ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Tárgy: Interpelláció
T.
Bokros Lajos
Pénzügyminiszter úrnak
H E L Y B E N
"Mit tett a pénzügyminiszter a rosszul
kihelyezett hitelek banki felvásárlásából
származó károk elhárítására?"
Tisztelt Pénzügyminiszer Úr!
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 27. §-a és a Házszabály 90. §-a és 115.
§-a alapján a Pénzügyminiszter úrhoz az alábbi
i n t e r p e l l á c i ó t
intézem:
A bankok rossz hitelnyújtásából adódó behajtgatatlan kintlévõségeinek
nagységa bankonként 5-10 Mrd Ft-ra, összességükben mintegy 300 Mrd Fr-ra rúg.
Ez a veszteség többnyire ahitelképesség vizsgálatának szakszerûtlenségére és a
futamidõ alatt elõírásosan végzendõ hitelezõi ellenõrzés elmulasztására, azaz
bankszakmai hibákra vezethetõ vissza. Miután a bankkonszolidáció már nem ad
lehetõséget a veszteségek leírására ezért ezt a bankok maguk oldják meg, úgy,
hogy megszabaduljanak a saját hibájukból létrejött rossz hitelkihelyezések
miatt fennálló jelentõs nagyságú tartalékképzési kötelezettségükrõl, és
egyúttal igazolást kapnak a behajthatatlanság tényére és elfedjék eddigi
tevékenységük hibáit.
Az ilyen ügyletek révén a bankok megszabadulnak rosszul kihelyezett
hitelállományuktól de olyan áron, hogy a rossz kihelyezéseket megvásárolva
azokra újból pénzt költenek,azaz a hibájukból létrejött kár mégegyszer
megfizetik.
A megbízott gazdaságit ársaság emellett mint kivülálló szakértõ
bizonyítja, hogy a banki kintlevõség behajthatatlan és ez nem a bank, hanem a
hitelfelvevõ hibája vagy éppen bûne, azaz bizonyítja a bank ártatlanságát, és
a bank ezek után már biztosan számíthat arra, hogy saját mulasztásait,
vezetõinek és munkatársainak szekszerûtlen esetleg korrupt magatartását már
nem fogják a továbbiakban vizsgálni, ezekre nem fog fény derülni.
A károsultak - a banlok többnyire többségi állami tulajdona miatt - a
költségvetés, melynek hiányát ez a banki gyakorlat növeli, valamint a
betétesek akiknek betéti biztonsága jelentõsen romlik.
Normálisan szabályozott és mûködõ pénzügyi rendszer esetén a bankoknak
elsõdleges érdekük hitelkihelyezéseiknek beszedése, és mindazon banki hibák -
beleértve a személyi felelõsséget is - feltárása, melyek a rossz
hitelkihelyezéseket okozták, annak érdekében, hogy a bank stabilitását és jó
hírét biztosítságk és ezen keresztül elnyerhessék a betétesek bizalmát akikbõl
megélniük kell.
A fentiek alapján kérdezem a pénzügyminiszter urat:
1.) Mit tett annak megakadályozása érdekében, hogy a bankok
hitelkinlevõségeiket elõzõekben vázolt módon felvásárolják?
2.) Mit tett annak érdekében, hogy a hitelkintlevõségek behajtását és
behajthatóságát biztosítsa?
3.) Miért hiányzik a gazdasági stabilizációs programból a banki szférát
érintõ intézkedések sora?
4.) Hányszor és mely esetekben történt kezdeményezésére felelõsségrevonás
a felelõtlen hitelnyújtások és visszavásárlási ügyletek során?
A közvéleménnyel együtt várom a Miniszter Úr válaszát.
Budapest, 1995. április 22.
Tisztelettel:
Dr. Torgyán József
országgyûlési képviselõ
az FKGP országgyûlési
képviselõcsoportjának vezetõje