- 1 -
J1273.DOC
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
J/1273.. sz.
JELENTÉS
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
1996. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉNEK
IRÁNYELVEIRÕL
B u d a p e s t, 1995. június hó
1. A kidolgozás alatt álló három éves gazdaságpolitikai, illetve modernizációs
programba illeszkedõ 1996. évi gazdaságpolitikai törekvéseknek - amelyek fõ
hangsúlyai a fizetési mérleg hiányának csökkentése, az infláció erõteljes
mérséklése, a beruházások számottevõ növelése - megfelelõ költségvetési
politikának elsõdleges célja az államháztartás hiányának további számottevõ
csökkentése az államháztartás újraelosztó szerepének markáns
korlátozásával. Mindezt úgy kell elérni, hogy az államháztartás
alrendszerei, s benne a központi költségvetés, illetõleg a körükbe tartozó
intézmények által biztosított szolgáltatások színvonala javuljon, s az
államinak minõsített feladatok finanszírozási biztonsága megteremtõdjön.
A költségvetés-politika egyúttal arra törekszik, hogy az ország
középtávon megfeleljen az Európai Unió kritériumrendszerének. Ehhez fontos
referenciaérték, hogy a költségvetés hiánya fokozatosan közelítsen a GDP 3
%-os mértékéhez, illetõleg a központi költségvetés eladósodása közelítse
meg a GDP 60%-át.* Ezeknek a középtávú célkitûzéseknek tendenciaszerûen már
1996-ban is jelentkezniük kell.
Amennyiben sikerül néhány éven belül a konszolidált hiányt -
privatizációs bevételek nélkül - a GDP 3 %-ára csökkenteni és olyan
államháztartás-politikát folytatni, amelyben az újraelosztás mértékét
tartósan vissza lehet szorítani, úgy nemcsak a kiélezett pénzügyi
helyzetbõl sikerülhet kijutni, hanem egyúttal a fenntartható növekedés
feltételeit is sikerülhet a költségvetés-politika oldaláról megteremteni.
Miután a cél a hiány és az újraelosztás együttes, markáns csökkentése, a
bevételek növelése - az inflációból adódó növekedésen túl - nem reális.
Bevételcsökkenéssel kell viszont számolni, a nemzetközi kötelezettségek
miatt - a vámoknál és a kapcsolódó illetékeknél, valamint az államháztartás
körét elhagyó intézmények saját bevételeinél. Ezen túl az 1996. évi kiadási
megtakarításokkal megalapozható bevételszint-csökkentést - a
versenyképesség növelése érdekében - a társadalombiztosítási járulékra
szükséges koncentrálni. Miután az egyik legnagyobb tehertétel az
adósságszolgálat kamatkiadása, ezért minden olyan eszközt fel kell
használni, amely mérsékeli e terhet.
Elõ kell mozdítani az infláció és kamatszint közgazdasági eszközökkel
történõ erõteljes leszorítását, aminek eredményeként hosszabb távon is
kezelhetõ államadósság-állomány alakulhat ki, megnövelve ezzel a
költségvetés-politika mozgásterét.
Az 1996. évi követelmény-szintû államháztartási (központi költségvetési)
hiány, valamint az azt alátámasztó, az államháztartás reformfolyamatába
illeszkedõ intézkedéseken alapuló kiadásiszerkezet-változások döntõ
feltételét képezik a tartós államháztartási egyensúlyjavulás
megindulásának. A reformfolyamat továbbvitelével, ennek eredményeként a
nagy elosztási rendszerek átalakítása hatásainak kibontakozásával
valósulhat meg a hiány további olyan mértékû csökkentése, amely
beilleszkedik a gazdaságpolitikai stratégia növekedési pályájába.
2. A hiány követelményként meghatározott szintjének eléréséhez az
államháztartás egész rendszerét át kell alakítani úgy, hogy
a feladatstruktúra és az intézményi rendszer komplex felülvizsgálatának
eredményeként a vállalkozási, illetõleg a non-profit szférába áthelyezhetõ
feladatok, intézmények kerüljenek ki az államháztartás körébõl;
- a megmaradó állami feladatok ellátása kevesebb forrást igényeljen;
____________________
* 1994. végén a központi költségvetés bel- és külföldi kamatozó és nem
kamatozó adóssága megközelítette GDP 87%-át.
- a feladatokat ellátó intézmények hatékonyabban mûködjenek;
- a rendszerben még meglevõ megtakarítási lehetõségeket használják ki;
hosszabb távon finanszírozható rendszerek jöjjenek létre, elsõsorban a
nyugdíjrendszerben, az egészségbiztosításban, az oktatásban, a helyi
önkormányzatok területén, a központi államigazgatásban, az államháztartás
pénzügyeinek vitelében (kincstár, adósságkezelés).
Az 1996. évi reformlépések - amelyek magukba foglalják a
társadalombiztosítási rendszerek, a helyi önkormányzatok, az elkülönített
állami pénzalapok finanszírozási rendszerének átalakítását, valamint az
állami feladatok végrehajtását szolgáló intézményrendszer feladat-
felülvizsgálatát és létszámgazdálkodásának áttekintését - eredményeként az
államháztartás létrejövõ új rendszerei alkalmazkodnak a gazdasági növekedés
feltételeihez, hosszabb távon azzal együtt fejlõdnek.
3. Mindezek alapján a költségvetés-politika kiemelt céljai 1996-ban a
következõk:
3.1 A fizetési mérleg, s benne a külkereskedelmi áruforgalom hiányának
csökkenését, a kivitel növelését, - mely az 1996. évi gazdaságpolitika
fõ prioritását alkotja -, a költségvetés-politika is támassza alá
ésszerû eszközök alkalmazásával.
3.2 A külföldi tõke beáramlását elõsegítõ és más kormányzati
infrastrukturális, oktatási, környezetvédelmi beruházásoknak kiemelkedõ
a szerepük. A kormányzati gazdaságpolitika a tartós növekedés
feltételeinek megteremtésére épít. Ebben a fõ hajtóerõ a befektetések
bõvítése. Az államnak nagyobb szerepet kell játszania azokban a
beruházásokban, amelyek egyrészt - bár nélkülözhetetlenek a piaci
szféra mûködésében, de vagy lassú megtérülésük, vagy közvetett hasznuk
miatt a beruházási tõke nem érdeklõdik e területek iránt - hosszabb
távon szolgálják a gazdaság érdekeit, másrészt akadályozzák a
megreformált állami feladatok végrehajtását. A fenti célok és feladatok
egybe esnek a termelõi infrastruktúra beruházásainak, fejlesztéseinek
kormányzati elgondolásaival. Ez azért is idõszerû mivel az utóbbi évek
szûkös pénzügyi forrásai az intézményrendszerekben elmaradásokat
eredményeztek, amelyek miatt jó néhány állami feladat nehezen hajtható
végre.
3.3 A mûszaki fejlesztés, a tudományos kutatás preferálása elsõrendû
fontosságú. A költségvetés úgy támogassa e területeket, hogy
egyidejûleg szûnjenek meg a felesleges párhuzamosságok, az irracionális
finanszírozási megoldások.
3.4 A feketegazdaság felszámolásában jelentõs mértékben elõre kell lépni.
Biztosítani kell ennek szabályozási és intézményi feltételeit. Lehetõvé
kell tenni, hogy az érdekelt szervezetek által az új feltételek
kihasználásával elért bevételeket a szervezetek maguk használják fel.
Amennyiben sikerül a feketegazdaságot, annak számottevõ részét a
legális szférába terelni, úgy a hiány csökkentésével egyidejûleg a
bevételeket biztosító adóterhek csökkentésére is lehetõség nyílhat.
3.5 Biztosítani kell a közbiztonság javításának feltételeit. A személyi és
tárgyi feltételeket elsõsorban belsõ átcsoportosítással szükséges
megteremteni, döntõen a közterületi szolgálat erõsítésével, amire
lehetõséget nyújt a jobb szolgálatszervezés, a feladat-felülvizsgálat.
3.6 Az államháztartás pénzügyi rendszerének racionalizálásával, a jelenlegi
pazarló költségvetési pénzgazdálkodás megváltoztatásával, a kincstári
rendszer kiépítésével jelentõs megtakarításokat kell elérni.
3.7 Bár a tervezésben igen szûk a mozgástér új feladatok befogadására,
mégis egyes különösen aktuális és fontos feladatokra célszerû
többletforrást biztosítani. Így bizonyos kulturális feladatokra, egyes
célzott egészség-megõrzési, egészségügyi rekonstrukciós programokra, a
diáksport fejlesztésére, az Atlanta-i nyári olimpiára történõ
felkészülésre. Tovább kell folytatni az Európai Unió rendszeréhez való
csatlakozás feltételeinek vizsgálatát, folytatni kell az ehhez
kapcsolódó harmonizációt.
4. Az államháztartás konszolidált hiányának követelmény-szintû megalapozásához
az 1996 évi központi költségvetés kialakítása során a következõbõl indokolt
kiindulni:
4.1 A bevételeket illetõen:
Az adóterhek - a vállalkozók és állampolgárok körében - összességükben
nem növekszenek.
a) A személyi jövedelemadó rendszerének biztosítania kell, hogy 1996-ban a
befolyó bevételek GDP-hez viszonyított aránya ne csökkenjen. E globális
feltételnek az adóterhelés méltányosabbá és igazságosabbá tételével
egyidejûleg kell megfelelni.
b) A fogyasztáshoz kapcsolt adók közül az általános forgalmi adónál
törekedni kell a jelenlegi rendszer feltárt hiányosságainak kezelésére,
valamint olyan jogharmonizációs változtatásokra, amelyeket az EU-hoz
való közelítés indokol. A fogyasztási adóban lényegi módosítást nem
célszerû végrehajtani, de az adótételeket valorizálni kell.
c) A társaságiadó-rendszerben alapvetõ változásra nincs szükség, a kisebb
változtatások jogharmonizációs törekvéseket, illetve a gyakorlati
mûködés hatékonyságának javítását célozzák.
d) A vám- és importbevételek tervezésében figyelembe kell venni a már
megkötött nemzetközi megállapodások követelményeit, így a fokozatos
vámleépítés bevételcsökkentõ hatását, a statisztikai illeték és a
vámkezelési díj lépcsõzetes csökkentését.
e) Az államháztartás alrendszerét képezõ társadalombiztosítást illetõen
javaslatokat kell kidolgozni a járulékrendszer átalakítására, a két
alap teherbíró képességének figyelembevételével törekedni kell a
járulékkulcsok lehetséges csökkentésére, a munkáltatói és az egyéni
járulékok egymáshoz viszonyított arányának változtatásával egyidejûleg.
f) A központi költségvetésben - az 1995. évi elõirányzatból esetlegesen
áthúzódó bevételen felül legalább további - 100 milliárd Ft
privatizációs bevétellel kell számolni.
4.2. A kiadások körében
A bevételek körében tervezett lépések és az egyensúlyi követelmények
azt teszik szükségessé, hogy a költségvetési kiadások összességükben az
1995. évi pótköltségvetésben megállapított (nominális) szinten
alakuljanak. Ez azonban nem jelentheti az idei elõirányzatok
differenciálatlan továbbvitelét, hanem a költségvetés-politika
prioritásainak következetes, határozott érvényesítését indokolja.
A 3. pontban meghatározott körbe tartozó feladatok ellátásához ezért
1996-ban többletforrást kell biztosítani, ennek fedezetét pedig a
többi, nem kiemelt feladat finanszírozásának differenciált
csökkentésével kell megteremteni. A közoktatás és felsõoktatás
finanszírozását ugyanakkor változatlan szinten szükséges biztosítani
azzal, hogy az intézményhálózat, a feladatellátás és költséggazdálkodás
gyors racionalizálásával felszabaduló források biztosítsák a
szolgáltatások színvonalas megõrzését és a feltétlenül szükséges
fejlesztések feltételeit.
A központi költségvetési intézmények támogatásának, kiadásainak és
bevételeinek 1996. évi kialakításánál elsõsorban a következõkre kell
figyelemmel lenni:
a) Az 1995. évi pótköltségvetési elõirányzatokhoz képest összességében
támogatáscsökkenést szükséges elérni. Ezt az adófizetõ polgároknak
nyújtott szolgáltatások színvonalának megõrzése, esetenként emelése
érdekében a teljesítménykövetelmények radikális szigorításával és
racionalizálással kell ellensúlyozni. Ennek során el kell kerülni az
egységes mechanikus megoldásokat és ellátottság általános leromlását
is.
Az elõirányzatok kialakításánál mindenek elõtt vissza kell vonni az
idõszerûségeket vesztett feladatokra nyújtott támogatásokat,
érvényesíteni kell a létszámcsökkenéssel összefüggõ személyi juttatási-
és más elõirányzatok 1995. évben elrendelt ( megtakarítást 1996. évben
eredményezõ) differenciált zárolását.
Az intézményrendszer feladatai, finanszírozási módszerei átalakításánál
alapvetõ teendõként szükséges kezelni az állami feladatvállalás és
intézményrendszer szûkítését, a térítésmentes szolgáltatások körének
mérséklését, intézmények átszervezésével a hatékonyabb feladatellátó
szervezetek (közalapítvány, közhasznú vagy gazdasági társaság)
kialakítását. Meg kell vizsgálni, hogy a központi költségvetési
fejezetektõl milyen feltételekkel lehet intézményeket, feladatokat
átadni a helyi önkormányzatoknak, illetõleg más szervezeteknek.
Az intézményrendszer mûködési kiadásainak csökkentésére meg kell tenni
a központi beszerzési eljárások alkalmazásához szükséges szervezeti és
szervezési intézkedéseket, amelyek biztosítják a jelenleginél olcsóbb
beszerzés feltételeit az intézmények számára.
Ugyanakkor számolni szükséges néhány elkerülhetetlenül megoldandó és
feltétlenül finanszírozandó feladat többletkihatásával. Forrást kell
biztosítani áthúzódó kötelezettségekre, a preferálni kívánt
intézménycsoportok meghatározott kötelezettségeinek teljesítésére,
néhány aktuális feladat szükségszerû többletére.
b) A személyi juttatások tervezésénél a különbözõ foglalkoztatási
jogviszonyokat meghatározó törvényekben foglaltakat kell alapul venni.
Az elõirányzatokban érvényesíteni kell a rendszeres személyi
juttatásokat, illetve a létszámot érintõ 1995. évi intézkedéseket; ezen
belül a létszámcsökkenéssel együtt járó és attól független elõirányzat-
módosításokat, illetve az A1 fizetési kategória mértéke 1995. évi
emelésének hatását.
Az állami feladatvállalás és az intézményrendszer átalakításával, a
közigazgatás korszerûsítésének munkálataival, az államháztartási
reformmal összefüggõen elérni kívánt további létszámcsökkenés miatti
többletkiadásokra központosított elõirányzatot kell tervezni.
Meg kell vizsgálni a közalkalmazotti illetmény-elõmeneteli táblázat
olyan átalakítását, amely biztosítja, hogy az illetmények megállapítása
jobban igazodjon a képzettséghez és a teljesítményhez. Az átalakításhoz
szükséges pénzeszközöket alapvetõen az intézmények rendelkezésére álló
forrásokból kell megteremteni, de szükséges az 1995. évi
létszámcsökkentésekbõl keletkezõ megtakarítások egy részének
felhasználása is erre a célra.
A köztisztviselõk illetményalapja 1996. évben emelkedik, amelyhez a
forrást a már végrehajtott, illetve újabb differenciált
létszámcsökkentéssel elérhetõ megtakarításokból kell -
átcsoportosításokkal - biztosítani. Az illetményalap emelése
lehetõséget ad a köztisztviselõi kar ösztönzésére, anyagi
megbecsülésének javítására.
c) Az intézményi gazdálkodás egyes fõ területein alkalmazandó
költségvetés-politikai megfontolások a következõk:
ca) Az államháztartás reformja keretében szükségszerû a költségvetési
intézményrendszer szûkítése. Ennek keretében az
intézményrendszernek azon részét, amely jelenleg teljes egészében
vagy döntõen saját bevételbõl, vállalkozástól, lakosságtól vagy
elkülönített állami pénzalapoktól származó forrásból mûködik,
célszerû kiemelni az államháztartásból, meghatározva a további
mûködési formát, a szükséges jogi és pénzügyi feltételeket is. A
hatósági feladatokat ellátó intézmények átalakítása esetén
(amennyiben a funkciót nem lehet átadni más intézményeknek) az új
szervezetet fel kell hatalmazni az állami feladatok ellátására. Az
államháztartásban tovább mûködõ intézményi körben pedig szervezeti
intézkedésekkel (megszüntetés, összevonás, szétválasztás, belsõ
szervezeti korszerûsítés) támogatás-megtakarítást kell elérni.
A központi költségvetési fejezetektõl intézmények, feladatok
adhatók át a helyi önkormányzatokhoz, ha azok szolgáltatásaikat
viszonylag jól körülhatárolható térségnek nyújtják, az adott
intézmény mûködéséhez fûzõdõ érdekeltség elsõsorban helyi. Az egyes
fejezetek költségvetésében több az olyan központilag kezelt
elõirányzat is, amelyeket az önkormányzatok használnak fel.
Szükséges, hogy a helyi önkormányzatok is vizsgálják meg az
irányításuk alá tartozó intézményi körben a szervezeti átalakítás,
racionalizálás, a bevételek növelésének lehetõségét, és a
felülvizsgálat alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket a
korszerûbb szervezeti struktúra kialakítása, a növekvõ
támogatásigény mérséklésére.
cb) Az 1996. évi költségvetésben az intézményi kiadásokat növekvõ
hányadban saját bevételbõl kell fedezni ahhoz, hogy a költségvetési
támogatás elkerülhetetlen mérséklése mellett a mûködõképesség
fenntartható és feladatellátás biztosítható legyen. Ehhez szükséges
az is, hogy az intézményi szolgáltatások, ellátások díjtételei
növekedjenek, s a térítésmentes szolgáltatások és ellátások köre
szûküljön. A reális tervezés megalapozásához - a hagyományosan
nagyarányú alátervezés felszámolására- elengedhetetlenül szükséges
a bevételek teljes körû és megalapozott számbavétele. Az 1996. évre
tervezhetõ bevétel csak feladatcsökkentés, szervezeti átalakítás
miatt maradhat el az 1994. évi ténylegesen teljesített és az 1995.
évi tervezett bevétel közül a magasabb értéktõl.
cc) A felsõoktatás hosszabb távú fejlesztésének irányelveit az
Országgyûlés határozatban fogja rögzíteni. Már 1996-ban érvényt
kell szerezni a felsõoktatási ráfordítások prioritásának azzal,
hogy a célok megvalósítását a felsõoktatási rendszer
hatékonyságának növelésébõl származó megtakarítások, a
tandíjbevételek - az egyensúlyi követelményekre tekintettel
rendelkezésre álló költségvetési pénzeszközök -, valamint egyéb, a
központi költségvetésen kívüli hazai- és külföldi források
együttesen tegyék lehetõvé.
A felsõoktatási intézményrendszer átalakítását, ezen belül
universitasok kialakítását (kutatóintézetek szervezeti
bevonásával), a nem megfelelõ hatékonyságú intézmények
megszüntetését, összevonását, illetve más fenntartónak történõ
átadását adminsztratív-jogi eszközökkel is haladéktalanul meg kell
kezdeni. A felsõoktatás átalakítását a felsõoktatási törvényben
szabályozott finanszírozási rend fokozatos bevezetésével is
segíteni és ösztönözni szükséges.
Az elsõ éves hallgatói létszámot összességében emelni kell,
erõteljesen differenciálva a fejlesztendõ és visszafogandó
szakirányok, illetve intézmények között. Arányaiban nagyobb súlyt
szükséges adni a meglévõ és újonnan kialakítandó rövid képzési
idejû formáknak. Figyelemmel kell lenni a rendelkezésre álló
képzési feltételek hatékonyabb hasznosításában rejlõ lehetõségekre
is. Erõsíteni indokolt a minõségi szelekciót.
cd) A honvédelem területén - a haderõreformmal összefüggésben -
jelentõs változtatások szükségesek. A Magyar Honvédség hivatásos,
közalkalmazotti és sorállományi létszámát csökkenteni kell. Az így
elért megtakarításoknak a reform költségeihez részben fedezetet
kell nyújtaniuk. Az átalakítások eredményeként a közép és
hosszútávon - a haderõreform alapelveivel összhangban - a
jelenleginél kisebb létszámú, a NATO szervezetébe fokozatosan
integrálható fegyveres erõnek kell kialakulnia.
ce) A Határõrségnél és a Vám- és Pénzügyõrségnél - az Európai Unióhoz
való csatlakozás elõsegítése, valamint a rendkívül megnövekedett
személy- és áruforgalom kezelhetõsége érdekében - a korszerû
határrendészet, határforgalom feltételeit. A racionálisabb és
takarékosabb mûködés érdekében keresni kell az ésszerû
feladatmegosztás, és együttmûködés újabb lehetõségeit.
cf) A közigazgatás korszerûsítése folyamatos feladat. Ennek során a
központi közigazgatás intézményi struktúráját, funkcióit,
feladatait úgy kell meghatározni, hogy az a folyamatosan változó
gazdasági és társadalmi viszonyokhoz, követelményekhez
alkalmazkodni tudjon. Fel kell tárni azokat a megtakarítási
lehetõségeket is, amelyek olcsóbbá teszik az állam mûködését,
megszûntetik az indokolatlan párhuzamosságokat mind az
intézményrendszer egészében, mind az egyes szervezeteken belül,
ugyanakkor a köztisztviselõk anyagi ösztönzésére,
teljesítményarányos, differenciált díjazásokra is indokolt
lehetõséget biztosítanak.
cg) A K+F szféra intézményrendszerének, a kutatástámogatás módjának
korszerûsítése súlyponti feladat. Ebbõl adódóan a kutatási
eredmények rendszeres értékelése és a kutatástámogatásnál azok
alkalmazása elengedhetetlen.
ch) A kultúra többcsatornás finanszírozási rendszerében alapvetõ cél -
az államháztartási reformtörekvésekkel összhangban - a közvetlen
állami (költségvetési) tehervállalás csökkentése, az
államháztartáson kívüli forrásbevonás növelése. Ahol arra mód van,
1996-ban az eddigi ingyenes szolgáltatások után térítési díjat kell
fizettetni, az alacsonyan tartott kulturális árakat, díjakat
differenciáltan emelni. A vállalkozások, pénzintézetek
mecenatúrával, szponzori támogatásokkal, alapítványi
hozzájárulással segíthetik a kulturális értékek létrehozását,
aminek az adórendszerben történõ érdekeltségi feltételeit 1996.
évben is biztosítani kell.
A központi költségvetés - intézmény-fenntartó alapon - a nemzeti
kulturális intézmények mûködtetésében vegyen részt. A többi,
jelenleg még központi intézményt önkormányzati körbe kell átadni,
illetve a költségvetési ellátási formából egyes intézményeket vagy
egységeiket vállalkozássá, egyesületté, más, profitorientált vagy
non-profit önszervezõdési formájúvá alakítani, amelyek pályázatos
alapon részesíthetõk költségvetési támogatásban.
5. Az államháztartás többi alrendszerei 1996. évi mûködésének kialakítása
során a következõ fõ szempontokra indokolt tekintettel lenni:
5.1. A társadalombiztosítási alrendszer 1996. évi költségvetésének
kialakításánál - a 4.1/e pontban említett járulékrendszeri
változtatásokon túl - a következõ alapvetõ célokat szükséges kitûzni:
A nyugdíjrendszer területén 1995-ben elvi döntést kell hozni az átfogó
nyugdíjreform koncepciójáról, bevezetésének ütemezésérõl; meg kell
határozni a reform fõ elemeit. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjrendszer
finanszírozhatóságának érdekében 1996-ra olyan változásokat célszerû
bevezetni, amelyek ésszerû keretek között tartják a nyugdíjkiadások
növekedését. Így be kell vezetni a nyugdíjkorhatár emeléséhez
kapcsolódó rugalmas átmeneti szabályokat, szigorítani kell a
rokkantsági nyugdíjak rendszerét, felül kell vizsgálni az indexálás
rendszerét.
Az egészségbiztosításban el kell érni a kiadások differenciált
csökkentését. Fõként a gyógyszerellátás rendszerének átalakításával, a
kórházi kapacitások szûkítésével, a kórházvezetés és -gazdálkodás
racionalizálásával, új mûködési források bevezetésével, illetõleg
bõvítésével (non-profit kórház, otthoni ápolás, stb.), s nem utolsó
sorban a terhek megosztásának áttekintésével. A térítéses
szolgáltatások bõvítését meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy
megalapozható legyen a járulékmérték-mérséklése. E folyamat
következetes véghezviteléhez az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak
megerõsítése is szükséges.
Felül kell vizsgálni az államháztartás alrendszereként mûködõ
Társadalombiztosítási Alapok és a központi költségvetés kapcsolatát, s
egyértelmûen szabályozni szükséges költségvetésük, zárszámadásuk,
gazdálkodásuk fõ kérdéseit.
5.2. Javaslatokat kell kidolgozni a jóléti rendszerek fejlesztésére úgy,
hogy a szociálpolitikai ellátások teljes körében érvényesüljön a
célzottság és rugalmasság az egységesedõ jövedelemkiegészítõ támogatási
rendszer keretében. Erõsödjék a helyi (települési) szociálpolitika
hatása. Az átalakítással felszabaduló forrásokat a legnehezebb
helyzetben lévõk támogatásának növelésére kell átcsoportosítani.
5.3. Az elkülönített állami pénzalapokat érintõen javaslatot kell
kidolgozni arra, hogy a feladatellátás, a finanszírozás, a legtöbb
esetben a központi költségvetésbe illeszkedve történjen, figyelembe
véve az ellátott feladatok specialitásait.
5.4. A helyi önkormányzatoknál arra kell törekedni, hogy
- az általuk ellátott feladatok köre jobban igazodjék az adott
önkormányzatok lehetõségeihez, a feladat- és intézményi
struktúrában következetesen érvényesüljenek a pénzügyi racionalitás
követelményei is;
- az 1996/97. tanév kezdetétõl (1996. augusztus 1.) bevezethetõ
legyen az új közoktatási finanszírozási rendszer ( személyi
juttatások és a dologi feltételek biztosításhoz szükséges normatív
hozzájárulások, speciális oktatási tevékenységek támogatása, a nem-
állami és nem-önkormányzati szervezetek támogatásának átalakítása);
- a jelenlegi forrásszabályozás megváltoztatásával átalakításra
kerüljön az önkormányzatok finanszírozási rendszere úgy, hogy
csökkenjen a normatív hozzájárulások száma, ésszerûsödjön a
területi kiegyenlítõ rendszer, ezzel párhuzamosan szûküljön,
illetõleg normatívabbá váljon az önhibájukon kívül hátrányos
helyzetben lévõ önkormányzatok támogatása, és vázolt lépésekkel
összhangban alakuljon a személyi jövedelemadó átengedési rendszere
úgy, hogy a felszabaduló források kerüljenek be a normatívákba;
- a finanszírozási rendszer átalakítása és az önkormányzatok által
megteendõ racionalizáló intézkedések együttesen tegyék lehetõvé a
feladat-ellátási színvonal romlásának megállítását;
- felül kell vizsgálni a címzett és céltámogatásokat, és szûkíteni
indokolt azok jogcímeit;
- növekedjen a saját bevételek szerepe az önkormányzati feladatok
finanszírozásában.
5.5 A területfejlesztés finanszírozási rendszerét korszerûsíteni kell az
államháztartási reformmal és a készülõ területfejlesztési törvénnyel
összefüggésben. Ennek keretében ki kell dolgozni a térségi célokat és
forrásokat integráló regionális és megyei fejlesztési programok
finanszírozásának decentralizált rendszerét.
* * *
Az 1996. évi költségvetési irányelvekben megtestesülõ költségvetés-
politikai magatartás a középtávú programban felvázolt célokból
levezethetõ adott évi lépések, feladatok megvalósítását hivatott
biztosítani. Egyforma súllyal kellett ennek során figyelembe venni a
kül- és belföldi pénzügyi egyensúlyviszonyok javításának követelményét
összhangban azzal az az alapelvvel, hogy az állami feladatok takarékos
ellátásának keretét kell a költségvetésnek biztosítania.
A költségvetési irányelvek képezik továbbá a költségvetési tervezõmunka
alapját, orientációs bázisát. Erre támaszkodva kell kimunkálni az 1996.
évi központi költségvetési törvényjavaslatot és a részletes
elõirányzatokat, melyek az Áht-nak megfelelõen a Kormány szeptember 30-
áig köteles az Országgyûlésnek benyújtani.
Budapest, 1995. június hó