Kormány, mint alapító ülésén, melynek

során azokban a kérdésekben, melyekrõl a döntés joga az Igazgatóság hatáskörét

érinti kizárólagosan képviseli a Társaságot." Ez a rendelkezés kiemelkedõ

fontosságú az ÁV Rt. jogállását tekintve, mivel az Igazgatóság tagjai a

személyes anyagi felelõsségüket csak így tudják vállalni, továbbá a felelõs

tulajdonosi döntések is csak így hozhatók meg.

(5) Az ÁV Rt. mûködésének szempontjából rendkívül fontos tényezõ az ÁV Rt. és

a hozzátartozó vállalatok egymáshoz való viszonya. Tekintettel arra, hogy az

ÁV Rt. holding, elvárásait és tulajdonosi jogait társasági jogi eszközökkel

tudja érvényesíteni. Így mindenek elõtt:

(a) a társaságok vezetõ testületein (Igazgatóság, FB) keresztül felügyeli az

éves üzleti tervek teljesítését, pénzügyi helyzetüket, a rövid- és hosszú távú

stratégia kidolgozását, az információs és kommunikációs rendszerek mûködését;

(b) a közgyûléseken gyakorolja tulajdonosi jogait az elõzõ év beszámolójának

elfogadásakor, az osztalékpolitika meghatározásakor (a nyereség felosztásáról

történõ döntéshozatal során), valamint a következõ évi üzleti terv, illetve

egyedi vállalati stratégiákról szóló döntések meghozatalával;

(c) a 100 %-os ÁV Rt. tulajdonban lévõ cégeknél, közvetlen vállalatirányítási

jogok illetik meg;

(d) a privatizálható vagyonkört érintõen az ÁV Rt.-t is megilletik mindazok a

jogok, amelyek az ÁVÜ-t az idõleges vagyoni kör értékesítésével kapcsolatban

megilletik.

II. Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok mûködését meghatározó gazdasági

feltételek

Az 1993-as év a magyar gazdaságban - hasonlóan az ezt megelõzõ négy-öt év

mindegyikéhez - jelentõs változásokat eredményezett. A keleti piacok

összeomlásának elhúzódó hatásai és ennek a belföldi keresletre gyakorolt

kedvezõtlen következményei számos állami vállalat esetében akut értékesítési-

pénzügyi válsághoz vezettek. Az egykori KGST-piacra termelt, gyenge

versenyképességû magyar áruk nagy tömegben váltak eladhatatlanná. A kelet-

európai országok egymás közti kereskedelmét szelektálta és visszafogta a

szabad árak és a konvertibilis elszámolás alkalmazása is.A keleti piacok

összeomlása, valamint a reorientációs készség hiányosságai miatt a hazai piac

felértékelõdött, a hazai termelõk versenyhelyzetbe kerültek az

importliberalizáció következtében. Ezek a körülmények felfokozták az ipar és

piacvédelmi igényeket. Az ipar és a mezõgazdaság széles területein vált

létszükségletté a termelés - ezzel együtt az export szerkezetének módosítása,

a régóta emlegetett struktúraváltás. A vállalatok költségvetési támogatásainak

leépítése, valamint a széleskörû importliberalizáció által indukált éles

versenyhelyzet is a szerkezetváltás irányába hatott. A keleti piacokra

kifejlesztett kapacitások, illetve a részben korszerûtlen termelõeszközök

reorganizációjára azonban az állami gazdálkodó szervezetek saját erõbõl nem

tudnak forrásokat elõteremteni és az állami segítség - a jelentõs

erõfeszítések (pl. adóskonszolidáció) ellenére - nem volt eléggé hatékony.

Az ÁV Rt.-hez tartozó cégek körében is sok nehézséget okozott a korábbi

években felhalmozódott vállalati adósságállomány és kamatainak olyan mértéke,

amely a gazdasági növekedés körülményei között sem gazdálkodható ki.

A lakossági fogyasztás nagymértékben csökkent, ugyanakkor a megtakarítási

hajlandóság jelentõsen növekedett. A hazai kereslet visszafogottsága mellett a

magyar vállalatok és vállalkozások reakciója az volt, hogy a világpiac más,

relatíve bõvülõ térségein, részpiacain kerestek kitörési lehetõséget. A

növekvõ export mellett ugyanakkor az import is jelentõs mértékben emelkedett.

Az import szerkezete is átrendezõdött, a kelet-európai országok arányának

csökkenése mellett a fejlett országok részesedése nõtt.

Az elmúlt években jelentõsen felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek a

vállalkozási tevékenység új alapokra helyezését, a vállalkozások számának

növekedését, a tulajdonosváltással járó átalakulások kiszélesítését célozták.

A privatizációs folyamat felgyorsulásának eredményeként is az elmúlt években a

magánszektor dinamikus fejlõdésnek indult. Becslések szerint a jelenlegi

bruttó hazai termék több, mint 50 %-át a magánszektor állítja elõ. A

kisvállalkozások hazai jelenlétükön túl növekvõ szerepet töltenek be az

exportban is. A magántulajdonban levõ vállalkozások nemzetgazdaságban

betöltött szerepének növekedése kihívást jelent az ÁV Rt.-hez tartozó részben,

vagy egészben tartós állami tulajdonban maradó állami cégek egy része számára

is.

III. A Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtása

A Vagyonpolitikai Irányelvek célrendszere

A Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiája alapján a VPI célrendszere

a magyar gazdaság hatékony mûködésének megalapozását, továbbá a hazai

vállalkozók megerõsítését szolgálja, figyelembevéve a gazdaság

mûködõképességének fenntartását és a költségvetés forrásokkal történõ

ellátását is. A két fõ cél érdekében rögzíti az elérendõ stratégiai célokat és

ezeket lebontva az általános célt és a részcélokat. A tartósan állami

tulajdonban maradó vagyonnal kapcsolatban külön elõírja feladatként az

eredményes és hatékony mûködtetést és kezelést, valamint meghatározza az ehhez

kapcsolódó tulajdonosi jogok tartalmát. Eljárási rendet állapít meg a

privatizációs folyamatra és a munkavállalói tulajdonszerzésre. Elõírja a

költségvetésnek befizetendõ forrásokat, továbbá a nyilvánosságot és

ellenõrizhetõséget szolgáló információs rendszer kiépítésének kötelezettségét.

Az 1993. évi VPI nem írt elõ az ÁV Rt. számára ingyenes vagyonátadási

kötelezettséget.

A Vagyonpolitikai Irányelvek megjelenése az ÁV Rt. szervezetében és

mûködésében

Az ÁV Rt. tevékenysége röviden meghatározva az állam tulajdonosi jogainak

üzleti módszerekkel történõ gyakorlását kell, hogy jelentse. Ennek megfelelõen

tevékenységét az alapítói és tulajdonosi mivoltából fakadó feladatok

határozzák meg. Legfontosabb feladata a rábízott vagyon hatékony mûködtetése,

értékének megõrzése, illetve maximalizálása. Az érték megõrzéséhez, és

gyarapításához jogként kapta a vagyonkezelési tevékenységet, a racionális

vállalati szervezeti változtatás, vagyis az átstruktúrálás jogát, beleértve a

részekre bontást, az összevonást, az alapítást és a megszüntetést is, ez

utóbbiak esetében megszorításokkal.

A vagyoni körbe a kormányrendelet - a törvényben kapott felhatalmazás és a

törvényben meghatározott kritériumok szerint - olyan gazdálkodó szervezeteket

sorolt, melyekben az állam tulajdonosi jelenléte valószínûsíthetõen tartósan

fennmarad.

Az ÁV Rt. mûködése során az alábbi fõ funkciókat és feladatokat látja el:

(1) a hatáskörébe tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában képviseli az

állam tulajdonosi érdekeit,

(2) az elõzõ pontban foglaltak végrehajtása során mint az alapítói jogok

gyakorlója dönt állami vállalatok gazdasági társasággá történõ átalakulásáról,

(3) elvégzi a hozzátartozó gazdálkodó szervezetek tulajdonosi irányítását és

vagyonkezelését,

(4) az alaptõkéjén felüli vagyonból a kormányrendelet által meghatározott,

privatizálható vagyonrészt értékesítésre elõkészítí, majd azt értékesítí,

(5) a Kormány gazdaságpolitikai stratégiája alapján különféle vagyonátadási

feladatokat hajt végre, kárpótlási, társadalombiztosítási, stb. jogcímeken.

IV. Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége

Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenységét 1993. elsõ felében zömmel a vállalatok

társasággá történõ átalakítása jelentette. 1993. végéig mintegy 100 vállalat

átalakítása történt meg. Az átalakítás egyrészt a privatizáció elõkészítõ

lépése, másrészt sok tekintetben fontos tulajdonosi döntések hordozója. Az

átalakítást több cég esetében megelõzte az alaptevékenységhez nem szorosan

kapcsolódó, illetve nélkülözhetõ tevékenységek, eszközök leválasztása, majd

decentralizált módon történõ értékesítése. Az eladásokból származó bevételeket

az ÁV Rt. jellemzõen visszahagyta a vállalatoknál a VPI által is preferált

fejlesztések finanszírozása és adósságtörlesztés céljaira.

A vállalati decentralizációk jelentõsége, hogy a társaság optimális

üzemméretének elérésével növeli a gazdálkodás hatékonyságát és

eredményességét. Közismert tény, hogy a hazai befektetõkre jellemzõ a kisebb

vagyonrészek iránti kereslet, hiszen elegendõ források hiányában nem tudnak

egész társaságokat megvenni, a rendelkezésükre álló lehetõségek legtöbbször

annyit engednek meg számukra, hogy a már meglévõ vállalkozásaikat bõvítsék,

megszilárdítsák. A decentralizált értékesítés ilymódon hozzájárul a hazai

vállalkozások megerõsítéséhez.

A decentralizáció másik jelentõs hatása, hogy a piaci szereplõk számának

növelésével a piaci verseny erõsítésének az irányába hat. Ki kell emelni, hogy

az értékesítés ezen formája hozzájárul számos vagyonpolitikai cél

teljesüléséhez.

Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége, valamint a társasági gazdálkodás

feltételrendszerének kialakítása a negyedik negyedévben vált érdemivé. Ennek

során elkezdõdött a társaságok stratégiai-, reorganizációs tervének

kidolgoztatása, a vagyonkezelési feladatok társaságonkénti konkretizálása.

A hatékony vagyonkezelés feltételei 1993-ban alakultak ki, ebben az évben

tudtunk minden területen a tulajdonosi érdekek képviseletében megjelenni a

társaságok irányító testületeiben. Ez lehetõséget adott arra, hogy az

igazgatóságokon keresztül a vállalatok stratégiai céljainak kidolgozásában

közvetlen irányító szerepet vállalhassunk.

Az ÁV Rt. átvizsgálta - egyes esetekben módosította - a már társasági formában

mûködõ gazdálkodó szervezetek Alapszabályait, és az ÁV Rt. által átalakítottak

vonatkozásában olyan döntési kompetenciákat határozott meg, melyek az operatív

vezetés számára elegendõ mozgásteret engednek a napi üzletvitelhez, ugyanakkor

a tulajdonosi kontroll és koncepció érvényesítés lehetõségét megteremtik a

jövõre nézve meghatározó kérdésekben.

Az ÁV Rt. a tulajdonosi érdekek érvényesítését a társaságok vezetõi felé

irányuló konkrét követelmények, elvárások közvetítésén keresztül valósíthatja

meg. Az ÁV Rt. a hozzá tartozó társaságok vezetõitõl a "jó gazda" alaposságát,

lelkiismeretességét és egyúttal mértéktartást vár el.

A tulajdonosi döntések jelentõs csoportja a társaságok vezetõ testületeinek,

Igazgatóságainak és Felügyelõ Bizottságainak megválasztása. Az ÁV Rt.-nél a

szakmai szervezetek, közigazgatási szervek ajánlásai, humánszakértõ cégek

segítsége és pályázatok révén kialakult személyi adatbankból születik a

testületek tagjaira vonatkozó javaslat. A portfolió igazgatók

elõterjesztését, vagy a kiértékelt, döntésre elõkészített pályázati anyagokat

az ÁV Rt. Igazgatóságának humánpolitikai különbizottsága tárgyalja, majd a

szakmai tevékenység szerint illetékes miniszterrel történõ véleményeztetés

után az ÁV Rt. Igazgatósága dönt minden személyi kérdésben.

Az Igazgatóságok 5-11 tagúak, a Felügyelõ Bizottságok általában 3-7 tagúak. Az

Igazgatóságoknak szinte kivétel nélkül mindenkor tagja a társaság

vezérigazgatója, legtöbbször valamelyik, általában a pénzügyi helyettese is.

Az ÁV Rt. azonban súlyt helyez arra, hogy a társasági Igazgatóságoknak több

külsõ tagja legyen, mint belsõ.

A külsõk általában a szakma jeles képviselõi, vagy társasági jogban,

számvitelben jártas szakemberek, mindig különös tekintettel az

összeférhetetlenségi szabályok gondos betartására. Az ÁV Rt. Igazgatóságának

döntései alapján már több, mint ezer fõ végzi felelõs munkáját az új

testületekben. Az elnöki funkciót jellemzõen egy külsõ szaktekintély tölti be.

Az új Igazgatóságok kezdetben egy gazdasági évre kapták megbízásukat. A késõbb

kialakított gyakorlat szerint az igazgatósági tagok mandátuma jellemzõen két,

a felügyelõ bizottsági tagoké három évre szól. Mindenkor ügyel az ÁV Rt. arra,

hogy az FB és az Igazgatóság megbízása ne egyszerre járjon le, így

biztosított a vezetés és a felelõsség folyamatossága.

A legjelentõsebb társaságokban, az ÁV Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezetek

több, mint egyharmada esetében az Igazgatóságnak az ÁV Rt. jogi személyként

tagja. A jogi személyt az esetek többségében ÁV Rt. alkalmazott személyesíti

meg belsõ megbízás alapján, de van példa arra is, hogy ÁV Rt. Igazgatósági

tag, vagy ÁV Rt. által felkért és külön megbízásban meghatalmazott külsõ

személy látja el az ÁV Rt. jogi személy nevében az igazgatósági tagsági

teendõket.

Az 1992. és az 1993. üzleti évek analízisei alapján átfogó programok készültek

a vállalatok eladósodottsága, a rossz költséggazdálkodás, a korszerûtlen

termékszerkezet, a túl széles termékpaletta megszüntetésére, és a technológiai

szerkezetváltás felgyorsítására. A válságban levõ cégek mûködõképességének

fenntartása érdekében válságkezelési stratégia került kialakításra, melynek

legfontosabb eleme a reorganizációs programok kidolgozása és a

hitelkonszolidáció segítségével a pénzügyi helyzet javítása.

A társaságok mûködõképességének fenntartásához, reorganizációjához, továbbá

technológiai és pénzügyi megújításához szükséges pénzeszközök egyik forrása a

képzõdött nyereség. Az ÁV Rt. a stratégiai és üzleti tervek, valamint alapos

elemzések alapján mindezeket a szempontokat figyelembe vette, amikor a

társaságoktól elvonandó eredmény mértékérõl, az osztalékról döntött.

Figyelembe vette továbbá azt a tényt, hogy a közvetlenül privatizáció elõtt

álló cégek esetében az osztalékfizetés hatással bír az értékesítés sikerére és

a realizálható privatizációs bevételre. Ilymódon elõfordult, hogy a teljes

eredmény a társaságnál maradt (pl. Richter Rt.).

Az ÁV Rt. osztalékpolitikáját alapvetõen az 1993. évre vonatkozó

Vagyonpolitikai Irányelvek (VPI) határozta meg és befolyásolta azáltal, hogy

egyrészt elõírta azokat a tulajdonpolitikai elvárásokat és gazdaságpolitikai

célokat, amelyeket az ÁV Rt-nek figyelembe kellett vennie, másrészt

meghatározta a központi költségvetésnek befizetendõ összeget, ugyanakkor

szempontokat is elõírt az osztalékpolitika kialakítására.

IV.1. Az ÁV Rt.-hez tartozó cégek összesített eredménypozíciója 1993-ban

Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok 1993. évi összteljesítményét értékelve

megállapítható, hogy az 1992-es összesen 7.628 Md Ft veszteség 1993-ra 14.473

Md Ft nyereségre változott.

Az adózás elõtti eredmény pozíció javulása 22.100 Md Ft, melynek összetevõi:

- üzemi (üzleti) eredmény pozíció javulás 10.320 Md Ft [ 46 % ]

- pénzügyi eredmény pozíció javulás 1.001 Md Ft [ 5 %

]

- rendkívüli eredmény pozíció javulás 10.779 Md Ft [ 49 % ]

Az 1992-ben nyereséges vállalatok 1993-ra - 5024 Md Ft-tal romlottak, az 1992.

évben veszteséges vállalatok 27.124 Md Ft-tal javultak. Az összesített

eredmény javulását döntõen a veszteségek csökkenése okozta, a nyereség csak az

üzemi (üzleti) tevékenységnél nõtt minimálisan (3 %-kal) .

A fenti módszert alkalmazva az üzleti eredményre vonatkozóan megállapítható,

hogy a fentebb jelzett 10.320 Md Ft javulásból 9.001 Md Ft a veszteséges

vállalatok csökkenõ veszteségének köszönhetõ.

A pénzügyi mûveletek eredménye esetében a nyereséges vállalatok romlottak -

2.333 MdFt-tal, a veszteségesek csökkentették veszteségeiket 3.334 Md Ft-tal.

A rendkívüli eredmény 10.779 Md Ft-os javulása a veszteséges vállalatok 16.435

MdFt-os javulásából és a nyereséges vállalatok - 4002 Md Ft-os romlásából

tevõdik össze. A rendkívüli eredmény jelentõs javulását az 1993-ban néhány

vállalatnál megvalósított hitelkonszolidáció is magyarázza.

Az összeredmény pozíció alakulásában meghatározó volt néhány nagy cég

mutatóinak alakulása. A veszteséges cégek közül jelentõs javulást tudott

felmutatni a Borsodchem, az Ikarus Rt., a Richter Gedeon Rt. és a Dunaferr

Rt., míg a korábban is nyereséges MOL, Chinoin, Biogal és Hungaropharma cégek

eredményei tovább javultak. Eredmény romlás következett be a korábban

nyereséges MVM Rt.-nél, Tigáznál és a Szerencsejáték Rt.-nél. A romló

veszteségesek közé a nagyobb cégek közül a Tokaj Kereskedõház Rt., az Elmû

Rt., a FEFAG, a TÁKI és a MOVI tartozik.

Az eredményességet portfoliónként elemezve megállapítható, hogy az eredmény

döntõ része az energia, infrastruktúra és a márkavédelmi portfoliókban

jelentkezett. A veszteségek döntõ részének csökkenése az ipar portfolióban

történt. A csökkenõ nyereséget felmutatók aránya az infrastruktúra

portfolióban, a növekvõ nyereséget produkálók aránya pedig a márkavédelmi

portfolióban a legnagyobb.

Összességében értékelve az adatokat a veszteség jelentõs, valamint a nyereség

kisebb mértékû csökkenése azt valószínûsíti, hogy az ÁV Rt. vagyonkezelõi

tevékenysége, határozott, és pontosan közvetített tulajdonosi elvárásai révén

csökkenteni tudja a veszteségeket cégeinél, azonban a nyereség növeléséhez

olyan tõkeerõs magántulajdonosra, általában szakmai, stratégiai befektetõre

van szükség, aki a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodva végez

fejlesztéseket, beruházásokat, emel tõkét, tehát hatékonyabban tudja

hasznosítani a vagyont, mint az állami tulajdonos.

IV.2. Az ÁV Rt. portfoliójának helyzete

Az ÁV Rt. portfoliójába tartozó gazdálkodó szervezetek kezelésével és

privatizálásával kapcsolatos feladatokat az ágazat és a cég speciális

adottságai határozzák meg. A cégek egyenkénti privatizációs helyzetét a V.1.

fejezet tartalmazza.

IV.2.1. Ipari Infrastruktúra

Az ÁV Rt. vagyonkezelési tevékenysége az ipari infrastruktúra és energetika

szektorában lényegében két területre koncentrálódik. Egyrészt középtávú

vállalati stratégiák kidolgozására, melynek része a költséggazdálkodás

javítása, termelési struktúra átalakítása, illetve ezekkel párhuzamosan és

összefüggésben a privatizáció elõkészítése, másrészt a vagyonkezelés központi

kérdéseként a válságban levõ - de a közgazdasági szempontok alapján célszerûen

megmenthetõ - társaságok mûködõképességének fenntartására.

Az energetika területén a magyar gazdaság két legnagyobb társasága a Magyar

Villamos Mûvek Rt. és a MOL Rt. Mindkét társaság nagy saját tõkével

rendelkezik és a költségvetés legnagyobb adófizetõi. Tõkearányos eredményük

alacsony, amelynek oka elsõsorban termékeik, illetve szolgáltatásaik részben

hatósági, illetve maximált ár-tarifa rendszere, és a két céget terhelõ

különleges adók.

Az MVM Rt. gazdálkodását és privatizációját elsõsorban a különleges

tulajdonosi struktúrája nehezítette. A részvénytársaság mindkét szintjén

ugyanis az MVM Rt. mellett közel 50 %-ig tulajdonos volt az ÁVÜ, viszont a

holdingban l00 %-ig tulajdonos ÁV Rt-nek semmi közvetlen befolyása nem volt

sem az erõmûvekre, sem az áramszolgáltatókra. A gazdálkodás

átláthatatlanságát a holdingnak nem megfelelõ jogi-, irányítási- és belsõ

szabályozási rendszer akadályozta. Az ÁVÜ mindezek ellenére kísérletet tett az

áramszolgáltató társaságok privatizálására, amely sikertelenül végzõdött. A

kísérletbõl egyrészt azt a tanulságot lehetett levonni, hogy megfelelõ jogi

keretek nélkül a privatizáció kudarcra van ítélve, másrészt lehetõvé kell

tenni, hogy az ÁVÜ tulajdonosi része az ÁV Rt. kezébe kerülhessen. A

tulajdonosi viszonyok rendezése után kapcsolódott be a Schröders privatizációs

tanácsadó cég a privatizációs elõkészítési folyamatba.

A MOL Rt. privatizálását fél éven keresztül akadályozta az IKM által

kezdeményezett és a társaság, valamint a PM által is ellenzett egyszintû, vagy

két, illetve több-szintû részvénytársaság kialakításának vitája. A döntéshez

tanulmány készült, amely azt az eredményt hozta, hogy a MOL Rt-nek egy nemzeti

integrált olaj- és gázipari részvénytársaságnak kell lennie.

A gazdálkodás javítása érdekében az év folyamán több sikertelen kísérlet

történt a Mineralimpex Rt. beolvasztására, amit az NGKM mindig meg tudott

akadályozni és ezáltal konzerválta a kialakult, és ezen keresztül a MOL Rt-nek

egyedül a földgázüzleten több, mint l0 MrdFt közvetlen veszteséget okozó

lánckereskedelmet, valamint rontotta a társaság orosz féllel szembeni piaci

pozícióit is.

l993-ban éledt fel egy igen erõs illegális fehéráru kereskedelem és import a

környezõ országok államilag dotált finomítóinak bekapcsolódásával, valamint a

külföldi bérfinomítás és a háztartási tüzelõolaj-dízelolaj konverzió. Ezek a

piactorzító hatások a több éve tartó magyarországi recesszió,és az alacsony

világpiaci árak miatti szûkülõ finomítói árrés /kihasználatlan finomítói

kapacitások/ mellett nagymértékben hozzájárultak a MOL Rt. piacának

beszûküléséhez.

A MOL Rt. Cash-flow csökkenésének az alábbi fõ okai vannak:

- Az l993. évi 40 %-os bányajáradék, amely a MOL Rt. bányászati termékeinek

túladóztatását jelenti, l2 MrdFt adózott eredmény csökkenést eredményezett.

- A földgáz IKM által meghatározott belföldi fogyasztói ára alacsonyabb,

mint a reális piaci ár, mert a Kormány az árban szociálpolitikai

megfontolásokat is érvényesít. Ezen anomáliák miatt az importált és a téli

felhasználásra tárolt földgáz értékesítésén mintegy 26 MrdFt veszteség

keletkezett.

- l993-ban a MOL Rt-vel átvállaltattuk a TVK Rt. l992. évi 2,5 MrdFt

lízingdíj tartozását, amely a forintleértékelések miatt még növekedett. Rendre

a társaságot terhelõ kompromisszumokat hoztunk a vegyipari benzin és gázolaj,

valamint a mûtrágyagyártáshoz szükséges földgáz árának megállapításával.

/Nitrogénmûvek Rt./

Az öt vidéki gázszolgáltató átalakítását is a bizonytalanság jellemezte. l99l.

július l-én váltak le az OKGT-rõl és kerültek az IKM irányítása alá. l992.

áprilisában az ÁVÜ jóváhagyta privatizálásukat és májusban tenderkibocsátásra

is sor került, amit a tisztázatlan ár- és jogviszonyok miatt vissza kellett

vonni. Ezt követõen kerültek az ÁVÜ, majd l992. októberében az ÁV Rt.

felügyelete alá. A vállalatokat az ÁV Rt. l993. január l-én zártkörû

alapítással alakította részvénytársasággá. A cégbíróság a TIGÁZ esetében csak

1993. július 1-jén hagyta jóvá az átalakulást.

Kezdetben a biztos jogi környezet hiányában az ÁV Rt. fõleg irányító

funkciókat gyakorolt, pl. az ellátatlan területeken a társaságok

határkörzeteinek kijelölésével. Ezt követõen a MOL Rt. és az öt

gázszolgáltató tulajdoni és mûködési módjának az ellenérdekekbõl fakadó vitáit

kellett rendezni. Eldöntöttük, hogy a kereszttulajdonlás nem kívánatos.

Együttmûködésüket hosszú távú és éves szerzõdéses alapokra helyeztük az

infrastruktúra szétválasztásával és a gázkereskedés szabályozásával.

Privatizálásuk elõkészítése érdekében elvégeztettük a cégek költségeinek és

cash-flowjának elemzését, valamint piaci értékük meghatározását. Sikertelen

privatizálásukból levonva a tanulságot, szorgalmaztuk a gáztörvény mielõbbi

megalkotását.

IV.2.2. Ipar

Az ipari portfolióba tartozó cégek szinte mindegyike különbözõ vagyonkezelõi

tevékenységet, és tulajdonosi teendõket igényel az ÁV Rt. részérõl.

1) Kohászat

A kohászati portfólióba 1993-ban a Dunaferr Rt. és a Hungalu Rt. tartozott.

Az 1993-as gazdálkodási évben a Dunaferr Rt. vállalatcsoportnak a belföldi

piacon drasztikus értékcsökkenéssel és nagymértékû keresletcsökkenéssel

kellett szembenéznie a felhasználói igények teljes átstruktúrálódása, valamint

a vevõkör súlyos likviditási helyzete mellett. Exportpiacait túlkínálat és

igen alacsony árak jellemezték, különösen a két legjelentõsebb európai piacán,

Németországban és Olaszországban. A romló piaci körülmények között

gazdálkodását az elõre nem tervezhetõ al-dunai embargó jelentõsen sújtotta. (A

Duna mint legfontosabb szállítási útvonal 60 napig hajózhatatlan volt) A

szigorított ENSZ intézkedések azonban egész évben éreztették negatív

hatásukat. Az alapanyag-ellátást és az export kiszállításokat más útvonalakra

kellett átszervezni. A szállítási többletköltségek, a kiesett árbevétel

jelentõs hitelfelvételre kényszerítette a vállalatcsoportot. Az embargó okozta

közvetlen negatív hatások a társaságcsoport eredményét 1,4 Mrd Ft-tal

rontották, de a teljes kár megközelítette a 2 Mrd Ft-ot. A gazdálkodási

körülményekre tekintettel az ÁV Rt. a mûködõképesség fenntartása érdekében

reorganizációs terv készítését írta elõ, amelynek elsõ üteme a szigorú

létszám- és pénzgazdálkodást, a szervezet racionalizálását tartalmazta.

Ugyanakkor az ÁV Rt. garanciát vállalt 500 MFt rövid lejáratú hitelfelvételhez

és 1 Mrd Ft értékû kötvénykibocsátáshoz .A Dunaferr Rt. a negatív hatásokat -

az embargó kivételével - így ki tudta védeni, a társaságcsoport vesztesége

csak 1,4 Mrd Ft lett. A reorganizáció második ütemében a vállalatcsoport

rövidlejáratú hitelei (3,3 Mrd Ft) bekerültek az adóskonszolidációba, de ezek

elengedésére 1993-ban még nem került sor.

A Hungalu Rt. és vállalatcsoportja 1993-ban az alumínium világpiacának

elhúzódó recessziója miatt súlyos veszteségeket szenvedett el annak ellenére,

hogy bauxitbányászati és timföldgyártási kapacitásait tovább csökkentette.

Minthogy a már több éve tartó veszteséges mûködtetés miatt a

kapacitáscsökkentések forrásai 1993-ban sem teremtõdtek meg, a társaságcsoport

instabil likviditási helyzete már a folyamatos mûködtetést veszélyeztette,

ezért állami és tulajdonosi beavatkozások váltak szükségessé. Az Országgyûlés

33/1993. (V. 28.) sz. határozatával elengedte a Hungalu Rt. 1078 MFt állami

alapjuttatás utáni járadékfizetési kötelezettségét. Az ÁV Rt. irányításával

elkészült a vállalatcsoport 1993-96 közötti idõszakot átfogó reorganizációs

terve, sõt 15 éves kitekintési program is készült a Hungalu Rt. jövõjével

kapcsolatban. Mindezen intézkedések ellenére az 1993-as év gazdálkodása mégis

jelentõs veszteséget vetített elõre, ezért a vállalatcsoport rövidlejáratú

hitelei (4,6 Mrd Ft) bekerültek az adóskonszolidációba. A hitelelengedésre

azonban már csak 1994-ben került sor. Már 1993 végén érzékelhetõvé vált, hogy

a kohászati timföld oroszországi értékesítési lehetõségei erõsen beszûkültek,

így a vállalatcsoportnak ezen a területen stratégiai szerkezet-átalakítást és

a timföldgyártás kapacitások koncentrálását kell majd megoldania.

2) Kutató-fejlesztõ intézmények

Az ipari kutató és fejlesztõ intézetek vagyonának minimálisan 25%+1 részaránya

tartós állami tulajdonban tartandó. Az állami vállalatok közös tulajdonában

lévõ kutatóintézetek privatizációjánál a minimális tulajdoni részarány

biztosítása érdekében intézkedni kell.

Az ÁV Rt. megalakulásával, illetve szervezetének felállásával, 1992. november

1-én megalakult a K+F portfolió igazgatósága is, 32 kutató-fejlesztõ, tervezõ

K+F intézmény vagyonának kezelése céljából. 1993-ban a legfontosabb

vagyonkezelési feladat a törvényi elõírások szerint az intézetek

átalakulásának elõkészítése és átalakítása volt.

A beszámoló idõpontjáig az intézetek átalakítása - három kivételével -

megtörtént. Két intézet végelszámolását kezdeményeztük, két intézet (MÁFKI,

NEVIKI) a Kormányrendelet megjelenésekor már felszámolás alatt állt, idõközben

egy további intézet (VASKUT) felszámolása kezdõdött meg. Ezek esetében a

minimális állami tulajdonrésznek megfelelõ arányt kivásárlással lehet

biztosítani. Két intézet társaságok tulajdonában van - a közvetlen állami

tulajdon nem biztosítható privatizációs helyzetükre tekintettel - ezért ezek

törlését kezdeményeztük a 126/1992. sz. Kormányrendeletbõl (Gyógyszerkutató,

Malomipari Kutató). Egy intézet esetében a közvetlen állami tulajdon nem érte

el a 25%+1 részarányt, ezt alaptõkeemeléssel biztosítottuk (Gyógynövénykutató

Intézet).

A K+F intézetek tevékenységét meghatározza az iparnak és az élelmiszeriparnak

a piaci helyzete, e két területen dolgozó termelõ vállalatoknak a

gazdálkodása, és ebbõl következõen e vállalatok kutatás-fejlesztési igényeinek

megjelenése.

A kibontakozást - a nagyipari vállalatok válsága mellett - nehezíti, hogy a

kis- és közepes vállalkozások körében egyelõre nem jelentkezik a

versenyhelyzet javítására irányuló K+F tevékenység igénye.

A K+F intézmények alkalmazkodókészsége (költséggazdálkodás, szerkezetváltás)

sem minden esetben megfelelõ. Helyzetüket rontják az innovációs politika olyan

megoldatlan kérdései, mint a magas adó-, és vámterhek, az adókedvezmények

hiánya, a banki kamatterhek és büntetõkamat magas volta.

Kormányhatározat alapján a tulajdonosi funkció ellátására az ÁV Rt. keretén

belül külön egységet képezõ vagyonkezelõ szervezetet kell létrehozni.

Az ÁV Rt. keretén belül külön K+F portfolió kezelõ igazgatóság mûködik a

vagyonkezelési vezérigazgató-helyettes irányításával. Ez a struktúra

megfelelõen biztosítja az elkülönített és egységes kezelést, figyelembevéve,

hogy a K+F intézetek átalakítását és privatizációjuk megkezdését jogi,

könyvszakértõi oldalról az ÁV Rt. egyéb szervezeti egységei is támogatni

tudják.

A Kormánydöntés szerint az intézetek átalakulása, illetve privatizálása során

keletkezõ bevételek az intézményhálózat modernizálására, az infrastruktúra

korszerûsítésére felhasználhatók.

A vagyonelemek megóvására és racionális mûködtetésére 1993. május hóban a

szakminisztériumokkal közösen a hálózatfejlesztés új rendszere került

kidolgozásra. Ennek az elve a (köz)alapítványok, köztestületek keretein belül

mûködõ vagyonkezelõ szervezetek által mûködtetett vagyonnak hozadékából a K+F

feladatokat végzõ minimálisan nulla szaldós (nonprofit) gazdálkodás

feltételeinek biztosítása.

Idõközben a Tudománypolitikai Bizottság (TPB) is felülvizsgálta a magyar

kutatás helyzetét és a vállalati gazdálkodási rendben mûködõ K+F intézmények

gazdálkodásának (mûködésének) rendszerére elfogadta az ÁV Rt. terveit.

3) Márkavédelem

A portfolió igazgatóság kezelésében lévõ gazdálkodó szervezetek tevékenységük

szerint igen szerteágazó képet mutatnak, ezért egységes vagyonkezelési

stratégia nem jellemzõ. A portfolióról megállapítható, hogy a cégek többsége

társasági formában mûködik. Ez alól kivétel a Technika Külkereskedelmi

Vállalat - jelenleg folyik az átalakítása -, valamint a Mátrabánya (Recsk). Az

utóbbi vállalat esetén egy jelentõs kutatási, elemzési munka segítheti elõ azt

a tulajdonosi döntést, hogy egyáltalán érdemes-e átalakítani, vagy a vállalat

megszüntetése mellett kell dönteni.

A társaságok döntõ többsége eredményes gazdálkodást folytatott. Mindössze két

társaság (vállalat) volt veszteséges: a Szerencsejáték Rt. és a Technika

Külkereskedelmi Vállalat. A Szerencsejáték Rt. vonatkozásában a társasági

különadó jelentett egyre nagyobb befizetési kötelezettséget.

A portfolióba tartozó társaságok (vállalatok) 1993. évi nettó árbevétele

26.060.724 eFt volt, az elért eredmény megközelíti a 3.500.000 eFt-ot. Ezt az

értéket csökkenti a két veszteséges vállalat közel 800.000 eFt-os vesztesége.

A Szegedi Paprika Rt. hitelállományát csökkentette eredményes

gazdálkodásával, de még veszteséges évet zárt 1993-ban.

A márkavédelem területén a kormányhatározatoknak megfelelõen folyik a

megállapított állami részarány beállítása. Az átalakítások gazdálkodásra

gyakorolt hatása pozitívnak értékelhetõ, az 1993. évi gazdálkodás nyereséges

volt a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., a Zsolnay Porcelángyár Rt., a

Kalocsakörnyéki Agráripari Rt., a PICK Szeged Szalámigyár és Húsüzem Rt., a

CD Hungary Rt., a - Pecunia Rt., az Állami Számítógépes Szolgálat Rt. és a

Mertcontroll Rt. esetében. Az eredményes mûködés mellett a további eredmények

elérése érdekében két társaságnak kellett reorganizációs tervet készíteni.

1994-ben a Tokaj Kereskedõház Rt. adósságkonszolidációban részesült, melynek

eredményeképpen gazdasági talpra állítása várható. A Budapesti Húsipari Rt.

esetében az 1,9 milliárdos adósságállomány kezelésének problémáját csak a

minél elõbbi privatizáció oldhatja meg.

Az eredményesen mûködõ társaságok esetében is konkrét vagyonkezelési lépéseket

kell tenni a minél jobb privatizáció, illetve ahol a privatizáció megtörtént,

ott az eredményes gazdálkodás érdekében.

A Zsolnay Porcelángyár Rt. folyamatban lévõ privatizációs pályázatának

lezárása után - a pályázat eredményének függvényében - döntést igényel a

társaság reorganizációja.

Az ÁSZSZ Rt. esetében döntést igényel az 50 % + 1 szavazat tulajdonrész

privatizációjának ütemezése. A tulajdonosváltás mellett a társaság mûködésében

esetleg várható zavarokat megfelelõ fejlesztési stratégiával meg kell elõzni.

A Herendi Porcelán. Rt. termékeinek nemzetközi piaci megítélését,

márkavédelmét biztosítani kell. A piaci pozíciókat meg kell õrizni, illetve a

lehetõségekhez képest javítani szükséges.

Pick Szeged Rt.-ben 5 %-os a tartós tulajdoni hányad. A privatizáció tõzsdei

bevezetés útján történt. A részvények tõzsdei bevezetése óta elért árfolyam-

emelkedés az egyik legfényesebb sikert jelenti a hazai privatizáció

történetében.

4) Feldolgozóipar

A portfólió meghatározó cégei a RÁBA Rt. és az IKARUS Rt. alapvetõen a kellõ

fizetõképes megrendelés hiányával küzdenek.

A RÁBA Rt. szerkezet-átalakítása elfogadott ütem szerint halad,

konszolidációja eredményes, elsõsorban amerikai piaca él. Belföldi piacát

alapvetõen meghatározza a tehergépkocsik és futómûvek (buszok) iránti csekély

igény. A buszok hagyományos piaca a FÁK, de itt fizetési gondok vannak. A

busz export a RÁBA felé belföldi igényt involválna. A hazai buszigény nem

jelentõs. Mindkét nagy cég tevékenységét egyszerre tudná fellendíteni a

keletre irányuló export fizetõképességének javulása.

Az IKARUS Rt. a RÁBA Rt.-nél is nagyobb piaci nehézségekkel küzd a busz mint

végtermék kizárólagossága miatt. Az IKARUS Rt. 63,9 %-os többségi

részvénypakettje az IKARUS Állami Vállalatnál, mint alapítónál van, így ÁV Rt.

csak közvetett tulajdonos. ÁV Rt. közvetlen tulajdonosi helyzetét mielõbb

biztosítani kell.

Az IKARUS Állami Vállalat megszüntetése a Csepel Autó Fa. céggel folyó peres

ügyek lezárásának függvénye.

Alapvetõen (export) elõfinanszírozási és szállítói fizetési nehézségek miatt

az értékesítés jelentõsen visszaesett, melyen egyrészt hosszútávú export

elõfinanszírozó hitellel, másrészt kormányzati segítséggel biztosított barter

üzlettel lehetne segíteni.

Mindkét cég közel azonos jegyzett tõkével (IKARUS Rt. 11,5 MrdFt; RÁBA Rt.

11,3 MrdFt) elsõ teljes üzleti évét 1992-ben élte. 1993. évben IKARUS Rt.

1.253.714 eFt; RÁBA Rt. 305.201 eFt mérleg szerinti eredményt ért el. IKARUS

Rt. eredményét az 1991 négy hónapi és 1992. évi elhatárolt veszteségei

részbeni fedezetére kellett fordítani, míg RÁBA Rt. eredménye - korábbi teher

nem lévén - 50 %-ban osztalékra, 50 %-ban eredménytartalék képzésére volt

fordítható. A cégeknek állammal szembeni lejárt tartozása nincs.

A Pestvidéki Gépgyár Fa. felszámolása kapcsán a tevékenységét teljesen átvett

Dunai Repülõgépgyár Rt.-beni tulajdonszerzéssel lehet majd ÁV Rt. e

tevékenységhez kapcsolódó részben tartós állami tulajdonosi kötelezettségének

érvényt szerezni.

5) Vegyipar, gyógyszeripar

A vegyipari portfolióba tartozó petrolkémiai vállalatok, a belföldi kereslet

csökkenése és a világpiaci recesszió hatására 1991 óta veszteségesen mûködnek.

Összességében nyereséges a gyógyszeripar, azonban a vállalatok helyzetében - a

keleti piactól való függés mértéke, a forgóeszköz és hosszúlejáratú

hitelállomány nagysága szerint - jelentõs eltérések mutatkoznak. A termékek

jellege - regisztráció és engedély kötelezettség - a gyors piacváltást

lehetetlenné teszi.

Hasonló problémákkal küzd az egyetlen nyereséges vegyipari vállalat a NIKE

Rt., növényvédõszer termékeit tekintve.

A vállalatok piacváltása - a fejlett országok piacain tapasztalható hosszabb

fizetési határidõk miatt - a hitelállomány jelentõs növelését indukálta. Az

ennek hatására megnyilvánuló pénzügyi veszteség a pozitív üzemi nyereséget

csökkentette. A nyereség csökkenése a beruházások, a technológia fejlesztés

és a K+F költségek drasztikus visszafogását eredményezte. Ezek hatására a jó

minõségi export pozícióban lévõ vállalatok versenyképessége a világpiacon

fokozatosan romlik. Privatizációs esélyeik csökkennek.

A portfólióba tartozó vállalatok helyzetének elemzését stratégiai

átvilágítások segítették.

A vállalati szervezet, termékszerkezet, gazdálkodási és pénzügyi helyzet

elemzését célzó átvilágítások a TVK Rt-nél a BC Rt.-nél, a Biogal Rt.-nél és a

Richter Gedeon Rt.-nél 1993 decemberében fejezõdtek be.

Az ipari válságkezelési programban résztvevõ vegyipari vállalatok (TVK Rt; BC

Rt; NIKE Rt;) reorganizációs programjának elõsegítése érdekében elemzéseket

készítettünk. A fenti vállalati kör a programhoz kapcsolódó kiemelt

adóskonszolidációba került bevonásra. A vállalatok pénzügyi helyzetének

elemzése alapján az ÁV Rt. a hitelek elengedése mellett döntött. A

veszteségforrások feltárása után reorganizációs-költségcsökkentõ programot

indítottunk, egyedi, a vállalati gazdálkodást segítõ intézkedéseket tettünk.

A BC Rt. esetében hitelgarancia vállalására került sor. A TVK Rt. alapanyag

ellátásának biztonsága érdekében hosszú távú megállapodást hoztunk létre a

Társaság és a MOL Rt. között. Az EBRD-vel közösen megkezdtük a TVK Rt.

pénzügyi reorganizációs programját. Megkezdõdött az EBRD project

finanszírozást célzó - privatizációt elõsegítõ - befektetésének elemzése.

A NIKE Rt. reorganizációs programját segítõ kötvénykibocsátásához az ÁV Rt.

garanciát vállalt - a piaci pozíciók és középtávú üzleti terv elemzését

követõen.

A gyógyszeripari vállalatok pénzügyi helyzetének rendezése érdekében

pénzügyi-, szakmai befektetõ bevonását sikerrel oldottuk meg a Chinoin Rt., a

Humán Rt., és az EGIS Rt. esetében. Elõkészítettük az Alkaloida Rt. és a

Richter Gedeon Rt. alaptõkeemeléssel egybekötött privatizációját, alapvetõen a

társaságok stabilitásának biztosítását célul tûzve. Az egyre javuló pénzügyi

helyzetben lévõ, tartósan nyereséges Biogal Rt. privatizációjára a

tulajdonostárs MHB Rt.-vel közösen programot dolgozunk ki.

Speciális helyzetben van a portfolió két nem vegyipari tevékenységet végzõ

vállalata, a GYSGY-REHAB Rt. és a Hungaropharma, amelyek az egészségügyi

alapellátás területén mûködnek. A GYSGY-REHAB Rt., melynek értéke alapvetõen

az ott dolgozó emberek tudásától függ, képes volt a munkaerõ megtartására,

piaci pozíciói az erõteljes liberalizáció hatására jelentõsen nem csökkentek.

A Hungaropharma Gyógyszernagykereskedelmi Rt. piaci pozíciói a nagyszámú új

nagykereskedõ megjelenését követõen ugyan jelentõsen romlottak, azonban

szakmai tapasztalata, a szolgáltatások magas színvonala és a széleskörû

marketingmunka eredményeként még mindig 60%. Piaci pozícióit a jövõben a

gyógyszertári központok és a patikák privatizációjának idõpontja és módja

alapvetõen befolyásolja.

Az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységet végzõ vállalatok esetében -

gyógyszergyárak, GYSGY-REHAB RT., Hungaropharma - problémát jelent a belföldi

piaci stratégia kialakításában a teljes importliberalizációból eredõ, új

nagyszámú piaci szereplõ szándékának bizonytalansága (kiszorítás?, egymás

mellett élés?), a gyógyszertári központok privatizációjának elhúzódása és az

OTF támogatás politikájának - évek óta fennálló - hiánya. Ez utóbbi esetenként

a tulajdonos ÁV Rt. érdekeivel ellentétesen az egészségügy finanszírozására

kényszeríti a vállalatokat.

A feladatok végrehajtását gátló tényezõk:

(1) A társaságok - a vagyon - hatékony mûködése során lényeges szempont a

jövedelem termelõ képesség javítása, ebbõl a szempontból sem az adótörvények,

sem a foglalkoztatással kapcsolatos elvárások és szándékok nem kedvezõek.

Célszerû lenne például kedvezményesen megállapítani a reorganizációhoz,

technológia-fejlesztéshez szükséges beruházások adóját abból a célból, hogy a

technológiai beruházások, amelyek a reorganizációt, versenyképességet

javítják, adómentesek legyenek. A hatósági árak és áreltérítõ szabályozások

nyereségcsökkentõ hatásúak, a szociális és gazdasági érdekek együtt jelennek

meg, és rontják a gazdálkodási eredményt. A belföldi termelésû alapanyagot pl.

készletezési díj sújtja, a vámmentes importot nem, a vegyipari alapanyag

azonos elbírálású a más célú pl. energetikai anyaggal, a kettõs adó (alapanyag

+ végtermék) versenyképtelenné teszi a terméket az exportpiacokon. Területi

reorganizációs programok nem kapcsolódnak a környezetvédelmi és

foglalkoztatási programokhoz (alapok kezelése) stb.)

(2) Reorganizációt támogató kamatpolitika hiánya a hitelfelvételeknél és a

kötvénykibocsátásoknál. Pl.: a NIKE Rt. reorganizációs kötvénykibocsátása 1

Mrd Ft hároméves középlejáratú forráshoz juttatta a Társaságot. A kamat

kondíciók diszkont kincstárjegy aukciós hozama +2% kamatprémium, de hasonló

feltételekkel még ÁV Rt. garanciavállalás mellett sem képes középlejáratú

hitelhez jutni önállóan egy Társaság a reorganizációs program projektjeinek

finanszírozásához.

(3) Hazai iparvédelem hiányosságai: hiányzik az Állami Beszerzések Kódexe;

gondot okoz az antidömping eljárások lassúsága, erõtlensége; a vámpolitika

korlátai és eseti következetlenségei (az alapanyagot vám terheli, a

készterméket nem).

Versenyeztetés esetén, azonos minõség esetén a belföldi vállalatok

tõkeszegénységébõl eredõ, fizetési feltételekben megjelenõ hátrány a

Kereskedelempolitikai Alapok szûkössége, az export elõfinanszírozási

hitelrendszer hiánya miatt nem küszöbölhetõ ki.

Nincsenek a piacgazdaságban bevált és alkalmazott módszerek a teljesen

liberalizált import lassítására (pl. minõségi, szakhatósági elõírások stb.)

(4) Az importliberalizációval egyidejûleg jelentkezõ belföldi vásárlóerõ

csökkenés miatt versenyképes termékek is piacvesztést szenvednek el. Pl. a

fent említett fizetési kondíciók miatt a növényvédõszerek vagy a TB

támogatáspolitikája és a megtûrt (törvénybe ütközõ, de pl. a mûholdas mûsorok

miatt ki nem szûrhetõ) reklámok miatt a vény nélküli gyógyszerek. A belföldi

gyártás ezen versenyhátránya a belföldi piacon gyors, egyértelmû

szabályozással (gyógyszertörvény) kiküszöbölhetõ.

(5) Az átalakulás során a vagyonértékelések a föld és ingatlanvagyont

jelentõsen felértékelik: az alaptõkéhez és saját vagyonhoz mérten kevés

amortizáció képzõdik; nem tükrözi a társaság piaci értékét. Pl.: a 9.693 MFt

saját tõkével és 6.019 MFt jegyzett tõkével rendelkezõ Hungaropharma éves

amortizációja 150 MFt, vagy a 18,5 Mrd Ft jegyzett tõkével rendelkezõ Richter

Gedeon Rt. amortizációja 1,2 Mrd Ft. Az amortizáció és a képzõdött nyereség a

szükséges beruházásokra nem nyújt fedezetet. A tõke jelentõs része nem termelõ

vagyon, melynek értékét a privatizáció során a szakmai vevõ nem is kívánja

elismerni.

(6) A társaságok likviditási helyzete, reorganizációs, technológia fejlesztési

igénye az osztalék visszaforgatását indokolná, szemben a VPI-ben és a

költségvetési törvényben elõírt vagyonkezelõi befizetési kötelezettségek

teljesítésével.

IV.2.3. Mezõgazdaság, erdõgazdaság

Az Agrár Portfólióba 24 mezõgazdasági és 19 erdõgazdasági tevékenységet

folytató társaság, valamint az ERDÉRT tartozik.

1) Mezõgazdaság

A tartós állami tulajdonba sorolt 24 állami gazdaság társasággá történõ

átalakítása 22 esetben - 1992. december 31.- 1993. január 1. fordulónappal,

két esetben már ezt megelõzõen - megtörtént.

A mintegy 40 milliárd Ft saját tõkébõl a jegyzett tõke közel 26 milliárdot

tesz ki, ami jelenleg még lényegében 100 %-ban ÁV Rt. tulajdonban van.

Az 1993-as évet a mezõgazdasági tevékenységet folytató társaságok többsége

eredményesen zárta. Ezzel magyarázható, hogy a portfolió egészében az 1992.

évi több, mint 2,1 milliárdos mérleg szerinti veszteséggel szemben 1993-ban

280 millió veszteség várható, ami 18 nyereséges és 6 veszteséges társaság

jövedelmének egyenlegeként értékelhetõ.

Az elmúlt esztendõben az agrár ágazat eredményére nemcsak az aszályos,

szélsõséges idõjárás, az átalakítással járó egyszeri kiadások (pl.

végkielégítés), az esetenkénti vagyonérték alatti értékesítési lehetõségek,

hanem a fontos kérdések (pl. föld, vadászat, hegyközség) törvényi

szabályozásának hiánya, továbbá a törvényi elõírások végrehajtásának

elhúzódása is kedvezõtlenül hatott.

A földtörvény például rendkívüli módon megnehezítette a decentralizált

privatizáció keretében történõ vagyonértékesítést a bérelhetõ földterületek

nagyságával, továbbá a bérleti idõvel kapcsolatos bizonytalan helyzet miatt.

Ennek ellenére 1993-ban 1,7 Md Ft értékû vagyon került decentralizáltan

értékesítésre a mezõgazdasági tevékenységet folytató társaságok körében, ami

közel kétszerese az 1992-es hasonló értéknek. Az értékesítési ár átlagban a

vagyonérték 89 %-a volt.

A földtörvény parlamenti jóváhagyásának elhúzódása a társaságok részvényeinek

értékesítését is negatívan befolyásolta.

A törvényi keretek hiányán túl a már meghozott törvények végrehajtásának

elhúzódása is rontotta a gazdálkodás feltételrendszerét. Ez utóbbiak közül a

kárpótlási célú pótlólagos földkijelölést kell elsõsorban kiemelni.

Akkor kellett több, mint 12 ezer ha területet kárpótlási célra kijelölni,

amikor már befejezõdött az állami gazdaságok társasággá alakítása, vagyis

amikor véglegesítve lett az a vagyoni kör, illetve érték, amit a társaságnak

mûködtetni kell.

A példaként említett nehézségek mielõbbi megszüntetése érdekében a föld-, a

vadászati, a hegyközségi, stb. törvények, tehát az agrárágazat mûködési

kereteit biztosító jogszabályok parlamenti jóváhagyása rendkívüli módon

hiányzott.

A gazdálkodás feltételrendszerének stabilizálódását segítené az is, hogy ha a

kárpótlási célú földkijelölésekkel kapcsolatban is megszületnének a végleges

döntések.

Ezek nagyban hozzájárulnának egyrészt ahhoz, hogy a portfolióhoz tartozó

mezõgazdasági tevékenységet folytató társaságok ténylegesen realizálják a

tervekben szereplõ összesen mintegy 1,5 milliárdos nyereséget, másrészt, hogy

a részvények értékesítése, s ezáltal a társaságok privatizációja

felgyorsuljon.

2) Erdõgazdaság

A 19 erdõgazdaságból 1993.december 31-ig 17 átalakult részvénytársasággá, 1

vállalat közvetlen átalakulás elõtt áll. Az átalakításnál nehézséget

jelentett, hogy az állami erdõhöz - amely az ÁV Rt. induló vagyonába tartozik

- sok olyan vagyontárgy is tartozik, amely ingatlannyilvántartási szempontból

az erdõ része (pl. üzemi utak, vasutak), de a vállalat mérlegében szerepelt.

Emiatt ezek az ingatlanok a társaságok tulajdonába kerültek, de végleges

elválasztásuk az erdõterülettõl nem lenne kívánatos.

A Kincstári- és az Erdõtörvény hiánya miatt a részvénytársaságok és az állami

erdõ kapcsolata függõben van, ami az erdõgazdálkodásnál különösen fontos

hosszú távú tervezést nehezíti.

Az erdõk közcélú funkcióiból fakadó feladatok és a gazdálkodásnak az

egyértelmû elválasztására lenne szükség ahhoz, hogy az ÁV Rt. az elõírt

osztalékelvárásait és privatizációs kötelezettségeit teljesítse. Ehhez az

erdõfenntartás jelenlegi - az Országos Erdészeti Alapon belül szabályozott -

rendszerét felül kell vizsgálni, mivel az nincs összhangban a

részvénytársasági tulajdonosi irányítással.

A fenti gondok ellenére az erdõkezelõ társaságok pénzügyi stabilizálását

sikerült megoldani és 1993. évben az erdõgazdálkodás jellegébõl is következõ

szerény (190 mFt ) eredmény született. Egy vállalat - Felsõtiszai Erdõ- és

Fafeldolgozó Gazdaság - fizetésképtelenné vált, de a közszolgálati funkció

fenntartása érdekében az ÁV Rt. 250 mFt hitelgarancia vállalással a cég

felszámolását megelõzte. Csõdegyezségi megállapodás reményében 1993.

novemberében az ÁV Rt. hozzájárult a csõdbejelentéshez.

A privatizáció - a törvényi szabályozás hiányosságaiból következõen - jelenleg

csak decentralizált értékesítések formájában folyik. 1,4 milliárd Ft értékû

ipari üzem és ingatlan magánosítása történt meg az ÁV Rt. felügyelete mellett.

A befolyt bevételeket a cégek a közcélú alaptevékenységükre, illetve

tartozásaik mérséklésére fordították. Ez a bevétel javította az érintett cégek

likviditását és pótolta a közcélú feladatokra hiányosan rendelkezésre álló

költségvetési forrásokat; ugyanakkor látni kell azt is, hogy az erdõgazdaságok

vagyona lényegében ennyivel csökkent.

Az ÁV Rt-hez tartozó állami erdõterületekbõl folyamatban van cc. 100 ezer

hektár kijelölése a kárpótlási földalapba. A kijelölések mértéke nem

veszélyezteti a társaságok mûködõképességét.

25

IV.2.4. Humán Infrastruktúra

A Humán Infrastruktúra portfolióba tartozó cégek adózás elõtti eredménye

összességében jelentõsen javult. 1992-ben az adózás elõtti eredmény 134 mFt

volt, 1993-ban pedig 181 mFt, ez 35 %-os növekedést jelent, ami a piaci

verseny erõteljes növekedését tekintve jelentõs eredménynek mondható.

Az üzleti tevékenység eredménye még ennél is nagyobb mértékben nõtt. Az 1992-

es 247 mFt-ról 1993-ra 435 mFt-ra emelkedett (ez 76 %-os növekedés). Az üzleti

tevékenység eredményének növekedésében döntõ módon egy-két cég rendkívüli

eredménye játszott közre /pl.Tankönyvkiadó/. A költségek valamelyest nõttek,

de nõtt az értékesítés nettó árbevétele is az 1992-es 13.484 mFt-ról 13.981

mFt-ra.

Az üzleti tevékenység eredményét lerontották a pénzügyi mûveletek eredményei.

Döntõen a fizetett kamatok növekedése miatt a pénzügyi mûveletek eredménye az

1992-es - 65 mFt-hoz képest 1993-ra - 175 mFt-ra alakult. Ugyancsak romlott 30

mFt-tal a rendkívüli eredmény is.

Végül is az adózás elõtti eredmény 1992-ben 134 mFt volt, 1993-ban pedig 182

mFt. Az adózást, valamint osztalékfizetést követõen 1993-ban az eredmény

nullszaldós (1 mFt).

Ami a Humán Infrastruktúrába tartozó cégek piaci helyzetét illeti, errõl

általánosságban az mondható el, hogy piaci helyzetüket az egyre élesedõ

versenyben képesek voltak megõrizni. Értékesítésük nettó árbevétele 1992-höz

képest valamelyest nõtt (mintegy 500 mFt-tal), ez önmagában jelzi az elõbbi

megállapítás helyességét. A legnagyobb cégeket külön vizsgálva (Szikra,

Athenaeum, Hungexpo, Tankönyvkiadó, MOKÉP, Hírlapkiadó) piacvesztés sehol sem

következett be. Természetesen az elõfordul, hogy értékesítés nettó árbevétele

csökken, ez azonban önmagában nem utal piacvesztésre, hiszen a tevékenység

egésze is visszaszorulóban lehet, vagyis egy szûkülõ piacon következik be az

értékesítés árbevételének csökkenése.

A Humán Infrastruktúra Igazgatóság portfolióba tartozó cégei közül

szabályozást igénylõ kérdés vagyonkezelési szempontból egyedül a filmes

cégeknél fordul elõ /igaz, hogy a 19 cégbõl 9 filmes cég/, ez a filmjogok

szabályozásának kérdése.

A filmszakmán belül régóta vitatott kérdés a filmjogok kérdése. Nagy lökést

adott ennek a vitának a Duna TV megjelenése, illetve az itt forgalmazott

filmekbõl származó bevételek felhasználása, visszaáramoltatása a

filmgyártásba.

Tulajdonképpen a vita a forgalmazási jogok körül zajlik, melyeket a belföldi

forgalmazó MOKÉP - és a külföldi forgalmazó - Hungarofilm - klasszikus monopol

-szerzõdésekkel szerzett meg. A filmek szerzõi /alkotói/ és tulajdonosi joga

körül különösebb nézeteltérések nincsenek. A különféle érdekcsoportok az

intenzív viták ellenére egyetértettek abban, hogy ezek a filmek állami pénzbõl

jöttek létre és a magyar nemzeti kincs részét képezik.

Amíg a cégek privatizációja nem volt napirenden /illetve nem volt

felgyorsítva/, az ÁV Rt. álláspontja az volt, hogy a vitát a filmszakmának

magának kell megoldania. A jelenlegi helyzetben a filmjogok külföldi

befektetõkhöz, vagy akár érdekcsoportokhoz történõ kerülése súlyos

következményekkel járna. A - nem csak ÁV.Rt-hez tartozó - filmszakmai cégek

megosztott álláspontja ellenére az a megoldás körvonalazódik, hogy az ÁV Rt.,

a Mozgókép Mûvelõdési Alapítvány és az összes /nem csak ÁV Rt-hez tartozó/

stúdió hozzon létre egy alapítványt /vagy csatlakozzon a már meglévõ Radványi

Géza Alapítványhoz/, amely alapítványba az összes magyar film tulajdonosi és

így forgalmazási jogai is bekerülnének. A forgalmazási feladatok ellátásával,

a kópiák karbantartásával, gondozásával stb. természetesen továbbra is a MOKÉP

ill. a Hungarofilm foglalkozna, illetve néhány esetben az a stúdió kapna jogot

a forgalmazásra, aki a filmet létrehozta.

Ebben az esetben az ÁV Rt.-nek fel kellene vállalnia, hogy az érintett

társaságoktól a filmjogokat még a privatizáció elõtt elvonja és az

alapítványba helyezze. Értékükben ezek a jogok jelenleg nem képviselnek

jelentõs nagyságrendet sem vagyonértékelések, sem pedig szakmai vélemények

szerint. Igazi értékük abban van, hogy a magyar nemzeti kincs részét képezik,

piaci értékük a szatellitadások elterjedésével növekedhet. A szakma érzékeny

ugyanakkor a forgalmazásból származó bevételek egy részének gyártásba történõ

visszacsatornázására is, mely ma nem teljesen megoldott/tisztázott.

A kérdés konszenzus útján történõ rendezése érdekében egyeztetések folynak az

érintettekkel.

A portfolióba tartozó cégek esetében a vagyonkezelés nem elsõsorban nyereséges

tevékenység biztosítását szolgálja, hanem azt, hogy ezek a kulturális cégek

megtalálják a helyüket az alakulóban lévõ piacokon.

A rövidtávú feladat az átmeneti gondok enyhítése, és a piachoz való

alkalmazkodás biztosítása. A hosszú távú feladat azonban mindenképpen a

piacépítés, az integrálódás segítése, és ehhez egy hosszú távú koncepció

kidolgozása.

Ez az igény az ún. filmes cégek vonatkozásában a Mûvelõdési és Közoktatási

Minisztérium részérõl konkrétan is felmerült.

A Humán Infrastruktúra portfolióba tartozó filmes cégek a filmkészítés és

forgalmazás teljes vertikumát átfogják, megtalálható közöttük a filmstúdiók, a

rajz és animációs filmkészítõk, a filmgyártók és a bel- és külföldi piaci

filmforgalmazók. Mégis a magyar filmes szakma egyik legsúlyosabb problémája

jelenleg az, hogy a közelmúltban átalakult, vagy a közeljövõben társasággá

átalakuló filmes cégek egy olyan szétdarabolódott piacon mûködnek, amelyen a

külön érdekek jelenleg még erõteljesebbek, mint az érdekek integrálásának

irányában mutató tendenciák. A filmkészítésnek a maga normális menetében egy

piackutatással kellene kezdõdnie és egy összehangolt értékesítési tervvel

végzõdnie. Egy ilyen integrált marketing tevékenységet megvalósítani azonban

csaknem lehetetlen a hazai, még csak formálódó filmpiacon. A finanszírozási,

támogatási és az ezekkel összefüggõ rentabilitási tényezõk jelenleg

fenntartani látszanak a piac szétdaraboltságát. A kulturális szempontok

érvényesítése (érvényesülése) természetesen lényeges szempont, ám emellett

legalább ilyen lényeges a filmkészítés üzleti vonatkozása. Középtávon sem

tartható e két szempont elkülönülése, minél hamarabb ki kell alakulnia annak a

mechanizmusnak (piaci integráció), mely alapján a kivitelezõk, az

értékesítések szervezõi és lebonyolítói - természetesen üzleti alapon -

együttmûködhetnek. Jelenleg ez az együttmûködésük esetleges.

IV.2.5. Pénzintézetek

Az ÁV Rt. tulajdonába a következõ bankok tartoznak: OTP Bank Rt., Magyar Hitel

Bank Rt., Kereskedelmi és Hitelbank Rt., Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.,

Budapest Bank Rt., Általános Értékforgalmi Bank Rt., Postabank Rt., Magyar

Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. A nyolc bank 1993 évi összesített

mérlegfõösszege 2.112.607.563.000 forint, mely az elõzõ évhez képest közel 15

%-os növekedést mutat. A 8 bank 1993. évi összesített mérleg szerinti

eredménye -126.901.209.000 forint, míg ez az összeg 1992-ben -5.806.268.000

forint volt.

Az ÁV Rt.kezelésében van az Agrobank Rt., a Dunabank Rt., az Iparbankház Rt.,

a Mezõbank Rt. és a Takarékbank Rt. Ezen bankok 1993 évi összesített

mérlegfõösszege: 148.609.579.000 forint, 25 milliárd forinttal több, mint

1992-ben. Az öt bank 1993. évi összesített mérleg szerinti eredménye -

22.976.675.000 forint, ami az 1992. évi összveszteség nyolcszorosa.

Az ÁV Rt. Pénzintézeti portfoliójában található bankok összesített

eredményeinek romlása alapvetõen azzal magyarázható, hogy az új és az 1993-as

évben már érvényes számviteli elõírások miatt a bankszektorban korábbi

idõszakban felhalmozott veszteségek kimutatásra kerültek. Ezen veszteségek fõ

komponense az eszközökre korábban meg nem képzett céltartalékok hiánya.

A bankszektorban az 1993-as évben folytatódott az 1992-ben megkezdõdött

konszolidációs folyamat. Az ÁV Rt. kezdeményezõ szerepet vállalt magára annak

érdekében, hogy az 1994-es gazdasági évben a bankok tõkeellátottsága elérje a

nemzetközileg elfogadott minimálisan 8 %-os mértéket. Az állam a

konszolidációt államkötvények apportálásával végezte, aminek eredményeként új

részvények kerültek kibocsátásra. Az új részvények tulajdonosa a

Pénzügyminisztérium, a régi részvényesek tulajdoni aránya az 1993-as

konszolidáció során a tõkeemelések miatt csökkent. Az új részvényekre a

Pénzügyminisztérium és az ÁV Rt. között vagyonkezelési szerzõdés jött létre.

Ennek megfelelõen az érintett bankokban az ÁV Rt. részint tulajdonosként,

részint vagyonkezelõként van jelen, a vagyonkezelõi szerzõdés azonban nem

terjed ki minden egyes, a konszolidációban részt vett bankra. A

konszolidációban részt nem vett bankok esetében az állami tulajdonosi jogokat

változatlanul az ÁV Rt. gyakorolja (OTP Rt., MKB Rt., ÁÉB Rt.).

Azokban a bankokban, amelyekben a konszolidáció révén a Pénzügyminisztérium

tulajdoni többséget szerzett, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a

tulajdonos és a vagyonkezelõ közötti koordináció nem mûködik hibátlanul a

tulajdonosi jogok gyakorlását és a személyi ügyekben való döntést illetõen.

Az ÁV Rt. kidolgozta és a bankokkal kapcsolatos irányító intézmények (Állami

Bankfelügyelet, Bankszövetség), valamint az egyes bankok ügyvezetõségei és

felügyelõ bizottságai részére véleményezésre megküldte a bank tulajdonlására

vonatkozó irányelveket. A vélemények összesítése után a bankoktól azt kérjük,

hogy az irányelvek alapján dolgozzanak ki konkrét bankokra szabott tulajdonosi

stratégiát. A tulajdonosi irányelvek és az egyedi banki stratégiák képezhetik

a privatizációhoz a kiinduló pontot.

V. Az ÁV Rt. privatizációs tevékenysége

Az ÁV Rt-nek a Vagyonpolitikai Irányelvek alapján a következõ stratégiai

célokat kellett szolgálnia a piaci eszközrendszer alkalmazásával lebonyolított

privatizációk során:

- a gazdaság hatékonyabbá tétele, a nemzetgazdaság életképességének

megõrzése és javítása,

- a modern piacgazdaságra jellemzõ tulajdonosi szerkezet kialakítása,

- tudatos piacépítés, a piaci verseny erõsítése,

- hazai tulajdonosi réteg bõvítése, megerõsítése,

- a gazdaság modernizálásához nélkülözhetetlen többletforrás biztosítása,

- a világpiacba történõ integráció elõmozdítása,

- államadósság csökkentése.

1993-ban viszonylag kisszámú privatizációs tranzakciót bonyolított le az ÁV

Rt. A III. negyedév végén, illetve a IV. negyedévben az addigi lassúbb ütemet

követõen gyorsulás indult meg és a külföldiek magyarországi befektetését

adókedvezménnyel preferáló jogszabályok 1993. december 31-i lejárta miatt

ezeket a privatizációkat még az év vége elõtt be is kellett fejezni.

Két esetben a társaságok munkavállalói szereztek tulajdont, E-hitel és

kárpótlási jegyek felhasználásával. Öt esetben került sor külföldi szakmai

befektetõ bevonására, két társaságnál pedig pénzügyi befektetõ társult a

vállakozásba. A kivásárlásokon túl három esetben tõkeemeléssel párosult a

privatizáció. A tõkeemelés következtében az egyik társaság jelentõs

fejlesztési forráshoz jutott, amely elõsegíti a szakmabeli cégekhez történõ

felzárkózást. Egy másik társaságnál a nyereségpozíció lényeges javulásához

járult hozzá a tõkeinjekció. A harmadik esetben a likviditási problémával

küzdõ cég pénzügyi helyzetének normalizálódását köszönheti az addícionális

pénzeszköznek. A szakmai befektetõk bevonásának jelentõsége az említetteken

túl, hogy együttjár a piaci helyzet javításával, új piacok megszerzésével és

elõsegíti a világpiaci integrációt.

Összességében mintegy 440 millió dollárt tesz ki az újonnan bevont, friss

tõke, miközben 87,5 md Ft állami bevétel is keletkezett. Az elkelt részvények

átlagos árfolyama 236 % volt.

V.1. Privatizáció, állami vagyon átadása, értékesítés 1993-ban az ÁV Rt.

portfoliójából (idõrendi sorendben)

Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.

1993 elsõ felében az elmúlt évrõl áthúzódó és még az ÁVÜ által elkezdett

Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. privatizációja volt az egyetlen privatizációs

tevékenység. Az új tulajdonosok teljes egészében a vállalat dolgozói lettek,

akik a magyar privatizációs jogszabályok, és a Vagyonpolitikai Irányelvek adta

kedvezményeket igénybevéve E-hitellel és kárpótlási jeggyel szereztek

tulajdont. A privatizáció lezárult, a vállalat az új tõkestruktúrában mûködik.

Remélhetõleg a képzõdõ nyereség a jövõben is fedezetet nyújt az új

tulajdonosokat terhelõ törlesztési kötelezettségek finanszírozására.

CHINOIN RT.

Az 1992-ben megkezdett Chinoin privatizáció "utolsó" üteme a még magyar

tulajdonban tartott és külföldi számára eladható 11 %-nyi részvény

értékesítése volt a vállalatban már tulajdont szerzett Sanofi cég részére. Az

1993 júliusában aláírt megállapodás a vállalat, illetve a tulajdonos magyar

állam számára kedvezõ volt, miután a részvényeket 500 % fölötti árfolyamon

sikerült értékesíteni.

MATÁV

A MATÁV Rt.-nek - az ország egyik legnagyobb és legfontosabb vállalatának

privatizációja december 22-én fejezõdött be, melynek során a társaság

részvényeinek 30 %-a került eladásra szakmai befektetõknek és további 10 %-ot

pénzügyi befektetõk vásároltak meg konvertálható elsõbbségi részvények

formájában. A lényegében négy hónap alatt végrehajtott tranzakció a

magyarországi privatizáció majdnem minden jellegzetességét tartalmazta,

kiegészítve a koncessziós pályázattal. Az eredetileg 60 milliárd Ft körüli

alaptõkéjû MATÁV-nál több ütemû alaptõkeemelést kellett végrehajtani, a

külföldi befektetõvel a részvényesi és szindikátusi szerzõdést meg kellett

kötni, majd az EBRD/IFC által rendelkezésre bocsátott és az elsõ lépcsõjû

alaptõke 10 %-át átvevõ konvertálható részvényt törzsrészvénnyé kellett

átalakítani. Ennek az átalakításnak a kapcsán az EBRD/IFC részvényeinek

mennyisége az eredeti 10 %-kal szemben, 3 %-ra csökkent.

A rendkívül kiélezett körülmények között folyó versenyben a világ legnagyobb

hírközlési vállalatai vettek részt, és a tendert végül is a Deutsche Telekom

és az Ameritech vállalatokból létrejött konzorcium, a MagyarCom nyerte meg. A

versenyben olyan cégek vettek részt, mint a France Telecom, a STET, ami

Olaszország legnagyobb hírközlési vállalata, a Cable & Wireless, amely Nagy

Britannia egyik hatalmas hírközlési csoportja, az amerikai Bel Atlantic, a

USWest illetve az elsõ körben még nagy japán és spanyol cégek is.

A kifizetett 875 millió dolláron túl, a másik legnagyobb eredmény, hogy

sikerült a verseny tisztaságát végig megõrizni.

A befolyt 875 millió dollárból 400 millió dollár került a MATÁV számlájára. Ez

biztos fedezetet nyújt a közeljövõ sürgetõ fejlesztéseihez, ahhoz, hogy a

MATÁV mielõbb megközelítse a nyugat-európai telekommunikációt, ha utolérni, a

Nyugat idõközbeni fejlesztései miatt a közeljövõben nem is fogja tudni.

13,3 milliárd Ft volt a koncesszió tulajdonos KHVM bevétele.

A minden tekintetben sikeresnek mondható privatizációs tranzakció során néhány

kedvezõtlennek tûnõ körülmény is napvilágra került. Ezek elsõsorban a

Magyarországon 40 év alatt kikristályosodott gazdálkodási, vállalatvezetési

viszonyok, és a most bevezetni kívánt vállalatgazdálkodási és vállalat

menedzselési szemlélet közötti alapvetõ különbségek következményei. Ugyanezek

a nehézségek merültek fel az elmúlt 40 év során a nyugat-európai országokban a

végrehajtott privatizációk során.

A befejezett MATÁV privatizációval összefüggõ néhány további feladat

végrehajtása 1994. januárjában megkezdõdött; így az önkormányzati részvények

kiadása, a dolgozói részvények kérdése, a MATÁV részvények kárpótlási jegy

ellenében való bevezetése.

EGIS Rt.

A MATÁV-hoz viszonyítva egy nagyságrenddel kisebb tranzakció volt az EGIS

Gyógyszergyár december 23-án lezárt tõkeemelése. Itt a vállalat részvényeinek

30 %-át az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBRD) szerezte meg

tõkeemelés révén. Az EBRD, mint pénzügyi befektetõ nem kíván résztvenni az

EGIS napi vezetésében, nem biztosít a vállalat számára ajánlásokat, piacokat,

stb. kizárólag az elvárt osztalék megfizetésének lehetõségét ellenõrzi. A 30

millió dolláros vételár 30 %-a (kerekítve 1 milliárd forint) 1993-ban folyt be

a társasághoz. A fennmaradó 2 milliárd Ft-nyi devizát a gazdasági

társaságokról szóló törvénynek megfelelõen a befektetõ 1994-ben fogja

fokozatosan átutalni.

A privatizációval összefüggõ tõkeinjekció a vállalat nyereségpozícióját

nagymértékben megnöveli. 1994-95-ben 30-40 % nyereségnövekmény várható az

1992-93-hoz viszonyítva, amit a társasági adókedvezmény ténye még kedvezõbbé

tesz, a vállalat, illetve annak tulajdonosa szempontjából.

Humán Oltóanyaggyár Rt.

Az EGIS privatizációjával lényegében párhuzamosan folyt a Humán Oltóanyaggyár

közel azonos méretû értékesítési tranzakciója. Itt a külföldi fél 36 %

részesedést szerzett. A vételi konstrukció annyiban tér el az EGIS-étõl, hogy

a befektetõ Novopharm kanadai cég jó reputációval rendelkezõ szakmai

befektetõ, aki a Humán piaci helyzetét kívánja elsõsorban javítani. Speciális

helyzetû a Humán a magyarországi vérkészítmények területén, miután ezek

kizárólagos gyártója és forgalmazója, a szerzõdés erre nézve külön megkötést

tartalmaz, ami a magyar fél érdekeit megvédi.

DOKUT Rt.

1992-ben elkezdõdött de 1993-ra húzódott két kisebb tranzakció, az egyik a

magyar dohányipari vállalatok ÁVÜ-nél folyó privatizációjával kapcsolatos.

Ezek a vállalatok közösen hozták létre az ÁV Rt. portfoliójába átkerült

Dohányipari Kutató Vállalatot. Ezt a vállalat MRP szervezete kívánja

megvásárolni. Erre a célra már befizettek 11,67 millió Ft-ot.

A fentiekben felsorolt privatizációs tranzakciók számadatait a 1. sz.

melléklet foglalja össze.

V.2. Részvényértékesítés kárpótlási jegy ellenében

A VPI elõírja, hogy az ÁV Rt. tulajdonosi jogainak gyakorlása során alaptõkén

felüli vagyona vonatkozásában jogosult és köteles a kárpótlási jegyekkel

szemben megfelelõ kínálatot teremteni.

Az eddigiekben rögzített privatizációs tranzakciókon túlmenõen az év során 12

alkalommal kínált fel az ÁV Rt. részvényeket kárpótlási jegy ellenében. A

bruttó felkínált részvénymennyiség 3,8 milliárd Ft volt, a felhasznált

kárpótlási jegy mennyisége címletértéken 1,9 milliárd forint. Az elsõ év 12

kibocsátása több hosszú távú tapasztalat megvonására volt alkalmas,

nevezetesen csak olyan vállalat részvényeit érdemes kárpótlási jegy ellenében

forgalomba hozni, amely vállalatok már egyéb okok miatt forgalomképes

részvényekkel rendelkeznek, így például amelyek már privatizálva vannak,

és/vagy amelyek a piacra vitel idõpontjában már "bizonyítottak". Erre legjobb

példák a Pick és a Humán részvényei, melyeket igen gyorsan igen nagy kereslet

mellett jegyeztek le. Az ellenpélda a nem ismert és nem "kipróbált" vállalatok

részvényei, ahol a kereslet jóval elmarad a felkínált mennyiségtõl. Ilyen volt

a MOL, ahol felajánlásra került 1 milliárd forint értékû részvény, amibõl két

hónap alatt 61 millió forintnyi talált csupán gazdára. A megadott

cserearányban hosszútávon gondolkodó, a részvények tulajdonságaival tisztában

lévõ befektetõ számára a MOL-részvény kárpótlási jegy ellenében történõ

megvásárlása nyilvánvalóan kedvezõ befektetés, mert egy-két év múlva a MOL-

részvények igen kelendõk lesznek, de az 1993-as struktúrában ez túl korai

felajánlásnak bizonyult.

A kárpótlási jegyek ellenében forgalomba hozott részvények összesített adatait

a 2. sz. melléklet táblázata tartalmazza.

A VPI szerint az ÁV Rt. a kormányzati privatizációs programokon keresztül

történõ részvényértékesítésekbe is bekapcsolódik, - az elõzõekhez hasonlóan

szintén alaptõkén felüli vagyona terhére.

V.3. A Társadalombiztosítási vagyonátadás helyzete

Az Országgyûlés 1992. februárjában hozott döntést a társadalombiztosítás

ingyenes állami vagyonjuttatásáról. Az 1992. évi X. törvény értelmében 1994.

december 31-ig 300 Mrd Ft értékû vagyont kell ingyenesen átadni. A törvény

elõírása szerint a Kormánynak 1992. június 30-ig szabályoznia kellett volna a

vagyonátadás egész folyamatát.

Az Országgyûlés döntése ellenére a vagyonátadás nem kezdõdött meg, ugyanis az

1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvek hiányában az Állami Vagyonügynökség nem

rendelkezett a vagyonátadáshoz megfelelõ jogosítványokkal. Idõközben az

Országgyûlés létrehozta az ÁV Rt.-t, amely szervezet az ÁVÜ portfoliójának

mintegy 3/4 részét megkapta. Ez az átszervezés a vagyonátadás megkezdését

tovább halasztotta, és a kormányzati intézkedés szükségességét tovább

erõsítette.

Az ÁV Rt. létrejöttével merült fel ugyanis az a probléma, hogy egy gazdasági

társaság is szereplõje lesz a vagyonjuttatásnak. Az ÁV Rt., mint potenciális

vagyonátadó - sõt a legjelentõsebb átadó - szerepel a vagyonjuttatásra

vonatkozó kormányzati elképzelésekben. Az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvek

kimondja, hogy az ÁV Rt. a vagyont jogosult és köteles a törvényi elõírásoknak

megfelelõen - és törvényi felhatalmazás alapján - ingyenesen átadni az

Irányelvekben szereplõ szervezeteknek. Jelenleg azonban nincs olyan törvényi

rendelkezés, amely a társadalombiztosítás részére történõ vagyonjuttatást és

annak konkrét módját az ÁV Rt. számára elõírja.

Az ÁV Rt Igazgatósága többször is tárgyalt a társadalombiztosítás részére

történõ vagyonátadásról. Ezek eredményeként az Igazgatóság azt a változatot

fogadta el, amely értelmében a TB vagyonhoz juttatását úgy kell megoldani,

hogy az ÁV Rt. saját részvényeibõl kell tulajdonosi jogokat megtestesítõ

részvényekhez juttatni.

Az ÁV Rt. által támogatott koncepció elfogadása esetén az egyes vagyonelemek

kiválasztása, felértékelése és értékesítése helyett a tartósan állami

tulajdonban lévõ vagyon kezelésérõl és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII.

tv. módosítása vált volna szükségessé a vagyonátadás végrehajtásához.

Az elkészült kormányelõterjesztést - a tárcaközi egyeztetést követõen - a

Kormány 1993. december 27.-i ülésén tûzte napirendre, azonban az elõterjesztés

érdemi tárgyalását, tekintettel arra, hogy az önkormányzatok az

elõterjesztésben foglaltakat - annak módosítása miatt - nem ismerték,

elhalasztotta és a javaslatot az önkormányzatok részére véleményezésre

megküldte. A TB önkormányzatok az ÁV Rt-bõl történõ vagyonátadás koncepcióját

elutasították, a tárgyalások folytatódnak.

VI. Foglalkoztatás

A Vagyonpolitikai Irányelvek elõírja a vagyonkezelõ szervezetek számára a

foglalkoztatáspolitikai és a munkavállalói szempontok hatékonyabb

érvényesítését. A következõkben ismertetjük, hogy az ÁV Rt. vagyonkezelési és

privatizációs munkája során hogyan szerzett érvényt ennek a feladatnak.

Az ÁV Rt. tulajdonosi pozíciójából eredõ elsõdleges feladata az állami vagyon

gazdaságstratégiai céloknak megfelelõ hatékony mûködtetése és a tartós állami

tulajdoni hányad feletti tulajdonrész privatizálása. Tevékenysége során a

gazdaságstratégia részének tekintett foglalkoztatáspolitikai szempontokat is

mérlegel.

Létszámleépítés fõként olyan esetekben következett be a társaságok üzleti

tervében rögzített mértékben, ahol a mûködõképesség biztosítása, fenntartása

érdekében történt a privatizáció, vagy a reorganizáció.

A nyereségesen mûködõ társaságoknál pozitív és negatív irányú létszám mozgás

egyaránt tapasztalható fejlesztési vagy piaci lehetõségeik függvényében.

Privatizálhatóságuk és hosszútávú mûködésük biztosítása érdekében a nyereséges

mûködés fenntartása az elsõdleges, a foglalkoztatott létszám megtartása vagy

növelése a struktúraváltás függvénye.

Az ÁV Rt.-hez tartozó nagyszámú, súlyos helyzetben lévõ vállalat további

veszteséges mûködtetésének fokozatos megszûntetése, a stabilizált állapot

elérése, majd a gazdaságos növekedés feltételeinek megteremtését célzó

válságkezelés és a reorganizáció során a munkahelyek megõrzése is meghatározó

volt.

Különösen jelentõs figyelmet fordítunk a munkanélküliség szempontjából

"érzékeny" régióban elhelyezkedõ társaságok reorganizációjára (Pl. Tokaj

Kereskedõház, Borsodchem, TVK, illetve a Hungalu, NIKE, Dunaferr). Ezen

társaságok esetében az ipari válságkezelési programhoz kapcsolódó

adóskonszolidáció rendezése során az ÁV Rt. ahhoz adott támogatást a hitelek

elengedésével, hogy a pénzügyi összeomlás elkerülésével munkahelyek ezrei

maradjanak meg.

Ugyanezen célt szolgálta a társaságok gyorsított, illetve késõbbi

adóskonszolidációba kerülése (pl. Tokaj Kereskedõház).

A társaságok által készített ÁV Rt. által elfogadott reorganizációs tervek

lehetõség szerint maximálisan figyelembe veszik a foglalkoztatottsági szint

fenntartását (vagy csak minimális csökkentését) a reorganizációhoz kapcsolódó

pénzügyi hidak segítségével.

Az ÁV Rt. mindemellett támogatja más szaktárcák vagy vállalatok azirányú

kezdeményezéseit, amelyek akár regionális, akár helyi szinten a

foglalkoztatottság csökkentését, ill. a munkából kikerültek átképzését

hivatottak ellensúlyozni, ill. elõsegíteni (pl. Ózdi Ipari -technológiai Park,

Dunaferr: Acélalapítvány).

Az ÁV Rt. által megjelentetett tenderfelhívásokban mindig hangsúlyos szerepet

kap a foglalkoztatás kérdése. Ennek megfelelõen a pályázatok értékelésénél az

ajánlat pénzügyi paraméterei mellett fontos szempontként érvényesítjük a

kötelezõen melléklendõ üzleti tervet. Ennek része kell hogy legyen a

foglalkoztatás további alakulására vonatkozó kötelezettségvállalás.

Természetesen ez nem minden esetben jelenti az eredeti foglalkoztatási szint

fenntartását, vagy ha mégis akkor is nagy valószínûséggel megváltozott

szerkezetben.

Jó példa erre az eddigi értékesítések közül a Matáv Rt. esete, ahol a

MagyarCom vállalta az eredeti foglalkoztatási szint fenntartását, viszont a

technológia fejlesztésével bizonyos mechanikus tevékenységet végzõ

munkatársakat átképez a korszerûbb rendszerek kezelésére illetve az új

felvételeknél már a magasabb végzettségû szakembereket részesíti elõnyben.

VII. Az 1993. évi mûködés eredménye, a költségvetési kötelezettség, valamint a

pénzügyi helyzet

Az ÁV Rt. két fõ csatornán keresztül realizálja bevételeit;

- a tulajdonában lévõ részvények után járó osztalékból, valamint

- az értékesíthetõ vagyon privatizációs bevételeibõl.

E bevételek tekintetében nem keletkezik társasági adófizetési kötelezettség.

Társasági adófizetési kötelezettség alá esõ egyéb bevételek közé tartoznak az

ÁV Rt. alap és üzleti tevékenységébõl származó olyan további bevételek, mint

az átmenetileg szabad pénzeszközök befektetése révén keletkezõ kamatbevételek

és az alaptevékenységével összefüggésben végzett szolgáltatási tevékenységek

bevételei.

Az 1992. évi LIII. törvény az ÁV Rt. bevételeirõl és a társasági adó fizetési

kötelezettségérõl az alábbiak szerint rendelkezik:

- az adózott nyereségébõl 10 % elkülönített eredménytartalékot kell

képezni, amely a hozzátartozó társaságok reorganizációjára, veszteségeinek

fedezetére, illetve kártérítési igények kielégítésére szolgál;

- az osztalék és az értékesíthetõ vagyon privatizációs bevételeibõl, az

elkülönített eredménytartalék képzése utáni adózott nyereségébõl az éves

költségvetési törvényben meghatározott mértékû osztalékot köteles befizetni a

költségvetésbe.

Az 1993. évi költségvetési és az 1992. évi LIII. törvény összhangját azonban a

realizált eredmény felosztását illetõen a következõ gyakorlat teremti meg,

amelyet az ÁV Rt. számviteli politikája - a PM Számviteli Fõosztályának

állásfoglalásával egyezõen - rögzít:

1. Az ÁV Rt. mûködési költségeinek és az elkülönített eredménytartaléknak a

forrása az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok tartós állami tulajdon utáni

osztaléka.

2. Közvetlenül az állami költségvetést illeti meg az ÁV Rt. portfoliójába

tartozó bankok és pénzintézetek, valamint az ideiglenes állami tulajdon utáni

osztalék teljes összege.

Az ÁV Rt., mint részvénytársaság az év elsõ felében készíti el az elmúlt évi

mérlegbeszámolóját és a tárgyév pénzügyi tervét, amelyeket a társaság éves

közgyûlése fogad el. Az ÁV Rt. 1993. éves mérlegbeszámolójának elkészítésére

(1993. év az elsõ teljes üzleti év) különös gondot fordított. Külön felhívtuk

az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok figyelmét, hogy közgyûléseiket kötelesek

májusig megtartani, hogy az ÁV Rt. mérlegbeszámolójához szükséges

adatszolgáltatások már a közgyûlések által jóváhagyott, könyvvizsgáló által

hitelesített adatokat tartalmazzanak.

A költségvetési törvény módosításaira viszont rendre - és ez természetes - az

év második felében kerül sor. Igy az ÁV Rt. pénzügyi tervének kiadási oldala

csak nagyfokú bizonytalansággal tervezhetõ.

Az ÁV Rt., mint vállalkozás alaptevékenységét az 1992. évi LIII. törvény

fogalmazza meg, célszerû az Eredmény-kimutatást ezzel összhangban

megjeleníteni, amelyek lényege, hogy a privatizációs bevételeket, nettó

árbevételként és az eladott részvények névértéke pedig privatizációs

"ráfordítás"-ként jelenjenek meg és ne a pénzügyi mûveletek között.

Következésképpen az üzleti tevékenység eredménye is ennek megfelelõ tartalmat

kap.

VII.1. Bevételek

Az ÁV Rt. 1993. évi mûködésének eredményeként 91.705,2 millió Ft bevételt

realizált. Ennek fõbb tételei a következõk:

Vagyonértékesítés (privatizáció) bevételek, a következõ társaságok

részvényeinek eladásából:

Részvények

ezer Ft-ban

Megnevezés Névértéken Eladási áron Eladási ár x100

Névérték %

MATÁV Rt. 34.335.060 82.517.815 240

CHINOIN Rt. 440.000 2.389.000 543

OTP Rt. 746.067 746.067 100

PICK Rt. 340.500 340.500 100

Herendi Porc. Rt. 748.380 995.345 133

Budapest Bank Rt. 83.805 83.805 100 Humán Rt. 231.399 231.399 100

Dohánykut.és Min.Int. 44.870 35.280 78

Zenemûkiadó Kft. 400 572 143

MALÉV Rt. 40.316 80.632 203 Magyar Külker.Bank Rt 9.830 9.830 100

MOL Rt. 30.440 30.440 100 Privatizációs bevétel összesen:

37.051.067 87.460.685 236

Az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok 1993. évi gazdálkodásának eredményeként -

összhangban az ÁV Rt. osztalékpolitikájával az osztalékbevétel:

4.230,8 millió Ft

Az egyéb bevételek összege és a belföldi értékesítés nettó árbevétele:

13,4 millió Ft.

/Az ÁV Rt. 1993. évi bevételeinek, illetve ezek felhasználásának bemutatását a

3. sz. melléklet tartalmazza./

VII.2. Kiadások

Az ÁV Rt. 1993. évi mûködési költségeinek összege 745,0 millió Ft.

Ebbõl:

anyagköltség 18,0 mFt

anyagjellegû szolgáltatások 116,3 mFt

bérköltség 235,1 mFt

egyéb személyi jellegû kifizetések 8,7 mFt

társadalombiztosítási járulék 93,8 mFt

értékcsökkenési leírás 52,7 mFt

egyéb költségek 220,4 mFt

A vagyonkezeléssel és privatizációval összefüggõ költségek és ráfordítások

összege:

38.226 millió Ft.

Ez tartalmazza a vagyonkezeléssel összefüggõ szakértõi (vállalati stratégia)

reorganizációs programok elkészítésével kapcsolatos szolgáltatások költségeit,

továbbá a privatizációs tanácsadók díjait és privatizációs bevételekbõl

tõkeemelésre fordított összegeket, valamint a privatizációval kapcsolatos

egyéb költségeket.

Az ÁV Rt. üzleti tevékenységének eredménye:

52.191,9 millió Ft,

amely az összes bevétel és a mûködési, valamint a vagyonkezeléssel és

privatizációval összefüggõ költségek, ráfordítások együttes összegének

különbözete.

A pénzügyi mûveletek eredménye

599,0 millió Ft,

amely a pénzügyi mûveletek kamat és a vásárolt államkötvények,

diszkontkincstárjegyek árfolyamnyereségének összege.

Az 1994. évi költségvetésrõl szóló 1993. évi CXI. tv. 6.§(3) bek. szerint a

MATÁV privatizációjából származó bevételekbõl a központi költségvetést illetõ

összeg:

28.000 millió Ft,

amely az Eredmény-kimutatás 25. sorában mint, "Központi alapokra történõ

befizetés" szerepel.

A központi költségvetést illetõ összeg az eredmény-kimutatásban, mint

rendkívüli eredmény szerepel

28.000,0 millió Ft összegben.

Az ÁV Rt. 1993. évi adózás elõtti eredménye:

24.790,9 millió Ft.

Az adóköteles tevékenység árbevétele után fizetendõ társasági adó összege:

149,0 millió Ft.

Adózott eredmény = 24.790,9 - 149,0 =

24.641,9 millió Ft.

Az ÁV Rt. az 1992. LIII. tv. 22. §-a szerint az adózott nyereségbõl

elkülönített eredménytartalékot képez, amely az adózás utáni eredmény 10 %-a,

mindaddig, amíg az el nem éri a mindenkori alaptõke 0,5 %-át. Az elkülönített

eredménytartalék az ÁV Rt.-hez tartozó társaságok reorganizációjára,

veszteségeik fedezetére, kártérítési igények kielégítésére szolgál. A képzett

elkülönített eredménytartalék:

1.995,1 millió Ft.

A felosztható eredmény:

22.646,8 millió Ft.

Az Eredmény-kimutatás "jóváhagyott osztalék" sorában az 1994. évi

költségvetési törvény 6.§(2)-(3) bekezdéseiben elõírt befizetési

kötelezettség szerepel, amely szerint az ÁV Rt.-hez tartozó részben vagy

teljesen tartós állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetek 1993. évi

adózás utáni nyereségébõl és az állami vagyon privatizációjából származó

bevételébõl

10.457,7 millió Ft-ot köteles a központi költségvetésbe befizetni, amelybõl

2.457,7 millió Ft az 1994. évben kifizetésre kerülõ osztalék összege.

A fentiek alapján az ÁV Rt. 1993. évi mérlegszerinti nyereségének összege:

12.189,1 millió Ft.

VII.3. Lényeges kötelmek, kockázatok

Az ÁV Rt kockázatot visel az érdekeltségi körébe tartozó társaságok

hitelfelvételeihez, kötvénykibocsátásaihoz. Garanciavállalásaival az ÁV Rt.

kedvezményezett hitelekhez juttatja társaságait, abban az esetben, ha az

általa alkalmazott kockázatelemzés eredménye alapján legalább 85%-os

biztonsággal megállapítható, hogy a garanciaváltásra nem kerül sor.

Az aláírt szerzõdéseken alapuló bankgaranciák összege 1993. december 31-én:

9.196,3 millió Ft

a mérlegkészítés idõpontjában pedig:

10.616 millió Ft.

Az ÁV Rt. 1993. évben tevékenységének eredményeként pénzügyileg eredményes

évet zárt. A privatizációs bevételekbõl és az adózott eredménybõl teljesíteni

tudja a költségvetési törvényben elõírt befizetési kötelezettségeit. A

törvényben elõírt befizetési kötelezettségek utáni nyeresége pedig biztosítja

a vállalkozás eredményes folytatását, fedezetet biztosít a mûködési

költségekre.

A 5.számú melléklet tartalmazza az ÁV Rt.-hez tartozó cégek vagyonának

változását. A táblázat magában foglalja az átalakulás elõtti, az átalakulás

utáni, az 1992. december 31-i és az 1993.december 31-i állapot adatait. Az

adatok összevetésébõl megállapítható, hogy az ÁV Rt-hez tartozó vagyon 1992-

rõl 1993-ra emelkedett. A táblázat fõ csoportjainak összesen adatait az

alábbiakban kiemeljük

Az összes saját tõke értéke (pénzintézetek nélkül):

Mrd Ft

______________________________________________________________________

Átalakult cégek

Át nem alakult

Állami tulajdon aránya Teljes tul. Résztul.

Átalakulás elõtti könyvviteli záróvagyon 185,48 649,4

Átalakulási vagyonmérleg szerint 533,64 1116,38

1992.december 31-i állapot szerint 476,22 1121,08

23,35

1993.december 31-i állapot szerint 535,33 1215,55

18,78

Összes vállalat 1992.december 31-i saját tõke értéke 1620,66 Mrd

Ft

1993.december 31-i saját tõke értéke 1769,67 Mrd

Ft

Az adatok az átalakulási és az éves záró könyvviteli vagyonmérlegbõl

származnak.

VIII. Az ÁV Rt. szervezete és információs rendszere

Az ÁV Rt. 1992. október 28-án jött létre a Miniszterelnök által aláírt Alapító

Okirat alapján. Az ÁV Rt. e dátummal kezdte meg a szervezetét felállítani,

elhelyezését megoldani, alkalmazottait felvenni és számláját megnyitni az ÁVÜ

privatizációs bevételeibõl átadott 2,9 MdFt-tal.

A kezdeti idõszak teendõi között szerepelt a szervezet mûködési feltételeinek

megalapozása, a létszám gyors feltöltése, a tárgyi feltételek mielõbbi

biztosítása, a project (team rendszerû) szemlélet kialakítása, az etikai

szabályzat bevezetése, a munkakörök decentralizált önállósítása, az ügyrend és

SZMSZ elkészítése.

Az Alapító Okirat a Társaság székhelyének a Bp. XIII. Pozsonyi út 56. sz.

épületet jelölte ki, de 1993 elején úgy döntött a társaság vezetése, hogy az

Állami Vagyonügynökségtõl és a privatizációt felügyelõ minisztertõl különálló

irodaházat bérel. A társaság apparátusa 1993. április 1-jével birtokba vette

új székhelyét, a 1115 Budapest, Bánk bán u. 17/b. sz. alatti irodaházat (4019

négyzetméter alapterületû iroda és kiszolgáló helyiségek, továbbá 8 db

garázs). 1993 során az ÁV Rt. megvásárolta az irodaházat.

VIII.1. Szervezeti felépítés

Az ÁV Rt. legfõbb irányító szerve az Igazgatóság, amely általában havonként

egy alkalommal tartja üléseit és hozza meg a hatáskörébe tartozó döntéseket.

A döntésre elõterjesztett anyagokat elõzetesen az Ügyvezetés tárgyalja meg,

amely hetente több alkalommal ülésezik. A vezérigazgató folyamatos napi

kapcsolatot tart a részvényesi jogok gyakorlójával, és heti egy alkalommal

közvetlen konzultáción is egyezteti a feladatokat.

Az ÁV Rt. Felügyelõ Bizottsága rendszeresen ülésezik és valamennyi, az ÁV Rt.-

nél keletkezett ügyet, döntõ kérdést megvizsgál, ellenõriz, szoros

együttmûködésben az ÁV Rt. könyvvizsgálójával (KPMG Reviconsult) és a

részvényesi jogok gyakorlójával.

Az ÁV Rt. szervezeti felépítésének alapelvei egy, a PHARE által finanszírozott

tanácsadó cég segítségével készültek el. A vezérigazgató alá jelenleg hét

vezérkari/funkcionális csoport tartozik: etika, belsõ ellenõrzés, titkárság,

sajtó, nemzetközi kapcsolatok, kormányzati kapcsolatok és könyvszakértõk. Az

öt operatív részleg mindegyikét egy-egy vezérigazgató-helyettesi rangban levõ

vezetõ irányítja, ezek a portfolió kezelés, az értékesítés, a pénzügy, az

adminisztráció és a jogi ügyek.

A Portfoliókezelési Igazgatóság öt szektorra osztja a vállalatokat:

energia/infrastruktúra; ipar és márkavédelem; agrár és K+F; humán, valamint a

pénzintézetek. Az Értékesítési Igazgatóság privatizációs és vagyonátadási

részbõl áll. A pénzügy alá a következõ öt alegység került: könyvelés,

auditálás, controlling, beruházás ellenõrzés, és pénzkezelés. Az

adminisztráció a következõ alegységekbõl tevõdik össze: humánpolitika,

informatika és mûszaki ellátás. Az 4. sz. melléklet bemutatja az ÁV Rt.

szervezeti felépítését.

Az ÁV Rt. létszáma 1992. november 1-tõl 1993 végéig folyamatosan emelkedett,

átlagosan havonta mintegy 10 fõvel nõtt az alkalmazottak száma, átlagosan

havonta két fõ munkaviszonya szûnt meg. Az alkalmazottak átlagéletkora 40 év,

a munkavállalók 60 %-a nõ, 40 %-a férfi. Az érdemi munkát végzõk többsége

magasan kvalifikált, felsõ fokú végzettségû, többségük több diplomával,

szakvizsgákkal rendelkezik, vagy éppen a másoddiploma megszerzéséért jelenleg

folytat tanulmányokat.

Az ÁV Rt. tulajdonosi feladatainak maradéktalan ellátása, az információk és

adatok gyors, biztonságos kezelése, a kapcsolattartás egységessége, valamint

az idõbeni informálódás és informálás érdekében bevezetésre került megfelelõ

adatbázis-kezelõ rendszer. Felállításra került az ÁV Rt. kezelésébe tartozó

vállalatok céginformációs rendszere. Ez egy olyan, hatékony vezetõi

információs rendszer, amely biztosítja az információk korszerû tárolását,

visszakeresését, feldolgozását, és továbbítását. A rendszerterv és a program

1993. december 31-vel elkészült az adatok egy részének feltöltésével együtt, a

további adatfelvitel a szakterületek feladata. Elmondható, hogy ezzel a

lépéssel egy igen korszerû céginformációs rendszer áll az ÁV Rt.

rendelkezésére.

VIII.2. Az információs rendszer

A belsõ információs rendszer

Az ÁV Rt. feladatainak hatékony ellátása érdekében megalakulását követõen

azonnal megkezdte informatikai rendszerének kiépítését.

Az eltelt másfél évben kiépítette a 150 személyi számítógépbõl és 3 szerver

gépbõl álló nagyon korszerû struktúrált kábelezésû 250 végpontot tartalmazó

számítógép hálózatot. A hálózaton folyó munkát a magas üzembiztonságot és

adatvédelmet nyújtó BÁNYAN VINES hálózati operációs rendszer felügyeli.

Feladat támogató alkalmazások Windows felhasználói felületen és ORACLE

adatbázis kezelõn mûködnek. A társaságokkal való kapcsolattartás X25

csomagkapcsolt hálózaton keresztül történik, amelynek X 400-al történõ

kiterjesztése folyamatban van. Ezen keresztül lehetõség nyílik az ÁV Rt.-hez

tartozó gazdálkodó szervezetekkel az elektronikus úton történõ információs

forgalomra. A számítógépekrõl faxot is lehet küldeni. Ez a nagymennyiségû

fax-on történõ kommunikáció manuális munkaigényét jelentõsen csökkenti.

A vagyonkezelési, privatizációs, valamint belsõ adminisztrációs feladatok

ellátását támogató programrendszerek üzemelnek az alábbiak szerint:

- iktatási és ügyletkezési rendszer,

- céginformációs rendszer,

- külsõ humánpolitikai rendszer,

- belsõ humánpolitikai rendszer,

-.tanácsadók és szakértõk nyilvántartási rendszere,

- könyvelési, tárgyi eszközök nyilvántartási és bérszámfejtési

rendszer.

VIII.3. Sajtó, marketing és PR tevékenység

Az ÁV Rt. az ÁVÜ-vel együttmûködve széleskörû és intenzív sajtó és

marketingmunkát végez, melynek eredményeképpen sikerült lecsillapítani a

szervezeteket és a privatizációt érintõ sajtótámadásokat. A rendszeres

tájékoztatók hozzájárultak a privatizációs folyamat hazai és külföldi jobb

megismeréséhez, itthon és külföldön egyaránt.

A rendszer fõbb elemei a következõk:

- Általános tájékoztatás a döntésekrõl, ezen belül heti

rendszerességgel sajtótájékoztató, amelyeket a Duna TV közvetít. A Duna

TV mûsorainak különösen nagy jelentõsége van a határon túli kárpótoltak

szempontjából, hiszen a kárpótlás és a privatizáció témakörében nyújt

ismereteket, sugároz reklámokat, hirdetéseket, interjúkat.

- A PRIVINFO címû kiadványban megtalálhatók a privatizációval

kapcsolatos legfontosabb információk, kínálati listák, tanulmányok,

interjúk, döntések, a futó pályázatok és sok más fontos információ. A

kiadvány angol nyelven is megjelenik.

- A Heti Privinfo az ÁVÜ és az ÁV Rt. közös lapja közli az összes

privatizácós pályázatot, döntéseket, így az ÁV Rt. Igazgatóságának

határozatait is.

- ÁVÜ - ÁV Rt. marketing adatbázis - a magyar mellett angol és német

nyelven is elérhetõ számítógépes hálózaton, illetve telefonon.

- Fényképes idegen nyelvû kínálati katalógusok.

- Ingatlan Info az ingatlankínálatról (angol nyelven is).

- Különbözõ egyedi információszolgáltatások külföldre pl.: faxújság

Olaszországba, amely több száz olasz vállalkozóhoz jut el, és ez

tartalmazza valamennyi privatizációs tenderfelhívásunkat.

- Részvétel külföldi rendezvényeken.

- Külföldi sajtó- és marketing tevékenység.

- Különféle egyedi kiadványok, amelyek segítséget nyújtanak a folyamat

megismerésében és a bekapcsolódásban - pl. "A Munkavállalói tulajdonlás

az ÁV Rt-hez tartozó cégeknél", "Ön is lehet tulajdonos!", "A

privatizáció története", stb.

IX. Az ÁV Rt. külsõ kapcsolattartása

IX.1. Állami Számvevõszék, Országgyûlés

Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés közvetlen felügyelete alatt mûködõ

olyan központi, kiemelt hatáskörû ellenõrzési szerv, mely az ÁV Rt-t illetõen

kitüntetett ellenõrzési jogokkal bír. Az ÁV Rt. az 1992. évi LIII. törvény

szerint a rábízott állami vagyon változásáról és hasznosításáról félévenként

köteles tájékoztatni az Állami Számvevõszéket.

A Gazdasági Versenyhivatal, mint a parlament által törvényben létrehozott

funkcionális szerv, a gazdasági verseny tisztaságának, a piaci alapú gazdasági

vállalkozások szabadságának biztosítása érdekében elõzetes kontroll

tevékenységét az ÁV Rt-re is kiterjesztette. A Gazdasági Versenyhivatal és az

ÁV Rt. között folyamatban van az együttmûködési szerzõdéstervezet

elõkészítése.

Az Országgyûlés ellenõrzési jogokat gyakorol a bizottságok, nevezetesen a

Gazdasági Bizottság, illetve az ezen belül létrehozott speciális hatáskörû

Privatizációs Albizottság, valamint az újonnan létrehozott Számvevõszéki

Bizottság tevékenységén keresztül. A másik, szintén a képviseleti

demokráciához kapcsolódó ellenõrzési eszköz, az egyes parlamenti képviselõk

által az ÁV Rt. tevékenységét érintõen benyújtott kérdés, illetve

interpelláció.

IX.2. Kormányzati és államigazgatási szervek

Az ÁV Rt.-nek ez a kapcsolatrendszere három szinten jelentkezik. Elsõsorban a

Kormány, mint testület vonatkozásában, beleértve a tárcaegyeztetést, illetve a

közigazgatási államtitkári értekezleten való részvételi jogot, másrészt a

Gazdasági Kabinet tekintetében és végül a részvényesi jogok gyakorlására

kijelölt miniszteren keresztül. Az állam, mint tulajdonos képviselõje a

részvényesi jogok gyakorlója, aki a Kormány tagja.

Az ÁV Rt. kapcsolattartása az egyes ágazati minisztériumokkal, illetve

országos hatáskörû szervekkel két formában valósul meg, egyfelõl a hatályos

jogszabályok által megkövetelt kötelezõ elõzetes véleményezési jogkör

gyakorlásában, illetõleg kötelezettség teljesítésében, másfelõl pedig egy

szakmai egyeztetési, döntés-elõkészítési konzultációs szinten.

Az államigazgatási szervezetekkel való együttmûködéssel kapcsolatos alapvetõ

probléma abból ered, hogy az ágazati gazdaságpolitikáért felelõs

minisztériumok (és ebben az értelemben a pénzügyminisztérium is ágazati

minisztériumként mûködik, lásd pl. a bankrészvények esetét) és a tulajdonosi

(vagyonkezelõi) döntésekért felelõs ÁV Rt. mûködése nem csiszolódott még

össze. Az állami vagyonkezelés jelenlegi legsúlyosabb problémája nem maga - ez

az egyébként természetes - ellentét, hanem a szerepváltás tudomásulvételének

esetlegessége a korábbi "fõtulajdonosi" szervezetek részérõl. Az egyes ágazati

minisztériumok, melyek általában az adott ágazat legjobb szakértõit, ismerõit

foglalkoztatják, nehezen fogadják kizárólagos döntési jogkörük megosztásának

tényét, és az ellentétet az elválasztás megszüntetésével és a minisztériumi

tulajdonlás visszaállításával kívánják feloldani. Meg kell azonban állapítani,

hogy az ÁV Rt. és az egyes tárcák közötti kapcsolatok már túlléptek a kezdeti,

némileg szükségképpeni és érthetõ nehézségeken, és egyre inkább konstruktív, a

közös felelõsségen alapuló és a feladatmegoldásra koncentráló együttmûködés

alakul ki.

Eleje Honlap