1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

J/771. számú

Jelentés az Országgyûlésnek

a társulási megállapodás végrehajtásának

elõrehaladásáról és a további végrehajtásra

szolgáló kormányzati intézkedési terv

megvalósulásáról, valamint általában

Magyarországnak az Európai (Közösségekbe) Unióba*

történõ integrációja helyzetérõl

az Országgyûlés 10/1993. (III.5.) OGY

határozata alapján

Budapest

1995. március " "

Elõadó: Kovács László

külügyminiszter

____________________

* Az Európai Közösségeket 1993. november 1-jén a Maastrichti Szerzôdés

hatálybalépésével az Európai Közösségeket is magában foglaló Európai Unió

váltotta fel.

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok

tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben 1991. december 16-

án aláírt Európai Megállapodás végrehajtásáról - 10/1993. (III. 5.) OGY szám

alatt - határozatot hozott és ennek elsõ pontjában úgy rendelkezett, hogy a

Kormány 1993. március 31-ig terjesszen írásos tájékoztatót az Országgyûlés elé

a társulási megállapodás végrehajtására és az európai integrációval

kapcsolatos feladatok megoldására szolgáló kormányzati szervezeti és

felelõsségi rendszerrõl. A Tájékoztatót a Kormány 1993. március 29-én az

Országgyûlésnek 9503. szám alatt benyújtotta.

Az említett OGY határozat második pontjában úgy rendelkezett, hogy a Kormány a

társulási megállapodás hatálybalépését követõ hat hónapon belül tájékoztassa

az Országgyûlést a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról,

valamint a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési tervrõl. A

Kormány tájékoztatója térjen ki a jogszabályok harmonizálásának feladataira,

továbbá a társulási megállapodásban foglalt piacvédelmi eszközök

alkalmazásának kérdésére. A Tájékoztatót a Kormány 1994. március 10-én 15671.

szám alatt az Országgyûlésnek benyújtotta.

Az említett OGY határozat harmadik pontjában meghatározott feladat szerint a

Kormánynak 1995. március 31-ig jelentést kell készíteni az Országgyûlés

részére a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról, a

kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint általában

Magyarországnak az Európai Közösségekbe történõ integrációjának helyzetérõl. E

jelentés ennek a feladatnak kíván eleget tenni.

I.

Bevezetés

Az Európai Megállapodás, amelyet az Országgyûlés 1993. december 20-i

ülésnapján törvénybe iktatott, 1994. február 1-jén, az 1994. évi I.

törvényként hatályba lépett. Ezzel megkezdõdött a szerzõdés áruforgalmon

kívüli fejezetekre vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtása is, mivel a

kereskedelemre vonatkozó rendelkezések - az Ideiglenes Megállapodás formájában

- 1992. március 1-jétõl már hatályba léptek. Számos területen a végrehajtás

megindítását elõsegítette, hogy már a szerzõdés hatálybalépését megelõzõen

bizonyos munkálatok megkezdõdtek, többek között pl. a politikai dialógust, a

jogi harmonizációt, a pénzügyi együttmûködést, a közlekedés és infrastruktúra

terén való együttmûködést stb. érintõen.

Az 1993. június 21-22-i Koppenhágai Csúcsértekezlet egyetértett azzal, hogy

azok a közép- és kelet-európai társult országok, amelyek ezt így kívánják, az

Európai Unió tagjává váljanak. A csatlakozásra akkor kerülhet sor, ha a

társult ország a megkívánt gazdasági és politikai feltételek kielégítésével

képes teljesíteni a tagsággal járó kötelezettségeket. Ez a határozat új

megvilágításba helyezte az ország integrációs stratégiáját és a társulási

szerzõdés végrehajtásának és folyamatos továbbfejlesztésének kérdéseit. Ez

kifejezésre jutott a Kormány 1994. január 20-i ülésén elfogadott, a társulási

szerzõdés végrehajtására szolgáló kormányzati intézkedési tervben, valamint az

integrációs folyamat továbbfejlesztése érdekében kijelölt feladatokban. Az

intézkedési terv szerinti feladatok végrehajtását, köztük a jogharmonizációs

teendõket és azok elõrehaladását is 1994 folyamán a Kormány többször

áttekintette, illetve szükség szerint újabb feladatokkal egészítette ki. E

tevékenység jelentõsége megnövekedett azzal, hogy a Kormány - a Parlament

1994. március 22-i felhatalmazása alapján - 1994. március 31-én benyújtotta a

Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása iránti kérelmét.

A kérelmet az EU Miniszteri Tanácsa 1994. április 19-én tudomásul vette és

felkérte az Európai Bizottságot, hogy a kérelemmel kapcsolatos "véleményét"

dolgozza ki. A Magyar Kormány e munka elõsegítéséhez Memorandumot nyújtott

át az Európai Bizottságnak, a csatlakozási kérelem tárgyában. A Memorandum

tartalmazta Magyarországnak az Unióba történõ felvétele idõrendjére vonatkozó

elképzeléseket, az alábbiak szerint:

Figyelembe véve a Bizottság számára a megkívánt vélemény kidolgozásához

szükséges idõt és tekintettel arra, hogy az Unió intézményeit, szerkezetét

és döntéshozatali eljárását megtárgyaló és ezek továbbfejlesztésérõl

határozni hivatott kormányközi konferenciára 1996-ban kerül sor, a

csatlakozási tárgyalások 1997-ben kezdõdhetnének el;

A tárgyalások egy vagy két évet igényelnének;

A ratifikációhoz körülbelül egy évnyi idõre lenne szükség;

A csatlakozási szerzõdés 1999. vagy 2000. január 1-jén léphetne hatályba.

A Kormány a fenti Memorandumban kifejezte azt a meggyõzõdését, hogy a

csatlakozásra való felkészülés nagy erõfeszítéssel járó programot igényel az

országtól. Ugyanakkor kifejezte azt is, hogy egy "Magyarország integrációját

szolgáló elõcsatlakozási program"-nak Magyarország és az Európai Unió által

történõ közös kidolgozása és végrehajtása megkönnyítené ezeket a feladatokat.

Az 1994. májusi választásokat követõen hivatalba lépõ Kormány programjában -

a miniszterelnök, a külügyminiszter és a Kormány más tagjainak

megnyilatkozásain keresztül - kezdettõl fogva megerõsítette elkötelezettségét

az európai integrációs célok iránt, törekvését arra, hogy a csatlakozással

kapcsolatos tárgyalások 1997-ben megkezdõdjenek és Magyarország az

ezredfordulóig az Európai Unió tagja legyen, valamint, hogy a társulási

szerzõdést a magyar fél maradéktalanul végrehajtsa. Egyidejûleg kifejezésre

juttatta a Magyar Kormány igényét és kérését az iránt, hogy az Európai Unió

Magyarországnak a tagságra való felkészülését mind szélesebb körûen, számos

eszközzel segítse elõ. Írásos formában elõször ez Horn Gyula miniszterelnök

1994 õszén a tagállamokbeli partnereihez, valamint az Európai Bizottság

elnökéhez írott levelében került kifejtésre.

Az Európai Unió - már az 1993. júniusi Koppenhágai Csúcsértekezleten - a

tagságról való elvi állásfoglalásával egyidejûleg - a társult országoknak a

tagságra való felkészülésének elõsegítése érdekében - néhány konkrét

intézkedést is hozott bizonyos piacrajutási feltételek javításáról, valamint

különféle közösségi politikákat (szállítás, mûszaki kutatás-fejlesztés stb.)

érintõ konzultációs rendszer kifejlesztésérõl és egyéb kooperációs elemek (pl.

közösségi programok elõttünk való megnyitása) erõsítésérõl. Az 1994. júniusi

Korfui Csúcsértekezleten elhatározott feladat értelmében az Unió 1994. második

felében stratégiát dolgozott ki az Európai Unió közép- és kelet-európai

országok irányában követendõ, õket a csatlakozásra felkészítõ intézkedéseire.

A stratégia, amelynek elkészítéséhez a társult országok kormányainak

hivatalos véleményét is kikérték, az 1994. december 9-10-i Esseni

Csúcsértekezleten került elfogadásra. E stratégiai irányok, különösen a

strukturált kapcsolatrendszer továbbfejlesztésére elfogadott program, valamint

a jogi harmonizáció elõsegítésére kidolgozásra kerülõ Fehér Könyv, a

csatlakozásra való felkészítés szempontjából kedvezõen értékelhetõk.

A strukturált multilaterális együttmûködés az Európai Megállapodás

végrehajtását és továbbfejlesztését elõsegítõ, másrészt ezt ki is egészítõ

együttmûködési forma. Fontos, hogy - összhangban a korábbi magyar javaslattal

is - a közösségi politikák transzeurópai dimenzióján (szállítás, energetika,

hírközlés, környezetvédelem, informatika) túl immár kiterjed az Európai Uniót

létrehozó Maastrichti Szerzõdés második és harmadik pillérére, vagyis a Közös

Kül- és Biztonságpolitika, továbbá a Bel- és Igazságügyi Együttmûködés

területeire. Ezzel a politikai együttmûködés az Unió és a társult országok

kapcsolatainak szerves részévé válik. Ennek keretében rendszeres lesz az

állam- és kormányfõk évenkénti csúcstalálkozója és az évente kétszer tartandó

külügyminiszteri találkozó. Ugyancsak rendszeres találkozókra kerül sor a

különbözõ szakminiszterek szintjén is.

Az Európai Unió a csatlakozás szempontjából kulcsfontosságúnak tekinti az

egységes belsõ piac jogi szabályozásához való közelítést. Ezt a jogi

harmonizáció központi elemeként kezeli és ehhez kíván javaslatot adni a Fehér

Könyv összeállításával.

A PHARE segélyprogram területén az Esseni Csúcs koncepcionálisan új elemet nem

hozott. Pozitív viszont, hogy lehetõvé válik a több éves tervezhetõség és 15

%-ról 25 %-ra emelkedik a beruházásokra fordítható összeg aránya az éves

keretösszegen belül.

Magyarország és az Európai Unió számára egyaránt az egyik legérzékenyebb

területen, a mezõgazdaság kérdésében kézzelfogható elõrelépés a

Csúcsértekezleten nem történt. A közös mezõgazdasági politika alkalmazása,

továbbfejlesztésének lehetõsége még az Európai Unió tagállamai között is

komoly viták tárgya és forrása. Fontos fejlemény ugyanakkor, hogy az Unió

megkezdi a csatlakozáshoz szükséges intézkedések felmérését e területen is és

az Európai Bizottságnak 1995 végéig stratégiai elképzeléseket kell a

spanyol elnökséget lezáró Európai Tanács elé terjeszteni.

A fentiekkel egyidejûleg, a Korfui és az Esseni Csúcs megfogalmazásában is

kifejezésre jutott, hogy a társult országok csatlakozásával kapcsolatos

tárgyalások - a megkívánt gazdasági és politikai feltételek kielégítése

mellett - csak az 1996-os kormányközi konferenciát követõen kezdõdhetnek meg,

az Unió bõvítésének és hatékony mûködésének elõfeltételét képezõ intézményi

reformról való döntés létrejötte alapján. Idõrendileg ez egybeesik a magyar

elképzelésekkel.

Az Esseni Csúcsértekezlethez kapcsolódóan találkozóra hívták meg a társult

országok állam- és kormányfõit is. A magyar fél e találkozó során további

Memorandumot adott át, amelyben javaslatokat tett a csatlakozásra való

felkészülés érdekében szükséges teendõkre, támaszkodva a Csúcsértekezleten

elfogadott stratégiai irányokra. A magyar javaslatok magukban foglalják a

társulási szerzõdés továbbfejlesztését (a Maastrichti Szerzõdés második és

harmadik pilléréhez való kapcsolódás érdekében), másrészt az EU-val együttesen

nemzeti stratégiák kialakítását a gazdaság egészséges fejlõdésének

megalapozására, a jogi harmonizálásra, a lakosságnak az integrációra való

felkészítésére. A Memorandum kiterjed arra is, hogy e stratégiák

végrehajtásában az EU-tól milyen segítséget igénylünk (pl. a modernizálási

program végrehajtásához, a transzeurópai hálózatok programjához való

kapcsolódás során, az EU agrárpolitikája (CAP) és a csatlakozó ország

agrárpolitikájának harmonizálása érdekében, az EU részérõl biztosított

támogatási programoknak e céloknak való alárendelése formájában stb). Ezt a

Memorandumot a magyar fél valamennyi EU tagállam kormányához eljuttatta és az

abban foglaltakat a soron következõ bilaterális megbeszélések napirendjén

kívánja tartani (pl. Lamassoure francia európaügyi miniszter 1995. január 16-i

magyarországi látogatása során is e kérdések fontos szerepet kaptak).

A társulási szerzõdés hatálybalépésével mûködésbe léptek a szerzõdéssel

létrehozott intézmények. A magyar-EU Társulási Tanács 1994. március 7-én

tartotta elsõ alakuló ülését, amelyen elfogadta a Társulási Tanács, valamint a

munkáját segítõ Társulási Bizottság eljárási szabályait. A Társulási Bizottság

1994-ben két alkalommal tartott ülést. Alakuló ülését 1994. április 19-20-án,

második ülését 1994. november 25-én tartotta. (Az év folyamán a létrehozott

albizottságok is egy vagy több alkalommal üléseztek.) A Társulás Parlamenti

Bizottsága alakuló ülését 1994. január 26-28-án, második ülését november 28-

30-án tartotta.

Az európai integrációs folyamatba való kapcsolódásunk átfogó feladatainak

koordinálására létrehozott Tárcaközi Bizottság munkáját 1994. májusáig a

Kormány 1029/1993. (IV. 27.) számú határozata alapján a Külügyminisztérium,

valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma államtitkárainak

társelnökségével végezte.

A Kormány 1994. októberében áttekintette az európai integrációs munkák

helyzetét és az európai integrációval összefüggõ kormányzati feladatok

felelõsségi és koordinálási rendjérõl új határozatot hozott (1093/1994. (X.

7.) számú kormányhatározat, megjelent a Magyar Közlöny 1994. évi 99.

számában). Ennek értelmében:

- a Kormány rendszeresen - évente legalább egy alkalommal - áttekinti az

integrációs folyamat helyzetét és kijelöli a soron lévõ fõ feladatokat. Az

Európai Unióval folytatott legfontosabb tárgyalásokra, így a Társulási Tanács

és a Társulási Bizottság üléseire szóló tárgyalási irányelveket a Kormány

hagyja jóvá;

- a miniszterek és az országos hatáskörû szervek vezetõi saját feladat- és

hatáskörükben felelõsek az európai integrációból eredõ feladatok

végrehajtásáért és integrációs szakmai kapcsolataik szervezéséért és

irányításáért;

- a kormányzati feladatoknak, a kormányzati döntések elõkészítésének a

koordinálására, valamint a tárcák integrációs tevékenységének

összehangolására Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságot hozott létre, a

külügyminiszter vezetésével;

- a Tárcaközi Bizottság keretében a gazdasági ügyekben a feladatok

koordinációja az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Európai Ügyek Hivatala

elnökének vezetésével történik. Egyetértés hiányában az ügyet a Gazdasági

Kabinet elé kell terjeszteni.

- a Magyar Köztársaságot a Társulási Tanácsban a külügyminiszter, a

Társulási Bizottságban az IKM Európai Ügyek Hivatalának elnöke - a

külügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyeztetve - képviseli;

- a Magyar Köztársaságnak az Európai Bizottsághoz Brüsszelbe akkreditált

külképviselete egységes irányítását a külügyminiszter biztosítja. A

külképviseleten dolgozó, nem külügyminisztériumi kiküldöttek szakmai

irányítása a küldõ szerv feladata.

- az OECD országokból Magyarországra irányuló segélyek hazai koordinálására

létrehozott Tárcaközi Bizottságot az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium,

valamint a Külügyminisztérium politikai államtitkárai társelnökként vezetik.

Az elmúlt egy év folyamán, a társulási szerzõdés által létrehozott intézmények

kereteiben létrejött találkozókon túlmenõen, mind a miniszterelnök, mind a

külügyminiszter részérõl sor került az Európai Bizottság elnökével, valamint

több tagjával való találkozókra, az Európai Unió Miniszteri Tanácsa üléseihez

kapcsolódó miniszteri találkozókra, köztük külügy- és pénzügyminiszteri

találkozóra, az Esseni Csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan a tagállamok vezetõinek

a társult országok állam- és kormányfõivel való találkozójára, az Európai

Bizottság korábbi elnökének és több tagjának magyarországi látogatására.

Fontos esemény e sorban Lamassoure francia európaügyi miniszternek, a

Miniszteri Tanács soros elnökének 1995. januárjában Budapesten tett

látogatása, valamint Horn Gyula miniszterelnöknek február 8-9-i brüsszeli

találkozója az Európai Bizottság új elnökével, J. Santer úrral, valamint Göncz

Árpád köztársasági elnök február elejei olaszországi látogatása.

A fentieket összefoglalva:

Az Európai Unió tagságának elérésére irányuló szándék a Magyar Kormány nemzeti

konszenzuson alapuló stratégiai célkitûzése. A csatlakozási folyamat alapját

az 1994. február 1-jén hatályba lépett Európai Megállapodás végrehajtása és -

a szerzõdés által adott keretek közötti - továbbfejlesztése, valamint az

Európai Unióhoz 1994. március 31-én benyújtott csatlakozási kérelmünk képezi.

Munkaanyag jelleggel 1994 áprilisában a magyar Kormány Memorandumot

továbbított az Európai Bizottsághoz, elõsegítendõ a véleményezési folyamatot.

Felkészülésünk során az Európai Unió koppenhágai, korfui és esseni

csúcsértekezletén elfogadott dokumentumokkal összhangban, a Kormány által

kialakított stratégiai intézkedési terv alapján tevékenykedünk. A

csatlakozásra való felkészülés érdekében a párbeszéd és a közös gondolkodás

folyamata a Magyar Köztársaság és az Unió felelõs tisztségviselõi között

erõsödik, amit jelez az Esseni Csúcshoz kapcsolódó találkozón átadott, magyar

javaslatokat tartalmazó újabb Memorandum is.

Az 1993. és 1994. évi csúcstalálkozókon elfogadott irányvonal alapján, az

Esseni Csúcson elfogadott intézkedéscsomaggal és az elfogadott

mechanizmusokkal egy olyan folyamat indul el, amely megalapozza a csatlakozás

konkrét perspektíváját. Eközben egyértelmûvé vált az is, hogy ez szerteágazó

és összetett folyamat lesz, amely az Európai Uniótól és a csatlakozni kívánó

országoktól egyaránt komoly erõfeszítéseket és kompromisszumkészséget követel.

II.

Politikai párbeszéd

Az Európai Megállapodás meghatározó politikai jellege, hogy politikai dialógus

formájában szerzõdéses kereteket biztosít olyan kül- és biztonságpolitikai

eszmecserékhez, amelyek többek között nemzetközi ügyekben a jobb kölcsönös

megértést és az álláspontok fokozódó egybeesését, valamint biztonsági ügyekben

a felek álláspontjainak közelítését segítik elõ.

A kétoldalú politikai dialógus szerzõdéses feltételei csak a társulási

szerzõdés hatálybalépésével, tehát 1994. február 1-jén jöttek létre. A

Közösség kezdeményezésére és a felek kölcsönös érdekeltsége alapján azonban

már 1992-tõl kezdõdõen sor került multilaterális formában a politikai

párbeszédre: elõször az Európai Közösségek és a társult visegrádi országok

között; az 1993. júniusi Koppenhágai Csúcsértekezlet óta pedig az Európai

Közösségek és a hat társult közép- és kelet-európai ország között. Ez

elõsegíti az Európai Unió tagállamai között kormányközi együttmûködési

jelleggel létrehozott közös kül- és biztonságpolitikába történõ jövõbeni

bekapcsolódásunkat.

A multilaterális politikai párbeszéd jelenlegi struktúráját és

továbbfejlesztési lehetõségeit meghatározzák: az 1993. júniusi Koppenhágai

Csúcsértekezlet döntései, az Európai Unió Tanácsa 1994. március 7-i ülésén

az ú.n. Hurd-Andreatta kezdeményezés nyomán született új együttmûködési

formák, az azok végrehajtására elfogadott irányelvek, valamint az 1994.

december 9-10-i Esseni Csúcsértekezleten ezt megerõsítõ stratégiai program.

Ezek alapján például lehetõség nyílik legfelsõbb szintû politikai találkozó

évente való megrendezésére, a külügyminiszteri és a politikai igazgatói

találkozók minden EU tagállam részvételével való félévenkénti megtartására

és a szakértõi együttmûködés elmélyítésére. Lehetõség nyílik az álláspontok

egyeztetésére, és az együttmûködésre a nemzetközi szervezetekben,

konferenciákon és harmadik országokban is.

1994. novemberében a közép- és kelet-európai társult országoknak az Unió Közös

Kül- és Biztonságpolitikájába való bekapcsolódására való felkészülés

szempontjából nagyjelentõségû új formák léptek mûködésbe. Ezek lehetõvé teszik

az Unió külpolitikai nyilatkozataihoz, demarcheaihoz és közös akcióihoz, azaz

a Közös Kül- és Biztonságpolitika eszközeihez való csatlakozást, valamint a

társult országok külügyminisztériumaiban a külpolitikai egyeztetést végzõ

"társult európai levelezõk", brüsszeli EU-misszióikon pedig "kapcsolattartó

diplomaták" kijelölését és a tagállamok megfelelõ diplomatáival való

kapcsolattartásukat. Ez módot nyújt az Unióval konform szervezeti rendszer

fokozatos kialakítására és közelítésére, majd - a tagság elérésekor - már

begyakorolt teljes jogú bekapcsolódásra a Közös Kül- és Biztonságpolitika

rendszerébe.

Az Európai Megállapodás 1994. február 1-jei hatálybalépése megteremtette a

szerzõdéses alapot a kétoldalú politikai párbeszédhez is. A magyar-EU

Társulási Tanács 1/1994. sz. határozata 15. cikke is kimondja ezt. Az Európai

Unió a párbeszéd gyakorlati megvalósítása során azonban továbbra is

ragaszkodik a multilaterális keretekhez, hivatkozva kapacitáshiányára

(technikailag kivitelezhetetlennek tartja, hogy egyenként folytasson

párbeszédet a jelenlegi hat, késõbb várhatóan tíz társult országgal), a

multilaterális keret elõnyeire (az együttmûködési készség gyakorlása) és a

kizárólag kétoldalú párbeszédet igénylõ témák hiányára. Különleges, csak

kétoldalú keretben megtárgyalható témák esetén azonban megvan a lehetõség a

bilaterális dialógusra is.

E realitást elfogadva a Kormány a politikai párbeszéd keretében is arra

törekszik, hogy aktív magatartással, a különbözõ politikai szinteken

napirendre kerülõ nemzetközi kérdések megvitatásához való tartalmi

hozzájárulással segítse az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájába való

fokozatos bekapcsolódást. Változatlanul elhárítunk bármely, a társult

országok "tömbösítésére", "intézményesítésére" irányuló kezdeményezést. A már

rendelkezésre álló mechanizmus összes csatornáján törekszünk a magyar

külpolitikai álláspontok "bevitelére" az Unió egyeztetési rendszerébe.

Egyúttal szorgalmazzuk a jelenlegi mechanizmus továbbfejlesztését is, amelyre

az 1994. március 7-i tanácsi döntés végrehajtási irányelvei kifejezetten módot

adnak.

Az Unió közös védelmi politika kialakítására irányuló szándéka felértékeli a

Nyugat-Európai Unió jövõbeni szerepét. Viszonyunk ezért ehhez a szervezethez

integrációs stratégiánk fontos eleme. Magyarország a Nyugat-Európai Unióban

is társult partneri státust nyert. Célunk a Nyugat-Európai Unióban való

tagság elérése, az Unióbeli tagsággal egyidejûleg.

III.

Kereskedelmi- és gazdasági kapcsolataink */

Az Európai Unió Magyarország legnagyobb gazdasági és kereskedelmi partnere. Az

EU-ba irányuló export 1994-ben mintegy 5,5 milliárd USD-t, az onnét ide

irányuló import 6,6 milliárd USD-t tett ki. Az Európai Unió cégei és bankjai

Magyarország legfõbb befektetõi, részesedésük a magyarországi külföldi

befektetésekben meghaladja az 50 %-ot. Az Európai Unió 1995. január 1-jével

Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal bõvült, ami tovább fogja növelni

ennek az integrációs egységnek a gazdasági és kereskedelmi potenciálját. (Az

Európai Unió 12 tagállam helyett 15-re, 340 millió fõ helyett 370 millió fõt

meghaladó fõre kiterjedõ piacot jelent.) Ezzel egyidejûleg megnövekszik az

Európai Unió szerepe is gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainkban.

A társulási szerzõdés kereskedelmi rendelkezései 1992. március 1-tõl vannak

hatályban és megállapítható, hogy szerzõdéses kötelezettségeinek ez idáig

mindkét fél eleget tett.

A társulási szerzõdés kereskedelmi dinamizáló hatását illetõen elvárásaink

1992-ben, még inkább 1993-ban mindemellett csak részben teljesültek. 1992-ben

a társulási szerzõdés, illetve az annak kereskedelmi részét hatályba léptetõ

Ideiglenes Megállapodás pozitív hatását az export adatok meggyõzõen mutatták:

exportunk 14,4 %-kal növekedett az EK tagállamok felé, meghaladva a más

fejlett országok irányában mutatkozó exportbõvüléseket; ennek eredményeként a

Közösség részaránya exportunkban 44 %-ról 50 %-ra emelkedett. A Közösségbõl

származó importunk 1,3 %-kal növekedett. Az 1993-ban bekövetkezett általános

visszaesés nem kerülte el az EK-ba irányuló exportunkat sem, amely 22,3 %-kal

esett vissza. Ezt a visszaesést elsõsorban a magyar gazdaság gyenge

teljesítménye, másodsorban pedig a fejlett országokat sújtó recesszió

magyarázza. 1994-ben az EK-ba irányuló export 31,6 %-kal, az onnét érkezõ

import 31 %-kal növekedett; meghaladva mind az exportban, mind az importban az

átlagos növekedést, valamint az EFTA-országokkal való forgalmunk

növekedését is. Az EU részesedése exportunkban jelenleg 51 %, importunkban

45,4 %. 1994-ben tehát ismét tapasztalható a társulási szerzõdés - pozitív

értelemben vett - differenciáló szerepe.

A forgalom egyenlege azonban 1994-ben közel 1,1 Md USD-nyi passzívum volt és

ez a passzívum 1992-höz és 1993-hoz képest növekedett. A legnagyobb gondot

ebben a mezõgazdasági export és import dinamikájának és e forgalom

egyenlegének alakulásában látjuk. Az elemzések azt mutatják, hogy exportunkban

fontos kedvezményes kvóták - az újonnan csatlakozott EFTA országok nélkül

számított - nem kerültek kihasználásra, míg importunk döntõ hányadában a

nyújtott kedvezményektõl független okokra visszavezethetõen növekedett. E

kedvezõtlen tendenciák elemzése és a megoldást elõsegítõ intézkedések

kialakítása fontos feladat, amelyen hazailag és az EU-val együttesen is

megkezdtük a munkálkodást. A piacrajutás javításának a feladata tehát a

fentiekben bemutatott kedvezõtlen jelenségbõl következõen napirenden van,

részben a meglévõ kedvezményes kvóták jobb kihasználása, részben a

mezõgazdasági termékek piacrajutási feltételeinek javítása útján.

----------------

*/ A növekedési indexek, a részarányok a dollárban kifejezett statisztikai

adatokon alapulnak.

Ezzel együtt a társulási szerzõdésnek a kereskedelmi folyamatokra való hatása

értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy a társulási szerzõdés a Közösség

gazdaság-, és kereskedelempolitikai, valamint jogi rendszeréhez igazodó

eszköz, amely a gazdasági folyamatokat és ezáltal az integrációt elsõsorban a

kereskedelem állami akadályainak lebontása, az egységes piac megteremtése

révén hivatott elõmozdítani. A társulási szerzõdés önmagában nem képes

versenyképes magyar árualapokat teremteni és a magyar gazdaság alapvetõen

belsõ okokra visszavezethetõ gyengeségeit orvosolni.

A társulási szerzõdés az ipari termékek meghatározott menetrend szerinti

teljes szabadkereskedelmét irányozza elõ, míg a mezõgazdaságban eleve nem

tûzte ki a teljes szabadkereskedelmet, mert ez csak a tagsággal lehetséges.

1995. január 1-jétõl az ipari termékek, az acél- és textiltermékeket kivéve,

teljesen szabad piacrajutást élveznek. Az acéltermékeknél 1995-ben még 0,8 %-

nyi vám érvényesül, amelyet az év végén eltörölnek, míg, a textiltermékeknél

18 termékkategóriára 1997 végéig mennyiségi korlátozás áll fenn; 1995-ben 5 és

6 % között, 1996-ban 3-4 % közötti átlagvámmal. A vámokat 1996 végén eltörlik.

A mennyiségi keretek kihasználtsága 1993-ban átlagosan 30 % volt, 1994-ben ez

36 %-ra emelkedett. Ténylegesen tehát a mennyiségi rendszer nem volt korlátozó

hatású. Az EFTA-országok csatlakozása miatt a textilkereskedelem terén a

kontingensek kiigazítására vonatkozó szerzõdés november 25-én parafálásra

került. Ennek értelmében a 18 anyagos textiltermék kategória esetében 25 %-

os, a bérmunka kvóták esetében 11 %-os növekedésre kerül sor. Megítélésünk

szerint, az ilyen módon kiigazított kontingensek megfelelõ keretet fognak

biztosítani textilforgalmunk bõvüléséhez. Amennyiben egy-két kategóriában a

keret esetleg szûkössé válna, az 1995. I. felére a textilmegállapodás szerint

elõirányzott felülvizsgálat keretében ez valószínûleg megoldható lesz. A

textil bérmunka tekintetében megjegyzendõ, hogy az egységes piac

követelményeinek teljesítése céljából a Közösség 1995. január 1-jétõl

harmonizálta a bérmunkára vonatkozó jogi szabályozását, ami számunkra nehezebb

feltételeket jelent. Ugyanakkor valamennyi relációban és valamennyi

kategóriában egyértelmûen biztosítja a vámmentességet.

Mindezekbõl következõen a piacrajutási feltételek javítására irányuló

erõfeszítéseinket a mezõgazdasági termékek kereskedelmére célszerû és

szükséges továbbra is összpontosítanunk. E rendszer továbbfejlesztésére két

nemzetközi körülmény is okot ad: a 3 EFTA-ország csatlakozása miatt

szükségessé váló szerzõdés-kiigazítás, valamint a társulási szerzõdés

agrárkoncessziós rendszerének az Uruguay-i Fordulón történt megállapodás

keretében kialakított új formák segítségével való kifejezése, a preferenciális

piacrajutási kedvezmények értékének megõrzésével.

A szerzõdéses rendezésre irányuló tárgyalások, amelyek menetében az 1994.

november 1-jétõl a 279, GATT-ban nem lekötött mezõgazdasági termékre

bevezetett vámemelés, bizonyos fennakadást okozott, 1994. III. negyedévében

megkezdõdtek. Az idõbeni eltérésbõl következõen, ami abból adódott, hogy az

Uruguay Round alapján életbe lépõ új mezõgazdasági import rezsimet

Magyarország 1995. január 1-tõl, az EU pedig csak 1995. július 1-tõl

alkalmazza, megállapodtunk abban, hogy a január 1. és július 30. közötti

féléves idõszakban Magyarország átmeneti preferenciális rendszert alkalmaz az

EU-ból származó mezõgazdasági importra.

Az átmeneti 1995. I. félévére szóló rendezés, abból az elvbõl indul ki, hogy a

kedvezményezett termékkörön túlmenõen, az 1991-1993. évek átlagos hagyományos

importjának mértékéig változatlan piacrajutási feltételeket biztosítunk az EU

termékek számára, összefüggésben azzal, hogy az EU is változatlan piacrajutási

feltételeket tart fenn a magyar mezõgazdasági termékek tekintetében ugyanebben

az idõszakban. (A vonatkozó kormányrendeletek: a 40/1994. (XII. 24.), a

41/1994. (XII. 24.), valamint az 1/1995. (I. 6.) számon megjelentek a Magyar

Közlöny 1994. évi 124. számában, illetve 1995. évi 1. számában.)

A szerzõdéses rendezésre irányuló tárgyalások megkezdõdtek. A magyar fél

törekvése az, hogy az Uruguay-i Forduló megállapodásainak adaptációja során az

Európai Megállapodásban szereplõ termékek versenyhelyzete az EU piacain ne

romoljon, azaz az importteher abszolút értelemben mérve változatlan szinten

maradjon. A problémát ennek megvalósítása során az jelenti, hogy a

megállapodás elvének mechanikus alkalmazása romló feltételeket jelentene olyan

alapvetõ cikkek, mint a gabona, élõállat (baromfi, sertés), húskészítmények

stb. piacrajutása tekintetében.

Az Uruguay-i Forduló szerint végrehajtandó vámosítás nem az 1994. évi,

hanem az 1986-88-as években alkalmazott importteher vámosítását jelenti.

Tekintve azonban, hogy az elmúlt években az Európai Unió közös mezõgazdasági

politikájának reformja következtében az importterhek jelentõsen csökkentek,

a szerzõdés szerinti 60 %-os kedvezmény alapján a magyar árukra háruló

importterhek a jelenlegi abszolút szinthez képest növekednének.

Ennek a káros következménynek az elhárítását és azt, hogy az importteher

abszolút értelemben változatlan szinten maradjon, termékenként eltérõ mértékû,

de átlagosan kb. 80 %-os tehercsökkentés eredményezné. Az eddigi tárgyalások

tapasztalatai alapján az Uruguay-i Forduló eredményeinek adaptációja nagy

valószínûséggel a kölcsönösen nyújtott kedvezmények egész rendszerének

felülvizsgálatát szükségessé teszi.

Ausztria, Finnország és Svédország EU-hoz való csatlakozását követõen

Magyarországnak ezekkel az országokkal megkötött bilaterális megállapodásai

hatályukat vesztették és szükségessé vált az Európai Megállapodásnak emiatti

kiigazítása.

Ennek az adaptációs feladatnak a tekintetében közös törekvésünk olyan keretek

kialakítása, amelyek a hagyományos kereskedelmi forgalmak zavartalan menetét

lehetõvé teszik az új feltételek közepette is. Ez azzal jár, hogy mindazokat a

kereskedelmi kedvezményeket, amelyeket az új tagállamokkal a korábbi EFTA-

megállapodás, valamint a bilaterális agrárkereskedelmi szerzõdések keretében

kölcsönösen egymásnak nyújtottunk, az EFTA-országok csatlakozását követõen is

meg kell õrizni, azaz ezeket a kedvezményeket teljeskörûen az Európai

Megállapodásba át kell emelni. Mivel a tárgyalások 1994 végéig nem jutottak el

olyan fokig, hogy a szerzõdéses rendezés megvalósítható legyen, a felek 1995.

I. félévére egymással egyeztetett tartalmú, de autonóm átmeneti intézkedéseket

vezettek be. Az elsõ lépcsõben hozott intézkedések csak a kedvezmények egy

részére terjednek ki, tárgyalások folynak az intézkedések körének egymással

egyeztetett kölcsönös bõvítésérõl.

Mindkét témában részünkrõl a cél a szerzõdéses rendezés 1995. július 1-tõl

való hatálybaléptetése.

Mindezekhez az 1994. december 9-10-i Esseni Csúcsértekezleten elfogadott

döntés az EU részérõl a politikai akaratot és elhatározottságot biztosítja; a

feladat most ennek a politikai akaratnak a megfelelõ intézkedésekben való

konkrét realizálása.

A fenti feladatok sikeres megoldásával teremthetõ meg az alap az

agrárkereskedelemben további kedvezmények egymásnak való nyújtására, továbbá

azokhoz az intézkedésekhez, amelyek az általunk élvezett piacrajutási

kedvezmények jobb kihasználását segítenék elõ. Az erre vonatkozó politikai

akaratot az Esseni Csúcs szintén megfogalmazta.

A társulási szerzõdés többfajta piacvédelmi intézkedést tartalmaz. E téren meg

kell különböztetni a hagyományos eszközöket, amelyek meghatározott, ideiglenes

helyzet orvoslására hivatottak (dömping- és szubvencióellenes eljárás,

piaczavarási eljárás), attól a lehetõségtõl, amelyet a társulási szerzõdés a

születõ iparágak, valamint a szerkezeti átalakítás alatt álló, vagy szociális

feszültségekkel küzdõ iparágak védelmére biztosít. Az elõbbi esetek

alkalmazására eddig - mint már említettük - egyik fél részérõl sem került sor.

(Jelenleg, azaz 1994. szeptembere óta az Európai Bizottságnál vizsgálat alatt

van egy magyar acélipari termékeket érintõ dömpingpanasz, amelyet az európai

acéltermelõk szakmai szövetsége nyújtott be, eljárást azonban még nem

indítottak.) A születõ iparágak, valamint a szerkezeti átalakítás alatt stb.

lévõ iparágak védelmére szolgáló rendelkezést Magyarország már megkísérelte

alkalmazni. A 18 vámtarifaszámban megtestesülõ termékkörbõl a magyar szándék

jogosságát vizsgáló konzultáció-sorozat alapján, 10 tétel maradt fenn, amelyek

tekintetében decemberben az eljárást lezártuk, oly módon, hogy 8 tétel

esetében az EU nem emelt kifogást a vámemelés ellen, míg 2 tétel esetében a

magyar fél a vámemeléstõl elállt.

A kétoldalú kereskedelmi viszony talán egyetlen nagyobb horderejû problémája,

amely komoly nézeteltérést, sõt feszültséget eredményezett, az

állategészségügyi okokra hivatkozással 1993. áprilisában a magyar termékek

ellen elrendelt élõállat- és húsbeviteli tilalom volt. Bár magyar részrõl

elfogadtuk, hogy Európa e térségében intézkedést igénylõ állategészségügyi

problémák jelentkeztek, a Közösség részérõl hozott tilalmat eltúlzottnak

minõsítettük. (Az esetleges hasonló veszélyhelyzetek kivédésére a növény- és

állategészségügyi elõírások és igazolások kölcsönös elismerését szolgáló ú.n.

ekvivalencia megállapodás megkötésére a tárgyalások folyamatban vannak.)

Magyarország és a Közösség között megvalósuló szabadkereskedelem egyik

alapfeltétele, hogy a két fél közötti kereskedelemben érvényesüljenek a

Közösség versenyszabályainak alapelvei, tehát lényegében azonos

versenyszabályok érvényesüljenek. Ezért a társulási szerzõdés versenyjogi

rendelkezései tiltják a gazdasági verseny korlátozásának különbözõ formáit, a

gazdaságban az uralkodó helyzettel való visszaélést, továbbá a meghatározott

vállalatokat vagy vállalati kört preferáló állami támogatásokat.

Összeegyeztethetetlen a szabad verseny követelményeivel és a társulási

szerzõdéssel az is, ha az állam nem a piaci szabályok szerint gyakorolja

állami monopóliumát.

A társulási szerzõdés szóban forgó cikke a fentiek mellett egyben arról is

rendelkezik, hogy a szerzõdés hatálybalépésétõl számított hároméves határidõn

belül a versenyjogi rendelkezésekre vonatkozó végrehajtási szabályokat kell a

Társulási Tanácsnak, határozattal megállapítania. A versenykorlátozó

magatartások tekintetében a szükséges tervezetet a Társulási Bizottság 1994.

novemberi ülése jóváhagyta és határozathozatal céljából a Társulási Tanács elé

terjeszti. (E végrehajtási szabályok a két fél illetékes hatóságai közötti

együttmûködésre kialakított eljárási szabályok, amelyek a magyar belsõ joggal

összhangban vannak. Nem biztosítanak, illetve nem írnak elõ a

gazdálkodószféra számára új jogokat, illetve kötelezettségeket.) Az

Igazságügyi Minisztérium a Gazdasági Versenyhivatal által készített részletes

javaslat alapján elkezdte az 1990. évi LXXXVI. sz. törvény "a versenytörvény"

módosítására szolgáló törvényjavaslat kidolgozását. A törvényjavaslat fokozott

mértékben közelíti majd a közösségi versenyjog szabályait. A

törvényjavaslatnak a Parlament elé terjesztése 1995. II. félévében várható.

A munka az állami támogatások tekintetében is folyamatban van, ez a terület

azonban lényegesen érzékenyebb. A társulási szerzõdés értelmében átadtuk a

Közösségnek a magyarországi támogatások 1992-1993. évi alakulásáról szóló

jelentést.A végrehajtási szabályok kidolgozására is a munka elkezdõdött. A

végrehajtási szabályok kidolgozása és alkalmazása során érvényesítenünk kell

azt a társulási szerzõdés által is elfogadott elvet, hogy Magyarország a

közösségi szabályok szerint egészében gyengén fejlett térségnek minõsül és

mint ilyen, az állami támogatások tekintetében kevésbé szigorú - illetõleg az

államnak nagyobb mozgásteret engedõ - szabályok hatálya alá tartozik.

Szélesebb értelemben, a közösségi felfogás szerint, a közületi beszerzések

jogi szabályozásának rendszere is a versenypolitikához tartozik. A

közbeszerzések szabályozásával egységessé és átláthatóvá lehet tenni a

szállítók versenyeztetésének rendjét, összhangban a közösségi versenyjoggal.

Ugyanakkor a szabályozásnak - élve az Európai Megállapodásban átmeneti

idõszakra biztosított lehetõséggel - módjában áll a hazai vállalkozók számára

a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõ mértékû elõnyt nyújtani. A jogi rendezés

folyamatban van: a törvénytervezet a parlamenthez benyújtásra került.

A munkaerõ (és általában a személyek), szolgáltatások és a tõke, valamint a

fizetések szabad forgalma, illetve a vállalkozói célú letelepedés jogának

akadálytalan biztosítása az Európai Közösségek alapját képezi, és az egységes

belsõ piac 1992. év végi létrejöttével jogilag lezárult folyamat eredménye.

A társulási szerzõdés az e folyamathoz való kapcsolódásunk tekintetében

jobbára csak a fokozatos liberalizáció kölcsönös kötelezettségét írta elõ,

illetve néhány alapelvet rögzített (pl. nemzeti elbánás biztosítása a

letelepedéskor aszimmetrikus módon; fõszabályként a jelenlegi helyzettõl való

visszalépés tilalma stb.).

A munkaerõmozgást illetõen változatlanul kezdeményezni kell, hogy az Európai

Megállapodás végrehajtásaként kétoldalú megállapodások alapján magyar dolgozók

alkalmazására kerülhessen sor Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia és

Nagy-Britannia esetében is. A foglalkoztatási szerzõdések felvetése minden

magas szintû tárgyalás napirendjén, valamint szakmai tárgyalásokon -

valamilyen módon - eddig is szerepelt, ezt a jövõben is szorgalmazni kell.

Ezzel párhuzamosan nemzetközi szinten a foglalkoztatási problémák megoldását

elõsegítõ egyéb lépések szintén indokoltak lehetnek. (Például a Nemzetközi

Közúti Szállítást Végzõ Jármûvek Személyzetének munkafeltételeirõl szóló

Európai Megállapodáshoz, az AETR-hez való csatlakozás.) Látni kell ugyanakkor,

hogy az európai országokban a helyzet kevéssé kedvez törekvéseinknek. Így a

jelenleg létezõ egyetlen bilaterális szerzõdés, a magyar-német megállapodás

feltételei is romlanak.

A szolgáltatások, a tõke és a fizetések fokozatos liberalizálása, valamint a

letelepedési jog tekintetében a társulási megállapodás közép, illetve hosszabb

távú kötelezettségeket tartalmaz. Ahhoz azonban, hogy a csatlakozási

tárgyalások 1997-ben megkezdõdhessenek - összhangban a csatlakozásra való

stratégiai feladatokat kijelölõ 1994. januári, majd szeptemberi

kormányhatározat által jóváhagyott feladatterv megfelelõ pontjaival -

szükséges a folyó fizetések és a tõkeforgalom még meglévõ korlátozásainak

mielõbbi érdemi mérséklése, illetõleg a szolgáltatások adottságainkhoz és

lehetõségeinkhez igazított folyamatos liberalizálása.

A külsõ fizetések liberalizálása terén az utóbbi idõben több fontos lépést

tettünk, de távol vagyunk még a leendõ tagokkal szembeni elvárásoktól. A

csatlakozási tárgyalások megkezdésekor konvertibilitási ütemtervvel is

rendelkeznünk kell. (Az OECD-vel beindult csatlakozási tárgyalások kapcsán

szükségessé válik az IMF szerinti, azaz a folyó fizetési mérlegre vonatkozó

konvertibilitás deklarálása, továbbá a tõkeforgalom bizonyos fokú, az OECD

tagsághoz megkívánt mértékû liberalizálása.) A liberalizálás a gazdasági

teljesítmény javításának ösztönzõje, azonban a tervezett lépések konkrét

idõzítése a gazdaság külsõ és belsõ egyensúlyi helyzetétõl nem

függetleníthetõ.

Magyarország fokozatos integrálódásában az adott közösségi politikákhoz

történõ megfelelõ alkalmazkodás eszközei a társulási szerzõdés gazdasági

együttmûködésre vonatkozó címében szereplõ rendelkezések.

A gazdasági és szociális ágazati kooperációk keretjellegû szabályozásaiban

biztosított lehetõségek kihasználására már korábban is számos szektorban

történt elõrelépés a magyar-EU együttmûködési munkacsoportok keretében vagy

azokon kívül. Az ágazati kapcsolatok erõsítését szolgálják a közösségi

programokban való magyar részvétel bõvítését célzó közös erõfeszítések is,

melyek egyik eredményeként 1994. októberében kiegészítõ jegyzõkönyv került

parafálásra a közösségi programokban való magyar részvétel lehetõségérõl. Ez a

jegyzõkönyv lehetõvé teszi Magyarország részvételét az Unió tudományos,

mûszaki, gazdaságfejlesztési (környezetvédelmi, szociálpolitikai és

egészségügyi, idegenforgalmi, energetikai és közlekedési stb.)

foglalkoztatáspolitikai, szakképzési, kulturális, oktatási stb. keret- és

külön programjaiban, projektumaiban és más e területekre vonatkozó akcióiban.

A jegyzõkönyv önmagában nem eredményezi az e programokban való tényleges

magyar részvételt, annak csupán elvi lehetõségét teremti meg, az egyes

programokban elõírt általános feltételek és eljárási szabályok szerint. (Eddig

egy sor közösségi program csak az EU-tagállamok részére volt nyitott, míg egy

szûkebb kört érintõen, az EFTA-országok is a részvételre lehetõséget kaptak, a

velük kötött keretmegállapodások értelmében.) A finanszírozás azon az elven

alapul, hogy Magyarország a részvételbõl eredõ költségeit saját maga viseli,

bár szükség szerint eseti vizsgálat alapján az EU is az általános

költségvetésére alkalmazott szabályok szerint bizonyos részesedéssel

hozzájárulhat a magyar költségek fedezéséhez. A Felek megállapodása szerint,

emellett, az Európai Megállapodás pénzügyi kooperációs fejezetében szereplõ

eszközök elvileg igénybevehetõk ilyen célokra. (A közösségi programokban való

részvétel pénzügyi feltételei további konkretizálást igényelnek, hasonlóképpen

a hazai finanszírozás rendszerének kérdései is.)

Az egyes ágazatokat illetõen az Unióval való együttmûködés legfontosabb eddigi

eredményei, illetve jövõbeli tennivalói az alábbiakban foglalhatók össze:

- A mezõgazdasági ágazatban kiemelt jelentõsége van a szakmai és technikai

harmonizációnak. A szakmai és technikai harmonizáción túlmenõen

agrártermékeink piacra jutásának biztonságosabbá tételét is szolgálták azok a

kezdeményezéseink, amelyek az állat- és növényegészségügy területén fokozott

együttmûködés kialakítására irányultak. Az egyenértékûségi megállapodás

megkötésére 1995. I. félévében sor kerül.

- A földmûvelésügyi ágazatban a közös piaci rendelkezések figyelembe

vételével, illetve átvételével készült el az agrárpiaci rendtartásról szóló

1993. VI. törvény, az állattenyésztésrõl szóló 1993. évi CXIV. törvény, a

hegyközségekrõl szóló 1994. évi CII. törvény, a Magyar Élelmiszerkönyvrõl

szóló 66/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet, az Európai Közösségek tagállamaiba

kiszállításra kerülõ friss, fogyasztásra szánt gyümölcs- és zöldség

minõségének kötelezõ vizsgálatáról szóló 22/1993. (VII. 1.) FM rendelet, a

vágósertések és marhák vágás utáni minõsítésérõl szóló 9/1994. (III. 10.) FM

rendelet, az állatgyógyászati készítményekrõl szóló 24/1994. (V. 4) FM

rendelet. A vonatkozó közös piaci rendeletek átvételével elkészültek a friss,

fogyasztásra szánt gyümölcs- és zöldség minõségi normái, amelyek alkalmazása

a 22/1993. (VII. 1) FM rendelet alapján kötelezõ, a Magyar Élelmiszerkönyv

32 fejezete, amely az élelmiszer-adalékanyagokra, csomagolóanyagokra és az

élelmiszerekkel érintkezõ tárgyakra, továbbá a mélyhûtött élelmiszerekre

vonatkozó szabályokat tartalmazza. Jelentõs az 1994. évi XI. törvénnyel

kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek között a

bormegnevezések kölcsönös védelmérõl és ellenõrzésérõl, 1993. november 29-én

aláírt megállapodás.

A közös piaci rendelkezések figyelembe vételével elkészültek az

állategészségügyrõl, az élelmiszerekrõl, valamint a takarmányok

elõállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvény-tervezetek, amelyeket

az FM 1995. I. félévében tervez benyújtani a Kormányhoz, majd a Parlamenthez.

- A közlekedési albizottság, majd a Társulási Bizottság keretében a magyar fél

kinyilvánította érdekeltségét bilaterális légi és szárazföldi szállítási

megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások megkezdésére. Az Unió nem

zárkózott el a magyar igény elõl, de egyelõre - a kérdéskör komplex jellegére

való tekintettel és az ezzel kapcsolatos belsõ eljárások idõigényességére

való hivatkozással - a multilaterális jellegû, a közép- és kelet-európai

országokat átfogó rendezést részesíti elõnyben. Ezen a téren további

tennivalóinkat és erõfeszítéseink irányát az határozza meg, hogy

Magyarországnak elemi érdeke az Unió egységesített közúti fuvarpiacára

kölcsönös liberalizációt élvezõ országként belépni. Ennek alárendelten

indokolt kezelni a Görögország és a Közösség többi része közötti, rajtunk

keresztül történõ tranzittal kapcsolatos közösségi igényeket.

Az infrastrukturális fejlesztések terén továbbra is folyamatos feladat

érvényt szerezni annak a társulási szerzõdéshez kapcsolódó levélváltásnak,

amely elõirányozza a közösségi segítségnyújtást a magyarországi

infrastruktúra fejlesztéséhez. A PHARE-program keretében - különbözõ

alprogramokhoz kapcsolódva - növekvõ szerepet kapnak az infrastrukturális

fejlesztések (út, határállomás stb.). Ezt a formát a jövõben nemcsak

fenntartani, hanem továbbfejleszteni is szeretnénk. Emellett növekvõ

mértékben igényeljük a Transzeurópai Hálózatok fejlesztésére irányuló

programban való részvételt. Az 1994. decemberi Esseni Csúcsértekezleten

hozott döntés lehetõvé teszi, hogy a fenti programban szereplõ

hálózatfejlesztések túllépjenek a közösségi határokon, nevesítetten szerepel

pl. egy Triesztet, Ljubljanát és Kijevet összekötõ közút és vasútvonal

létesítési projektum is, amely Budapesten haladna át. A kivitelezés

megkezdésének gondja, hogy a szükséges mértékû pénzügyi eszközöket nem

sikerült egyelõre biztosítani.

A Transzeurópai Hálózatok (TEN) közösségi programjának finanszírozása az

elképzelések szerint több forrásból tevõdne össze: nemzeti költségvetési

eszközökbõl, a nemzetközi fejlesztési bankok, elsõsorban az Európai

Beruházási Bank hiteleibõl, valamint a magántõke részvételébõl. A közösségi

költségvetésbõl ehhez biztosítandó garanciaalap a hitelkonstrukciót

kedvezményes kamatozásúvá tenné. Magyarország érdekelt abban, hogy minél több

projektummal vehessen részt ebben a programban nemcsak a közúti fejlesztések,

hanem pl. az energetikai hálózatokhoz való kapcsolódás terén is.

Ausztriának az EU-hoz való csatlakozásával különös jelentõséget nyertek és

nyernek a jövõt illetõen is a határátkelõhelyek mûködtetésének, ezek

fejlesztésének egyeztetésével kapcsolatos feladatok. E kérdés részben

fuvarozási, részben belügyi, részben állat- és növényegészségügyi, részben

infrastrukturális fejlesztési aspektusokat vet fel. Mindenképpen komplex

szemléletû megoldásokat igényel. A kérdés azért is bonyolult, mert ezek

megoldásának egy része tartozik jelenleg közösségi kompetenciába, más része

pedig tagállami hatáskör. Ez a téma rövid- és középtávú kezelést igényel.

- A mûszaki-tudományos tevékenység területén a kilencvenes évek eleje óta

szélesedett az európai programokban, kezdeményezésekben és szervezetekben

való magyar részvétel. Ehhez új csatornát nyit a korábbiakban ismertetett

Jegyzõkönyv a közösségi programokban való magyar részvételrõl. Hazánk mind az

EU-országaival folytatott közös kutatási és fejlesztési projektek számát,

mind az ezek támogatására elnyert EU pénzügyi támogatás mértékét tekintve az

elsõk közé tartozik közép- és kelet-európai régióban.

- A statisztika területén mind bilaterális, mind multilaterális szinten

elõrelépés történt. A Központi Statisztikai Hivatal 1992-ben együttmûködési

megállapodást kötött a Közösség központi statisztikai szervezetével. 1994.

január 19-én a hat közép- és kelet-európai ország és az Európai Unió közötti

együttmûködést erõsítõ nyilatkozat került aláírásra azzal a céllal, hogy

elõsegítse ezen országok statisztikai rendszereinek az Unióhoz való

csatlakozásra történõ felkészítését. A nyilatkozat alapján többéves program

készül az Unió anyagi támogatásával, amelynek fõ célja a statisztikai

rendszerek harmonizálása, egymás adatokkal való ellátása. A munkaprogram

hazai teendõkkel, kormányzati szempontrendszerrel kiegészített, adaptált

változatát a Kormány 3310/1994. sz. határozatával fogadta el. A statisztikai

munka fejlesztésének fõ irányairól hozott említett határozat 2000-ig szóló

(három prioritási kategóriába rendezett) konkrét feladatcsoportokat határoz

meg, a statisztika folyamatos harmonizációja érdekében. Az elmúlt években a

PHARE segítségével végrehajtott fejlesztések eredményeként a fontosabb

rövidtávú gazdasági jelzõszámokat havonta megküldi a KSH az Európai Bizottság

I. Fõigazgatóságának, valamint az Eurostat-nak (az Európai Unió tagállamai

közös statisztikai központja.)

- A társulási szerzõdés által elõirányzott, a megfelelõség-tanúsítási

(minõségtanúsítási) eredmények kölcsönös elismerését célzó megállapodás

létrehozására is történt magyar kezdeményezés. Ezen a téren azonban -

jóllehet az érdekeinknek a mielõbbi szerzõdéskötés felelne meg -

mindenekelõtt a közösségi követelmények kielégítéséhez szükséges hazai

elõfeltételek megteremtése (szabványosítási és akkreditálási rendszerünk, a

vizsgálati eszköz- és módszertani háttér) igényel idõt és pénzügyi

eszközöket. Az alkalmazkodásban és a megfelelõ hazai elõfeltételek

megteremtésében a minél gyorsabb elõrehaladás érdekünk, részben az exportunk

piacrajutási feltételeinek javítása, részben a nem megfelelõ minõségû

importoknak a belföldi piactól való távoltartása érdekében.

Jelenleg a teljes európai szabványállomány 1/3-át (kb. 750) vettük át, a

cél az, hogy 1998 végéig az addigra jóváhagyásra kerülõ összes európai

szabványt magyar nemzeti szabványként honosítsuk. A Magyar Szabványügyi

Hivatal az európai szabványügyi szervezetek több mint 400 bizottsága közül

jelenleg mintegy 70-nek a tevékenységében vesz részt aktívan. 1998 végéig

teljes jogú tagságot kívánnak elérni két ilyen szervezetben, a CEN-ben és a

CENELEC-ben. A Kormány 1995. január 12-én elfogadta a nemzeti

szabványosításról, valamint a laboratóriumok, tanúsító és az ellenõrzõ

szervezetek akkreditálásáról szóló két, az európai joggal konform

törvénytervezetet, amelyek a Parlamentben való megvitatásra és törvényerõre

emelésre várnak.

E téma kapcsán említendõ meg, hogy az Unió részérõl 1993 õsze óta viszonylag

nagy súllyal vetõdtek fel a minõségellenõrzésrõl Magyarországon 1993-ban

meghozott miniszteri rendelettel (ú.n. Kermi rendelet) kapcsolatos aggályok,

mint egy, az importot indokolatlanul fékezõ körülménnyel szemben. A helyzetre

tartós megoldást a minõségtanúsító okmányok kölcsönös elismerésérõl szóló

megállapodás adhat, amelynek feltétele a szabványosítási, akkreditálási

rendszer stb. mielõbbi harmonizálása az Európai Unió rendszerével. Addig a

követhetõ módszer a Kermi-rendelet fokozatos finomítása, módosítása, az

importot indokolatlanul és kifogásolható módon fékezõ hatás mérséklése.

- Az oktatás területén a TEMPUS programban való részvétel eredményesnek

tekinthetõ. 1995. január 1-tõl indul meg Magyarországon a SOCRATES (általános

oktatási együttmûködés, egyetemi mobilitás stb.) és a LEONARDO (szakképzési

együttmûködés) programok. Az MKM és a MÜM felvette a kapcsolatot az EU

diplomák és bizonyítványok kölcsönös elismerésével foglalkozó szerveivel, az

illetékes EU szakértõk látogatása 1995 tavaszán várható.

- A környezetvédelem területén a társult országok számára megfogalmazott EU

környezetvédelmi elvek a gazdasági és társadalmi szerkezetváltáshoz

kapcsolódó környezetvédelmi megfontolások érvényesítésének szükségességét

hangsúlyozzák, hiszen ezek a folyamatok hosszú távon meghatározzák ezen

országok fejlõdését. A fenntartható fejlõdés általánosan elfogadott

követelményeivel összhangban kiemelten fontos kormányzati feladat annak a

biztosítása, hogy a gazdasági modernizációs folyamatban, a gazdaságnak az EU-

tagságra való felkészülés keretében történõ strukturális átalakítása során,

illetve az ezzel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban integráltan

érvényesüljenek gazdaságfejlesztési és környezetvédelmi megfontolások.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk elõkészítésének egyik meghatározó

területe az EU környezetvédelmi normák adaptálására való felkészülés.

Társulási megállapodásunkban vállalt kötelezettségeink végrehajtása érdekében

a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban részletes feladatterv

készült. Megkezdõdött az EU környezetvédelmi irányelveinek és szabályainak

honosítási folyamata. A csatlakozásra való felkészülést szolgáló

jogharmonizáció keretei közé illeszkedik környezetvédelmi törvénytervezetünk

kidolgozása, amelynek országgyûlési megvitatása folyamatban van. A készülõben

lévõ építésügyi, természetvédelmi és mûemlékvédelmi törvényeknél is kiinduló

pontot képez az EU jogszabályokkal történõ harmonizáció.

A Közösség segítségnyújtása ez ideig az ú.n. PHARE programban öltött testet. E

program keretén belül a Közösség a nemzeti program keretében 1990-ben 100

millió, 1991-ben 114,5 millió, 1992-ben 102,5 millió, 1993-ban 100 millió,

1994-ben pedig 85 millió ECU összeget bocsátott Magyarország rendelkezésére.

Emellett Magyarország kedvezményezettje az ú.n. regionális PHARE programnak. E

keretbõl olyan projektumok finanszírozhatók, amelyeket legalább három

kedvezményezett ország valósít meg. A regionális program a nemzeti programokra

fordított teljes összeg mintegy 10 %-át teszi ki.

Az ú.n. nemzeti PHARE-program Indikatív Programjának 1994. évre elõirányzott

projektumai tekintetében megállapítható, hogy a pénzügyi emlékeztetõk aláírása

az esetek többségében megtörtént.

- Az 1994. évi nemzeti PHARE költségvetés Magyarország számára 85 millió ECU.

Ebbõl a vállalati szerkezetátalakítás a kereskedelemfejlesztés és

beruházásösztönzés, valamint a pénzügyi szektor reformja összesen 16,5 millió

ECU-vel részesedett.

Az infrastruktúra fejlesztés keretén belül az M2 és az M5 autópálya 10,

illetõleg 8 millió ECU támogatást kap, továbbá a nagylaki, gyulai, ártándi,

záhonyi és rajkai határátkelõhelyek fejlesztésére összesen 8 millió ECU

fordítható. (Ezen felül 3 millió ECU a közlekedési, hírközlési és vízügyi

szakértõi együttmûködést segíti.) Az M2 és M5 autópálya társfinanszírozására,

a harmadik javaslat, a kombinált fuvarozás témaköre további vizsgálat tárgyát

képezi.

Környezetvédelmi és energiatakarékossági programokra 15,5 millió fordítható. A

felsõoktatás fejlesztésére pedig, beleértve a TEMPUS programot is 24 millió

ECU támogatás jut.

Az 1994 decemberi Esseni Csúcstalálkozón az EU politikai

kötelezettségvállalást tett, hogy a PHARE program finanszírozását az 1995-99-

es idõszakra tovább biztosítja. Ezáltal lehetõség nyílik arra, hogy a

kedvezményezett országok középtávon számolhassanak a PHARE forrásaival, és

megvalósulhasson a programok középtávú tervezése. Az esseni döntések

értelmében a PHARE 1995-tõl egyértelmûen támogatni kívánja a társult országok

integrációs törekvéseit. A PHARE program keretében kapott támogatás Essen óta

az integrációs folyamat szerves része és egyúttal eszköze.

A középtávú tervezés lehetõségével élve 1995-tõl kezdõdõen a PHARE

Magyarország esetében ötéves tervezésre áll át. 1995 márciusában kezdõdnek a

Kormány és az Európai Bizottság között a tárgyalások az 1995-99. évi

prioritásokról. A magyar javaslat két kiemelt cél megvalósítását fogalmazza

meg, úgymint a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtését és az európai

integrációs folyamat elõmozdítását.

A gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése tekintetében javaslatot

teszünk további infrastrukturális fejlesztésekre (közlekedési, energiaügyi és

távközlési területeken), a piacgazdaság intézményrendszerének

továbbfejlesztésére, a pénzügyi reform támogatására, vállalkozásfejlesztésre,

kereskedelemfejlesztés és beruházásösztönzésre, K+F támogatásra,

környezetvédelemre, valamint középtávon integráló szerepet játszva regionális

fejlesztésre. Tekintettel arra, hogy az esseni csúcstalálkozó óta a PHARE

forrásainak nem csupán 15, hanem 25 %-a fordítható közvetlen infrastruktúra

fejlesztési célokra, a PHARE jellegében változás következik be a beruházási

programok javára.

Az integrációs folyamat elõmozdításának keretében a jogharmonizáció

támogatását, különösen a belsõ piaci szabályozások átvételének segítését,

köztisztviselõk képzésének támogatását, illetve az EU belsõ programjainak

megnyitásából adódó lehetõségek finanszírozását várjuk a PHARE programtól.

1995. január 1-jével, Ausztria csatlakozásával Magyarország is

kedvezményezettje lett a PHARE Határmenti együttmûködési programjának, amely

az EU ún. INTERREG programjának kiterjesztéseként jött létre. Ennek az

együttmûködésnek a keretében az EU és a PHARE tagországok közös határain

infrastruktúra fejlesztési, regionális fejlesztési, vállalkozás támogató

kereskedelmösztönzési, és emberi erõforrásfejlesztési projektek kaphatnak

támogatást. A program kidolgozása Ausztriával együttmûködve folyamatban van.

A társulási szerzõdés végrehajtása, valamint a Koppenhágában elfogadott, a

tagságra való elõkészületeket elõsegítõ intézkedések megvalósítása

szempontjából kiemelt jelentõsége van a közösségi részvétel különbözõ formái

kihasználásának és folyamatos továbbfejlesztésének a közlekedési, elsõsorban

szárazföldi szállítási infrastruktúránk kiépítése érdekében.

A csatlakozási szándékunkkal és a kialakított menetrenddel összefüggésben a

magyar Kormány határozott szándéka, hogy az elkövetkezõ néhány év során a

magyar gazdaság fejlettsége elérje azt a szintet, amely biztosítja a

viszonylag zökkenõmentes beilleszkedést az Európai Unióba. Ennek érdekében

olyan koherens gazdaságpolitikát kíván kidolgozni, amely 1997-98-ig

megalapozza gazdaságunk egyensúlyának megteremtését, ezen belül elfogadható

szintre csökkenti a költségvetés deficitjét és biztosítja a fizetési mérleg

egyensúlyát. Erre a gazdaságpolitikai irányvonalra építve átfogó megállapodást

kíván kötni a Nemzetközi Valutaalappal. Egyidejûleg a miniszterelnök úr a

tagállamokbeli partnereihez, valamint az Európai Bizottság elnökéhez

intézett, már említett levelében azt a kérést is kifejezte, hogy az Európai

Unió nyújtson Magyarország számára 2 Md ECU hosszúlejáratú (10 éves) kedvezõ

kamatozású, a gazdasági szerkezet átalakítására és a csatlakozásra való

felkészülésünkre szolgáló hitelt. E hitelkérés elõkészítésére vonatkozó

konzultációk különbözõ szinteken megkezdõdtek. Célszerû a kérdést napirenden

tartani, illetve minden fórumot a kérés megértetéséhez felhasználni. Ez

történt a Társulási Bizottság november 25-i ülésén, ahol a közösségi delegáció

illetékes szakértõje úgy vélte, hogy az Európai Unió akkor lesz abban a

helyzetben, hogy a magyar kérést érdemben elbírálja, ha a hároméves

gazdaságpolitikai programot részükre átadtuk, arról velünk konzultáltak és

megfelelõnek ítélik, illetve az IMF-fel is a megállapodásunk létrejön.

IV.

Jogharmonizáció

Mind a társulási szerzõdés végrehajtása, mind a csatlakozásra való felkészülés

szempontjából kiemelt jelentõsége van a jogharmonizációnak. Ennek végrehajtása

érdekünk, mert ezzel az integráció elõfeltételét teremtjük meg, de nem

abszolút értelmû. A közösségi joggal való teljes körû konformitás csak a

tagság keretei között teremthetõ meg.

A közösségi jogrendszer elfogadásával a csatlakozó nemzeti jogával szemben a

közösségi jog elsõbbséget élvez, sõt, egyes esetekben (pl. a közös

kereskedelmi, illetõleg mezõgazdasági politika területén) a Közösség

kizárólagos hatáskörhöz jut.

Magyarország az Európai Megállapodás megkötésével fokozatos jogközelítést

vállalt, a szerzõdést kihirdetõ 1994. évi I. törvény 5. §-ával pedig a

törvényelõkészítés kötelezettségévé tette a közösségi jogi szabályozással való

összhang vizsgálatát és megfelelõ biztosítását. Hasonló rendelkezést tartalmaz

az egyéb jogszabályokra nézve a 2006/1990. számú Kormányhatározat.

A társasági jog 1988. évi kodifikálásával a jogharmonizáció valójában már a

rendszerváltozás elõtt megkezdõdött. A folyamat az Igazságügyi

Minisztériumban 1992-ben létrejött elsõ munkaprogram alapján még 1993-ban

kiteljesedett és szisztematikussá vált. Ennek is köszönhetõen napjainkig

számos jogintézmény alapvetõ, törvényi (esetenként rendeleti) szintû

harmonizációja megtörtént.

A jogharmonizációnak két szintje van, nevezetesen a hagyományos jogalkotási

tevékenység keretében folyó harmonizáció, mint pl. társasági jog, vámjog,

versenyjog stb., valamint a mûszaki-szakmai szinten folyó harmonizációs

tevékenység, amelynek legjelentõsebb elemét az egységes európai piacot

szabályozó többszáz közösségi direktíva nemzeti törvényhozásunkba való

átültetése képezi. Az 1994. I. törvény, azaz a társulási szerzõdést kihirdetõ

törvény tartalmazza a jogharmonizáció elsõ szintjével kapcsolatos teendõket,

ezek végrehajtását törvényes kötelezettséggé teszi.

A második szintet érintõen is folyik a munka. A belsõ piac szempontjából

fontosnak tekinthetõ többszáz direktíva közül mintegy 120 ipart érintõ

direktívát lefordítottunk, ezeknek a magyar körülményekre való adaptálása

vizsgálatban van. Három direktívát megfelelõen adaptált szöveggel a

közeljövõben hatályba léptetünk (robbanásveszélyes környezetben mûködõ

elektromos berendezések, háztartási hûtõ és fagyasztó készülékek

energiafogyasztásáról tájékoztatás, gyermekjátékok biztonsági követelményei),

és a folyamat 1995-ben felgyorsul. Hasonlóképpen folyamatban van mintegy 120

direktíva feldolgozása és adaptálása a mezõgazdaságot érintõen is.

A jogharmonizáció feladatainak alapvetõ jelentõségére és komplex voltára

tekintettel az Igazságügyi Minisztérium az érintett tárcák bevonásával 1994.

december végén javaslatot terjesztett a Kormány elé Magyarországnak az Európai

Unióhoz való csatlakozását elõkészítõ jogharmonizációs feladattervrõl és

programról. A feladatterv 1995. I. félévét illetõen részletes, és magában

foglalja a vámjogról, a találmányok szabadalmi oltalmáról, a biztosító

intézetekrõl és tevékenységrõl, a devizagazdálkodásról, a közbeszerzésekrõl, a

szabványosításról és akkreditálásról, a környezet védelmérõl és a

vízgazdálkodásról szóló törvényeket, továbbá a versenytörvény módosítását, az

élelmiszer- és az állat- és növényegészségügyi törvényeket.

E törvények elfogadása esetén a meglévõ magyar jog a legmagasabb szintû

szabályozás szintjén összességében nem lesz ellentétes az Európai Közösségek

jogával, ami nem zárja ki azt, hogy a teljes konformitáshoz bizonyos

jogintézmények létrehozására, illetõleg meghatározott törvényi rendelkezések

megalkotására a csatlakozásig szükség legyen. A késõbbieket illetõen pedig

határidõket jelöl ki a jogharmonizációs feladatterv folyamatos

továbbfejlesztésére. A Kormány a közelmúltban fogadta el 2004/1995. (I. 20.)

sz. határozatával az Európai Unióhoz való csatlakozást elõkészítõ

jogharmonizációs feladattervet. Az igazságügyminiszternek a határozat alapjául

szolgáló elõterjesztése az Európai Megállapodásban meghatározott feladatok

ütemezéséhez igazodóan két ötéves idõszakra bontja a jogharmonizációs

tennivalókat. Az elsõ ötéves program alapján minden év október 31. napjáig

részletes jogharmonizációs feladatterv terjesztendõ elõ a következõ tárgyévre

vonatkozóan. A Közösség egységes belsõ piaci jogszabályai átvételének

integrációnk szempontjából különleges jelentõsége van, amely a

jogharmonizációs menetrendben is kifejezésre jut. Az általános

jogharmonizációs program keretében az ipari és kereskedelmi miniszter átfogó

feladattervet készített az EU belsõ piaci jogszabályainak átvételére. Mindez

egybeesik az Európai Unió azon törekvésével, hogy a hat társult országban

felgyorsítsa - a csatlakozásra való elõkészület céljaival - a jogharmonizációs

tevékenységet, különösen olyan fontos területeken, mint a versenyjog, állami

támogatáspolitika jogi szabályozása stb. Erre szolgál az Esseni Csúcson a

közép- és kelet-európai országokkal folyó kapcsolatok stratégiájáról

elfogadott dokumentumban szereplõ ú.n. Fehér Könyv, amelynek kidolgozására

1995. I. félévében, a francia elnökség ideje alatt kerül sor. Magyar részrõl,

ezzel való teljes egyetértés mellett, azt tartjuk fontosnak kiemelni, hogy a

jogi harmonizáció szintjében az országok között különbségek mutatkoznak és az

Unió részérõl történõ segítségnyújtás akkor hatékony, ha ezt figyelembe veszi.

V.

Bekapcsolódásunk a bel- és igazságügyi

együttmûködésbe

Az 1993. november 1-jétõl érvényes Európai Uniós szerzõdés harmadik pillére az

ú.n. bel- és igazságügyi együttmûködés, amelynek egyes elemei pl. kábítószer

elleni harc, pénzmosás üldözésében való együttmûködés, az Európai

Megállapodásnak is tárgyát képezi. A csatlakozásra való felkészülés során

érdekünk, hogy erõsödjön kapcsolódásunk ehhez a pillérhez is. Ez egybevág az

EU részérõl szorgalmazott stratégiai irányokkal. Az Esseni Csúcsértekezlet a

közép- és kelet-európai társult országok integrációs felkészülésére elfogadott

stratégia keretében a kábítószerkereskedelem, a rádióaktív anyagok illegális

kereskedelme, embercsempészet és gépjármûvek illegális átvitele a határokon

stb. területeken szorgalmazza a társult országokkal a bel- és igazságügyi

együttmûködést. Elõirányozza továbbá az együttmûködést a menekültügyben és a

migrációs kérdésekben is.

A strukturált dialógusrendszer keretében 1995. január 19-én került sor elsõ

alkalommal az EU-trojka és a társult országok szakértõinek e területre

vonatkozó megbeszélésére. Az EU részérõl hangsúlyozták a személyek mozgásával,

a határellenõrzéssel kapcsolatos együttmûködés, valamint a rendõrségi és a

jogi együttmûködés fontosságát. Javaslatot tettek a bel- és igazságügyi

miniszterek 1994. szeptemberi Berlini Nyilatkozatához kapcsolódóan ú.n.

végrehajtó bizottság felállítására, összekötõ tisztek delegálására, valamint

logisztikai segítségnyújtásra. Az EU részérõl vállalták annak megvizsgálását,

hogyan tudnak a társult országok egyes belsõ, eddig harmadik országok számára

zárt egyezményekhez csatlakozni. A bel- és igazságügyminiszterek második

találkozójára a strukturált együttmûködési rendszer keretében 1995. június 20-

án kerül sor.

Az EU tagállamoknak jelentõs érdeke fûzõdik a harmadik pillérhez kapcsolódó

együttmûködés velünk való erõsítéséhez, figyelemmel arra is, hogy 1995. január

1-tõl Magyarország az EU-val közös határral rendelkezik. Magyarország

erõfeszítései ezen a területen az EU érdekeit is szolgálják, ezért az Európai

Unió kész a velünk való érdemi párbeszédre. A bel- és igazságügyi

együttmûködés a magyar érdekek szempontjából is nagyon fontos, mivel:

- érvényt szerezhetünk a társult országok egyedi kezelésére vonatkozó

igényünknek,

- hozzájárulhatunk Magyarország biztonságának elõsegítéséhez,

- elkerülhetjük a magyar-osztrák határ külsõ határként való kezelésének

negatív következményeit,

- támogatást kaphatunk a magyar határellenõrzés fejlesztéséhez,

- elérhetjük, hogy a szomszéd államok is nagyobb fokú együttmûködési

készséget tanúsítsanak,

- kiterjeszthetjük az együttmûködést a bûnügyi együttmûködésen túl más

területekre is.

A Kormány ezért - az Esseni Csúcshoz kapcsolódóan átadott Memorandumban -

javasolta, hogy az e területen való együttmûködésrõl jöjjön létre a társulási

szerzõdést kiegészítõ jegyzõkönyv az Európai Unióval. A magyar Kormány

vizsgálja az Europol szervezetéhez és információs rendszeréhez való

csatlakozás kérdését is.

Az 1985-ben megkötött ú.n. Schengeni Egyezmény a közös határokon végzett

ellenõrzés fokozatos megszûnésérõl 1995. március 26-án lépett hatályba. Az

egyezmény célja a személyellenõrzés liberalizálása mellett egy sor területen a

biztonság növelése és ennek érdekében közös intézkedési és információs

rendszer mûködtetése. Ausztria 1994 óta megfigyelõi státussal rendelkezik,

csatlakozására 1995. január 1-jét, azaz EU tagságát követõen kerülhet sor, az

egyezmény teljes jogú tagjává várhatóan 1997-tõl válik. A magyar-osztrák határ

fokozottabb ellenõrzése a Schengeni Egyezmény követelményeinek megfelelõen -

kedvezõtlen hatásokkal járhat, amelyek ellensúlyozására külön megállapodások

megkötése szükséges. Egyidejûleg fokozatosan célszerû felkészülni az

egyezményhez való majdani csatlakozásra, vizsgálni a tagságig tartó idõszakban

az egyezményhez való valamilyen fajta kapcsolódás lehetõségét és

célszerûségét.

VI.

A tagságra való felkészülés - társulási szerzõdésen túlnyúló -

stratégiai, súlyponti feladatai

E feladatok keretében az alábbi kiemelt feladatkörök jelölhetõk ki:

1.) a csatlakozásra történõ felkészülés politikai dimenziója;

2.) a tagság gazdasági követelményeinek teljesítése;

3.) a jogi harmonizáció prioritásai;

4.) a humán dimenziók felkészítését szolgáló tájékoztatási program.

Részleteiben a programok az alábbiakból indulnak ki:

1.) Magyarország Európai Unióba történõ "befogadása" alapvetõen a tagállamok

politikai akaratán nyugszik. Ezt politikai oldalról meghatározóan befolyásolja

belsõ stabilitásunk és demokratikus fejlõdésünk irányának fenntartása,

külpolitikánk euro-atlanti irányultságának erõsítése, térségünk stabilitásához

történõ folyamatos hozzájárulásunk. A felkészülési folyamatban ugyancsak

elõtérben álló feladatunk, hogy mindinkább megvalósuljon politikánk

harmonizálása és illeszkedése az Európai Unió - jelenleg még kormányközi

keretekben alakuló - Közös Kül- és Biztonságpolitikájához, valamint Bel- és

Igazságügyi Együttmûködéséhez.

Az 1990. évben Magyarországon megkezdõdött gyökeres politikai, gazdasági és

társadalmi rendszerváltással, majd az 1994. évi második demokratikus

választással hazánk megerõsítette, hogy olyan politikai-társadalmi fejlõdési

út mellett kötelezte el magát, melynek pillérei a jogállamiság, az alapvetõ

szabadságjogok és kisebbségi jogok tisztelete, a szociális piacgazdaság

kiépítése. A kialakult és megszilárdult demokratikus politikai

intézményrendszer és annak mûködése összhangban van az Európai Megállapodásban

rögzített kötelezettségeinkkel és teljes mértékben kielégíti az Európai Tanács

által Koppenhágában a csatlakozás feltételeként megfogalmazott és Essenben

megerõsített - a demokráciát és jogállamiságot, valamint az emberi és

kisebbségi jogok védelmét biztosító intézmények stabilitására vonatkozó -

politikai kritériumot.

E téren alapvetõen az ország politikai stabilitásának további megszilárdítása,

az elért politikai és társadalmi értékek fejlesztése, a demokratikus politikai

intézményrendszernek az Európai Unió és tagállamai fejlõdésével összhangban

való továbbfejlesztése, valamint a mûködéséhez nélkülözhetetlen konszenzus

folyamatos fenntartása a csatlakozásra történõ felkészülés szempontjából is

kiemelt feladat. További elõtérben álló feladat a civil társadalom mûködési

mechanizmusainak fejlesztése, a társadalmi önszervezõdés támogatása, az

érdekképviselet és az érdekérvényesítés döntéshozatalba történõ integrálása.

Ugyancsak hangsúlyt kell helyezni a politikai-társadalmi közélet teljes körû

nyilvánosságának és átláthatóságának fejlesztésére. Fokozott figyelmet kell

fordítani az Európai Unió mûködésének alapelveként kodifikált szubszidiaritási

elv érvényesítésére a döntéshozatali rendszerben, ami által erõsödik

demokratikus intézményrendszerünk és annak eurokonformitása is. (A

szubszidiaritás elvének alkalmazása azt célozza, hogy a döntések mindig azokon

a szinteken történjenek, ahol az érdekeltek részvétele a leghatékonyabb

döntéshozatalt teszi lehetõvé.)

A csatlakozás belsõ politikai feltételeinek teljesítése mellett integrálódási

törekvésünk sikeressége feltételezi külpolitikai irányvonalunk euro-atlanti

jellegének megõrzését és erõsítését.

Megnyilatkozásainkkal és gyakorlati lépéseinkkel egyaránt folyamatosan

demonstrálnunk kell, hogy Magyarország az euro-atlanti térség szerves részének

tekinti magát és ennek megfelelõen kíván hozzájárulni annak az új európai

intézményrendszernek a kialakításához, amely már tükrözi az elmúlt években

kontinensünkön végbement változásokat.

Hazánknak továbbra is nyitottnak és felkészültnek kell lennie azon

kezdeményezések iránt, amelyek ezt a folyamatot elõmozdítják és egyben

kontinensünk biztonságának és stabilitásának erõsítését szolgálják. Különösen

fontos, hogy az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet soros

elnökségében, majd a trojka-tagságban betöltött szerepünkkel a magyar

diplomácia kellõen demonstrálja külpolitikánk euro-atlanti elkötelezettségét

és eurokonformitását.

Az Európai Unió-beli tagság hazánkat a politikai együttmûködés, a közös

külpolitika, biztonságpolitika és védelem részesévé is teszi, így egyidejûleg

szolgálja majd gazdasági érdekeinket és biztonságunkat. Az erre való

felkészülés, valamint a politikai unió céljaival való azonosulás - mely a

Európai Tanács koppenhágai ülésén megfogalmazott csatlakozási feltételek

egyike - megköveteli az Unióval folytatott politikai párbeszédben való további

aktív részvételünket, annak dinamikus fejlesztését, az Unió külpolitikáját

erõsítõ magatartásunkat, szervezeti-szakmai-technikai konformitásunk

erõsítését, valamint fokozatos bekapcsolódásunkat az Unió közös kül- és

biztonságpolitikai rendszerébe, az ú.n. 2. pillérbe. Ez alapvetõ nemzeti

érdekünk is.

Az Esseni Csúcstalálkozón az Unió készségét fejezte ki már a csatlakozásra

való felkészülés során is a strukturált kapcsolatok kiterjesztésére a Közös

Kül- és Biztonságpolitika területére. A Kormány kinyilvánította, hogy

csatlakozási folyamatunk során a kölcsönös érdekek és álláspontunk

harmonizálása alapján készek és képesek vagyunk ezen a területen is a

kötelezettségek vállalására, a szerzõdéses kapcsolatok kiterjesztésére, s

ezáltal egy hatékony európai külpolitika kialakításához való hozzájárulásra.

Az Unióval folytatott multilaterális dialógus során aktív, kezdeményezõ

tevékenységet fejtünk ki, készek vagyunk - nemzeti érdekeink összehangolása

alapján - az alapvetõ nemzetközi kérdésekben az Unióval való együttes

fellépésre. Az Unióval folytatott politikai együttmûködést európai integrációs

folyamatunk elõrevivõjének, uniós csatlakozásunk elõkészítõjének tekintjük,

amely lehetõvé teszi a fokozatos, majd - a tagság pillanatában - teljes jogú

bekapcsolódást az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájába.

Külpolitikánk további fõ cselekvési irányai, így a szomszédos országokkal való

kapcsolataink fejlesztése és a határainkon kívül élõ magyar kisebbségek

helyzetének rendezése ugyancsak szoros összefüggésben van a csatlakozásra

történõ felkészülésünkkel.

Az Európai Unió tagállamai ismételten megerõsítették, hogy az Európai Unió nem

kíván befogadni olyan országokat, melyeknek kapcsolatai szomszédaikkal

konfliktusokkal terheltek, és befogadásuk így feszültségforrást jelentene az

integráció számára. Egyértelmûvé vált, hogy az Európai Unió az integrációra

való érettség egyik feltételeként kezeli a jelentkezõ országok és szomszédaik

rendezett kapcsolatait. Ennek tükrében is helyesnek bizonyult a magyar

külpolitikának az elmúlt hónapokban mind hangsúlyosabbá vált eleme, hogy a

szomszédos országokkal való kapcsolatfejlesztést nemzeti érdekeink mellett a

csatlakozásra történõ felkészülés egyik meghatározó tényezõjeként kezeljük.

Az Európai Unió testületei és tagállamai egyértelmûen pozitívan fogadták a

magyar Kormány kezdeményezéseit a Szlovákiával és Romániával történõ

alapszerzõdések kimunkálására. Különösen kedvezõ visszhangot váltott ki, hogy

az átadott szerzõdéstervezeteinkben szerepel a határ-, illetve területi

klauzula. Külpolitikánk pragmatikus jellegeként tartják számon, hogy ezekben a

kisebbségi jogok garantálását a már elfogadott nemzetközi és európai

dokumentumok alapján kívánjuk megközelíteni. A magyar Kormány ezekkel az

erõfeszítéseivel elismert módon járul hozzá az Európai Stabilitási Egyezmény

elõkészületeihez, demonstrálva, hogy a maga részérõl minden lehetséges módon

elõmozdítja a térség stabilitását.

Magyarország európai integrációja szempontjából is megkülönböztetett

jelentõsége van a határainkon túl élõ magyar kisebbségekkel kapcsolatos

politikai megközelítésnek. Az európai integrációban meghonosodott politikai

gyakorlattal egyezõ az a magyar álláspont, amely a kisebbségek helyzetének

rendezését a térség egészének stabilitását befolyásoló tényezõként, nem

kizárólagos "magyar ügyként" kezeli. Ezt eddig egyértelmûen visszaigazolták az

Európai Stabilitási Egyezménnyel kapcsolatos fejlemények és hazánk azzal

kapcsolatos megítélése. Továbbra is azt kell törekvéseink középpontjába

állítani, hogy mind Magyarországon, mind térségünk országaiban a nemzeti

kisebbségek akadálytalanul gyakorolhassák az európai és más nemzetközi

szerzõdésekben, illetve konvenciókban elfogadott jogokat és ajánlásokat.

Hangsúlyozni kell politikánkban továbbá azt is, hogy Magyarország érdeke az

európai integráció minél szélesebb kibõvülése a jelenlegi társult országok

körében, hiszen a kisebbségek helyzetének tartós rendezésére az európai

integráció gyakorlata és normarendszere - így a határok átjárhatósága és

megszûnése, a szubszidiaritás elvének érvényesülése - biztosít kedvezõ

feltételeket.

2.) A keleti irányú kibõvülésnél az Európai Unió több tagállamánál

természetszerûleg szerepet játszik az érdek, hogy az új tagok felvételével

járó gazdasági terhek minél kisebbek legyenek. Politikai és jogi szempontból

ez jut kifejezésre a Koppenhágai Csúcs feltételeinek megfogalmazásában. Ennek

megfelelõen Magyarországnak a csatlakozáskor olyan mûködõképes piacgazdasággal

kell rendelkeznie, amely képes elviselni a határok nélküli egységes belsõ

piacon belül érvényesülõ versenyt és a piaci erõk nyomását, továbbá hajlandó

és képes fokozatosan közeledni a gazdasági- és pénzügyi unió ú.n. konvergencia

kritériumaihoz. Más kifejezéssel élve a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig

a gazdasági átalakulás olyan ütemét kell biztosítani, melynek eredményeként

gazdaságunk olyan állapotot ér el, hogy Magyarország tagsága az EU

szempontjából elfogadható és kiszámítható tehertételt jelentsen.

A fenti feltételek teljesítésére és teljesíthetõségére vonatkozó feladatok

meghatározása elõtt célszerû tényként rögzíteni a következõket:

- A csatlakozási tárgyalások megkezdéséig a piacgazdaság

intézményrendszerének teljes kiépülése elengedhetetlen. Ezen belül

hangsúlyozott feladat a nemzeti valuta szabad átválthatóságának bizonyos

korlátozások melletti megteremtése és a privatizáció ütemének felgyorsítása

annak érdekében, hogy a magántulajdon az ipari termelésben is túlsúlyba

kerüljön.

- Az Európai Megállapodás a 2000. év végére teljes körû szabadkereskedelmi

övezetet hoz létre az ipari termékek tekintetében. A magyar ipar a társulás

következtében már az Unióhoz való csatlakozás elõtt ki van téve az Unióból

származó verseny nyomásának. A tagság a teljes körû versenyt a

mezõgazdaságban és a szolgáltatási szektorban hozza létre.

Megállapítható másfelõl, hogy a társulási szerzõdés, a kialakult új típusú

kapcsolatrendszer eredményeképpen jelentõsen felgyorsult Magyarország

sokoldalú integrálódásának folyamata, amit az EFTA-országok, köztük Ausztria

csatlakozása tovább erõsít.

- A gazdasági és pénzügyi konvergencia-kritériumokhoz (az árstabilitás

magas foka, a megfelelõ költségvetési fegyelem, valamint fiskális, illetve

monetáris stabilitás) történõ fokozatos közelítés - bár teljesítésük nem

feltétel, és arra jelenleg a tagállamok túlnyomó többsége sem képes - fontos

gazdasági teljesítõképességünk, tagságérettségünk szempontjából. A késõbbi

bekapcsolódás reális perspektívája ezen a téren közösségi elvárás.

- Ahhoz, hogy teljesítõképességünk fokozatosan közelítsen a legkevésbé

fejlett közösségi országok átlagához, a magyar gazdaságnak a közösségi

átlagnál nagyobb ütemû fejlõdésre és egészséges növekedési képességre van

szüksége. (1990-ben az egy fõre jutó bruttó termék mutató szerint - hivatalos

valutaárfolyamon számítva - Magyarország Portugália szintjének 50 %-át, az EK

átlag 20 %-át adta. A vásárlóerõparitáson alapuló nemzetközi összehasonlítás

esetén a magyar mutató a portugál és görög mutatószámoknak mintegy 80 %-a, az

EK átlagoknak pedig közel 50 %-a volt.)

A csatlakozáshoz, sõt már az arra irányuló tárgyalások megkezdéséhez

megkívánt elõfeltételek megvalósulásához megfelelõ hazai felkészülés és

erõfeszítések, illetõleg a külsõ körülmények kedvezése szükséges.

Ebben elsõdleges szerepe van a Kormány középtávú gazdasági-modernizációs

programjának és az abban foglaltak teljesülésének. A külsõ feltételek között

meghatározó fontosságú a világgazdasági fellendülés tartóssága, valamint az

Európai Unió segítségnyújtása, és az integrációs folyamatunkban való hatékony

közremûködése.

A makroökonómiai feltételek javításának fontos elemeként a középtávú gazdasági

stratégiának is része a gazdálkodás tulajdonosi és szerkezeti átalakítása, a

vállalati versenyképesség hatékonyságának növelése.

A kérdéskör központi eleme a magánosítás mielõbbi befejezése, amely

integrációs szempontból kétszeresen hangsúlyosan jelentkezik.

A magánvállalkozások egyfelõl sikeresebben állnak helyt az erõsödõ versenyben

és ezáltal közvetlenül járulnak hozzá a tartós és fenntartható gazdasági

növekedés feltételei létrejöttéhez. Másrészt pedig azt kell figyelembe venni,

hogy egy túlnyomórészt privatizált magyar nemzetgazdaság (amelynél a

magántulajdon nemcsak a mezõgazdaságban és a kis- és középméretû szolgáltató

vállalkozások esetében, hanem az iparban is túlsúlyra, a nagyobb pénzügyi és

infrastrukturális, illetõleg a közszolgáltató szektorban pedig domináns

szerephez jut) tulajdoni szerkezete véglegesen összehasonlíthatóvá válik az

Unió tagállamaiéval.

E feladatok mellett meg kell birkóznunk az Európai Megállapodásban vállalt

kötelezettségek végrehajtásával.

Különösen az iparban válik hangsúlyossá ez az óriási versenyképességi kihívás,

ahol ettõl az évtõl felgyorsul a hazai termelést jelenleg még jórészt

védelmezõ vámok lebontása, hogy azután legkésõbb az új évezred elsõ évének

végeztével valamennyi importgátló kereskedelmi akadály megszûnjön.

Változatlanul folyamatos feladat iparpolitikánk számára feltárni, milyen módon

gyorsítható fel a kihívás elviseléséhez szükséges alkalmazkodás.

A szolgáltatási szektorban az Európai Megállapodás alapján lehetõségünk van

arra, hogy a liberalizációs intézkedések meghozatalánál az adott ágazat

versenyképességét további tényezõkkel (pl. alkupozíció, kölcsönös elõnyök

stb.) együtt az intézkedés meghozatalánál figyelembe vegyük. Nem szabad

azonban elfelejteni azt, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésekor -

különösen a pénzügyi és fuvarozási szolgáltató szektorokban, ahol az EU

vállalkozásai rendkívül versenyképesek és erõs érdekképviselettel rendelkeznek

- a tárgyalások megkezdésére való érettség egyik feltétele lehet ezen ágazatok

liberalizációjának meghatározott foka.

A mezõgazdaságnak, mint termelési és kereskedelmi ágazatnak az EK egyik

alapját képezõ közös mezõgazdasági politikába történõ integrálása az Európai

Unió szempontjából a csatlakozási lehetõség egyik kulcskérdése. Az agrárágazat

a magyar gazdaság egészében játszott szerepét tekintve hazánk szempontjából is

meghatározó jelentõségû.

A közös mezõgazdasági politikához való fokozatos illeszkedés folyamatában a

csatlakozás lehetõsége és eredményessége tekintetében, annak lesz különleges

fontossága, hogy a magyar agrárpolitika már a csatlakozás elõtt figyelembe

veheti-e a csatlakozásra való felkészülés szempontjait. Elsõ lépcsõben a

szakmai jellegû jogi elõírások mint pl. az állat- és növényegészségügyi

elõírások stb. harmonizálására kell a hangsúlyt helyezni. Késõbb lehet

megvizsgálni, hogy már a csatlakozás elõtt megkezdõdjön-e a mezõgazdasági

termelõi árak tudatos közelítése az Unión belüli árszinthez. Errõl a kérdésrõl

- az esseni dokumentum alapján - az év közepére kell megtennie a Bizottságnak

az EU álláspontjára vonatkozó javaslatát, melyet az 1995 decemberi csúcs

hagyna jóvá. Ahhoz, hogy az EU álláspontját befolyásolni, majd saját

érdekeinknek megfelelõ álláspontunkat képviselni tudjuk, legkésõbb május-

juniusig kell kialakulnia a megalapozott magyar álláspontnak.

A mezõgazdasági árak közelítése mellett kiemelt kérdés azoknak a modernizációs

és szerkezet-átalakítási folyamatoknak a felgyorsítása, amelyek révén

biztosítható a magyar mezõgazdaság és élelmiszeripar versenyképessége az EU-n

belül.

A közelmúltban született szakértõi vizsgálatok egyik közös megállapítása, hogy

a mezõgazdaság és az élelmiszeripar versenyképessége szempontjából nagy gond

az infrastrukturális feltételek (pl. földtulajdon fogalma, hitelellátottság, a

marketing intézményi rendszere stb.) nem kielégítõ volta.

3.) A jogi harmonizáció kérdéseit a Jelentés IV. fejezete már a

korábbiakban részletesen ismertette, ezért ennek részletes összefüggéseire

a feladatterv kapcsán ismét nem térünk ki.

Az európai integrációra való felkészülés egész társadalmunkat alapvetõen

érintõ területe a szociális politika, a munkaerõpiaci intézményrendszer, a

társadalombiztosítási rendszer, a szociális védelmi és egészségügyi ellátási

rendszerek európai normáknak megfelelõ átalakítása, a szociális piacgazdaság

követelményeinek elfogadtatása. E nélkül elképzelhetetlen piaci

versenyképességünk biztosítása, valamint a foglalkoztatás, a szociális jólét,

az élet- és munkakörülmények egyidejû javítása. A szociális dimenzió az

integrációs folyamatban meghatározó szerepet játszik, mivel e nélkül az

integrációval járó átmeneti gazdasági és társadalmi feszültségek olyan

elviselhetetlen terheket rónának a lakosságra, amelyek lehetetlenné tennék

gyors felzárkózásunkat a fejlett európai országokhoz.

Az egységesülési törekvések, a technológiai fejlõdésnek a munkakörülményekre,

a társadalomra gyakorolt hatása, a lakosság elöregedése, a tartósan magas

munkanélküliség, az ifjúság problémái az Európai Unióban mind olyan

kihívásokat jelentenek, amelyek szükségessé tették, hogy közösségi szinten is

közelítsék az idevonatkozó alapelveket. Így került elfogadásra 1989-ben "A

munkavállalók szociális alapjogainak Közösségi Chartája", késõbb pedig a

Maastrichti Szerzõdéshez kapcsolódóan - Nagy-Britannia nélkül - létrejött

Szociális Egyezmény adott irányelveket a közös szociálpolitika

megvalósításához. Ezzel az Európai Unióban a szociálpolitika és a munkaerõ-

politika az átfogó gazdasági stratégia szerves részévé vált.

Az Európai Megállapodás csak rendkívül korlátozott mértékben foglalkozik a

munkaügyi és a szociális kérdésekkel, ezért ezen a területen saját

érdekünkben, autonóm módon szükséges intézkedéseket hozni és felkészülni a

teljes jogú tagság munkaerõmozgással kapcsolatos feltételeire.

Alkalmazkodásunkat elõsegítheti a közösségi programokba való bekapcsolódás: a

szakképzés fejlesztésére, a tartós munkanélküliség kezelésére, a helyi

foglalkoztatás fejlesztésére, a szegénység kezelésére, a fogyatékosok

támogatására, az orvostudományi kutatások elõmozdítására, az egészségügyi

informatikai rendszerek, a szociális védelmi politikák fejlesztésére irányuló

programok tekintetében.

Intézményi téren fejleszteni szükséges az Európai Unió Gazdasági és Szociális

Bizottsága valamint a magyar Érdekegyeztetõ Tanács közötti együttmûködést,

akár új intézményi formák bevezetésével is, mivel a kormányzati szintû

együttmûködés a szociális dimenziónak csak egy kis területét képes átfogni. Az

intézményes kapcsolatok kialakulását eddig az Érdekegyeztetõ Tanács nem

kormányzati oldalának finanszírozási nehézségei lassították. Ennek

áthidalására a kormányzat vállalta az alapvetõ fontosságú magyarországi

rendezvények legszükségesebb szervezési költségeinek fedezését.

4.) Magyarország európai integrációjához, illetve az Európai Megállapodásban

foglalt feladatok végrehajtásához elengedhetetlen egy ezt elõsegítõ

kommunikációs stratégia kidolgozása. A kormányzat integrációs törekvéseire

vonatkozó tájékoztatáspolitika a magyar társadalom csatlakozásra történõ

felkészítésére, a szükséges nemzeti konszenzus biztosítására, valamint az

Európai Unió fejlõdésének, mûködésének és intézményeinek bemutatására irányul.

Ez a tevékenység a Kormány Európa-politikájának szerves részét képezi.

A sikeres integráció egyik legfontosabb elõfeltétele a lakosság legszélesebb

rétegeit és a meghatározó politikai, társadalmi és gazdasági erõket egyaránt

aktivizáló folyamatos párbeszéd kialakulása a kormányzat Európa-politikájáról,

illetve ennek gyakorlati megvalósításáról. Az Európai Unió legtöbb

tagállamával ellentétben Magyarországon az ú.n. "európai politikai normák" a

rendszerváltás után mindeddig leginkább valamiféle felülrõl eredõ, intézményi

jellegû mozgások eredményeként alakultak ki, s a társadalom túlnyomó többsége

számára még nem váltak szerves, alulról megfogalmazódó, belülrõl fakadó

követelményekké. A kommunikációs stratégia éppen ezért a nyugat-európai

értelemben vett civiltársadalom igény - és feltételrendszerének

meggyökereztetését is szolgálja.

A kommunikációs stratégia feladata, hogy világosan körülhatárolja és pontosan

átláthatóvá tegye az Európai Megállapodásból, illetve általában a

csatlakozásból adódó kormányzati intézkedéseket, az elvégzendõ gazdasági,

kulturális, politikai és törvényalkotói feladatokat. Célja az európai

integráció eszméjének erõsítése, az Európai Unió politikájának, intézményeinek

és mûködésének megismertetése, az általános modernizációs erõfeszítések

specifikus "európai" elemekkel való kiegészítése.

A Kormány tájékoztatási feladatait, illetve integrációs

tájékoztatáspolitikájának fõ irányait a fenti stratégiára támaszkodva az

alábbiak szerint lehet meghatározni:

- a lakosság megismertetése az Európai Unióhoz való csatlakozás teendõivel,

ennek elõnyeit és hátrányait egyaránt mérlegelve, törekedve a közvéleményben

kialakult pozitív megítélés megszilárdítására,

- a tájékoztatáspolitika decentralizálása, a regionális és helyi

kommunikációs sajátosságok figyelembevétele,

- az oktatási, ismeretterjesztõ és kutató intézmények bevonása az európai

integrációval kapcsolatos információk rendszerezésébe és terjesztésébe.

Az Európai Unióban a kulturális kérdések alapvetõen tagállami hatáskörbe

tartoznak, noha a Maastrichti Szerzõdés életbe lépése óta szilárd jogi

háttérre támaszkodhatnak a kulturális jellegû uniós programok. Az utóbbi évek

fejlõdési tendenciái egyértelmûen a kulturális szféra növekvõ jelentõségére

utalnak, s a nemzeti sajátosságok megõrzése mellett jól látható az uniós

jelleg erõsödése is. Mindezek alapján a kormányzati felkészülés során e

területre az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kell helyezni, önálló

stratégiai elképzelés kidolgozása szükséges. Az Európai Unió kulturális

programjaiban való magyar részvétel élénkítését a magyar kultúrpolitika egyik

legfõbb prioritásaként, s e stratégia szerves részeként kell kezelni.

Mivel az EU minden lehetséges fórumon hangoztatja a közép- és kelet-európai

régió országai közötti együttmûködés fontosságát, az oktatás és a kultúra

területén is kívánatos olyan együttmûködési formákat kialakítani, amelyek

néhány régión belüli és néhány EU tagállam közös projektjeiként jelenhetnek

meg. Ez mind a régión belüli, mind az összeurópai integrációt elõsegíti, s

bizonyosan nagy fogadókészségre talál az EU-ban, amint azt a nem-tagállamok

számára megnyitott programok feltételrendszere egyértelmûen tanúsítja.

Az EU az oktatás, illetve továbbképzés kérdését stratégiai fontosságúnak

tekinti, s biztosra vehetõ, hogy a közeljövõben mind több energiát és

figyelmet fog erre fordítani. Az oktatási és kulturális együttmûködés európai

integrációnk egyik legfontosabb elemévé válhat hosszú távon. Mind a felsõ,

mind az alsó és középfokú oktatásban szükséges lenne megjeleníteni az európai

integráció tematikáját, hiszen általános tapasztalat, hogy az EU tagállamokban

az integrációt ellenzõ állampolgárok túlnyomó többségben az alacsonyabb

képzettségû réteghez tartoznak. Mindenképpen kívánatos lenne, hogy a készülõ

Nemzeti Alaptantervben ez az igény kiemelt helyen jelenjen meg.

Az integrációs felkészülési folyamatban kulcsfontosságú és önmagában is

stratégiai jelentõségû, hogy az államigazgatás és a köztisztviselõk

felkészüljenek az európai normák átvételére és alkalmazására, az uniós

intézményekkel való tárgyalásokra és kapcsolattartásra. Enélkül már rövid

távon is - a csatlakozási felkészülés és a tárgyalások során - hátrányos

helyzetbe kerülhetünk.

A kormány az államigazgatási és önkormányzati dolgozók részére átfogó képzési

programot dolgoz ki az európai integrációval kapcsolatos feladatok végzésére.

A képzés megszervezését és lebonyolítását a Belügyminisztérium végzi,

együttmûködve más tárcákkal és intézményekkel, a rendelkezésére álló

intézményi hálózatra és szakismeretre építve. A program keretében - 12-18

hónap alatt - mintegy 400 fõ részesül néhány napos képzésben szakterületüknek

megfelelõen. A képzés elõkészítésében segítséget nyújtanak az Európai Unió és

az OECD szakemberei is.

VII.

Záró következtetések

A csatlakozási kérelem benyújtásától eltelt idõszak tapasztalatai azt

támasztják alá, hogy csatlakozási szándékunkat az Unió tagállamai és

testületei alapvetõen kedvezõen fogadják és Magyarországgal perspektivikusan

az integráció tagjaként számolnak. A csatlakozási tárgyalások megkezdésére

azonban az Európai Unión belül még nem született és az 1996-os Kormányközi

Konferenciáig reálisan nem is várható olyan politikai döntés, amely a

csatlakozási tárgyalások idõpontját, a csatlakozásra esélyes országok elsõ

csoportját kijelölné. Megalapozottnak tekinthetõ azonban az a várakozásunk,

hogy Magyarország mindenképpen azon országok körébe fog tartozni, akikkel az

Unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat. Pozitív fejleményként értékelhetõ

továbbá, hogy az Európai Tanács Esseni Csúcsértekezletének állásfoglalása már

közvetlen kapcsolatot teremtett a Kormányközi Konferencia és a további

kibõvülés között. Mindezek alapján a magyar diplomácia aktivitása az

elkövetkezendõ két évben a hangsúlyt arra kell hogy helyezze, hogy a

csatlakozásunkra megfelelõ idõkeretet fogadtassuk el az Európai Unióval.

A csatlakozási tárgyalások megkezdésével összefüggésben további kiemelt

feladat, hogy minden szinten kellõ hangsúllyal mutassuk be az Európai Unió és

tagállamai számára Magyarország felkészülési folyamatában elért eredményeit és

kijelöljük az ezt követõ idõszak általunk teljesíthetõ feladatait. Az Esseni

Csúcsértekezleten átadott magyar Memorandum ennek szellemében összegezte a

magyar törekvéseket és a francia elnökség jelen idõszakában már ennek

gyakorlati végrehajtása is megkezdõdött.

Ugyancsak az Essenben átadott Memorandum alapján kell a felkészülési

folyamatban arra törekednünk, hogy az Európai Unió részérõl élvezett pénzügyi

segítségnyújtást a felkészülés adott idõszakának feladataihoz igazítsuk,

illetve ennek nagyságrendjét a felkészülésbõl eredõ kihívások teljesítésével

hozzuk összefüggésbe.

Az Európai Megállapodás továbbfejlesztése és egyidejûleg csatlakozási

folyamatunk hatékonyságának növelése érdekében kezdeményezte a magyar Kormány

az említett Memorandumban, hogy Magyarország és az Európai Unió között a

Maastricht-i ú.n. második (Közös Kül- és Biztonságpolitika) és harmadik (Bel-

és Igazságügyi Együttmûködés) pillér területein is szerzõdéses kapcsolatok

jöjjenek létre. Ezeken a területeken megvalósuló együttmûködés az eddigiekben

ugyanis az Európai Unió autonóm döntése alapján az Unió és a vele társult

országok között multilaterális keretekben történik. Az Európai Megállapodás

ugyanakkor lényegileg a Maastricht elõtti helyzetre irányoz elõ szerzõdéses

együttmûködést. Kezdeményezésünk nemcsak az Európai Megállapodás

továbbfejlesztését, hanem az integrációra történõ felkészülés elõmozdítását is

célozza, hiszen Magyarország csatlakozási kérelmét már a Maastrichti Szerzõdés

alapján nyújtotta be.

Az Európai Megállapodás továbbfejlesztésével kapcsolatos törekvéseinket annak

szem elõtt tartásával szorgalmazzuk, hogy a társulási megállapodás jellege

meghatározó korlátokat szab a továbbfejlesztés jellege és mértéke

tekintetében. Olyan, az érdekeink szempontjából alapvetõ kérdésekben, mint a

mezõgazdaság integrációja vagy a közösségi alapokhoz való hozzáférhetõség, az

Európai Megállapodás biztosította társult viszony keretében nem érhetõ el

teljes megoldás. Ezekre csak a teljes jogú tagság elérése biztosít kereteket.

Magyarország a koppenhágai kritériumrendszer alapján politikai téren már

"csatlakozásérett" és a gazdasági "csatlakozásérettség" reálisan elérhetõ.

Az Európai Unió és a társult országok közötti kapcsolatrendszer meghatározó

állomása volt az Essen-i Csúcsértekezlet, amely ezen országok számára

csatlakozást elõkészítõ stratégiát fogadott el. Az Esseni Csúcsértekezlet

állásfoglalásával mind az EU, mind a mi értékelésünk szerint a csatlakozási

folyamatunk visszafordíthatatlanná vált. Fel kell készülnünk arra, hogy a

csatlakozás két különösen érzékeny területe: a munkaerõmozgás szabadságának

megvalósítása és a mezõgazdaság integrálása lesz.

Azzal is számolnunk kell, hogy az Unió a társult országokat (amelyek most

hatan vannak, de rövidesen tízen lesznek) a felkészülési folyamat során

egyformán kezeli, de várható, hogy a csatlakozási tárgyalások megindítását, a

tényleges tagság elérését illetõen különbséget fognak tenni az országok

között. A különbségtétel fõ szempontja valószínûsíthetõen az lesz, hogy a

bõvülõ Unió a bõvüléssel ne veszítsen az ütõképességébõl és a hatékonyságából.

Valószínûleg a keleti bõvülést meg kell, hogy elõzze a strukturális alapok,

illetve a közös agrárpolitika felülvizsgálata is, amennyiben az Unió nem tudja

a keleti csatlakozás miatt szükségessé váló többleterõforrásokat elõteremteni.

De ez eredményezhet hosszabb átmeneti idõszakot is egyes területeken, azaz

hosszabb átmeneti eltéréseket a közösségi kötelezettségek és jogok

alkalmazásában nemcsak magyar, hanem közösségi oldalról egyaránt. Nyilvánvaló

mindezek mellett, hogy a felvétel ütemezése az egyes országok konkrét

eredményei és felkészültsége alapján fog történni, ami aláhúzza a

felkészüléshez kialakított feladatok megfelelõ ütemben való végrehajtásának

szükségességét.

Eleje Honlap