T ö r v é n y j a v a s l a t
az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak
kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról
Az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak
kárpótlásáról szóló, az 1994. évi XII. törvénnyel módosított 1992. évi XXXII.
törvény (a továbbiakban: Tv.) módosítására és egyben e kárpótlási folyamat
lezárására az Országgyülés a következõ törvényt alkotja:
Módosító rendelkezések
1.§
A Tv. a következõ 2/A.§-sal egészül ki:
" 2/A.§ (1) Annak a személynek a hozzátartozója, aki a magyar hatóság vagy
hatósági személy politikai indíttatásu önkénye következtében vesztette életét,
egyösszegü kárpótlásra jogosult. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a
kárpótlásra való jogosultságot e törvény más rendelkezései szabályozzák.
(2) Az (1) bekezdésben említett kárpótlás 300 000 forint, amelyre az élõ
özvegy, a sérelmet elszenvedõ élõ gyermeke és az élõ szülõ jogosult. Ezek
hiányában az élõ testvér jogosult 150 000 forint kárpótlásra.
(3) Több jogosult esetén a felosztás tekintetében, illetõleg a házassági
tilalom alá esõ egyházi személy esetén a 2.§ (3), illetõleg (4) bekezdését
kell alkalmazni."
2.§
A Tv. a következõ címmel, valamint 2/B.-2/D.§-sal egészül ki:
" Kárpótlás az országból való számüzetésért
2/B.§ (1) Kárpótlás jár az alábbi sérelmekért:
a) a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás, a szovjet
bíróság politikai indítékú ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése
alapján végrehajtott szabadságelvonás (a továbbiakban együtt: kényszermunka),
továbbá
b) a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre
történt deportálás.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában a szovjet hadifogságba esett
katonát 1945. augusztus 1-jétõl kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni.
2/C.§ (1) A 2/B.§ (1) bekezdésében meghatározott sérelmekért a
szabadságelvonás miatt megállapítható kárpótlásnál 20%-kal több kárpótlás jár.
(2) Ha a sérelmet szenvedett a kényszermunka vagy deportálás ideje
alatt meghalt, és a túlélõ házastárs hosszabb idõt nem bizonyít, a kárpótlás
kiszámításánál az alábbi idõtartamokat kell figyelembe venni:
a) a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás esetén 3
évet,
b) a szovjet bíróság ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján
végrehajtott szabadságelvonás esetén azt az idõtartamot, amelyre ítélték
(kötelezték), ha pedig ez nem bizonyítható, 8 évet,
c) deportálás esetén 8 hónapot.
(3) A kényszermunka, illetõleg a deportálás esetére egyebekben a 4-8.§
rendelkezéseit kell alkalmazni.
2/D.§ (1) Ha a sérelmet szenvedett a kényszermunka vagy a deportálás
ideje alatt meghalt, túlélõ házastársa a 2/C.§-ban meghatározott kárpótláson
felül 300 000 forint egyösszegü kárpótlásra jogosult.
(2) A túlélõ házastárs részére az (1) bekezdés szerint kifizetett
kárpótlás és a 2/C.§ alapján kárpótlási jegyben adott vagy életjáradékban
folyósított kárpótlás, valamint a nemzeti gondozási díj összege együttesen nem
haladhatja meg az 1 millió forintot. Ha az együttes juttatás értéke ezt az
összeget eléri, az életjáradék és a nemzeti gondozási díj folyósítását a
következõ hónaptól meg kell szüntetni.
3.§
A Tv. 3.§-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(A 6-8.§-ban meghatározott kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30
napot meghaladóan korlátozó következõ sérelmekért:)
" c) a II. világháború alatt (1941. június 27-1945. május 9.) faji, vallási
vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat;"
4.§
A Tv. 10.§-ában a "2. és 3.§-ban meghatározott" szövegrész helyébe a "2.,
2/A., 2/B. és 3.§-ban meghatározott" szövegrész lép.
Az új igények elbírálása
5.§
(1) A Tv. 2/A. és 2/B.-D.§-a alapján lefolytatásra kerülõ eljárásra az
1991. évi XXV. törvény 10-12.§-ában foglaltak az irányadók a (2)-(5)
bekezdésben meghatározott eltérésekkel.
(2) Aki a Tv. 2/A.§-a, illetõleg 3.§-a (1) bekezdésének c) pontja alapján
jogosult a kárpótlásra, e törvény hatálybalépésétõl számított 6 hónapon belül
a lakóhelye szerint illetékes megyei (fõvárosi) kárrendezési hivatalhoz vagy
az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz (a továbbiakban: OKKH)
nyújthatja be kárpótlás iránti kérelmét. A kérelmet elsõfokon az OKKH bírálja
el. A határozat felülvizsgálata során eljáró bíróság illetékességére a Tv.
14.§-ának d) pontját kell alkalmazni.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott határidõ elmulasztása jogvesztéssel
jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye.
(4) Annak a jogosultnak, akinek e törvény hatálybalépése elõtt benyújtott
kérelmét az OKKH azért utasította el, mert nem tudta bizonyítani a harcoló
alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálatot, új kérelmet nem kell
elõterjesztenie, az OKKH e törvény alapján korábbi döntését hivatalból
felülvizsgálja és határozatot hoz. Hivatalból jár el az OKKH a kárpótlásnak a
Tv. 2/C.§-a szerinti emelése és a 2/D.§ szerint járó kárpótlás megállapítása
ügyében.
(5) A (2) bekezdés alapján nem nyújthat be kérelmet, aki e törvény
hatálybalépése elõtt kizárólag a harcoló alakulat kötelékében teljesített
munkaszolgálat jogcímén volt az igénylésre jogosult, de azt az elõírt
határidõig elmulasztotta. Nem nyújthat be ismételt kérelmet munkaszolgálat
jogcímén az, akinek a kérelmét nem a (4) bekezdésben meghatározott ok miatt
utasították el.
6.§
(1) Ha az OKKH az 5.§ (4) bekezdése alapján jár el, a kárpótlást az
eredeti kérelem szerint állapítja meg életjáradék vagy kárpótlási jegy
formájában. A határozat jogerõre emelkedéséig a jogosult élhet választási
jogával, de a határozat meghozatala elõtt is bejelentheti, ha az eredeti
kérelmétõl eltérõ formában kéri a kárpótlást.
(2) A jogosultnak visszamenõlegesen (9.§ (2) bek.) járó kárpótlást - az
egyösszegü kárpótlás kivételével - kárpótlási jegyben kell megállapítani, ha a
jogosult a határozat jogerõre emelkedése elõtt meghalt, illetõleg ha a
kérelemet a (4) bekezdés szerint nyújtották be. A kárpótlás - a (3)
bekezdésben foglalt kivétellel - a hagyaték részét képezi.
(3) A sérelmet szenvedett halála esetén a részére megállapított
visszamenõleges kárpótlás a túlélõ házastársat (Tv. 5.§) illeti meg, aki -
kérelmére - a kárpótlási jegy helyett a sérelmet szenvedettnek a haláláig
visszamenõlegesen járó életjáradékra jogosult.
(4) Ha a Tv. 3.§-a (1) bekezdésének c) pontja alapján visszamenõlegesen
kárpótlásra jogosult meghalt mielõtt e törvény szerint új igényét benyújthatta
volna, a jogosultnak járó kárpótlás megállapítását az örökös kérheti.
Kárpótlási jegy helyett
életjáradék ismételt választása
7.§
(1) Az a kárpótlásra jogosult, akinek kárpótlását a Tv. 6.§-a (1) bekezdésének
alkalmazásával kárpótlási jegyben e törvény hatálybalépése elõtt
megállapították, 1995. december 31-ig, a részére kiadott és még fel nem
használt kárpótlási jegye visszaszolgáltatása mellett, igényelheti az OKKH-tól
az életjáradék megállapítását. E határidõ jogvesztõ, elmulasztása miatt
igazolásnak nincs helye.
(2) A havi életjáradékot a Tv. szerint kell kiszámítani. Ha a
visszaszolgáltatott kárpótlási jegy címletértéke kevesebb, mint a kárpótlást
megállapító határozatban megjelölt érték, az életjáradék havi összegét
arányosan csökkenteni kell. Az életjáradék e törvény hatálybalépését követõ
hónap elsõ napjától esedékes.
8.§
(1) Az életjáradék megállapításáról az OKKH az igénylés benyújtásától
számított 90 napon belül dönt. Határozatát a bíróság a felülvizsgálat során
megváltoztathatja. A bíróság illetékességének megállapítására a Tv. 14.§-ának
d) pontját kell alkalmazni.
(2) Az életjáradék folyósításáról az OKKH határozata alapján a
Nyugdíjfolyósító Igazgatóság - a korábbi életjáradékot megállapító
határozatokra vonatkozó szabályok szerint - gondoskodik.
Hatálybalépés
9.§
(1) E törvény a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.
(2) A Tv. 2/B.-2/D.§-a és 3.§-a (1) bekezdésének c) pontja alapján
megállapított kárpótlás esedékességének napja - a Tv. 16. §-ának (1) bekezdése
szerint - 1992. január 1.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejüleg hatályát veszti a Tv. 3.§-a
(1) bekezdésének d), e) pontja és (2) bekezdése, 8.§-ának (4) bekezdése, 9.§-
ának d)-f) pontja, 20.§-ának (2) és (3) bekezdése, és a 20.§ (1) bekezdésének
számozása 20.§-ra változik.
(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az 5-8.§ végrehajtására vonatkozó
eljárási szabályokat - ideértve a kárpótlási jegy helyett az életjáradék
választásának részletes szabályait - megállapítsa.
I N D O K O L Á S
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság az 1/1995. (II. 8.) AB határozatában (a továbbiakban: AB
határozat) az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul
megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban:
Tv.) néhány rendelkezését alkotmánysértõnek ítélte, továbbá mulasztásban
megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg. Felhívta az Országgyülést, hogy
törvényhozási feladatának 1995. szeptember 30-ig tegyen eleget. A Javaslat az
Alkotmánybíróság határozatában foglaltak alapján szükséges törvényalkotást
indítványozza, valamint ebben a körben eleget kíván tenni a Kormány által
vállalt azon kötelezettségnek, hogy a kárpótlási folyamat a társadalmi
megelégedést szolgálva lezáruljon úgy, hogy a sérelmet szenvedettek a
kárpótláshoz minél elõbb hozzájuthassanak. A Javaslat emellett lehetõséget
kíván teremteni arra, hogy a kárpótlásra jogosultak ismét választhassák az
életjáradéki formát a kárpótlási jegy helyett.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Módosító rendelkezések
Az 1.§-hoz
A Javaslat e rendelkezése egyösszegü kárpótlást állapít meg azoknak a
személyeknek a hozzátartozói részére, akik a magyar hatóság vagy hatósági
személy politikai indíttatású önkénye következtében vesztették életüket.
A javasolt megoldáshoz a következõ jogi és ténybeli körülmények mérlegelése
vezetett:
A Tv. 20.§-ának (2) bekezdése értelmében annak a személynek a hozzátartozója,
"aki olyan büncselekménynek esett áldozatul, amellyel kapcsolatban az állam
elmulasztotta érvényesíteni büntetõ igényét, és ezzel akadályozta a
hozzátartozók polgári jogi igényének érvényesítését - a nemzeti gondozáson
túlmenõen - külön törvény alapján lesz kárpótlásra jogosult".
A Tv. e rendelkezését az AB határozat részben alkotmányellenesnek minõsítette,
mert álláspontja szerint önkényes a büncselekmények áldozataként elszenvedett
személyi sérelemokozások miatt keletkezett polgári jogi igények megnyitásának
ahhoz a feltételhez kapcsolása, hogy az állam elmulasztotta a büncselekmények
elkövetõivel szembeni büntetõ igénye érvényesítését.
Az AB határozat szerint a 20.§ (2) bekezdésén alapuló mulasztás folytán a
törvényhozónak gondoskodnia kell mindazok kárpótlási jogosultságának a
megállapításáról, akik az akkori törvények szerint büncselekménynek minõsülõ
hatósági magatartás áldozatai voltak, és hozzátartozóik a büncselekmények
miatt polgári jogi igényt bármilyen okból nem érvényesíthettek.
Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyülést, hogy a 20.§ (2) bekezdésben
említett törvényhozási kötelezettségének 1995. szeptember 30-ig tegyen eleget.
(A Tv. 20.§ (3) bekezdése szerint a törvényjavaslatot 1992. november 30-ig
kellett volna benyújtani.)
A Tv. 20.§-ának (2) és (3) bekezdése, illetõleg az Alkotmánybíróság
határozatának következetes végrehajtása azt igényelné, hogy egy külön
eljárásban és valamilyen e célra létrehozott állami szerv állapítsa meg az
állami önkény, állami szerv, hatóság képviselõje által a jogosult
hozzátartozójának sérelmére elkövetett büncselekmény tényét.
E cselekmények túlnyomó része azonban elévült, tehát a hatályos szabályok
szerint a büntetõ bíróság elõtt büntetõeljárást nem lehet lefolytatni. Vannak
azonban olyan cselekmények - hiszen a Tv. idõbeli felsõ határa 1989 -, amelyek
még nem évültek el, de született pl. bennük nyomozást megtagadó határozat
(tehát nem indult büntetõeljárás), és ezek egy büntetõeljáráson kívüli, más
eljárásban ismételt mérlegelés tárgyát kellene, hogy képezzék (ide
tartozhatnak az esetleges rendõri túlkapások vélt áldozatai, a sorkatonai
szolgálat során vélt önkény miatt meghaltak...stb.). Az alkotmányos jogrendbe
egy ilyen típusú eljárás nem illeszthetõ be.
Van azonban jogrendszerünkben egy, az 1992-es törvényhozói szándékhoz,
illetõleg az alkotmánybírósági állásponthoz hasonló tényállás, nevezetesen a
nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény 2.§ (1) bekezdésének a)
pontja, amelynek alapján jelenleg is van lehetõség arra, hogy "a magyar vagy
idegen állam hatósága, vagy hatósági személye, illetõleg más személy politikai
indíttatású önkénye következtében" életüket vesztettek törvényben
meghatározott hozzátartozói nemzeti gondozási díjban részesüljenek, ha az
önkény (szándékos és jogellenes közrehatás) bizonyítást nyer.
A Javaslat az új kárpótlási jogcímet az említett törvényhelyben foglalt
feltételek szerint fogalmazza meg, az idegen államra és a más személyre
vonatkozó utalás kivételével.
A kárpótlás egyösszegben, készpénzben jár. A kárpótlás összegének
megállapításakor figyelembe vettük az Alkotmánybíróság határozatának 1.
pontját, amely kimondja: alkotmányos követelmény, hogy a kárpótlásra
jogosultság megállapításánál a jogosulti, kedvezményezetti körök ismérveit
azonos, a csoportra különösen jellemzõ szempontok szerint, a személyek egyenlõ
méltóságának tekintetbevételével, egységesen határozzák meg.
A határozat indokolásából pedig kitünik, hogy a csoportbasorolásnál nem
kizárólag az élet elvesztését kell figyelembe venni, hanem azokat az
okfolyamatokat is, amelyek a sérelemhez vezettek. (A sérelem: az élet
elvesztése azonos, de az elkövetés körülményei és az állam szerepe nem
azonos.) Az indokolás ezzel összhangban nem állapítja meg, hogy az élet
elvesztéséért minden esetben 1 millió Ft kárpótlás jár. Ezzel szemben szól
arról, hogy az ex gratia juttatás meghatározott formájára senkinek sincs joga;
a kárpótlás módjának és mértékének meghatározásában a törvényhozónak nagy a
szabadsága.
Ez esetben a csoportképzõ ismérv más, mint a Tv. 2.§-a sértettjeinél, mert nem
az állami szerv által lefolytatott büntetõeljárás során okozta az állam a
sérelmet, hanem ezen kívül, többnyire háborús viszonyok között követték el az
áldozatokat követelõ, politikai indíttatású önkényes cselekményeket.
Ezen érvekre alapozva lehetõséget látunk arra, hogy ne a Tv. 2.§-a szerinti -
a magyar bíróság törvénysértõ vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján
végrehajtott halálos ítélet, illetõleg a büntetõeljárás vagy az ítélet
végrehajtása során a magyar hatóság szándékos közremüködése miatt életüket
vesztetteknek járó - egyösszegü 1 millió forint, hanem ennél kevesebb, 300
ezer forint kárpótlást állapítson meg a törvényhozó. (A havi életjáradék
átlagosan 3692 Ft. Ha a folyósítás idõtartamát 10 évvel számítjuk, akkor a 300
ezer Ft-os összeg tünik reálisnak.)
A kárpótlási összeg mértékére tekintettel - ahol a jogosulti kör egybeesik -,
nem javasoljuk ugyanezen jogosultaktól az egyébként már folyamatosan fizetett,
jelenleg havi 7980 Ft nemzeti gondozási díj megvonását, eltérõen az 1 millió
Ft egyösszegü kárpótlás esetétõl, amikoris a Tv. szerint ez a kárpótlás a
nemzeti gondozási díjat kizárja.
A kárpótlási ügyek e csoportjában is az OKKH járna el, amely egyébként a
nemzeti gondozási igényekrõl is dönt.
A Javaslatban foglalt új kárpótlási jogcím nem vonatkozik azokra az esetekre,
amelyeket a Tv. más rendelkezései szabályoznak, így pl. ha a deportálás,
kényszermunka, munkaszolgálat vagy egyéb szabadságelvonás során vesztette
életét a sérelmet szenvedett, még ha halála összefüggött is a magyar hatóság
intézkedésével, esetleg önkényével.
A Javaslat e rendelkezésének költségvetési kihatása csak nagyon
hozzávetõlegesen határozható meg, mert az több bizonytalan tényezõ függvénye;
5000 sérelmet elszenvedettet és 300 000 Ft kárpótlást figyelembe véve ez 1,5
Md Ft (egyösszegü készpénz).
A 2.§-hoz
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy "a második világháború
alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történõ deportálások és a
kényszermunkára hurcolások puszta szabadságelvonásnak minõsítése önkényes
csoportbasorolásnak minõsül, ezért alkotmányellenes". Az Alkotmánybíróság
ezért a jövõre nézve megsemmisítette a Tv. 3.§-a (1) bekezdésének d) és e)
pontját, valamint a 9.§-a e) és f) pontját azzal, hogy a törvényhozónak az
alkotmányos követelményeknek megfelelõ új szabályt kell hoznia, és az érintett
kárpótlási kör jogosultságát visszamenõlegesen kell rendeznie. Az
Alkotmánybíróság szerint a sérelem súlya, nagysága olyan volt e sértettek
esetében, amely alkotmányosan nem azonosítható a szabadságuktól jogtalanul
megfosztottak kárpótlására jogosultak csoportjával. A csoportképzési szempont
az, hogy a deportálás és a szovjet kényszermunkára hurcolás ténylegesen a
hazából való számüzetést jelentette.
Az 1.§-hoz füzött indokolás már ismerteti az Alkotmánybíróságnak a
csoportbasorolásra, a személyek egyenlõ méltóságának tekintetbevételére
vonatkozó elvi megállapításait. Ezzel összhangban a határozat indokolása
rámutat:
a törvényhozó politikai szabadsága és felelõssége, hogy a deportáltak
kárpótlását hol helyezi el az életüktõl, illetõleg a szabadságuktól
megfosztottak kárpótlása között, de figyelemmel kell lenni arra, hogy a
deportáltak csoportja alkotmányosan nem azonosítható a szabadságuktól
jogtalanul megfosztott kárpótlásra jogosultak csoportjával. Az eltérõ ismérvek
azonban nemcsak a szabadságelvonáshoz képest, hanem a Tv.2.§-ához képest is
megállapíthatók.
Mindebbõl nem lehet arra a következtetésre jutni: az egyedül alkotmányos
megoldás az, hogy a deportálás során elpusztult minden ember életéért 1 millió
Ft egyösszegü kárpótlást kell fizetni.
Az Alkotmánybíróság mindezeket azzal az indítvánnyal kapcsolatban fejti ki,
amely szerint diszkrimináció valósult meg azzal, hogy a jogalkotó nem vonta a
Tv.2.§-a (1) bekezdésének hatálya alá azokat a személyeket (hozzátartozóikat),
akiket a magyar hatóságok azzal a céllal vagy tudattal deportáltak, hogy õket
más állam hatóságai haláltáborokban megöljék.
Erre az okfejtésre tekintettel, a módosítás során ezt a sértetti kört a
törvényben az élet elvesztéséért járó kárpótlási rendelkezés, illetve a
szabadságelvonás után járó kárpótlásról szóló szabályok közé, külön cím alatt
helyeztük el, kifejezve ezzel a sérelem eltérõ jellegét.
A 2/C.§ és a 2/D.§ rendelkezik az országból való számüzetés során elszenvedett
sérelmek után járó kárpótlás megállapításáról és számításának módjáról. A
2/C.§ (1) bekezdése - figyelemmel arra, hogy a deportáltak és kényszermunkára
hurcoltak kérelmeik alapján a Tv. szerint már részesültek kárpótlásban - a
szabadságelvonás után számított kárpótlás összegének 20%-kal történõ
emelésérõl rendelkezik. E többletjuttatás - a Tv. 6.§ (4) bekezdéséhez
hasonlóan - azt a pénzben nem mérhetõ és ki sem fejezhetõ lelki gyötrelmet
kívánja méltányolni, amit a deportáltak és kényszermunkára hurcoltak - a
hazából való számüzetés miatt - a halál árnyékában elszenvedtek.
A sérelemmel kapcsolatban, egyebekben a szabadságelvonásra vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni (jogosultság, kiszámítás módja ..stb.)
A deportálás vagy kényszermunka során meghaltak után a túlélõ házastárs a
sérelmet elszenvedettnek járó számára megállapított kárpótlás 50%-án felül
(6.§ (3) bek.) további 300 000 Ft egyösszegü kárpótlást kap. Errõl rendelkezik
a 2/D.§ (1) bekezdése.
A túlélõ házastársnak eddig nyújtott kárpótlás (mind a kárpótlási jegy, mind
pedig az életjáradék), a most megállapításra kerülõ 300 000 ezer Ft egyösszegü
kárpótlás, továbbá a 20%-os emelés, a jövõben folyósítandó életjáradék,
illetve a nemzeti gondozási díj együttesen nem haladhatja meg az 1 millió Ft-
ot.
Az összegezett juttatás attól függõen közelíti meg vagy lépi túl az 1 millió
Ft-os határt, hogy a sérelmet szenvedettet milyen hosszú szabadságelvonás
sújtotta, és a túlélõ házastárs mennyi ideig él. Ha a túlélõ házastárs
kárpótlásra jogosultságát a Tv. alapján (3.§ (1) bek. d) és e) pont)
megállapították, de a Tv. hatálybalépése után meghalt, a hivatalból folyó
eljárásban részére megállapított 300 000 Ft egyösszegü kárpótlás a Javaslat
6.§ (2) bekezdése értelmében a hagyatéka részét képezi. Természetesen az
életjáradék, nemzeti gondozási díj nem lesz a hagyaték része akkor sem, ha a
házastárs az 1 millió Ft-os összeghatár elérése elõtt meghalt.
A Javaslat nem módosítja a Tv. alkotmányos szempontból nem kifogásolt
szabályait: a kárpótlási jogcímek meghatározását, a meghaltak után járó
kárpótlás kiszámítását segítõ törvényi vélelmet (2/C. § (2) bek.).
Az országból való számüzés kategóriájának létrehozásából eredõ költségvetési
igényként (20 % emelés, 300 000 Ft egyösszegü készpénz a túlélõ házastársnak)
12 Md Ft-tal lehet számolni. (A deportálás és kényszermunka jogcímen mintegy
240 ezer esetben került sor kárpótlás megállapítására, de túlélõ házastársként
30 ezer jogosultat vettünk figyelembe.)
A 3.§-hoz
Az AB határozat megsemmisítette a Tv. 3.§ (1) bekezdésének c) pontjából a
"harcoló alakulat kötelékében teljesített" szövegrészt, mivel az
Alkotmánybíróság szerint "nincs alkotmányos alap arra, hogy a törvényhozó a
nem hadmüveleti területen teljesített munkaszolgálatot a kárpótlásra jogot adó
alanyi körbõl kirekessze".
Az Alkotmánybíróság vizsgálódása a munkaszolgálat vonatkozásában csak az
eredeti törvényszövegre terjedt ki, tehát csak a II. világháború során
elszenvedett munkaszolgálat körülményeit vizsgálta. Az általa - az említett
szövegrész megsemmisítésével - megállapított törvényszöveg így értelemszerüen
a II. világháború idõszakára vonatkozik. A Javaslat ezt fejezi ki
szövegszerüen is, hogy ezzel elejét vegye az értelmezés esetleges
bizonytalanságának, segítse a jogalkalmazást.
Más munkaszolgálatnak a Tv. hatálya alá vonását a Javaslat nem tartalmazza,
mert - amint arra az AB határozat indokolása is rámutat - ha nem eleve
jogosultak megkülönböztetésérõl van szó, akkor alkotmányosan csak az
követelhetõ meg, hogy a nem egyenlõ kezelésnek ésszerü oka legyen.
Márpedig köztudott, hogy a II. világháború során teljesített munkaszolgálat
lényegesen különbözik a késõbbi munkaszolgálattól, és a törvényhozó eredeti
szándéka ezért nem irányult az 50-es években teljesített munkaszolgálat miatti
kárpótlásra, amint az a Tv. megalkotása során folyt parlamenti vitából is
kitünik. (Megemlítjük, hogy az 1951-56 közötti idõszakban politikai okból
hátrányos megkülönböztetéssel járó katonai munkaszolgálatot teljesített
személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetét a 174/1992.(XII.29.)
Korm. rendelet szabályozza.)
Nem tartozik a Tv. hatálya alá az a munkaszolgálat sem, amelyet ugyan a II.
világháború alatt teljesítettek, de nem faji, vallási vagy politikai okból
(pl. egyetemi diák, mezõgazdasági munkás).
A munkaszolgálat jogosulti körének bõvítése az OKKH-hoz már benyújtott el nem
bírált, illetõleg elutasított kérelmek alapján becsülhetõen mintegy 6,5 Md Ft
költségvetési kiadással jár.
A 4.§-hoz
A javasolt kiegészítés - 2/A. és 2/B.§ - szükségessé teszi a 10.§-ban az új §-
ok felsorolását, hiszen e jogcímek egy része eddig is a vagyoni kárpótlás
alapja volt, csak a szabadságelvonás cím alatt szerepeltek, és az új jogcím
(Tv. 2/A.§) esetén is indokolt a vagyoni sérelem kárpótlása.
Az új igények elbírálása
Az 5-6.§-hoz
A Javaslat a legegyszerübb és legkedvezõbb eljárást szabályozza. Hivatalból
történik a felülvizsgálat a már elbírált kérelmek esetén. Ilyenek: a Tv. 3.§
(1) bek. d) és e) pontja miatt megállapított kárpótlás, továbbá munkaszolgálat
esetén, ha a nem harcoló alakulatra vonatkozó korlátozás miatt történt az
elutasítás. Munkaszolgálat esetén új kérelmet is be lehet nyújtani, de csak
akkor, ha valaki az eddigi megszorító szabályozás miatt nem indított eljárást.
Új kérelmet - a 2/A.§ kivételével - más esetben nem lehet benyújtani. A
deportálás és a kényszermunka során elhaltak túlélõ házastársai számára is
hivatalból történik a kárpótlás emelése (ide értve az egyösszegü kárpótlást
is), tekintettel arra, hogy a jogosultságnak a Tv. által meghatározott
feltételeit a Javaslat nem változtatja.
Az alkotmánybírósági döntés értelmében a kárpótlást - a Tv. 2/A.§-a
kivételével - több évre visszamenõlegesen kell megállapítani, ezért
rendelkezik a Javaslat arról, hogy a jogosult idõközben bekövetkezett halála
esetén ki és milyen formában jogosult a visszamenõleges kárpótlásra, illetve
ki jogosult az új kérelmet benyújtani. A sérelmet szenvedett halála esetén a
Tv. elveibõl következõen a túlélõ házastárs az elsõdleges jogosult, és csak ha
ilyen nincs, érvényesülnek az öröklés szabályai. Rendelkezik a Javaslat arról
is, hogy a kérelemre induló eljárás esetén az örökös nyújthatja be a kérelmet,
ha már egyik jogosult (sérelmet szenvedett vagy túlélõ házastársa) sem él. A
kárpótlást ez esetben is a jogosult számára állapítják meg, de a kárpótlási
jegy a 6.§ (3) bekezdése értelmében a hagyaték része lesz, és ekként kerül az
örökösök tulajdonába.
Kárpótlási jegy helyett
életjáradék ismételt választása
A 7-8.§-hoz
A vagyoni kárpótlásban részesültek esetében a kárpótlási jegyek életjáradékra
váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosításáról rendelkezõ 1995. évi
XIV. törvény ismételten lehetõvé teszi, hogy az érintettek a kárpótlási
jegyeiket az év végéig utólagosan életjáradékra válthassák.
Különös tekintettel a jogosulti körhöz tartozók túlnyomó részének magas korára
és a kárpótlási jegy felhasználásának jelenlegi korlátaira, indokolt lehetõvé
tenni, hogy az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogellenesen
megfosztottak, illetve túlélõ házastársaik ismételten választhassanak a
kárpótlás két lehetséges formája között, és korábbi választásukat
megváltoztatva életjáradékot kérjenek a még meglévõ kárpótlási jegyeik
alapján.
A Javaslat a szabályozásnál tekintetbe veszi, hogy a Tv. más elvek szerint
állapítja meg az életjáradékot, mint a vagyoni kárpótlásként kapott kárpótlási
jegyek átváltásáról rendelkezõ törvény. Ez az oka annak, hogy az életjáradék
kiszámítása is a Tv. szabályain alapul úgy, hogy az életjáradékot csak a
jövõre nézve, a módosító törvény hatálybalépését követõ hónap elsõ napjától
lehet fizetni, éspedig a kapott és visszaadott kárpótlási jegy arányának
megfelelõ mértékben, tehát esetleg csökkentve.
Az életjáradék megállapításánál kizárólag a Tv. alapján, az élet elvesztéséért
vagy a szabadságelvonásért a jogosult (a sérelmet elszenvedett, a túlélõ
házastárs) részére kiadott kárpótlási jegy vehetõ figyelembe, tehát a Tv. 10.
és 11.§-a szerint kapott kárpótlási jegy nem. Továbbá az a személy sem
használhatja fel a kárpótlási jegyet, aki ahhoz öröklés útján jutott.
A Tv. alapján kiadott kárpótlási jegy címletértéke 48 Md Ft. Becslésünk
szerint a kárpótlásra jogosultaknál mintegy 14-15 Md Ft címletértékü
kárpótlási jegy lehet, így az életjáradék költségvetési kihatása az elsõ évben
1 Md Ft-ra tehetõ, ami a jogosultak életkorát figyelembe véve évenként
csökkenõ tendenciát fog mutatni.
Az életjáradék igénylésére vonatkozó eljárás alapvetõ rendelkezéseit
tartalmazza a Javaslat, a részletes rendezésre kormányrendeletben kerül sor.
A Tv. végrehajtásáról rendelkezõ 111/1992. (VII. 1.) Korm. rendelet szól
arról, hogy az életjáradék folyósítása a nyugdíjfolyósító szervek feladata, az
OKKH-val kötött külön megállapodás szerint. Az erre vonatkozó szabályokat
értelemszerüen alkalmazni kell az ismételt választás alapján megállapításra
kerülõ életjáradék esetén is.
Hatálybalépés
A 9.§-hoz
Az AB határozat az alkotmánysértõ rendelkezéseket a Tv. hatálybalépésének
napjával (1992. július 2.) semmisítette meg, illetõleg az azokat újraalkotó
törvény hatálybalépésével, de úgy, hogy az új szabálynak a jogosultságot
visszamenõleges hatállyal kell rendeznie. Mivel azonban a Tv. a kárpótlás
esedékességének idõpontját 1992. január 1-jével határozta meg, ezért a
Javaslatnak is ettõl az idõponttól kell biztosítania a kedvezõbb elbírálást.
A Javaslat az új 2/B és 2/C.§-ban, új címszó alatt (országból való számüzetés)
szabályozásra kerülõ rendelkezéseknek a Tv. jelenlegi helyén történõ hatályon
kívül helyezését tartalmazza. Javasolja továbbá a kisösszegü kárpótlások két
részletben való kifizetésének megszüntetését, mert ez a gyakorlatban nem volt
szükséges (8.§ (4) bek.). A Tv. 20.§ (2) és (3) bekezdésének hatályon kívül
helyezésével a külön törvényalkotási kötelezettséget szünteti meg a Javaslat,
mivel az új kárpótlási jogcímet a Tv. módosítása tartalmazza.
Sajátos problémát fog okozni, hogy a bizonyítási nehézségek következtében (pl.
a bizonyító erejü okiratok hiánya) az igényjogosultak nagy valószínüséggel
kizárólag a tanubizonyítás eszközével fognak élni.
A nemzeti gondozáshoz képest az ügyek száma várhatóan jóval magasabb lesz,
részben a nagyobb és egyösszegü kárpótlás miatt, részben mert a nemzeti
gondozási törvényhez képest a jogosulti kör bõvebb, igazítva a kárpótlási
törvényhez: a túlélõ özvegy, élõ gyermek, még élõ szülõ, testvér. Ezek
tükrében a költségkihatás csak nagyon hozzávetõlegesen becsülhetõ.
Az 1 millió Ft-os összeghatár elérésekor az utolsó havi életjáradék és a
nemzeti gondozási díj teljes összege jár akkor is, ha ezzel az összeghatárt
túllépnék. Természetesen az 1 millió Ft-os korlát arra az esetre is
vonatkozik, ha az egyösszegü kárpótlás és a már kiadott kárpótlási jegy,
valamint a kifizetett nemzeti gondozási díj összeadva meghaladná az 1 millió
Ft-ot, ezért a 300 000 ezer Ft egyösszegü kárpótlásból csak az 1 millió Ft-ig
terjedõ rész fizethetõ ki.
Ez az eset csak igen ritkán fordulhat elõ, hiszen az 1 millió Ft-os keretbe
csak a deportálás vagy a kényszermunka miatt eddig kapott és e törvény szerint
most járó juttatások számítanak be. Nem kell beszámítani a Tv. alapján egyéb,
más vagy több jogcímen kapott, illetve a jövõben járó kárpótlást.