ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. Gál Zoltán Elnök Úrnak,
Magyar Országgyûlés
Tisztelt Elnök Úr!
A hadigondozottak helyzete címen interpellációt kívánok benyújtani a
Honvédelmi miniszterhez.
A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV Törvényt az elõzõ parlamenti ciklus
utolsó napjaiban tárgyalta a Tisztelt Országgyûlés.
Már a törvénytervezet benyõjtása is nagy késedelemmel és a hadigondozott
szervezetek egyre fokozódó követelésére történt. Egy igen jó tervezetet
készített a HTTB (Hadigondozási Törvényelõkészítõ Társadalmi Bizottság)
amelyet az akkori Honvédelmi Bizottság és az érdekeltek egyaránt támogattak.
Ezen tervezetet Eke Károly kereszténydemokrata képviselõ nyújtotta be. A
kormány közben mégis elkészítette saját törvénytervezetét és azt tárgyalta a
Tisztelt Ház. A szakértõk szerint is ez sokkal kevesebb jogot bizotsít a
hadigonddozottaknak, mint az Eke-Mádai féle tervezet, nem is beszélve az 1993.
évi VII Törvénycikkrõl, amely alapja lehetett volna az új törvénynek.
Mégis, noha sok képviselõnek erõs fenntartásai voltak, ezt a törvényt
elfogadta az elõzõ parlament, az utolsó napokban. Szinte minden hozzászóló,
különösen az akkori ellenzék részérõl hangsúlyozta, hogy az új parlament
tekintse feladatának e törvény módosítását.
Ezzel kapcsolatban 1994. október 4-én peticiót nyújttott át a Magyar
Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége az országgyûlés elnökének,
amelyben részletesen felsorolják sérelmeiket.
Kérdezem a tisztelt miniszter urat, mit szándékozik tenni a kormányzat
azért, hogy ezek a sokat szenvedett emberek végre megnyugvást találjanak
életük utlsó éveire.
Tisztában vagyok az ország nehéz anyegi helyeztével, de ezek az emberek
egyre többen halnak meg, nincs már idejük várni, ha valóban segíteni akarunk,
akkor is az utolsó órában vagyunk.
Ennek a segítésnek külö ös aktualistást ad a II. világháború
befejezésének 50. évfordulója.
Várom a tisztelt miniszter úr megnyugtató válaszát.
Budapest, 1995. március 20.
Dr. Mészáros Gyula
KDNP