1
Magyar Köztársaság Kormánya
T/1059.. számú
törvényjavaslat
a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl
Elõadó: Dr. Fodor Gábor
mûvelõdési és közoktatási
miniszter
Budapest, 1995. május
1995. évi ........... törvény
a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag
védelmérõl
Az Országgyûlés a történelmi múlt megismerésének elsõdleges forrásául
szolgáló, illetõleg a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári
jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, a nemzet kulturális örökségének
részét képezõ levéltári anyag védelmének, folytonos gyarapításának és
használatának alapvetõ szabályairól a következõ törvényt alkotja:
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. §
E törvény célja annak biztosítása, hogy
a) a közfeladatot ellátó szervek irattári anyaga - az ügyviteli és levéltári
érdekekre, valamint a közérdekû adatok nyilvánosságának elvére tekintettel -
szakszerûen kezelt és rendszerezett, jól használható forrásanyaggá váljék;
b) bármely szerv irattári anyagának, továbbá a természetes személyek
irathagyatékának maradandó értékû része - a közlevéltárak
és a nyilvános magánlevéltárak anyagaként vagy védett levéltári anyagként -
épségben és használható állapotban a jövõ nemzedékei számára is fennmaradjon;
c) a levéltári anyag használata során a közérdekû adatok megismerését és a
tudományos kutatás szabadságát garantáló alkotmányos alapjogok lehetõ
legszélesebb körû érvényesítése a személyiséghez és a személyes adatokhoz
fûzõdõ alkotmányos alapjogok, valamint a törvényes titokkörbe tartozó adatok
védelmével együtt valósuljon meg.
A törvény hatálya
2. §
E törvény hatálya kiterjed
a) a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagára;
b) a tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel mûködõ gazdasági
társaságok irattári anyagára;
c) a közlevéltárakban õrzött levéltári anyagra;
d) a nyilvános magánlevéltárakban õrzött levéltári anyagra;
e) az a)-d) pont hatálya alá nem tartozó szervek és természetes személyek
tulajdonában lévõ maradandó értékû iratra.
Értelmezõ rendelkezések
3. §
E törvény alkalmazása során
a) szerv: a jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet;
b) közfeladatot ellátó szerv: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot,
valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és
személy;
c) irat: minden olyan szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és vázlat - a
megjelentetés szándékával készült könyvjellegû kézirat kivételével -, amely
valamely szerv mûködésével, illetõleg személy tevékenységével kapcsolatban
bármilyen anyagon, alakban és bármely eszköz felhasználásával keletkezett,
továbbá a bármely eljárással készült kép- és hangfelvétel, ha az iratot
helyettesít vagy irat mellékletét képezi;
d) közirat: a keletkezés idejétõl és az õrzés helyétõl függetlenül minden
olyan irat, amely a közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozik vagy
tartozott, továbbá az 1991. évi LXXXIII. törvény 2. §-ában meghatározott
iratok, valamint a káptalani és konventi hiteleshelyi levéltárak iratai;
e) magánirat: a nem közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozó,
valamint a természetes személyek tulajdonában lévõ irat;
f) irattári anyag: a szerv mûködése során keletkezett vagy hozzá érkezett és
rendeltetésszerûen az irattárába tartozó iratok összessége;
g) irattár: megfelelõen kialakított és felszerelt, az irattári anyag szakszerû
és biztonságos õrzésére alkalmas helyiség;
h) iratkezelés: az irat készítését, nyilvántartását, rendszerezését és a
selejtezhetõség szempontjából történõ válogatását, segédletekkel való
ellátását, szakszerû és biztonságos megõrzését, használatra bocsátását,
selejtezését, illetve levéltárba adását együttesen magába foglaló tevékenység;
i) irattári terv: a köziratok rendszerezésének és a selejtezhetõség
szempontjából történõ válogatásának alapjául szolgáló jegyzék, amely az
irattári anyagot tételekre (tárgyi csoportokra, indokolt esetben iratfajtákra)
tagolva, a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatásköréhez, valamint
szervezetéhez igazodó rendszerezésben sorolja fel, s meghatározza a
kiselejtezhetõ irattári tételekbe tartozó iratok ügyviteli célú megõrzésének
idõtartamát, továbbá a nem selejtezhetõ iratok levéltárba adásának
határidejét;
j) maradandó értékû irat: a gazdasági, társadalmi, politikai, jogi,
honvédelmi, nemzetbiztonsági, tudományos, mûvelõdési, mûszaki vagy egyéb
szempontból jelentõs, a történelmi múlt kutatásához, megismeréséhez,
megértéséhez, illetõleg a közfeladatok folyamatos ellátásához és az
állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, más forrásból nem, vagy
csak részlegesen megismerhetõ adatot tartalmazó irat;
k) levéltári anyag: az irattári anyagnak, továbbá a természetes személyek
iratainak levéltárban õrzött maradandó értékû része, valamint a védetté
nyilvánított maradandó értékû magánirat;
l) levéltár: a maradandó értékû iratok tartós megõrzésének, levéltári
feldolgozásának és rendeltetésszerû használatának biztosítása céljából
létesített intézmény;
m) közlevéltár: a nem selejtezhetõ köziratokkal kapcsolatos levéltári
feladatokat - ideértve a tudományos és igazgatási feladatokat is - végzõ,
közfeladatot ellátó szerv által fenntartott levéltár;
n) levéltári kutatás: a levéltári anyag tanulmányozása, abból adatok
kigyûjtése tudományos vagy más cél érdekében;
o) a személyes adat, valamint a személyes adatok kezelésével összefüggõ
fogalmak értelmezésére a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok
nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.)
rendelkezései az irányadóak.
Az irattári és a levéltári anyag védelmének általános szabályai
4. §
A szervek és a természetes személyek kötelesek a szervesen összetartozó
irataik egységének megõrzésérõl, valamint a tulajdonukban vagy birtokukban
lévõ levéltári anyag megóvásáról gondoskodni.
5. §
/1/ Köziratot, valamint közlevéltárban õrzött, köziratnak nem minõsülõ
levéltári anyagot elidegeníteni, megrongálni vagy egyéb módon
használhatatlanná tenni, továbbá - a szabályosan lefolytatott selejtezési
eljárást kivéve - megsemmisíteni tilos.
/2/ A megrongálás, az egyéb módon történõ használhatatlanná tétel, továbbá a
megsemmisítés tilalma a nyilvános magánlevéltárban õrzött levéltári anyagra és
a védett levéltári anyagra is kiterjed.
/3/ Az /1/ bekezdésben meghatározott elidegenítési tilalom nem zárja ki a
közlevéltárban õrzött, köziratnak nem minõsülõ levéltári anyagnak levéltár,
múzeum, könyvtár részére csereszerzõdés útján történõ elidegenítését.
6. §
/1/ Közlevéltárban és nyilvános magánlevéltárban õrzött levéltári anyagot,
továbbá védett levéltári anyagot az ország területérõl kivinni csak a
mûvelõdési és közoktatási miniszter engedélyével szabad.
/2/ A levéltári anyagról, annak külföldre vitele elõtt, a Magyar Országos
Levéltár vagy az õrzõ levéltár biztonsági másolatot készít.
7. §
A levéltári anyag közlevéltárban történõ elhelyezése - ajándék, adásvétel,
csereszerzõdés kivételével - a levéltári anyag tulajdonjogi helyzetét nem
érinti.
A levéltári anyag védelmének irányítása
8. §
A levéltári anyag védelmének ágazati irányítását a mûvelõdési és közoktatási
miniszter látja el. Ágazati irányító hatáskörében
a) rendeletben határozza meg az irattári terv elkészítésével és
alkalmazásával, továbbá a köziratok nyilvántartásával, szakszerû és
biztonságos õrzésével, selejtezésével, illetõleg közlevéltárba adásával
kapcsolatos szakmai követelményeket, és a közlevéltárak közremûködésével
ellenõrzi azok érvényesülését;
b) rendeletben szabályozza a köziratok kezelésének levéltári felügyeletével
kapcsolatos, továbbá a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak anyagának
nyilvántartásával, szakszerû, biztonságos õrzésével, feldolgozásával és
használatának biztosításával összefüggõ szakmai követelményeket, valamint a
levéltári anyagban végezhetõ selejtezés rendjét, és a Magyar Országos Levéltár
közremûködésével ellenõrzi a szakmai követelmények érvényesítését;
c) irányítja és felügyeli a Magyar Országos Levéltárat;
d) dönt a hatáskörébe utalt egyedi ügyekben.
II. fejezet
A KÖZIRAT
A köziratok kezelése és védelme
9. §
/1/ A közfeladatot ellátó szerv köteles
a) a hozzá érkezett és az általa készített iratokat az érkezés, illetve a
keletkezés idõpontjában nyilvántartásba venni;
b) a nyilvántartást és az ahhoz kapcsolódó - az irattári anyag
áttekinthetõségét szolgáló - ügyviteli segédleteket levéltári célra is
használható módon vezetni;
c) az ügyintézés során a selejtezhetõ, valamint a maradandó értékû, s ezért
nem selejtezhetõ iratokat az irattári terv megfelelõ tételébe besorolni, a
tétel jelét az iraton feltüntetni és azt a nyilvántartásba bejegyezni;
d) a nála keletkezõ, nem selejtezhetõ iratok készítésekor azok tartós
megõrzését lehetõvé tevõ eszközöket, anyagokat és eljárásokat alkalmazni;
e) az elintézett ügyek iratait - az irattári terv szerinti rendszerezés és
válogatás pontosságának ellenõrzése mellett - irattárában elhelyezni, s
irattári anyagának szakszerû és biztonságos megõrzésérõl, valamint használatra
bocsátásáról gondoskodni;
f) irattári anyagának selejtezhetõ részét, az irattári tervben megjelölt
irattári õrzési idõ letelte után, a szerv nem selejtezhetõ iratainak
átvételére jogosult közlevéltár (a továbbiakban: illetékes közlevéltár)
engedélyével kiselejtezni;
g) a nem selejtezhetõ irattári tételekbe tartozó iratokat a kapcsolódó
nyilvántartásokkal és segédletekkel együtt - a 12. §-ban elõírtak szerint -
saját költségén az illetékes közlevéltárnak átadni.
/2/ Az /1/ bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésének részletes
szabályait a közfeladatot ellátó szerv által készített egyedi vagy a részére
kötelezõen elõírt egységes iratkezelési szabályzat és irattári terv
tartalmazza.
/3/ Az /1/ bekezdésben meghatározott követelmények teljesítéséért, valamint az
iratok szakszerû és biztonságos megõrzésére alkalmas irattár kialakításáért és
mûködtetéséért, továbbá az iratkezeléshez szükséges egyéb tárgyi, technikai és
személyi feltételek biztosításáért a közfeladatot ellátó szerv vezetõje
felelõs.
/4/ Közfeladatot ellátó szerv megszüntetése vagy feladatkörének
megváltoztatása esetén a rendelkezõ szerv köteles intézkedni az érintett szerv
irattári anyagának további elhelyezésérõl, biztonságos megõrzésérõl és
használhatóságáról. Jogutód nélküli megszûnés esetén az érintett szerv nem
selejtezhetõ iratait az illetékes közlevéltárban kell elhelyezni.
Az iratkezelési szabályzatok kiadása
10. §
/1/ Egységes iratkezelési szabályzatot ad ki a Kormány - a Magyar Országos
Levéltár véleményének kikérésével - a minisztériumok és az országos hatáskörû
szervek részére.
/2/ Az ágazati irányítást ellátó miniszter, országos hatáskörû szerv vezetõje
egységes iratkezelési szabályzatot ad ki az államigazgatási szervek, a
fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek és a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok, valamint az állami intézmények és a helyi önkormányzati
intézmények részére. Az igazságügy-miniszter adja ki az egységes iratkezelési
szabályzatot - a Legfelsõbb Bíróság kivételével - a bíróságok részére, a
Legfõbb Ügyész pedig az ügyészségek részére.
/3/ A /2/ bekezdésben említett szervek egységes iratkezelési szabályzatának
kiadásakor a Magyar Országos Levéltár egyetértési jogot gyakorol.
/4/ Az /1/-/2/ bekezdésben nem említett közfeladatot ellátó szervek, valamint
a Legfelsõbb Bíróság egyedi iratkezelési szabályzatot készítenek, amelyet az
illetékes közlevéltárral egyetértésben adnak ki. A helyi önkormányzatok az
iratkezelési szabályzatukat - a belügyminiszternek a mûvelõdési és közoktatási
miniszterrel egyetértésben kiadott - iratkezelési mintaszabályzata alapján
készítik el.
/5/ A Magyar Országos Levéltár, illetõleg az illetékes közlevéltár egyetértési
joga az irattári tételek kialakításával és a nem selejtezhetõ irattári tételek
kijelölésével, továbbá a nem selejtezhetõ iratok levéltári használatát
befolyásoló elõírásokkal összefüggõ kérdésekre terjed ki. A közlevéltárak
egyetértési jogának gyakorlása kapcsán keletkezett vitában a mûvelõdési és
közoktatási miniszter dönt.
A köziratok kezelésének levéltári ellenõrzése
11. §
/1/ A nem selejtezhetõ köziratok fennmaradásának biztosítása érdekében a
közfeladatot ellátó szerv iratainak védelmét és iratkezelésének rendjét - az
iratkezelési szabályzat alapján - az illetékes közlevéltár ellenõrzi.
Ellenõrzési feladatának ellátása során
a) az iratkezelõi és az irattári helyiségbe beléphet, az iratokba és az
iratkezelési nyilvántartásokba betekinthet, az iratkezelési tevékenységet
folyamatában vizsgálhatja;
b) iratkezelési kérdésekben szaktanácsot ad, a nem selejtezhetõ iratok
épségben és használható állapotban történõ megõrzését súlyosan veszélyeztetõ
hibákat és hiányosságokat jegyzõkönyvbe foglalja, megszüntetésükre vonatkozóan
határidõt állapít meg;
c) ha a szerv a jegyzõkönyvben meghatározott ideig nem intézkedik, akkor a
levéltár szabálysértési eljárás indítása céljából a felügyeleti szervet
értesíti, annak hiányában a szabálysértési eljárás indítását maga
kezdeményezheti.
/2/ Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratok esetében az
illetékes levéltár ellenõrzési jogköre annak megállapítására terjed ki, hogy
a selejtezés céljából elkülönített iratok - tárgykörük alapján -
kiselejtezhetõk-e.
A köziratok levéltárba adása
12. §
/1/ Ha törvény másként nem rendelkezik, a nem selejtezhetõ köziratok teljes és
lezárt évfolyamait - az /5/ bekezdésben meghatározott kivétellel - a
keletkezés naptári évétõl számított húsz év lejártáig az illetékes
közlevéltárban kell elhelyezni.
/2/ A nem selejtezhetõ köziratok átadásának-átvételének idõpontjáról az átadó
szerv és az illetékes közlevéltár közösen állapodik meg.
/3/ Az /1/ bekezdésben meghatározott átadás-átvételi határidõ abban az
esetben, ha a közfeladatot ellátó szervnek a nem selejtezhetõ iratokra
ügyviteli szempontból még rendszeresen szüksége van, illetõleg akkor, ha az
illetékes közlevéltár az iratok átvételéhez szükséges raktári férõhellyel nem
rendelkezik, további öt évre külön engedély nélkül meghosszabbítható. Az
átadási-átvételi határidõ öt éven túli meghosszabbítását a mûvelõdési és
közoktatási miniszter engedélyezi.
/4/ A közlevéltár tizenöt éven belül keletkezett közirat átvételére csak
jogszabály alapján kötelezhetõ.
/5/ Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó, nem selejtezhetõ
iratokat a minõsítõ által meghatározott érvényességi idõ lejártát követõ
naptári év végéig kell az illetékes közlevéltárban elhelyezni.
/6/ Az iratokat õrzõ szerv kezdeményezésére az illetékes közlevéltár az
érvényességi idõ lejárta elõtt is átvehet államtitkot vagy szolgálati titkot
tartalmazó iratokat, ha azok megfelelõ õrzésének és kezelésének feltételeit
biztosítani tudja.
/7/ A közfeladatot ellátó szerv azoknak a nem selejtezhetõ köziratoknak a
használatát, amelyek az /1/ bekezdésben meghatározott idõ lejárta után is
õrizetében vannak, a közlevéltárban lévõ levéltári anyagra vonatkozó szabályok
szerint köteles biztosítani.
III. fejezet
A KÖZLEVÉLTÁR
A közlevéltár feladatai
13. §
A közlevéltár feladatkörében
a) a 31. §-ban meghatározott kivételekkel kizárólagos joggal átveszi és
megõrzi az illetékességi körébe tartozó szervek nem selejtezhetõ köziratait;
b) gyûjti (jogszabály alapján vagy ajándékként átveszi, illetõleg
megvásárolja), valamint ingyenes letétként megõrzi a maradandó értékû
magániratot;
c) az átvett, illetõleg a gyûjtött levéltári anyagot nyilvántartja,
szakszerûen kezeli, biztonságosan megõrzi, és az õrizetében lévõ levéltári
anyagot - annak szükség szerinti átselejtezésével, rendezésével, valamint a
tudományos igényû áttekintést biztosító segédletek készítése és közzététele
útján - feldolgozza, s az anyag használatát lehetõvé teszi;
d) az õrizetében lévõ levéltári anyagról hiteles másolatot vagy tartalmi
kivonatot ad ki;
e) a levéltári anyag védelme érdekében ellenõrzi a közfeladatot ellátó
szervek, valamint a tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel mûködõ
gazdasági társaságok irattári selejtezését és iratkezelésének rendjét;
f) megrongált vagy pusztulásnak indult levéltári anyagának konzerválásáról és
restaurálásáról gondoskodik, ezekrõl, illetõleg különösen jelentõs levéltári
anyagáról biztonsági másolatot készít vagy készíttet, és annak egy példányát -
ha jogszabály másként nem rendelkezik - a Magyar Országos Levéltár biztonsági
raktárának átadja;
g) levéltár- és történettudományi kutatásokat végez a levéltári munka
fejlesztése és a levéltári anyag felhasználásának elõsegítése céljából, s
közzéteszi a kutatás eredményeit;
h) a levéltári anyag oktatási, illetõleg közmûvelõdési célú felhasználását,
valamint a levéltári tevékenység megismertetését kiadványokkal és egyéb módon
elõsegíti;
i) a maradandó értékû magániratok kiválogatására, szakszerû kezelésére
vonatkozóan szaktanácsot adhat, a maradandó értékû magániratok védetté
nyilvánításában közremûködik.
A közlevéltárak fajtája és illetékessége
14. §
/1/ A közlevéltár - fajtája szerint - lehet általános levéltár, állami
szaklevéltár, települési önkormányzat, köztestület, közalapítvány, illetõleg
jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv levéltára.
/2/ A közlevéltár illetékességét a köziratokat illetõen e törvény, a
köziratnak nem minõsülõ levéltári anyagot illetõen az általános levéltárak
tekintetében a mûvelõdési és közoktatási miniszter, egyéb közlevéltár
tekintetében pedig - a mûvelõdési és közoktatási miniszter egyetértésével - a
fenntartó határozza meg.
A közlevéltár fenntartójának kötelezettségei
15. §
/1/ A közlevéltárat fenntartó szerv köteles gondoskodni arról, hogy levéltára
a) rendelkezzék a 13. §-ban meghatározott feladatok ellátásához szükséges
szakképzett személyzettel és technikai felszereléssel, továbbá
b) rendelkezzék a levéltári anyag rendszeres átvételét biztosító, zárt,
tûzbiztos, száraz, megfelelõ páratartalmú és hõmérsékletû, a levéltári anyag
õrzésén kívül egyidejûleg más célra fel nem használható, a szakszerû õrzéshez
szükséges tárolóeszközökkel felszerelt raktárral (raktárakkal), kutatóteremmel
és a mûködéséhez szükséges egyéb feltételekkel.
/2/ Közlevéltárat létesíteni csak az /1/ bekezdés a) és b) pontjában
meghatározott feltételek együttes biztosításával lehet.
Általános levéltárak
16. §
/1/ A levéltárral nem rendelkezõ közfeladatot ellátó szervek levéltári anyaga
az általános levéltárak illetékességi körébe tartozik. Általános levéltárat
törvény létesíthet, illetve szüntethet meg, a megszûnõ levéltár anyagának
átvételére illetékes közlevéltár megnevezésével.
/2/ Általános levéltár a Magyar Országos Levéltár, valamint a megye (fõváros)
önkormányzata által fenntartott közlevéltár.
17. §
/1/ A Magyar Országos Levéltár központi általános levéltár. Illetékességi
körébe tartozik a köztársasági elnök hivatala, az Országgyûlés hivatala és az
országgyûlési biztos hivatala, az Alkotmánybíróság, a Miniszterelnöki Hivatal,
- a 19. § /2/ bekezdésében meghatározott kivétellel - a minisztériumok és az
országos hatáskörû szervek, valamint az ezek közvetlen felügyelete és
irányítása alá tartozó intézmények és külképviseleti szervek, a Legfelsõbb
Bíróság, a Legfõbb Ügyészség, az Állami Számvevõszék és a Magyar Nemzeti Bank,
valamint mindezen szervek jogelõdeinek levéltári anyaga, továbbá a levéltárral
nem rendelkezõ országos köztestület és közalapítvány levéltári anyaga.
/2/ A Magyar Országos Levéltár a 13. §-ban meghatározott feladatokon kívül
a) közremûködik a mûvelõdési és közoktatási miniszternek e törvény
8. §-a b) pontjában meghatározott feladatai ellátásában, ennek során a külön
jogszabályban meghatározott szakmai követelmények érvényesítése érdekében
ellenõrzi a közlevéltárak munkáját, és az ellenõrzés eredményérõl évente
beszámol a miniszternek;
b) összesíti, továbbá a közlevéltárak közremûködésével értékeli a köziratok
kezelésének országos tapasztalatait, és errõl évente jelentést tesz a
mûvelõdési és közoktatási miniszternek ;
c) nyilvántartja a közlevéltárakat és a magánlevéltárakat, valamint vezeti a
védett levéltári anyag központi nyilvántartását;
d) feltárja, nyilvántartja és gyûjti (másolatban beszerzi vagy megvásárolja) a
magyar vonatkozású külföldi levéltári anyagot;
e) õrzi a törvények eredeti példányát;
f) levéltártudományi szakkönyvtárat mûködtet;
g) levéltári állományvédelmi kérdésekben szaktanácsadást nyújt más
levéltáraknak;
h) a hazai levéltári anyagról készült biztonsági másolatok egy példányát
biztonsági raktárában megõrzi;
i) részt vesz a levéltárosok felsõfokú képzésében és ellátja a középfokú
levéltári szakképzéssel kapcsolatos feladatait.
18. §
A megyei (fõvárosi) közlevéltár területi általános levéltárként a megye
(fõváros) önkormányzatának közvetlen felügyelete és irányítása alatt mûködik.
Illetékességi körébe tartozik a fenntartó önkormányzat testületének,
hivatalainak és intézményeinek, valamint ezek jogelõdeinek levéltári anyaga,
továbbá a megye (fõváros) területén keletkezett minden olyan levéltári anyag,
amely nem tartozik más levéltár illetékességi körébe.
Állami szaklevéltárak
19. §
/1/ Állami szaklevéltár a Hadtörténelmi Levéltár, a Központi Statisztikai
Hivatal Levéltára és a Vízügyi Levéltár, valamint az állam által fenntartott
felsõoktatási, tudományos, kulturális vagy egészségügyi szolgáltatást végzõ
intézmény levéltára.
/2/ A szaklevéltár illetékességi köre
a) a Hadtörténelmi Levéltár esetében a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar
Honvédség Parancsnoksága, valamint az ezek közvetlen felügyelete vagy
irányítása alá tartozó katonai szervezetek,
b) a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára esetében a Központi Statisztikai
Hivatal és az ennek közvetlen felügyelete alá tartozó szervek,
c) a Vízügyi Levéltár esetében a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztérium felügyelete alá tartozó vízügyi szervek,
d) a felsõoktatási, tudományos, kulturális vagy egészségügyi szolgáltatást
végzõ intézmény levéltára esetében a fenntartó szerv
levéltári anyagára, továbbá mindezek jogelõdeinek mûködése során keletkezett
levéltári anyagára terjed ki.
/3/ A /2/ bekezdés d) pontjában meghatározott szaklevéltár létesítését és
megszüntetését - a szerv felügyeletét vagy irányítását ellátó miniszter
(országos hatáskörû szerv vezetõje) véleményének elõzetes kikérésével - a
mûvelõdési és közoktatási miniszter engedélyezi.
/4/Megszûnõ szaklevéltár anyagának elhelyezésérõl a mûvelõdési és közoktatási
miniszter gondoskodik.
Települési önkormányzat levéltára
20. §
/1/ A települési önkormányzat a testülete, hivatalai és intézményei, valamint
ezek jogelõdei levéltári anyagára kiterjedõ illetékességgel közlevéltárat
létesíthet.
/2/ Települési önkormányzat levéltárának létesítéséhez a mûvelõdési miniszter
elõzetes hozzájárulása szükséges. A miniszter megtagadhatja a hozzájárulást,
ha a létesítendõ levéltár folyamatos mûködésének személyi és dologi
feltételeit (15. § /1/ bekezdés) hosszabb távon nem látja biztosítottnak.
/3/ Települési önkormányzat megszûnõ levéltárának anyagát a területileg
illetékes megyei levéltárban kell elhelyezni.
Köztestület, közalapítvány és egyéb közfeladatot ellátó szerv levéltára
21. §
Köztestület, közalapítvány vagy jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot
ellátó szerv saját levéltári anyagának õrzésére közlevéltárat létesíthet. A
létesítést, illetõleg a megszüntetést a közlevéltárakról vezetett központi
nyilvántartásba be kell jegyeztetni. Megszûnés esetén a köztestület, a
közalapítvány és az egyéb közfeladatot ellátó szerv levéltári anyagának
elhelyezésérõl a mûvelõdési és közoktatási miniszter intézkedik.
IV. fejezet
A KÖZLEVÉLTÁR ANYAGÁNAK HASZNÁLATA
A közlevéltár anyagában történõ kutatás
22. §
/1/A közlevéltárban õrzött, a keletkezés naptári évétõl számított harminc
éven túli levéltári anyagban - a 24-25. §-ban foglalt kivétellel -, továbbá
abban a levéltári anyagban, amelyet már nyilvánosságra hoztak, illetõleg
amelynek tartalmát az Avtv. szerint mindenki megismerheti, kérelemre bármely
természetes személy ingyenesen kutathat és a kutatásra kiadott levéltári
anyagról saját költségén másolatot készíttethet.
/2/ A közlevéltárban folytatható kutatáshoz a levéltártól kutatási engedélyt
kell kérni. A kérelemben meg kell jelölni a kutatás célját, tárgyát és
idõhatárát.
/3/ A közlevéltár a kutatási kérelemrõl és a kutatásra átadott levéltári
anyagról nyilvántartást vezet.
23. §
/1/ A keletkezés naptári évétõl számított harminc év lejárta elõtt a belsõ
használatra készült, valamint a döntéselõkészítést tartalmazó levéltári
anyagban folytatható kutatást az átadó szerv hozzájárulásával a levéltári
anyagot õrzõ közlevéltár engedélyezi.
/2/ Jogutód nélkül megszûnt szerv iratai, valamint az 1991. évi LXXXIII.
törvény 2. §-ában meghatározott iratok tekintetében - ha keletkezésük naptári
évétõl számított harminc év még nem telt el - a kutatást az iratokat õrzõ
közlevéltár engedélyezi.
24. §
/1/ Ha törvény másként nem rendelkezik, a személyes adatot tartalmazó
levéltári anyag az érintett halálozási évét követõ harminc év után válik
bárki számára kutathatóvá. A védelmi idõ, ha a halálozás éve nem ismert, az
érintett születésétõl számított száztíz év, ha pedig a születés és a halálozás
idõpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétõl számított nyolcvan év.
/2/ A védelmi idõ lejárta elõtt is kutatható az /1/ bekezdésben meghatározott
levéltári anyag, ha
a) a kutatás - a kérelmezõ költségére - anonimizált másolattal is
megvalósítható vagy
b) a kutatáshoz az érintett, illetõleg annak halálát követõen bármely örököse
vagy hozzátartozója a kutató kérésére hozzájárult vagy
c) a kutatásra tudományos célból van szükség - feltéve, hogy a levéltári anyag
keletkezésének naptári évétõl számított harminc év már eltelt - és a kutató a
/3/ és /4/ bekezdésben meghatározott követelményeknek eleget tesz.
/3/ A közlevéltár a /2/ bekezdés c) pontja szerinti tudományos célú kutatást
akkor köteles engedélyezni, ha a kutató
a) igazolja, hogy tudományos kutatást rendeltetésszerûen végzõ, közfeladatot
ellátó szerv megbízásából kutat vagy
b) csatolja a Magyar Tudományos Akadémia kutatási téma szerint illetékes
bizottságának vagy intézetének - a kutató részletes kutatási terve alapján
megadott - támogató állásfoglalását.
/4/ A kutatónak írásos nyilatkozatban vállalnia kell, hogy a megismert és
kigyûjtött személyes adatokat az Avtv. 32. §-ában meghatározott módon kezeli
és használja fel, továbbá az írásos nyilatkozatban meg kell jelölnie az
adatkezelés helyét.
25. §
/1/ Nem engedélyezhetõ a kutatás
a) a minõsítõ által meghatározott érvényességi idõ lejártáig az államtitkot,
szolgálati titkot vagy törvényben meghatározott egyéb más titkot tartalmazó
levéltári anyagban;
b) a nemzetközi kötelezettségvállalás körében keletkezett, illetõleg külföldi
szerv vagy személy által átadott iratokban a nemzetközi szerzõdésben,
illetõleg az átadó által meghatározott ideig;
c) abban a köziratnak nem minõsülõ levéltári anyagban, amely az átadó szerv
vagy természetes személy által meghatározott feltételek alapján még nem
kutatható;
/2/ Ha a levéltári anyag fizikai állapota miatt nem bocsátható a kérelmezõ
rendelkezésére, a közlevéltár - saját költségére - másolat készítésével
teljesíti a kérelmet, ha a másolat készítése nem jár az eredeti levéltári
anyag további megrongálódásának vagy megsemmisülésének veszélyével, illetõleg
nem jár aránytalanul nagy költséggel.
26. §
A kutatási kérelem részleges vagy teljes megtagadását a közlevéltár köteles
írásban megindokolni.
A használat egyéb módjai
27. §
/1/ A közlevéltár a kérelmezõ által megadott - az azonosításhoz szükséges -
információk alapján egyedi adatról tájékoztatást nyújt.
/2/A tájékoztatási kérelem részleges vagy teljes megtagadását a közlevéltár
írásban köteles közölni.
/3/ Tájékoztatás érdekében közlevéltár kutatást - díjtalan szolgáltatásként -
csak jogszabály alapján vagy fenntartója utasítására végez.
28. §
A közlevéltár az õrizetében lévõ levéltári anyagot kutatási célból más
levéltárnak, illetõleg kiállítás céljából szerv számára - külön jogszabály
alapján - meghatározott idõre kikölcsönözheti. Az iratot átadó szerv, illetve
jogutódja részére a kölcsönzést ügyviteli célból a levéltár köteles
engedélyezni. A kölcsönzési kérelem másolattal is teljesíthetõ.
Jogorvoslat kutatási vagy tájékoztatási kérelem megtagadása
esetén
29. §
/1/ A kutatási vagy a tájékoztatási kérelem részleges vagy teljes megtagadása
esetén a kérelmezõ bírósághoz fordulhat.
/2/ A per megindítására és az eljárás lefolytatására - a /3/ bekezdésben
foglalt kivétellel - az Avtv. 21. § /2/-/7/ bekezdésének szabályai az
irányadóak.
/3/A kérelmezõ saját adataira vonatkozó tájékoztatási kérelmének megtagadása
esetén a bírósági eljárásra az Avtv. 17. §-ának szabályait kell alkalmazni.
V. fejezet
A MAGÁNLEVÉLTÁRI ANYAG VÉDELME
Nyilvános magánlevéltár
30. §
/1/ Az a nem közfeladatot ellátó szerv, amely maradandó értékû iratainak
tartós megõrzése céljából levéltárat létesít vagy tart fenn, és vállalja a /2/
bekezdésben foglalt követelmények teljesítését, a Magyar Országos Levéltárnál
kezdeményezheti levéltárának nyilvános magánlevéltárként történõ bejegyzését.
A nyilvános magánlevéltárként történõ bejegyzést - a Magyar Országos Levéltár
javaslatára - a mûvelõdési és közoktatási miniszter engedélyezi.
/2/ A nyilvános magánlevéltár
a) levéltári anyagának jegyzékét - nyilvántartás céljából - a Magyar Országos
Levéltárnak átadja;
b) levéltári anyagának kezelésére és õrzésére a közlevéltárak számára elõírt
szabályokat alkalmazza;
c) levéltári anyagából a közlevéltárakra vonatkozó rendelkezések szerint
tájékoztatást nyújt, adatokat szolgáltat, iratokat kölcsönöz és anyagában -
saját szabályzata szerint - a kutatást ingyenesen lehetõvé teszi.
/3/ Ha a nyilvános magánlevéltár a /2/ bekezdésben meghatározott
követelményeket nem teljesíti, a miniszter elrendelheti a levéltár
nyilvántartásból való törlését.
/4/ A nyilvános magánlevéltár külön jogszabályban meghatározott költségvetési
támogatásban részesül.
31. §
/1/A nyilvános magánlevéltár köziratnak minõsülõ levéltári anyag kivételével
bármilyen levéltári anyagot gyûjthet, az illetékes egyházi levéltár azonban
gyûjtheti az egyház által fenntartott nevelési-oktatási intézmény köziratnak
minõsülõ levéltári anyagát is.
/2/A mûvelõdési és közoktatási miniszter engedélyezheti a káptalani vagy
konventi hiteleshelyi levéltár anyagának az illetékes egyházi levéltárban
történõ elhelyezését, ha a levéltár fenntartója az anyag õrzését, kezelését és
használatát illetõen biztosítja a 15. § /1/ bekezdésében meghatározott
feltételeket és az anyag kutathatóságát a közlevéltárban õrzött levéltári
anyagra vonatkozó szabályok szerint lehetõvé teszi.
A maradandó értékû magániratok védelme
32. §
/1/ A nem közfeladatot ellátó szervek - a /3/ bekezdésben foglalt kivétellel
- irattári anyaguk maradandó értékû részének kiválogatásához az illetékes
közlevéltártól szaktanácsot kérhetnek, vele a segítségadás rendszeres módjára,
illetve az iratok ajándékként vagy ingyenes letétként történõ megõrzésére
vonatkozóan megállapodást köthetnek.
/2/ A közlevéltárnak az /1/ bekezdés szerinti megállapodással átadott iratok
kutathatóságát az ajándékozó, illetõleg a letétbe adó meghatározott
idõtartamra korlátozhatja.
/3/ A tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel mûködõ gazdasági
társaságok kötelesek iratkezelésüket az illetékes közlevéltárral
egyetértésben szabályozni, irattári anyagukat a szabályzatban foglaltak
szerint kezelni, a helyszíni tájékozódást - az üzemi és az üzleti titkok
védelmének biztosítása mellett - a közlevéltár számára megengedni, nem
selejtezhetõ irataikat - ha azok feladataik ellátásához már nem szükségesek -
részére átadni. Ezen szervek közlevéltárba adott irataik kutathatóságát
illetõen a /2/ bekezdésben foglaltak szerint rendelkezhetnek.
33. §
/1/ A nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának ügyviteli szempontból
elévült részét, továbbá a természetes személyek irathagyatékát, ha az
tartalmát vagy egyéb jellegzetességeit tekintve megfelel a 3. § j) pontjában
meghatározott ismérveknek, s az iratot nem levéltár õrzi, a mûvelõdési és
közoktatási miniszter védett levéltári anyaggá nyilváníthatja.
/2/ A védett levéltári anyaggá nyilvánítást a tulajdonos bármely
közlevéltárnál vagy - a 34. §-ban meghatározott kivétellel - bármely levéltár
a tulajdonos egyetértésével kezdeményezheti.
/3/ A védett levéltári anyagot a Magyar Országos Levéltár nyilvántartásba
veszi, s az anyagról biztonsági másolatot készíthet. A biztonsági másolatról
további másolat készítését, valamint az abban folytatható kutatást a
tulajdonos, ha a kutatás személyhez fûzõdõ jogait vagy jogos érdekeit sértené,
meghatározott idõtartamra megtilthatja.
/4/ A védett levéltári anyag szakszerû megõrzése és kezelése érdekében az
illetékes levéltár a szükséges konzerválási, restaurálási munka elvégzéséhez
segítségét nyújt, illetõleg ingyenes szaktanácsot ad. Az illetékes közlevéltár
a védett levéltári anyag állapotát illetõen a helyszínen tájékozódhat.
/5/ A védett levéltári anyag elidegenítése esetén a védetté nyilvánító
határozatban megjelölt levéltárat elõvásárlási jog illeti meg.
/6/ Az elõvásárlási jog gyakorlásáról - az ajánlat kézhezvételétõl számított
harminc napon belül - az /5/ bekezdésben meghatározott levéltár nyilatkozik.
Elidegenítés esetén az új tulajdonos a levéltári anyag õrzési helyét a Magyar
Országos Levéltárnak köteles bejelenteni.
34. §
/1/ Az a tulajdonos, aki 1867 elõtt keletkezett iratát vagy a keletkezés
idejétõl függetlenül valamely jelentõs közéleti személyiség irathagyatékát
kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani, köteles azt elõször a Magyar
Országos Levéltárnak megvételre felajánlani vagy védetté nyilvánítás céljából
bemutatni. Ha a Magyar Országos Levéltár a tulajdonos által megjelölt
vételárat nem tudja kifizetni, kezdeményezheti az iratok védetté
nyilvánítását.
/2/ Állami gazdálkodó szervezet mûködése során keletkezett irattári anyagot a
gazdálkodó szervezet privatizálását követõen is csak az illetékes közlevéltár
által meghatározott szempontok szerint lehet selejtezni. Ha a nem selejtezhetõ
iratokat az új tulajdonos nem kívánja megõrizni, azokat az illetékes
közlevéltár részére át kell adnia. Ha az új tulajdonos a nem selejtezhetõ
iratokra igényt tart, az illetékes közlevéltár kezdeményezheti az iratok
védetté nyilvánítását.
VI. fejezet
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
35. §
/1/ Ez a törvény - a /2/ bekezdésben foglalt kivétellel - 1996. január 1-jén
lép hatályba.
/2/A törvény 22-29. §-a 1995. július 1-jén lép hatályba.
/3/Az egyes fontos tisztséget betöltõ személyek ellenõrzésérõl szóló 1994. évi
XXIII. törvény 1. §-ának a) pontjában meghatározott szervek iratainak a
Belügyminisztérium irattári anyagától történõ elkülönítésérõl, további
õrzésérõl, kezelésérõl és használatáról külön törvény rendelkezik.
/4/A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszíti a levéltári anyag
védelmérõl és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. törvényerejû rendelet - a
10/A. § elsõ mondatának kivételével -, az ezt módosító 1972. évi 19.
törvényerejû rendelet, és az 1991. évi LXXXIII. törvény 1. §-a, továbbá a
levéltári anyag védelmérõl és a levéltárakról szóló 1969. évi 27.
törvényerejû rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 30/1969. (IX.2.) Korm.
rendelet, az ezt módosító 34/1970. (IX.13.) Korm. rendelet 1. §-a, a 37/1971.
(XI.3.) Korm. rendelet, a 29/1973. (XI.21.) MT rendelet 1. §-a, a 20/1992.
(I.28.) Korm. rendelet 3. §-a /1/ bekezdésének a) pontja, 3. §-a /2/
bekezdésének a), b) és e) pontja és a levéltári anyag védelmérõl és a
levéltárakról, valamint a közgyûjteményekben folytatható kutatások egyes
kérdéseirõl szóló jogszabályok módosítására kiadott 177/1991. (XII.28.) Korm.
rendelet, továbbá a 121/1992. (VII.1.) Korm. rendelet 1.-2. §-a és a 4. §-a.
A 121/1992. (VII.1.) Korm. rendelet 3. §-a, továbbá a közgyûjteményekben
folytatható kutatások egyes kérdéseirõl szóló 118/1989. (XI.22.) MT rendelet
módosítása tárgyában kiadott 102/1993. (VII.12.) Korm. rendelet 1995. július
1-jén veszíti hatályát.
/5/Felhatalmazást kap a mûvelõdési és közoktatási miniszter, hogy rendeletben
szabályozza a maradandó értékû magániratok védetté nyilvánítására vonatkozó
eljárást, valamint - az igazságügy-miniszterrel együtt - az eredeti köziratot
helyettesítõ másolat készítésének a rendjét.
/6/Ahol jogszabály "történeti értékû iratot" említ, azon "maradandó értékû
iratot" kell érteni.
/7/A törvény 10. §-a szerinti iratkezelési szabályzatokat 1998. december 31-
éig kell elkészíteni.
36. §
E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
1) az Avtv. 30 §-a i) pontjának második fordulata hatályát veszti, valamint az
Avtv. 19. §-ának /1/ bekezdésében "az állami vagy helyi önkormányzati
feladatot ellátó szerv és személy" szövegrész helyébe "az állami vagy helyi
önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb
közfeladatot ellátó szerv vagy személy" szövegrész lép;
2) az Avtv. 2. §-ának 3. pontja helyébe a következõ szöveg lép: "közérdekû
adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban
meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévõ, a
személyes adat fogalma alá nem esõ adat;"
3) az Avtv. 19. §-ának /2/ bekezdése a következõ mondattal egészül ki: "E
szervek hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása - ha törvény másként
nem rendelkezik - bárki számára hozzáférhetõ, nyilvános adat."
4) az Avtv. 19. §-a a következõ /4/ és /5/ bekezdéssel egészül ki:
"/4/ Az /1/ bekezdésben említett szervek hatáskörében eljáró személynek a
feladatkörével összefüggõ személyes adata a közérdekû adat megismerését nem
korlátozza.
/5/ A belsõ használatra készült, valamint a döntéselõkészítéssel
összefüggõ adat nem nyilvános a keletkezését követõ harminc éven belül.
Kérelemre az adatok megismerését a szerv vezetõje e határidõn belül is
engedélyezheti."
INDOKOLÁS
a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A jogi személyek mûködése és a természetes személyek tevékenysége során
létrejött maradandó értékû iratokat a világon mindenütt a kulturális örökség
részének tekintik. Az e dokumentumok tartós megõrzéséhez és használatához
fûzõdõ közérdek érvényesítését az államok többsége egyrészt levéltári
intézmények mûködtetésével, másrészt a levéltárak tevékenységét szabályozó
törvényekkel biztosítja.
A különbözõ országok közpénzekbõl fenntartott levéltáraira (archívumaira)
általánosan jellemzõ, hogy elsõdleges feladatként a közhatalmat gyakorló vagy
közfeladatot ellátó szervek irattáraiba tartozó dokumentumoknak (összefoglaló
néven: köziratoknak) azt a részét õrzik meg és bocsátják a kutatók
rendelkezésére, amely az irattárat létrehozó szerv mûködéséhez már nem
szükséges, de adattartalma miatt a történetírás elsõdleges forrásául
szolgálhat, vagy az állam folytonossága, illetõleg az állampolgárok érdekeinek
védelme szempontjából nélkülözhetetlen.
A nyugat-európai államok túlnyomó többsége az elmúlt két évtizedben - az
információ szabadságáról, valamint a személyes adatok védelmérõl szóló
törvényeikhez igazodva - új levéltári törvényt alkotott. Tipikusnak
tekinthetõ, hogy e jogszabályok mindegyike - bár az Európai Közösség e
tárgyban irányelvet még nem adott ki - a köziratok védelme és
használhatóságának biztosítása érdekében:
-meghatározza az archiválási kötelezettség alá tartozó irattárak,
valamint az ezen irattárak maradandó értékû iratainak átvételére
illetékes levéltárak körét, s ezzel összefüggésben definiálja az irat
fogalmát, idesorolva bármely típusú adathordozón rögzített adatot és
információt;
-felhatalmazza a levéltárakat azon szervek iratkezelésének
ellenõrzésére, amelyek maradandó értékû irataikat náluk kötelesek
elhelyezni, s az iratok kiválogatásában a levéltárak számára egyetértési
jogot biztosít;
-kimondja a köziratok forgalomképtelenségét, s megtiltja a
keletkezésüknél fogva szervesen összetartozó irategyüttesek
megbontását;
-abból az alapelvbõl kiindulva, hogy a köziratok nyilvánosságát csak az
állampolgárok és az állam jogos érdekeinek védelme miatt, akkor is
csak meghatározott idõre szólóan lehet korlátozni, szabályozza a
levéltárban õrzött köziratok használatát.
A nem köziratnak minõsülõ maradandó értékû dokumentumokról, vagyis a
magánlevéltári anyagról a nyugat-európai levéltári törvények - néhány
kivételtõl eltekintve - többnyire csak közvetett módon intézkednek.
Magyarországon a levéltári anyag védelmének és a levéltárak tevékenységének
szabályait jelenleg a többször módosított 1969. évi 27. tvr. (a továbbiakban:
Ltvr.) és a végrehajtására kiadott 30/1969. (IX.2.) Korm. rendelet (a
továbbiakban: Lvhr.), valamint a 130/1971. (M.K.10.) MM utasítással közreadott
Levéltárak Ügyviteli Szabályzata (a továbbiakban: LÜSZ) határozza meg, a
levéltárakban õrzött iratok kutathatóságának rendjét pedig a
közgyûjteményekben folytatható kutatások egyes kérdéseirõl szóló, ugyancsak
többször módosított 118/1989. (XI.22.) MT rendelet (a továbbiakban: Kutatási
Rendelet) szabályozza.
Az Ltvr. és az Lvhr. - az ügyviteli és a levéltári érdekek együttes
figyelembevételével - minden jogi személyre kiterjedõ hatállyal bevezette az
irattári terv használatán alapuló iratkezelési rendszert. Az irattári anyag
tárgyi szempontú rendszerezését és a selejtezhetõség szempontjából történõ
válogatását biztosító irattári terv alkalmazásának köszönhetõen az iratkezelés
általános színvonala, s ezzel összefüggésben a maradandó értékû iratok
archiválásának gyakorlata napjainkra vitathatatlanul jobb lett, mint amilyen
1969 elõtt volt. A jogállami fordulatot követõen azonban az állami tulajdon
kizárólagosságának és a közvetlen állami irányítás mindenhatóságának elvére
épülõ Ltvr. és Lvhr. rendelkezései a versenyszférában, valamint a helyi
önkormányzatok, továbbá a pártok, az egyesületek és egyéb más autonóm
szervezetek esetében alkalmazhatatlanná váltak.
Az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI.24.) AB határozatával a Kutatási Rendeletet,
továbbá az Lvhr. 13. § /2/ bekezdését, valamint a LÜSZ 101-128., 136. és 160.
§-át, mivel ezek a rendelkezések is tartalmaznak a levéltári anyaghoz való
hozzáférést érdemben szabályozó intézkedéseket - döntõen a szabályozás nem
megfelelõ szintje miatt - alkotmányellenesnek nyilvánította és 1995. június
30-ai hatállyal megsemmisítette.
A Javaslat az Ltvr., az Lvhr., a Kutatási Rendelet és a LÜSZ által
szabályozott kérdéskör egészét lefedi, s az iratokat szabályozási szempontból
- a közérdekû adatok nyilvánosságának elvébõl kiindulva - két nagy csoportra,
köziratokra és magániratokra osztja, s a közirat fogalmával együtt bevezeti a
közlevéltár fogalmát is. A Javaslat ezekhez a fogalmakhoz igazodva
meghatározza a köziratok kezelésének, védelmének, archiválásra történõ
elõkészítésének és közlevéltárba adásának rendjét, továbbá a közlevéltárak
feladatait, fajtáit, s ezek illetékességi körét, valamint az alapításukkal és
fenntartásukkal kapcsolatos követelményeket; rendelkezik a közlevéltárakban
õrzött anyag kutathatóságáról, illetõleg használatának egyéb módjairól és
megállapítja a magánlevéltári anyag védelmének legfontosabb szabályait.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
(Az 1. §-hoz)
A magyar levéltári anyag mind tartalmi, mind pedig mennyiségi szempontból
meghatározó része a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagából származik.
Az irattári anyag eredeti rendeltetése szerint a létrehozó szerv tevékenységét
dokumentálja, annak mûködéséhez, ügyvitelének ellátásához szolgáltat adatokat,
információkat. A közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának ugyanakkor - a
közérdekû adatok nyilvánosságának követelményébõl adódóan - közérdekû
információforrásként is funkcionálnia kell, s ez a funkció folyamatos, az
irattári anyag maradandó értékû részét illetõen soha nem szûnik meg. A
Javaslat - elsõ helyen - olyan iratkezelési gyakorlat kifejlesztését jelöli
meg célként, amely a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának
használatához fûzõdõ különbözõ érdekeknek egyaránt megfelel, s a maradandó
értékû köziratok kiválogatását is jól szolgálja.
A Javaslat célul tûzi ki annak biztosítását is, hogy bármely szerv irattári
anyagának, továbbá a természetes személyek irathagyatékának maradandó értékû
része épségben és használható állapotban fennmaradjon.
Az Alkotmánybíróság a már hivatkozott 34/1994. (VI.24.) AB határozatának
összegzõ részében megállapította, hogy: "A tudományos élet szabadsága az
államra azt a kötelezettséget rója, hogy az alkotmányosan indokolt kényszerítõ
korlátok - különösen a személyes adatok oltalmazása, és az állam vitális
érdekébe tartozó, alapvetõ biztonságához fûzõdõ, törvényben meghatározott, és
egy demokratikus társadalomban szükséges korlátozásnak minõsülõ, az európai
normák szerinti titokkörökbe tartozó, titkos adatok védelme - kivételével a
tudományos kutatás, a tudományos megismerés és tanítás szabadságát garantálja,
kutató és kutató között ne diszkrimináljon, továbbá tudományos megállapítások
és igazságok kérdésében legyen semleges." A Javaslat a levéltári anyag
használatának szabályozásával e követelmény maradéktalan érvényesülését is el
kívánja érni.
A törvény hatálya
(A 2. §-hoz)
A levéltári anyag az irattári anyagból kerül kiválogatásra, így a védelem
leghatásosabb eszköze és módja nyilvánvalóan az, ha már az irattári anyag
kezelése során érvényesíteni lehet a levéltári szempontokat. Az irattári
anyagnak az a köre azonban, ahol ez a megoldás jogilag alkalmazható, illetve
kikényszeríthetõ, ma már jóval szûkebb, mint ahogy azt az Ltvr. meghatározta.
Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy az irattári anyag a létrehozóra, illetve
annak tevékenységére vonatkozóan minden lényeges adatot magába foglal, ezért
az iratanyag feletti rendelkezési jog korlátozása - pl. a versenyszférában -
alapvetõ jogokat sértene. Így azon alapelv, miszerint a levéltári anyagot
keletkezésétõl fogva különleges védelem illeti meg, csak a közfeladatot ellátó
szervek és személyek irattári anyaga, vagyis a köziratok esetében alkalmazható
teljes mértékben, de ebben a körben feltétlenül alkalmazandó is.
A Javaslat hatályának ki kell terjednie a tartós állami tulajdonú társasági
részesedéssel mûködõ gazdasági társaságok irattári anyagára is, kiindulva
abból, hogy a tartós állami tulajdonú részesedést a gazdasági társaságok
tevékenységének meghatározott jellege indokolja, s ez egyben az ott keletkezõ
iratokat is abba a körbe vonja, amelyek esetében alapvetõ érdek fûzõdik az
iratok irattári és levéltári eszközökkel történõ megõrzésének biztosításához.
A közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának selejtezés után fennmaradó
maradandó értékû része az iratokhoz fûzõdõ ügyviteli érdek elmúltával
közlevéltárba kerül, s ezáltal levéltári anyaggá válik. A Javaslat hatálya
ennek megfelelõen kiterjed a közlevéltárban õrzött levéltári anyagra is.
A nem közfeladatot ellátó, s így nem köziratot keletkeztetõ szervek iratai
megõrzésének garanciája az iratok magánlevéltári õrzése. A Javaslat hatálya
nem valamennyi magánlevéltárra, hanem csak a törvényben foglalt feltételeknek
megfelelõ nyilvános magánlevéltárakra, illetõleg az ott õrzött levéltári
anyagra terjed ki.
A 2. § a)-d) pontja alá nem tartozó szervek és természetes személyek
tulajdonában lévõ iratokra oly módon terjed ki a Javaslat hatálya, hogy az e
szervek, valamint a természetes személyek tulajdonhoz való alkotmányos jogának
tiszteletben tartására figyelemmel csak az indokolt mértékben és csak
maradandó értékû irataikra nézve tartalmaz kötelezõ rendelkezéseket a
Javaslat.
Értelmezõ rendelkezések
(A 3. §-hoz)
A Javaslat a levéltárak tevékenységét rendezõ jogszabályokban használatos
szakmai fogalmak körében új terminológiaként bevezeti a közirat és a
közlevéltár fogalmát.
A javasolt definíció szerint köziratnak minõsül minden olyan irat, a
keletkezés idejétõl és az õrzés helyétõl függetlenül, amely állami vagy
önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb
közfeladatot ellátó szerv és személy, azaz közfeladatot ellátó szerv irattári
anyagába tartozik, vagy tartozott, továbbá - az Alkotmánybíróság már idézett
határozatával összhangban - az 1948-1989 között mûködött Magyar Dolgozók
Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak az 1991. évi LXXXIII.
törvénnyel állami tulajdonná nyilvánított iratanyaga. Tekintettel arra,hogy a
káptalani és konventi hiteleshelyek állami közjegyzõi, azaz közfeladatokat
láttak el, ezek levéltári anyaga is köziratnak minõsül.
Közlevéltárnak minõsül minden olyan levéltári intézmény, amelyet a nem
selejtezhetõ köziratok tartós megõrzése céljából közfeladatot ellátó szerv
létesít, illetõleg tart fenn.
A levéltári anyaggá történõ átminõsülés tartalmi követelményeit a maradandó
értékû irat fogalmának meghatározásával állapítja meg a Javaslat. Levéltári
anyagnak tekintendõ eszerint az irattári anyagnak, továbbá a természetes
személyek iratainak levéltárban õrzött maradandó értékû része, valamint a
védetté nyilvánított maradandó értékû magánirat.
Az irattári és a levéltári anyag védelmének általános szabályai
(A 4-5. §-hoz)
Az irattári és a levéltári anyag védelmének legalapvetõbb, valamennyi
iratfajtára kiterjedõ elveit és szabályait a Javaslat 4-8. §-a tartalmazza.
E körben elvként rögzíti, hogy a szervesen összetartozó iratok egységének
megõrzésérõl mindenkinek gondoskodnia kell, mivel az iratok szétszóródása azok
információs értékét és használhatóságát csökkentené. Az irattári anyag
maradandó értékû részének, azaz a levéltári anyagnak a megóvása - ideértve a
maradandó értékû védetté nyilvánított magániratot is - ugyancsak alapvetõ
kötelessége mindazoknak, akiknek ilyen anyag a tulajdonába vagy a birtokába
kerül.
A megóvás elsõsorban a levéltári anyag megfelelõ állapotban való megõrzésébõl
áll, s ebbõl a követelménybõl adódik, hogy tilos minden olyan beavatkozás,
ráhatás, amelynek következtében a levéltári anyag megrongálódna vagy
használhatatlanná válna. Abból kiindulva, hogy a legértékesebb levéltári
anyagokat a közlevéltárak õrzik, fokozott védelemben részesülnek a
közlevéltárban õrzött anyagok, továbbá a köziratok, amelyekre nézve - szûk
kivételt engedve - elidegenítési tilalmat is kimond a Javaslat.
(A 6-7. §-hoz)
A köziratoknak és általában a levéltári anyagnak a kiemelkedõ kulturális és
információs értéke miatt ezeket a dokumentumokat bárki - így a tulajdonos is -
csak a mûvelõdési és közoktatási miniszter engedélyével viheti ki az ország
területérõl, és a pótolhatatlan, egyedi jellegre való tekintettel a kivitel
elõtt ezekrõl a Magyar Országos Levéltár biztonsági másolatot készít.
A maradandó értékû iratok tartós, a jövõ nemzedékei számára történõ
megõrzésének elsõdleges eszköze az iratok levéltári õrizete. A közlevéltárnak
az a joga és kötelessége, hogy a törvényben meghatározott esetekben - az irat
keletkeztetõjének személyétõl, szervezeti alárendeltségétõl, illetõleg attól
függetlenül, hogy az iratot keletkeztetõ szerv milyen szervezeti formában
mûködik, - átveszi és tartósan megõrzi a maradandó értékû iratot,
természetesen nem jelenti azt, hogy - a törvényben meghatározott kivételektõl
eltekintve - az irat tulajdonjogi helyzetében változás következne be.
A levéltár ugyanis a maradandó értékû iratok tartós megõrzése érdekében
létesített intézmény, amelynek az iratok õrzésével és keletkezésével
kapcsolatos - elsõsorban szakmai jellegû - jogosítványait és feladatait a
törvény pontosan meghatározza. Ezeknek a feladatoknak az ellátásához egyfelõl
nincs szükség arra, hogy a levéltár az iratokkal tulajdonosként rendelkezzék,
másfelõl az Alkotmány 13. §-ából következõen erre nem is lenne módja.
Miután azonban az iratok levéltári õrzése az õrzési idõ huzamosságát tekintve
a tulajdonos által való õrzéshez hasonlít, az egyértelmû jogi szabályozás
követelményének eleget téve a Javaslat leszögezi: a levéltári anyag
közlevéltárban történõ elhelyezése - ajándék, adásvétel és csereszerzõdés
kivételével - a levéltári anyag tulajdonjogi helyzetét nem érinti. Magától
értetõdõ kivétel az ajándékozás, amikor is az ajándékozó szándékának
megfelelõen az irat a levéltár vagy annak fenntartója (pl. az állam vagy az
önkormányzat) tulajdonába kerül, és ugyancsak magától értetõdõ kivételt képez
a levéltár eredeti tulajdonszerzése adásvétel esetében, továbbá a tulajdonát
képezõ levéltári anyag csereszerzõdéssel történõ elidegenítése és egyúttal új
levéltári anyag megszerzése esetén.
A levéltári anyag védelmének irányítása
(A 8. §-hoz)
A levéltári anyag védelmének ágazati irányításával kapcsolatos feladatokat a
mûvelõdési és közoktatási miniszter látja el, függetlenül attól, hogy a
meghatározott irattári vagy levéltári anyag vonatkozásában az irattári avagy
levéltári feladatokat ki látja el, továbbá, hogy az irattár, illetõleg a
levéltár milyen szervezeti keretekben, milyen szerv vagy személy
fenntartásában mûködik.
A miniszter az ágazati irányító hatáskörét - az iratokat keletkeztetõ szervek
sokféleségére, valamint a nem állami fenntartású levéltárak túlsúlyára
tekintettel - elsõsorban nem közvetlenül, hanem miniszteri rendelet kiadásával
gyakorolja.
Közvetlenül is érvényesül a miniszter ágazati irányítása ugyanakkor a Magyar
Országos Levéltár tekintetében, amely az egyetlen, állam által fenntartott
központi, általános levéltár.
A miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed a hatáskörébe utalt egyedi
ügyekre is, így pl. védett levéltári anyaggá nyilváníthatja a nem közfeladatot
ellátó szervek irattári anyagának ügyviteli szempontból elévült részét,
továbbá a természetes személyek irathagyatékát a törvényben meghatározott
feltételek megléte esetén.
II. fejezet
A KÖZIRAT
A köziratok kezelése és védelme
(A 9. §-hoz)
Az 1. § a) pontjában megjelölt célt a Javaslat elsõsorban a közfeladatot
ellátó szervek által jelenleg használt - az Ltvr. és Lvhr. alapján elkészített
- iratkezelési szabályzat és irattári terv korszerûsítésével kívánja elérni.
Ennek érdekében - a szigorítás igényével - újraszabályozza az irattári terv
alkalmazásával, valamint az irattári anyag biztonságos õrzésével kapcsolatos
alapvetõ követelményeket, így a köziratok nyilvántartásának kötelezettségét
is. Ez ugyanis az áttekinthetõ irattári rend megteremtésének, valamint a
köziratok elidegenítését, illetõleg a selejtezési eljárás megkerülésével
történõ megsemmisítését tiltó rendelkezések (5. § /1/ bekezdés)
érvényesítésének is elengedhetetlen feltétele.
Az iratok - ideértve természetesen minden típusú adathordozót -
archiválhatóságának egyik legfontosabb feltétele, hogy az adathordozó, illetve
az adat rögzítésének minõsége az adott dokumentumot tartós megõrzésre
alkalmassá tegye. Különösen fontos ez napjainkban, amikor a számítógép egyre
szélesebb körû ügyviteli alkalmazás, valamint az elektronikus adatátvitel
feltételeinek kialakulása következtében a nem hagyományos adathordozók
fokozatosan teret hódítanak. A Javaslat elsõsorban erre a körülményre való
tekintettel teszi a közfeladatot ellátó szervek kötelességévé, hogy a náluk
keletkezõ, nem selejtezhetõ iratok készítésekor azok tartós megõrzését
biztosító eszközöket, anyagokat és eljárásokat alkalmazzanak.
A XX. század utolsó évtizedeinek egyik általános érvényû jelensége, hogy az
állam és a gazdaság mûködéséhez, a társadalmi tevékenységek tervezéséhez és
szervezéséhez egyre több információra van szükség, s ezzel összefüggésben
rohamosan növekszik az irattárakban felhalmozódó adathordozók mennyisége. A
mind ügyviteli, mind pedig levéltári szempontból feleslegessé vált iratok
kiselejtezésének, illetõleg a maradandó értékû iratok levéltárba adásának
folyamatos elvégzését a Javaslat ezért tekinti kiemelkedõen fontos kérdésnek.
Az iratkezelési szabályzatok kiadása
(A 10. §-hoz)
Az iratkezelési szabályzatok és az irattári tervek kiadásának rendjét illetõen
a Javaslat - az Ltvr. és az Lvhr. rendelkezéseihez képest - két lényeges
módosítást tartalmaz. Az egyik az egységes iratkezelési szabályzatok
kiadásának részletes - felhatalmazó rendelkezéseket is tartalmazó -
szabályozása. Ez elsõsorban az azonos hatás- és feladatkört ellátó szervek
iratkezelési gyakorlatának egyszerûsítése szempontjából fontos intézkedés.
A másik változtatás lényege, hogy az egységes iratkezelési szabályzatok
kiadásakor az egyetértési jogot nem a mûvelõdési és közoktatási miniszter,
hanem a Magyar Országos Levéltár gyakorolja. Az egyedi iratkezelési
szabályzatok kiadását illetõen pedig a javaslat az illetékes közlevéltárra
telepíti az egyetértési jogot.
A köziratok kezelésének levéltári ellenõrzése
(A 11. §-hoz)
E szakasz rendelkezései arra az alapelvre épülnek fel, miszerint a
közfeladatot ellátó szervek irattári anyaga - pontosabban annak maradandó
értékû része - valamely közlevéltár illetékességi körébe tartozik, s ez a
levéltár nemcsak az iratanyag átvételére, hanem az adott szerv iratkezelésének
ellenõrzésére és irattári selejtezésének levéltári szempontú jóváhagyására is
jogosult.
A Javaslat a közlevéltárak számára olyan jogosítványokat határoz meg ( pl. az
iratokba történõ betekintés jogát), amely a jelenleginél jóval hatákonyabbá
teheti az irattári tervek alkalmazásának ellenõrzését.
A köziratok levéltárba adása
(A 12. §-hoz)
Az Lvhr. jelenleg elõírja, hogy a ki nem selejtezhetõ iratokat az illetékes
levéltár legalább tizenöt évi irattári õrizet után veszi át, de a levéltárba
adás végsõ határidejérõl nem rendelkezik. Az átadás - átvétel idõpontját az
átadó szerv és az átvevõ levéltár megállapodásától teszi függõvé. A Javaslat
- a kialakult gyakorlathoz igazodva - a tizenöt éves irattári megõrzési idõt
továbbra is megtartja, viszont meghatározza a levéltárba adás végsõ
határidejét is, s ettõl csak kivételes esetekben enged eltérést. A
levéltárba adás határidejének szabályozásával ugyanis biztosítani kívánja,
hogy az általános kutatási idõhatár eltelte után maradandó értékû köziratok
lehetõleg már levéltárban legyenek.
III. fejezet
A KÖZLEVÉLTÁR
A közlevéltár feladatai
(A 13. §-hoz)
Ez a szakasz foglalja rendszerbe - fajtájától függetlenül - a közlevéltár
alapfeladatait, biztosítva ezáltal az ügyviteli szempontból nélkülözhetõvé
vált maradandó értékû köziratok épségben és használható állapotban történõ
fennmaradásának, valamint használatának szakmai feltételeit.
A Javaslat 9. §-a /1/ bekezdésének g) pontjában foglaltakkal összhangban a
közlevéltár kizárólagos joga és kötelessége az illetékességi körébe tartozó
szervek nem selejtezhetõ köziratainak átvétele és megõrzése. Így köziratot
tartós megõrzés céljából - a Javaslat 31. §-ában meghatározott kivételekkel -
a közlevéltáron kívül más szerv vagy személy nem tarthat magánál.
A Javaslat, számolva azzal a lehetõséggel, hogy a maradandó értékû magániratok
tartós megõrzését a tulajdonos nem tudja vagy nem akarja maga végezni, a
közlevéltár alapfeladatává teszi ezen iratok gyûjtését (ajándékként való
elfogadását vagy megvásárlását) és ingyenes letéti megõrzését, továbbá a
jogszabállyal közlevéltári megõrzésbe utalt, köziratnak nem minõsülõ levéltári
anyag átvételét is.
Annak érdekében, hogy a maradandó értékû iratok már levéltárba kerülésük,
illetõleg a levéltári anyagról vezetett központi nyilvántartásba történõ
bejegyzésük elõtt is megkülönböztetett védelemben részesüljenek, a közlevéltár
ellenõrzi a közfeladatot ellátó szervek, valamint a tartós állami tulajdonú
társasági részesedéssel mûködõ gazdasági társaságok irattári selejtezését és
iratkezelésének rendjét, továbbá - alaptevékenységének részeként - a maradandó
értékû magániratok kiválogatására, szakszerû kezelésére vonatkozóan
szaktanácsot adhat, illetve az ilyen iratok védetté nyilvánításában köteles
közremûködni.
A Javaslat a közlevéltárban õrzött levéltári anyag biztonságos megõrzésével,
szakszerû kezelésével, valamint kutatási és igazgatási célú használhatóvá
tételével összefüggõ feladatokon túlmenõen - figyelembe véve a történelmi
ismeretek iránt megnyilvánuló széleskörû társadalmi igényt, továbbá a
nemzetközi gyakorlatot - alapfeladatként jelöli meg a levéltári anyag
felhasználását elõsegítõ levéltár- és történettudományi kutatások végzését,
illetõleg a levéltári anyag oktatási és közmûvelõdési célú hasznosításában
való közremûködést is.
A biztonsági másolatok készítésének alapfeladatként való megjelölése a
megrongált vagy pusztulásnak indult levéltári anyagban, illetõleg a
tartalmánál fogva különösen jelentõs levéltári anyagban lévõ adatok és
információk feltétlen fennmaradását szolgálja.
A közlevéltár fajtája és illetékessége
(A 14. §-hoz)
A közlevéltárat a Javaslat annak figyelembevételével minõsíti általános
levéltárnak, állami szaklevéltárnak, települési önkormányzat levéltárának vagy
köztestület, közalapítvány, illetõleg jogszabályban meghatározott egyéb
közfeladatot ellátó szerv levéltárának, hogy a közfeladatot ellátó szervek
mely körétõl illetékes átvenni a maradandó értékû iratokat. Mivel a
közlevéltárak osztályozása ezen ismérv alapján történik, a köziratokat
illetõen a közlevéltár illetékességét maga a Javaslat határozza meg. A
köziratnak nem minõsülõ levéltári anyag tekintetében a közlevéltár
illetékességének megállapítását - a szükséges koordináció biztosítása
érdekében - a Javaslat a mûvelõdési és közoktatási miniszter hatáskörébe
utalással, illetõleg egyetértési jogának kikötésével rendezi.
A közlevéltár fenntartójának kötelezettségei
(A 15. §-hoz)
A levéltári anyag fennmaradásának és a használatához fûzõdõ közérdek
érvényesítésének legfontosabb garanciája a közlevéltárak alapfeladatainak
maradéktalan ellátása és az ehhez szükséges személyi, tárgyi és technikai
feltételek folyamatos biztosítása. E feltételrendszer hiányosságaiból adódó
mûködési zavarok ugyanis a levéltári anyag jóvátehetetlen károsodását vagy
használhatatlanná válását idézhetik elõ. Ez a körülmény a közlevéltárak
fenntartóival szemben - a költségvetési intézmények mûködtetésével kapcsolatos
általános kötelezettségeken túlmutató - speciális követelményeket támaszt.
A Javaslat felsorolja a közlevéltárak alapfeladatainak ellátásához szükséges
személyi, tárgyi és technikai feltételeket, s ezek biztosítását a
közlevéltárak fenntartóinak kötelességévé teszi, s egyúttal elõírja, hogy
közlevéltárat létesíteni csak ezen feltételek együttes megléte esetén lehet.
Általános levéltárak
(A 16. §-hoz)
A Javaslat viszonylag széles körben ad lehetõséget közlevéltár alapítására és
fenntartására, ugyanakkor figyelembe veszi azt is, hogy nem minden
közfeladatot ellátó szervnél célszerû önálló levéltár létesítése, illetõleg
nem minden közfeladatot ellátó szerv képes önálló levéltárat fenntartani. A
saját levéltárral nem rendelkezõ, közfeladatot ellátó szervek levéltári
anyagával kapcsolatos levéltári feladatokat az általános levéltárak: a Magyar
Országos Levéltár, valamint a megye (fõváros) önkormányzata által fenntartott
levéltárak látják el.
Az általános levéltárak a levéltári anyag védelmének alapintézményei. Ezen
intézményhálózat stabilitásának biztosítása érdekében általános levéltárat
törvény létesíthet, illetve szüntethet meg, a megszûnõ levéltár anyagának
átvételére illetékes közlevéltár megnevezésével.
(A 17. §-hoz)
Általános levéltár a Magyar Országos Levéltár, amelynek jogelõdjét az 1723.
évi 45. tc. rendelkezése alapján 1756-ban alapították. 1874-ben szervezték
modern tudományos intézménnyé. Azóta feladata az országos hatáskörû szervek
levéltári anyagának átvétele és az ország életében jelentõs szerepet betöltõ
családok és személyek tevékenysége során létrejött maradandó értékû iratok
gyûjtése. Mint az ország központi általános levéltára, a közlevéltárakra
háruló alapfeladatokon túlmenõen a levéltári szakterület egészét érintõ
feladatokat is köteles ellátni. Ennek megfelelõen a Javaslat a Magyar Országos
Levéltárat - az ágazati irányítás hatékonyabbá tétele érdekében -
közremûködõként bevonja a közlevéltárak és általában a levéltári anyag feletti
szakmai ellenõrzésbe, valamint a köziratok kezelésével összefüggõ problémák
megoldásába.
A Javaslat a külföldön õrzött magyar vonatkozású levéltári anyag feltárása és
másolatban történõ beszerzése kötelezettségének elõírásával a hazai
forrásbázis szélesítését segíti elõ. Emellett gondoskodik arról is, hogy a
Magyar Országos Levéltár levéltártudományi szakkönyvtár mûködtetésével,
állományvédelmi szaktanácsadással, a biztonsági másolatok központi
megõrzésével és a szakmai képzés feladatainak ellátásával biztosítsa a
korszerû szakmai elvek és módszerek hazai elterjedését.
(A 18. §-hoz)
A közirat fogalmi körébe sorolható levéltári anyag a tulajdonjog szempontjából
nem homogén, az irattári anyagot létrehozó szervtõl függõen tartozhat állami
vagy önkormányzati, illetõleg egyéb közfeladatot ellátó szerv tulajdonába.
Ezért a közlevéltárak illetékességi körének kijelölésekor a nyugat-európai
országok levéltári gyakorlatában értelemszerûen azon alapelv érvényesül,
miszerint az állami szervek mûködése során létrejött levéltári anyagot az
állami (központi és területi) levéltárak, az önkormányzati mûködés maradandó
értékû dokumentumait pedig az önkormányzatok által fenntartott levéltárak
veszik át. A levéltári intézménnyel nem rendelkezõ önkormányzatok - az
ugyancsak általánosnak tekinthetõ gyakorlat szerint - levéltári anyagukat a
területileg illetékes állami levéltárban helyezik el.
Magyarországon azonban nem jött létre olyan állami levéltári hálózat, amely
alkalmas lenne a területi állami szervek és a levéltári intézménnyel nem
rendelkezõ helyi önkormányzatok levéltári anyagának archiválására. Nálunk ezt
a feladatot - 1950 óta - a megyei (fõvárosi) önkormányzatok, illetõleg azok
jogelõdei által fenntartott levéltárak látják el. Ennek figyelembevételével a
helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 70. §-a /1/ bekezdésének
a) pontja, továbbá a 63/A. §-ának n) pontja a megyei önkormányzatok, illetõleg
a fõvárosi önkormányzat kötelezõ feladatává teszi a területükön lévõ maradandó
értékû iratok gyûjtésével és õrzésével, valamint a közgyûjteményekkel
kapcsolatos teendõk ellátását.
A Javaslat - a hivatkozott rendelkezésekkel összhangban - a megyei (fõvárosi)
levéltárakat a közlevéltárak között olyan területi általános levéltáraknak
minõsíti, amelyek a megye (fõváros) területén mûködõ, illetõleg mûködött
önkormányzati testületek, hivatalok és intézmények, illetve jogelõdeik
levéltári anyagát, továbbá minden más, itt mûködõ szerv levéltári anyagát is
õrzik és kezelik, feltéve, hogy azok nem tartoznak más levéltár illetékességi
körébe.
Állami szaklevéltárak
(A 19. §-hoz)
A hatályos levéltári jogszabályok szerint a mûvelõdési és közoktatási
miniszter engedélyével bármely állami szerv - saját, illetõleg a felügyelete
alá tartozó szervek levéltári anyagának megõrzése céljából - szaklevéltárat
létesíthet. A Javaslat viszont részben az általános levéltárak anyagának
együtt tartása érdekében, részben pedig takarékossági okokból az állami
szaklevéltárak létesítésének lehetõségét szûk keretek közé szorítja.
A Javaslat három olyan szaklevéltárat nevez meg, amely jelentõs múlttal
rendelkezik. Ezek a következõk: az 1918 óta mûködõ Hadtörténelmi Levéltár, az
1975-ben létesült Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, valamint az 1977-
ben megalakult Vízügyi Levéltár. A felsoroltakon kívül állami szaklevéltár
alapítási jogát csak a felsõoktatási intézményeknek (ilyen levéltárak
kialakulása csak a legutóbbi idõkben vett nagyobb lendületet), továbbá azoknak
a tudományos, kulturális és egészségügyi szolgáltatást végzõ intézményeknek
biztosít, amelyek eleget tesznek a törvényben foglalt fenntartási
kötelezettségeiknek. A Javaslat ugyanakkor gondoskodik a valamely okból
megszûnõ állami szaklevéltár anyagának elhelyezésérõl azáltal, hogy a
mûvelõdési és közoktatási minisztert ezzel kapcsolatosan intézkedésre
kötelezi.
Települési önkormányzat levéltára
(A 20. §-hoz)
Magyarországon 1950 elõtt minden törvényhatósági jogú város köteles volt
levéltárat fenntartani. A levéltárakról szóló 1950. évi 29. törvényerejû
rendelet azonban ezeket a levéltárakat megszüntette és anyagukat - az
ugyancsak államosított - megyei levéltárakban helyezte el. 1990 óta három
megyei jogú város (Székesfehérvár, Gyõr és Tatabánya) létesített saját,
illetõleg jogelõdeinek levéltári anyagára kiterjedõ illetékességgel önálló
levéltárat.
A Javaslat, figyelembe véve egyrészt a helyi önkormányzatokról szóló - már
idézett - 1990. évi LXV. törvény rendelkezéseit, másrészt a nyugat-európai
országok levéltári joggyakorlatát, minden települési önkormányzat számára
biztosítja a levéltáralapítás jogát. E jog gyakorlását azonban a Javaslat
annak érdekében, hogy települési önkormányzat levéltára a szükséges anyagi
háttér nélkül ne jöhessen létre, a létesítést a mûvelõdési és közoktatási
miniszter elõzetes hozzájárulásához köti. A Javaslat a megszûnõ települési
önkormányzati levéltár anyagának további megõrzésére kellõ garanciát nyújt
azáltal, hogy annak átvételét a területileg illetékes megyei levéltár
kötelességévé teszi.
Köztestület, közalapítvány és egyéb közfeladatot ellátó szerv levéltára
(A 21. §-hoz)
A Javaslat a köztestületek, közalapítványok és egyéb közfeladatot ellátó
szervek levéltárait, amennyiben ilyenek létesülnek, szintén közlevéltáraknak
tekinti. Felismerve azt, hogy ezek a szervek sajátos történeti forrásanyagot
keletkeztetnek, és így õrzésükre, valamint szakszerû kezelésükre leginkább
maguk hivatottak, elõ is mozdítja létesítésüket, de megköveteli
fenntartóiktól, hogy levéltáraikat a közlevéltárak központi nyilvántartásába
jegyeztessék be. Ezen levéltárak megszûnésekor a mûvelõdési és közoktatási
miniszter köteles gondoskodni levéltári anyaguk biztonságos elhelyezésérõl.
IV. fejezet
A KÖZLEVÉLTÁR ANYAGÁNAK HASZNÁLATA
A közlevéltár anyagában történõ kutatás
(A 22-23. §-hoz)
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatából következõen a közlevéltárakban
végezhetõ kutatás lehetõségét korlátozni csak törvényben foglalt jogok vagy
érdekek védelme érdekében, meghatározott iratokra, irategyüttesekre
vonatkozóan és csak meghatározott idõre szólóan lehet. Ennek megfelelõen a
Javaslat kijelöli azt az általános kutatási idõhatárt, amelynek elmúltával a
védendõ adatok mindenki számára hozzáférhetõvé válnak.
A Javaslat az európai joggyakorlatban is általánosan alkalmazott harminc éves
általános kutatási idõhatárt állapítja meg. Fõszabályként kimondja tehát, hogy
a keletkezés naptári évétõl számított harminc éven túli levéltári anyagban
bárki ingyenesen kutathat és a levéltári anyagról - természetesen saját
költségén - másolatot készíttethet.
Magától értetõdik, hogy a harminc éves kutatási idõhatár nem vonatkozik arra a
levéltári anyagra, amelyet már a keletkezésekor vagy a keletkezésétõl
számított harminc éven belül nyilvánosságra hoztak.
Az Avtv. alapelvként mondja ki, hogy a közérdekû adatok nyilvánosak, azok
tartalmát - a törvényben meghatározott kivételektõl eltekintve -, bárki
megismerheti. A közérdekû adatok közérdekû jellegüket nem veszítik el azáltal,
hogy levéltárba kerülnek, így a közérdekû adatot tartalmazó levéltári anyag a
harminc éves általános kutatási idõhatár alól is kivételt kell hogy képezzen,
és azt is képez. A levéltári kutatás kérelemre, a levéltár engedélye alapján
történik.
A levéltár a kutatási kérelmekrõl és a kutatásra átadott levéltári anyagokról
- egyrészt adatvédelmi, másrészt a saját tevékenységét elõsegítõ
adminisztratív okok miatt - nyilvántartást vezet.
Annak, hogy a Javaslat meghatározza a kutatási kérelem tartalmi kellékeit,
elsõdleges célja az, hogy a kérelem pontosan teljesíthetõ legyen. Ezért a
levéltár a kérelmezõ által hiányosan kiállított adatkérõ lap esetén - erre
hivatkozással - nem tagadhatja meg a kutatási engedélyt, a kutatónak azonban
szembe kell néznie esetleg azzal, hogy a hiányosan kiállított adatkérõ lap nem
tartalmaz elegendõ információt a kérelem pontos teljesítéséhez.
Bár a levéltárban folytatható kutatás a levéltár engedélye alapján történik,
ez nem jelenti azt, hogy a levéltár szabad belátásán múlik, ad-e kutatási
engedélyt vagy sem.
A levéltár engedélyezési jogköre elsõsorban azt a célt szolgálja, hogy a
levéltár a kérelem kézhezvételét követõen eldöntse: a kutatni kívánt levéltári
anyagot a törvény mely rendelkezése alapján bocsáthatja a kutató
rendelkezésére, illetõleg, hogy nem áll-e fenn olyan, a törvényben
meghatározott körülmény, amelynek alapján a kérelem teljesítését meg kell
tagadnia.
Nyilvánvaló, hogy a levéltár nem tagadhatja meg a kutatási kérelmet a törvény
22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott levéltári anyagok tekintetében.
Ugyanakkor a levéltárnak - az iratot levéltárba adó szerv álláspontjából függõ
- érdemi döntési jogköre van a törvény 23. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott esetekben, azaz a harminc éven belül keletkezett, belsõ
használatra készült, valamint döntéselõkészítést tartalmazó levéltári anyagok
tekintetében.
A Javaslat itt is az Európa Tanács joggyakorlatában érvényesülõ azon elvre
volt figyelemmel, hogy az aktanyilvánosság nem vonatkozik az ún.
munkadokumentumokra, azaz a döntés meghozatalát megelõzõen keletkezett
tervezetekre, vázlatokra, javaslatokra stb.
A döntésben megjelenõ közérdekû adatok megismerhetõségének,
hozzáférhetõségének érvényesülése mellett a döntés elõkészítésével kapcsolatos
iratoknak a nyilvánosságtól való meghatározott ideig való elzárása a
közfeladatot ellátó szervek munkavégzését külsõ befolyásolástól mentessé
teszi, s biztosítja a feladatok zavartalan ellátását.
A harminc éven belül keletkezett és nem döntéselõkészítést, hanem döntést
tartalmazó levéltári anyag kutatása - feltéve, hogy nem tartalmaz személyes
adatot, illetõleg nem minõsített irat - a törvény 22. §-ának (1) bekezdésében
foglaltak szerint történik, azaz annak tartalmát az Avtv. szerint bárki
megismerheti.
(A 24. §-hoz)
Az Avtv-vel ugyancsak összhangban a Javaslat fokozott védelemben részesíti a
személyes adatot tartalmazó levéltári anyagot, és ennek következtében szigorú
feltételeket állapít meg az ilyen levéltári anyagban folytatható kutatás
esetére. Így fõszabályként kimondja, hogy a személyes adatot tartalmazó
levéltári anyag az érintett halálozási évét követõ harminc év után válik bárki
számára kutathatóvá. Ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születésétõl
számított száztíz év, ha pedig a születés és a halálozás idõpontja sem ismert,
a levéltári anyag keletkezésétõl számított nyolcvan év a védelmi idõ.
A Javaslat 1. §-ának c) pontjában megfogalmazott azon cél érdekében, hogy a
személyes adatokhoz fûzõdõ alkotmányos alapjogok mellett a tudományos kutatás
szabadságát garantáló alkotmányos alapjog is a lehetõ legszélesebb körben
érvényesülhessen, a Javaslat az általános kutatási szabályoktól eltérõ
speciális - a levéltári anyaghoz való hozzáférést jelentõsen megkönnyítõ -
rendelkezéseket állapít meg a tudományos kutatás számára.
Eszerint a közlevéltár köteles engedélyezni a tudományos célú kutatást abban a
személyes adatot tartalmazó levéltári anyagban is, amely egyébként - a
Javaslatban meghatározott idõtartam elteltének hiányában - még nem lenne
hozzáférhetõ. A kutatás feltétele az általános szabálytól eltérõen nem az
érintett személy halálának vagy születésének idõpontjától, hanem a levéltári
anyag keletkezésének naptári évétõl számított harminc év eltelte, továbbá az,
hogy a kutatónak eleget kell tennie a Javaslatban meghatározott
követelményeknek, azaz igazolnia kell, hogy tudományos kutatást
rendeltetésszerûen végzõ, közfeladatot ellátó szerv megbízásából kutat, vagy
csatolnia kell a Magyar Tudományos Akadémia kutatási téma szerint illetékes
bizottságának vagy intézetének támogató állásfoglalását.
(A 25. §-hoz)
Az általános harminc éves védelmi idõtõl, továbbá a személyes adatokra
vonatkozó speciális kutatási idõhatártól eltérõ, a törvényben elõre pontosan
meg nem határozható ideig tartó kutatási korlátozást, illetõleg tilalmat
fogalmaz meg a Javaslat 25. §-a, amely felsorolja azokat az esetköröket,
amelyek tekintetében nem a törvény, hanem például a minõsített iratok esetében
a minõsítõ által, nemzetközi kötelezettségvállalás esetén pedig a nemzetközi
szerzõdésben meghatározott ideig nem kutatható a levéltári anyag.
(A 26. §-hoz)
A közérdekû adatok megismeréséhez fûzõdõ jognak, valamint a tudományos kutatás
szabadságát garantáló alkotmányos alapjognak az érvényesülését hivatott
elõsegíteni a Javaslat azon rendelkezése, amely a levéltárat a kutatási
kérelem elutasításának indokolására kötelezi. A levéltár írásban közölt
döntése egyben szükséges feltétele annak, hogy a kérelmezõ a törvényben
biztosított jogorvoslati lehetõségével élni tudjon.
A használat egyéb módjai
(A 27. §-hoz)
A közlevéltár, tekintettel arra, hogy az ügyviteli szempontból már nem
jelentõs köziratoknak lényegében kizárólagos õrzõje, olyan információs
forrásanyaggal rendelkezik, amelyre akár az állampolgárok jogainak
érvényesítéséhez, akár bizonyos szervek döntéseinek meghozatalához vagy egyéb
más okból szükség lehet. Ennek érdekében a levéltárnak az õrizetében lévõ
levéltári anyagban fellelhetõ adatokból tájékoztatást kell nyújtania.
A tájékoztatás díjmentes szolgáltatása a levéltárnak, ha azonban a
tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében a levéltár maga kényszerül
kutatást végezni, akkor ezért a többletszolgáltatásért külön díjazást kérhet,
kivéve, ha a kutatásra jogszabály alapján vagy a fenntartó utasítására kerül
sor.
A tájékoztatási kérelem megtagadását éppen úgy, mint a kutatási kérelem
megtagadását, a levéltár írásban köteles megindokolni.
(A 28. §-hoz)
A levéltári anyagban folytatható kutatás elõsegítése, illetõleg a levéltári
anyag mint kulturális érték kiállításon való bemutatása céljából történõ
kölcsönzése eddig is élõ gyakorlata volt a levéltáraknak.
Magától értetõdik, hogy az iratot levéltárba adó szerv, amely esetleg egyben a
levéltári anyag tulajdonosa is, ügyeinek viteléhez igényt tarthat a levéltári
anyag ideiglenes - az ügyviteli érdekek által meghatározott ideig tartó -
használatára.
A levéltárak anyagát többnyire egyedi, s ezért pótolhatatlan értékû
dokumentumok alkotják. Ezek védelme érdekében a Javaslat lehetõvé teszi a
kölcsönzési kérelemnek másolattal történõ teljesítését.
Jogorvoslat kutatási vagy tájékoztatási kérelem megtagadása esetén
(A 29. §-hoz)
A kutatási kérelem megtagadása esetére jogorvoslati lehetõséget biztosít a
Javaslat, amikor lehetõvé teszi a levéltár kérelmet elutasító döntésének
bíróság elõtti megtámadását. A per megindítására és az eljárás lefolytatására
az Avtv. megfelelõ szabályait rendeli alkalmazni.
V. fejezet
A MAGÁNLEVÉLTÁRI ANYAG VÉDELME
Nyilvános magánlevéltár
(A 30. §-hoz)
Míg a közfeladatot ellátó szervek maradandó értékû iratainak megõrzése és
védelme a közlevéltárak kötelessége, a nem közfeladatot ellátó szervek
maradandó értékû iratanyaga fennmaradásának legfontosabb biztosítéka az
intézményként mûködõ magánlevéltár.
A Javaslat azonban nem a magánlevéltár, hanem csak a nyilvános magánlevéltár
intézményét vonja szabályozási körébe. Ennek megfelelõen kimondja: ahhoz, hogy
a mûvelõdési és közoktatási miniszter engedélyezze egy levéltár nyilvános
magánlevéltárként történõ bejegyzését, az intézménynek eleget kell tennie
azoknak a törvényben meghatározott követelményeknek, amelyek a levéltári
tevékenység nélkülözhetetlen elemeit képezik. Így mindenekelõtt a levéltári
anyag õrzésére és kezelésére a közlevéltárak részére megállapított szakmai
szabályokat a nyilvános magánlevéltárnak is alkalmaznia kell, másrészt
biztosítania kell az alapvetõ levéltári szolgáltatásokat, azaz tájékoztatást
kell nyújtania, lehetõvé kell tennie a kutatást stb.
Nincs akadálya annak sem, hogy az a szerv, amelyik a nyilvános
magánlevéltárakkal szemben megállapított követelményeknek nem tud vagy nem
tudna megfelelni, iratai megõrzése érdekében magánlevéltárat létesítsen. Ez
esetben azonban a Javaslatnak a nyilvános magánlevéltárakra vonatkozó
rendelkezései nem vonatkoznak a magánlevéltárra, hanem az csupán saját belsõ
szabályzata alapján mûködik. A kevesebb kötelezettség együtt jár azzal is,
hogy az ilyen magánlevéltár nem tarthat igényt a nyilvános magánlevéltár
számára biztosított költségvetési támogatásra sem.
(A 31. §-hoz)
Mivel a köziratokat kizárólagos jelleggel a közlevéltárak gyûjtik, a nyilvános
magánlevéltárak gyûjtési tevékenységének egyetlen korlátja van, nevezetesen
az, hogy köziratnak minõsülõ levéltári anyagot nem gyûjthetnek. Ez alól két
kivételt enged a Javaslat. Az illetékes egyházi levéltár õrizheti az egyház
által fenntartott nevelési-oktatási intézmény köziratnak minõsülõ levéltári
anyagát, továbbá - a Javaslatban foglalt feltételek megléte esetén - a
káptalani vagy konventi hiteleshelyi levéltári anyagot.
A kivétel engedésének mindkét esetben közös alapja egyrészt az, hogy az
egyházak által fenntartott levéltárak hosszú történeti múltra tekinthetnek
vissza, így tevékenységük során kialakultak azok a feltételek, amelyek
biztosítják a köziratok szakszerû õrzését, kezelését és ezáltal a
fennmaradását, másrészt mindkét esetben olyan köziratokról van szó, amelyek
egyházi intézmények közfeladatot ellátó tevékenysége során keletkeztek.
A maradandó értékû magániratok védelme
(A 32. §-hoz)
Az irattári anyag maradandó értékû részének kiválogatása levéltárosi
szakismeretet igényel. Ezért a Javaslat - a 13. § b) és i) pontjával
összhangban - a nem közfeladatot ellátó szervek számára is lehetõvé teszi,
hogy irattári anyaguk maradandó értékû részének kiválogatásához az illetékes
közlevéltártól szaktanácsot kérjenek. Abban az esetben pedig, ha maradandó
értékû irataik további megõrzését nem tudják vagy nem akarják vállalni, a
Javaslat módot ad arra is, hogy irataikat az illetékes közlevéltárban
ajándékként vagy ingyenes letétként elhelyezzék. Ez utóbbi rendelkezésével a
Javaslat - a tulajdonjog sérelme nélkül - biztosítani kívánja, hogy a nem
közfeladatot ellátó szervek maradandó értékû iratai akkor se kallódjanak el
vagy semmisüljenek meg, ha ügyviteli értékük megszûnését követõen a tulajdonos
már nem tart rájuk igényt.
A Javaslat a fentiektõl eltérõ módon rendelkezik a tartós állami tulajdonú
társasági részesedéssel mûködõ gazdasági társaságok irattári anyagáról. Ezeket
a szerveket arra kötelezi, hogy iratkezelésüket az illetékes közlevéltárral
egyetértésben szabályozzák, és nem selejtezhetõ irataikat - ha azok feladataik
ellátásához már nem szükségesek - a közlevéltárnak átadják. Ugyanakkor a
Javaslat figyelembe veszi azt is, hogy ezen szervek irattári anyagára a
közérdekû adatok nyilvánosságának követelménye nem terjeszthetõ ki.
A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 75. § (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy a személyhez fûzõdõ jogok védelmére vonatkozó szabályokat a
jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a védelem - jellegénél fogva
- csak a magánszemélyeket illeti meg. A törvény 81. §-a pedig kimondja, hogy
személyhez fûzõdõ jogot sért az is, aki üzemi vagy üzleti titok birtokába jut,
és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél. Az
idézett rendelkezésekkel összhangban a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a nem
közfeladatot ellátó szervek - ideértve a tartós állami tulajdonú társasági
részesedéssel mûködõ gazdasági társaságokat is - közlevéltárban elhelyezett
maradandó értékû irataik kutathatóságát meghatározott idõtartamra korlátozzák.
(A 33. §-hoz)
A nem levéltárban õrzött maradandó értékû magániratok védelmének fõ
eszközeként a Javaslat a mûvelõdési és közoktatási miniszter feladatává teszi,
hogy az ilyen iratot védett levéltári anyaggá nyilvánítsa. A védett levéltári
anyagot a Magyar Országos Levéltár nyilvántartásba veszi, így annak további
sorsát az illetékes közlevéltár figyelemmel kísérheti, állapotát illetõen az
õrzés helyszínén is tájékozódhat.
A Magyar Országos Levéltár a védett levéltári anyagról biztonsági másolatot
készíthet, de ezáltal a tulajdonos rendelkezési joga - a biztonsági
másolatban folytatható kutatást, valamint a további másolatok készítését
illetõen - nem szûnik meg. A tulajdonos ugyanis a kutatást, illetve a további
másolatok készítését - ha az személyhez fûzõdõ jogait vagy jogos érdekeit
sértené, - meghatározott idõtartamra megtilthatja.
A maradandó értékû magániratok védetté nyilvánítását nem csak a tulajdonos,
hanem bármely levéltár kezdeményezheti, de magához a védetté nyilvánításhoz -
a 34. §-ban meghatározott kivételekkel - a tulajdonos egyetértése szükséges.
A védettségi határozatban megjelölt levéltár elõvásárlási joga lehetõséget
teremt arra, hogy a védett levéltári anyag idõvel levéltári megõrzésbe
kerüljön.
(A 34. §-hoz)
Ez a szakasz határozza meg azokat az eseteket, amikor a maradandó értékû
iratok közlevéltárnak történõ eladását vagy védetté nyilvánítását a tulajdonos
köteles kezdeményezni, illetõleg amikor a védetté nyilvánításra a tulajdonos
egyetértése nélkül is sor kerülhet.
Az a tulajdonos, aki 1867 elõtt - vagyis még a tömeges iratképzés kialakulását
megelõzõen - keletkezett iratát vagy a keletkezés idejétõl függetlenül
valamely jelentõs közéleti személyiség irathagyatékát kereskedelmi forgalomba
kívánja bocsátani, köteles azt elõször a Magyar Országos Levéltárnak védetté
nyilvánítás céljából bemutatni vagy megvételre felajánlani. Ha a megjelölt
vételárat a Magyar Országos Levéltár nem tudja kifizetni, kezdeményezheti - a
tulajdonos egyetértése nélkül is - az iratok védetté nyilvánítását. Ezek az
iratok, amelyek azonosítása egyébként különösebb szakértelmet nem igényel,
jelentõs mértékben gazdagíthatják a levéltárak anyagának forrásértékét. A
Javaslat erre való tekintettel korlátozza forgalmukat, illetõleg teszi
kötelezõvé védetté nyilvánításukat.
Jelenleg a köziratnak nem minõsülõ levéltári anyag egészén belül a
legsúlyosabb probléma az állami tulajdonból kikerülõ irattári anyag
szétszóródásának, esetleges megsemmisülésének permanens veszélye. A Javaslat e
veszély elhárítása érdekében teszi általános szabállyá, hogy állami gazdálkodó
szervezet mûködése során keletkezett irattári anyagot a gazdálkodó szervezet
privatizálását követõen is csak az illetékes közlevéltár engedélyével lehet
selejtezni. Módot ad továbbá arra is, hogy ezen szervek irattári anyagának
maradandó értékû részét az illetékes közlevéltár - az új tulajdonos
egyetértésének hiányában is - védetté nyilvánításra javasolja.
VI. fejezet
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
(A 35. §-hoz)
Annak következtében, hogy az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI.24.) AB határozata
1995 június 30-ával megsemmisítette a 118/1989. (XI. 22.) MT rendeletet,
szükséges, hogy a Javaslatnak a levéltárban folytatható kutatásra vonatkozó
szabályai 1995. július 1-jével hatályba lépjenek. Ugyanakkor célszerû, hogy a
Javaslat egyéb szabályainak alkalmazására az érintett szervek megfelelõ idõ
hagyásával felkészülhessenek, továbbá, hogy a költségvetési kihatásokat
jelentõ feladatokat az 1996. évi költségvetés tervezésekor már figyelembe
lehessen venni. Ennek érdekében a Javaslat az említett kivétellel 1996. január
1-jén lép hatályba.
Az egyes fontos tisztséget betöltõ személyek ellenõrzésérõl szóló 1994. évi
XXIII. törvény 1. §-ának a) pontjában meghatározott szervek iratai - e
szerveknek az államapparátusban betöltött speciális helyzete következtében -
olyan adatokat tartalmaznak, amelyek indokolttá teszik ezeknek az iratoknak a
Belügyminisztérium irattári anyagától történõ elkülönítését, továbbá azt, hogy
errõl, valamint a további õrzésükrõl, kezelésükrõl és használatukról külön
törvény gondoskodjék.
A maradandó értékû magániratok védetté nyilvánítására vonatkozó szabályokat a
Javaslat tartalmazza, de a 8. §-ban meghatározott rendeletalkotási feladatokon
túl a mûvelõdési és közoktatási miniszter feladatkörébe utalja a maradandó
értékû levéltári anyagok védetté nyilvánítása eljárási szabályainak
megállapítását is. Ugyancsak eljárási szabályok megalkotására ad
felhatalmazást a Javaslat az eredeti iratot helyettesítõ köziratok
tekintetében is.
A Javaslat az iratkezelési és archiválási gyakorlat korszerûsítésének
lehetõségét a hivatali munka látványos megzavarása nélkül kívánja
megteremteni, így megfelelõ határidõ megállapításával, 1998. december 31-éig
írja elõ az új iratkezelési szabályzatok elkészítését, illetõleg kiadását.
(A 36. §-hoz)
Az Avtv. értelmezõ rendelkezéseinek körében a 2. § 3) pontjának módosításával
egyértelmûvé vált, hogy a közérdekû adatokat a közfeladatot ellátó szervek
kezelik, illetõleg, hogy az állami és a helyi önkormányzati feladatot ellátó
szerv közfeladatot ellátó szervnek minõsül. Ezzel a módosítással egyúttal
megteremtõdött az összhang az Avtv-nek és a Javaslatnak a közfeladatot ellátó
szervekre vonatkozó meghatározását illetõen is.
A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 61. §-ának /2/
bekezdése a közszolgálati nyilvántartást szabályozva már kimondta, hogy a
köztisztviselõ neve, továbbá a besorolására vonatkozó adat közérdekû.
Az Avtv. e tekintetben továbblép, és a nyilvánosság elvét kiterjeszti nemcsak
a köztisztviselõkre, hanem a közfeladatot ellátó szervek hatáskörében eljáró
személyek említett adataira is.
Az Avtv-nek a Javaslat 36. §-ában meghatározott módosítására részben a 22-23.
§-hoz fûzött indokolás során már kitértünk.
A belsõ használatra készült, valamint a döntéselõkészítéssel összefüggõ adat
nyilvánosságtól való harminc évre történõ elzárásán túl a módosításnak további
lényeges eleme az, hogy a közfeladatot ellátó szervek hatáskörében eljáró
személynek a feladatköre ellátásával összefüggõ személyes adata a közérdekû
adat megismerését nem korlátozhatja.