MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/912.. számú
Törvényjavaslat
a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosításáról
Elõterjesztõ: Kósáné dr. Kovács Magda
Budapest, 1995. április
Az Országgyülés a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek
ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt a következõk szerint módosítja:
1. §
(1) A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. §-a (4) bekezdésének helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"(4) Az a munkaadó, aki külföldit munkavállalási engedély nélkül
foglalkoztat, köteles a Foglalkoztatási Alapba befizetni az engedély nélkül
alkalmazott külföldi részére kifizetett munkabér (munkadíj) kétszeresének
megfelelõ összeget. Az engedély nélküli foglalkoztatásnak - a korábbi
megállapítástól számított - három éven belüli újabb esetében, a munkaadó
befizetési kötelezettségének mértéke a külföldi részére kifizetett munkabér
(munkadíj) ötszöröse. A munkaadó által befizetendõ összeg elsõ esetben az
ellenõrzés idõpontjában hatályos kötelezõ legkisebb munkabér ötszörösénél, az
engedély nélküli foglalkoztatás második és további esetében tízszeresénél nem
lehet kevesebb. Ez irányadó akkor is, ha a külföldi részére kifizetett
munkabér (munkadíj) összege nem állapítható meg. A kötelezettség a munkaadót
az engedély nélkül foglalkoztatott személyenként és annyiszor terheli,
ahányszor az engedély nélküli foglalkoztatást megállapítják."
(2) Az Flt. 7. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) A munkaügyi miniszter - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben -
rendeletben meghatározhatja
a) a Magyarországon egyidejüleg összesen, valamint a megyékben és a
fõvárosban, továbbá az egyes foglalkozásokban foglalkoztatható külföldiek
legmagasabb számát,
b) azokat a foglalkozásokat, amelyekben a magyarországi munkanélküliség
alakulására és összetételére tekintettel külföldi nem foglalkoztatható."
2. §
(1) Az Flt. 8. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"A kormány az éves költségvetéshez igazodva naptári évenként
foglalkoztatáspolitikai irányelveket ad ki a várható munkaerõhelyzetrõl és az
ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedésekrõl."
(2) Az Flt. 8. §-ának (4) bekezdése a következõ a) ponttal egészül ki,
egyidejüleg a jelenlegi a) - c) pont megjelölése b) - d) pontra változik:
[(4) A helyi önkormányzat döntéseinek elõkészítése, valamint végrehajtása
során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai következményeit. Ezen
túlmenõen:]
"a) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben
meghatározott foglalkoztatási feladatainak ellátása során, részt vesz a
munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülõk részére közhasznú
foglalkoztatás szervezésében,"
3. §
(1) Az Flt. 10. § (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"10. § (1) A Munkaerõpiaci Bizottság meghatározza a Munkanélküliek
Szolidarítási Alapjából az Országos Munkaügyi Központ, valamint a megyei
(fõvárosi) munkaügyi központok müködésére fordítható pénzösszeg mértékét.
(2) Az Flt. 10. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[A Munkaerõpiaci Bizottság a foglalkoztatáspolitikai érdekegyeztetõ
tevékenység keretében:]
"a) a Foglalkoztatási Alapba adott céltámogatások kivételével
meghatározza a Foglalkoztatási Alap felhasználásának elveit és fõ arányait,"
4. §
Az Flt. 13. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[13. § A Munkaügyi Tanács]
"a) a Foglalkoztatási Alapba adott céltámogatások kivételével dönt a
megyében foglalkoztatási célra rendelkezésre álló pénzügyi eszközök [45. § (1)
- (2) bekezdés] felhasználásának elveirõl és arányairól,"
5. §
Az Flt. 14. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejüleg a
jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
"(5) Nem állapítható meg keresetpótló juttatás a 32. § (1) bekezdés a)
pontjában meghatározott pályakezdõ részére."
6. §
Az Flt. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A munkaadó részére a munkavállaló munkabére 50-100 százalékáig
terjedõ mértékü támogatás nyújtható legfeljebb egy évi idõtartamra, ha
a) vállalja legalább hat hónapja munkanélküli foglalkoztatását legalább a
támogatás folyósítása idõtartamának kétszeresére úgy, hogy ez alatt az
idõtartam alatt a munkaviszonya megszüntetésére a b) pontban meghatározott
módon nem kerül sor,
b) a támogatott munkanélküli alkalmazását megelõzõ hat hónapban hasonló
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát a müködésével
összefüggõ okból, rendes felmondással nem szüntette meg, továbbá
c) kötelezettséget vállal arra, hogy a b) pont szerinti munkaviszony
megszüntetésére a munkanélküli alkalmazása idején nem kerül sor."
7. §
(1) Az Flt. 16/A. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejüleg
a jelenlegi (3) - (4) bekezdés számozása (4) - (5) bekezdésre változik:
"(3) A statisztikai állományi létszám bõvítésére vonatkozó, (1) - (2)
bekezdésben meghatározott feltétel fennállásától rendkívül indokolt esetben el
lehet tekinteni."
(2) Az Flt. 16/A. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Az e paragrafusban szabályozott támogatásban elsõsorban azt a
munkaadót kell részesíteni, aki munkanélküliek jövedelempótló támogatásában
részesülõ munkanélküli foglalkoztatását vállalja."
(3) Az Flt. 16/A. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Annak a települési önkormányzatnak, amely jövedelempótló
támogatásban részesülõ munkanélküli (1) bekezdés szerinti foglalkoztatását
vállalja, - a Foglalkoztatási Alapba, külön törvény szerint céltámogatásként
erre a célra adott keretbõl - a munkaügyi központ a foglalkoztatásból eredõ
közvetlen költség 70 százalékát térítheti meg."
8. §
Az Flt. 24. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"24. § A munkanélküli részére - az e törvényben meghatározott feltételek
szerint - ellátásként munkanélküli járadék, elõnyugdíj, nyugdíj elõtti
munkanélküli segély, pályakezdõk munkanélküli segélye, valamint költségtérítés
(a továbbiakban együtt: munkanélküli ellátás) jár."
9. §
(1) Az Flt. 27. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejüleg a
jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
"(3) Annak részére, aki a munkanélküli járadék folyósítási idejét
kimerítette, ezt követõen munkanélküli járadék - a 25. §-ban meghatározott
feltételek fennállása esetén - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen
ismételten akkor folyósítható, ha legalább 180 nap járulékfizetési idõvel
rendelkezik. Ennek megfelelõen a munkanélküli járadék folyósításának
idõtartama 180 naptól 359 napig terjedõ járulékfizetési idõ esetén, 45 nap.
Erre az idõtartamra munkanélküli járadékként a 26. § (1) - (4) bekezdése
alapján meghatározott járadékalap 60 százalékát kell fizetni azzal, hogy
megfelelõen alkalmazni kell a 26. § (6) bekezdésében foglaltakat."
(2) Az Flt. 27. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép,
ezzel egyidejüleg a bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
"(5) Ha a munkaviszonyt a munkanélkülivé válást megelõzõ 90 napon belül a
munkavállaló rendes felmondással, továbbá a munkáltató rendkívüli felmondással
szüntette meg, a munkanélküli részére munkanélküli járadék az elõbbiekben
meghatározott módon megszüntetett munkaviszony megszünését követõ 90 nap
elteltével folyósítható, tekintet nélkül arra, hogy a munkanélküli járadék
folyósításához szükséges feltételekkel rendelkezik."
(3) Az Flt. 27. §-a (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép,
ezzel egyidejüleg a bekezdés számozása (6) bekezdésre, a (6) - (7) bekezdés
számozása (7) - (8) bekezdésre változik:
"(6) Ha a munkanélküli a munkaviszonyának megszünésekor a munkaadótól
végkielégítésben részesült, munkanélküli járadék részére a munkaviszony
megszünését követõ annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi
átlagkeresetének (illetményének) megfelelõ összegü végkielégítést kapott. A
munkanélküli járadékra jogosultság megállapításának napjától ezt az
idõtartamot a munkanélkülit egyébként megilletõ jogosultságok (ideértve a
társadalombiztosítási szabályok szerinti jogosultságokat is) és
kötelezettségek szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ez alatt a
munkanélküli munkanélküli ellátásban részesült volna. A 25. § (3) bekezdésében
elõírt együttmüködési kötelezettség megszegése esetén a munkanélküli járadék
további 90 nap elteltével folyósítható."
10. §
Az Flt. 28. §-ának (1) bekezdése a következõ a) ponttal egészül ki,
egyidejüleg a jelenlegi a) - d) pont megjelölése b) - e) pontra változik:
[Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a
munkanélküli:]
"a) kéri,"
11. §
Az Flt. 30. §-át megelõzõ "Elõnyugdíj" alcím "Nyugdíj elõtti munkanélküli
segély" alcímre változik, egyidejüleg az Flt. 30. §-a helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"30. § (1) A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj elõtti
munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha
a) a kérelem benyújtásának idõpontjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár
betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzik,
b) legalább 180 napon át munkanélküli járadékban részesült, és a
munkanélküli járadék folyósítása idõtartamát kimerítette,
c) a munkanélküli járadék folyósításának kimerítését követõ egy éven
belül betöltötte az a) pont szerinti életkort,
d) rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel,
e) és részére megfelelõ munkahely biztosítására nincs kilátás.
(2) Ha a munkanélküli járadék folyósítására az Flt. 27. §-ának (6)
bekezdése szerint került sor, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély akkor
állapítható meg, ha munkanélküli járadék folyósítása ténylegesen befejezõdött.
(3) A nyugdíj elõtti munkanélküli segélyre való jogosultság
megállapításánál alkalmazni kell a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II.
törvény 40/A. §-ában foglaltakat.
(4) A nyugdíj elõtti munkanélküli segély összege megegyezik az öregségi
nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékával.
(5) A nyugdíj elõtti munkanélküli segélyt a kérelem benyújtását követõ
naptól kell folyósítani. Töredékhónap esetén az egy napra járó nyugdíj elõtti
munkanélküli segély összege a (4) bekezdésben meghatározott összeg harmincad
része.
(6) Szüneteltetni kell a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósítását
a) a keresõ tevékenység idõtartamára, ha az abból származó jövedelem havi
összege meghaladja a kötelezõ legkisebb munkabér 50 százalékát,
b) 90 napra, ha a munkanélküli a 36. § (1) bekezdésében meghatározott
bejelentési kötelezettségét elmulasztotta."
(7) Meg kell szüntetni a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósítását,
ha a munkanélküli
a) kéri,
b) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett."
12. §
Az Flt. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A pályakezdõk munkanélküli segélyének havi összege megegyezik az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékával."
13. §
Az Flt. 36. §-a a következõ új (1) bekezdéssel egészül ki:
"(1) Aki korengedményes nyugdíjban, munkanélküli járadékban, nyugdíj
elõtti munkanélküli segélyben, elõnyugdíjban, pályakezdõk munkanélküli
segélyében részesül, az általa folytatott keresõ tevékenységet és az ebbõl
származó jövedelmet legkésõbb a munkakezdést megelõzõ napon, a keresõ
tevékenység megszünését a megszünést követõ napon köteles a munkaügyi
központnak bejelenteni."
14. §
(1) Az Flt. 37. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"37. § (1) Az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt
visszafizetni, ha erre a felvételtõl számított 180 napon belül írásban
kötelezték."
(2) Az Flt. 37. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha a bíróság jogerõsen megállapította, hogy a munkaadó a
munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkaadó köteles a
bíróság határozatának jogerõre emelkedéséig az érintett részére kifizetett
munkanélküli járadék és annak járulékai összegét a Szolidarítási Alapba
befizetni. A bíróság a jogerõs határozatot a munkaügyi központnak megküldi,
amely ennek alapján határoz."
15. §
(1) Az Flt. 43. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A Szolidarítási Alapot terhelik a munkanélküli ellátások (a
munkanélküli járadék, a pályakezdõk munkanélküli segélye, az elõnyugdíj, a
nyugdíj elõtti munkanélküli segély, a 31. §-ban meghatározott költségtérítés,
valamint a keresetpótló juttatásnak a munkanélküli járadék, pályakezdõk
munkanélküli segélye mértékével megegyezõ része) továbbá a munkaügyi szervezet
fenntartásának és fejlesztésének költségei."
(2) Az Flt. 43. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az Országgyülés felhatalmazza a Kormányt, hogy a Szolidarítási
Alapból a Foglalkoztatási Alapba pénzeszközöket csoportosítson át, ha az
átcsoportosítás a (3) bekezdésben meghatározott kiadások teljesítését nem
veszélyezteti. Az átcsoportosítást megelõzõen a Munkaerõpiaci Bizottság
véleményét be kell szerezni."
16. §
(1) Az Flt. 51. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A munkaügyi központ
a) a munkanélküli ellátásokra való jogosultság,
b) a munkanélküliség megelõzését, a foglalkoztatás elõsegítését szolgáló
támogatások felhasználása,
c) a 40. és 41. §-ban meghatározott járulékfizetési kötelezettség
teljesítése, továbbá
d) a külföldi személyek Magyarországon történõ foglalkoztatása
tekintetében hatósági ellenõrzést végez."
(2) Az Flt. 51. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A (2) bekezdésben meghatározott ellenõrzési tevékenység során a
munkaügyi központ képviselõje
a) a társadalombiztosítási célra vezetett nyilvántartásokba betekinthet,
b) a személyazonosság megállapítására alkalmas okmány (személyi
igazolvány, útlevél, jogosítvány stb.) felmutatására szólíthatja fel azt a
személyt, akinek személyazonosságát meg kell állapítania."
(3) Az Flt. 51. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A (2) bekezdésben meghatározott ellenõrzés tapasztalatai alapján a
munkaügyi központ köteles a szükséges intézkedéseket megtenni, így különösen
a) a jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén megszüntetni a
munkanélküli ellátás, valamint a foglalkoztatást elõsegítõ támogatás
folyósítását,
b) az ellenõrzött személy vagy szerv figyelmét felhívni a tapasztalt
jogszabálysértésre,
c) más szervet intézkedés végett megkeresni,
d) fegyelmi, szabálysértési, illetõleg bírósági eljárást kezdeményezni,
e) kötelezni a munkaadót a 7. § (4) bekezdésében meghatározott fizetési
kötelezettségének teljesítésére.
(4) Az Flt. 51. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A munkaügyi központ hatósági ellenõrzési tevékenységére az e
törvényben meghatározott eltérésekkel az államigazgatási eljárás általános
szabályait kell alkalmazni."
17. §
(1) Az Flt. 56. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A Szolidarítási és Foglalkoztatási Alap pénzeszközeinek hatékony
felhasználása, valamint az azokból történõ téves kifizetések elkerülése
érdekében, ha a tényállás tisztázott,
a) a munkanélküli ellátás iránti kérelemnek helytadó,
b) a munkanélküli ellátás folyósítását szüneteltetõ, valamint
megszüntetõ, továbbá
c) a foglalkoztatást elõsegítõ támogatás folyósítását megszüntetõ
határozat
azonnal végrehajtható."
(2) Az Flt. 56. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az Országos Munkaügyi Központ és a munkaügyi központ - a
munkanélküli ellátásokkal kapcsolatos - államigazgatási eljárása, valamint
ellenõrzési tevékenysége során a külön jogszabályban meghatározott
Társadalombiztosítási Azonosító Jelet alkalmazhatja."
18. §
(1) Az Flt. a következõ 56/A. §-sal egészül ki:
"56/A. § Rendbírságot köteles fizetni az a munkaadó, munkavállaló, egyéb
szerv, illetõleg személy, aki az e törvényben, illetõleg a felhatalmazása
alapján hozott jogszabályban, továbbá államigazgatási határozatban
meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének
nem, vagy nem az elõírt módon és határidõben tett eleget, valótlan adatot
szolgáltat, vagy az 51. § (2) bekezdésében meghatározott hatósági ellenõrzést
akadályozza.
(2) A rendbírság összege 1.000 forinttól 50.000 forintig terjedhet.
(3) A rendbírság kiszabására, továbbá a törvény végrehajtásához szükséges
nyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályokat a munkaügyi miniszter
rendeletben állapítja meg."
19. §
(1) Az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(5) E törvény alkalmazásában:]
"c) munkaadó: az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ
gazdasági társaság, illetve magánszemély és annak jogi személyiséggel nem
rendelkezõ társasága, aki munkavállalót foglalkoztat, vagy foglalkoztatni
kíván. A 7. § (4) bekezdésének alkalmazásában munkaadó az is, aki külföldit az
a) pontban fel nem sorolt jogviszony alapján foglalkoztat, valamint akinek
külföldi munkaadóval kötött magánjogi szerzõdése teljesítése érdekében végez
munkát külföldi magánszemély Magyarországon."
(2) Az Flt. 58. § (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(5) E törvény alkalmazásában:]
"e) keresõtevékenység: minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár,
továbbá keresõtevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki
vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik,"
(3) Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:
[(5) E törvény alkalmazásában:]
"g) kötelezõ legkisebb munkabér, minimálbér: a jogszabályban
meghatározott kötelezõ legkisebb havi munkabér legmagasabb mértéke."
(4) Az Flt. 58. §-a (6) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:
[(6) A törvény alkalmazásában:]
"c) a munkaviszonynak a munkaadó részérõl rendes felmondással történõ
megszüntetésén a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonynak felmentéssel
történõ megszüntetését is érteni kell."
20. §
(1) Ez a törvény - a 7. § (1) bekezdésének kivételével - 1995. július
1-jén lép hatályba. A 7. § (1) bekezdése a törvény kihirdetését követõ ötödik
napon lép hatályba.
(2) A törvény hatályba lépésével egyidejüleg az Flt. 8. §-ának (7)
bekezdése, 10/A. §-a, 16. §-ának (2) bekezdése, 19. §-a, 43. §-ának (7)
bekezdése, valamint 44/C. §-a, továbbá az 53/A. § (1) bekezdésébõl "az
Országos Képzési Tanács javaslata alapján" szövegrész hatályát veszti.
(3) Az elõnyugdíj megállapítása iránt az e törvény hatályba lépéséig
benyújtott és el nem bírált kérelmeket a kérelem benyújtásakor hatályos
rendelkezések szerint kell elbírálni.
(4) Az e törvény hatályba lépésének idõpontjában már megállapított,
illetõleg folyósított elõnyugdíjat, korengedményes nyugdíjat, valamint
pályakezdõk munkanélküli segélyét továbbra is folyósítani kell azzal, hogy az
elõnyugdíj szüneteltetése, valamint megszüntetése tekintetében az Flt. - e
törvény 11. §-ával megállapított - 30. §-a (6) - (7) bekezdése az irányadó.
(5) Az a munkanélküli, aki az e törvény hatályba lépését megelõzõen a
munkanélküli járadék folyósítási idejét kimerítette, elõnyugdíj megállapítását
1995. december 31-ig kérheti, ha a megállapításhoz szükséges feltételekkel
rendelkezik.
(6) A munkanélküli járadék 180 napig történõ folyósítását követõen, de
legfeljebb 1995. december 31-ig állapítható meg az elõnyugdíjra való
jogosultsága annak a személynek, aki legkésõbb a törvény hatályba lépésének
idõpontjában munkanélküli járadékban részesül, és a jogosultsághoz szükséges
feltételekkel rendelkezik.
(7) A törvény 12. §-át a hatályba lépést követõen benyújtott kérelmek
tekintetében kell alkalmazni.
21. §
(1) A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a
továbbiakban: Tt.) 10. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(1) E törvény alapján biztosított:]
"g) az átképzési támogatásban, a munkanélküli járadékban, a pályakezdõk
munkanélküli segélyében, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben, továbbá a
képzési támogatásban részesülõ munkanélküli személy,"
(2) A Tt. 103/C. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A (3) bekezdésben említett folyósító szerv a nyugdíj elõtti
munkanélküli segély után negyvennégy százalékos mértékü társadalombiztosítási
és hat százalékos mértékü nyugdíjjárulékot köteles fizetni, amelyet a
munkanélküli ellátásban részesülõ személyek járulékaival együtt a
Szolidarítási Alapból az elõírt határidõig havonta utal át az illetékes
társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek)."
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A gazdaság stabilizációjának igénye a költségvetéssel és az államháztartás
alrendszereivel szemben szigorú követelményeket támaszt.
A foglalkoztatási folyamatok kedvezõtlen alakulása, a foglalkoztatottság további
csökkenése, az elhelyezkedési esélyek romlása miatt a munkanélküliség jelentõs
mérséklõdésére nem lehet számítani; a munkanélküliek között egyre nagyobb a
hosszú ideje munka nélkül lévõk, a munkanélküli járadékos idõszakot már
kimerített, jövedelempótló támogatásban részesülõ tartós munkanélküliek aránya.
A szociális törvény munkanélküliek jövedelempótló támogatásával kapcsolatos
szabályainak módosulásával összhangban szükségessé vált a foglalkoztatási
törvényben meghatározott járadék-jogosultsági feltételek áttekintése, kedvezõbb
szabályozása annak érdekében, hogy a jövedelempótló támogatásban részesülõ
munkanélküliek széles körének biztosítsa újból a lehetõséget a munkaerõpiacra
történõ rövid idejû visszatérésre.
A foglalkoztatás elõsegítését és a munkanélküliek ellátását biztosító
elkülönített állami pénzalapok mûködtetése során a pénzügyi források hatékonyabb
kezelése mellett az eddiginél takarékosabb megoldásokra kell törekedni.
A fentiekre tekintettel, valamint a kormány gazdasági stabilizációt szolgáló
kiigazító intézkedésekkel kapcsolatos határozatával is összhangban a
foglalkoztatáspolitika eszközrendszerében olyan változtatásokra van szükség,
amelyek ösztönöznek a munkavállalásra, csökkentik a fekete munka végzésének
lehetõségét.
E célok megvalósítása érdekében a foglalkoztatási törvény most elõkészített
módosítása
- szigorítja a szabálytalan munkavégzés - ezen belül a külföldi munkavállalót
engedély nélkül foglalkoztató munkáltatók és a keresõ tevékenységgel
kapcsolatos bejelentési kötelezettséget elmulasztó munkanélküli ellátásban
részesülõk - szankcionálását, bõvíti az ellenõrzõ szervek jogosítványait,
- kedvezõbb támogatási feltételeket biztosít az önkormányzatok számára a
munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülõk közhasznú
foglalkoztatása esetén,
- átalakítja a munkanélküli ellátások rendszerét: egyes ellátásokat megszüntet,
illetve új ellátási formát vezet be,
- az eljárási szabályok módosításával, egyes rendelkezések pontosításával
elõsegíti a törvény hatékonyabb alkalmazását.
- 18 -
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §-hoz
A hatályos törvényi szabályozás szerint a munkavállalási engedély nélkül
külföldit foglalkoztató munkaadó a külföldi részére kifizetett munkabér
kétszeresét köteles befizetni a Foglalkoztatási Alapba.
A Javaslat a magyar munkaerõpiac védelme, az ellenõrzés hatékonysága
érdekében a törvény által meghatározott szankciót tovább szigorítja olymódon,
hogy a befizetési kötelezettség mértékét az engedély nélküli foglalkoztatás
három éven belüli második és további esetében a külföldi részére kifizetett
munkabér ötszörösére emeli. Meghatározza továbbá a munkaadó által befizetett
összeg alsó határát is. Ez elsõ alkalommal az ellenõrzés idõpontjában hatályos
kötelezõ legkisebb munkabér ötszörösénél, második és további alkalommal a
tízszeresénél nem lehet kevesebb. Ezt az összeget kell befizetni abban az
esetben is, ha a külföldi részére kifizetett munkabér összege nem állapítható
meg. A hatékony megelõzést, a foglalkoztatási fegyelem megszilárdítását
kívánja szolgálni a Javaslat azzal a szabállyal, miszerint a befizetési
kötelezettség a munkaadót az engedély nélkül foglalkoztatott személyenként és
annyiszor terheli, ahányszor az engedély nélküli foglalkoztatást
megállapítják.
A Javaslat a magyar munkaerõpiac védelme érdekében felhatalmazza a
munkaügyi minisztert, hogy rendeletben határozza meg a Magyarországon
összesen, megyénként, valamint az egyes foglalkozásokban munkát végzõ
külföldiek legmagasabb számát, valamint azokat a foglalkozásokat, amelyekben
külföldi részére munkavállalási engedély nem adható.
2. §-hoz
A foglalkoztatási törvény 8. §-a határozza meg az állami szervek,
valamint a munkaerõpiac résztvevõinek szerepét és feladatait a munkanélküliség
megelõzésében és a foglalkoztatás elõsegítésében. A törvény által a kormány
részére elõírt feladatokat a Javaslat kiegészíti a foglalkoztatáspolitikai
irányelvek kiadásával. Az irányelvek kiadására azért van szükség, hogy a
kormány a következõ naptári év költségvetésének és a várható munkaerõpiaci
helyzet ismeretében meghatározza az erre az idõtartamra szükséges kormányzati
intézkedéseket.
A Javaslat az eddigieknél nagyobb szerepet kíván adni az
önkormányzatoknak a munkanélküliek foglalkoztatásának megoldásában. Ezzel a
szabályozással elõ kívánja segíteni a munkanélküliek jövedelempótló
támogatásában részesülõ munkanélküliek munkához jutását. Erre azért van
szükség, mert a szociális igazgatásokról és a szociális ellátásokról szóló
1993. évi III. törvény tervezett módosítása a munkanélküliek jövedelempótló
támogatásának folyósítását csak meghatározott ideig teszi lehetõvé. Ezen az
idõtartamon túl jövedelempótló támogatás folyósítására csak akkor lenne
lehetõség, ha a munkanélküli tizenöt hónapon belül legalább kilencven napi
munkaviszonnyal rendelkezik.
3-4. §-hoz
A Javaslat a Munkaerõpiaci Bizottságnak a Szolidarítási Alapban
fennmaradó pénzeszközök felhasználására vonatkozó döntési hatáskörét úgy
módosítja, hogy a Bizottság, az Országos Munkaügyi Központ, valamint a megyei
(fõvárosi) munkaügyi központok müködésére fordítható pénzösszeg mértékét
határozza meg.
A hatályos szabályozás szerint a Foglalkoztatási Alap felhasználásának
elveit és fõ arányait a Munkaerõpiaci Bizottság határozza meg. A Javaslat
biztosítani kívánja, hogy a Foglalkoztatási Alapba meghatározott céllal
juttatott pénzeszközök az eredeti céljuknak megfelelõen kerüljenek
felhasználásra. Ezért az általa javasolt megoldás szerint a Foglalkoztatási
Alapba a céltámogatásokra a Munkaerõpiaci Bizottság elõbb említett jogköre nem
terjed ki. Ez a szabály érvényesül a Foglalkoztatási Alapnak az egyes
megyékben történõ felhasználásra elkülönített pénzügyi kerete esetében is.
5. §-hoz
A Javaslat szigorítja a keresetpótló támogatás nyújtását és feltételeit.
A munkanélküli pályakezdõk képzését, átképzését elsõsorban a képzési,
átképzési költségek átvállalásával kívánja elõsegíteni, ezért a törvény 32. §-
a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott pályakezdõ részére kizárja
keresetpótló juttatás odaítélését.
6. §-hoz
A Javaslat egyszerüsíti a munkaadó által fizetendõ munkabér átvállalása
feltételeire vonatkozó szabályokat. A gyakorlati tapasztalatok alapján, a
támogatás eredményességének biztosítása érdekében megszünteti a munkabért
terhelõ járulékok átvállalásának lehetõségét. A munkabér átvállalásának
mértékét 50-100 százalékban állapítja meg.
7. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok alapján a Javaslat lehetõséget biztosít a
munkaügyi központ számára, hogy - rendkívül indokolt esetben - a közhasznú
foglalkoztatás támogatása esetében eltekintsen a hatályos szabályozás által
elõírt, a statisztikai állományi létszám bõvítésére vonatkozó feltételtõl. A
Javaslat meg kívánja könnyíteni a hosszabb ideje munka nélkül lévõk munkához
jutását. Ezért elõírja, hogy a közhasznú munkavégzés támogatásánál elõnyben
kell részesíteni azt a munkaadót, aki munkanélküliek jövedelempótló
támogatásában részesülõ munkanélküli foglalkoztatását látja el. Az általános
szabályoktól eltérõen a települési önkormányzatok által szervezett közhasznú
foglalkoztatás támogatásának mértékét a foglalkoztatásból eredõ közvetlen
költség hetven százalékában állapítja meg, ha a támogatásra a Foglalkoztatási
Alapba, céltámogatásként erre a célra adott keretbõl kerül sor.
8. §-hoz
A Javaslat az elõnyugdíj helyett, az öregségi nyugdíj elõtt álló
munkanélküliek részére új ellátási formát, a nyugdíj elõtti munkanélküli
segélyt vezeti be. Ezért ezzel az ellátási formával kiegészíti a
foglalkoztatási törvény munkanélküli ellátásokat felsoroló 24. §-át.
9. §-hoz
A Javaslat azok részére, akik a munkanélküli járadék folyósítási idejét
már kimerítették, meg kívánja könnyíteni a munkanélküli járadékra való újabb
jogosultság megszerzését, biztosítva ezzel a jövedelempótló támogatási
rendszerbe történõ visszakerülést. Ennek megfelelõen a Javaslat ebben a körben
már 180 napi jogosultsági idõ alapján a munkanélküli járadék folyósítását
lehetõvé teszi negyvenöt napi idõtartamra.
A foglalkoztatási törvény szerint, ha a munkaviszony a munkanélkülivé
válást megelõzõ 180 napon belül a munkavállaló részérõl rendes felmondással,
azonnali hatállyal a próbaidõ alatt, továbbá a munkáltató részérõl rendkívüli
felmondással szünt meg, munkanélküli járadék csak a munkaviszony megszünését
követõ 180 nap elteltével folyósítható, tekintet nélkül arra, hogy a
munkanélküli járadék folyósításához szükséges feltételek fennállnak. Ez a
szabályozás indokolatlan hátrányt eredményez a munkanélküli számára
figyelemmel arra, hogy kilencven napra egészségügyi ellátás nélkül marad.
Ezért a Javaslat a munkanélküli járadék folyósításának elhalasztását 180
napról 90 napra csökkenti. A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII.
törvény szerint a munkaviszonyt a próbaidõ alatt mind a munkáltató, mind a
munkavállaló azonnali hatállyal megszüntetheti. A foglalkoztatási törvény
elõbbiekben ismertetett hatályos rendelkezése, a munkavállalónak ezt a jogát
korlátozza. A Javaslat ezért megszünteti a munkanélküli járadék folyósításának
elhalasztását, ha a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatállyal a próbaidõ
alatt szüntette meg.
A Javaslat a munkáltatótól kapott végkielégítésnek a munkanélküli
járadék folyósításánál történõ figyelembe vétele tekintetében a hatályos
szabályozásnál szigorúbb szabályokat állapít meg. Egyrészt nem csupán a
munkanélkülivé válást megelõzõ utolsó munkaviszony megszünésekor kapott
végkielégítés esetén írja elõ a munkanélküli járadék folyósításának
elhalasztását, másrészt az elhalasztás idõtartamát a munkáltatótól ténylegesen
felvett végkielégítés összege, nem pedig a törvény szerint járó összeg
határozza meg.
10. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint nem egyértelmü, hogy a munkanélküli
kérelmére meg kell-e szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását vagy sem. A
Javaslat biztosítja azt a lehetõséget a munkanélküli számára, hogy kérje a
munkanélküli járadék folyósításának megszüntetését.
11. §-hoz
A Javaslat szerint az elõnyugdíjat, mint munkanélküli ellátást a nyugdíj
elõtti munkanélküli segély váltja fel, amelynek jogosultsági feltételei
részben megegyeznek az elõnyugdíjra való jogosultság feltételeivel. Az egyik
lényeges különbség, hogy - a többi feltétel fennállása esetén - a nyugdíj
elõtti munkanélküli segély abban az esetben állapítható meg, ha a munkanélküli
részére a munkanélküli járadék folyósítása ténylegesen befejezõdött. A másik
lényeges különbség, hogy a nyugdíj elõtti munkanélküli segély összege
megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének nyolcvan
százalékával. A gyakorlatban felmerült tapasztalatok alapján a Javaslat
részletesen szabályozza a nyugdíj elõtti munkanélküli segély megszüntetésének
és szünetelésének eseteit.
12. §
A foglalkoztatási törvény jelenlegi szabálya szerint a pályakezdõk
munkanélküli segélyének havi összege megegyezik a mindenkori kötelezõ
legkisebb munkabér összegének 75 százalékával. A kötelezõ legkisebb munkabér
évente történt rendszeresen emelése folytán, a pályakezdõk munkanélküli
segélyének mértéke meghaladja a munkanélküli járadék alsó határának mértékét,
és magasabb a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának összegénél is. Ezt a
helyzetet a Javaslat úgy változtatja meg, hogy a pályakezdõk munkanélküli
segélyének összegét az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
nyolcvan százalékában állapítja meg.
13. §-hoz
A korengedményes nyugdíjban, a munkanélküli ellátásban részesülõknek a
keresõ tevékenység folytatására bejelentési kötelezettségét jelenleg a törvény
8. §-ának (7) bekezdése szabályozza. A Javaslat egyrészt a bejelentési
kötelezettséget elõírja a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõk
számára is, másrészt - a törvény jobb áttekinthetõsége érdekében - az erre
vonatkozó szabályt a munkanélküli ellátásokra vonatkozó közös rendelkezések
között helyezi el.
14. §-hoz
A Javaslat szigorítja a jogalap nélkül felvett ellátások
visszakövetelésének szabályait. A módosítás szerint az, aki ellátást jogalap
nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtõl számított
180 napon belül írásban kötelezték. A hatályos szabályozás szerint ilyen
irányú kötelezettség elõírására csak a felvételtõl számított 90 napon belül
van lehetõség.
A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 100. §-ának (1)
bekezdése szerint, ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló
munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg - azon túlmenõen, hogy a
munkavállalót kérelmére eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni - meg
kell téríteni a munkavállaló részére elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait)
és felmerült kárát.
Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve kárnak
azt a részét, ami máshonnan megtérült. Ez utóbbi szabály alapján, a kialakult
ítélkezési gyakorlatnak megfelelõen a bíróság a munkavállaló részére járó
elmaradt munkabérbõl levonja a szóbanforgó idõszakban felvett munkanélküli
járadékot, és részére az elmaradt munkabér és a felvett munkanélküli járadék
különbözetét ítéli meg.
Ez a helyzet azt eredményezi, hogy a munkáltató saját jogellenes
magatartása folytán jut elõnyösebb helyzetbe, azaz a munkáltatói kötelezettség
egy részének teljesítése a Szolidarítási Alapból történik. Ezen kíván
változtatni a Javaslat azzal az elõírással, miszerint a munkaadó a
munkavállaló munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a bíróság
határozatának jogerõre emelkedéséig kifizetett munkanélküli járadék és
járulékainak összegét köteles megtéríteni a Szolidarítási Alap javára.
15. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli ellátások, valamint a
munkaügyi szervezet fenntartásának és fejlesztésének költségei a Szolidarítási
Alapot terhelik. A Javaslat a munkanélküli ellátásoknak a foglalkoztatási
törvény 43. §-a (3) bekezdésében lévõ felsorolását kiegészíti a nyugdíj elõtti
munkanélküli segéllyel. A Javaslat biztosítja továbbá a pénzeszközök
átcsoportosításának lehetõségét a Munkanélküliek Szolidarítási Alapjából a
Foglalkoztatási Alapba, ha az a Szolidarítási Alapot terhelõ, kifizetések
biztonságos finanszírozását nem veszélyezteti. Az átcsoportosításhoz a
Munkaerõpiaci Bizottság elõzetes véleménye szükséges.
16. §-hoz
A Javaslat elõ kívánja segíteni a munkerõpiaci szervezet ellenõrzési
tevékenysége hatékonyságának növelését. Ez elsõsorban a hatósági ellenõrzést
végzõ szervek együttmüködésével valósítható meg, a Javaslat azonban meg
kívánja teremteni ennek jogszabályi feltételeit is. Ezért részletesen
meghatározza, hogy a munkaügyi központ hatósági ellenõrzési tevékenysége
milyen területekre terjed ki, a munkaügyi központot e tevékenysége során
milyen jogosultságok illetik meg, továbbá az ellenõrzés tapasztalatai alapján
milyen kötelezettségek terhelik. Az ellenõrzés eredményességének elõsegítése
érdekében a Javaslat lehetõséget biztosít - annak akadályozása esetén -
rendbírság kiszabására.
17. §-hoz
A Javaslat - a hatályos szabályozással szemben - részletesen felsorolja
azokat az államigazgatási határozatokat, amelyek azonnal végrehajthatók és
meghatározza az azonnali végrehajthatóság feltételeit is.
18. §-hoz
A munkaügyi központ által végzett hatósági ellenõrzés eredményességének
biztosítása érdekében a Javaslat lehetõséget biztosít - annak akadályozása
esetén - rendbírság kiszabására. Meghatározza a kiszabható rendbírság
összegét. Felhatalmazza továbbá a munkaügyi minisztert, hogy a rendbírság
kiszabására, valamint a törvény végrehajtásához szükséges nyilvántartások
vezetésére vonatkozó szabályokat rendeletben megállapítsa.
19. §-hoz
A módosítás kiegészíti a foglalkoztatási törvénynek a használt fogalmak
értelmezésére vonatkozó rendelkezéseit a kötelezõ legkisebb munkabér, valamint
a munkaviszonynak a munkaadó részérõl rendes felmondással történõ
megszüntetése fogalmával. Ezen túlmenõen a Javaslat szerint külföldi személyt
nem csupán munkaviszony, hanem bármilyen jogviszony keretében foglalkoztató
szervet munkaadónak kell tekinteni. A Javaslat módosítja a keresõ
tevékenységnek a törvény által használt fogalmát. A módosítás szerint a
törvény alkalmazásában azt a személyt is keresõ tevékenységet folytató
személynek kell tekinteni, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik.
20. §-hoz
A Javaslat a hatályba lépésének idõpontjaként 1995. július 1-jét írja
elõ. A hatályba lépéssel egyidejüleg megszünteti a korengedményes nyugdíjazás
költségeinek a Foglalkoztatási Alapból történõ átvállalása lehetõségét. A
Javaslat megteremti a lehetõséget a pénzeszközöknek a Szolidarítási Alapból a
Foglalkoztatási Alapba történõ átcsoportosítására. A közösségi munkavégzés
elrendelésének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1991.
évi III. törvényben szabályozott lehetõsége megszüntetésére figyelemmel a
Javaslat hatályon kívül helyezi a foglalkoztatási törvény 44/C. §-át, amely a
közösségi munkavégzésért járó díjazás 50 százalékának megtérítését írja elõ a
Foglalkoztatási Alapból. A szakképzéssel összefüggõ érdekegyeztetõ
tevékenységet a szakképzési törvény tervezett módosítása szerint az Országos
Szakképzési Tanács fogja ellátni. Ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi az
Országos Képzési Tanács munkaerõpiaci képzéssel összefüggõ érdekegyeztetõ
tevékenységére utaló szabályokat.
A Javaslat a munkanélküli ellátásokra vonatkozó változások bevezetése
tekintetében átmeneti szabályokat tartalmaz.
21. §-hoz
A társadalombiztosítási szabályokkal való összhang megteremtése érdekében
a Javaslat módosítja a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt. A
Javaslat szerint a nyugdíj elõtti munkanélküli segély után negyvennégy
százalékos mértékü társadalombiztosítási és hat százalékos mértékü
nyugdíjjárulékot kell fizetni a Szolidarítási Alapból. Ennek megfelelõen a
folyósítás ideje szolgálati idõnek számít, és a biztosítás kiterjed a nyugdíj
elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személyekre.
27
Melléklet
A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi
IV. törvény javasolt módosításainak társadalmi és gazdasági hatásai
A foglalkoztatási törvény módosításának célja - összhangban a gazdasági
stabilizációt szolgáló intézkedésekkel - a foglalkoztatás aktív és passzív
eszközeinek finanszírozására rendelkezésre álló források ésszerûbb és
célraorientáltabb felhasználása. Egyes ellátások átalakítása, szûkítése, illetve
új megoldások kialakítása, továbbá az ellenõrzés hatékonyabbá tétele egyaránt
szolgálja a pénzügyi takarékosságot, munkalehetõségek teremtését és a
munkavállalásra való fokozottabb ösztönzést. Az a szándék, hogy az
államháztartás valamennyi alrendszeréhez hasonlóan a foglalkoztatási alrendszer
is jobban igazodjék a gazdaság teherbíró képességéhez, segítse a stabilizációs
célok megvalósítását, s foglalkoztatási oldalról járuljon hozzá a gazdaság
egyensúlyi növekedésének megalapozásához.
A munkanélküli ellátási rendszer tervezett változtatása fõleg a pályakezdõket,
az elõnyugdíjban és a jövedelempótló támogatásban részesülõket érinti.
A foglalkoztatási törvény jelenlegi szabálya szerint a pályakezdõk munkanélküli
segélyének havi összege megegyezik a mindenkori kötelezõ legkisebb munkabér
összegének 75 %-ával. A kötelezõ legkisebb munkabér évente történõ rendszeres
emelése folytán a pályakezdõk munkanélküli segélyének mértéke (jelenleg 9.150
Ft/hó) meghaladja a járadék alsó határát (8.600 Ft). Ezt az visszás helyzetet a
törvénymódosítás úgy változtatja meg, hogy a pályakezdõk segélyét a minimális
öregségi nyugdíj 80 %-ában (jelenleg havi 6.720 Ft) állapítja meg.
A pályakezdõk (át)képzését elsõsorban a képzési költségek átvállalásával
kívánjuk elõsegíteni, ezért a pályakezdõk az intézkedés bevezetésétõl
keresetpótló juttatásban nem részesülhetnek.
Az intézkedés hatására várhatóan csökkenni fog a nyilvántartott pályakezdõ
munkanélküliek száma, mivel mérséklõdik a regisztrálásban való érdekeltségük és
a regisztrálásban töltött idejük, hiszen az átképzések alatt is fogyasztják a
segélyezési idõt.
Ezért 1995. második félévében közel 1 milliárd Ft megtakarítás valószínûsíthetõ
a Szolidaritási Alapból. A Foglalkoztatási Alap részérõl nem jelentkezik
megtakarítás, mivel a passzív eszközök korlátozásával egyidejûleg a pályakezdõk
elhelyezkedési esélyét azzal kívánjuk fokozottabban segíteni, hogy többféle
program biztosításával nagyobb arányban kívánjuk bevonni õket az aktív
eszközökbe.
A törvény módosítása értelmében az elõnyugdíjat a nyugdíj elõtti munkanélküli
segély váltja fel. Lényeges különbség a jogosultsági feltételek változásában,
hogy a nyugdíj elõtti munkanélküli segély csak abban az esetben állapítható meg,
ha a munkanélküli a járadék folyósítási idejét teljesen kimerítette.
Az elõnyugdíjban részesülõk száma 1995. júliusára várhatóan 70-80 ezer fõre
emelkedik. A már megállapított elõnyugdíjak még további három évig, évente
csökkenõ mértékben terhelik a Szolidaritási Alapot.
A nyilvántartott munkanélküliek száma az intézkedés hatására növekedhet,
ugyanakkor csökken a korhatár elõtti inaktívak száma, mivel az igénylõk többsége
hat hónapnál tovább lesz járadékban, illetve a nyugdíj elõtti segélyben
részesülõk is munkanélkülinek fognak számítani. (Eddig az elõnyugdíjasok
kikerültek a munkanélküliek közül.) Ez a növekedés évente 20-30 ezer fõs
nagyságrendû lehet. Ugyanakkor áttekinthetõbbé, egyértelmûbbé válik az ellátási
rendszer, hiszen az elõnyugdíjasok eddig is valójában munkanélküli támogatásban
részesültek, bár a statisztikában az inaktívak között jelentek meg.
Az intézkedés a Szolidaritási Alap számára az elsõ évben még nem jelent
érzékelhetõ megtakarítást, valójában a források átrendezését eredményezi az
államháztartás alrendszerei között, s elsõsorban a társadalombiztosítás számára
jelent többletbevételt.
A változtatás további megtakarító hatása, hogy a nyugdíj elõtti munkanélküli
segélyt várhatóan kevesebben veszik igénybe, mint az elõnyugdíjat.
A jövedelempótló támogatás idõbeli korlátozásától és a támogatottak járadékra
való visszakerülésének elõsegítésétõl azt várjuk, hogy segítse és ösztönözze a
tartós munkanélküliek minél nagyobb részének kapcsolódását a munka világához,
akár átmeneti munkavégzéssel is, és egyúttal, hogy kikerüljenek a munkanélküli
nyilvántartási rendszerbõl azok, akik valójában nem is tekinthetõk
munkanélkülinek, hiszen nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni, vagy a
feketegazdaságban dolgoznak.
A bevezetés idõpontjában mintegy 240 ezer fõ lesz a jövedelempótló támogatásban
részesülõk száma. Számításaink szerint évente egyidejûleg 40-50 ezer fõ részére
kell támogatott foglalkoztatást (elsõsorban közhasznú munkát) biztosítani. A
munkaerõpiaci központok számára ez jelentõs többletkiadást és szervezõ feladatot
jelent, de végeredményében elõsegíti a támogatási lehetõségek igazságosabb
elosztását. A többletkiadások fedezetére a pótköltségvetés 3 milliárd Ft-ot
irányoz elõ a Foglalkoztatási Alapba, amelyet célzottan a közhasznú munkák
finanszírozására kell fordítani.
A munkanélküliek jövedelempótló támogatása ez évben mintegy 20-22 milliárd Ft
költségvetési kiadást jelent, az idõkorlát bevezetése a kiadások növekedési
ütemét fékezi és hosszú távon a költségvetési kiadások ez irányú növekedését
jelentõsen mérsékli. Egyúttal azonban 1996-tól a rövidebb idejû járadék
bevezetése kis mértékben növelni fogja a Szolidaritási Alap kiadásait. A
jövedelempótló támogatásban részesülõ munkanélküliek száma a törvénymódosítással
várhatóan csökken, mivel a támogatásban részesülõk egy része elhelyezkedik,
kisebb hányada pedig feltehetõen kikerül az ellátási rendszerbõl. Esetükben a
szociális segélyezés növekvõ igénybevételére kell számítani.