Önálló képviselõi indítvány !
T.
Dr. GÁL ZOLTÁN Úrnak
A Magyar Országgyülés Elnökének
Tisztelt Elnök Úr !
Az alábbi képviselõi önálló indítványt terjesztem elõ:
" 1995. évi .... törvény az életüktõl és szabadságuktól
politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról
szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról
1. §. Az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak
kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 6. §.- a új /3/ és /4/
bekezdéssel egészül ki.
/3/ Az a kárpótlásra jogosult, akinek kárpótlását kérelmére kárpótlási
jegy formájában állapították meg, a határozatot hozó szervtõl 1995. december
31.- ig a kiadott kárpótlási jegy egyidejü visszaszolgáltatása mellett
kérheti az életjáradék folyósítását.
/4/ A jogosult a /3/ bekezdés alapján beadott kérelmét nem vonhatja
vissza.
2. §. Ez a törvény a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba."
Indokolás:
Az 1992. évi XXXII. tv. alapján a politikai üldözöttek a határozat jogerõre
emelkedéséig választhattak a kárpótlás két formája között: vagy havi
életjáradékot kértek, vagy pedig egyösszegü, de kárpótlási jegyben fizetendõ
kárpótlást.
Részben a némileg csekély összegü életjáradék miatt, részben a kárpótlási
jeggyel korábban szemben álló viszonylag jelentõs vagyoni kínálat
következtében a jogosultak kb. 25 %- a választotta csak az életjáradéki
kárpótlást.
Figyelemmel arra, hogy jelenleg az eredeti jogosultak számára semmiféle
befektetési lehetõséget nem biztosít az állam és ennek következtében a
kárpótlási jegyek tõzsdei árfolyama rohamosan csökken, a kínálat bõvülése a
közeljövõben nem várható, meg kell akadályozni, hogy a kárpótoltak eladják -
igen alacsony áron - kárpótlási jegyeiket.
Ezért indokolt megint biztosítani a jogosultaknak, hogy az állami
vagyonkínálat elégtelen volta miatt meggondolhassák magukat és kárpótlásként
életjáradékot kérhessenek, arra tekintettel is, hogy az Országgyülés ezt
lehetõvé tette a vagyoni sérelmet szenvedetteknek.
A javaslat költségvetési kihatása nem számítható ki, ugyanis semmilyen adat
nincs arra nézve, hogy a jogosultak közül hányan fogják visszaadni a
kárpótlási jegyeiket. Ugyanez a helyzet forgott fenn az Országgyülés által
megszavazott 1995. évi XIV. törvény esetében is.
Azonban vélelmezhetõ a kedvezõ gazdasági és politikai hatás, mivel a javasolt
megoldással kedvezõen befolyásolható mind a kárpótoltak, mind az állam
helyzete, ugyanis a jelentõs értékü privatizációs vagyon helyett, melyet rövid
idõ alatt kellene felajánlani az államnak a kárpótlási jegyek
ellentételezésére, egy hosszú idõtartamra elnyúló, igaz, készpénzfizetési
kötelezettség keletkezik.
A javaslat természetesen csak azokra vonatkozik, akik már megkapták a jogerõs
határozatukat, akik igényét csak késõbb bírálják el jogerõsen, azok az eredeti
szabályok, az eredeti határidõk alatt élhetnek a változtatási lehetõsséggel.
Figyelemmel a módosítás kivételes és egyszeri lehetõségére, a javaslat kizárja
az utólagos változtatás jogát.
A javaslat szerinti határidõ elég hosszú idõtartamot biztosít arra, hogy az
eredeti kárpótlásra jogosultak megfontolják döntésüket; de nem lehetetleníti
el a költségvetés helyzetét sem.
Budapest, 1995. június 12.
Dr. Sepsey Tamás
MDF