32
Nyilvántartási szám: J/837.
Magyarország, 1994
Beszámoló a társadalom és a gazdaság
fõbb folyamatairól
Tisztelt Olvasó!
Az új statisztikai törvény (1993. évi XLVI. tv.), amely 1993. május 15-én
lépett hatályba, többek között kimondja, hogy a KSH feladata:
"az Országgyûlés és a Kormány évenkénti tájékoztatása az ország társadal
mi, gazdasági, népesedési adatairól;"
A Hivatal természetesen számos kiadványában tájékoztatja a politikát és a
közvéleményt a gazdaság és a társadalom egyes jelenségeirõl, általános
helyzetérõl. Ezért a törvény által megszabott feladatoknak most úgy teszünk
eleget, hogy e kiadványunkban képet adunk a társadalom, a gazdaság állapotának
néhány fontos tendenciájáról. Részletes, mindenre kiterjedõ elemzésre ter-
mészetesen nem volt mód, ezt csak az éves adatok teljes feldolgozása alapján,
a késõbbiekben lehetséges megtenni. Mindemellett azt hisszük, hogy e vázlatos
kép az ország közállapotára alapjaiban véve jellemzõ.
Hazánk társadalmában az elmúlt év legfontosabb eseményei a parlamenti és
önkormányzati választások voltak, amelyek a politikai térkép lényeges
átrendezõdését idézték elõ. A népesedési folyamatok kedvezõtlen tendenciái
folytatódtak, a szociális és kommunális ellátórendszerek fejlõdése elemenként
eltérõ ütemû volt. A társadalom egyes csoportjai közötti jövedelmi és részben
életmódbeli különbségek határozottabbá váltak.
A gazdaságban általánosnak volt mondható a reálfolyamatok érzékelhetõ
(helyenként nagymértékû) javulása és a monetáris folyamatok további (egyre
súlyosabb) romlása közötti ellentmondás.
Budapest, 1995. április 10.
(dr. Vukovich György )
Tartalom
I. Társadalmi folyamatok ------------------------------------ 7
Országgyûlési és helyi önkormányzati választások ----------- 7
Népesedési helyzet ----------------------------------------- 9
Házasságkötés, válás ---------------------------------------14 Vándorlás
15
Egészségügyi helyzet ---------------------------------------16
Szociális ellátás ------------------------------------------18
Az oktatás helyzete-----------------------------------------19
Foglalkoztatottság, munkanélküliség ------------------------21
A háztartások jövedelmi helyzete----------------------------25
Infrastruktúra----------------------------------------------27
Bûncselekmények, bûnelkövetõk-------------------------------28
Területi társadalmi különbségek-----------------------------29
II. Gazdasági folyamatok ------------------------------------32
Külgazdasági feltételek-------------------------------------32
A gazdaság belsõ feltételeinek változása--------------------34
Privatizáció-----------------------------------------------34
Gazdasági szervezetek, gazdálkodási forma------------------37
Csõd- és felszámolási eljárások ---------------------------38
Külföldi érdekeltségû vállalkozások -----------------------38
A gazdaság teljesítménye és egyensúlyi helyzete-------------39
A termelés ágazati szerkezete------------------------------43
A munkatermelékenység változása ---------------------------44
A privatizáció hatása a teljesítményre---------------------46
A fõbb ágazatok termelése-----------------------------------48
Az ipari termelés -----------------------------------------48
Az építõipar tevékenysége----------------------------------49
A mezõgazdaság teljesítménye-------------------------------50
Szállítás -------------------------------------------------53
Energiagazdálkodás------------------------------------------54
Beruházások-------------------------------------------------54
Árak -------------------------------------------------------57
Termelõi árak ---------------------------------------------57
Külkereskedelmi árak --------------------------------------58
Fogyasztói árak -------------------------------------------59
Külgazdasági kapcsolatok -----------------------------------60
Külkereskedelem -------------------------------------------60
Idegenforgalom --------------------------------------------64
A fizetési mérleg -----------------------------------------64
Külföldi adósságállomány-----------------------------------66
Pénzügyek---------------------------------------------------67
Államháztartás, állami költségvetés -----------------------67
Betét- és hitelkamatok ------------------------------------68
Betét- és hitelállomány -----------------------------------70
I. Társadalmi folyamatok
Országgyûlési és helyi önkormányzati választások
A májusban megtartott országgyûlési választásokon több mint 5,4 millió
választópolgár vett részt. A választásra jogosultak mintegy 69%-a szavazott,
ami az 1990. évi 65%-os részvételi arányt is meghaladta. A választások
eredményeként ugyanaz a hat párt jutott parlamenti képviselethez, mint 1990-
ben. Közülük kiemelkedõ mértékben nõtt a Magyar Szocialista Pártra és
nagymértékben csökkent a Magyar Demokrata Fórumra leadott szavazatok száma és
aránya. A többi négy párt helyzete kevéssé változott, három pártra - Szabad
Demokraták Szövetsége, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt,
Fiatal Demokraták Szövetsége - a választók néhány százalékkal kisebb, a
Kereszténydemokrata Néppártra némileg nagyobb hányada szavazott, mint négy
évvel korábban.
Az országgyûlésbe nem kerülõ pártok közül négy kapott 1%-nál több
szavazatot, a többi indulót a választóknak csak igen kis része támogatta.
A pártok területi listáira leadott szavazatok megoszlása, %
Párt 1990 1994
Országgyûlésbe bejutó pártok
Magyar Szocialista Párt (MSZP) 10,9 33,0
Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 21,4 19,7
Magyar Demokrata Fórum (MDF) 24,7 11,7
Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP)11,7 8,8
Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 6,5 7,0
Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) 9,0 7,0
Együtt 84,2 87,3
Országgyûlésbe nem jutó, de legalább 1%-ot elérõ pártok
Munkáspárt 3,7 3,2
Köztársaság Párt - 2,6
Agrárszövetség 3,1 2,1
Magyar Igazság és Élet Pártja - 1,6
Többi induló 9,0 3,2
A választási rendszer sajátosságából adódóan a képviselõk pártok szerinti
megoszlása jelentõsen eltér a listás szavazatokétól. Ennek alapján az
eltolódás a két idõszak vezetõ pártjai között még nagyobb.
«INVALID_FIELD: Object»
A helyi önkormányzati polgármesterek és képviselõk decemberben
lebonyolított választásán 3,5 millió választópolgár vett részt, a jogosultak
43%-a. A polgármesterjelöltekre leadott szavazatok majdnem felét (45%-át)
független jelöltek kapták, a hat parlamenti párt önálló jelöltjeire a
szavazatok egynegyede jutott.
Az önkormányzatiképviselõ-jelöltek választásánál a 10 000 lakosnál kisebb
lélekszámú településeken a választók 70%-a a független jelöltekre szavazott.
Az ennél nagyobb településeken viszont a szavazók kilenctizede a különbözõ
pártok és szervezetek egyéni vagy közös jelöltjeit támogatta.
A parlamenti pártok polgármester-, illetve
önkormányzatiképviselõ-jelöltjeire leadott szavazatok aránya, %
Képviselõjelöltek
Polgármester- 10 000 lakosnál
jelöltek kisebb nagyobb
Pártok
településeken
Magyar Szocialista Párt 13,2 6,5 22,4
Szabad Demokraták Szövetsége 8,2 2,5 12,7
Koalíciós pártok közös jelöltjeia)3,7 0,8 4,3
Kereszténydemokrata Néppárt 1,5 2,4 1,7
Független Kisgazda-, Földmunkás- és
Polgári Párt 1,2 2,5 2,1
Magyar Demokrata Fórum 0,8 1,2 2,0
Fiatal Demokraták Szövetsége 0,8 0,5 2,8
Ellenzéki pártok közös jelöltjeia)8,2 3,3 16,4
Hat parlamenti párt együtt 37,6 19,9 64,4
a) Nem tartalmazza az egyéb pártokkal, társadalmi és kisebbségi szervezetekkel
közösen indított jelõlteket.
Népesedési helyzet
Magyarország népesedési helyzetét, hasonlóan a megelõzõ évekhez, 1994-ben
is a népesség egyszerû reprodukcióját sem biztosító alacsony termékenység és a
rendkívül magas halandóság jellemezte. Ezek következtében folytatódott a
népesség számának csökkenése. Az elõzetes adatok szerint 1995. január 1-jén
Magyarországon 10 millió 245 ezer ember élt, 32 ezerrel kevesebb, mint egy
évvel korábban. Az 1990-es népszámlálás óta 130 ezerrel csökkent a népesség
száma. A népesség számának csökkenése a megyék túlnyomó részére jellemzõ. 1990
és 1994 között legnagyobb mértékben a fõváros és Csongrád megye lakossága
csökkent (4,3, illetve 2,5 %).
A népesség fogyása a fiatalabb korosztályok - gyermekek és fiatal
felnõttek - létszámcsökkenésének következménye, az idõsek, a 60 éven felüliek
száma ugyanakkor nõ, tovább torzul tehát a korstruktúra. Ez azt jelenti, hogy
a népesség számának csökkenése a lakosság öregedésével párhuzamosan megy
végbe. 1995. január 1-jén a 60 éves és idõsebbek aránya (19,4%) már meghaladta
a gyermekkorú népességét (18,3%).
Az alacsony termékenység, a magas halandóság és a kedvezõtlen
korösszetétel hosszú idõre determinálja a népesedés jövõbeni alakulását. A
legújabb népesség-elõreszámítás szerint, amennyiben az 1992. évi termékenységi
és halandósági viszonyok állandósulnának, akkor 2020-ban a népesség száma 827
ezer fõvel (8%-kal) lenne kevesebb, mint 1993-ban, és 1,2 millió fõvel (11,5%-
kal) maradna el az 1980-as népességtõl.
Az európai országok között, a rendelkezésre álló 1992., illetve 1993.
évre vonatkozó adatok szerint, Magyarországon kívül még nyolc országban -
Bulgáriában, Észtországban, Horvátországban, Lettországban, Németországban,
Olaszországban, Romániában és Ukrajnában - fogyott a népesség.
A népesség száma nem és életkor szerint
A születések számában 1994-ben nem történt érdemleges változás az elõzõ
évhez viszonyítva. A 116 ezer fõs élveszületés és az ennek megfelelõ 11,3
ezrelékes élveszületési arányszám csaknem azonos az 1993. évivel. Ezek az
értékek a legalacsonyabbak századunk folyamán. Az élveszületések arányában
továbbra is fennállnak a területi különbségek, de ezek csökkenõ irányzatot
mutatnak. A népességszámhoz képest változatlanul Szabolcs-Szatmár-Bereg,
Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyékben születik a legtöbb gyermek
(13-14 ezrelék), míg a fõvárosban, Zala, Vas, Békés, Tolna és Heves megyékben
a legalacsonyabb az élveszületési arány (9-11 ezrelék).
Folytatódtak a szülõ nõk korösszetételében észlelt és már korábban
megindult változások. Ezeket az jellemzi, hogy a 20 év alatti fiatalok
termékenysége hosszú ideig tartó csökkenés után jelenleg alacsony szinten
stagnál. A születésszám alakulása szempontjából leginkább meghatározó 20-29
éves nõk termékenysége viszont tovább csökkent. Különösen szembetûnõ ez a
20-24 éves nõknél, akiknél 22%-os a visszaesés 1990 óta. Folytatódott viszont
a termékenység mérsékelt emelkedése a 30-39 évesek korcsoportjában.
Összességében azonban a termékenység általános szintje valamelyest elmaradt az
1993. évitõl.
A fiatal korcsoportok termékenységének visszaesése miatt tovább csökkent
az elsõ- és másodszülöttek aránya az élveszületések között, a harmadik és
további gyermekeké viszont nõtt. Az élveszületések döntõ többsége, 77%-a, így
is elsõ- vagy másodszülött gyermek, 1990-ben viszont még 80% volt az arányuk.
1994-ben folytatódott a házasságon kívüli születések számának és
arányának gyors ütemû emelkedése. A gyermekek csaknem egyötöde, 19%-a
született házasságon kívül, ami csaknem 10%-os emelkedés az elõzõ évhez
viszonyítva és 47%-os a növekedés 1990-hez viszonyítva.
Nem történt számottevõ változás a koraszülöttek arányában. Az újszülöttek
8,7%-a született 2500 gramm alatti súllyal, ami közel azonos az 1993. évi
aránnyal és 1990-hez képest mérsékelten csökkenõ irányzatot mutat.
A terhességmegszakítások száma 75 ezer volt 1994-ben, ami lényegében
azonos az egy évvel korábbival. Ez azt jelenti, hogy az 1993-ban mért
jelentõs, 14%-os csökkenés nem folytatódott tovább. 1994-ben 100
élveszületésre 65 terhességmegszakítás jutott, közel annyi, mint 1993-ban.
Kiemelt huszonnyolc európai országot, valamint az Egyesült Államokat és
Japánt figyelembe véve, 1992-1993-ban a magyarországinál alacsonyabb
élveszületési arányszámot tizenegy országban regisztráltak, ebbõl négy
országban (Japán, Németország, Olaszország, Spanyolország) a 10 ezreléket sem
érte el az élveszületések aránya. A magyarországihoz hasonló nagyságrendû -
11,0-11,9 ezrelékes - nyers élveszületési arányszámot mértek Ausztriában, a
Cseh Köztársaságban, Portugáliában és Ukrajnában. Az országok nagyobb részében
12 ezrelék feletti, ezen belül négyben (Írország, Litvánia, Moldova, Egyesült
Államok) 14 ezrelékes vagy annál magasabb élveszületési arány volt
megfigyelhetõ.
«INVALID_FIELD: Object»
Az elõzetes adatok szerint 1994-ben mintegy 148 ezer haláleset történt az
országban, ami 14,4 ezrelékes halálozási aránynak felel meg és az elõzõ évinél
ugyan valamivel alacsonyabb, de így is igen magasnak tekinthetõ.
A megyék közötti különbségek a halálozások esetében meglehetõsen nagy
állandóságot mutatnak. 1994-ben a legkedvezõtlenebb halálozási arányszám Bács-
Kiskun, Somogy, Zala, Heves, Nógrád, Békés, Csongrád és Tolna megye
népességét, valamint a fõvárost jellemezte (15-16 ezrelék). Az országos
átlagnál némileg kedvezõbb halálozási mutatók Fejér, Hajdú-Bihar, Gyõr-Moson-
Sopron, Veszprém, Komárom-Esztergom és Pest megyében alakultak ki (12-13
ezrelék).
A hazai halálozások alakulásában a kedvezõtlen fordulat az 1960-as
években következett be, amikor a javuló halandóságot tartósan rosszabbodás
váltotta fel. 1966 és 1982 között a korábban 10 ezrelék körüli nyers
halálozási arányszám 35 százalékkal emelkedett. A folyamat, lassúbb ütemben,
esetenként megszakításokkal, de azóta is tart.
A halálozások alapirányzatában több évtizede érvényesülõ romló tendencia
nagyobbrészt a népesség öregedésével magyarázható, azonban szerepet játszik
benne az a körülmény is, hogy bizonyos életkorokban (fõleg 35 és 64 éves kor
között) nõtt a halálozások gyakorisága.
A csecsemõk és a gyermekek halandósága számottevõ mértékben, a 25 évesnél
fiatalabb felnõtteké szerény mértékben javult. A halandósági viszonyok romlása
elsõsorban a középkorúak, kisebb mértékben a fiatalabb felnõttkorúak
életkilátásainak romlásában mutatkozik meg. A csecsemõhalandóság, kisebb
megszakításokkal, lassú ütemben, de folyamatosan csökkent az elmúlt
évtizedekben. Az ezer élveszülöttre jutó egy éven alul meghaltak száma 1994-
ben 11,6 volt, szemben az elõzõ évi 12,5-del.
A csecsemõhalandóság javulása ellenére még az 1990-es évek elején is
számottevõ különbség volt a fejlett európai országok és a kelet-európai térség
mutatói között. Ezer élveszülöttre a vizsgált nyugati országokban általában
4-9 egy éven aluli halálozás jutott (például 1993-ban Finnországban 4,4,
Svédországban 4,8, Dániában 5,7). A kelet-európai országokhoz viszonyítva a 12
ezrelékes hazai csecsemõhalandóság kedvezõnek mondható. Bulgáriában,
Oroszországban és a többi volt szovjet köztársaságban a csecsemõhalandóság
15-19 ezrelék között van. Az általános képtõl Románia tér el, ahol 1992-ben
23,4 egy éven aluli haláleset jutott ezer élveszülöttre.
A bekövetkezett változások összefoglaló mutatója a születéskor várható
átlagos élettartam. Magyarországon 1993-ban a férfiak születéskor várható
átlagos élettartama 64,5 év volt, két évvel kevesebb, mint az 1960-as évek
végén. Bár a nõk életkilátásai kedvezõbbek a férfiakénál, várható élettartamuk
csak kevéssé növekedett az elmúlt évtizedekben. 1993-ban a nõk születéskor
várható átlagos élettartama 73,8 év volt, szinte változatlan 1989 óta és két
évvel több, mint 1965-ben.
A fõbb halálokok sorrendje évrõl évre keveset változik. A rendelkezésre
álló adatok szerint 1994-ben is elsõ helyen a keringési rendszer betegségei
zerepeltek (51%), ezt követték a daganatok (23%), a sérülések és mérgezések
(8%), az emésztõrendszer betegségei (9%) és a légzõrendszer betegségei (5%).
Az öngyilkosságok száma csökkenõ tendenciát mutat, jelenleg az összes
haláleset két és fél százalékát teszi ki.
A hazai halandóságban bekövetkezett kedvezõtlen irányú változások
nemzetközi összehasonlításban mérhetõk fel igazán. Az említett huszonnyolc
európai, illetve két tengerentúli országgal összehasonlítva Magyarország az
1994. évi 14,4 ezrelékes nyers halálozási aránnyal az utolsó elõtti helyen áll
az országok rangsorában, csupán Lettország van mögötte, ahol 1993-ban ezer
lakosra 15,2 haláleset jutott. Tíz országban az ezer lakosra jutó halálozások
aránya nem érte el a 10-et, Magyarországgal együtt mindössze hat országban
haladta meg a halálozási arányszám a 12 ezreléket.
A születéskor várható élettartam nemzetközi összehasonlításban még inkább
jelzi a hazai halandóság súlyosságát. Az 1992-1993. évi adatok alapján a
magyar férfiaknál rövidebb élettartamra csak a volt Szovjetunió utódállamaiban
számíthattak a férfiak (Észtország: 64,1 év, Moldova: 63,9 év, Oroszország:
63,8 év és Lettország: 63,3 év). Európában a svéd férfiak életkilátásai a
legjobbak. 1993-ban születéskor várható élettartamuk 75,5 életév volt, mintegy
tíz évvel hosszabb, mint a magyaroké. Hasonló a helyzet a nõknél is: a
magyarokénál csak Romániában (73,2 év) és Moldovában (71,9 év) rosszabbak a
nõk életkilátásai. A nõk születéskor várható élettartama a leghosszabb
Svájcban (81,2 év) és Franciaországban
(81,1 év).
«INVALID_FIELD: Object»
Házasságkötés, válás
A házasságkötések száma az 1970-es évek közepe óta csökken, s ez a
folyamat az elmúlt néhány évben erõsödött. Az elõzetes adatok szerint 1994-ben
54 ezer házasságkötésre került sor, ez 12 ezerrel kevesebb, mint amennyit
1990-ben kötöttek és mintegy fele az 1975. évi házasságkötések számának. Ennél
kevesebb házasságot csak az elsõ világháború idején kötöttek a huszadik
században Magyarországon. Ennek megfelelõen a házasságkötések nyers arányszáma
is alacsony: 1994-ben ezer lakosra 5,3 házasságkötés jutott.
A házasságkötések hanyatló tendenciája azzal is összefügg, hogy egyre
nagyobb teret hódít a hivatalos bejegyzés nélküli együttélés, az élettársi
kapcsolat. Erre utal egyébként a házasságon kívül született gyermekek számának
és arányának erõteljes növekedése is.
Az 1970-es évek eleje óta a házasságkötésekben Európa-szerte jelentõs
hanyatlás következett be és ezzel összefüggésben a házasságkötési arányszámok
mindenütt süllyedtek, így az országok rangsora kevéssé változott. Az ezer
lakosra jutó 5,3-es házasságkötési aránnyal Magyarország az európai
középmezõnyhöz tartozik. Ebben 1993-ban Magyarországgal együtt kilenc ország
volt található. Ennél magasabb, 6 ezreléket elérõ, vagy azt meghaladó
házasságkötési arányt nyolc európai országban (többek között például a Cseh
Köztársaságban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Svájcban), valamint
Japánban (1992: 6,1 ezrelék) és az Egyesült Államokban (9,0 ezrelék) mértek.
Finnországot, Franciaországot, Írországot, Norvégiát, Olaszországot és
Svédországot 5 ezrelék alatti házasságkötési arányszám jellemezte.
A válások száma az 1980-as évek második felétõl - kisebb ingadozásokkal -
csökkenõ tendenciát mutat. 1994-ben az elõzetes adatok szerint 22 ezer
házasság bomlott fel válással, közel annyi, mint 1993-ban. 1990 óta 12%-kal,
az 1987-es szinthez viszonyítva pedig 26 százalékkal lett alacsonyabb a
válások száma. A válások számát vizsgálva lényeges kérdés az, hogy a megkötött
házasságok mennyire tartósak. A rendelkezésre álló 1993-as adatokat figyelembe
véve úgy becsülhetõ, hogy a házasságok 29%-a végzõdik válással.
Az ezer lakosra jutó 2,1-2,2 válással Magyaroszág a 90-es évek elején az
európai középmezõny felsõ sávjában volt található, Ausztria, Belgium,
Németország és Svájc társaságában. Az országonkénti különbségek e tekintetben
- különbözõ okokból - igen nagyok. Kiemelkedõen magas a válási arány az
Egyesült Államokban (1991-ben 4,7 ezrelék) és Oroszországban (1989-ben 3,9
ezrelék), és rendkívül alacsony Olaszországban, Görögországban és
Spanyolországban (0,4, 0,6, illetve 0,7 ezrelék).
Vándorlás
A belföldi lakóhely-változtatások száma 1990 és 1993 között a korábbi
évekhez hasonlóan csökkent. A településhatárt átlépõ költözések száma 1993-ban
megközelítette a 400 ezret. A megyék között e tekintetben is csökkentek a
különbségek. A vándorlások jelentõs része megyén belüli költözés. A népesség
arányához viszonyítva többen költöznek községekbe, mint városokba, és az elõzõ
évtizedhez képest a városok-községek közötti vándorlás kiegyenlítettebb képet
mutat.
A belföldi vándorlási statisztikát érzékenyen érintette, hogy 1994.
június 30-ával az 1992. évi LXVI. törvény alapján az állampolgároknak a két
évnél régebben bejelentett ideiglenes lakcímét - amennyiben nem újították meg
bejelentkezésüket - megszüntették. Az adminisztratív intézkedéssel
összefüggésben nagymértékû látszólagos népességmozgás keletkezett, az
ideiglenes kijelentkezések száma megsokszorozódott, és az állampolgárok
visszakerültek állandó lakóhelyükre. Az elõzetes adatok azt mutatják, hogy
1994-ben az ideiglenes vándorlások különbözete miatt a városok népessége
csökkent, a községeké nõtt.
A kelet-közép-európai politikai, társadalmi, gazdasági változások
hatására az utóbbi néhány évben megváltozott, részben felerõsödött a
Magyarországot érintõ nemzetközi népességmozgások mértéke és jellege. Miközben
az elvándorlás (feltételezhetõen a magasabb szakképzettségûek körében), ha nem
is nagy mértékben, de folytatódik, az elmúlt három-négy év során számottevõvé
vált a bevándorlás.
A rendelkezésre álló adatok csak a hosszú távú legális bevándorlási
folyamatokat tükrözik. A Belügyminisztérium nyilvántartása szerint 1994-ben
mintegy 130 ezer külföldi állampolgár élt Magyarországon egy évnél hosszabb
ideje. Az országba 1988 és 1993 között közel 130 ezer olyan külföldi
állampolgár lépett be, aki egy évnél hosszabb ideig tartózkodott itt. A
legtöbben, 34 ezren 1990-ben érkeztek, késõbb számuk csökkent és úgy tûnik,
hogy alacsonyabb szinten stabilizálódik.
A rendszerváltozást követõen a végleges áttelepülés szándékával érkeztek
a legtöbben. A határok nyitottsága azonban az ideiglenes vándorlásoknak is
nagyobb teret enged. A növekvõ számban érkezõ vállalkozók, diákok, és
különféle ideiglenes munkavállalók azonban rövidebb-hosszabb tartózkodás után
távoznak az országból. A letelepedést kérõk között is vannak, akik
hazatérnek, vagy harmadik országba távoznak. Az egy évnél tovább
Magyarországon élõ külföldi állampolgárok közül 1990 és 1993 között 21 ezren
hagyták el az országot.
Egészségügyi helyzet
A népesség egészségi állapota - a halálozási adatok szerint is -
kedvezõtlenebb, mint a legtöbb európai országban. A legutolsó
egészségiállapot-vizsgálat adatai szerint a népesség 5%-a fogyatékos, s minden
ötödik lakosnak van krónikus betegsége. A rossz egészségügyi helyzetet az
egészségügyi infrastruktúra hiányosságain túl a nem megfelelõ életmód, a
helytelen táplálkozás, a nagyfokú alkoholfogyasztás és dohányzás okozzák.
A heveny betegségek között nagy számban fordulnak elõ légzõszervi
megbetegedések, még azokban az években is, amikor nincs influenzajárvány.
Jelentõsebb számú, egymilliót megközelítõ influenzás megbetegedést utoljára
1993-ban regisztráltak. A heveny fertõzõ betegségek közül említésre méltó az
emésztõszervi fertõzések (szalmonellózis, dizentéria stb.), a vörheny, a
fertõzõ májgyulladás és a járványos fültõmirigy-gyulladás. Az ez utóbbiban
megbetegedettek száma öt évre visszatekintve 17-30 ezer között volt, 1994-ben
a védõoltások következtében 2 ezerre csökkent. A szalmonellózis esetei viszont
ismét szaporodnak, az 1994-ben tapasztalt több mint 19 ezer megbetegedés az
elmúlt tíz év legmagasabb értéke. Az AIDS-betegek száma is növekszik, az
1986-1994-ben bejelentett AIDS-betegek száma 171, közülük 120-an meghaltak.
1985-1994-ben a nyilvántartott HIV-fertõzött személyek száma 482.
A daganatos halálozás 1980 óta jelentõsen növekedett. A túlélési és
halálozási adatokból történt becslés szerint évente 42-43 ezerre tehetõ a
rosszindulatú daganatos megbetegedések száma. A férfiak esetében a tüdõrák, a
nõknél az emlõrák a leggyakrabban elõforduló rosszindulatú daganatos betegség.
A tüdõgondozók által regisztrált gümõkóros betegek száma évek óta 19 ezer
körül van. A nem gümõkóros, krónikus légzõszervi betegséggel kezeltek száma
folyamatosan növekszik, 200 ezer fölötti értéket mutat. A betegek tényleges
száma ennél lényegesen többre becsülhetõ.
Az alkoholisták száma nõtt, becslések szerint megközelíti az egymilliót.
Az alkoholistáknak csak kis részét kezelik alkohol- és pszichiátriai
gondozókban, a gondozottak száma az elmúlt évek során csökkenõ tendenciát
mutat.
Az egészségügyi rendszer és ellátás átalakítása folyamatban van. Ennek
egyik megnyilvánulása az állami monopólium gyengülése és a magánvállalkozások
terjedése. A háziorvosok és házi gyermekorvosok, valamint a fogorvosok
magánpraxisa mellett egyre több szakorvos mûködik vállalkozóként.
Magánklinikák, magánszanatóriumok létesültek, magángyógyszertárak nyíltak és a
betegszállításba, mentésbe is bekapcsolódtak nem állami szervezetek.
Átalakulóban van az orvos-beteg kapcsolat: lehetõvé vált a szabad orvos- és
kórházválasztás, a beteg jogai - állapotát és gyógyítását illetõen - bõvültek.
Elõtérbe került az egészségvédelem és a betegségmegelõzés.
A háziorvosok száma 4900. Továbbra is csökken az egy háziorvosra jutó
lakosok száma, de növekszik a betegforgalom. A házi gyermekorvosok száma 1475,
a betegforgalmuk ugyancsak emelkedik.
A rendelõintézeti szakorvosi ellátás helyzete bizonytalan. 1993-ban
tovább csökkent a betegforgalom, viszont nõtt a teljesített munkaórák száma,
egy év alatt 8,9 millióról 9,2 millióra. A szakrendelõi ellátásban a fõváros,
Baranya, Csongrád, Somogy és Zala megye lakossága van viszonylag kedvezõ
helyzetben, legrosszabb az ellátottság Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun és
Nógrád megye területén.
A kórházi ágyak száma 1990 óta kismértékben ugyan, de fokozatosan
csökken. A mûködõ ágyak száma 1993-ban - a HM- és BM-kórházak ágyaival együtt
- 100 438 volt. Legtöbb kórházi ágy 100 000 lakosra számítva a fõvárosban,
Zala, Heves, Veszprém és Gyõr-Moson-Sopron megyékben van, míg a legkevesebb
kórházi ágy - a bõvítések ellenére - Pest megye lakosságára jut. Az 1992. évi
számottevõ fejlesztés után 1993-ban kismértékben csökkent az intenzív
osztályokon az engedélyezett ágyak száma. Tovább csökkent a tüdõgyógyászati,
elmegyógyászati és az utókezelõ osztályok ágyszáma, míg némileg emelkedett a
szanatóriumi ágyaké, s a rehabilitációs ágyak számának 25%-os fejlesztése már
új szemléletet tükröz az egészségügyi ellátásban.
Szociális ellátás
A lakosság széles körének a munkából származó, illetve a tõke utáni
jövedelme kiegészül egyéb forrásból (központi költségvetés, nyugdíj- és
egészségbiztosítás, önkormányzat stb.) származó juttatással, jövedelemmel.
Ezek nagyobb része közvetlenül pénz formájában jut el a lakossághoz.
A pénzbeni és természetbeni jövedelmek a lakosság jövedelmének jelentõs
és növekvõ részét, 40-42%-át képezték az elmúlt években is. A juttatások
növekedésének kiváltó oka a népesség öregedése, a tartós munkanélküliség, a
szegények számának emelkedése. Ugyanakkor az ország gazdasági teljesítménye,
külföldi eladósodása a szociális juttatások szûkítése irányába hat.
Felerõsödött az ellátó rendszerek átalakításának szükségessége. Ennek
megnyilvánulása az alanyi jogon járó ellátások korlátozására való törekvés a
jövedelemnagyság alapján, az önkéntes biztosítás terjedése. Az igények és
lehetõségek közti ellentmondást tompítja a karitatív szervezetek, egyházak,
egyéb társadalmi mozgalmak segélyezõ-támogató tevékenysége.
1994-ben családi pótlékot 1,5 millió család 2,4 millió gyermek után
kapott. A kifizetett összeg meghaladta a 105 milliárd forintot és 64%-kal több
volt az 1990. évinél a családi pótlék havi összegének emelése következtében.
Figyelembe véve azt, hogy a fogyasztói árak ebben az idõszakban 2,4-szeresre
nõttek, a családi pótlék reálértéke csökkent.
Az egészségbiztosítási alap által finanszírozott gyermekgondozási segély
és díj összege 1994-ban meghaladta a 29 milliárd forintot. Gyermekgondozási
segélyben 117 ezer fõ, gyermekgondozási díjban 127 ezer fõ részesült. A gyedet
igénybe vevõk száma a bevezetés évétõl, 1985-tõl 1988-ig nõtt, azóta csökken.
A bölcsõdei férõhelyek száma hosszabb ideje csökken. A bölcsõdéskorúak
11%-át, közel 40 ezer gyermeket írattak 1994-ben bölcsõdébe.
Az önkormányzatok által fizetett szociális támogatások összege, a
munkanélküliek jövedelempótló támogatásával együtt, 1993-ban 16,6 milliárd
forint volt, 79%-kal több, mint egy évvel korábban. Rendszeres szociális
segélyezésben 30 ezren részesültek. A segélyezettek száma tovább csökkent, az
egy fõre jutó havi összeg pedig emelkedett. 1993-ban személyenként és havonta
átlagosan 4955 Ft-ot fizettek ki a rászorulóknak, 22%-kal többet, mint egy
évvel korábban. Átmeneti pénzbeni segélyezésben 842 ezren, természetbeni
segélyezésben 282 ezren részesültek, a segélyezési esetek száma 1,8 millió
volt, több mint másfélszerese az 1992. évinek. Átmeneti segélyre esetenként
átlagosan 2529 forintot fizettek ki. Új segélyezési forma a munkanélküliek
jövedelempótló támogatása, amelyet éves átlagban 111 ezren vettek igénybe.
Az idõskorúak, illetve a testi-szellemi fogyatékosságuk, betegségük,
szociális helyzetük miatt rászorulók ellátásának több formája van. A személyes
gondoskodást nyújtó intézmények férõhelyeinek száma - a magánvállalkozások és
a nonprofit szervezetek bekapcsolódásával - fokozatosan bõvül; közel 50 ezer
gondozottat látnak el tartós bentlakásos intézetek, beleértve a fogyatékos
gyermekek otthonait is és 6200 személy számára biztosítanak átmeneti
elhelyezést.
Folyamatosan nõtt az idõsek klubjaiban a férõhelyek száma. A 39 ezer
nappali ellátást nyújtó férõhely mellett 1816 férõhelyen szállást is
biztosítottak. A személyes gondoskodást nyújtó intézményi ellátottság
számottevõ területi különbségeket mutat. A legkedvezõbb helyzetben Baranya és
Békés megye volt 1993-ban, míg a legkevesebb férõhely Fejér és Vas megye
rászorultjaira jutott.
Az oktatás helyzete
Az iskolás korosztályok létszámának alakulásával összefüggésben a
közoktatásban folytatódik a tanulólétszám fogyása. Az 1994/95. tanévben
mintegy 31 ezer fõvel tanulnak kevesebben az alap- és középfokú oktatási
intézmények nappali tagozatain, mint az elõzõ tanévben.
Az óvodákban a gyermeklétszám közel azonos az 1993/94. tanévivel és nem
éri el a 400 ezer fõt. Az óvodáskorúak 86%-a jár óvodába.
Az alapfokú iskolákban az 1994/95. tanévben a tanulók száma 24 ezer fõvel
kevesebb az elõzõ tanévinél. Így a létszám öt évtizedre visszatekintve a
legalacsonyabb, a gyógypedagógiai iskolákba járókkal együtt 1020 ezer fõ.
Az általános iskolákban az elsõ osztályban tavaly közel ugyanannyian
kezdték meg tanulmányaikat, mint az 1993/94. tanévben (126 000 fõ). A 8.
osztályt 1994-ben 137 ezren fejezték be eredményesen, számuk 7 ezer fõvel
alacsonyabb az elõzõ tanévinél. A 8. osztályt el nem végzett fiatalok száma és
aránya évrõl évre kevesebb, de a tanköteles korból kilépõknek 4%-a (közel 7
ezer fiatal) még 1994-ben sem fejezte be 16. életéve eléréséig a 8. osztályt.
A 8. osztályt végzettek 99%-a folytatja tanulmányait középfokú iskolákban és
az elõzõ évinél nagyobb hányaduk tanul középiskolában.
A középfokú oktatásban 6 ezer fõvel tanulnak kevesebben az 1994/95.
tanévben, mint egy évvel korábban. A középiskolákban 7 ezer fõvel több, míg a
szakmunkásképzõ és szakiskolákban 13 ezer fõvel kevesebb a tanulók száma. A
tanulólétszám mérséklõdése mellett a középfokú oktatásban részesülõk aránya
emelkedik, ebben a tanévben meghaladja a 82%-ot. A középfokú tanulmányaikat
megkezdõk száma a középiskolákban 1300 fõvel, a szakmunkásképzõ iskolákban 3
ezer fõvel kevesebb az 1993/94. tanévinél.
A növekvõ társadalmi igények hatására tovább bõvült a hat- és
nyolcosztályos gimnáziumi hálózat. Az 1994/95. tanévben már minden megyében
mûködnek ilyen intézmények, ezekben összesen közel 23 ezren tanulnak. A
hatosztályos gimnáziumok elsõ osztályaiban több mint 5 ezren, a nyolcosztályos
gimnáziumokban 3400-an kezdték meg tanulmányaikat.
A középfokú technikusképzésben 1994/95-ben 32 ezren, az elõzõ tanévinél
ezer fõvel többen tanulnak. 1994-ben 9 ezren tettek technikusvizsgát.
Az 1994. évben közel 70 ezer fõ tett sikeres érettségi vizsgát (közel
egyötödük folytatja tanulmányait). A végzõk száma a középiskolákban közel
azonos az elõzõ tanévivel. Több mint 55 ezren szereztek szakmunkás-
bizonyítványt, kevesebben, mint a korábbi években. Száz középiskolás korból
kilépõ fiatal közül 73 szerzett középfokú végzettséget, de ebbõl mindössze 37
tett érettségi vizsgát. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban is és a
felsõfokú oktatás bõvítésére irányuló célkitûzések szempontjából is alacsony.
A közoktatási intézmények 96%-a önkormányzati vagy állami fenntartású. Az
egyházi, felekezeti óvodákban és iskolákban közel 42 ezer, az alapítványi
gazdasági szervezetek és természetes személyek által fenntartott
intézményekben 19 ezer gyermek oktatási ellátását biztosítják.
A felsõfokú oktatásban a nappali tagozatokon az 1994/95. tanévben 116
ezren, az elõzõ tanévinél mintegy 13 ezer fõvel többen tanulnak. A hallgatók
44%-a egyetemi, a többi fõiskolai képzésben részesül. A tanulóknak a 18-22
éves népességhez viszonyított aránya 14%, magasabb az elõzõ tanévinél. Az I.
évfolyamokon ebben a tanévben 38 ezren kezdték meg tanulmányaikat. Közülük
minden harmadik pedagógiai, illetve bölcsészet- vagy természettudományi
tanulmányokat kezdett és hasonló a mûszaki képzésben részesülõk aránya is. Az
utolsó évfolyamot 1994-ben közel 19 ezer fõ, a megfelelõ korú népesség 13%-a
fejezte be. Egyetemi szintû diplomát száz 22 éves fiatalból mindössze 5
szerez. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony, Európa
számos országában ez az arányszám a magyarországinak többszöröse.
A közoktatási intézményekben a tanulólétszám csökkenésével az ellátás
körülményei átlagosan javultak. Mérséklõdött a zsúfoltság és a nagylétszámú
korosztályok iskolázása idején kialakult szükségintézkedések megszüntethetõkké
váltak.
Az iskolákban foglalkoztatott pedagógusok száma a csökkenõ tanulólétszám
mellett az alapfokú és a középiskolákban az 1994/95. tanévben is emelkedett és
megközelíti a 170 ezer fõt. A pedagógus tanuló arány minden oktatási fokozaton
javult. A képesítés nélkül foglalkoztatottak száma mérséklõdött.
A diákszociális ellátásokat - a térítési díjak emelkedése és az ellátás
gyengülõ minõsége miatt is - az utóbbi években a tanulók csökkenõ hányada
vette igénybe.
Foglalkoztatottság, munkanélküliség
A foglalkoztatottak száma 1994-ben is csökkent, de jóval kisebb mértékben
(2%), mint a megelõzõ években. A csökkenés a gazdaság teljesítményének
visszaesésénél kisebb volt az 1990-1991. években, annál nagyobb 1992-1993-ban,
míg 1994-ben a GDP növekedése mellett csökkent a létszám. Öt év alatt kb. 25%-
kal, 1,4 millió fõvel esett vissza a foglalkoztatottak száma.
A csökkenés a nemzetgazdasági ágakban - a kereskedelmet kivéve -
általánosnak mondható, mértéke azonban különbözõ, tehát módosult a
foglalkoztatottak ágazati struktúrája. A változás jellemzõje, hogy jelentõsen
csökkent a mezõgazdaságban és erdõgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya,
valamelyest mérséklõdött az ipari ágazatokban foglalkoztatottaké, míg a
szolgáltatások területén dolgozóké számottevõen nõtt. 1994. január 1-jén a
foglalkoztatottak 9%-a a mezõgazdaságban és erdõgazdálkodásban, 32%-a az
iparban és építõiparban, fennmaradó 59%-a szolgáltató ágazatokban dolgozott.
Fõ vonalakban ennek a tendenciának a folytatását jelzi 1994-ben a
foglalkoztatottak túlnyomó részére kiterjedõ, a gazdasági szervezetek
adatszolgáltatásán alapuló munkaügyi statisztika. 1994-ben - a 20 fõ feletti
szervezeteknél - a foglalkoztatottak száma 5,4%-kal csökkent. Legnagyobb a
létszámcsökkenés - a szervezeti változásokat figyelmen kívül hagyva - a
mezõgazdasági, erdõgazdálkodási szervezeteknél: 17%. Ezt a munkahelyvesztést a
nagyrészt családi vállalkozáson alapuló magán-parasztgazdaságok munkaerõigénye
csak mérsékelni tudta. Az ipari, ezen belül a feldolgozóipari szervezeteknél
az átlagosnál némileg nagyobb, 7%-os létszámcsökkenés következett be 1994-ben.
A nagyobb ágazatcsoportok közül a gépiparban 8%-kal, az élelmiszer-, ital- és
dohánytermékek gyártásában 7%-kal, a textília, ruházati, bõrtermékek
gyártásában 5%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma. A szolgáltatások
területén az átlagosnál kisebb (3%) volt a létszámcsökkenés 1994-ben. Ezen
belül nõtt a foglalkoztatottak száma a posta és távközlésben, a pénzügyi
tevékenység, valamint a közigazgatás és kötelezõ társadalombiztosítás
területén (2-4%-kal), változatlan maradt az oktatásban. A szolgáltatás más
területein csökkent a gazdálkodó szervezeteknél foglalkoztatottak száma. A
csökkenés a kereskedelemben volt a legnagyobb (11%), amit feltehetõen 1994-ben
is ellensúlyozott a kislétszámú szervezetek - kereskedelmi kft.-k, magán-
kiskereskedõk - számának gyarapodása.
A foglalkoztatottak száma 1994. évbena)
Ágazat Fizikai Szellemi Összesen 1993. év
foglalkozású, 1000 fõ 1000 fõ = 100,0
Mezõgazdaság, erdõgazdálko-
dás, halászat 151 43 194 82,7
Ipar 680 200 880 93,2
ebbõl feldolgozóipar 592 169 761 93,1
Építõipar 119 30 149 90,6
Kereskedelem 165 109 274 88,8
Szállítás, posta és távközlés168 89 257 96,6
Közigazgatás, kötelezõ társada-
lombiztosítás 108 159 267 101,8
Oktatás 86 217 303 100,0
Egészségügy és szociális ellátás 102 147 249 98,1
Többi ágazat 155 171 326 97,8
Összesen 1734 1165 2899 94,6
a) Az abszolút számok a 10 fõnél többet foglalkoztató szervezetek adatai, az
indexek tájékoztató jellegûek, a 20 fõnél nagyobb szervezetekre vonatkoznak.
A munkahelyek megszûnésének, a foglalkoztatottság csökkenésének a
gazdasági következményeken túl jelentõs társadalmi hatásai is voltak.
Egyrészt a gazdaságilag nem aktív népesség száma és aránya folyamatosan
nõtt. 1990. év elején a népesség 47%-a, négy évvel késõbb több mint 53%-a
tartozott ebbe a körbe. A mintegy 600 ezres növekménynek csaknem kilenctizede
a munkavállalási korúak - 15-59 éves férfiak és 15-54 éves nõk - közül került
ki. Ez a csoport igen heterogén. Magában foglal tanulókat (akik
szakmunkásképzésben, közép- vagy felsõfokú oktatásban vesznek részt),
nyugdíjasokat, akik a nyugdíjkorhatár elérése elõtt váltak rokkant-, elõ-,
illetve korengedményes nyugdíjassá, valamint egyéb eltartottakat, akik
családi, egészségi állapotuk vagy a munkalehetõségek hiánya miatt nem tudnak
munkába állni, illetve feladták munkakeresési szándékukat. Ez utóbbiak száma
nõtt leggyorsabban, közel 280 ezer fõvel négy év alatt.
Másrészt a gazdaságilag aktív népességen belül nagymértékben visszaesett
- 1990. év elejétõl 1994-ig 60%-kal - a foglalkoztatott nyugdíjasok száma.
Mindezen túl igen súlyos gondot jelentett és jelent, hogy megjelentek a
munkanélküliek. Számuk 1990-1992 között többszörösére nõtt, a csúcs 1993. I.
negyedévében volt, majd ezt követõen folyamatosan csökkent a munkanélküliek
száma és 1994-ben lényegében az 1992. évi szintre esett vissza. A gazdaságilag
aktív népességnek 1994 végén 10,9%-át (520 ezer fõt) tartották nyilván
munkanélküliként. Ez az arány kisebb, mint pl. a lengyel, a szlovák, a
spanyol, de magasabb a cseh, az osztrák, a német munkanélküliségi rátánál.
Magyarországon tömeges méretû munkanélküliség csak néhány éve van, de
máris tapasztalható a tartósan munkanélkülivé válók arányának növekedése. A
15-74 éves népesség gazdasági aktivitását vizsgáló reprezentatív munkaerõ-
felmérés szerint 1994 végén a munkanélküliek 44%-a már legalább egy éve
keresett állást (szemben az egy évvel korábbi 39%-kal), a munkanélküliség
átlagos idõtartama elérte az 53 hetet. A munkanélküliség idõtartamának
növekedésével általában csökken az elhelyezkedés valószínûsége. Növekszik
azoknak a száma, akik a munkanélküli-ellátásból kikerülve jövedelempótló
támogatásra szorulnak. Az Országos Munkaügyi Központ által nyilvántartott
munkanélküliek közül 1994 végén már 207 ezren voltak jogosultak szociális
jellegû jövedelempótló támogatásra, azaz számuk magasabb volt, mint a
biztosítási alapon járó munkanélküli-járadékban részesülõké.
«INVALID_FIELD: Object»
Az elõzõ évi tendencia folytatásaként 1994-ben is valamennyi megyében és
a fõvárosban is mérséklõdött a munkanélküliség. A decemberi nyilvántartás
szerint 1993. év végéhez viszonyítva a legnagyobb mértékben - 19 ezer fõvel -
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, de
10 ezer fõnél nagyobb volt a csökkenés a fõvárosban, Bács-Kiskun, és Pest
megyében is.
A megyék munkanélküliségi ráta szerinti rangsorában érdemleges változás
nem történt, az országos átlagnál kedvezõbb, illetve rosszabb helyzetû megyék
köre lényegében megegyezik az elõzõ évivel. A szélsõséges területi
differenciáltság valamelyest tovább mérséklõdött. A hagyományosan legrosszabb
helyzetû három megye közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak kismértékben
csökkent a ráta, 1994 decemberében is 19% fölött volt, Borsod-Abaúj-Zemplén és
Nógrád megyében viszont közel 20%-ról 16% körüli értékre esett vissza. A
legalacsonyabb munkanélküliségi szint továbbra is Budapestet (5,5%), valamint
Gyõr-Moson-Sopron, Pest és Vas megyét jellemzi (7-8% körüli az 1994 decemberi
ráta).
A háztartások jövedelmi helyzete
A lakosság reáljövedelme, amely az 1990-1993-as években folyamatosan,
négy év alatt mintegy 12%-kal csökkent, 1994-ben 3-4%-kal emelkedett és
lényegében az 1980-as évek elején kialakult szintnek felelt meg. Az elsõdleges
jövedelem legnagyobb tétele, a bérek és keresetek reálértéke nõtt,
számottevõen emelkedtek a magánvállalkozásból származó bevételek is. A
kötelezõ társadalombiztosítási juttatások közül a nyugdíjak reálértéke is
nõtt.
A foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 1994-ben 33 289 Ft, a nettó
22 992 Ft volt, 25, illetve 27%-kal több, mint az elõzõ évben. A személyi
jövedelemadó bevezetése óta elõször fordult elõ, hogy a nettó keresetek
növekedése nagyobb volt, mint a bruttó kereseteké. Ennek oka, hogy
- a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék 1994-ben nem volt része a
jövedelemadó-alapnak;
- módosultak az adósávok és ennek következetében összességében csökkent a
befizetendõ jövedelemadó;
- munkavállalói szolidaritási járulék mértéke 2%-ról 1,5%-ra csökkent.
A nettó keresetek reálértéke - a kereset nominálértékének 27%-os és a
fogyasztói árak 18,8%-os emelkedése következetében - 7%-kal nõtt, de az öt
évvel korábbitól így is kb. 9%-kal elmaradt.
Az ágazatok kereseti sorrendje 1994-ben a korábbi évekhez hasonló képet
mutat. Legalacsonyabb átlagkereset a textília-, ruházati- és bõrtermékgyártás,
a mezõgazdaság, erdõgazdálkodás és halászat, valamint a szálláshely-
szolgáltatás, vendéglátás területét jellemezte, míg a legmagasabb keresetet a
pénzügyi tevékenységben foglalkoztatottak érték el. Az átlagot jelentõsen
meghaladó volt a keresetek színvonala a villamosenergia-, gáz-, hõ- és
vízellátás területén, a vegyiparban és a bányászatban. A vállalkozói és a
költségvetési szféra keresetdinamikája közötti különbség a korábbi évekkel
ellentétben a költségvetés javára módosult, a közalkalmazottaknak ugyanis
1994-ben kellett elérniük a tarifatáblázatban rögzített kereseti szintet. A
költségvetési intézményeknél dolgozó fizikai foglalkozásúak azonban így is kb.
8%-kal, a szellemiek pedig 22%-kal kerestek kevesebbet a vállalkozói szférát
jellemzõ átlagnál.
A foglalkoztatottak havi átlagkeresete
a nagyobb ágazatokban, 1994
Ágazat Bruttó Nettó 1993 = 100,0
kereset, Ft bruttó nettó
Összesen 33 289 22 992 124,7 127,1
Ebbõl:
Mezõgazdaság, erdõgazdálkodás24 645 18 192 127,8 129,0
Ipar 33 375 22 999 122,8 125,5
ebbõl: feldolgozóipar 31 984 22 224 123,0 125,5
Építõipar 27 885 19 862 121,9 124,4
Kereskedelem 31 014 21 534 120,8 123,6
Szállítás, posta és távközlés35 303 24 292 125,8 128,3
Közigazgatás, kötelezõ társadalom-
biztosítás 40 386 27 025 118,8 122,5
Oktatás 32 284 22 647 131,8 133,1
Egészségügy és szociális ellátás29 74721 266 132,4 133,5
a) Az abszolut számok a 10 fõnél többet foglalkoztató szervezetek adatai, az
indexek tájékoztató jellegûek, a 20 fõnél nagyobb szervezetekre vonatkoznak
A tulajdonosi jövedelmek közül a kamatbevételnél is jelentõs mértékû volt
a növekedés, amely egyrészt a kamatlábak többszöri emelésének, másrészt a
megtakarítások gyors bõvülésének a következménye.
A vállalkozók vegyes jövedelme is emelkedett, nagyrészt a vállalkozók
számának bõvülése következtében.
A nyugdíjasok száma 1994. év végén 2935 ezer fõ volt, 65 ezerrel, 2%-kal
több, mint egy évvel korábban és 458 ezerrel több az öt évvel azelõttinél.
Nyugdíjakra 444 milliárd forintot fizettek ki, ami 27%-kal, egy ellátásra
számítva csaknem 25%-kal több, mint 1993-ban. Az átlagos nyugdíj reálértéke
1994-ben mintegy 5%-kal emelkedett.
A jövedelmek felhasználását tekintve lényegesen változott a lakosság
magatartása. 1993-ban jelentõsen csökkenõ reáljövedelem mellett, bár kis
mértékben, de nõtt a lakosság fogyasztása a megtakarítások rovására. Tavaly a
fogyasztás mérsékelten, 1-2 százalékkal emelkedett, a megtakarítások -
forintban számítva - viszont ugrásszerûen növekedtek. A pénzügyi
megtakarítások minden formája jelentõsen bõvült, ezen belül is kiemelkedõ volt
a nem pénzintézeti értékpapírok állományának megkétszerezõdése.
Infrastruktúra
A lakásépítés hosszú ideje tartó csökkenése 1994-ben megállt, az év
folyamán befejezett új lakások száma 20 947 volt, gyakorlatilag annyi, mint az
elõzõ évben, s az 1990. évinek a felét, a 70-es évek közepének negyedét sem
érte el. Ezer lakosra számítva Magyarországon 1993-ban és 1994-ben 2-2 lakás
épült, ami jóval alacsonyabb a fejlett országok hasonló mutatójánál. (A 90-es
évek elején Ausztriában ezer lakosra 5,2, Németországban 4,9, Svédországban
6,6 új lakás jutott.)
A lakásépítés alacsony szintje mellett az utóbbi években 4,5-5 ezer lakás
szûnt meg évente. Ez ugyan jóval kevesebb, mint az 5-10 évvel korábban
megszûnt évi 10-12 ezer lakás, de az új lakásokhoz viszonyított aránya
(22-24%) magasabb korábbinál.
A lakásállomány szerény növekedése a népességszám csökkenése mellett
globálisan a lakásellátottság mennyiségi javulását jelenti. Ezt egyébként
szükségessé is teszi a család- és háztartásszerkezet változása, ami a
háztartások folyamatos aprózódását jelenti, vagyis egyre nõ az egy- és
kétszemélyes háztartások aránya. A lakások felszereltsége ugyancsak
folyamatosan javul. Ugyanakkor a nagyvárosi önkormányzati és privatizált
lakásállomány általános állapota rendkívül rossz. Ez a sürgõs tatarozást és
felújítást igénylõ állomány az ország összes lakásának 23%-át, a
nagyvárosokban található lakások 43%-át képviseli.
A lakások felszereltségének javulása mindenekelõtt a közmûvesítés
fejlõdésében mutatkozik meg.
A vezetékes vízzel ellátott települések aránya az 1989. évi 75%-ról már
1993-ban 90% fölé emelkedett, s a lakások több mint háromnegyedében vezetékbõl
nyert vizet használnak. A közmûellátás egyik régi gondja a vízvezeték- és a
csatornahálózat aránytalansága. 1989-ben 100 km vízvezetékre 28 km közcsatorna
jutott. Az elmúlt években a csatornahálózat gyorsabban bõvült, mint a
vízcsõhálózat, ami kissé enyhítette a fenti, változatlanul súlyos
aránytalanságot (31km/100 km). A közcsatona-hálózatba a lakások kb. 44%-a van
bekötve.
Jelentõsen bõvült a vezetékesgáz-ellátás. 1994 végén a gázcsõhálózat
hossza meghaladta a 42 ezer km-t, ami az elõzõ évinél 13%-kal több, az öt
évvel korábbinak pedig több mint kétszerese. Az év végén csaknem 2,2 millió
lakás, a háztartások mintegy háromötöde használt vezetékes gázt. Ez is
hozzájárult ahhoz, hogy a lakott lakásoknak csaknem fele rendelkezik korszerû
fûtési móddal.
Ugyancsak javította a lakások felszereltségét a telefonállomások számának
gyors növekedése. A távbeszélõ-fõállomások száma az 1989. évi 915 ezerrõl 1994
végéig 1 millió 771 ezerre, 93%-kal emelkedett. Az elõzõ évhez képest a
gyarapodás 1994-ben meghaladta a 270 ezret (18%-ot). Az állomások túlnyomó
része, 94%-a, be volt kapcsolva a távhívásba. Az összes fõállomásnak 1990-ben
71%-a, 1993-ban 76%-a lakástelefon volt. A látványos fejlõdés ellenére száz
lakott lakás közül kb. 34 van telefonnal felszerelve. A telefon-összeköttetést
javította a gyors ütemben bõvülõ mobil telefonok hálózata. Ezen készülékek
száma csak 1994. IV. negyedévében 37%-kal gyarapodott és az év végén
meghaladta a 142 ezret.
Az országos közúthálózat hossza megközelíti a 30 ezer kilométert, és ez
évek óta alig változik. Az elmúlt években új útként elsõsorban a településeket
elkerülõ utak épültek, köztük a fõváros közlekedésének tehermentesítését
szolgáló M0-ás autóút. A közutak fejlesztése mindenekelõtt a meglévõ utak
korszerûsítését jelenti. Ennek keretében jelenleg is folyik az M1-es autópálya
építése. A többi úton az útpálya szélesítése, felületének javítása, az út
vonalvezetésének biztonságosabbá tétele, a nagyobb csomópontok átépítése
szolgálja a korszerûbb közlekedést.
A vasútvonalak hossza négy év alatt 330 km-rel csökkent és 1993 végén
7752 km-t tett ki. A kétvágányú vonalak hossza és aránya alig változott: 1175
km, 15%. A villamosított vonalak hossza kissé, 53 km-rel nõtt és 1993 végén
2277 km volt. A vasút teljesítményének túlnyomó része a hálózatnak erre a
villamosított 30%-ára jut, az összes vontatási teljesítmény háromnegyedét a
villamos vontatás teszi ki.
Bûncselekmények, bûnelkövetõk
A társadalom életében az utóbbi években zajló változások felszínre
hoztak, nyilvánvalóvá tettek vagy felerõsítettek számos kedvezõtlen jelenséget
is. Közéjük tartoznak az ún. devianciák, mint a kábítószer-fogyasztás, a már
említett alkoholizmus, valamint a bûnözés.
A bûnözés hazánkban - más kelet-európai országokhoz hasonlóan - a 80-as
évek során, különösen pedig a 90-es évek elején mutatott nagyarányú
növekedést. Az ismertté vált bûncselekmények száma az eddigi legmagasabb
szintet 1992-ben érte el, 447 ezer esettel, ami az 1989. évinél 222 ezerrel,
98%-kal több volt. Ezt követõen mérséklõdés tapasztalható: 1993-ban 10%-kal,
1994-ben további 3%-kal csökkent az ismertté vált bûncselekmények száma. Ezen
belül azonban az emberölések száma 1994-ben nõtt, az év folyamán 310 emberölés
vált ismertté, 13-mal több, mint az elõzõ évben és ez a korábbi évek
esetszámát is meghaladja. Ugyancsak emelkedett, igen jelentõs mértékben az
államigazgatás, igazságszolgáltatás és közélet tisztasága elleni, valamint a
közrend elleni bûncselekmények száma (30, illetve 39%-kal). Kevesebb
közlekedési, vagyon elleni, gazdasági, valamint házasság, család, ifjúság és
nemi erkölcs elleni bûncselekmény vált ismertté 1994-ben, mint az elõzõ évben.
Az ismertté vált bûnelkövetõk száma 119,5 ezer volt, 3 ezerrel, 2,6%-kal
kevesebb az 1993. évinél. Közülük 107,2 ezer volt a férfi, az összes
bûnelkövetõ 90%-a. A fiatalkorúak 12%-ot képviseltek a bûnelkövetõk között.
Ezen kívül az összes elkövetõbõl 4168 gyermekkorú volt, 40-nel több, mint
1993-ban.
Területi társadalmi különbségek
Az ország térszerkezetének a társadalmi-gazdasági fejlettség és a
fejlõdési lehetõségek által meghatározott széttagoltsága az utóbbi évtizedben
egyre markánsabb lett. A piacgazdaság mûködése során fontos szerep jut az
innováció fogadására való képességnek, készségnek, felértékelõdnek a helyi
adottságok, források. A polarizáció három területen jelentkezik, úgymint a
fõváros és a vidék, az ország nyugati és keleti térségei között, valamint a
települési hierarchiában, ami a legnagyobb vidéki városok, mint sokfunkciós
centrumok erõteljes kiemelkedését jelenti saját környezetükbõl.
A településkapcsolatokban esetenként zavarokat okoz a
településfejlesztési középszint hiánya, amely a megyék és a megyei jogú
városok, illetve ez utóbbiak és vonzáskörzetük kapcsolatrendszerében idéz elõ
feszültséget.
65
II. Gazdasági folyamatok
Külgazdasági feltételek
A magyar gazdaság nemzetközi környezete 1994-ben némileg kedvezõbb volt,
mint az elõzõ évben. Az OECD-térség országaira az 1990-es évtized elején
általánosan jellemzõ gazdasági recesszió 1993-ban az USA-ban véget ért és
megindult a gazdasági növekedés. A fellendülés a térség európai országaira
1993-ban még nem terjedt át, sõt a visszaesés ekkor érte el a mélypontját. Az
európai OECD-országok 1994-ben léptek a gazdasági ciklus fellendülõ
szakaszába, ekkor termeléscsökkenés már egyetlen országban sem fordult elõ. Az
elõrejelzések e térségben 1995-re a növekedés erõsödésével számolnak.
A növekedés elsõsorban az export bõvülésén és a beruházási piac
élénkülésén alapul, de némileg a fogyasztói kereslet emelkedése is hozzájárul.
A személyes fogyasztás több éve tartó csökkenése megállt.
«INVALID_FIELD: Object»
Az OECD-térség egészére vonatkozóan a külkereskedelem 1994-ben
határozottan élénkült, az export és az import egyaránt 6%-kal lett nagyobb.
Ezt a magyar gazdaság szempontjából pozitív fejleményt gyengíti, hogy a két fõ
kereskedelmi partnerünknél (Németországnál és Ausztriánál) ennél sokkal
szerényebb a növekedés mértéke. Németországban 1,1%-kal, Ausztriában 2,8%-kal
nõtt a behozatal 1994-ben.
A gazdaságilag fejlett országokban kibontakozó élénkülés javítja a magyar
kivitel piacra jutási esélyeit. Külkereskedelmi forgalmunkban ez az
országcsoport az utóbbi években meghatározó szerephez jutott. Az összes magyar
kivitel több mint 70%-a a gazdaságilag fejlett országok piacain talál gazdára.
A kelet-európai térség egyes országcsoportjai között erõsödik a
differenciálódás. Oroszországban és Ukrajnában folytatódik a gazdasági
hanyatlás. A csökkenés mértéke a prognózisok szerint változatlanul
kétszámjegyû marad. A kemény központi intézkedések ellenére a havi infláció
ugyancsak kétszámjegyû. A munkanélküliség emelkedik, az életkörülmények
folyamatosan romlanak. Lassuló ütemben, de folytatódik a gazdasági visszaesés
Bulgáriában és Romániában is. Az infláció Bulgáriában felgyorsult, Romániában
kissé mérséklõdött, de még mindig igen magas szinten van. A három balti
országban megállt a hanyatlás, de a stabilizációs folyamat rendkívül alacsony
szinten indult el. (A termelés a felét sem éri el az 1990. évinek)
A visegrádi országokban és Szlovéniában erõsödnek a stabilizálódás jelei.
A termelés növekedésnek indult, némileg élénkült a külkereskedelem és
csillapodott az infláció.
«INVALID_FIELD: Object»
A kelet-európai térség országainak részesedése a magyar
külkereskedelemben változatlanul szûkül. A rendszerváltozás elõtt a
külkereskedelem közel 50%-át az európai szocialista országokkal bonyolítottuk,
1993-ban arányuk már csak 23%-ot képviselt, 1994-ben pedig 20% alá esett
vissza.
A gazdaság belsõ feltételeinek változása
Privatizáció
A piacgazdaság kiépítésének alapvetõ feltétele az állami tulajdon
lebontása, a privatizáció. E folyamat keretében az ún. elõprivatizáció a
kereskedelem, a vendéglátás és a fogyasztási szolgáltatás magánkézbe történõ
átadását szolgálta. Az üzletek eladása 1994 végén a befejezéshez közeledett. A
bejelentett üzletek döntõ többsége - több mint 10 ezer - talált gazdára a
magánszektorban. A gazdaság e területén megvalósult a magántulajdon
dominanciája.
«INVALID_FIELD: Object»
A gazdaság többi területén a privatizációs folyamat keretében az Állami
Vagyonügynökség felügyelete alá került az állami vállalatok több mint 90%-a
(1848 vállalat). Ezek közel kétharmad része gazdasági társasággá alakult át,
24%-át felszámolták, a többi pedig más vagyonkezelõ szervezethez került, így
1994 végén mindössze 23 vállalat várt átalakításra (ebbõl 20 gyógyszertári
központ). A privatizáció keretében létrehozott másik nagy intézménynél az
Állami Vagyonkezelõ Rt.-nél is lényegében lezajlott az állami vállalatok
szervezeti megújítása, vagyis a gazdasági társasággá történõ átalakítás.
Az ÁVÜ érdekeltségi körébe kerülõ társaságok sorsa 1994 végére a követ-
kezõképpen alakult: a társaságok közel felét teljes mértékben privatizálták
(vagyis 100%-ban eladták), mintegy 10%-át felszámolták, vagy más vagyonkezelõ
szerv vette át és 642 társaság (44%) várt részben vagy egészben történõ
értékesítésre. Az állami vagyon magánkézbe történõ átadásának helyzetét
mutatja az Állami Vagyonügynökséghez tartozó társaságok tõketulajdonosi
összetételében bekövetkezõ változás.
Az ÁVÜ-tulajdonrésszel rendelkezõ társaságok tulajdonosi szerkezete
(%)
Megnevezés Megalakuláskor 1994 végén
ÁVÜ 83 53
Önkormányzat 4 4
Magyar befektetõk 7 30
Külföldi befektetõk 6 13
Összesen 100 100
_______
Forrás: ÁVÜ-Közlöny.
A privatizáció elõrehaladását nehezíti a belföldi tõkehiány, a külföldi
befektetõk érdeklõdésének csökkenése, a kínálat szûkülése, illetve a
privatizálandó gazdasági egységek egy részének folyamatosan romló állapota.
Mindezek ellenére 1994-ben, az elõzõ évhez mérten élénkült a privatizáció,
amit az ÁVÜ bevételeinek 28%-os növekedése jelez (1993-ban mindössze 3%-os
volt a növekedés). Az összehasonlítást azonban torzítja, hogy az adatokban a
kárpótlási jegyek a piaci értéküket lényegesen meghaladó értéken szerepelnek.
«INVALID_FIELD: Object»
A bevétel szerkezetében 1993-ban kezdõdõ változások 1994-ben
felerõsödtek. Legszembetûnõbb, hogy a devizabevétel a töredékére csökkent. A
devizáért eladott állami vagyon forintra átszámított összege 1992-ben 41
milliárd, 1993-ban 26 milliárd, 1994-ben pedig mindössze 6 milliárd forint
volt. Visszaesett (még folyó áron is) a forintban befolyó készpénzes bevétel.
Ugyanakkor részben a belföldi kedvezményes privatizációs technikák
következtében jelentõsen megnõtt a hitelben, illetve a kárpótlási jegy
ellenében privatizált állami vagyonból eredõ bevétel aránya. E két tétel 1993-
ban az ÁVÜ összes bevételének 47%-át, 1994-ben pedig már 79%-át tette ki.
Az ÁVÜ adatai szerint az állami vagyon eladásából származó 1994. évi
bevétel fõ felhasználási céljai a következõk voltak: a bevétel közel 18%-át a
privatizációs folyamat fenntartására, illetve a gazdálkodó egységek
privatizálhatósága érdekében használták fel, fele a kárpótlási jegyek
kivonását fedezte és 28%-át fordították az államadósság törlesztésére.
Az elmúlt idõszakban különféle becslések készültek a magángazdaság
nagyságáról, részarányáról és ágazati szerkezetérõl. Ezek a számítások, bár
nem mindig azonosan értelmezik a privatizálandó vagyon nagyságát, egyetértenek
abban, hogy a magyar gazdaságban jelenleg 50 százalék felett van a
magántulajdon aránya.
A mezõgazdaságban folytatódott a tulajdonviszonyok átalakulása, a
magántulajdon alapján álló mezõgazdaság kiépülése. Az 1994. évi mezõgazdasági
gazdaságszerkezet-felvétel során - a felkeresett több mint 2 millió
háztartásnál - 2,2 millió hektár saját tulajdonban lévõ földterületet írtak
össze, ami az ország földterületének közel egynegyede. E földterület
kétharmada tagi részarányként, illetve kárpótlás és vagyonnevesítés útján
került a lakosság tulajdonába az utóbbi években. A háztartások a saját
tulajdonban lévõ földterületeknek mintegy 60%-át (1,3 millió hektárt) mûvelik
maguk, 40%-át bérbe adják, rendszerint a szövetkezeteknek, vagy az azok
jogutódjaként létrejött gazdasági társaságoknak. Ennek oka fõként a föld
megmûveléséhez szükséges tõke- és eszközhiány, de közrejátszhat ebben az új
földtulajdonosok egy részének a mezõgazdasági termelésben való járatlansága
is.
Gazdasági szervezetek, gazdálkodási formák
Az új típusú gazdasági szervezetek rohamos szaporodása az átalakulási,
társasági stb. törvények meghozatala óta tart és 1994-ben is jelentõs volt.
Változatlanul havonta
10-11 ezer gazdasági szervezet alakul meg, miközben a megszûnések száma ennek
csak a töredéke. A különbözõ gazdálkodási formákhoz tartozó szervezetek
szaporodása eltérõ ütemû, változatlanul a legnépszerûbb forma a korlátolt
felelõsségû társaság és a betéti társaság. Általánosan jellemzõ, hogy az
újonnan alakult szervezetek döntõ többsége egészen kisméretû, 90%-uk 10 fõ
alatti létszámmal kíván mûködni.
A gazdasági szervezetek száma 1994. december 31-én
Gazdasági forma Szervezetek száma
db 1993. dec. 31.=100
1. Jogi személyiségû gazdasági szervezet 101 247 118
Ebbõl:
vállalat 821 73
korlátolt felelõsségû társaság 87 957 121
részvénytársaság 2 896 122
szövetkezet 8 778 101
2. Jogi személyiség nélküli gazdasági 121 128 123
szervezet
Ebbõl:
betéti társaságok 89 001 132
3. Egyéni vállalkozás 778 036 113
4. Költségvetési és egyéb nem nyereség-
érdekeltségû szervezet 59 816 112
A gazdasági szervezetek területileg a fõvárosban és Pest megyében
koncentrálódnak. A jogi személyiségû gazdasági szervezetek 52%-a, a jogi
személyiség nélküli gazdasági szervezetek 48%-a, az egyéni vállalkozók 36%-a
ebben a térségben mûködik, míg a többi megyében valamennyi gazdálkodási
fõcsoportban 4-6% között mozognak ezek az arányok.
Az ötven fõ alatti vállalkozásokról készült (reprezentatív) statisztikai
felmérésa) azt mutatja, hogy a vállalkozások egynegyede-egyharmada csak a
hivatalos kimutatásokban létezik, a valóságban nem. A megtalált vállalkozások
több mint 10%-a 1992-ben még, vagy már nem rendelkezett bevétellelb) , vagyis
gazdasági értelemben ugyancsak nem létezett. Szakértõi vélemények szerint a
"nem létezõ" cégek túlnyomórészt a személyi jövedelemadóra és általános
forgalmi adóra vonatkozó jogszabályok adta lehetõségek kihasználására
alakultak. A fantomcégek egy részét különbözõ gazdasági bûncselekményekre (pl.
pénzmosásra) használják fel.
____________________
a) A Központi Statisztikai Hivatal és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
közös felvétele a vállalkozók társadalmi összetételérõl
.
b) Ezt a számot tovább növelheti, hogy a vállalkozások egynegyede nem
válaszolt a bevételeit tudakoló kérdésre.
Csõd- és felszámolási eljárások
A csõdtörvény bevezetése óta 1992-ben 2294, 1993-ban 780 és 1994-ben
mindössze 73, összesen 3147 jogi személyiségû gazdasági szervezet ellen indult
csõdeljárás. Ezen belül a befejezett csõdeljárások száma 1994 végéig 2776
volt. Az esetek mintegy fele végzõdött felszámolással, másik fele túlnyomó
részben a hitelezõkkel való kiegyezéssel zárult.
Összesen 6671 jogi személyiségû gazdasági szervezet került felszámolási
eljárás alá 1994. december végéig. Ezek 63%-a kft., 27%-a szövetkezet és 6%-a
vállalat. A felszámolásra kerülõ gazdasági szervezetek 29%-a az ipar, 26%-a a
kereskedelem és javítás, 20%-a az építõipar,12%-a az ingatlanügyletek és egyéb
szolgáltatások területén tevékenykedett.
Külföldi érdekeltségû vállalkozások
A magyar gazdaság szerkezeti átalakításának egyre fontosabb eleme a
külföldi tõke hazánkbeli letelepedése és mûködése.
Magyarországon már 1985-ben 50 külföldi érdekeltségû vállalkozás
tevékenykedett, a vegyes vállalatok és a teljesen külföldi tulajdonú
vállalkozások számának jelentõs növekedése azonban csak 1989 után, a külföldi
befektetésekre vonatkozó törvények liberalizáló rendelkezései következtében
indult meg. 1989-ben még csak 1350, az 1993-as társasági adóbevallások szerint
már 20 ezer vállalkozás jegyzett tõkéjének egy része vagy teljes egésze volt
külföldi tulajdonban.
Növekedés tapasztalható a külföldi tõke mennyiségében is. Míg 1989. év
végén 30 milliárd forintnak megfelelõ deviza volt a külföldi tõke, 1993 végén
már 663 milliárd forint volt ez az összeg. A külföldi tõke, illetve a külföldi
érdekeltségû vállalkozások nemzetgazdasági jelentõségének növekedését mutatja,
hogy míg 1989-ben az összes vállalkozás 9, 1993-ban már 15%-a teljesen
külföldi tulajdonban volt, illetve vegyes vállalati formában mûködött.
Jelentõsen növekedett a külföldi befektetés aránya a jegyzett tõkébõl (4 év
alatt: 2%-ról 16%-ra), vagyis a Magyarországon bejegyzett vállalkozások
vagyona ekkora arányban van külföldi tulajdonban.
A külföldi tõke fele 1993. év végén a feldolgozóiparban tevékenykedett, a
második legnagyobb mûködõtõke-felvevõ ágazat a kereskedelem volt, azonban
lényegesen kisebb részesedéssel (14%). Külön említést érdemel a szállítás,
raktározás, posta és távközlés ágazat, ahol a külföldi tõke részaránya 2%-ról
közel 9%-ra emelkedett 1 év alatt, a MATÁV privatizációja következtében.
A gazdaság teljesítménye és egyensúlyi helyzete
A gazdaság teljesítménye (a bruttó hazai termék) 1990 és 1994 között
közel 17%-kal, a hetvenes évek második felére jellemzõ szintre esett vissza. A
csökkenés üteme 1991-ben volt a legnagyobb (12%), ezt követõen folyamatosan
mérséklõdött, majd 1994-ben lassú gazdasági növekedés volt megfigyelhetõ. Az
1994. évi bruttó hazai termék (GDP) az elõzetes számítások szerint 2%-kal
magasabb az elõzõ évinél. A növekedés általános tendenciának tekinthetõ.
Dinamikus növekedés tapasztalható az iparban. Az ipari bruttó termelés 9%-kal
nagyobb, mint 1993-ban volt, ezt meghaladó mértékben (20%-kal) emelkedett az
építõipari szervezetek bruttó teljesítménye és elmozdult a mélypontról a
mezõgazdaság is. A növekedés megindulását a reálgazdaságban az egyensúly
romlása, a pénzügyi szférában pedig a már korábban is meglévõ
egyensúlytalanságok erõsödése kísérte.
A rendszerváltás kezdetétõl eltelt öt év - több fontos gazdasági
jelzõszám alapján - két viszonylag homogén idõszakra bontható fel: az 1990 és
1992 közötti hároméves, és az 1993-1994 éveket magában foglaló kétéves
szakaszra.
A rendszerváltás indulásakor, a nyolcvanas évtized végén a reálgazdaság
éppen egyensúlyi helyzetben volt. Az ország annyi terméket és szolgáltatást
használt
fel - fogyasztásra és felhalmozásra -, amennyit megtermelt. Az egyensúlyi
helyzet a termelés drámai csökkenése ellenére még három évig, 1992 végéig nem
változott meg lényegesen, a belföldi felhasználás ugyanis kissé lassúbb
ütemben ugyan, de követte a termelés szûkülését.
A termelés és a belföldi felhasználás hasonló mozgása következtében a
külkereskedelmi mérleg egyensúlya, bár mutatott kisebb ingadozásokat, de az
idõszak egészét tekintve lényegében fennmaradt. Mivel a külkereskedelem a
nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb tényezõje, a folyó
fizetések mérlege - hosszú idõ óta elõször - három egymást követõ évben némi
aktívumot mutatott.
A reálgazdaság és a nemzetközi pénzügyek egyensúlya
1990-1992
Megnevezés 1990 1991 1992 1990-1992
elõzõ év = 100,0 együtt
GDP 96,5 88,1 97,0 82,5
Belföldi végsõ felhasználás 96,9 90,9 96,4 84,9
Milliárd forintban
A külkereskedelmi egyenleg 76,0 -24,2 -8,0 43,8
Millió dollárban
A folyó fizetési mérleg egyenlege 127 267 324 718
A rendszerváltás elsõ három évét tehát lényegében a reálgazdaság és a
nemzetközi pénzügyek egyensúlya jellemezte. Ez az egyensúlyi helyzet azonban
alacsony szinten jött létre, magas infláció mellett és a munkanélküliség gyors
növekedése kísérte. E globális egyensúly mögött a gazdaság egyes
részterületein már ebben az idõszakban is súlyos feszültségek alakultak ki.
Rontja a kibontakozás esélyeit, hogy a belföldi (végsõ) felhasználás két
nagy csoportja - a fogyasztás és a felhalmozás - eltérõ ütemben csökkent. A
felhalmozás zsugorodása többszörösen nagyobb mértékû volt, mint a fogyasztásé.
A fogyasztás
(1990-1992 között) 7%-kal, a felhalmozás 40%-kal mérséklõdött. E folyamat
következményeként a bruttó felhalmozás GDP-n belüli részaránya - ami
nemzetközi összehasonlításban már az idõszak elején is szerény mértékû volt -
1992-re a kritikus szint alá - 15%-ra - esett vissza. A felhalmozás ilyen
mértékû visszaesésében a beruházások csökkenésén túl a készletállomány
leépülése is szerepet játszott.
A kilencvenes évek elején - annak ellenére, hogy a reálgazdaság és a
nemzetközi pénzügyek szférája egyensúlyban volt - az államháztartás hiánya
évrõl évre rohamosan növekedett. A deficit összege 1990-ben még mindössze 0,8
milliárd forintot tett ki, ami gyakorlatilag e területen is egyensúlyi
állapotot jelez, 1991-ben azonban már 54 milliárd forintra, 1992-ben pedig 177
milliárd forintra nõtt. Az államháztartás negatív egyenlege 1992-ben már
túllépte azt a határt (a GDP 6%-át), ami már nemzetközileg is negatív
megítélés alá esik.
A gazdaság több területén 1993-ban az elõzõ évektõl eltérõ tendenciák
bontakoztak ki. A belföldi kereslet évek óta tartó csökkenésének folyamata
megállt, sõt drasztikus növekedésnek indult. Ehhez a monetáris politika is
hozzájárult a kamatszint csökkentésével. A belföldön felhasznált termékek
tömege 10%-kal növekedett az elõzõ évhez képesta) , miközben a GDP csökkenése
lassuló ütemben ugyan, de folytatódott. A reálgazdaság egyensúlya megbomlott.
A belföldi felhasználás mindkét nagy tételénél
- a fogyasztásnál és a felhalmozásnál egyaránt - növekedés tapasztalható, a
felhalmozás növekedési üteme azonban lényegesen magasabb (28%), mint a
fogyasztásé (6%). A felhalmozáson belül - bár némi élénkülés (2%) a
beruházásoknál is tapasztalható - meghatározó a készletfelhalmozás növekedése
volt. A belföldi kereslet dinamikus növekedésével egyidejûleg az exporta) - a
belföldi és a nemzetközi gazdasági körülmények együttes kedvezõtlen változása
miatt - erõsen (10%-kal) csökkent, az importa) pedig a belsõ felhasználás
felfutásának fedezésére dinamikusan (20%-kal) emelkedett. (A növekedés az
orosz hadieszközök nélkül 12%.) Következmény: a külkereskedelmi és a fizetési
mérleg óriási hiánya.
A termelés és belföldi felhasználás különbsége 1994-ben fennmaradt, de
már olyan körülmények között, hogy a GDP és az exporta) egyaránt növekedésnek
indult. A GDP 2%-kal nagyobb, mint az elõzõ évben volt, az export pedig 13-
14%-kal növekedett. Mindezek ellenére a külkereskedelmi egyensúlyhiány nem
mérséklõdött.
«INVALID_FIELD: Object»
Az export 13-14%-os növekedése ugyanis csak az elõzõ évi jelentõs
visszaesés miatt, azaz egy nagyon alacsony bázishoz mérten mutatkozik
dinamikusnak, valójában az 1994. évi kivitel alig magasabb, mint az 1992. évi
volt. Az import ettõl eltérõ módon viselkedett, az 1993. évi 20%-os növekedés
után újra 10-11%-kal nõtt, vagyis két év alatt harmadával emelkedett. A
külkereskedelmi mérleg 1994-ben is az elõzõ évihez hasonló méretû deficittel
zárult.
A reálgazdaságban fellépõ egyensúlyhiány súlyos következményekkel járt a
fizetési mérlegre is. A folyó fizetések deficitje két év alatt 7,4 milliárd
dollár volt, meghatározóan a külkereskedelmi mérleg hiánya miatt.
____________________
a) A rendkívülinek tekinthetõ orosz hadieszköz-beszerzések nélkül számolva a
növekedés 6%-os.
a) A nemzetgazdasági számlarendszerben használt export-import fogalom, amely a
következõ fõ okok miatt eltér a külkereskedelmi statisztikától: az
áruforgalomban nem szerepel a bérmunka és a javítások anyagértéke, de
tartalmazza a szolgáltatások értékét.
A reálgazdaság és a nemzetközi pénzügyek egyensúlya
1993-1994
Megnevezés 1993 1994 1993-1994
elõzõ év = 100,0 együtt
GDP 99,1 102 101
Belföldi végsõ felhasználás 109,7 102 112
Milliárd forintban
A külkereskedelmi egyenleg -291,1 -295 -586,1
Millió dollárban
A folyó fizetési mérleg egyenlege
-3 455 -3 911 -7 366
Az államháztartás helyzete 1993-ban átmenetileg kissé javult az elõzõ
évhez képest (a deficit mintegy 177 milliárd forintról 149 milliárd forintra
esett vissza), 1994-re azonban újra robbanásszerû növekedés tanúi lehettünk, a
hiány több mint duplájára (az elõzetes adatok szerint 360 milliárd forintra)
nõtt. Az 1994. évi hiány relatív - a GDP-hez viszonyított - mértéke is erõsen
romlott.
«INVALID_FIELD: Object»
A hiány okai sokrétûek, de a vizsgált idõszak elsõ éveiben (1990-1992-
ben) a gazdasági teljesítmény visszaesésébõl következõ bevételkiesés
meghatározó jelentõségû volt. Ezt a hatást felerõsítették a termelés ágazati
struktúrájában és a belföldi felhasználás szerkezetében fellépõ változások. Az
államháztartás deficitjének alakulását a vizsgált idõszak második szakaszában,
1993-1994-ben, már az adósságszolgálat határozta meg, bár - kissé
tompítottabban ugyan - az elõzõ tényezõk is fennállnak.
A termelés ágazati szerkezete
Az 1990 és 1992 között lezajló gazdasági folyamatok megváltoztatták a
termelés makrostruktúráját. A GDP-nél jelentkezõ közel 17%-os visszaesés a
gazdaság különbözõ területein erõsen differenciált mértékû volt. Az ipar, az
építõipar és a mezõgazdaság, vagyis az alapvetõ, termék-elõállító ágazatok
termelés-visszaesése volt a legerõteljesebb. Három év alatt közel 30%-kal
csökkent az ágazatok e csoportjában a gazdasági teljesítmény. E három
gazdasági ágazat az idõszak elején a GDP (alapáras értékének) mintegy felét,
az idõszak végén pedig 42%-át tette ki.a)
A termeléssel közvetlen kapcsolatban álló többi nemzetgazdasági ágnál (a
kereskedelemnél, a szállításnál és a távközlésnél) a teljesítmény-visszaesés
mértéke csak néhány százalékponttal tért el a gazdaság egészére vonatkozó
csökkenéstõl, így részarányuk sem változott meg lényegesen.
Az elõzõektõl eltérõ módon viselkedtek azok a jellegzetesen nem piaci
(egészségügyi, szociális, oktatási, védelmi, igazgatási stb.) szolgáltatások,
amelyek lassabban reagálnak a gazdasági feltételrendszer változásaira, ezek
elszámolt teljesítménye három év alatt 1992 végéig 7-8%-kal nõtt.
Az ilyen típusú szolgáltatások döntõ többsége nem jelenik meg a piacon,
nincs ára, így az ezek elõállításával foglalkozó ágazatok nem hoznak létre
közvetlen módon tiszta jövedelmet. Ezeket a szolgáltatásokat a lakosság
jellemzõen ingyenes természetbeni társadalmi juttatás formájában veszi igénybe
a nagy elosztási rendszerek keretében. A közösségi szolgáltatások (pl.
államigazgatás) szintén nem piaci ágazatok, mûködési költségeik fedezése az
államra hárul.
A gazdasági struktúra változása az államháztartást oly módon érintette,
hogy amíg a "piaci" típusú ágazatok teljesítménye drasztikusan visszaesett,
lényegesen nagyobb mértékben, mint a gazdaság egésze, a nem anyagi
szolgáltatások meghatározó részét létrehozó nem piaci ágazatok teljesítménye
némileg emelkedett, mert a lakosság szociális és egészségügyi ellátását, az
államigazgatást és védelmet szükségszerûen mûködõképes állapotban kellett
tartani. A költségvetési egyensúlyhiány kialakulásában nem csupán a termelés
visszaesése játszott szerepet, hanem ezen túl az ágazati struktúra elõzõekben
vázolt átalakulása is.
Ez a hatás 1993-tól tompítottabban jelentkezik, részint azért, mert
emelkedni kezdtek a költségvetés bevételei (fõként a fogyasztáshoz kapcsolt
adók), részint pedig mert némileg mérséklõdtek a nagy elosztási rendszerekkel
kapcsolatos kiadások. E folyamatok következményeként az államháztartás
____________________
a) Az egyes gazdasági ágazatok (alágazatok) GDP-ben betöltött részarányát csak
hozzávetõleges pontossággal lehet meghatározni, mert idõközben változott az
ágazati osztályozás, továbbá olyan módszertani változások léptek életbe,
amelyek hatással vannak a GDP ágazati megoszlására, a fõ tendenciák azonban
így is nyomon követhetõk.
elsõdleges (kamatfizetés nélkül számított) hiánya fokozatosan csökkent. A
deficit alakulásában - részint a vizsgált idõszak elõtt felvett hitelek
kamatainak emelkedése, részint a kilencvenes évek elején megnövekedett
elsõdleges költségvetési hiány finanszírozására felvett hitelek terhei miatt -
az adósságszolgálati kiadások váltak meghatározóvá.
A munkatermelékenység változása
A munkatermelékenység a nemzetközi versenyképesség alakulásának egyik
meghatározó tényezõje. A termelékenység legáltalánosabb makroszintû
mutatószáma az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hazai termék, ami 1990-1991-
ben 7,6%-kal csökkent, azóta viszont évrõl évre emelkedik, és az elõrejelzések
szerint 1994-ben 12%-kal haladja meg az 1989. évit.
«INVALID_FIELD: Object»
A fekete és szürke gazdaság mind a termelés, mind a foglalkoztatottság
mérõszámát torzítja, mivel számbavétele a jelenség természetébõl adódóan
korlátozott. Ez a termelékenység alakulását befolyásolhatja, megítélésünk
szerint azonban a fõ tendenciákat nem módosítja.
A termelékenység növekedését nem a munka technikai feltételeinek javulása
okozta, a beruházások színvonala ugyanis erre az ágazatok zömében távolról sem
volt elegendõ, mi több, a termelõvagyon összességében jelentõsen csökkent. A
magyarázatot a teljes foglalkoztatottság kényszerének megszûnése adja meg, ami
lehetõséget biztosított a nem hatékony foglalkoztatás megszüntetésére. A
foglalkoztatottak átlagos száma 1989 és 1994 között - elõzetes, részben
becsült adatok szerint - 1,4 millióval csökkent, nagyobb mértékben, mint a
termelés. A termelés visszaesése elsõsorban az átlagosnál kevésbé termelékeny
munkát végzõ vállalkozásokat érintette, emellett a foglalkoztatottak létszáma
szintén a legkevésbé képzett kategóriákban csökkent a legnagyobb mértékben.
Egyes közvetett információk arra utalnak, hogy számos ágazatban javult a munka
szervezettsége, növekedett intenzitása is.
A termelékenység növekedése a rendszerváltást megelõzõ évekre is jellemzõ
volt (csak 1970-ben és 1985-ben mutatkozott stagnálás), azonban a növekedés
üteme elmaradt az utóbbi három évitõl: 1960 és 1989 között éves átlagban 3,4%
volt, szemben az 1991 és 1994 közötti 6,8%-kal. E gyorsulás ára ugyanakkor az
volt, hogy míg 1990 elején 5,5 millió foglalkoztatott lakosra nem egészen 5
millió nem foglalkoztatott jutott, addig 1995 elején 4 millió
foglalkoztatottnak 6,3 millió nem foglalkoztatottat kell (az elõrejelzés
szerint) eltartania.
A korábbi évekre visszatekintve megállapítható, hogy a foglalkoztatás
csökkenése sem új jelenség a gazdaságban: már 1978 óta tart. Az 1989-ig eltelt
12 évben a csökkenésnek azonban elsõsorban demográfiai okai voltak, a
felszabaduló 275 ezer fõ nyugdíjassá vált és nem alakult ki számottevõ
munkanélküliség, az utóbbi években felszabaduló munkaerõ több mint egyharmada
a munkanélküliek számát gyarapította.
A termelékenység javulása a termelõágakban következett be. A döntõen nem
piaci jellegû termelést folytató, nem anyagi szolgáltatások ágazatai zömében a
termelés és a foglalkoztatottak száma nem, vagy csak csekély mértékben
csökkent, és így a termelékenység sem változott számottevõen.
A privatizáció hatása a teljesítményre
A privatizáció tényleges gazdasági hatása abban kell, hogy kifejezõdjék,
hogy javítja a gazdálkodás minõségét. Ennek megítélésére az elmúlt viszonylag
rövid idõszak csak korlátozott lehetõséget nyújt, az 1992-1993-as évekre
vonatkozó vállalati adatokból azonban mégis levonható néhány elgondolkodtató
megállapítás.
A vizsgálat arra a kérdésre keresett választ, hogyan alakult az egyes
tulajdonosi alszektorok, azaz az állami (közösségi), a külföldi és a hazai
magántulajdonban lévõ vállalkozások makrogazdasági teljesítménye 1993-ban,
amit a hozzáadott érték alakulásával fejeztünk ki.
Állami tulajdonba tartozónak tekintjük a nemzeti számlák rendszerének
megfelelõen azokat a gazdasági egységeket, amelyekben az állami tulajdon
meghaladja a lekötött tõke felét. Ezen kívül ide soroljuk az ÁV Rt. által
felügyelt szervezeteket, függetlenül a tõke tulajdonosi összetételétõl. Ezzel
analóg módon külföldi tulajdonban lévõknek nevezzük mindazokat a
vállalkozásokat, amelyekben a külföldi részesedés meghaladja a jegyzett tõke
felét. Minden egyéb gazdasági egységet a hazai magántulajdonosi alszektorba
soroltunk.
A magánszektor teljesítménye két tényezõ hatására nõhet. Egyrészt annak
következtében, hogy nõ a szektor részaránya a nemzetgazdaságban, másrészt
viszont feltételezhetõ, hogy a tulajdonosváltás javítja a gazdálkodás
minõségét és ezen keresztül növeli a teljesítményt. Vizsgálatunk csak az
utóbbi tényezõre irányult, ezért kiszûrtük annak hatását, hogy 1993 során nõtt
a magánszektorba tartozó vállalkozások száma.
A számítások egyértelmûen azt igazolják, hogy 1993-ban a külföldi
tulajdonban lévõ gazdasági egységek által elõállított hozzáadott érték nõtt a
leggyorsabban, és ezzel párhuzamosan az általuk alkalmazott létszám csökkent a
legkevésbé (4%-kal). Tulajdonképpen mind az állami, mind a hazai
magánvállalatokban stagnált a termelés, a foglalkoztatottak száma pedig
erõteljesen (21%-kal) csökkent. A nemzetgazdaság egészére vonatkozó
megállapítás érvényes szinte valamennyi nemzetgazdasági ágra is, két ágazat
kivételével mindegyikben kimutatható a külföldi vállalkozások elõnye.
Ez az elõny részben abból származik, hogy a külföldi tõke eleve a jobb
növekedési perspektívával rendelkezõ gazdasági egységek iránt érdeklõdik, így
elõször ezeket lehetett értékesíteni, emellett szerepe lehet annak is, hogy e
cégek tõkeellátottsága kedvezõbb a hazai tulajdonú vállalkozásokénál. Pozitív
jelenség, hogy a külföldi tulajdonváltás nem jár együtt a foglalkoztatottak
számának lényeges csökkentésével. Elgondolkoztató a hazai magánvállalkozások
stagnálása, akár azért, mert ténylegesen alacsony a gazdálkodás színvonala,
akár azért, mert módot találnak arra, hogy az adózás elõl jövedelmeiket
eltitkolhassák. Hasonló megfontolások miatt feltehetõ, hogy a ténylegesen
munkát végzõ létszám egyre növekvõ része "feketén" foglalkoztatott, vagyis az
állományi létszámban nincs regisztrálva.
«INVALID_FIELD: Object»
*Az 1993. évi termelés az 1992. évi tulajdonosi szerkezetben.
A fõbb ágazatok termelése
Az ipari termelés
Az ipari bruttó termelésa) visszaesése 1989-ben kezdõdött, s a termelés
volumene 1992 végéig évente változó mértékben, de folyamatosan csökkent. A
termelés csökkenése 1990-ben megközelítette a 6%-ot, s a következõ évben
zuhanásszerûvé vált (19%-ot tett ki), 1992-ben pedig a mélypontnak számító
1991. decemberi szint körül ingadozott, ami éves szinten mintegy 10%-os
elmaradást jelentett az elõzõ évi volumenhez képest. A bruttó termelés
volumene 1993-ban az év egészét tekintve 4%-kal bõvült. A növekedés 1994-ben
folytatódott: a termelés 9%-kal haladta meg az egy évvel korábbi volument. Az
ipari termelés 1994. évi színvonala azonban a két év óta tartó élénkülés el-
lenére az 1988. évi szint mintegy 75%-ának felel meg.
«INVALID_FIELD: Object»
A 20 fõnél többet foglalkoztató gazdálkodó szervezetek 1994. évi
termelése 7%-kal emelkedett. Ez utóbbi kategórián belül a bányászat termelése
15%-kal elmaradt az elõzõ évitõl, míg a feldolgozóipar teljesítménye 9%-kal, a
villamosenergia-, gáz-, hõ- és vízellátásé 1%-kal meghaladta azt.
____________________
a) Az ipar egészére közölt információk valamennyi ipari vállalkozás adatát
tartalmazzák azok jogi státusára és nagyságára való tekintet nélkül. Az
ágazati adatok csak a 20 fõ feletti vállalkozásokra vonatkoznak.
A feldolgozóipar fontosabb ágazatai közül a termelésemelkedés a kohászat
és fémfeldolgozásban, valamint a gépiparban volt a legnagyobb, ahol egyaránt
20%-kal termeltek többet. Meg kell azonban jegyezni, hogy az évtized elsõ
évében mért teljesítmény- visszaesés ennél a két ágazatnál olyan nagymértékû
volt, hogy az 1994. évi dinamikus termelésfelfutás ellenére teljesítményük még
mindig nem éri el az ipari átlagszintet, vagyis az 1988. évi termelési szint
háromnegyedét.
A kohászaton belül - 1994-ben elsõsorban a külpiaci értékesítési
lehetõségek bõvülésére alapozva - a vaskohászat termelése 34%-kal haladta meg
az egy évvel korábbit. Az alumíniumkohászat belföldi eladásai az 1993. évinek
a 64%-ára süllyedtek, s némileg csökkent az export is, így a szakágazat
termelése az elõzõ évi volumen 81%-át tette ki.
A gépipar szakágazatai közül legnagyobb arányban (54%-kal) a
híradástechnikai ipar termelése emelkedett, s a rangsor második helyét (36%-os
termelésbõvüléssel) a villamosgépipar foglalta el. Nõtt a gépgyártás és a
mûszeripar termelése is 9-10%-kal.
Az élelmiszeripar termelése az átlagosnál szerényebb mértékben (4%-kal)
bõvült, elsõsorban az alapanyaghiány következtében. A fontosabb élelmiszer-
ipari ágazatok közül a húsipar termelése lényegében stagnált, a tejiparé 3%-
kal, a takarmánygyártásé 21%-kal csökkent, a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásé
20%-kal emelkedett.
A vegyipar 6%-os termelésbõvülése mögött az alágazatok ugyancsak nagyon
eltérõ teljesítménye áll. A szerves és szervetlen vegyi alapanyagok gyártása
közel 80%-kal bõvült, s dinamikusan nõtt a gumi- és mûanyag termékek
elõállítása is (28%-kal). A gyógyszergyártás 3%-kal mérséklõdött, a növényvédõ
szerek gyártása pedig 44%-kal esett vissza.
Az ipar összes értékesítése 1994-ben az elsõ félévi 8%-os emelkedés után
a második félévben 11%-kal bõvült, s így az értékesítés volumene az év
folyamán
- összességében - 9%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az értékesítés
azonos ütemben nõtt a termeléssel, ami arra utal, hogy az iparikésztermék-
készletek állománya nem változott lényegesen. Az értékesítésen belül a
belföldi eladások 6%-kal, az exportátadások pedig 21%-kal haladták meg az
elõzõ évit. Az eltérõ ütemû növekedés következtében a belföldi célú
értékesítés aránya az 1993. évi 77%-ról 75%-ra mérséklõdött.
Az építõipar tevékenysége
Az országos építési-szerelési tevékenység a korábbi évek mérsékelt
csökkenése után 1990-1991-ben igen nagy mértékben (a két év alatt összesen
27%-kal) visszaesett. A csökkenés 1992-ben, majd 1993-ban is folytatódott,
mértéke azonban enyhült (4,7, illetve 2,4% volt). A visszaesés jelentõs
szerkezetváltozással járt: 1990 óta évrõl évre növekedett az építõipari
vállalkozások részesedése, és csökkent a nem építõipari szervezetek és a
lakosság által kivitelezett építkezéseké. Ez a folyamat 1994-ben is foly-
tatódott.
Az építõipari szervezetek építési-szerelési tevékenységének volumene már
1992-ben növekedni kezdett (1,5%-kal haladta meg az elõzõ évit). Az 1993. évi
volumennövekedés már 3,2%-os volt, elsõsorban a mélyépítési munkák bõvülése
következtében. Az építõipari vállalkozások 1994-ben 326,4 milliárd forint
értékû építési-szerelési tevékenységet végeztek, ami volumenében 19,5%-os
növekedésnek felel meg.
A teljesítményjavulás a mélyépítõiparban 1991-tõl, az építési szak- és
szerelõiparban 1992-tõl indult meg, 1994-ben valamennyi alágazat teljesítménye
növekvõ, de a mélyépítõipar növekedési üteme változatlanul a legnagyobb. Ebben
az alágazatban 1994-ben 32%-os volumennövekedés következett be, fõleg
útépítéseknek, valamint a telefon- és közmûhálózat fejlesztésének
köszönhetõen. A magasépítõ-ipari, valamint az építési szak- és szerelõipari
vállalkozások termelési volumene 14-14%-kal emelkedett. Az épületfenntartás és
-korszerûsítés alágazat teljesítménye 26%-kal volt magasabb az elõzõ évinél.
A szerzõdésállomány adatai szerint az ágazat egésze dinamikus fejlõdés
elé néz. A megkötött új szerzõdések volumene jelentõsen (36%-kal) meghaladja
az egy évvel korábbit.
A mezõgazdaság teljesítménye
A mezõgazdasági termelés alakulását a kilencvenes években - a
felhalmozódott gazdálkodási problémákon, az értékesítési nehézségeken és a
tulajdonviszonyok rendezetlenségén túl - alapvetõen befolyásolta az ismételten
fellépõ aszály. Az 1990-1994. évek közül gyakorlatilag csak egy év volt
(1991), amelyikben a termelés átlagosnak megfelelõ idõjárási körülmények
között folyhatott. A kalászos gabonák számára az 1994. évi idõjárás
minõsíthetõ még valamelyest kedvezõnek.
A mezõgazdasági termelés 1989-tõl 1993-ig folyamatosan mérséklõdött, a
csökkenés mértéke meghaladta a 30%-ot. Az ágazat teljesítménye 1994-ben már
elmozdulni látszik az 1993. évi mélypontról: a termelés 2,4%-kal bõvült. Ezt
kizárólag a növénytermelés - 12% körüli - növekedése eredményezte, az
állattenyésztés teljesítménye továbbra is csökkenõ (mintegy 9%-kal kevesebb az
elõzõ évinél).
«INVALID_FIELD: Object»
A növénytermelés teljesítménye a vizsgált 5 éves idõszakban közel 30%-kal
csökkent. Az aszálykárokat tetézte, hogy a gazdálkodók - zömében pénz
hiányában - nem vagy hiányosan végezték el a szükséges talajerõ-utánpótlást.
Az egy hektár mezõgazdasági területre jutó mûtrágya-felhasználás az 1986-1990.
években átlagosan 187 kilogramm volt (hatóanyagban), 1994-ben az elõzõ évhez
történt növekedés ellenére is csak 50 kilogramm körül alakult. Ez a
termésátlagok csökkenését, az idõjárástól való nagyobb függését idézte elõ.
A növénytermelés és a kertészet termelési értékének több mint egyharmadát
kitevõ gabonatermelés 1994-ben az elõzõ évhez képest jelentõsen növekedett, de
még így is 2,3 millió tonnával (17%-kal) kevesebb az 1986-1990. évek
átlagánál. A termelés visszaesését elsõsorban a termésátlagok csökkenése
okozta. A búza és a kukorica átlagos hozama 1994-ben 6, illetve 31%-kal kisebb
volt az 1986-1990. évek átlagánál.
«INVALID_FIELD: Object»
Az állattenyésztés bruttó termelési értéke 40%-kal maradt el az 1989.
évitõl. A szarvasmarha- és a sertésállomány 1994-ben alig több mint fele volt
az 1986-1990. évek átlagos állományának és 39%-os csökkenés következett be a
tyúkféléknél is. A szarvasmarha- és a sertésállomány csökkenése 1994-ben sem
állt meg, az elõzõ évhez képest 9%-kal, illetve 13%-kal lett kevesebb. Ezzel
szemben a tyúkfélék állománya növekedésnek indult.
Az állatállomány az év végén
«INVALID_FIELD: Object»
Az agrárgazdaság továbbra is kedvezõen hatott az ország fizetési
pozíciójára. Az export szerkezetében 1994-ben - az elõzõ évinél nagyobb
gabonatermés következtében - a feldolgozatlan mezõgazdasági termékek
részaránya növekedést mutat.
Szállítás
A szállítási piac lényeges jellemzõje az ágazatot korábban uraló
nagyméretû vállalkozások térvesztése, szétválása. Ezt a folyamatot, különösen
a közúti fuvarozásban - a társas kisvállalkozások és az egyéni vállalkozók
rohamos szaporodása mellett - az is jellemzi, hogy a szállítási igények egy
részét a fõtevékenységük szerint más ágazatba tartozó vállalkozások, valamint
a külföldi fuvarozók elégítik ki. Ez a szervezeti változás hozzájárult az
elmúlt években a szállítási ágazat teljesítményének csökkenéséhez, ami mind a
belföldi, mind a nemzetközi forgalmat több éve jellemzi.
A csökkenés üteme 1994-ben mérséklõdött. Az áruszállítás teljesítményi
adatai elérik az elõzõ évben mért teljesítményeket, ami egy lassú
stabilizálódási folyamat kezdetét jelzi, de az elszállított áruk tömege és az
árutonna-kilométerben kifejezett teljesítmény harmada az öt évvel korábbinak.
A belföldi forgalomban megváltozott az egyes alágazatok közötti
munkamegosztás. A korábban 70%-os súlyt képviselõ közúti áruszállítás
részesedése 1994-ben már 55%. Korábban a szállított áruk egynegyedét, jelenleg
pedig 30%-át vasúton továbbítják. A csõvezetékes szállítás növelte részarányát
- öt év alatt megközelítõen 10%-kal.
A nemzetközi forgalomban a vasút domináns szerepe megmaradt, megközelíti
a 70%-ot. Az elszállított áruk tömegének csökkenése mellett az átlagos
szállítási távolság is rövidebb lett, így az árutonnakilométer-teljesítmény
nem éri el az 1989. évi teljesítmény felét. A nemzetközi közúti
áruszállításban 1992-tõl a külföldi fuvarozók térhódítása tapasztalható a
hazai szállítókkal szemben. A Magyarországon bejegyzett közúti jármûvek
részesedése a kiviteli forgalomban nem éri el a 46%-ot, a behozatali
forgalomban pedig 42%.
A távolsági és a helyi személyszállításban is 20%-nál nagyobb csökkenés
tapasztalható az öt évvel ezelõtti adatokhoz képest. A legnagyobb mértékû,
30%-ot meghaladó csökkenés a vasúton történõ személyszállításban következett
be, míg a légiutas-forgalom 9%-os emelkedést mutat.
A személygépjármû-állomány mintegy 26%-kal gyarapodott. Az átlagéletkor
már meghaladja a 10 évet, 2 évvel magasabb, mint 1989 végén volt. A
személygépkocsik több mint 67%-a még mindig kelet-európai gyártmányú. Bár a
nyugati típusú gépkocsik száma néhány típus (Opel, Suzuki, Audi, BMW, Ford,
Volkswagen) esetében a duplájára, illetve többszörösére emelkedett, az
átlagéletkor ezek esetében is meghaladja a 8-9 évet.
Nem kedvezõbb a kép a tehergépkocsipark esetében sem, sõt a gyártmány-
összetételben még döntõbb a kelet-európai, alacsony mûszaki színvonalat
képviselõ gyártmányok aránya. Az eltelt idõszakban 24%-kal növekedett a
tehergépjármûvek száma, átlagéletkoruk meghaladja a 8 évet.
Energiagazdálkodás
Az ország energiafelhasználása 1994-ben az elõzõ évek jelentõs csökkenése
és az 1993. évi stagnálás után kis mértékben (1,9%-kal) tovább csökkent. A
csökkenés - a korábbi évekkel ellentétben - nem a gazdaság teljesítményével
függ össze, hanem fõként az átlagosnál enyhébb idõjárásnak köszönhetõ, amit a
lakossági és a kommunális fogyasztás 4,3%-os csökkenése is igazol. Ugyanakkor
a termelõágak fogyasztása 0,8%-kal nõtt. Az energiafelhasználáson belül nem
csak arányában, de kis mértékben (0,7%-kal) abszolút értékben is növekedett a
villamosenergia-fogyasztás.
«INVALID_FIELD: Object»
Az energiahordozók termelésének csökkenése 1993-ban lelassult, s 1994-re
lényegében megállt. Az atomerõmûvi villamosenergia-termelés nõtt (1,8%-kal),
csökkent viszont a széntermelés (3,3%-kal).
Beruházások
A beruházások volumene 1989 és 1992 között évrõl évre csökkent, noha - az
árszínvonal rohamos növekedése következtében - 1990 óta a ráfordítások folyó
áras értékei jelentõsen emelkedtek. A volumencsökkenés folyamata 1992-ben
mérséklõdött, 1993-ban megállt, 1994-ben pedig már 11-12%-os volumennövekedés
valószínûsíthetõ. A megindult fejlõdés ellenére a beruházások volumene még
mindig jelentõsen alatta marad az 1989. évinek és a beruházási ráta - a
beruházások aránya a GDP-bõl - szintén alacsony.
A nemzetgazdaság beruházásai
Volumenindex
Év Folyó áron, milliárd Értékindex, elõzõ év elõzõ év = 100,0 1989=100,0 Beruházási ráta, %
Ft =100,0
1990 459,7 105,8 90,4 90,4 22,0
1991 491,9 107,0 87,9 79,5 20,7
1992 555,6 112,9 98,4 78,4 19,7
1993 625,3 112,5 100,5 78,6 18,7
1994 801,0 128,2 110 86,5 20,0
A beruházási folyamatot 1994-ben sajátos kettõsség jellemezte: a nagyobb
(10 fõnél többet foglalkoztató) gazdasági szervezetek beruházásai nõttek
dinamikusan, míg a magánlakás-építés, valamint a kisebb gazdálkodó szervezetek
és a háztartások beruházásai valószínûsíthetõen stagnáltak, vagy csak
kismértékben emelkedtek. Ez a folyamat, valamint a beruházások némileg
gyorsuló áremelkedése az év közben rendszeresen megfigyelt beruházások
esetében magas folyó áron számított indexeket eredményezett, amelyek azonban
nem jellemzik az egész nemzetgazdaságot.
A beruházások 1994. évi élénkülése összefüggött a beruházáskezdések elõzõ
évi jelentõs emelkedésével.
«INVALID_FIELD: Object»
A beruházási kezdések többsége 1993-ban a negyedik negyedévre esett.
Figyelemre méltó, hogy 1994 elsõ három negyedévében közel kétszerannyi 50
millió forint feletti beruházás indult meg, mint az elõzõ év azonos
idõszakában. Ezek átlagos forintértéke is nõtt, míg a tervezett átlagos
megvalósítási idõ kevesebb a korábbiaknál. A magas kamatok és kedvezõtlen
hitelfeltételek miatt a beruházók elsõsorban saját pénzforrásokra alapoznak.
A gazdaság strukturális átalakulásával párhuzamosan jelentõsen
megváltozott a beruházások ágazati szerkezete is. A feldolgozóipar, építõipar
és a mezõgazdaság beruházásainak együttes aránya 1990-ben még 46% volt, 1993-
ban azonban a 30%-ot sem érte el, elsõsorban azért, mert a mezõgazdaságban
nagymértékben visszaesett a beruházási tevékenység. Ezzel szemben jelentõs
fejlesztés történt a szállítás, raktározás, posta és távközlés, továbbá az
oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás területén.
Az évközi adatok arra utalnak, hogy az elõzõ évek visszaesése után 1994-
ben a mezõgazdaság beruházásai a rendkívül alacsony bázishoz képest meredeken
nõttek, közel hasonló ütemû növekedés mutatkozott az építõiparban is, de
számottevõ volt a feldolgozóipar, a villamosenergia-, gáz-, hõ- és vízellátás,
a szállítás, raktározás, posta és távközlés, valamint az egészségügyi és
szociális ellátás fejlesztésére fordított összeg is.
Egyre jelentõsebb a mûködõ külföldi tõke szerepe. Az összes vállalati
beruházásnak 1992-ben 32%-át, 1993-ban 43%-át, 173 milliárd forintot külföldi
érdekeltségû vállalkozások eszközölték. Az egy beruházóra jutó beruházás közel
77 millió forint, mintegy ötször nagyobb, mint a csak hazai tulajdonú
beruházások esetén. A külföldi érdekeltségû vállalatok elsõsorban a
feldolgozóipar, valamint a posta és távközlés ágazataiban fejlesztettek,
beruházásaik több mint 70%-a ezekben valósult meg.
A vállalatok és költségvetési szervezetek beruházásaiból a gépberuházások
aránya az utóbbi években mintegy 48%-ra emelkedett. A mûszaki-technikai
színvonalat minden bizonnyal emelte, hogy jelentõsen megnõtt az import eredetû
gépek aránya. Az átlagostól jellemzõen eltér a külföldi érdekeltségû
vállalatok beruházásainak anyagi-mûszaki összetétele, ezeknél a beruházási
összköltségeken belül közel kétharmadot tesz ki a gépberuházás.
A nemzetgazdaság termelõeszköz-állományát növelte a külföldi fél által a
vegyes vállalkozásokba bevitt tárgyi eszközök és a külföldi vállalatoktól
lízingelt gépek értéke. A külföldi apport évente 8-10 milliárd forintot tett
ki, a külföldrõl lízingelt gépek értéke az 1991. évi 29 milliárd forintról a
szabályozás változásával összefüggésben 4 milliárd forintra esett vissza.
Árak
Termelõi árak
Az ipari árszint az elmúlt öt év folyamán (1990-1994 között) több mint a
kétszeresére emelkedett. Az árnövekedés 1991-ben érte el a csúcspontját (33%),
ezt követõen az évi áremelkedés 10-12% között állandósult, 1994-ben 10%-kal
nõttek az ipari termelõi árak.
Az ipari termékek áremelkedése a belsõ és a külsõ piacon az idõszak
egészére vonatkozóan nem tért el lényegesen, az egyes években azonban
jelentõsebb különbségek mutatkoznak. Az elsõ években a belföldi áremelkedés
volt a nagyobb, 1992-ben ez a tendencia megfordult, és azóta az exportárak
emelkedése minden évben meghaladja a belföldiekét. 1994-ben ez a rés 5
százalékpontra nyílt szét.
Árváltozás az iparban
Ipari termelõi árak Az ipar
Év összesen belföldi export
értékesítési árai
Változás az elõzõ évhez, %
1990 +22,0 +24,2 +12,4
1991 +32,6 +31,9 +30,2
1992 +12,3 +9,7 +16,0
1993 +10,8 +10,5 +12,5
1994 +11,3 +10,2 +15,0
1989 = 100,0,
1994 224,0 218,8 219,6
A belföldi értékesítésen belül 1994-ben a villamos energia áremelkedése
mindössze 2%-os volt, a feldolgozóipari árak 13%-kal növekedtek. A
feldolgozóipari termékek körében leginkább az élelmiszerek, italok, dohányáruk
drágultak (18%-kal), elsõsorban a mezõgazdasági alapanyagok gyors árnövekedése
következtében.
Az építõipar árai 1990-1992-ben évente 16-19%-kal emelkedtek. Az
áremelkedés üteme 1993-ban 12%-ra lassult, majd 1994-ben az elõzõ évinél
némileg gyorsabban, 14,5%-kal nõtt az árszínvonal.
A mezõgazdasági termékek felvásárlási árai 1990 és 1994 között valamivel
több mint kétszeresükre, míg ugyanebben az idõszakban a mezõgazdasági
termeléshez felhasznált iparcikkek árai háromszorosukra növekedtek. A
mezõgazdasági felvásárlási árak 1994-ben 25%-kal emelkedtek az elõzõ évhez
mérten. Különösen az élõ állatok drágultak (31%-kal), de az állati termékek
árnövekedése is meghaladta a 26%-ot. Kiemelkedõen magas volt továbbá a
gyümölcsök áremelkedése (31%).
A mezõgazdasági felvásárlási árak
Mezõgazdasági Ebbõl
Év termékek növénytermesztési és élõ állatok és állati
összesen kertészeti termékek termékek
Változás az elõzõ évhez, %
1990 +28,5 +35,0 +24,4
1991 -0,9 -3,7 +1,5
1992 8,6 +1,7 +13,8
1993 +18,5 +22,7 +15,5
1994 +24,8 +18,8 +29,2
1989 = 100,0
1994 204,5 192,8 218,5
Külkereskedelmi árak
A kelet-európai kereskedelemben a világpiaci árakra való áttérés 1991-ben
robbanásszerû árszintemelkedéssel járt a külkereskedelmi forgalom egészében.
Az import- árak 46%-kal, az exportárak 31%-kal emelkedtek, több mint 10%-os
cserearányromlást okozva a magyar gazdaságnak. Ez a kedvezõtlen árszint 1992-
1993-ban megmaradt, a devizaárak alig változtak. A külkereskedelmi forintárak
növekedése elsõsorban a forint-leértékelések hatását tükrözte.
A forintárszint 1994-ben a behozatalban 16%-kal, a kivitelben 18%-kal
volt magasabb, mint egy évvel korábban. A forgalomban szereplõ devizák
forintárfolyama átlagosan mintegy 17%-kal emelkedett, így a devizaárak szintje
a behozatalban némileg csökkent, a kivitelben valamelyest növekedett.
Fogyasztói árak
Az inflációt leginkább kifejezõ fogyasztóiár-szint az elmúlt öt év
folyamán több mint a háromszorosára emelkedett, jóval meghaladva a termelõi és
a felvásárlási árak emelkedésének mértékét. Az elszakadást több tényezõ
magyarázza. Jelentõsen meg-
emelkedett a termelõi és a fogyasztói árak közé beékelõdõ termékadók szintje,
részint a fogyasztóiár-támogatások drasztikus leépítése, részint az áfa-
kulcsok emelése következtében. A fogyasztói árak gyorsabb emelkedésében
továbbá szerepet játszott a kereskedelmi árrés dinamikus emelkedése, valamint
a drágább importáruk arányának növekedése is.
Az infláció 1992 közepéig gyorsult, ezt követõen - jelentõs
ingadozásokkal ugyan, de - az áremelkedés lassulása volt jellemzõ. 1994-ben
18,8%-os árszintemelkedés következett be, közel 4 százalékponttal kisebb, mint
1993-ban. Bár az átlagos áremelkedés kisebb, mint az elõzõ évben volt és
mértéke a Pénzügyminisztérium által prognosztizált keretek között maradt, az
év folyamán ismét az infláció erõsödése tapasztalható. A havi áremelkedés
egyetlen hónapban sem csökkent egy százalék alá és a 12 hónap közül nyolcban
magasabb, mint 1993-ban volt. Az éves szintû csökkenés magyarázata abban
rejlik, hogy 1994-ben nem ismétlõdtek meg az elõzõ év elején végrehajtott
központi áremelõ intézkedések (a kétkulcsos áfa bevezetése, a fogyasztóiár-
támogatások csökkentése, illetve a fogyasztási adó emelése). A piaci
indíttatású áremelkedés nem csökkent 1994-ben.
Az élelmiszerek - az átlagos áremelkedés mértékét jóval meghaladó -
drágulása 1994-ben is folytatódott. Két év alatt (1993-1994-ben) az
élelmiszerárak közel 60%-kal nõttek. Az átlagos mértéket meghaladó növekedés
tapasztalható a gyógyszereknél és a szolgáltatásoknál is. Ez utóbbi körben
kiemelkedõ mértékben emelkedtek a lakbérek (egyes városokban), a társasházak
közös költségei és a kulturális szolgáltatások (színház, mozi, tv-elõfizetés).
Ugyanakkor a tartós fogyasztási és a ruházati cikkek áralakulása
mérséklõen hatott az árindex alakulására. Legkevésbé a háztartásienergia-árak
emelkedtek az elhalasztott áremelésekkel összefüggésben.
Mindezen tényezõk együttes hatásaként 1994-ben is érvényesült az a
tendencia, hogy az árarányváltozások következtében az alacsony jövedelmû
családokat az áremelkedés az átlagosnál nagyobb mértékben, a magas
jövedelmûeket pedig kevésbé érintette.
«INVALID_FIELD: Object»
Külgazdasági kapcsolatok
Külkereskedelem
A kivitel volumene az elmúlt négy év folyamán erõsen hullámzott. Az
idõszak elején - a kelet-európai értékesítési lehetõségek beszûkülése miatt -
meredeken csökkent, majd az 1991 közepétõl fõként a nyugati piacok felé
irányuló exportoffenzíva nyomán átmeneti növekedés következett be. A
növekedést tápláló belföldi tényezõk 1992 végére, 1993-ra kimerültek és
romlottak a nyugat-európai értékesítési lehetõségek is. Az összes kivitel
1993-ban 13%-kal volt kisebb, mint az elõzõ évben. 1994-ben újra dinamikus
(17%-os) növekedés tanúi lehetünk. A két utóbbi év forgalmának együttes vál-
tozása nyomán azonban a kivitel alig több, mint 1992-ben volt.
Az értékesítés irányát tekintve 1994-ben a fejlett ipari országok piacain
eladott áruk tömege nõtt a legnagyobb mértékben (21%-kal). Mivel 1993-ban
ennél az országcsoportnál volt a legnagyobb a visszaesés, az 1994. évi kivitel
alig 1%-kal nagyobb, mint 1992-ben volt. A kelet-európai országok részére
történõ eladás volumene 1994-ben 1%-kal csökkent a két évet együtt tekintve.
Az export szerkezete 1994-ben a következõ képet mutatja: a legnagyobb
részarányt (37%-ot) változatlanul az alacsony feldolgozottsági fokú
anyagféleségek csoportja képviseli, amely (16%-kal) növekedett. Az exporton
belül a legnagyobb mértékben (26%-kal) a kivitel több mint negyedrészét kitevõ
fogyasztási cikkek volumene nõtt. A növekmény csaknem háromnegyed részét a
bérmunkából visszaszállított készáruk tették ki, ami azt jelzi, hogy a
könnyûipari ágazatokban az önálló exporttevékenység minimális szintre esett
vissza.
A gépek, szállítóeszközök részesedése (13%) kissé visszaesett, ugyanis
ezekbõl a termékekbõl 1994-ben csak csekély mértékben (9%-kal) nõtt az
értékesítés. Ha az export adatait megtisztítjuk a nagy értékû javításoktól és
a Boeing repülõgépekkel kapcsolatban végrehajtott tranzakciók értékétõl, a
gépeladások volumene 4%-kal elmaradt az 1993. évitõl. Az élelmiszerek és
mezõgazdasági termékek részesedése a kivitelbõl erõsen csökkenõ tendenciát
mutat. 1993-ban ennél az árufõcsoportnál volt a legnagyobb a visszaesés (27%-
os). Ehhez a nagyon alacsony szinthez mérten 1994-ben nõtt ugyan a
kiszállított áruk tömege (10%-kal), de a növekedés üteme jóval alatta maradt
az átlagos mértéknek. Így az élelmiszereknek az összforgalomban képviselt
aránya 1994-re 20%-ra esett vissza. További sajátosság, hogy e termékekbõl a
volt szocialista országok viszonylatában bõvült, míg a piacgazdálkodású
relációban nem változott a kivitel. Egyes állati termékekbõl az árualapok
alacsony szintje gátolta az export növelését. (A húsipar exportértékesítése
6,6%-kal csökkent.)
A kivitel változása és megoszlása árufõcsoportok szerint
(%)
Változás az elõzõ évhez képest
Árufõcsoport (összehasonlító áron) Megoszlás,
1993 1994 1994
Energiahordozók +9 +24 3
Anyagok, alkatrészek -8 +16 37
Gépek +3 +9 13
Fogyasztási cikkek -16 +26 27
Élelmiszerek -27 +10 20
Összesen -13 +17 100
A kivitel élénkülését az elmúlt évekhez hasonlóan elsõsorban a nagy
mennyiségben értékesített, hagyományosnak tekinthetõ volumenhordozó termékek
(pl. hengerelt áruk, alumínium félgyártmányok, villamos fényforrások,
gyógyszerek, lábbeli, konzervek) eladásainak dinamikus növelése tette
lehetõvé. E termékek döntõ többsége megõrizte kiemelt szerepét, de az
ugyancsak e körbe tartozó autóbuszexport 1994-ben mintegy a felére esett
vissza. Átlagon felül nõtt a kivitel a legnagyobb kereskedelmi partnereink
közül Ausztriával, Németországgal és Olaszországgal.
A behozatal volumene 1989-tõl 1992 második félévéig fõleg a hazai
keresleti korlátok következtében összességében mérséklõdött. 1993-ban
dinamikus importnövekedés kezdõdött (21%), ami 1994-ben mérséklõdött ugyan, de
még mindig magas (15%). A behozatal 1994-ben a piacgazdálkodású országok
viszonylatában emelkedett a legnagyobb mértékben (24%-kal), míg a volt
szocialista országokból származó termékek mennyisége az 1993. évi (az orosz
repülõgépek behozatalával is kapcsolatos) közel másfélszeres növekedés után
10%-kal csökkent.
Az import fellendülésére a belföldi kereslet élénkülése mellett
serkentõleg hatott az importliberalizálás magas foka (mintegy 90%), egyes
fogyasztási cikkek és élelmiszerek esetében a külföldi partnerek számára
kedvezõ vámtételek, az elõnyös bérmunka-lehetõségek stb. Ezen túl az elmúlt
két évben rendkívüli tételek (mint pl. nagy értékû repülõgépek vásárlása) is
növelték az importot.
A behozatalon belül 1994-ben 22%-kal bõvült a legnagyobb részarányt
képviselõ
- a termelés változásával szoros kapcsolatban álló - anyagféleségek volumene.
E termékcsoport alakulásának jellemzõ vonása, hogy a bérmunka-feldolgozásra
beérkezett anyagok mennyisége az általános forgalomnál nagyobb mértékben
emelkedett (több mint másfélszeresére).
Az importon belül a viszonylag kisebb jelentõségû élelmiszerimport
volumen- növekedése volt a legnagyobb (27%). A (mintegy negyedrészben bérmunka
céljából történõ beszállításokat tartalmazó) fogyasztásiiparcikk-import az
átlagost meghaladó mértékben (23%-kal) nõtt. A gépek behozatala - az elõzõ
évi, fõként az orosz hadieszköz-vásárlások miatt igen magas szinthez mérten -
stagnált.
A behozatal változása és megoszlása árufõcsoportok szerint
(%)
Változás az elõzõ évhez képest
Árufõcsoport (összehasonlító áron) Megoszlás,
1993 1994 1994
Energiahordozók 15 6 11
Anyagok, alkatrészek 9 22 37
Gépek 53 0 23
Fogyasztási cikkek 16 23 22
Élelmiszerek 18 27 7
Összesen 21 15 100
Számottevõen nõtt az import alumínium alapanyagokból, villamos
forgógépekbõl, számítástechnikai berendezésekbõl, személygépkocsikból,
világítástechnikai berendezésekbõl, kõolaj-feldolgozási termékekbõl, szerves
vegyianyagokból, gyógyszerekbõl, mûanyagokból és növényolaj-ipari termékekbõl.
«INVALID_FIELD: Object»
A külkereskedelmi mérleg 1991-tõl minden évben negatív egyenleggel
zárult. 1991-1992-ben az import még csak kismértékben haladta meg az exportot,
1993-ban azonban a kivitel nagymértékû visszaesése és az import egyidejû gyors
növekedése miatt számottevõ egyenlegromlás történt. Az export 1994-ben nõtt
ugyan, de a növekedés nem ellensúlyozta az import további nagyarányú
bõvülését, így a külkereskedelmi mérleg egyenlege ismét romlott; hiánya 408
milliárd forintot (mintegy 3,9 milliárd dollárt) tett ki.
Az egyenleg alakulását 1989-tõl alapvetõen az export és az import
volumenváltozásának eltérése határozta meg. Kivétel az 1991-es év volt, amikor
a rubelelszámolásról dollárra való áttérés kapcsán az árváltozásoknak is
jelentõs szerepük volt. (Emiatt cserearányaink a keleti piacokon csaknem 30%-
kal romlottak.) Az utóbbi két évben az egyenlegromlás a volumenfolyamatok
következménye. A cserearányok ugyanis 1993-ban 2%-kal, 1994-ben pedig mintegy
3%-kal javultak.
A külkereskedelmi forgalom egyenlege 1990 és 1994 között
(folyó áron, milliárd Ft)
Év Összesen Ebbõl
kelet-európai országok fejlett országok
1990 +58,7 +18,7 +37,3
1991 -91,4 -42,1 -50,3
1992 -34,9 -43,1 -11,2
1993 -342,6 -141,0 -200,1
1994 -408,3 -126,2 -272,1
Idegenforgalom
Az egy napnál hosszabb ideig nálunk tartózkodó turisták száma 1994-ben az
elõzõ évhez képest 6%-kal visszaesett, 1989-hez viszonyítva azonban
másfélszeresére nõtt.
A szálláshelyek kínálata 1989 óta bõvült. A kapacitásnövekedés és a
turistaforgalom emelkedése ellenére a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált
külföldi vendégek és vendégéjszakák száma folyamatosan csökkent. A külföldiek
által kereskedelmi szálláshelyen (szervezett fizetõvendéglátás nélkül) töltött
éjszakák száma 22%-kal esett vissza az elmúlt öt évben. A csökkenés a panziók
kivételével minden szállástípusban tapasztalható volt, legnagyobb mértékben a
kempingek forgalma csökkent, csupán fele volt az öt évvel ezelõttinek.
A szervezett fizetõvendéglátással foglalkozó vendéglátók száma kevesebb
mint felére csökkent, a külföldi vendégforgalom pedig ennél is jelentõsebben,
az 1989. évi ötödére esett vissza. Ebben feltehetõleg a regisztrálás és az
adózás megkerülésének is szerepe volt.
A magyar lakosság 1994-ben 14 millió alkalommal látogatott külföldre, ami
közel azonos az 1989. évivel, de több, mint az elõzõ évben volt. 2,5-szeresére
növekedett 1993-hoz képest az ukrán határszakaszon kilépõk, és 1,5-szeresére a
jugoszláv utódállamokba utazók száma. Ezen belül a szerb határszakaszon
kiutazók száma ötszörösére nõtt, ám ez nem az idegenforgalommal, hanem az
embargó miatti kereskedelmi forgalommal függ össze. Csökkent az utazások száma
az osztrák és a szlovák határszakaszon.
A nemzetközi fizetési mérleg adatai szerint az idegenforgalomból 1994-ben
151 milliárd forint bevétel keletkezett, 1989-hez viszonyítva ez háromszoros
növekedést jelent. A kiadások megközelítették a 100 milliárdot, ez több mint
60%-kal haladta meg az öt évvel ezelõtti szintet. Az idegenforgalmi mérleg az
1990-es 25 milliárd forinttal szemben 1994-ben 53 milliárd forinttal javította
a fizetési mérleget, ami dollárban számolva is számottevõ, 45%-os növekedés.
A fizetési mérleg
A folyó fizetési mérleg egyenlege évtizedek óta nem tapasztalt módon
1990-tõl kezdõdõen három egymást követõ évben pozitív egyenleggel zárult. A
jelenség meghatározó oka a termelés és ezzel egyidejûleg az import erõteljes
visszaesése. Emellett fontos tényezõ volt a devizabetét-képzési szabályok
liberalizálása is, ez ad ugyanis magyarázatot az "egyoldalú folyó átutalások"
évenkénti 700-900 millió dolláros aktívumára.
Ez a tendencia 1993-ban megtört és 3,5 milliárd dollár passzívum
keletkezett, meghatározóan a külkereskedelmi mérleg hiánya következtében. Az
aggasztó méretû egyensúlyhiány 1994-ben megismétlõdött, amikor 3,9 milliárd
forint negatív egyenleget mutatott a folyó fizetések mérlege. A hiány oka
1994-ben is elsõsorban a külkereskedelem, amit az idegenforgalom és az
egyoldalú folyó átutalások pozitív egyenlegének növekedése némileg enyhített,
a kamatfizetések növekedése pedig súlyosbított.
A folyó fizetési mérleg és fõ összetevõinek alakulása
(Millió USD)
Jogcím 1991 1992 1993 1994
A folyó fizetések egyenlege 267 324 -3 455 -3 911
Ebbõl:
a) árudeviza-forgalom és a
fuvarfizetések egyenlege 109 -68 -3 141 -3 841
b) idegenforgalom egyenlege 560 590 442 503
c) kamatok és pénzügyi
befektetések -1 331 -1 216 -1 130 -1 286
d) egyoldalú folyó átutalások 860 859 732 909
_______
Forrás: MNB
«INVALID_FIELD: Object»
A bankrendszeren keresztül az országba beáramló külföldi mûködõtõke ál-
lománya 1993 végén 5,6 milliárd dollárt tett ki, ami 1994-ben tovább
emelkedett, és így megközelítette a 7,1 milliárd dollárt. Az 1994-ben
beérkezõ mûködõtõke a folyó fizetési mérleghiány 30%-át fedezte (1993-ban ez
az arány 68%-os volt).
Külföldi adósságállomány
Az ország bruttó külföldi adósságállománya 1990 és 1992 között alig
változott. Ez a pozitív folyamat 1993-ban véget ért, ekkor 3,2 milliárd
dolláros (15%-os) növekedés következett be. Hasonló mértékû (3,5 milliárdos)
növekedésre került sor 1994-ben is és így az év végén az adósságállomány
meghaladta a 28 milliárd dollárt. Az adósságállomány lejárat szerinti
összetétele évrõl évre kedvezõbb. 1993 végén az összes tartozás 92%-a már
közép- és hosszú lejáratú. Az adósságszolgálati rátaa) 1990 és 1992 között
43%-ról 32%-ra javult, majd 1993-ban ismét 38%-ra emelkedett.
A devizakövetelések állománya 1990 és 1994 között 80%-kal nõtt,
elsõsorban a devizatartalékok emelkedése következtében. A tartalékok állománya
____________________
a) A bruttó adósság az export százalékában.
1993-1994-ben sem esett vissza, a hiány finanszírozása 1994 végéig még nem
vetett fel súlyos gondokat.
A nettó adósság az elsõ években csökkent, majd meredek növekedésnek
indult. Az utolsó két esztendõben 39%-kal lett nagyobb.
Magyarország konvertibilis adósság- és követelésállományának alakulása
(az idõszak végén)
(Milliárd USD)
Megnevezés 1990 1991 1992 1993 1994.
Bruttó adósság 21,2 22,7 21,4 24,6 28,5
Követelések és tartalékok
5,3 8,1 8,8 9,6 9,6
Ebbõl: devizatartalék 1,2 4,0 4,4 6,7 6,8
Nettó külföldi adósság 15,9 14,6 13,3 15,0 18,9
Pénzügyek
Államháztartás, állami költségvetés
Az államháztartás mérlege 1990-ben lényegében egyensúlyban volt, a
következõ években azonban a kedvezõtlen gazdasági folyamatok, így elsõsorban a
termelés visszaesése és a munkanélküliség megjelenése e téren is éreztették
kedvezõtlen hatásukat. Szerepe volt ebben a csõd-, és a számviteli törvénynek
is, melyek hatására a korábban rejtve maradt veszteségek felszínre kerültek.
Emellett az államháztartás nominális hiányát növelte az évente kétszámjegyû
infláció is.
Az államháztartás egyenlege
Év Milliárd forint
1989 -48,7
1990 -0,7
1991 -54,1
1992 -176,5
1993 -148,5
1994 -360,0a)
_______
Forrás: PM (nem konszolidált adatok)
a) Becslés.
Az államadósság alakulására az államháztartási egyenlegen kívül más
tényezõk is hatnak. A külföldi adósság esetén ezek fõleg a devizaárfolyamok,
míg a belföldi adósság esetében az államháztartási mérlegben nem vagy csak
részlegesen szereplõ hitel- és adóskonszolidáció, az adósságátvállalások és az
állami vagyonkezelõ szervezetek reorganizációs ráfordításai. Ezeket is
figyelembe véve az állam konszolidált adóssága (amely kiszûri az állam és a
jegybank közötti kölcsönös tartozásokat) 1992-ben 452,3 milliárd forinttal,
1993-ban pedig 861,2 milliárd forinttal nõtt és 1993 végére elérte a bruttó
hazai termék (GDP) 84,5%-át. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban
magasnak számít, de elmarad olyan országok megfelelõ arányától, mint Belgium,
Olaszország, Görögország vagy Kanada. Ezzel kapcsolatban azonban figyelembe
kell venni, hogy hazánk 1994. évi adatai valószínûsíthetõen jelentõsen tovább
romlottak. (Az államháztartási hiányon kívül pl. 85 milliárd forint értékben
bocsátottak ki és közel 50 milliárd forint értékben fel is használták a
bankkonszolidációt finanszírozó államkötvényeket.)
Az államháztartás meghatározó része a központi költségvetés. Ennek 1994.
évi hiánya 1191,3 milliárd forint bevétel és 1513,0 milliárd forint kiadás
egyenlegeként 321,7 milliárd forintot tett ki, a pótköltségvetésben
meghatározott összegnél 18,3 milliárd forinttal kevesebbet. A hiány alakulását
a korábbi években felhalmozódott adósság és ennek növekvõ kamatlába határozta
meg, azonban az elsõdleges hiány viszonylag csekély volt.
Betét- és hitelkamatok
Az infláció 1952 óta 1990-ben és 1991-ben volt a leggyorsabb, ami fõleg a
rendszerváltás következményeivel függött össze. Az áremelkedés maga után vonta
a nominális kamatok emelkedését is, azonban a betét- és a hitelkamatok
esetében nem egyforma mértékben. Az átmeneti helyzetben ugyanis a bankok
hitelezési kockázata jelentõsen megnõtt, ezért a hitelkamatokat jóval nagyobb
mértékben emelték, mint a betéti kamatokat. A kettõ közötti rés volt a
fedezete a bankok nyeresége mellett a költségvetési befizetéseknek is. A magas
hitelkamatok lényeges szerepet játszottak a beruházások 1990-1991. évi meredek
csökkenésében.
A helyzet megváltoztatása érdekében a monetáris politika 1992-tõl kiemelt
szerepet tulajdonított a kamatlábak csökkentésének. Ez a törekvés néhány
hónapos késleltetéssel végül is eredményesnek bizonyult, ami egyrészt
csökkentõleg hatott az inflációs várakozásokra és így magára az inflációra is,
másrészt mérsékelte a gazdasági visszaesés mértékét. A kamatrés csökkentése,
egyben a bankok tõke-megfelelési mutatójának javítása érdekében 1992-ben a
költségvetés lemondott a bankok befizetéseirõl. Az így a bankoknak juttatott
összeg azonban nem volt elegendõ a csõdtörvény 1992. január 1-jei életbe
lépésével tovább növekvõ hitelezési kockázat ellensúlyozására, ezért 1992-ben
a kamatrés ismét növekedett. A lakossági megtakarítások kamatai az elmúlt
években - egy-egy rövid periódus kivételével - nem fedezték a pénz
értékvesztését. Ennek ellenére a megtakarítások összege 1992-ben számottevõen
növekedett. Másrészt viszont a hitelkamatok, noha csökkentek, az infláció
mérséklõdésével összevetve továbbra is magasnak bizonyultak, a hitelkihelyezés
nehézségekbe ütközött.
Az elõzõ évi tendenciák folytatódtak 1993 elsõ felében: a kamatlábak
csökkentek, a kamatrés növekedett. A betéti kamatok csökkenése olyan mértékû
volt, hogy hatására a nominális lakossági megtakarítás-állomány növekedése
lelassult és megcsappant a kincstárjegyek iránti érdeklõdés is.
«INVALID_FIELD: Object»
A megtakarítási hajlandóság növelése érdekében szükségessé vált az
állampapír- aukciók hozadékszintjének növelése és a banki kamatemelés. A
megtakarítások egyre növekvõ hányadát helyezték el állampapírokban. Az állam
elindította a bank- és adóskonszolidációs akciókat, a kamatrés csökkenése
azonban lényegében áthúzódott 1994-re és akkor is viszonylag csekély mértékû
volt.
A lakossági megtakarítások növekedése 1994-ben felgyorsult, azonban még
így sem bizonyult elegendõnek a gazdálkodószféra hiteligényei, valamint a
költségvetési hiány fedezésére. Ugyanekkor a betéti kamatok növelése magával
vonta a hitelkamatok emelését is. Ez 1994-ben nem állította meg a beruházások
növekedését, mivel a beruházók más, a bankrendszeren kívüli pénzforrásokhoz
jutottak. Jelentõs összeget tett ki a beruházók külföldi hitelfelvétele, az
alapjuttatás, valamint - fõként az infrastrukturális beruházások esetében - a
költségvetési juttatás is. Az 1993 végén megvalósítás alatt álló 50 millió
forint feletti beruházások 281 milliárd forintos költségelõirányzatából
mindössze 13 milliárdnyit terveztek belföldi hitelbõl fedezni. A kamatok magas
szintje ellenére 1994-ben az infláció üteme némileg csökkent, azonban hosszabb
távon ez aligha tartható.
Betét- és hitelállomány
Az üzleti szféra bankbetétei az elmúlt négy év során (1990 vége és 1994
októbere között) 314 milliárd forintról 546 milliárd forintra, vagyis folyó
áron 74%-kal nõttek. A növekedés túlnyomórészt 1993 végéig zajlott le. Az
üzleti szféra hiteltartozásai 1990. december vége és 1994. október 31-e között
638 milliárd forintról 895 milliárd forintra, mindössze 40%-kal emelkedtek. E
növekménynek azonban a fele 1994-re esett.
Az üzleti szféra nettó (bankbetétekkel csökkentett) hitelállománya 1990.
decemberében 342 milliárd forint volt, 1994. október végéig gyakorlatilag nem
változott, ami az idõközben végbement áremelkedéseket figyelembe véve igen
nagy visszaesés. A visszaesés meghatározó oka a gazdasági teljesítmény
csökkenése, de megjelenik benne az a tényezõ is, hogy a banki hitelek szerepe
a vállalkozások finanszírozásában csökkent. Ebben szerepet játszhatott az
egyéb tõkeforrások megjelenése csakúgy, mint más okok pl. az amortizáció egy
részének folyó termelési célokra való felhasználása.
A vállalkozók hiteltartozása 1994 elsõ tíz hónapjában folyó áron számítva
17%-kal növekedett, ami a gazdasági teljesítmények növekedésével függött
össze. A vállalati hitelek - kisvállalkozói hitelek nélkül számított - 126
milliárd forintos növekményének közel 60%-a a forgóeszközhitelek növekedésébõl
származott, de nõtt a beruházási és a devizahitelek állománya is.
A lakosság bruttó megtakarításai 1990 vége és 1994 vége között folyó áron
2,6-szeresükre (670 milliárd forintról 1715 milliárd forintra) nõttek. Ezt a
számot azonban nem lehet a lakosság megtakarítási képességének jelentõs
növekedéseként értelmezni. A KSH nagy mintán végrehajtott reprezentatív
adatfelvételei szerint 1986-ban még a háztartások 70%-a, 1993-ban már csak
37%-a volt képes jövedelmének egy részét félretenni.
A bruttó megtakarításállomány (készpénz, takarékbetét, értékpapír,
biztosításidíj- tartalék) reálértékea) 6%-kal nõtt, ezen belül 1991-ben és
1993-ban csökkent, 1992-ben jelentõsebben, 1994-ben pedig kismértékben
emelkedett.
«INVALID_FIELD: Object»
A lakossági hitelek állománya 1990 és 1994 vége között némileg
mérséklõdött. A csökkenés teljes egészében a vizsgált idõszak elsõ évére
esett, a késõbbiekben a hitelállomány folyó áron számítva kismértékben (86,4
milliárd forinttal) nõtt. A jelenség mögött egyrészt a lakáshitelek gyorsított
visszafizetése húzódik meg, másrészt a magas kamatok is visszatartották a
lakosságot a nagyobb volumenû új hitelfelvételtõl.
A megtakarítások és hitelfelvételek egyenlegeként 1994 végén a lakosság
nettó megtakarító pozíciója az 1990. év végi 301 milliárd forintról 1388
milliárd forintra emelkedett. Minthogy ez idõ alatt az üzleti szféra pozíciója
folyó áron számítva lényegében nem változott, a növekmény teljes egészében az
államháztartás belföldi adósságállományának ennél nagyobb összegre becsülhetõ
növekedését szolgálta.
____________________
a) A mutató azt fejezi ki, hogy a lakosság reálértéken mennyivel többet vagy
kevesebbet fogyasztana a mérés idõpontjában, mint a vizsgált korábbi
idõpontban, ha az átlagos fogyasztásra jellemzõ szerkezetben elköltené
megtakarításait.