1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
J/771. számú
Jelentés az Országgyûlésnek
a társulási megállapodás végrehajtásának
elõrehaladásáról és a további végrehajtásra
szolgáló kormányzati intézkedési terv
megvalósulásáról, valamint általában
Magyarországnak az Európai (Közösségekbe) Unióba*
történõ integrációja helyzetérõl
az Országgyûlés 10/1993. (III.5.) OGY
határozata alapján
Budapest
1995. március " "
Elõadó: Kovács László
külügyminiszter
____________________
* Az Európai Közösségeket 1993. november 1-jén a Maastrichti Szerzôdés
hatálybalépésével az Európai Közösségeket is magában foglaló Európai Unió
váltotta fel.
Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben 1991. december 16-
án aláírt Európai Megállapodás végrehajtásáról - 10/1993. (III. 5.) OGY szám
alatt - határozatot hozott és ennek elsõ pontjában úgy rendelkezett, hogy a
Kormány 1993. március 31-ig terjesszen írásos tájékoztatót az Országgyûlés elé
a társulási megállapodás végrehajtására és az európai integrációval
kapcsolatos feladatok megoldására szolgáló kormányzati szervezeti és
felelõsségi rendszerrõl. A Tájékoztatót a Kormány 1993. március 29-én az
Országgyûlésnek 9503. szám alatt benyújtotta.
Az említett OGY határozat második pontjában úgy rendelkezett, hogy a Kormány a
társulási megállapodás hatálybalépését követõ hat hónapon belül tájékoztassa
az Országgyûlést a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról,
valamint a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési tervrõl. A
Kormány tájékoztatója térjen ki a jogszabályok harmonizálásának feladataira,
továbbá a társulási megállapodásban foglalt piacvédelmi eszközök
alkalmazásának kérdésére. A Tájékoztatót a Kormány 1994. március 10-én 15671.
szám alatt az Országgyûlésnek benyújtotta.
Az említett OGY határozat harmadik pontjában meghatározott feladat szerint a
Kormánynak 1995. március 31-ig jelentést kell készíteni az Országgyûlés
részére a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról, a
kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint általában
Magyarországnak az Európai Közösségekbe történõ integrációjának helyzetérõl. E
jelentés ennek a feladatnak kíván eleget tenni.
I.
Bevezetés
Az Európai Megállapodás, amelyet az Országgyûlés 1993. december 20-i
ülésnapján törvénybe iktatott, 1994. február 1-jén, az 1994. évi I.
törvényként hatályba lépett. Ezzel megkezdõdött a szerzõdés áruforgalmon
kívüli fejezetekre vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtása is, mivel a
kereskedelemre vonatkozó rendelkezések - az Ideiglenes Megállapodás formájában
- 1992. március 1-jétõl már hatályba léptek. Számos területen a végrehajtás
megindítását elõsegítette, hogy már a szerzõdés hatálybalépését megelõzõen
bizonyos munkálatok megkezdõdtek, többek között pl. a politikai dialógust, a
jogi harmonizációt, a pénzügyi együttmûködést, a közlekedés és infrastruktúra
terén való együttmûködést stb. érintõen.
Az 1993. június 21-22-i Koppenhágai Csúcsértekezlet egyetértett azzal, hogy
azok a közép- és kelet-európai társult országok, amelyek ezt így kívánják, az
Európai Unió tagjává váljanak. A csatlakozásra akkor kerülhet sor, ha a
társult ország a megkívánt gazdasági és politikai feltételek kielégítésével
képes teljesíteni a tagsággal járó kötelezettségeket. Ez a határozat új
megvilágításba helyezte az ország integrációs stratégiáját és a társulási
szerzõdés végrehajtásának és folyamatos továbbfejlesztésének kérdéseit. Ez
kifejezésre jutott a Kormány 1994. január 20-i ülésén elfogadott, a társulási
szerzõdés végrehajtására szolgáló kormányzati intézkedési tervben, valamint az
integrációs folyamat továbbfejlesztése érdekében kijelölt feladatokban. Az
intézkedési terv szerinti feladatok végrehajtását, köztük a jogharmonizációs
teendõket és azok elõrehaladását is 1994 folyamán a Kormány többször
áttekintette, illetve szükség szerint újabb feladatokkal egészítette ki. E
tevékenység jelentõsége megnövekedett azzal, hogy a Kormány - a Parlament
1994. március 22-i felhatalmazása alapján - 1994. március 31-én benyújtotta a
Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása iránti kérelmét.
A kérelmet az EU Miniszteri Tanácsa 1994. április 19-én tudomásul vette és
felkérte az Európai Bizottságot, hogy a kérelemmel kapcsolatos "véleményét"
dolgozza ki. A Magyar Kormány e munka elõsegítéséhez Memorandumot nyújtott
át az Európai Bizottságnak, a csatlakozási kérelem tárgyában. A Memorandum
tartalmazta Magyarországnak az Unióba történõ felvétele idõrendjére vonatkozó
elképzeléseket, az alábbiak szerint:
Figyelembe véve a Bizottság számára a megkívánt vélemény kidolgozásához
szükséges idõt és tekintettel arra, hogy az Unió intézményeit, szerkezetét
és döntéshozatali eljárását megtárgyaló és ezek továbbfejlesztésérõl
határozni hivatott kormányközi konferenciára 1996-ban kerül sor, a
csatlakozási tárgyalások 1997-ben kezdõdhetnének el;
A tárgyalások egy vagy két évet igényelnének;
A ratifikációhoz körülbelül egy évnyi idõre lenne szükség;
A csatlakozási szerzõdés 1999. vagy 2000. január 1-jén léphetne hatályba.
A Kormány a fenti Memorandumban kifejezte azt a meggyõzõdését, hogy a
csatlakozásra való felkészülés nagy erõfeszítéssel járó programot igényel az
országtól. Ugyanakkor kifejezte azt is, hogy egy "Magyarország integrációját
szolgáló elõcsatlakozási program"-nak Magyarország és az Európai Unió által
történõ közös kidolgozása és végrehajtása megkönnyítené ezeket a feladatokat.
Az 1994. májusi választásokat követõen hivatalba lépõ Kormány programjában -
a miniszterelnök, a külügyminiszter és a Kormány más tagjainak
megnyilatkozásain keresztül - kezdettõl fogva megerõsítette elkötelezettségét
az európai integrációs célok iránt, törekvését arra, hogy a csatlakozással
kapcsolatos tárgyalások 1997-ben megkezdõdjenek és Magyarország az
ezredfordulóig az Európai Unió tagja legyen, valamint, hogy a társulási
szerzõdést a magyar fél maradéktalanul végrehajtsa. Egyidejûleg kifejezésre
juttatta a Magyar Kormány igényét és kérését az iránt, hogy az Európai Unió
Magyarországnak a tagságra való felkészülését mind szélesebb körûen, számos
eszközzel segítse elõ. Írásos formában elõször ez Horn Gyula miniszterelnök
1994 õszén a tagállamokbeli partnereihez, valamint az Európai Bizottság
elnökéhez írott levelében került kifejtésre.
Az Európai Unió - már az 1993. júniusi Koppenhágai Csúcsértekezleten - a
tagságról való elvi állásfoglalásával egyidejûleg - a társult országoknak a
tagságra való felkészülésének elõsegítése érdekében - néhány konkrét
intézkedést is hozott bizonyos piacrajutási feltételek javításáról, valamint
különféle közösségi politikákat (szállítás, mûszaki kutatás-fejlesztés stb.)
érintõ konzultációs rendszer kifejlesztésérõl és egyéb kooperációs elemek (pl.
közösségi programok elõttünk való megnyitása) erõsítésérõl. Az 1994. júniusi
Korfui Csúcsértekezleten elhatározott feladat értelmében az Unió 1994. második
felében stratégiát dolgozott ki az Európai Unió közép- és kelet-európai
országok irányában követendõ, õket a csatlakozásra felkészítõ intézkedéseire.
A stratégia, amelynek elkészítéséhez a társult országok kormányainak
hivatalos véleményét is kikérték, az 1994. december 9-10-i Esseni
Csúcsértekezleten került elfogadásra. E stratégiai irányok, különösen a
strukturált kapcsolatrendszer továbbfejlesztésére elfogadott program, valamint
a jogi harmonizáció elõsegítésére kidolgozásra kerülõ Fehér Könyv, a
csatlakozásra való felkészítés szempontjából kedvezõen értékelhetõk.
A strukturált multilaterális együttmûködés az Európai Megállapodás
végrehajtását és továbbfejlesztését elõsegítõ, másrészt ezt ki is egészítõ
együttmûködési forma. Fontos, hogy - összhangban a korábbi magyar javaslattal
is - a közösségi politikák transzeurópai dimenzióján (szállítás, energetika,
hírközlés, környezetvédelem, informatika) túl immár kiterjed az Európai Uniót
létrehozó Maastrichti Szerzõdés második és harmadik pillérére, vagyis a Közös
Kül- és Biztonságpolitika, továbbá a Bel- és Igazságügyi Együttmûködés
területeire. Ezzel a politikai együttmûködés az Unió és a társult országok
kapcsolatainak szerves részévé válik. Ennek keretében rendszeres lesz az
állam- és kormányfõk évenkénti csúcstalálkozója és az évente kétszer tartandó
külügyminiszteri találkozó. Ugyancsak rendszeres találkozókra kerül sor a
különbözõ szakminiszterek szintjén is.
Az Európai Unió a csatlakozás szempontjából kulcsfontosságúnak tekinti az
egységes belsõ piac jogi szabályozásához való közelítést. Ezt a jogi
harmonizáció központi elemeként kezeli és ehhez kíván javaslatot adni a Fehér
Könyv összeállításával.
A PHARE segélyprogram területén az Esseni Csúcs koncepcionálisan új elemet nem
hozott. Pozitív viszont, hogy lehetõvé válik a több éves tervezhetõség és 15
%-ról 25 %-ra emelkedik a beruházásokra fordítható összeg aránya az éves
keretösszegen belül.
Magyarország és az Európai Unió számára egyaránt az egyik legérzékenyebb
területen, a mezõgazdaság kérdésében kézzelfogható elõrelépés a
Csúcsértekezleten nem történt. A közös mezõgazdasági politika alkalmazása,
továbbfejlesztésének lehetõsége még az Európai Unió tagállamai között is
komoly viták tárgya és forrása. Fontos fejlemény ugyanakkor, hogy az Unió
megkezdi a csatlakozáshoz szükséges intézkedések felmérését e területen is és
az Európai Bizottságnak 1995 végéig stratégiai elképzeléseket kell a
spanyol elnökséget lezáró Európai Tanács elé terjeszteni.
A fentiekkel egyidejûleg, a Korfui és az Esseni Csúcs megfogalmazásában is
kifejezésre jutott, hogy a társult országok csatlakozásával kapcsolatos
tárgyalások - a megkívánt gazdasági és politikai feltételek kielégítése
mellett - csak az 1996-os kormányközi konferenciát követõen kezdõdhetnek meg,
az Unió bõvítésének és hatékony mûködésének elõfeltételét képezõ intézményi
reformról való döntés létrejötte alapján. Idõrendileg ez egybeesik a magyar
elképzelésekkel.
Az Esseni Csúcsértekezlethez kapcsolódóan találkozóra hívták meg a társult
országok állam- és kormányfõit is. A magyar fél e találkozó során további
Memorandumot adott át, amelyben javaslatokat tett a csatlakozásra való
felkészülés érdekében szükséges teendõkre, támaszkodva a Csúcsértekezleten
elfogadott stratégiai irányokra. A magyar javaslatok magukban foglalják a
társulási szerzõdés továbbfejlesztését (a Maastrichti Szerzõdés második és
harmadik pilléréhez való kapcsolódás érdekében), másrészt az EU-val együttesen
nemzeti stratégiák kialakítását a gazdaság egészséges fejlõdésének
megalapozására, a jogi harmonizálásra, a lakosságnak az integrációra való
felkészítésére. A Memorandum kiterjed arra is, hogy e stratégiák
végrehajtásában az EU-tól milyen segítséget igénylünk (pl. a modernizálási
program végrehajtásához, a transzeurópai hálózatok programjához való
kapcsolódás során, az EU agrárpolitikája (CAP) és a csatlakozó ország
agrárpolitikájának harmonizálása érdekében, az EU részérõl biztosított
támogatási programoknak e céloknak való alárendelése formájában stb). Ezt a
Memorandumot a magyar fél valamennyi EU tagállam kormányához eljuttatta és az
abban foglaltakat a soron következõ bilaterális megbeszélések napirendjén
kívánja tartani (pl. Lamassoure francia európaügyi miniszter 1995. január 16-i
magyarországi látogatása során is e kérdések fontos szerepet kaptak).
A társulási szerzõdés hatálybalépésével mûködésbe léptek a szerzõdéssel
létrehozott intézmények. A magyar-EU Társulási Tanács 1994. március 7-én
tartotta elsõ alakuló ülését, amelyen elfogadta a Társulási Tanács, valamint a
munkáját segítõ Társulási Bizottság eljárási szabályait. A Társulási Bizottság
1994-ben két alkalommal tartott ülést. Alakuló ülését 1994. április 19-20-án,
második ülését 1994. november 25-én tartotta. (Az év folyamán a létrehozott
albizottságok is egy vagy több alkalommal üléseztek.) A Társulás Parlamenti
Bizottsága alakuló ülését 1994. január 26-28-án, második ülését november 28-
30-án tartotta.
Az európai integrációs folyamatba való kapcsolódásunk átfogó feladatainak
koordinálására létrehozott Tárcaközi Bizottság munkáját 1994. májusáig a
Kormány 1029/1993. (IV. 27.) számú határozata alapján a Külügyminisztérium,
valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma államtitkárainak
társelnökségével végezte.
A Kormány 1994. októberében áttekintette az európai integrációs munkák
helyzetét és az európai integrációval összefüggõ kormányzati feladatok
felelõsségi és koordinálási rendjérõl új határozatot hozott (1093/1994. (X.
7.) számú kormányhatározat, megjelent a Magyar Közlöny 1994. évi 99.
számában). Ennek értelmében:
- a Kormány rendszeresen - évente legalább egy alkalommal - áttekinti az
integrációs folyamat helyzetét és kijelöli a soron lévõ fõ feladatokat. Az
Európai Unióval folytatott legfontosabb tárgyalásokra, így a Társulási Tanács
és a Társulási Bizottság üléseire szóló tárgyalási irányelveket a Kormány
hagyja jóvá;
- a miniszterek és az országos hatáskörû szervek vezetõi saját feladat- és
hatáskörükben felelõsek az európai integrációból eredõ feladatok
végrehajtásáért és integrációs szakmai kapcsolataik szervezéséért és
irányításáért;
- a kormányzati feladatoknak, a kormányzati döntések elõkészítésének a
koordinálására, valamint a tárcák integrációs tevékenységének
összehangolására Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságot hozott létre, a
külügyminiszter vezetésével;
- a Tárcaközi Bizottság keretében a gazdasági ügyekben a feladatok
koordinációja az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Európai Ügyek Hivatala
elnökének vezetésével történik. Egyetértés hiányában az ügyet a Gazdasági
Kabinet elé kell terjeszteni.
- a Magyar Köztársaságot a Társulási Tanácsban a külügyminiszter, a
Társulási Bizottságban az IKM Európai Ügyek Hivatalának elnöke - a
külügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyeztetve - képviseli;
- a Magyar Köztársaságnak az Európai Bizottsághoz Brüsszelbe akkreditált
külképviselete egységes irányítását a külügyminiszter biztosítja. A
külképviseleten dolgozó, nem külügyminisztériumi kiküldöttek szakmai
irányítása a küldõ szerv feladata.
- az OECD országokból Magyarországra irányuló segélyek hazai koordinálására
létrehozott Tárcaközi Bizottságot az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium,
valamint a Külügyminisztérium politikai államtitkárai társelnökként vezetik.
Az elmúlt egy év folyamán, a társulási szerzõdés által létrehozott intézmények
kereteiben létrejött találkozókon túlmenõen, mind a miniszterelnök, mind a
külügyminiszter részérõl sor került az Európai Bizottság elnökével, valamint
több tagjával való találkozókra, az Európai Unió Miniszteri Tanácsa üléseihez
kapcsolódó miniszteri találkozókra, köztük külügy- és pénzügyminiszteri
találkozóra, az Esseni Csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan a tagállamok vezetõinek
a társult országok állam- és kormányfõivel való találkozójára, az Európai
Bizottság korábbi elnökének és több tagjának magyarországi látogatására.
Fontos esemény e sorban Lamassoure francia európaügyi miniszternek, a
Miniszteri Tanács soros elnökének 1995. januárjában Budapesten tett
látogatása, valamint Horn Gyula miniszterelnöknek február 8-9-i brüsszeli
találkozója az Európai Bizottság új elnökével, J. Santer úrral, valamint Göncz
Árpád köztársasági elnök február elejei olaszországi látogatása.
A fentieket összefoglalva:
Az Európai Unió tagságának elérésére irányuló szándék a Magyar Kormány nemzeti
konszenzuson alapuló stratégiai célkitûzése. A csatlakozási folyamat alapját
az 1994. február 1-jén hatályba lépett Európai Megállapodás végrehajtása és -
a szerzõdés által adott keretek közötti - továbbfejlesztése, valamint az
Európai Unióhoz 1994. március 31-én benyújtott csatlakozási kérelmünk képezi.
Munkaanyag jelleggel 1994 áprilisában a magyar Kormány Memorandumot
továbbított az Európai Bizottsághoz, elõsegítendõ a véleményezési folyamatot.
Felkészülésünk során az Európai Unió koppenhágai, korfui és esseni
csúcsértekezletén elfogadott dokumentumokkal összhangban, a Kormány által
kialakított stratégiai intézkedési terv alapján tevékenykedünk. A
csatlakozásra való felkészülés érdekében a párbeszéd és a közös gondolkodás
folyamata a Magyar Köztársaság és az Unió felelõs tisztségviselõi között
erõsödik, amit jelez az Esseni Csúcshoz kapcsolódó találkozón átadott, magyar
javaslatokat tartalmazó újabb Memorandum is.
Az 1993. és 1994. évi csúcstalálkozókon elfogadott irányvonal alapján, az
Esseni Csúcson elfogadott intézkedéscsomaggal és az elfogadott
mechanizmusokkal egy olyan folyamat indul el, amely megalapozza a csatlakozás
konkrét perspektíváját. Eközben egyértelmûvé vált az is, hogy ez szerteágazó
és összetett folyamat lesz, amely az Európai Uniótól és a csatlakozni kívánó
országoktól egyaránt komoly erõfeszítéseket és kompromisszumkészséget követel.
II.
Politikai párbeszéd
Az Európai Megállapodás meghatározó politikai jellege, hogy politikai dialógus
formájában szerzõdéses kereteket biztosít olyan kül- és biztonságpolitikai
eszmecserékhez, amelyek többek között nemzetközi ügyekben a jobb kölcsönös
megértést és az álláspontok fokozódó egybeesését, valamint biztonsági ügyekben
a felek álláspontjainak közelítését segítik elõ.
A kétoldalú politikai dialógus szerzõdéses feltételei csak a társulási
szerzõdés hatálybalépésével, tehát 1994. február 1-jén jöttek létre. A
Közösség kezdeményezésére és a felek kölcsönös érdekeltsége alapján azonban
már 1992-tõl kezdõdõen sor került multilaterális formában a politikai
párbeszédre: elõször az Európai Közösségek és a társult visegrádi országok
között; az 1993. júniusi Koppenhágai Csúcsértekezlet óta pedig az Európai
Közösségek és a hat társult közép- és kelet-európai ország között. Ez
elõsegíti az Európai Unió tagállamai között kormányközi együttmûködési
jelleggel létrehozott közös kül- és biztonságpolitikába történõ jövõbeni
bekapcsolódásunkat.
A multilaterális politikai párbeszéd jelenlegi struktúráját és
továbbfejlesztési lehetõségeit meghatározzák: az 1993. júniusi Koppenhágai
Csúcsértekezlet döntései, az Európai Unió Tanácsa 1994. március 7-i ülésén
az ú.n. Hurd-Andreatta kezdeményezés nyomán született új együttmûködési
formák, az azok végrehajtására elfogadott irányelvek, valamint az 1994.
december 9-10-i Esseni Csúcsértekezleten ezt megerõsítõ stratégiai program.
Ezek alapján például lehetõség nyílik legfelsõbb szintû politikai találkozó
évente való megrendezésére, a külügyminiszteri és a politikai igazgatói
találkozók minden EU tagállam részvételével való félévenkénti megtartására
és a szakértõi együttmûködés elmélyítésére. Lehetõség nyílik az álláspontok
egyeztetésére, és az együttmûködésre a nemzetközi szervezetekben,
konferenciákon és harmadik országokban is.
1994. novemberében a közép- és kelet-európai társult országoknak az Unió Közös
Kül- és Biztonságpolitikájába való bekapcsolódására való felkészülés
szempontjából nagyjelentõségû új formák léptek mûködésbe. Ezek lehetõvé teszik
az Unió külpolitikai nyilatkozataihoz, demarcheaihoz és közös akcióihoz, azaz
a Közös Kül- és Biztonságpolitika eszközeihez való csatlakozást, valamint a
társult országok külügyminisztériumaiban a külpolitikai egyeztetést végzõ
"társult európai levelezõk", brüsszeli EU-misszióikon pedig "kapcsolattartó
diplomaták" kijelölését és a tagállamok megfelelõ diplomatáival való
kapcsolattartásukat. Ez módot nyújt az Unióval konform szervezeti rendszer
fokozatos kialakítására és közelítésére, majd - a tagság elérésekor - már
begyakorolt teljes jogú bekapcsolódásra a Közös Kül- és Biztonságpolitika
rendszerébe.
Az Európai Megállapodás 1994. február 1-jei hatálybalépése megteremtette a
szerzõdéses alapot a kétoldalú politikai párbeszédhez is. A magyar-EU
Társulási Tanács 1/1994. sz. határozata 15. cikke is kimondja ezt. Az Európai
Unió a párbeszéd gyakorlati megvalósítása során azonban továbbra is
ragaszkodik a multilaterális keretekhez, hivatkozva kapacitáshiányára
(technikailag kivitelezhetetlennek tartja, hogy egyenként folytasson
párbeszédet a jelenlegi hat, késõbb várhatóan tíz társult országgal), a
multilaterális keret elõnyeire (az együttmûködési készség gyakorlása) és a
kizárólag kétoldalú párbeszédet igénylõ témák hiányára. Különleges, csak
kétoldalú keretben megtárgyalható témák esetén azonban megvan a lehetõség a
bilaterális dialógusra is.
E realitást elfogadva a Kormány a politikai párbeszéd keretében is arra
törekszik, hogy aktív magatartással, a különbözõ politikai szinteken
napirendre kerülõ nemzetközi kérdések megvitatásához való tartalmi
hozzájárulással segítse az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájába való
fokozatos bekapcsolódást. Változatlanul elhárítunk bármely, a társult
országok "tömbösítésére", "intézményesítésére" irányuló kezdeményezést. A már
rendelkezésre álló mechanizmus összes csatornáján törekszünk a magyar
külpolitikai álláspontok "bevitelére" az Unió egyeztetési rendszerébe.
Egyúttal szorgalmazzuk a jelenlegi mechanizmus továbbfejlesztését is, amelyre
az 1994. március 7-i tanácsi döntés végrehajtási irányelvei kifejezetten módot
adnak.
Az Unió közös védelmi politika kialakítására irányuló szándéka felértékeli a
Nyugat-Európai Unió jövõbeni szerepét. Viszonyunk ezért ehhez a szervezethez
integrációs stratégiánk fontos eleme. Magyarország a Nyugat-Európai Unióban
is társult partneri státust nyert. Célunk a Nyugat-Európai Unióban való
tagság elérése, az Unióbeli tagsággal egyidejûleg.
III.
Kereskedelmi- és gazdasági kapcsolataink */
Az Európai Unió Magyarország legnagyobb gazdasági és kereskedelmi partnere. Az
EU-ba irányuló export 1994-ben mintegy 5,5 milliárd USD-t, az onnét ide
irányuló import 6,6 milliárd USD-t tett ki. Az Európai Unió cégei és bankjai
Magyarország legfõbb befektetõi, részesedésük a magyarországi külföldi
befektetésekben meghaladja az 50 %-ot. Az Európai Unió 1995. január 1-jével
Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal bõvült, ami tovább fogja növelni
ennek az integrációs egységnek a gazdasági és kereskedelmi potenciálját. (Az
Európai Unió 12 tagállam helyett 15-re, 340 millió fõ helyett 370 millió fõt
meghaladó fõre kiterjedõ piacot jelent.) Ezzel egyidejûleg megnövekszik az
Európai Unió szerepe is gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainkban.
A társulási szerzõdés kereskedelmi rendelkezései 1992. március 1-tõl vannak
hatályban és megállapítható, hogy szerzõdéses kötelezettségeinek ez idáig
mindkét fél eleget tett.
A társulási szerzõdés kereskedelmi dinamizáló hatását illetõen elvárásaink
1992-ben, még inkább 1993-ban mindemellett csak részben teljesültek. 1992-ben
a társulási szerzõdés, illetve az annak kereskedelmi részét hatályba léptetõ
Ideiglenes Megállapodás pozitív hatását az export adatok meggyõzõen mutatták:
exportunk 14,4 %-kal növekedett az EK tagállamok felé, meghaladva a más
fejlett országok irányában mutatkozó exportbõvüléseket; ennek eredményeként a
Közösség részaránya exportunkban 44 %-ról 50 %-ra emelkedett. A Közösségbõl
származó importunk 1,3 %-kal növekedett. Az 1993-ban bekövetkezett általános
visszaesés nem kerülte el az EK-ba irányuló exportunkat sem, amely 22,3 %-kal
esett vissza. Ezt a visszaesést elsõsorban a magyar gazdaság gyenge
teljesítménye, másodsorban pedig a fejlett országokat sújtó recesszió
magyarázza. 1994-ben az EK-ba irányuló export 31,6 %-kal, az onnét érkezõ
import 31 %-kal növekedett; meghaladva mind az exportban, mind az importban az
átlagos növekedést, valamint az EFTA-országokkal való forgalmunk
növekedését is. Az EU részesedése exportunkban jelenleg 51 %, importunkban
45,4 %. 1994-ben tehát ismét tapasztalható a társulási szerzõdés - pozitív
értelemben vett - differenciáló szerepe.
A forgalom egyenlege azonban 1994-ben közel 1,1 Md USD-nyi passzívum volt és
ez a passzívum 1992-höz és 1993-hoz képest növekedett. A legnagyobb gondot
ebben a mezõgazdasági export és import dinamikájának és e forgalom
egyenlegének alakulásában látjuk. Az elemzések azt mutatják, hogy exportunkban
fontos kedvezményes kvóták - az újonnan csatlakozott EFTA országok nélkül
számított - nem kerültek kihasználásra, míg importunk döntõ hányadában a
nyújtott kedvezményektõl független okokra visszavezethetõen növekedett. E
kedvezõtlen tendenciák elemzése és a megoldást elõsegítõ intézkedések
kialakítása fontos feladat, amelyen hazailag és az EU-val együttesen is
megkezdtük a munkálkodást. A piacrajutás javításának a feladata tehát a
fentiekben bemutatott kedvezõtlen jelenségbõl következõen napirenden van,
részben a meglévõ kedvezményes kvóták jobb kihasználása, részben a
mezõgazdasági termékek piacrajutási feltételeinek javítása útján.
----------------
*/ A növekedési indexek, a részarányok a dollárban kifejezett statisztikai
adatokon alapulnak.
Ezzel együtt a társulási szerzõdésnek a kereskedelmi folyamatokra való hatása
értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy a társulási szerzõdés a Közösség
gazdaság-, és kereskedelempolitikai, valamint jogi rendszeréhez igazodó
eszköz, amely a gazdasági folyamatokat és ezáltal az integrációt elsõsorban a
kereskedelem állami akadályainak lebontása, az egységes piac megteremtése
révén hivatott elõmozdítani. A társulási szerzõdés önmagában nem képes
versenyképes magyar árualapokat teremteni és a magyar gazdaság alapvetõen
belsõ okokra visszavezethetõ gyengeségeit orvosolni.
A társulási szerzõdés az ipari termékek meghatározott menetrend szerinti
teljes szabadkereskedelmét irányozza elõ, míg a mezõgazdaságban eleve nem
tûzte ki a teljes szabadkereskedelmet, mert ez csak a tagsággal lehetséges.
1995. január 1-jétõl az ipari termékek, az acél- és textiltermékeket kivéve,
teljesen szabad piacrajutást élveznek. Az acéltermékeknél 1995-ben még 0,8 %-
nyi vám érvényesül, amelyet az év végén eltörölnek, míg, a textiltermékeknél
18 termékkategóriára 1997 végéig mennyiségi korlátozás áll fenn; 1995-ben 5 és
6 % között, 1996-ban 3-4 % közötti átlagvámmal. A vámokat 1996 végén eltörlik.
A mennyiségi keretek kihasználtsága 1993-ban átlagosan 30 % volt, 1994-ben ez
36 %-ra emelkedett. Ténylegesen tehát a mennyiségi rendszer nem volt korlátozó
hatású. Az EFTA-országok csatlakozása miatt a textilkereskedelem terén a
kontingensek kiigazítására vonatkozó szerzõdés november 25-én parafálásra
került. Ennek értelmében a 18 anyagos textiltermék kategória esetében 25 %-
os, a bérmunka kvóták esetében 11 %-os növekedésre kerül sor. Megítélésünk
szerint, az ilyen módon kiigazított kontingensek megfelelõ keretet fognak
biztosítani textilforgalmunk bõvüléséhez. Amennyiben egy-két kategóriában a
keret esetleg szûkössé válna, az 1995. I. felére a textilmegállapodás szerint
elõirányzott felülvizsgálat keretében ez valószínûleg megoldható lesz. A
textil bérmunka tekintetében megjegyzendõ, hogy az egységes piac
követelményeinek teljesítése céljából a Közösség 1995. január 1-jétõl
harmonizálta a bérmunkára vonatkozó jogi szabályozását, ami számunkra nehezebb
feltételeket jelent. Ugyanakkor valamennyi relációban és valamennyi
kategóriában egyértelmûen biztosítja a vámmentességet.
Mindezekbõl következõen a piacrajutási feltételek javítására irányuló
erõfeszítéseinket a mezõgazdasági termékek kereskedelmére célszerû és
szükséges továbbra is összpontosítanunk. E rendszer továbbfejlesztésére két
nemzetközi körülmény is okot ad: a 3 EFTA-ország csatlakozása miatt
szükségessé váló szerzõdés-kiigazítás, valamint a társulási szerzõdés
agrárkoncessziós rendszerének az Uruguay-i Fordulón történt megállapodás
keretében kialakított új formák segítségével való kifejezése, a preferenciális
piacrajutási kedvezmények értékének megõrzésével.
A szerzõdéses rendezésre irányuló tárgyalások, amelyek menetében az 1994.
november 1-jétõl a 279, GATT-ban nem lekötött mezõgazdasági termékre
bevezetett vámemelés, bizonyos fennakadást okozott, 1994. III. negyedévében
megkezdõdtek. Az idõbeni eltérésbõl következõen, ami abból adódott, hogy az
Uruguay Round alapján életbe lépõ új mezõgazdasági import rezsimet
Magyarország 1995. január 1-tõl, az EU pedig csak 1995. július 1-tõl
alkalmazza, megállapodtunk abban, hogy a január 1. és július 30. közötti
féléves idõszakban Magyarország átmeneti preferenciális rendszert alkalmaz az
EU-ból származó mezõgazdasági importra.
Az átmeneti 1995. I. félévére szóló rendezés, abból az elvbõl indul ki, hogy a
kedvezményezett termékkörön túlmenõen, az 1991-1993. évek átlagos hagyományos
importjának mértékéig változatlan piacrajutási feltételeket biztosítunk az EU
termékek számára, összefüggésben azzal, hogy az EU is változatlan piacrajutási
feltételeket tart fenn a magyar mezõgazdasági termékek tekintetében ugyanebben
az idõszakban. (A vonatkozó kormányrendeletek: a 40/1994. (XII. 24.), a
41/1994. (XII. 24.), valamint az 1/1995. (I. 6.) számon megjelentek a Magyar
Közlöny 1994. évi 124. számában, illetve 1995. évi 1. számában.)
A szerzõdéses rendezésre irányuló tárgyalások megkezdõdtek. A magyar fél
törekvése az, hogy az Uruguay-i Forduló megállapodásainak adaptációja során az
Európai Megállapodásban szereplõ termékek versenyhelyzete az EU piacain ne
romoljon, azaz az importteher abszolút értelemben mérve változatlan szinten
maradjon. A problémát ennek megvalósítása során az jelenti, hogy a
megállapodás elvének mechanikus alkalmazása romló feltételeket jelentene olyan
alapvetõ cikkek, mint a gabona, élõállat (baromfi, sertés), húskészítmények
stb. piacrajutása tekintetében.
Az Uruguay-i Forduló szerint végrehajtandó vámosítás nem az 1994. évi,
hanem az 1986-88-as években alkalmazott importteher vámosítását jelenti.
Tekintve azonban, hogy az elmúlt években az Európai Unió közös mezõgazdasági
politikájának reformja következtében az importterhek jelentõsen csökkentek,
a szerzõdés szerinti 60 %-os kedvezmény alapján a magyar árukra háruló
importterhek a jelenlegi abszolút szinthez képest növekednének.
Ennek a káros következménynek az elhárítását és azt, hogy az importteher
abszolút értelemben változatlan szinten maradjon, termékenként eltérõ mértékû,
de átlagosan kb. 80 %-os tehercsökkentés eredményezné. Az eddigi tárgyalások
tapasztalatai alapján az Uruguay-i Forduló eredményeinek adaptációja nagy
valószínûséggel a kölcsönösen nyújtott kedvezmények egész rendszerének
felülvizsgálatát szükségessé teszi.
Ausztria, Finnország és Svédország EU-hoz való csatlakozását követõen
Magyarországnak ezekkel az országokkal megkötött bilaterális megállapodásai
hatályukat vesztették és szükségessé vált az Európai Megállapodásnak emiatti
kiigazítása.
Ennek az adaptációs feladatnak a tekintetében közös törekvésünk olyan keretek
kialakítása, amelyek a hagyományos kereskedelmi forgalmak zavartalan menetét
lehetõvé teszik az új feltételek közepette is. Ez azzal jár, hogy mindazokat a
kereskedelmi kedvezményeket, amelyeket az új tagállamokkal a korábbi EFTA-
megállapodás, valamint a bilaterális agrárkereskedelmi szerzõdések keretében
kölcsönösen egymásnak nyújtottunk, az EFTA-országok csatlakozását követõen is
meg kell õrizni, azaz ezeket a kedvezményeket teljeskörûen az Európai
Megállapodásba át kell emelni. Mivel a tárgyalások 1994 végéig nem jutottak el
olyan fokig, hogy a szerzõdéses rendezés megvalósítható legyen, a felek 1995.
I. félévére egymással egyeztetett tartalmú, de autonóm átmeneti intézkedéseket
vezettek be. Az elsõ lépcsõben hozott intézkedések csak a kedvezmények egy
részére terjednek ki, tárgyalások folynak az intézkedések körének egymással
egyeztetett kölcsönös bõvítésérõl.
Mindkét témában részünkrõl a cél a szerzõdéses rendezés 1995. július 1-tõl
való hatálybaléptetése.
Mindezekhez az 1994. december 9-10-i Esseni Csúcsértekezleten elfogadott
döntés az EU részérõl a politikai akaratot és elhatározottságot biztosítja; a
feladat most ennek a politikai akaratnak a megfelelõ intézkedésekben való
konkrét realizálása.
A fenti feladatok sikeres megoldásával teremthetõ meg az alap az
agrárkereskedelemben további kedvezmények egymásnak való nyújtására, továbbá
azokhoz az intézkedésekhez, amelyek az általunk élvezett piacrajutási
kedvezmények jobb kihasználását segítenék elõ. Az erre vonatkozó politikai
akaratot az Esseni Csúcs szintén megfogalmazta.
A társulási szerzõdés többfajta piacvédelmi intézkedést tartalmaz. E téren meg
kell különböztetni a hagyományos eszközöket, amelyek meghatározott, ideiglenes
helyzet orvoslására hivatottak (dömping- és szubvencióellenes eljárás,
piaczavarási eljárás), attól a lehetõségtõl, amelyet a társulási szerzõdés a
születõ iparágak, valamint a szerkezeti átalakítás alatt álló, vagy szociális
feszültségekkel küzdõ iparágak védelmére biztosít. Az elõbbi esetek
alkalmazására eddig - mint már említettük - egyik fél részérõl sem került sor.
(Jelenleg, azaz 1994. szeptembere óta az Európai Bizottságnál vizsgálat alatt
van egy magyar acélipari termékeket érintõ dömpingpanasz, amelyet az európai
acéltermelõk szakmai szövetsége nyújtott be, eljárást azonban még nem
indítottak.) A születõ iparágak, valamint a szerkezeti átalakítás alatt stb.
lévõ iparágak védelmére szolgáló rendelkezést Magyarország már megkísérelte
alkalmazni. A 18 vámtarifaszámban megtestesülõ termékkörbõl a magyar szándék
jogosságát vizsgáló konzultáció-sorozat alapján, 10 tétel maradt fenn, amelyek
tekintetében decemberben az eljárást lezártuk, oly módon, hogy 8 tétel
esetében az EU nem emelt kifogást a vámemelés ellen, míg 2 tétel esetében a
magyar fél a vámemeléstõl elállt.
A kétoldalú kereskedelmi viszony talán egyetlen nagyobb horderejû problémája,
amely komoly nézeteltérést, sõt feszültséget eredményezett, az
állategészségügyi okokra hivatkozással 1993. áprilisában a magyar termékek
ellen elrendelt élõállat- és húsbeviteli tilalom volt. Bár magyar részrõl
elfogadtuk, hogy Európa e térségében intézkedést igénylõ állategészségügyi
problémák jelentkeztek, a Közösség részérõl hozott tilalmat eltúlzottnak
minõsítettük. (Az esetleges hasonló veszélyhelyzetek kivédésére a növény- és
állategészségügyi elõírások és igazolások kölcsönös elismerését szolgáló ú.n.
ekvivalencia megállapodás megkötésére a tárgyalások folyamatban vannak.)
Magyarország és a Közösség között megvalósuló szabadkereskedelem egyik
alapfeltétele, hogy a két fél közötti kereskedelemben érvényesüljenek a
Közösség versenyszabályainak alapelvei, tehát lényegében azonos
versenyszabályok érvényesüljenek. Ezért a társulási szerzõdés versenyjogi
rendelkezései tiltják a gazdasági verseny korlátozásának különbözõ formáit, a
gazdaságban az uralkodó helyzettel való visszaélést, továbbá a meghatározott
vállalatokat vagy vállalati kört preferáló állami támogatásokat.
Összeegyeztethetetlen a szabad verseny követelményeivel és a társulási
szerzõdéssel az is, ha az állam nem a piaci szabályok szerint gyakorolja
állami monopóliumát.
A társulási szerzõdés szóban forgó cikke a fentiek mellett egyben arról is
rendelkezik, hogy a szerzõdés hatálybalépésétõl számított hároméves határidõn
belül a versenyjogi rendelkezésekre vonatkozó végrehajtási szabályokat kell a
Társulási Tanácsnak, határozattal megállapítania. A versenykorlátozó
magatartások tekintetében a szükséges tervezetet a Társulási Bizottság 1994.
novemberi ülése jóváhagyta és határozathozatal céljából a Társulási Tanács elé
terjeszti. (E végrehajtási szabályok a két fél illetékes hatóságai közötti
együttmûködésre kialakított eljárási szabályok, amelyek a magyar belsõ joggal
összhangban vannak. Nem biztosítanak, illetve nem írnak elõ a
gazdálkodószféra számára új jogokat, illetve kötelezettségeket.) Az
Igazságügyi Minisztérium a Gazdasági Versenyhivatal által készített részletes
javaslat alapján elkezdte az 1990. évi LXXXVI. sz. törvény "a versenytörvény"
módosítására szolgáló törvényjavaslat kidolgozását. A törvényjavaslat fokozott
mértékben közelíti majd a közösségi versenyjog szabályait. A
törvényjavaslatnak a Parlament elé terjesztése 1995. II. félévében várható.
A munka az állami támogatások tekintetében is folyamatban van, ez a terület
azonban lényegesen érzékenyebb. A társulási szerzõdés értelmében átadtuk a
Közösségnek a magyarországi támogatások 1992-1993. évi alakulásáról szóló
jelentést.A végrehajtási szabályok kidolgozására is a munka elkezdõdött. A
végrehajtási szabályok kidolgozása és alkalmazása során érvényesítenünk kell
azt a társulási szerzõdés által is elfogadott elvet, hogy Magyarország a
közösségi szabályok szerint egészében gyengén fejlett térségnek minõsül és
mint ilyen, az állami támogatások tekintetében kevésbé szigorú - illetõleg az
államnak nagyobb mozgásteret engedõ - szabályok hatálya alá tartozik.
Szélesebb értelemben, a közösségi felfogás szerint, a közületi beszerzések
jogi szabályozásának rendszere is a versenypolitikához tartozik. A
közbeszerzések szabályozásával egységessé és átláthatóvá lehet tenni a
szállítók versenyeztetésének rendjét, összhangban a közösségi versenyjoggal.
Ugyanakkor a szabályozásnak - élve az Európai Megállapodásban átmeneti
idõszakra biztosított lehetõséggel - módjában áll a hazai vállalkozók számára
a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõ mértékû elõnyt nyújtani. A jogi rendezés
folyamatban van: a törvénytervezet a parlamenthez benyújtásra került.
A munkaerõ (és általában a személyek), szolgáltatások és a tõke, valamint a
fizetések szabad forgalma, illetve a vállalkozói célú letelepedés jogának
akadálytalan biztosítása az Európai Közösségek alapját képezi, és az egységes
belsõ piac 1992. év végi létrejöttével jogilag lezárult folyamat eredménye.
A társulási szerzõdés az e folyamathoz való kapcsolódásunk tekintetében
jobbára csak a fokozatos liberalizáció kölcsönös kötelezettségét írta elõ,
illetve néhány alapelvet rögzített (pl. nemzeti elbánás biztosítása a
letelepedéskor aszimmetrikus módon; fõszabályként a jelenlegi helyzettõl való
visszalépés tilalma stb.).
A munkaerõmozgást illetõen változatlanul kezdeményezni kell, hogy az Európai
Megállapodás végrehajtásaként kétoldalú megállapodások alapján magyar dolgozók
alkalmazására kerülhessen sor Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia és
Nagy-Britannia esetében is. A foglalkoztatási szerzõdések felvetése minden
magas szintû tárgyalás napirendjén, valamint szakmai tárgyalásokon -
valamilyen módon - eddig is szerepelt, ezt a jövõben is szorgalmazni kell.
Ezzel párhuzamosan nemzetközi szinten a foglalkoztatási problémák megoldását
elõsegítõ egyéb lépések szintén indokoltak lehetnek. (Például a Nemzetközi
Közúti Szállítást Végzõ Jármûvek Személyzetének munkafeltételeirõl szóló
Európai Megállapodáshoz, az AETR-hez való csatlakozás.) Látni kell ugyanakkor,
hogy az európai országokban a helyzet kevéssé kedvez törekvéseinknek. Így a
jelenleg létezõ egyetlen bilaterális szerzõdés, a magyar-német megállapodás
feltételei is romlanak.
A szolgáltatások, a tõke és a fizetések fokozatos liberalizálása, valamint a
letelepedési jog tekintetében a társulási megállapodás közép, illetve hosszabb
távú kötelezettségeket tartalmaz. Ahhoz azonban, hogy a csatlakozási
tárgyalások 1997-ben megkezdõdhessenek - összhangban a csatlakozásra való
stratégiai feladatokat kijelölõ 1994. januári, majd szeptemberi
kormányhatározat által jóváhagyott feladatterv megfelelõ pontjaival -
szükséges a folyó fizetések és a tõkeforgalom még meglévõ korlátozásainak
mielõbbi érdemi mérséklése, illetõleg a szolgáltatások adottságainkhoz és
lehetõségeinkhez igazított folyamatos liberalizálása.
A külsõ fizetések liberalizálása terén az utóbbi idõben több fontos lépést
tettünk, de távol vagyunk még a leendõ tagokkal szembeni elvárásoktól. A
csatlakozási tárgyalások megkezdésekor konvertibilitási ütemtervvel is
rendelkeznünk kell. (Az OECD-vel beindult csatlakozási tárgyalások kapcsán
szükségessé válik az IMF szerinti, azaz a folyó fizetési mérlegre vonatkozó
konvertibilitás deklarálása, továbbá a tõkeforgalom bizonyos fokú, az OECD
tagsághoz megkívánt mértékû liberalizálása.) A liberalizálás a gazdasági
teljesítmény javításának ösztönzõje, azonban a tervezett lépések konkrét
idõzítése a gazdaság külsõ és belsõ egyensúlyi helyzetétõl nem
függetleníthetõ.
Magyarország fokozatos integrálódásában az adott közösségi politikákhoz
történõ megfelelõ alkalmazkodás eszközei a társulási szerzõdés gazdasági
együttmûködésre vonatkozó címében szereplõ rendelkezések.
A gazdasági és szociális ágazati kooperációk keretjellegû szabályozásaiban
biztosított lehetõségek kihasználására már korábban is számos szektorban
történt elõrelépés a magyar-EU együttmûködési munkacsoportok keretében vagy
azokon kívül. Az ágazati kapcsolatok erõsítését szolgálják a közösségi
programokban való magyar részvétel bõvítését célzó közös erõfeszítések is,
melyek egyik eredményeként 1994. októberében kiegészítõ jegyzõkönyv került
parafálásra a közösségi programokban való magyar részvétel lehetõségérõl. Ez a
jegyzõkönyv lehetõvé teszi Magyarország részvételét az Unió tudományos,
mûszaki, gazdaságfejlesztési (környezetvédelmi, szociálpolitikai és
egészségügyi, idegenforgalmi, energetikai és közlekedési stb.)
foglalkoztatáspolitikai, szakképzési, kulturális, oktatási stb. keret- és
külön programjaiban, projektumaiban és más e területekre vonatkozó akcióiban.
A jegyzõkönyv önmagában nem eredményezi az e programokban való tényleges
magyar részvételt, annak csupán elvi lehetõségét teremti meg, az egyes
programokban elõírt általános feltételek és eljárási szabályok szerint. (Eddig
egy sor közösségi program csak az EU-tagállamok részére volt nyitott, míg egy
szûkebb kört érintõen, az EFTA-országok is a részvételre lehetõséget kaptak, a
velük kötött keretmegállapodások értelmében.) A finanszírozás azon az elven
alapul, hogy Magyarország a részvételbõl eredõ költségeit saját maga viseli,
bár szükség szerint eseti vizsgálat alapján az EU is az általános
költségvetésére alkalmazott szabályok szerint bizonyos részesedéssel
hozzájárulhat a magyar költségek fedezéséhez. A Felek megállapodása szerint,
emellett, az Európai Megállapodás pénzügyi kooperációs fejezetében szereplõ
eszközök elvileg igénybevehetõk ilyen célokra. (A közösségi programokban való
részvétel pénzügyi feltételei további konkretizálást igényelnek, hasonlóképpen
a hazai finanszírozás rendszerének kérdései is.)
Az egyes ágazatokat illetõen az Unióval való együttmûködés legfontosabb eddigi
eredményei, illetve jövõbeli tennivalói az alábbiakban foglalhatók össze:
- A mezõgazdasági ágazatban kiemelt jelentõsége van a szakmai és technikai
harmonizációnak. A szakmai és technikai harmonizáción túlmenõen
agrártermékeink piacra jutásának biztonságosabbá tételét is szolgálták azok a
kezdeményezéseink, amelyek az állat- és növényegészségügy területén fokozott
együttmûködés kialakítására irányultak. Az egyenértékûségi megállapodás
megkötésére 1995. I. félévében sor kerül.
- A földmûvelésügyi ágazatban a közös piaci rendelkezések figyelembe
vételével, illetve átvételével készült el az agrárpiaci rendtartásról szóló
1993. VI. törvény, az állattenyésztésrõl szóló 1993. évi CXIV. törvény, a
hegyközségekrõl szóló 1994. évi CII. törvény, a Magyar Élelmiszerkönyvrõl
szóló 66/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet, az Európai Közösségek tagállamaiba
kiszállításra kerülõ friss, fogyasztásra szánt gyümölcs- és zöldség
minõségének kötelezõ vizsgálatáról szóló 22/1993. (VII. 1.) FM rendelet, a
vágósertések és marhák vágás utáni minõsítésérõl szóló 9/1994. (III. 10.) FM
rendelet, az állatgyógyászati készítményekrõl szóló 24/1994. (V. 4) FM
rendelet. A vonatkozó közös piaci rendeletek átvételével elkészültek a friss,
fogyasztásra szánt gyümölcs- és zöldség minõségi normái, amelyek alkalmazása
a 22/1993. (VII. 1) FM rendelet alapján kötelezõ, a Magyar Élelmiszerkönyv
32 fejezete, amely az élelmiszer-adalékanyagokra, csomagolóanyagokra és az
élelmiszerekkel érintkezõ tárgyakra, továbbá a mélyhûtött élelmiszerekre
vonatkozó szabályokat tartalmazza. Jelentõs az 1994. évi XI. törvénnyel
kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek között a
bormegnevezések kölcsönös védelmérõl és ellenõrzésérõl, 1993. november 29-én
aláírt megállapodás.
A közös piaci rendelkezések figyelembe vételével elkészültek az
állategészségügyrõl, az élelmiszerekrõl, valamint a takarmányok
elõállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvény-tervezetek, amelyeket
az FM 1995. I. félévében tervez benyújtani a Kormányhoz, majd a Parlamenthez.
- A közlekedési albizottság, majd a Társulási Bizottság keretében a magyar fél
kinyilvánította érdekeltségét bilaterális légi és szárazföldi szállítási
megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások megkezdésére. Az Unió nem
zárkózott el a magyar igény elõl, de egyelõre - a kérdéskör komplex jellegére
való tekintettel és az ezzel kapcsolatos belsõ eljárások idõigényességére
való hivatkozással - a multilaterális jellegû, a közép- és kelet-európai
országokat átfogó rendezést részesíti elõnyben. Ezen a téren további
tennivalóinkat és erõfeszítéseink irányát az határozza meg, hogy
Magyarországnak elemi érdeke az Unió egységesített közúti fuvarpiacára
kölcsönös liberalizációt élvezõ országként belépni. Ennek alárendelten
indokolt kezelni a Görögország és a Közösség többi része közötti, rajtunk
keresztül történõ tranzittal kapcsolatos közösségi igényeket.
Az infrastrukturális fejlesztések terén továbbra is folyamatos feladat
érvényt szerezni annak a társulási szerzõdéshez kapcsolódó levélváltásnak,
amely elõirányozza a közösségi segítségnyújtást a magyarországi
infrastruktúra fejlesztéséhez. A PHARE-program keretében - különbözõ
alprogramokhoz kapcsolódva - növekvõ szerepet kapnak az infrastrukturális
fejlesztések (út, határállomás stb.). Ezt a formát a jövõben nemcsak
fenntartani, hanem továbbfejleszteni is szeretnénk. Emellett növekvõ
mértékben igényeljük a Transzeurópai Hálózatok fejlesztésére irányuló
programban való részvételt. Az 1994. decemberi Esseni Csúcsértekezleten
hozott döntés lehetõvé teszi, hogy a fenti programban szereplõ
hálózatfejlesztések túllépjenek a közösségi határokon, nevesítetten szerepel
pl. egy Triesztet, Ljubljanát és Kijevet összekötõ közút és vasútvonal
létesítési projektum is, amely Budapesten haladna át. A kivitelezés
megkezdésének gondja, hogy a szükséges mértékû pénzügyi eszközöket nem
sikerült egyelõre biztosítani.
A Transzeurópai Hálózatok (TEN) közösségi programjának finanszírozása az
elképzelések szerint több forrásból tevõdne össze: nemzeti költségvetési
eszközökbõl, a nemzetközi fejlesztési bankok, elsõsorban az Európai
Beruházási Bank hiteleibõl, valamint a magántõke részvételébõl. A közösségi
költségvetésbõl ehhez biztosítandó garanciaalap a hitelkonstrukciót
kedvezményes kamatozásúvá tenné. Magyarország érdekelt abban, hogy minél több
projektummal vehessen részt ebben a programban nemcsak a közúti fejlesztések,
hanem pl. az energetikai hálózatokhoz való kapcsolódás terén is.
Ausztriának az EU-hoz való csatlakozásával különös jelentõséget nyertek és
nyernek a jövõt illetõen is a határátkelõhelyek mûködtetésének, ezek
fejlesztésének egyeztetésével kapcsolatos feladatok. E kérdés részben
fuvarozási, részben belügyi, részben állat- és növényegészségügyi, részben
infrastrukturális fejlesztési aspektusokat vet fel. Mindenképpen komplex
szemléletû megoldásokat igényel. A kérdés azért is bonyolult, mert ezek
megoldásának egy része tartozik jelenleg közösségi kompetenciába, más része
pedig tagállami hatáskör. Ez a téma rövid- és középtávú kezelést igényel.
- A mûszaki-tudományos tevékenység területén a kilencvenes évek eleje óta
szélesedett az európai programokban, kezdeményezésekben és szervezetekben
való magyar részvétel. Ehhez új csatornát nyit a korábbiakban ismertetett
Jegyzõkönyv a közösségi programokban való magyar részvételrõl. Hazánk mind az
EU-országaival folytatott közös kutatási és fejlesztési projektek számát,
mind az ezek támogatására elnyert EU pénzügyi támogatás mértékét tekintve az
elsõk közé tartozik közép- és kelet-európai régióban.
- A statisztika területén mind bilaterális, mind multilaterális szinten
elõrelépés történt. A Központi Statisztikai Hivatal 1992-ben együttmûködési
megállapodást kötött a Közösség központi statisztikai szervezetével. 1994.
január 19-én a hat közép- és kelet-európai ország és az Európai Unió közötti
együttmûködést erõsítõ nyilatkozat került aláírásra azzal a céllal, hogy
elõsegítse ezen országok statisztikai rendszereinek az Unióhoz való
csatlakozásra történõ felkészítését. A nyilatkozat alapján többéves program
készül az Unió anyagi támogatásával, amelynek fõ célja a statisztikai
rendszerek harmonizálása, egymás adatokkal való ellátása. A munkaprogram
hazai teendõkkel, kormányzati szempontrendszerrel kiegészített, adaptált
változatát a Kormány 3310/1994. sz. határozatával fogadta el. A statisztikai
munka fejlesztésének fõ irányairól hozott említett határozat 2000-ig szóló
(három prioritási kategóriába rendezett) konkrét feladatcsoportokat határoz
meg, a statisztika folyamatos harmonizációja érdekében. Az elmúlt években a
PHARE segítségével végrehajtott fejlesztések eredményeként a fontosabb
rövidtávú gazdasági jelzõszámokat havonta megküldi a KSH az Európai Bizottság
I. Fõigazgatóságának, valamint az Eurostat-nak (az Európai Unió tagállamai
közös statisztikai központja.)
- A társulási szerzõdés által elõirányzott, a megfelelõség-tanúsítási
(minõségtanúsítási) eredmények kölcsönös elismerését célzó megállapodás
létrehozására is történt magyar kezdeményezés. Ezen a téren azonban -
jóllehet az érdekeinknek a mielõbbi szerzõdéskötés felelne meg -
mindenekelõtt a közösségi követelmények kielégítéséhez szükséges hazai
elõfeltételek megteremtése (szabványosítási és akkreditálási rendszerünk, a
vizsgálati eszköz- és módszertani háttér) igényel idõt és pénzügyi
eszközöket. Az alkalmazkodásban és a megfelelõ hazai elõfeltételek
megteremtésében a minél gyorsabb elõrehaladás érdekünk, részben az exportunk
piacrajutási feltételeinek javítása, részben a nem megfelelõ minõségû
importoknak a belföldi piactól való távoltartása érdekében.
Jelenleg a teljes európai szabványállomány 1/3-át (kb. 750) vettük át, a
cél az, hogy 1998 végéig az addigra jóváhagyásra kerülõ összes európai
szabványt magyar nemzeti szabványként honosítsuk. A Magyar Szabványügyi
Hivatal az európai szabványügyi szervezetek több mint 400 bizottsága közül
jelenleg mintegy 70-nek a tevékenységében vesz részt aktívan. 1998 végéig
teljes jogú tagságot kívánnak elérni két ilyen szervezetben, a CEN-ben és a
CENELEC-ben. A Kormány 1995. január 12-én elfogadta a nemzeti
szabványosításról, valamint a laboratóriumok, tanúsító és az ellenõrzõ
szervezetek akkreditálásáról szóló két, az európai joggal konform
törvénytervezetet, amelyek a Parlamentben való megvitatásra és törvényerõre
emelésre várnak.
E téma kapcsán említendõ meg, hogy az Unió részérõl 1993 õsze óta viszonylag
nagy súllyal vetõdtek fel a minõségellenõrzésrõl Magyarországon 1993-ban
meghozott miniszteri rendelettel (ú.n. Kermi rendelet) kapcsolatos aggályok,
mint egy, az importot indokolatlanul fékezõ körülménnyel szemben. A helyzetre
tartós megoldást a minõségtanúsító okmányok kölcsönös elismerésérõl szóló
megállapodás adhat, amelynek feltétele a szabványosítási, akkreditálási
rendszer stb. mielõbbi harmonizálása az Európai Unió rendszerével. Addig a
követhetõ módszer a Kermi-rendelet fokozatos finomítása, módosítása, az
importot indokolatlanul és kifogásolható módon fékezõ hatás mérséklése.
- Az oktatás területén a TEMPUS programban való részvétel eredményesnek
tekinthetõ. 1995. január 1-tõl indul meg Magyarországon a SOCRATES (általános
oktatási együttmûködés, egyetemi mobilitás stb.) és a LEONARDO (szakképzési
együttmûködés) programok. Az MKM és a MÜM felvette a kapcsolatot az EU
diplomák és bizonyítványok kölcsönös elismerésével foglalkozó szerveivel, az
illetékes EU szakértõk látogatása 1995 tavaszán várható.
- A környezetvédelem területén a társult országok számára megfogalmazott EU
környezetvédelmi elvek a gazdasági és társadalmi szerkezetváltáshoz
kapcsolódó környezetvédelmi megfontolások érvényesítésének szükségességét
hangsúlyozzák, hiszen ezek a folyamatok hosszú távon meghatározzák ezen
országok fejlõdését. A fenntartható fejlõdés általánosan elfogadott
követelményeivel összhangban kiemelten fontos kormányzati feladat annak a
biztosítása, hogy a gazdasági modernizációs folyamatban, a gazdaságnak az EU-
tagságra való felkészülés keretében történõ strukturális átalakítása során,
illetve az ezzel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban integráltan
érvényesüljenek gazdaságfejlesztési és környezetvédelmi megfontolások.
Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk elõkészítésének egyik meghatározó
területe az EU környezetvédelmi normák adaptálására való felkészülés.
Társulási megállapodásunkban vállalt kötelezettségeink végrehajtása érdekében
a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban részletes feladatterv
készült. Megkezdõdött az EU környezetvédelmi irányelveinek és szabályainak
honosítási folyamata. A csatlakozásra való felkészülést szolgáló
jogharmonizáció keretei közé illeszkedik környezetvédelmi törvénytervezetünk
kidolgozása, amelynek országgyûlési megvitatása folyamatban van. A készülõben
lévõ építésügyi, természetvédelmi és mûemlékvédelmi törvényeknél is kiinduló
pontot képez az EU jogszabályokkal történõ harmonizáció.
A Közösség segítségnyújtása ez ideig az ú.n. PHARE programban öltött testet. E
program keretén belül a Közösség a nemzeti program keretében 1990-ben 100
millió, 1991-ben 114,5 millió, 1992-ben 102,5 millió, 1993-ban 100 millió,
1994-ben pedig 85 millió ECU összeget bocsátott Magyarország rendelkezésére.
Emellett Magyarország kedvezményezettje az ú.n. regionális PHARE programnak. E
keretbõl olyan projektumok finanszírozhatók, amelyeket legalább három
kedvezményezett ország valósít meg. A regionális program a nemzeti programokra
fordított teljes összeg mintegy 10 %-át teszi ki.
Az ú.n. nemzeti PHARE-program Indikatív Programjának 1994. évre elõirányzott
projektumai tekintetében megállapítható, hogy a pénzügyi emlékeztetõk aláírása
az esetek többségében megtörtént.
- Az 1994. évi nemzeti PHARE költségvetés Magyarország számára 85 millió ECU.
Ebbõl a vállalati szerkezetátalakítás a kereskedelemfejlesztés és
beruházásösztönzés, valamint a pénzügyi szektor reformja összesen 16,5 millió
ECU-vel részesedett.
Az infrastruktúra fejlesztés keretén belül az M2 és az M5 autópálya 10,
illetõleg 8 millió ECU támogatást kap, továbbá a nagylaki, gyulai, ártándi,
záhonyi és rajkai határátkelõhelyek fejlesztésére összesen 8 millió ECU
fordítható. (Ezen felül 3 millió ECU a közlekedési, hírközlési és vízügyi
szakértõi együttmûködést segíti.) Az M2 és M5 autópálya társfinanszírozására,
a harmadik javaslat, a kombinált fuvarozás témaköre további vizsgálat tárgyát
képezi.
Környezetvédelmi és energiatakarékossági programokra 15,5 millió fordítható. A
felsõoktatás fejlesztésére pedig, beleértve a TEMPUS programot is 24 millió
ECU támogatás jut.
Az 1994 decemberi Esseni Csúcstalálkozón az EU politikai
kötelezettségvállalást tett, hogy a PHARE program finanszírozását az 1995-99-
es idõszakra tovább biztosítja. Ezáltal lehetõség nyílik arra, hogy a
kedvezményezett országok középtávon számolhassanak a PHARE forrásaival, és
megvalósulhasson a programok középtávú tervezése. Az esseni döntések
értelmében a PHARE 1995-tõl egyértelmûen támogatni kívánja a társult országok
integrációs törekvéseit. A PHARE program keretében kapott támogatás Essen óta
az integrációs folyamat szerves része és egyúttal eszköze.
A középtávú tervezés lehetõségével élve 1995-tõl kezdõdõen a PHARE
Magyarország esetében ötéves tervezésre áll át. 1995 márciusában kezdõdnek a
Kormány és az Európai Bizottság között a tárgyalások az 1995-99. évi
prioritásokról. A magyar javaslat két kiemelt cél megvalósítását fogalmazza
meg, úgymint a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtését és az európai
integrációs folyamat elõmozdítását.
A gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése tekintetében javaslatot
teszünk további infrastrukturális fejlesztésekre (közlekedési, energiaügyi és
távközlési területeken), a piacgazdaság intézményrendszerének
továbbfejlesztésére, a pénzügyi reform támogatására, vállalkozásfejlesztésre,
kereskedelemfejlesztés és beruházásösztönzésre, K+F támogatásra,
környezetvédelemre, valamint középtávon integráló szerepet játszva regionális
fejlesztésre. Tekintettel arra, hogy az esseni csúcstalálkozó óta a PHARE
forrásainak nem csupán 15, hanem 25 %-a fordítható közvetlen infrastruktúra
fejlesztési célokra, a PHARE jellegében változás következik be a beruházási
programok javára.
Az integrációs folyamat elõmozdításának keretében a jogharmonizáció
támogatását, különösen a belsõ piaci szabályozások átvételének segítését,
köztisztviselõk képzésének támogatását, illetve az EU belsõ programjainak
megnyitásából adódó lehetõségek finanszírozását várjuk a PHARE programtól.
1995. január 1-jével, Ausztria csatlakozásával Magyarország is
kedvezményezettje lett a PHARE Határmenti együttmûködési programjának, amely
az EU ún. INTERREG programjának kiterjesztéseként jött létre. Ennek az
együttmûködésnek a keretében az EU és a PHARE tagországok közös határain
infrastruktúra fejlesztési, regionális fejlesztési, vállalkozás támogató
kereskedelmösztönzési, és emberi erõforrásfejlesztési projektek kaphatnak
támogatást. A program kidolgozása Ausztriával együttmûködve folyamatban van.
A társulási szerzõdés végrehajtása, valamint a Koppenhágában elfogadott, a
tagságra való elõkészületeket elõsegítõ intézkedések megvalósítása
szempontjából kiemelt jelentõsége van a közösségi részvétel különbözõ formái
kihasználásának és folyamatos továbbfejlesztésének a közlekedési, elsõsorban
szárazföldi szállítási infrastruktúránk kiépítése érdekében.
A csatlakozási szándékunkkal és a kialakított menetrenddel összefüggésben a
magyar Kormány határozott szándéka, hogy az elkövetkezõ néhány év során a
magyar gazdaság fejlettsége elérje azt a szintet, amely biztosítja a
viszonylag zökkenõmentes beilleszkedést az Európai Unióba. Ennek érdekében
olyan koherens gazdaságpolitikát kíván kidolgozni, amely 1997-98-ig
megalapozza gazdaságunk egyensúlyának megteremtését, ezen belül elfogadható
szintre csökkenti a költségvetés deficitjét és biztosítja a fizetési mérleg
egyensúlyát. Erre a gazdaságpolitikai irányvonalra építve átfogó megállapodást
kíván kötni a Nemzetközi Valutaalappal. Egyidejûleg a miniszterelnök úr a
tagállamokbeli partnereihez, valamint az Európai Bizottság elnökéhez
intézett, már említett levelében azt a kérést is kifejezte, hogy az Európai
Unió nyújtson Magyarország számára 2 Md ECU hosszúlejáratú (10 éves) kedvezõ
kamatozású, a gazdasági szerkezet átalakítására és a csatlakozásra való
felkészülésünkre szolgáló hitelt. E hitelkérés elõkészítésére vonatkozó
konzultációk különbözõ szinteken megkezdõdtek. Célszerû a kérdést napirenden
tartani, illetve minden fórumot a kérés megértetéséhez felhasználni. Ez
történt a Társulási Bizottság november 25-i ülésén, ahol a közösségi delegáció
illetékes szakértõje úgy vélte, hogy az Európai Unió akkor lesz abban a
helyzetben, hogy a magyar kérést érdemben elbírálja, ha a hároméves
gazdaságpolitikai programot részükre átadtuk, arról velünk konzultáltak és
megfelelõnek ítélik, illetve az IMF-fel is a megállapodásunk létrejön.
IV.
Jogharmonizáció
Mind a társulási szerzõdés végrehajtása, mind a csatlakozásra való felkészülés
szempontjából kiemelt jelentõsége van a jogharmonizációnak. Ennek végrehajtása
érdekünk, mert ezzel az integráció elõfeltételét teremtjük meg, de nem
abszolút értelmû. A közösségi joggal való teljes körû konformitás csak a
tagság keretei között teremthetõ meg.
A közösségi jogrendszer elfogadásával a csatlakozó nemzeti jogával szemben a
közösségi jog elsõbbséget élvez, sõt, egyes esetekben (pl. a közös
kereskedelmi, illetõleg mezõgazdasági politika területén) a Közösség
kizárólagos hatáskörhöz jut.
Magyarország az Európai Megállapodás megkötésével fokozatos jogközelítést
vállalt, a szerzõdést kihirdetõ 1994. évi I. törvény 5. §-ával pedig a
törvényelõkészítés kötelezettségévé tette a közösségi jogi szabályozással való
összhang vizsgálatát és megfelelõ biztosítását. Hasonló rendelkezést tartalmaz
az egyéb jogszabályokra nézve a 2006/1990. számú Kormányhatározat.
A társasági jog 1988. évi kodifikálásával a jogharmonizáció valójában már a
rendszerváltozás elõtt megkezdõdött. A folyamat az Igazságügyi
Minisztériumban 1992-ben létrejött elsõ munkaprogram alapján még 1993-ban
kiteljesedett és szisztematikussá vált. Ennek is köszönhetõen napjainkig
számos jogintézmény alapvetõ, törvényi (esetenként rendeleti) szintû
harmonizációja megtörtént.
A jogharmonizációnak két szintje van, nevezetesen a hagyományos jogalkotási
tevékenység keretében folyó harmonizáció, mint pl. társasági jog, vámjog,
versenyjog stb., valamint a mûszaki-szakmai szinten folyó harmonizációs
tevékenység, amelynek legjelentõsebb elemét az egységes európai piacot
szabályozó többszáz közösségi direktíva nemzeti törvényhozásunkba való
átültetése képezi. Az 1994. I. törvény, azaz a társulási szerzõdést kihirdetõ
törvény tartalmazza a jogharmonizáció elsõ szintjével kapcsolatos teendõket,
ezek végrehajtását törvényes kötelezettséggé teszi.
A második szintet érintõen is folyik a munka. A belsõ piac szempontjából
fontosnak tekinthetõ többszáz direktíva közül mintegy 120 ipart érintõ
direktívát lefordítottunk, ezeknek a magyar körülményekre való adaptálása
vizsgálatban van. Három direktívát megfelelõen adaptált szöveggel a
közeljövõben hatályba léptetünk (robbanásveszélyes környezetben mûködõ
elektromos berendezések, háztartási hûtõ és fagyasztó készülékek
energiafogyasztásáról tájékoztatás, gyermekjátékok biztonsági követelményei),
és a folyamat 1995-ben felgyorsul. Hasonlóképpen folyamatban van mintegy 120
direktíva feldolgozása és adaptálása a mezõgazdaságot érintõen is.
A jogharmonizáció feladatainak alapvetõ jelentõségére és komplex voltára
tekintettel az Igazságügyi Minisztérium az érintett tárcák bevonásával 1994.
december végén javaslatot terjesztett a Kormány elé Magyarországnak az Európai
Unióhoz való csatlakozását elõkészítõ jogharmonizációs feladattervrõl és
programról. A feladatterv 1995. I. félévét illetõen részletes, és magában
foglalja a vámjogról, a találmányok szabadalmi oltalmáról, a biztosító
intézetekrõl és tevékenységrõl, a devizagazdálkodásról, a közbeszerzésekrõl, a
szabványosításról és akkreditálásról, a környezet védelmérõl és a
vízgazdálkodásról szóló törvényeket, továbbá a versenytörvény módosítását, az
élelmiszer- és az állat- és növényegészségügyi törvényeket.
E törvények elfogadása esetén a meglévõ magyar jog a legmagasabb szintû
szabályozás szintjén összességében nem lesz ellentétes az Európai Közösségek
jogával, ami nem zárja ki azt, hogy a teljes konformitáshoz bizonyos
jogintézmények létrehozására, illetõleg meghatározott törvényi rendelkezések
megalkotására a csatlakozásig szükség legyen. A késõbbieket illetõen pedig
határidõket jelöl ki a jogharmonizációs feladatterv folyamatos
továbbfejlesztésére. A Kormány a közelmúltban fogadta el 2004/1995. (I. 20.)
sz. határozatával az Európai Unióhoz való csatlakozást elõkészítõ
jogharmonizációs feladattervet. Az igazságügyminiszternek a határozat alapjául
szolgáló elõterjesztése az Európai Megállapodásban meghatározott feladatok
ütemezéséhez igazodóan két ötéves idõszakra bontja a jogharmonizációs
tennivalókat. Az elsõ ötéves program alapján minden év október 31. napjáig
részletes jogharmonizációs feladatterv terjesztendõ elõ a következõ tárgyévre
vonatkozóan. A Közösség egységes belsõ piaci jogszabályai átvételének
integrációnk szempontjából különleges jelentõsége van, amely a
jogharmonizációs menetrendben is kifejezésre jut. Az általános
jogharmonizációs program keretében az ipari és kereskedelmi miniszter átfogó
feladattervet készített az EU belsõ piaci jogszabályainak átvételére. Mindez
egybeesik az Európai Unió azon törekvésével, hogy a hat társult országban
felgyorsítsa - a csatlakozásra való elõkészület céljaival - a jogharmonizációs
tevékenységet, különösen olyan fontos területeken, mint a versenyjog, állami
támogatáspolitika jogi szabályozása stb. Erre szolgál az Esseni Csúcson a
közép- és kelet-európai országokkal folyó kapcsolatok stratégiájáról
elfogadott dokumentumban szereplõ ú.n. Fehér Könyv, amelynek kidolgozására
1995. I. félévében, a francia elnökség ideje alatt kerül sor. Magyar részrõl,
ezzel való teljes egyetértés mellett, azt tartjuk fontosnak kiemelni, hogy a
jogi harmonizáció szintjében az országok között különbségek mutatkoznak és az
Unió részérõl történõ segítségnyújtás akkor hatékony, ha ezt figyelembe veszi.
V.
Bekapcsolódásunk a bel- és igazságügyi
együttmûködésbe
Az 1993. november 1-jétõl érvényes Európai Uniós szerzõdés harmadik pillére az
ú.n. bel- és igazságügyi együttmûködés, amelynek egyes elemei pl. kábítószer
elleni harc, pénzmosás üldözésében való együttmûködés, az Európai
Megállapodásnak is tárgyát képezi. A csatlakozásra való felkészülés során
érdekünk, hogy erõsödjön kapcsolódásunk ehhez a pillérhez is. Ez egybevág az
EU részérõl szorgalmazott stratégiai irányokkal. Az Esseni Csúcsértekezlet a
közép- és kelet-európai társult országok integrációs felkészülésére elfogadott
stratégia keretében a kábítószerkereskedelem, a rádióaktív anyagok illegális
kereskedelme, embercsempészet és gépjármûvek illegális átvitele a határokon
stb. területeken szorgalmazza a társult országokkal a bel- és igazságügyi
együttmûködést. Elõirányozza továbbá az együttmûködést a menekültügyben és a
migrációs kérdésekben is.
A strukturált dialógusrendszer keretében 1995. január 19-én került sor elsõ
alkalommal az EU-trojka és a társult országok szakértõinek e területre
vonatkozó megbeszélésére. Az EU részérõl hangsúlyozták a személyek mozgásával,
a határellenõrzéssel kapcsolatos együttmûködés, valamint a rendõrségi és a
jogi együttmûködés fontosságát. Javaslatot tettek a bel- és igazságügyi
miniszterek 1994. szeptemberi Berlini Nyilatkozatához kapcsolódóan ú.n.
végrehajtó bizottság felállítására, összekötõ tisztek delegálására, valamint
logisztikai segítségnyújtásra. Az EU részérõl vállalták annak megvizsgálását,
hogyan tudnak a társult országok egyes belsõ, eddig harmadik országok számára
zárt egyezményekhez csatlakozni. A bel- és igazságügyminiszterek második
találkozójára a strukturált együttmûködési rendszer keretében 1995. június 20-
án kerül sor.
Az EU tagállamoknak jelentõs érdeke fûzõdik a harmadik pillérhez kapcsolódó
együttmûködés velünk való erõsítéséhez, figyelemmel arra is, hogy 1995. január
1-tõl Magyarország az EU-val közös határral rendelkezik. Magyarország
erõfeszítései ezen a területen az EU érdekeit is szolgálják, ezért az Európai
Unió kész a velünk való érdemi párbeszédre. A bel- és igazságügyi
együttmûködés a magyar érdekek szempontjából is nagyon fontos, mivel:
- érvényt szerezhetünk a társult országok egyedi kezelésére vonatkozó
igényünknek,
- hozzájárulhatunk Magyarország biztonságának elõsegítéséhez,
- elkerülhetjük a magyar-osztrák határ külsõ határként való kezelésének
negatív következményeit,
- támogatást kaphatunk a magyar határellenõrzés fejlesztéséhez,
- elérhetjük, hogy a szomszéd államok is nagyobb fokú együttmûködési
készséget tanúsítsanak,
- kiterjeszthetjük az együttmûködést a bûnügyi együttmûködésen túl más
területekre is.
A Kormány ezért - az Esseni Csúcshoz kapcsolódóan átadott Memorandumban -
javasolta, hogy az e területen való együttmûködésrõl jöjjön létre a társulási
szerzõdést kiegészítõ jegyzõkönyv az Európai Unióval. A magyar Kormány
vizsgálja az Europol szervezetéhez és információs rendszeréhez való
csatlakozás kérdését is.
Az 1985-ben megkötött ú.n. Schengeni Egyezmény a közös határokon végzett
ellenõrzés fokozatos megszûnésérõl 1995. március 26-án lépett hatályba. Az
egyezmény célja a személyellenõrzés liberalizálása mellett egy sor területen a
biztonság növelése és ennek érdekében közös intézkedési és információs
rendszer mûködtetése. Ausztria 1994 óta megfigyelõi státussal rendelkezik,
csatlakozására 1995. január 1-jét, azaz EU tagságát követõen kerülhet sor, az
egyezmény teljes jogú tagjává várhatóan 1997-tõl válik. A magyar-osztrák határ
fokozottabb ellenõrzése a Schengeni Egyezmény követelményeinek megfelelõen -
kedvezõtlen hatásokkal járhat, amelyek ellensúlyozására külön megállapodások
megkötése szükséges. Egyidejûleg fokozatosan célszerû felkészülni az
egyezményhez való majdani csatlakozásra, vizsgálni a tagságig tartó idõszakban
az egyezményhez való valamilyen fajta kapcsolódás lehetõségét és
célszerûségét.
VI.
A tagságra való felkészülés - társulási szerzõdésen túlnyúló -
stratégiai, súlyponti feladatai
E feladatok keretében az alábbi kiemelt feladatkörök jelölhetõk ki:
1.) a csatlakozásra történõ felkészülés politikai dimenziója;
2.) a tagság gazdasági követelményeinek teljesítése;
3.) a jogi harmonizáció prioritásai;
4.) a humán dimenziók felkészítését szolgáló tájékoztatási program.
Részleteiben a programok az alábbiakból indulnak ki:
1.) Magyarország Európai Unióba történõ "befogadása" alapvetõen a tagállamok
politikai akaratán nyugszik. Ezt politikai oldalról meghatározóan befolyásolja
belsõ stabilitásunk és demokratikus fejlõdésünk irányának fenntartása,
külpolitikánk euro-atlanti irányultságának erõsítése, térségünk stabilitásához
történõ folyamatos hozzájárulásunk. A felkészülési folyamatban ugyancsak
elõtérben álló feladatunk, hogy mindinkább megvalósuljon politikánk
harmonizálása és illeszkedése az Európai Unió - jelenleg még kormányközi
keretekben alakuló - Közös Kül- és Biztonságpolitikájához, valamint Bel- és
Igazságügyi Együttmûködéséhez.
Az 1990. évben Magyarországon megkezdõdött gyökeres politikai, gazdasági és
társadalmi rendszerváltással, majd az 1994. évi második demokratikus
választással hazánk megerõsítette, hogy olyan politikai-társadalmi fejlõdési
út mellett kötelezte el magát, melynek pillérei a jogállamiság, az alapvetõ
szabadságjogok és kisebbségi jogok tisztelete, a szociális piacgazdaság
kiépítése. A kialakult és megszilárdult demokratikus politikai
intézményrendszer és annak mûködése összhangban van az Európai Megállapodásban
rögzített kötelezettségeinkkel és teljes mértékben kielégíti az Európai Tanács
által Koppenhágában a csatlakozás feltételeként megfogalmazott és Essenben
megerõsített - a demokráciát és jogállamiságot, valamint az emberi és
kisebbségi jogok védelmét biztosító intézmények stabilitására vonatkozó -
politikai kritériumot.
E téren alapvetõen az ország politikai stabilitásának további megszilárdítása,
az elért politikai és társadalmi értékek fejlesztése, a demokratikus politikai
intézményrendszernek az Európai Unió és tagállamai fejlõdésével összhangban
való továbbfejlesztése, valamint a mûködéséhez nélkülözhetetlen konszenzus
folyamatos fenntartása a csatlakozásra történõ felkészülés szempontjából is
kiemelt feladat. További elõtérben álló feladat a civil társadalom mûködési
mechanizmusainak fejlesztése, a társadalmi önszervezõdés támogatása, az
érdekképviselet és az érdekérvényesítés döntéshozatalba történõ integrálása.
Ugyancsak hangsúlyt kell helyezni a politikai-társadalmi közélet teljes körû
nyilvánosságának és átláthatóságának fejlesztésére. Fokozott figyelmet kell
fordítani az Európai Unió mûködésének alapelveként kodifikált szubszidiaritási
elv érvényesítésére a döntéshozatali rendszerben, ami által erõsödik
demokratikus intézményrendszerünk és annak eurokonformitása is. (A
szubszidiaritás elvének alkalmazása azt célozza, hogy a döntések mindig azokon
a szinteken történjenek, ahol az érdekeltek részvétele a leghatékonyabb
döntéshozatalt teszi lehetõvé.)
A csatlakozás belsõ politikai feltételeinek teljesítése mellett integrálódási
törekvésünk sikeressége feltételezi külpolitikai irányvonalunk euro-atlanti
jellegének megõrzését és erõsítését.
Megnyilatkozásainkkal és gyakorlati lépéseinkkel egyaránt folyamatosan
demonstrálnunk kell, hogy Magyarország az euro-atlanti térség szerves részének
tekinti magát és ennek megfelelõen kíván hozzájárulni annak az új európai
intézményrendszernek a kialakításához, amely már tükrözi az elmúlt években
kontinensünkön végbement változásokat.
Hazánknak továbbra is nyitottnak és felkészültnek kell lennie azon
kezdeményezések iránt, amelyek ezt a folyamatot elõmozdítják és egyben
kontinensünk biztonságának és stabilitásának erõsítését szolgálják. Különösen
fontos, hogy az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet soros
elnökségében, majd a trojka-tagságban betöltött szerepünkkel a magyar
diplomácia kellõen demonstrálja külpolitikánk euro-atlanti elkötelezettségét
és eurokonformitását.
Az Európai Unió-beli tagság hazánkat a politikai együttmûködés, a közös
külpolitika, biztonságpolitika és védelem részesévé is teszi, így egyidejûleg
szolgálja majd gazdasági érdekeinket és biztonságunkat. Az erre való
felkészülés, valamint a politikai unió céljaival való azonosulás - mely a
Európai Tanács koppenhágai ülésén megfogalmazott csatlakozási feltételek
egyike - megköveteli az Unióval folytatott politikai párbeszédben való további
aktív részvételünket, annak dinamikus fejlesztését, az Unió külpolitikáját
erõsítõ magatartásunkat, szervezeti-szakmai-technikai konformitásunk
erõsítését, valamint fokozatos bekapcsolódásunkat az Unió közös kül- és
biztonságpolitikai rendszerébe, az ú.n. 2. pillérbe. Ez alapvetõ nemzeti
érdekünk is.
Az Esseni Csúcstalálkozón az Unió készségét fejezte ki már a csatlakozásra
való felkészülés során is a strukturált kapcsolatok kiterjesztésére a Közös
Kül- és Biztonságpolitika területére. A Kormány kinyilvánította, hogy
csatlakozási folyamatunk során a kölcsönös érdekek és álláspontunk
harmonizálása alapján készek és képesek vagyunk ezen a területen is a
kötelezettségek vállalására, a szerzõdéses kapcsolatok kiterjesztésére, s
ezáltal egy hatékony európai külpolitika kialakításához való hozzájárulásra.
Az Unióval folytatott multilaterális dialógus során aktív, kezdeményezõ
tevékenységet fejtünk ki, készek vagyunk - nemzeti érdekeink összehangolása
alapján - az alapvetõ nemzetközi kérdésekben az Unióval való együttes
fellépésre. Az Unióval folytatott politikai együttmûködést európai integrációs
folyamatunk elõrevivõjének, uniós csatlakozásunk elõkészítõjének tekintjük,
amely lehetõvé teszi a fokozatos, majd - a tagság pillanatában - teljes jogú
bekapcsolódást az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájába.
Külpolitikánk további fõ cselekvési irányai, így a szomszédos országokkal való
kapcsolataink fejlesztése és a határainkon kívül élõ magyar kisebbségek
helyzetének rendezése ugyancsak szoros összefüggésben van a csatlakozásra
történõ felkészülésünkkel.
Az Európai Unió tagállamai ismételten megerõsítették, hogy az Európai Unió nem
kíván befogadni olyan országokat, melyeknek kapcsolatai szomszédaikkal
konfliktusokkal terheltek, és befogadásuk így feszültségforrást jelentene az
integráció számára. Egyértelmûvé vált, hogy az Európai Unió az integrációra
való érettség egyik feltételeként kezeli a jelentkezõ országok és szomszédaik
rendezett kapcsolatait. Ennek tükrében is helyesnek bizonyult a magyar
külpolitikának az elmúlt hónapokban mind hangsúlyosabbá vált eleme, hogy a
szomszédos országokkal való kapcsolatfejlesztést nemzeti érdekeink mellett a
csatlakozásra történõ felkészülés egyik meghatározó tényezõjeként kezeljük.
Az Európai Unió testületei és tagállamai egyértelmûen pozitívan fogadták a
magyar Kormány kezdeményezéseit a Szlovákiával és Romániával történõ
alapszerzõdések kimunkálására. Különösen kedvezõ visszhangot váltott ki, hogy
az átadott szerzõdéstervezeteinkben szerepel a határ-, illetve területi
klauzula. Külpolitikánk pragmatikus jellegeként tartják számon, hogy ezekben a
kisebbségi jogok garantálását a már elfogadott nemzetközi és európai
dokumentumok alapján kívánjuk megközelíteni. A magyar Kormány ezekkel az
erõfeszítéseivel elismert módon járul hozzá az Európai Stabilitási Egyezmény
elõkészületeihez, demonstrálva, hogy a maga részérõl minden lehetséges módon
elõmozdítja a térség stabilitását.
Magyarország európai integrációja szempontjából is megkülönböztetett
jelentõsége van a határainkon túl élõ magyar kisebbségekkel kapcsolatos
politikai megközelítésnek. Az európai integrációban meghonosodott politikai
gyakorlattal egyezõ az a magyar álláspont, amely a kisebbségek helyzetének
rendezését a térség egészének stabilitását befolyásoló tényezõként, nem
kizárólagos "magyar ügyként" kezeli. Ezt eddig egyértelmûen visszaigazolták az
Európai Stabilitási Egyezménnyel kapcsolatos fejlemények és hazánk azzal
kapcsolatos megítélése. Továbbra is azt kell törekvéseink középpontjába
állítani, hogy mind Magyarországon, mind térségünk országaiban a nemzeti
kisebbségek akadálytalanul gyakorolhassák az európai és más nemzetközi
szerzõdésekben, illetve konvenciókban elfogadott jogokat és ajánlásokat.
Hangsúlyozni kell politikánkban továbbá azt is, hogy Magyarország érdeke az
európai integráció minél szélesebb kibõvülése a jelenlegi társult országok
körében, hiszen a kisebbségek helyzetének tartós rendezésére az európai
integráció gyakorlata és normarendszere - így a határok átjárhatósága és
megszûnése, a szubszidiaritás elvének érvényesülése - biztosít kedvezõ
feltételeket.
2.) A keleti irányú kibõvülésnél az Európai Unió több tagállamánál
természetszerûleg szerepet játszik az érdek, hogy az új tagok felvételével
járó gazdasági terhek minél kisebbek legyenek. Politikai és jogi szempontból
ez jut kifejezésre a Koppenhágai Csúcs feltételeinek megfogalmazásában. Ennek
megfelelõen Magyarországnak a csatlakozáskor olyan mûködõképes piacgazdasággal
kell rendelkeznie, amely képes elviselni a határok nélküli egységes belsõ
piacon belül érvényesülõ versenyt és a piaci erõk nyomását, továbbá hajlandó
és képes fokozatosan közeledni a gazdasági- és pénzügyi unió ú.n. konvergencia
kritériumaihoz. Más kifejezéssel élve a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig
a gazdasági átalakulás olyan ütemét kell biztosítani, melynek eredményeként
gazdaságunk olyan állapotot ér el, hogy Magyarország tagsága az EU
szempontjából elfogadható és kiszámítható tehertételt jelentsen.
A fenti feltételek teljesítésére és teljesíthetõségére vonatkozó feladatok
meghatározása elõtt célszerû tényként rögzíteni a következõket:
- A csatlakozási tárgyalások megkezdéséig a piacgazdaság
intézményrendszerének teljes kiépülése elengedhetetlen. Ezen belül
hangsúlyozott feladat a nemzeti valuta szabad átválthatóságának bizonyos
korlátozások melletti megteremtése és a privatizáció ütemének felgyorsítása
annak érdekében, hogy a magántulajdon az ipari termelésben is túlsúlyba
kerüljön.
- Az Európai Megállapodás a 2000. év végére teljes körû szabadkereskedelmi
övezetet hoz létre az ipari termékek tekintetében. A magyar ipar a társulás
következtében már az Unióhoz való csatlakozás elõtt ki van téve az Unióból
származó verseny nyomásának. A tagság a teljes körû versenyt a
mezõgazdaságban és a szolgáltatási szektorban hozza létre.
Megállapítható másfelõl, hogy a társulási szerzõdés, a kialakult új típusú
kapcsolatrendszer eredményeképpen jelentõsen felgyorsult Magyarország
sokoldalú integrálódásának folyamata, amit az EFTA-országok, köztük Ausztria
csatlakozása tovább erõsít.
- A gazdasági és pénzügyi konvergencia-kritériumokhoz (az árstabilitás
magas foka, a megfelelõ költségvetési fegyelem, valamint fiskális, illetve
monetáris stabilitás) történõ fokozatos közelítés - bár teljesítésük nem
feltétel, és arra jelenleg a tagállamok túlnyomó többsége sem képes - fontos
gazdasági teljesítõképességünk, tagságérettségünk szempontjából. A késõbbi
bekapcsolódás reális perspektívája ezen a téren közösségi elvárás.
- Ahhoz, hogy teljesítõképességünk fokozatosan közelítsen a legkevésbé
fejlett közösségi országok átlagához, a magyar gazdaságnak a közösségi
átlagnál nagyobb ütemû fejlõdésre és egészséges növekedési képességre van
szüksége. (1990-ben az egy fõre jutó bruttó termék mutató szerint - hivatalos
valutaárfolyamon számítva - Magyarország Portugália szintjének 50 %-át, az EK
átlag 20 %-át adta. A vásárlóerõparitáson alapuló nemzetközi összehasonlítás
esetén a magyar mutató a portugál és görög mutatószámoknak mintegy 80 %-a, az
EK átlagoknak pedig közel 50 %-a volt.)
A csatlakozáshoz, sõt már az arra irányuló tárgyalások megkezdéséhez
megkívánt elõfeltételek megvalósulásához megfelelõ hazai felkészülés és
erõfeszítések, illetõleg a külsõ körülmények kedvezése szükséges.
Ebben elsõdleges szerepe van a Kormány középtávú gazdasági-modernizációs
programjának és az abban foglaltak teljesülésének. A külsõ feltételek között
meghatározó fontosságú a világgazdasági fellendülés tartóssága, valamint az
Európai Unió segítségnyújtása, és az integrációs folyamatunkban való hatékony
közremûködése.
A makroökonómiai feltételek javításának fontos elemeként a középtávú gazdasági
stratégiának is része a gazdálkodás tulajdonosi és szerkezeti átalakítása, a
vállalati versenyképesség hatékonyságának növelése.
A kérdéskör központi eleme a magánosítás mielõbbi befejezése, amely
integrációs szempontból kétszeresen hangsúlyosan jelentkezik.
A magánvállalkozások egyfelõl sikeresebben állnak helyt az erõsödõ versenyben
és ezáltal közvetlenül járulnak hozzá a tartós és fenntartható gazdasági
növekedés feltételei létrejöttéhez. Másrészt pedig azt kell figyelembe venni,
hogy egy túlnyomórészt privatizált magyar nemzetgazdaság (amelynél a
magántulajdon nemcsak a mezõgazdaságban és a kis- és középméretû szolgáltató
vállalkozások esetében, hanem az iparban is túlsúlyra, a nagyobb pénzügyi és
infrastrukturális, illetõleg a közszolgáltató szektorban pedig domináns
szerephez jut) tulajdoni szerkezete véglegesen összehasonlíthatóvá válik az
Unió tagállamaiéval.
E feladatok mellett meg kell birkóznunk az Európai Megállapodásban vállalt
kötelezettségek végrehajtásával.
Különösen az iparban válik hangsúlyossá ez az óriási versenyképességi kihívás,
ahol ettõl az évtõl felgyorsul a hazai termelést jelenleg még jórészt
védelmezõ vámok lebontása, hogy azután legkésõbb az új évezred elsõ évének
végeztével valamennyi importgátló kereskedelmi akadály megszûnjön.
Változatlanul folyamatos feladat iparpolitikánk számára feltárni, milyen módon
gyorsítható fel a kihívás elviseléséhez szükséges alkalmazkodás.
A szolgáltatási szektorban az Európai Megállapodás alapján lehetõségünk van
arra, hogy a liberalizációs intézkedések meghozatalánál az adott ágazat
versenyképességét további tényezõkkel (pl. alkupozíció, kölcsönös elõnyök
stb.) együtt az intézkedés meghozatalánál figyelembe vegyük. Nem szabad
azonban elfelejteni azt, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésekor -
különösen a pénzügyi és fuvarozási szolgáltató szektorokban, ahol az EU
vállalkozásai rendkívül versenyképesek és erõs érdekképviselettel rendelkeznek
- a tárgyalások megkezdésére való érettség egyik feltétele lehet ezen ágazatok
liberalizációjának meghatározott foka.
A mezõgazdaságnak, mint termelési és kereskedelmi ágazatnak az EK egyik
alapját képezõ közös mezõgazdasági politikába történõ integrálása az Európai
Unió szempontjából a csatlakozási lehetõség egyik kulcskérdése. Az agrárágazat
a magyar gazdaság egészében játszott szerepét tekintve hazánk szempontjából is
meghatározó jelentõségû.
A közös mezõgazdasági politikához való fokozatos illeszkedés folyamatában a
csatlakozás lehetõsége és eredményessége tekintetében, annak lesz különleges
fontossága, hogy a magyar agrárpolitika már a csatlakozás elõtt figyelembe
veheti-e a csatlakozásra való felkészülés szempontjait. Elsõ lépcsõben a
szakmai jellegû jogi elõírások mint pl. az állat- és növényegészségügyi
elõírások stb. harmonizálására kell a hangsúlyt helyezni. Késõbb lehet
megvizsgálni, hogy már a csatlakozás elõtt megkezdõdjön-e a mezõgazdasági
termelõi árak tudatos közelítése az Unión belüli árszinthez. Errõl a kérdésrõl
- az esseni dokumentum alapján - az év közepére kell megtennie a Bizottságnak
az EU álláspontjára vonatkozó javaslatát, melyet az 1995 decemberi csúcs
hagyna jóvá. Ahhoz, hogy az EU álláspontját befolyásolni, majd saját
érdekeinknek megfelelõ álláspontunkat képviselni tudjuk, legkésõbb május-
juniusig kell kialakulnia a megalapozott magyar álláspontnak.
A mezõgazdasági árak közelítése mellett kiemelt kérdés azoknak a modernizációs
és szerkezet-átalakítási folyamatoknak a felgyorsítása, amelyek révén
biztosítható a magyar mezõgazdaság és élelmiszeripar versenyképessége az EU-n
belül.
A közelmúltban született szakértõi vizsgálatok egyik közös megállapítása, hogy
a mezõgazdaság és az élelmiszeripar versenyképessége szempontjából nagy gond
az infrastrukturális feltételek (pl. földtulajdon fogalma, hitelellátottság, a
marketing intézményi rendszere stb.) nem kielégítõ volta.
3.) A jogi harmonizáció kérdéseit a Jelentés IV. fejezete már a
korábbiakban részletesen ismertette, ezért ennek részletes összefüggéseire
a feladatterv kapcsán ismét nem térünk ki.
Az európai integrációra való felkészülés egész társadalmunkat alapvetõen
érintõ területe a szociális politika, a munkaerõpiaci intézményrendszer, a
társadalombiztosítási rendszer, a szociális védelmi és egészségügyi ellátási
rendszerek európai normáknak megfelelõ átalakítása, a szociális piacgazdaság
követelményeinek elfogadtatása. E nélkül elképzelhetetlen piaci
versenyképességünk biztosítása, valamint a foglalkoztatás, a szociális jólét,
az élet- és munkakörülmények egyidejû javítása. A szociális dimenzió az
integrációs folyamatban meghatározó szerepet játszik, mivel e nélkül az
integrációval járó átmeneti gazdasági és társadalmi feszültségek olyan
elviselhetetlen terheket rónának a lakosságra, amelyek lehetetlenné tennék
gyors felzárkózásunkat a fejlett európai országokhoz.
Az egységesülési törekvések, a technológiai fejlõdésnek a munkakörülményekre,
a társadalomra gyakorolt hatása, a lakosság elöregedése, a tartósan magas
munkanélküliség, az ifjúság problémái az Európai Unióban mind olyan
kihívásokat jelentenek, amelyek szükségessé tették, hogy közösségi szinten is
közelítsék az idevonatkozó alapelveket. Így került elfogadásra 1989-ben "A
munkavállalók szociális alapjogainak Közösségi Chartája", késõbb pedig a
Maastrichti Szerzõdéshez kapcsolódóan - Nagy-Britannia nélkül - létrejött
Szociális Egyezmény adott irányelveket a közös szociálpolitika
megvalósításához. Ezzel az Európai Unióban a szociálpolitika és a munkaerõ-
politika az átfogó gazdasági stratégia szerves részévé vált.
Az Európai Megállapodás csak rendkívül korlátozott mértékben foglalkozik a
munkaügyi és a szociális kérdésekkel, ezért ezen a területen saját
érdekünkben, autonóm módon szükséges intézkedéseket hozni és felkészülni a
teljes jogú tagság munkaerõmozgással kapcsolatos feltételeire.
Alkalmazkodásunkat elõsegítheti a közösségi programokba való bekapcsolódás: a
szakképzés fejlesztésére, a tartós munkanélküliség kezelésére, a helyi
foglalkoztatás fejlesztésére, a szegénység kezelésére, a fogyatékosok
támogatására, az orvostudományi kutatások elõmozdítására, az egészségügyi
informatikai rendszerek, a szociális védelmi politikák fejlesztésére irányuló
programok tekintetében.
Intézményi téren fejleszteni szükséges az Európai Unió Gazdasági és Szociális
Bizottsága valamint a magyar Érdekegyeztetõ Tanács közötti együttmûködést,
akár új intézményi formák bevezetésével is, mivel a kormányzati szintû
együttmûködés a szociális dimenziónak csak egy kis területét képes átfogni. Az
intézményes kapcsolatok kialakulását eddig az Érdekegyeztetõ Tanács nem
kormányzati oldalának finanszírozási nehézségei lassították. Ennek
áthidalására a kormányzat vállalta az alapvetõ fontosságú magyarországi
rendezvények legszükségesebb szervezési költségeinek fedezését.
4.) Magyarország európai integrációjához, illetve az Európai Megállapodásban
foglalt feladatok végrehajtásához elengedhetetlen egy ezt elõsegítõ
kommunikációs stratégia kidolgozása. A kormányzat integrációs törekvéseire
vonatkozó tájékoztatáspolitika a magyar társadalom csatlakozásra történõ
felkészítésére, a szükséges nemzeti konszenzus biztosítására, valamint az
Európai Unió fejlõdésének, mûködésének és intézményeinek bemutatására irányul.
Ez a tevékenység a Kormány Európa-politikájának szerves részét képezi.
A sikeres integráció egyik legfontosabb elõfeltétele a lakosság legszélesebb
rétegeit és a meghatározó politikai, társadalmi és gazdasági erõket egyaránt
aktivizáló folyamatos párbeszéd kialakulása a kormányzat Európa-politikájáról,
illetve ennek gyakorlati megvalósításáról. Az Európai Unió legtöbb
tagállamával ellentétben Magyarországon az ú.n. "európai politikai normák" a
rendszerváltás után mindeddig leginkább valamiféle felülrõl eredõ, intézményi
jellegû mozgások eredményeként alakultak ki, s a társadalom túlnyomó többsége
számára még nem váltak szerves, alulról megfogalmazódó, belülrõl fakadó
követelményekké. A kommunikációs stratégia éppen ezért a nyugat-európai
értelemben vett civiltársadalom igény - és feltételrendszerének
meggyökereztetését is szolgálja.
A kommunikációs stratégia feladata, hogy világosan körülhatárolja és pontosan
átláthatóvá tegye az Európai Megállapodásból, illetve általában a
csatlakozásból adódó kormányzati intézkedéseket, az elvégzendõ gazdasági,
kulturális, politikai és törvényalkotói feladatokat. Célja az európai
integráció eszméjének erõsítése, az Európai Unió politikájának, intézményeinek
és mûködésének megismertetése, az általános modernizációs erõfeszítések
specifikus "európai" elemekkel való kiegészítése.
A Kormány tájékoztatási feladatait, illetve integrációs
tájékoztatáspolitikájának fõ irányait a fenti stratégiára támaszkodva az
alábbiak szerint lehet meghatározni:
- a lakosság megismertetése az Európai Unióhoz való csatlakozás teendõivel,
ennek elõnyeit és hátrányait egyaránt mérlegelve, törekedve a közvéleményben
kialakult pozitív megítélés megszilárdítására,
- a tájékoztatáspolitika decentralizálása, a regionális és helyi
kommunikációs sajátosságok figyelembevétele,
- az oktatási, ismeretterjesztõ és kutató intézmények bevonása az európai
integrációval kapcsolatos információk rendszerezésébe és terjesztésébe.
Az Európai Unióban a kulturális kérdések alapvetõen tagállami hatáskörbe
tartoznak, noha a Maastrichti Szerzõdés életbe lépése óta szilárd jogi
háttérre támaszkodhatnak a kulturális jellegû uniós programok. Az utóbbi évek
fejlõdési tendenciái egyértelmûen a kulturális szféra növekvõ jelentõségére
utalnak, s a nemzeti sajátosságok megõrzése mellett jól látható az uniós
jelleg erõsödése is. Mindezek alapján a kormányzati felkészülés során e
területre az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kell helyezni, önálló
stratégiai elképzelés kidolgozása szükséges. Az Európai Unió kulturális
programjaiban való magyar részvétel élénkítését a magyar kultúrpolitika egyik
legfõbb prioritásaként, s e stratégia szerves részeként kell kezelni.
Mivel az EU minden lehetséges fórumon hangoztatja a közép- és kelet-európai
régió országai közötti együttmûködés fontosságát, az oktatás és a kultúra
területén is kívánatos olyan együttmûködési formákat kialakítani, amelyek
néhány régión belüli és néhány EU tagállam közös projektjeiként jelenhetnek
meg. Ez mind a régión belüli, mind az összeurópai integrációt elõsegíti, s
bizonyosan nagy fogadókészségre talál az EU-ban, amint azt a nem-tagállamok
számára megnyitott programok feltételrendszere egyértelmûen tanúsítja.
Az EU az oktatás, illetve továbbképzés kérdését stratégiai fontosságúnak
tekinti, s biztosra vehetõ, hogy a közeljövõben mind több energiát és
figyelmet fog erre fordítani. Az oktatási és kulturális együttmûködés európai
integrációnk egyik legfontosabb elemévé válhat hosszú távon. Mind a felsõ,
mind az alsó és középfokú oktatásban szükséges lenne megjeleníteni az európai
integráció tematikáját, hiszen általános tapasztalat, hogy az EU tagállamokban
az integrációt ellenzõ állampolgárok túlnyomó többségben az alacsonyabb
képzettségû réteghez tartoznak. Mindenképpen kívánatos lenne, hogy a készülõ
Nemzeti Alaptantervben ez az igény kiemelt helyen jelenjen meg.
Az integrációs felkészülési folyamatban kulcsfontosságú és önmagában is
stratégiai jelentõségû, hogy az államigazgatás és a köztisztviselõk
felkészüljenek az európai normák átvételére és alkalmazására, az uniós
intézményekkel való tárgyalásokra és kapcsolattartásra. Enélkül már rövid
távon is - a csatlakozási felkészülés és a tárgyalások során - hátrányos
helyzetbe kerülhetünk.
A kormány az államigazgatási és önkormányzati dolgozók részére átfogó képzési
programot dolgoz ki az európai integrációval kapcsolatos feladatok végzésére.
A képzés megszervezését és lebonyolítását a Belügyminisztérium végzi,
együttmûködve más tárcákkal és intézményekkel, a rendelkezésére álló
intézményi hálózatra és szakismeretre építve. A program keretében - 12-18
hónap alatt - mintegy 400 fõ részesül néhány napos képzésben szakterületüknek
megfelelõen. A képzés elõkészítésében segítséget nyújtanak az Európai Unió és
az OECD szakemberei is.
VII.
Záró következtetések
A csatlakozási kérelem benyújtásától eltelt idõszak tapasztalatai azt
támasztják alá, hogy csatlakozási szándékunkat az Unió tagállamai és
testületei alapvetõen kedvezõen fogadják és Magyarországgal perspektivikusan
az integráció tagjaként számolnak. A csatlakozási tárgyalások megkezdésére
azonban az Európai Unión belül még nem született és az 1996-os Kormányközi
Konferenciáig reálisan nem is várható olyan politikai döntés, amely a
csatlakozási tárgyalások idõpontját, a csatlakozásra esélyes országok elsõ
csoportját kijelölné. Megalapozottnak tekinthetõ azonban az a várakozásunk,
hogy Magyarország mindenképpen azon országok körébe fog tartozni, akikkel az
Unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat. Pozitív fejleményként értékelhetõ
továbbá, hogy az Európai Tanács Esseni Csúcsértekezletének állásfoglalása már
közvetlen kapcsolatot teremtett a Kormányközi Konferencia és a további
kibõvülés között. Mindezek alapján a magyar diplomácia aktivitása az
elkövetkezendõ két évben a hangsúlyt arra kell hogy helyezze, hogy a
csatlakozásunkra megfelelõ idõkeretet fogadtassuk el az Európai Unióval.
A csatlakozási tárgyalások megkezdésével összefüggésben további kiemelt
feladat, hogy minden szinten kellõ hangsúllyal mutassuk be az Európai Unió és
tagállamai számára Magyarország felkészülési folyamatában elért eredményeit és
kijelöljük az ezt követõ idõszak általunk teljesíthetõ feladatait. Az Esseni
Csúcsértekezleten átadott magyar Memorandum ennek szellemében összegezte a
magyar törekvéseket és a francia elnökség jelen idõszakában már ennek
gyakorlati végrehajtása is megkezdõdött.
Ugyancsak az Essenben átadott Memorandum alapján kell a felkészülési
folyamatban arra törekednünk, hogy az Európai Unió részérõl élvezett pénzügyi
segítségnyújtást a felkészülés adott idõszakának feladataihoz igazítsuk,
illetve ennek nagyságrendjét a felkészülésbõl eredõ kihívások teljesítésével
hozzuk összefüggésbe.
Az Európai Megállapodás továbbfejlesztése és egyidejûleg csatlakozási
folyamatunk hatékonyságának növelése érdekében kezdeményezte a magyar Kormány
az említett Memorandumban, hogy Magyarország és az Európai Unió között a
Maastricht-i ú.n. második (Közös Kül- és Biztonságpolitika) és harmadik (Bel-
és Igazságügyi Együttmûködés) pillér területein is szerzõdéses kapcsolatok
jöjjenek létre. Ezeken a területeken megvalósuló együttmûködés az eddigiekben
ugyanis az Európai Unió autonóm döntése alapján az Unió és a vele társult
országok között multilaterális keretekben történik. Az Európai Megállapodás
ugyanakkor lényegileg a Maastricht elõtti helyzetre irányoz elõ szerzõdéses
együttmûködést. Kezdeményezésünk nemcsak az Európai Megállapodás
továbbfejlesztését, hanem az integrációra történõ felkészülés elõmozdítását is
célozza, hiszen Magyarország csatlakozási kérelmét már a Maastrichti Szerzõdés
alapján nyújtotta be.
Az Európai Megállapodás továbbfejlesztésével kapcsolatos törekvéseinket annak
szem elõtt tartásával szorgalmazzuk, hogy a társulási megállapodás jellege
meghatározó korlátokat szab a továbbfejlesztés jellege és mértéke
tekintetében. Olyan, az érdekeink szempontjából alapvetõ kérdésekben, mint a
mezõgazdaság integrációja vagy a közösségi alapokhoz való hozzáférhetõség, az
Európai Megállapodás biztosította társult viszony keretében nem érhetõ el
teljes megoldás. Ezekre csak a teljes jogú tagság elérése biztosít kereteket.
Magyarország a koppenhágai kritériumrendszer alapján politikai téren már
"csatlakozásérett" és a gazdasági "csatlakozásérettség" reálisan elérhetõ.
Az Európai Unió és a társult országok közötti kapcsolatrendszer meghatározó
állomása volt az Essen-i Csúcsértekezlet, amely ezen országok számára
csatlakozást elõkészítõ stratégiát fogadott el. Az Esseni Csúcsértekezlet
állásfoglalásával mind az EU, mind a mi értékelésünk szerint a csatlakozási
folyamatunk visszafordíthatatlanná vált. Fel kell készülnünk arra, hogy a
csatlakozás két különösen érzékeny területe: a munkaerõmozgás szabadságának
megvalósítása és a mezõgazdaság integrálása lesz.
Azzal is számolnunk kell, hogy az Unió a társult országokat (amelyek most
hatan vannak, de rövidesen tízen lesznek) a felkészülési folyamat során
egyformán kezeli, de várható, hogy a csatlakozási tárgyalások megindítását, a
tényleges tagság elérését illetõen különbséget fognak tenni az országok
között. A különbségtétel fõ szempontja valószínûsíthetõen az lesz, hogy a
bõvülõ Unió a bõvüléssel ne veszítsen az ütõképességébõl és a hatékonyságából.
Valószínûleg a keleti bõvülést meg kell, hogy elõzze a strukturális alapok,
illetve a közös agrárpolitika felülvizsgálata is, amennyiben az Unió nem tudja
a keleti csatlakozás miatt szükségessé váló többleterõforrásokat elõteremteni.
De ez eredményezhet hosszabb átmeneti idõszakot is egyes területeken, azaz
hosszabb átmeneti eltéréseket a közösségi kötelezettségek és jogok
alkalmazásában nemcsak magyar, hanem közösségi oldalról egyaránt. Nyilvánvaló
mindezek mellett, hogy a felvétel ütemezése az egyes országok konkrét
eredményei és felkészültsége alapján fog történni, ami aláhúzza a
felkészüléshez kialakított feladatok megfelelõ ütemben való végrehajtásának
szükségességét.