1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1294.. számú
törvényjavaslat a
v á m t a r i f á r ó l
Elõadó: Dunai Imre
ipari és kereskedelmi miniszter
Budapest, 1995. július
1995. évi ....... törvény
a vámtarifáról
A nemzetgazdaság fejlesztését és a hazai gazdaság védelmét szolgáló korszerû
vámrendszer megteremtése, az aktív vámpolitika érvényesítése, a
kereskedelempolitika és a vámokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek
összhangjának megteremtése érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt
alkotja:
Általános rendelkezések
1.§
E törvény hatálya kiterjed a vámhatárt átlépõ minden árura.
2.§
A termék tarifális besorolásához, valamint a vám mértékének megállapításához -
amennyiben a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló
törvény (a továbbiakban: vámtörvény) eltérõen nem rendelkezik - e törvény
elõírásait kell alkalmazni.
A vámtarifa
3.§
A vámtarifa az Összehangolt Áruleíró és Kódrendszeren alapul, tartalmazza az
áruk vámtarifaszámát, a hozzá tartozó árumegnevezést és a vámtételeket.
Tarifális besorolás
4.§
A vámhatárt átlépõ minden áru esetében el kell végezni a vámtarifa szerinti
árubesorolást, amennyiben a vámtörvény írásbeli árunyilatkozat benyújtását
írja elõ, illetve írásbeli árunyilatkozat kiállításra kerül.
5.§
(1) A tarifális besorolás a termék azonosításához szükséges, az
árumegnevezések alapján legközvetlenebbül meghatározható, a termék fajtájának,
jellegének megfelelõ, a vámtarifában feltüntetett vámtarifaszámok alkalmazását
jelenti.
(2) A vámtarifaszám elsõ hat helyiértéke jelöli a nemzetközi elõírásoknak
megfelelõ osztályozást, a további alszámos bontás pedig a hazai
gazdaságpolitikai és statisztikai szempontokat érvényesíti.
6.§
A tarifális besorolás (áruosztályozás) általános szabályait e törvény
végrehajtási rendelete tartalmazza.
7.§
A vámtarifaszámokhoz tartozó árumegnevezésnél részletesebb áruleírást is
alkalmazni kell, az ezt meghatározó Vámtarifa Magyarázatot pénzügyminiszteri
rendelet határozza meg.
Vámtétel
8.§
(1) A vámtétel az árubesorolásnak megfelelõ árukra kivetendõ vám mértékét
határozza meg.
(2) A vámtételek kialakítása
a/ két- vagy többoldalú nemzetközi megállapodásokban, egyezményekben
foglalt kötelezettség szerint (szerzõdéses vámtételek); vagy
b/ ha a nemzetközi kötelezettségek lehetõvé teszik, a nemzetgazdasági
érdekek figyelembevételével, autonóm módon (autonóm vámtételek)
történhet.
9.§
A vámtarifa legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti, valamint autonóm és
szerzõdéses preferenciális vámtételeket tartalmaz. A büntetõ vámtételekrõl a
13.§ rendelkezik.
Legnagyobb kedvezményes elbánás alapján
alkalmazandó vámtételek
10.§
A vámtarifa legnagyobb kedvezményes (II.) hasábjában az 1995.január 1-ével
létrehozott Világkereskedelmi Szervezet (a továbbiakban WTO) szerves részét
képezõ megállapodások [(Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, a
továbbiakban GATT) GATT 1947 és GATT 1994] szerinti legnagyobb kedvezményes
elbánásnak megfelelõ vámtételeket kell feltüntetni, és azokból az országokból
származó áruk vámkezelésénél kell alkalmazni, amely országok a magyar
származású árukat a korlátlan és feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény
elvének megfelelõ elbánásban részesítik.
Preferenciális vámtételek
11.§
(1) A vámtarifa preferenciális (I.) hasábjában kell feltüntetni azon
vámtételeket, amelyeket az Általános Preferencia Rendszer (a továbbiakban:
GSP) keretében (autonóm módon) preferenciális vámelbánásban részesített
országokból származó és onnan közvetlenül vásárolt áruk vámkezelésénél kell
alkalmazni.
(2) Ahol a vámtarifa preferenciális hasábja nem tartalmaz vámtételt, ott a
legnagyobb kedvezményes hasáb vámtételét kell alkalmazni.
(3) A preferenciális hasáb vámtételei azon Európán kívüli fejlõdõ országokból
származó termékek esetében alkalmazhatók, amely országok a magyar árukat a
legnagyobb kedvezmény elvének megfelelõ elbánásban részesítik és nem
alkalmaznak Magyarországgal szemben hátrányos megkülönböztetõ
intézkedéseket. Az /1/ bekezdés szerint preferenciális vámelbánásban
részesített országok felsorolását e törvény végrehajtási rendelete
tartalmazza.
12.§
Nemzetközi szerzõdések, két- vagy több oldalú szabadkereskedelmi
megállapodások is megállapíthatnak kedvezményes vámtételeket. Ezek mértékét a
vámtarifa megfelelõ, külön-külön hasábjai tartalmazzák. A kedvezményes
vámtételek alkalmazásánál a vonatkozó nemzetközi szerzõdések, megállapodások
elõírásait figyelembe kell venni.
Büntetõ vámtételek
13.§
A legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti vámtétel háromszorosát, de legalább
húszszázalékos vámtételt kell alkalmazni azokból az országokból származó áruk
vámkezelésénél, amely országok nem részesítik a magyar származású árukat a
korlátlan és feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény elvének megfelelõ
elbánásban. Azon országot (országokat), amelybõl (amelyekbõl) származó
vámárukra büntetõ vámtételeket kell alkalmazni, az ipari és kereskedelmi
miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendeletben határozza meg.
A vámtételek módosítása
A vámtételek felemelése
14.§
A vámtarifa vámtételeinek felemelésére a versenyszabadság és
versenysemlegesség szem elõtt tartásával az alábbiak szerint kerülhet sor:
a/ a 10.§-ban említett vámtételek esetében a WTO által meghatározott
feltételekkel;
b/ a 11.§ hatálya alá tartozó vámtételeknél autonóm módon, a legnagyobb
kedvezményes hasábban megállapított vámtétel szintjéig;
c/ a 12.§-ban meghatározott esetekben a vonatkozó nemzetközi szerzõdésekben
foglalt feltételeknek megfelelõen.
A vámtételek csökkentése
15.§
A vámtételeket - ugyancsak a versenyszabadság és versenysemlegesség szem elõtt
tartásával - csökkenteni lehet, feltéve, hogy a csökkentés nemzetközi
szerzõdésekben rögzített kötelezettségvállalásainkkal, illetve a hazai
termelés szükséges mértékû védelmének igényével nem ellentétes és
költségvetési fedezete biztosítható:
a/ a gazdaság mûszaki fejlettségi színvonala növelésének elõsegítése céljából,
valamint a környezet védelme érdekében;
c/ születõ iparágakban vagy szerkezeti átalakítás alatt álló szektorokban
felhasználásra kerülõ termékek esetében, valamint
d/ gazdaságilag indokolt hosszabb távon is elsõsorban importból beszerezhetõ
termékek esetében.
Átmeneti eltérés a Vámtarifa vámtételeitõl
16.§
(1) A vámtarifában meghatározott vámtételekbõl nemzetközi szerzõdés alapján
vagy nemzetgazdasági szempontok érvényesítése érdekében autonóm módon,
naptári évre meghatározva - a versenyszabadság és a versenysemlegesség szem
elõtt tartásával - az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel
egyetértésben mind egyedi, mind általános formában vámkönnyítést adhat,
különösen olyan termékekre vonatkozóan:
a/ amelyekbõl nincs vagy nem elegendõ mennyiségû a hazai termelés,
b/ amelyek régiók fejlesztése, termékszerkezet átalakítása, munkahelyek
teremtése érdekében szükségesek,vagy
c/ amelyek a környezetvédelem érdekeit szolgálják.
(2) A vámkönnyítés (vámsemlegesítés) lehetséges formái: a vámkontingens
(értékben vagy mennyiségben megadva), a vámfelfüggesztés és a felhasználási
célhoz kötött vámtételcsökkentés (engedélyjegy).
(3) A vámtarifában meghatározott vámtételnél kedvezõbb vámtétel alkalmazása
feltételhez is köthetõ.
17. §
A vámtarifát, valamint az átmeneti jelleggel érvényesülõ vámtétel
kedvezményeket az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter
meghatározott idõre, általában egy naptári évre, de szükség esetén több évre
szólóan is, együttes rendeletben állapítja meg.
Vámtarifa Bizottság
18.§
A vámtarifa módosítását, illetve a vámtarifa vámtételeitõl történõ átmeneti
eltérítést érintõ kérdések vizsgálatát a Vámtarifa Bizottság végzi.
19.§
A Vámtarifa Bizottság vizsgálatát hivatalból vagy kérelemre végzi. A Vámtarifa
Bizottsághoz kérelemmel bárki fordulhat. A kérelmet a termelés, forgalmazás
vagy felhasználás szempontjából érintett minisztériumon, országos hatáskörû
szerven, köztestületen vagy érdekképviseleti szerven keresztül is be lehet
nyújtani.
20.§
A Vámtarifa Bizottság tesz javaslatot és készíti elõ a döntést:
a/ a vámtarifa nemzeti alszámainak, a hozzátartozó árumegnevezéseknek és
vámtételeinek módosítására, valamint
b/ a vámtarifa vámtételeinek módosításaira vonatkozóan.
21.§
A Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét, továbbá a Vámtarifa
Bizottsághoz benyújtható kérelem alaki és tartalmi kellékeit e törvény
végrehajtási rendelete határozza meg.
Felhatalmazás és záró rendelkezések
22.§
Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter,
hogy együttes rendeletben szabályozza:
a/ az áruosztályozás általános szabályait;
b/ azon országok meghatározását, amelyekbõl származó termékek vámkezelésénél
a preferenciális hasábban feltüntetett vámtételeket kell alkalmazni;
c/ azon országok meghatározását, amelyekbõl származó termékek vámkezelésénél
büntetõ vámtételeket kell alkalmazni;
d/ a vámtarifát, annak hatályban tartását, a vámtételek emelését,
csökkentését, továbbá az átmeneti jelleggel érvényesíthetõ vámtétel
kedvezményeket;
e/ a Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét, valamint a Vámtarifa
Bizottságnak benyújtható kérelem kellékeit.
23. §
Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza a
Vámtarifa Magyarázatot.
24.§
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.)
az alábbiak szerint módosul:
(1) Az Áht. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ bekezdés lép:
"(3) Fizetési kötelezettséget elõírni, a fizetésre kötelezettek körét, a
fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és
mértékét, továbbá elõlegfizetési kötelezettséget megállapítani - a díj és a
nemzetközi szerzõdésekben nem rögzített vámtételek kivételével - csak
törvényben lehet."
(2) Az Áht. 10. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) A törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésekben nem szabályozott
vámtételek kialakítását, módosítását, átmeneti idõre történõ csökkentését -
a törvényben szabályozott feltételek alapján és nemzetközi
kötelezettségeinkkel összhangban - az ipari és kereskedelmi miniszter és a
pénzügyminiszter együttes rendeletben szabályozza."
25. §
Ez a törvény 1996. január 1-én lép hatályba, és ezzel egyidejûleg hatályát
veszti a Kereskedelmi Vámtarifáról szóló 21/1976.(VI.28.) MT rendelet, az ezt
módosító 46/1977.(XII.8.) MT rendelet, az 1/1980.(I.16.) MT rendelet és az
58/1984.(XII.8.) MT rendelet.
7
Indokolás
a vámtarifáról szóló törvényjavaslathoz
I. Általános indoklás:
Magyarországon utoljára 1924-ben alkottak vámtarifa törvényt (1924. évi
XXI.tc.). Ez a törvény 1948-ig volt hatályban. 1948-tól mind a mai napig
kormányrendelet határozta meg a vámtarifát.
1948-68-ig a vámtarifáról szóló kormányrendeletek és a vámtarifa is teljesen
formális volt, hiszen a vámokat ténylegesen nem alkalmazták (nem szedték be) a
külkereskedelmi áruforgalomban.
Az 1968. január 1-jével hatályba lépett 48/1967./XI.19./ Kormányrendelet, majd
az azt felváltó és jelenleg is hatályos 21/1976./VI.29./ Kormányrendelet a
vámtarifa hasábjait, a felhatalmazásokat és a Vámtarifa Bizottságra vonatkozó
rendelkezéseket határozta meg, de a vámtételek csökkentésének-emelésének
feltételeit nem állapította meg. E Kormányrendelet alapján jelenleg az ipari
és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter rendelkezik - feltétel
nélküli - felhatalmazással a vámtarifa módosítása vonatkozásában.
Az 1968-ban bevezetett - és hatékonynak szánt - kereskedelmi vámtarifa
elsõdlegesen kereskedelempolitikai célokat szolgált; vámcsökkentések fejében
vámcsökkentéseket kívántunk kapni az export piacaink országaitól.
Ezen kereskedelempolitikai célunk a világgazdaság szûk lehetõségeihez képest
jól teljesült:
1973-ban vámalapon csatlakoztunk a GATT-hoz;
résztvettünk a GATT Tokió ill.Uruguay-i Fordulók kereskedelmi tárgyalásain
és kölcsönösen vámtétel csökkentéseket hajtottunk végre;
kölcsönös vámcsökkentéseket is tartalmazó Megállapodást kötöttünk
Finnországgal /1975/, az Európai Közösségekkel /1991/, a Közép-Európai
Szabadkereskedelmi Megállapodás (a továbbiakban CEFTA) /1992/, valamint az
Európai Szabadkereskedelmi Társulás (a továbbiakban EFTA) tagállamaival
/1993/ és a Szlovén Köztársasággal /1994/.
Ezzel párhuzamosan azonban a vámtarifa legnagyobb kedvezményes elbánás
szerinti vámszintje jelentõs mértékben csökkent. A GATT Uruguay Fordulón
született megállapodások hatására ez a tendencia folytatódik és ennek
eredményeként az ipari termékek vámtételeinek számtani átlaga 7 év alatt 13 %-
ról mintegy 8 %-ra, a mezõgazdasági termékek vámtételeinek számtani átlaga
pedig 6 év alatt több mint 45 %-ról mintegy 33 %-ra csökken. A vámok
emelésének lehetõsége - tehát védelmi szerepe - jelentõsen korlátozódott.
Ennélfogva a jelen vámtarifáról szóló törvény megalkotása - az Alkotmányban
valamint a jogalkotási törvényben elõírtakon túl - azt a célt szolgálja, hogy
összefoglalja és a legmagasabb szintre emelje a vámtarifára vonatkozó
szabályokat, továbbá, hogy meghatározza a vámtarifa érvényesítésének,
módosításának feltételeit és elveit.
II. Részletes indoklás:
1-2.§: Az általános rendelkezéseket tartalmazza, mely rendelkezések
megfelelnek a nemzetközi gyakorlatnak.
3-7.§: Rögzíti, hogy a magyar vámtarifa a legkorszerûbb ún. Harmonizált
Nomenklatúrán alapszik, mely Nomenklatúrát már több mint száz ország
alkalmazza.
Az áruk vámterhének megállapításához a megfelelõ vámtétel kiválasztása
szükséges; ehhez az árukat az áruosztályozás szabályai szerint be kell sorolni
a vámtarifába.
Az áruosztályozás - nemzetközi egyezményen alapuló - szabályainak, továbbá az
áruosztályozás részleteit szabályozó, szintén nemzetközi elõírásokon alapuló
vámtarifa magyarázatnak a kiadására a törvény az ipari és kereskedelmi
miniszternek és a pénzügyminiszternek ad felhatalmazást.
A 8-13.§ a vámtételek kialakítását szabályozza, részint a vámtarifa egyes
hasábjaira vonatkozó szabályokat rögzíti. A vámtarifa vámtételeket magában
foglaló hasábjai tekintetében a törvény a jelenlegi szabályokból indul ki.
Tehát az általánosnak mondható legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti
vámtételeken kívül autonóm és szerzõdéses kedvezményes vámtételeket tartalmaz
a vámtarifa. A 13.§ lehetõvé teszi büntetõ vámtétel alkalmazását a magyar
árukkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazó országok termékeire, de
ezt a vámtarifa külön hasábban nem szerepelteti.
A 14-15.§-ok tartalmazzák a vámtételek felemelésének és csökkentésének
feltételeit.
Az autonóm preferenciális vámtételek módosítását nemzetközi kötelezettségek
nem korlátozzák.
A legnagyobb kedvezményes vámtételek emelésére a GATT-ban (GATT 1947 és GATT
1994) lekötött vámtételek esetében csak az elõírt konzultációs eljárást
követõen, az érintett külföldi szállító országok egyetértésével kerülhet sor.
Amennyiben a legnagyobb kedvezményes vámok emelése érinti a társulási és
szabadkereskedelmi megállapodásainkban vállaltakat, úgy a vonatkozó
egyezmények eljárási szabályait is figyelembe kell venni.
A vámtételek csökkentését a törvény meghatározott feltételek esetén teszi
lehetõvé.
A 16.§: tartalmazza a vámtételek átmeneti - egy-egy naptári évre vonatkozó -
csökkentésének szabályait.
A nemzetközi szabályokkal összhangban az átmeneti idõre szóló csökkentésre
három lehetõséget állapít meg a törvény: a vámkontingenst, a vámfelfüggesztést
és a vámkedvezményes (engedélyjegyes) eljárást. Ezeket IKM-PM miniszteri
együttes rendelet határozza meg.
A vámtételek átmeneti csökkentésére is vonatkoznak a vámtétel csökkentések
elõzõekben leírt, szûk körre szorított szabályai.
17.§: A jelenleg hatályban lévõ "Kereskedelmi Vámtarifa 1995" vámtarifaszámai,
az árumegnevezései és vámtételei a nemzetközi kötelezettségek oldaláról
rendkívüli módon behatároltak, ugyanakkor különféle gazdasági szempontok
egyes vámtételek gyors változtatását indokolják, mely kívánatossá teszi, hogy
a Kereskedelmi Vámtarifa módosításának jogköre továbbra is a két illetékes
miniszter, tehát az ipari és kereskedelmi, illetve a pénzügyminiszter
hatásköre maradjon. Az átmeneti jellegû vámtétel változtatások meghirdetésére
- a törvényben meghatározott feltételekkel - ugyancsak az ipari és
kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter kap felhatalmazást.
18-21.§: A Vámtarifa Bizottság feladatát, összetételét és lehetõségeit
szabályozza. Miután a Vámtarifa Bizottságban az érintett fõhatóságokon kívül
az érdekvédelmi, valamint az ellenérdekû szervezetek képviselõi is
résztvesznek, a Bizottság javaslatai, állásfoglalásai ezek álláspontját is
tükrözik. A Bizottság nem hatóság, hanem gazdaságpolitikai döntéselõkészítõ
tanácsadó szervezet.
A törvény a Bizottság ügyrendjének stb. megállapítását az ipari és
kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter hatáskörébe utalja.
22.§: A törvény a végrehajtásra való felkészüléshez a szükséges idõt
biztosítja. A törvény végrehajtásáról az ipari és kereskedelmi miniszter és a
pénzügyminiszter gondoskodnak.
24.§: Az államháztartásról szóló törvény hatályos rendelkezése ez idõ szerint
csak a díjak vonatkozásában teszi lehetõvé fizetési kötelezettségnek
rendeletben történõ elõírását. A törvény 22. §-a ugyanakkor a nemzetközi
szerzõdésben nem szabályozott vámtételek kialakítását az ipari és
kereskedelmi, valamint a pénzügyminiszter együttes hatáskörébe utalja. A
kétféle rendelkezés közötti összhang megteremtése szükségessé teszi az
államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. §-ának megfelelõ
módosítását és kiegészítését.
Tájékoztatásul mellékelten bemutatjuk a Vámtarifáról szóló törvényjavaslat
végrehajtási rendelet-tervezetét.
Melléklet:
a vámtarifáról szóló törvényjavaslathoz
Az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter
.../199. (....) együttes rendelete
a vámtarifáról szóló 199.. évi .... törvény
végrehajtásáról
A vámtarifáról szóló 199.. évi .... törvény (a továbbiakban: Tv.) 22.§-ában
kapott felhatalmazás alapján az ipari és kereskedelmi miniszter és a
pénzügyminiszter a következõket rendeli:
1.§
Az áruosztályozás általános szabályait az 1.számú melléklet tartalmazza.
2.§
A vámtarifa legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti vámtételei - szerzõdés
vagy viszonosság alapján - a Tv. 10.§-ában meghatározott vámárukra
alkalmazandók.
3.§
A Tv. 11.§-ában meghatározott preferenciális vámtételeket a 2. számú
mellékletben felsorolt országokból behozott és a vámtörvény származási
szabályai szerint fejlõdõ országból származónak minõsülõ vámáruk
vámkezelésénél kell alkalmazni.
4.§
A Tv. 12.§-a alapján:
a) a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti
társulás létesítésérõl szóló, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett
megállapodás rendelkezései szerint, a vámtarifa "EK" jelzésû hasábjában
feltüntetett;
b) a Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai
között megkötött, az 1993. évi LXXXIII törvénnyel kihirdetett
szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezései szerint, a vámtarifa "EFTA"
jelzésû hasábjában feltüntetett;
c) a Magyar Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a
Szlovák Köztársaság között létrejött, az 1995. évi XIII. törvénnyel
kihirdetett Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás rendelkezései
szerint a vámtarifa "cseh,szlovák", illetve "lengyel" jelzésû hasábjaiban
feltüntetett;
d) a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között létrejött, az 1994.
évi XCVII. törvénnyel kihirdetett szabadkereskedelmi megállapodás
rendelkezései szerint, a vámtarifa "szlovén" jelzésû hasábjában feltüntetett
kedvezményes vámtételeket kell alkalmazni a fenti országokból behozott és a
vonatkozó szerzõdés illetve megállapodás származási szabályai szerint ezen
országokból származónak minõsülõ vámáruk vámkezelésénél.
5.§
(1) A vámkontingensek keretébe tartozó vámáruk a meghatározott érték- illetve
mértékkeretig a kereskedelmi vámtarifa legnagyobb kedvezményes hasábjában
szereplõ vámtételnél kedvezõbb vámtétellel kezelhetõk a belföldi forgalom
számára.
(2) A részben vagy teljesen felfüggesztett vámtételû vámtarifaszámok alá
tartozó vámáruk - érték- vagy mértékkeret nélkül - a felfüggesztés
mértékének megfelelõ, a vámtarifa legnagyobb kedvezményes hasábjában
szereplõ vámtételnél kedvezõbb vámtétellel kezelhetõk a belföldi forgalom
számára.
(3) Az IKM-PM miniszteri együttes rendeletben meghirdetett felhasználási
célból behozott vámáruk a vámtörvényben meghatározott vámkedvezményes
(engedélyjegyes) eljárás keretében, a vámtarifa legnagyobb kedvezményes
hasábjában meghatározott vámtételeknél - érték- vagy mértékkeret nélkül -
kedvezõbb vámtétellel vámkezelhetõk.
6.§
(1) A vámtételek felemelésére, csökkentésére, továbbá vám-kontingens
megállapítására, vámtételek felfüggesztésére, vámkedvezményes
(engedélyjegyes) eljárásban történõ vámkezelés engedélyezésére vonatkozó
kérelem alaki és tartalmi kellékeit a 3.számú melléklet tartalmazza.
(2) A Vámtarifa Bizottság ügyrendjét a 4.számú melléklet tartalmazza.
7.§
A Vámtarifa Bizottság elnöke az ipari és kereskedelmi miniszter által
megbízott helyettes államtitkár, állandó tagjai - szavazati joggal - az Ipari
és Kereskedelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Földmûvelésügyi
Minisztérium, a Gazdasági Versenyhivatal és az Országos Mûszaki Fejlesztési
Bizottság képviselõi; meghívottként részt vesznek a Vám- és Pénzügyõrség
Országos Parancsnoksága, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Magyar
Agrárkamara és a Magyar Kézmûveskamara képviselõi, illetve - szükség esetén -
az adott ügyben érdekelt miniszterek illetve országos hatáskörû szervek
vezetõinek állásfoglalásra feljogosított képviselõi.
8.§
Ez a rendelet 1996. január 1-én lép hatályba. Ezzel egyidejûleg hatályát
veszti a Kereskedelmi Vámtarifa I.jelzésû hasábjában megállapított vámtételek
alkalmazásáról szóló 4/1990.(IX.12.) NGKM rendelet, valamint az ezt kibõvítõ
36/1994.(XII.7.) IKM rendelet.
1. számú melléklet a .../199.. (.....)
IKM-PM együttes rendelethez
Az áruosztályozás szabályai
Az áruknak a vámtarifába történõ besorolásánál az alábbi alapelvek az
irányadók.
1. Szabály
Az áruosztályok, az árucsoportok és az árualcsoportok címe csak tájékoztatásul
szolgál; az árukat a vámtarifaszámok szövegében foglalt árumegnevezések, az
áruosztályokhoz és az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések rendelkezései
szerint, valamint a következõ szabályok szerint kell osztályozni, feltéve,
hogy azok nem ellentétesek a vámtarifaszámokkal és a megjegyzésekkel.
2. Szabály
a) A vámtarifaszámok szövegében valamely árura történõ bármilyen utalás a nem
teljesen kész vagy befejezetlen árura is vonatkozik, amennyiben a nem
teljesen kész vagy a befejezetlen áru rendelkezik a kész- vagy befejezett
áru lényeges jellemzõivel. Ezt az utalást úgy kell érteni, hogy ez
vonatkozik a kész- vagy befejezett árura is (vagy amelyeket e szabály
alapján késznek vagy befejezettnek kell osztályozni), még ha össze nem
állítva vagy szétszerelt állapotban is hozzák, mutatják be.
b) A vámtarifaszámok szövegében valamely alapanyagra vagy anyagra történõ
minden utalást úgy kell érteni, hogy az az alapanyagnak más alapanyaggal
vagy anyaggal való keverékére vagy összetételére is vonatkozik. Egy adott
alapanyagból vagy anyagból elõállított árura történõ minden utalást úgy
kell érteni, hogy az az utalás vonatkozik a
c) kizárólag vagy részben ilyen alapanyagból vagy anyagból készült árura is.
Többféle alapanyagból vagy anyagból álló áruk osztályozásánál a 3. szabály
rendelkezései szerint kell eljárni.
3. Szabály
Ha a 2.b) szabály alkalmazásából vagy bármely más okból kifolyólag az árut
elsõ látásra (prima facie) két vagy több vámtarifaszám alá lehetne
osztályozni, az osztályozást az alábbiak szerint kell elvégezni.
a) Azt a vámtarifaszámot, amely az árut legpontosabban és legrészletesebben
határozza meg, elõnyben kell részesíteni azokkal a vámtarifaszámokkal
szemben, amelyek általánosabb meghatározást tartalmaznak. Amennyiben
azonban a kevert vagy összetett árukat alkotó alapanyagoknak vagy
anyagoknak bármelyikére vagy a kiskereskedelmi forgalom számára készletben
kiszerelt áruknak csak egyes darabjaira két vagy több tarifaszám
vonatkozik, akkor ezeket a vámtarifaszámokat a kérdéses árukra vonatkozóan
egyformán jellemzõnek kell tekinteni még akkor is, ha valamelyik
vámtarifaszám teljesebb és pontosabb leírást ad, mint a szóba jöhetõ többi.
b) Az áruk keverékét és különbözõ alapanyagokból álló összetett árukat vagy a
különbözõ alkotórészekbõl elõállított összetett árukat, valamint a
kiskereskedelmi forgalom számára készletben kiszerelt árukat, amelyek a
3.a) szabály alkalmazásával nem osztályozhatók, aszerint az alapanyag,
illetve alkotórész szerint kell osztályozni, amely az ilyen áru lényeges
jellemzõjét adja, ha ez az ismérv megállapítható.
c) Ha az árukat a 3.a) vagy a 3.b) szabály szerint nem lehet osztályozni,
akkor azokat a szóba jöhetõ vámtarifaszámok közül számsorrendben az utolsó
alá kell osztályozni.
4. Szabály
Azt az árut, amelyet az elõzõ szabályok szerint nem lehet osztályozni, a hozzá
legjobban hasonlító árura vonatkozó vámtarifaszám alá kell osztályozni.
5. Szabály
Az elõzõ rendelkezéseken túlmenõen a következõ szabályt kell alkalmazni az
alább felsorolt árukra.
a) Fényképezõgép-táska, hangszer-, fegyvertok, rajzeszköz-, nyakék- és hasonló
tartók (dobozok) az árukkal azonos vámtarifaszám alá tartoznak, ha azokat
egy bizonyos áru vagy árukészlet tartós tárolására különlegesen alakították
ki vagy szerelték, és azokkal az árukkal együtt hozzák be, amelyekkel
általában együtt adják el. Nem vonatkozik azonban ez a rendelkezés az
általános rendeltetésû tartókra (tokokra).
b) Az 5. szabály a) pontjának rendelkezése szerint azokat a csomagoló-
anyagokat és csomagolótartályokat, amelyekben az árut behozták, az áruval
együtt kell osztályozni, ha azok rendes körülmények között azoknak az
áruknak a csomagolására szolgálnak.
Ez a rendelkezés nem vonatkozik azonban a nyilvánvalóan többszöri használatra
alkalmas csomagolóanyagokra és csomagolóeszközökre.
6. Szabály
A vámtarifaszámok alszámai alá történõ áruosztályozást a vámtarifa-alszámok
szövegében foglalt árumegnevezések, a vámtarifa-alszámra vonatkozó alszámos
megjegyzések rendelkezései szerint valamint az elõzõ szabályok alapján kell
elvégezni, azzal a feltétellel, hogy csak az azonos szintû vámtarifa-alszámok
hasonlíthatók össze. E szabály értelmében a vonatkozó áruosztályhoz és
árucsoporthoz tartozó megjegyzéseket is alkalmazni kell, feltéve, hogy azok
ellentétes rendelkezést nem tartalmaznak.
2. számú melléklet a .../199.. (.....)
IKM-PM együttes rendelethez
Az Általános Preferenciális Rendszer keretében
kedvezményes elbánásra jogosult
fejlõdõ országok
Algériai Népi Demokratikus Köztársaság
Angolai Népi Köztársaság
Argentin Köztársaság
Bahamai Köztársaság
Barbados
Belize
Bolíviai Köztársaság
Brazil Szövetségi Köztársaság
Chilei Köztársaság
Costa Rica Köztársaság
Dél-Afrikai Köztársaság
Dominikai Köztársaság
Ecuadori Köztársaság
Egyiptomi Arab Köztársaság
Elefántcsontpart Köztársaság
Fidzsi-szigetek Köztársaság
Fülöp-szigeti Köztársaság
Gaboni Köztársaság
Ghanai Köztársaság
Grenada Állam
Guatemalai Köztársaság
Guayanai Szövetkezeti Köztársaság
Hondurasi Köztársaság
Indiai Köztársaság
Indonéz Köztársaság
Iraki Köztársaság
Iráni Iszlám Köztársaság
Jordán Hasimita Királyság
Kambodzsa Állam
Kameruni Köztársaság
Kenyai Köztársaság
Kolumbiai Köztársaság
Kongói Köztársaság
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
Kubai Köztársaság
Libanoni Köztársaság
Libériai Köztársaság
Líbia
Madagaszkári Demokratikus Köztársaság
Malaysiai Államszövetség
Marokkói Királyság
Mauritius Köztársaság
Mexikói Egyesült Államok
Mongol Népköztársaság
Nicaraguai Köztársaság
Nigériai Szövetségi Köztársaság
Omani Szultánság
Pakisztáni Iszlám Köztársaság
Pápua Új-Guinea
Perui Köztársaság
Saint Vincent és Grenadine
Salamon-szigetek
Seychelle Köztársaság
Srí Lankai Demokratikus Szocialista Köztársaság
Saint Lucia Állam
Suriname Köztársaság
Szenegáli Köztársaság
Szingapúr Köztársaság
Szíriai Arab Köztársaság
Szváziföldi Királyság
Thaiföldi Királyság
Tongai Királyság
Trinidad és Tobago Köztársaság
Tunéziai Köztársaság
Uruguayi Keleti Köztársaság
Venezuelai Köztársaság
Vietnami Szocialista Köztársaság
Zaire Köztársaság
Zambiai Köztársaság
Zimbabwei Köztársaság
3. számú melléklet a .../199.. (....)
IKM-PM együttes rendelethez
Gazdálkodó szervezetek vámmódosítási kérelme
benyújtásának feltétele és rendje
1. A kérelemhez szükséges adatok és információk
a) Vámtarifaszám
b) Termékmegnevezés
c) Vámtétel mértéke:
jelenleg érvényes
javasolt új
d) Import ár: Ft/M.e. USD/M.e.
bázis évben
adott évben
e) Tervezett import: mennyiség, érték (Ft-ban és USD- ban)
bázis évben
adott évben
f) Belföldi termelés az adott termékbõl: mennyiség és
érték
bázis évben
adott évben
g) a termék importjának célja:
- a közvetlen értékesítés
- továbbfeldolgozás, illetve beépítés, összeszerelés
h) az importtal összefüggõ export termék ára és értéke
Ft/M.e., ill. Ft
USD/M.e. ill. USD
i) A vámtétel módosítás kihatása a vámbevételre: Ft/év
j) Az adott termék rövid mûszaki ismertetése, az import szükségességét,
vagy szükségtelenségét alátámasztó indokok és a behozatal elõsegítését
vagy visszaszorítását célzó javaslat gazdasági elõnyei, esetleges
környezetvédelmi szempontok stb.
k) Minden olyan további adat, tény, stb., amelyet a kérelmezõ a
kérelemmel kapcsolatban fontosnak ítél.
A felsorolt szempontokból természetesen arra kell válaszolni, ami a kérelem
jellegébõl - vámtétel csökkentés vagy vámtétel emelés - értelemszerûen adódik.
2. A kérelem benyújtásának rendje
A kérelmet egy példányban az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban mûködõ
Vámtarifa Bizottság titkárának, egy példányban a termék elõállítása
szempontjából illetékes tárcához kell megküldeni.
4. számú melléklet a .../199.. (......)
IKM-PM együttes rendelethez
A Vámtarifa Bizottság ügyrendje
1.) A Vámtarifa Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) állásfoglalásainak,
javaslatainak elõkészítését a Titkárság végzi a szakértõi bizottság
közremûködésével. A Titkárság az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium
keretében mûködik. A Titkárságot a titkár vezeti. A titkárt a Bizottság
elnöke nevezi ki. A szakértõi bizottság tagjait a Bizottság tagjai jelölik
ki.
2.) A Bizottság üléseit szükség szerint, de legalább negyedévenként tartja. A
Bizottságot az elnök hívja össze.A Bizottság szakértõket kérhet fel az
egyes ügyekkel kapcsolatos szakvélemény adására.
3.) A Bizottság az ügyeket, javaslatokat, kérelmeket a Titkársághoz történt
beérkezéstõl számított egy hónapon belül tárgyalja. A Titkárságnak az
ügyiratokat oly idõpontban kell a Bizottság tagjainak megküldeni, hogy
legalább 10 nap álljon rendelkezésükre az ülésre való felkészüléshez.
4.) A Bizottság üléseit az elnök vezeti.
A Bizottság az egyes ügyekkel kapcsolatos javaslatát a tagjai egyhangú
állásfoglalása esetén teszi meg. Ha adott ügyben nem alakul ki egységes
álláspont, akkor az elnök jelentést tesz a Kormánynak, bemutatva az eltérõ
álláspontokat.
5.) A Bizottság üléseirõl jegyzõkönyv készül. A jegyzõkönyvet a Titkárság
készíti. A jegyzõkönyvben rögzíteni kell az adott ügy lényegét, a tagok
véleményét és a Bizottság javaslatát. A Bizottság ülését követõ két héten
belül a Titkárság tájékoztatja a kérelmezõt (elõterjesztõt) a Bizottság
állásfoglalásáról.
6.) A Bizottság javaslatát az elnök terjeszti - a szükséges elõterjesztéssel,
rendelet-tervezettel, statisztikákkal stb. kiegészítve - az ipari és
kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter, illetve szükség esetén a
Kormány elé.
7.) A Vámtarifa Bizottság javaslatai alapján, ha rendkívüli esemény másként
nem indokolja, évente kétszer kerülhet sor a vámtarifa módosítására.