1
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990.
évi LXXXVI. törvény az 58. §-ában elõírja a Gazdasági
Versenyhivatal elnökének az évenkénti beszámolási
kötelezettséget. E beszámoló a Gazdasági Versenyhivatal
1994. évi munkájáról és a versenytörvény alkalmazása során
szerzett tapasztalatairól szól.
TARTALOMJEGYZÉK
I. A VERSENYVISZONYOK VÁLTOZÁSA............................. 3
Kereskedelmi alkalmazkodási formák...................... 6
A piaci szerkezet változásai............................ 7
Az import liberalizációja............................... 8
A természetes monopóliumok versenyszabályai............. 9
A verseny tisztességessége..............................10
II. A VERSENYFELÜGYELETI ELJÁRÁSOK..........................12
A generálklauzula alkalmazása...........................12
A fogyasztók megtévesztésének tilalma...................14
A kartellszabályok alkalmazása..........................18
Az erõfölénnyel való visszaélés.........................20
A szervezeti egyesülések ellenõrzése....................22
A bíróságoktól áttett ügyek.............................22
Az áremelés elõzetes bejelentése........................23
A Versenytanács 1994. évben hozott határozatainak bírósági
megtámadása.............................................24
A bírósági felülvizsgálatok tapasztalatai...............25
Alkotmánybírósági határozatok...........................26
III. EGYEB VERSENYPOLITIKAI TEVEKENYSEG.....................28
Véleményalkotás a versenyt érintõ kérdésekben...........28
Jogszabály-véleményezési tevékenység....................28
IV. EGYEB INFORMACIOK.......................................31
Ismeretterjesztõ tevékenység............................31
Nemzetközi kapcsolatok..................................32
Informatikai fejlesztés.................................33
A hivatal mûködési feltételei...........................33
MELLÉKLET
Az 1994. évi versenyfelügyeleti eljárások jellemzõ adati
Az 1991-1994. évi versenyfelügyelet összefoglaló adatai
Az immár negyedik alkalommal készülõ beszámolónkat - alapvetõen éves
jellegének megtartásával - az elmúlt négy év áttekintésével is
kibõvítjük. Ezt két okból tesszük. Elsõ ok: a képviselõk egy része
elõször kap kézhez versenyhivatali beszámolót, s ezért indokolt lehet az
átfogóbb ismertetés. A másik ok az, hogy még az idén valószínûleg sor
kerül a versenytörvény módosítására, s a leírtak a törvénymódosításhoz
is háttéranyagot képezhetnek. A négyéves kitekintés fõként a
versenyviszonyok változását bemutató és a versenyfelügyeleti eljárások
összefoglaló adatait tartalmazó részekben jelenik meg.
I. A VERSENYVISZONYOK VÁLTOZÁSA
A Gazdasági Versenyhivatal konkrét tevékenysége a versenypolitika egyik - a
magántulajdonú gazdaságban különösen fontos - részterületére terjed ki;
nevezetesen a versenytörvényben elõírt tisztességes piaci magatartás
szabályrendjének érvényesítésére s a versenykorlátozások (kartell,
erõfölénnyel való visszaélés, fúzió) elleni fellépésre. Nem lehet eléggé
hangsúlyozni, hogy a piacgazdaságba való átmenet idején a gazdaságpolitika más
területei is nagyon fontosak a versenyviszonyok kialakítása szempontjából: a
privatizáció, a vállalkozásbarát környezet megteremtése, a feleslegesen
bürokratikus gazdasági szabályok lebontása, az importliberalizálás és a
protekcionizmus kiegyensúlyozása. Alapvetõ versenypolitikai kérdés, hogy
miként határozódik meg az állam gazdasági szerepe azokon a területeken, ahol a
piaci verseny objektíve hiányzik. A versenyfelügyeleti feladatokon túl a
versenytörvény lehetõséget biztosít arra, hogy a Versenyhivatal
véleményadással részt vegyen az elõbbiekben vázlatosan felsorolt
gazdaságpolitikai vagy szûkebben vett versenypolitikai munkákban is. Ez a
"melléktevékenység" az elmúlt idõszak sajátosságai miatt jelentõsen
hozzájárult a versenypolitikai elvek gazdaságpolitikai adaptálásához.
A gazdaságban lezajlott átalakulási folyamatok igen jelentõsek voltak, s
ellentmondásosságuk mellett is egyértelmûen a piacgazdaság irányába
mutatókként értékelhetõk. A Versenyhivatal négyéves munkájából leszûrhetõ
tapasztalatok szerint a piacgazdasági normarend kialakulása, a fejlett
országokban kikísérletezett s mára jórészt kialakult versenypolitikai elvek
széleskörû érvényesítése hosszú folyamatnak ígérkezik.
A gazdasági versenyre az utóbbi négy évben a legnagyobb hatást a magánérdekek
széleskörû megjelenése, az importliberalizáció valamint az ezekkel összefüggõ
szerkezetváltás gyakorolta. A természetes monopóliumok szabályozása és az
érintett társaságok privatizációja még jórészt elõttünk áll, így e téren a
magánérdekek átrendezõ hatása csak a jövõben és várhatóan sajátos módon fog
érvényesülni.
A közelmúlt intézményi változásai alapjaiban változtatták meg a piaci
szereplõk mûködési feltételeit, mozgásterét, jogi és gazdasági környezetét és
motivációit. A csõdtörvény, a privatizáció, a vállalkozásalapítás akadályai
többségének felszámolása, a deregulációs intézkedések, az árak szabad
mozgásának lehetõvé tétele és más - a verseny szempontjából egymást kiegészítõ
- intézkedések hatására megszûnt annak a lehetõsége, hogy a hiánygazdaság
érdekviszonyai a nemzetgazdaság nagyobb részében fennmaradjanak.
A gazdaság folyamataiban egyre inkább kulcsfontosságú szerepet kapnak a piaci
alkalmazkodási folyamatok, a piac szereplõinek saját érdekük szerinti
egymáshoz történõ alkalmazkodása. Az említett intézményi változások lényege
éppen az, hogy nagy mértékben csökkentették az alkalmazkodást korábban
blokkoló vagy egyoldalú érdekektõl befolyásolt akadályokat, s ezzel teret
adtak annak, hogy a verseny tölthessen be gazdasági folyamatokat szabályozó
szerepet. Drasztikusan csökkentek vagy megszûntek a magánérdek gazdaságban
való érvényesülése elõtt álló gátak, amely helyzet sokféle kedvezõ változást
hozott, s egyben sokféle új súrlódási gondot, korábban nem ismert feszültséget
teremtett.
A gazdasági hatékonyság kikényszerítése érdekében a gazdasági verseny
szabadságát és tisztaságát az államnak védenie, segítenie kell. Emellett
azonban az sem nélkülözhetõ, hogy a modern állam gazdasági céljainak
megvalósítása érdekében politikákat fogalmazzon meg, és ezekhez bizonyos
forrásokat biztosítson. S az is természetes, hogy nem kerülhetõ el az állami
pénzekért, kedvezményekért folyó harc vagy lobbyzás. A piacgazdasági átmenet s
az idõszakot jellemzõ egyensúlyi viszonyok között a kormányok nagyon nehéz
feladat elõtt állnak, hiszen döntéseikkel egyéni egzisztenciák és
vállalkozások sorsáról dönthetnek, ami a versenyfeltételeket mindig
befolyásolja. Három fõ indok létezik, amelynek érdekében versenypolitikai
szempontból is elfogadott a kormányzati intervenció. Ez egyrészt a romboló
verseny elkerülése, másrészt az externáliák hatásainak kezelése, harmadrészt
pedig az, hogy ahol a verseny objektív oknál fogva kizárt - pl. a természetes
monopóliumok, az állam által adott kizárólagos jogok területén -, ott az állam
közjogi alapon köteles olyan szabályozást kialakítani, amellyel a hatékonysági
követelményeket kikényszeríti és biztosítja, hogy a kiszolgáltatott fél -
legtöbbször a fogyasztó - méltányos bánásmódban részesüljön. Az általános
indokok mellett hangsúlyozni kell azt is, hogy az adott konkrét ügyekben
sokszor vitatott az elvek tartalmának megfelelõ és indokolt állami beavatkozás
mértéke. Problémák akkor keletkeznek, ha a kormány a gazdasági hatékonyság, a
versenyképesség és általában a fejlõdéssel való lépéstartás elkerülésére ad az
intervencióval módot, és lehetõvé teszi tartósan nem hatékony vállalkozás
fennmaradását vagy egyoldalú gazdagodását.
Az állami beavatkozások említett három általános indoka minden fejlett
piacgazdaságban létezik. Az átmenet sajátosságai azonban, amellett, hogy a
szokásosnál is nehezebbé teszik a helyes arányok megválasztását, további külön
feladatot is jelentenek a kormányoknak abban is, hogy a rendkívül
megnövekedett gazdasági bizonytalanságok körülményei közepette különleges
módokon is óvják a gazdaság mûködõképességét. A nálunk is napirendre került
adósságkonszolidációs program például ezt is célozta. Sikeressége ma még nem
ítélhetõ meg, makroszempontból majd az minõsíti, hogy ismétlés(ek)re szükség
lesz-e, mikroszempontból pedig az, hogy egyébként a piacon esélyekkel
rendelkezõ cégek valódi újrakezdési lehetõséget kaptak-e általa.
A magánérdekek érvényesülése a piacon lévõk alkalmazkodásának változatos
megjelenésével és az ennek révén elõállt átrendezõdéssel járt. Nem mintha
korábban nem lettek volna alkalmazkodási kényszerek és törekvések a gazdaság
szereplõi részérõl. A volt tervalku, szabályozóalku, áralku, vámalku stb. is
alkalmazkodási folyamat volt. Mára a magángazdaság már jórészt kénytelen a
kereslethez, illetve annak változásaihoz alkalmazkodni.
A magánérdekek gazdaságformáló szerepének megnövekedése koncentráltan
megjelenik a privatizációban, majd a privatizált vállalatok mûködtetésében,
illetve az évek óta folyó vállalkozásalapítási hullámban. A vállalkozások
száma négy év alatt összességében megtízszerezõdött, tehát a gazdaság egy-egy
szektorában nagyságrenddel - egyes szakmákban nagyságrendekkel - megnõtt. E
folyamat még akkor is jelentõs változás, ha tudjuk, hogy a kisméretû
vállalkozások egy része mögött nincs gazdasági tevékenység, létrejöttük a
szabályozási környezetre való civil reagálás következménye.
Az általánosítás mindig rendkívül veszélyes, hiszen nincs a gazdaságnak olyan
szektora, amelyben a jellemzõ tendencia mellett azzal ellentétes egyedi esetet
ne lehetne felhozni. Mégis azt lehet állítani, hogy az elmúlt négy évben
azokon a területeken volt a legnagyobb mértékû átrendezõdés és alkalmazkodás,
amelyekben a magánérdekek szerepvállalásának és a piacra lépés szabadságának
együttesen adódott terepe. Tekintettel arra, hogy az elmúlt négy évben az
aggregált keresletcsökkenés ellenére rendkívüli mértékben megváltozott a
kereslet belsõ szerkezete, s ez alapot teremtett egyes cégeknek arra, hogy
rövid idõ alatt kiugró méretû piaci részesedéseket szerezzenek egy-egy termék
vagy szolgáltatás esetében. A magánérdek elterjedésének egyértelmû bizonyítéka
a vállalkozásoknak a piaci részesedésért folytatott versenye. Mindez
természetesen azzal is járt, hogy egyesek nyertek, mások veszítettek. A
nyertesek kizárólag magáncégek, a vesztesek többségében állami tulajdonú
vállalatok és kisebb mértékben az alultõkésített, túlköltekezett, vagy
egyszerûen a rosszul számító kisebb magáncégek. A piacgazdaság jelenlegi
formájából és a jelenlegi magyarországi mûködési mechanizmusból adódóan
levonható az a következtetés, hogy minél tovább húzódik a privatizáció, annál
inkább valószínû az állami tulajdonú cégek további piacvesztése. Liberalizált
körülmények között ugyanis a keresletet mindenképpen kielégítik a piacra
belépõ magáncégek, akik nincsenek tekintettel arra, hogy az adott területen
van-e állami tulajdonú cég, és az miért nem képes az alkalmazkodásra.
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a versenyviszonyokban bekövetkezett
legfontosabb változásokat.
Kereskedelmi alkalmazkodási formák
A feldolgozóipar privatizált vállalatainak többsége rövid idõ alatt új
marketing-stratégiát adaptált, s nem ritka az sem, amikor az új tulajdonos a
kereskedelmi managementet teljesen kicserélte.
A kínálatnak a kereslethez, illetve az üzleti feltételekhez történõ
alkalmazkodását jelentik a vállalkozások között kialakult szervezeti és
együttmûködési kapcsolatok. A kereskedelemben terjednek a hálózatépítési
törekvések, megjelent a házaló kereskedelem, viszonylag gyorsan elterjedtek a
csomagküldõ szolgáltatások. A gazdálkodók közötti vertikális kapcsolatok a
magángazdaság alapján újraszervezõdnek, amelyben a vertikális integráció
nálunk korábban kevéssé ismert formái is elterjedõben vannak. Nem véletlen a
franchise terjedése, és jórészt újjáalakultak a kapcsolatok a vendéglátás, az
autókereskedelem és a szervizek esetében is. Viszonylag gyorsan feloldódott a
kis- és nagykereskedelem korábbi merev elkülönülése is, és gyökeresen
átalakult a reklámpiac.
A kereskedelmi és a szolgáltató szféra rendkívüli alkalmazkodási képességet
mutatott. A kereskedelmi vállalatok közül a nagyobbak diverzifikációval, a
nagy tételben való vásárlások elõnyeinek kihasználásával szereztek
versenyelõnyt. A szakmában a piaci szereplõk száma ugrásszerûen megnõtt, ami
bõvítette a szolgáltatások körét. Az idegenforgalom mint szakma példa arra,
hogy milyen a piacgazdasági típusú váltás és alkalmazkodás. Igaz, a
vállalkozások egy része csõdbe ment, másrészük pedig speciális
szolgáltatásokra szakosodott, és ma már sokkal konszolidáltabb vállalati
szerkezet jellemzi a szakmát, mint 2-3 évvel ezelõtt.
A piaci szerkezet változásai
Az elmúlt évek jelentõs változást hoztak az egyes piacok koncentráltságában
is. Az import liberalizáció hatásai mellett alapvetõen két tényezõ határozta
meg a koncentráció változását: a vállalkozásalapítási boom és a privatizáció.
A vállalkozásalapítási hullámnak szinte minden területen decentralizáló hatása
volt, ami összességében a versenyviszonyokra kedvezõen hatott. Ugyanakkor ma
már egyértelmûen látható az is, hogy a vállalkozásalapítási hullám nem
egyenletesen érintette az egyes szakmákat, és a vállalkozások számának
tízszeres bõvülése a bruttó hazai termék termelésének kb. a felére
koncentrálódott. Valószínûsíthetõ, hogy a magyar piac méretei ennyi
vállalkozást nem tudnak eltartani, és csak a kisebb hányaduknak nyílik majd
lehetõsége arra, hogy a külföldi piacokból éljen meg. Egy részük tehát
törvényszerûen csõdbe megy, másrészük a magánérdekek alapján szervezõdõ
koncentrációs folyamatban találhat kivezetõ utat .
A privatizáció egyes területeken decentralizációt eredményezett, néhány
területen átöröklõdött a privatizáció elõtti vállalati szerkezet, és néhány
területen a piac koncentrálódott annak következtében, hogy a piacon mûködõ
társaságokat ugyanaz a vevõ összevásárolta. Nagyon bonyolult kérdés annak
megítélése, hogy az átöröklött vagy a koncentráció következtében kialakult
domináns pozíciók vagy szigorú oligopóliumok szükségszerûek-e az adott
területen. Mindenesetre tény, hogy adott idõben és adott feltételek közepette
a privatizációnak nem nagyon volt más alternatívája, akkor sem, ha egy-egy
esetben a ténylegesen kialakult helyzet ellentétes volt azokkal a politikai
várakozásokkal, amelyek az adott cég vagy szakma privatizációját megelõzték.
Valószínûsíthetõ az is, hogy a magyar piac kis méretei a feldolgozóipar
jelentõs részében törvényszerûen koncentrált termelési szerkezettel járnak,
hiszen nemzetközileg is versenyképes termelés másképpen nem végezhetõ.
Különösen ilyen szakmákban van jelentõsége annak, hogy a protekcionizmus
mértéke a szükséges minimális legyen, hiszen enélkül az adott szakma nem
helyezhetõ verseny- és hatékonysági kényszer alá.
A viszonylag koncentrált piaci szerkezet vállalkozói külföldi tulajdonú s
jórészt multinacionális cégek. E vállalkozások piacra lépésükkel jelentõsen
átalakították a versenyviszonyokat. Tõkeellátottságuk, hitelkapcsolataik
rendezettek, piachódításuk gyors, esetenként kiemelkedõ méretekben
megújították a termelési szerkezetet, és a multinacionális cég
piacpolitikájának megfelelõen átszervezték a privatizált vállalatot. Gyorsan
adaptálják a külföldön már meghonosított innovációs és marketing módszereket,
és a korábban említett alkalmazkodási módszerek és az újfajta vertikális
integrációs formák jó része is hozzájuk kapcsolódott. Mindemellett - miután
kellõ pozíciót szereztek - a verseny kiiktatásáért is lobbyznak.
Az import liberalizációja
A viszonylag rövid idõ alatt megvalósított import-liberalizációval a magyar
gazdaság szereplõi történelmi jelentõségû kihívást kaptak. Az idõ
elõrehaladtával a nem privatizált cégek helyzete a versenynek kitett
szakmákban egyre reménytelenebb, hiszen a jelenlegi és nagymértékben
lecsökkent piaci részesedésük is veszélyben van, miután annak megtartásához
forrásokkal nem rendelkeznek, miközben a minõségi, a termelékenységi, a
marketing, a tõkeellátottsági követelmények együttes kihívásainak kellene
megfelelniük. Magyarország ugyan nem alkalmazott sokkterápiát, de a gyors
nyitás - egyértelmûen kedvezõ eredményei mellett - hihetetlen mértékben
megnövelte a cégvezetés számára a bizonytalanságot. A megvalósított import-
liberalizáció jórészt eltért a korábbi külföldi politikáktól, hiszen nem járt
együtt jelentõs forintleértékeléssel, és a mennyiségi korlátok megszüntetését
nem kísérte sem a vámok emelése, sem más pótlólagos korlát. A megvalósított
politika - mint ahogy az várható volt - hatásaiban rendkívül vegyes. A
külkereskedelmi jogok kiterjesztése egyértelmûen hozzájárult a hatékonyság és
versenyképesség növekedéséhez, hiszen lehetõvé tette a hazai vállalkozóknak,
hogy versenyképes inputokhoz jussanak. A folyamat jelentõsen hozzájárult a
magánérdekek szerinti alkalmazkodás lehetõségének megteremtéséhez, és nem
vitatható módon a társadalom egy részének jóléti többletét növelte. Mindezen
hatások mellett az sem vitatható, hogy a gazdálkodók egy részének reális
esélye sem volt arra, hogy a gyors liberalizáció miatt az alkalmazkodásra
felkészüljön, és e folyamat következményeként a társadalmat jóléti veszteségek
is érték.
A természetes monopóliumok versenyszabályai
A természetes monopolhelyzetek, valamint a különleges és kizárólagos jogok
kiemelt jelentõségûek az energiatermelés és -szolgáltatás, a telekommunikáció,
a vasút, a postai szolgáltatások területén. Ahol a monopolhelyzet természetes
- vagy az állam olyan kizárólagos jogot ad, amely az adott gazdálkodót megvédi
a versenytõl - ott a versenypolitikai alapkérdés az, hogy miként lehet olyan
helyzetet teremteni, amelyben a természetes monopóliumot vagy kizárólagosságot
élvezõ fél a gazdasági fejlõdéssel való lépéstartásra, a hatékonyság
növelésére kényszerül, és e növekedésbõl adódó haszon méltányos részét a
fogyasztóknak juttatja. Ilyen helyzet az érintett cégek érdeke, illetve az
érintett cégekben megjelenõ magánérdek alapján - az objektíve hiányzó
versenyviszonyok miatt - nem jönne létre, ezért ezt a helyzetet az államnak
szabályozással kell megteremtenie. Versenypolitikai követelmény tehát az,
hogy az adott területeken e szabályok kiadásra, bevezetésre, majd
érvényesítésre kerüljenek. Fontos közérdek fûzõdik ahhoz, hogy e szabályok
kialakítása a privatizáció elõtt megtörténjen részben azért, mert a
monopolhelyzet piaci értéke - és ezáltal a cég piaci értéke - ettõl is függ,
másrészt azért, mert a privatizáció után ilyen szabályozást csak nagyon
költségesen lehet bevezetni.
A felsorolt területeken az elmúlt négy év során megszülettek az új
alaptörvények, amelyek koncepciójukban megfelelnek a piacgazdasági
követelményeknek. Ez mindenekelõtt abban jelenik meg, hogy a törvények
- a lehetséges mértékben megnyitották a piacra lépés lehetõségét, illetve a
korábbi állapotokhoz képest szûkebbre vonták a kizárólagos jogok
terjedelmét;
- viszonylag egyértelmûen eligazítanak abban az értelemben, hogy az érintett
vertikum egészében mit jelent az állami monopólium, mely terület a
privatizálható monopolhelyzet, melyek a koncesszióköteles tevékenységek, és
melyek a liberalizált területek;
- nagy általánosságban megjelölik a versenypolitikai szabályozás fõ kérdéseit
és intézményeit.
A versenypolitikai célokat tartalmazó konkrét szabályok kialakítása lassan
halad, lényegében egyedül a telekommunikáció területén készült csak el, ott
sem problémamentesen. Látni kell azt is, hogy a fejlett országok is évtizedek
alatt alakították ki e területek versenypolitikai szabályozását, amely
módszereiben különbözik, viszont elvi értelemben egységesnek tekinthetõ. Az
Európai Unió sok irányelvet fogadott el annak érdekében, hogy az adott
területeket alárendelje az integrációból következõ piacnyitási
követelményeknek, de a piac egy része még jelenleg is viszonylag zárt. A
nemzetközi fejlõdés mindenesetre arra mutat, hogy a versenypolitikai szabályok
kialakítása nem kerülhetõ meg akkor sem, ha az állami monopóliumok és a
kizárólagos jogok köre a dereguláció során csökken, és a verseny lehetõsége
részben megteremtõdik.
Az elmúlt négy évben elfogadott alaptörvények szükségessé teszik, hogy sok
részletkérdést alacsonyabb szintû jogszabályokkal szabályozzanak. A
jogszabályok egy része még hiányzik, ami bizonyos értelemben akadályt képez,
bizonyos értelemben pedig bizonytalanságot okoz.
A verseny tisztességessége
A versenyetika bonyolult témakörébõl a Versenyhivatalnak csak azon kérdésekben
vannak tapasztalatai, amelyekben a versenytörvény a hivatal számára hatáskört
ad a vizsgálatok lefolytatására és a döntéshozatalra. Az elmúlt négy évben a
hivatalban lefolytatott eljárások közel fele a fogyasztók megtévesztése
tárgykörében folyt, amely azt jelzi, hogy a vállalkozások gyakran
tisztességtelen módon is elõnyhöz kívánnak jutni a versenyben. Nagyon gyorsan
elterjedtek a vevõfogás agresszív módozatai, a vásárlók naivitására vagy
meggazdagodási vágyára építõ megtévesztõ nyereményakciók. Gyakori a fogyasztók
biztonságát szolgáló és a vállalkozónak költséget okozó minõségi és egyéb
vizsgálati elõírások megszegése, és ezen keresztül a fogyasztók félrevezetése.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a vállalkozók figyelik egymás piaci magatartását,
és egyre gyakrabban fordulnak a hivatalhoz, ha úgy vélik, hogy versenytársaik
tisztességtelen módon jutottak elõnyhöz velük szemben.
A versenytörvény több olyan magatartást tilt, amely a versenyetika témakörébe
tartozik, de - a sérelmek jellegénél fogva - csak a bíróság illetékes az ügyek
kivizsgálásában és a döntéshozatalban (lásd: Versenytörvény I. fejezet). E
téren a hivatalnak átfogó információja nincs, néhány perrõl van tudomásunk,
amely a hírnévrontás, a szolgai utánzás és az üzleti titokkal való visszaélés
témakörében folyt.
A Büntetõ Törvénykönyv legutóbbi - 1994. május 15-én hatályba lépett -
módosítása több versenyetikai kérdést szabályoz. A Versenyhivatalnak nincs
tapasztalata arról, hogy a BTK alapján folytak-e perek a rossz minõségû
termékek forgalomba hozatala, az áru hamis megjelölése és a fogyasztó
megtévesztése alapján (BTK 292. §, 296. §), de idõvel ilyen bírósági
gyakorlatra is számítani lehet.
A versenyetika sajátos területét jelenti a feketekereskedelem, a szellemi
tulajdonjogokkal való visszaélés, a vám- és adószabályok kijátszása stb. Közös
jellemzõjük, hogy akik élnek vele, azok számára etikátlan versenyelõnyök
keletkeznek, amelyek minden esetben rontják a piaci morált azok között is,
akik törvényes és tisztességes keretek között kívánják a versenyt folytatni.
Ez a körülmény arra hívja fel a figyelmet, hogy a versenytörvényben
foglaltaknak a vállalkozók általi betartása részben azon is múlik, hogy a
versenyfeltételekre ható más jogszabályok betartatásában mennyire hatékony a
rendszer.
II. A VERSENYFELÜGYELETI ELJÁRÁSOK
A hivatalnál 1994-ben 252 eljárás indult és (a törvényi határidõkbõl adódóan
az áthúzódókkal együtt) 230 zárult le.
A befejezett ügyek nagyobbik részét (143 ügyet) 119 versenytanácsi határozat
zárta le, további 87 eset vizsgálati szakaszban zárult le különbözõ okokból,
többségében a kérelem visszavonása vagy a hiánypótlás elmulasztása miatt.
A Versenytanács a 119 határozat közül 48-ban jogsértést állapított meg, és
ezekben, valamint további 3 - a bíróságoktól bírságkiszabásra áttett - ügyben
összesen közel 627 millió Ft bírságot szabott ki.
A generálklauzula alkalmazása
A versenytörvény 3. §-a alapján 1994-ben 23 határozatot hozott a
Versenytanács. További 26 határozatban történt kiegészítõen hivatkozás a
generálklauzulára - valamely nevesített tényállás mellett -. Ezek közül
összességében 17 esetben találta megalapozottnak a Versenytanács a
generálklauzula megsértését, melybõl 9 esetben csak a generálklauzula sérelme,
8 esetben más jogsértés (fogyasztó megtévesztés) mellett ún. többlet
tényállási elemek miatt volt indokolt a 3. § megsértésére való hivatkozás. E
törvényhely alkalmazása az elõzõ évhez viszonyítva mind számosságát, mind
arányát tekintve visszaesett. Ennek egyik oka az, hogy szándékosan törekedtünk
arra, hogy a generálklauzulának minél kevésbé legyen "gumiszabály" jellege. A
másik ok, hogy 1994 folyamán nem indított a Gazdasági Versenyhivatal
hivatalbóli eljárást a tiltott reklámtevékenységet elkövetõ, dohány- és
alkoholreklámot megjelentetõ vállalkozások ellen. Ennek indoka az volt, hogy:
- tekintélyes elméleti jogászok is fenntartásaikat, kételyeiket fejezték ki a
versenyjognak más jogágak hiányos szankciórendszerét helyettesítõ
felhasználása miatt;
- az elõzõ évek tiltott reklámok miatt szankciót kiszabó versenytanácsi
határozatait az érintettek a bíróság elõtt megtámadták, így jogerõs
Legfelsõbb Bírósági ítélet csak 1994 második felében született;
A Belkereskedelmi törvény reklámtilalmat elõíró törvényhelyeinek fogalmazása
teljes egészében elavult. A reklámtilalommal kapcsolatos elsõ
versenyfelügyeleti eljárások tapasztalatai már évekkel ezelõtt arra utaltak,
hogy sürgõs lenne az elavult szabályok megszüntetése, új normák és hatékony
szankciórendszer bevezetése. A Versenyhivatal kezdeményezései eddig hiábavalók
voltak. Több jogszabálytervezet készült az Ipari és Kereskedelmi
Minisztériumban, de a kormányig nem jutott el még a téma sem. Nem ismerjük az
okát annak, hogy e viszonylag egyszerû joganyag rendezésére miért nem jutott
idõ az elmúlt három évben.
A Versenytanács elmarasztaló határozataiból négy eset tekinthetõ a klauzula
klasszikus hézagkitöltõ szerepe megvalósulásának, amikor is - a törvény
nevesített tényállásai közül egyik alá sem besorolható - tisztességtelenséget,
etikátlan viselkedést, üzleti gyakorlatot tudott szankcionálni a
Versenytanács. További két esetben olyan fogyasztói megtévesztés történt, ahol
a 11. §-ban megfogalmazott kelendõség fokozási célzat, illetve szándékosság
nélkül volt megtévesztõ az üzleti gyakorlat. Másik két esetben pedig az
eljárás alá vontak más jogszabályi elõírások megsértésével szereztek maguknak
jobb piaci pozíciókat olyan versenytársaikkal szemben, amelyek maradéktalanul
eleget tettek az üzleti tevékenységükre vonatkozó jogszabályi elõírásoknak.
Az elõzõ évhez hasonlóan 1994-ben is volt egy olyan eset, amikor a
generálklauzula alkalmazására a kartellszabályok "kiegészítéseként" került
sor. A jelenlegi szabályozásban nem tiltott vertikális megállapodás sértette a
verseny szabadságát és tisztaságát, s tartalmazott olyan etikailag is
kifogásolható elemeket, amelyek mind a fogyasztók, mind a versenytársak
érdekeivel ellentétesek voltak.
A generálklauzulában foglalt általános tisztességtelenség-tilalom megsértése
miatt kiszabott bírság összesen 10,2 millió Ft volt, a tipikus bírságösszeg
100-300 ezer Ft közötti, a legnagyobb pedig 5 millió Ft.
A Versenytanács 13 kérelemelutasító határozatot hozott, ebbõl öt esetben
azért, mert a tényállás a törvény I. fejezete alapján lett volna elbírálható,
az pedig a bíróság hatáskörébe tartozik. Másik négy ügyben nem versenyjogi
jogsértésrõl volt szó, hanem a felek közötti egyéb (polgári jogi, szerzõi jogi
stb.) jogvitát kísérelték meg tisztességtelen piaci viselkedés címén
elrendezni. Egy esetben jogvesztõ határidõ miatt, egy másik esetben pedig a
törvényi hatály hiánya miatt kellett elutasítani a kérelmet, két további
esetben pedig nem volt megalapozott a kérelem, nem találta generálklauzulába
ütközõnek az adott magatartást a Versenytanács.
Ez utóbbiak közül azonban az egyik ügy olyan problémára hívja fel a figyelmet,
amelynek megnyugtató kezelése a jövõre nézve is fontos lenne. A
válságtérségekben a kormány és az önkormányzatok, a szociálisan rászoruló
rétegek érdekében különféle eszközökkel (alapítványi támogatások,
adókedvezmények stb.) segítették szociális funkciót vállaló diszkontboltok
létrehozását, mûködését. Ezek a kiskereskedelmi boltok azonban, ha nyílt
árusítású üzletként mûködhetnek - tehát a szociálisan nem rászoruló rétegek
elõtt is nyitottak - a piaci alapon mûködõ kereskedõktõl veszik el a vevõket,
s hozzák indokolatlan versenyhátrányba a kereskedõket. Ebben és az ehhez
hasonló esetekben, amikor is az állami, önkormányzati szervek intézkedései
nyomán alakul ki az ésszerû versenysemlegesség elvét sértõ piaci helyzet,
mindig körültekintõen kell mérlegelni, hogy meddig tart a hátrányok
semlegesítése, és hol kezdõdik az indokolatlan elõnyök nyújtása. Minden
támogatásnyújtás, kötelezettség-elengedés, vagy a nonprofit elvû mûködés
lehetõvé tétele óhatatlanul ilyen következményekhez vezethet, ha ugyanazon a
piacon ún. normál feltételekkel mûködõ gazdálkodók is jelen vannak. Nem lehet
ugyanis jó az olyan cél és eszköz, aminek következménye a piaci feltételek
között gazdálkodók hátrányba hozása vagy tönkremenetele, hiszen hosszú távon
ennek hátrányai sokkal nagyobbak lehetnek, mint amilyen elõnyöket rövid távon
egy-egy ilyen akció hoz.
A fogyasztók megtévesztésének tilalma
A versenytörvény a fogyasztók megtévesztése tárgykörében választható eljáró
fórumként jelöli meg a bíróságot és a Versenyhivatalt. A bíróságnál indított
ügyekrõl nincs pontos információnk. A Versenytanács e témakörben 1994-ben 50
határozatot hozott, s ebbõl 29 határozat volt marasztaló. A
fogyasztótévesztéses ügyeknek a korábbi évekhez képesti nagyarányú növekedése
mögött a fogyasztói piac beszûkülésén és a versenytársak közötti harc élesebbé
válásán túl a versenytörvény alapján végzett négyéves jogérvényesítési munka
elismerése is meghúzódik.
A lefolytatott eljárások egyik általánosítható tapasztalata, hogy a piacra
lépés jogi elõírásait a vállalkozók egy része nem tartja be. Az import
liberalizálását követõen - a relatíve kis befektetést igénylõ piacokon -
gyakorlatilag az egyetlen jelentõs piacra lépési korlát a kötelezõen elõírt
minõsítõ és engedélyezési eljárás maradt. Így az a vállalkozó, aki mindezeket
elmulasztja, idõt nyer, költséget takaríthat meg és extra nyereséghez juthat.
A Versenytanács határozataiban megállapította, hogy az engedély nélküli
forgalmazás mind a versenytársak, mind pedig a fogyasztók törvényes érdekeit
sértõ, tisztességtelen üzleti magatartás.
A versenytársak által indított ügyek mögött (17 ügy) a piac újrafelosztásáért
folytatott harc húzódott meg. Így pl. a fogkrémek piacán több multinacionális
cég is versenyez egymással a fogyasztók kegyeiért. A TV-ben sugárzott
reklámfilm fogyasztót megtévesztõ volta elõször a Colgate-nek szúrt szemet, és
kérelmet nyújtott be a Blend-a-med fogkrémet forgalmazó Procter & Gamble
ellen. Majd röviddel ezután következett a kontra. A Versenytanács
megállapította, hogy mindkét cég túlzó, s tudományosan nem bizonyított módon
keltette azt a látszatot, hogy az õ terméke jobb, mint másoké. A Versenytanács
a Colgate fogkrém forgalmazójára 30 millió Ft, a versenytársára 20 millió Ft
bírságot szabott ki, s kötelezte õket a megtévesztõ reklámok beszüntetésére. A
Colgate Palmolive Magyarország Kft a fogkrém-tévéreklámok további folytatása
miatt másodízben kezdeményezett eljárást versenytársával szemben. A
Versenytanács 1995. január közepén tartott tárgyalásán alkalmasnak ítélte a
reklámokat a fogyasztók megtévesztésére, és 10 millió Ft bírság kiszabása
mellett ismételten eltiltotta a Procter & Gamble-t a jogsértõ magatartás
folytatásától. A két versenytárs eddigi háborúskodása egyformán 30-30 millió
Ft bírságfizetési kötelezettséggel járt.
Az ügyek döntõ részében ( a 29 jogsértésbõl 25 esetben) a megtévesztés az
árura, annak valamely lényeges tulajdonságára irányult. A megtévesztõ
információ közléséhez a vállalkozók leggyakrabban a reklám eszközét vették
igénybe, de kitüntetett szerepet kapott a csomagoláson, elnevezésben vagy
szórólapon megjelent információ is.
A fogyasztók érdekeit kirívóan megsértõ Beauty Post Szépségápolási Csomagküldõ
Kft-vel szemben 120 millió Ft bírságot szabott ki a Versenytanács. A
vizsgálatot a hivatal indította. A vállalkozó a testúlycsökkenést ígérõ
termékeket külföldrõl hozta be, és a csomagküldõ kereskedelemben juttatta el a
megrendelõkhöz. Az áruk lényeges tulajdonságairól, egészségre gyakorolt
hatásáról, használatáról valótlan tényt állított a reklámszövegekben, s
nagymértékû és végleges fogyást ígért a korábbi életmód megváltoztatása
nélkül. A meggyõzés érdekében ellenõrizhetetlen, fiktív fogyasztói vallomások
és fotók alkalmazásával is megtévesztette a vevõket. A vállalkozó magatartása
a versenytársaknak is hátrányt okozott, hiszen a fogyasztószerek piacán
legálisan jelenlévõ vállalkozóktól tisztességtelenül hódította el a vásárlók
egy részét, illetve a kalóriaszegény élelmiszereket forgalmazó vállalkozók
piacra lépéséhez szükséges vizsgálatok elvégzésével járó költségeket és idõt
megtakarította, a hatósági engedélyek beszerzését elmulasztotta.
Megtévesztõ hirdetéssel bõvítette vevõkörét a Duna Füszért Rt. Az eltérõ
színvonalú és különbözõ kiszolgálási feltételeket nyújtó üzletek áruinak
megtévesztõ összehasonlításával valótlan tájékoztatást adott számos
közfogyasztású áruról. A Versenytanács etikailag is kifogásolta a
versenytársakról egyoldalú információt tartalmazó hirdetések megjelentetését.
A nyereményjátékokhoz kapcsolódó jogellenes magatartás marasztalására 4
esetben került sor. Az elmarasztalt vállalkozók újságokban közölt reklámmal
vagy közvetlen megkereséssel nyerték meg a résztvevõket. A Versenytanácsban
kialakított elvi állásfoglalás szerint, ha a vállalkozó és fogyasztó között az
elsõ kapcsolat félrevezetés útján jön létre, jogsérelem keletkezik akkor is,
ha az igazat a késõbbiekben valamilyen módon ismertették. Ugyanis a hamis
benyomásokat, a részben sejtetett állításokat egy késõbbi pontos információ
már nem képes orvosolni.
A kérelmeket fõként a jogsértés megalapozatlansága, néhány esetben pedig
hatáskör hiánya miatt utasította el a Versenytanács. Az elutasított 18
kérelembõl ötöt fogyasztó (vevõ), 13-at pedig versenytárs nyújtott be. Ez
utóbbiak közül 8 esetben korábban azonos vállalkozásban együttmûködõ felekrõl
volt szó, akik között a kapcsolat megromlott, majd megszakadt, és fokozatosan
egymás versenytársává váltak. Az "elhagyott" kérelmezõk sérelmesnek,
tisztességtelennek vélték az új versenyhelyzetet. A Versenytanács
határozataiban hangsúlyozta, hogy az állami intézkedéseknek nem lehet céljuk,
hogy a vállalkozókat a gazdasági versenytõl, a tisztességes eszközöket
használó versenytársak kihívásaitól megvédje. E piacokat túlkínálat
jellemezte, a versenytársak között éles harc folyt a piac szegmenseiért,
például az idegenforgalom, a hírlapterjesztés, a csomagküldõ szolgáltatások
területén.
A Versenytanács az etikus piaci magatartás fejlõdését azon határozataival is
segítette, amelyek szerint az azonos márkanévre, csomagolásra való hivatkozást
csak akkor találta alkalmasnak a fogyasztó megtévesztésére, az áruk
összetéveszthetõségére, ha az a piacon már korábban bevezetett és így széles
körûen ismert márkával volt kapcsolatos.
Az életkörülmények romlását s a laikus emberek megtéveszthetõségét használták
ki sokoldalú leleményességgel a pilótajátékokat szervezõ vállalkozók is,
amennyiben kis összegû befektetésre számottevõ jövedelmet ígértek. A
szerencsejátékok és a pilótajátékok között két döntõ eltérés van. Egyrészt a
pilótajátékoknál nem a vak véletlen a nyereség alapja. Ellenkezõleg: a játékba
belépõk - a további belépõk várható száma alapján - elõre pontosan
kikalkulálhatják nyerési esélyüket és a nyereség összegét. Másrészt a
pilótajáték szervezését jogszabály nem rendezi, a vállalkozók piacra lépésének
különös feltétele tehát nincs. A Versenytanács arra az álláspontra
helyezkedett, hogy amennyiben a szervezõk nem tettek a fogyasztók
megtévesztésére alkalmas konkrét ígéreteket, kijelentéseket, akkor a
versenyjogsértés nem állapítható meg - jóllehet a pilótajátéknak objektíve
nagy számú vesztese van. Ennek megfelelõ határozat született a NOVA-2000 Bt
ellen folytatott eljárásban, amikor a kimerítõ és pontos tájékoztatás miatt a
fogyasztó megtévesztése nem volt bizonyítható. Ugyanezen szempontok alapján
ugyanakkor 1995 januárjában a MIKROKER Kft. ellen 400 millió forint bírságot
szabott ki a Versenytanács, hiszen a szervezés során olyan hamis, valótlan
információkat adtak, amelyek megtévesztették a résztvevõket tényleges nyerési
esélyeiket illetõen, emiatt egy átlagos - a matematikai törvényszerûségekben
nem járatos - fogyasztó nem volt abban a helyzetben, hogy a valódi
kockázatokat mérlegelve tudjon döntést hozni. A pilótajátékokkal kapcsolatos
problémák általában azonban túlmutatnak a versenytörvény hatókörén, és sürgetõ
a kérdés jogszabályi rendezése.
Meg kell említeni, hogy fogyasztómegtévesztés miatt fogyasztó összesen öt
eljárást indított (a többi hivatalból vagy versenytársi kérelemre indult), s
ezek közül négyet nem marasztaló határozatában zárt le a Versenytanács. A
fogyasztó maga is gyakran követ el hibákat, nem olvassa el figyelmesen a
tájékoztatókat, az információkat a maga javára értelmezi olyankor is, ha - bár
kisebb súllyal az ecsetelt elõnyökhöz képest - megkapja a neki hátrányos
feltételrõl is a tájékoztatást.
A Versenyhivatal a banki szolgáltatásokat illetõen két, fogyasztó
megtévesztésre hivatkozó kérelmet utasított el megalapozatlanság miatt.
Mindkettõ mögött szerzõdéses jogvita állt, amely nem tartalmazott versenyjogi
elemet. A hitelkamat összegének a felvett hitel százalékában történõ
feltüntetése a Versenytanács szerint ugyanis nem alkalmas a fogyasztók
megtévesztésére akkor sem, ha a közlés módja eltér a szokásos gyakorlattól,
mivel a hirdetés a konkrét ügyben a hitelfeltételekhez szükséges
leglényegesebb információt tartalmazta. A másik ügyben a Versenytanács
határozatában kimondta, hogy a zálogszerzõdéseknél szokásos türelmi idõtõl
való eltérés önmagában nem tekinthetõ versenyjogellenes piaci magatartásnak.
A fogyasztók megtévesztése miatt a Versenytanács 29 marasztaló határozatában
összesen 204,5 millió Ft bírságot szabott ki. A jogsértések különbözõségét
jelzi, hogy míg a legkisebb bírság 25 ezer, addig a legnagyobb 120 millió Ft
volt. (Az adatok csak 1994-re vonatkoznak, így nem tartalmazzák az említett -
1995 januárban tárgyalt - pilótajáték ügyben kiszabott 400 millió forint
bírságot.)
A kartellszabályok alkalmazása
A versenytörvény kartellszabályai - a 14-17. §-ok - tiltják a versenytársak
közötti olyan összehangolt magatartást, amely a gazdasági verseny kizárását
vagy korlátozását eredményezheti, s egyben megfogalmazzák a tilalom alóli
mentesülés felételeit. 1994-ben egyetlen kartellügyben döntött a
Versenytanács: elmarasztalta a kávékartell résztvevõit.
A feltételezett kávékartell vizsgálata hivatalból indult. Az okot az
szolgáltatta, hogy a piacon jelenlévõ versenytársak az év során három
alkalommal megközelítõen azonos idõben és nagyságrendben, egymással megegyezõ
módon emelték a kávé termelõi árát.
A Versenyhivatal szükségesnek tartotta feltárni az áremelések hasonlóságának
és azonosságának okait. A vizsgálati anyag több évre visszamenõleg elemezte a
kávépiac szerkezetének alakulását. Az általános liberalizáció és privatizáció
eredményeként 1994-re oligopol szerkezetû piacon öt vállalkozó 97%-ban
birtokolta a korlátozott mértékben helyettesíthetõ homogén terméknek
tekinthetõ kávé legális piacát. 1994 elsõ félévében a versenytársak különbözõ
idõpontokban és eltérõ mértékben engedményes akciókban csökkentették áraikat,
versenyezve egymással piaci részesedésük fenntartásáért, növeléséért. E
helyzetben új elem volt a nyersanyagárak májusi jelentõs mértékû emelkedése.
Az árverseny folytatása helyett az egyeztetett, összehangolt magatartás több
jegye nyert bizonyítást. Az áremelések - a vállalkozások eltérõ adottságai és
a korábban különbözõ versenystratégiák ellenére is - egyidõben és azonos
mértékben történtek. Profitmaximalizáló céljuk összehangolt és együttes
elérése érdekében az öt cég tudatos és egységes reklámkampánnyal fokozta a
vásárlási kedvet, az elõnyös vásárlás látszatát keltve. A fogyasztó piaci
szerepe csupán arra korlátozódott, hogy ugyanazt a terméket a túlkínálat
ellenére, valódi választási lehetõség nélkül, egyre magasabb áron vásárolhatta
meg.
Mivel a közel azonos idõpontban végrehajtott hasonló mértékû áremelések tényén
túl más közvetlen bizonyíték az egyeztetett magatartásra nem volt, ezért azt
kellett bizonyítani, hogy az egyes vállalatok nem egyszerûen a külsõ hatásokra
(világpiaci áremelkedés, forintleértékelés stb.) reagáltak hasonlóan, hanem
hogy ez a viselkedés csakis akkor ésszerû gazdaságilag, ha a versenytársak
között megegyezés van. Ha ugyanis valamelyik vállalat nem emeli árait
ugyanabban az idõben és mértékben, akkor számára lehetõvé válik - helyettesítõ
termékrõl lévén szó -, hogy saját eladásait, ezáltal piaci részarányát
növelje. Ha az egyes gyártók adottságai között ilyen lényeges az eltérés (a
pörkölt kávéból származó árbevétel aránya az összárbevételben; a beszerzési
átlagárnövekedés mértéke; a felhasznált gyengébb minõségû, alacsonyabb árú
nyerskávé és a jobb, drágább nyerskávé aránya; a kapacitáskihasználás mértéke;
a nyereségszint stb.), s a korábbi árpolitikájuk, üzleti gyakorlatuk is
lényegesen eltért egymástól, akkor nem áll fenn piaci kényszer a párhuzamos
áremelésre. A Versenytanács a közvetett bizonyítékok alapján a jogsértõ
magatartást megállapította, és az öt vállalatra összesen 388 millió Ft-os
bírságot szabott ki.
Az erõfölénnyel való visszaélés
A gazdasági erõfölénnyel való visszaélés témakörében 28 versenytanácsi
határozat született, 6 esetben állapítottak meg jogsértést, 18 esetben a
Versenytanács elutasította a kérelmet, 4 esetben pedig a kérelem visszavonása
miatt szûnt meg az eljárás.
A törvénysértést megállapító hat határozat közül öt eset a szerzõdéses
kapcsolat felvételétõl, fenntartásától való indokolatlan elzárkózásnak
minõsült, egy bepanaszolt vállalkozó pedig egyoldalú feltételek vállalását
próbálta kikényszeríteni. Érdekes jelenség, hogy a szerzõdéstõl való
elzárkózás mögött gazdaságilag irracionális, személyes indíttatású problémák
felmerülését lehet felfedezni. Más esetekben - amikor a vevõ egyben
versenytárs is volt az adott piacon - a versenytárs gyöngítésének gazdaságilag
ésszerû, de versenyjogilag nem elfogadható indokát és módszerét
tapasztalhattuk. Egy esetben - a pénzügyi szolgáltatások területén -
találkoztunk az áremelés visszamenõleges érvényesítésével.
A törvénysértések miatt összesen 24,3 millió forint bírságot szabott ki a
Versenytanács.
A 18, kérelmet elutasító döntésbõl 13 esetben megalapozatlannak találta a
Versenytanács a kérelmet. Az erõfölény ténye nem volt valós három esetben,
hatósági jog vagy jogszabály adta kizárólagosság - nem visszaélésszerû -
gyakorlása volt az alapja a kifogásolt magatartásnak öt esetben. Két esetben
olyan személy ellen indítottak eljárást, aki nem tartozik a törvény hatálya
alá, és adott tevékenysége nem minõsül gazdasági tevékenységnek
(önkormányzati, illetve kamarai tevékenység). További három esetben más
jogágba tartozó jogvita (szerzõdéses-polgári jogi, illetve szerzõi jogi vita)
volt a kérelem alapja, amelynek eldöntése bírósági hatáskörbe tartozik.
A tárgyalt kérelmek többsége a helyi közszolgáltatásokkal kapcsolatos (temetõi
szolgáltatások, szemétszállítás és -elhelyezés, kéményseprés, víz-, gáz-,
áramellátás stb.). Jó részük megalapozatlan volt. A versenytársak és a
fogyasztók sok esetben akkor is visszaélést vélnek felfedezni a
közszolgáltatók vagy más monopolhelyzetû szolgáltatók mûködésében, amikor a
vállalatok a megváltozott piaci körülményekre reagálva indokoltan módosítanak
a szerzõdéses feltételeken.
Néhány esetben azonban elõfordult, hogy - bár versenyjogilag nem volt
kifogásolható a magatartás - az ügyek olyan problémákra mutattak rá, amelyek
megoldása még várat magára. Szinte évente visszatérõ probléma a helyi
közszolgáltatásoknál (pl. temetõ üzemeltetése, szemétlerakó üzemeltetése),
hogy a szolgáltatásra kijelölt cég egyszerre monopolhelyzetû, kizárólagos
jogokat élvezõ, egyúttal azonban más szolgáltatásoknál versenytársi pozícióban
van. Elõfordul, hogy a helyi önkormányzat a monopoltevékenység árait
szabályozatlanul hagyja, miközben a versenypiaci tevékenységre szabályozza,
illetve határozza meg a szolgáltatási díjat, ezáltal további indokolatlan
zavarokat idéz elõ a szolgáltatók versenyében. Sajnos, az ilyen helyzetek
kialakulásához hozzájárul az is, hogy az önkormányzatoknál is együtt van a
hatósági funkció a tulajdonosi szereppel. A közfeladat ellátási
kötelezettséggel összefüggésben ugyanis az önkormányzat éppen a
monopolhelyzetû szolgáltató vállalatban rendelkezik tulajdonosi jogokkal, s
egyúttal az ármegállapítási hatósági jogai is az e vállalatok által ellátott
tevékenységekhez kapcsolódnak. Feltehetõ, hogy az adott vállalatok vezetõi -
mélyebb piaci ismereteiket is felhasználva - könnyebben tudják saját érdekeik
szerint befolyásolni az önkormányzatokat egyoldalú döntések meghozatalára.
Külön problémát jelent, ha a közszolgáltató cég még önkormányzati támogatást
is kap, s ezt a támogatást a versenyszférában használja fel pozíciók
megszerzésére. Nem vitatható, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló állami vagy
önkormányzati beavatkozások sérthetik a versenytársak érdekeit, s az új piacra
lépõk elõtt is mesterséges korlátokat, indokolatlan és esetleg
teljesíthetetlen hatékonysági elvárást jelentenek, sértik a versenysemlegesség
elvét. A sértettek részére az ilyen anomáliák elleni fellépés jogi lehetõsége
minimális. Amennyiben ugyanis jogszabály adta kizárólagosságról van szó, az
Alkotmánybíróság elõtti megtámadás az egyetlen lehetõség, míg más esetben
(állami vagy önkormányzati támogatásokkal okozott konkrét versenysemlegességi
sérelmek esetén) gyakorlatilag nem létezik jogorvoslati lehetõség.
Mindezen okok miatt helyi szinten is szükség lenne az érdekegyeztetõ fórumok
kiépítésére, a hatékony fogyasztóvédelmi fellépés elõsegítésére, s a
monopolhelyzetû közszolgáltatók árszabályozási rendszerének átalakítására.
A szervezeti egyesülések ellenõrzése
A Vtv. 23-26. §-ai alapján az év során három érdemi kérelem érkezett a
Gazdasági Versenyhivatalhoz.
A Versenytanács mindháromban engedélyezte a meghatározó befolyásszerzést. Egy
ügyben - utólagos bejelentés alapján - legalizálta az azonos tulajdonos
érdekeltségi körébe tartozó vállalatok közötti részesedési viszonyok - a
versenyre gyakorolt hatás szempontjából nem lényegi - átrendezését. Egy másik
ügyben felszámolás alatt lévõ vállalatot szerzett meg a versenytárs. A
Versenytanács az elõnyös piaci hatásokat (áruválaszték bõvülés,
minõségjavulás, relatíve olcsóbb termékek megmaradása a kínálatban stb.)
jelentõsebbnek minõsítette, mint a hátrányos tényezõket, s az engedélyt
megadta.
A harmadik esetben - szintén lényegében csõdbe jutott gyárat vásárolt meg
versenytársa - s ezáltal az érintett áruk piacának egy fontos részén
(téliszalámi) a vállalkozók közötti verseny megszûnt. A tervezett tranzakciót
ennek ellenére a Versenytanács engedélyezte, mivel a belföldi piachoz képest
jelentõs a többletkapacitás, s a felvásárlást követõen a külföldi piacra
lépést elõsegítõ, nemzetgazdasági szempontból elõnyös hatások várhatók.
Egyúttal elõnyös a belföldi fogyasztók számára, hogy a csõdbement gyár által
elõállított márkacikk továbbra is a piacon maradt, s a márkák közötti
választás lehetõsége megmaradt.
A bíróságoktól áttett ügyek
Mint ismeretes, a versenytörvény I. fejezetében foglalt, tisztességtelen
versenyt tiltó tényállások megsértése esetén a bíróságnak van kizárólagos
hatásköre a sérelem orvoslására. A bírságot viszont ez esetben is a
Versenytanács szabja ki.
A bíróságtól bírság kiszabása végett áttett hat ügy közül háromban szabott ki
50, 100, illetve 300 ezer forintos bírságot a Versenytanács, két ügyet pedig a
bírósági eljárás jogerõs befejezéséig felfüggesztett, egy ügyben az eljárást
meg kellett szüntetnie az eljárás alá vontnak jogutód nélküli megszûnése
miatt.
Három ügyben a I. fejezetbe tartozó tényállások közül a jó hírnevet sértõ (4.
§), a bojkottfelhívást megvalósító (6. §) és a versenytárgyalás tisztaságát
sértõ (10. §) magatartásokat szankcionálta bírsággal a Versenytanács.
Az áremelés elõzetes bejelentése
Az árak megállapításáról szóló - az 1992. V. törvénnyel módosított - 1990. évi
LXXXVII. törvény (ártörvény) felhatalmazása alapján a Kormány a hatósági
ármegállapítás körébe nem tartozó termékek árának tervezett emelésére elõzetes
bejelentési kötelezettséget írhat elõ, ha a terméket elõállító vállalkozó a
versenytörvényben megfogalmazott kritériumok alapján gazdasági erõfölényben
van. E felhatalmazással élve a Kormány a 106/1990. (XII. 18.) számú
rendeletében meghatározta az áremelés elõzetes bejelentési kötelezettség
körét. A bejelentési kötelezettség 1991. január 1-tõl az író-nyomópapírra,
fûszerpaprikára, az étolajra és margarinra került elõírásra. Az elsõ két
termékre 1994-tõl - a piaci szerkezet változásával, a sok szereplõs piac
kialakulásával - megszûnt a bejelentési kötelezettség.
Az étolaj és a margarin esetében a gyártó vállalkozók - a korábbi évekhez
viszonyítva - több és viszonylag jelentõsebb mértékû áremelési kérelmet
terjesztettek a Gazdasági Versenyhivatal elé, fõ okként az alapanyagár
emelkedését jelölve meg. Az étolaj áremelését illetõen három bejelentés közül
egy alkalommal részben megtiltotta az áremelést a Versenytanács. A margarin
áremelését négy ízben jelentették be, s három esetben került sor részleges
tiltásra. Erre azért került sor, mert a bejelentõ az áremelés indokaként még
be sem következett költségnövekedést (például a világpiaci árak várható
emelkedését) jelölt meg, vagy a költségnövekedés ugyan bekövetkezett, de azt
az áremelés indokaként nem fogadtuk el: a piac bõvítését célzó marketing
költségek különálló elismertetését kérte a vállalkozó.
Az 1994. év novemberétõl az étolaj és a margarin termékek körében is megszûnt
a behozatal adminisztratív korlátozása, ugyanakkor az étolaj vámját 46%-ra, a
margarinét pedig 57%-ra emelte fel a Kormány.
A Versenytanács 1994. évben hozott határozatainak bírósági megtámadása
A Versenytanács által az 1994. év során hozott összesen 119 határozat közül
102 esetben volt az ügynek olyan szereplõje, amelynek érdeke fûzõdhet a
határozat bírósági felülvizsgálatához. Ilyen határozatnak tekinthetõk:
- a jogsértést megállapító (marasztaló) határozatok (48);
- a kérelmet elutasító határozatok (50);
- az engedélyt részben vagy egészben megtagadó határozatok (4).
A határozatok megtámadásáról az alábbi táblázat ad összefoglaló képet.
A határozat jellege Összes Felülvizs-gálni kért A felülvizsgálni kért határozatok
aránya
határozatok száma
1. Marasztaló 48 34 70,8
2. A kérelmet elutasító 50 23 46,0
3. Az engedélyt részben megtagadó 4 1 25,0
Összesen (1+2+3) 102 58 56,9
Az alábbi fõbb tendenciák állapíthatók meg:
Összességében a határozatok megtámadási aránya az elõzõ évekhez képest
érdemben nem változott. Továbbra is lényegében minden második határozattal
szemben élnek felülvizsgálati keresettel a határozat bírósági
megváltoztatásában érdekelt ügyfelek.
Megtört az az eddigi tendencia, hogy a marasztaló határozatok egyre nagyobb
hányadát (1991. évben: 36,7; 1992. évben: 66,7; 1993. évben: 85%-át) támadják
meg. Az 1994. évben hozott marasztaló határozatok közül gyakorlatilag minden
harmadikat (eddig összesen 14-et) elfogadtak a felek, és az e határozatokban
kirótt bírságot az esetek többségében befizették (összeg szerint mintegy 80%-
ban). A határozatok közül
- a bíróságtól bírság kiszabása végett áttett három határozat egyikét sem
támadták meg;
- a további meg nem támadott határozatok közül hét esetben a bírság 200.000
forint alatti volt;
- néhány jelentõsebb - milliós nagyságrendû - bírságot kiszabó határozatot sem
támadtak meg a törvénysértõk: a DUNA Füszért (500.000), az OTP Bank Rt (1
millió), a MOL Rt (1 millió) és a MÉH egyik utód társasága, az ERECO Rt (2
millió).
Szintén tendenciaváltozás az, hogy a kérelmet elutasító határozatok
megtámadási aránya az 1994. évben jelentõsen emelkedett, míg a korábbi években
ez folyamatosan csökkent.
Elõször fordult elõ, hogy az áremelést részben megtiltó versenytanácsi
határozatot is megtámadták. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a megtámadott
határozat a kért áremelés mintegy 80%-át megtiltotta, míg a korábbi esetekben
legfeljebb 50% volt a megtiltott hányad. Megjegyezzük, hogy a felülvizsgálati
keresetet még a Fõvárosi Bíróság tárgyalását megelõzõen a cég visszavonta.
A bírósági felülvizsgálatok tapasztalatai
Ebben az évben a Versenyhivatal határozatai ellen indított felülvizsgálati
kérelemre hét jogerõs bírósági ítélet született, többsége (6) a Legfelsõbb
Bíróságon. Ezek közül egy ítélet egy 1991-es, hat ítélet pedig 1992-es ügyeket
zárt le, a bírósági felülvizsgálat idõigénye tehát nem csökkent. Három ügyben
a Gazdasági Versenyhivatal nem állapított meg jogsértést, s ezt a bíróságok
jogerõsen helybenhagyták. A marasztalást megállapító másik négy határozatból
kettõnél semmit nem változtattak a bíróságok, egynél a bírságot mérsékelte a
Fõvárosi Bíróság, egynél pedig a jogsértés megállapítását nem hagyta helyben
sem a Fõvárosi, sem a Legfelsõbb Bíróság. Ez utóbbi ítélet normarendet
formálóan leszögezte, hogy az általános összehasonlító reklám, amely nem
konkrét áruhoz, hanem csupán "más" vagy "hagyományos" árukhoz hasonlítja a
reklámozott terméket, semmiféle konkrét versenytársnak nem okoz valós
érdeksérelmet, nem tisztességtelen.
Egy másik, a tiltott reklámokkal kapcsolatos ítéletében a Legfelsõbb Bíróság
leszögezte, hogy a reklámtilalom megsértése tisztességtelen, versenytörvénybe
is ütközõ cselekedet, mert a tilalmat megszegõ vállalkozó törvénysértéssel
szerez versenyelõnyt.
Alkotmánybírósági határozatok
Külön ki kell emelni, hogy 1994-ben is számos olyan határozatot hozott az
Alkotmánybíróság, amely érinti a gazdasági verseny kérdését, akár az Alkotmány
9. § (2) bekezdése alapján, a gazdasági verseny szabadsága témakörében, akár
70/A. §-ban foglalt diszkrimináció tilalomra alapozva, a versenysemlegesség
témakörében.
Sajátos szempontból érinti a gazdasági verseny és a vállalkozás szabadságát
pl. a címerrõl szóló rendelet, mely megfosztotta a nem állami szférába tartozó
gazdálkodó szervezeteket a címer használatának lehetõségétõl. A rendelkezés
indokolatlan vagyoni elõny megszerzéséhez teremt jogszabályon alapuló
lehetõséget. Vagyoni értéket jelenthet ugyanis, ha valamely gazdálkodó
szervezet által készített terméken a magyar címer látható.
Szintén a vállalkozás szabadsága korlátozásának minõsült a közúti
közlekedésrõl szóló törvény azon rendelkezése, mely szerint a települési
önkormányzatok illetékességi területükön rendelettel korlátozhatják a taxik
számát. Az Alkotmánybíróság nem talált olyan alkotmányos jogot vagy érdeket,
mely a fenti korlátozást szükségszerûvé tette volna.
Sérti a piacgazdaságban való egyenjogú részvételt, illetve korlátozza a
gazdasági verseny szabadságát az az ÉVM rendelet is, amelyik a kötelezõen
elvégzendõ kéményseprõipari munkákra kizárólagos vállalkozót jelöl ki.
Szám szerint öt határozatban jutott a testület arra a következtetésre, hogy
nem jelenti sem a tulajdoni formák egyenjogúságának, sem a verseny szabadsága
alkotmányos elvének sérelmét annak az önkormányzati rendeletnek a kiadása,
mely meghatározza a szemétszállítást végzõ vállalatot. Az önkormányzat ugyanis
ezáltal tesz eleget annak a törvényes kötelezettségének, mely szerint
gondoskodnia kell a települési hulladék elszállításáról.
Egy önkormányzati rendelettel kapcsolatban a testület megállapította, hogy az
önkormányzat a településtisztaság megóvása érdekében rendeletben
kötelezettségeket állapíthat meg, amely azonban nem tartalmazhat
szerzõdéskötési kötelezettséget valamely közüzem szolgáltatásainak
igénybevételére.
Több határozat foglalkozik a szerzõdéskötési szabadsággal, amely a verseny
szabadságának fontos alapeleme. Alkotmányellenesnek minõsült például a
vállalati jogtanácsos helyettesítési díjáról szóló IM rendelet, mely
alkotmányos indok nélkül korlátozta a vállalati jogtanácsos és a helyettesítõ
jogtanácsos megállapodását a helyettesítési díjak tekintetében.
Az Alkotmánybírósági határozatok a tulajdonviszonyokkal is foglalkoztak az
elmúlt évben, hiszen az Alkotmány deklarálja a tulajdonformák egyenlõségét.
Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a földtörvénnyel kapcsolatban az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy a birtokmaximum törvényes meghatározása
a földtulajdonosok rendelkezési jogát olyan kis mértékben korlátozza csak,
amely az alkotmányos célhoz képest nem aránytalan. A birtokmaximálás indoka az
egészséges birtokszerkezet kialakítása. A földbirtok-korlátozás része a
piacgazdaság megteremtésére vonatkozó alkotmányos alapcél végrehajtásának.
III. EGYEB VERSENYPOLITIKAI TEVEKENYSEG
Véleményalkotás a versenyt érintõ kérdésekben
A versenytörvény 58. § (2) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal elnöke
külön felkérésre írásbeli véleményt ad az Országgyûlésnek a gazdasági versenyt
érintõ napirendi pontjaihoz. Sem 1993-ban, sem 1994-ben nem érkezett ilyen
megkeresés.
A versenytörvény 61. §-a értelmében a versenyt érintõ kérdésekben a kormány
kérheti a Versenyhivatal véleményét. Ilyen külön megkeresés 1994-ben sem volt,
de a hivatal elnöke meghívottként rendszeresen részt vesz a gazdasági kabinet
ülésein, s a gazdasági témák többségében kifejthette versenypolitikai
véleményét.
Jogszabály-véleményezési tevékenység
A versenytörvény 60. §-a szerint a miniszterek kötelesek a versenyt korlátozó,
kizárólagos jogokat biztosító vagy az árakra és az értékesítési feltételekre
elõírásokat tartalmazó jogszabálytervezetekrõl a Versenyhivatal véleményét
kikérni. Ennek jegyében 1994-ben is közel kétszáz jogszabálytervezetet
véleményeztünk (bár ebbõl csak kb. 30 érintette konkrétan is a
versenyviszonyokat), s igyekeztünk szempontjainkat érvényesíteni: a verseny
szabadságának védelmét, az esélyegyenlõséget, a szabályozás átláthatóságát, a
fogyasztók érdekeinek érvényesíthetõségét, s az Európai Megállapodásból
következõ versenyjogi harmonizáció követelményeit. Amit e célok érdekében
elértünk, azt pozitívan lehet minõsíteni - ugyanakkor ma már inkább azt a
negatívumot kell hangsúlyoznunk, hogy még mindig túl gyakori, hogy ezekre a
szempontokra sokadszor is nekünk kell felhívni a figyelmet, nem vált eléggé a
jogszabályalkotó szervek belsõ normájává a piacgazdaságban s a
versenyviszonyokban való gondolkodás.
Jogszabály-véleményezési munkánk során sûrûn visszatérõ probléma egyes
hatósági eljárások díjának módosításáról szóló miniszteri rendeletek
megalapozottságának - a számítási anyagok teljes hiánya miatti -
megítélhetõsége.
Az elmúlt év során számos hatósági eljárási díj 3-5-7-szeres emelése
következett be, ami nyilván érzékenyen érintette a vállalkozókat, lényegesen
emelve költségeiket, nehezítve a piacra lépést vagy a piacon való megmaradást.
Több esetben kifejtettük, hogy a hatósági eljárások terén, a közérdek
érvényesítése megkívánná az adott intézmény hatékony mûködését. Miután itt
kötelezõen igénybevett "szolgáltatásról" van szó, ennek ellenértékeként díjat
kell fizetni, melynek konkrét nagyságát az illetékes miniszter rendeleti úton
határozhatja meg. A díj megállapítása tehát az õ felelõsségi körébe tartozik.
A díj megállapításának elveire azonban eligazító jogszabályi háttér nincsen.
Ezek hiányában különösen problémás az a leegyszerûsített és minden más normát
helyettesítõ fiskális szemlélet, hogy a hatóság tartsa el magát.
Egészen más típusú problémával kerültünk szembe a közbeszerzési törvény
elõkészítése során, amikor is állást kellett foglalnunk a belföldi beszállítók
preferálásának kérdésében. Az átmeneti idõre szóló elõnyben részesítés elvét a
belföldi munkahelyek védelmében elfogadtuk, ugyanakkor következetesen
hangsúlyoztuk a preferenciamérték iparpolitikai megalapozottságának
szükségességét.
A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvénytervezet elõkészítésében
pozitívan értékeljük, hogy a szakmai munkák során végül jól tisztázható volt a
versenytörvénnyel való viszony. Fontosnak tartjuk, hogy a szakma gazdasági
szereplõire maradéktalanul érvényesek legyenek a versenytörvény tisztességre
és versenykorlátozás tilalmára vonatkozó szabályai, de bármi más - pl. a
sajtószabadság - érdekében szükséges további magatartási elõírásoknál világos
legyen a versenytörvényi tényállásoktól való elkülönülés. A törvényhozónak
kényes kérdésben kell majd döntenie a koncentrációs szabályoknál, amelyek nem
csupán gazdaságossági megfontolásokat tükröznek s ezért nem lehet - más
piacokhoz hasonlóan - kizárólag a versenytörvény szempontjait s a Gazdasági
Versenyhivatal eljárását alkalmas megoldásnak tekinteni.
Végezetül ismét jeleznünk kell, hogy a versenyviszonyok szabályozása
szempontjából jelentõs jogszabályok hiányoznak. Amiket tavaly a hiánylistán
felsoroltunk (közbeszerzések szabályozása, az energiatörvények, a vízi és a
légi közlekedés törvényi újraszabályozása, a vámtörvény, a fogyasztóvédelmi
törvény, a reklámtörvény és a sajtó- és médiumtörvény) annak jelentõs része
még mindig hiányzik. Az energiatörvényeket illetõen azt kell kifogásolni, hogy
az alaptörvény ugyan megszületett, de piaci a szabályozás szempontjából csak
átmeneti és kényszermegoldás született, ráadásul a szabályozás teljessé
tételéhez jó néhány alacsonyabb szintû jogszabály még hiányzik is.
IV. EGYEB INFORMACIOK
Ismeretterjesztõ tevékenység
A hivatal 1994-ben is igyekezett minél szélesebb körben terjeszteni a
versenyjogi ismereteket. Különbözõ fórumokon keresztül próbáltuk a hazai
közönség tudását mélyíteni a magyar és a nemzetközi versenyjog szabályait,
mûködését, problémáit, valamint más versenypolitikai kérdéseket illetõen.
Munkatársaink mintegy hatvan elõadást tartottak, jobbára a versenyjog illetve
a versenypolitika iránt hivatalból érdeklõdõ hallgatóság (vállalkozók,
közgazdászok, ügyvédek) elõtt. Több alkalommal sor került egyetemi hallgatók
számára tartott elõadásra is. Az alkalmi ismeretterjesztés mellett 1994-ben is
tanított néhány munkatársunk különbözõ felsõoktatási intézményekben.
A hivatal dolgozói 40 olyan publikációt jelentettek meg különbözõ szakmai
folyóiratokban, amelyek a versenypolitikához vagy a versenyjoghoz
kapcsolódtak. Ezenkívül sok esetben adtak nyilatkozatokat munkatársaink a
sajtónak, illetve háttér-információkkal segítették az újságírókat. Ezekre
fõleg a közvélemény érdeklõdését kiváltó esetekben került sor.
Tavaly is folytatódott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karával közös
irodalomfigyelési tevékenységünk. Ennek keretében a nemzetközi sajtóban és
szakirodalomban megjelenõ, a versennyel s fõleg versenyjoggal kapcsolatos
közlések gyûjtése és megjelentetése folyik.
1994-ben is megjelent a Versenyfelügyeleti Értesítõ, hivatalos havi lapunk,
amelyben a versenytanácsi és az esetleg ezeket követõ bírósági határozatokat,
valamint elemzéseket jelentetünk meg.
Hivatalunk 1993-tól, alapítása óta tagja a Magyar Versenyjogi Egyesületnek,
amely gyarapítja a nemzetközi tudományos közéletbe való bekapcsolódást, és már
mûködése elsõ éveiben is igen hatékonyan segíti a versenyjogi kultúra
terjesztését és fejlesztését.
Nemzetközi kapcsolatok
Az év során a nemzetközi együttmûködés kiemelkedõ eseménye volt, hogy
elkészült az EU/Magyarország Európai Megállapodás 62. Cikkely (3) bekezdése
szerinti, a megállapodásban foglalt versenypolitikai rendelkezésekre vonatkozó
"Végrehajtási szabály". Ez a dokumentum az Európai Bizottság versenyügyekért
felelõs IV. Fõigazgatóságának és a Gazdasági Versenyhivatalnak az Európai
Megállapodás hatálya alá esõ versenyjogi ügyekben történõ együttmûködését
szabályozza. A Társulási Bizottság az õszi ülésén elfogadta a dokumentumot, és
beterjesztette a Társulási Tanácsnak végleges jóváhagyásra, ami várhatóan a
Tanács legközelebbi ülésén megtörténik.
Fontos rendezvény volt a Trieri Európai Jogi Akadémia által megrendezett
szeminárium. Ezen az európai versenyjog alapjainak és alkalmazási kérdésének
ismertetésére került sor.
Az Európai Bizottság az Európai Megállapodás versenyjogi rendelkezései
végrehajtásának elõsegítésére tendert írt ki a PHARE keretében, amit a McKenna
brit jogi iroda nyert el. A jogi céggel együttmûködésben az év folyamán számos
rendezvényre sor került, amelyek közül kiemelkedik a háromhetes
szemináriumsorozat. Ennek keretében az európai versenyjog megismerésére nyílt
lehetõség. Hasonlóképpen eredményes volt a versenytörvény módosítás-
tervezetének vitája, amelyen európai szakértõk fejtették ki véleményüket a
változtatási elgondolások EK-konformitásáról.
Folytatódott a hivatal együttmûködése az OECD Versenyjogi- és Versenypolitikai
Bizottságával, és bekapcsolódtunk az év õszén megkezdõdött csatlakozási
tárgyalásokba is.
1994-ben részt vettünk az OECD által szervezett versenypolitikai
szemináriumokon, ahol elõadásokon, esettanulmányokon keresztül mutattuk be
tevékenységünket, ismerkedtünk meg más országok gyakorlatával és különbözõ
versenypolitikai kérdések megközelítésével.
Ugyancsak több évre nyúlik vissza és tavaly is jelentõsnek volt mondható
együttmûködésünk az USA-beli versenyhivatalokkal (Federal Trade Comission, és
Department of Justice Antitrust Division). Ennek keretében elsõsorban
szakértõi látogatásokra került sor tapasztalatok megismerése, és konkrét
ügyekben való tanácsadás céljából. A programokat az US AID finanszírozta.
Más alkalmakat is felhasználtunk a külföldi gyakorlat és az elmélet
megismerése érdekében. Ebbõl kiemelhetõ három téma: az Európai Unió
versenypolitikai döntéseinek jobb megismerése, a visegrádi országokkal való
együttmûködés, és a magyar versenytörvény módosításának elõkészítésével
kapcsolatos információszerzés. A költségek egy részét az Európai Unió PHARE
alapja finanszírozta.
Informatikai fejlesztés
A hivatalban jelentõs informatikai fejlesztés történt. Ez egyrészt új,
korszerû számítógépek beszerzését, lokális hálózatunk bõvítését jelentette.
Másrészt szoftvereket vettünk, így lehetõvé vált a hivatalon belüli egységes
rendszerû szövegszerkesztés, új adatbázisok felvitele és kezelése, vagy az
elektronikus levelezés.
Bekapcsolódtunk az OECD on line információs hálózatába, amelyet gyakran
használunk.
A hivatal mûködési feltételei
Év elején 113, év végén 116 fõ volt a hivatal létszáma. A hivatal alapításakor
meghatározott 150 fõs létszámkeretet soha nem töltöttük be. A banktevékenység
versenyfelügyeletének átvétele kapcsán az év elején új, belsõ szervezeti
egység, a Bankügyi Iroda jött létre. A hivatal részére 1994. évben 217 millió
Ft költségvetési támogatás állt rendelkezése - közel azonos az elõzõ évivel -,
mely a hivatal mûködését biztosította. A hivatal érdemi ügyintézõire vonatkozó
szigorú összeférhetetlenségi szabályok mellett további feszültséget okoz a
köztisztviselõi törvény illetményrendszerének kötelezõ alkalmazása, mely nem
teszi lehetõvé a végzett munka minõségének elismerését.
Az Állami Számvevõszék 1994. év folyamán az 1993. évi zárszámadás és az 1995.
évi költségvetési javaslat megalapozottsága, a tervezési elõírások betartása
témakörökben tartott célvizsgálatot a hivatalnál. Az 1995. évi költségvetési
javaslat ellenõrzésekor semmiféle kifogást nem emeltek, az 1993. évi
zárszámadással kapcsolatos könyveléstechnikai módosító javaslatot elfogadtuk
és megvalósítottuk.
Budapest, 1995. március 27.
Dr. Vissi Ferenc
a Gazdasági Versenyhivatal elnöke
Melléklet
Az 1994. évi versenyfelügyeleti eljárások jellemzõ adatai
a) A versenyfelügyeleti eljárások száma: 291
- 1993-ról áthúzódó eljárások száma 39
- 1994-ben indult eljárások száma 252
Az összes eljárásból:
- kérelemre indult 276
- hivatalból indult 10
- egyéb 5
b) A befejezett eljárások száma: 230
Ebbõl:
- a vizsgálati szakaszban határozattal lezárva 87
- versenytanácsi határozattal lezárva 143
- a vizsgálati szakaszban más üggyel egyesítve 7
- a versenytanácsi szakaszban más üggyel egyesítve 1
- a versenytanács által felfüggesztve 2
- csatolt ügyként kezelve 16
c) A folyamatban lévõ eljárások száma: 61
Ebbõl:
- vizsgáló szakértõknél 45
- versenytanácsnál 16
d) A versenytanácsi határozatok ügytípusok szerinti összesítése:
Generálklauzula 23
Tisztességtelen versenycselekmény
Fogyasztók megtévesztése 50
Kartell 1
Kartell elõzetes véleményezése -
Gazdasági erõfölénnyel való visszaélés 28
Fúzió 4
Bíróságon indított peres ügy -
Bíróságtól bírságkiszabásra kapott ügy 6
Áremelés elõzetes bejelentése 7
A versenytörvény 65. § alkalmazása ("régi kartell") -
Összesen: 119
e) A Versenytanács által hozott határozatok 119
Ebbõl:
Jogsértés megállapítása 48
3. § (generálklauzula) alapján 9
11. § (fogyasztók megtévesztése) alapján 29
14. § (összehangolt magatartás) alapján 1
20. § (erõfölénnyel való visszaélés) alapján 6
bírság kiszabása 3
Engedély megadása 10
fúzióra, illetve meghatározó befolyásszerzésre 3
továbbeladási ár meghatározására -
áremelésre, elõzetes bejelentés alapján 7
ebbõl: részleges megengedés 4
Eljárás megszüntetése 10
a kérelem visszavonása miatt 7
nem engedélyköteles fúzió miatt -
jogsértés hiányában 1
egyéb okból 2
Kérelem elutasítás 49
Vtv. I. fejezetébe tartozás vélelme miatt 8
hatáskörhiány miatt 7
jogsértés hiánya, illetve megalapozatlanság miatt 28
egyéb okból 6
Egyéb 2
eljárás felfüggesztése 2
áttétel más szervhez -
f) A szakértõi határozattal lezárt ügyek 87
Ebbõl:
a kérelem visszavonása miatt 21
a hiánypótlás elmulasztása miatt 62
egyéb ok miatt 4
g) Marasztaló versenytanácsi határozatok
A generálklauzula alapján jogsértõnek minõsített piaci magatartások
A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A kiszabott bírság
(elõtte: Vj-szám)*/ A marasztalt vállalkozó neve összege eFt
6. Egyéb, nem besorolható tisz- 3. § (2) Magyar Hitelbank Rt. 1.000
tességtelenség
49. Jogszerûtlen mûködés 3. § (2) ASZU Kft. 300
89. Fogyasztó megtévesztés, kelendõség 3. § (2) Új Tüker Bt. 200
fokozási célzat nélkül Dávid Bt. 300
106. Etikátlan magatartás 3. § (2) MATÁV Rt. 200
130. Forgalmazási hiányosságok 3. § (2) Akela Kft. 1.000
Ambo Kft. 1.000
137. Célzatosság, szándékosság nélküli 3. § (2) Fátum Ars Könyvkereskedelmi Kft. 100
fogyasztó megtévesztés
140. Tisztességtelen reklám ("leg- 3. § (2) DANONE Kft. 5.000
jobb", "legfinomabb")
151. Tisztességtelen üzleti gyakor-lat 3. § (2) MOL Rt. 1.000
152. Verseny szabadságát és tisz- 3. § LINDAB Építõipari Kft. 100
taságát sértõ vertikális megál-
lapodás
Összesen: 9 határozat Bírság: 10.200
____________________
*/ A megadott Vj-szám alatt a teljes határozat megjelent a Versenyfelügyeleti
Értesítõben
A fogyasztók megtévesztése tilalmába ütközõ magatartások
A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A kiszabott bírság
(elõtte: Vj-szám) A marasztalt vállalkozó neve összege eFt
1993. évrõl áthúzódó ügyek
169. Megtévesztõ tájékoztatás a 11. § (1) Kis-Duna Com Távközlési és 1.000
távbeszélõ szolgáltatás telje- 11. § (2) a) Telekommunikációs Rt.
sítésének feltételeirõl
186. Megtévesztésre alkalmas, ill. 11. § (1) Gyógyító Ásványok Geoprodukt Kft. 400
valótlan közlést tartalmazó 11. § (2) a)
tájékoztatás; engedély nélküli 11. § (2) c)
forgalmazás 3. § (2)
191. Pontatlan és valótlan közlést 11. § (1) Belko Kft. 200
tartalmazó reklám közzététele 11. § (2) a)
195. Megtévesztésre alkalmas, ill. 11. § (1) Dunavet Állatgyógyszer- és Ál- 300
valótlan közlést tartalmazó 11. § (2) a) latgyógyászati Eszköz Kereske-delmi
tájékoztatás; engedély nélküli 3. § (2) Bt.
forgalmazás
219. Megtévesztésre alkalmas, az áru 11. § (1) 11. § (2) a) VICO Forgalmazó és Kiadó Rt. 200
beszerzési helyére vonat-kozó
valótlan állítás
227. Megtévesztésre alkalmas áru-jelzõ 11. § (1) 11. § (2) b) Budapest International Langua-ge 600
használata, a kérelmezõ 3 § (2) School Ltd. Nyelviskola Kft.
üzletmenetének jogosulatlan
felhasználása
233. Megtévesztõ tájékoztatás va- 11. § (2) a) Védelem Biztonságtechnikai 40
gyonvédelmi szolgáltatásról Szolgáltató Kft.
234. Megtévesztésre alkalmas, ill. 11. § (1) 11. § (2) Beauty Post Szépségápolási 120.000
valótlan közlést tartalmazó a) 11. § (2) c) 3. § Csomagküldõ Kft.
tájékoztatás; engedély nélküli (2)
forgalmazás
246. Megtévesztésre alkalmas, va-lótlan 11. § (1) 11. § (2) Kontur Orvostechnikai Kft. 5.000
közlést tartalmazó tájé-koztatás a) 3. § (2)
vevõkör elhódítása céljából
A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A kiszabott bírság
(elõtte: Vj-szám) A marasztalt vállalkozó neve összege eFt
252. Megtévesztésre alkalmas áru 11. § (1) 11. § (2) Procter & Gamble Magyaror-szág Kft. 20.000
összehasonlító reklám a) 11. § (2) b)
1994-ben indult ügyek
13. Megtévesztésre alkalmas tájé- 11. § (2) a) 3. § (2) Vízöntõ 2000 Bt. 500
koztatás, engedély nélküli
forgalmazás
29. Megtévesztésre alkalmas, va-lótlan 11. § (2) a) b) Röntgen és Kórháztechnikai Rt. 200
közlést tartalmazó tájé-koztatás, 3. § (2)
egyes fertõtlenítõk engedély
megadása elõtti for-galmazása
31. Megtévesztõ tájékoztatás a 11. § (1) 11. § (2) C.C.Exkluzív Internationale Ipari, 50
terméktájékoztatón a) Kereskedelmi és Szolgál-tató Kft.
40. Megtévesztésre alkalmas, valótlan 11. § (1) 11. § (2) Micro-C Bt. 100
állítást tartalmazó reklám a)
45. Megtévesztõ, valótlan közlést 11. § (1) Duna Füszért Rt. 500
tartalmazó tájékoztatás
46. Megtévesztõ tájékoztatás, va- 11. § (1) 11. § (2) Bayer Bútor Kft. 300
lótlan tény közlése és egy je-lentõs a) Becker Bayer Kft. 300
tény elhallgatása
57. Megtévesztésre alkalmas nye- 11. § (1) Euro Direct Service Kft. 8.000
reményjátékok TOP TRADING Kft. 2.000
BIOTONIC Kft. 4.000
64. Megtévesztésre alkalmas tájé- 11. § (1) Mit-Car Kft. 200
koztatás gépkocsik garanciá-lis
átvizsgálásáról
70. Rendelkezésre nem álló áru 11. § (2) e) Interpower Építõipari és Keres- 100
reklámozása kedelmi Kft.
76. Megtévesztõ, a tények közlé-sét 11. § (1) 11. § (2) Axioma Kereskedelmi és Szol-gáltató 1.000
elmulasztó hiányos tájé-koztatás a) Közkereseti Társaság
A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A kiszabott bírság
(elõtte: Vj-szám) A marasztalt vállalkozó neve összege eFt
81. Megtévesztésre alkalmas, va-lótlan 11. § (1) 11. § (2) Colgate Palmolive Magyaror-szág Kft. 30.000
állítást tartalmazó rek-lám a)
95. Megtévesztésre alkalmas rek-lám 11. §. (1) Országos Takarékpénztár és 1.000
11. § (2) a) Kereskedelmi Bank Rt.
107. Megtévesztésre alkalmas rek- 11. § (1) Discount Kft. 5.000
lámjáték
117. Megtévesztésre alkalmas tájé- 11. § (1) 3. § (2) Techno-Comp Kft. 200
koztatás, az üzleti tisztesség
követelményeibe ütközõ ma-gatartás
135. Megtévesztõ tájékoztatás 11. § (1) Délker Rt. 25
kedvezményes akcióról
136. Megtévesztésre alkalmas 11. § (2) a) JLX Kft. 100
idegenforgalmi tájékoztatás
157. Megtévesztésre alkalmas cso- 11. § (1) Bakker Holland Kft. 3.000
magküldõ tájékoztatás
161. Megtévesztõ tájékoztatás, 11. § (2) a) 11. § (2) Kovács Bt. 25
rendelkezésre nem álló áru e) Lakatos Istvánné vállalkozó 25
reklámozása
171. Megtévesztõ, hiányos tájé-koztatás 11. § (1) Borsodi Sörgyár Rt. 100
Összesen: 29 határozat Bírság: 204.465
A versenykorlátozás tilalmába ütközõ magatartások
Douwe Egberts Compack Rt. 160.000
185. Termelõi áraikat összehan-golt 14. § (1) 14. § (2) Eduscho Trade Kft. 88,000
módon emelték 1994. jú-nius, Jacobs Suchard Hungaria Kft. 44.000
augusztus és október hónapokban Tchibo Budapest Ipari és Keres-
kedelmi Kft. 36.000
Nestlé Hungária Kft. 60.000
Összesen: 1 határozat Bírság: 388.000
A gazdasági erõfölénnyel való visszaélés tilalmába ütközõ magatartások
A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A kiszabott bírság
(elõtte: Vj-szám) A marasztalt vállalkozó neve összege eFt
1993. évrõl áthúzódó ügy
224. Versenytárs hátrányos piaci 20. § e) Kontavill Kontakta Rt. 20.000
helyzetbe hozása
1994-ben indult ügyek
61. Szerzõdéskötés indokolatlan 20. § b) Somogy megyei Temetkezési Szolgáltató 100
megtagadása Kft.
114. Egyéb, nem típusos visszaé-lés: 20. § Magyar Posta 1.000
áremelés visszamenõle-ges Postabank és Takarékpénztár Rt. 1.000
érvényesítése
Magyar Mûlencse Implantációs Társaság
162. Szerzõdéskötéstõl indokolat-lan 20. § Magyar Szemorvos Társaság 25
elzárkózás
25
163. Szerzõdéskötés indokolatlan 20. § b) Pharmaphontana Bp. Gyógy-szerellátó 200
megtagadása Vállalat
177. Szerzõdéskötés indokolatlan 20. § b) ERECO kelet-európai Hulladék- 2.000
megtagadása feldolgozó és Környezetvédel-mi Rt.
Összesen: 6 határozat Bírság: 24.350
Bírság kiszabás
80. Hírnévrontás, bojkottfelhívás 4. §, 6. § VARIP Szövetkezet 300
96. Névhasználat utánzása 7. § Tuti Tipp Fogadásszervezõ Koncessziós 100
Rt.
124. Versenytárgyalás tisztaságá-nak 10. § Építéstervezõ és Ingatlanforgal-mi 50
megsértése Kft.
Összesen: 3 határozat Bírság: 450
Mindösszesen: 48 határozat Bírság: 627.465
Az 1991-1994 évi versenyfelügyelet összefoglaló adatai
a) A versenytanácsi határozatok
Az ügy jellege 1991 1992 1993 1994 1991-1994
Generálklauzula 11 24 35 23 93
ebbõl: marasztaló és tiltó 7 12 18 9 46
Fogyasztó megtévesztés 6 24 29 50 109
ebbõl: marasztaló és tiltó 6 19 14 29 68
Erõfölénnyel visszaélés 28 32 26 28 114
ebbõl: marasztaló és tiltó 12 11 7 6 36
Kartell 18*/ 3 3 1 25
ebbõl: marasztaló és tiltó 4 2 1 1 8
Kartell elõzetes véleményezése 3 2 - - 5
Fúzióengedélyezés 5 8 3 4 20
Áremelés elõzetes bejelentése**/ 5 6 4 7 22
Egyéb 1 3 1 6 11
ebbõl: marasztaló és tiltó 1 1 - 3 5
Összesen 77 102 101 119 399
ebbõl: marasztaló és tiltó 30 45 40 48 163
____________________
*/ Megjegyzés: A versenyhivatal 1991-ben 13 esetben indított kartellellenes
eljárást a törvény 65. §-a alapján, amely lehetõvé tette a törvény
hatályba lépése elõtti kartellszerû szerzõdések rendkívüli és
egyszeri vizsgálatát.
**/ Megjegyzés: Részbeni áremelés-tiltás, nem tekinthetõ marasztalásnak
b) A kiszabott bírságok (ezer Ft-ban)
Az ügy jellege 1991 1992 1993 1994 Összesen
Generálklauzula 205 18938 37980 10200 67323
Tisztességtelen verseny 10 700 - 450 1160
Fogyasztók megtévesztése 6190 104985 163935 204465 479575
Kartell 8680 2110 96000 388000 494790
Erõfölénnyel való visszaélés 46659 3650 6250 24350 80909
Összesen 61744 130383 304165 627465 1123757
Egy ügyre vetítve 2129 2897 7604 13072 6894
c) Ügyindítások
1991 1992 1993 1994 Összesen
Versenyfelügyeleti eljárások 176 255 284 291 1006
ebbõl: kérelemre indult 136 236 267 276 915
hivatalból indult 38 17 17 10 82
egyéb 2 2 - 5 9
Befejezett eljárások XII.31. 144 223 245 230
Folyamatban lévõ eljárások XII.31. 32 32 39 61
d) A versenytanácsi határozatok bírósági megtámadása
Határozatok száma A felülvizsgálni kért határozatok
A határozat jellege Összes Felülvizs- aránya (%)
gálni kért
1. Marasztalás 1991 30 11 36,7
45 30 66,7
1992 40 33 82,5
48 34 70,8
1993 163 108*/ 66,2
1994
Összesen
2. Elutasítás 13 6 46,2
1991 35 11 31,4
42 10 23,8
1992 50 23 46,0
140 50 35,8
1993
1994
Összesen
3. Engedélyt részben megtagadó 1994 4 1 25,0
4. Együtt 43 17 39,5
1991 80 41 51,2
82 43 52,4
1992 102 58 56,9
307 159 51,8
1993
1994
Összesen
e) A felülvizsgálati keresetek állása a bíróságon
____________________
*/ Megjegyzés: E határozatok közül négyet, kérelme részleges elutasítása miatt
a kérelmezõ is megtámadott.
A megtámadott határozatok közül Összesen Megváltoztatott
jogalap bírság
1. Jogerõsen befejezett 44 2 7
ebbõl: I. fokú (Fõvárosi) Bíróságon 30 - 3
II. fokú (Legfelsõbb) Bíróságon 14 2 4
2. Folyamatban van 115