32

Nyilvántartási szám: J/837.

Magyarország, 1994

Beszámoló a társadalom és a gazdaság

fõbb folyamatairól

Tisztelt Olvasó!

Az új statisztikai törvény (1993. évi XLVI. tv.), amely 1993. május 15-én

lépett hatályba, többek között kimondja, hogy a KSH feladata:

"az Országgyûlés és a Kormány évenkénti tájékoztatása az ország társadal

mi, gazdasági, népesedési adatairól;"

A Hivatal természetesen számos kiadványában tájékoztatja a politikát és a

közvéleményt a gazdaság és a társadalom egyes jelenségeirõl, általános

helyzetérõl. Ezért a törvény által megszabott feladatoknak most úgy teszünk

eleget, hogy e kiadványunkban képet adunk a társadalom, a gazdaság állapotának

néhány fontos tendenciájáról. Részletes, mindenre kiterjedõ elemzésre ter-

mészetesen nem volt mód, ezt csak az éves adatok teljes feldolgozása alapján,

a késõbbiekben lehetséges megtenni. Mindemellett azt hisszük, hogy e vázlatos

kép az ország közállapotára alapjaiban véve jellemzõ.

Hazánk társadalmában az elmúlt év legfontosabb eseményei a parlamenti és

önkormányzati választások voltak, amelyek a politikai térkép lényeges

átrendezõdését idézték elõ. A népesedési folyamatok kedvezõtlen tendenciái

folytatódtak, a szociális és kommunális ellátórendszerek fejlõdése elemenként

eltérõ ütemû volt. A társadalom egyes csoportjai közötti jövedelmi és részben

életmódbeli különbségek határozottabbá váltak.

A gazdaságban általánosnak volt mondható a reálfolyamatok érzékelhetõ

(helyenként nagymértékû) javulása és a monetáris folyamatok további (egyre

súlyosabb) romlása közötti ellentmondás.

Budapest, 1995. április 10.

(dr. Vukovich György )

Tartalom

I. Társadalmi folyamatok ------------------------------------ 7

Országgyûlési és helyi önkormányzati választások ----------- 7

Népesedési helyzet ----------------------------------------- 9

Házasságkötés, válás ---------------------------------------14 Vándorlás

15

Egészségügyi helyzet ---------------------------------------16

Szociális ellátás ------------------------------------------18

Az oktatás helyzete-----------------------------------------19

Foglalkoztatottság, munkanélküliség ------------------------21

A háztartások jövedelmi helyzete----------------------------25

Infrastruktúra----------------------------------------------27

Bûncselekmények, bûnelkövetõk-------------------------------28

Területi társadalmi különbségek-----------------------------29

II. Gazdasági folyamatok ------------------------------------32

Külgazdasági feltételek-------------------------------------32

A gazdaság belsõ feltételeinek változása--------------------34

Privatizáció-----------------------------------------------34

Gazdasági szervezetek, gazdálkodási forma------------------37

Csõd- és felszámolási eljárások ---------------------------38

Külföldi érdekeltségû vállalkozások -----------------------38

A gazdaság teljesítménye és egyensúlyi helyzete-------------39

A termelés ágazati szerkezete------------------------------43

A munkatermelékenység változása ---------------------------44

A privatizáció hatása a teljesítményre---------------------46

A fõbb ágazatok termelése-----------------------------------48

Az ipari termelés -----------------------------------------48

Az építõipar tevékenysége----------------------------------49

A mezõgazdaság teljesítménye-------------------------------50

Szállítás -------------------------------------------------53

Energiagazdálkodás------------------------------------------54

Beruházások-------------------------------------------------54

Árak -------------------------------------------------------57

Termelõi árak ---------------------------------------------57

Külkereskedelmi árak --------------------------------------58

Fogyasztói árak -------------------------------------------59

Külgazdasági kapcsolatok -----------------------------------60

Külkereskedelem -------------------------------------------60

Idegenforgalom --------------------------------------------64

A fizetési mérleg -----------------------------------------64

Külföldi adósságállomány-----------------------------------66

Pénzügyek---------------------------------------------------67

Államháztartás, állami költségvetés -----------------------67

Betét- és hitelkamatok ------------------------------------68

Betét- és hitelállomány -----------------------------------70

I. Társadalmi folyamatok

Országgyûlési és helyi önkormányzati választások

A májusban megtartott országgyûlési választásokon több mint 5,4 millió

választópolgár vett részt. A választásra jogosultak mintegy 69%-a szavazott,

ami az 1990. évi 65%-os részvételi arányt is meghaladta. A választások

eredményeként ugyanaz a hat párt jutott parlamenti képviselethez, mint 1990-

ben. Közülük kiemelkedõ mértékben nõtt a Magyar Szocialista Pártra és

nagymértékben csökkent a Magyar Demokrata Fórumra leadott szavazatok száma és

aránya. A többi négy párt helyzete kevéssé változott, három pártra - Szabad

Demokraták Szövetsége, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt,

Fiatal Demokraták Szövetsége - a választók néhány százalékkal kisebb, a

Kereszténydemokrata Néppártra némileg nagyobb hányada szavazott, mint négy

évvel korábban.

Az országgyûlésbe nem kerülõ pártok közül négy kapott 1%-nál több

szavazatot, a többi indulót a választóknak csak igen kis része támogatta.

A pártok területi listáira leadott szavazatok megoszlása, %

Párt 1990 1994

Országgyûlésbe bejutó pártok

Magyar Szocialista Párt (MSZP) 10,9 33,0

Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 21,4 19,7

Magyar Demokrata Fórum (MDF) 24,7 11,7

Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP)11,7 8,8

Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 6,5 7,0

Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) 9,0 7,0

Együtt 84,2 87,3

Országgyûlésbe nem jutó, de legalább 1%-ot elérõ pártok

Munkáspárt 3,7 3,2

Köztársaság Párt - 2,6

Agrárszövetség 3,1 2,1

Magyar Igazság és Élet Pártja - 1,6

Többi induló 9,0 3,2

A választási rendszer sajátosságából adódóan a képviselõk pártok szerinti

megoszlása jelentõsen eltér a listás szavazatokétól. Ennek alapján az

eltolódás a két idõszak vezetõ pártjai között még nagyobb.

«INVALID_FIELD: Object»

A helyi önkormányzati polgármesterek és képviselõk decemberben

lebonyolított választásán 3,5 millió választópolgár vett részt, a jogosultak

43%-a. A polgármesterjelöltekre leadott szavazatok majdnem felét (45%-át)

független jelöltek kapták, a hat parlamenti párt önálló jelöltjeire a

szavazatok egynegyede jutott.

Az önkormányzatiképviselõ-jelöltek választásánál a 10 000 lakosnál kisebb

lélekszámú településeken a választók 70%-a a független jelöltekre szavazott.

Az ennél nagyobb településeken viszont a szavazók kilenctizede a különbözõ

pártok és szervezetek egyéni vagy közös jelöltjeit támogatta.

A parlamenti pártok polgármester-, illetve

önkormányzatiképviselõ-jelöltjeire leadott szavazatok aránya, %

Képviselõjelöltek

Polgármester- 10 000 lakosnál

jelöltek kisebb nagyobb

Pártok

településeken

Magyar Szocialista Párt 13,2 6,5 22,4

Szabad Demokraták Szövetsége 8,2 2,5 12,7

Koalíciós pártok közös jelöltjeia)3,7 0,8 4,3

Kereszténydemokrata Néppárt 1,5 2,4 1,7

Független Kisgazda-, Földmunkás- és

Polgári Párt 1,2 2,5 2,1

Magyar Demokrata Fórum 0,8 1,2 2,0

Fiatal Demokraták Szövetsége 0,8 0,5 2,8

Ellenzéki pártok közös jelöltjeia)8,2 3,3 16,4

Hat parlamenti párt együtt 37,6 19,9 64,4

a) Nem tartalmazza az egyéb pártokkal, társadalmi és kisebbségi szervezetekkel

közösen indított jelõlteket.

Népesedési helyzet

Magyarország népesedési helyzetét, hasonlóan a megelõzõ évekhez, 1994-ben

is a népesség egyszerû reprodukcióját sem biztosító alacsony termékenység és a

rendkívül magas halandóság jellemezte. Ezek következtében folytatódott a

népesség számának csökkenése. Az elõzetes adatok szerint 1995. január 1-jén

Magyarországon 10 millió 245 ezer ember élt, 32 ezerrel kevesebb, mint egy

évvel korábban. Az 1990-es népszámlálás óta 130 ezerrel csökkent a népesség

száma. A népesség számának csökkenése a megyék túlnyomó részére jellemzõ. 1990

és 1994 között legnagyobb mértékben a fõváros és Csongrád megye lakossága

csökkent (4,3, illetve 2,5 %).

A népesség fogyása a fiatalabb korosztályok - gyermekek és fiatal

felnõttek - létszámcsökkenésének következménye, az idõsek, a 60 éven felüliek

száma ugyanakkor nõ, tovább torzul tehát a korstruktúra. Ez azt jelenti, hogy

a népesség számának csökkenése a lakosság öregedésével párhuzamosan megy

végbe. 1995. január 1-jén a 60 éves és idõsebbek aránya (19,4%) már meghaladta

a gyermekkorú népességét (18,3%).

Az alacsony termékenység, a magas halandóság és a kedvezõtlen

korösszetétel hosszú idõre determinálja a népesedés jövõbeni alakulását. A

legújabb népesség-elõreszámítás szerint, amennyiben az 1992. évi termékenységi

és halandósági viszonyok állandósulnának, akkor 2020-ban a népesség száma 827

ezer fõvel (8%-kal) lenne kevesebb, mint 1993-ban, és 1,2 millió fõvel (11,5%-

kal) maradna el az 1980-as népességtõl.

Az európai országok között, a rendelkezésre álló 1992., illetve 1993.

évre vonatkozó adatok szerint, Magyarországon kívül még nyolc országban -

Bulgáriában, Észtországban, Horvátországban, Lettországban, Németországban,

Olaszországban, Romániában és Ukrajnában - fogyott a népesség.

A népesség száma nem és életkor szerint

A születések számában 1994-ben nem történt érdemleges változás az elõzõ

évhez viszonyítva. A 116 ezer fõs élveszületés és az ennek megfelelõ 11,3

ezrelékes élveszületési arányszám csaknem azonos az 1993. évivel. Ezek az

értékek a legalacsonyabbak századunk folyamán. Az élveszületések arányában

továbbra is fennállnak a területi különbségek, de ezek csökkenõ irányzatot

mutatnak. A népességszámhoz képest változatlanul Szabolcs-Szatmár-Bereg,

Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyékben születik a legtöbb gyermek

(13-14 ezrelék), míg a fõvárosban, Zala, Vas, Békés, Tolna és Heves megyékben

a legalacsonyabb az élveszületési arány (9-11 ezrelék).

Folytatódtak a szülõ nõk korösszetételében észlelt és már korábban

megindult változások. Ezeket az jellemzi, hogy a 20 év alatti fiatalok

termékenysége hosszú ideig tartó csökkenés után jelenleg alacsony szinten

stagnál. A születésszám alakulása szempontjából leginkább meghatározó 20-29

éves nõk termékenysége viszont tovább csökkent. Különösen szembetûnõ ez a

20-24 éves nõknél, akiknél 22%-os a visszaesés 1990 óta. Folytatódott viszont

a termékenység mérsékelt emelkedése a 30-39 évesek korcsoportjában.

Összességében azonban a termékenység általános szintje valamelyest elmaradt az

1993. évitõl.

A fiatal korcsoportok termékenységének visszaesése miatt tovább csökkent

az elsõ- és másodszülöttek aránya az élveszületések között, a harmadik és

további gyermekeké viszont nõtt. Az élveszületések döntõ többsége, 77%-a, így

is elsõ- vagy másodszülött gyermek, 1990-ben viszont még 80% volt az arányuk.

1994-ben folytatódott a házasságon kívüli születések számának és

arányának gyors ütemû emelkedése. A gyermekek csaknem egyötöde, 19%-a

született házasságon kívül, ami csaknem 10%-os emelkedés az elõzõ évhez

viszonyítva és 47%-os a növekedés 1990-hez viszonyítva.

Nem történt számottevõ változás a koraszülöttek arányában. Az újszülöttek

8,7%-a született 2500 gramm alatti súllyal, ami közel azonos az 1993. évi

aránnyal és 1990-hez képest mérsékelten csökkenõ irányzatot mutat.

A terhességmegszakítások száma 75 ezer volt 1994-ben, ami lényegében

azonos az egy évvel korábbival. Ez azt jelenti, hogy az 1993-ban mért

jelentõs, 14%-os csökkenés nem folytatódott tovább. 1994-ben 100

élveszületésre 65 terhességmegszakítás jutott, közel annyi, mint 1993-ban.

Kiemelt huszonnyolc európai országot, valamint az Egyesült Államokat és

Japánt figyelembe véve, 1992-1993-ban a magyarországinál alacsonyabb

élveszületési arányszámot tizenegy országban regisztráltak, ebbõl négy

országban (Japán, Németország, Olaszország, Spanyolország) a 10 ezreléket sem

érte el az élveszületések aránya. A magyarországihoz hasonló nagyságrendû -

11,0-11,9 ezrelékes - nyers élveszületési arányszámot mértek Ausztriában, a

Cseh Köztársaságban, Portugáliában és Ukrajnában. Az országok nagyobb részében

12 ezrelék feletti, ezen belül négyben (Írország, Litvánia, Moldova, Egyesült

Államok) 14 ezrelékes vagy annál magasabb élveszületési arány volt

megfigyelhetõ.

«INVALID_FIELD: Object»

Az elõzetes adatok szerint 1994-ben mintegy 148 ezer haláleset történt az

országban, ami 14,4 ezrelékes halálozási aránynak felel meg és az elõzõ évinél

ugyan valamivel alacsonyabb, de így is igen magasnak tekinthetõ.

A megyék közötti különbségek a halálozások esetében meglehetõsen nagy

állandóságot mutatnak. 1994-ben a legkedvezõtlenebb halálozási arányszám Bács-

Kiskun, Somogy, Zala, Heves, Nógrád, Békés, Csongrád és Tolna megye

népességét, valamint a fõvárost jellemezte (15-16 ezrelék). Az országos

átlagnál némileg kedvezõbb halálozási mutatók Fejér, Hajdú-Bihar, Gyõr-Moson-

Sopron, Veszprém, Komárom-Esztergom és Pest megyében alakultak ki (12-13

ezrelék).

A hazai halálozások alakulásában a kedvezõtlen fordulat az 1960-as

években következett be, amikor a javuló halandóságot tartósan rosszabbodás

váltotta fel. 1966 és 1982 között a korábban 10 ezrelék körüli nyers

halálozási arányszám 35 százalékkal emelkedett. A folyamat, lassúbb ütemben,

esetenként megszakításokkal, de azóta is tart.

A halálozások alapirányzatában több évtizede érvényesülõ romló tendencia

nagyobbrészt a népesség öregedésével magyarázható, azonban szerepet játszik

benne az a körülmény is, hogy bizonyos életkorokban (fõleg 35 és 64 éves kor

között) nõtt a halálozások gyakorisága.

A csecsemõk és a gyermekek halandósága számottevõ mértékben, a 25 évesnél

fiatalabb felnõtteké szerény mértékben javult. A halandósági viszonyok romlása

elsõsorban a középkorúak, kisebb mértékben a fiatalabb felnõttkorúak

életkilátásainak romlásában mutatkozik meg. A csecsemõhalandóság, kisebb

megszakításokkal, lassú ütemben, de folyamatosan csökkent az elmúlt

évtizedekben. Az ezer élveszülöttre jutó egy éven alul meghaltak száma 1994-

ben 11,6 volt, szemben az elõzõ évi 12,5-del.

A csecsemõhalandóság javulása ellenére még az 1990-es évek elején is

számottevõ különbség volt a fejlett európai országok és a kelet-európai térség

mutatói között. Ezer élveszülöttre a vizsgált nyugati országokban általában

4-9 egy éven aluli halálozás jutott (például 1993-ban Finnországban 4,4,

Svédországban 4,8, Dániában 5,7). A kelet-európai országokhoz viszonyítva a 12

ezrelékes hazai csecsemõhalandóság kedvezõnek mondható. Bulgáriában,

Oroszországban és a többi volt szovjet köztársaságban a csecsemõhalandóság

15-19 ezrelék között van. Az általános képtõl Románia tér el, ahol 1992-ben

23,4 egy éven aluli haláleset jutott ezer élveszülöttre.

A bekövetkezett változások összefoglaló mutatója a születéskor várható

átlagos élettartam. Magyarországon 1993-ban a férfiak születéskor várható

átlagos élettartama 64,5 év volt, két évvel kevesebb, mint az 1960-as évek

végén. Bár a nõk életkilátásai kedvezõbbek a férfiakénál, várható élettartamuk

csak kevéssé növekedett az elmúlt évtizedekben. 1993-ban a nõk születéskor

várható átlagos élettartama 73,8 év volt, szinte változatlan 1989 óta és két

évvel több, mint 1965-ben.

A fõbb halálokok sorrendje évrõl évre keveset változik. A rendelkezésre

álló adatok szerint 1994-ben is elsõ helyen a keringési rendszer betegségei

zerepeltek (51%), ezt követték a daganatok (23%), a sérülések és mérgezések

(8%), az emésztõrendszer betegségei (9%) és a légzõrendszer betegségei (5%).

Az öngyilkosságok száma csökkenõ tendenciát mutat, jelenleg az összes

haláleset két és fél százalékát teszi ki.

A hazai halandóságban bekövetkezett kedvezõtlen irányú változások

nemzetközi összehasonlításban mérhetõk fel igazán. Az említett huszonnyolc

európai, illetve két tengerentúli országgal összehasonlítva Magyarország az

1994. évi 14,4 ezrelékes nyers halálozási aránnyal az utolsó elõtti helyen áll

az országok rangsorában, csupán Lettország van mögötte, ahol 1993-ban ezer

lakosra 15,2 haláleset jutott. Tíz országban az ezer lakosra jutó halálozások

aránya nem érte el a 10-et, Magyarországgal együtt mindössze hat országban

haladta meg a halálozási arányszám a 12 ezreléket.

A születéskor várható élettartam nemzetközi összehasonlításban még inkább

jelzi a hazai halandóság súlyosságát. Az 1992-1993. évi adatok alapján a

magyar férfiaknál rövidebb élettartamra csak a volt Szovjetunió utódállamaiban

számíthattak a férfiak (Észtország: 64,1 év, Moldova: 63,9 év, Oroszország:

63,8 év és Lettország: 63,3 év). Európában a svéd férfiak életkilátásai a

legjobbak. 1993-ban születéskor várható élettartamuk 75,5 életév volt, mintegy

tíz évvel hosszabb, mint a magyaroké. Hasonló a helyzet a nõknél is: a

magyarokénál csak Romániában (73,2 év) és Moldovában (71,9 év) rosszabbak a

nõk életkilátásai. A nõk születéskor várható élettartama a leghosszabb

Svájcban (81,2 év) és Franciaországban

(81,1 év).

«INVALID_FIELD: Object»

Házasságkötés, válás

A házasságkötések száma az 1970-es évek közepe óta csökken, s ez a

folyamat az elmúlt néhány évben erõsödött. Az elõzetes adatok szerint 1994-ben

54 ezer házasságkötésre került sor, ez 12 ezerrel kevesebb, mint amennyit

1990-ben kötöttek és mintegy fele az 1975. évi házasságkötések számának. Ennél

kevesebb házasságot csak az elsõ világháború idején kötöttek a huszadik

században Magyarországon. Ennek megfelelõen a házasságkötések nyers arányszáma

is alacsony: 1994-ben ezer lakosra 5,3 házasságkötés jutott.

A házasságkötések hanyatló tendenciája azzal is összefügg, hogy egyre

nagyobb teret hódít a hivatalos bejegyzés nélküli együttélés, az élettársi

kapcsolat. Erre utal egyébként a házasságon kívül született gyermekek számának

és arányának erõteljes növekedése is.

Az 1970-es évek eleje óta a házasságkötésekben Európa-szerte jelentõs

hanyatlás következett be és ezzel összefüggésben a házasságkötési arányszámok

mindenütt süllyedtek, így az országok rangsora kevéssé változott. Az ezer

lakosra jutó 5,3-es házasságkötési aránnyal Magyarország az európai

középmezõnyhöz tartozik. Ebben 1993-ban Magyarországgal együtt kilenc ország

volt található. Ennél magasabb, 6 ezreléket elérõ, vagy azt meghaladó

házasságkötési arányt nyolc európai országban (többek között például a Cseh

Köztársaságban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Svájcban), valamint

Japánban (1992: 6,1 ezrelék) és az Egyesült Államokban (9,0 ezrelék) mértek.

Finnországot, Franciaországot, Írországot, Norvégiát, Olaszországot és

Svédországot 5 ezrelék alatti házasságkötési arányszám jellemezte.

A válások száma az 1980-as évek második felétõl - kisebb ingadozásokkal -

csökkenõ tendenciát mutat. 1994-ben az elõzetes adatok szerint 22 ezer

házasság bomlott fel válással, közel annyi, mint 1993-ban. 1990 óta 12%-kal,

az 1987-es szinthez viszonyítva pedig 26 százalékkal lett alacsonyabb a

válások száma. A válások számát vizsgálva lényeges kérdés az, hogy a megkötött

házasságok mennyire tartósak. A rendelkezésre álló 1993-as adatokat figyelembe

véve úgy becsülhetõ, hogy a házasságok 29%-a végzõdik válással.

Az ezer lakosra jutó 2,1-2,2 válással Magyaroszág a 90-es évek elején az

európai középmezõny felsõ sávjában volt található, Ausztria, Belgium,

Németország és Svájc társaságában. Az országonkénti különbségek e tekintetben

- különbözõ okokból - igen nagyok. Kiemelkedõen magas a válási arány az

Egyesült Államokban (1991-ben 4,7 ezrelék) és Oroszországban (1989-ben 3,9

ezrelék), és rendkívül alacsony Olaszországban, Görögországban és

Spanyolországban (0,4, 0,6, illetve 0,7 ezrelék).

Vándorlás

A belföldi lakóhely-változtatások száma 1990 és 1993 között a korábbi

évekhez hasonlóan csökkent. A településhatárt átlépõ költözések száma 1993-ban

megközelítette a 400 ezret. A megyék között e tekintetben is csökkentek a

különbségek. A vándorlások jelentõs része megyén belüli költözés. A népesség

arányához viszonyítva többen költöznek községekbe, mint városokba, és az elõzõ

évtizedhez képest a városok-községek közötti vándorlás kiegyenlítettebb képet

mutat.

A belföldi vándorlási statisztikát érzékenyen érintette, hogy 1994.

június 30-ával az 1992. évi LXVI. törvény alapján az állampolgároknak a két

évnél régebben bejelentett ideiglenes lakcímét - amennyiben nem újították meg

bejelentkezésüket - megszüntették. Az adminisztratív intézkedéssel

összefüggésben nagymértékû látszólagos népességmozgás keletkezett, az

ideiglenes kijelentkezések száma megsokszorozódott, és az állampolgárok

visszakerültek állandó lakóhelyükre. Az elõzetes adatok azt mutatják, hogy

1994-ben az ideiglenes vándorlások különbözete miatt a városok népessége

csökkent, a községeké nõtt.

A kelet-közép-európai politikai, társadalmi, gazdasági változások

hatására az utóbbi néhány évben megváltozott, részben felerõsödött a

Magyarországot érintõ nemzetközi népességmozgások mértéke és jellege. Miközben

az elvándorlás (feltételezhetõen a magasabb szakképzettségûek körében), ha nem

is nagy mértékben, de folytatódik, az elmúlt három-négy év során számottevõvé

vált a bevándorlás.

A rendelkezésre álló adatok csak a hosszú távú legális bevándorlási

folyamatokat tükrözik. A Belügyminisztérium nyilvántartása szerint 1994-ben

mintegy 130 ezer külföldi állampolgár élt Magyarországon egy évnél hosszabb

ideje. Az országba 1988 és 1993 között közel 130 ezer olyan külföldi

állampolgár lépett be, aki egy évnél hosszabb ideig tartózkodott itt. A

legtöbben, 34 ezren 1990-ben érkeztek, késõbb számuk csökkent és úgy tûnik,

hogy alacsonyabb szinten stabilizálódik.

A rendszerváltozást követõen a végleges áttelepülés szándékával érkeztek

a legtöbben. A határok nyitottsága azonban az ideiglenes vándorlásoknak is

nagyobb teret enged. A növekvõ számban érkezõ vállalkozók, diákok, és

különféle ideiglenes munkavállalók azonban rövidebb-hosszabb tartózkodás után

távoznak az országból. A letelepedést kérõk között is vannak, akik

hazatérnek, vagy harmadik országba távoznak. Az egy évnél tovább

Magyarországon élõ külföldi állampolgárok közül 1990 és 1993 között 21 ezren

hagyták el az országot.

Egészségügyi helyzet

A népesség egészségi állapota - a halálozási adatok szerint is -

kedvezõtlenebb, mint a legtöbb európai országban. A legutolsó

egészségiállapot-vizsgálat adatai szerint a népesség 5%-a fogyatékos, s minden

ötödik lakosnak van krónikus betegsége. A rossz egészségügyi helyzetet az

egészségügyi infrastruktúra hiányosságain túl a nem megfelelõ életmód, a

helytelen táplálkozás, a nagyfokú alkoholfogyasztás és dohányzás okozzák.

A heveny betegségek között nagy számban fordulnak elõ légzõszervi

megbetegedések, még azokban az években is, amikor nincs influenzajárvány.

Jelentõsebb számú, egymilliót megközelítõ influenzás megbetegedést utoljára

1993-ban regisztráltak. A heveny fertõzõ betegségek közül említésre méltó az

emésztõszervi fertõzések (szalmonellózis, dizentéria stb.), a vörheny, a

fertõzõ májgyulladás és a járványos fültõmirigy-gyulladás. Az ez utóbbiban

megbetegedettek száma öt évre visszatekintve 17-30 ezer között volt, 1994-ben

a védõoltások következtében 2 ezerre csökkent. A szalmonellózis esetei viszont

ismét szaporodnak, az 1994-ben tapasztalt több mint 19 ezer megbetegedés az

elmúlt tíz év legmagasabb értéke. Az AIDS-betegek száma is növekszik, az

1986-1994-ben bejelentett AIDS-betegek száma 171, közülük 120-an meghaltak.

1985-1994-ben a nyilvántartott HIV-fertõzött személyek száma 482.

A daganatos halálozás 1980 óta jelentõsen növekedett. A túlélési és

halálozási adatokból történt becslés szerint évente 42-43 ezerre tehetõ a

rosszindulatú daganatos megbetegedések száma. A férfiak esetében a tüdõrák, a

nõknél az emlõrák a leggyakrabban elõforduló rosszindulatú daganatos betegség.

A tüdõgondozók által regisztrált gümõkóros betegek száma évek óta 19 ezer

körül van. A nem gümõkóros, krónikus légzõszervi betegséggel kezeltek száma

folyamatosan növekszik, 200 ezer fölötti értéket mutat. A betegek tényleges

száma ennél lényegesen többre becsülhetõ.

Az alkoholisták száma nõtt, becslések szerint megközelíti az egymilliót.

Az alkoholistáknak csak kis részét kezelik alkohol- és pszichiátriai

gondozókban, a gondozottak száma az elmúlt évek során csökkenõ tendenciát

mutat.

Az egészségügyi rendszer és ellátás átalakítása folyamatban van. Ennek

egyik megnyilvánulása az állami monopólium gyengülése és a magánvállalkozások

terjedése. A háziorvosok és házi gyermekorvosok, valamint a fogorvosok

magánpraxisa mellett egyre több szakorvos mûködik vállalkozóként.

Magánklinikák, magánszanatóriumok létesültek, magángyógyszertárak nyíltak és a

betegszállításba, mentésbe is bekapcsolódtak nem állami szervezetek.

Átalakulóban van az orvos-beteg kapcsolat: lehetõvé vált a szabad orvos- és

kórházválasztás, a beteg jogai - állapotát és gyógyítását illetõen - bõvültek.

Elõtérbe került az egészségvédelem és a betegségmegelõzés.

A háziorvosok száma 4900. Továbbra is csökken az egy háziorvosra jutó

lakosok száma, de növekszik a betegforgalom. A házi gyermekorvosok száma 1475,

a betegforgalmuk ugyancsak emelkedik.

A rendelõintézeti szakorvosi ellátás helyzete bizonytalan. 1993-ban

tovább csökkent a betegforgalom, viszont nõtt a teljesített munkaórák száma,

egy év alatt 8,9 millióról 9,2 millióra. A szakrendelõi ellátásban a fõváros,

Baranya, Csongrád, Somogy és Zala megye lakossága van viszonylag kedvezõ

helyzetben, legrosszabb az ellátottság Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun és

Nógrád megye területén.

A kórházi ágyak száma 1990 óta kismértékben ugyan, de fokozatosan

csökken. A mûködõ ágyak száma 1993-ban - a HM- és BM-kórházak ágyaival együtt

- 100 438 volt. Legtöbb kórházi ágy 100 000 lakosra számítva a fõvárosban,

Zala, Heves, Veszprém és Gyõr-Moson-Sopron megyékben van, míg a legkevesebb

kórházi ágy - a bõvítések ellenére - Pest megye lakosságára jut. Az 1992. évi

számottevõ fejlesztés után 1993-ban kismértékben csökkent az intenzív

osztályokon az engedélyezett ágyak száma. Tovább csökkent a tüdõgyógyászati,

elmegyógyászati és az utókezelõ osztályok ágyszáma, míg némileg emelkedett a

szanatóriumi ágyaké, s a rehabilitációs ágyak számának 25%-os fejlesztése már

új szemléletet tükröz az egészségügyi ellátásban.

Szociális ellátás

A lakosság széles körének a munkából származó, illetve a tõke utáni

jövedelme kiegészül egyéb forrásból (központi költségvetés, nyugdíj- és

egészségbiztosítás, önkormányzat stb.) származó juttatással, jövedelemmel.

Ezek nagyobb része közvetlenül pénz formájában jut el a lakossághoz.

A pénzbeni és természetbeni jövedelmek a lakosság jövedelmének jelentõs

és növekvõ részét, 40-42%-át képezték az elmúlt években is. A juttatások

növekedésének kiváltó oka a népesség öregedése, a tartós munkanélküliség, a

szegények számának emelkedése. Ugyanakkor az ország gazdasági teljesítménye,

külföldi eladósodása a szociális juttatások szûkítése irányába hat.

Felerõsödött az ellátó rendszerek átalakításának szükségessége. Ennek

megnyilvánulása az alanyi jogon járó ellátások korlátozására való törekvés a

jövedelemnagyság alapján, az önkéntes biztosítás terjedése. Az igények és

lehetõségek közti ellentmondást tompítja a karitatív szervezetek, egyházak,

egyéb társadalmi mozgalmak segélyezõ-támogató tevékenysége.

1994-ben családi pótlékot 1,5 millió család 2,4 millió gyermek után

kapott. A kifizetett összeg meghaladta a 105 milliárd forintot és 64%-kal több

volt az 1990. évinél a családi pótlék havi összegének emelése következtében.

Figyelembe véve azt, hogy a fogyasztói árak ebben az idõszakban 2,4-szeresre

nõttek, a családi pótlék reálértéke csökkent.

Az egészségbiztosítási alap által finanszírozott gyermekgondozási segély

és díj összege 1994-ban meghaladta a 29 milliárd forintot. Gyermekgondozási

segélyben 117 ezer fõ, gyermekgondozási díjban 127 ezer fõ részesült. A gyedet

igénybe vevõk száma a bevezetés évétõl, 1985-tõl 1988-ig nõtt, azóta csökken.

A bölcsõdei férõhelyek száma hosszabb ideje csökken. A bölcsõdéskorúak

11%-át, közel 40 ezer gyermeket írattak 1994-ben bölcsõdébe.

Az önkormányzatok által fizetett szociális támogatások összege, a

munkanélküliek jövedelempótló támogatásával együtt, 1993-ban 16,6 milliárd

forint volt, 79%-kal több, mint egy évvel korábban. Rendszeres szociális

segélyezésben 30 ezren részesültek. A segélyezettek száma tovább csökkent, az

egy fõre jutó havi összeg pedig emelkedett. 1993-ban személyenként és havonta

átlagosan 4955 Ft-ot fizettek ki a rászorulóknak, 22%-kal többet, mint egy

évvel korábban. Átmeneti pénzbeni segélyezésben 842 ezren, természetbeni

segélyezésben 282 ezren részesültek, a segélyezési esetek száma 1,8 millió

volt, több mint másfélszerese az 1992. évinek. Átmeneti segélyre esetenként

átlagosan 2529 forintot fizettek ki. Új segélyezési forma a munkanélküliek

jövedelempótló támogatása, amelyet éves átlagban 111 ezren vettek igénybe.

Az idõskorúak, illetve a testi-szellemi fogyatékosságuk, betegségük,

szociális helyzetük miatt rászorulók ellátásának több formája van. A személyes

gondoskodást nyújtó intézmények férõhelyeinek száma - a magánvállalkozások és

a nonprofit szervezetek bekapcsolódásával - fokozatosan bõvül; közel 50 ezer

gondozottat látnak el tartós bentlakásos intézetek, beleértve a fogyatékos

gyermekek otthonait is és 6200 személy számára biztosítanak átmeneti

elhelyezést.

Folyamatosan nõtt az idõsek klubjaiban a férõhelyek száma. A 39 ezer

nappali ellátást nyújtó férõhely mellett 1816 férõhelyen szállást is

biztosítottak. A személyes gondoskodást nyújtó intézményi ellátottság

számottevõ területi különbségeket mutat. A legkedvezõbb helyzetben Baranya és

Békés megye volt 1993-ban, míg a legkevesebb férõhely Fejér és Vas megye

rászorultjaira jutott.

Az oktatás helyzete

Az iskolás korosztályok létszámának alakulásával összefüggésben a

közoktatásban folytatódik a tanulólétszám fogyása. Az 1994/95. tanévben

mintegy 31 ezer fõvel tanulnak kevesebben az alap- és középfokú oktatási

intézmények nappali tagozatain, mint az elõzõ tanévben.

Az óvodákban a gyermeklétszám közel azonos az 1993/94. tanévivel és nem

éri el a 400 ezer fõt. Az óvodáskorúak 86%-a jár óvodába.

Az alapfokú iskolákban az 1994/95. tanévben a tanulók száma 24 ezer fõvel

kevesebb az elõzõ tanévinél. Így a létszám öt évtizedre visszatekintve a

legalacsonyabb, a gyógypedagógiai iskolákba járókkal együtt 1020 ezer fõ.

Az általános iskolákban az elsõ osztályban tavaly közel ugyanannyian

kezdték meg tanulmányaikat, mint az 1993/94. tanévben (126 000 fõ). A 8.

osztályt 1994-ben 137 ezren fejezték be eredményesen, számuk 7 ezer fõvel

alacsonyabb az elõzõ tanévinél. A 8. osztályt el nem végzett fiatalok száma és

aránya évrõl évre kevesebb, de a tanköteles korból kilépõknek 4%-a (közel 7

ezer fiatal) még 1994-ben sem fejezte be 16. életéve eléréséig a 8. osztályt.

A 8. osztályt végzettek 99%-a folytatja tanulmányait középfokú iskolákban és

az elõzõ évinél nagyobb hányaduk tanul középiskolában.

A középfokú oktatásban 6 ezer fõvel tanulnak kevesebben az 1994/95.

tanévben, mint egy évvel korábban. A középiskolákban 7 ezer fõvel több, míg a

szakmunkásképzõ és szakiskolákban 13 ezer fõvel kevesebb a tanulók száma. A

tanulólétszám mérséklõdése mellett a középfokú oktatásban részesülõk aránya

emelkedik, ebben a tanévben meghaladja a 82%-ot. A középfokú tanulmányaikat

megkezdõk száma a középiskolákban 1300 fõvel, a szakmunkásképzõ iskolákban 3

ezer fõvel kevesebb az 1993/94. tanévinél.

A növekvõ társadalmi igények hatására tovább bõvült a hat- és

nyolcosztályos gimnáziumi hálózat. Az 1994/95. tanévben már minden megyében

mûködnek ilyen intézmények, ezekben összesen közel 23 ezren tanulnak. A

hatosztályos gimnáziumok elsõ osztályaiban több mint 5 ezren, a nyolcosztályos

gimnáziumokban 3400-an kezdték meg tanulmányaikat.

A középfokú technikusképzésben 1994/95-ben 32 ezren, az elõzõ tanévinél

ezer fõvel többen tanulnak. 1994-ben 9 ezren tettek technikusvizsgát.

Az 1994. évben közel 70 ezer fõ tett sikeres érettségi vizsgát (közel

egyötödük folytatja tanulmányait). A végzõk száma a középiskolákban közel

azonos az elõzõ tanévivel. Több mint 55 ezren szereztek szakmunkás-

bizonyítványt, kevesebben, mint a korábbi években. Száz középiskolás korból

kilépõ fiatal közül 73 szerzett középfokú végzettséget, de ebbõl mindössze 37

tett érettségi vizsgát. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban is és a

felsõfokú oktatás bõvítésére irányuló célkitûzések szempontjából is alacsony.

A közoktatási intézmények 96%-a önkormányzati vagy állami fenntartású. Az

egyházi, felekezeti óvodákban és iskolákban közel 42 ezer, az alapítványi

gazdasági szervezetek és természetes személyek által fenntartott

intézményekben 19 ezer gyermek oktatási ellátását biztosítják.

A felsõfokú oktatásban a nappali tagozatokon az 1994/95. tanévben 116

ezren, az elõzõ tanévinél mintegy 13 ezer fõvel többen tanulnak. A hallgatók

44%-a egyetemi, a többi fõiskolai képzésben részesül. A tanulóknak a 18-22

éves népességhez viszonyított aránya 14%, magasabb az elõzõ tanévinél. Az I.

évfolyamokon ebben a tanévben 38 ezren kezdték meg tanulmányaikat. Közülük

minden harmadik pedagógiai, illetve bölcsészet- vagy természettudományi

tanulmányokat kezdett és hasonló a mûszaki képzésben részesülõk aránya is. Az

utolsó évfolyamot 1994-ben közel 19 ezer fõ, a megfelelõ korú népesség 13%-a

fejezte be. Egyetemi szintû diplomát száz 22 éves fiatalból mindössze 5

szerez. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony, Európa

számos országában ez az arányszám a magyarországinak többszöröse.

A közoktatási intézményekben a tanulólétszám csökkenésével az ellátás

körülményei átlagosan javultak. Mérséklõdött a zsúfoltság és a nagylétszámú

korosztályok iskolázása idején kialakult szükségintézkedések megszüntethetõkké

váltak.

Az iskolákban foglalkoztatott pedagógusok száma a csökkenõ tanulólétszám

mellett az alapfokú és a középiskolákban az 1994/95. tanévben is emelkedett és

megközelíti a 170 ezer fõt. A pedagógus tanuló arány minden oktatási fokozaton

javult. A képesítés nélkül foglalkoztatottak száma mérséklõdött.

A diákszociális ellátásokat - a térítési díjak emelkedése és az ellátás

gyengülõ minõsége miatt is - az utóbbi években a tanulók csökkenõ hányada

vette igénybe.

Foglalkoztatottság, munkanélküliség

A foglalkoztatottak száma 1994-ben is csökkent, de jóval kisebb mértékben

(2%), mint a megelõzõ években. A csökkenés a gazdaság teljesítményének

visszaesésénél kisebb volt az 1990-1991. években, annál nagyobb 1992-1993-ban,

míg 1994-ben a GDP növekedése mellett csökkent a létszám. Öt év alatt kb. 25%-

kal, 1,4 millió fõvel esett vissza a foglalkoztatottak száma.

A csökkenés a nemzetgazdasági ágakban - a kereskedelmet kivéve -

általánosnak mondható, mértéke azonban különbözõ, tehát módosult a

foglalkoztatottak ágazati struktúrája. A változás jellemzõje, hogy jelentõsen

csökkent a mezõgazdaságban és erdõgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya,

valamelyest mérséklõdött az ipari ágazatokban foglalkoztatottaké, míg a

szolgáltatások területén dolgozóké számottevõen nõtt. 1994. január 1-jén a

foglalkoztatottak 9%-a a mezõgazdaságban és erdõgazdálkodásban, 32%-a az

iparban és építõiparban, fennmaradó 59%-a szolgáltató ágazatokban dolgozott.

Fõ vonalakban ennek a tendenciának a folytatását jelzi 1994-ben a

foglalkoztatottak túlnyomó részére kiterjedõ, a gazdasági szervezetek

adatszolgáltatásán alapuló munkaügyi statisztika. 1994-ben - a 20 fõ feletti

szervezeteknél - a foglalkoztatottak száma 5,4%-kal csökkent. Legnagyobb a

létszámcsökkenés - a szervezeti változásokat figyelmen kívül hagyva - a

mezõgazdasági, erdõgazdálkodási szervezeteknél: 17%. Ezt a munkahelyvesztést a

nagyrészt családi vállalkozáson alapuló magán-parasztgazdaságok munkaerõigénye

csak mérsékelni tudta. Az ipari, ezen belül a feldolgozóipari szervezeteknél

az átlagosnál némileg nagyobb, 7%-os létszámcsökkenés következett be 1994-ben.

A nagyobb ágazatcsoportok közül a gépiparban 8%-kal, az élelmiszer-, ital- és

dohánytermékek gyártásában 7%-kal, a textília, ruházati, bõrtermékek

gyártásában 5%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma. A szolgáltatások

területén az átlagosnál kisebb (3%) volt a létszámcsökkenés 1994-ben. Ezen

belül nõtt a foglalkoztatottak száma a posta és távközlésben, a pénzügyi

tevékenység, valamint a közigazgatás és kötelezõ társadalombiztosítás

területén (2-4%-kal), változatlan maradt az oktatásban. A szolgáltatás más

területein csökkent a gazdálkodó szervezeteknél foglalkoztatottak száma. A

csökkenés a kereskedelemben volt a legnagyobb (11%), amit feltehetõen 1994-ben

is ellensúlyozott a kislétszámú szervezetek - kereskedelmi kft.-k, magán-

kiskereskedõk - számának gyarapodása.

A foglalkoztatottak száma 1994. évbena)

Ágazat Fizikai Szellemi Összesen 1993. év

foglalkozású, 1000 fõ 1000 fõ = 100,0

Mezõgazdaság, erdõgazdálko-

dás, halászat 151 43 194 82,7

Ipar 680 200 880 93,2

ebbõl feldolgozóipar 592 169 761 93,1

Építõipar 119 30 149 90,6

Kereskedelem 165 109 274 88,8

Szállítás, posta és távközlés168 89 257 96,6

Közigazgatás, kötelezõ társada-

lombiztosítás 108 159 267 101,8

Oktatás 86 217 303 100,0

Egészségügy és szociális ellátás 102 147 249 98,1

Többi ágazat 155 171 326 97,8

Összesen 1734 1165 2899 94,6

a) Az abszolút számok a 10 fõnél többet foglalkoztató szervezetek adatai, az

indexek tájékoztató jellegûek, a 20 fõnél nagyobb szervezetekre vonatkoznak.

A munkahelyek megszûnésének, a foglalkoztatottság csökkenésének a

gazdasági következményeken túl jelentõs társadalmi hatásai is voltak.

Egyrészt a gazdaságilag nem aktív népesség száma és aránya folyamatosan

nõtt. 1990. év elején a népesség 47%-a, négy évvel késõbb több mint 53%-a

tartozott ebbe a körbe. A mintegy 600 ezres növekménynek csaknem kilenctizede

a munkavállalási korúak - 15-59 éves férfiak és 15-54 éves nõk - közül került

ki. Ez a csoport igen heterogén. Magában foglal tanulókat (akik

szakmunkásképzésben, közép- vagy felsõfokú oktatásban vesznek részt),

nyugdíjasokat, akik a nyugdíjkorhatár elérése elõtt váltak rokkant-, elõ-,

illetve korengedményes nyugdíjassá, valamint egyéb eltartottakat, akik

családi, egészségi állapotuk vagy a munkalehetõségek hiánya miatt nem tudnak

munkába állni, illetve feladták munkakeresési szándékukat. Ez utóbbiak száma

nõtt leggyorsabban, közel 280 ezer fõvel négy év alatt.

Másrészt a gazdaságilag aktív népességen belül nagymértékben visszaesett

- 1990. év elejétõl 1994-ig 60%-kal - a foglalkoztatott nyugdíjasok száma.

Mindezen túl igen súlyos gondot jelentett és jelent, hogy megjelentek a

munkanélküliek. Számuk 1990-1992 között többszörösére nõtt, a csúcs 1993. I.

negyedévében volt, majd ezt követõen folyamatosan csökkent a munkanélküliek

száma és 1994-ben lényegében az 1992. évi szintre esett vissza. A gazdaságilag

aktív népességnek 1994 végén 10,9%-át (520 ezer fõt) tartották nyilván

munkanélküliként. Ez az arány kisebb, mint pl. a lengyel, a szlovák, a

spanyol, de magasabb a cseh, az osztrák, a német munkanélküliségi rátánál.

Magyarországon tömeges méretû munkanélküliség csak néhány éve van, de

máris tapasztalható a tartósan munkanélkülivé válók arányának növekedése. A

15-74 éves népesség gazdasági aktivitását vizsgáló reprezentatív munkaerõ-

felmérés szerint 1994 végén a munkanélküliek 44%-a már legalább egy éve

keresett állást (szemben az egy évvel korábbi 39%-kal), a munkanélküliség

átlagos idõtartama elérte az 53 hetet. A munkanélküliség idõtartamának

növekedésével általában csökken az elhelyezkedés valószínûsége. Növekszik

azoknak a száma, akik a munkanélküli-ellátásból kikerülve jövedelempótló

támogatásra szorulnak. Az Országos Munkaügyi Központ által nyilvántartott

munkanélküliek közül 1994 végén már 207 ezren voltak jogosultak szociális

jellegû jövedelempótló támogatásra, azaz számuk magasabb volt, mint a

biztosítási alapon járó munkanélküli-járadékban részesülõké.

«INVALID_FIELD: Object»

Az elõzõ évi tendencia folytatásaként 1994-ben is valamennyi megyében és

a fõvárosban is mérséklõdött a munkanélküliség. A decemberi nyilvántartás

szerint 1993. év végéhez viszonyítva a legnagyobb mértékben - 19 ezer fõvel -

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, de

10 ezer fõnél nagyobb volt a csökkenés a fõvárosban, Bács-Kiskun, és Pest

megyében is.

A megyék munkanélküliségi ráta szerinti rangsorában érdemleges változás

nem történt, az országos átlagnál kedvezõbb, illetve rosszabb helyzetû megyék

köre lényegében megegyezik az elõzõ évivel. A szélsõséges területi

differenciáltság valamelyest tovább mérséklõdött. A hagyományosan legrosszabb

helyzetû három megye közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak kismértékben

csökkent a ráta, 1994 decemberében is 19% fölött volt, Borsod-Abaúj-Zemplén és

Nógrád megyében viszont közel 20%-ról 16% körüli értékre esett vissza. A

legalacsonyabb munkanélküliségi szint továbbra is Budapestet (5,5%), valamint

Gyõr-Moson-Sopron, Pest és Vas megyét jellemzi (7-8% körüli az 1994 decemberi

ráta).

A háztartások jövedelmi helyzete

A lakosság reáljövedelme, amely az 1990-1993-as években folyamatosan,

négy év alatt mintegy 12%-kal csökkent, 1994-ben 3-4%-kal emelkedett és

lényegében az 1980-as évek elején kialakult szintnek felelt meg. Az elsõdleges

jövedelem legnagyobb tétele, a bérek és keresetek reálértéke nõtt,

számottevõen emelkedtek a magánvállalkozásból származó bevételek is. A

kötelezõ társadalombiztosítási juttatások közül a nyugdíjak reálértéke is

nõtt.

A foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 1994-ben 33 289 Ft, a nettó

22 992 Ft volt, 25, illetve 27%-kal több, mint az elõzõ évben. A személyi

jövedelemadó bevezetése óta elõször fordult elõ, hogy a nettó keresetek

növekedése nagyobb volt, mint a bruttó kereseteké. Ennek oka, hogy

- a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék 1994-ben nem volt része a

jövedelemadó-alapnak;

- módosultak az adósávok és ennek következetében összességében csökkent a

befizetendõ jövedelemadó;

- munkavállalói szolidaritási járulék mértéke 2%-ról 1,5%-ra csökkent.

A nettó keresetek reálértéke - a kereset nominálértékének 27%-os és a

fogyasztói árak 18,8%-os emelkedése következetében - 7%-kal nõtt, de az öt

évvel korábbitól így is kb. 9%-kal elmaradt.

Az ágazatok kereseti sorrendje 1994-ben a korábbi évekhez hasonló képet

mutat. Legalacsonyabb átlagkereset a textília-, ruházati- és bõrtermékgyártás,

a mezõgazdaság, erdõgazdálkodás és halászat, valamint a szálláshely-

szolgáltatás, vendéglátás területét jellemezte, míg a legmagasabb keresetet a

pénzügyi tevékenységben foglalkoztatottak érték el. Az átlagot jelentõsen

meghaladó volt a keresetek színvonala a villamosenergia-, gáz-, hõ- és

vízellátás területén, a vegyiparban és a bányászatban. A vállalkozói és a

költségvetési szféra keresetdinamikája közötti különbség a korábbi évekkel

ellentétben a költségvetés javára módosult, a közalkalmazottaknak ugyanis

1994-ben kellett elérniük a tarifatáblázatban rögzített kereseti szintet. A

költségvetési intézményeknél dolgozó fizikai foglalkozásúak azonban így is kb.

8%-kal, a szellemiek pedig 22%-kal kerestek kevesebbet a vállalkozói szférát

jellemzõ átlagnál.

A foglalkoztatottak havi átlagkeresete

a nagyobb ágazatokban, 1994

Ágazat Bruttó Nettó 1993 = 100,0

kereset, Ft bruttó nettó

Összesen 33 289 22 992 124,7 127,1

Ebbõl:

Mezõgazdaság, erdõgazdálkodás24 645 18 192 127,8 129,0

Ipar 33 375 22 999 122,8 125,5

ebbõl: feldolgozóipar 31 984 22 224 123,0 125,5

Építõipar 27 885 19 862 121,9 124,4

Kereskedelem 31 014 21 534 120,8 123,6

Szállítás, posta és távközlés35 303 24 292 125,8 128,3

Közigazgatás, kötelezõ társadalom-

biztosítás 40 386 27 025 118,8 122,5

Oktatás 32 284 22 647 131,8 133,1

Egészségügy és szociális ellátás29 74721 266 132,4 133,5

a) Az abszolut számok a 10 fõnél többet foglalkoztató szervezetek adatai, az

indexek tájékoztató jellegûek, a 20 fõnél nagyobb szervezetekre vonatkoznak

A tulajdonosi jövedelmek közül a kamatbevételnél is jelentõs mértékû volt

a növekedés, amely egyrészt a kamatlábak többszöri emelésének, másrészt a

megtakarítások gyors bõvülésének a következménye.

A vállalkozók vegyes jövedelme is emelkedett, nagyrészt a vállalkozók

számának bõvülése következtében.

A nyugdíjasok száma 1994. év végén 2935 ezer fõ volt, 65 ezerrel, 2%-kal

több, mint egy évvel korábban és 458 ezerrel több az öt évvel azelõttinél.

Nyugdíjakra 444 milliárd forintot fizettek ki, ami 27%-kal, egy ellátásra

számítva csaknem 25%-kal több, mint 1993-ban. Az átlagos nyugdíj reálértéke

1994-ben mintegy 5%-kal emelkedett.

A jövedelmek felhasználását tekintve lényegesen változott a lakosság

magatartása. 1993-ban jelentõsen csökkenõ reáljövedelem mellett, bár kis

mértékben, de nõtt a lakosság fogyasztása a megtakarítások rovására. Tavaly a

fogyasztás mérsékelten, 1-2 százalékkal emelkedett, a megtakarítások -

forintban számítva - viszont ugrásszerûen növekedtek. A pénzügyi

megtakarítások minden formája jelentõsen bõvült, ezen belül is kiemelkedõ volt

a nem pénzintézeti értékpapírok állományának megkétszerezõdése.

Infrastruktúra

A lakásépítés hosszú ideje tartó csökkenése 1994-ben megállt, az év

folyamán befejezett új lakások száma 20 947 volt, gyakorlatilag annyi, mint az

elõzõ évben, s az 1990. évinek a felét, a 70-es évek közepének negyedét sem

érte el. Ezer lakosra számítva Magyarországon 1993-ban és 1994-ben 2-2 lakás

épült, ami jóval alacsonyabb a fejlett országok hasonló mutatójánál. (A 90-es

évek elején Ausztriában ezer lakosra 5,2, Németországban 4,9, Svédországban

6,6 új lakás jutott.)

A lakásépítés alacsony szintje mellett az utóbbi években 4,5-5 ezer lakás

szûnt meg évente. Ez ugyan jóval kevesebb, mint az 5-10 évvel korábban

megszûnt évi 10-12 ezer lakás, de az új lakásokhoz viszonyított aránya

(22-24%) magasabb korábbinál.

A lakásállomány szerény növekedése a népességszám csökkenése mellett

globálisan a lakásellátottság mennyiségi javulását jelenti. Ezt egyébként

szükségessé is teszi a család- és háztartásszerkezet változása, ami a

háztartások folyamatos aprózódását jelenti, vagyis egyre nõ az egy- és

kétszemélyes háztartások aránya. A lakások felszereltsége ugyancsak

folyamatosan javul. Ugyanakkor a nagyvárosi önkormányzati és privatizált

lakásállomány általános állapota rendkívül rossz. Ez a sürgõs tatarozást és

felújítást igénylõ állomány az ország összes lakásának 23%-át, a

nagyvárosokban található lakások 43%-át képviseli.

A lakások felszereltségének javulása mindenekelõtt a közmûvesítés

fejlõdésében mutatkozik meg.

A vezetékes vízzel ellátott települések aránya az 1989. évi 75%-ról már

1993-ban 90% fölé emelkedett, s a lakások több mint háromnegyedében vezetékbõl

nyert vizet használnak. A közmûellátás egyik régi gondja a vízvezeték- és a

csatornahálózat aránytalansága. 1989-ben 100 km vízvezetékre 28 km közcsatorna

jutott. Az elmúlt években a csatornahálózat gyorsabban bõvült, mint a

vízcsõhálózat, ami kissé enyhítette a fenti, változatlanul súlyos

aránytalanságot (31km/100 km). A közcsatona-hálózatba a lakások kb. 44%-a van

bekötve.

Jelentõsen bõvült a vezetékesgáz-ellátás. 1994 végén a gázcsõhálózat

hossza meghaladta a 42 ezer km-t, ami az elõzõ évinél 13%-kal több, az öt

évvel korábbinak pedig több mint kétszerese. Az év végén csaknem 2,2 millió

lakás, a háztartások mintegy háromötöde használt vezetékes gázt. Ez is

hozzájárult ahhoz, hogy a lakott lakásoknak csaknem fele rendelkezik korszerû

fûtési móddal.

Ugyancsak javította a lakások felszereltségét a telefonállomások számának

gyors növekedése. A távbeszélõ-fõállomások száma az 1989. évi 915 ezerrõl 1994

végéig 1 millió 771 ezerre, 93%-kal emelkedett. Az elõzõ évhez képest a

gyarapodás 1994-ben meghaladta a 270 ezret (18%-ot). Az állomások túlnyomó

része, 94%-a, be volt kapcsolva a távhívásba. Az összes fõállomásnak 1990-ben

71%-a, 1993-ban 76%-a lakástelefon volt. A látványos fejlõdés ellenére száz

lakott lakás közül kb. 34 van telefonnal felszerelve. A telefon-összeköttetést

javította a gyors ütemben bõvülõ mobil telefonok hálózata. Ezen készülékek

száma csak 1994. IV. negyedévében 37%-kal gyarapodott és az év végén

meghaladta a 142 ezret.

Az országos közúthálózat hossza megközelíti a 30 ezer kilométert, és ez

évek óta alig változik. Az elmúlt években új útként elsõsorban a településeket

elkerülõ utak épültek, köztük a fõváros közlekedésének tehermentesítését

szolgáló M0-ás autóút. A közutak fejlesztése mindenekelõtt a meglévõ utak

korszerûsítését jelenti. Ennek keretében jelenleg is folyik az M1-es autópálya

építése. A többi úton az útpálya szélesítése, felületének javítása, az út

vonalvezetésének biztonságosabbá tétele, a nagyobb csomópontok átépítése

szolgálja a korszerûbb közlekedést.

A vasútvonalak hossza négy év alatt 330 km-rel csökkent és 1993 végén

7752 km-t tett ki. A kétvágányú vonalak hossza és aránya alig változott: 1175

km, 15%. A villamosított vonalak hossza kissé, 53 km-rel nõtt és 1993 végén

2277 km volt. A vasút teljesítményének túlnyomó része a hálózatnak erre a

villamosított 30%-ára jut, az összes vontatási teljesítmény háromnegyedét a

villamos vontatás teszi ki.

Bûncselekmények, bûnelkövetõk

A társadalom életében az utóbbi években zajló változások felszínre

hoztak, nyilvánvalóvá tettek vagy felerõsítettek számos kedvezõtlen jelenséget

is. Közéjük tartoznak az ún. devianciák, mint a kábítószer-fogyasztás, a már

említett alkoholizmus, valamint a bûnözés.

A bûnözés hazánkban - más kelet-európai országokhoz hasonlóan - a 80-as

évek során, különösen pedig a 90-es évek elején mutatott nagyarányú

növekedést. Az ismertté vált bûncselekmények száma az eddigi legmagasabb

szintet 1992-ben érte el, 447 ezer esettel, ami az 1989. évinél 222 ezerrel,

98%-kal több volt. Ezt követõen mérséklõdés tapasztalható: 1993-ban 10%-kal,

1994-ben további 3%-kal csökkent az ismertté vált bûncselekmények száma. Ezen

belül azonban az emberölések száma 1994-ben nõtt, az év folyamán 310 emberölés

vált ismertté, 13-mal több, mint az elõzõ évben és ez a korábbi évek

esetszámát is meghaladja. Ugyancsak emelkedett, igen jelentõs mértékben az

államigazgatás, igazságszolgáltatás és közélet tisztasága elleni, valamint a

közrend elleni bûncselekmények száma (30, illetve 39%-kal). Kevesebb

közlekedési, vagyon elleni, gazdasági, valamint házasság, család, ifjúság és

nemi erkölcs elleni bûncselekmény vált ismertté 1994-ben, mint az elõzõ évben.

Az ismertté vált bûnelkövetõk száma 119,5 ezer volt, 3 ezerrel, 2,6%-kal

kevesebb az 1993. évinél. Közülük 107,2 ezer volt a férfi, az összes

bûnelkövetõ 90%-a. A fiatalkorúak 12%-ot képviseltek a bûnelkövetõk között.

Ezen kívül az összes elkövetõbõl 4168 gyermekkorú volt, 40-nel több, mint

1993-ban.

Területi társadalmi különbségek

Az ország térszerkezetének a társadalmi-gazdasági fejlettség és a

fejlõdési lehetõségek által meghatározott széttagoltsága az utóbbi évtizedben

egyre markánsabb lett. A piacgazdaság mûködése során fontos szerep jut az

innováció fogadására való képességnek, készségnek, felértékelõdnek a helyi

adottságok, források. A polarizáció három területen jelentkezik, úgymint a

fõváros és a vidék, az ország nyugati és keleti térségei között, valamint a

települési hierarchiában, ami a legnagyobb vidéki városok, mint sokfunkciós

centrumok erõteljes kiemelkedését jelenti saját környezetükbõl.

A településkapcsolatokban esetenként zavarokat okoz a

településfejlesztési középszint hiánya, amely a megyék és a megyei jogú

városok, illetve ez utóbbiak és vonzáskörzetük kapcsolatrendszerében idéz elõ

feszültséget.

65

II. Gazdasági folyamatok

Külgazdasági feltételek

A magyar gazdaság nemzetközi környezete 1994-ben némileg kedvezõbb volt,

mint az elõzõ évben. Az OECD-térség országaira az 1990-es évtized elején

általánosan jellemzõ gazdasági recesszió 1993-ban az USA-ban véget ért és

megindult a gazdasági növekedés. A fellendülés a térség európai országaira

1993-ban még nem terjedt át, sõt a visszaesés ekkor érte el a mélypontját. Az

európai OECD-országok 1994-ben léptek a gazdasági ciklus fellendülõ

szakaszába, ekkor termeléscsökkenés már egyetlen országban sem fordult elõ. Az

elõrejelzések e térségben 1995-re a növekedés erõsödésével számolnak.

A növekedés elsõsorban az export bõvülésén és a beruházási piac

élénkülésén alapul, de némileg a fogyasztói kereslet emelkedése is hozzájárul.

A személyes fogyasztás több éve tartó csökkenése megállt.

«INVALID_FIELD: Object»

Az OECD-térség egészére vonatkozóan a külkereskedelem 1994-ben

határozottan élénkült, az export és az import egyaránt 6%-kal lett nagyobb.

Ezt a magyar gazdaság szempontjából pozitív fejleményt gyengíti, hogy a két fõ

kereskedelmi partnerünknél (Németországnál és Ausztriánál) ennél sokkal

szerényebb a növekedés mértéke. Németországban 1,1%-kal, Ausztriában 2,8%-kal

nõtt a behozatal 1994-ben.

A gazdaságilag fejlett országokban kibontakozó élénkülés javítja a magyar

kivitel piacra jutási esélyeit. Külkereskedelmi forgalmunkban ez az

országcsoport az utóbbi években meghatározó szerephez jutott. Az összes magyar

kivitel több mint 70%-a a gazdaságilag fejlett országok piacain talál gazdára.

A kelet-európai térség egyes országcsoportjai között erõsödik a

differenciálódás. Oroszországban és Ukrajnában folytatódik a gazdasági

hanyatlás. A csökkenés mértéke a prognózisok szerint változatlanul

kétszámjegyû marad. A kemény központi intézkedések ellenére a havi infláció

ugyancsak kétszámjegyû. A munkanélküliség emelkedik, az életkörülmények

folyamatosan romlanak. Lassuló ütemben, de folytatódik a gazdasági visszaesés

Bulgáriában és Romániában is. Az infláció Bulgáriában felgyorsult, Romániában

kissé mérséklõdött, de még mindig igen magas szinten van. A három balti

országban megállt a hanyatlás, de a stabilizációs folyamat rendkívül alacsony

szinten indult el. (A termelés a felét sem éri el az 1990. évinek)

A visegrádi országokban és Szlovéniában erõsödnek a stabilizálódás jelei.

A termelés növekedésnek indult, némileg élénkült a külkereskedelem és

csillapodott az infláció.

«INVALID_FIELD: Object»

A kelet-európai térség országainak részesedése a magyar

külkereskedelemben változatlanul szûkül. A rendszerváltozás elõtt a

külkereskedelem közel 50%-át az európai szocialista országokkal bonyolítottuk,

1993-ban arányuk már csak 23%-ot képviselt, 1994-ben pedig 20% alá esett

vissza.

A gazdaság belsõ feltételeinek változása

Privatizáció

A piacgazdaság kiépítésének alapvetõ feltétele az állami tulajdon

lebontása, a privatizáció. E folyamat keretében az ún. elõprivatizáció a

kereskedelem, a vendéglátás és a fogyasztási szolgáltatás magánkézbe történõ

átadását szolgálta. Az üzletek eladása 1994 végén a befejezéshez közeledett. A

bejelentett üzletek döntõ többsége - több mint 10 ezer - talált gazdára a

magánszektorban. A gazdaság e területén megvalósult a magántulajdon

dominanciája.

«INVALID_FIELD: Object»

A gazdaság többi területén a privatizációs folyamat keretében az Állami

Vagyonügynökség felügyelete alá került az állami vállalatok több mint 90%-a

(1848 vállalat). Ezek közel kétharmad része gazdasági társasággá alakult át,

24%-át felszámolták, a többi pedig más vagyonkezelõ szervezethez került, így

1994 végén mindössze 23 vállalat várt átalakításra (ebbõl 20 gyógyszertári

központ). A privatizáció keretében létrehozott másik nagy intézménynél az

Állami Vagyonkezelõ Rt.-nél is lényegében lezajlott az állami vállalatok

szervezeti megújítása, vagyis a gazdasági társasággá történõ átalakítás.

Az ÁVÜ érdekeltségi körébe kerülõ társaságok sorsa 1994 végére a követ-

kezõképpen alakult: a társaságok közel felét teljes mértékben privatizálták

(vagyis 100%-ban eladták), mintegy 10%-át felszámolták, vagy más vagyonkezelõ

szerv vette át és 642 társaság (44%) várt részben vagy egészben történõ

értékesítésre. Az állami vagyon magánkézbe történõ átadásának helyzetét

mutatja az Állami Vagyonügynökséghez tartozó társaságok tõketulajdonosi

összetételében bekövetkezõ változás.

Az ÁVÜ-tulajdonrésszel rendelkezõ társaságok tulajdonosi szerkezete

(%)

Megnevezés Megalakuláskor 1994 végén

ÁVÜ 83 53

Önkormányzat 4 4

Magyar befektetõk 7 30

Külföldi befektetõk 6 13

Összesen 100 100

_______

Forrás: ÁVÜ-Közlöny.

A privatizáció elõrehaladását nehezíti a belföldi tõkehiány, a külföldi

befektetõk érdeklõdésének csökkenése, a kínálat szûkülése, illetve a

privatizálandó gazdasági egységek egy részének folyamatosan romló állapota.

Mindezek ellenére 1994-ben, az elõzõ évhez mérten élénkült a privatizáció,

amit az ÁVÜ bevételeinek 28%-os növekedése jelez (1993-ban mindössze 3%-os

volt a növekedés). Az összehasonlítást azonban torzítja, hogy az adatokban a

kárpótlási jegyek a piaci értéküket lényegesen meghaladó értéken szerepelnek.

«INVALID_FIELD: Object»

A bevétel szerkezetében 1993-ban kezdõdõ változások 1994-ben

felerõsödtek. Legszembetûnõbb, hogy a devizabevétel a töredékére csökkent. A

devizáért eladott állami vagyon forintra átszámított összege 1992-ben 41

milliárd, 1993-ban 26 milliárd, 1994-ben pedig mindössze 6 milliárd forint

volt. Visszaesett (még folyó áron is) a forintban befolyó készpénzes bevétel.

Ugyanakkor részben a belföldi kedvezményes privatizációs technikák

következtében jelentõsen megnõtt a hitelben, illetve a kárpótlási jegy

ellenében privatizált állami vagyonból eredõ bevétel aránya. E két tétel 1993-

ban az ÁVÜ összes bevételének 47%-át, 1994-ben pedig már 79%-át tette ki.

Az ÁVÜ adatai szerint az állami vagyon eladásából származó 1994. évi

bevétel fõ felhasználási céljai a következõk voltak: a bevétel közel 18%-át a

privatizációs folyamat fenntartására, illetve a gazdálkodó egységek

privatizálhatósága érdekében használták fel, fele a kárpótlási jegyek

kivonását fedezte és 28%-át fordították az államadósság törlesztésére.

Az elmúlt idõszakban különféle becslések készültek a magángazdaság

nagyságáról, részarányáról és ágazati szerkezetérõl. Ezek a számítások, bár

nem mindig azonosan értelmezik a privatizálandó vagyon nagyságát, egyetértenek

abban, hogy a magyar gazdaságban jelenleg 50 százalék felett van a

magántulajdon aránya.

A mezõgazdaságban folytatódott a tulajdonviszonyok átalakulása, a

magántulajdon alapján álló mezõgazdaság kiépülése. Az 1994. évi mezõgazdasági

gazdaságszerkezet-felvétel során - a felkeresett több mint 2 millió

háztartásnál - 2,2 millió hektár saját tulajdonban lévõ földterületet írtak

össze, ami az ország földterületének közel egynegyede. E földterület

kétharmada tagi részarányként, illetve kárpótlás és vagyonnevesítés útján

került a lakosság tulajdonába az utóbbi években. A háztartások a saját

tulajdonban lévõ földterületeknek mintegy 60%-át (1,3 millió hektárt) mûvelik

maguk, 40%-át bérbe adják, rendszerint a szövetkezeteknek, vagy az azok

jogutódjaként létrejött gazdasági társaságoknak. Ennek oka fõként a föld

megmûveléséhez szükséges tõke- és eszközhiány, de közrejátszhat ebben az új

földtulajdonosok egy részének a mezõgazdasági termelésben való járatlansága

is.

Gazdasági szervezetek, gazdálkodási formák

Az új típusú gazdasági szervezetek rohamos szaporodása az átalakulási,

társasági stb. törvények meghozatala óta tart és 1994-ben is jelentõs volt.

Változatlanul havonta

10-11 ezer gazdasági szervezet alakul meg, miközben a megszûnések száma ennek

csak a töredéke. A különbözõ gazdálkodási formákhoz tartozó szervezetek

szaporodása eltérõ ütemû, változatlanul a legnépszerûbb forma a korlátolt

felelõsségû társaság és a betéti társaság. Általánosan jellemzõ, hogy az

újonnan alakult szervezetek döntõ többsége egészen kisméretû, 90%-uk 10 fõ

alatti létszámmal kíván mûködni.

A gazdasági szervezetek száma 1994. december 31-én

Gazdasági forma Szervezetek száma

db 1993. dec. 31.=100

1. Jogi személyiségû gazdasági szervezet 101 247 118

Ebbõl:

vállalat 821 73

korlátolt felelõsségû társaság 87 957 121

részvénytársaság 2 896 122

szövetkezet 8 778 101

2. Jogi személyiség nélküli gazdasági 121 128 123

szervezet

Ebbõl:

betéti társaságok 89 001 132

3. Egyéni vállalkozás 778 036 113

4. Költségvetési és egyéb nem nyereség-

érdekeltségû szervezet 59 816 112

A gazdasági szervezetek területileg a fõvárosban és Pest megyében

koncentrálódnak. A jogi személyiségû gazdasági szervezetek 52%-a, a jogi

személyiség nélküli gazdasági szervezetek 48%-a, az egyéni vállalkozók 36%-a

ebben a térségben mûködik, míg a többi megyében valamennyi gazdálkodási

fõcsoportban 4-6% között mozognak ezek az arányok.

Az ötven fõ alatti vállalkozásokról készült (reprezentatív) statisztikai

felmérésa) azt mutatja, hogy a vállalkozások egynegyede-egyharmada csak a

hivatalos kimutatásokban létezik, a valóságban nem. A megtalált vállalkozások

több mint 10%-a 1992-ben még, vagy már nem rendelkezett bevétellelb) , vagyis

gazdasági értelemben ugyancsak nem létezett. Szakértõi vélemények szerint a

"nem létezõ" cégek túlnyomórészt a személyi jövedelemadóra és általános

forgalmi adóra vonatkozó jogszabályok adta lehetõségek kihasználására

alakultak. A fantomcégek egy részét különbözõ gazdasági bûncselekményekre (pl.

pénzmosásra) használják fel.

____________________

a) A Központi Statisztikai Hivatal és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem

közös felvétele a vállalkozók társadalmi összetételérõl

.

b) Ezt a számot tovább növelheti, hogy a vállalkozások egynegyede nem

válaszolt a bevételeit tudakoló kérdésre.

Csõd- és felszámolási eljárások

A csõdtörvény bevezetése óta 1992-ben 2294, 1993-ban 780 és 1994-ben

mindössze 73, összesen 3147 jogi személyiségû gazdasági szervezet ellen indult

csõdeljárás. Ezen belül a befejezett csõdeljárások száma 1994 végéig 2776

volt. Az esetek mintegy fele végzõdött felszámolással, másik fele túlnyomó

részben a hitelezõkkel való kiegyezéssel zárult.

Összesen 6671 jogi személyiségû gazdasági szervezet került felszámolási

eljárás alá 1994. december végéig. Ezek 63%-a kft., 27%-a szövetkezet és 6%-a

vállalat. A felszámolásra kerülõ gazdasági szervezetek 29%-a az ipar, 26%-a a

kereskedelem és javítás, 20%-a az építõipar,12%-a az ingatlanügyletek és egyéb

szolgáltatások területén tevékenykedett.

Külföldi érdekeltségû vállalkozások

A magyar gazdaság szerkezeti átalakításának egyre fontosabb eleme a

külföldi tõke hazánkbeli letelepedése és mûködése.

Magyarországon már 1985-ben 50 külföldi érdekeltségû vállalkozás

tevékenykedett, a vegyes vállalatok és a teljesen külföldi tulajdonú

vállalkozások számának jelentõs növekedése azonban csak 1989 után, a külföldi

befektetésekre vonatkozó törvények liberalizáló rendelkezései következtében

indult meg. 1989-ben még csak 1350, az 1993-as társasági adóbevallások szerint

már 20 ezer vállalkozás jegyzett tõkéjének egy része vagy teljes egésze volt

külföldi tulajdonban.

Növekedés tapasztalható a külföldi tõke mennyiségében is. Míg 1989. év

végén 30 milliárd forintnak megfelelõ deviza volt a külföldi tõke, 1993 végén

már 663 milliárd forint volt ez az összeg. A külföldi tõke, illetve a külföldi

érdekeltségû vállalkozások nemzetgazdasági jelentõségének növekedését mutatja,

hogy míg 1989-ben az összes vállalkozás 9, 1993-ban már 15%-a teljesen

külföldi tulajdonban volt, illetve vegyes vállalati formában mûködött.

Jelentõsen növekedett a külföldi befektetés aránya a jegyzett tõkébõl (4 év

alatt: 2%-ról 16%-ra), vagyis a Magyarországon bejegyzett vállalkozások

vagyona ekkora arányban van külföldi tulajdonban.

A külföldi tõke fele 1993. év végén a feldolgozóiparban tevékenykedett, a

második legnagyobb mûködõtõke-felvevõ ágazat a kereskedelem volt, azonban

lényegesen kisebb részesedéssel (14%). Külön említést érdemel a szállítás,

raktározás, posta és távközlés ágazat, ahol a külföldi tõke részaránya 2%-ról

közel 9%-ra emelkedett 1 év alatt, a MATÁV privatizációja következtében.

A gazdaság teljesítménye és egyensúlyi helyzete

A gazdaság teljesítménye (a bruttó hazai termék) 1990 és 1994 között

közel 17%-kal, a hetvenes évek második felére jellemzõ szintre esett vissza. A

csökkenés üteme 1991-ben volt a legnagyobb (12%), ezt követõen folyamatosan

mérséklõdött, majd 1994-ben lassú gazdasági növekedés volt megfigyelhetõ. Az

1994. évi bruttó hazai termék (GDP) az elõzetes számítások szerint 2%-kal

magasabb az elõzõ évinél. A növekedés általános tendenciának tekinthetõ.

Dinamikus növekedés tapasztalható az iparban. Az ipari bruttó termelés 9%-kal

nagyobb, mint 1993-ban volt, ezt meghaladó mértékben (20%-kal) emelkedett az

építõipari szervezetek bruttó teljesítménye és elmozdult a mélypontról a

mezõgazdaság is. A növekedés megindulását a reálgazdaságban az egyensúly

romlása, a pénzügyi szférában pedig a már korábban is meglévõ

egyensúlytalanságok erõsödése kísérte.

A rendszerváltás kezdetétõl eltelt öt év - több fontos gazdasági

jelzõszám alapján - két viszonylag homogén idõszakra bontható fel: az 1990 és

1992 közötti hároméves, és az 1993-1994 éveket magában foglaló kétéves

szakaszra.

A rendszerváltás indulásakor, a nyolcvanas évtized végén a reálgazdaság

éppen egyensúlyi helyzetben volt. Az ország annyi terméket és szolgáltatást

használt

fel - fogyasztásra és felhalmozásra -, amennyit megtermelt. Az egyensúlyi

helyzet a termelés drámai csökkenése ellenére még három évig, 1992 végéig nem

változott meg lényegesen, a belföldi felhasználás ugyanis kissé lassúbb

ütemben ugyan, de követte a termelés szûkülését.

A termelés és a belföldi felhasználás hasonló mozgása következtében a

külkereskedelmi mérleg egyensúlya, bár mutatott kisebb ingadozásokat, de az

idõszak egészét tekintve lényegében fennmaradt. Mivel a külkereskedelem a

nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb tényezõje, a folyó

fizetések mérlege - hosszú idõ óta elõször - három egymást követõ évben némi

aktívumot mutatott.

A reálgazdaság és a nemzetközi pénzügyek egyensúlya

1990-1992

Megnevezés 1990 1991 1992 1990-1992

elõzõ év = 100,0 együtt

GDP 96,5 88,1 97,0 82,5

Belföldi végsõ felhasználás 96,9 90,9 96,4 84,9

Milliárd forintban

A külkereskedelmi egyenleg 76,0 -24,2 -8,0 43,8

Millió dollárban

A folyó fizetési mérleg egyenlege 127 267 324 718

A rendszerváltás elsõ három évét tehát lényegében a reálgazdaság és a

nemzetközi pénzügyek egyensúlya jellemezte. Ez az egyensúlyi helyzet azonban

alacsony szinten jött létre, magas infláció mellett és a munkanélküliség gyors

növekedése kísérte. E globális egyensúly mögött a gazdaság egyes

részterületein már ebben az idõszakban is súlyos feszültségek alakultak ki.

Rontja a kibontakozás esélyeit, hogy a belföldi (végsõ) felhasználás két

nagy csoportja - a fogyasztás és a felhalmozás - eltérõ ütemben csökkent. A

felhalmozás zsugorodása többszörösen nagyobb mértékû volt, mint a fogyasztásé.

A fogyasztás

(1990-1992 között) 7%-kal, a felhalmozás 40%-kal mérséklõdött. E folyamat

következményeként a bruttó felhalmozás GDP-n belüli részaránya - ami

nemzetközi összehasonlításban már az idõszak elején is szerény mértékû volt -

1992-re a kritikus szint alá - 15%-ra - esett vissza. A felhalmozás ilyen

mértékû visszaesésében a beruházások csökkenésén túl a készletállomány

leépülése is szerepet játszott.

A kilencvenes évek elején - annak ellenére, hogy a reálgazdaság és a

nemzetközi pénzügyek szférája egyensúlyban volt - az államháztartás hiánya

évrõl évre rohamosan növekedett. A deficit összege 1990-ben még mindössze 0,8

milliárd forintot tett ki, ami gyakorlatilag e területen is egyensúlyi

állapotot jelez, 1991-ben azonban már 54 milliárd forintra, 1992-ben pedig 177

milliárd forintra nõtt. Az államháztartás negatív egyenlege 1992-ben már

túllépte azt a határt (a GDP 6%-át), ami már nemzetközileg is negatív

megítélés alá esik.

A gazdaság több területén 1993-ban az elõzõ évektõl eltérõ tendenciák

bontakoztak ki. A belföldi kereslet évek óta tartó csökkenésének folyamata

megállt, sõt drasztikus növekedésnek indult. Ehhez a monetáris politika is

hozzájárult a kamatszint csökkentésével. A belföldön felhasznált termékek

tömege 10%-kal növekedett az elõzõ évhez képesta) , miközben a GDP csökkenése

lassuló ütemben ugyan, de folytatódott. A reálgazdaság egyensúlya megbomlott.

A belföldi felhasználás mindkét nagy tételénél

- a fogyasztásnál és a felhalmozásnál egyaránt - növekedés tapasztalható, a

felhalmozás növekedési üteme azonban lényegesen magasabb (28%), mint a

fogyasztásé (6%). A felhalmozáson belül - bár némi élénkülés (2%) a

beruházásoknál is tapasztalható - meghatározó a készletfelhalmozás növekedése

volt. A belföldi kereslet dinamikus növekedésével egyidejûleg az exporta) - a

belföldi és a nemzetközi gazdasági körülmények együttes kedvezõtlen változása

miatt - erõsen (10%-kal) csökkent, az importa) pedig a belsõ felhasználás

felfutásának fedezésére dinamikusan (20%-kal) emelkedett. (A növekedés az

orosz hadieszközök nélkül 12%.) Következmény: a külkereskedelmi és a fizetési

mérleg óriási hiánya.

A termelés és belföldi felhasználás különbsége 1994-ben fennmaradt, de

már olyan körülmények között, hogy a GDP és az exporta) egyaránt növekedésnek

indult. A GDP 2%-kal nagyobb, mint az elõzõ évben volt, az export pedig 13-

14%-kal növekedett. Mindezek ellenére a külkereskedelmi egyensúlyhiány nem

mérséklõdött.

«INVALID_FIELD: Object»

Az export 13-14%-os növekedése ugyanis csak az elõzõ évi jelentõs

visszaesés miatt, azaz egy nagyon alacsony bázishoz mérten mutatkozik

dinamikusnak, valójában az 1994. évi kivitel alig magasabb, mint az 1992. évi

volt. Az import ettõl eltérõ módon viselkedett, az 1993. évi 20%-os növekedés

után újra 10-11%-kal nõtt, vagyis két év alatt harmadával emelkedett. A

külkereskedelmi mérleg 1994-ben is az elõzõ évihez hasonló méretû deficittel

zárult.

A reálgazdaságban fellépõ egyensúlyhiány súlyos következményekkel járt a

fizetési mérlegre is. A folyó fizetések deficitje két év alatt 7,4 milliárd

dollár volt, meghatározóan a külkereskedelmi mérleg hiánya miatt.

____________________

a) A rendkívülinek tekinthetõ orosz hadieszköz-beszerzések nélkül számolva a

növekedés 6%-os.

a) A nemzetgazdasági számlarendszerben használt export-import fogalom, amely a

következõ fõ okok miatt eltér a külkereskedelmi statisztikától: az

áruforgalomban nem szerepel a bérmunka és a javítások anyagértéke, de

tartalmazza a szolgáltatások értékét.

A reálgazdaság és a nemzetközi pénzügyek egyensúlya

1993-1994

Megnevezés 1993 1994 1993-1994

elõzõ év = 100,0 együtt

GDP 99,1 102 101

Belföldi végsõ felhasználás 109,7 102 112

Milliárd forintban

A külkereskedelmi egyenleg -291,1 -295 -586,1

Millió dollárban

A folyó fizetési mérleg egyenlege

-3 455 -3 911 -7 366

Az államháztartás helyzete 1993-ban átmenetileg kissé javult az elõzõ

évhez képest (a deficit mintegy 177 milliárd forintról 149 milliárd forintra

esett vissza), 1994-re azonban újra robbanásszerû növekedés tanúi lehettünk, a

hiány több mint duplájára (az elõzetes adatok szerint 360 milliárd forintra)

nõtt. Az 1994. évi hiány relatív - a GDP-hez viszonyított - mértéke is erõsen

romlott.

«INVALID_FIELD: Object»

A hiány okai sokrétûek, de a vizsgált idõszak elsõ éveiben (1990-1992-

ben) a gazdasági teljesítmény visszaesésébõl következõ bevételkiesés

meghatározó jelentõségû volt. Ezt a hatást felerõsítették a termelés ágazati

struktúrájában és a belföldi felhasználás szerkezetében fellépõ változások. Az

államháztartás deficitjének alakulását a vizsgált idõszak második szakaszában,

1993-1994-ben, már az adósságszolgálat határozta meg, bár - kissé

tompítottabban ugyan - az elõzõ tényezõk is fennállnak.

A termelés ágazati szerkezete

Az 1990 és 1992 között lezajló gazdasági folyamatok megváltoztatták a

termelés makrostruktúráját. A GDP-nél jelentkezõ közel 17%-os visszaesés a

gazdaság különbözõ területein erõsen differenciált mértékû volt. Az ipar, az

építõipar és a mezõgazdaság, vagyis az alapvetõ, termék-elõállító ágazatok

termelés-visszaesése volt a legerõteljesebb. Három év alatt közel 30%-kal

csökkent az ágazatok e csoportjában a gazdasági teljesítmény. E három

gazdasági ágazat az idõszak elején a GDP (alapáras értékének) mintegy felét,

az idõszak végén pedig 42%-át tette ki.a)

A termeléssel közvetlen kapcsolatban álló többi nemzetgazdasági ágnál (a

kereskedelemnél, a szállításnál és a távközlésnél) a teljesítmény-visszaesés

mértéke csak néhány százalékponttal tért el a gazdaság egészére vonatkozó

csökkenéstõl, így részarányuk sem változott meg lényegesen.

Az elõzõektõl eltérõ módon viselkedtek azok a jellegzetesen nem piaci

(egészségügyi, szociális, oktatási, védelmi, igazgatási stb.) szolgáltatások,

amelyek lassabban reagálnak a gazdasági feltételrendszer változásaira, ezek

elszámolt teljesítménye három év alatt 1992 végéig 7-8%-kal nõtt.

Az ilyen típusú szolgáltatások döntõ többsége nem jelenik meg a piacon,

nincs ára, így az ezek elõállításával foglalkozó ágazatok nem hoznak létre

közvetlen módon tiszta jövedelmet. Ezeket a szolgáltatásokat a lakosság

jellemzõen ingyenes természetbeni társadalmi juttatás formájában veszi igénybe

a nagy elosztási rendszerek keretében. A közösségi szolgáltatások (pl.

államigazgatás) szintén nem piaci ágazatok, mûködési költségeik fedezése az

államra hárul.

A gazdasági struktúra változása az államháztartást oly módon érintette,

hogy amíg a "piaci" típusú ágazatok teljesítménye drasztikusan visszaesett,

lényegesen nagyobb mértékben, mint a gazdaság egésze, a nem anyagi

szolgáltatások meghatározó részét létrehozó nem piaci ágazatok teljesítménye

némileg emelkedett, mert a lakosság szociális és egészségügyi ellátását, az

államigazgatást és védelmet szükségszerûen mûködõképes állapotban kellett

tartani. A költségvetési egyensúlyhiány kialakulásában nem csupán a termelés

visszaesése játszott szerepet, hanem ezen túl az ágazati struktúra elõzõekben

vázolt átalakulása is.

Ez a hatás 1993-tól tompítottabban jelentkezik, részint azért, mert

emelkedni kezdtek a költségvetés bevételei (fõként a fogyasztáshoz kapcsolt

adók), részint pedig mert némileg mérséklõdtek a nagy elosztási rendszerekkel

kapcsolatos kiadások. E folyamatok következményeként az államháztartás

____________________

a) Az egyes gazdasági ágazatok (alágazatok) GDP-ben betöltött részarányát csak

hozzávetõleges pontossággal lehet meghatározni, mert idõközben változott az

ágazati osztályozás, továbbá olyan módszertani változások léptek életbe,

amelyek hatással vannak a GDP ágazati megoszlására, a fõ tendenciák azonban

így is nyomon követhetõk.

elsõdleges (kamatfizetés nélkül számított) hiánya fokozatosan csökkent. A

deficit alakulásában - részint a vizsgált idõszak elõtt felvett hitelek

kamatainak emelkedése, részint a kilencvenes évek elején megnövekedett

elsõdleges költségvetési hiány finanszírozására felvett hitelek terhei miatt -

az adósságszolgálati kiadások váltak meghatározóvá.

A munkatermelékenység változása

A munkatermelékenység a nemzetközi versenyképesség alakulásának egyik

meghatározó tényezõje. A termelékenység legáltalánosabb makroszintû

mutatószáma az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hazai termék, ami 1990-1991-

ben 7,6%-kal csökkent, azóta viszont évrõl évre emelkedik, és az elõrejelzések

szerint 1994-ben 12%-kal haladja meg az 1989. évit.

«INVALID_FIELD: Object»

A fekete és szürke gazdaság mind a termelés, mind a foglalkoztatottság

mérõszámát torzítja, mivel számbavétele a jelenség természetébõl adódóan

korlátozott. Ez a termelékenység alakulását befolyásolhatja, megítélésünk

szerint azonban a fõ tendenciákat nem módosítja.

A termelékenység növekedését nem a munka technikai feltételeinek javulása

okozta, a beruházások színvonala ugyanis erre az ágazatok zömében távolról sem

volt elegendõ, mi több, a termelõvagyon összességében jelentõsen csökkent. A

magyarázatot a teljes foglalkoztatottság kényszerének megszûnése adja meg, ami

lehetõséget biztosított a nem hatékony foglalkoztatás megszüntetésére. A

foglalkoztatottak átlagos száma 1989 és 1994 között - elõzetes, részben

becsült adatok szerint - 1,4 millióval csökkent, nagyobb mértékben, mint a

termelés. A termelés visszaesése elsõsorban az átlagosnál kevésbé termelékeny

munkát végzõ vállalkozásokat érintette, emellett a foglalkoztatottak létszáma

szintén a legkevésbé képzett kategóriákban csökkent a legnagyobb mértékben.

Egyes közvetett információk arra utalnak, hogy számos ágazatban javult a munka

szervezettsége, növekedett intenzitása is.

A termelékenység növekedése a rendszerváltást megelõzõ évekre is jellemzõ

volt (csak 1970-ben és 1985-ben mutatkozott stagnálás), azonban a növekedés

üteme elmaradt az utóbbi három évitõl: 1960 és 1989 között éves átlagban 3,4%

volt, szemben az 1991 és 1994 közötti 6,8%-kal. E gyorsulás ára ugyanakkor az

volt, hogy míg 1990 elején 5,5 millió foglalkoztatott lakosra nem egészen 5

millió nem foglalkoztatott jutott, addig 1995 elején 4 millió

foglalkoztatottnak 6,3 millió nem foglalkoztatottat kell (az elõrejelzés

szerint) eltartania.

A korábbi évekre visszatekintve megállapítható, hogy a foglalkoztatás

csökkenése sem új jelenség a gazdaságban: már 1978 óta tart. Az 1989-ig eltelt

12 évben a csökkenésnek azonban elsõsorban demográfiai okai voltak, a

felszabaduló 275 ezer fõ nyugdíjassá vált és nem alakult ki számottevõ

munkanélküliség, az utóbbi években felszabaduló munkaerõ több mint egyharmada

a munkanélküliek számát gyarapította.

A termelékenység javulása a termelõágakban következett be. A döntõen nem

piaci jellegû termelést folytató, nem anyagi szolgáltatások ágazatai zömében a

termelés és a foglalkoztatottak száma nem, vagy csak csekély mértékben

csökkent, és így a termelékenység sem változott számottevõen.

A privatizáció hatása a teljesítményre

A privatizáció tényleges gazdasági hatása abban kell, hogy kifejezõdjék,

hogy javítja a gazdálkodás minõségét. Ennek megítélésére az elmúlt viszonylag

rövid idõszak csak korlátozott lehetõséget nyújt, az 1992-1993-as évekre

vonatkozó vállalati adatokból azonban mégis levonható néhány elgondolkodtató

megállapítás.

A vizsgálat arra a kérdésre keresett választ, hogyan alakult az egyes

tulajdonosi alszektorok, azaz az állami (közösségi), a külföldi és a hazai

magántulajdonban lévõ vállalkozások makrogazdasági teljesítménye 1993-ban,

amit a hozzáadott érték alakulásával fejeztünk ki.

Állami tulajdonba tartozónak tekintjük a nemzeti számlák rendszerének

megfelelõen azokat a gazdasági egységeket, amelyekben az állami tulajdon

meghaladja a lekötött tõke felét. Ezen kívül ide soroljuk az ÁV Rt. által

felügyelt szervezeteket, függetlenül a tõke tulajdonosi összetételétõl. Ezzel

analóg módon külföldi tulajdonban lévõknek nevezzük mindazokat a

vállalkozásokat, amelyekben a külföldi részesedés meghaladja a jegyzett tõke

felét. Minden egyéb gazdasági egységet a hazai magántulajdonosi alszektorba

soroltunk.

A magánszektor teljesítménye két tényezõ hatására nõhet. Egyrészt annak

következtében, hogy nõ a szektor részaránya a nemzetgazdaságban, másrészt

viszont feltételezhetõ, hogy a tulajdonosváltás javítja a gazdálkodás

minõségét és ezen keresztül növeli a teljesítményt. Vizsgálatunk csak az

utóbbi tényezõre irányult, ezért kiszûrtük annak hatását, hogy 1993 során nõtt

a magánszektorba tartozó vállalkozások száma.

A számítások egyértelmûen azt igazolják, hogy 1993-ban a külföldi

tulajdonban lévõ gazdasági egységek által elõállított hozzáadott érték nõtt a

leggyorsabban, és ezzel párhuzamosan az általuk alkalmazott létszám csökkent a

legkevésbé (4%-kal). Tulajdonképpen mind az állami, mind a hazai

magánvállalatokban stagnált a termelés, a foglalkoztatottak száma pedig

erõteljesen (21%-kal) csökkent. A nemzetgazdaság egészére vonatkozó

megállapítás érvényes szinte valamennyi nemzetgazdasági ágra is, két ágazat

kivételével mindegyikben kimutatható a külföldi vállalkozások elõnye.

Ez az elõny részben abból származik, hogy a külföldi tõke eleve a jobb

növekedési perspektívával rendelkezõ gazdasági egységek iránt érdeklõdik, így

elõször ezeket lehetett értékesíteni, emellett szerepe lehet annak is, hogy e

cégek tõkeellátottsága kedvezõbb a hazai tulajdonú vállalkozásokénál. Pozitív

jelenség, hogy a külföldi tulajdonváltás nem jár együtt a foglalkoztatottak

számának lényeges csökkentésével. Elgondolkoztató a hazai magánvállalkozások

stagnálása, akár azért, mert ténylegesen alacsony a gazdálkodás színvonala,

akár azért, mert módot találnak arra, hogy az adózás elõl jövedelmeiket

eltitkolhassák. Hasonló megfontolások miatt feltehetõ, hogy a ténylegesen

munkát végzõ létszám egyre növekvõ része "feketén" foglalkoztatott, vagyis az

állományi létszámban nincs regisztrálva.

«INVALID_FIELD: Object»

*Az 1993. évi termelés az 1992. évi tulajdonosi szerkezetben.

A fõbb ágazatok termelése

Az ipari termelés

Az ipari bruttó termelésa) visszaesése 1989-ben kezdõdött, s a termelés

volumene 1992 végéig évente változó mértékben, de folyamatosan csökkent. A

termelés csökkenése 1990-ben megközelítette a 6%-ot, s a következõ évben

zuhanásszerûvé vált (19%-ot tett ki), 1992-ben pedig a mélypontnak számító

1991. decemberi szint körül ingadozott, ami éves szinten mintegy 10%-os

elmaradást jelentett az elõzõ évi volumenhez képest. A bruttó termelés

volumene 1993-ban az év egészét tekintve 4%-kal bõvült. A növekedés 1994-ben

folytatódott: a termelés 9%-kal haladta meg az egy évvel korábbi volument. Az

ipari termelés 1994. évi színvonala azonban a két év óta tartó élénkülés el-

lenére az 1988. évi szint mintegy 75%-ának felel meg.

«INVALID_FIELD: Object»

A 20 fõnél többet foglalkoztató gazdálkodó szervezetek 1994. évi

termelése 7%-kal emelkedett. Ez utóbbi kategórián belül a bányászat termelése

15%-kal elmaradt az elõzõ évitõl, míg a feldolgozóipar teljesítménye 9%-kal, a

villamosenergia-, gáz-, hõ- és vízellátásé 1%-kal meghaladta azt.

____________________

a) Az ipar egészére közölt információk valamennyi ipari vállalkozás adatát

tartalmazzák azok jogi státusára és nagyságára való tekintet nélkül. Az

ágazati adatok csak a 20 fõ feletti vállalkozásokra vonatkoznak.

A feldolgozóipar fontosabb ágazatai közül a termelésemelkedés a kohászat

és fémfeldolgozásban, valamint a gépiparban volt a legnagyobb, ahol egyaránt

20%-kal termeltek többet. Meg kell azonban jegyezni, hogy az évtized elsõ

évében mért teljesítmény- visszaesés ennél a két ágazatnál olyan nagymértékû

volt, hogy az 1994. évi dinamikus termelésfelfutás ellenére teljesítményük még

mindig nem éri el az ipari átlagszintet, vagyis az 1988. évi termelési szint

háromnegyedét.

A kohászaton belül - 1994-ben elsõsorban a külpiaci értékesítési

lehetõségek bõvülésére alapozva - a vaskohászat termelése 34%-kal haladta meg

az egy évvel korábbit. Az alumíniumkohászat belföldi eladásai az 1993. évinek

a 64%-ára süllyedtek, s némileg csökkent az export is, így a szakágazat

termelése az elõzõ évi volumen 81%-át tette ki.

A gépipar szakágazatai közül legnagyobb arányban (54%-kal) a

híradástechnikai ipar termelése emelkedett, s a rangsor második helyét (36%-os

termelésbõvüléssel) a villamosgépipar foglalta el. Nõtt a gépgyártás és a

mûszeripar termelése is 9-10%-kal.

Az élelmiszeripar termelése az átlagosnál szerényebb mértékben (4%-kal)

bõvült, elsõsorban az alapanyaghiány következtében. A fontosabb élelmiszer-

ipari ágazatok közül a húsipar termelése lényegében stagnált, a tejiparé 3%-

kal, a takarmánygyártásé 21%-kal csökkent, a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásé

20%-kal emelkedett.

A vegyipar 6%-os termelésbõvülése mögött az alágazatok ugyancsak nagyon

eltérõ teljesítménye áll. A szerves és szervetlen vegyi alapanyagok gyártása

közel 80%-kal bõvült, s dinamikusan nõtt a gumi- és mûanyag termékek

elõállítása is (28%-kal). A gyógyszergyártás 3%-kal mérséklõdött, a növényvédõ

szerek gyártása pedig 44%-kal esett vissza.

Az ipar összes értékesítése 1994-ben az elsõ félévi 8%-os emelkedés után

a második félévben 11%-kal bõvült, s így az értékesítés volumene az év

folyamán

- összességében - 9%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az értékesítés

azonos ütemben nõtt a termeléssel, ami arra utal, hogy az iparikésztermék-

készletek állománya nem változott lényegesen. Az értékesítésen belül a

belföldi eladások 6%-kal, az exportátadások pedig 21%-kal haladták meg az

elõzõ évit. Az eltérõ ütemû növekedés következtében a belföldi célú

értékesítés aránya az 1993. évi 77%-ról 75%-ra mérséklõdött.

Az építõipar tevékenysége

Az országos építési-szerelési tevékenység a korábbi évek mérsékelt

csökkenése után 1990-1991-ben igen nagy mértékben (a két év alatt összesen

27%-kal) visszaesett. A csökkenés 1992-ben, majd 1993-ban is folytatódott,

mértéke azonban enyhült (4,7, illetve 2,4% volt). A visszaesés jelentõs

szerkezetváltozással járt: 1990 óta évrõl évre növekedett az építõipari

vállalkozások részesedése, és csökkent a nem építõipari szervezetek és a

lakosság által kivitelezett építkezéseké. Ez a folyamat 1994-ben is foly-

tatódott.

Az építõipari szervezetek építési-szerelési tevékenységének volumene már

1992-ben növekedni kezdett (1,5%-kal haladta meg az elõzõ évit). Az 1993. évi

volumennövekedés már 3,2%-os volt, elsõsorban a mélyépítési munkák bõvülése

következtében. Az építõipari vállalkozások 1994-ben 326,4 milliárd forint

értékû építési-szerelési tevékenységet végeztek, ami volumenében 19,5%-os

növekedésnek felel meg.

A teljesítményjavulás a mélyépítõiparban 1991-tõl, az építési szak- és

szerelõiparban 1992-tõl indult meg, 1994-ben valamennyi alágazat teljesítménye

növekvõ, de a mélyépítõipar növekedési üteme változatlanul a legnagyobb. Ebben

az alágazatban 1994-ben 32%-os volumennövekedés következett be, fõleg

útépítéseknek, valamint a telefon- és közmûhálózat fejlesztésének

köszönhetõen. A magasépítõ-ipari, valamint az építési szak- és szerelõipari

vállalkozások termelési volumene 14-14%-kal emelkedett. Az épületfenntartás és

-korszerûsítés alágazat teljesítménye 26%-kal volt magasabb az elõzõ évinél.

A szerzõdésállomány adatai szerint az ágazat egésze dinamikus fejlõdés

elé néz. A megkötött új szerzõdések volumene jelentõsen (36%-kal) meghaladja

az egy évvel korábbit.

A mezõgazdaság teljesítménye

A mezõgazdasági termelés alakulását a kilencvenes években - a

felhalmozódott gazdálkodási problémákon, az értékesítési nehézségeken és a

tulajdonviszonyok rendezetlenségén túl - alapvetõen befolyásolta az ismételten

fellépõ aszály. Az 1990-1994. évek közül gyakorlatilag csak egy év volt

(1991), amelyikben a termelés átlagosnak megfelelõ idõjárási körülmények

között folyhatott. A kalászos gabonák számára az 1994. évi idõjárás

minõsíthetõ még valamelyest kedvezõnek.

A mezõgazdasági termelés 1989-tõl 1993-ig folyamatosan mérséklõdött, a

csökkenés mértéke meghaladta a 30%-ot. Az ágazat teljesítménye 1994-ben már

elmozdulni látszik az 1993. évi mélypontról: a termelés 2,4%-kal bõvült. Ezt

kizárólag a növénytermelés - 12% körüli - növekedése eredményezte, az

állattenyésztés teljesítménye továbbra is csökkenõ (mintegy 9%-kal kevesebb az

elõzõ évinél).

«INVALID_FIELD: Object»

A növénytermelés teljesítménye a vizsgált 5 éves idõszakban közel 30%-kal

csökkent. Az aszálykárokat tetézte, hogy a gazdálkodók - zömében pénz

hiányában - nem vagy hiányosan végezték el a szükséges talajerõ-utánpótlást.

Az egy hektár mezõgazdasági területre jutó mûtrágya-felhasználás az 1986-1990.

években átlagosan 187 kilogramm volt (hatóanyagban), 1994-ben az elõzõ évhez

történt növekedés ellenére is csak 50 kilogramm körül alakult. Ez a

termésátlagok csökkenését, az idõjárástól való nagyobb függését idézte elõ.

A növénytermelés és a kertészet termelési értékének több mint egyharmadát

kitevõ gabonatermelés 1994-ben az elõzõ évhez képest jelentõsen növekedett, de

még így is 2,3 millió tonnával (17%-kal) kevesebb az 1986-1990. évek

átlagánál. A termelés visszaesését elsõsorban a termésátlagok csökkenése

okozta. A búza és a kukorica átlagos hozama 1994-ben 6, illetve 31%-kal kisebb

volt az 1986-1990. évek átlagánál.

«INVALID_FIELD: Object»

Az állattenyésztés bruttó termelési értéke 40%-kal maradt el az 1989.

évitõl. A szarvasmarha- és a sertésállomány 1994-ben alig több mint fele volt

az 1986-1990. évek átlagos állományának és 39%-os csökkenés következett be a

tyúkféléknél is. A szarvasmarha- és a sertésállomány csökkenése 1994-ben sem

állt meg, az elõzõ évhez képest 9%-kal, illetve 13%-kal lett kevesebb. Ezzel

szemben a tyúkfélék állománya növekedésnek indult.

Az állatállomány az év végén

«INVALID_FIELD: Object»

Az agrárgazdaság továbbra is kedvezõen hatott az ország fizetési

pozíciójára. Az export szerkezetében 1994-ben - az elõzõ évinél nagyobb

gabonatermés következtében - a feldolgozatlan mezõgazdasági termékek

részaránya növekedést mutat.

Szállítás

A szállítási piac lényeges jellemzõje az ágazatot korábban uraló

nagyméretû vállalkozások térvesztése, szétválása. Ezt a folyamatot, különösen

a közúti fuvarozásban - a társas kisvállalkozások és az egyéni vállalkozók

rohamos szaporodása mellett - az is jellemzi, hogy a szállítási igények egy

részét a fõtevékenységük szerint más ágazatba tartozó vállalkozások, valamint

a külföldi fuvarozók elégítik ki. Ez a szervezeti változás hozzájárult az

elmúlt években a szállítási ágazat teljesítményének csökkenéséhez, ami mind a

belföldi, mind a nemzetközi forgalmat több éve jellemzi.

A csökkenés üteme 1994-ben mérséklõdött. Az áruszállítás teljesítményi

adatai elérik az elõzõ évben mért teljesítményeket, ami egy lassú

stabilizálódási folyamat kezdetét jelzi, de az elszállított áruk tömege és az

árutonna-kilométerben kifejezett teljesítmény harmada az öt évvel korábbinak.

A belföldi forgalomban megváltozott az egyes alágazatok közötti

munkamegosztás. A korábban 70%-os súlyt képviselõ közúti áruszállítás

részesedése 1994-ben már 55%. Korábban a szállított áruk egynegyedét, jelenleg

pedig 30%-át vasúton továbbítják. A csõvezetékes szállítás növelte részarányát

- öt év alatt megközelítõen 10%-kal.

A nemzetközi forgalomban a vasút domináns szerepe megmaradt, megközelíti

a 70%-ot. Az elszállított áruk tömegének csökkenése mellett az átlagos

szállítási távolság is rövidebb lett, így az árutonnakilométer-teljesítmény

nem éri el az 1989. évi teljesítmény felét. A nemzetközi közúti

áruszállításban 1992-tõl a külföldi fuvarozók térhódítása tapasztalható a

hazai szállítókkal szemben. A Magyarországon bejegyzett közúti jármûvek

részesedése a kiviteli forgalomban nem éri el a 46%-ot, a behozatali

forgalomban pedig 42%.

A távolsági és a helyi személyszállításban is 20%-nál nagyobb csökkenés

tapasztalható az öt évvel ezelõtti adatokhoz képest. A legnagyobb mértékû,

30%-ot meghaladó csökkenés a vasúton történõ személyszállításban következett

be, míg a légiutas-forgalom 9%-os emelkedést mutat.

A személygépjármû-állomány mintegy 26%-kal gyarapodott. Az átlagéletkor

már meghaladja a 10 évet, 2 évvel magasabb, mint 1989 végén volt. A

személygépkocsik több mint 67%-a még mindig kelet-európai gyártmányú. Bár a

nyugati típusú gépkocsik száma néhány típus (Opel, Suzuki, Audi, BMW, Ford,

Volkswagen) esetében a duplájára, illetve többszörösére emelkedett, az

átlagéletkor ezek esetében is meghaladja a 8-9 évet.

Nem kedvezõbb a kép a tehergépkocsipark esetében sem, sõt a gyártmány-

összetételben még döntõbb a kelet-európai, alacsony mûszaki színvonalat

képviselõ gyártmányok aránya. Az eltelt idõszakban 24%-kal növekedett a

tehergépjármûvek száma, átlagéletkoruk meghaladja a 8 évet.

Energiagazdálkodás

Az ország energiafelhasználása 1994-ben az elõzõ évek jelentõs csökkenése

és az 1993. évi stagnálás után kis mértékben (1,9%-kal) tovább csökkent. A

csökkenés - a korábbi évekkel ellentétben - nem a gazdaság teljesítményével

függ össze, hanem fõként az átlagosnál enyhébb idõjárásnak köszönhetõ, amit a

lakossági és a kommunális fogyasztás 4,3%-os csökkenése is igazol. Ugyanakkor

a termelõágak fogyasztása 0,8%-kal nõtt. Az energiafelhasználáson belül nem

csak arányában, de kis mértékben (0,7%-kal) abszolút értékben is növekedett a

villamosenergia-fogyasztás.

«INVALID_FIELD: Object»

Az energiahordozók termelésének csökkenése 1993-ban lelassult, s 1994-re

lényegében megállt. Az atomerõmûvi villamosenergia-termelés nõtt (1,8%-kal),

csökkent viszont a széntermelés (3,3%-kal).

Beruházások

A beruházások volumene 1989 és 1992 között évrõl évre csökkent, noha - az

árszínvonal rohamos növekedése következtében - 1990 óta a ráfordítások folyó

áras értékei jelentõsen emelkedtek. A volumencsökkenés folyamata 1992-ben

mérséklõdött, 1993-ban megállt, 1994-ben pedig már 11-12%-os volumennövekedés

valószínûsíthetõ. A megindult fejlõdés ellenére a beruházások volumene még

mindig jelentõsen alatta marad az 1989. évinek és a beruházási ráta - a

beruházások aránya a GDP-bõl - szintén alacsony.

A nemzetgazdaság beruházásai

Volumenindex

Év Folyó áron, milliárd Értékindex, elõzõ év elõzõ év = 100,0 1989=100,0 Beruházási ráta, %

Ft =100,0

1990 459,7 105,8 90,4 90,4 22,0

1991 491,9 107,0 87,9 79,5 20,7

1992 555,6 112,9 98,4 78,4 19,7

1993 625,3 112,5 100,5 78,6 18,7

1994 801,0 128,2 110 86,5 20,0

A beruházási folyamatot 1994-ben sajátos kettõsség jellemezte: a nagyobb

(10 fõnél többet foglalkoztató) gazdasági szervezetek beruházásai nõttek

dinamikusan, míg a magánlakás-építés, valamint a kisebb gazdálkodó szervezetek

és a háztartások beruházásai valószínûsíthetõen stagnáltak, vagy csak

kismértékben emelkedtek. Ez a folyamat, valamint a beruházások némileg

gyorsuló áremelkedése az év közben rendszeresen megfigyelt beruházások

esetében magas folyó áron számított indexeket eredményezett, amelyek azonban

nem jellemzik az egész nemzetgazdaságot.

A beruházások 1994. évi élénkülése összefüggött a beruházáskezdések elõzõ

évi jelentõs emelkedésével.

«INVALID_FIELD: Object»

A beruházási kezdések többsége 1993-ban a negyedik negyedévre esett.

Figyelemre méltó, hogy 1994 elsõ három negyedévében közel kétszerannyi 50

millió forint feletti beruházás indult meg, mint az elõzõ év azonos

idõszakában. Ezek átlagos forintértéke is nõtt, míg a tervezett átlagos

megvalósítási idõ kevesebb a korábbiaknál. A magas kamatok és kedvezõtlen

hitelfeltételek miatt a beruházók elsõsorban saját pénzforrásokra alapoznak.

A gazdaság strukturális átalakulásával párhuzamosan jelentõsen

megváltozott a beruházások ágazati szerkezete is. A feldolgozóipar, építõipar

és a mezõgazdaság beruházásainak együttes aránya 1990-ben még 46% volt, 1993-

ban azonban a 30%-ot sem érte el, elsõsorban azért, mert a mezõgazdaságban

nagymértékben visszaesett a beruházási tevékenység. Ezzel szemben jelentõs

fejlesztés történt a szállítás, raktározás, posta és távközlés, továbbá az

oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás területén.

Az évközi adatok arra utalnak, hogy az elõzõ évek visszaesése után 1994-

ben a mezõgazdaság beruházásai a rendkívül alacsony bázishoz képest meredeken

nõttek, közel hasonló ütemû növekedés mutatkozott az építõiparban is, de

számottevõ volt a feldolgozóipar, a villamosenergia-, gáz-, hõ- és vízellátás,

a szállítás, raktározás, posta és távközlés, valamint az egészségügyi és

szociális ellátás fejlesztésére fordított összeg is.

Egyre jelentõsebb a mûködõ külföldi tõke szerepe. Az összes vállalati

beruházásnak 1992-ben 32%-át, 1993-ban 43%-át, 173 milliárd forintot külföldi

érdekeltségû vállalkozások eszközölték. Az egy beruházóra jutó beruházás közel

77 millió forint, mintegy ötször nagyobb, mint a csak hazai tulajdonú

beruházások esetén. A külföldi érdekeltségû vállalatok elsõsorban a

feldolgozóipar, valamint a posta és távközlés ágazataiban fejlesztettek,

beruházásaik több mint 70%-a ezekben valósult meg.

A vállalatok és költségvetési szervezetek beruházásaiból a gépberuházások

aránya az utóbbi években mintegy 48%-ra emelkedett. A mûszaki-technikai

színvonalat minden bizonnyal emelte, hogy jelentõsen megnõtt az import eredetû

gépek aránya. Az átlagostól jellemzõen eltér a külföldi érdekeltségû

vállalatok beruházásainak anyagi-mûszaki összetétele, ezeknél a beruházási

összköltségeken belül közel kétharmadot tesz ki a gépberuházás.

A nemzetgazdaság termelõeszköz-állományát növelte a külföldi fél által a

vegyes vállalkozásokba bevitt tárgyi eszközök és a külföldi vállalatoktól

lízingelt gépek értéke. A külföldi apport évente 8-10 milliárd forintot tett

ki, a külföldrõl lízingelt gépek értéke az 1991. évi 29 milliárd forintról a

szabályozás változásával összefüggésben 4 milliárd forintra esett vissza.

Árak

Termelõi árak

Az ipari árszint az elmúlt öt év folyamán (1990-1994 között) több mint a

kétszeresére emelkedett. Az árnövekedés 1991-ben érte el a csúcspontját (33%),

ezt követõen az évi áremelkedés 10-12% között állandósult, 1994-ben 10%-kal

nõttek az ipari termelõi árak.

Az ipari termékek áremelkedése a belsõ és a külsõ piacon az idõszak

egészére vonatkozóan nem tért el lényegesen, az egyes években azonban

jelentõsebb különbségek mutatkoznak. Az elsõ években a belföldi áremelkedés

volt a nagyobb, 1992-ben ez a tendencia megfordult, és azóta az exportárak

emelkedése minden évben meghaladja a belföldiekét. 1994-ben ez a rés 5

százalékpontra nyílt szét.

Árváltozás az iparban

Ipari termelõi árak Az ipar

Év összesen belföldi export

értékesítési árai

Változás az elõzõ évhez, %

1990 +22,0 +24,2 +12,4

1991 +32,6 +31,9 +30,2

1992 +12,3 +9,7 +16,0

1993 +10,8 +10,5 +12,5

1994 +11,3 +10,2 +15,0

1989 = 100,0,

1994 224,0 218,8 219,6

A belföldi értékesítésen belül 1994-ben a villamos energia áremelkedése

mindössze 2%-os volt, a feldolgozóipari árak 13%-kal növekedtek. A

feldolgozóipari termékek körében leginkább az élelmiszerek, italok, dohányáruk

drágultak (18%-kal), elsõsorban a mezõgazdasági alapanyagok gyors árnövekedése

következtében.

Az építõipar árai 1990-1992-ben évente 16-19%-kal emelkedtek. Az

áremelkedés üteme 1993-ban 12%-ra lassult, majd 1994-ben az elõzõ évinél

némileg gyorsabban, 14,5%-kal nõtt az árszínvonal.

A mezõgazdasági termékek felvásárlási árai 1990 és 1994 között valamivel

több mint kétszeresükre, míg ugyanebben az idõszakban a mezõgazdasági

termeléshez felhasznált iparcikkek árai háromszorosukra növekedtek. A

mezõgazdasági felvásárlási árak 1994-ben 25%-kal emelkedtek az elõzõ évhez

mérten. Különösen az élõ állatok drágultak (31%-kal), de az állati termékek

árnövekedése is meghaladta a 26%-ot. Kiemelkedõen magas volt továbbá a

gyümölcsök áremelkedése (31%).

A mezõgazdasági felvásárlási árak

Mezõgazdasági Ebbõl

Év termékek növénytermesztési és élõ állatok és állati

összesen kertészeti termékek termékek

Változás az elõzõ évhez, %

1990 +28,5 +35,0 +24,4

1991 -0,9 -3,7 +1,5

1992 8,6 +1,7 +13,8

1993 +18,5 +22,7 +15,5

1994 +24,8 +18,8 +29,2

1989 = 100,0

1994 204,5 192,8 218,5

Külkereskedelmi árak

A kelet-európai kereskedelemben a világpiaci árakra való áttérés 1991-ben

robbanásszerû árszintemelkedéssel járt a külkereskedelmi forgalom egészében.

Az import- árak 46%-kal, az exportárak 31%-kal emelkedtek, több mint 10%-os

cserearányromlást okozva a magyar gazdaságnak. Ez a kedvezõtlen árszint 1992-

1993-ban megmaradt, a devizaárak alig változtak. A külkereskedelmi forintárak

növekedése elsõsorban a forint-leértékelések hatását tükrözte.

A forintárszint 1994-ben a behozatalban 16%-kal, a kivitelben 18%-kal

volt magasabb, mint egy évvel korábban. A forgalomban szereplõ devizák

forintárfolyama átlagosan mintegy 17%-kal emelkedett, így a devizaárak szintje

a behozatalban némileg csökkent, a kivitelben valamelyest növekedett.

Fogyasztói árak

Az inflációt leginkább kifejezõ fogyasztóiár-szint az elmúlt öt év

folyamán több mint a háromszorosára emelkedett, jóval meghaladva a termelõi és

a felvásárlási árak emelkedésének mértékét. Az elszakadást több tényezõ

magyarázza. Jelentõsen meg-

emelkedett a termelõi és a fogyasztói árak közé beékelõdõ termékadók szintje,

részint a fogyasztóiár-támogatások drasztikus leépítése, részint az áfa-

kulcsok emelése következtében. A fogyasztói árak gyorsabb emelkedésében

továbbá szerepet játszott a kereskedelmi árrés dinamikus emelkedése, valamint

a drágább importáruk arányának növekedése is.

Az infláció 1992 közepéig gyorsult, ezt követõen - jelentõs

ingadozásokkal ugyan, de - az áremelkedés lassulása volt jellemzõ. 1994-ben

18,8%-os árszintemelkedés következett be, közel 4 százalékponttal kisebb, mint

1993-ban. Bár az átlagos áremelkedés kisebb, mint az elõzõ évben volt és

mértéke a Pénzügyminisztérium által prognosztizált keretek között maradt, az

év folyamán ismét az infláció erõsödése tapasztalható. A havi áremelkedés

egyetlen hónapban sem csökkent egy százalék alá és a 12 hónap közül nyolcban

magasabb, mint 1993-ban volt. Az éves szintû csökkenés magyarázata abban

rejlik, hogy 1994-ben nem ismétlõdtek meg az elõzõ év elején végrehajtott

központi áremelõ intézkedések (a kétkulcsos áfa bevezetése, a fogyasztóiár-

támogatások csökkentése, illetve a fogyasztási adó emelése). A piaci

indíttatású áremelkedés nem csökkent 1994-ben.

Az élelmiszerek - az átlagos áremelkedés mértékét jóval meghaladó -

drágulása 1994-ben is folytatódott. Két év alatt (1993-1994-ben) az

élelmiszerárak közel 60%-kal nõttek. Az átlagos mértéket meghaladó növekedés

tapasztalható a gyógyszereknél és a szolgáltatásoknál is. Ez utóbbi körben

kiemelkedõ mértékben emelkedtek a lakbérek (egyes városokban), a társasházak

közös költségei és a kulturális szolgáltatások (színház, mozi, tv-elõfizetés).

Ugyanakkor a tartós fogyasztási és a ruházati cikkek áralakulása

mérséklõen hatott az árindex alakulására. Legkevésbé a háztartásienergia-árak

emelkedtek az elhalasztott áremelésekkel összefüggésben.

Mindezen tényezõk együttes hatásaként 1994-ben is érvényesült az a

tendencia, hogy az árarányváltozások következtében az alacsony jövedelmû

családokat az áremelkedés az átlagosnál nagyobb mértékben, a magas

jövedelmûeket pedig kevésbé érintette.

«INVALID_FIELD: Object»

Külgazdasági kapcsolatok

Külkereskedelem

A kivitel volumene az elmúlt négy év folyamán erõsen hullámzott. Az

idõszak elején - a kelet-európai értékesítési lehetõségek beszûkülése miatt -

meredeken csökkent, majd az 1991 közepétõl fõként a nyugati piacok felé

irányuló exportoffenzíva nyomán átmeneti növekedés következett be. A

növekedést tápláló belföldi tényezõk 1992 végére, 1993-ra kimerültek és

romlottak a nyugat-európai értékesítési lehetõségek is. Az összes kivitel

1993-ban 13%-kal volt kisebb, mint az elõzõ évben. 1994-ben újra dinamikus

(17%-os) növekedés tanúi lehetünk. A két utóbbi év forgalmának együttes vál-

tozása nyomán azonban a kivitel alig több, mint 1992-ben volt.

Az értékesítés irányát tekintve 1994-ben a fejlett ipari országok piacain

eladott áruk tömege nõtt a legnagyobb mértékben (21%-kal). Mivel 1993-ban

ennél az országcsoportnál volt a legnagyobb a visszaesés, az 1994. évi kivitel

alig 1%-kal nagyobb, mint 1992-ben volt. A kelet-európai országok részére

történõ eladás volumene 1994-ben 1%-kal csökkent a két évet együtt tekintve.

Az export szerkezete 1994-ben a következõ képet mutatja: a legnagyobb

részarányt (37%-ot) változatlanul az alacsony feldolgozottsági fokú

anyagféleségek csoportja képviseli, amely (16%-kal) növekedett. Az exporton

belül a legnagyobb mértékben (26%-kal) a kivitel több mint negyedrészét kitevõ

fogyasztási cikkek volumene nõtt. A növekmény csaknem háromnegyed részét a

bérmunkából visszaszállított készáruk tették ki, ami azt jelzi, hogy a

könnyûipari ágazatokban az önálló exporttevékenység minimális szintre esett

vissza.

A gépek, szállítóeszközök részesedése (13%) kissé visszaesett, ugyanis

ezekbõl a termékekbõl 1994-ben csak csekély mértékben (9%-kal) nõtt az

értékesítés. Ha az export adatait megtisztítjuk a nagy értékû javításoktól és

a Boeing repülõgépekkel kapcsolatban végrehajtott tranzakciók értékétõl, a

gépeladások volumene 4%-kal elmaradt az 1993. évitõl. Az élelmiszerek és

mezõgazdasági termékek részesedése a kivitelbõl erõsen csökkenõ tendenciát

mutat. 1993-ban ennél az árufõcsoportnál volt a legnagyobb a visszaesés (27%-

os). Ehhez a nagyon alacsony szinthez mérten 1994-ben nõtt ugyan a

kiszállított áruk tömege (10%-kal), de a növekedés üteme jóval alatta maradt

az átlagos mértéknek. Így az élelmiszereknek az összforgalomban képviselt

aránya 1994-re 20%-ra esett vissza. További sajátosság, hogy e termékekbõl a

volt szocialista országok viszonylatában bõvült, míg a piacgazdálkodású

relációban nem változott a kivitel. Egyes állati termékekbõl az árualapok

alacsony szintje gátolta az export növelését. (A húsipar exportértékesítése

6,6%-kal csökkent.)

A kivitel változása és megoszlása árufõcsoportok szerint

(%)

Változás az elõzõ évhez képest

Árufõcsoport (összehasonlító áron) Megoszlás,

1993 1994 1994

Energiahordozók +9 +24 3

Anyagok, alkatrészek -8 +16 37

Gépek +3 +9 13

Fogyasztási cikkek -16 +26 27

Élelmiszerek -27 +10 20

Összesen -13 +17 100

A kivitel élénkülését az elmúlt évekhez hasonlóan elsõsorban a nagy

mennyiségben értékesített, hagyományosnak tekinthetõ volumenhordozó termékek

(pl. hengerelt áruk, alumínium félgyártmányok, villamos fényforrások,

gyógyszerek, lábbeli, konzervek) eladásainak dinamikus növelése tette

lehetõvé. E termékek döntõ többsége megõrizte kiemelt szerepét, de az

ugyancsak e körbe tartozó autóbuszexport 1994-ben mintegy a felére esett

vissza. Átlagon felül nõtt a kivitel a legnagyobb kereskedelmi partnereink

közül Ausztriával, Németországgal és Olaszországgal.

A behozatal volumene 1989-tõl 1992 második félévéig fõleg a hazai

keresleti korlátok következtében összességében mérséklõdött. 1993-ban

dinamikus importnövekedés kezdõdött (21%), ami 1994-ben mérséklõdött ugyan, de

még mindig magas (15%). A behozatal 1994-ben a piacgazdálkodású országok

viszonylatában emelkedett a legnagyobb mértékben (24%-kal), míg a volt

szocialista országokból származó termékek mennyisége az 1993. évi (az orosz

repülõgépek behozatalával is kapcsolatos) közel másfélszeres növekedés után

10%-kal csökkent.

Az import fellendülésére a belföldi kereslet élénkülése mellett

serkentõleg hatott az importliberalizálás magas foka (mintegy 90%), egyes

fogyasztási cikkek és élelmiszerek esetében a külföldi partnerek számára

kedvezõ vámtételek, az elõnyös bérmunka-lehetõségek stb. Ezen túl az elmúlt

két évben rendkívüli tételek (mint pl. nagy értékû repülõgépek vásárlása) is

növelték az importot.

A behozatalon belül 1994-ben 22%-kal bõvült a legnagyobb részarányt

képviselõ

- a termelés változásával szoros kapcsolatban álló - anyagféleségek volumene.

E termékcsoport alakulásának jellemzõ vonása, hogy a bérmunka-feldolgozásra

beérkezett anyagok mennyisége az általános forgalomnál nagyobb mértékben

emelkedett (több mint másfélszeresére).

Az importon belül a viszonylag kisebb jelentõségû élelmiszerimport

volumen- növekedése volt a legnagyobb (27%). A (mintegy negyedrészben bérmunka

céljából történõ beszállításokat tartalmazó) fogyasztásiiparcikk-import az

átlagost meghaladó mértékben (23%-kal) nõtt. A gépek behozatala - az elõzõ

évi, fõként az orosz hadieszköz-vásárlások miatt igen magas szinthez mérten -

stagnált.

A behozatal változása és megoszlása árufõcsoportok szerint

(%)

Változás az elõzõ évhez képest

Árufõcsoport (összehasonlító áron) Megoszlás,

1993 1994 1994

Energiahordozók 15 6 11

Anyagok, alkatrészek 9 22 37

Gépek 53 0 23

Fogyasztási cikkek 16 23 22

Élelmiszerek 18 27 7

Összesen 21 15 100

Számottevõen nõtt az import alumínium alapanyagokból, villamos

forgógépekbõl, számítástechnikai berendezésekbõl, személygépkocsikból,

világítástechnikai berendezésekbõl, kõolaj-feldolgozási termékekbõl, szerves

vegyianyagokból, gyógyszerekbõl, mûanyagokból és növényolaj-ipari termékekbõl.

«INVALID_FIELD: Object»

A külkereskedelmi mérleg 1991-tõl minden évben negatív egyenleggel

zárult. 1991-1992-ben az import még csak kismértékben haladta meg az exportot,

1993-ban azonban a kivitel nagymértékû visszaesése és az import egyidejû gyors

növekedése miatt számottevõ egyenlegromlás történt. Az export 1994-ben nõtt

ugyan, de a növekedés nem ellensúlyozta az import további nagyarányú

bõvülését, így a külkereskedelmi mérleg egyenlege ismét romlott; hiánya 408

milliárd forintot (mintegy 3,9 milliárd dollárt) tett ki.

Az egyenleg alakulását 1989-tõl alapvetõen az export és az import

volumenváltozásának eltérése határozta meg. Kivétel az 1991-es év volt, amikor

a rubelelszámolásról dollárra való áttérés kapcsán az árváltozásoknak is

jelentõs szerepük volt. (Emiatt cserearányaink a keleti piacokon csaknem 30%-

kal romlottak.) Az utóbbi két évben az egyenlegromlás a volumenfolyamatok

következménye. A cserearányok ugyanis 1993-ban 2%-kal, 1994-ben pedig mintegy

3%-kal javultak.

A külkereskedelmi forgalom egyenlege 1990 és 1994 között

(folyó áron, milliárd Ft)

Év Összesen Ebbõl

kelet-európai országok fejlett országok

1990 +58,7 +18,7 +37,3

1991 -91,4 -42,1 -50,3

1992 -34,9 -43,1 -11,2

1993 -342,6 -141,0 -200,1

1994 -408,3 -126,2 -272,1

Idegenforgalom

Az egy napnál hosszabb ideig nálunk tartózkodó turisták száma 1994-ben az

elõzõ évhez képest 6%-kal visszaesett, 1989-hez viszonyítva azonban

másfélszeresére nõtt.

A szálláshelyek kínálata 1989 óta bõvült. A kapacitásnövekedés és a

turistaforgalom emelkedése ellenére a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált

külföldi vendégek és vendégéjszakák száma folyamatosan csökkent. A külföldiek

által kereskedelmi szálláshelyen (szervezett fizetõvendéglátás nélkül) töltött

éjszakák száma 22%-kal esett vissza az elmúlt öt évben. A csökkenés a panziók

kivételével minden szállástípusban tapasztalható volt, legnagyobb mértékben a

kempingek forgalma csökkent, csupán fele volt az öt évvel ezelõttinek.

A szervezett fizetõvendéglátással foglalkozó vendéglátók száma kevesebb

mint felére csökkent, a külföldi vendégforgalom pedig ennél is jelentõsebben,

az 1989. évi ötödére esett vissza. Ebben feltehetõleg a regisztrálás és az

adózás megkerülésének is szerepe volt.

A magyar lakosság 1994-ben 14 millió alkalommal látogatott külföldre, ami

közel azonos az 1989. évivel, de több, mint az elõzõ évben volt. 2,5-szeresére

növekedett 1993-hoz képest az ukrán határszakaszon kilépõk, és 1,5-szeresére a

jugoszláv utódállamokba utazók száma. Ezen belül a szerb határszakaszon

kiutazók száma ötszörösére nõtt, ám ez nem az idegenforgalommal, hanem az

embargó miatti kereskedelmi forgalommal függ össze. Csökkent az utazások száma

az osztrák és a szlovák határszakaszon.

A nemzetközi fizetési mérleg adatai szerint az idegenforgalomból 1994-ben

151 milliárd forint bevétel keletkezett, 1989-hez viszonyítva ez háromszoros

növekedést jelent. A kiadások megközelítették a 100 milliárdot, ez több mint

60%-kal haladta meg az öt évvel ezelõtti szintet. Az idegenforgalmi mérleg az

1990-es 25 milliárd forinttal szemben 1994-ben 53 milliárd forinttal javította

a fizetési mérleget, ami dollárban számolva is számottevõ, 45%-os növekedés.

A fizetési mérleg

A folyó fizetési mérleg egyenlege évtizedek óta nem tapasztalt módon

1990-tõl kezdõdõen három egymást követõ évben pozitív egyenleggel zárult. A

jelenség meghatározó oka a termelés és ezzel egyidejûleg az import erõteljes

visszaesése. Emellett fontos tényezõ volt a devizabetét-képzési szabályok

liberalizálása is, ez ad ugyanis magyarázatot az "egyoldalú folyó átutalások"

évenkénti 700-900 millió dolláros aktívumára.

Ez a tendencia 1993-ban megtört és 3,5 milliárd dollár passzívum

keletkezett, meghatározóan a külkereskedelmi mérleg hiánya következtében. Az

aggasztó méretû egyensúlyhiány 1994-ben megismétlõdött, amikor 3,9 milliárd

forint negatív egyenleget mutatott a folyó fizetések mérlege. A hiány oka

1994-ben is elsõsorban a külkereskedelem, amit az idegenforgalom és az

egyoldalú folyó átutalások pozitív egyenlegének növekedése némileg enyhített,

a kamatfizetések növekedése pedig súlyosbított.

A folyó fizetési mérleg és fõ összetevõinek alakulása

(Millió USD)

Jogcím 1991 1992 1993 1994

A folyó fizetések egyenlege 267 324 -3 455 -3 911

Ebbõl:

a) árudeviza-forgalom és a

fuvarfizetések egyenlege 109 -68 -3 141 -3 841

b) idegenforgalom egyenlege 560 590 442 503

c) kamatok és pénzügyi

befektetések -1 331 -1 216 -1 130 -1 286

d) egyoldalú folyó átutalások 860 859 732 909

_______

Forrás: MNB

«INVALID_FIELD: Object»

A bankrendszeren keresztül az országba beáramló külföldi mûködõtõke ál-

lománya 1993 végén 5,6 milliárd dollárt tett ki, ami 1994-ben tovább

emelkedett, és így megközelítette a 7,1 milliárd dollárt. Az 1994-ben

beérkezõ mûködõtõke a folyó fizetési mérleghiány 30%-át fedezte (1993-ban ez

az arány 68%-os volt).

Külföldi adósságállomány

Az ország bruttó külföldi adósságállománya 1990 és 1992 között alig

változott. Ez a pozitív folyamat 1993-ban véget ért, ekkor 3,2 milliárd

dolláros (15%-os) növekedés következett be. Hasonló mértékû (3,5 milliárdos)

növekedésre került sor 1994-ben is és így az év végén az adósságállomány

meghaladta a 28 milliárd dollárt. Az adósságállomány lejárat szerinti

összetétele évrõl évre kedvezõbb. 1993 végén az összes tartozás 92%-a már

közép- és hosszú lejáratú. Az adósságszolgálati rátaa) 1990 és 1992 között

43%-ról 32%-ra javult, majd 1993-ban ismét 38%-ra emelkedett.

A devizakövetelések állománya 1990 és 1994 között 80%-kal nõtt,

elsõsorban a devizatartalékok emelkedése következtében. A tartalékok állománya

____________________

a) A bruttó adósság az export százalékában.

1993-1994-ben sem esett vissza, a hiány finanszírozása 1994 végéig még nem

vetett fel súlyos gondokat.

A nettó adósság az elsõ években csökkent, majd meredek növekedésnek

indult. Az utolsó két esztendõben 39%-kal lett nagyobb.

Magyarország konvertibilis adósság- és követelésállományának alakulása

(az idõszak végén)

(Milliárd USD)

Megnevezés 1990 1991 1992 1993 1994.

Bruttó adósság 21,2 22,7 21,4 24,6 28,5

Követelések és tartalékok

5,3 8,1 8,8 9,6 9,6

Ebbõl: devizatartalék 1,2 4,0 4,4 6,7 6,8

Nettó külföldi adósság 15,9 14,6 13,3 15,0 18,9

Pénzügyek

Államháztartás, állami költségvetés

Az államháztartás mérlege 1990-ben lényegében egyensúlyban volt, a

következõ években azonban a kedvezõtlen gazdasági folyamatok, így elsõsorban a

termelés visszaesése és a munkanélküliség megjelenése e téren is éreztették

kedvezõtlen hatásukat. Szerepe volt ebben a csõd-, és a számviteli törvénynek

is, melyek hatására a korábban rejtve maradt veszteségek felszínre kerültek.

Emellett az államháztartás nominális hiányát növelte az évente kétszámjegyû

infláció is.

Az államháztartás egyenlege

Év Milliárd forint

1989 -48,7

1990 -0,7

1991 -54,1

1992 -176,5

1993 -148,5

1994 -360,0a)

_______

Forrás: PM (nem konszolidált adatok)

a) Becslés.

Az államadósság alakulására az államháztartási egyenlegen kívül más

tényezõk is hatnak. A külföldi adósság esetén ezek fõleg a devizaárfolyamok,

míg a belföldi adósság esetében az államháztartási mérlegben nem vagy csak

részlegesen szereplõ hitel- és adóskonszolidáció, az adósságátvállalások és az

állami vagyonkezelõ szervezetek reorganizációs ráfordításai. Ezeket is

figyelembe véve az állam konszolidált adóssága (amely kiszûri az állam és a

jegybank közötti kölcsönös tartozásokat) 1992-ben 452,3 milliárd forinttal,

1993-ban pedig 861,2 milliárd forinttal nõtt és 1993 végére elérte a bruttó

hazai termék (GDP) 84,5%-át. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban

magasnak számít, de elmarad olyan országok megfelelõ arányától, mint Belgium,

Olaszország, Görögország vagy Kanada. Ezzel kapcsolatban azonban figyelembe

kell venni, hogy hazánk 1994. évi adatai valószínûsíthetõen jelentõsen tovább

romlottak. (Az államháztartási hiányon kívül pl. 85 milliárd forint értékben

bocsátottak ki és közel 50 milliárd forint értékben fel is használták a

bankkonszolidációt finanszírozó államkötvényeket.)

Az államháztartás meghatározó része a központi költségvetés. Ennek 1994.

évi hiánya 1191,3 milliárd forint bevétel és 1513,0 milliárd forint kiadás

egyenlegeként 321,7 milliárd forintot tett ki, a pótköltségvetésben

meghatározott összegnél 18,3 milliárd forinttal kevesebbet. A hiány alakulását

a korábbi években felhalmozódott adósság és ennek növekvõ kamatlába határozta

meg, azonban az elsõdleges hiány viszonylag csekély volt.

Betét- és hitelkamatok

Az infláció 1952 óta 1990-ben és 1991-ben volt a leggyorsabb, ami fõleg a

rendszerváltás következményeivel függött össze. Az áremelkedés maga után vonta

a nominális kamatok emelkedését is, azonban a betét- és a hitelkamatok

esetében nem egyforma mértékben. Az átmeneti helyzetben ugyanis a bankok

hitelezési kockázata jelentõsen megnõtt, ezért a hitelkamatokat jóval nagyobb

mértékben emelték, mint a betéti kamatokat. A kettõ közötti rés volt a

fedezete a bankok nyeresége mellett a költségvetési befizetéseknek is. A magas

hitelkamatok lényeges szerepet játszottak a beruházások 1990-1991. évi meredek

csökkenésében.

A helyzet megváltoztatása érdekében a monetáris politika 1992-tõl kiemelt

szerepet tulajdonított a kamatlábak csökkentésének. Ez a törekvés néhány

hónapos késleltetéssel végül is eredményesnek bizonyult, ami egyrészt

csökkentõleg hatott az inflációs várakozásokra és így magára az inflációra is,

másrészt mérsékelte a gazdasági visszaesés mértékét. A kamatrés csökkentése,

egyben a bankok tõke-megfelelési mutatójának javítása érdekében 1992-ben a

költségvetés lemondott a bankok befizetéseirõl. Az így a bankoknak juttatott

összeg azonban nem volt elegendõ a csõdtörvény 1992. január 1-jei életbe

lépésével tovább növekvõ hitelezési kockázat ellensúlyozására, ezért 1992-ben

a kamatrés ismét növekedett. A lakossági megtakarítások kamatai az elmúlt

években - egy-egy rövid periódus kivételével - nem fedezték a pénz

értékvesztését. Ennek ellenére a megtakarítások összege 1992-ben számottevõen

növekedett. Másrészt viszont a hitelkamatok, noha csökkentek, az infláció

mérséklõdésével összevetve továbbra is magasnak bizonyultak, a hitelkihelyezés

nehézségekbe ütközött.

Az elõzõ évi tendenciák folytatódtak 1993 elsõ felében: a kamatlábak

csökkentek, a kamatrés növekedett. A betéti kamatok csökkenése olyan mértékû

volt, hogy hatására a nominális lakossági megtakarítás-állomány növekedése

lelassult és megcsappant a kincstárjegyek iránti érdeklõdés is.

«INVALID_FIELD: Object»

A megtakarítási hajlandóság növelése érdekében szükségessé vált az

állampapír- aukciók hozadékszintjének növelése és a banki kamatemelés. A

megtakarítások egyre növekvõ hányadát helyezték el állampapírokban. Az állam

elindította a bank- és adóskonszolidációs akciókat, a kamatrés csökkenése

azonban lényegében áthúzódott 1994-re és akkor is viszonylag csekély mértékû

volt.

A lakossági megtakarítások növekedése 1994-ben felgyorsult, azonban még

így sem bizonyult elegendõnek a gazdálkodószféra hiteligényei, valamint a

költségvetési hiány fedezésére. Ugyanekkor a betéti kamatok növelése magával

vonta a hitelkamatok emelését is. Ez 1994-ben nem állította meg a beruházások

növekedését, mivel a beruházók más, a bankrendszeren kívüli pénzforrásokhoz

jutottak. Jelentõs összeget tett ki a beruházók külföldi hitelfelvétele, az

alapjuttatás, valamint - fõként az infrastrukturális beruházások esetében - a

költségvetési juttatás is. Az 1993 végén megvalósítás alatt álló 50 millió

forint feletti beruházások 281 milliárd forintos költségelõirányzatából

mindössze 13 milliárdnyit terveztek belföldi hitelbõl fedezni. A kamatok magas

szintje ellenére 1994-ben az infláció üteme némileg csökkent, azonban hosszabb

távon ez aligha tartható.

Betét- és hitelállomány

Az üzleti szféra bankbetétei az elmúlt négy év során (1990 vége és 1994

októbere között) 314 milliárd forintról 546 milliárd forintra, vagyis folyó

áron 74%-kal nõttek. A növekedés túlnyomórészt 1993 végéig zajlott le. Az

üzleti szféra hiteltartozásai 1990. december vége és 1994. október 31-e között

638 milliárd forintról 895 milliárd forintra, mindössze 40%-kal emelkedtek. E

növekménynek azonban a fele 1994-re esett.

Az üzleti szféra nettó (bankbetétekkel csökkentett) hitelállománya 1990.

decemberében 342 milliárd forint volt, 1994. október végéig gyakorlatilag nem

változott, ami az idõközben végbement áremelkedéseket figyelembe véve igen

nagy visszaesés. A visszaesés meghatározó oka a gazdasági teljesítmény

csökkenése, de megjelenik benne az a tényezõ is, hogy a banki hitelek szerepe

a vállalkozások finanszírozásában csökkent. Ebben szerepet játszhatott az

egyéb tõkeforrások megjelenése csakúgy, mint más okok pl. az amortizáció egy

részének folyó termelési célokra való felhasználása.

A vállalkozók hiteltartozása 1994 elsõ tíz hónapjában folyó áron számítva

17%-kal növekedett, ami a gazdasági teljesítmények növekedésével függött

össze. A vállalati hitelek - kisvállalkozói hitelek nélkül számított - 126

milliárd forintos növekményének közel 60%-a a forgóeszközhitelek növekedésébõl

származott, de nõtt a beruházási és a devizahitelek állománya is.

A lakosság bruttó megtakarításai 1990 vége és 1994 vége között folyó áron

2,6-szeresükre (670 milliárd forintról 1715 milliárd forintra) nõttek. Ezt a

számot azonban nem lehet a lakosság megtakarítási képességének jelentõs

növekedéseként értelmezni. A KSH nagy mintán végrehajtott reprezentatív

adatfelvételei szerint 1986-ban még a háztartások 70%-a, 1993-ban már csak

37%-a volt képes jövedelmének egy részét félretenni.

A bruttó megtakarításállomány (készpénz, takarékbetét, értékpapír,

biztosításidíj- tartalék) reálértékea) 6%-kal nõtt, ezen belül 1991-ben és

1993-ban csökkent, 1992-ben jelentõsebben, 1994-ben pedig kismértékben

emelkedett.

«INVALID_FIELD: Object»

A lakossági hitelek állománya 1990 és 1994 vége között némileg

mérséklõdött. A csökkenés teljes egészében a vizsgált idõszak elsõ évére

esett, a késõbbiekben a hitelállomány folyó áron számítva kismértékben (86,4

milliárd forinttal) nõtt. A jelenség mögött egyrészt a lakáshitelek gyorsított

visszafizetése húzódik meg, másrészt a magas kamatok is visszatartották a

lakosságot a nagyobb volumenû új hitelfelvételtõl.

A megtakarítások és hitelfelvételek egyenlegeként 1994 végén a lakosság

nettó megtakarító pozíciója az 1990. év végi 301 milliárd forintról 1388

milliárd forintra emelkedett. Minthogy ez idõ alatt az üzleti szféra pozíciója

folyó áron számítva lényegében nem változott, a növekmény teljes egészében az

államháztartás belföldi adósságállományának ennél nagyobb összegre becsülhetõ

növekedését szolgálta.

____________________

a) A mutató azt fejezi ki, hogy a lakosság reálértéken mennyivel többet vagy

kevesebbet fogyasztana a mérés idõpontjában, mint a vizsgált korábbi

idõpontban, ha az átlagos fogyasztásra jellemzõ szerkezetben elköltené

megtakarításait.

Eleje Honlap