Törvényjavaslat
A Magyar Köztársaság Alkotmánya
Készítette: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes
PREAMBULUM
A magyar nép ünnepélyesen kinyilvánítja ragaszkodását az emberi
jogokhoz, s a nemzeti szuverenitás alapelveihez.
István király államalapítása óta eltelt ezer esztendõs
történelmünk két élesen elkülöníthetõ idõszakra bontható.
1526-ig független, szuverén államként illeszkedett a keresztény
európai népek közösségéhez.
1526 után - nagyon rövid idõszakokat kivéve - különbözõ hatalmak
gyarmati elnyomása alatt sínylõdött. Ezen évszázadok alatt
szabadságharcait, forradalmait leverték, háborúkba sodorták, majd az
európai történelemben példátlan módon az országot feldarabolták. Így
adódott az a le nem tagadható, szomorú és tragikus helyzet, hogy
önhibáján kívül közel hárommillió honfitársunk került az
anyaországon túlra, valamint a gyarmati elnyomások következtében
kétmillióan szóródtak szét a világban.
E krisztusi megaláztatások közepette a magyar nép - kinyilvánítva
örökös békés szándékait - kötelességének tartja, hogy mindenkori
vezetõi megkülönböztetett felelõsséggel viseltessenek az
anyaországon kívül rekedt, de szülõföldjükön élõ honfitársaink, s
bárhol a világban élõ minden magyarok sorsa iránt, hogy anyanyel-
vüket, kultúrájukat, emberi méltóságukat, egyéni és kollektív jogai-
kat megõrizhessék, gyakorolhassák Isten és az emberiség üdvére.
Sem több, sem kevesebb jogot nem kívánunk, mint bármely más szabad
népnek, akik elkötelezték magukat Európa békés jövõje mellett.
Ezen alkotmány gyökeresen szakít a népet félrevezetõ és kijátszó
minden joggyakorlattal, amelyek a gyarmati elnyomás idejébõl
származnak.
Legnemesebb történelmi és jogi hagyományainkra alapozva olyan
garanciákkal biztosított demokratikus rendszerben kívánunk élni,
amelyben a magyar nép politikai, szellemi, gazdasági alávetettsége
teljesen és végérvényesen megszûnik.
Alkotmányunk legfõbb célja, hogy mindenkori vezetõink soha ne
szakadhassanak el választóiktól, és soha ne fordulhassanak szembe a
békét, szabadságot, igazságot és az egyetemes emberi jogokat tisz-
telõ nemzet akaratával.
A SZUVERENITASROL 2.
I. FEJEZET
A SZUVERENITÁSRÓL
1.§ Az állam hivatalos neve: Magyar Köztársaság.
2.§ A Magyar Köztársaság fõvárosa: Budapest.
3.§ A Magyar Köztársaság himnusza: Kölcsey Ferenc Himnusz címû költeménye,
Erkel Ferenc zenéjével.
4.§ (1) A Magyar Köztársaság zászlója három, egyenlõ szélességû piros,
fehér és zöld színû vízszintes sávból áll, közepén a Magyar Köztársaság
címerével.
(2) A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs. Elsõ mezeje
vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas
halomnak aranykoronás kiemelkedõ középsõ részén ezüst kettõs kereszt. A
pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.
(3) A Magyar Köztársaság zászlójának, címerének használatát jogszabály
nem korlátozhatja.
5.§ A szuverenitás teljességét A magyar Szent Korona testesíti meg, amely
állandó jelleggel az Országházban kerül elhelyezésre.
6.§ A Magyar Köztársaság független, demokratikus alkotmányos állam.
7.§ (1) Az önrendelkezés a nemzetet illeti. Ezt a jogot közvetlenül
népszavazás, népi kezdeményezés útján, valamint választott képviselõi révén
gyakorolja.
(2) A tevékenysége senkinek sem irányulhat a hatalom erõszakos
megszerzésére, kizárólagos birtoklására
8.§ (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere biztosítja a törvényhozó,
végrehajtó és bírói hatalom közötti egyensúlyt.
(2) A szuverenitás elsõ számú letéteményese a köztársaság elnöke, aki
õrködik az államhatalmi ágak egyensúlya fölött.
9.§ A Magyar Köztársaság fegyveres erõi védik a magyar nemzet
szuverenitását.
II. FEJEZET
ALAPJOGOK
10.§ (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az
állam elsõrendû kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre
vonatkozó részletes szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges
tartalmát azonban nem korlátozhatja.
11.§ (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az
élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit sem lehet önkényesen
megfosztani.
(2) Az emberi élet a fogantatástól a halálig számít. A magzati létbõl
adódó sajátosságokat külön törvény szabályozza .
(3) Senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó
elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a
hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.
12.§ (1) Mindenkinek joga, hogy saját személyiségét szabadon kibontakoztassa,
amennyiben mások jogait nem sérti és nem ütközik az alkotmányos rendbe, vagy
erkölcsi törvénybe.
(2) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a szabadság és a személyi
biztonság joga. Senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben
meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján
megfosztani.
13.§ (1) A törvény elõtt minden ember egyenlõ.
(2) A férfiak és nõk egyenjogúak.
(3) A Magyar Köztársaság állampolgárai származásra foglalkozásra,
nemzetiségre, fajra, vallásra, valamint társadalmi helyzetre való tekintet
nélkül egyenlõ jogokat élveznek.
14.§ (1) A hit, a lelkiismeret, a vallás és a világnézet szabadsága
sérthetetlen, jogszabály sem korlátozhatja.
(2) A szabad vallásgyakorlás biztosított.
(3) Senkit sem lehet lelkiismerete ellenére fegyveres hadi szolgálatra
kényszeríteni.
15.§ (1) A Magyar Köztársaság a nemzeti és etnikai kisebbségek számára
biztosítja saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvi
oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.
(2) A Magyar Köztársaság biztosítja a kisebbségek kollektív részvételét a
közéletben, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.
16.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a szabad vélemény-
nyilvánítás joga, valamint, hogy a közérdekû adatokat megismerje, terjessze.
A közszolgálati tömegkommunikációs eszközök kötelesek megvalósítani a köz-
véleményformálás politikai kiegyensúlyozottságát arányosan.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. Cenzúrának
helye nincs. A sajtószabadság azonban nem sértheti az általános erkölcsi
vallási normákat, valótlanság, manipuláció, rágalmazó vád senkirõl nem
közölhetõ.
(3) Az (1) (2) bekezdésben foglaltak megsértésével kapcsolatos
visszaélések részletes szabályait külön törvény rendezi.
17.§ (1) Minden állampolgárnak joga, hogy bejelentés vagy engedély nélkül
békésen fegyvertelenül gyülekezzék.
(2) A szabad ég alatt tartott gyûlések tekintetében ez a jog törvénnyel
vagy törvény alapján korlátozható.
18.§ (1) A Magyar Köztársaság minden állampolgárának joga a törvény által nem
tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni.
(2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján
nem hozható létre.
(3) A Magyar Köztársaságban a pártok az alkotmány és az alkotmányos
jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és
tevékenykedhetnek.
(4) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.
(5) Minden állampolgárnak joga, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek
védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz
csatlakozzon.
(6) A sztrájkjogot szabadon gyakorolhatja minden állampolgár, az ezt
szabályozó törvény keretei között.
19.§ (1) A tulajdon és öröklési jog biztosított.
(2) A tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben
szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás
mellett lehet.
(3) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. Kizárólag az állam
tulajdonában vannak:
) a föld méhének kincsei
) a folyóvizek, csatornák és természetes tavak, valamint ezek medre,
) a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett
sziget,
) az országos közutak, vasutak, víziutak és az országos közforgalmú
kikötõk, a nemzetközi közforgalmú repülõtér, továbbá az ország
területe feletti légtér,
) a távközlésre felhasználható frekvenciák,
) az atomenergia alkalmazását szolgáló üzemi létesítmények,
berendezések és nukeláris anyagok,
) a közcélú villamosmûvek, az energia szolgáltatás és szállítás
országos távvezetékhálózata.
(4) Termõföld idegen állam, vagy annak polgára tulajdonába nem kerülhet.
20.§ A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.
21.§ (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt mindenki egyenlõ.
Mindenkinek joga a független, pártatlan bíróság elõtti nyilvános tárgyalás.
(2) Senki sem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg büntetõjogi
felelõsségét a bíróság jogerõs határozata nem állapította meg.
(3) A büntetõ eljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában
megilleti a védelem joga. A védõ nem vonható felelõsségre a védelem eljárása
során kifejtett véleménye miatt.
(4) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jogorvoslat joga.
22.§ (1) Minden állampolgárt Magyarország területén megillet a szabad mozgás
és tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy
az ország elhagyásához való jogot is.
(2) Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit, csak a
törvénynek megfelelõen hozott határozat alapján lehet kiutasítani.
23.§ (1) A lakás sérthetetlen. Házkutatást csak törvényben szabályozott
keretek között lehet tartani.
24.§ A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, valamint a
magántitok, és a személyes adatok védelméhez való jog.
25.§ Mindenkinek joga, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet
vagy panaszt terjesszen az illetékes hatóságok és a népképviselet elé.
26.§ (1) Minden magyar állampolgárnak joga, hogy foglalkozását, munkahelyét
és képzési helyét szabadon megválaszthassa.
(2) Kényszermunka csak a bíróság által kiszabott szabadság elvonás
esetén engedhetõ meg.
27.§ A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és
mûvészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.
28.§ (1) Minden állampolgár számára biztosított a mûvelõdéshez való jog.
(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot az ingyenes és kötelezõ általános
iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ közép és
felsõfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülõk anyagi támogatásával
valósítja meg.
(3) Az egyházi iskolák, magániskolák létesítésének joga biztosított. Az
ott tanulók ugyanazon állami támogatásra jogosultak, mint az állami iskolák
tanulói.
29.§ (1) A házasság és család az államrend különleges védelme alatt áll.
(2) A gyermekek gondozása és nevelése a szülõk természetes joga és
elsõrendû kötelessége. A szülõket megilleti az a jog, hogy gyermeküknek
adandó nevelést megválasszák.
(3) A szülõk kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.
(4) A nevelésre jogosultak akarata ellenére gyermekeket csak törvény
alapján lehet a családtól elvonni, ha a nevelésre jogosultak kötelességüket
nem teljesítik, vagy a gyermekek egyéb okból az elhanyagolás veszélyének
vannak kitéve.
30.§ (1) Magyar állampolgárságtól senkit sem lehet önkényesen megfosztani,
vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területérõl kiutasítani.
(2) Magyar állampolgár külföldrõl bármikor hazatérhet.
(3) Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi
tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze.
(4) A politikai üldözöttek menedékjogot élveznek.
31.§ (1) A Magyar Köztársaságban választójoggal rendelkezik minden nagykorú,
aki legalább 5 éve magyar állampolgár.
(2) A Magyar Köztársaságban képviselõtestületi tagnak választható minden
nagykorú, legalább 10 éve kizárólag magyar állampolgársággal rendelkezõ
személy.
32.§ (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának
kötelessége.
(2) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján
fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetõleg törvényben
meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek.
33.§ (1) A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és
vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.
(2) Új adók nem vethetõk ki, és a létezõk nem módosíthatók csak
törvénnyel és a törvényben meghatározott feltételek szerint.
34.§ (1) A Magyar Köztársaságban az alkotmányos jogokra és kötelezettségekre
vonatkozó szabályokat megállapító törvény alapvetõ jog lényeges tartalmát nem
korlátozhatja.
(2) Rendkívüli állapot, szükségállapot idején az alapvetõ jogok
gyakorlása - 11-15.§, 20.§, 21.§ (2)-(3), 29-30.§ kivételével -
felfüggeszthetõ vagy korlátozható.
(3)Az alapvetõ jogok megsértése miatt keletkezett igények továbbá a
kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni
kifogások bíróság elõtt érvényesíthetõk.
35.§ (1) A Magyar Köztársaság célja, hogy állampolgárai számára a lehetõ
legmagasabb szintû testi, lelki egészséget biztosítsa.
(2) Ezt a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás
megszervezésével, valamint az épített és természetes környezet védelmével
valósítja meg.
36.§ A Magyar Köztársaság célja, hogy állampolgárai számára biztosítsa a
szociális biztonságot. Öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság, és
önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetéshez
szükséges ellátást a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények
rendszerével valósítja meg.
A MAGYAR KÖZTARSASAG ELNÖKE 6.
III. FEJEZET
A MAGYAR KÖZTARSASAG ELNÖKE
37.§ (1) Magyarország államfõje a köztársaság elnöke, aki kifejezi a nemzet
egységét, a magyar állam legmagasabb szintû képviselõje a bel- és
külkapcsolatokban.
(2) A köztársaság elnöke gondoskodik az alkotmány tiszteletben
tartásáról, döntései útján biztosítja a közhatalom rendezett mûködését,
valamint az állam folytonosságát.
(3) A köztársaság elnöke õrködik az állam szuverenitása és biztonsága,
területi sérthetetlensége és oszthatatlansága, továbbá az államközi
szerzõdések megtartása felett.
38.§ (1) A köztársaság elnökét általános egyenlõ közvetlen titkos
választójog alapján a nemzet választja, a leadott érvényes szavazatok
abszolút többségével.
(2) Ha egyetlen jelölt sem ér el abszolút többséget, 14 nappal az elsõ
szavazás után megrendezésre kerül a második forduló. Az a két jelölt vesz
részt benne, akik az elsõ forduló két legtöbb szavazatát kapták, és nem
léptek vissza a jelöltségtõl. Megválasztottnak az minõsül, aki több érvényes
szavazatot kap.
(3) A köztársaság elnökét 5 évre választják, és csak egyszer választható
újra.
(4) A köztársaság elnökévé választható, aki elmúlt 35 éves de még nem
töltötte a 66. életévét, teljes szavazati joggal rendelkezik, és legalább 15
éve kizárólag magyar állampolgár.
(5) A köztársaság elnökének választását az országgyûlés elnöke rendeli el
a hivatalban lévõ elnök megbízatási idejének lejárta elõtt.
(6) A választás napja: október elsõ vasárnapja, a második forduló október
harmadik vasárnapja.
(7) Amennyiben a köztársaság elnöke megbízatása a hivatali idõ lejárta
elõtt, az 54.§ (1) bekezdés b-f pontjaiban foglaltak szerint szûnik meg, az
országgyûlés elnöke a megbízatás megszûnésétõl számított 30 napon belül
kiírja a választást. Az elsõ és második fordulót, a megbízás megszûnésétõl
számított 60-90 napon belülre kell kiírni, munkaszüneti napra, az (1) (2)
bekezdésben foglaltak szerint.
39.§ (1) A köztársaság elnökének megbízatási ideje hivatalba lépése napjától
kezdõdik.
(2) A köztársaság megválasztott elnöke október 23-án, déli 12 órakor lép
hivatalába. Hivatalba lépését megelõzõen az Országgyûlés és a magyar Szent
Korona elõtt esküt tesz a következõ szöveg szerint:
"Én ...., a nemzet és a Szent Korona színe elõtt esküszöm, hogy hazámhoz,
a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hû leszek. Alkotmányunkat és
törvényeinket megtartom, azokat másokkal is megtartatom. A választópolgárok
által rám ruházott hatalommal soha vissza nem élek, valamint a Magyar
Köztársaság és a nemzet ellenében más hatalmak szolgálatába soha nem állok.
Legkiválóbb elõdeinkhez hûen lelkiismeretesen munkálkodom a haza és a nép
boldogulása, üdvössége érdekében. Isten engem úgy segéljen!"
40.§ (1) A köztársaság elnökének tisztsége összeegyeztethetetlen minden más
állami, társadalmi, és politika tisztséggel vagy megbízatással. Az elnök
semmilyen más hivatalt nem viselhet, s nem lehet országgyûlési képviselõ sem.
Más keresõ foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzõi
jogi védelem alá esõ tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.
41.§ (1) A köztársaság elnökének hatáskörét, akadályoztatása vagy hivatali
idõ elõtti megüresedés esetén az országgyûlés elnöke gyakorolja, azzal a
korlátozással, hogy az Országgyûlést nem oszlathatja fel.
(2) Az országgyûlés elnöke, a köztársaság elnökének helyettesítése idején
képviselõi jogait nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyûlés elnöki
feladatát az Országgyûlés által kijelölt alelnök látja el.
42.§ (1) A köztársaság elnöke a nemzetközi kapcsolatok általános irányítója.
(2) A köztársaság elnöke megbízza és fogadja a nagyköveteket és
követeket.
(3) A más államokkal valamint a külföldi magyar diplomáciai képviselõkkel
fenntartott kapcsolatokban a külügyek terén illetékes miniszter közvetít.
(4) Az elnök ratifikálja és felmondja a nemzetközi egyezményeket amirõl
értesíti az Országgyûlést.
(5) Az államhatárokra vagy védelmi szövetségekre vonatkozó nemzetközi
egyezmények, valamint az állam pénzügyi megterhelését, illetve a törvények
megváltoztatását maguk után vonó szerzõdések ratifikálása és felmondása az
Országgyûlés felhatalmazását igényli, törvényben rögzítve.
43.§ A köztársaság elnöke a belsõ és külsõ állambiztonsági ügyek általános
irányítója. Tanácsadó testülete e téren az Országgyûlés illetékes bizottsága.
44.§ A köztársaság elnöke a fegyveres erõk fõparancsnoka.
45.§ (1) A köztársaság elnöke részt vehet és felszólalhat az Országgyûlés és
az országgyûlési bizottságok ülésein. Javaslatot tehet az Országgyûlésnek
intézkedés megtételére, törvény vagy határozat meghozatalára.
(2) Kiáltvánnyal fordulhat az Országgyûléshez. A kiáltvány nem képezi
vita tárgyát.
(3) Az Országgyûlés által elfogadott, ki nem hirdetett törvény esetén
elõzetes normakontrollt kizárólag a köztársaság elnöke kezdeményezhet.
(4) Kitûzi az országgyûlési és helyi önkormányzati általános
választásokat.
(5) Ezen alkotmányban meghatározott feltételek esetén feloszlathatja az
Országgyûlést.
(6) A köztársaság elnöke javaslattal fordul az Országgyûléshez a Magyar
Nemzeti Bank elnöke, alelnökei kinevezése és visszahívása tárgyában.
46.§ A köztársaság elnöke népszavazást kezdeményezhet.
47.§ (1) A köztársaság elnöke megbízza és felmenti az egyetemek rektorait,
kinevezi és elõlépteti a tábornokokat, megerõsíti tisztségében a Magyar
Tudományos Akadémia elnökét.
(2)A köztársaság elnöke a kinevezés iránti kérelem kézhezvételétõl
számított 30 napon belül tagadhatja meg a kinevezést. Az eljárás részleteit
törvény állapítja meg.
48.§ (1) A miniszterelnök tájékoztatja a köztársaság elnökét a kormány
munkája tárgyát képezõ alapvetõ problémákról.
(2) Az állam szempontjából különösen jelentõs ügyekben a köztársaság
elnöke összehívhatja a kormány ülését, ahol az ülésvezetés joga a köztársaság
elnökét illeti.
49.§ A köztársaság elnöke dönt az állampolgársági ügyekben,
50.§ A köztársaság elnöke gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát.
51.§ A köztársaság elnöke adományozza a törvényben meghatározott címeket,
érdemrendeket, kitüntetéseket, és engedélyezi viselésüket.
52.§ A köztársaság elnöke dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön
törvény a hatáskörébe utal.
53.§ A köztársaság elnökének irányításával mûködik a Köztársaság Elnöki
Hivatal. A köztársaság elnöke állapítja meg a hivatal szervezeti és mûködési
szabályzatát, nevezi ki és menti fel annak vezetõjét. A hivatal
költségvetését az Országgyûlés határozza meg, s ellenõrzi.
54.§ (1) A köztársaság elnökének megbízatása megszûnik:
) a megbízatás idejének lejártával,
) az elnök halálával,
) a feladatkör ellátását 90 napon túl lehetetlenné tevõ állapottal,
) az összeférhetetlenség kimondásával,
) lemondással,
) az elnöki tisztségtõl való megfosztással.
(2) Az országgyûlési képviselõk egyötödének indítványára az
Alkotmánybíróság teljes ülésén állapítja meg, hogy a köztársaság elnöke,
feladatkörének ellátását 90 napon túl lehetetlenné tevõ állapotban van.
(3)Ha a köztársaság elnökével szemben tisztsége gyakorlása során
összeférhetetlenségi ok merül fel , az országgyûlési képviselõk egyötödének
indítványára, az összeférhetetlenség kimondásáról az Alkotmánybíróság dönt.
(4) A köztársaság elnöke tisztségétõl megfosztható, ha annak gyakorlása
során az alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsért.
55.§ (1) A köztársaság elnökének személye sérthetetlen. Védelmét külön
törvény biztosítja.
(2) A tisztsége gyakorlása során alkotmányt, vagy más törvényt sértõ
köztársaság elnökével szemben az országgyûlési képviselõk egyötöde
indítványozhatja a felelõsségre vonást.
(3) A felelõsségre vonási eljárás megindításához az országgyûlési
képviselõk kétharmadának titkos szavazata szükséges.
(4) Az Országgyûlés határozatának meghozatalától kezdõdõen a felelõsségre
vonási eljárás befejezéséig az elnök hatáskörét nem gyakorolhatja.
(5) A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
(6) Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a törvénysértés
tényét megállapítja, a köztársaság elnökét tisztségétõl megfosztja.
(7) Amennyiben a köztársaság elnöke bûncselekményt követ el, tisztségétõl
történõ megfosztása után a büntetõeljárás rendes bíróság elõtt zajlik.
AZ ORSZAGGYûLES 9.
IV. FEJEZET
AZ ORSZÁGGYÛLÉS
56.§ (1) Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság törvényhozói hatalmát
gyakorló, s a végrehajtó hatalom ellenõrzését végzõ, választott
népképviseleti testület.
(2) Az Országgyûlés 380 képviselõbõl áll, akiket általános egyenlõ és
titkos választójog alapján választanak meg.
57.§ (1) A köztársaság elnöke az országgyûlési választások elsõ fordulóját
április elsõ vasárnapjára, második fordulóját április harmadik vasárnapjára
tûzi ki.
(2) Az Országgyûlés megbízatása április 30-án déli 12 órakor, az alakuló
üléssel kezdõdik, s a választásokat követõ negyedik év április 30-án déli 12
óráig tart.
(3)Az országgyûlési képviselõk az alakuló ülésen esküt tesznek a magyar
Szent Korona elõtt a következõ szöveg szerint:
"Én ...., a nemzet és a Szent Korona színe elõtt esküszöm, hogy hazámhoz,
a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hû leszek. Alkotmányunkat és
törvényeinket megtartom, azokat másokkal is megtartatom. A választópolgárok
által rám ruházott hatalommal soha vissza nem élek, valamint a Magyar
Köztársaság és a nemzet ellenében más hatalmak szolgálatába soha nem állok.
Legkiválóbb elõdeinkhez hûen lelkiismeretesen munkálkodom a haza és a nép
boldogulása, üdvössége érdekében. Isten engem úgy segéljen!"
58.§ (1) Az Országgyûlés feloszlathatja önmagát, ha az errõl szóló
határozatát az összes képviselõ kétharmada elfogadja.
(2) A köztársaság elnöke feloszlathatja az Országgyûlést ezen törvényben
meghatározott esetekben, miután meghallgatja az országgyûlés elnökének
véleményét.
(3) Ha a köztársaság elnöke feloszlatja az Országgyûlést, illetve az
Országgyûlés önmagát, a köztársaság elnöke választást tûz ki egy munkaszüneti
napra, a feloszlatás kimondását követõ 30-60 napon belül.
59.§ Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik.
Választóiknak felelõsek, bármikor visszahívhatóak.
60.§ (1) A képviselõ nem lehet a köztársaság elnöke, az Alkotmánybíróság
tagja, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, az Állami Számvevõszék
elnöke, alelnöke, számvevõje, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója,
kormány tagja, politikai államtitkár, polgármester, fegyveres erõk, a
rendõrség, és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja.
(2) Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja.
61.§ (1) Az országgyûlési képviselõk megbízatása megszûnik:
) az Országgyûlés mûködésének befejezésével,
) a képviselõ halálával,
) az összeférhetetlenség kimondásával,
) lemondással,
) a választójog elvesztésével,
) visszahívással.
(2) Az összeférhetetlenség, a lemondás, a választójog elvesztésére és a
visszahívhatóságra vonatkozó szabályokat külön törvény rögzíti.
62.§ Az országgyûlési képviselõt mentelmi jog illeti meg, melyrõl törvény
részletesen rendelkezik.
63.§ Az országgyûlési képviselõt függetlenségét biztosító tiszteletdíj,
kedvezmények és költségtérítés illeti meg, melyrõl törvény rendelkezik.
64.§ (1) Az Országház az országgyûlési képviselõk kizárólagos rendelkezésére
áll.
(2) Az Országházban kerül elhelyezésre a magyar Szent Korona.
65.§ (1) Az Országgyûlés tagjai sorából elnököt, alelnököket, és jegyzõket
választ. Elsõ ülésén meghatározza a rendes és rendkívüli ülésszakok rendjét,
Házszabályt alkot.
(2) Az országgyûlés elnöke õrködik a házszabályok betartásán.
(3) Az országgyûlés elnöke gyakorolja a rendfenntartó hatalmat az
Országházban, õ a Országház Õrségének parancsnoka. Engedélye nélkül hatóságok
az Országházba nem léphetnek be, eljárást nem folytathatnak.
66.§ (1) Az Országgyûlés ülései nyilvánosak. A köztársaság elnöke, a kormány,
továbbá bármely képviselõ kérelmére az Országgyûlés a képviselõk
kétharmadának szavazatával zárt ülés tartását határozhatja el. Az ilyen
javaslatról zárt ülésen kell dönteni.
(2) Az Országgyûlés tanácskozásához az összes képviselõk felének a
jelenléte szükséges.
(3)Az Országgyûlés határozathozatalához, amennyiben a jelen alaptörvény
nem rendelkezik eltérõen, a leadott szavazatok többsége szükséges.
67.§ (1) Az Országgyûlés biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét. E jog-
körében megalkotja a Magyar Köztársaság alkotmányát, törvényeket alkot,
megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést
és annak végrehajtását.
(2) Törvényt bármely országgyûlési képviselõ, a köztársaság elnöke és a
kormány kezdeményezhet
(3)A törvényhozás joga az Országgyûlést illeti meg.
(4)Az Országgyûlés által elfogadott törvényt az országgyûlés elnöke
aláírja, majd megküldi a köztársaság elnökének.
(5) A törvény hivatalos lapban történõ kihirdetésérõl, annak
kézhezvételétõl számított 30 napon belül a köztársaság elnöke gondoskodik. A
kihirdetésre megküldött törvényt aláírja.
(6) Ha a köztársaság elnöke a törvénnyel nem ért egyet, azt aláírás elõtt
észrevételeinek közlésével visszaküldi az Országgyûlésnek. Az Országgyûlés a
törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról kétharmados többséggel dönt. Az
országgyûlés elnöke által ezt követõen megküldött törvényt a köztársaság
elnöke köteles aláírni, vagy Alkotmánybírósághoz fordul.
(7) Ha az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapít meg, a
köztársaság elnöke a törvényt az Országgyûlésnek visszaküldi, egyébként
köteles azt aláírni és tíz napon belül kihirdetni.
68.§ Az Országgyûlés az alkotmány alapján törvényben határozza meg az állam
polgárait kötelezõ legáltalánosabb és legfontosabb magatartási szabályokat,
valamint az állam szervezetének és mûködésének legfontosabb szabályait.
69.§ Kizárólag a törvényben szabályozható tárgykörök:
- A Magyar Köztársaság címere, zászlója és azok használata
- A jogalkotás rendje
- A népszavazás
- A rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó
részletes szabályok
- Az országgyûlési képviselõk tiszteletdíja és költségtérítésének
összege valamint a kedvezmények köre
- Az országgyûlési képviselõk jogállása
- Az Országgyûlés Házszabálya
- A köztársaság elnökének tiszteletdíja, kedvezményei és az õt
megilletõ költségtérítés összege
- Az Alkotmánybíróság szervezete és mûködése
- Az országgyûlési biztosokra vonatkozó szabályok
- Az Állami Számvevõszék szervezetének és mûködésének alapelvei
- A veszélyhelyzetben alkalmazható szabályok
- A fegyveres erõk feladatai és a rájuk vonatkozó részletes
szabályok
- A rendõrségrõl és a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggõ
részletes szabályok
- A fegyveres erõk és a rendõrség tényleges állományú tagságának
pártban való tevékenységére vonatkozó korlátozások
- A helyi önkormányzatokról szóló törvény, valamint az
önkormányzatok alapjogait korlátozó szabályok
- A bíróságok
- Az utazási és letelepedési szabadság
- A személyes adatok védelme
- A lelkiismereti és vallásszabadság
- A közérdekû adatok nyilvánossága
- A sajtószabadság
- A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyelete,
valamint vezetõinek kinevezése
- A kereskedelmi rádió és televízió engedélyezése
- A tájékoztatási monopóliumok megakadályozása
- A gyülekezési jog
- Az egyesülési jog
- A pártok gazdálkodása és mûködése
- A menedékjog
- A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai
- Az állampolgárságról szóló szabályok
- A sztrájkjog
- A honvédelmi kötelezettség
- Az országgyûlési képviselõknek, illetõleg a helyi
képviselõtestületek tagjainak és a polgármestereknek a
megválasztása
- Mentelmi jog felfüggesztése
- A tulajdonjog szabályozása
- Földhasználat, földtulajdon szabályai
- A szövetkezetekre vonatkozó szabályozás
- A kereskedelmi társaságok joga
- A külföldiek beruházásainak szabályozása
- A büntetõ- és polgári törvénykönyv
- A büntetõ- és polgári eljárási törvénykönyv
- A közigazgatási eljárás általános szabályai
- Az adó-, vám-, és illetéktörvények és az ezekre vonatkozó eljárás,
kivéve a vámtarifa megállapítását
- A házassági és családi jog, illetve a személyállapotra vonatkozó
szabályozás
- A szellemi alkotások joga (iparjogvédelem, szerzõi jog,
védjegyjog)
- A gazdasági verseny jogi szabályozása
- A köztisztviselõk jogállása
- Az állami költségvetési törvény(ek).
70.§ Az Országgyûlés - a 69.§-ban foglaltak kivételével - törvényalkotási
jogát átruházhatja a kormányra. A kormány által e hatáskörben hozott
rendeletet a köztársaság elnöke hirdeti ki.
71.§ Az Országgyûlés meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát,
feltételeit, folyamatosan ellenõrzi a végrehajtó hatalom mûködését.
72.§ Az Országgyûlés megválasztja a 80.§ (4) bekezdésében foglalt esetben
miniszterelnököt és a minisztereket az Alkotmánybíróság tagjait, az
állampolgári valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési
biztosait, az Állami Számvevõszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsõbb
Bíróság elnökét és a legfõbb ügyészt
73.§ A kormány javaslatára az Országgyûlés feloszlathatja azt a helyi
képviselõtestületet, amelynek mûködése az Alkotmánnyal ellentétes.
74.§ Az Országgyûlés dönt a megyék területérõl, nevérõl, székhelyérõl, a
megyei jogú várossá nyilvánításról és a fõvárosi kerületek alakításáról.
75.§ Az Országgyûlés közkegyelmet gyakorol.
76.§ (1) Az országgyûlési képviselõ interpellációt, kérdést, azonnali kérdést
intézhet a kormány bármely tagjához, az állampolgári, a nemzeti és etnikai
kisebbségi jogok országgyûlési biztosaihoz, az Állami Számvevõszék elnökéhez,
és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez. Az utolsó szó joga minden esetben a
képviselõt illeti meg.
(2) Az (1) bekezdésben megfogalmazott jogok gyakorlására az országgyûlés
elnöke az Országgyûlés rendes ülésszakán hetente egy ülésnapot köteles
biztosítani.
77.§ (1) Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának feladata, hogy az
alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat
kivizsgálja vagy kivizsgáltassa és orvoslásuk érdekében intézkedéseket
kezdeményezzen.
(2) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának
feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban
tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa és
orvoslásuk érdekében intézkedést kezdeményezzen.
(3) Az országgyûlési biztosok tevékenységükrõl évente beszámolnak az
Országgyûlésnek.
A KORMANY 13.
V. FEJEZET
A KORMÁNY
78.§ A kormány védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az alapjogok
érvényesülését, biztosítja az alkotmány és a törvények végrehajtását,
irányítja a minisztériumok s a közvetlen alárendelt szervek munkáját,
biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését, valamint
ellátja mindazokat a feladatokat, melyeket törvény a hatáskörébe utal.
79.§ (1) A kormány miniszterelnökbõl és tárcákat vezetõ miniszterekbõl áll.
(2) A miniszterelnök helyettesítését a kormány rendeletben állapítja meg.
80.§ (1) A köztársaság elnöke a koalíciót alkotó pártok javaslata alapján
kijelöli a kormány elnökét. A miniszterelnök javaslatára kinevezi a kormány
egyes tagjait, az Országgyûlés elsõ ülésétõl, vagy a kormány lemondásának
elfogadásától számított 14 napon belül. A köztársaság elnöke a kormány
elnökét és tagjait együtt nevezi ki.
(2) A külügyminiszter, a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter
kinevezésére vonatkozó javaslat elõterjesztése elõtt a kijelölt
miniszterelnök kikéri a köztársaság elnökének véleményét.
(3) A kormány elnöke a köztársaság elnöke által történt kinevezésétõl
számított 14 napon belül bemutatja az Országgyûlésnek a kormány programját,
indítványozza, hogy fogadja el azt. Az Országgyûlés abszolút
szavazattöbbséggel fogadja el a kormányprogramot.
(4) Ha a kormány nem jön létre a (2) (3) bekezdés alapján, az
Országgyûlés 14 napon belül abszolút szavazattöbbséggel megválasztja a
kormány elnökét, majd az általa nevezett kormánytagokat. A külügy- belügy-
honvédelmi miniszter személyében a köztársaság elnökkel a kormánypártok
elõzetesen egyeztetnek. A köztársaság elnöke kinevezi az így megválasztott
miniszterelnököt és minisztereket.
(5) A kormány programját 14 napon belül bemutatja az Országgyûlésnek, s
annak elfogadásáról abszolút többségi szavazattal dönt.
(6) Amennyiben nem sikerül kormányt és kormányprogramot a (4) (5)
bekezdés szerint sem elfogadni, az Országgyûlés megismétli a (4) (5) bekezdés
szerinti eljárást azzal, hogy egyszerû többség elegendõ a miniszterelnök és a
miniszterek megválasztásához és a kormányprogram elfogadásához.
(7) Ha a (6) bekezdésben foglalt eljárás sem vezet eredményre, a
köztársaság elnöke az Országgyûlést feloszlatja.
81.§ (1) A kormány tagjai a kormány megalakulása után az Országgyûlés és a
magyar Szent Korona elõtt esküt tesznek a következõk szerint:
"Én ...., a nemzet és a Szent Korona színe elõtt esküszöm, hogy hazámhoz,
a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hû leszek. Alkotmányunkat és
törvényeinket megtartom, azokat másokkal is megtartatom. A rám ruházott
hatalommal soha vissza nem élek, valamint a Magyar Köztársaság és a nemzet
ellenében más hatalmak szolgálatába soha nem állok. Legkiválóbb elõdeinkhez
hûen lelkiismeretesen munkálkodom a haza és a nép boldogulása, üdvössége
érdekében. Isten engem úgy segéljen!"
(2) A köztársaság elnöke az Országgyûlés elõtt átadja az eskü letételérõl
szóló okiratot, s a miniszterelnök valamint a miniszterek ezzel veszik át
hivatalukat.
82.§ A kormány megbízatása megszûnik:
) az újonnan megválasztott Országgyûlés megválasztásával
) a miniszterelnök illetve a kormány lemondásával,
) a miniszterelnök halálával,
) ha az Országgyûlés bizalmatlansági indítványt szavaz meg.
83.§ (1) Ha a miniszterelnök benyújtotta a kormány lemondását, a köztársaság
elnöke elfogadja.
(2) A köztársaság elnöke az új kormány hivatalba lépéséig a lemondott
kormányt megbízza az ügyek vitelével.
84.§ (1) Az Országgyûlés abszolút szavazattöbbséggel bizalmatlanságot
szavazhat meg a kormánnyal szemben.
(2) A bizalmatlansági indítványt a képviselõk egyötöde nyújthatja be, s
legkorábban hét nappal benyújtása után bocsátható szavazásra.
(3) Ha a bizalmatlansági indítványt nem szavazzák meg, a következõ
ugyanilyen indítvány három hónappal a szavazás után nyújtható be. E határidõt
nem kell figyelembe venni, ha az indítványt legalább a képviselõk egyharmada
támogatja.
(4) Ha az Országgyûlés megszavazza a bizalmatlansági indítványt, tizenöt
napon belül megválasztja a kormány új elnökét a 80.§ (4) bekezdésében
megállapítottak szerint.
(5) Ha az Országgyûlés megszavazta a bizalmatlansági indítványt, de nem
választott miniszterelnököt, a köztársaság elnöke elfogadja a kormány
lemondását vagy feloszlatja az Országgyûlést.
85.§ (1) Az Országgyûlés bizalmatlansági indítványt szavazhat meg egyes
miniszterekkel szemben. A bizalmatlansági indítványra a 84.§ (1) (3)
bekezdései megfelelõen alkalmazandók.
(2) A miniszter, akivel szemben az Országgyûlés bizalmatlanságot
szavazott, lemond. A köztársaság elnöke elfogadja lemondását.
86.§ 1) A miniszter lemondhat feladatának további ellátásáról, a
miniszterelnöknek nyújtva be lemondását.
(2) A miniszterelnök javaslatára a köztársaság elnöke változtatásokat
hajthat végre az egyes miniszteri tisztségekben.
87.§ (1) Mûködéséért a kormány az Országgyûlésnek felelõs. Munkájáról
rendszeresen köteles beszámolni, valamint a képviselõk interpellációira,
kérdéseire, és az azonnali kérdéseire válaszolni.
(2) Az Országgyûlés ülésén a kormány tagjai a házszabályban szabályozott
módon szólalhatnak fel, a képviselõkkel szemben többletjogokkal nem
rendelkezhetnek.
88.§ A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény
tartalmazza.
89.§ (1) A miniszterelnök meghatározza a kormány politikájának fõ irányát,
összehangolja a miniszterek munkáját, vezeti a kormány üléseit, gondoskodik a
kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról.
(2) A miniszterek vezetik az államigazgatás feladatkörükbe tartozó ágait,
és irányítják az alárendelt szerveket. Tárca nélküli miniszter nincs.
(3) A miniszterelnök irányításával mûködik a Miniszterelnöki Hivatal. A
miniszterelnök állapítja meg a hivatal szervezeti és mûködési szabályzatát,
nevezi ki, és menti fel annak vezetõjét.
90.§ (1) A kormány a törvények végrehajtására rendeletet bocsát ki és
feladatkörében határozatot hoz, melyeket a miniszterelnök ír alá.
(2) A kormány rendeletet alkothat az Országgyûlés által átruházott
hatáskörben, melyet a köztársaság elnöke ír alá.
(3) A kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A
kormány rendeleteit hivatalos lapban ki kell hirdetni.
(4) A kormány az alárendelt szervek által hozott minden határozatot,
intézkedést megsemmisít, illetve megváltoztat, amely törvénybe ütközik
(5) A miniszterelnök, a miniszterek hatáskörükben rendeleteket adhatnak
ki. Ezek a törvénnyel vagy a kormány rendeletével és határozatával nem
lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.
91.§ (l) A közigazgatás minden határozata a törvényen vagy rendeleten
alapul.
Jogszerûségét bíróság ellenõrzi.
(2) A közigazgatás jogellenes cselekményeivel okozott kárért az állam
felelõs.
(3) Jogellenes cselekedeteiért a köztisztviselõ személyes felelõsséggel
tartozik.
(4) A jogellenes közigazgatási határozatot a bíróság érvényteleníti és a
sértettnek jogvédelmet ad. A részleteket külön törvény szabályozza
92.§ A közigazgatás szervei kötelesek hatáskörüket gyakorolni.
93.§ (1) A közigazgatás a hivatásos és pártatlan közszolgálat elvén nyugszik.
(2) A köztisztviselõk munkájukat a köz érdekében élethivatásként látják
el.
(3) A köztisztviselõk a tudomásukra jutott államtitkot kötelesek
megõrizni.
(4) Az állami szervek alkotmányellenes tevékenységére vonatkozó adatok
nem minõsülnek államtitoknak.
A BIROI HATALOM 16.
VI. FEJEZET
A BÍRÓI HATALOM
94.§ A bíróságok fenntartják az alkotmányos rendet, védik az állampolgárok
jogait, törvényes érdekeit, büntetik a bûncselekmények elkövetõit, ellenõrzik
a közigazgatási határozatok törvényességét.
95.§ (1) A köztársaság elnöke biztosítja a bírói hatalom függetlenségét.
(2) A hivatásos bírákat törvényben meghatározott módon a köztársaság
elnöke nevezi ki, tisztségükbõl csak törvényben meghatározott okból és
eljárás keretében mozdíthatók el.
(3) A bírák függetlenségét az állam minden szerve köteles tiszteletben
tartani.
(4) A bírák függetlenek és csak az alkotmánynak és a törvénynek vannak
alárendelve, nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem
folytathatnak.
96.§ (1) A bíróságok érdemi döntésüket kötelesek indokolni, s megjelölni az
alkalmazott jogszabályokat. Az indoklás nélküli bírósági határozatok
semmisek.
(2) Az alkotmány és a törvények szándékos megszegéséért a bírák
büntetõjogi és anyagi felelõsséggel tartoznak, melynek részleteit törvény
szabályozza.
97.§ Az ügyek tárgyalása a Magyar Köztársaság valamennyi bírósága elõtt
nyilvános. A törvény e szabály alól kivételt tehet.
98.§ (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást külön törvényben
szabályozott szervezet végzi. Az ügyek meghatározott csoportjára törvény
külön bíróság létesítését is elrendelheti.
(2) A Legfelsõbb Bíróság elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok
mûködése és ítélkezése fölött, gondoskodik arról, hogy a bírói gyakorlat
egésze a nyilvánosság számára megismerhetõ és hozzáférhetõ legyen. Irányelvei
és elvi döntései a bíróságok számára kötelezõk.
(3) A Legfelsõbb Bíróság elnökét a Legfelsõbb Bíróság bírái közül a
köztársaság elnöke javaslatára az Országgyûlés választja, elnökhelyetteseit a
Legfelsõbb Bíróság elnökének javaslatára a köztársaság elnöke nevezi ki. A
Legfelsõbb Bíróság elnökének megválasztásához az országgyûlési képviselõk
kétharmadának szavazata szükséges.
99.§ A bíráskodásban történõ néprészvétel szabályairól külön törvény
rendelkezik
ÁLLAMHAZTARTAS 17.
VII. FEJEZET
ÁLLAMHÁZTARTÁS
100.§ (1)Az állami bevételeket és kiadásokat egy naptári évre az állami
költségvetés határozza meg.
(2) A költségvetési törvényben foglalt rendelkezések jogokat,
kötelezettségeket nem hozhatnak létre, sem állampolgárok, sem állami szervek
számára. Az ezzel ellentétes rendelkezés érvénytelen.
101.§ (1) Az éves költségvetési törvény tervezetét a kormány minden év
legkésõbb október 15-ig köteles az Országgyûlés elé terjeszteni.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt határidõt a kormány
elmulasztja, a köztársaság elnöke lemondásra szólítja a pénzügyminisztert.
(3) Amennyiben az Országgyûlés nem fogadja el az éves költségvetési
törvényt a tárgyév január 1-ig, a kormány az általa elõterjesztett
költségvetési törvény tervezet alapján folytat pénzügyi gazdálkodást.
(4) Amennyiben az Országgyûlés nem fogad el költségvetési törvényt a
tárgyév január 30-ig, a köztársaság elnöke feloszlathatja az Országgyûlést.
102.§ (1) A kormány köteles a költségvetési törvény végrehajtásáról szóló
törvénytervezetet a költségvetési év befejezésétõl számított hat hónapon
belül az Országgyûlés elé terjeszteni.
(2) Az Országgyûlés, az elõterjesztéstõl számított 60 napon belül
megvitatja a törvénytervezetet.
(3) Amennyiben az Országgyûlés a költségvetési törvény végrehajtásáról
szóló törvénytervezetet nem fogadja el, a kormány lemond.
103.§ (1) Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés pénzügyi-gazdasági
ellenõrzõ szerve. Feladatkörében ellenõrzi az államháztartás gazdálkodását,
ennek keretében az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a
felhasználások szükségességét és célszerûségét, véleményezi a költségvetés
hitelfelvételeire vonatkozó szerzõdés tervezeteket, elõzetesen felülvizsgálja
az állami költségvetés felhasználásának a törvényességét; ellenõrzi az állami
költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást; ellenõrzi az állami
vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévõ vállalatok, vállalkozások
vagyonérték-megõrzõ és vagyongyarapító tevékenységét; ellátja a törvénnyel
hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.
(2) Az Állami Számvevõszék ellenõrzéseit törvényességi, célszerûségi és
eredményességi szempontok szerint végzi. Az Állami Számvevõszék az általa
végzett ellenõrzésekrõl jelentésben tájékoztatja az Országgyûlést. A
jelentést nyilvánosságra kell hozni. Az Állami Számvevõszék elnöke a
zárszámadás ellenõrzésérõl készült jelentést a zárszámadással együtt
terjeszti az Országgyûlés elé.
(3) Az Állami Számvevõszék elnökének és alelnökeinek megválasztásához az
országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.
104§ (1) A Magyar Nemzeti Bank rendelkezik az állam nevében a nemzeti valuta
kibocsátásának monopóliumával, a nemzeti fizetõeszköz értékállóságának
védelme, a pénzforgalom szabályozása; felügyeli és szabályozza a bankrendszer
mûködését, valamint külön törvény felhatalmazása alapján hatósági feladatot
is ellát.
(2) A Magyar Nemzeti Bank elnökét a köztársaság elnöke hat évre nevezi
ki.
(3) A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bank tevékenységérõl évente beszámol
az Országgyûlésnek.
(4) A Magyar Nemzeti Bank szervezetét, mûködését, feladatait külön
törvény szabályozza.
105.§ Állami költségvetés keretében hitel felvételéhez, valamint a
következõ költségvetési évre áthúzódó kezesség, garancia vagy egyéb
jótállás vállalásához határozott vagy a meghatározható legmagasabb összeget
tartalmazó, törvénybe foglalt felhatalmazás szükséges. A hitelekbõl származó
bevételek nem haladhatják meg a költségvetésben beruházási kiadásokra
fordított összegeket. A hitelfelvétel részleteit törvény szabályozza.
A HELYI ÖNKORMANYZAT 18.
VIII. FEJEZET
A HELYI ÖNKORMANYZAT
106.§ A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintõ helyi
közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság
érdekében való gyakorlása, az alkotmány és a törvények keretei között.
107.§ (1) A Magyar Köztársaság területe fõvárosra, megyékre, városokra és
községekre tagozódik.
(2) A fõváros kerületekre tagozódik. A városokban kerületek alakíthatók
ki.
(3) A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye
választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga.
(4) A Magyar Köztársaság fõvárosának közigazgatásáról külön törvény
rendelkezik, mely szerint a fõváros egyszerre gyakorolja a helyi és középfokú
önkormányzat jogait.
108.§ (1) A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlõek. Az önkormányzatok
kötelezettségei eltérõek lehetnek.
(2) Az alapfokú oktatás és az alapfokú egészségügyi ellátás minden
önkormányzat számára kötelezõ állami feladat.
(3)A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza
meg.
(4) Az önkormányzat hatáskörének jogszerû gyakorlása bírósági védelemben
részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
109.§ (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást helyi népszavazással,
illetve az általuk választott képviselõtestület útján gyakorolják.
(2) A képviselõtestület tagjait négy évre választják.
(3) A képviselõtestület tagjai választóiknak felelõsek, bármikor
visszahívhatók.
110.§ (1) A helyi képviselõtestület:
) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése
kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost
megilletõ jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan
gazdálkodik, saját felelõsségére vállalkozhat,
) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához
megfelelõ saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal
arányban állami támogatásban részesül,
) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és
mértékét,
) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és
mûködési rendjét,
) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és
elismerõ címeket alapíthat,
) a helyi közösséget érintõ közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a
döntésre jogosult szervhez,
) szabadon társulhat más helyi képviselõtestülettel, érdekeinek
képviseletére önkormányzati szövetséget hozhat létre,
feladatkörében együttmûködhet más országok helyi önkormányzatával,
és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.
(2) A helyi képviselõtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely
nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.
111.§ (1) A helyi képviselõtestület elnöke a nép által közvetlenül
választott, s törvényben szabályozott módon bármikor visszahívható
polgármester. A képviselõtestület bizottságot választhat, és hivatalt hoz
létre.
(2) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy
törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételes
államigazgatási feladatokat is elláthat.
(3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági
hatáskört állapíthat meg a jegyzõnek, és kivételesen a képviselõtestület
hivatala ügyintézõjének is.
112.§ (1) Az Országgyûlés köteles biztosítani az állami költségvetésbõl
az önkormányzatoknak a kötelezettségeik teljesítéséhez, s az alapjogok
gyakorlásához szükséges pénzügyi erõforrást.
(2) Az állami költségvetésbõl (1) bekezdésen kívül pénzügyi támogatás
adható bármely önkormányzatnak, elõre ismertetett nyílt pályázat útján.
AZ ALKOTMANYBIROSAG 20.
IX. FEJEZET
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
113.§ (1) Az Alkotmánybíróság az alkotmány elõírásainak
tiszteletbetartása felett õrködik. Hatáskörébe tartozik:
) a törvényjavaslat, a már elfogadott, de még ki nem hirdetett
törvény, az Országgyûlés ügyrendje és a nemzetközi szerzõdés egyes
rendelkezései alkotmányellenességének elõzetes vizsgálata,
) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze
alkotmányellenességének utólagos vizsgálata,
) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze
nemzetközi szerzõdésbe ütközésének vizsgálata,
) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott
alkotmányjogi panasz elbírálása
) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése
) az állami szervek továbbá az önkormányzat és más állami szervek,
illetõleg az önkormányzatok között felmerült hatásköri
összeütközés megszüntetése,
) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése,
) eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe
utal,
114.§ (1) Alkotmánybíróság elõtti elõzetes normakontrollra kizárólag a
köztársaság elnöke jogosult.
(2) Törvény és jogszabály alkotmányellenességének megállapítását csak az
kezdeményezheti, akit ez alapján érdeksérelem ért, és a számára fennálló
rendes jogorvoslati út igénybevétele nem vezetett sérelme orvoslására.
(3)Alkotmánybíróság jogosult alkotmányellenesség megállapítása esetén
megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.
(4) Az Alkotmánybíróság kötött a kérelem kereteihez, azon túl nem
terjeszkedhet döntésében. Az Alkotmánybíróság elõtti további eljárások
kérdéseit az alkotmánybíróságról szóló törvény szabályozza.
115.§ (1) Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból áll, akik legalább fele
részben a felsõ bíróságok tagjai közül kerülnek ki. További tagok azok közül
választhatók, akik jogi végzettséggel rendelkeznek, és a választást
megelõzõen legalább tizenöt évet töltöttek vagy olyan foglalkozásban,
amelyhez a jogi diploma elõfeltételként van elõírva, vagy egyetem jogi karain
elméleti jogi tevékenységet fejtettek ki.
(2) Az Alkotmánybíróság tagjává nem választható, aki a választást
megelõzõ négy évben politikai pártban tisztséget viselt. Az Alkotmánybíróság
tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és az Alkotmánybíróság hatáskörébõl adódó
feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak. Az
Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek az Országgyûlés és a kormány tagjai,
illetõleg nem viselhetnek más állami vezetõi tisztséget.
(3) Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyûlés választja tizenkét évre,
tagjai kétharmados szavazatával. Az újraválasztás kizárt. Az alkotmánybírák
választásának, az Alkotmánybíróság felépítésének és eljárásának további
kérdéseit az alkotmánybíróságról szóló törvényben kell szabályozni, mely az
alkotmánnyal egyidejûleg lép hatályba.
JOGALKOTAS 21.
X. FEJEZET
JOGALKOTÁS
116.§ (1) A Magyar Köztársaság jogrendjének alapja az alkotmány, mely
minden állampolgárra, állami szervre kötelezõ.
(2) A jogalkotó szervek a következõ jogszabályokat alkotják:
) az Országgyûlés törvényt,
) a kormány rendeletet,
) a miniszterelnök és a kormány tagja (továbbiakban együtt:
miniszter) rendeletet
) az önkormányzat rendeletet.
(3) Az (1), (2) bekezdésnek megfelelõen az alacsonyabb szintû jogszabály
nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal. Jogszabály
alkotmányosságát bíróság nem bírálhatja felül.
117.§ (1) A jogszabályt, - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a
Magyar Köztársaság hivatalos lapjában: a Magyar Közlönyben kell kihirdetni,
az alábbi formában: "Az Országgyûlés elfogadta, kihirdeti a következõ
törvényt: .E törvény megtartása mindenkire kötelezõ.köztársaság elnöke"
(2) A jogszabály átfogó módosítása esetén a jogszabályt egységes
szerkezetben is közzé kell tenni.
(3) A miniszteri rendelet melléklete - ha az állampolgárokat közvetlenül
nem érinti - kivételesen a minisztérium hivatalos lapjában történõ
közzététellel is kihirdethetõ. Ilyenkor a melléklet megjelenésének helyére a
jogszabályban utalni kell, és a hatálybalépésig a mellékletet közzé kell
tenni.
(4) Az önkormányzati rendeletet az önkormányzat hivatalos lapjában,
illetõleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni, amit az önkormányzat
szervezeti és mûködési szabályzata állapít meg.
118.§ (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg
kell határozni a felhatalmazás jogosultságát, tárgyát és kereteit. A
felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást
nem adhat.
(2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvetõ jogok és kötelességek
szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.
119.§ (1) Az Országgyûlés, a kormány, az önkormányzatok, határozatban
szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját mûködésüket,
és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket.
(2) E rendelkezés nem érinti az (1) bekezdésben felsorolt szerveknek az
egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogát.
120.§ (1) Az Országgyûlés és a kormány elrendelheti egyes határozatainak
a Magyar Közlönyben való közzétételét.
(2) Az önkormányzatok a határozatikat a hivatalos lapjukban, illetõleg a
helyben szokásos módon tehetik közzé.
121.§ (1) A miniszter, jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében
a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó
utasítást adhat ki.
122.§ (1) Országos népszavazás rendelhetõ el:
) az Országgyûlés által elfogadott törvények megerõsítése, valamint
) az Országgyûlés hatáskörébe tartozó döntések, így különösen: a
törvényhozás elhatározása, törvény elveinek meghatározása, nem
törvényi formát igénylõ, de országos jelentõségû kérdések
eldöntése tárgyában.
(2) A népszavazás során hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ. Ennek
megfelelõen:
) az (1) bekezdés a) pontja alapján lefolytatott népszavazással meg
nem erõsített törvény nem hirdethetõ ki;
) Az Országgyûlést további munkájában kötelezi az (1) bekezdés b)
pontja szerinti népszavazás eredménye.
123.§ Nem bocsáthatók népszavazásra: a költségvetésrõl, a központi
adónemekrõl és illetékekrõl, valamint a helyi adók központi feltételeirõl
szóló törvények;
124.§ Az Országgyûlés köteles elrendelni a 4. § (2) bekezdésében
meghatározott népszavazást, ha legalább 100 ezer állampolgár kezdeményezi.
125.§ (1)Népi kezdeményezés útján az Országgyûlés és az önkormányzatok
elé terjeszthetõk mindazok az ügyek, amelyek eldöntése hatáskörükbe
tartozik.
(2)Az Országgyûlés köteles napirendjére tûzni a népi kezdeményezésben
meghatározott tárgykör megtárgyalását, ha azt legalább 50 ezer állampolgár
kéri.
126.§ (1) Ugyanabban a kérdésben országos népszavazást 2 éven belül nem
lehet kitûzni.
(2) Az új alkotmány megerõsítését megtagadó (elvetõ) népszavazást követõ
1 éven belül új népszavazást kell kitûzni.
(3) A népszavazással megerõsített törvény módosítására - a törvény
hatálybalépését követõ két éven túl - a törvényalkotásra vonatkozó általános
alkotmányos elõírások szerint is sor kerülhet.
(4) Nem lehet kitûzni országos illetõleg helyi népszavazást az
országgyûlési képviselõk, illetõleg a helyi önkormányzati képviselõk és
polgármesterek választásának idõpontját megelõzõ és azt követõ 60 napon
belüli idõpontra.
127.§ A nemzetközi jog szabályai csak akkor kötelezõek a magyar jogban,
ha magyar jogalkotó szerv a 115.§ (2) bekezdésben szabályozott jogszabállyá
alakítja át.
128.§ (1) Nemzetközi szerzõdésekkel, egyezményekkel kapcsolatos
tárgyalást a külügyminiszter, a köztársaság elnökével történõ elõzetes
egyeztetés után folytathat.
(2) Az államhatárokra vagy védelmi szövetségekre vonatkozó nemzetközi
egyezmények, valamint az állam pénzügyi megterhelését, illetve törvények
megváltoztatását maguk után vonó szerzõdések ügyében az Országgyûlés elõzetes
felhatalmazása alapján a köztársaság elnöke folytathat tárgyalást.
(3) A köztársaság elnöke ratifikálja és felmondja a nemzetközi
egyezményeket, amirõl értesíti az Országgyûlést.
(4) A második bekezdésben megfogalmazott ügyekben a nemzetközi
szerzõdések és egyezmények csak törvény útján erõsíthetõk meg, hagyhatók
jóvá.
129.§ (1) Az Általánosan kötelezõ magatartási szabályt tartalmazó
nemzetközi szerzõdést a tartalmának megfelelõ szintû jogszabályba foglalva
kell kihirdetni.
(2) A jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerzõdést a Magyar Közlönyben
közzé kell tenni.
130.§ Szabályosan megerõsített és jóváhagyott szerzõdések valamint
egyezmények kihirdetésüket követõen a törvények felett állnak, feltéve, hogy
ezeket a nemzetközi egyezményeket és szerzõdéseket a másik fél is alkalmazza.
FEGYVERES ERIK 23.
XI. FEJEZET
FEGYVERES ERIK
131.§ (1) A fegyveres erõk (Magyar Honvédség, Határõrség) kötelessége a
haza katonai védelme, a nemzeti szuverenitás biztosítása.
(2) Az alkotmány rendelkezéseinek megfelelõen kihirdetett szükségállapot
idején a fegyveres erõk törvényben szabályozott módon vehetõk igénybe.
(3) A fegyveres erõk irányítására az alkotmányban és külön törvényben
meghatározott keretek között kizárólag az Országgyûlés, a köztársaság elnöke,
a kormány és az illetékes miniszter jogosult.
132.§ (1) A fegyveres erõket az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a
hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az
állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges mértékben veszélyeztetõ,
fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények
esetén, az alkotmány rendelkezéseinek megfelelõen kihirdetett szükségállapot
idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendõrség alkalmazása nem elegendõ.
(2) A fegyveres erõk legfõbb parancsnoka a köztársaság elnöke, aki
parancsnoki jogait a miniszterelnök és kormány, valamint a miniszterek útján
gyakorolja.
(3) A fegyveres erõkkel kapcsolatos közigazgatási feladatokat a kormány
és a miniszterelnök irányításával a honvédelmi és a belügyminiszter látja el.
(4) A fegyveres erõk tényleges állományú tagja, politikai párt tagja nem
lehet.
133.§ (1) Idegen fegyveres erõk az ország területén nem vonulhatnak át,
nem használhatók fel és nem állomásozhatnak.
(2) A honvédelmet érintõ nemzetközi szerzõdéseket törvényben kell
megerõsíteni és kihirdetni.
134.§ (1) Komolyan törekedve az igazságon és renden alapuló nemzetközi
béke megvalósítására, a magyar nép örökre lemond a támadó háborúról, mint a
nemzet szuverén jogáról, valamint az erõszakkal való fenyegetésrõl vagy annak
alkalmazásáról a nemzetközi viták rendezésének eszközeként.
(2)Az elõzõ bekezdésben foglalt cél megvalósítása érdekében a Magyar
Köztársaság soha nem tart fenn szárazföldi, tengeri vagy légierõt, sem egyéb
háborús eszközöket, s támadó célból fegyveres erõi nem léphetik át az
államhatárt.
ZARORENDELKEZESEK 24.
XII. FEJEZET
ZÁRÓRENDELKEZÉSEK
135.§ (1) Az állam külsõ fenyegetettsége esetén a Magyar Köztársaság
területének egy részén vagy egészén kinyilvánítható a hadiállapot,
részleges, vagy teljes mozgósítás rendelhetõ el.
(2) Hadiállapot, vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen
veszélye (háborús veszély) esetén rendkívüli állapot hirdethetõ ki.
136.§ Az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos
megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az állampolgárok élet-
és vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy
felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények esetén
szükségállapot hirdethetõ ki.
137.§ (1) A hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli- és szükségállapot
kihirdetésére, az Államtanács létrehozására az Országgyûlés, akadályoztatása
esetén a köztársaság elnöke jogosult.
(2) Az Országgyûlés e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva,
ha nem ülésezik, és összehívása az idõ rövidsége, továbbá a hadiállapot, a
rendkívüli állapot vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt
elháríthatatlan akadályba ütközik.
(3) Az országgyûlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a
miniszterelnök együttesen állapítják meg az akadályoztatás tényét, a
hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot
kihirdetésének indokoltságát.
(4) Az Országgyûlés a hadiállapot, rendkívüli állapot vagy a
szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát az akadályoztatásának
megszûnése utáni elsõ ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott
intézkedések jogszerûségérõl. E döntéshez az országgyûlési képviselõk
kétharmadának a szavazata szükséges.
138.§ (1) A rendkívüli állapot és a szükségállapot ideje alatt az
Országgyûlés akadályoztatása esetén a köztársaság elnöke dönt a külön
törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetésérõl, a fegyveres
erõk alkalmazásáról.
(2) A köztársaság elnöke a rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton
vezeti be.
(3) Az Alkotmánybíróság mûködése rendkívüli állapot és szükségállapot
idején sem korlátozható
(4) A köztársaság elnöke a bevezetett rendkívüli intézkedésekrõl
haladéktalanul tájékoztatja az Államtanács tagjait.
(5) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig
maradnak hatályban, kivéve, ha hatályukat az Országgyûlés, akadályoztatása
esetén az Államtanács meghosszabbítja.
(6) Az Államtanács elnöke a köztársaság elnöke, tagjai az országgyûlés
elnöke, alelnökei, az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok
képviselõcsoportjainak vezetõi, a miniszterelnök, a miniszterek, a Magyar
Honvédség parancsnoka, valamint vezérkari fõnöke.
(7) A hadiállapot, a rendkívüli állapot, a szükségállapot, az
Államtanácsra vonatkozó részletes szabályokat törvény állapítja meg.
139.§ (1)Az Országgyûlés Alkotmány Elõkészítõ Bizottságot hoz létre az
alkotmány elõkészítésére, melynek munkájában az országgyûlési képviselettel
rendelkezõ pártok azonos számú képviselõvel vesznek részt.
(2) Az Alkotmányelõkészítõ Bizottság ülései nyilvánosak.
(2) Az Alkotmányelõkészítõ Bizottság alkotmány tervezetét az Országgyûlés
megvitatja, s javaslatot fogalmaz meg az alkotmány elfogadására.
140.§ Az új alkotmány-tervezetet megvitató Országgyûlés megbízási
idejének megszûnését követõen kiírt választások után összeülõ új Országgyûlés
elsõ ülésszakán megtárgyalja az alkotmány tervezetet, s kétharmados
többséggel dönt az elfogadásról.
141.§ Az Országgyûlés által elfogadott alkotmány-tervezetet a köztársaság
elnöke által kezdeményezett népszavazás erõsíti meg.
142.§ A népszavazással megerõsített alkotmány módosítására a 139-141.§
rendelkezéseit megfelelõen kell alkalmazni.
143.§ (1) A Magyar Köztársaság alkotmánya a kihirdetése napján lép
hatályba. Végrehajtásáról a kormány gondoskodik.
(2) A kormány köteles az alkotmány végrehajtásához szükséges
törvényjavaslatokat az Országgyûlés elé terjeszteni.
INDOKLAS 26.
INDOKLÁS
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy Magyarországon a valódi rendszerváltozás
nem történt meg. Mindezidáig vitatott volt a politikai pártok között, hogy
szükség van e új alkotmányra, vagy elegendõ a régi alkotmány módosítása.
Általánosan elfogadott nézet, hogy a jelenlegi alkotmány már nem azonos a
sztálinista, szocialista alkotmánnyal. Valódi, demokratikus átalakuláshoz
azonban új, demokratikus alkotmány szükségeltetik. Új alapok nélkül nincs
igazi megújulás, felszabadulás.
Az új alkotmány alapelveinek meghatározásánál döntõ kérdés, hogy a demokrácia
jogintézményeit csak elvekben rögzítjük, vagy a gyakorlatban is érvényesíteni
tudjuk. A szocialista alkotmány jó példa volt arra, hogy mindenki elõtt
bebizonyosodjon: nem elegendõ az alkotmányos elveket rögzíteni (pl. az
alapvetõ jogok rendszere a szocialista alkotmányban), hanem arra vonatkozóan
is szabályokat kell alkotni, mi a biztosítéka a megfogalmazott jogok
gyakorlati érvényesülésének. Korábban a népi demokrácia címszava alatt
népellenes intézkedések sorozatát vezették be. A népre történõ hivatkozás
tehát az elmúlt évtizedekben nem volt más, mint a hatalmi visszaélés
elfedésére alkalmas népszuverenitás elméletének hatalmi adaptálása.
Ezzel szemben ezen alkotmány alapelve a garanciális demokrácia. A társadalmat
a Montesquieu-i hatalommegosztás elvének megfelelõen építi fel. A hatalom
gyakorlása garanciákkal rögzítve nem adhat módot arra, hogy bárki a hatalmával
következmények nélkül visszaéljen. A politika, és a hatalom nem pusztán
bizalmi kérdés, olyan intézményes garanciákat kell tehát kiépítenünk, amelyek
biztosítják minden körülmények között az ellenõrizhetõséget, s az alkotmányos
elvek betartását. Ehhez szükséges az új alkotmány garanciális rendszere,
melynek lényege, hogy minden egyes kérdésben garanciákkal kell rögzíteni a
megvalósulást.
Az új alkotmány szerkezete jelentõs mértékben megváltozott. A preambulum
nemcsak formális jellegû, hanem az alkotmányozás, az új alkotmány
szempontjából elsõdleges kérdésekrõl szól. Az alkotmány tizenkét fejezetbõl
áll, ezzel visszautal az 1848-as forradalom tizenkét pontjára. Elveiben,
célkitûzéseiben a lényeget tekintve ugyanazok a gondolatok fogalmazhatók meg.
Az alkotmány jellegébõl adódóan ez nemcsak óhaj marad, hanem a garanciák
beépítése biztosítja a megfogalmazott elvek megvalósulását.
Az elsõ fejezet a korábbi alkotmányban nem is szerepelt. Az elmúlt
évtizedekben az állam szuverenitása jelentõs mértékben korlátozott volt. Az
internacionalizmus elve nem tette lehetõvé a szocialista államok
szuverenitásáról történõ alkotmányos garanciák rögzítését. Az ország
függetlenné válása után az új alkotmánynak e szuverenitást, jelentõségét
jelezve is külön fejezetben célszerû szabályozni. Ide tartozik az állam
felségjeleirõl szóló részletes szabályozás, valamint a külsõ, s belsõ
szuverenitás pontos megfogalmazása is.
A második fejezet az alapjogokkal foglalkozik. Az alkotmányozás egyik
alapkérdése az állampolgári jogok meghatározása, az alapvetõ jogok rögzítése
alkotmányos szinten. Ez az állampolgár állammal szembeni követeléseit, jogait
tartalmazza. Az alapjogok keretében kerül szabályozásra az alapvetõ
kötelezettségek meghatározása is. Teljesen új megközelítés a garanciális
demokrácia elvének megfelelõen, hogy garanciákkal nem rögzíthetõ,
érvényesíthetetlen jogokat államcélként fogalmaz meg. E jogok korábban az
alkotmányban több fejezetben részben ismétlõdõ jelleggel, részben hiányosan,
de mindenképp rendszertelenül voltak szabályozva. Ezen összegzõ és új
koncepció szerint történõ csoportosításban jelenik meg.
Az alapjogok megfogalmazása után az állam alkotmányos berendezkedése
fogalmazódik meg a harmadik, negyedik, ötödik s hatodik fejezetben. E
fejezetek között a hatalommegosztás garanciális demokrácia koncepciója
szerinti elvbõl fakadóan elsõ helyen a Magyar Köztársaság elnöke szerepel.
A nép által választott elnök jogosítványai szélesebbek, mint a korábbi
alkotmányban rögzített, az Országgyûlés által választott elnöki jogosítványok.
A Köztársaság elnöke a népóhaj megtestesítõje. Õrködik a hatalmi ágak
egyensúlya felett, s garanciákkal rögzítetten részletesen szabályozza e
fejezet nemcsak az elnök választását, de hatalmi jogosítványait, az
Országgyûléssel, a kormánnyal, a bíróságokkal kapcsolatban.
A negyedik fejezetben az Országgyûlésre vonatkozó részletes szabályok
találhatók. Az Országgyûlés a korábbi alkotmány szerint "a Magyar Köztársaság
legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerve". Mégis oligarchiák
hatalmukba kerítve a néppel szembeni intézkedéseket hoztak. Az Országgyûlés
ezen alkotmány szerint törvényhozó s a végrehajtó hatalmat ellenõrzõ
testület. A hatalommegosztás Montesquieu-i elvét adaptálva tehát az
Országgyûlés a végrehajtó hatalom (kormány) ellenõrzését is köteles ellátni. A
hatalmi ágak szétválasztása jelenik meg a személyi garanciákban is, hiszen
országgyûlési képviselõ nem lehet a kormány tagja, államtitkár sem. A
hatályos alkotmánnyal ellentétben a polgármesterek szintén
összeférhetetlenségi szabály alá esnek.
Az ötödik fejezetben a végrehajtó hatalom alapvetõ feladatait,
kötelezettségeit rögzíti az alkotmány. Jelentõs változás, hogy tárca nélküli
miniszter nincs. A miniszterelnök s a kormány megválasztásának teljesen új
rendszerét vetíti elénk az alkotmány, amelyben határidõkkel rögzített
biztosítékok jelennek meg. Végezetül, ha az Országgyûlés nem tud
miniszterelnököt, kormányt választani, feloszlatható.
A harmadik hatalmi ág, a bírói hatalom a hatodik fejezetben kerül
szabályozásra. Teljesen új elem az, hogy ebben a fejezetben az ügyészség
szabályai nem találhatók meg. Az ügyészség ezen alkotmány szerint nem
alkotmányos jogintézmény.
A hetedik fejezet teljesen új mind tartalmában, mind formájában, hiszen a
régi alkotmány nem tartalmazta az államháztartással kapcsolatos alapvetõ
szabályokat. Itt külön fejezetben található az állami költségvetés
elfogadásának rendje, alapvetõ szabályai a zárszámadás és az Állami
Számvevõszék, Magyar Nemzeti Bank alapszabályai. Teljesen új megoldás, hogy az
állami költségvetés keretében történõ hitelfelvételhez az Országgyûlés
törvényi felhatalmazása szükséges.
A nyolcadik fejezet a helyi önkormányzatok alapszabályait tartalmazza. Az
Országgyûlés köteles biztosítani az állami költségvetésbõl az
önkormányzatoknak a kötelezettségeik teljesítéséhez s az alapjogok
gyakorlásához szükséges pénzügyi erõforrást. Külön kiemelt szerepe van a
kötelezettségek megfogalmazásánál annak, hogy az önkormányzat kötelezettségeik
között az alkotmány meghatározza az alapfokú oktatást és az alapfokú
egészségügyi ellátást.
A kilencedik fejezetben szabályozott Alkotmánybíróság jelentõsen megváltozott
funkcióval kerül szabályozásra. Az Alkotmánybíróság elõtti elõzetes
normálkontrollra kizárólag a köztársaság elnöke jogosult. Teljesen új
szabályokat állapít meg ez az alkotmány az Alkotmánybíróság összetételére
vonatkozóan is.
A tizedik fejezetben a jogalkotás rendje található. Korábbi alkotmányokban,
sem a szocialista alkotmányban, sem az átmeneti alkotmányban nem találtunk
szabályozást a jogalkotási rendre vonatkozóan. A meglévõ jogalkotási törvény
alapján a legfontosabb szabályok alkotmányos rögzítést nyernek. Így a
jogszabály alkotó szervek felsorolása, valamint az általuk alkotható
jogszabályok megnevezése. Külön szabályozásra kerülnek a népszavazással
kapcsolatos alapszabályok, s az alkotmányos garanciák. A jogalkotás rendjének
keretében a belsõ és külsõ jog kapcsolatának alkotmányos rögzítését is
megtaláljuk. A nemzetközi szerzõdések megkötésének rendje teljesen új szabály.
Lényege: hogy a köztárság elnökének kiemelt szerepe van az ország nemzetközi
képviseletében, a nemzetközi szerzõdések megkötésének rendjében. Természetesen
az alapszerzõdések és pénzügyekkel kapcsolatos szerzõdések megkötésénél a
Országgyûlés elõzetes felhatalmazása szükséges.
Az alkotmány tizenegyedik fejezete, a fegyveres erõket szabályozza. A
korábbiaktól eltérõen itt nem található meg a rendõrség alkotmányos
szabályainak rögzítése, mert a Belügyminisztérium alá rendelt testület, amely
a közbiztonságért felelõs. A fegyveres erõk kötelezettsége a haza védelme. Ez
alkotmányos garanciával rögzített védelmi kötelezettséget jelent. Alapvetõen
új szabály, hogy kizárólag védelmi célra lehet hadsereget fenntartani, támadó
háborúról az alkotmány lemond. Ez a japán alkotmányos megoldáshoz hasonlóan a
Magyar Köztársaság fegyveres erõi számára alkotmányban tiltja a támadó háború
céljából történõ határátlépést. Jelentõs korlátozása tehát ez a fegyveres erõk
tevékenységének. A béke a biztonság érdekében komolyan törekedve az igazságon
és renden alapuló nemzetközi béke megvalósulására, a magyar nép alkotmányban
lemond a támadó háborúról, az erõszakkal való fenyegetésrõl, vagy annak
alkalmazásáról.
A zárórendelkezések között a tizenkettedik fejezetben megtalálható a
rendkívüli állapot a szükségállapot szabálya, az ezzel összefüggõ hadiállapot,
és államtanács alkotmányos garanciáit rögzítõ normák. Ezt követõen az
alkotmány elfogadási rendjét szabályozó paragrafusokat találjuk. Rendkívül
szigorú szabályozás az, hogy az alkotmány módosítására ugyanazok a
rendelkezések vonatkoznak, mint az elfogadásra. Így megakadályozható, hogy az
alkotmányt hatalmi törekvések céljából unos-untalan módosítsa az épp hatalomra
került csoport. Végül az utolsó rendelkezés az alkotmányban a hatálybalépés
idõpontja.
I. fejezet - A szuverenitásról
A szuverenitás az állam hatalmát megalapozó elv. A francia felvilágosodás
gondolkodói a centralizált központi hatalommal az abszolutizmussal szembeni új
szuverenitás-elméleteket dolgoztak ki. Rousseau népszuverenitása azt
jelentette, hogy a szuverenitás egyetlen kizárólagos megtestesítõje a nép s
ezért õ a hatalom megoszthatóságának gondolatát elvetette. Társadalmi
szerzõdés címû munkájában a népszuverenitás alapjait fektette le. Montesquieu
azonban a szuverenitás megosztását javasolja az állami szervek között.
Törvények szellemérõl címû munkájában 1748-ban megalapozta a nemzeti
szuverenitás alapgondolatát. Ezen alkotmányozás alapja a nemzeti szuverenitás,
amely a nemzet önrendelkezési jogában fogalmazódik meg. A hatalommegosztás
klasszikus elvét adaptálja a mai viszonyokra. Külön megfogalmazza, hogy a
szuverenitás elsõszámú letéteményese a köztársaság elnöke, aki õrködik az
államhatalmi ágak egyensúlya fölött. A nemzeti szuverenitás lényege: a hatalom
forrása az egész nemzet. Egyetlen csoportnak, pártnak, szervezetnek, egyetlen
polgárnak, senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erõszakos
megszerzésére, kizárólagos birtoklására, vagyis a hatalom gyakorlását senki
sem sajátíthatja ki magának.
A korábbi alkotmány külön fejezetben szabályozta a Magyar Köztársaság
fõvárosát, és nemzeti jelképeit, címerét, zászlóját, himnuszát. Ezen
alkotmányban a szuverenitás megtestesítõi az elsõ fejezetben kerülnek
rögzítésre. Lényeges eltérés a korábbi szabályozással szemben, hogy a Magyar
Köztársaság zászlójának, címerének használatát jogszabály nem korlátozhatja.
Mind a szocialista, mind az átmeneti alkotmányból teljesen hiányzott a magyar
Szent Korona említése. A szuverenitás teljességét ezen alkotmány szerint a
magyar Szent Korona testesíti meg. A magyar közjog az állami fõhatalmat
szimbolizáló Szent Koronának közjogi funkciókat tulajdonított. A koronát nem
egyedül a királyi méltóság világi, egyházi megjelenítésének tekintette, hanem
olyan közjogi fogalommá vált, amely a szuverenitás teljességének a kifejezõje.
A korona önálló, a király személyétõl független szerepe már a XIII. században
megjelent. Ezt követõen a XIV. századtól kifejezte a rendek hatalmát. Még
azzal a lehetõséggel is élt, hogy a király személyével szemben jelenítse meg a
rendeket. Werbõczy hármaskönyve már a korona részének tekinti a köznemeseket
is. Organikus egységet alkotott a nemesség s a megkoronázott király, amely
egységet a Szent Korona fejezte ki, s egyben ez volt minden jog forrása. A
magyar korona szuverenitás teljességeként történõ megjelenítése az új
alkotmányban, történelmi hagyományainkra alapozva újra régi szerepéhez
juttatja a magyar közjogban a koronát. Állandó jelleggel az Országházban kerül
elhelyezésre. Természetesen ezzel nem szûnik meg láthatósága, az Országházban
kialakítása lehetõséget ad arra, hogy a látogatók megfelelõ õrzés mellett
folyamatosan, az Országgyûlés munkájának zavarása nélkül megtekinthessék
nemzeti kincsünket. Nemcsak történelmi emlék marad, hanem a magyar közjog élõ
részévé válik. A köztársaság elnöke, a kormány, s az országgyûlési képviselõk
esküjüket a magyar Szent Korona elõtt teszik le. Ezen alkalmakkor a koronát az
Országgyûlés üléstermébe viszik át, ahol ünnepélyes keretek között a magyar
történelem jogfolytonosságát jelképezve van jelen.
A szuverenitás teljes körû szabályozásához tartozik a védelem garantálása,
mely szerint a Magyar Köztársaság fegyveres erõi védik a nemzet
szuverenitását.
A szocialista alkotmány tartalmazta a népköztársaság meghatározást, ezért az
átmeneti alkotmányban Magyarország: köztársaság címmel jelezték az államforma
változását. Csak azért, hogy a tagadást a szocialista alkotmánnyal szemben
megfogalmazzuk, nem szükséges ezt jelezni az elsõ fejezetben, hiszen, ha az
állam hivatalos nevét közöljük, ebben ez az információ is benne foglaltatik. A
köztársaság elnökérõl szóló III. fejezetben kerül sor az államforma
meghatározására. Az állam egészének a hivatalos megnevezését szükséges a
szuverenitásról szóló rendelkezések között megfogalmazni, mely szerint az
állam hivatalos neve Magyar Köztársaság. (1.§)
II. fejezet - Alapjogok
Az alkotmánynak két alapvetõ feladata van. Egyrészt az államhatalmi ágak
egyensúlyának alapvetõ garanciális szabályait rögzíti, másrészt az egyén és
állam egymáshoz való viszonyát szabályozza.
Az emberi jogok elõször a felvilágosodás gondolkodóinak mûveiben és az elsõ
polgári alkotmányokban találhatók. A polgári társadalmak egyik alapszabálya,
hogy az állam hatalma nem terjed ki a társadalom minden területére. Célként
jelent meg az ember autonóm szféráinak megfogalmazása a közhatalommal szemben,
s ebben az értelmezésben létezett a civil társadalom. Ezek a jogok az ember
természetébõl fakadnak, elidegeníthetetlenek, az állam hatalmát korlátozzák. A
polgári társadalom másik alapszabálya a jogegyenlõség, mely szerint minden
embernek azonos a viszonya az államhoz. Ez a rendiség megszûnésének elméleti
alapja. Rousseau Társadalmi szerzõdése megfogalmazta a nép ellenállási jogát
és ezzel a polgári forradalom elméleti megalapozója lett.
A forradalmak után az emberi jogokat jogszabályokban korlátozták. Ezután az
állampolgári jogok már jogi normákban rögzített tények, nem az állammal
szembeni követelések (jogpozitivista felfogás). Itt jelenik meg az
állampolgári jog mellett az állampolgári kötelesség jogi szabályozás
formájában.
A marxizmus szerint végsõ cél a civil társadalom és politikai állam
elkülönülésének megszüntetése. Így az egypártrendszeres diktatúrák elvi alapon
is tagadták az emberi jogok létjogosultságát. Átmenetileg az uralkodó osztály,
a dolgozók jogait rögzítették, amelyeket a proletár állam kegyként adományoz.
Így a szocialista rendszerek a jogegyenlõtlenség elvére épültek.
ENSZ deklarációk, európai egyezmények hatására az emberi jog nemzetközi
jogfogalommá vált. Az egyes államok pedig állampolgári jogként szabályozták a
polgárok, s az állam belsõ viszonyát. A reform-kommunisták csak formailag
változtattak az emberi jogok megítélésén. Alkotmányban rögzítették ugyan az
állampolgári jogokat, de a megvalósulás lehetetlen volt: jogegyenlõség és
civil szféra hiányában emberi jogok megvalósulásáról nem beszélhetünk.
Az új alkotmány egyik legfontosabb része azoknak az alapjogoknak a rögzítése,
amelyek az embert, az állampolgárt megilletik. Elsõként az emberi méltóság
védelme kerül rögzítésreT/11..§/. E szerint az emberi méltóság sérthetetlen.
Ennek a tisztelete és védelmezése kötelezõ minden hatalom számára. Újdonság a
11.§ (2) bekezdés, mely rögzíti: az emberi élet a fogantatástól a halálig
számít. Ez a szakasz döntõ jelentõségû, hiszen az élet mellett foglal állást a
halállal szemben, s ezt alkotmányban rögzíti.
A szabadságjogok korlátokat állítanak a közhatalmat gyakorló állami szervek
hatalma elé. Megvalósulásuk biztosítékai meghatározóan a jogi garanciák.
A szabadságjog tágabb értelemben (1) a személyiség szabad kibontakozását
jelenti, melynek korláta mások jogainak tiszteletben tartása, az alkotmány és
az általános erkölcsi törvényekT/12..§/.
Szorosabb értelemben szabadságjog alatt a személyi biztonság, az élet és
testi épséghez való jog értendõ, mely jogokba csak törvény alapján lehet
beavatkozni.
A jogegyenlõség az egész jogrendszer alapja, alkotmányos alapelv. Az emberek
jog illetve törvény elõtti egyenlõségét jelenti. Formális egyenlõség, hiszen
az ember és a közhatalom viszonylatában jelenti azt. A társadalmi egyenlõség a
marxizmus alapgondolata, a szocialista államok s alkotmányok politikai
programja. Bebizonyosodott, hogy utópisztikus gondolat volt az osztály nélküli
társadalom.
Ezen alkotmány visszatér az Aranybulla(1222), a tordai országgyûlés (1557) és
a reformkori országgyûlések hagyományán a jogegyenlõség alkotmányos
szabályozásához. Ez tehát a törvény elõtti egyenlõség alapszabályainak
rögzítését jelenti T/13..§/. Elsõsorban a nemek egyenjogúságát, az állam és
polgár viszonylatában, a jogalkotás és jogalkalmazás terén.
A nemzeti és etnikai kisebbségek egyenjogúsága kiemelt jelentõségû, ezért
külön szakaszban történik a rögzítése /15.§/. Az alkotmány nemcsak az egyéni
jogok területén biztosítja az egyenjogúságot, hanem a kisebbségek számára
kollektív jogok gyakorlását is lehetõvé teszi. Saját kultúrájuk ápolása,
anyanyelvük használata, anyanyelvi oktatás és saját nyelven való névhasználat
joga mellett biztosított részvételük a közéletben helyi és országos
önkormányzatok alakításának lehetõségével. Alkotmányos intézmény a nemzeti és
etnikai jogok országgyûlési biztosa, aki garantálja a jogok érvényesülését.
Az alkotmány rögzíti a vallás és lelkiismereti szabadságot, ezen belül a
fegyveres hadiszolgálatra kötelezés tilalmátT/14..§/.
A szabad vélemény-nyilvánítási jogon belül szólás és sajtószabadság
alkotmányos jogai találhatókT/16..§/. A szólásszabadság korlátait a Büntetõ
törvény tartalmazza. A sajtó szabad, cenzúrának helye nincs. Az alkotmány a
szólás-, és sajtószabadság keretében korlátot állít, melynek értelmében a
közszolgálati tömegkommunikációs eszközök nem függetlenek az országtól, a
nemzettõl, hanem kötelesek a közvélemény-formálás politikai
kiegyensúlyozottságát, arányosságát biztosítani, a választásoknak megfelelõen.
Így nem fordulhat elõ, hogy a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök szûk
klikkek hatalmát szolgálják.
A sajtószabadság alkotmányos korláta az általános erkölcsi, vallási morál
betartása, és az, hogy valótlanság, manipuláció, rágalmazó vád senkirõl sem
közölhetõ. Ez radikális változás a jelenlegi szabályozáshoz képest.
Az egyesülési és gyülekezési jog alkotmányos rögzítése 17-18.§-ban található.
A gyülekezési jogot közterületen törvény korlátozhatja. Az egyesülési jog
alapja: mindent szabad, amit jogszabály nem tilt.
Ezen belül a pártok alakításának, mûködésének szabályiról külön bekezdés
szól, mert a pártok a politikai közéletben kiemelkedõ szerepet játszanak:
részt vehetnek a hatalom gyakorlásában, de közvetlenül közhatalmat nem
gyakorolhatnak. Ennek megfelelõen egyetlen párt sem irányíthat egyetlen állami
szervet sem. A pártok és közhatalom szétválasztása érdekében törvény
szabályozza azokat a tisztségeket, hivatalokat, amelyeket párt tagja
tisztségviselõje nem láthat el.
A gazdasági célból történõ szervezet létrehozása is kiemelt egyesülési jog. A
szakszervezetek létrehozása, és sztrájkjog szabályozása 18.§ (5)-(6)
bekezdésben található.
A tulajdonjogról külön szükséges rendelkezni az alkotmányban. Hiszen a
szocialista társadalomban kommunisztikus elvek alapján állami tulajdonba
vették az addig törvényileg védett magántulajdont. A tulajdonjog e tekintetben
nemcsak közgazdasági tényezõ, hanem a közhatalom korlátja. Nem lehet a
közhatalomhoz való viszony szerint különbséget tenni állami, szövetkezeti,
társasági egyéni tulajdon között. Minden tulajdon ami nem állami,
magántulajdonnak számít (az egyéni, szövetkezeti, vagy részvénytársasági
tulajdon is). A tulajdonjog így szabadságjognak tekintendõ. Megszûnik az
átmeneti alkotmány tulajdonformákat egyenrangúsító kifejezése. Helyette a
tulajdonjog és öröklési jog alkotmányos szintû garantálása található. /19.§
(1)/
A tulajdonjog sérelmének pontos, alkotmányos rögzítése található a 19.§ (2)
bekezdésben, mely szerint kisajátításra csak kivételesen közérdekbõl és
teljes, feltétlen, azonnali kártalanítás mellett, törvényben szabályozott
módon van lehetõség.
A tulajdonszerkezetben történõ jelentõs változások miatt az állami tulajdon
sajátosságait számbavéve nem elegendõ törvényben szabályozni a kizárólagos
állami tulajdonok körét, hanem ezt alkotmányban kell rögzíteni. /19.§. (3)/
Teljesen új alkotmányos rendelkezés, hogy a termõföld idegen állam vagy
annak polgára tulajdonába nem kerülhet. /19.§ (4) / Ez alkotmányos garancia az
ország függetlenségének biztosítására.
Klasszikus személyi szabadságjogként kerül szabályozásra a személyi
sérthetetlenség, a levéltitok, magánlak sérthetetlensége s a szabad
költözködés joga.T/22..§ és 23.§/ A személyi sérthetetlenégen belül részletesen
foglalkozik az alkotmány a következõ jogokkal: Törvény elõtti egyenlõségT/21..§
(1)/; ártatlanság vélelmének elve: senkit sem lehet bûnösnek tekinteni addig,
amíg a bíróság jogerõsen meg nem állapítja a bûnösséget. T/21..§ (2)/;
védelemhez való jogT/21..§ (3)/; jogorvoslat joga: személyi szabadságjogot
korlátozni bírói ítélet elõtt csak bírói döntés alapján törvényben
meghatározott esetben lehet.T/21..§ (4)/ A személyi szabadságjogok körén belül
kerül szabályozásra a jóhírnévhez, személyes adatok védelméhez való jog.
/24.§./
Mindenkit megillet a panaszjog s a kérelem joga.T/25..§/
A klasszikus munkához való jog keretén belül rögzíti az alkotmány a
foglalkozás, munkahely és képzési hely szabadon történõ megválasztását. A
kényszermunka a szabad munkahely választás korlátja, amelynek garanciális
elrendelési joga az, hogy kizárólag bíróság által kiszabott szabadságelvonás
esetén engedhetõ meg.
A gazdasági, szociális és kulturális jogok alapvetõen különböznek a
szabadságjogoktól. Míg a szabadságjogok korlátozzák az állami cselekvést, e
jogok tekintetében az állam aktív cselekedete szükséges. A kulturális jogokon
belül a tudományos, mûvészeti élet szabadságának tiszteletben tartásáról szól
a 27.§.
A mûvelõdéshez való jog történelmi elõzménye a tanszabadság joga volt. Az
oktatáshoz való jog a 28.§-ban kerül megfogalmazásra. Gyakorlásának a
garanciája az ingyenes és kötelezõ általános iskola és a mindenki számára
hozzáférhetõ közép- és felsõfokú oktatás, amelyhez az állam anyagi támogatást
nyújt. A plurális oktatás megvalósulásának lehetõségét biztosítja az állami,
egyházi és magán iskolák egyenlõ arányú állami támogatása. Hiszen az oktatást
az állam nem ideológiai célként támogatja, hanem minden gyermeket egyenlõ
arányban, az alapfokú általános iskolai oktatás szintjén.
Az alkotmány alapvetõ jogként rögzíti a házasság, család és gyermek jogait
/29.§/
A nemzetközi normákkal összhangban kerül szabályozásra az állampolgárságtól
történõ megfosztás, magyar állampolgár külföldrõl történõ hazatérésének joga,
valamint a magyar állampolgár külföldi tartózkodásának ideje alatti Magyar
Köztársaság által biztosított védelem joga. A menedékjog szabályai a politikai
üldözöttekre vonatkozóan szintén a nemzetközi normáknak megfelelõen történik
/30.§/
A 31.§-ban az aktív és passzív választójog általános szabályait rögzíti az
alkotmány. Választójoggal rendelkezik eszerint a Magyar Köztársaságban minden
nagykorú, aki legalább öt éve magyar állampolgár. A passzív választójog
szabálya szigorúbb: választható minden nagykorú, aki legalább tíz éve
kizárólag magyar állampolgársággal rendelkezik. Ez tehát a jelenlegi
gyakorlathoz képest jelentõs szigorítást tartalmaz. Ennek elsõdleges oka az,
hogy egyre gyakrabban történik az országba beköltözés s a beköltözéseket
követõen nem lehet megengedni, hogy rövid idõn belül az ország sajátosságainak
ismerete nélkül aktív, vagy passzív választójoggal rendelkezzenek mindazok,
akik állampolgárságot kaptak. Ez a türelmi idõ az európai joggyakorlatban nem
egyedülálló.
Amíg az állampolgári jog kizárólag az államhatalom korlátozását jelentette,
addig állampolgári kötelességrõl alkotmányos szinten nem lehetett szólni. A
jog pozitivizmussal ez a korlát megszûnt, hiszen a jog jogszabályban
biztosított cselekvési lehetõséget jelent. Eszerint minden jogszabályban
biztosított jog állampolgári jog s minden jogban elõírt kötelesség
állampolgári kötelesség. Alkotmányos kötelesség ezen belül ezen alkotmány
szerint a honvédelmi kötelezettség T/32..§/, valamint az adófizetési
kötelezettségT/33..§/ .
Ezen fejezetben szabályozott alkotmányos jogok és kötelezettségek
tekintetében összefoglaló szabályokat tartalmaz a 34. §, eszerint az
ismertetett alkotmányos jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat
megállapító törvény alapvetõ jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja. Ez a
garancia arra nézve, hogy az alkotmányban rögzített alapvetõ jog törvény által
történõ részletes szabályozása során nem csorbítható, nem korlátozható, csak
olymérvûen ahogy az alkotmány erre lehetõséget ad.
A rendkívüli állapot és szükségállapot részletes szabályait az alkotmány
zárórendelkezése tartalmazza. Az alapvetõ jogok tekintetében azonban szükséges
megemlíteni azokat a jogokat, amelyek még ezen rendkívüli esetekben sem
függeszthetõk fel, nem korlátozhatók. Ezeket tartalmazza a 34.§ (2) bekezdése.
A (3) bekezdésben az alapvetõ jogok megsértése miatt keletkezett igények és
kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni
kifogások bíróság elõtti érvényesíthetõségérõl szól. Az alapvetõ jogokról
szóló szakirodalomban hosszú vita folyik a mai napig atekintetben, hogy
megfogalmazhatók-e alapjogként mindazok a jogok, melyeknek érvényesülését az
alkotmány s egyéb jogszabályok nem tudják biztosítani. Ezen alkotmány szerint
az alapvetõ jogokról szóló fejezetben kerülnek szabályozásra azok a jogok,
amelyek alapvetõ jogoknak tekintendõk ugyan, de biztosításuk jelenleg a Magyar
Köztársaságban nem garantálható, ezért ezeket államcélként fogalmazza meg a
35.§ és 36.§. A 35.§-ban a legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való
jogról történik szabályozás. A (2) bekezdés rögzíti, hogy a munkavédelem az
egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valamint az
épített és természetes környezet védelmével valósíthatók meg ezek a jogok.
Ezek tehát a jog megvalósulásának garanciái. Mégis a jelenlegi helyzetben a
Magyar Köztársaságban nem lehet kikövetelni a köztársaság polgárainak testi,
lelki egészség biztosítását. Ennek egyik oka például a környezetvédelem
megoldatlan problémái.
A szociális biztonság hazánkban szintén kikövetelhetetlen alapjog az öregség,
betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges ellátást a
társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja
meg a magyar állam. Ez azonban nem teljes körû, és a szociális biztonság
távolról sem megoldott probléma, ezért kerül sor állam célként történõ
meghatározására.
III.fejezet - A köztársaság elnöke.
Ezen alkotmány szerint megváltozik a korábbi köztársasági elnök megnevezés a
köztársaság elnökére. Nyelvhelyességi szempontból szükséges e változtatás
hiszen úgy, ahogyan az országgyûlés elnöke sem országgyûlési elnök a
köztársasági elnök sem helyes meghatározás. A Magyar Köztársaság elnöke
kifejezi a nemzet egységét. A Magyar Állam legmagasabb szintû képviselõje a
bel- és külkapcsolatokban. Legfontosabb teendõinek részletesebb szabályozása
található e fejezetben. A korábbiakhoz képest jelentõsen új megválasztásának
módja, hiszen nem az Országgyûlés, hanem a nép közvetlenül választja az elsõ
számú vezetõjét.
Tapasztalatból tudjuk milyen vitákat váltottak ki az elmúlt években a
választás idõpontjának pontatlan alkotmányi szabályai, ezért pontosan rögzítve
az amerikai alkotmány mintájára itt napra pontosan rögzítésre kerül az
elnökválasztás idõpontja. Elsõ forduló október elsõ vasárnapja, második
forduló, ezt követõ 14. nap, október harmadik vasárnapja. A köztársaság
elnökének megbízatási ideje hivatalba lépése napjától kezdõdik. Ennek pontos,
garantált ideje október 23-án déli 12 óra, amikor az Országgyûlés és a Szent
Korona elõtt esküt tesz a megválasztott elnöke. Pontosan szabályozza az
alkotmány, hogy ki választható a köztársaság elnökévé. A 35 éves választási
korhatár a korábbiakkal azonos. Újdonság azonban, hogy rögzíti az alkotmány,
hogy a 66. életév betöltése után senkit nem lehet elnökké választani.
Szigorított intézkedés a köztársaság elnökévé történõ választásnál, hogy az
általános tíz évi magyar állampolgársághoz kötött választhatóság ez esetben 15
év. Természetesen általános, egyenlõ, közvetlen és titkos választójog alapján
történik a köztársasági elnök választása. Elsõ fordulóban leadott érvényes
szavazatok abszolút többségével, ha egyetlen jelölt sem ér el abszolút
többséget, a második fordulóban az a két jelölt vehet részt, akik az elsõ
forduló két legtöbb szavazatát kapták és nem léptek vissza a jelöltségtõl.
Megválasztottnak minõsül a második fordulóban, aki több érvényes szavazatot
kapott.T/38..§ - 39.§/
A köztársaság elnökének összeférhetetlenségi szabályait a 40.§-ban
találhatjuk.
Rendkívüli esetben, amikor a köztársaság elnöke hatáskörét akadályoztatása
vagy hivatali idõ elõtti megüresedése esetén nem gyakorolhatja, az
országgyûlés elnöke jogosult a köztársaság elnökének jogosítványait
gyakorolni. Egy korlátozást tartalmaz az alkotmány: az Országgyûlést nem
oszlathatja fel. Az országgyûlés elnöke a köztársasági elnök helyettesítése
idején, képviselõi jogait nem gyakorolhatja és helyette az országgyûlés
elnökének feladatát, az Országgyûlés által kijelölt alelnök látja el.
Jelentõsen megváltozik a nemzetközi kapcsolatokban betöltött elnöki funkció,
ugyanis a nemzetközi kapcsolatok általános irányítója a köztársaság elnöke
nemcsak megbízza és fogadja a nagyköveteket hanem ratifikálja és felmondja a
nemzetközi egyezményeket (ezek az egyszerûbb egyezmények tekintetében
történnek így). A jelentõsebb - államhatárokra, vagy védelmi szövetségekre
vonatkozó - nemzetközi egyezmények, valamint az állam pénzügyi megterhelését
illetve a törvények megváltoztatását maguk után vonó szerzõdések ratifikálása
és felmondása az Országgyûlés felhatalmazását igénylik törvényben rögzítve. A
köztársaság elnöke a belsõ és külsõ állambiztonsági ügyek általános
irányítója. E téren az Országgyûlés illetékes bizottságával egyeztet.T/42..§ -
43.§/
A köztársaság elnöke a 44.§ szerint a fegyveres erõk fõparancsnoka.
Az Országgyûléssel kapcsolatos jogosítványok részletes szabályai a 45. §-ban
találhatók. E szerint a köztársaság elnöke javaslatot tehet az Országgyûlésnek
intézkedés megtételére, kiáltvánnyal fordulhat az Országgyûléshez. Ez a
kiáltvány azonban nem képezheti vita tárgyát. Elõzetes normakontrolt nyújthat
be az Országgyûlés által elfogadott ki nem hirdetett törvények esetén az
Alkotmánybírósághoz. Ez a jog kizárólag a köztársaság elnökét illeti meg. Az
országgyûlési és helyi általános választásokat a köztársaság elnöke tûzi ki, s
feloszlathatja az Országgyûlést az alkotmányban szabályozott feltételek
esetén.
A köztársaság elnöke az Országgyûléshez javaslattal fordul a Nemzeti Bank
elnöke, alelnökei visszahívása tárgyában.
A 46. § rögzíti az elnök népszavazást kezdeményezõ jogát.
A kinevezési jogról a 47.§ rendelkezik, mely szerint megbízza, felmenti az
egyetemek rektorait, kinevezi és elõlépteti a tábornokokat, megerõsíti
tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. Garanciális szabály az
eddigieken túlmenõen, hogy a köztársaság elnöke a kinevezés iránti kérelmétõl
számított 30 napon belül tagadhatja meg a kinevezést. Ezt követõen tehát a
kinevezés megtagadási joga megszûnik.
A köztársaság elnöke és a kormány kapcsolatát a 48.§ tartalmazza. A
miniszterelnök tájékoztatja a köztársaság elnökét a kormány munkája tárgyát
képezõ alapvetõ problémákról. Ez azért fontos mert a köztársaság elnökének
naprakész információkkal kell rendelkeznie a kormány munkáját illetõen.
Teljesen új lehetõség az elnök kezében, hogy az állam szempontjából különösen
jelentõs ügyekben a köztársaság elnöke összehívhatja a kormány ülését, ahol az
ülésvezetés joga õt illeti. Ez jogközvetlen lehetõséget biztosít a köztársaság
elnökének, hogy lényeges kérdésekben a kormány munkájában aktívan részt
vehessen.
A korábbiakhoz hasonlóan történik az állampolgársági ügyekT/49..§/ , az egyéni
kegyelmezési jog T/50..§/, a címek, érdemrendek, kitüntetések engedélyezése,
viseléseT/51..§/, szabályozása.
A köztársaság elnöke munkáját hivatala segítségével végzi. A hivatal
szervezeti mûködési szabályzatát az elnök állapítja meg és kinevezi a hivatal
vezetõjét. Az Országgyûlés a hivatal költségvetését meghatározza, ellenõrzi,
ezáltal az elnöki visszaélés elé korlátot állítT/53..§/.
A köztársaság elnökének megbízatása megszûnik a megbízatási idõ lejártával,
az elnök halálával, a feladatkör ellátását 90 napon túl lehetetlenné tevõ
állapottal, az összeférhetetlenség kimondásával, lemondással s az elnöki
tisztségtõl való megfosztással. Az Alkotmánybíróság teljes ülésén állapítja
meg, hogy a köztársaság elnöke feladatkörének ellátását 90 napon túl
lehetetlenné tévõ állapotban van. Ezt az országgyûlési képviselõk 1/5-ének
kell indítványozni. Ha összeférhetetlenségi ok merül fel a köztársasági
elnökkel szemben, szintén az országgyûlési képviselõk 1/5-ének indítványára
ennek kimondásáról az Alkotmánybíróság dönt. A köztársaság elnöke
tisztségétõl akkor fosztható meg, ha annak gyakorlása során az alkotmányt vagy
valamely más törvényt szándékosan sért meg.
A köztársaság elnökének személyi sérthetetlenségérõl, védelmérõl külön
szakasz rendelkezik. Eltérés a korábbiakhoz képest, hogy bûncselekményt
elkövetõ elnök ellen tisztségétõl történõ megfosztás után a büntetõeljárás
rendes bíróság elõtt zajlik. Ennek az a magyarázata, hogy a tisztségétõl
megfosztott köztársaság elnökének esetében az állampolgárokra vonatkozó
általános eljárási normákat kell alkalmazni vele szemben. Semmi magyarázat
nincs arra, hogy külön eljárás szerint történjen az elnökkel szemben,
büntetõeljárás, amennyiben bûncselekmény elkövetése miatt fosztották meg
tisztségétõl.
IV. fejezet - az Országgyûlés.
Az 56. §-ban pontos megfogalmazásra kerül az Országgyûlés, mely szerint a
Magyar Köztársaság törvényhozói hatalmát gyakorló s a végrehajtó hatalom
ellenõrzését végzõ választott népképviseleti testület. A választás részletes
szabályai nem tartoznak az alkotmány szabályozási körébe, ezért, csak az
általános elvek rögzítésére kerül sor, mely szerint általános, egyenlõ, titkos
választójog alapján történik a választás.
Az 57.§ részletesen szabályozza a választás idõpontját. Az elsõ szabadon
választott Országgyûlés megbízási ideje körül hosszú vita folyt. Az
alkotmánynak egyértelmûen kell rögzítenie a választás idõpontját, hogy rendes
körülmények között az Országgyûlés megbízatása mikor jár le. Ezen alkotmány
szerint az országgyûlési választások elsõ fordulóját április elsõ
vasárnapjára, második fordulóját április harmadik vasárnapjára tûzi ki a
köztársaság elnöke. A megbízatása április 30-án déli 12 órakor az alakuló
üléssel s a választásokat követõ negyedik év április 30-án déli 12 óráig tart.
Az országgyûlési képviselõk az alakuló ülésen esküt tesznek a magyar Szent
Korona elõtt, ekkor a koronát az Országgyûlés állandó koronatermébõl az
országgyûlési ülésterembe ünnepélyes körülmények között szállítják át, s a
képviselõk esküjükkel a magyar jogfolytonosságra is esküt tesznek. Ezzel a
Szent Korona közjogi funkcióját újra elismeri az alkotmány.
Az Országgyûlés feloszlatásáról az 58.§ rendelkezik. A képviselõk
kétharmadának szavazata esetén lehetõség van arra, hogy feloszlassa az
Országgyûlés önmagát. A köztársaság elnöke akkor oszlathatja fel az
Országgyûlést, ezen törvényben szabályozott keretek között, ha az országgyûlés
elnökének véleményét meghallgatta. E törvényben szabályozásra kerül, hogy
feloszlatható az Országgyûlés akkor, ha nem tudja megválasztani a kormányt, s
akkor, ha nem fogad el állami költségvetést folyó év január 30-ig. Ha a
köztársaság elnöke feloszlatja az Országgyûlést, vagy az Országgyûlés önmagát,
a köztársaság elnöke választást tûz ki egy munkaszüneti napra, ennek azonban
az ideje pontosan rögzített az alkotmányban. A feloszlatás kimondását követõ
30-60 napon belül kell választást tartani. 30 nap elegendõ arra, hogy
felkészüljenek az elnökjelöltek megfelelõ kampánnyal a választásra, s nem
indokolt 60 napnál többet biztosítani az ideiglenes állapotra.
Az 59.§ az egyik legjelentõsebb alkotmányos garancia a választópolgárok
kezében. A visszahívhatóság jogintézményének alkotmányos rögzítése Kossuth-i
alapelv. Kossuth úgy fogalmazott, hogy ahol nincs visszahívhatóság, ott nincs
demokrácia. A képviselõk választóiknak felelõsek, tevékenységüket a köz
érdekében végzik. Az összeférhetetlenségi szabályokT/60..§/ legfontosabb az
államhatalmi ágak elválasztását perszonálisan érintõ szabályai az elsõ
bekezdésben kerülnek rögzítésre. Eltérés a korábbiakkal szemben az, hogy
képviselõ nem lehet a kormány tagja, nem lehet politikai államtitkár s
polgármester sem. A politikai és hivatali összeférhetetlenség esetein felül a
gazdasági érdekeltségi összeférhetetlenség szabályait alkotmányos szinten nem
lehet meghatározni. Ezek szabályozása részletes megfogalmazása külön
törvényben történik a (2) bekezdés szerint. Ide tartoznak többek között az
állami és a magántulajdonban lévõ gazdasági társaságok vezetõ pozíciói,
valamint a tömegkommunikációs eszközök vezetõ pozícióit betöltõ személyek
összeférhetetlenségi szabálya.
A 61.§ a képviselõ mentelmi jogát rögzíti. A tiszteletdíj és a kedvezmények
költségtérítés joga a képviselõt természetesen megilleti, hiszen feladatainak
ellátásához megfelelõ díjazásra van szükség. Ennek részletes szabályait
szintén külön törvény rendezi /62.§/.
Az alkotmány pontosan meghatározza a képviselõk megbízatásának megszûnési
eseteitT/63..§/.
A 64. §-ban egy teljesen új rendelkezés lép életbe. Az országgyûlési
képviselõk kizárólagosan birtokolják az Országházat. E mögött az a gyakorlat
húzódik meg, amely már az elmúlt évtizedekben általánossá vált, s a
rendszerváltás óta a két parlamenti ciklus egyikében sem történt kísérlet a
megváltoztatására. A hatalmi ágak elválasztásának intézményi garanciája
fogalmazódik meg az Országgyûlés, kormány, bírói hatalom elválasztásában
valamint a köztársaság elnöke mindegyikõjükkel kapcsolatos jogainak
tisztázásában. A perszonális garanciák az összeférhetetlenségi szabályokban
fogalmazódnak meg. A gyakorlati garancia mindezek megvalósulására az, hogy
külön épületben egymástól teljesen függetlenül kell dolgozni az
Országgyûlésnek, a kormánynak, s a Köztársasági Elnöki Hivatalnak. Ennek az
állampolgárok szempontjából is rendkívül nagy jelentõsége van. A demokrácia
szabályainak pontos ismerete, rögzülése hosszú idõk alatt válhat általánossá.
Ehhez feltétlenül szükséges, hogy ha a kormány tevékenységérõl van szó, ne az
Országházban nyilatkozzanak a kormánytisztviselõk, a kormány szóvivõje, ne az
Országházat mutassa a híradás akkor, amikor a kormányról van szó, hanem teljes
mértékben váljanak el egymástól a hatalmi ágak formálisan is. Az országgyûlés
elnöke gyakorolja a rendfenntartó hatalmat az Országházban, õ az Országház
Õrségének parancsnoka. Engedélye nélkül hatóságok az Országházba nem léphetnek
be, eljárást nem folytathatnak. Ezzel tehát teljesen egyértelmûvé válik, hogy
az Országházban a kormánynak, vagy a kormány alá rendelt Belügyminisztériumnak
még õrzési joga sincsen. Az Országház Õrsége tehát teljes mértékben az
országgyûlés elnökének irányítása alatt áll.
A 64.§ (2) bekezdésében rögzített szabály, hogy a magyar Szent Korona az
Országházba kerül. Ezzel nyeri vissza közjogi funkcióját a korona.
Természetesen láthatósága továbbra is biztosított, de így a történelmi
hagyományainak megfelelõen nyer újra jelentõséget a magyarság életében. Az
Országgyûlés választott tisztségviselõi az elnök, alelnökök s a jegyzõk.
Részletes szabályokat a választásra vonatkozóan a rendes és rendkívüli
ülésszakok rendjérõl az alkotmány nem határoz meg, mert ez a Házszabályban
kerül rögzítésreT/65..§/.
Garanciális jog az Országgyûlés nyilvánossága. Kizárólag a képviselõk 2/3-
ának szavazatával rendelhetõ el zárt ülés. A 66.§-ban rögzítésre kerül nemcsak
a határozathozatali képesség, amely minden esetben többséget jelent, hanem a
tanácskozási képesség is, amely az összes képviselõ felének jelenlétéhez köti
a tanácskozási jogot.
A 67.§ részletesen szabályozza a törvényalkotás rendjét. E szerint a törvény
kezdeményezési joga van az országgyûlési képviselõnek, a köztársaság elnökének
és a kormánynak. Az Országgyûlés által elfogadott törvényt az országgyûlés
elnöke aláírja, s a köztársaság elnökének küldi meg. A köztársaság elnöke 30
napon belül aláírja, kihirdeti a törvényt. Ha a köztársaság elnöke nem ért
egyet a törvénnyel, azt aláírás elõtt visszaküldi az Országgyûlésnek. Az
Országgyûlés a törvényt újra megtárgyalja, s az elfogadásáról 2/3-os
többséggel dönt. Ezt követõen a köztársaság elnöke köteles aláírni a törvényt,
vagy Alkotmánybírósághoz fordul. Ha az Alkotmánybíróság döntése
alkotmányellenességet állapít meg, a köztársaság elnöke a törvényt az
Országgyûlésnek visszaküldeni, egyébként köteles kihirdetni. Garanciális
szabály a pontos idõhatárok rögzítése (30, majd 10 nap).
Az Országgyûlés az alkotmány alapján törvényben határozza meg az
állampolgárra kötelezõ legáltalánosabb és legfontosabb magatartási
szabályokat, valamint az állam szervezetének és mûködésének legfontosabb
szabályaitT/68..§/. Ezen alkotmány megszünteti a kétharmados törvények körét.
Az általános törvényalkotó hatáskör megfogalmazása csupán irányt ad a
késõbbiekben a törvényhozás tárgyára vonatkozóan. Az alkotmányban a törvény
materiális értelmébõl indulunk ki, vagyis meghatározzuk melyek azok a normák
amelyeket kötelezõen törvényben kell szabályozni. Szükséges az Országgyûlés
hatáskörének alkotmányos rögzítése, amely elsõsorban biztosítja az alkotmány
elõdlegességét. Ezt követõen az Országgyûlés dönt annak meghatározásáról, hogy
mely kérdésekben alkot törvényt és mely kérdésekben alkot törvényt és mely
kérdésekben ruházza át ezt a jogot a kormányra. A kormány azonban törvényt nem
alkothat csak átruházott hatáskörben hozhat rendeletet. Különbség a saját
jogon hozott rendelet és az átruházott hatáskörben hozott rendelet között az,
hogy a köztársaság elnöke hirdetheti ki az átruházott hatáskörben hozott
rendeleteket. Az Országgyûlés kizárólagos törvényalkotó jogába tartozik az
alkotmányos alapjogokról szóló törvények meghozatala illetve a korábban
kétharmados körben szabályozott törvények köre. Teljes mértékben megszûnik
ezen alkotmányozás alapján a jelenlegi alkotmány kétharmados szabályozási
rendszere, azonban az ott megállapított törvényhozási tárgyak egyértelmûen
kiemelkedõ jelentõségûek, ezért a kizárólag az Országgyûlés által
szabályozható törvényhozási körbe tartoznak. Ez a kör azonban bõvül a
kiemelkedõnek tartott törvények megalkotásának körével. Az Országgyûlés által
alkotott törvények második fõ csoportja az a kör, amelyben az Országgyûlés
átruházhatja a törvényalkotási jogot a kormányra. Ennek elsõdleges magyarázata
az, hogy az európai jogállamokban is tapasztalt gyakorlat alapján az
Országgyûlés nem tud megfelelni annak a hatalmas törvényalkotási
követelménynek, amelyet vele szemben támasztanak. Így tehát minden kérdésben
nem alkothat törvényt. Azokban az esetekben, amelyekben az Országgyûlés
elegendõnek tartja a rendelet alkotását átruházhatja a törvényalkotó
hatáskörét, törvényalkotási jogát a kormányra. Gyorsabbá válik a szabályozás
és feltételezve a parlamenti demokráciát a kormány rendeletalkotó hatáskörének
bõvítése nem feltételezhet visszaélést. Ezen alkotmány tehát nem engedi meg,
hogy átruházott hatáskörben az Országgyûlés megbízásából törvényt alkosson
bárki, a kormány, vagy egyes bizottsága. A törvényalkotás jogát fenntartja az
Országgyûlés számára. A törvényhozó hatalom gyakorlásának átengedése tehát
tilos, de az egyes hatáskörök az alkotmány keretei között átruházhatók a
kormányra és a kormány által hozott rendeletben szabályozhatók. E bevezetett
jelentõs jogalkotási rendben történõ változás következménye lesz, hogy az
Országgyûlés nem politikai jellegû témák szabályozását át fogja engedni a
szakmai szervek a kormány számára. Célszerûségét elsõsorban az indokolja, hogy
valódi politikai elvi viták folytatódhatnak a Országgyûlésben, másodsorban a
technikai jellegû, de a gazdaság és társadalom számára sokszor rendkívül
fontos jogszabályok megfelelõ idõben létrejöhetnek nem szükséges azt a hosszú
idõt kivárni amely a törvényalkotás jelenlegi rendjében a gazdasági
jogszabályok esetén sokszor indok nélküli idõhúzást eredményez. A harmadik
legfontosabb elõnye az, hogy az Országgyûlés nemcsak a törvényhozói
funkcióját teljesítheti, hanem e jelentõs változás eredményeként végrehajtó
hatalom ellenõrzésére is marad idõ és energia. Természetesen a törvényhozói
hatáskör gyakorlásának ilyen átruházását az Országgyûlés külön törvényben
határozza meg. Ebben ki kell térni az átruházás feltételeire, idõtartamára, a
szabályozás elveire, irányára, valamint azokra az idõpontokra ameddig a
kormány a szabályozás jogával élhet.
A törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti kapcsolatról rendelkezik a 71.§,
mely szerint az Országgyûlés meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát,
feltételeit s folyamatosan ellenõrzi a végrehajtó hatalom mûködését.
A korábbiaktól eltérõen kerül szabályozásra az interpellációs jog
atekintetben, hogy az országgyûlési képviselõ interpellációt, kérdést,
azonnali kérdést nem intézhet a legfõbb ügyészhez s atekintetben, hogy az
utolsó szó joga minden esetben a képviselõt illeti meg. Ez a szabályozás
feltétlen garanciája annak, hogy az országgyûlési képviselõk gyakorolják a
végrehajtó hatalom ellenõrzési jogát, s ne a kormány legyen az aki az
országgyûlési képviselõt kérdezéséért mintegy szóban megbünteti. A 76.§ (2)
bekezdésében az interpellációs jog gyakorlására hetente egy teljes ülésnapot
köteles biztosítani az országgyûlés elnöke. Ez a garanciája annak, hogy a
képviselõk kérdéseiket feltehetik s egy teljes ülésnapon a kormány köteles
mindezekre válaszolni. Az eddigi politikai vitanapok gyakorlata
bebizonyította, hogy gyakorlati értelme az idõszakonként tartott politikai
napoknak nincsen. Az azonnali kérdések és interpellációk során aktuális
kérdésekben fölvethetõk azok a problémák, amelyekre a képviselõk választ
kérnek. Az Országgyûlés állásfoglalására is van lehetõség az interpellációk
keretében. Ezért fontos, hogy az országgyûlés elnöke egy ülésnapot biztosítson
minden héten az interpellációs jog gyakorlására.
Az eddigiekhez hasonlóan kerül szabályozásra az alkotmányban a helyi
képviseletekkel kapcsolatban az Országgyûlés feloszlatási joga
alkotmányellenesség esetén, T/73..§/ valamint a megyék területérõl, nevérõl
székhelyérõl a megyei jogú várossá nyilvánításról s a fõvárosi kerületek
alakításáról szóló országgyûlési döntések lehetõsége. T/74..§/ Az
Országgyûlésnek közkegyelem gyakorlására van joga.T/75..§/
A 77.§-ban az állampolgári jogok valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi
jogok országgyûlési biztosáról szóló rendelkezés található. E jogok
gyakorlásának garanciája az, hogy évente az Országgyûlésnek köteles
beszámolni.
V. fejezet - A kormány.
A kormány a végrehajtó hatalom megtestesítõje fõ feladata az alkotmány és a
törvények végrehajtása, tehát az alkotmányos rend védelme. A kormány
megválasztásában radikálisan új szabályozás található a 80.§-ban. A mai
alkotmány szerint ugyanis a kormány megválasztása nem felel meg a klasszikus
parlamentáris eljárás szabályainak. Semmiképp nem szabad megtartanunk ezt a
kormányválasztási rendszert. Bebizonyosodott, hogy a konstruktív
bizalmatlansági indítvány s a kormány megválasztása nem biztosítja a hatalmi
ágak elválasztását, nem biztosítja a kormány felelõsségre vonhatóságát, és nem
biztosítja a megfelelõ mûködtetést sem. Azt természetesnek tartjuk, hogy a
kormánynak az Országgyûlésben képviseleti többséggel kell rendelkeznie. A mai
alkotmány szerint a miniszterelnök megválasztása tulajdonképpen egy meg nem
alakult kormány bizalmi szavazása. Megelõzi, de nem helyettesíti a kormány
megalakulását. Ehhez ugyanis még a miniszterek kinevezése is szükséges. Ennek
logikus következménye a mai magyar jogban az, hogy a kormány nem kap az
Országgyûléstõl bizalmat, miközben az alkotmány szerint a kormány tagjai
kötelezõ erõvel leszavazhatják a miniszterelnököt, aki egyedül bírja az
Országgyûlés bizalmát.
E megoldás helyett a klasszikus parlamentarizmus elveinek megfelelõen a
köztársaság elnöke kijelöli a kormány elnökét. Alkotmányban rögzített azonban,
hogy nem jelölhet ki bárkit, elõzetesen konzultációra köteles a koalíciót
alkotó pártokkal. A miniszterelnök javaslatára a köztársaság elnöke a kormány
egyes tagjait kinevezi, a külügyminiszter, a belügyminiszter és a honvédelmi
miniszter kinevezésére vonatkozó javaslat elõterjesztése elõtt a kijelölt
miniszterelnök a köztársaság elnökének véleményét kikéri. Ezzel e három tárca
kiemelt szerepet kap az alkotmányozás rendszerében, minden körülmények között
a köztársaság elnökével elõzetesen egyeztetni szükséges. Határidõhöz köti az
alkotmány a köztársaság elnöke kinevezési jogainak gyakorlását, miszerint a
kormány lemondásának elfogadásától számított 14 napon belül köteles jogait
gyakorolni. Külön szabályozott az is, hogy a kormány elnökét és tagjait a
köztársaság elnöke együtt nevezi ki. Ezt követõen a miniszterelnök bemutatja
az Országgyûlésnek a kormány programját s indítványozza, hogy az Országgyûlés
fogadja el azt. Itt is pontos határidõt szab az alkotmány: a kinevezéstõl
számított 14 napon belül köteles teljesíteni ezt az alkotmányos
kötelezettségét. Ebben az esetben az Országgyûlés abszolút szavazattöbbséggel
fogadja el a kormányprogramot. Ez azt jelenti, hogy a kormány kinevezése az
Országgyûlés megszavazásáig tulajdonképpen feltételes, csak a bizalom
megszavazásával lép érvénybe. A kormányalakítás itt ajánlott rendje lehetõvé
teszi a köztársaság elnöke számára, hogy kormányválság esetén megfelelõ módon
beavatkozzon. De garanciát tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az elnök
ellenõrizhetetlen hatalmat ne kapjon. Ez a garancia a kötelezõ egyeztetés a
koalíciót alkotó pártokkal, s végsõ soron az Országgyûlés szavazata.
Ha ebben az eljárásban nem sikerül abszolút többséget kapnia a kinevezett
kormánynak programjával, akkor az Országgyûlés 14 napon belül abszolút
szavazattöbbséggel megválasztja a kormány elnökét, majd az általa nevezett
kormánytagokat. Ebben az esetben is kikötött alkotmányos garancia a
köztársaság elnökének hatalmát biztosítandó a külügy, belügy, honvédelmi
miniszter személyében történõ egyeztetés. A köztársaság elnöke kinevezi a
megválasztott miniszterelnököt és minisztereket amennyiben az Országgyûlés
abszolút szavazattöbbséggel ebben az eljárásban megválasztotta. Ezt követõen
szintén 14 napon belül mutatja be az Országgyûlésnek a kormány a programját, s
errõl az Országgyûlés szintén abszolút szavazattöbbséggel dönt.
Teljes garanciát azzal biztosít az alkotmány a kormány megválasztására
vonatkozó eljárásban, hogy lehetõvé teszi abszolút többség hiányában is a
kormány alakítását. Ez a kisebbségi kormány alakítását is könnyebbé teheti. A
kisebbségi kormányzás lehetõségét nem kell az alkotmánynak eleve kizárnia
annál is inkább kevésbé, mert ezzel indokolatlanul korlátozná a politikai
gyakorlatot. A jelenlegi gyakorlattól és a jelenleg hatalmon lévõk
elképzelésétõl teljesen idegen az a felfogás, amelyre ez az alkotmány
lehetõséget ad. E szerint ugyanis nem szükséges az Országgyûlés abszolút
többségét megnyernie a kormánynak a programjához, sõt az is elképzelhetõ, hogy
a megnyert kisebbségi kormány a programja megvalósításához szükséges
törvényekhez a szavazatot nem mindig ugyanazokból a képviselõkbõl nyeri. E
mellett azonban tudjuk, hogy szükség van a kisebbségi kormánynak is a
parlamenti támogatásra, de nem szükséges az, hogy a támogatók mindegyike -
például mindegyik támogató párt - részt vegyen a kormányban. Elegendõ, ha csak
a kormány megalakulását támogatja. Ehhez elegendõ az, ha a beiktatáskor
mellette szavaz.
Amennyiben nem sikerül a kormány megválasztását és kormányprogram elfogadását
ezen megismételt eljárás szerint egyszerû többséggel sem megszavazni, úgy a
köztársaság elnöke az Országgyûlést feloszlatja. Ez a végsõ pont, amikor
bebizonyosodik, hogy a megválasztott Országgyûlés alkalmatlan arra, hogy
kormányt válasszon, alkalmatlan arra, hogy a késõbbiekben törvényeket
alkosson. E teljes alkalmatlanság esetén nincs értelme semmi további
kockáztatásnak, a köztársaság elnökének a Országgyûlést fel kell oszlatnia.
A 79. § szabályozása alapján a kormány miniszterelnökbõl és tárcákat vezetõ
miniszterekbõl áll. Tárca nélküli miniszter tehát alkotmányos garanciaként
rögzítve nem lehet. A végrehajtó hatalom gyakorlásában alapvetõ kérdés, hogy a
kormány tagjai tárcákat vezessenek. Annak semmi gyakorlati értelmi nincsen,
hogy tárca nélküli, ágazat nélküli miniszterek legyenek. Eltérõ rendelkezést
tartalmaz a második bekezdés is, mely szerint a miniszterelnök helyettesítését
a kormány rendeletben állapítja meg. A kormány tagjai a kormány megalakulása
után az Országgyûlés a magyar Szent Korona elõtt esküt tesznek az alkotmányban
rögzített pontos szöveg szerint. A hivatali eskü letétele után az errõl szóló
okirat kézhezvételével veszik át hivatalukat. Az okiratot a köztársaság
elnökétõl veszik át.T/81..§/
A kormány megbízatásának alapvetõ feltétele az Országgyûlés többségi
szavazata. Ezért, mint az európai alkotmányokban általában ezen alkotmány
szerint is kizárt, hogy a köztársaság elnöke magától felmenthesse a kormányt,
illetve a miniszterelnököt. A 82. § négy esetén állapítja meg a kormány
megbízatása megszûnésének. Az elsõ az újonnan megválasztott Országgyûlés
megválasztásával megszûnik automatikusan a kormány megbízatása. Elvi kérdés
hogy az alkotmány hogyan foglal állást. Lehetõséget ad-e arra, hogy az új
Országgyûlés esetleges támogatásával a kormány folytatólagosan mûködjön, vagy
azt a megoldást választja, hogy az újonnan megválasztott Országgyûlésnek
mindenképpen újra kell választania a kormányt. Álláspontunk szerint az új
Országgyûlés megalakulásával az addig hivatalban lévõ kormány megbízatása
automatikusan megszûnik.
A második eset a kormány megbízatásának megszûnésére a saját elhatározásból a
miniszterelnök illetve a kormány lemondásával történõ megszûnés.
Természetesen megszûnik a kormány megbízatása a miniszterelnök halálával, s
akkor is ha az Országgyûlés bizalmatlansági indítványt szavaz meg. Ha
miniszterelnök benyújtotta a kormány lemondását, a köztársaság elnökének
nincsen mérlegelési joga, köteles elfogadni a lemondást. Az új kormány
hivatalba lépéséig történõ idõre úgy rendelkezik a 83. § (2) bekezdése, hogy a
lemondott kormányt a köztársaság elnöke megbízza az ügyek vitelével.
A bizalmatlansági indítvány részletes szabályai a 84.§-ban találhatók.
Alkotmányos garancia az Országgyûlés és kormány mûködésére az ország
irányítására vonatkozóan, hogy bizalmatlansági indítványt korlátlanul nem
lehet benyújtani. Ha az indítványt az Országgyûlés nem szavazza meg, a
következõ ilyen indítvány három hónappal a szavazás után nyújtható be. Ezen
indítvány benyújtásához a képviselõk egyötödének támogató javaslata szükséges.
Garanciális jog a megfontoltságra vonatkozóan az, hogy 7 nappal a benyújtás
után bocsátható szavazásra ezen indítvány. A bizalmatlansági indítványok
közötti 3 hónapos várakozási idõ abban az esetben lehet kevesebb, ha a
képviselõk egyharmada támogatja a kormány ellen benyújtandó bizalmatlansági
indítványt. Erre a kivételes lehetõségre azért van szükség, mert egyharmados
képviselõi támogatás esetén már oly mérvû a kormánnyal szembeni
bizalmatlanság, amely nem engedheti meg a több hónapos bizalmát vesztett
kormány mûködését. Dönteni kell az Országgyûlésnek, hogy fenntartják-e a
kormány mûködését, vagy nem. Amennyiben az Országgyûlés megszavazza a
bizalmatlansági indítványt, 15 napon belül megválasztja a kormány új elnökét.
A korábban ismertetett választási rend alapján amennyiben az Országgyûlés a
bizalmatlansági indítványt elfogadta, de nem tudott miniszterelnököt
választani, a köztársaság elnöke feloszlatja az Országgyûlést. Az eddigi
alkotmánnyal szemben lehetõséget az a 85. § arra, hogy egyes miniszterekkel
szemben is megszavazható legyen a bizalmatlanság. Amennyiben az Országgyûlés a
kormánnyal vagy a miniszterekkel szemben bizalmatlansági indítványt szavazott
meg a kormány lemond, s a köztársaság elnöke elfogadja a lemondását. Bármikor
lehetõség van arra, hogy a kormány tagjaiban változás legyen. A miniszterek
lemondhatnak további feladatuk ellátásáról, ha a miniszterelnöknek nyújtják be
a lemondásukat T/86..§/, ilyenkor a köztársaság elnöke a miniszterelnök
javaslatára változtatásokat hajt végre az egyes miniszteri tisztségekben.
Az Országgyûlés és a kormány közötti kapcsolatban a 87.§ határozottan
rögzíti, hogy mûködéséért a kormány az Országgyûlésnek felelõs. Ennek a
felelõsségnek a részletes szabálya, miszerint beszámolási kötelezettséggel
tartozik, valamint a képviselõk interpellációira, kérdéseire, azonnali
kérdéseire válaszolni köteles. Az eddigi alkotmányos renddel ellentétben
határozottan rögzíti a 87.§ (2) bekezdése, hogy a kormány tagjai
többletjogokkal a képviselõkkel szemben az Országgyûlés ülésén nem
rendelkezhetnek.
Ez olyan alkotmányos garancia, amely a késõbb megalkotandó törvényekben s a
Ház belsõ szabályának kidolgozásában is alapvetõ szabályokra kötelezi az
Országgyûlést, a kormányt. A hatalmi ágak szétválasztásának megfelelõen az
Országgyûlés ülésén a végrehajtó hatalom képviselõi semmilyen körülmények
között nem kaphatnak többletjogokat. Vonatkozik ez az elõterjesztésekre, a
felszólalások rendjére, az Országház használatára, illetõleg az Országgyûlés
munkájával kapcsolatos bármilyen teendõkre.
A miniszterelnök feladatát 89.§ konkrétan megjelöli. Így teljesen egyértelmû,
hogy a miniszterelnök feladata elsõsorban politikai s kormányzati jellegû.
Közigazgatási, szakmai feladata nem oly jelentõs mint egyes minisztereké,
ezért így fogalmaz: "Meghatározza a kormány politikájának fõ irányait,
összehangolja a miniszterek munkáját, vezeti a kormány üléseit s gondoskodik a
kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról.
Az alkotmány rögzíti, hogy a miniszterek az államigazgatás feladatukba
tartozó ágait irányítják, ezzel egyértelmûvé teszi elsõsorban nem politikai
hanem államigazgatási jellegû tevékenységet látnak el. Határozottan fogalmaz
az alkotmány tárca nélküli miniszter nincs, tehát államigazgatási feladat
nélküli, csupán rangként adományozott miniszterségre nem ad lehetõséget az
alkotmány.
Teljesen új szabályként, alkotmányban kerül rögzítésre a Miniszterelnöki
Hivatal létesítése és mûködése T/89..§ (3)/. A miniszterelnök irányításával
mûködik. A miniszterelnök állapítja meg szervezeti mûködési szabályzatát,
nevezi ki és menti fel annak vezetõjét. Nem szükséges, hogy a Hivatal vezetõje
miniszteri vagy meghatározott miniszter helyettesi, államtitkári rangját
alkotmányban rögzítsük. Mivel ez nem jelent tárcát, ezért a miniszteri rang
kizárt. A továbbiak meghatározása azonban a Szervezeti és mûködési
szabályzatban történik. Véleményem szerint nem alkotmányos kérdés.
A 90.§ a kormány normaalkotási jogával foglalkozik. A kormány rendelete
között két fõ csoportot különítünk el. Az egyik amikor a törvények
végrehajtására hoz rendeletet, saját hatáskörében, elsõsorban a közigazgatási
feladatainak ellátására. A második fõ rendeletalkotási jog a kormány részérõl,
amikor az Országgyûlés által átruházott hatáskörben hoz rendeleteket. Jelentõs
különbség van a kettõ között. Az elsõ esetben a miniszterelnök ír alá, a
második esetben azonban a köztársaság elnökének joga a kihirdetés. A kormány
rendeleteit és feladatkörében hozott határozataira egységesen vonatkozik az a
szabály, hogy törvényekkel nem lehet ellentétes. A rendeleteket hivatalos
lapban ki kell hirdetni.
A miniszterelnök és a miniszterek hatáskörükben rendeleteket adhatnak ki.
Ezek a jogalkotás rendjébõl kifolyólag törvénnyel kormányrendelettel és
kormány határozatával magasabb rangú jogforrásokkal nem lehetnek ellentétesek.
VI. fejezet - A bírói hatalom.
A hatalommegosztás elvének megfelelõen a törvényhozó és végrehajtó hatalom
mellett a harmadik hatalmi ág a bírói hatalom. Az államhatalmi ágak
elválasztásánál garanciákat kell megfogalmazni a visszaélések elkerülésére.
Ilyen garancia a vírói hatalom joghozkötöttségeT/96..§ (1) (2)/, mely szerint a
bíróságok kötelesek érdemi döntéseit indokolni. Az indoklásban meg kell
jelölni az alkalmazott jogszabályokat. Az indoklás nélküli bírói határozat
semmis.
A bírói hatalom túlsúlya elleni biztosíték, hogy az egyéni kegyelmezés jogát
a köztársaság elnöke garantálja T/50..§/. Az Országgyûlés pedig közkegyelmet
gyakorolT/75..§/.
Garanciális jogintézmény a nem hivatásos bírák részvétele az
igazságszolgáltatásbanT/99..§/. A nép részvételének formáját a bíráskodásban az
alkotmány nem határozza meg, ezzel nyitva hagyja a lehetõséget az esküdtek, s
az ülnökök mûködésének irányában is. A társadalmi részvétel a bíráskodásban
alkotmányos kérdés, azonban ennek formája meghatározása és a gyakorlatban
kialakított módja már a törvényi szintre helyezendõ. A bírák függetlenek és
csak az alkotmánynak és a törvényeknek vannak alárendelve T/95..§(4)/. Nem
lehetnek pártnak tagjai, politikai tevékenységet nem folytathatnak. A bírói
hatalom függetlenségéhez szorosan hozzátartozik a nyilvános tárgyalások
általános szabályának alkotmányos szintû rögzítése T/97..§/. A bíróságok
alapvetõ kötelezettsége az alkotmányos rend, az állampolgárok jogainak
törvényes érdekeinek védelme és az igazságszolgáltatás klasszikus értelemben,
valamint a közigazgatási határozatok, törvényességének ellenõrzése. Nem
tartozik tehát az alkotmány szabályozási körébe az igazságszolgáltatás
részletes szabályozása az igazságszolgáltatás általános elveinek garantálása.
Az alapvetõ jogok körében a szabadságjogok területén ezen alapvetõ szabályok
megfogalmazódtak.
A hatalmi ágak elválsztásának legfõbb garanciája a függetlenségük
biztosítása. A köztársaság elnöke biztosítja a bírói hatalom függetlenségét
95.§ (1). A bírák függetlensége fogalmazódik meg a 95.§(2) bekezdésében: A
hivatásos bírákat a köztársaság elnöke nevezi ki, tisztségébõl csak törvényben
meghatározott okból s eljárás keretében mozdítható el.
Nem véletlen, hogy a hatalmi ágak megosztásánál bírói hatalomról van szó,
nem pedig igazságszolgáltatásról. A bírói hatalom függetlensége és önállósága
értelmezhetõ. Ezzel együtt azonban nem szükséges szabályozni alkotmányban az
ügyészségekre vonatkozó alapvetõ normákat. Az ügyész, közvádló a kormány
politikáját képviseli. Szervezetileg egyértelmûen a kormányhoz kötõdik. A
végrehajtó hatalom része. Egyidejûleg független bíróság és független ügyészség
nem mûködhet. Ez jogi nonszensz. A független bíróság egyik egyensúlya, mintegy
garanciája a végrehajtó hatalom részérõl az ügyész kormány alá rendelése. Az
1871. évi XXXIII. szám alapján mûködõ magyar ügyészi szervezet alapjaiban a
mai modern nyugat-európai ügyészi szervezetek jogi mintája volt. A szocialista
alkotmányok /Szovjet, 1936/ kibõvítették az ügyész funkcióját, s az
államszervezetben elfoglalt helyét teljesen megváltoztatták. Önálló fejezetben
szabályozták a szocialista alkotmányok a független ügyészi intézményt, a bírói
hatalommal együtt. Széles funkcióval ruházták föl az ügyészségeket, de
korlátozott jogi eszközöket adtak a kezükbe. Ezen alkotmány szerint az
ügyészség szabályai nem tartoznak az alkotmány szabályozási körébe.
A bírói hatalom címû fejezeten belül csak a legáltalánosabb normák rögzítése
szükséges, amelyben a harmadik hatalmi ág függetlenségének biztosítása
található. Az igazságszolgáltatás legfontosabb szerveinek meghatározása
alkotmányos szinten feltétlenül szükséges. Azonban a teljes
igazságszolgáltatási rendet nem célszerû meghatározni alkotmányban. Az
igazságszolgáltatás radikális reformja szükséges ugyanis, de ennek alkotmányos
szintû rögzítésére nincs szükség. 98.§ (1) a belsõ igazságszolgáltatási
mûködés, már törvényi szinten szabályozható.
A társadalmi részvétel a bíráskodásban alkotmányos kérdés, azonban ennek
formájának meghatározása és a gyakorlatban kialakított módja már a törvényi
szintre helyezendõ.
A Legfelsõbb Bíróság elvi irányítási joga az összes bíróságok mûködése felett
meghatározottT/98..§(2)/. A függetlenség egyik legfontosabb garanciája, hogy a
Legfelsõbb Bíróság elnökét a köztársaság elnökének javaslatára választja az
Országgyûlés, de csak a Legfelsõbb Bíróság bírái közül választható/98.§(3)/. A
helyetteseket a köztársaság elnöke nevezi ki. Ezek azért rögzítendõk
alkotmányban, mert a függetlenség personális garanciái.
VII. fejezet - Államháztartás.
Ezen alkotmány teljesen új szabályként külön fejezetben szabályozza az állam
pénzügyeit.
Állam pénzügyei feletti ellenõrzés az állam feletti ellenõrzését jelenti,
mivel a költségvetés biztosítja az állami költségvetéshez szükséges anyagi
erõforrást. A hatalmi ágak megosztására garancia a pénzügyi szabályok
alkotmányos redszere, amelyek alátámasztják és leképezik a hatalom
megosztását, s nem akadályozzák.
Nem tartozik ide a gazdságpolitika alkotmányos szabályozása, hiszen ez
változtatható, az alkotmány pedig stabilitásra törekszik.
Az állami bevételeket és kiadásokat egy naptári évre az állami költségvetés
határozza meg T/94..§/ Pontosan szabályozza az alkotmány a költségvetési
törvénytervezet benyújtását és a törvény elfogadását, valamint arra is
részletes szabályokat alkot mi történik, ha nem fogadja el az Országgyûlés a
törvényt január elsejéig, illetõleg január 30-igT/101..§/.
A kormány mindenév legkésõbb október 15-ig köteles a következõ évi
költségvetést az Országgyûlés elé terjeszteni. Ha elmulasztja ezt a határidõt,
a köztársaság elnöke a pénzügyminisztert lemondásra szólítja. Amennyiben
benyújtotta a kormány idõben a költségvetési törvény tervezetét az
Országgyûlés január elsejéig köteles elfogadni a törvényt. Amennyiben nem
fogad el költségvetési törvényt az Országgyûlés a kormány az általa
elõterjesztett költségvetési törvénytervezet alapján folytatja gazdálkodását.
Ennek leghosszabb határideje január 30-ig. Ha az Országgyûlés eddig sem fogad
el költségvetési törvényt a köztársaság elnöke az Országgyûlést
feloszlathatja.
A 102. § a zárszámadásról rendelkezik. A kormány a költségvetési törvény
végrehajtásáról minden költségvetési év befejezésétõl számított 6 hónapon
belül köteles törvénytervezetet terjeszteni a ház elé. Ezt az Országgyûlés 60
napon belül vitatja meg. Amennyiben a költségvetési törvény végrehajtásáról
szóló törvénytervezetet az Országgyûlés nem fogadja el, a kormány lemond.
Ennek magyarázata elsõsorban az, hogy a kormány iránti bizalmatlanságnak
tekinthetõ ha az elmúlt év pénzügyeirõl történõ beszámolójával az
Országgyûlés nem ért egyet.
E fejezet tartalmazza az Állami Számvevõszék alkotmányos szabályaitT/103..§/.
Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés pénzügyi, gazdasági ellenõrzõ szerve.
Az államháztartás gazdálkodását ellenõrzi és mind a költségvetéssel, mind a
zárszámadással kapcsolatosan széleskörû jogosítványai vannak. Véleményezi a
tervezetet, felülvizsgálja, ellenõrzi az állami költségvetés végrehajtásáról
készített zárszámadást, a vagyonkezelést. Ellenõrzéseit minden esetben
törvényességi, célszerûségi és eredményességi szempontok szerint végzi. Az
Országgyûlést minden esetben tájékoztatja az általa végzett ellenõrzésrõl.
Ezt a jelentést az országgyûlési képviselõk a törvény- tervezettel együtt
veszik kézbe A Magyar Nemzeti Bank garanciális szabályairól a 104.§ szól.
Tekintve a intézmény fontosságát, szükséges, hogy a Magyar Nemzeti Bank
elnökét a köztársaság elnöke nevezze ki. A Magyar Nemzeti Bank szintén évente
számol be az Országgyûlésnek.
Az állami költségvetés évek óta ellenõrizhetetlenül duzzad föl, a hitelek
felvételével, a hitelállomány nagyarányú növekedésével. A modern társadalmak
egyik legnagyobb gondja, az állam eladósítása, amely új gyarmatosítással ér
fel. Az ország szuverenitását súlyosan sérti, ha az állami költségvetés
eladósodása oly mérvûvé válik, hogy az ország önállóan alkalmatlan
költségvetési intézmények fenntartására, az állam szervezésére és hitelek
nélkül már nem tudja folytatni munkáját. Ezért a 105.§-ban részletesen kerül
szabályozásra az állami költségvetés keretében történõ hitelfeltétel. Ezzel
egyenrangú a következõ költségvetési évre áthúzódó kezességgarancia, vagy egy
év jótállás vállalásához felvett hitel egy év jótállás vállalása. Határozott,
vagy meghatározható legmagasabb összeget tartalmazó a törvénybe foglalt
felhatalmazás szükséges mindehhez. Még egy nagyon lényeges garanciális
szabályt találunk a hitelfelvételeknél, miszerint a hitelekbõl származó
bevételek nem haladhatják meg a költségvetésben beruházási kiadásra fordított
összegeket. E garanciák az államháztartás mûködõképességének biztosításához
szükségesek és végsõ soron az ország szuverenitásának megõrzését is
biztosítják.
VIII. fejezet - A helyi önkormányzat.
A Magyar Köztársaság egész területe helyi önkormányzatokra osztható fel,
hiszen fõvárosra, megyékre, városokra, községekre tagozódik. Ennek alkotmányos
szabálya az is, hogy a fõváros kerületekre tagozódik, és a városok szintén
kerületekre oszthatók. A Magyar Köztársaság területén községeket, városokat, a
fõvárost és kerületeit valamint a megyei választópolgárokat megilleti a helyi
önkormányzás joga. Ez a helyi közügyek önálló demokratikus intézését jelenti a
lakosság érdekében. Határozottan rögzíti az alkotmány, hogy az önkormányzatok
alapjogai egyenlõek. A kötelezettségek azonban jelentõsen eltérhetnek
egymástól, hiszen egy száz fõs településen az önkormányzatok kötelezettségei
megközelíthetõen sem azonosítható egy fõvárosi kerület vagy egy megyei
önkormányzat kötelezettségeivel. Az eddigi önkormányzatokat szabályozó
alkotmányos szabályok nem tartalmazzák az alapfokú oktatás és alapfokú
egészségügyi ellátás kötelezõ állami feladattá történõ emelését. Az elmúlt
évtizedekben arra hivatkozással, volt európai normákhoz viszonyítva igen
alacsony a bérezés, hogy ingyenes oktatás, ingyenes egészségügy jár mindenki
számára, s ennek költségeit a fizetésekbõl már eleve leszámítva az állam
átcsoportosítja. Mára a fizetések nem növekednek, de az oktatás és egészségügy
költségei egyre magasabbá válnak. Ha ez így folytatódna, akkor teljes
mértékben lehetetlenné válna a szegény családok gyermekeinek taníttatása és a
létminimum alatt élõ családok egészségügyi ellátása. Éppen ezért alkotmányban
kell rögzíteni, hogy az alapfogú oktatás, és az alapfokú egészségügyi ellátás
kötelezõ állami feladat, melyre hivatkozva ugyanezen fejezet 112. §-ának (1)
bekezdése elõírja, hogy az Országgyûlés köteles biztosítani az állami
költségvetésbõl az önkormányzatoknak a kötelezettségeik teljesítéséhez és az
alapjogok gyakorlásához szükséges pénzügyi erõforrást. E rendelkezés célja
tehát az, hogy az alapfokú oktatást és az alapfokú egészségügyi ellátást
anyagi okok miatt ne kelljen a helyi önkormányzatoknak megszüntetni. A helyi
önkormányzást a választópolgárok két módon gyakorolhatják: Elsõsorban helyi
népszavazással, amely minden esetben a választott képviselõtestület döntése
felett áll, illetve az általuk választott képviselõtestület útján. A
képviselõtestület tagjait négy évre választják, választóiknak felelõsek,
visszahívhatóak. Az alkotmányban részletesen rögzítésre kerül a helyi
képviselõtestületek alapvetõ feladatainak felsorolása. Elsõsorban az
önkormányzati ügyekben önálló szabályozás és igazgatási feladatok döntés
kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. A helyi képviselõtestület
gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ
jogokat, tehát vállalkozhat, befektethet és ügyes polgármesteri, jegyzõi
munkával az önkormányzat még vagyonra is szert tehet. Megfelelõ saját
bevételre jogosult az önkormányzat, és állami támogatásban részesül. Az
önkormányzatoknak joguk van helyi adót megállapítani és a saját szervezeti
mûködési rendjét minden önkormányzat magának dolgozza ki. Úgy ahogy az
Országgyûlés alkothat jelképeket illetve kitüntetéseket adományozhat, ugyanígy
a helyi önkormányzat is. Döntésre jogosult szervhez a helyi közösséget érintõ
ügyekben kezdeményezéssel fordulhat a testület. A nehezedõ anyagi helyzetük
miatt az önkormányzatok egyre gyakrabban élnek, s fognak élni azzal a
lehetõséggel, hogy közösen együttmûködjenek a szomszéd önkormányzatokkal. A
normaalkotással kapcsolatosan alkotmányban kell rögzíteni, hogy a helyi
képviselõtestület feladatkörében rendeletet alkot. Ez a rendelet azonban nem
lehet ellentétes magasabb szintû jogszabállyal. A 111.§ rögzíti, hogy a helyi
képviselõtestület elnöke a polgármester. Úgy ahogy az Országgyûlés a
képviselõtestület is bizottságokat választhat, mûködésében kis
Országgyûlésként kell megjelennie. Az önkormányzatok jelenlegi alkotmányos
szabályai nagy többségben elfogadhatóak Radikálisan új megoldás az, hogy az
alapfokú egészségügyi és oktatási ellátást kiemeljük a feladatok közül és
alkotmányos garanciává tesszük az érvényesülésüket a pénzügyi támogatás
odaítélésével.
IX. fejezet - Az Alkotmánybíróság.
Jelentõsen módosul a korábban szabályozott szerepéhez képest az
Alkotmánybíróság alkotmányos jogállása. A cél az volt, hogy a gyakorlatot
alapul véve feltétlenül csökkentsük az Alkotmánybíróság hatáskörét az
Országgyûlés felett. Ezért csak a köztársaság elnökének van lehetõsége
elõzetes normakontrollra az elfogadott törvény esetén kihirdetés elõtt.
Az Alkotmánybíróság és a kormány kapcsolatának legfontosabb szabályai a
következõk: A végrehajtó hatalom külsõ alkotmányos korlátja, garanciája az
Alkotmánybíróság alkotmánysértõ mulasztásának megállapítása és az utólagos
normakontroll. A 113.§ felsorolja az Alkotmánybíróság hatáskörét: Az
Alkotmány és a jogszabályok összhangja, illetve az alkotmány értelmezése olyan
fontos, kiemelt tevékenység, amelyre vonatkozó hatásköri szabályt nem
elegendõ törvényben szabályozni. Ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989.évi
XXXII. törvény ezirányú rendelkezései alkotmányban rögzítendõk.Törvény és
jogszabály alkotmány ellenességének megállapítását kizárólag az
kezdeményezheti, akit ez alapján érdeksérelem értT/114..§ (4)/. Feltétel az is,
hogy a számára fennálló rendes jogorvoslati utat igénybe kell venni, és csak
ezt követõen lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni. Az Alkotmánybíróság a
kérelem kereteihez kötve van és döntéseiben ezt nem lépheti túlT/114..§(4)/.
Természetesen a részletek szabályozása az Alkotmánybíróságról szóló törvényben
történik.
Megváltozott az alkotmány szerint az összetétele a bíróságnak. Ezen alkotmány
szerint 12 tagból áll, akiknek legalább fele részben a felsõ bíróságok tagjai
közül kerülnek ki. Az érdekesség az, hogy nem kizárólag jogtudósok vannak ezen
Alkotmánybíróságban, hanem felsõbíróságok tagjai közül tiszteletre méltó
tagok. Továbbá lehetõség van arra, hogy jogi diplomával és tizenötéves
gyakorlattal megválasztható bárki. Az Alkotmánybíróság tagjává nem
választható, aki közvetlenül a tisztségre történõ jelölés illetve választást
megelõzõ négy évben politikai pártban tisztséget viselt. Összeférhetetlenségi
szabályként rögzíti e fejezet, hogy az Alkotmánybíróság tagja nem lehet
politikai párt tagja, nem lehet az Alkotmánybíróság hatáskörébõl adódó
feladatokon kívül politikai tevékenységet folytatniaT/114..§/.
Az Alkotmánybíróság tagjai az Országgyûlésnek s a kormánynak sem lehetnek
tagjai, s nem viselhetnek más állami vezetõ tisztséget. Az Országgyûlés
Alkotmánybírósági tagokat tizenkét évre választ. Az újraválasztás
természetesen kizárt. Az alkotmánybírák választásának, az Alkotmánybíróság
felépítésének és eljárásának részletes szabályait külön törvényben találhatók.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény az alkotmánnyal egyidejûleg lép hatályba.
Az átmeneti alkotmány az elmúlt években megnövelte a jogalkalmazói jogképzõdés
az Alkotmánybíróság szerepét. Ezzel az Alkotmánybíróság alkotmányozóvá lépett
elõ. Ezzel is magyarázható, hogy nyilatkozataiban alkotmányértelmezései
kapcsán nem szorgalmazza az új alkotmány elkészítését. Holott az
Alkotmánybíróság elsõdlegesen nem az alkotmány alkotója, hanem annak
érvényesülését biztosítja, annak betartása felett õrködik és természetesen
ítéleteivel kitölti azokat a jog hézagokat, amelyek alkalmazásának,
végrehajtásának folyamatában keletkeznek. De ezeknek az értelmezéseknek nem
lehet oly nagy jelentõsége, hogy egy alkotmányozást helyettesítsenek, ezért
van az, hogy az Alkotmánybíróság szerepe ezen alkotmány szerint átalakul. Az
elõzetes normakontroll lehetõsége jelentõsen korlátozódik. A jogértelmezésben
betöltött szerepe változik azáltal, hogy az alkotmány módosítása sokkal
nehezebbé válik, mint a jelenlegi átmeneti alkotmányé. Ezáltal az
Alkotmánybíróság jogértelmezése rendkívül nagy jelentõséget fog kapni.
X. fejezet - Jogalkotás.
Teljesen új szabályként kerül e fejezet az alkotmányba. Mindezidáig
törvényekben szabályozták azokat alapvetõ kérdéseket, amelyeknek rögzítése
alkotmányi szinten feltétlenül szükséges.
Az elsõ és legfontosabb, hogy e fejezetben meghatározzuk a jogalkotó szervek
jogszabályalkotó hatáskörét. Az alkotmány kiemelt a törvények rangsorából is
és ezért kerül említésre a Magyar Köztársaság jogrendjének alapja az
alkotmány, mely minden állampolgárra állami szervre kötelezõ. Mindezidáig az
alkotmány kiemelése a törvények rangsorából nem történt meg.
Ezen alkotmány szerint megszûnik a kétharmados törvény, amely tökéletlen
alkotmánybiztosíték volt, ráadásul nem tekinthetõ önálló jogforrásnak, csak a
törvényhozási eljárás egy sajátos módjának. Tehát a "Jogalkotás rendjérõl
szóló törvény"-ben említésre sem került a kétharmados törvény kategóriája,
csak a törvény megalkotásának rendjében volt jelentõs változás.
Pontosan rögzíti e fejezet a jogalkotó szervek hatáskörét jogszabályok
alkotására. E szerint az Országgyûlés törvényt alkot, a kormány rendeletet, a
miniszterelnök és a kormány tagjai rendeletet, az önkormányzat rendeletet. Az
Országgyûlésrõl szóló fejezetben található az Országgyûlés törvényalkotási
rendje, illetõleg az is, hogy mely esetekben van kizárólagos törvényalkotási
lehetõség, s mely esetekben lehetséges a törvény meghozatalával szabályozandó
területre rendeletet alkotni. A kormány rendeletalkotó joga a kormány
fejezetében kerül részletesebb alkotmányos rögzítésre. Mind a saját
hatáskörben hozott törvények végrehajtására szóló rendelet, mind az
Országgyûlés által átruházott hatáskörben hozott rendelet. A kettõ közötti
különbség az eljárás rendjében annyi, hogy az átruházott hatáskörben hozott
rendeletet a köztársaság elnöke hirdeti ki.
A miniszterek rendeletet alkothatnak, amelyeknek részletesebb alkotmányos
rögzítése a kormány fejezetében található, s az önkormányzati rendeletrõl
szóló alkotmányos szabályok az önkormányzati fejezetben. Rögzíti az
alkotmány, hogy alacsonyabb szintû jogszabály magasabb szintû jogszabállyal
ellentétben nem lehet s hogy a jogszabályok alkotmányosságát bíróság nem
bírálhatja felül T/116..§(3)/. Alkotmányos szabály a jogszabályok kihirdetése.
Itt teljesen új elem, hogy az alkotmány rögzíti, milyen formában hirdetik ki
a törvényt. A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg
kell határozni a felhatalmazás jogosultságát, tárgyát és kereteitT/118..§(1)/.
A jogalkotásról szóló fejezet rögzíti a népszavazás alapvetõ alkotmányos
garanciális szabályait, így azt, hogy milyen esetekben rendelhetõ el
népszavazás, milyen esetekben kötelezõ az Országgyûlésre a döntés, és azt is,
hogy mikor, milyen kérdések nem bocsáthatók népszavazásraT/122..§/. Eddig a
népszavazásról szóló törvényben kerültek szabályozásra ezek a kérdések a
népszavazásra nem bocsátható tárgykör bõvebb volt, mint ebben az alkotmányban.
A 123.§ szerint nem bocsátható népszavazásra a költségvetésrõl, központi
adónemekrõl, az illetékekrõl valamint a helyi adók központi feltételeirõl
szóló törvények. Nem tartjuk indokoltnak azt, hogy az alkotmánnyal kapcsolatos
kérdésekben ne lehessen népszavazást tartani, amely az Alkotmánybíróság
döntésébõl, mintegy alkotmányértelmezésként mindezidáig érvényben van.
Kizárólag a költségvetés és az állami pénzügyek minõsül olyan területnek,
amelyben a népszavazás megtartása indokolatlan.
Az Országgyûlés az eddigi szabályokhoz hasonlóan akkor köteles elrendelni a
népszavazást, ha százezer állampolgár kezdeményezi T/124..§/, ha ötvenezer
állampolgár akkor az Országgyûlés köteles napirendre tûzni a népi
kezdeményezésben meghozott tárgykör tárgyalását T/125..§ (2)/. Azt is
tartalmazza az alkotmány, hogy ugyanabban a kérdésben országos népszavazást
két éven belül nem lehet kitûzni. Egy kivétel van: az új alkotmány
megerõsítését megtagadó népszavazást követõ egy éven belül új népszavazás
megrendelését engedi T/126..§ (2)/. Alkotmányos rögzítésre kerül az is, hogy az
Országgyûlési és a helyi önkormányzati képviselõk, polgármesterek
választásának idõpontját megelõzõ és azt követõ 60 napon belül nem lehet sem
országos, sem helyi népszavazást kiírniT/126..§ (4)/.
E fejezet tartalmazza a nemzetközi jog és belsõ jog kapcsolatát. Mindezidáig
alkotmányban ez nem került rögzítésre. Azért érdekes része ez az alkotmánynak,
mert a nemzetközi jog és belsõ jog viszonyában uralkodó két nézet között
minden jogrendszenek állást kell foglalni. A monista felfogás szerint a
nemzetközi jog kötelezõ normái közvetlenül számítanak a magyar jog
szabályának, vagyis más jogforrás közbejötte nélkül, így jogalkotó szerv
döntése hiányában lépnek életbe pusztán annál a minõségüknél fogva, hogy a
nemzetközi jog alapján a Magyar Államot kötelezõ nemzetközi jogi normák ezek.
A álláspont szerint a nemzetközi jog normái csak a hazai, a belsõ jog
közbejöttével lehetnek a jogrendszer érvényes szabályai. Ennek az a
következménye, hogy a nemzetközi jog szabálya hiába kötelezi a Magyar Államot,
ez csak akkor lesz érvényes és kötelezõ a magyar jogban, ha egy magyar
jogforrás, egy jogalkotó szerv döntése által magyar jogszabállyá alakította
át. Ez az átalakítás, ez a transzformáció jogszabályi szinten kell, hogy
megtörténjen.
Az elõször említett monista elmélet által ajánlottak logikusan végig sem
vihetõk. A monista elmélet is elismeri, hogy a nemzetközi jogi normát ki kell
hirdetni, nyilvánosságra kell hozni, mint a többi hazai belsõ jogforrást.
Jelentõs eltérés a két álláspont között az is, hogy a monista elmélet szerint
a nemzetközi jog sui generis jogforrás, s ráadásul kimagasló rangú. A rendes
törvényeknél tehát magasabb szinten áll. Ezen alkotmányban rögzített
jogalkotási rend ezt a jogforrást nem ismeri el, így tehát egyértelmû, hogy
nem foglalhatunk állást a monista elmélet mellett. Az alkotmányban nem lehet
kétséget hagyni atekintetben, hogy a nemzetközi joggal szemben is elsõdleges
az alkotmányban biztosított alapvetõ alkotmányos jogok érvényesülése, s azt
sem, hogy egyértelmûen kell fogalmazni a nemzetközi jog és belsõ jog
kapcsolatát illetõen. A 127.§ a dualista felfogás szerint foglal egyértelmûen
állást. Miszerint a nemzetközi jog szabályai csak a belsõ jog közbejöttével
lesznek a jogrendszer érvényes szabályai. A jelenlegi alkotmányban
megfogalmazott teljesen értelmezhetetlen álláspont ezzel ellenkezõ irányba
mutat. Ugyanis azt mondja a jelenlegi alkotmány 7.§, hogy a nemzetközi jog
általánosan elismert szabályait a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja.
Vitás azonban, hogy mik azok a szabályok amelyeket általánosan elismert
szabályként mond az alkotmány. Értelmezhetetlen, homályos szabály rögzítésének
semmilyen értelme nincsen. A gyakorlatban pedig nagy különbség nincs a két
elmélet által ajánlott megoldás között. Az egyértelmûség és a belsõ jog
rendszerének megbonthatatlansága logikusan a dualista elmélet alkalmazását
helyezi elõtérbe. Másrészt a megfogalmazás, mely szerint a nemzetközi jog
általánosan elismert szabályai kötelezõek lennének, gyakorlatilag
mindenképpen kötelezõek, hiszen a nemzetközi együttmûködés alapvetõ normáit
alkotják. A nemzetközi szokásjog szabályaihoz tartoznak. Nincs értelme tehát
annak, hogy ezekrõl általánosságban fogalmazva értelmezhetetlenül alkosson
szabályt az alkotmány.
A nemzetközi szerzõdések megkötésének rendjét alkotmányos szinten kell
rögzíteni. Az eddigiektõl eltérõen radikálisan új megoldást tartalmaz az
alkotmány, mely szerint a nemzetközi szerzõdésekkel és egyezményekkel
kapcsolatos tárgyalást a külügyminiszter csak a köztársaság elnökével történõ
elõzetes egyeztetés után folytathat. Kiemeli a nemzetközi szerzõdések és
egyezmények megkötési rendjébõl az alkotmány az államhatárokra, vagy védelmi
szövetségekre vonatkozó egyezményeket, valamint az állam pénzügyi
megterhelését és törvények megváltoztatását maguk után vonó szerzõdéseket.
Ezekben az esetekben ugyanis az Országgyûlés elõzetes felhatalmazása szükséges
a tárgyalások folytatásához és nem a külügyminiszter, hanem köztársaság
elnöke folytat tárgyalást.
Különbség van a sima szerzõdések és az elõbb említett kiemelt szerzõdések
megkötésénél a ratifikálást illetõen is. Az elsõ esetben általában tehát a
köztársaság elnöke ratifikálja és felmondja a nemzetközi egyezményeket, amirõl
értesíti az Országgyûlést. Ez a köztársaság elnöke szerepének jelentõs
növekedését mutatja. A második esetben azonban a kiemelt nemzetközi
szerzõdések kérdésében ezek a nemzetközi szerzõdések és egyezmények csak
törvény útján erõsíthetõk meg és hagyhatók jóvá.
A nemzetközi szerzõdések kihirdetésének rendjét is pontosan rögzíti ez az
alkotmány, hiszen ez garanciális kérdésnek tekinthetõ. Általánosan kötelezõ
magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerzõdést csak jogszabályban
foglalva lehet kihirdetni, olyan jogszabályban, amely a szerzõdés tartamának
megfelelõ szintû a magyar jogrendszerben. A jogszabályban nem foglalt
nemzetközi szerzõdést közzé kell tenni a Magyar Közlönyben. A külsõ és belsõ
jog egyértelmû szabályozása és értelmezése történik a 130. §-ban ahol a
szabályosan megerõsített és jóváhagyott szerzõdések egyezmények tekintetében
rögzíti az alkotmány, hogy a törvények felett állnak, de garanciális
szabályként azt is tartalmazza, hogy ezeket a nemzetközi egyezményeket,
szerzõdéseket csak abban az esetben kell alkalmaznunk, ha a másik fél is
alkalmazza.
XI. fejezet - Fegyveres erõk
Az alkotmányban külön fejezetben kerülnek rögzítésre a fegyveres erõkre
vonatkozó szabályok. Elsõdlegesen azért van erre szükség, mert a fegyveres
erõk kötelessége a nemzeti szuverenitás biztosítása. Az alkotmányos garanciák
közé tartozik, hogy a fegyveres erõk mikor alkalmazhatók, pontos szabályait
alkotmányban kell rögzíteni.
Szükségállapot idején a fegyveres erõk a törvényben szabályozott módon
vehetõk igénybe. Rögzíti az alkotmány azt is, hogy a fegyveres erõk
irányítására kik jogosultak. Az eddigiekkel szemben konkrétan meghatározza az
alkotmány, hogy a fegyveres erõk legfõbb parancsnoka a köztársaság elnöke, a
parancsnoki jogait a miniszterelnök és kormány, valamint a miniszterek útján
gyakorolja. A fegyveres erõkkel kapcsolatos közigazgatási feladatokat azonban
a kormány és a miniszterelnök irányításával a honvédelmi miniszter és a
belügyminiszter látja elT/132..§(3)/. A visszaélések elkerülésének alkotmányos
garanciája tehát az, hogy pontosan szabályozott fegyveres erõk irányítása.
A fegyveres erõk tényleges állományú tagja politikai párt tagja nem lehet
/132.§(4)/. Rögzíti az alkotmány, hogy idegen fegyveres erõk az ország
területén nem vonulhatnak át, nem használhatók fel és nem állomásozhatnak
/133.§/. A honvédelmet érintõ nemzetközi szerzõdéseket pedig törvényben kell
mindenesetben megerõsíteni. Teljesen új szabályként kerül megállapításra, hogy
komolyan törekedve az igazságon és renden alapuló nemzetközi béke
megvalósítására a magyar nép örökre lemond a támadó háborúról, mint a nemzet
szuverén jogáról, valamint az erõszakkal való fenyegetésrõl, annak
alkalmazásáról a nemzetközi viták rendezésének eszközeként. Ennek a
megfogalmazásnak a garanciája az, hogy a e cél megvalósítás érdekében a Magyar
Köztársaság soha nem tart fenn szárazföldi, tengeri, vagy légi erõt, sem egyéb
háborús eszközöket és az, hogy támadó célból a Magyar Köztársaság fegyveres
erõi nem léphetik át az államhatárt. Ezzel tehát a fegyveres erõk honvédelmi
kötelezettsége került alkotmányos rögzítésre T/134..§/. A fejezet kivételes
alkalmazási lehetõségként még szabályozza a szükségállapot idején történõ
fegyveres erõk igénybevételétT/132..§/.
XII. fejezet - Zárórendelkezések.
E fejezeten belül találhatjuk az alkotmány felfüggesztésének illetõleg a
rendkívüli eseteknek megfelelõ krízishelyzetekben történõ alkotmányos
szabályokat, valamint az alkotmány megalkotásának rendjét, az alkotmány
módosításának szabályait és az alkotmány kihirdetésére vonatkozó
rendelkezéseket.
A krízishelyzetek alkotmányos szabályait a rendkívüli alkotmány kérdéseit
rendezendõ két fõ területet különböztetünk meg. Az egyik eset a rendkívüli
állapot, a másik a szükségállapot.
Az alkotmány pontosan megfogalmazza, hogy mikor nyilvánítható ki hadiállapot.
Az ország területén részleges vagy teljes mozgósítás akkor rendelhetõ el, ha
az állam külsõ fenyegetettsége fennáll. Rendkívüli állapot akkor hirdethetõ
ki, ha hadiállapot, vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen
veszélye fennáll.
Az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére
irányuló fegyveres cselekmények és az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát
tömeges méretekben veszélyeztetõ súlyos, erõszakos cselekmények esetén, ha
fegyveresen, vagy felfegyverkezve követik el szükségállapot hirdethetõ ki
136.§ jelentõs mértékben csökkenti az alkotmány a szükségállapot
kihirdetésének lehetõségét, ugyanis elemi csapás esetén közigazgatási jellegû
intézkedésre van szükség, s a katasztrófa elhárítási intézkedés nem elegendõ
ok arra, hogy szükségállapotot vezessenek be. Ez tipikus kormányzati
tevékenységet igényel, nem elegendõ indok a szükségállapothoz.
Politikai döntésrõl van szó minden esetben. A bevezetés indoka utólag bírói
úton ezért nem ellenõrizhetõ. Nem bírói ellenõrzés kell tehát, hanem eljárási
garanciákhoz kell kötni az alkotmányban a rendkívüli intézkedések
érvényességét. Ilyen eljárási garanciákat fogalmaz meg ezen alkotmány, amikor
pontosan szabályozza, hogy a hadiállapot kinyilvánítására a rendkívüli és
szükségállapot kihirdetésére valamint államtanács létrehozására elsõdlegesen
az Országgyûlés jogosultT/137..§/. Az Országgyûlés akadályoztatása esetén, ami
egy rendkívüli állapotban könnyen elképzelhetõ, a köztársaság elnöke jogosult.
Pontosan szabályozásra kerül, hogy milyen esetekben van akadályoztatva az
Országgyûlés. Az akadályoztatás tényének megállapítására az Országgyûlés
elnöke az Alkotmánybíróság elnöke és miniszterelnök együttesen jogosult. Õk
állapítják meg a hadi állapot kinyilvánításának, a rendkívüli és
szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát is. Amennyiben az Országgyûlés
akadályoztatva van e döntések meghozatalában az akadályoztatás megszûnése
utáni elsõ ülésen felülvizsgálja a rendkívüli és szükségállapot
kihirdetésének, a hadiállapot kinyilvánításának indokoltságát és dönt arról,
hogy az alkalmazott intézkedések jogszerûek voltak-e. E döntéshez kétharmados
képviselõi szavazat szükséges a rendkívüli jellegét tekintve. A Köztársasági
Elnök széles jogosítványokkal rendelkezik az Országgyûlés akadályoztatása
esetén T/138..§/. Rögzíti azonban az alkotmány, hogy az Alkotmánybíróság
mûködése nem korlátozható ezekben a rendkívüli esetekben sem. A részletes
szabályokat külön törvényben kell megállapítani, az alkotmányban csak az
alapvetõ garanciális szabályok kerülhetnek rögzítésre. Az államtanács
tagjainak pontos megállapítását tartalmazza 138.§ (6) bekezdése.
Elnöke, a köztársaság elnöke, tagjai: az országgyûlés elnöke és alelnökei
valamint az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok képviselõcsoport-
vezetõi, a miniszterelnök, a miniszterek és a Magyar Honvédség parancsnoka,
vezérkari fõnöke.
A rendkívüli helyzet szabályainak részletes alkotmányos garanciáinak
meghatározását követõen az alkotmány elfogadásáról szól a zárórendelkezések
címû fejezet.
Az alkotmány elfogadási rendje a következõ: az Országgyûlés alkotmány-
elõkészítõ állandó bizottságot hoz létre, amely az alkotmány elõkészítését úgy
végzi, hogy a parlamenti pártok azonos számú képviselõvel képviseltetik
magukat. Így tehát az éppen aktuális parlamenti viszonyok nem tükrözõdnek az
alkotmányozó bizottságban. A tervezetet, amelyet ez a bizottság elkészít, az
Országgyûlés megvitatja és javaslatot fogalmaz meg az alkotmány elfogadására.
Ezt az új alkotmánytervezetet azonban a következõ Országgyûlés újra megvitatja
és csak ez az Országgyûlés dönthet annak elfogadásáról. A kétharmados többségi
szavazat szükséges a döntéshez. Az Országgyûlés által elfogadott
alkotmánytervezetet a köztársaság elnöke által kezdeményezett népszavazás
erõsíti meg.
A módosításokra az alkotmány meghozatalára vonatkozó rendelkezéseket kell
megfelelõen alkalmazni. Ez a szabály azt jelenti, hogy egy stabil alkotmány
iránti szándék fogalmazódik meg. Megfontoltan kell az alkotmányhoz
hozzányúlnia minden alkotmányozónak, így tehát napi politikai érdekekbõl az
alkotmány módosítása teljes mértékben lehetetlenné válik.
Nem példátlan ezen alkotmány szerinti alkotmánymódosítás szabályozása, hiszen
az Egyesült Államok és Svájc alkotmánya ehhez hasonlóan rendkívül nehezen
módosítható.
Ennek következtében az alkotmány módosítás tartalmi korlátozása ebben az
alkotmánymódosítási eljárásban elvileg megengedhetetlen.
Az alkotmány kihirdetése napján lép hatályba, s végrehajtásáról a kormány
köteles gondoskodni. A szükséges törvényjavaslatokat az Országgyûlés elé
köteles terjeszteniT/143.. §/.
Budapest, 1995. április 11.
G. Nagyné dr. Maczó Ágnes
FORRASMUNKAK:
Alkotmánytan /Századvég Kiadó - Budapest, 1992./ Politika - A Századvég
Politikai Iskola és a Századvég Kiadó sorozata. Sorozatszerkesztõk: Gábor
Luca, Gyurgyák János, Stumf István
Dr. Bihari Mihály: Szabályozási koncepció és törvényjavaslat-tervezet az
országgyûlési képviselõk összeférhetetlenségérõl, valamint a vagyoni és
jövedelmi viszonyaik átláthatóságáról. /Budapest - 1994. november/
Magyar Közigazgatás - 1993. augusztus XLIII. évfolyam 8. szám
Holló András: Jogállam - jogvédelem / Társadalmi Szemle - 1991/4. szám/
Pokol Béla: A magyar parlamentarizmus szerkezete /Társadalmi Szemle - 1993/8-
9. szám/
Dr. Holló András: Alkotmányozás a kontinuitás alapján
Dr. Kukorelli István: Az alkotmány konszolidációja
Dr. Rácz Attila: Elõzetes észrevételek az alkotmány-elõkészítõ szakmai
koordinációs bizottság munkájához
Dr. Szamel Lajos: ............
Dr. Bokorné Szegõ Hanna: A nemzetközi jog és az alkotmányozás közötti
kapcsolat problematikája
Dr. Ádám Antal: Általános ajánlások az új alkotmány szerkezetére és
tartalmára vonatkozóan
Dr. Lábady Tamás: Az alapjog az alkotmányban (vázlatos vázlat)
Dr. Pokol Béla: Változatási javaslatok az új alkotmányhoz
Dr. Peschka Vilmos: Jogelméleti megfontolások egy új alkotmány kidolgozásához
Dr. Vörös Imre: Önkormányzati tulajdon az alkotmányban
Dr. Sajó András: Megfontolandó lehetõségek egy új alkotmányban
Dr. Zlinszky János: Emberi jogok az alkotmányban (koncepciós gondolatok)
Dr. Pap Gábor: Javaslatok az új alkotmányhoz
Dr. Samu Mihály: Alkotmány-koncepció és a második kamara