MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1300. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a vámjogról, a vámeljárásjogról , valamint

a vámigazgatásról

Elõadó: dr. Bokros Lajos

pénzügyminiszter

Budapest, 1995. szeptember

Az Országgyûlés az áruforgalom korszerû piacgazdaság eszközeivel harmonizáló

feltételeinek megteremtése, továbbá - az aktív vámpolitika eljárási

feltételeinek biztosítása mellett - a költségvetési bevételi forrást biztosító

vámterheket meghatározó jogszabályok érvényesítése, valamint a vámigazgatási

és vámeljárási munka piacgazdaság igényeihez igazodó szemléletének kialakítása

céljából a következõ törvényt alkotja:

1995. évi ...... törvény

A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint

a vámigazgatásról

I. RÉSZ

VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1.§

Értelmezõ rendelkezések

E törvény alkalmazásában

1)szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági

társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi

szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra e törvény és végrehajtási rendeletei

alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

2) külföldi: akit (amit)a devizajogszabályokkülföldinek nyilvánítanak;

3) a.vámszervezet: vámteher bevételi és ellenõrzési szervezet központi,

területi és szakfeladatait ellátó szervei;

b. vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ szervei:

vámszervezet vezetõje, vámszervezet központi szerve, területi (megyei)

vámszervek, vámhivatal, vámhivatali kirendeltség, nyomozó-, valamint

szabálysértési hivatal, vámraktár;

4) vámhivatal hivatalos helye:

a.a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség (a továbbiakban: vámhivatal) és

szolgálatihely hivatalos helyisége, valamint annak a szakfeladat ellátására

kijelölt vagy arra alkalmas közvetlen környezete; b. a közúti

határátkelõhelyen és repülõtereken a határát- kelõhelynek és a repülõtérnek

a szakfeladat ellátá- sához szükséges területe;

c. a pályaudvarokon mûködõ vámszervnél a pályaudvar zárt

területe,ideértve a raktárhelyiségeket is;

d. vízi határátkelõhelyeken a kikötõk, illetõleg a hajó-

állomások zárt területe;

e. a vámszabadterület, ha ott vámhivatal mûködik;

5) vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut lehet a

vámhatáron át szállítani;

6) mellékút: minden egyéb, a nemzetközi forgalom számára engedélyezett

földrajzi pont vagy terület, amely - e törvény alkalmazásában - nem minõsül

vámútnak;

ideiglenes mellékút: olyan mellékút, amelyet - 48 órán túli - meghatározott

idõtartamra lehet igénybe venni;

eseti mellékút: a maximum 48 órás idõtartamra engedélyezett mellékút;

7) kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármû (ideértve az

uszályt, a szárnyashajót és a légpárnás vízijármûvet is), a légijármû, a

közúti jármû (ideértve a vontatót, a felvontatót és a jármûegyüttest) és a

vasúti gördülõanyag, ha mindezeket a nemzetközi forgalomban

ellenszolgáltatás fejében utasok szállítására vagy áruk ipari vagy

kereskedelmi szállítására ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül

használják;

8) nem kereskedelmi forgalom: a természetes személy által behozott vagy

részére érkezõ, általa kivitt vagy kiküldött, az Európai Közösségekkel kötött

Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettség figyelembevételével az e

törvény végrehajtási rendeletében meghatározott forint-összeget meg nem haladó

egyedi vagy összértékû, illetve ezen értékhatár alatt a törvény 1. sz.

mellékletbenmeghatározott kereskedelmi mennyiségnek nem minõsülõ vámáru, áru

behozatala vagy kivitele.

9) árunyilatkozat: a jogszabály által elõírt formában tett nyilatkozat,

mely a vámkezelés elvégzéséhez és a külkereskedelmi statisztikai

adatszolgáltatáshoz szük-séges adatokat tartalmazza, és a termékimportot

terhelõ vámteherfizetési kötelezettségre vonatkozó bejelentésnek is minõsül;

10) vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vám- és egyéb jogszabályok

rendelkezéseinek érvényesítése érde-kében végzett cselekmények összessége;

11) vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult eljárás, mely-nek során a vámáru

vagy áru vámjogi sorsának rendezésé-rõl dönt a vámhivatal;

12) a vámkezelés módjai: árutovábbítás, raktározás, ideigle-

nes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom szá-

mára történõ vámkezelés, kiviteli ellenõrzés, passzív

feldolgozás, ideiglenes kivitel;

13) vámellenõrzés: az áruk behozatalát vagy kivitelét ezen

törvényben, valamint egyéb jogszabályokban szabályozó

rendelkezések betartása céljából végzett tevékenység,

amely kiterjed minden vámigazgatási eljárásra,a belépte-

téstõl a vámteher megfizetéséig vagy a kiléptetésig.

14) vámellenõrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása,

az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének

megvizsgálása, illetõleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása,

személy vagy személy által szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása,

áruküldemények vizsgálata, vállalkozások fõkönyvi ésegyéb nyilvántartásainak

megvizsgálása, valamint máshasonló cselekményvégzése, amely az áruk

behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését

célozza;

15) áru (belföldi áru): a vámterületen kitermelt, termesztett, tenyésztett

vagy elõállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a belföldi forgalom

számára vámkezeltek vagy e törvény rendelkezései szerint a belföldi

forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;

16) vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is -

mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték,illetve a

törvény rendelkezései alapján nem tekinthetõ belföldi forgalom számára

vámkezeltnek, vagy vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül

arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt;

17) e törvény alkalmazása szempontjából vámárunak vagy árunak minõsül a

vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülõ minden olyan dolog, ami a

vámtarifába besorolható;

18) pótolhatatlanul elveszett vámáru: az az elveszett vám-áru, amely

vámszempontból az elveszett vámárunak megfe-lelõvel nem helyettesíthetõ. (Az

elvesztett vámáru eredetivel nem, csak az azt helyettesítõ áruval lenne

pótolható.);

19) behozatal, kivitel: vámárunak,árunak a vámhatáron át történõ beszállitása

vagy kiszállítása, vagy egyéb módon való átjuttatása;

20) vagyoni értéket képviselõ jog díja: iparjogvédelmi olta-lom alatt álló

alkotás (találmány, mikroelektronikai termék topográfiája, használati minta,

ipari minta), hasznosításáért és megjelölés (védjegy) használatáért, továbbá a

szerzõi jogi védelem alatt álló mû, illetve az elõadómûvész elõadásának,

hangfelvételének, a rádió vagy televízió mûsorának felhasználásáért,

valamint a know-how átadásáért fizetendõ díj;

21) lízing: termelõeszköznek a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI.

törvény 3. § 1. pontjában foglaltaknak meg-felelõ szerzõdés alapján történõ

átadása;

22) vámteher: a vám, valamint a termék importot terhelõ ál

talános forgalmi adó és fogyasztási adó (továbbiakban az utóbbiak együtt:

forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelezõ

befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni, valamint a

vámbiztosíték megállapítása tekintetében a kivitelre kerülõ adózatlan jövedéki

termékek esetében a forgalmi adók;

23) vámtartozás: közölt és a fizetési határidõ lejártáig meg

nem fizetett vámteher, kamat, bírság és költségtérítés;

24) vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a

szervezet, amelynek vezetõje - több tevékenység folytatása esetén a kérelem

tárgya szerinti szakág felelõs vezetõje is -büntetlen elõéletû, vagy öt éven

belül nem pénzügyi, gazdasági vagy közbizalom elleni bûncselekmény miatt

ítélte el abíróság jogerõsen, és mentesült a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrá

nyok alól, valamint akinek (amelynek) folyamatos kereskedelmi tevékenység

mellett 12 hónapon belül nem volt vámtartozása;

25) zöld folyosó: határátkelõhelyen kijelölt azon terület,

ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkoza-

tot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt áruk

mentesek a vámteher alól;

26) állandó vámfelügyelet: azügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni

vámellenõrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos

vámkezeléssel meghaladja, és erre havonta legalább15 munkanapon vanigény;

27) közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott-,

mostoha- és nevelt gyermek, örökbefogadó-, mostoha- és nevelõszülõ, testvér,

élettárs;

28) hozzátartozó: az 25) pontban felsoroltakon kívül: testvér, egyenes ágbeli

rokon házastársa, házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére;

29) hazatelepülõ: egyéni munkavállalás, vagy más - e törvény végrehajtási

rendeletében felsorolt- okból, két évet meghaladóan életvitelszerûen külföldön

tartózkodott természetes személy;

30) bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és

bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22.§-ai

hatálya alá tartozó;

31) visszaviteli határidõ:az az idõtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen

behozott vagy aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas

vámeljárás alá kell vonni; megállapítása a vámhatóság által történik, határnap

kitûzésével;

32) visszahozatali határidõ: az az idõtartam, melynek lejártáig az

ideiglenesen kivitt vagy passzív feldolgozásban kezelt árut külföldrõl vissza

kell szállítani, megállapítása a vámhatóság által,határnap kitûzésével

történik;

33) elszámolási határidõ: a visszaviteli határidõ lejártát követõ ötödik,

illetõleg a visszahozatali határidõ lejártát követõ harmincadik napig tart,

melynek lejártáig az ideiglenesenbehozott vagy kivitt, illetõleg aktív vagy

passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell kérni;

34) közvetlen (vám)felügyelet: a vámáru õrzése - ideértve a vámhivatal által

üzemeltetett (bérelt)vámraktárat is -vagy hivatalos kísérése;

közvetett felügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti

forma;

35) vámhiány: a közölt vagy nem a vámhatóságnak felróhatóan közölni

elmulasztott és a jogszabály alapján fizetendõ vámteher különbözete.

A törvény hatálya

2. §

(1) A törvény területi hatálya - a (2) bekezdésben emlí-

tett kivételekkel - a vámterületre terjed ki.

(2) Nemzetközi szerzõdés alapján

a) a külföldön létesített magyar vámhivatalt e törvény

hatálya szempontjából a vámterületen mûködõnek;

b) a vámterületen létesített, külföldi vámhivatalt pedig

a vámterületen kívül mûködõnek kell tekinteni.

(3) Avámszabadterületre és a tranzit-területre az e törvényben foglalt külön

szabályok irányadók.

(4) A törvény hatálya kiterjed

a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden árura, az

ezekkel kapcsolatos eljárásra,az azt szállító szervezetre, természetes

személyre egyaránt;

b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos min-

den eljárásra - ideértve a vámterhek kivetését, kisza-

bását, nyilvántartását, beszedését, helyesbítését,

visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenõrzését,

a vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás enge-

délyezését, valamint ha a törvény lehetõvé teszi,

elengedését és mérséklését is - ha az a vámhatóság ha-

táskörébe tartozik.

Vámterület

3.§

(1) Vámterület - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a

Magyar Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterüle-

te, beleértve a vámszabadterületeket is.

(2) A vámhatár azonos a Magyar Köztársaság államhatárával.

Vámellenõrzés szempontjából vámhatárnak minõsül továbbá

a tranzit-terület és a vámszabadterület határa is.

(3) Külföldi területek - nemzetközi szerzõdés alapján - a

magyar vámterület részét képezhetik.

(4) Tranzit-terület a vámterület elkülönített része, amely

a nemzetközi közforgalmú repülõtéren kialakított, a vámszervezet központi

szerveáltal, a BM Határõrség Országos Parancsnokságával egyetértésben

engedélyezett és vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó

személyek várakozására és az átszállítás alatt lévõ áruk, postaküldemé-

nyek, poggyász tárolására kijelölt hely. A tranzit-te-rület - ideértve a

tranzit-területen mûködõ létesítmé-nyeket is - a vám- és deviza

rendelkezések alkalmazása szempontjából külföldnek minõsül. A tranzit-terület

létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó engedély feltételeit e törvény

végrehajtási rendelete határozza meg.

(5) A nemzetközi személyszállítást végzõ vízijármû fedélzetére az elsõ hazai

kikötõbe érkezés elõtt, illetve a hazai kikötõ elhagyása után a tranzit-

területre vonatkozó szabályok irányadók.

(6) A vámszabadterület a vámterület elkülönített része,

amely a vám-, deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések

alkalmazása szempontjából - amennyiben jogszabály kivételt

nem tesz - külföldnek minõsül.

Vámút

4.§

(1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó

eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a

kishatárforgalomban történõ áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.

(2) Vámutak a vámhatárt átszelõ közforgalmú vasút pályái, a nemzetközi

víziutak, a határvízi kikötõk, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a

nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülõterek. Vámútnak

minõsül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csõvezeték és

elektromos vezeték.

(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelõ út,

illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára

megnyitott repülõtér, mellékútnak minõsül.

(4) A vámutak megnyitása vagy megszüntetésea Kormány hatáskörébe tartozik.

Az áruforgalom szabadsága és korlátozása

5.§

(1) A vámáru/áru származási országára, azazt küldõ országra, illetõleg a

rendeltetési országára való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad -

a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembe vételével - a

vámterületre behozni, onnan kivinni, illetõleg azon átszállítani.

(2) Nemzetközi szerzõdésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség

teljesítése, valamintnemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és

növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban

együtt: környezetvédelmi) és kulturális, vagy hasonló jellegûérdek védelme

céljából, illetve rendkívüli állapot, veszélyhelyzet,

vagy szükségállapot esetén egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény, a Kormány,

vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek engedélyhez

köthetik vagy más módon korlátozhatják.

(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások alól nemzetközi

szerzõdés állandó vagy eseti felmentést adhat.

(4) Azon államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú

szállítóeszközökkel szemben, amely a magyar származású árukat, magyar

honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sújtja vagy kedvezõtlenebb

elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú

szállítóeszközöket, a Kormány felemelt vám, tilalom, korlátozás, vagy más

intézkedés alkalmazását rendelheti el.

Áru elhelyezése szállítóeszközön

6.§

(1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak azarra a

célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik

az utasok kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntar-

tott helyen is elhelyezhetõ.

(3) Vámhatóság által alkalmazott vagy elfogadott zárjel

(vámzár) alatt történõ árufuvarozásra nemzetközi árufor-

galomban csak olyan szárazföldi, vízi és légijármûvet vagy

szállítótartályt szabad használni, amelynek vámbiztosító

berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerzõdések elõírásainak.

(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek azokat a

mûszaki okból beépített részeit, amelyek személy vagy áru

elrejtésére is alkalmasak, szembetûnõen meg kell jelölni.

(5) A vámhivatal az ellenõrzõ vizsgálat, vagy az áru bera-

kása alkalmával köteles ellenõrizni, hogy az áruszállítás-

hoz használt jármû vagy szállítótartály vámbiztosító be-

rendezése a vonatkozó nemzetközi szerzõdések elõírásainak

megfelel-e, illetõleg az áru elhelyezése az (1) és (2) be-

kezdésben meghatározott helyre történt-e.

(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az

(1) bekezdésben foglaltaknak megfelelõen történt, és ezt a

körülményt az ellenõrzõ vizsgálat megkezdése elõtt a vámhi-

vatalnak nem jelentik be, csempészet vagy devizagazdálkodás

megsértése bûncselekmény, illetõleg vám- vagy devizasza-

bálysértés elkövetése miatt az áru fuvarozójával szemben az

eljárást meg kell indítani.

Vámbiztosíték

7.§

(1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében

a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,

b) a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési

szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: jövedéki

törvény)hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén;

c) azideiglenes behozatalban;

d)a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként

bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplõ összehasonlító

értéktõl lefelé 20 %-otmeghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24.

Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5 % lehet. e) továbbá a

jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított adózatlan

termék esetén

a vámáru (áru) szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.

(2) Avámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános

vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.

(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint

készpénz, belföldi székhelyû bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi

bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított,

magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet készfizetõ kezességvállalása,

vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben

nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége

nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétõl az MNB

állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.

(4) A vámhatóságkezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági

érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerûen foglalkozik

nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel, és belföldi

székhelyû, vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet

garanciát vállal a kezességvállalásból keletke

zõ vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért.A bankgarancia mértékének

meghatározására vonatkozó irányelveket e törvény végrehajtási rendelete

tartalmazza.

(5) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény elõírásai szerint

vámszempontból nem megbízható.

(6) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a

nyilatkozat tartalmát és formáit e törvény végrehajtási

rendelete határozza meg.

8.§

(1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított vámbiztosíték mértéke

nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét.

(2) A vámbiztosíték mértékét

a) a 7.§ (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés b) pontja

kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendõ összegben,

b) az átviteli rendeltetésû vámáru, illetve a nem kereskedelmi forgalomban

egységesen 15 %-os vámtétel, míga jövedéki törvény hatálya alá tartozó

termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával

kiszabott vámteher összegében,

c) a 7.§ (1) bekezdésének b)-d) pontja esetében a vámkezelés során

kiszabott és megfizetendõ, illetve az összehasonlító érték alapulvételével

megállapított vámteher összegének különbözetében,

d) a 7.§ (1) bekezdésének e) pontja esetében a forgalmi adók összegében

kell megállapítani.

(3) A tevékenység engedélyezéséhez szükséges általános vám-

biztosíték mértékét aze törvény végrehajtási rendeletében meghatározottak

szerint kell megállapítani.

9.§

Mentes a vám biztosítása alól vagy biztosítottnak tekin-

tendõ:

a) az árutovábbítási eljárásban

1. anemzetközi vámokmány fedezetével érkezõ vámáru;

2. a vasúti, postai, hajózási- és légiforgalomban szállí-

tottvámáru, ameddig a fuvarozó vállalat birtokában van,

3. ahalasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezõk vámáruja, valamint

4. az a vámáru, amely után a fizetendõ vámtehernek megfelelõ összeget - a

7.§ (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - elõre letétbe

helyezték,és ezt megfelelõen igazolták; továbbá

5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivéte-

lével az aktív feldolgozás céljából érkezõ vámáru

(továbbfeldolgozásra szánt anyag, valamint a feldol-

gozást végzõ munkaeszközök), ha ennek ténye a határvám-

hivatalnál megfelelõen dokumentálható;

b) a vámáru jelleget megtartó egyéb vámeljárásban az elõzõ

pontban foglaltakon túlmenõen

1. nemzetközi szerzõdés alapján a vámbiztosíték alól men-

tesített vámáru;

2. a központi költségvetési szervek részére érkezõ vám-

áru;

3. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivéte-

lével az aktív feldolgozás céljából érkezõ vámáru (a

feldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást

végzõ munkaeszköz);

4. akülföldi által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodási

idejére ideiglenes használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármû;

5. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más ha-

tóság birtokába adott vámáru;

6. a vámhivatal által engedélyezett vámraktárba beraktáro-

zott vámáru.

7. a közraktárba beraktározott vámáru.

10.§

(1) A vámbiztosítékot a vámhatóság köteles azonnal felszabadítani, ha annak

indokoltsága megszûnik.

(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szûnik meg, ha a vámárut (árut)

külföldre vagy vámszabadterületre kiszállították, belföldi forgalom számára

vámkezelték, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, vámraktárba

beraktároz

ták, vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották és azt a

vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a törvény 29.§-ában elõirányzott

vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát

támasztja alá, továbbá ha a kiviteli célból továbbított adózatlan jövedéki

terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.

(3) A vámbiztosíték felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e

törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(4) A készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolására a törvény 136.§-ában

foglaltak az irányadók.

Zálogjog

11.§

(1) A vámárut a vámteher erejéig - ideértve a vámtartozást

is - törvényes zálogjog terheli.

(2) A vámárut terhelõ, a vámhatóság zálogjogát megelõzõ más

zálogjogot a jogosult a vámáru belföldi forgalom számára

történõ vámkezeltetését követõenérvényesítheti.

(3) Amennyiben a belföldi forgalom számára való vámkezelés-

re a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtõl füg-

gõen került sor, a zálogjog - a nem közölt vámteher elévü-

lési idején belül - a korlátozások fennállásáig érvényesít-

hetõ.

(4) A vámtartozás tekintetébena zálogjog csak az elévülési idõn belül, és

akkor érvényesíthetõ, ha azt a vámteher tekintetében is érvényesítik.

(5) A zálogjog a vámáru jóhiszemû megszerzõjével szemben

nem érvényesíthetõ.

(6) A törvényes zálogjog alapján történõ kielégítés a vámáru értékesítése

útján történik. Értékesítésre a vámtartozás jogerõs megállapítása után

kerülhet sor.

Vámtarifa

12.§

(1) A vámtarifa a vámkezelés és a külkereskedelmi statisz-

tika céljára összeállított termékjegyzék, amely meghatá-

rozza a különbözõ termékek besorolását, és azt, hogy a vá-

mot milyen vámtétel alkalmazásával kell megfizetni. E

rendelkezés szempontjából kivételt képez a (4) bekezdésben

megállapított vámtétel.

(2) A vámtarifárólés alkalmazásának szabályairól külön törvény rendelkezik.

(3) A 15.§-ban hivatkozottvámpótlék, vagy ezzel azonos hatású fizetési

kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei mellett kell

a vámkiszabásnál alkalmazni.

(4) A szeszesital, a dohánytermék, akávé továbbá a gépjármû kivételével

egységes tizenöt százalékos vámtétellel kell a

vámot kiszabni a nem kereskedelmi forgalomban behozottvámáruk után.

(5) A nemkereskedelmi forgalom utiholmin felüli értékkeretét e törvény

végrehajtási rendelete, mennyiségi kereteit, illetõleg az ezt meghaladó

mennyiségû vagy értékû vámáru, áru vámkezelésének feltételét az 1. számú

melléklet tartalmazza.

Vámárut, árut terhelõ fizetési kötelezettségek

13.§

(1) A vámhatáron át lebonyolódó áruforgalommal kapcsolatos

vámszedés az állam kizárólagos joga, amelyet a vámszervezete útján

gyakorol.

(2) Amennyiben törvény vagy jogszabálymásként nem rendelkezik, a vámáru után

vámterhet kell fizetni.A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének

kötelezettségét jelenti.

(3) A vámmentesség csak a vám, vámkezelési díj és statisz-

tikai illeték megfizetése alóli mentességet jelenti.

14.§

(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a vám összegét -

az e törvényben meghatározott kivétellel -a vámtarifa vámtételeinek

alkalmazásával, a vámkezelési díjat a vámértéknek az e törvény végrehajtási

rendeletében meghatározott százalékában, a statisztikai illetéket az

illetéktörvénynek megfelelõen, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig külön

jogszabály alapján kell kiszabni.

(2) A vámhatóság által kivetett forgalmiadókat a vonatkozó adótörvények által

meghatározott mértékben kell megállapítani.

15.§

Amennyiben nemzetgazdasági érdekbõl, átmeneti jelleggel a vámárura

a) törvény alapján általános vámpótlék;

b) kormányrendelet alapján 1.piacvédelmi vámpótlék, 2.dömpingellenes vám,

vagy

3.értékkiegyenlítõ vám

vethetõ ki, ezekre a126.§-ban foglaltak az irányadók.

Az áruk származása

Általános rendelkezések

16.§

(1) Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, az áru

származási helyének azt az országot kell tekinteni, ahol

az árut teljes egészében kitermelték, termesztették, te-

nyésztették vagy elõállították, illetõleg azt az országot,

ahol az árut vagy az ahhoz felhasznált anyagokat elegendõ

mértékben megmunkálták, feldolgozták és ahonnanazt közvetlenül azimportáló

országba szállítják.

(2) Teljes egészében egy országban kitermelt, termesztett,

tenyésztett vagy elõállított árunak tekintendõk azok

a)az ásványi anyagok, amelyeket az adott országban bányásztak ki;

b)a növényi termények, amelyeket az adott országban termesztettek;

c)az élõ állatok, amelyek ebben az országban vadonélõ vagy tenyésztett

állatok szaporulatai;

d)a termékek, amelyeket ebben az országban nevelt állatoktól nyertek;

e)a vadász- és halászzsákmányok, amelyeket ebben az országban ejtettek el,

fogtak ki;

f)a halászati vagy más tengeri termékek, amelyeketparti tengereken és tengeri

gazdasági övezeteken kívül, nyílt tengeren vagy óceánonolyan hajók halásztak,

amely hajókat ezen ország hajólajstromába bejegyeztek; g) a feldolgozó hajókon

az f) pontban megnevezett, az adott országból származó termékekbõl

elõállított áruk, amennyiben ezen feldolgozó hajókat az adott ország

hajólajstromába bejegyezték;

h)az olyan termékek, amelyeket a tengerfenékrõl vagy ten

ger altalajából a parti tengeren kívül nyertek, amennyiben az adott ország

erre a tengerfenékre vagy tenger altalajra kizárólagos használati joggal

rendelkezik;

i) amaradékok és hulladékok, amelyek az elõállítási folyamatnál

keletkeznek, használt áruk, amelyeket ebben az országban gyûjtöttek és csak

továbbfeldolgozásra hasznosíthatók;

j)az áruk, amelyeket az adott országban, kizárólag az a)-i)-pont szerinti

árukból vagy származékaikból bármely gyártási fokon állítottak elõ.

(3) Az (1) bekezdésben említett elegendõ mértékû megmun-

kálás vagy feldolgozás alatt - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik

- az olyan megmunkálást vagy feldolgozást kell érteni, amelynek eredményeként

az áru értékében ötven %-ot meghaladó értéknövekedés következik be.

(4) Ha valamely áru elõállításában két vagy több ország

vett részt, az az ország tekintendõ az áru származási or-

szágának, amelyben erre a célra létesített vállalkozás az

utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt megmunkálást, fel-

dolgozást végezte, és a tevékenység elegendõ mértékû meg-

munkálást eredményezett.

(5) Ha egy átalakítási tevékenységrõl megállapítást nyert,

hogy annak kizárólagos célja a hatályos rendelkezések sze-

rint egyébként alkalmazandó eljárási feltételeknél kedve-

zõbb feltételek elérése, az így elõállított áruknak nem

lehet a (4) bekezdés értelmében a megmunkálást végzõ or-

szágbeli származást tulajdonítani.

A származás igazolása

17.§

(1) A származástigazolni

a) a vámtarifa, a mennyiségi korlátozások és minden egyéb - áruk behozatalára

vonatkozó - jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása céljából;

b) áruk kivitelére vonatkozó, jogszabályban meghatározott

intézkedések alkalmazása végett;

c) származási bizonyítványok és származás igazolására szol-

gáló okmányok kiállítása, illetve elfogadása egységes

gyakorlatának érvényesítése céljából;

d) nemzetközi szerzõdésekben biztosított kedvezmények

igénybevétele

céljából szükséges.

(2) Az áruk származását - ha jogszabályvagy jogszabály alapján államigazgatási

eljárásban hozott határozat elrendeli, - származási bizonyítvánnyal kell

igazolni. A bizonyítványnak meg kell felelnie a következõ feltételeknek:

a) hatóságnak vagy más - a kiállító ország által erre felha-

talmazott - szervnek kell kiállítania;

b) valamennyi, az áruk azonosságának megállapításához szük-

séges adatot tartalmaznia kell, különösen:

1. a csomagok darabszámát, fajtáját, jelölését és számjelzé-

seit;

2. az áruk fajtáját;

3. az áruk bruttó és tiszta súlyát, ezek az adatok azonban

más adatokkal helyettesíthetõk, így különösen a mennyi-

ség és térfogat megadásával, ha az áruk szállítása

alatt jelentõs súlyváltozásnak vannak kitéve, vagy ha a

súly nem állapítható meg, vagy ha az áruk azonosságának

megállapítását rendszerint ezek az egyéb adatok bizto-

sítják;

4. az áruk származására vonatkozó nyilatkozatot;

5. a feladó nevét.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak kivételévela vámáru szár-mazása fuvarlevélbõl

és a rendelkezésre álló egyéb okmá-

nyokból állapitható meg. Amennyiben a rendelkezésre álló okmányokból a vámáru

származása egyértelmûen nem álla-pítható meg,származási bizonyítvány

benyújtását kell megkövetelni.

(4) Ha a vámigazgatási eljárás során a származást illetõen

kétely merül fel, a (2) bekezdés feltételeinek megfelelõ

származási bizonyítvány bemutatása esetén is követelhetõ

további bizonyíték annak biztosítása érdekében, hogy a

származás megadása a jogszabályban foglalt feltételeknek

megfeleljen.

Kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó

származási elõírások

18.§

A vámáru vagy kivitelre kerülõ áru származásának szárma-

zási okmánnyal történõ igazolása a származáshoz kötött kedvezményes

elbánás igénye esetén kötelezõ.

19.§

(1) Nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettség alapján

az áru származási országának megállapítására és igazolására

a vonatkozó nemzetközi szerzõdés elõírásai az iránya-

dók. Amennyiben az adott árura vonatkozóan több nemzetközi

szerzõdéshez kapcsolódó származási szabály alkalmazása is

felmerülhet, a vámkezelést kérõ határozza meg, hogy melyik

származási szabály alkalmazását igényli.

(2) A vámhivatal a kérelem elutasítása esetén nem köteles

azt vizsgálni, hogy az áru milyen más nemzetközi szerzõdés

értelmében tekinthetõvalamely országból származónak.

A vám alapja

20.§

(1) A kiszabásra kerülõ vám alapja a vámáru vámértéke.

(2) A beérkezõ vámáru vámértékét egységnyi pénznemre kerekítve kell

meghatározni.

(3) Ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapí-

tása a 21-27. § alapján történik, ezek egymást követõ sor-

rendje az irányadó olymódon, hogy ha valamely § nem alkal-

mazható, a következõ § alapján kell megkísérelni a vámér-

ték meghatározását.

(4) E törvény végrehajtási rendeletében meghatározott vámáruk esetében a

vámérték megállapítására egyszerûsített eljárási szabályok állapíthatók meg.

(5) A kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru esetén-a (6) - (7)

bekezdésében foglaltak kivételével - a vámkezelést kérõnek a vámkezelési

kérelemhez csatolnia kell a vámértékbevallást, amelyet a 21-31.§-ok

rendelkezéseinek figyelembevételével állított ki.

(6) Nem kell vámértékbevallást csatolni, ha

a) a vámáru vámértéke küldeményenként nem éri el a há-

romszázezer forintot, és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a

továbbiakban: GATT) VII. Cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény(a

továbbiakban: GATT Vámértékegyezmény) 8.Cikkének 1.c) pontjában meghatározott

anyagi értéket képviselõ jogdíj vonatkozásában fizetési kötelezettség az

importált vámáruhoz kapcsolódóan nem keletkezik, vagy

b) a vámáru vámmentes vámkezeléséhez tiltó- vagy korlátozó rendelkezés nem

kapcsolódik és egyéb, a vámhatóság által érvényesítendõ adófizetési

kötelezettség sem keletkezik a vámkezeléskor,

c) a vámáru belföldi forgalom számára történõ vámkezelése a (4) bekezdés

szerint történik.

(7) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni, ha a vámáru

vámértéke nem éri el küldeményenként az egy millió forin-

tot, és a vámérték meghatározása a 21. § rendelkezései sze-

rint történt. Ez esetben úgy kell eljárni, mintha a vámke-

zelést kérõ a vámértékbevallást csatolta volna.

A vámérték meghatározás általános szabályai

21.§

(1) A vámáru vámértékét elsõsorban az ügyleti érték alapján

kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a

Magyarországra irányuló export eladás során az árukért - a 28.§

rendelkezéseinek megfelelõ kiigazítások után -ténylegesen fizettek, vagy

fizetni fognak, feltéve, hogy

a) a vevõ számára az áru feletti rendelkezésre vagy az ál-

tala történõ felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb kor-

látozás, mint

1. amelyet a hazai jogszabályok vagy hatóságok elõírnak

vagy megkövetelnek;

2. amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, ame-

lyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek;

3. amelyek az áruk értékét lényegesen nem érintik;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektõl vagy

ellenszolgáltatásoktól, amelynek az értéke nem határoz-

ható meg az értékelendõ árut illetõen;

c) az áruknak a vevõ általi késõbbi viszonteladásából,

egyéb átengedésébõl vagy használatából származó haszon

- sem közvetlenül, sem közvetve - nem kerül vissza az

eladóhoz, kivéve, ha a 28.§ rendelkezései szerint a ki-

igazítás elvégezhetõ; és

d) a vevõ és az eladó nincs kapcsolatban egymással; vagy ha

a vevõ és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyle-

ti érték a (2)-(4) bekezdés rendelkezései alapján vámcé-

lokra elfogadható.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában a vevõt és az eladót csak akkor

kell kapcsolatban állónak tekinteni,

a) ha az egyik fél részt vesz a másik vállalatának vezeté-

sében;

b) ha közös gazdasági vállalkozásban vesznek részt;

c) ha munkaadói és munkavállalói viszonyban vannak egymás-

sal;

d) ha bárki - közvetve vagy közvetlenül - tulajdonában

tartja, ellenõrzi vagy birtokolja mindkettõjük szavazati

jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek lega-

lább öt százalékát;

e) ha egyikük közvetve vagy közvetlenül irányítja vagyellenõrzi a másikat;

f) ha egy harmadik személy (szervezet) közvetve vagy közvetlenül

mindkettõjüket ellenõrzi;

g) ha közvetve vagy közvetlenül együtt ellenõriznek egy

harmadik személyt; (szervezetet) vagy

h) ha hozzátartozók.

(3) Az ügyleti értékkel kapcsolatban annak meghatározása-

kor, hogy az ügyleti érték elfogadható-e az (1) bekez-

désben meghatározott célra, az a tény, hogy a vevõ és

az eladó a (2) bekezdés értelmében kapcsolatban áll egymás-

sal, önmagában nem elegendõ ok arra, hogy az ügyleti érté-

ket elfogadhatatlannak tekintsék. Ilyen esetben meg kell

vizsgálni az eladás körülményeit,és az ügyleti értéket

el kell fogadni, ha megállapítható, hogy a kapcsolat nem

befolyásolta az árat. Ha az importõr által nyújtott

vagy egyéb információk alapján az állapítható meg, hogy a

kapcsolat befolyásolta az árat, ezt a tényt, annak in-

dokait közölni kell az importõrrel, és megfelelõ lehetõ-

séget kell adni a válaszadásra.

(4) Az egymással kapcsolatban álló személyek közötti ela-

dáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk értékelése

a (1) bekezdés rendelkezései alapján történik, ha az im-

portõr bebizonyítja, hogy a szóban forgó érték szorosan

megközelíti az egy idõben vagy közel azonos idõben elõ-

forduló alábbi értékek egyikét:

a) azt az ügyleti értéket, amelyet azonos vagy hasonló

áruk egymással kapcsolatban nem álló vevõknek Magyar-

országra történõ eladásakor alkalmaztak;

b) a 22. valamint a 23.§ rendelkezései szerint meghatáro-

zott azonos vagy hasonló áruk vámértékét;

c) azt az ügyleti értéket, amelyet az importált áruk-

kal azonos áruknak, egymássalkapcsolatban nem álló ve-

võk részére Magyarországra történõ eladásakor alkal-

maznak, ha ezeket az importált árukat más országban

termelték, feltéve,hogy az eladók egyik ügyletben sem állnak

kapcsolatban egymással.

(5) A (4) bekezdés szerinti feltételek vizsgálatánál

megfelelõen figyelembe kell venni a kereskedelmi és

mennyiségi szintek között kimutatott különbségeket, a

28.§-ban felsorolt tényezõket és azokat a költségeket,

amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor köz-

te és a vevõ között nincs kapcsolat, és amelyeket a vele

kapcsolatban levõ vevõknek történõ eladások esetén nem vi-

sel.

(6) A (4) bekezdés szerinti ismérvek vizsgálata az

importõr kezdeményezésére és kizárólag összehasonlítási

céllal történhet. Helyettesítõ értékek nem állapíthatók

meg a (4) bekezdés alapján.

(7) A vámérték nem tartalmazhatja a következõ díjakat vagy költségeket,

feltéve, ha azokat elkülönítették az importált áruért ténylegesen fizetett

vagy fizetendõ ártól:

a) a bevitel után az importált ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen

végzett összeszerelés, üzembehelyezés, karbantartás, vagy mûszaki

segítségnyújtás költségeit;

b) a behozatal utáni szállítási díjakat(a magyar határtól az elsõ belföldi

rendeltetési helyig);

c) az importált áruval kapcsolatos forgalmi adókat, illetékeket, díjakat.

22.§

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21.§ rendelkezései

alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra

irányuló exportra eladott és az értékelendõ áruval egy idõ-

ben vagy megközelítõleg azonos idõpontban exportált azonos

áruk ügyleti értéke lesz.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a vámérték megha-

tározása azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékén ala-

pul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi feltétellel és lényegében ugyanolyan

mennyiségben adtak el, mint az értékelendõ árukat. Ha ilyen eladás nem

állapítható meg, azoknak az azonos áruknak az értékét kell alapul venni,

amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el,

kiigazítva azt azoknak az eltéréseknek a figyelembe vételével, amelyeket

a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat, feltéve, ha a kiigazítás

olyan kimutatás, bizonyíték alapul vételével történik, amelybõl-függetlenül

attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy csökkenést eredményez -

világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.

(3) Ha a 28.§ (4) bekezdésében megjelölt költségeket és dí-

jakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak

a jelentõs különbségeknek a figyelembe vételével kell el-

végezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó a-

zonos árukra vonatkozó költségek és díjak között fennáll-

nak, a szállítási távolságok és módozatok közötti kü-

lönbségek folytán.

(4) Ha az (1)-(2) bekezdés alkalmazásakor több azonos

áru meglétét állapítják meg eltérõ ügyleti értékkel, közü-

lük a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az

importált áruk vámértékének meghatározásakor.

23.§

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. és a 22.§ ren-

delkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték a

Magyarországra exportra eladott és az értékelendõ áruval

egy idõben vagy megközelítõleg azonos idõben exportált

hasonló áruk ügyleti értéke lesz.

(2) E § alkalmazása esetén a vámérték meghatározásakor

azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell fel-

használni, amelyeket ugyanazon kereskedelmi szinten és

lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az ér-

tékelendõ árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg,

azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell alkalmaz-

ni, amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más

mennyiségekben adtak el, kiigazítva azon eltérések-

kel, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség

okozhat, feltéve, hogy a kiigazítás olyan kimutatás, bi-

zonyíték alapul vételével történik, amelybõl - függetlenül

attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy -csökkenést

eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indo-

koltsága és pontossága.

(3) Ha a 28.§ (4) bekezdésében hivatkozott költségeket és

díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azok-

nak a jelentõs különbségeknek a figyelembevételével kell

elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó

hasonló árukra vonatkozó költségek és díjak között fenn-

állnak, a szállítási távolságok és módozatok közötti kü-

lönbségek folytán.

(4) Ha több hasonló árunál eltérõ ügyleti érték állapít-

ható meg, a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul

venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.

24.§

Ha az importált áruk vámértéke a 21-23.§-ok rendelkezései

alapján nem állapítható meg, a vámértéket a 25.§ rendelke-

zései szerint kell megállapítani, vagy ha így sem határoz-

ható meg, akkor a 26.§ rendelkezései szerint. Az importõr

kérelmére a 25.§ és 26.§ alkalmazási sorrendjét meg kell

fordítani.

25.§

(1) Ha az importált áruk vagy az azonos, vagy hasonló

importált áruk változatlan állapotban kerülnek eladásra

belföldön, az importált áruk vámértéke e § értelmében

olyan egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy

azonos vagy hasonló importált árukat az értékelendõ áruk

behozatalával egy idõben vagy közel azonos idõben a

legnagyobb mennyiségben olyan vevõnek adtak el, aki nem áll kapcsolatban

azzal, akitõl ilyen árut vásárolt. Ez esetben le kell vonni:

a)a szokásos mértékû vagy a megállapodás szerinti ju-talékot, vagy a

szokásos nyereséget és az általános költségeket, amelyek

Magyarországon az azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek

fel;

b)a szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költ-ségeket, amelyek

Magyarország területén felmerülnek;

c) ahol szükséges, a 28.§ (4) bekezdésében meghatározott költségeket és

díjakat; és

d) a vámterhet és egyéb köztartozást, amelyet a hazai jogszabályok alapján

a behozatal vagy az áruk eladása miatt fizetni kell.

(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló

importált árukat nem adtak el az értékelendõ áruk im-

portjának idõpontjában, illetõleg megközelítõleg azonos

idõpontban, akkor a vámérték az(1) bekezdés rendelkezéseinek

megfelelõen azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy az

azonos, vagy hasonló importált árukat Magyarországon az értékelendõ áru

im-

portját követõ legkorábbi idõpontban, de legkésõbb kilenc-

ven nap múlva, változatlan állapotban eladták.

(3) Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy hasonló im-

portált áruk változatlan állapotban nem kerültek eladásra

Magyarországon, akkor - az importõr kérelmére - a vámér-

ték azon az egységáron alapul, amelyen az importált áru-

kat további megmunkálás vagy feldolgozás után a legna-

gyobb mennyiségben értékesítették olyan magyarországi vevõknek, akik nem

állnak a 21.§ (2) bekezdése szerinti kapcsolatban azokkal a személyekkel

(szervezetekkel), akiktõl ilyen árut vásárolnak, figyelembe véve a további

megmunkálás vagy feldolgozás következtében keletkezett értéknövekedést és az

(1) bekezdésben felsorolt levonásokat.

26.§

(1) Ezen § rendelkezései szerint az importált áruk vám-

értéke számított értéken alapul. A számított érték az

alábbiakból tevõdik össze:

a) az importált áruk elõállításakor alkalmazott anyagok és

gyártási mûveletek vagy más megmunkálás költsége, vagy

értéke;

b) a nyereség és az általános költségek összege, amely

megegyezik az exportáló ország termelõi által a Magyar-

országra irányuló exportra gyártott, az értékelendõ

árukkal azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor

szokásosan felszámított összegekkel;

c) minden más költség, amely a hazaijogszabályok által meghatározott

vámértékmegállapításhoz szükséges.

(2) A vámhatóság nem kötelezhet Magyarországon nem be-

jegyzett szervezetet, illetve a vámterületen lakóhellyel nem rendelkezõ

természetes személyt arra, hogy a számított érték meghatározása céljából

vizsgálatra elszámolást mutasson be, vagy könyvelésébe illetve más

okmányokba való betekintést tegyen lehetõvé. Az áruk elõállítójának az e §

rendelkezései szerinti vámérték-megállapítás céljából adott információit

azonban a vámhatóság a termelõ hozzájárulásával más országban ellenõrizheti,

feltéve, hogy a szóban forgó ország illetékes hatóságát arról elõzetesen

értesíti, és az a vizsgálatot nem ellenzi.

27.§

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21-26.§-ok rendelkezé-

sei szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása a

Magyarországon rendelkezésre álló adatok alapján és olyan

módszerekkel történik, amelyek összhangban vannakaz Általános Vám- és

Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke elveivel és általános rendelkezéseivel,

valamint a VII. cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény rendelkezéseivel.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásaalapján semállapítható meg a vámérték:

a) a Magyarországon gyártott termékek belföldi eladási ára

alapján;

b) olymódon, amely két lehetséges érték közül vámcélokra

a magasabb elfogadását irányozza elõ;

c) az árunak az exportõr ország belföldi piacán megálla-

pított ára alapján;

d) olyan termelési költség alapján, amely eltér az azonos

vagy hasonló áruknak a 26.§ rendelkezései szerint megha-

tározott számított értékétõl;

e) harmadik országba irányuló exportra eladott áruk ára

alapján;

f) minimum-vámérték figyelembe vételével;

g) önkényes vagy fiktív értékek alkalmazásával.

(3) A vámfizetésre kötelezettet kérelmére írásban tájékoz-

tatni kell az e § rendelkezései alapján meghatározott vám-

értékrõl és az értékmegállapítás módszerérõl.

28.§

(1) A 21.§ alapján történõ vámérték-meghatározásnál az im-

portált árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árhoz

hozzá kell adni:

a) a következõ díjakat és költségeket, amennyiben azokat a

vevõ viseli, de az árukért ténylegesen fizetett vagy fi-

zetendõ árban nincsenek benne:

1. jutalék és alkuszdíj, kivéve a vételi jutalé-

kot;

2. a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy

tekintet alá esnek a szóban forgó áruval;

3. csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind

az anyagköltséget magában foglalja;

b) az alábbi termékek és szolgáltatások arányosan meg-

osztott értékét (ha azokat közvetve vagy közvetle-

nül, költségmentesen vagy csökkentett költséggel a vevõ

nyújtja, és azokat az importált áruk export célú elõál-

lításához vagy eladásához használják fel, illetve ve-

szik igénybe, amennyiben azok értékét a ténylegesen

fizetett vagy fizetendõ árba nem számították bele):

1. az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek,

részek és hasonló elemek;

2. szerszámok, présminták, öntõformák és az importált

áruk elõállítása során felhasznált hasonló elemek;

3. az importált áruk elõállítása során elhasznált anya-

gok;

4. mérnöki tervezés, fejlesztés, formatervezés, valamint

tervrajzok, vázlatok, amelyek nem Magyarországon

készültek, és az importált áruk elõállításához

szükségesek;

c) az értékelt árukra vonatkozó, licencia,- ésszerzõi díjakat, a vagyoni

értéket képviselõ jog díját a (2) bekezdésben foglalt esetben ;

d) az importált áruk késõbbi viszonteladásából, átengedésé-

bõl vagy használatából származó haszon bármely részé-

nek értékét, amely közvetve vagy közvetlenül visszakerül

az eladóhoz.

(2) A vagyoni értéket képviselõ jog díját akkor kell vámér-

ték növelõ tényezõként figyelembe venni, amennyiben azt

a ténylegesen fizetett vagy fizetendõ ár nem tartalmazza, és

ha az azértékelendõ vámárura vonatkozik, továbbá a vevõnek az értékelendõ áru

megvásárlásának feltételeként azt akár közvetlenül, akárközvetve meg kell

fizetnie.

(3) Az értékelendõ vámárura vonatkozó vagyoni értéket képviselõ jog

megvásárlása feltételeinek és értékének ellenõrzése céljából - a vámhivatal

kérésére - a vámkezelést kérõnek csatolnia kell a külkereskedelmi szerzõdés

magyar nyelvû fordítását és - amennyiben a vámkezelésre kerülõ vámáru

engedélyköteles - a behozatali engedély vámpéldányát.

(4) A vámértékbe továbbá be kell számítani ( amennyiben azt

a ténylegesen fizetett vagy fizetendõ ár nem tartalmazza):

a) az importált áruk magyar vámhatárig történõ szállítási

költségét;

b) az importált áruknak a magyar vámhatárig való szállítá-

sával kapcsolatos ki- és berakási, valamint anyagmozga-

tási költségét;

c) a vámhatárig felmerülõbiztosítási költséget.

29.§

A vámáru vámértékeként bevallottösszeget a vámhatóságvizsgálni köteles.

Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplõ

összehasonlító értéknél 20 %-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó

termékeknél 5 %-ot -meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a

vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre

kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték

különbözete erejéig a 7.§ (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot

nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT

Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.

A vámérték meghatározás különös szabályai

30.§

(1) A passzív feldolgozásból megváltozott, feldolgozott ál-

lapotban visszahozott vámáru vámértékét a külföldön hoz-

záadott külföldi anyag és alkatrész ára,a passzív feldolgozás ellenében

felszámítottdíj, csomagolási, biztosítási és szállításiköltség együttes

összege alapján kell megállapítani.

(2) A szavatossági és jótállási igények érvényesítésére

külföldre javítás céljából kiszállított és javítás után

visszahozott áruk vámértékének meghatározásakor a javítási

költséget és a javításhoz felhasznált külföldi anyag

vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáru

belföldön maradt hulladékának, melléktermékének a vámki-

szabás alapjául szolgáló vámértékét -amennyiben a mi-

nõségi változásnak megfelelõ számla nem áll rendelkezésre

- a vámhivatal a 27.§-ban foglaltak alkalmazásával, becs-

lés útján állapítja meg.

(4) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított vámáru belföldi forgalom

számára történõ vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a

vámáruban belföldi eredetû áru értéke is szerepel - a 20.§ (1) bekezdésében

foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom

számára való vámkezelésnél a 154.§ (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit iskell

alkalmazni. 31.§

(1) Adatfeldolgozó berendezéshez való használatra behozott,

adatokat vagy utasításokat tartalmazó hordozóeszköz vámér-

tékének meghatározásakor csak magának a hordozóeszköznek az

értékét kell figyelembe venni. A hordozóeszköz vámértékébe

nem számít bele az adatok vagy utasítások vámértéke, fel-

téve, hogy ezen érték különválasztható az adott hordo-

zóeszköz vámértékétõl.Amennyiben a hordozóeszköz a vagyoni értéket képviselõ

jog fogalomkörébe tartozó információt hordoz, a vámértéket a 28.§ (2) és (3)

bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a) a "hordozóeszköz" kifejezés nem foglalja magában az in-

tegrált áramköröket, félvezetõket és hasonló eszközöket,

vagy olyan termékeket, amelyek ilyen áramköröket vagy

eszközöket tartalmaznak;

b) az "adatok vagy utasítások" kifejezés nem foglalja magá-

ban a hang-, kép- vagy videofelvételeket, vagy ezek képzésére szolgáló

digitális jeleket.

32.§

(1) A nem kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru után fizetendõ vámteher

alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi

jog szerint levonható vagy visszatéríthetõ adó levonása után fennmaradó

külföldi ára. A vámáru külföldi árát - beleértve a visszatérített adó

összegét is - a vámfizetésre kötelezett számlával igazolja, vagy ennek

hiányában értéknyilatkozatot tehet. Ha a vámfizetésre kötelezett

értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos, vagy hozzá

legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának

alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság

állapítja meg. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a

használtság mértékét is figyelembe kell venni.

(2) A vámhatóság aszámlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplõ

értéket a 29.§-ban rögzített feltételekkel fogadja el. Amennyiben a bevallott

vámérték nem fogadható el, a vámteher alapját az (1) bekezdés szabályai

szerint megállapítandó,vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi

fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság

állapítja meg.

33. §

(1) A jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetében a vám

alapja a vámárunak a csempészet vagy vámorgazdaság bûncse-

lekmény, illetõleg a vámszabálysértés elkövetése napján, ha

pedig ez az idõpont nem állapítható meg, a felfedés napján

fennálló jellegének megfelelõ vámértéke.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben nem lehet

megállapítani, hogy az elkövetési tárgyként szolgáló vám-

áru milyen állapotban volt, mennyi volt a vámértéke, ezeket

a rendelkezésre álló adatok alapján valószínûsíteni kell.

II. Fejezet

Az áru, vámáru vámjogi helyzetének rendezéséig

alkalmazandó általános szabályok

Áruforgalom vámellenõrzése

34.§

(1) A külföldrõl behozott vámárut vagy a külföldre kivitel-

re kerülõ árut - függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot

fizetni vagy sem - vámellenõrzés alá kell vonni.

(2) A vámellenõrzés az állam kizárólagos joga, amit a vámszervezet szervei

útján gyakorol. A vámellenõrzés

biztonsága érdekében csak úgy szabad árut a vámterületre behozni vagy

onnan kivinni, hogy arról a vámszervezet szervei tudomást szerezzenek, és a

vámellenõrzést el tudják végezni.

(3) A vámellenõrzést az áru származási országára, továbbá a

küldõ vagy a rendeltetési országra való tekintet nélkül,

illetõleg a szállítóeszköz bejegyezési országától, annak tulajdonosától,

érkezési és rendeltetési helyétõl függetlenül, megkülönböztetés nélkül kell

elvégezni.

Vámigazgatásieljárások a határon

Beléptetés

35. §

A beléptetés a jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási kötelezettségek

teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal

feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban az ellenõrzõ

vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti kérelem elfogadásából

áll.

Kiléptetés

36.§

(1) A kiviteli ellenõrzés, azideiglenes kivitel, a passzív

feldolgozás, valamint a tranzit célú árutovábbítás alá

vont áruk kiléptetését a határvámhivatal végzi.

(2) A kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban

továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal

által történõ elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenõrzõ

vizsgálatból, és az áru külföldre történõ kilépésének megállapításából és

igazolásából áll.

Jelentkezési kötelezettség

37.§

(1) Aki az államhatáron belép, a határrendészeti ellenõrzését követõen

azonnal, aki kilépni szándékozik, szintén a határrendészeti ellenõrzése után,

közvetlenül a kilépés elõtt a határvámhivatalnál vámellenõrzés céljából

jelentkezni köteles.

(2) Ha a vámellenõrzés külföldön létesített magyar határ-

vámhivatalnál történik, az (1) bekezdésben szabályozott jelentkezési

kötelezettség teljesítése a vonatkozó nemzetközi szerzõdésben foglaltak

figyelembevételével történik.

(3) Aki a vámhatárt a fuvarozó jármûvén lépi át, a vámelle-

nõrzés alkalmával tesz eleget jelentkezési kötelezettségé-

nek.

(4) Az államfõk, kormányfõk és a törvényhozó testületek

elnökei mentesek a jelentkezési kötelezettség alól.

(5) A jelentkezési kötelezettség rendelkezései nem érintik az államhatár

átlépésére vonatkozó külön jogszabályok elõí

rásait.

Árubejelentési kötelezettség

38.§

(1) A vámhatárt bármely irányba átlépõ kereskedelmi szál-

lítóeszközrõl és annak rakományáról - ha nemzetközi szer-

zõdés vagy e törvény másként nem rendelkezik - általános

írásbeli árubejelentést kella határvámhivatal részére adni.

(2) Kereskedelmi szállítóeszközön történõ fuvarozás esetén

az írásbeli árubejelentéssel egyidejûleg be kell mutatni az

áru szállítására vonatkozó fuvarlevelet és vámokmányt is.

(3) Az árubejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a

kereskedelmi forgalomban a vámhatáron átlépõ árut nem kereskedelmi

szállítóeszközön vagy kereskedelmi szállítóeszköz rendszeresített rakterén

kívül szállítják.

(4) Azírásbeli általános árubejelentést az e törvény végrehajtására kiadott

kormányrendeletben meghatározott módon kell megtenni.

(5) Írásbeli árubejelentést kell adni: a)a csõvezetéken külföldrõl beérkezõ

és külföldre kiszállított vámárukról (árukról) behozatali irányú forgalom

esetén az elsõ belföldi, a kiviteli irányú forgalom esetén pedig az utolsó

belföldi mérõállomás fekvése szerint illetékes vámhivatal részére, és

b) azelektromos vezetéken beérkezõ vagy kiszállításra kerülõ vámáruról, áruról

az országos parancsnokság által kijelölt vámhivatal részére.

(6) A jelentkezési kötelezettség alóli mentesség egyúttal árubejelentési

kötelezettség alóli mentességet is jelent.

(7) Nem kell árubejelentést adni a postaküldemények közül - akábítószert

tartalmazó küldemények kivételével - a külföldrõl érkezett vagy külföldre

feladott levelezõlapok-

ról, zárt vagy nyitott levelekrõl, továbbá az átmenõ (tranzit) rendeltetésû

postaküldeményekrõl.

Árubemutatási kötelezettség

39.§

(1) A vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülõ vámárut/árut - ideértve a

jármûvetés a szállítótartályt is -az árubejelentést követõen a

határvámhivatalnál be kell mutatni, és annak megfelelõ vámigazgatási eljárás

alá vonását kell kérni. A határvámhivatal a vámigazgatási eljárás mellett

biztosítani köteles a növény- és állategészségügyi ellenõrzésre vonatkozó

jogszabályok betartásának ellenõrzését is.

(2) A bemutatásra és a vámkezelés kérésére az a személy (szervezet) köteles,

aki az árut a vámhatáron átviszi.

(3) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól

a)az államfõknek és a kormányfõknek, atörvényhozó testületek elnökeinek, a

külföldi államok kormánya tagjainak, illetõleg a külföldi államok

kormányküldöttsége tagjainak és mindezek kísérõinek használatára szolgáló

áruk;

b) nemzetközi szerzõdés alapján a bemutatási kötelezett-

ség alól mentesített áruk.

(4) Nem kell a határvámhivatalnak - viszonosság esetén -

bemutatni

a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselõi

és konzuli tisztviselõi, valamint a nemzetközi szerveze-

tek tisztségviselõi, továbbá az említett személyek csa-

ládjának a velük közös háztartásban élõ tagjai;

b) a Magyarországon megtartásra kerülõ diplomáciai értekez-

letekre érkezõ, illetõleg onnan távozó küldöttségek ve-

zetõi és tagjai;

c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó, nem

magyarországi diplomáciai képviselõi és konzuli tisztvi-

selõi, továbbá családtagjaik

személyi poggyászait és az általuk használt jármûveket.

(5) A (4) bekezdésben említett viszonosságot azellenkezõ rendelkezés kiadásáig

vélelmezni kell. Aviszonosság kérdésében a külügyminiszter álláspontja az

irányadó.

(6) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogo-

sulttal együtt beérkezõ és kivitelre kerülõ, valamint a

hivatali szolgálatával összefüggésben általa vagy számára

elõre- vagy utánküldött azon poggyászokat kell érteni,

amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló tárgyakat

tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgya-

kat is, feltéve, hogy az elõre- vagy utánküldött poggyász a

hivatali szolgálat megkezdésérõl, illetve befejezésérõl

adott értesítéstõl számított hat hónapon belül kerül vámke-

zelésre.

(7) A (4) bekezdésben említett személyi poggyász kizárólag

abban az esetben vonható árubemutatási kötelezettségalá, ha alapos okkal

feltételezhetõ,hogy olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes

használatra szolgálnak, vagy amelyek behozatala és kivitele a magyar

jogszabályok szerint tilos vagy külön engedélyhez kötött, de ilyen

engedélyt nem mutattak be, illetve amelyek vesztegzárra vonatkozó

rendelkezések hatálya alá esnek. Az ilyen vizsgálatot csak a jogosult vagy

igazolt képviselõje jelenlétében lehet lefolytatni.

Ellenõrzõ vizsgálat a vámhatáron

40.§

(1) Az árubemutatási kötelezettség alá tartozó kereskedelmi

szállítóeszközöket és azok rakományát a határvámhivatal

köteles beléptetõ-, illetõleg kiléptetõ ellenõrzõ vizsgálat

alá vonni.

(2) Az ellenõrzõ vizsgálat magában foglalja

a) a kereskedelmi szállítóeszköz megvizsgálását abból a

szempontból, hogy azon árut csak az arra szolgáló

rakterületen helyeztek-e el;

b) a kereskedelmi szállítóeszköz adatainak az általános

árubejelentésen feltüntetett adatokkal való azonosí-

tását, valamint annak megállapítását, hogy az üresnek

jelzett szállítóeszköz valóban üres-e;

c) a rakottnak jelzett kereskedelmi szállítóeszköznél, to-

vábbá a darabárunál az azonossági jelek ellenõrzését,

illetõleg szükség esetén az azonosság biztosítását;

d) poggyász- és mozgóposta kocsinál annak megállapítását,

hogy azon nem szállítanak-e olyan árut, amely a vonatko-

zó szállítási és postai okmányokban nem szerepel;

e) a kiléptetésre kerülõ kereskedelmi szállítóeszköz esetén

annak megvizsgálását, hogy a rajta lévõ áru kivitelben

való vámkezelése megtörtént-e;

f) étkezõ- és hálókocsi, továbbá vízijármû esetén a lel-

tárnak, valamint az utasok ellátását szolgáló készletnek

az ellenõrzését;

g) nemzetközi szerzõdések által kikötött szállítási felté-

telek teljesülésének ellenõrzését.

(3) Az ellenõrzõ vizsgálat alkalmával vámvizsgálatot is

kell tartani ha

a) bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére van gyanú, vagy

b) a vámbiztosíték összegének megállapítása miatt erre

szükség van.

41.§

(1) Az ellenõrzõ vizsgálat befejezéséig a kereskedelmi

szállítóeszközt mozgásba hozni, arról leszállni vagy arra

felszállni, illetõleg abból árut kirakni, vagy oda árut be-

rakni, vonatszerelvényt megosztani csak a határvámhiva-

tal engedélyével szabad.

(2) Az ellenõrzõ vizsgálatnál az írásbeli általános árube-

jelentést adó köteles közremûködni, és az ahhoz szükséges

segédeszközt és munkaerõt saját költségére és veszélyére

biztosítani. Ennek elmulasztása esetén a feltételeket avámhivatal az

árunyilatkozatot adó költségére és veszélyére biztosítja.

(3) Az ellenõrzõ vizsgálatot a vámutak áteresztõ képességé-

nek növeléséhez és a nemzetközi áruforgalom gyors lebonyo-

lításához fûzõdõ érdek szem elõtt tartásával kell végrehaj-

tani. Elsõbbséget kell biztosítani az olyan szállítóeszkö-

zök ellenõrzõ vizsgálatának, amelyeken utasokat, élõállato-

kat, romlandó árukat, veszélyes anyagokatvagy sürgõs életmentõ

küldeménytszállítanak.

A beléptetés megtagadása

42.§

(1) A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakomá-

nyának beléptetését mindaddig megtagadni, amíg annak vámke-

zelésben való részesítését nem kérik, vagy a kérelem a

hatályos jogszabályok alapján nem teljesíthetõ.

(2) A bármely ok miatt vámigazgatásieljárás alá nem vonható vámárut- ha

jogszabály másként nem rendelkezik - a határvámhivatal engedélyével az áru

szállítója jogosult külföldre visszaszállítani.

(3) Vámkezelési kérelem hiányában vagy a nem teljesíthetõ

kérelem miatt visszatartott kereskedelmi szállítóeszközt és

annak rakományát a határvámhivatal jogosult külföldre

visszairányítani abban az esetben, ha a beléptetés megta-

gadása a határátkelõhelyen forgalmi zavart okoz, vagy a

határátkelõhely áteresztõ képességét hátrányosan befolyá-

solja.

A kiléptetés megtagadása

43. §

A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományá-nak kiléptetését

mindaddig megtagadni, amíg a kiléptetés a hatályos jogszabályok alapján nem

teljesíthetõ.

Átmeneti megõrzés

44.§

(1) Amennyiben a nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó cég,

posta vagy vámügynök telephelyére érkezõ, vámhatóságnak

bejelentett vámáru vámjogi sorsának további rendezésére az

azzal rendelkezni jogosult nem intézkedik (vámkezelését

nem kezdeményezi, vagy kérelme nem teljesíthetõ), afuvarozó, szállítmányozó,

posta vagy vámügynök rakhelyén (vámraktárában) a vámárut átmeneti megõrzés

alatt lehet tartani.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés nem alkalmazható, akkor a

vámáru átmeneti megõrzését a vámhatóság az általa szabott

feltételek szerint és kijelölt helyen engedélyezheti. Az

átmeneti megõrzés alá helyezett vámárukat csak a vámha-

tóság által engedélyezett helyen és a vámhivatal által meg-

állapított feltételek szerint lehet tárolni.

(3) Az átmeneti megõrzés alatt álló vámáru csak olyan keze-lés alá vonható,

amely az állagmegóvás érdekében szükséges, anélkül, hogy annak külleme vagy

egyéb fizikai jellemzõi megváltoznának.

(4) Az átmeneti megõrzés idõtartama legfeljebb harminc nap

lehet, azonban ha az átmeneti megõrzésre hatósági engedély

hiánya miatt került sor, és az engedély megszerzése iránt a kérelmet

legkésõbb a belépést követõ két munkanapon belül benyújtották, ez a határidõ

legfeljebb a hatósági engedély kiadását követõ 10. munkanapon jár le. Ezután a

belföldi forgalom számára történõ vámkezelés feltételeinek biztosítása

melletta vámhatóság az e törvény 70.§-ában foglalt értékesítési szabályok

figyelembe vételével a vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság

intézkedését követõen a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell

tekinteni.

III. Fejezet

Vámjogi és vámeljárási rendelkezések

Vámfelügyelet

45.§

(1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani a) a vámárut;

b)a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított

adózatlan terméket;

c)a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá

tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, melyeknek kilépését

igazolni kell.

(2) A vámáru hivatalos kísérésével kapcsolatban felmerülõ

költség az áru szállítóját terheli.

(3) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglété-

nek vagy feldolgozásának és az erre vonatkozóan elõírt

nyilvántartások vezetésének ellenõrzését a folyamatos üzemi

munka zavarása nélkül kell végrehajtani.

(4) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha a vámáru bale-

set vagy más elháríthatatlan ok következtében megsemmisült

vagy pótolhatatlanul elveszett, és ezeket a körülményeket a

vámhivatalnál igazolták.

(5) Az olyan áruk,amelyeket - különleges célra történõ fel-

használásuk alapján - csökkentett vámteher alkalmazásával

vagy feltételtõl függõen vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom

számára,mindaddig vámfelügyelet alatt maradnak,

amíg a feltétel fennáll, és amíg azoknak a meghatározott célra történt

felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését,

alaktalanítását nem igazolták. Az ilyen árukat a meghatározott céltól

eltérõen felhasználni csak a vámhivatal elõzetes engedélyével, - a 143.§ (1)

bekezdésének b) pontjában meghatározott mértékû kamattal növelt - vámteher

különbözetének megfizetése után szabad.

Vámvizsgálat

46.§

(1) A vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni.

(2) A vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilat-

kozat adatainak alapulvételével kell elvégezni.

(3) A vámvizsgálat - az országhatáron át lebonyolódó áru-

forgalom ellenõrzésének biztosítása céljából - lehet téte-

les vagy egyszerûsített, az egyszerûsített pedig szúrópró-

baszerû vagy adminisztratív, az e törvény végrehajtási rendeletében szereplõ

feltételek szerint. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a 38.§ (7) bekezdése

szerint árubejelentési kötelezettség alól mentes postaküldeményeket. Nem

szabad belsõ áruvizsgálat alá vonni a 39.§ (3) és (4) bekezdése szerint az

árubemutatási kötelezettség alól mentes vámárukat és a diplomáciai pecséttel

ellátott küldeményeket.

(4) A tételes vámvizsgálat külsõ és belsõ áruvizsgálatból,

az egyszerûsített vizsgálat e törvény végrehajtási rendele-

tében meghatározottakból áll.

(5) A külsõ áruvizsgálat a csomagok darabszámának, jelének

és számjelének megállapításából, továbbá az alkalmazott

azonossági jelek vizsgálatából áll. A külsõ áruvizsgálatot

a vámkezelni kért áru szállítóeszközbe való berakása, ille-

tõleg onnan történõ kirakása esetén a szállítóeszköz vizs-

gálatára is ki kell terjeszteni.

(6) A belsõ áruvizsgálat kiterjed az áru jellegének,

mennyiségének, megnevezésének, vámértékének, vámtarifa-

számának, származási helyének ellenõrzésére, továbbá azok-

nak az adatoknak és okmányoknak, illetõleg iratoknak a

megvizsgálására, amelyek a vámkezeléshez, illetõleg a sta-

tisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.

(7) A vámhatóság jogosult az áruból a vámkezelést kérõvel

ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni és azt a vámlaboratóriummal

megvizsgáltatni, ha ez az áru jellegének, anyagi minõségének,vámértékének vagy

vámtarifaszámának a megállapításához szükséges. A mintavétel tényét,

valamint az áruból vett minta mennyiségét a vámkezeléshez benyújtott

árunyilatkozaton a vámhatóság köteles igazolni.

(8) A vámvizsgálatot hivatalból kell elvégezni, ha jog-

szabályt sértõ cselekmény elkövetésére van gyanú.

(9) Ha az áru vámkezeléséhez más hatóság vizsgálata is

szükséges, a vizsgálat eredményéta vámvizsgálattalegyidõben kell bemutatni.

A vámkezelésre vonatkozó

általános rendelkezések

47.§

(1) A vámáru és az áru vámkezelésére - kivéve a (2) be

kezdésben foglaltakat - az a vámhivatal illetékes, ahol azt vámkezelés

céljából bemutatják.

(2) E törvény végrehajtási rendelete, vagy más jogszabály az (1) bekezdésben

megállapított illetékességtõl eltérõ szabályokat is megállapíthat.

48.§

(1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetve a vámkeze-

lést kérõ köteles közremûködni,és a vámkezelés feltétele-

it ellenszolgáltatás nélkül biztosítani.

(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy áru-

vizsgálatra kijelölt helyén, valamint - szemledíj fizetése

mellett - az áruval rendelkezni jogosult kérelmére annak

lakhelyén, telephelyén (háziszemle).

49.§

(1) A vámáru és a kivitelre kerülõ áru azonosságát bizto-

sítani kell.

(2) Az azonosság biztosítása vámzár vagy más azonossági

jel alkalmazásával, mintavétellel, valamint áruleírással,

fényképfelvétellel vagy más hasonló módszer igénybevételé-

vel történhet.

(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vám-

hivatal, vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.

50.§

(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgal-

mát tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a

vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeket is - rendelke-

zéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.

(2) Az élõ állatok és a gyorsan romló áruk, valamint a vég-

rehajtási rendeletben sürgõsnek minõsített szállítmányok

vámkezelését soron kívül kell elvégezni.

(3) A baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében

megrongálódott, beszennyezõdött vagy megsérült vámáru vám-

kezelésénél az áru tényleges állapotát kell figyelembe ven-

ni.

Vámárués azáru vámkezelése

51.§

A vámáru és az áru vámkezelése - ha e törvény másképp nem rendelkezik -

kizárólag erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet a vámáruval,

áruval rendelkezni jogosult vagy megbízottja köteles benyújtani. Ha a

kötelezett ennek nem tesz eleget vagy kiléte nem állapítható meg, a vámárut

közvetlen vámfelügyelet alá kell vonni.

52.§

(1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal

kell kérni. Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal hi-

vatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén kell benyújtani.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon

kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a

vámeljárások elõírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges.

Ezek: a feladóra, a

címzettre és az esetleges külkereskedelmi közremûködõre vonatkozó adatok, az

áru mennyisége, megnevezése, értéke, tarifális és statisztikai besorolása,

egyéb szükséges okmányok (számla, engedély stb.) jelzése, a vámkezeléshez

szükséges adatok (az értékesítés feltételei, továbbítási adatok, szállítási

adatok, elõzõ vámkezelésre hivatkozás), vámkezelési kérelem. Kereskedelmi

forgalomban a vámszervezet központi szerve engedélyezheti az árunyilatkozat

elektronikus úton való benyújtását.

(3) Az árunyilatkozathoz - ha e törvényvagy végrehajtá-

si rendelete eltérõen nem rendelkezik - csatolni kell a

számlát és vámértékbevallást, továbbá minden olyan ok-

mányt, amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó elõ-

írások szerint az adott vámeljárásban szükséges.

(4) Szóbeli árunyilatkozatot csak természetes személy adhat a nem kereskedelmi

forgalomban vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési

kötelezettséggel behozható és kivihetõ nem kereskedelmi mennyiségû árukról. A

szóbeli árunyilatkozatot a határvámhivatalnál, a vámkezeléshez szükséges

adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása eseténaz árura

vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet. A vámjegy mintáját és

kezelésének szabályait a pénzügyminiszter rendeletben határozza meg.

(5) A "zöld folyosó" igénybe vétele szóbeli árunyilatkozat-

nak minõsül.

(6) Az együtt utazó, közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók által nem

kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra együttes árunyilatkozat is

adható. Az együttes nyilatkozat adása nem jelenti a vámkedvezmény

összevonhatóságát.

(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi

követelményeit,valamint az Egységes Vámokmány gyártásának feltételeit e

törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési

szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.

53.§

(1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik -az

Egységes Vámokmány kitöltésével és a vámhivatalnál történõ benyújtásával kell

árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezõk a belföldi forgalom

számára történõ vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenõrzéshez szükséges

árunyilatkozatot hetente összevont formában is benyújthatják.

(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhatóság a halasz-

tott fizetésre jogosultnak engedélyezheti tömegáruk vagy

azonos áruk nagytömegû importjára vagy exportjára. Nem

engedélyezhetõ összevont árunyilatkozat adása olyan árura,

amelynek behozatalát vagy kivitelét jogszabály korlátoz-

za.

54.§

(1) A vámkezelést kérõ jogosult az árunyilatkozat benyújtá-

sa elõtt a vámkezelésre kerülõ vámárut a vámhivatal elle-

nõrzése mellett megtekinteni, vagy abból szükség esetén

mintát venni.

(2) A vámkezelést kérõ kérésére a vámhivatal köteles az áruosztályozásra és a

vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit betekintésre

átadni.

(3) A vámkezelést kérõ az árunyilatkozatokban avalóságnak megfelelõ, pontos

adatokat kötelesfeltüntetni. A vámhatóság -írásban és indokolva -

megkövetelheti az adatok való-diságának igazolását.

Az árunyilatkozat ellenõrzése

55.§

(1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatko-

zatot a vámhatóság köteles ellenõrizni,és ha az az elõírásnak megfelel,

elfogadni.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkeze-

lést kérõ módosíthatja, illetõleg visszavonhatja. Az áru-

nyilatkozat elfogadását a vámkezelést kérõvel szóban közölni

kell.

(3) Az írásbeli árunyilatkozat módosítását az elfogadás

után is lehetõvé kell tenni, ha valamelyik adat hibás be-

jegyzése nyilvánvaló tévedésnek minõsül.

(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja

el, és az árunyilatkozatotadó részére azt visszaadja,ha annak ellenõrzésekor

azonnal megállapítható, hogy

a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs ha-

tásköre vagy illetékessége;

b) a vámjogszabályokés a vámmal együtt kivetett forgalmi

adókra vonatkozó törvények rendelkezéseinek nem felel

meg.

(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántar-

tásba veszi,és a vámkezelést kérõvel egyidejûleg közli, hogy a vámkezelést

mikor és milyen módon fogja elvégezni. A vámhatóság a vámkezelést az

árunyilatkozat elfogadásának napján - de legkésõbb az elfogadástól számított

három munkanapon belül - köteles elvégezni.Gyorsan romló áruk, valamint

adminisztratív vámvizsgálat esetén mindenképpen az árunyilatkozat elfogadása

napján kell a vámkezelést elvégezni.

(6) Az elfogadott írásbeli árunyilatkozatot határozattal

kell visszautasítani, ha

a) az áru azonossága nem állapítható meg;

b) a kért vámkezelés nem hajtható végre;

c) a vámkezelést kérõ nem tesz eleget árubemutatási kötele-

zettségének;

d) csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése bûncselek-

mény, illetõleg vámszabálysértés vagy devizaszabálysér-

tés elkövetésére van gyanú;

e) a vámkezeléshez a vámárura el nem fogadható vámértékbe-

vallást vagy számlát csatoltak;

f) a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton helytelen

ügyfélazonosító számot tüntettek fel.

(7) Visszautasított árunyilatkozat esetén a vámárut átmene-

ti megõrzés, vagy vámfelügyelet alatt kell tartani, amit a

vámhivatal a visszautasítással egyidejûleg továbbra is en-

gedélyez vagy elrendel.

(8) Az elvégzett vámkezelés megtörténtét a vámhivatal köte-

les az árunyilatkozaton - illetve vámjegy kiállításával -igazolni.

Vámáru jelleget megtartó vámkezelések

Árutovábbítás

56.§

(1) Vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól bármely

másik vámhivatal vámfelügyelete alá helyezése a vámáru to-

vábbításával történik.

(2) Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításá-

ból és a vámteher, áruk esetében pedig - ha e törvény így rendelkezik - a

forgalmi adók biztosításából áll.

(3) Az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásakor

kezdõdik, a vámárunak és a vámkezelés szabályai szerint csatolt iratoknak a

rendeltetési vagy a kiléptetést végzõ vámhivatalnál történt

bemutatásakorfejezõdik be.

(4) A vámkezeléshez benyújtott írásbeli árunyilatkozathoz

csatolni kell a vámárura vonatkozó okmányokat és bizonyla-

tokat, illetõleg fuvarozott vámáru esetén a fuvarlevelet.

57.§

(1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérõ

kérelmét is figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési

vámhivatalt és a vámáru bemutatási határidejét, amelyen be-

lül a vámáru további vámkezelését kell kérni.

(2) A továbbított, fuvarozott vámáru megérkezésérõl az áru

fuvarozója köteles a címzettet a rendeltetési helyre érke-

zést követõen azonnal értesíteni.

(3) A címzett a fuvarozó értesítésének átvételétõl számí-

tott két munkanapon belül köteles a vámáru vámkezelését

kérni.

58.§

(1) A továbbított vámáru fuvarozója, szállítója köteles a

szállítás alatt bekövetkezett baleset, vagy más elõre nem

látott és a szállítást akadályozó, vagy az alkalmazott azo-

nossági jelek megsérülését okozó eseményrõl a baleset vagy

más esemény színhelyéhez legközelebb levõ vámhivatalt haladéktalanul

értesíteni, és ennek megtörténtét a vámhivatallal igazoltatni.

(2) Abban az esetben, ha a rendeltetési hely szerint ille-

tékes vagy az (1) bekezdésben említett vámhivatal kétséget

kizáróan megállapítja, hogy a továbbított vámáru baleset

vagy más elõre nem látott esemény következtében részben

megsemmisült vagy más módon megrongálódott, az áru felett

rendelkezni jogosult a vámáru maradványát a tényleges álla-

potnak megfelelõen vámkezelteti, vagy külföldre újra kiviszi (kiviteti),

illetõleg az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlja. Mindezek

hiányábanannak vámellenõrzés mellett történõ megsemmisítését saját költségére

és veszélyére kell kérnie.

59.§

(1) A Magyar Köztársaság által elfogadott nemzetközi szer-

zõdésben meghatározott vámokmány fedezete mellett szállí-

tott vámáru továbbítására a vonatkozó nemzetközi szerzõdés

elõírásai irányadók.

(2) A vasúti, a hajózási és apostaforgalomban fuvarozott

vámáru továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott fel-

tétel fenntartása mellett - e törvény végrehajtási rendele-

te egyszerûsített szabályokat határozhat meg.

(3) A vasúti, a hajózási, a légi és a postaforgalomban fu-

varozott vámárut az áru szállítója csak a rendeltetési hely

szerint illetékes -az 58. § (1) bekezdésében írt esetben az ott megjelölt -

vámhivatal engedélyével szolgáltathatja ki a címzett részére.

(4) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a vámhi-

vatal írásban köteles közölni.

Raktározás

60.§

(1) Raktározásban történõ vámkezelése kérhetõ annak a vámárunak,

amelynek vámjogi rendeltetése még bizonytalan, továbbá a kivitelre kerülõ

árunak, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak.

(2) A vámáru (áru)vámraktárban raktározható.

(3) A vámhatóság által visszatartott vagy lefoglalt vámá-

ruk (áruk), továbbá a talált vámáruk raktározása esetén - ha jogszabály

eltérõen nem rendelkezik - a raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell

alkalmazni.

(4) A raktározás vámvizsgálatból, a vámáru(áru) azonosításából, aberaktározás

és a kiraktározás ellenõrzésébõl, továbbá a raktározási határidõ

megállapításából áll.

61.§

(1) A vámraktárban a vámáru (áru) legfeljebb 5 évig raktározható, kivéve a

hivatalból történõ beraktározást.

(2) A 62.§ (1) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból beraktározott áru

legfeljebb harminc napig, ezen belül addig raktározható, amíg a raktározásért

fizetendõ költségtérítés összege a vámáru értékét el nem éri.

62.§

(1) Vámárunak hivatalból történõ raktározása elrendelhetõ,

ha

a) a vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság le-

foglalta,vagy annak kiadását megtiltotta;

b) a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása indo-

kolt;

c) a vámfizetésre kötelezett a vámáruk után az esedékes

vámterhet határidõre nem fizette meg.

(2) Ha a vámhatóság a vámárunak hivatalból történõ beraktározását rendeli el,

de a rendelkezésnek az, akinek a vámáru birtokában van, nem tesz eleget, a

vámárut a birtokos felelõsségére, veszélyére és költségére hivatalból kell

a vámraktárba beszállítani.

63.§

Az erre a célra fenntartott vagy bérelt speciális raktár kivételével nem

szabad a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvenni:

a) a robbanó, a tûzveszélyes és a sugárzó anyagokat;

b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan

árut, amely más áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül

ártalmas;

c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költ-

séges, vagy amely olyan nagy terjedelmû, hogy emiatt a

raktározás nehézségekbe ütközik.

64.§

(1) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktáro-

zott áruk után fizetendõ raktárdíj mértékét - a 145.§ (12) bekezdésben foglalt

eset kivételével - e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(2) A raktárdíj alkalmazása szempontjából a vámhatóság ál-

tal beraktározott és soron kívül értékesített,gyorsan romló

árukat legalább egy napon keresztül raktározottnak kell te-

kinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes rak-

tárdíj összegét, az áruérték és a raktárdíj közötti külön-

bözetet nem kell megfizetni.

65.§

Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizáró-

lag vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott

alábbi áruk:

a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és el-

fogadott áruk (vámáruk)a felajánlás napjától;

b) a lefoglalt vámáruk;

c) a lefoglalt, de az elkobzás mellõzésével kiadni rendelt

áruk a kiadást elrendelõ határozat jogerõre emelkedését,

illetõleg a jogerõs határozatban megállapított teljesí-

tési határidõ elteltét követõ napig;

d) a talált és elhagyott vámáruk addig a napig, ameddig

azok tulajdonjogát nem igazolják;

e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk a be-

raktározás napjától számított tizenötödik napig, ille-

tõleg, ha a kért vámeljáráshoz engedély szükséges - és

az engedély iránti kérelmet legkésõbb a belépést kö-

vetõ két munkanapon belül benyújtották - az engedély vagy annak elutasítása

keltétõl számított nyolcadik napig.

Vámraktár

66.§

(1) Vámraktárnak minõsül az erre a célra

a) a vámhivatal által üzemeltetett vagy

b) a vámhatóság által engedélyezett és vámhivatali felü-

gyelet alatt álló

helyiség, terület.

(2) A vámraktár lehet köz-, vagy magánvámraktár. Közvámrak-tárnak

(bérvámraktárnak) minõsül a vámhivatal által üzemeltetett, illetvea vámügynök

vagy más által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár, amelyben

bárki rendelkezése alatt lévõ vámáruk, áruk raktározhatók. A fuvarozó,

szállítmányozó, posta raktára olyan közvámraktár, amely

ben csak az általuk szállított vámáruk/áruk raktározhatók. A magánvámraktárban

csak a fenntartó részére, illetve a bizományosi és vevõszolgálati szerzõdés

alapján érkezõ vámáru raktározható. A vámhatóság által engedélyezett

vámraktárban a vámáru az engedélyben meghatározott feltételek mellett

raktározható.

(3) A vámhivatali vámraktár esetén a vámhivatal az üzemel-

tetõ, míg a más szervezetáltal fenntartott vámraktár esetén raktárengedélyes

az a szervezet,aki a vámraktár hasznosítására jogosult. A beraktározó az a

személy, szervezet, akit a beraktározásról szóló vámokmány megjelöl.

67.§

(1) A vámraktár létesítéséhez engedély nem szükséges, ha

a vámhivatal a vámraktárt maga üzemelteti.

(2) A vámraktár létesítésének engedélyezése iránti kérel-

met a vámszervezet illetékes területi szervéhez írásban kell benyújtani.

(3) Az engedélyt ki kell adni, ha

a) a kérelmezõ magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet,

b) a vámraktár üzemeltetése gazdaságilag indokolt, és a raktárként üzemeltetni

szándékozott épület (helyiség) megfelel a vámellenõrzésre vonatkozó

követelményeknek,

c) a kérelmezõ a raktárhelyiség használatának jogcímét hitelt

érdemlõen igazolja,

d) a kérelmezõ vámszempontból megbízható,

e) a kérelmezõ a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal

rendelkezik.

(4) A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelem tartalmát és a vámraktár

engedélyezésének részletes feltételeit e törvény végrehajtási rendelete

határozza meg.

68.§

(1) A közvámraktár normál eljárásban, a magánvámraktár normál vagy

egyszerûsített eljárásban üzemeltethetõ. Az egyszerûsített eljárást

írásbelikérelemre a raktár létesítési engedélyét kiadó vámszerv

engedélyezheti. A köz- és magánvámraktár típusait, valamintezek normál és

egyszerûsí-tett eljárásban való üzemeltetésének részletes szabályait és

feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(2) A vámraktár raktárengedélyese és üzemeltetõje felelõs

azért, hogy az árut a vámraktárban való tárolás idején a

vámhivatali felügyelet alól ne vonják ki, valamint, hogy a raktár

fenntartására vonatkozó jogszabályok elõírásait betartsák.

(3) A beraktározó felelõs a vámáru raktározásából származó

kötelezettségek teljesítéséért.

(4) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban a raktáro-zás ideje alatt a

vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles

megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy akár megelõzéséhez, enyhítéséhez

vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.

69.§

A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó - az üzemeltetõ, illetve

raktárengedélyes engedélyével - megte-

kintheti, és a vámáru gondozásához szükséges minden olyan mûveletet

elvégezhet, amely a vámáru állagát nem változ-tatja meg.

70.§

A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a raktározási határidõ lejártakor,

illetõleg abban az esetben, ha az esedékes raktárdíj a vámáru vámértékét

meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való

utalással és a felszólítás átvételétõl számított nyolc napos határidõ

kitûzésével felszólítani, hogy a vámáru vámjogi sorsának rendezését

kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal a vámárut

értékesítheti. Az értékesítésbõl befolyt összeg elszámolását - ide értve a

jogosult részére történõ kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete

szabályozza.

71.§

A vámraktár létesítésiengedélyt vissza kellvonni, ha az engedélyezés

feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes elõírt

kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt

rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen

raktárengedélyes vagy üzemeltetõ részére két éven belül újabb létesítési

engedély nem adható.

Aktív feldolgozás

72.§

(1) Aktív feldolgozásnak minõsül a külföldi féllel kötött szerzõdés keretében

a külföldi fél által rendelkezésre

bocsátott anyaggal, vámáruval visszaviteli kötelezettség mellett végzett

tevékenység (feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás,

bérhizlalás, bértermelés, stb.), ha ezért a külföldi ellenszolgáltatást ad. Az

aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik

személy részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. E

rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthetõ harmadik személy részére

történõ átadásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérõ telephelyeinek vagy

alvállalkozóinak - igazolási kötelezettség mellett - átadja.

(2) Aktív feldolgozásban történõ vámkezelést engedélyköteles termék esetén az

adott tevékenység végzésére engedéllyel rendelkezõ, a Magyar Köztársaság

területén székhellyel rendelkezõ szervezet kérhet.

73.§

(1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési

kötelezettség megállapításából, - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó

kivételével -a vámteher kiszabásából, az

azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli határidõ megállapításából,

az elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából áll.

(2) A visszaviteli határidõt a szerzõdésben foglaltak fi-

gyelembe vételével, de legfeljebb tizenkét hónapban kell

megállapítani. Ez a határidõ meghosszabbítható, ha a

szerzõdés feltételeinek változása vagy más ok azt indokol-

ja.

(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a

visszaviteli határidõ lejártát követõ ötödik munkanapig

kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre törté-

nõ visszaszállításának, vámraktárba beraktározásának vagy

belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes

behozatalban történõ vámkezelésének igazolását kell érteni.

(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem tör-

ténik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktala-

nul intézkedik a még ki nem szabottvámteher és a143.§ (3) bekezdése szerinti

kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamatbeszedésérõl és a külön

jogszabályokban a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés feltételeként

elõírtak teljesítésének ellenõrzésérõl.A vámhivatalintézkedése után a vámárut

a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

74.§

Nemzetgazdasági okbólaz aktív feldolgozásban történõ vámkezelést

kormányrendelet engedélyhezkötheti.

Ideiglenes behozatal

75.§

(1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámá-rut, amely a

külföldi - ideértve a 77.§ (1) bekezdés h) pontjában meghatározott személyt

is - tulajdonjogának fenntartása mellettideiglenes használat, bemutatás

vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.

(2) Az ideiglenesbehozatalban vámkezelt vámárukat - a használatukkal járó

szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre

visszaszállítani.

(3) Az ideiglenes behozatali eljárás -az (1) bekezdésben meghatározott

esetekben -olyan vámárukra is kérhetõ, amelyek azt megelõzõen a vámáru

jelleget meg nem szüntetõ más vámkezelésben részesültek.

76.§

(1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azo-

nosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli

határidõ megállapításából, - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó

kivételével - a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru

elszámolásából áll. Külföldi által hat hónapot meg nem haladó belföldi

tartózkodás idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármû vámkezelésére

vonatkozó eltérõ szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza

meg.

(2) A vámárut fuvarozó szállítóeszköz ideiglenes behozatali

eljárás alá vonására a törvény végrehajtási rendelete egyszerûsített eljárást

állapíthat meg.

(3) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére

vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a

felelõsségére azt használják.

(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy

harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni

csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés

alkalmazása szempontjából nem tekinthetõ harmadik személy, szervezet

részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérõ a

telephelyeinek, alvállalkozóinak - a fõvállalkozói szerzõdés teljesítése

keretében -átadja, vagy azt alkalmazottja használja.

77.§

(1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes haszná-

latnak minõsül:

a) nemzetközi szerzõdés, egyezmény alapján külföldrõl ide-

iglenes használatra behozható vámáru;

b) bérleti és haszonbérleti szerzõdés alapján behozott vám-

áru, a személygépkocsi kivételével;

c) a haszonkölcsön szerzõdés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi

kivételével; d) a külföldi vállalkozó által behozott vagy beküldött, a

vállalkozási szerzõdésben meghatározott, és általa vál-

lalt munkákhoz szükséges munkaeszköz, felszerelési

tárgy, stb.;

e) az idényjellegû mezõgazdasági munkák végzésére szerzõdés

alapján legfeljebb hatvan napra behozott mezõgazdasági

gép;

f) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk elõállí-

tásához ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és min-

tadarabok;

g) a megsérült és nem használható magyar gépjármû helyett a

javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság ál-

tal rendelkezésre bocsátott külföldiforgalmi rendszámú gépjármû,

legfeljebb hatvan napig;

h) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi

szervezet és természetes személy, valamint a külföldi állandó lakhellyel

rendelkezõ, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a

külföldön munkát végzõ magyar állampolgár által magyarországi tartózkodása

idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi mennyiségben és jelleggel

behozott vámáruk. Személygépkocsi vámkezelése esetén e jogcím alkalmazása

tekinteté

ben nem kereskedelmi mennyiségnek (jellegnek) minõsül a gépjármûvezetõi

engedéllyel rendelkezõ, ebben a pontban felsorolt természetes személyek

részére egy-egy darab személygépkocsi vámkezelése.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján történõ vámkezelés esetében az

ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két

százalékát kell megfizetni, - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket - ha a

vámáruval a visszaviteli határidõn belül a 73.§ (3) bekezdése szerint

számoltak el. Az így fizetendõ vám összege a kiszabott vám összegét nem

haladhatja meg.

(3) Nem kell a (2) bekezdés szerinti vámterhet megfizetni, ha a 117.§ és a

118.§ (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek részére, az ott

meghatározott vámáruk kerülnek ideiglenes behozatalra.

(4) A havi két százalék kiszabott vámteher a vámáru kiszállítását követõ

napon, illetõleg akkor esedékes, amikor a kiszállítás esetén fizetendõ

vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét (az ideiglenes

behozatal ötvenedik hónapjának elsõ napján), és az esedékesség napjától

számított öt munkanapon belül kamatmentesen fizethetõ meg.

(5) Amennyiben a visszaviteli határidõ lejárta elõtt a

szerzõdés módosítása következtében az ideiglenes behozatal

jogcíme vagy a belföldi szerzõdõ fél személye változik, a

vámárut az elszámolása szempontjából külföldre kiszállí-

tottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét ide-

iglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. Nem szün-

teti meg az ideiglenes behozatali eljárást a (4) bekezdés-

ben írtak alkalmazása.

(6) Kipróbálásnak minõsül az a tevékenység, amelynek során

a belföldi a külföldi fél megbízása alapján, ellenszolgál-

tatás mellett a vámáru rendeltetésszerû mûködését ellenõrzi

(teszteli).

(7) Bemutatásnak minõsül a nemzetközi vásárra, kiállításra

vagy hasonló nemzetközi eseményre (verseny, hangverseny,

sportesemény, pályázat) történõ ideiglenes behozatal.

78.§

(1) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetõleg nemzetközi szerzõdés

más határidõt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig

maradhatnak ideiglenes behozatalban. Ha a körülmények indokolják, a vámhivatal

ennél hosszabb határidõt is megállapíthat, vagy a korábban megállapított

határidõt az indokolt mértékig meghosszabbíthatja.

(2) Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a 73.§

(3)-(4) bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni.

(3) Az ideiglenes behozatal részletes szabályait e törvény végrehajtási

rendelete tartalmazza.

Vámáru jelleget megszüntetõ vámeljárás

Belföldi forgalom számára történõ vámkezelés

79.§

(1) A belföldi forgalom számára történõ vámkezelés vámvizs-

gálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a

vámteher kiszabásából, közlésébõl, beszedésébõl és a vámáru kiadásából áll.

(2) A belföldi forgalom számára történõ vámkezeléskor a

vámáru behozatalával kapcsolatos külön jogszabályokban meg-

határozott feltételek teljesítését is ellenõrizni kell.

(3) A belföldi forgalom számára történõ vámkezelésnél a

100-124. §-okban felsorolt vámmentességek, valamint külön

jogszabályban meghatározott vámkedvezmények adhatók.

80.§

(1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhi-

vatal köteles kiadni, ha az eljárás lefolytatása során

jogszabálysértõ cselekmény elkövetését nem állapította meg,

és a kiszabott vámterhet megfizették (ideértve a vámtehernek a 136.§(2)

bekezdés szerinti kiegyenlítésimódját is), vagy annak megfizetésére -

amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - halasztott vámfizetési

jogosultságot, illetõleg fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek.

(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból - a 45.§ (5) be-

kezdésében említettek kivételével - az áru feletti szabad

rendelkezést jelenti.

A vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, denaturálása

81.§

(1) Az árunyilatkozatot adó a belföldi forgalom számára

történõ vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozatában kérheti

a vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetõleg meg-

semmisítését.

(2) Az alaktalanított vagy a denaturált vámárut megválto-

zott jellegének és értékének alapul vételével kell a bel-

földi forgalom számára vámkezelni. A megsemmisített vámáru

vámfelügyeletét a vámhivatal megszünteti.

(3) A vámáru alaktalanításával vagy denaturálásával annak

állagában olyan változásnak kell végbemenni, amelynek kö-

vetkeztében a vámáru az eredeti célra nem használható fel.

(4) A vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetõleg

megsemmisítését a vámkezelést kérõ a vámhivatal ellenõrzése

mellett, saját költségére és veszélyére köteles elvégezni.

82.§

A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit

és az ezzel kapcsolatos eljárásta törvény végrehajtási rendelete határozza

meg.

Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása

83.§

(1) A vámkezelést kérõ a belföldi forgalom számára történõ

vámkezelésre benyújtott árunyilatkozatában a vámárut az ál-

lamnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlhatja.

(2) Az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás - az állam ré-

szérõl történõ elfogadása esetén - mentesíti a felajánlót a

vámteherfizetési kötelezettség alól.

(3) A felajánlást a vámhivatal akkor fogadja el, ha a vámáru a szakhatósági

elõírások alapján forgalomképes, annak értékesítési költségét az eladási ár

fedezi, és aztokmányok igazolják.

Kiviteli vámkezelések

Kiviteli ellenõrzés

84.§

(1) A kiviteli ellenõrzés vámvizsgálatból, az áru azono-sításából, valamint

az adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.

(2) Kiviteli ellenõrzés alá kell vonni azt a belföldi árut, amelyet végleges

rendeltetéssel külföldre kívánnak szállítani, továbbá a külföldre

visszaszállításra kerülõ vámárut (újrakivitel).

Ideiglenes kivitel

85.§

Azokat az árukat, amelyeket - nem számítva a szokásos el-

használódás mértékét - állagváltozást nem eredményezõ mûve-

let céljából, visszahozatali kötelezettséggel szállítanak

külföldre, ideiglenes kivitelben kell vámkezelni.

86.§

(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, to-

vábbá a kivitelre kerülõ áru azonosságának megállapításá-

ból, ennek biztosításából és a visszahozatali határidõ meg-

állapításából és a kiviteli elõjegyzésben kivitt áruk elszámolásából áll.

(2) A visszahozatali határidõ - ha jogszabály másként nem

rendelkezik - huszonnégy hónap, ami indokolt esetben meghosszabbítható.

(3) A magyar honosságú szállítóeszköz ideiglenes kiviteli

vámkezelése külön árunyilatkozat benyújtása nélkül kérhe-

tõ.

Passzív feldolgozás

87.§

Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt a belföldi árut,

amelyet visszahozatal szándékával végzett tevékenység (fel-

dolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantar-

tás, bérhizlalás, bértermelés, stb.) céljából kívánnak ideiglenesen külföldre

kiszállítani.

88.§

(1) A passzív feldolgozásban történõ vámkezelés feltétele, hogy

a) az árut ilyen céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztár-

saság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel

rendelkezzék;

b) bizonyítható legyen a kivitt belföldi áru végtermékbe

történt beépítése;

c) a vámkezeléshez szükséges külkereskedelmi szerzõdés ma-

gyar nyelvû fordítását és az illetékes szakminiszter engedélyét a passzív

feldolgozáshoz bemutassák, amennyiben a tevékenységet kormányrendelet

engedélyhez köti.

(2) Nem vámkezelhetõ passzív feldolgozásban az olyan áru,

amely behozatalakor a belföldi feldolgozáshoz kötött vám-

kedvezményben részesült.

89.§

(1) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru

azonosításából, az azonosság biztosításából, a visszahoza-

tali határidõ megállapításából és az elszámolásból áll.

(2) A visszahozatali határidõt a vámhivatal a külkereske-

delmi szerzõdés alapján állapítja meg, amit kérelemre meg-

hosszabbíthat.

Egyéb rendelkezések

Vámszabadterület

90.§

(1) A vámszabadterület - figyelemmel a 3.§ (6) bekezdésében

foglaltakra - a vámterületen belül, raktározás vagy ipari

feldolgozás céljából elkülönített olyan terület, ahol a

beszállított vámárura a 90-94. §-okat kell alkalmazni.

(2) A vámszabadterületen létesített üzem mûködéséhez szük-

séges, külföldrõl behozott termelõeszközökre, felszerelési és berendezési

tárgyakra - ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és

épületfenntartási tárgyakat -,

illetve az üzemi tevékenység során felhasznált segéd- és üzemanyagokra

ugyancsak a 90-94. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. A más célból

felhasznált vagy elfogyasztott

vámárut - amennyiben törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik-

vámteher fizetési kötelezettség terheli.

(3) A vámszabadterület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari

és Kereskedelmi Minisztériummal,a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi

és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi

Minisztériummal, valamint aFöldmûvelésügyi Minisztériummal egyetértésben ad

engedélyt.

(4) Vámszabadterület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság

vámterületén székhellyel rendelkezõ, gazdasági tevékenységet folytató

szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltetõ), amely a

vámszabadterület kialakítására, továbbá a vámellenõrzés és a statisztikai

megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó elõírásokat teljesíti, és

a) a vámszabadterületté nyilvánítani kért terület legalább

2000 m2 és

b) az üzemeltetõ tulajdonában vagy használatában áll;

c) továbbá a vámszabadterületet az alaptevékenységen túl

más célra nem használják, kivéve a vámszabadterületen dolgozók helybeni

fogyasztására szolgálóáruk árusítását, a vámszabadterületen dolgozók

egészségügyi ellátását biztosító szolgáltatás mûködését, valamint a

vámszabadterületen lévõlétesítmények, berendezések vagyon- és tûzvédelmével,

fenntartásával (javítás, szerelés, karbantartás, takarítás, stb.) kapcsolatos

szolgáltató tevékenység végzését;

d) az üzemeltetõ vámszempontból megbízható;

e) a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik.

(5) Ipari vámszabadterület létesítése akkor engedélyezhetõ, ha ott

importanyagok és -alkatrészek felhasználásával történõ exportcélú termelési

tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési

tevékenységnek tekinthetõ

a) az áruval kapcsolatos minden olyan mûvelet, amelynek eredményeként a termék

statisztikai termékosztályozási besorolási száma megváltozik, vagy

b) a bérmunka szerzõdés alapján végzett tevékenység, valamint c) az

alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás.

(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlõ

esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben - e

törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelõen - az (5)

bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat.

(7) Raktározási célú vámszabadterületen külföldrõl szárma-

zó vámáru tárolható, ideiglenes jelleggel, harmadik ország-

ba vagy a származási országba történõ továbbszállításig.

(8) A vámszabadterület létesítésére kiadott engedély az engedélyezés alapjául

szolgáló feltételek megváltozása esetén visszavonható, az engedélyben foglalt

elõírások vagy a vámügyi rendtartás megsértése esetén az engedélyt vissza

kell vonni. Ilyen esetben az üzemeltetõ részére megfelelõ idõt kell

biztosítani a vámterületen levõ árukkal való rendelkezéshez annak érdekében,

hogy a gazdasági tevékenység folytatását az engedély visszavonása ne

veszélyeztesse.

91.§

(1) A vámszabadterület vámellenõrzés alatt áll. A vámsza-

badterületre vámárut (árut)bevinni vagy onnan kihozni csak a felügyeletet

ellátó vámhivatal engedélyével és az üzemeltetõ hozzájárulásával szabad.

(2) Az áruk vámszabadterületen való tartásának idõtartama

jogilag nincs korlátozva.

(3) A vámszabadterületre bevitt áru vámfelügyelet mellett

történõ megsemmisítését a vámhivatal engedélyezi.

(4) A vámszabadterületrõl a vámterület más részére a vámhi-vatal engedélye és

ellenõrzése nélkül kiszállított áruval, illetõleg a vámhivatal által a

raktározott és tárolt árukban megállapított hiány esetén az ezzel kapcsolatos

vámteher fizetési kötelezettséget a vámhivatal határozattal állapítja meg. A

vámteher megfizetése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek

kell tekinteni.

92.§

(1) A vámszabadterületrõl a vámterület más részére behozott

vámáru olyannak minõsül, mintha azt közvetlenül külföldrõl

hozták volna be. A vámterület más részérõl a vámszabadterü-

letre bevitt árut olyannak kell tekinteni, mintha azt kül-

földre vitték volna. Nem tekinthetõ külföldnek a vámszabad-

terület a származási szabályok alkalmazása szempontjából.

(2) A vámszabadterületre külföldrõl beszállításra kerülõ

vagy onnan külföldre kiszállított vámárut az árutovábbítási

eljárásra vonatkozó rendelkezések szerint kell vámkezelni.

(3) A vámszabadterületre kiszállított árut a kiviteli eljá-

rásra elõírt rendelkezések szerint kell vámkezelni.

93.§

A vámszabadterületre be- és kilépõ személyek tekintetében

a vámhatárt átlépõ utasokra vonatkozó elõírások nem alkal-

mazhatók.

94.§

A vámszabadterület mûködésének és vámügyi rendtartásának

részletes szabályozását e törvény végrehajtási rendelete

határozza meg.

Határmenti gazdálkodás

95.§

(1) Határmenti gazdálkodás a határterületen folytatott me-

zõ- és erdõgazdasági tevékenység, amit a szomszédos állam

határterületén lakók végeznek.

(2) A határterület a vámhatár mentén általában harminc km

mélységben végighúzódó terület.

(3) Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik,a határmenti gazdálkodás

keretében a vámhatáron átszállítható áruk körét és azok vámellenõrzésének

szabályait az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény, etörvény végrehajtási

rendelete, valamint a pénzügyminiszter által kiadott rendelet határozza meg.

Kishatár áruforgalma

96.§

A határterületen lakók által a kishatárforgalomban behozható, illetõleg

kivihetõ árukra vonatkozó szabályokat a vonatkozó nemzetközi szerzõdés,

külön jogszabályok és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Tarifálisés vámjogi vámkedvezmények,vámmentességek

Tarifális vámkedvezmények

97.§

A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény)

gazdasági indok alapján, törvényben szabályozott feltételek

szerint, a vámtarifában rögzített vámtételek alóli mentesí-

tést vagy kedvezményt jelent.

98.§

A vámkedvezmény formáit és feltételeit,a hatálya alá tartozó áruk vámtételeit

a vámtarifatörvény, illetõleg annak végrehajtási rendelete határozza meg.

99.§

(1) A vámkedvezmény külön formája a vámtarifa törvény alapján kiadott, külön

jogszabályban meghatározott felhasználási feltételhez kötött engedélyjegyes

eljárás. Az engedélyjegyes eljárás nyilvántartását a vámhatóság végzi. Az e

törvény, valamint végrehajtási rendelete elõírásai szerint a

korábban belföldi forgalom számára vámkedvezmény nélkül vámkezelt áruk

engedélyjegyes eljárás alá történõ utólagos bevonása is kérelmezhetõ.

(2) A belföldi forgalom számára vámkezelt árunak az enge-délyjegyes

eljárásba történõ utólagos bevonását a vámhatóság az eredeti vámkezelés

naptári évében, ezt követõen pedig akkor engedélyezheti, ha a belföldi

forgalom számára való vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat

elfogadásának napja óta három hónapnál hosszabb idõnem telt el.

(3) A vámkedvezményeket - kérelemre -a belföldi forgalom számára történõ

vámkezeléskor kell alkalmazni.

Vámmentességek

100.§

(1) Vámmentes a feladó részére változatlan állapotban visszaküldött vámáru

(tértiáru), ha azt a kiléptetéstõl számított három éven belül visszahozzák és

az áru belföldi eredetét igazolják.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti exportáru kiszállításakor vámteher

visszatérítést vettek igénybe, a visszatérített vámterhet ismételten meg kell

fizetni.

(3) Külföldi érdekeltségekbe nem pénzbeli hozzájárulásként

kiszállított és visszaküldött termelõeszköz - az (1) bekez-

désben foglaltaktól eltérõen - a kiléptetéstõl számított

három év elteltével is vámmentesen vámkezelhetõ, ha nem

pénzbeli hozzájárulásként történõ kivitele megállapítható a kiviteli

bizonylatok alapján.

101. §

(1) Vámmentes a vámszabadterületre belföldrõl végleges ren-

deltetéssel kiszállított és onnan változatlan vagy feldol-

gozott (megmunkált) állapotban belföldre visszaszállított

igazoltan belföldi eredetû áru.

(2) Arra az importeredetû árura, amelyre a vámszabadterü-

letre történõ kiszállításkor vámtehervisszatérítést vettek igénybe,

belföldre visszahozatalkor a visszatérített vámteher összegét ismételten meg

kell fizetni.

102.§

Vámmentes a kereskedelmi forgalomban a Magyar Köztársaság külföldi

követeléseinek törlesztése céljából külön jogszabály alapján kiadott

egyediengedéllyel importált áru.

103.§

(1) Vámmentes a külföldrõl visszaérkezett belföldi árumin-

ta, amennyiben az árunyilatkozatot adó hitelt érdemlõen bi-

zonyítja, hogy azt ellenszolgáltatás nélkül árumintaként

szállította külföldre.

(2) Vámmentes a belföldrõl belföldi rendeltetéssel külföldi

közbeesõ területen átszállított belföldi áru.

104.§

(1) Vámmentes a külföldi szerzõdõ félvagy megbízottja ál

tal ellenszolgáltatás nélkül, a részére gyártott exportáruba beépítésre,

vagy annak csomagolására, adjusztálására beküldött anyag vagy alkatrész,

amennyiben a belföldi forgalom számára vámkezelendõ vámáru arányban áll a

kivitelre kerülõ árumennyiséggel.A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a

külföldivel kötött szerzõdést.

(2) A (1) bekezdés szerinti vámmentes vámkezelést követõ 12 hónap elteltével a

felhasználást az anyagfelhasználási kimutatás benyújtásávaligazolni kell.

Eltérõ felhasználás esetén a vámterhet a 143.§ (1) bekezdés a) pontjában

meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a

vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthetõ. (3)

Vámmentes a külföldön bejegyzett és a belföldi tartóz-

kodása alatt megsérült szállítóeszköz kijavítására beho-

zott alkatrész és felszerelési tárgy abban az esetben, ha a

sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat külföldre iga-

zoltan kiszállítják,az állam javára ellenszolgáltatás

nélkül felajánlják vagy vámhivatali ellenõrzés mellett meg-

semmisítik.

(4) Vámmentesek a vámáru szállítás alatti védelmére szolgá-

ló burkoló- és segédanyagok.

(5) Vámmentes az élõ állatok részére a szállítás alatti

idõre szolgáló takarmány és más állateledel.

105.§

Vámmentes a belföldi forgalomszámára vámkezelt áruhoz szerzõdésen alapuló

szavatossági vagy jótállási igény

alapján ellenszolgáltatás nélkül beküldött vámáru, ha a

szavatossági vagy jótállási igény érvényesítésével kap-csolatban

vámvisszatérítés nem történt.

106.§

Vámmentes a belépõ motorkerékpár, személygépkocsi üzemelte-

téséhez szükséges és ilyen gépjármûvek e célra gyárilag

rendszeresített tartályában behozott üzemanyag, illetve más

közúti gépjármûvek esetében - ha nemzetközi egyezmény ettõl

eltérõ rendelkezést nem tartalmaz - kétszáz liter mennyiségû üzemanyag.

107.§

(1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85.§-a

alapjánideiglenesen kiszállított és a visszahozatai határidõ lejártáig

változatlan állapotban visszahozott vámáru. Vámmentes továbbá a passzív

feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított, és a visszahozatali határidõ

lejártáig a megengedett változtatással visszahozott vámáruban lévõ belföldi

eredetû értékrész.

(2) Vámmentes a külföldre ideiglenes jelleggel kivitt és ott megsérült

gépjármû és gépjármûalkatrész kárának megtérítéseként a külföldi biztosító

által szolgáltatott gépjármû és gépjármûalkatrész, amennyiben azok értéke a

kivitt gépjármû vagy gépjármûalkatrész értékét nem haladja meg.

Amennyiben a helyettesítõ termék értéke magasabb, a különbözet után a

vámterhet meg kell fizetni.

108.§

Vámmentes a határmenti gazdálkodás keretében külföldön ter-

mesztett, tenyésztett áru.

109.§

Vámmentesek a nemzetközi forgalomban közlekedõ hajók és

légijármûvek, a menetrendszerûen közlekedõ nemzetközi autóbuszjáratok,

illetõleg a vasúti étkezõ- és hálókocsik uta-

sainak, továbbá e jármûvek személyzetének ellátására szol-

gáló, valamint a jármûvek mûködtetéséhez és fenntartásához

szükséges azon készletek, amelyek kizárólag a jármûvek fe-

délzetén kerülnek felhasználásra.

110.§

(1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelezõ nemzetközi

szerzõdések rendelkezéseiben vámmentesnek meghatározott

áruk.

(2) Vámmentes a 39.§ (3) bekezdésének a)-b) pontja alapján árubemutatási

kötelezettség alól mentesített áru.

(3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáci-

ai képviselõi, konzuli tisztviselõi és anemzetközi szervezetek velük azonos

jogállású tisztviselõi, valamint a

háztartásukban élõ családtagjai és a háztartásukhoz tartozók személyes

használatára szolgáló áruk, feltéve, hogy az utóbb említett személyek nem

magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van.

(4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai és konzuli

képviseletei, valamint az ezekkel egy tekintet alá esõ nem-

zetközi szervezetek részére behozott, hivatalos használatra

szolgáló áruk.

(5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi államok ma-

gyarországi diplomáciai és konzuli képviseletei igazgatási

és mûszaki személyzetének tagjai és a háztartásukban élõ

családtagok által az elsõ berendezkedésük céljára behozott

tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar ál-

lampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van.

Viszonosság esetén az általuk késõbb behozott személyes

használati tárgyak is vámmentesek.

(6) A (3)-(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk

három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jog-

állásúak részére csak a 45.§ (5) bekezdésében foglalt rendelkezések

alkalmazása esetén idegeníthetõk el.

111.§

(1) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi hajózási és

légitársaságok, továbbá a Magyar Köztársaság területén

üzemelõ közös határállomások részére érkezõ szolgálati és

forgalombiztosító anyagok, tárgyak a szükségesség igazo-

lása mellett.

(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lak-

hellyel rendelkezõ utas az utazás idõtartamára személyes

használatra vagy hivatása gyakorlására magával hoz, esetleg

ilyen célból elõreküld vagy maga után küldet. Vámmentes

útiholminak minõsülnek a belföldön állandó lakóhellyel

rendelkezõ utasok külföldi utazásuk idõtartamára személyes

használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és

visszahozott, vagy külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikkek

kivételével - ilyen célra vásárolt használati tárgyak. A16. életévüket be

nem töltött utasok esetében nem minõsíthetõ vámmentes útiholminak a

dohánygyártmány, a szeszesital és a kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását -

a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján- a törvény végrehajtási rendelete

tartalmazza.

112.§

(1) Vámmentesek az államfõnek, a kormányfõnek és a törvény-

hozó testület elnökének e minõségébenadott ajándékok.

(2) Vámmentesek a Magyarországon bejegyzett, illetve nyil-

vántartásba vett jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek, valamint a

menekülteket ellátó költségvetési szervekrészére ellenszolgáltatás nélkül

érkezõ, feladatuk ellátásához szükséges és az általuk ingyenesen szétosztásra

kerülõ szokásos küldemények, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.

(3) Nem kezelhetõk vámmentesen a (2) bekezdésben foglaltak

szerint:

a) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek,

b) a mentõautó, tûzoltóautó, valamint a mentéshez és tûzoltáshoz behozott

vízi- és légijármûvek kivételével a gépjármû.

(4) Vámmentesek anyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére

ellenszolgáltatás nélkül beküldött, ingyenesen szétosztásra kerülõ

gyógyszer-, élelmiszer és ruhanemû küldemények.

(5) Vámmentesek a tûzvész,árvíz vagy más elemi csapás káro-

sultjai részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ élelmisze-

rek, gyógyszerekés ruházati tárgyak, valamint a létfenntartáshoz szükséges

egyéb használati tárgyak (edények, sátrak, ágyak, takarók, stb.).

(6) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére

ellenszolgáltatás nélkül beküldött szertartási és kegytárgyak, templomi

orgona, továbbá azok templomai és imaházaiépítéséhez és felújításához

ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok, amennyiben azokat a vámkezeléstõl

számított három éven belül nem idegenítik el. (7) Vámmentesek a katonai

temetõk felújítására ellenszol-

gáltatás nélkül küldött anyagok.

(8) Vámmentesek az állami, önkormányzatiés egyházi kórházak, rendelõintézetek

részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ embergyógyászati anyagok,

egészségügyi felszerelések, mûszerek, amennyiben azokat a vámkezeléstõl

számított három éven belül nem idegenítik el, nem adják ellenszolgáltatás

ellenében bérbe- vagy használatba. (9) Vámmentesek a határfolyók

szabályozásához a szomszédos

államból behozott építési anyagok.

(10) Vámmentesek az elemi csapás elhárításához tûzoltók,

mentõk vagy más segélyalakulatok által behozott és fela-

datuk teljesítése során felhasznált áruk.

113.§

(1) Vámmentesek a szokásos nászajándékok és kelengyék leg-

feljebb a házasságkötést követõ egy évig, ha azok összér-

téke házaspáronként az ötvenezer forintot nem haladja meg.

A vámkedvezmény ötvenezer forint feletti egyedi értékû

ajándéknál is alkalmazható az elõbbi értékig. Ez a kedvez-

mény gépjármûre azonban nem vehetõ figyelembe.

(2) Vámmentesek a hagyatéki tárgyak, kivéve a hagyatékhoz

tartozó kereskedelmi árukészletet és a nem az örökös hiva-

tásának, foglalkozásának gyakorlásához szükséges munkaesz-

közt.

114.§

(1) Vámmentes a hazatelepülõk, a bevándoroltak, a menekültként

elismertek,valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezõk, a

humanitárius okból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén

érkezõk) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés

elõtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan

Magyarországon kívül volt és azok

a) beköltözésük elõtt is tulajdonukban és használatukban voltak, valamint

b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjánakalkalmazása szempontjából szokásos családi

szükségletnek minõsül:

a) egy darab négy évesnél nem idõsebb személygépkocsi, a muzeális jellegû

kivételével;

b) arany- és platinatárgyakból családonként legfeljebb ötszáz gramm, beleértve

a drágakövet (briliánst), amelybõl összesen öt karát, továbbá fajtánként egy-

egy db 1945 elõtt vert arany pénzérme;

c) tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2db;

d) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelõ, kutatási

és munkaeszközökbõl személyenként és fajtánként egy-egy db, készlet, stb.;

e) egyéb vámárukból az 1. számú mellékletben meghatározott mennyiség

kétszerese.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásábannem tekinthetõ az életvitel helyének az a

külföldi hely, amelyet a belföldön lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgár

rokonlátogatás, látogatás, turizmus céljából keres fel, akkor sem, ha annak

idõtartama egy-egy helyen vagy összességében meghaladja a két évet.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott

személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal

növelt összegének megfizetése után idegeníthetõ el.

(5) Vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi szolgálat,

ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi szerv

kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás, munkavégzés

(a továbbiakban: külszolgálat) után végleg hazatérõk által

a) a külszolgálat idõtartama alatt behozott,

b) utánküldött, de a külszolgálatból való végleges hazatérés elõtt igazoltan

külföldön vásárolt vagy megrendelt,

c) belföldi pénzintézet közremûködésével a végleges hazatérést, illetõleg a

külszolgálatból származó devizajárandóságuk devizaszámlán való jóváírását

követõ 90 napon belül külföldrõl megrendelt,

a személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámáruk.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában vámmentesen vagy kedvezményes vámmal

vámkezelhetõ áruk összértéke a kiküldõ vagy kiközvetítõ belföldi szerv által

igazolt külföldi jövedelem 40 %-át nem haladhatja meg.

(7) Az (5) bekezdésben meghatározott személyi és családi szükségletet meg nem

haladó mennyiségû vámárunak minõsül:

a) a külszolgálatos háztartásához tartozó valamennyi használt tárgy,

felszerelés, ruházati cikk azzal a megkötéssel, hogy azok között 5000 Ft

egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgy nem lehet;

b) az új állapotú, 5000 Ft alatti egyedi értékû tartós használati tárgyakból

és tartósnak nem minõsülõ cikkekbõl e törvény 1. számú mellékletének 1. számú

pontjában meghatározott mennyiség háromszorosa;

c) az 5000 Ft egyedi értéket meghaladó, de 20 000 Ft egyedi értéket el nem érõ

tartós használati tárgyakból fajtánként 3-3 db készlet vagy garnitúra;

d) a 20 000 Ft egyedi értéket meghaladó, de a 60 000 Ft egyedi értéket el nem

érõ tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2 db, készlet vagy garnitúra;

e) a 60 000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgyakból

fajtánként 1-1 db;

f) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelõ-, kutatási és

munkaeszközökbõl fajtánként 1-1 db;

g) a saját célra szükséges építõanyag, épületberendezési tárgyak és

felszerelések;

h) az arany- és platinatárgyakból családonként összesen 500 g, beleértve a

drágakövet (briliánst), amelybõl összesen 5 karát, továbbá fajtánként 1-1 db

1945. elõtt vert arany pénzérme.

(8) Az (7) bekezdése), f) és g)pontjai szerint minõsülõ áruknak a

vámkezeléstõl számított 5 éven belül történõ elidegenítése esetén a vámterhet

meg kell fizetni.

(9) Az (5) bekezdésbenmeghatározott személyek által az (5)-(12) bekezdések

rendelkezései szerint családonként egy darab négyévesnél nem idõsebb

személygépkocsi vámkezelhetõ:

a) egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50 %-os mérséklésével,

b) két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen.

(10) A (6) bekezdésbenmeghatározott értéket és a (7) bekezdésben meghatározott

kereteket meghaladó mennyiségû vámáruk vámkezelésénél az 1. számú melléklet 2.

pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.

(11) Az (5) bekezdés alkalmazásában külszolgálat akkor tekinthetõ egy évet

meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött idõtartama legalább

366nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg:

a) a fizetett szabadságidõ akkor sem, ha annak eltöltése céljából a

külszolgálatos Magyarországra hazatér;

b) a betegség idõtartama, ha a külszolgálatos gyógykezeltetés céljából

ideiglenesen hazatér, majd felgyógyulása utána külszolgálatot folytatja;

c) a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történõ, rövid

idõtartamú hazatérés;

d) a munkaszüneti napon, heti pihenõnapon és a fogadó állam ünnepei alkalmából

való hazatérés;

e) a túlmunka címén kapott, és Magyarországon eltöltött szabadságidõ,

legfeljebb azonban ilyen címen évente 30 nap;

f) több kiküldetésen alapuló külszolgálat esetében az a kiküldõ szerv által

igazolt idõtartam, amely a megelõzõ külszolgálat elszámolása, az új

külszolgálatra való felkészülés érdekében szükséges.

(12) Az (5) bekezdés alkalmazásában, a (6)-(7) és (9) bekezdésben

meghatározott mennyiségi és értékkeret terhére a külszolgálatos kérelmére a

vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhetõ, ha a külszolgálatos még nem tért

ugyan véglegesen haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.

(13) Az egy évet meg nem haladó idõtartamú külszolgálatból véglegesen

hazatérõt - az utasokat megilletõ vámkedvezményen kívül - minden

külszolgálatban töltött teljes hónapra 10 000 Ft értékû, a személyi és családi

szükségletet meg nem haladó mennyiségû vámárura vámmentesség illeti meg.

E bekezdés alkalmazása szempontjából a személyi és családi szükségletet meg

nem haladó mennyiségû vámárunak minõsül az 1. számú melléklet 1. pontjában

meghatározott mennyiségi keret kétszerese. Az ezt meghaladó mennyiségû vámáru

az 1. számú melléklet 2. pontjában elõírt feltételekkel vámkezelhetõ.

(14) A (13) bekezdésben meghatározott vámmentességet

a) a külföldi szolgálat vagy a külföldi munkavégzés idõtartama alatt behozott;

b) utánküldött, de a végleges hazatérés elõtt igazoltan külföldön vásárolt

vagy megrendelt;

c) belföldi pénzintézet közremûködésével a végleges hazatérést, illetõleg a

külszolgálatból származó devizajárandóság devizaszámlán való jóváírását követõ

90 napon belül külföldrõl megrendelt vámárura lehet igénybe venni.

(15) A vámmentes értékkeretet meghaladó értékû vámáru vámfizetés mellett

vámkezelhetõ.

(16) A (13)-(15)bekezdések rendelkezései a 4 évnél régebbi gyártású

gépkocsira, valamint a nem saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges

termelõ-, kutatási és munkaeszközre nem alkalmazhatók.

(17) A tengerjáró és folyami vízi jármûveken szolgálatot

teljesítõk, valamint a fuvarozó vállalatok és a Magyar Pos-

ta államhatárt szolgálatteljesítés céljából átlépõ alkalmazottai, továbbá a

határforgalom lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen

végzõk vámjogi kedvezményét a 2. számú melléklet tartalmazza.

(18) A külföldön közlekedõ magyar vízijármû személyzete és a külföldi

vízijármû magyar személyzete az 1. számú mellékletben meghatározottak szerint

kereskedelminek nem minõsülõ vámárukat - legalább évi százhúsz nap külföldi

szolgálat után -vámmentesen hozhatja be,ha azok értéke egy naptári év alatt a

százezer forintot nem haladja meg.

115.§

(1) Vámmentes az alapítvány és közalapítvány javára, az alapító okiratban

meghatározott közérdekû cél teljesítésével kapcsolatban, ellenérték nélkül

beérkezõ vámáru, - a maximum ötszemélyes személygépkocsi és motorkerékpár

kivételével - amennyiben a kezelõ szerv a nyilvántartásba vételt igazolta.

(2) Az e jogcímen vámmentesen behozott vámáru a vámkezelés-

tõl számított három éven belül csak a vámkezeléskor érvé-

nyes szabályok szerinti vámteher kamattal növelt értékének

megfizetése után idegeníthetõ el, illetve használható vállalkozási

tevékenység végzésére.

(3) Nem minõsül vállalkozásitevékenységnek az ellenszolgáltatás nélküli

használatbaadás, ha az az alapító okiratban meghatározott közérdekû cél

érdekében történik.

116.§

Vámmentes a külföldi céggel kötött megállapodás alapján a

sportszervezet (ideértve a sportegyesületet és annak szö-

vetségét is) részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ, ke-

reskedelmi forgalomba nem kerülõ sporteszköz,sportfelszerelés és sportruházati

cikk, ha a sportszervezet vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja,és három

éven belül nem idegenítik el.

117.§

(1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendel-kezéseinek

megfelelõen behozott, oktatási és tudományos eszközök, tudományos

mûszerek; oktatási, kulturális jel-

legû vizuális és auditív anyagok, könyvek, dokumentumok,

újságok, folyóiratok, mûalkotások, mûtárgyak, valamint a vakok számára készült

dombornyomású kiadványok és azok a vakok részére készült tárgyak, amelyek a

vakok intézményei vagy az õket segélyezõ szervezetek részére érkeznek.

(2) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámke-

zelést csak az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek

részére biztosítja, a kijelölést aszakminisztériumok véleményének kikérése

után a vámszervezet központi szerve végzi. A kijelölés feltételeit e törvény

végrehajtási rendelete tartalmazza.

(3) Az (1) bekezdésben említett vámáruk közül a tudományos

mûszerek és készülékek a kijelölt szervezetek részére is

csak akkor vámkezelhetõk vámmentesen, ha azokkal tudományos szempontból

egyenértékû mûszereket és készülékeket a behozatal idõpontjában Magyarországon

nem gyártanak és tudományos jellegüket elfogadható módon igazolják.

(4) A vámmentesen vámkezelt tudományos mûszerekkel és ké-

szülékekkel vállalkozási tevékenység nem végezhetõ, azokat

a vámkezeléstõl számított öt éven belül elidegeníteni, bér-

be, lízingbe vagy használatba adni csak a behozatalkor ér-

vényes szabályok szerint kiszabott vámteher és annak kama-

tai megfizetése után lehet. E rendelkezés alkalmazása szem-

pontjából nem minõsül elidegenítésnek (bérbe- vagy használatba adásnak) a

tudományos mûszerés készülék e § szerint vámmentességre jogosult

szervezetnek való átadása, bérbe vagy használatba adása. Az ilyen átadást

azonban a vámkezelést végzõ vámhivatalnál be kell jelenteni.

118.§

(1) Vámmentesek a külföldi állami szervek és nemzetközi

szervezetek közcélú- így különösen a szociális, egészségügyi, nevelési,

oktatási, környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai, mûemlékvédelmi, közrend-

és közbiztonsági, védelmi, nemzetbiztonságiés tûzvédelmifeladatok ellátását

segítõ - ajándékai.

(2) Vámmentesek atudományos, mûvészeti és más közérdekû intézmény nyilvános

gyûjteményébe felvételre kerülõ tár-gyak, - ideértve az Egyetemes

Postaegyezmény alapján csereként érkezõ bélyegeket is -ha az intézmény

vezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja, és azokat öt évig nem idegeníti

el.

(3) Vámmentesek a nevelési-oktatási és felsõoktatási, a tudományos és

egészségügyi intézmények, valamint más, oktatási, tudományos vagy egészségügyi

tevékenységet folytató alapítványok, közalapítványok és köztestületek részére

ajándékként vagy csereképpen érkezõ oktatási,tudományos vagy kutatási célokra

szolgáló tárgyak, ha az intézményvezetõje a nyilvántartásba vételt igazolja.

Ezeket avámárukat ötéven belül csak az elidegenítéskor hatályos jogszabályi

elõírások szerinti vámteher megfizetése esetén lehet elidegeníteni.

(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az enge-

délyezett tudományos vizsgálat céljából ellenszolgáltatás

nélkül beérkezõ, humángyógyításra használt gyógyszerkülde-

mények.

(5) Vámmentesek az emberi eredetû gyógyászati anyagok,

valamint avér- és szövetcsoportok meghatározásához szolgáló

reagensek.

(6) Vámmentes a természetes személy részére érkezõ vagy ál-

tala behozott, gyógyszergyár vagy gyógyszertár által kisze-

relt, bontatlan csomagolású gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz, a

kezelõorvos által elõírt mennyiségben.

(7) Vámmentes a speciális diétát igénylõ krónikus betegségben szenvedõ

személyek, illetõleg ezek szervezete részére gyógyászati célra

behozottspeciális gyógyhatású élelmiszerkészítmény, amelyet ilyen

élelmiszergyártó üzem bontatlan csomagolásban küld be. Az ilyenspeciális

gyógyhatású élelmiszerkészítmény vámmentes vámkezeléséhez az

illetékeskezelõorvos igazolása szükséges. Az említett szervezet részére

történõ behozatal esetén a vámkezeléshez csatolni kell a szervezet arra

vonatkozó nyilatkozatát, hogy a vámmentesen kezelt élelmiszerkészítmény az

arra rászoruló tagok részére kerül szétosztásra. Az említett céltól eltérõ

felhasználás esetén a vámterhet a 45.§ (5) bekezdésben foglalt rendelkezések

szerint kellmegfizetni.

(8) Vámmentesek a hírközlõ szervek részére devizafizetési

kötelezettség nélkül vagy csereképpen érkezõ híradók, hír-

anyagok, televíziós filmek, hanglemezek és magnetofonsza-

lagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok.

119.§

(1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkezõ könyv,

folyóirat, zenemû, levél, okmány és ügyirat, ideértve a

posta, szállítmányozó és fuvarozó, továbbá utazási iroda

részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ nemzetközi díjsza-

bást és menetrendkönyvet.

(2) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ és ugyancsak

ellenszolgáltatás nélkül szétosztásrakerülõ, kereskedelmi forgalomba nem

kerülõ,az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott egyedi, illetve

összértékû reklám és propaganda anyagok.

(3) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ, kereskedelmi forgalomba

nem kerülõ áruminták, ha összértékük, illetve egyedi értékük az e törvény

végrehajtási rendeletében meghatározott összeget nem haladja meg. Ha az

áruminta egyedi értéke az engedélyezett összeget meghaladja, csak akkor

kezelhetõ vámmentesen, ha az árubemutatásra kötelezett azt saját költségére

és veszélyére további rendeltetésszerû használatra alkalmatlanná teszi.

(4) Vámmentesek a devizamûveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek

részére külföldrõl behozatalra kerülõ csekkek, váltók, forgalomban levõ

érmék, bankjegyek és a devizagazdálkodás céljára szolgáló nemesfémek.

Amennyiben az ezen céllal beérkezõ monetáris (pénzügyi tartalék, fedezet)

nemesfém a behozatalt követõ öt éven belül értékesítésre kerül, a vámterhet a

45.§ (5) bekezdése szerint kell kiszabni. Nem kell az elõzõekben

meghatározott terheket utólag megfizetni a devizagazdálkodás céljára

behozott nemesfémeknek a devizamûveletekre felhatalmazott pénzintézetek

közötti átadása esetén. Ezen pénzintézetek devizamûveletek végzésére kapott

jogosultságukat a vámkezeléskor igazolni kötelesek.

(5) Vámmentesek a Magyar Nemzeti Bank részére a jegybanki feladatok

ellátásával és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási

teendõkkel kapcsolatban érkezõ küldemények.

(6) Vámmentesek a külföldi sportrendezvényeken, mûvészeti

és tudományos pályázatokon, kiállításokon nyert serlegek,

érmék, plakettek, oklevelek és hasonló, lényegében szimbó-

likus értékkel bíró tárgyak. A vámmentes kezelés feltétele,

hogy az említett tárgyak ilyen jellege hitelt érdemlõen bi-

zonyított legyen.

120.§

Vámmentes a mûemléknek minõsülõ építmény vagy mûtárgyhelyreállítása,

felújítása céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ és e célra

felhasználtépítõanyag, épületberendezési, épületgépészeti, burkoló, díszítõ

anyag. Amennyiben az említett árukért ellenszolgáltatást nyújtanak, a

vámmentes kezelés feltétele, hogy az adott terméknek a behozatal

idõpontjában hazai gyártása ne legyen, és a mûemlék, mûtárgy jelleget hitelt

érdemlõen igazolják.

121.§

(1) Vámmentes a bûnügyi jogsegély keretében és a büntetõeljárás felajánlása

mellettküldött bûnjel.

(2) Vámmentes a vámhivatali felügyelet mellett megsemmisí-tett vámáru, vagy

hamegsemmisítés helyett azt a vámáru felett rendelkezésre jogosult szociális

vagy karitatív célra ellenszolgáltatás nélkül - a vámszervezet központi szerve

engedélyével a vámhivatal jelenlétében - a szociális vagy karitatív

szervezetnek átadja.

(3) Vámmentes az államnak ellenszolgáltatás nélkül felaján-

lott és az állam által elfogadott vámáru.

(4) Vámmentes az elkobzott vámáru.

122. §

Vámmentes az elhalálozott földi maradványait tartalmazó

koporsó és hamvait tartalmazó hamvveder, továbbá temetés-

re behozott,nem kereskedelmi mennyiségû koszorú és más ke-

gyeleti tárgy.

123.§

Vámmentes a kereskedelmi forgalomban az e törvény végrehajtási rendeletében

meghatározott legkevésbé fejlett fejlõdõ országokból származó és onnan

közvetlenül vásárolt áru.

124.§

(1) Vámmentesek a tengeri hajók beszerzése, és az ilyen hajók építésekor

felhasználásra kerülõ, külföldrõl származó anyagok és alkatrészek.

(2) Vámmentesek a tengeri halászat termékei és más olyan

termékek, amelyeket Magyarországon bejegyzett hajók más

ország parti tengerébõl vagy anyílt tenger vizébõl nyertek.

(3) Vámmentesek az olyan áruk, amelyeket az (2) bekezdés

szerinti feltételeknek megfelelõ gyártóhajókon állítottak

elõ az ott megnevezett termékekbõl.

125.§

A 100-124. §-okban meghatározott vámmentességek a csempészet, vámorgazdaság,

vámszabálysértés tárgyát képezõ,el nem kobzott vámárukra nem alkalmazhatók.

IV. Fejezet

Vámteher

A vámfizetési kötelezettség

126.§

(1) A vámteherre, a kamatra, bírságra, szemledíjra és költ-

ségtérítésre a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fi-

zetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jog-

orvoslat tekintetében - ha törvény másként nem rendelkezik -e törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Vámfizetésre kötelezett:

a) az a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom

számára történõ vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri,

továbbá

b) az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján,

1. a vámárut saját nevében, de a megbízója számlája terhére kéri a belföldi

forgalom számára vámkezelni, vagy

2. a vámteher, illetõleg a vámtartozás megfizetésére

- a vámhivatal egyetértésével - kötelezettséget vállal (vámfizetés

átvállalása), vagy

3. a vámteher megfizetésére készfizetõ kezességet vállal,

c) aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén az elõjegyzést kérõ,

d) az, akia vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen

forgalomba hozatalt elõsegíti,

e) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan

állapotban megõrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a

kötelezettségének - tevékenységi körén belül vagy kívül esõ,általa el nem

hárítható ok esetét kivéve - nem tesz eleget,

f) az, akiolyan vámárut szerez meg, amelyrõl tudja vagy kellõ gondosság

mellett tudnia kellett volna, hogy az vámteherrel terhelt.

(3) A vámkezelést kérõnek nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést saját

nevében a saját számlájára vagy saját nevében, de a megbízó számlája terhére

kéri. Ilyennyilatkozat hiányában az árunyilatkozatot vissza kell adni.

(4) A (2) bekezdés b) pont2. alpontjában szabályozott átvállalást a vámhatóság

csak kezesség vállalására és halasztott vámfizetésre jogosított engedéllyel

rendelkezõtõl fogadhat el.

(5) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható

körülményben, vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a

vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a

jogszerûen kiszabható vámteher megfizetése alól.

(6) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut

terhelõ vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelõsek. Nem vonatkozik az

egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.

127.§

A vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogel-

lenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt,

aki

a)a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a

vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza,

megszerzi, az

ilyen forgalomba hozatalt elõsegíti, illetõleg az ilyen vámárut felhasználja,

b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtõl füg-

gõen, vámmentesen, kedvezményesen vagy az elõírások-

nak megfelelõen más módon vámkezelt,továbbá a vámjogszabályoknak

megfelelõen behozott vámárut a korlátozástól, illetõleg a feltételtõl vagy

a jogszabály rendelkezésétõl eltérõen elidegenít, megtart, használ,

felhasznál, megsemmisít, vagy ezek megvalósításában közremûködik.

128.§

(1) A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha

az árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és

beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan

nyilatkozatot ad.

(2) A vámteher megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés

szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége,

származása, vámtarifaszáma és vámtétele,a vámfizetésre kötelezett hivatalos

azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek

fizetését, a vámmentességet, vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását

befolyásolja.

A vámteher kiszabása

129.§

(1) A vámterhet - kivéve a jogellenes belföldi forgalomba-

hozatal esetét - a vámárunak a belföldi forgalom számára,

illetve - a forgalmi adók kivételével - az aktív feldolgo-

zásban és ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésekor, a

benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes

elõírások szerint, forintban kell kiszabni.

(2) A vámáru jogellenes forgalomba hozatala esetén a vám-

terhet az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pe-

dig a felfedés napján érvényes jogszabály elõírásai sze-

rint, forintban kell kiszabni.

(3) A vámhatóságnak a vámterhet jogcímenként az alábbiak

szerint külön-külön kell kiszabni, illetve kivetni

a) a vámot a vámérték alapján és a vámtarifában, illetve a

12.§ (4) bekezdésében meghatározott vámtétellel;

b) a vámkezelési díjat a törvény végrehajtási rendeleté-

ben meghatározott mértékben, a vámérték alapján;

c) a vámmal együtt kivetett adókat,illetéket és más, a vámhatóság által

kivetett kötelezõ befizetést a vonatkozó

jogszabályokrendelkezései alapján;

d) a vámpótlékot, továbbá a dömpingellenes vámot és az értékkiegyenlítõ vámot

a vámérték alapján, a vámtétel mellett, jogszabály, illetve az annak alapján

kiadott államigazgatási határozatban meghatározott mértékben.

130.§

(1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt áru után keletkezett

és külföldre vissza nem szállított hulladékot és mellék-

terméket terhelõ vámterhet a vámáru tényleges állapotának

megfelelõen kell kiszabni. Ez nem lehet több, mint az

eredeti állapotnak megfelelõen kiszabott vámteher.

(2) A passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön

hozzáadott külföldi anyag, alkatrész vagy feldolgozási díj

- ideértve a javítási költséget is - után fizetendõ vám-

terhet a készáru vámtételével kell kiszabni.

(3) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított vámáru belföldi forgalom

számára történõ vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a

vámáruban belföldi eredetû áru értéke is szerepel - a teljes ügyleti értékben

kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való

vámkezelésnél a 154.§ (1)-(2)bekezdéseinek rendelkezéseit kell alkalmazni.

131.§

A külföldi fizetõeszközben kifejezett vámértéket - ha e

törvény másként nem rendelkezik - a Magyar Nemzeti Bank

által megállapított hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani a

vámkezelést megelõzõ hét hétfõjén (ha a hétfõ munkaszüneti nap, akkor a

következõ munkanapon) érvényes devizaárfolyamnak megfelelõen.

A vámteher közlése, esedékessége

132.§

(1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított

fizetési kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel

a kiszabás napjától számított három munkanapon belül

írásbeli határozattal kell közölni. Az így megállapított

fizetési kötelezettség - a (3) és (4) bekezdésben foglal-

tak kivételével - a közlés napján esedékes.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a közlés

napja az a nap, amikor a vámfizetésre kötelezett részére a

vámteher összegérõl és afizetési kötelezettségrõl szóló határozatot

kézbesítették.

(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt és

külföldre vissza nem szállított vámáru utánki-szabott vámteher - amennyiben e

törvény másként nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján,

legkésõbb azonban a visszaviteli határidõ lejártát követõ napon esedékes.

(4) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru

után - amennyiben azzal a visszaviteli határidõt követõ ötödik munkanapig

nem számoltak el - a forgalmi adókat a 73. § (4) bekezdéseszerint hozott

határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetben a kivetés napján

esedékes.

(5) A jogellenesen forgalomba hozott vámárut terhelõ vám-

teher a forgalomba hozatal napján, ha pedig ez azidõpont nem állapítható meg,

a felfedés napján válik esedékessé.

A vámteher megfizetése

133.§

(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésben, valamint a 134.§-ban

foglalt kivétellel - a vámáru kiadása elõtt, a közlést követõ öt

munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés jogcímeinek

megfelelõen elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés).

(2) A visszaviteli határidõ lejártáig vissza nem szállított

vámáru vámterhét a 132.§ (4) bekezdésében említett határo-

zat közlését követõ öt munkanapon belül kell megfizetni.

(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány

felhasználásával, banki átutalással, vagy bankkártya alkalmazásával fizeheti

meg.Bankszámlával és adószámmal nem rendelkezõ természetes személy a vámterhet

csak készpénzben vagy átutalási postautalvány felhasználásával, míg

bankszámlával és adószámmal rendelkezõk banki átutalással vagy bankkártya

használatával fizethetikmeg. A készpénzzel történõ befizetés igazolására a

vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak

tartalmával mindenben megegyezõ befizetési igazolást fogad el.

(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett-az (5) bekezdésben

foglaltakkivételével- legkésõbb a fizetési határidõt követõ elsõ munkanapon -

a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával - köteles a vámhivatalnál

igazolni.

(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - általános engedélyt adhat

arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben

foglaltakat kivéve - az esedékességtõl számított tizenöt munkanapon belül

fizesse meg (halasztott vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély

akkor adható, ha

a) a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását meg-

elõzõ tizenkét hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal

- kért vámkiszabással járó vámkezelést, vámfizetési kötelezettségének

határidõre eleget tett, vámtartozása nincs, és

b) a kérelmezõ számláját vezetõ pénzintézet a kiszabásra

kerülõ vámteher megfizetésére legalább az elõzõ évi vámfizetési kötelezettség

egy hónapra esõ átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegû,

jövedéki termék esetében az elõzõ évi vámfizetési kötelezettség három hónapra

esõ átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegû kezességet vállal;

c) a vámtartozást kivéve az a) pont alkalmazásától a vámhatóság eltekinthet,

ha a vámfizetésre kötelezett havi vámterhe várhatóan meghaladja az ötmillió

forintot és a b) pontban írt kezességet belföldi pénzintézet által

felülgarantált vagy az MNB által elfogadható külföldi pénzintézet vagy a

szakmai szövetség adja. Ilyen esetben az engedély egy évre feltételes, a

fizetési határidõ elmulasztása esetén vissza kell vonni. Az engedély egy év

után válik feltétel nélkülivé;

(6) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásának tekintetében,

amennyiben a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását

megelõzõen tizenkét hónapnál rövidebb idõn belül kezdte meg

vámfizetéssel járó tevékenységét, a feltételek meglétét jogelõdjénél,

gazdasági társaság esetén pedig a többségi tulajdonnal rendelkezõ tagnál

(tagoknál) kell vizsgálni.

(7) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfize-

tési engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mel-

lett - két éven keresztül nem keletkezik vámtartozása, az

(5) bekezdés b) pontjában írt kezességvállalás mértékét az átlagos évi

vámteher 4 %-ában kell megállapítani.

(8) A 7.§ (3) bekezdése alapján kezesség vállalására en-

gedéllyel rendelkezõ szállítmányozó és vámközvetítõ egyúttal halasztott

vámfizetésre is jogosult.

(9) Amennyiben a halasztott vámfizetésre jogosult az engedélyben meghatározott

feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja. Ilyen esetben a

halasztott vámfizetésre újabb engedély - az egyéb feltételek megléte esetén

is - csak az engedély visszavonását követõ két év elteltével adható.

(10) A vámhivatal a vámfizetés megtörténtét a vámokmányon igazolni

köteles. Halasztott fizetésre jogosult esetén a vámkezelés igazolása a

befizetésrõl szóló pénz-intézeti bizonylattal együtt szolgál a vámfizetés

meg-történtének igazolására. Nem kereskedelmi forgalomban a szóbeli

árunyilatkozat alapján kiszabott és befizetett vámteher esetén a vámjegy

szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására.

Fizetési halasztás, részletfizetés

134.§

(1) A határozatot hozó vámhivatal természetes személy

részére a nem kereskedelmi forgalomban kiszabott vámteher

megfizetésére huszonnégy havi fizetéshalasztást vagy

részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve,hogy a

vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínûsíti,

hogy a vámteher egyösszegû megfizetése családi, jöve-

delmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintet-

tel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene részére.

Forgalmi adókra - az elõzõekben említett feltételek fenn-

állása esetén is - fizetési halasztás, illetve részlet-

fizetés csak annak a természetes személynek adható, aki a

forgalmi adóknak nem alanya.

(2) A vámhatóság a lízingszerzõdés alapján behozott és

belföldi forgalom számára vámkezelt termelõeszköz után

kiszabott vámteherre - a forgalmi adók kivételével - a lí-

zing futamidejére, de legfeljebb hatvan hónapra részletfi-

zetést engedélyezhet. Amennyiben a lízinget exportfej-

lesztõ pályázati rendszerben bonyolítják le(a továbbiakban:

pályázati lízing),a részletfizetés kamatmentes. A tör-

lesztõ részletek megfizetését hathónaponkénti egyenlõ

összegben kell teljesíteni. A részletfizetési kedvezmény

a használt, illetõleg a belföldön további bérbe vagy

használatba adás céljából behozott termékre nem engedé-

lyezhetõ.

135.§

(1) A 134.§ szerint engedélyezett részletfizetési ked-

vezményt azonnali hatállyal vissza kell vonni, ha

a) a vámfizetésre kötelezett a részletfizetési feltétele-

ket nem teljesíti;

b) a részletfizetési kedvezmény tárgyát képezõ termelõ-

eszközt a kedvezmény ideje alatt elidegeníti, haszná-

latba vagy bérbeadja; vagy

c) a lízingszerzõdés megszûnik és a vámáru belföldön marad.

(2) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek nem, vagy részbeninem

teljesítése esetén a 134.§-ban biztosított kedvezmények a következõképpen

módosulnak:

a) ha a pályázati lízing alapján vállalt kötelezettség teljesítése nem

haladja meg az ötvenegy %-ot, a részletfizetés kamatmentessége visszamenõleges

hatállyal megszûnik;

b) a kötelezettségek ötvenegy % feletti teljesítése esetén a teljesítési

aránynak megfelelõen módosul a kamatmentes részletfizetési kedvezmény, amit

a vámhivatal akamatkülönbözet utólagos kivetésével érvényesít.

(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a

vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az

igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik a 143.§ (1)

bekezdésének a) pontjában meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.

A vámbevételek elszámolása és kezelése

136.§

(1) A befizetett vámterhet a vámhatóságnak jogcímenként

kell elszámolni és kezelni.

(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a

vámhivatalnál elõre letétbe helyezett készpénzes vámbizto-

síték formájában történt, a vámterhek kiegyenlítésére jog-

címenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró vámbiz-

tosítékot azannak felszabadítását követõ tizenöt napon belül vissza kell

fizetni.Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 143.§ (1)

bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.

(3) A vámárut terhelõ zálogjogból eredõ igények érvényesítésekor - külön

törvényen alapulóan - a vámhatóságot megelõzõ zálogjogi igények kielégítése,

a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló,a vámhatósági

zálogjogot követõ zálogjogi igényekkielégítése után fennmaradó összeg -

amennyiben törvény másként nem rendelkezik -az elévülési idõn belül a

vámfizetésre kötelezett vámtartozására számolható el.

(4) A vámhatóság a bevételi számla pénzintézeti jóváírását

követõ öt munkanapon belül köteles a könyvelést elvégezni.

(5) A vámhatóságnál nyilvántartott, de téves bevételi

számlára történt befizetést befizetettnek kell tekinteni.

Ez esetben a vámhatóság az ügyfél utólagos rendelkezése

alapján kamatmentesen intézkedika befizetés számlák közötti átvezetésérõl, ha

a befizetés egyébként határidõn belül történt.

(6) Túlfizetés esetén, és amennyiben a befizetési bizony-

latból nem állapítható meg a befizetés rendeltetése, a

vámhatóság a fennmaradó összeget elszámolhatja a vámfize-

tésre kötelezett korábbi vámtartozásaira. Elõször a vámot,

majd avámkezelési díjat,statisztikai illetéket, fogyasz-tási adót, és egyéb

kötelezõ befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A

fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra

írja jóvá.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára, a (3),(5)-

(6) bekezdések alapján visszafizetési kötelezettség kelet-

kezik, a vámhatóság az összeget,a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5)

bekezdés szerinti utólagos átvezetést, vagy a (6) bekezdés szerinti

elszámolást követõen a befizetéstõl számítottharminc napon belül

kamatmentesen fizetheti vissza. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a

vámhatóság a 143.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot

köteles fizetni.

(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kisössze-

gû (száz forint alatti) tételeket nem kell megfizetni, il-

letõleg visszafizetni.

(9) A számlavezetõ vámhivatala vámfizetési folyószám-

lák helyzetérõl jogcímenként köteles negyedévenként zár-

latot készíteni és az egyenlegrõl azügyfelet évente rendszeresen, külön

kérésreharminc napon belül értesíteni.

A vámteher helyesbítése

137.§

(1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a

vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a

vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor

fennállott valóságos vámértéknek, a vámterhet az elévülés

határidején belül kérelemre vagy hivatalból helyesbíteni

kell.

(2) A helyesbítés címén megállapított fizetési kötelezett-

séget - függetlenül attól, hogy az a vámfizetésre kötele-

zettet vagy a vámhatóságot terheli - határozattal kell meg-

állapítani.

(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafi-

zetési kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötele-

zettséget megállapító határozat jogerõre emelkedésétõl szá-

mított harminc munkanapon belül kell teljesíteni. Ezen határidõn túli

visszafizetés esetén a vámhatóság a 143.§ (1)

bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni. (4) A

helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e tör-

vény végrehajtási rendelete határozza meg.

A vámteher visszatérítése

138.§

(1) A befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett

forgalmi adók kivételével - a vámhatóság köteles visszatéríteni ha:

a) a vám esedékessége napjától számított három éven belül

a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy a belföldi

forgalom számára vámkezelt árut az eredeti küldõ címére

vagy rendelkezése alapján - a szerzõdés meghiúsulása,

illetõleg a szerzõdésen alapuló szavatossági és jótál-

lási igények alapján - külföldre kiszállította (külföl-

di tértiáru);

b) a vám esedékessége napjától számított három hónapon be-

lül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban,

vagy ideiglenes behozatalban kezeltvámárut a visszaviteli határidõ

lejártáig külföldre visszaszállította, vámraktárba beraktározta;

c) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétõl számí-

tott egy éven belül igazolja, hogy vámmentességre, vám-

kontingens igénybevételére vagy kedvezõbb vámtétel al-

kalmazására jogosult;

d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportõr a vám esedé-

kességétõl számított két éven belül igazolja, hogy

1.a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom

számára vámkezelt áru ellentételeként - a behozatalt követõen -az azzal

azonosvámtarifaszám (kötelezõ al-szám és a magyar alszám) alá tartozómagyar

származású vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árutkülföldre

kiszállította, valamint azexportõr és importõr azonos. Ez esetben a

visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyezõ

vámértékre kalkulált vám vehetõ figyelembe.

2. az exportáru csomagolásához devizafizetési kötelezettséggel behozott

csomagoló-és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta és külföldre

kiszállította,

3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan

beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált),és az exportáru

külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további feltétele,

hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelõ vám- és adófizetési

kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportõr belföldi

szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetû árut szerzett

be, és ezt számlával igazolja.

4. az általa külföldrõl behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt

árut változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerzõdés alapján

külföldre kiszállította, és a kiléptetés megtörténtét igazolja.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vámvisszaté-

rítés nem alkalmazható, ha a szavatossági és jótállási

igények érvényesítésével kapcsolatban a 105.§-ban meghatá-

rozott vámmentességet igénybe vették.

(3) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a

külföldre történõ kiszállítás fogalmával egy tekintet alá

esik, ha az árut a jogszabály elõírásainak megfelelõen,

igazoltan vámszabadterületre, tranzitterületrekiszállították, vagy

közvámraktárba betárolták.

(4) A számlavezetõ vámhivatala visszatérítendõ vámot a

visszatérítésrõl rendelkezõ határozat jogerõre emelkedésé-

tõl számított tizenöt napon belül köteles visszau-

talni. Amennyiben ezt a határidõt elmulasztja, a 143.§ (1)

bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot

köteles fizetni.

(5) Az egyszerûsített vámvisszatérítési eljárást ésfeltételeit a törvény

végrehajtási rendelete tartalmazza.

A vámteher mérséklése, elengedése

139.§

(1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott

vámterhet, kamatot az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy

mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt

élõ közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági

kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására

szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet és a szociális körülmények feltárása

érdekében megkeresheti az illetékes helyiönkormányzatot.

(2) Ellenérték nélkül beérkezett vámárukra a vámfizetésre kötelezett indokolt

kérelmére az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal vámmentességet vagy

vámmérséklést engedélyezhet, ha a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru

az állampolgárok széles körét érintõ közösségi, - így különösen szociális,

egészségügyi, nevelési, kulturális, hitéleti,környezetvédelmi,

településfejlesztési,nemzeti és etnikai kisebbségi- feladatok ellátását

szolgálja.

(3) A vámteher és a kamat mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2)

bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru

legfeljebb három éves elidege

nítési korlátozásához kötheti e törvény végrehajtási rendeletében foglaltak

szerint.

(4) Az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal a kamattartozást elengedheti vagy

mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmezõ szervezet gazdálkodási

tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább

50 %-ának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább 30 %-

ának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása elõtt.

A vámteher elévülése

140. §

A vámhatóság által

a) jogerõsen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékes-

ségtõl;

b) a tévesen nagyobb összegben kiszabott vámteher visszakö-

vetelésére vonatkozó jog az esedékességtõl;

c) a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámte-

her és a jogszerûen kiszabható vámteher különbözetének

követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétõl;

d) a jogellenesen forgalomba hozott vámáru utáni vámteher

követelési joga az esedékességtõl számított öt év elteltével évül el.

141. §

Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesz-

tésének idõtartama, a vámtartozások megfizetésére adott

fizetéshalasztás vagy részletfizetésikedvezmény, törvényben biztosított

fizetési kedvezmények és a feltételhez kötött vámmentesség ideje alatt.

V. Fejezet

Jogkövetkezmények, költségek

Vámigazgatási bírság

142.§

(1) Az e törvényben meghatározott

a) jelentkezési-, árubejelentési-, árubemutatási-, árunyilatkozat

benyújtási-, vagy

b) az átmeneti megõrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó,

valamint

c) a vámszabadterülettel és tranzitterülettel összefüggõ kötelezettségek

megszegése esetén az eljáró vámhatóságvámigazgatási bírságot szab ki.

(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik,

vámigazgatási bírságként a vámhiány ötven %-át, szervezetesetében legalább

ötvenezer forintot, termé

szetes személy esetében legalább ötezer forintot kell ki

szabni.

(3) Amennyiben a kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem

keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezetesetében százötvenezer forintig,

természetes személy esetében tizenötezer forintig terjedhet.

(4) Ha az EUR.1 szállítási bizonyítványt, az EUR.2 okmányt, vagy származási

nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévõ adatok

ellenõrzése céljából visszaküldi Magyarországra, és az utólagos ellenõrzés

során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportõr az eladási ár, annak

hiányában az áru értékének egy %-át, de legalább ötvenezer, legfeljebb

kétszázötvenezer forintvámigazgatási bírságot köteles fizetni.

(5) A vámigazgatási bírságot a vámhatóság határozattal

szabja ki.

(6) Vámigazgatási bírságot nemlehet kiszabni,ha e törvény rendelkezései

alapján kamatfizetési kötelezettség áll fenn, és a fizetendõ kamat magasabb a

kiszabható bírság összegénél, valamint ha természetes személy esetében

akötelesség-szegés következtében szabálysértési eljárás indult.

(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség

pótlólagosteljesítése esetén, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése

elõtttárja fel a mulasztást, és intézkedik a teljesítés iránt, a (2)

bekezdésben írtak huszonöt %-át kell vámigazgatási bírságkéntmegfizetni.

(8) A vámigazgatási bírságot -a fizetésre kötelezett kérelmére - a

vámszervezet illetékes területi szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha

a)a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság

kiszabására nem került sor, és

b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli

hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a gazdálkodó

tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné.

Kamat

143.§

(1) Ha e törvény eltérõ rendelkezést nem tartalmaz,

a) a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, a jegy-

banki alapkamat kétszeresének 365-öd részét;

b) azengedélyezett fizetési halasztás, illetve részlet-fizetés idejére,

valamint ha a feltételtõl függõ vám-mentesség vagy vámkedvezmény

alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámot a feltétel feloldása érdekében

utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét,

kell naponta megfizetni.

(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén

a határidõ lejártát követõ naptól a teljesítés napjáig,

egyéb esetekben a vámteher közlésének napjától az engedé-

lyezett határidõ napjáig terjedõ idõszakra kell felszámíta-

ni. A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.

(3) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és ideiglenes

behozatalban vagy aktív feldolgozásban - a vámáru hulladé-

ka, mellékterméke kivételével - vámkezelt vámáru után a

vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történõ

vámkezelés napjáig - a 73. § (4) bekezdése alkalmazása esetén a visszaviteli

határidõ lejártáig - az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot kell fizetni,

ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak.

(4) A 135.§ (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben aze § (1) bekezdés a)

pontjában meghatározott mértékû kamatot kell fizetni.

(5) A kamatot (a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön)

határozatban kell kiszabni és beszedni. A vámhatóság terhé-

re az (1) bekezdés a) pontjábanmeghatározott mértékben fel-számításra kerülõ

kamatot a vámfizetésre kötelezettnek a visszafizetendõ vagy visszatérítendõ

összeggel együtt, hivatalból kell megfizetni.

(6) Nem kell kamatot fizetni, ha a 142.§ szerinti vámigazgatási bírság

szabható ki és annak összege magasabb a kamat összegénél.

Vámkezelési díj, statisztikai illeték

144.§

(1) A vámkezelés költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt -a (2)

bekezdésben és atörvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékû

vámkezelési díjat kell fizetni a(3) bekezdésben foglalt kivétellel.

(2) Az ideiglenes behozatalban bérlet, haszonbérlet és haszonkölcsön jogcímén

vámkezelt vámáruk esetében a vámkezelési díj mértéke a vámkezelés napjától a

73.§ (3) bekezdés szerinti elszámolás napjáig minden megkezdett hónapra a

kiszabott vámkezelési díj 2 %-a.

(3) Nem kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni, ha

a vámkezelés az etörvényben meghatározott, vagy nemzetközi szerzõdésen alapuló

vámmentességalkalmazásával történik.

(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat a statisztikai illetékre is

alkalmazni kell.

(5) Kérelem esetén a kereskedelmi forgalomban a statisztikai illeték és a

vámkezelési díj kiszabása alól a pénzügyminiszter felmentést adhat, ha annak

nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.

Szemledíj, költségtérítés

145.§

(1) A vámkezeléskor vagy utóellenõrzéskor felmerült szak-

értõi és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, ki-

szállási és más költséget -a (2) és (4) bekezdésben megha-

tározott kivétellel - a vámteherrel együtt, vagy a vámhiva-

tal eljárása során kell kiszabni és beszedni.

(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi

vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább négyezer forint,

amelyet a vizsgálatot kérõ a többi költségtõl elkülönítve köteles

átutalni vagy átutalási postautalvány felhasználásával megfizetni.

(3) A felmerült szakértõi és más vizsgálati díjat a vám-

kezelést kérõnek akkor kell megfizetnie, a) ha a vámkezelés során a vizsgálat

elvégzésére kifeje- zett kívánságára kerül sor,

b) ha a a jogorvoslati eljárás során kért szakértõi vizs-

gálat a vámhatóság megállapításával szemben az ügyfél

állítását nem támasztja alá,

c) az utóellenõrzés megszakítása miatt felmerült költsé-

get, ha az utóellenõrzés megállapítása rá nézve terhelõ adatot tartalmaz,

d)ha a laboratóriumi vizsgálatra azért került sor, mert a vámkezelést kérõ

által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt

elvégezhetõ.

(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás

esetében

a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett napon-

ként ötszáz forint,

b) kereskedelmi áruforgalomban:

1.a munkaszüneti napon, heti pihenõnapon (szabadnapon)

végzett vámkezelés esetén vámkezelési bejelentésen-

ként ezerötszáz forint,

2.az állandó vámfelügyeletet igénylõ szolgálat ellátása

esetén megkezdett nyolc órai szolgálat térítéseként

személyenként négyezer forint,

3.minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül vég-

zett vámkezelés esetében vámkezelési bejelentésenként

ezer forint,

4.munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl vég-

zett vámkezelés esetében a 3. alpontbanemlített szem-

ledíjat, továbbá megkezdett óránként ötszáz forint

szemledíjat kell fizetni.

A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási

rendelete tartalmazza.

(5) A (4) bekezdésb) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal -a 2.

alpont kivételével-az eljárás megkezdése

elõtt szabja ki és szedi be. A 2. alpontban meghatározott szemledíjat naptári

hónaponként összesítve szabja ki és szedi be.

(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért el-járás a

kérelmezõnekvagy megbízottjának felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó

várakozás után kezdhetõ meg, illetõleg folytatható, felemelt szemledíjat kell

fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája

(hatvan perc) után kétezer forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült

kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha a

várakozás ideje az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell

tekinteni, ha a kért eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy a fuvareszköz

(szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhetõ el. Nem minõsül meghiúsult

eljárásnak, ha a fuvareszköz hiánya az eljárást kérõnek nem róható fel.

(7) A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást

kérte.A kérelmezõnek, illetõleg megbízottjának fel nem róható akadály

következtében elõállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat

fizetni nem kell. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye.

(8) A közúti jármûvek vámzár alatt történõ nemzetközi áru-

fuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért - a vizsgálat

eredményétõl függetlenül - jármûvenként háromezer forint

költségtérítést kell fizetni.

(9) A kereskedelmiforgalomban behozott és a belföldi forgalom számára

vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra

való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként kétezer

forint költségtérítést kell fizetni.

(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelõhelyeken végzett vámszolgálatért

- a ténylegesen felmerülõ költségek figyelembe vételével- a vámhatóság és a

határnyitást kérõ megállapodása szerinti díjat kell fizetni.

(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre

jogosult kérésérekerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és

vámszolgálatot végzõ személyenként ötszáz Ft költségtérítést kell fizetni.

(12) A 62.§ (1) bekezdésénekc) pontja alapján vámhivatali vámraktárba felvett

áruk után megkezdett száz kilogrammonként és naponta ötszáz forint

költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.

(13) A jövedéki törvény elõírásai szerint zárjeggyel ellá-

tandó jövedéki termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges

vámhivatali eljárás (zárjegy levétele) esetén az ellenõr-

zést kérõ a (4) bekezdésben meghatározott szemledíjat köte-

les fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a be-

nyújtott kérelmet kell tekinteni.

VI. Fejezet

A vámigazgatási eljárás különös szabályai

Alapvetõ szabályok

146.§

(1) A vámigazgatási eljárásban - ideértve a vámmal kisza-

básra kerülõ statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást

is - az államigazgatási eljárás ál

talános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e

törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A szóban elõterjeszthetõ vámkezelési kérelmet nem kell

jegyzõkönyvbe foglalni.

(3) A vámigazgatási eljárásban az ügyfél az a szervezet és

természetes személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint jogavan arról

rendelkezni, hogy a vámhivatal az árut milyen eljárásban vámkezelje,

valamint mindazon szervezet/személy, amelyet/akit a vámtörvény szerinti jogok

illetnek meg, vagy kötelezettségek terhelnek.

(4) Az áruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és besze-

désére, ideértve a vámteher helyesbítését és visszatéríté-

sét is - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - elsõ fokú

hatósági jogkörben az a vámhivatal illetékes, ahol az áru

vámkezelését kérik.

(5) Vámigazgatási ügyekben külföldre irányuló megkeresé-

seket és a külföldrõl érkezõ megkeresésekre adandó válaszo-

kat a vámszervezet központi szerve vagy az általa kijelölt vámhivatal

közvetlenül küldheti ki külföldre.

(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidõ hatvan

nap a következõ esetekben:

a) vámszabadterület, tranzit-terület engedélyezése;

b) magán- és közvámraktár engedélyezése;

c) minden olyan ügyben, ahol a döntés meghozatalához kül-

földi vámszerv megkeresése szükséges.

(7) A(6) bekezdés c) pontja esetében az elintézési határidõbe a külföldi

vámhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idõ nem számít bele.

Határozat

147.§

(1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönte-

ni:

a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekrõl,

b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel kapcsolatos

egyéb kérelmekrõl,

c) a hivatalból indított eljárásokban.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a

raktározás, azideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a vámkezelésnek

a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minõsül.

(3) A vámhivatalnak a vámellenõrzés keretében tett - az (1)

bekezdésben nem említett - intézkedésérõl határozatot hozni

nem kell.

Jogorvoslat

148.§

(1) A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jog-orvoslatok

elintézését a vámhatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól

szóló 1957. évi IV.törvény rendelkezései szerint - az e törvényben

meghatározott eltérésekkel - végzi.

(2) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált, jog-sértõ határozat a

felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 140.§-ban meghatározott

elévülési határidõn belül megváltoztatható, megsemmisíthetõ, továbbá az ügyben

új eljárás lefolytatása rendelhetõ el.

(3) A vámteherrõl szóló kötelezettséget tartalmazó határo-

zat az utólagos ellenõrzés kivételével, csak egy ízben - a

140.§-ban meghatározott elévülési határidõn belül - módo-

sítható.

(4) Az elsõfokú határozat azonnal -fellebbezésre tekintet nélkül -

végrehajtható: a) a vámfizetési kötelezettség megállapításánál;

b) az árunyilatkozat visszautasításánál;

c) a vámáru, áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;

d) jogszabályban meghatározott kötelezõ határidõk meg-

hosszabbítására irányuló kérelmek elutasításakor.

(5) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett

intézkedése nem zárja ki a határozat újabb módosítását, ha

a vámfizetésre kötelezettnél tartott utóellenõrzés megál-

lapítása szerint a módosított határozat jogsértõnek minõ-

sül. Ilyen esetben a határozatnak az utóellenõrzés megál-

lapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen a rendes jogorvoslattal

lehet élni.

(6) A 129. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterheket a

vámfizetésre kötelezett az elõírt határidõn belül akkor is köteles megfizetni,

ha a határozat ellenjogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása

esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a

szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha

a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani

szükséges.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a 126. § (5) be-

kezdése alapján a vámhatósági tévedésre, mint alapos okra

hivatkozva a kiszabottnál kevesebb vámterhet fizet meg, a

143. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatot kell fizetni a vámteher

különbözete után, ha a jogorvoslati eljárásban a vámhatóság eljárása

jogszerûnek minõsül.

(8) Amennyiben a vámhatóság határozatajogszabályt sértett és ennek

következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik,

a vámhatóságnak a visszafizetendõ összeg után, a befizetés napjától a 143.§

(1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot kell fizetnie. A

vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési

kötelezettségre a 137. és a 138.§-ban foglaltak az irányadók.

Végrehajtási eljárás

149.§

(1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy

nyilvántartó vámhatóság - a jogerõs vagy a 148.§ (4) bekezdés a) pontjában

szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt

haladéktalanul intézkedik.

(2) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása elõtt jogosult a vámárun a 11.§

alapján fennálló törvényes zálogjogból eredõ igényei érvényesítésére, az e

törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történõ

kielégítésre nincs lehetõség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre

kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást

megindítja.

(3) Avégrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.

törvénynek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályait, a

pénzkövetelés végrehajtásáról

szóló elõírásait, illetve a végrehajtásnak a pénzintézetnél kezelt összegre,

valamint az ingó és ingatlan vagyonra vonatkozó rendelkezéseit kell

alkalmazni az e törvényben megfogalmazott eltérésekkel.A végrehajtás a

vámteher esedékességének napját követõ naptól indítható.

(4) A végrehajtás során a vámhatóság alkalmazottjának törvénysértõ intézkedése

ellenvagy intézkedésének elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett - a

tudomására jutástól számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító

vámhivatalnál végrehajtási kifogást terjeszthet elõ. Az ok bekövetkeztétõl

számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott

végrehajtási kifogást a vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A

végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító vámhivatal felettes szerve

15 napon belül határoz.

150.§

(1) A vámtartozás behajtásáta bankszámlával rendelkezõ vámfizetésre kötelezett

bármely bankszámlája ellen benyújtható azonnali beszedési megbízással, a

bankszámlával nem rendelkezõ vámfizetésre kötelezett esetében munkabérbõl vagy

egyéb járandóságból történõ letiltással kell megkísérelni.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtás nem, vagy aránytalanul

hosszú idõ múlva vezetne eredmény

re, a vámfizetésre kötelezett követelését, továbbá ingó és ingatlan

vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.

151.§

(1) Ha a 150.§ szerintivégrehajtás eredménytelen,vagy abból a vámtartozás nem

egyenlíthetõ ki, az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el az

ingatlanvégrehajtást.

(2) Az ingatlan végrehajtását elrendelõ határozat ellen jogorvoslatnak van

helye.

(3) Ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha a vámtarto-

zás a százezer forintot meghaladja,az említett, illetõleg annál

alacsonyabbösszeg esetében pedigakkor, ha az a végrehajtás alá vont ingatlan

értékéhez képest nem minõsül aránytalanul csekélynek.

(4) A végrehajtást elrendelõ vámhivatal a jogerõs határozattal megkeresi az

ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése

végett.

(5) Ha a végrehajtási jog bejegyzésérõl szóló határozat jogerõre emelkedett,a

vámhatóság a földhivatal bejegyzést közlõ határozatát - az ingatlan

értékesítése érdekében -az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági

végrehajtónak küldi meg.

(6) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhetõ be, a vámhatóságot

a vámtartozás erejéig a vámfizetésre kötelezett ingatlanán

a vámtartozás megfizetéséig jelzálogjog illeti meg, amit a földhivatal a

vámhatóság kérelmére bejegyez.

A végrehajtási eljárás felfüggesztése,

szüneteltetése

152.§

(1) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett kérelmére fel-függesztheti -

felettes szerve rendelkezésére felfüg-geszti - a végrehajtást, ha a

vámtartozást elõíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.

2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha

a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetõleg a lefoglalt

vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;

b) a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámhatóságfizetési halasztást vagy

részletfizetést engedélyezett, illetõleg az erre vagy a vámtartozás

mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerõs döntést még nem hoztak.

(3) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a (2) bekezdés a) pontja esetén

valószínûsíthetõ, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható,

illetve értékesíthetõ, vagy a (2) bekezdés b) pontja esetén a halasztás

idõtartama eltelt, illetõleg a vámfizetésre kötelezett a részlet teljesítését

elmulasztotta, vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelmet a vámhatóság

jogerõs határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban elõterjesztett újabb

kérelemre a végrehajtás nem szünetel.

A befolyt összeg elszámolása, a végrehajtás

költsége

153.§

(1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség - így

különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tá-

rolási, értékesítésiköltség - a vámfizetésre kötelezettet terheli, melyrõl a

vámhatóság határozatban dönt.

(2) A követelés behajtásával felmerült és a vámhatóság által megállapított

költséget a vámtartozást megelõzõ sorrendben kell kielégíteni. A végrehajtás

során befolyt összeget ezt követõen a 136.§ (6) bekezdésében foglalt

sorrendben kell elszámolni.

Vámtartozás törlése

154.§

(1) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított és a belföldi forgalom

számára vámkezelt vámáru után kiszabott vámot és a 15.§-ban meghatározott

fizetési kötelezettséget a vámkezelés idõpontjában - az adók kiszabása után -

törölni kell olyan arányban, amilyen arányban a vámáru termelõi árában a

magyar hozzáadott érték (belföldrõl beszállított és a vámáruba beépített

belföldi áru értéke, munkabér és közterhei, stb.) szerepel. A vámkezelést kérõ

a törlendõ értékrészt elkülönítetten, egy összegben is tartalmazó termelõi

árkalkulációt a vámkezeléshez köteles benyújtani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti törlés nem alkalmazható az olyan belföldi áru

esetében, amelynek vámszabadterületre való kiszállításakor vámvisszatérítést

vettek igénybe.

(3) A végrehajtási eljárást lefolytató vámhatóság határo-

zattal törli a vámtartozást,és errõl a tartozást megállapí-

tó, illetõleg nyilvántartó vámhivatalt tájékoztatja, ha a

vámtartozásra egyetemlegesen kötelezettek mindegyikével

szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de ez nem ve-

zetett eredményre.

(4) A vámhatóságnak abehajthatatlanság címén törölt vámtartozást újból elõ

kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a vámtartozás

behajthatóvá válik.

(5) Az elévült vámtartozást véglegesen törölni kell.

(6) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen

a vám törlésére további jogcímeket is megállapíthat.

VII. Fejezet

Nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatvédelem

Nyilvántartás, adatszolgáltatás

155.§

(1) Az árunyilatkozaton a vámterhek kiszabásával és a

vámeljárással kapcsolatos adatokat - ideértve a külkereske-

delmi statisztika alapjáulszolgáló adatokat is -a valóságnak megfelelõen és a

vonatkozó jogszabályok által elõírt módon kell feltüntetni.

(2) A vámfizetésre kötelezett a vámeljárás során keletke-

zett okmányokat a vámterhekre érvényes elévülési idõ eltel-

téig köteles megõrizni,és a vámhatóság felszólítására azokat bemutatni.

Vámtitok, adatvédelem

156.§

(1) Vámtitok minden olyan, a vámeljárásokkal kapcsolatos

tény, adat, körülmény, igazolás vagy információ, amelynek illetéktelen személy

tudomására jutása sérti az ügyfél személyi, pénzügyi, gazdasági, valamint az

állam pénzügyi, gazdasági érdekeit.

(2) A vámhatóság a vámeljárás során a jogszabályi elõírások-nak megfelelõen

birtokába kerülõ adatokat - a személyes adatok, a szolgálati titok és

adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva - a vámkezelési és

akülkereskedelmi statisztikai szempontok szerint ellenõrzi, nyilvántartja,

feldolgozza és a (3) bekezdés szerint átadja, valamint a vámterhekre érvényes

elévülési idõ elteltéig megõrzi.

(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülõ

a) személyes és egyéb, személyre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat

megkeresés alapján adó-, vám-és devizahatósági eljáráshoz a

Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti

Banknak, folyamatban lévõ eljárásban, illetve bûnüldözés, bûnmegelõzés

céljából bíróság, ügyészség és bûnüldözõ szervek számára, nemzetbiztonsági

védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, adóellenõrzési célra az Adó-

és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnak, továbbá hagyatéki eljáráshoz a

közjegyzõnek;

b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes

személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak

minõsülõ - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak, és egyéb

a külkereskedelmi statisztikáért felelõs szervnek, közigazgatási és hatósági

eljárás céljából, engedélyezési, kvóta figyelési, piacvédelmi és ellenõrzési

céllal az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Népjóléti

Minisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg

összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrár

rendtartással összefüggõ feladatok ellátásához a Földmûvelésügyi

Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenõrzési célra a Környezetvédelmi és

Területfejlesztési Minisztériumnak;

c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat

rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és

piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági,

vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre az Ipari és Kereskedelmi

Minisztériumnak, folyó fizetési mérleg összeállításához az MNB-nek,

piacvédelmi elemzési célra a Földmûvelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi

elemzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium számára,

nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési célra a Közlekedési,

Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak ad át;

(4) Az adatok átadásáról az érintettetaz adatvédelmi törvény szabályai szerint

kérelmére tájékoztatni kell. A (3) bekezdés szerinti -kivéve a statisztikai

célú - adatátadást a törvény nemzetbiztonság, a bûnmegelõzés, vagy bûnüldözés

érdekében korlátozhatja.

(5) A vámhatóságok együttmûködésére vonatkozó nemzetközi szerzõdések alapján

avámhatóság - az államtitkot képezõ adatok kivételével - külföldre is

továbbíthat személyes és egyedi adatot, amennyiben az adatkérõ vámszerv az

adatvédelem feltételeinek eleget tesz.

(6) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan

forgalmi adat, amelyszervezettel, természetes személlyel nem azonosítható.

(7) Az ügyfél jogosulta saját forgalmára vonatkozó információ lekérésére.

(8) A (3) bekezdésben írt adatátadás során a nemzetbiztonsági és honvédelmi

célú áruforgalom adatai tekintetében az államtitokra vonatkozó szabályokat

kell alkalmazni.

(9) A (6) bekezdésben írt esetben nem adható át vámtitoknak minõsülõ adat a

stratégiai termékekrõl, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról,

a nemzetbizonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá, ha a

forgalmazásban az exportõr, importõr vagy gyártó száma háromnál kevesebb.

157.§

A vámeljárás során rögzítésre kerülõ adatok adatvédelemre, adatbiztonságra

vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõ kezelé-sét és a törvény által

meghatározott céloknak megfelelõ feldolgozásukhoz szükséges adatkezelési

rendszer mûködteté-sét a vámhatóság végzi, illetve felelõssége mellett

végezteti.

158.§

(1) A vámeljárás során a vámhatóság az árunyilatkozat adatainak

felhasználásával a személyazonosító jel, illetõleg adószám alapján veszi

nyilvántartásba a vámfizetésre kötelezettet.

(2) A vámhatóság a természetes személyek adatai közül a

személyazonosításra alkalmas adatokat (név,lakóhely, szüle-

tési év, hó, nap, anyja neve, valamint az (1) bekezdésben

meghatározott azonosító jel)tartja nyilván, a vámkezelés adataival együtt.

(3) A vámhatóság a külföldi természetes személyeket, valamint a magyar

természetes személyeket, ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdés szerinti

személyazonosító jel, illetõleg adószám - az útlevélszám, valamint a "vám" szó

alapján kialakított azonosítóval veszi nyilvántartásba.

(4) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok

ellenõrzéséhez, a szervezet/személyés az áru azonosítása érdekében a következõ

nyilvántartások adatait használhatja fel:

a) a szervezet,természetes személy azonosításaérdekében a polgárok személyi

adatainak és lakcímének nyilvántartása, útlevélszám alapján az

útlevélnyilvántartás, valamint acégbírósági nyilvántartás;

b) az áru és szállítóeszköz azonosításához a gépjármûnyilvántartás, kötelezõ

gépjármûbiztosítási nyilvántartás;

c) a büntetett elõélet vizsgálata céljából a bûnügyi nyilvántartás;

d) törvényi felhatalmazás alapján egyéb nyilvántartások.

(5) A vámhatóság megkeresésére a devizahatóság és a pénzintézet a vámérték

meghatározás jogszerûségének és a vámteher befizetésének ellenõrzéséhez

pénzforgalmi adatokat ellenérték nélkül szolgáltat.

159.§

A vámhatóságnak a jogszabályban elõírt nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy

az avámterhek alapjának, a kivetett vámterhek jogcímenkénti összegének, a

vámmentességek és kedvezmények feltételeinek, valamint más, a vámeljárást és

a külkereskedelmi statisztika készítését, továbbá gazdaságpolitikai célokat

befolyásoló tényezõknek az ellenõrzésére alkalmas legyen.

160.§

(1) A vámhatóság hivatásos állományú tagja, illetve köztisztviselõje vagy

közalkalmazottja - szolgálati vagy munkaviszonyának megszûnését követõen is -

továbbá a vámeljárásba és ellenõrzésbe bevont szakértõ és minden más személy

(ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is), akinek az

adatszolgáltatás, anyilvántartás, a feldolgozás, az ellenõrzés, vámterhek

beszedése, a vámtartozás végrehajtása, illetve az adatok statisztikai és e

törvényben megengedett egyéb célú felhasználása során,feladataival

összefüggésben vámtitok jut tudomására, köteles azt a titokvédelem szabályai

szerint megõrizni.

(2) A (1) bekezdésben említett titoktartási kötelezettség

megszegésének minõsül, ha a vámeljárás során megismert vám-

titoknak minõsülõ adatot vagy információt illetéktelen szervezet/személy

részére hozzáférhetõvé teszik, jogosulatlanul felhasználják vagy

nyilvánosságra hozzák.

161.§

Ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja vámadatokkal kapcsolatosan

olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt,

adatot megtévesztõ módon tesz közzé, amely alkalmas arra, hogy a vámigazgatás

munkájába vetett bizalmat megingassa, a felügyeleti szerv jogosult - az

államtitoknak nem minõsülõ -valós adatok nyilvánosságra hozatalára, az

érintettek elõzetes meghallgatását követõen.

VIII. Fejezet

Utólagos ellenõrzés

162.§

A vámhatóság által végzett utólagos ellenõrzés a vámfizetésre kötelezett

szervezet külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljeskörû felülvizsgálat,

amelynekcélja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetõleg

az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási

eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos

ellenõrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru

vámellenõrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru

tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek

igénybevétele jogszerû volt-e, és az ezek alkalmazásához elõírt feltételeket

betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e. Az

utólagos ellenõrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján,

a külföldi vámhatóság megkeresésére is.

163.§

Utólagos ellenõrzést kell folytatni a vámfizetésre kötele-

zettnél, ha annak felszámolására vagy végelszámolására ke-

rül sor, továbbá az Állami Számvevõszék felhívására vagy a pénzügyminiszter

utasítására.

164.§

Az utólagos ellenõrzés keretében a vámhatóság megvizsgál-

hatja a vámellenõrzéshezszükséges információkat tartalmazó iratokat, a

vámárut, az árut, valamint az eljárásban résztvevõk tevékenységének

jogszerûségét.

165.§

A 163.§-ban foglaltak kivételével az utólagos ellenõrzés lefolytatásának

szükségességét, gyakoriságát a célszerûség, a költségkímélés és az ellenõrzött

mûködõképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése

figyelembe vételével az illetékes vámhatóság vezetõje határozza meg. A

vámhatóság a már utólagos ellenõrzéssel vizsgált ügyekben a felettes szerv

engedélyével, illetve a 163.§-ban foglalt esetekben folytathat ismételten

utólagos ellenõrzést.

166.§

(1) Az utólagos ellenõrzést annak megkezdése elõtt legalább

tizenöt nappal írásban be kell jelenteni.

(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenõrzésrõl elõ-

zetesen értesíteni, ha fennáll a lehetõsége annak, hogy a

vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és egyéb

nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket,megsemmisítik, meghamisítják,

illetve a körülményeket megváltoztatják.

(3) A helyszínen észlelt körülményeket jegyzõkönyvben kell

rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántar-

tásokat és egyéb iratokat, adathordozókat átvételi elis-

mervény ellenében bekell vonni. Az átvételi elismervényen a

bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok, adathordozók a

hivatali helyiségben történõ tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen

esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság vezetõjének

engedélyével és az ellenõrzött szervezet/személy egyidejû értesítésével

tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenõrzött szervezet/személy a bevont iratokról

másolatot készíthet.

(4) Az utólagos ellenõrzés tárgyát képezõ ügyben az ellenõrzött a vizsgálat

idõszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait

és eredményét befolyásolhatja.

167.§

(1) A helyszíni utólagos ellenõrzést lehetõleg az elle-

nõrzött tevékenysége folytatása idején (munkaidõben), más

személyeknél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni.

(2) A vámhatóság hivatali helyiségében az utólagos elle-

nõrzést a hivatali idõben kell megtartani. A hivatali idõt

úgy kell megállapítani, hogy az érdekelt meghallgatására

annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.

(3) Jogerõs határozattal lezárt vámkezelésekre vonatkozóan,

helyszíni utólagos ellenõrzést a vámhatóság megbízólevél-

lel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki elle-

nõrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízó-

levéllel igazolni köteles.

(4) A vámhatóság utólagos ellenõrzést végzõ tagja az el-

lenõrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vám-

hatóság ellenõrzése alá tartozó tevékenység, vagyontárgy

vagy jövedelem ellenõrzéséhez a szükséges helyiségekbe be-

léphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat

meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvé-

telt végezhet, vagy egyéb bizonyítást folytathat le.

(5) Ha az ellenõrzött vállalkozási tevékenységét magánsze-

mély lakásában végzi,vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi

igénybe, erre is a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére

történõ belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák.

168.§

(1) Az utólagos ellenõrzés során a tényállást a vámható-ság köteles

tisztázni és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre

kötelezett, illetve az ellenõrzött személy javára vagy terhére teszi.

Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi,

banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértõi vélemények, a nyilatkozat, a

tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más

adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttmûködés

keretében beszerzett bizonyítékok.

(2) Az ellenõrzött az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat a

vámhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az utólagos ellenõrzéshez

szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az

ellenõrzés, utólagos ellenõrzés során az ellenõrzött, megbízottja és

alkalmazottja a vámhatóság részére az ellenõrzéshez szükséges felvilágosítást

megadja.

(3) A vámhatóság az utólagos ellenõrzés során szakértõt

vehet igénybe.

169.§

(1) A vámhatóság az utólagos ellenõrzést felfüggeszti, ha

az ellenõrzött a 168.§ (2) bekezdésében elõírt feltételeket

nem, vagy csak hiányosan, illetve a vámhatóságot megté-

vesztõ módon teljesíti.

(2) A megszakítással egyidejûleg a vámhatóság az ellenõr-

zés alatt állót - határidõ megjelölésével - a 168.§ (2)

bekezdésében foglaltak biztosítására,bizonylatok, könyvvi-

teli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az el-

lenõrzés megszakítása esetén a vámhatóság - az ellenõrzött

költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértõ-

vel elkészíttetheti, vagy azokat és más bizonylatokat be-

szerezhet.

170.§

(1) A vámhatóság az utólagos ellenõrzés megállapításait

jegyzõkönyvbe foglalja.

(2) A jegyzõkönyv az ellenõrzött azonosításához szükséges

adatokat, az utólagos ellenõrzés által megállapított tényál-

lást és azannak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza.

(3) Az utólagos ellenõrzés akkor fejezõdik be, amikor az ellenõrzés

megállapításait az érdekelttel írásban közlik, és a jegyzõkönyvet

kézbesítik. Az utólagos ellenõrzés következtében tett intézkedések

idõpontjaként a jegyzõkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.

171.§

(1) Az ellenõrzött szervezet/személy jogosult az utólagos ellenõrzést végzõ

személy azonosságáról és az ellenõrzésre felhatalmazást adó megbízásról

meggyõzõdni, az ellenõrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a

jegyzõkönyvetmegismerni, és a jegyzõkönyv átvételét követõ nyolc napon

belül írásban észrevételt tenni.

(2) Az ellenõrzés befejezésérõl a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott

határidõt követõ 8 napon belül dönt. Az ellenõrzést folytatni kell, ha az

ellenõrzött észrevéte

lei indokolják vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik

szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzõkönyvet kell készíteni.

(3) Az ellenõrzött kérelmére a jegyzõkönyv átadásakor zárótárgyalást kell

tartani. A zárótárgyaláson - ha az ellenõrzött kéri - az érdekvédelmét ellátó

szervezet képviselõje is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak,az (1)

bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell

számítani.

172.§

Az utólagos ellenõrzés megállapításai alapján a vámható-

ság szükség szerint

a) a hatáskörébe tartozó, szükséges eljárást megindítja,

vagy

b) a hatáskörébe nem tartozó ügyekben megkeresi az intéz-

kedésre illetékes szervet.

173.§

A vámhatóság jogosult az utólagos ellenõrzési tevékenysé-

géhez más hatóság közremûködését kérni, illetve igénybe

venni.

II. RÉSZ

VÁMIGAZGATÁS

I. Alapvetõ rendelkezések

174.§

(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazga-

tást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.

(2) A vámigazgatásra háruló végrehajtási feladatokat a vámszervezet végzi.

(3) Új határátkelõhely megnyitása és a megnyitott határát-kelõhelyek

megszüntetése, illetve a határátkelõhelyeken lebonyolódó forgalom

jellegének meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik. A

határátkelõhelyekkel kapcsolatos vámigazgatási feladatokat e törvény

végrehajtási rendelete határozza meg.

(4) A vámszervezetete törvény hatálybalépése után csak törvény,

kormányrendelet vagy ezek felhatalmazása alapján pénzügyminiszteri vagy a

pénzügyminiszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet kötelezheti az e

törvényben nem szabályozott feladatok végrehajtására.

(5) A kereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és

kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb

nemzetközi vámügyekben pedig a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi

miniszterrel egyetértésben jár el.

(6) A vámigazgatási feladatok végrehajtását és a szervezeti felépítésre

vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.

A vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ alsó-, közép-, illetve felsõfokú

szervekbõl, továbbá hatósági jogkörrel nem rendelkezõ szervekbõl áll.

II. A vámszervezet feladata

175.§

A vámszervezet végzi

a) az államhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vám- ellenõrzését, a

vámterhek és egyéb közterhek kiszabását és beszedését;

b) külön törvényben meghatározottidegenrendészeti feladatok ellátását;

c) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben - ter-

mékek, termények, áruk azonosságának (adózási szempontból

történõ besorolásának, minõségének és egyéb jogszabály

által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát, il-

letve a vizsgálat megtörténtének ellenõrzését;

d) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenõrzését,

javíttatását, nyilvántartását, összesítését,

feldolgozásátés átadását;

e) külön jogszabályban szabályozott, nemzetközileg ellenõrzött termékek és

technológiákforgalmának ellenõrzését;

f) az e törvényben meghatározott ellenõrzési és utólagos

ellenõrzési feladatok, valamint a különbözõ, feltétel-

tõl függõ vámkedvezmények elbírálásához szükséges elle-

nõrzési feladatok ellátását;

g) valamennyi jövedéki tevékenység ellenõrzését és a bérfõ-

zésben elõállított pálinka és borpárlat adóztatását;

h) a büntetõ eljárásról szóló törvény által hatáskörébe utalt pénzügyi

bûncselekmények megelõzését, felderítését, valamint nyomozását az erre

vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint, valamint a törvényben

meghatározott és nemzetközi együttmûködési kötelezettségbõl adódó felderítési

feladatai végzése során észlelt egyéb bûncselekmények esetében halaszthatatlan

nyomozati cselekmény végzését, a helyszín és a bizonyítékok biztosításával,

valamint a hatáskörrel rendelkezõ nyomozó hatóság értesítésével;

i) a jogszabálybanmeghatározott pénzügyi (vám- ésdeviza, adó- és jövedéki)

szabálysértések megelõzését, felderítését és elbírálását;

j) meghatározott körben anyagi javak, értékek õrzését,

kísérését;

k) a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos elle-

nõrzési feladatok ellátását;

l) a közúti határátkelõhelyek üzemeltetését, fenntartásukra

és fejlesztésükre vonatkozó feladatok végrehajtását;

m) a nemzetközi egyezményekben vagy a pénzügyminiszter-

tõl kapott felhatalmazás alapján külföldi vámigazgatá-

sokkal és nemzetközi vámszervekkel munkakapcsolat alapján felmerülõ vámszakmai

feladatok ellátását.

III. A vámszervezet hivatásos

állományú tagjainakintézkedési és

szolgálati fellépési jogai éskötelezettségei

176.§

(1) A vámszervezethatárátkelõhelyeken végzett feladatait ellátó, nyomozati,

szabálysértési, vám- és jövedékellenõrzési, õrzésvédelmi, hatósági,

végrehajtási eljárási feladatai ellátását végzõ személyek, valamint mindezen

tevékenységek irányítását, felügyeletét, és ellenõrzését ellátó személyek (a

továbbiakban együtt: pénzügyõrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak,

egyenruha és fegyver viselésére jogosultak.

(2) Avámszervezet hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak,

a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza.

(3) A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet

szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult

a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében személye-

ket az államhatáron, vámhatáron belül igazoltatni;

b) ellenõriznia szállítás alatt levõ vámáruk, jövedéki termékek

biztosítására alkalmazott zárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetû

áruk vámkezelésének megtör

téntét; megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt levõ jövedéki

termékek, adótárgyak, vámáruk származását, e célból közutakon személyeket,

jármûveket - a közúti közlekedés szabályairól, szóló jogszabályban

meghatározott jelzések alkalmazásával - megállíthat, avasúti és autóbusz-

pályaudvarokon, hajóállomásokon, repülõtereken tartózkodó, illetõleg

vasúton, hajón, személyszállító közforgalmú gépjármûvön szállított utasok

csomagjait a szállítóeszközön tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az

állomásokon megvizsgálhatja;

c) a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok

megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése, mértékének

felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges

intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton kívül

levõ pénzügyõrre is vonatkozik, ha az esetnél a szolgálatban levõ pénzügyõr

nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levõ pénzügyõrt az intézkedésben segíteni

kell. A szolgálati jogviszonyban álló tag jogosult továbbá abüntetõ eljárásról

szóló törvény által a vámszervezet hatáskörébe utalt bûncselekmények

nyomozásához, valamint az ilyen bûncselekmények elkövetésének megelõzésére,

megszakítására, az elkövetõ kilétének megállapítására, elfogására, a körözött

személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok

megszerzésére a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64.§-ának (1)-(2)

bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött, titkos

információgyûjtést végezni, a rendõrségi törvényben meghatározott feltételek

között;

d) a vámszervezethatáskörébe tartozó bûncselekmény vagy szabálysértés

elkövetésén tettenért, illetõleg annak

elkövetésével vagy abbanvaló részességgel alaposan gyanúsítható személy

kilétét köteles megállapítani. Evégbõl jogosult az ilyen személyeket

feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy a rendõrséghez elõállítani. A

feltartóztatás és az elõállítás idõtartama a hat órát nem haladhatja meg.

(4) A jogszerûen fellépõ pénzügyõr intézkedéseinek az ellenõrzött személy

köteles alávetni magát.

177.§

(1) A vámszervezet tagja köteles az e törvényben, valamint a végrehajtási

rendeletében, továbbá külön jogszabályokban rögzített feladatokat ellátni.

(2) A vámszervezet polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselõk

jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottakról

szóló 1992. évi XXXIII. tv. rendelkezései az irányadók.

III. RÉSZ

A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ TAGJAI ÁLTAL ALKALMAZ HATÓ

KÉNYSZERÍTÕ ESZKÖZÖKRE ÉS A LÕFEGYVER HASZNÁLATRA VONATKOZÓ

RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Közös szabályok

178.§

(1) A pénzügyõr törvényben meghatározott jogszerû intézkedése elleni tettleges

ellenszegülés megtörésére törvényben meghatározott intézkedést tehet és

kényszerítõ eszközt alkalmazhat.

(2) A pénzügyõrt intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy

a szolgálati igazolványa igazolja. Ha a pénzügyõr nem visel egyeruhát, az

intézkedés megkezdése elõtt köteles pénzügyõri mivoltát szóban közölni, és -

ha az intézkedés eredményét nem veszélyezteti - magát a szolgálati

igazolvánnyal igazolja.

(3) A kényszerítõ eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény

biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással,

sérüléssel vagy károkozással jár.

(4) A kényszerítõ eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi

sérülés, az emberi élet kioltása elkerülhetõ legyen. Az intézkedés

következtében megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget

kell nyújtani. A pénzügyõr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos

elláthassa, és kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó errõl értesüljön.

(5) A kényszerítõ eszköz alkalmazása elõtt az ellenszegülõt - ha a körülmények

ezt lehetõvé teszik - fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére és

figyelmeztetni kell arra, hogy kényszerítõ eszköz alkalmazására kerül sor.

179.§

(1) Testi kényszer kivételével kényszerítõ eszköz nem alkalmazható - a jogos

védelem esetét kivéve - a láthatóan terhes nõvel és a gyermekkorúval szemben.

(2) A kényszerítõ eszköz alkalmazását a pénzügyõr szolgálati elöljárójának

jelenti.

(3) A pénzügyõr kényszerítõ eszközt saját elhatározásából vagy utasításra

használhat.

II. Fejezet

Az egyes kényszerítõeszközök alkalmazásánakszabályai

Testi kényszer

180.§

(1) A pénzügyõr jogszerû intézkedése elleni tettleges ellenszegülés

megtörésére testi kényszert alkalmazhat.

(2) A testi kényszert akkor lehet alkalmazni, ha a pénzügyõri erõfölény vagy

az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb

kényszerítõ eszköz alkalmazása nem indokolt.

(3) A testi kényszer alkalmazása során a pénzügyõr felhasználhatja az

önvédelmi fogásokat is.

Vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz,

illetõleg más eszköz alkalmazása

181. §

(1) A pénzügyõr a szolgálatban kényszerítõ eszközként a rendszeresített vegyi-

vagy elektromos sokkoló eszközt, ezek hiányában más e célra alkalmas eszközt

alkalmazhat

a) a saját testi épségét, illetõleg az õrzésére bízott vagyon biztonságát

közvetlenül veszélyeztetõ támadás elhárítására,

b) a jogszerû intézkedésével szembeni ellenszegülés megtörésére.

(2) A pénzügyõr által alkalmazható vegyi-, elektromos sokkoló eszköz

rendszeresítésérõl a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben

rendelkezik.

Szolgálati kutya alkalmazása

182. §

(1) A pénzügyõr szájkosárral ellátott szolgálati kutyát - pórázon vagy

anélkül - kényszerítõ eszközként alkalmazhat, ha a testi kényszer

alkalmazásának feltételei fennállnak.

(2) A pénzügyõr szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve

alkalmazhat az intézkedése elleni tettleges ellenállás leküzdéséhez.

(3) A pénzügyõr szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát alkalmazhat a

személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül

fenyegetõ magatartás elhárítására.

Útzár telepítése

183. §

A pénzügyõr a büntetõeljárásról szóló törvény szerint a vámszervezet

hatáskörébe tartozó bûncselekmény felderítése, megakadályozása céljából

indokolt esetben az illetékes rendõrhatóságtól, határõrségi szervtõl útzár

telepítését kérheti.

Bilincs alkalmazása

184.§

(1) A pénzügyõr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni

kívánt vagy korlátozott személy

a) támadásának megakadályozására,

b) tettleges ellenszegülés megtörésére,

c) szökésének megakadályozására.

(2) Abilincs használata alkalmával kerülni kell a testi sérülés és

egészségromlás okozását. A bilincs használatáról készült jelentésben utalni

kell arra, hogy a bilincs alkalmazására milyen okból került sor és a

bilincselés következtében történt-e sérülés. Ha a megbilincseltet más

hatóságnak átadják, a jelentés egy példányát e hatóságnak meg kell kül

deni.

III. Fejezet

Lõfegyverhasználat

185. §

Általános rendelkezések

(1) A pénzügyõrt a lõfegyverhasználati jog a törvényben meghatározottak

szerint illeti meg.

(2) Ha e törvény szerint a lõfegyverhasználat feltétele fennáll, a pénzügyõr

lõfegyverként elsõsorban a rendszeresített szolgálati fegyvert, ennek

hiányában más tárgyat is fegyverként használhat.

(3) A pénzügyõr szolgálati fegyverének rendszeresítésére a pénzügyminiszter a

belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.

(4) Lõfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minõsül.

Nem lõfegyverhasználat a véletlenül bekövetkezett, állatra, tárgyra leadott

vagy a figyelmeztetõ lövés.

(5) A pénzügyõr a lõfegyverét saját elhatározásából vagy kivételesen

utasításra használja.

(6) Tilos a szolgálati fegyvert elõvenni, bárkire ráfogni, tüzelési

készenlétbe helyezni, vagy valakivel szemben a fegyverhasználatot kilátásba

helyezni, ha a lõfegyverhasználatnak az e törvényben meghatározott feltételei

nem valósultak meg.

(7) A jogosulatlan lõfegyverhasználat büntetõjogi és fegyelmi eljárást von

maga után.

A lõfegyverhasználat esetei

186. §

A pénzügyõr - szolgálatának jogszerû teljesítése közben -lõfegyverhasználatra

jogosult

a) az élet elleni közvetlen fenyegetés, vagy támadás elhárítására;

b) a testi épséget súlyosan veszélyeztetõ közvetlen támadás elhárítására,

valamint

c) a büntetõeljárásról szóló törvény által a Vám- és Pénzügyõrség nyomozási

hatáskörébe utalt bûncselekményekmegakadályozása érdekében a lõfegyverrel,

robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetés

esetén.

187.§

Nincs helye lõfegyverhasználatnak, ha

a) az olyan személy életét, testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a

fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,

b) a lõfegyverhasználat célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is

elérhetõ.

188. §

A lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések

(1) A lõfegyverhasználatot a következõ sorrendben meg kell elõznie

a) felhívásnak, hogy a személy a támadással hagyjon fel,

b) más kényszerítõ eszköz alkalmazásának,

c) figyelmeztetésnek, hogy lõfegyverhasználat következik,

d) figyelmeztetõ lövésnek.

(2) A lõfegyverhasználatot megelõzõ figyelmeztetést érthetõen, határozottan,

"a törvény nevében fegyvert használok" szavakkal kell megtenni.

(3) A figyelmeztetõ lövést olyan irányban kell leadni, hogy az senkit se

veszélyeztessen és lehetõleg kárt se okozzon.

189.§

(1) A lõfegyverhasználatotmegelõzõ intézkedések részben vagy teljesen

mellõzhetõk, ha az eset összes körülményeire tekintettel a megelõzõ

intézkedésekre már nincs idõ, és a késedelem a pénzügyõr vagy más személy

életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.

(2) Ha alõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések valamelyikével a támadást

elhárították, lõfegyverhasználatra nem kerülhet sor.

Eljárás lõfegyverhasználat után

190. §

(1) Lõfegyverhasználat után a sérültet elsõsegélyben kell részesíteni és

lehetõvé kell tenni orvosi ellátását.

(2) A lõfegyverhasználatról a pénzügyõr haladéktalanul jelentést tesz

közvetlen elöljárójának és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítja. A

közvetlen elöljáró haladéktalanul tájékoztatja az illetékes rendõri szervet.

(3) A lõfegyverhasználat jogszerûségét a rendõrség vizsgálja.

IV. RÉSZ

RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTÕK

JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRÕL

I. Fejezet

Hatóságok, fegyveres testületek és rendvédelmi szervek

együttmûködési kötelezettsége

191.§

(1) Vámtörvénybe ütközõ cselekmény észlelése, gyanúja ese-

tén minden hatóság köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak

bejelenteni.

(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy hi-vatalos eljárása

során vámjogszabályt sértõ cselekményrõl szerez tudomást, köteles azt a

legközelebbi vámhivatalnál vagy rendõri szervnél bejelenteni. A rendõri

szervek a bejelentésrõl kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.

192.§

(1) A vámszervezetszervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának

ellenõrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári

nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek

kötelesek hivatalos eljárásuk során együttmûködni.

(2) Az együttmûködési kötelezettség más hatóságokat és

szerveket a vámellenõrzés végzésére nem jogosítja fel, vám-

ellenõrzést kizárólag a vámszervezetszervei végezhetnek.

193.§

A vámszervezet nyomozószervei és a rendõrség bûnügyi szervei a büntetõ

eljárásról szóló törvényben, valamint a rendõrségi törvényben meghatározott

hatáskörükben eljárva kötelesek együttmûködni és kötelesek egymást a

bûnmegelõzõ és felderítõ tevékenység gyakorlása során támogatni.

194.§

(1) A vámszervezet vámellenõrzéssel nyújt segítséget a határõrségi feladatok

ellátásához.

(2) A Határõrség a tiltott határátlépés miatt elfogott személyeknél talált

vámárut (árut) és fizetõeszközöket kö-teles átadni a vámszervezet illetékes

szerveinek, további vizsgálat végett, kivéve azokat, amelyek nem tartoznak a

vámhatóság nyomozati jogkörébe. Az ilyen személyek elfogásáról a legközelebbi

illetékes vámszervetkell tájékoztatni.

(3) A vámszervezet nyomozati hatáskörébe nem tartozó vámáruk vámjogi sorsát a

büntetõ eljárás jogerõs befejezése után - az elkobzás esetét kivéve - e

törvény elõírásai szerint kell rendezni.

(4) A nemzetközi áru- és személyforgalom számára megnyitott vámutakon és a

mellékutakon a Határõrség biztosítja a határátkelõhely rendjének

fenntartását.

II. Fejezet

Fuvarozók, szállítmányozók és posta

együttmûködési kötelezettsége

A fuvarozók, szállítmányozók külön kötelezettségei

195.§

(1) A fuvarozó köteles

a) az állomásán, kikötõjében vagy repülõterén létesített

vámhivatal részére - térítés ellenében - megfelelõ iro-

da- és raktárhelyiséget biztosítani, továbbá azok fû-

tésérõl és világításáról, valamint karbantartásáról

gondoskodni;

b) a nemzetközi forgalomban közlekedõ jármûvek vámhatáron

való tartózkodási idejének menetrendjét a vámellenõr-

zéshez szükséges idõ figyelembe vételével megállapíta-

ni.

(2) A fuvarozó és a posta, valamint a szállítmányozó köte-

les a vámhivatal részére a vámszolgálat ellátásához szüksé-

ges minden felvilágosítást megadni, valamint gondoskodni

arról, hogy alkalmazottai végrehajtsák a vámjogszabályok

rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak kötelesek

a szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogsértõ cselek-

ményeket a vámhivatalnak bejelenteni. A fuvarozó, a szállítmányozó ésa posta

kötelesek azt az alkalmazottjukat, aki a fenti kötelezettségét súlyosan vagy

ismételten megszegi, a nemzetköziforgalmat ellátó szolgálatból a vámhivatal

javaslatára kizárni.

(3) A fuvarozott vámáru azonosítására alkalmazott vámzár

vagy más azonossági jel megsérülésérõl, továbbá a fuvaro-

zott vámáru bármilyen ok miatt szükséges kirakásáról, ille-

tõleg más jármûbe történõ átrakásáról a területileg illeté-

kes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.

Vasúti forgalom

196.§

(1) A vámterületre be- vagy onnan kilépõ valamennyi vasúti

jármû érkezésérõl és indulásáról a vasúti társaság köte-

les a vámhatóságotértesíteni.

(2) A vasúton közlekedõ utasok menet közben történõ vámel-

lenõrzése esetén a vasút köteles a vizsgálatot végzõk ré-

szére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást biztosí-

tani.

Hajózási forgalom

197.§

(1) A határvízen közlekedõ vízijármû - a kényszerkikötés

esetét kivéve - csak olyan helyen köthet ki, ahol vám-

hivatal mûködik, illetõleg csak ilyen helyen rakhat ki

vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki vagy be

személyeket.

(2) A határvízen közlekedõ vízijármû és annak személyzete

sem menet közben, sem éjjeli állomásozása alkalmával a bel-

földi parttal nem érintkezhet.

(3) Kényszerkikötés esetén a vízijármû parancsnoka köteles

a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.

(4) Ha a vízijármû olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhi-

vatal nem mûködik, a jármû parancsnoka köteles ezt a körül-

ményt az ellenõrzõ vizsgálat alkalmával bejelenteni.

(5) Ha avízijármû csak üzemanyag felvétele, élelmiszerkész-

letének kiegészítése stb. céljából köt ki a határvízi kikö-

tõben, a vámhatóság eltekinthet a vámvizsgálattól, a kikö-

tõben tartózkodó vízijármû azonban vámhivatali ellenõrzés

alatt áll.

198.§

(1) A vízijármû készletkönyvében feltüntetett fogyasztási

készletet - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételé-

vel - csak a vízijármû fedélzetén szabad vámmentesen fel-

használni.

(2) A vízijármûnek a vámterületen való indokolt tartózko-

dása esetén - a vízijármû parancsnoka kérésére - a vámhi-

vatal a fedélzeti felhasználással azonos módon engedélyez-

heti a fogyasztási készlet idõarányos részének a vámterüle-

ten történõ felhasználását.

Légiforgalom

199.§

(1) Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik,a vám-

területre érkezõ vagy onnan távozó légijármûnek - a kény-

szerleszállás esetét kivéve - csak olyan repülõtéren szabad

le-, illetõleg felszállnia, ahol vámhivatal mûködik.

(2) A vámterületre érkezõ vagy onnan távozó valamennyi légi-

jármû érkezésérõl és indulásáról a nemzetközi közforgalmú

repülõtér üzemeltetõje köteles a vámhivatalt értesíteni.

(3) A nemzetközi légiforgalomban közlekedõ légijármû kény-

szerleszállása esetén a légijármû parancsnoka köteles errõl

értesíteni a legközelebbi vám-, rendõri vagy határõrizeti

szervet. A bejelentésrõl az említett szervek egymást köte-

lesek értesíteni. A légijármû parancsnokának gondoskodnia

kell arról, hogy a vámellenõrzés elvégzéséig a légijármûbõl

ne rakjanak ki vámárut és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogyez nem

veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légijármû csak a vámellenõrzés

megtörténte után folytathatja útját.

(4) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülõtéren

külön engedéllyel létesített tranzit váróterem és tranzit-

terület vámellenõrzésére vonatkozó részletes szabályokat

- a3.§ (4) bekezdésének figyelembe vételével - a kiadott engedélyben kell

meghatározni.

Postaforgalom

200.§

(1) A vámterületre beérkezett, illetõleg onnan külföldre

feladott postaküldeményeket a Magyar Posta Rt.köteles a külföldi küldeményeket

kicserélõ postaszerv mellett mûködõ vámhivatalnak bemutatni, és a (2)

bekezdésben meghatározott küldemények kivételével azok vámkezelését kérni.

(2) Nem kell a vámkezelését kérni

a) a levelezõlapoknak, továbbá azoknak a zárt, vagy nyitott

leveleknek, valamint az olyan postaküldeményeknek, ame-

lyek árut, vagy árumintát nem tartalmaznak, beleértve a

vakok részére vakírással készített levélpostai küldemé-

nyeket;

b) a külföldre feladott azoknak a küldeményeknek, amelyek-

nek kiviteli eljárásban való vámkezelése a feladás elõtt

megtörtént;

c) a tranzit küldeményeknek, a kábítószert tartalmazó küldemények

kivételével.

(3) A vámhatóság kábítószerfelderítés érdekében a (2) be-

kezdésben említett árukat vámvizsgálat alá vonhatja.

201.§

(1) A vámterületre nem kereskedelmi áruforgalomban beérke-

zett postaküldemények belföldi forgalomban való vámkezelé-

sét a Magyar Posta Rt.a feladó által kiállított vámárunyilatkozat átadásával

kérheti.

(2) Az elvégzett vámkezelést a vámhatóság hivatalból kiál-

lított vámokmánnyal köteles igazolni.

202.§

(1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárás-

ban való vámkezelése bármely vámhivataltól kérhetõ.

(2) A kiviteli eljárásban vámkezelt postaküldemények kül-

földre történt kilépését a Magyar Posta Rt. igazolja.

203.§

(1) A nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postakül-

demények után kiszabott és beszedettvámterheket a Magyar Posta Rt.

összevontan, havonta egy alkalommal köteles megfizetni.

(2) A postaforgalomban behozott vagy kivitelre kerülõ, és

kereskedelmi áruforgalomnak minõsülõ küldemények vámkezelé-

sére az általános elõírásokat kell alkalmazni.

III. Fejezet

Vámügynökség, vámközvetítés

204.§

(1) A vámközvetítést megbízás alapján,hivatásszerûen végzõ

egyéni vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hiva-

tásszerûen végzõ természetes személyek társasága vagy szer-vezete a

vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).

(2) A vámügynök a tevékenységét a vámszervezet központi szervének külön

engedélyével (mûködési engedély) kezdheti meg és folytathatja, feltéve,

hogy rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy a cégjegyzékbe

bejegyezték.

205.§

(1) A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmezõ

a) magyar állampolgár, illetve magyarországi székhellyel rendelkezik;

b) vámszempontból megbízható; illetve

c) a létesítendõ vámügynökség belföldi székhelyû pénzintézet által kiadott

bankgaranciával rendelkezik; vagy

d) a létesítendõ vámügynökség vezetõje(ügyvezetõ igazgatója), vagy - több

tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelõs

vezetõje vámszakértõi engedéllyel vagy felsõfokú vámügyi szakképesítéssel, a

szakalkalmazottak pedig vámügyi szakképesítéssel rendelkeznek;

e) határátkelõhelyre kért mûködési engedélye esetében a

vámügynök elhelyezése és tevékenysége a határforgalom

lebonyolítását nem zavarja;

f) a létesítendõ vámügynökség vezetõje (ügyvezetõ igazgatója), vagy - több

tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelõs

vezetõje legalább három évi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés b) pont alkalmazásánál a folyamatos kereskedelmi

tevékenység meglétét nem kell vizsgálni, feltéve, hogy a kérelmezõnek nincs

vámtartozása.

206.§

A vámhatóság a mûködési engedélyt öt naptári évre adja ki, a 205.§-ban

elõírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.

207.§

A mûködési engedélyt vissza kell vonni, ha a 205.§-ban írt

feltételek bármelyike megszûnik.

208.§

A vámhatóság a mûködési engedély visszavonása nélkül legfeljebb egy évre

megtilthatja a vámügynökség alkalmazottjának a vámügyekben való eljárást, ha

õt tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütközõ cselekmény ismételt

elkövetése miatt, szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerõsen

elmarasztalta.

Vámközvetítés

209.§

(1) A vámügynök megbízás alapján kéri a vámkezelést, közre-

mûködik annak végrehajtásában, a megbízója javára kezesség-

vállalási nyilatkozatotadhat, továbbá a székhelyén (telep-

helyén)- külön engedéllyel -vámraktárat tarthat fenn,ahol a vámhivatal

szolgálati helyet üzemeltethet.

(2) A vámügynök köteles az árunyilatkozat benyújtása elõtt

meggyõzõdni a vámkezeléshez szükséges feltételek meglété-

rõl, valamint a rendelkezésre álló okmányok adattartalmának

és az árunyilatkozat adatainak összhangjáról.

(3) A vámügynök öt évig köteles megõrizni az általa lebonyo-

lított vámkezelések, vámeljárások okmányait, adatait. Az

adatok - a hivatalos bélyegzõvel és eredeti aláírással el-

látott okmányok kivételével - mágneses adathordozón, mikro-

filmen is megõrizhetõk.Az adatok nyilvántartásakor a titokvédelmi és

adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelõen jár el.

V. RÉSZ

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

210. §

(1) Ez a törvény 1996. január 1-jénlép hatályba. Rendelkezéseit - a (2)-(5)

bekezdés kivételével - a hatályba lépést követõen végzett vámkezelé-seknél és

vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatálybalépése elõtt végzett, vámáru jelleget meg nem

szüntetõ vámkezelés esetén a kérdéses vámáru mindaddig változatlan feltételek

mellett maradhat vámfelügyelet alatt, amíg más vámkezelésben való

részesítését nem kérik.

(3) A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény -

e törvény kihirdetéséig hatályos -18. §-ában és a 31. § (3) bekezdéseiben

foglalt feltételekkel vámkezelhetõk azok a termelõeszközök, amelyek

behozatalára e törvény kihirdetése napját követõ 30. napig a Cégbírósághoz

bejegyzésre benyújtott társasági (alapító) okiratnak, vagy az alapítói vagyon

felemelésérõl szóló taggyûlési (közgyûlési) határozatnak megfelelõen, illetve

ilyen határozat alapján az 1988. évi XXIV. tv. 31. § (3) bekezdése szerinti

devizaszámlára történt befizetésbõl (átutalásból) került sor.

(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt engedélyezett fizetési kedvezmények

(fizetés halasztás, részletfizetés, kamatmentesség stb.) illetve kivetett

terhek (kamat, késedelmi pótlék, bírság stb.) az eredetileg megállapított

feltételek szerint vehetõk igénybe, illetve teljesítendõk.

(5) Az etörvény hatálybalépése elõtt a vámhatóság által kiadott engedélyek a

törvény hatálybalépését követõen csak akkor tekinthetõk érvényesnek, ha e

törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezõbb

feltételhez köti. Amennyiben az elõzõ jogszabályok alapján kiadott engedély

aze törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg,és az engedély

birtokosa a törvény hatályba lépését követõ száznyolcvan napon belül nem

kéri az új engedély kiadását, akkor az engedélya száznyolcvanegyedik napon

érvényét veszti.

211.§

(1) Aze törvény kihirdetésekor legalább egy éve vámügynöki tevékenységet

folytató egyéni vállalkozó vagy társaság e törvény hatálybalépéséig

köteles a mûködési engedély iránti kérelmet a 205.§ (1)a), b), d) és f)

pontjában meghatározott feltételek igazolásával benyújtani. Ennek

elmulasztása esetén tevékenységét nem folytathatja.

(2) A 205.§ (1)c) pontjaszerinti hiányzó feltételt az engedély kiadásától

számított egy éven belül kell teljesíteni.

212.§

(1) E törvény kihirdetésekor hatályát veszti:

A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. tv. 18. §-a

és a 31. § (3) bekezdése.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 13.§-ának (2) bekezdése,

14. §-ának(5) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából "és a

vámhatóság", a (2) bekezdésének elsõ mondatából "vagy a vámhatóságnál"

szövegrészek, 49. §-ának (2) bekezdése, 50.§-ának (4) bekezdése, 78.§-ának

(10) bekezdése, 81.§-ának (3) bekezdés c) pontja, a 96/A. § (3) -(4) bekezdése

és a 97.§ z) pontja;

b) a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésrõl

szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 11.§-ának(8) bekezdése;

c) a vámjog szabályozásáról szóló1966. évi 2. törvényerejû

rendelet, és az ezt módosító 1987. évi 14. törvényerejû rendelet 7.§-a és

az 1992. évi XXXV. törvény 1-2.§-a;

d) a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.

törvény 47. § (1) bekezdés g) pontja.

(3) Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény

a) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára

teljesítendõ befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, valaminta

jövedéki szabályozásra és ellenõrzésre, a bérfõzési szeszadóra, továbbá a

vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény

hatálya alá tartozó termékimportot terhelõ kötelezõ befizetésekre (adó,

illeték,díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása,

beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenõrzése a

vámhatóság hatáskörébe tartozik."

b) 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális

adója, az iparûzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -

valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett

adót (kivetés)."

(4) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény

a) 11.§-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(A termékexporttal egy tekintet alá esõ termékértékesítésnek minõsül)

"a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a

vámhatóság vámszabadterületre, tranzit-területre, közvámraktárba (a

továbbiakban együtt: vámszabadterület) kilépteti;"

b) 31.§-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(Mentes az adó alól továbbá:)

"b) ajogszabály szerinti feltételek mellett az az importált termék, melyet

árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal és aktív feldolgozás jogcímén

vámkezelnek."

c) 42.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"42.§ Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem

szabályozott kérdésekben - az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény,

illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a

vámigazgatásról szóló 1995. évi ...... törvény rendelkezéseit kell

alkalmazni."

(5) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi

LXXVIII. törvény 16.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"16.§ Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásbanaz

adózás rendjérõl szóló törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a

vámeljárásjogról, valamint avámigazgatásról szóló 1995. évi .... törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni."

(6) Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 88.§-a helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"88.§ Az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így

különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelõsség megállapítására, a

tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás

engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történõ részbeni vagy

teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére - az

adózás rendjérõl szóló törvény, statisztikai illeték tekintetében pedig a

vámjogról, avámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény

rendelkezései irányadóak."

(7) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi .IV.

törvény 3.§-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a

társadalombiztosítási, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról

és az árak megállapításáról szóló törvényekben szabályozott ügyekben, továbbá

az adó-,jövedéki és a vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha

jogszabály másként nem rendelkezik."

(8) A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.

törvény 46/A.§ (2) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:

(Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának

kötelezettsége nem áll fenn)

"k) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének

ellenõrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat

végrehajtása érdekében foly

tatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal, vámhatósággal, illetve

társadalombiztosítási szervvel"

(szemben, e szervek pénzintézethez intézett írásbeli megkeresése esetén...)

(9) Az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselõ jogoknak rubel

elszámolásban történõ behozataláról szóló 52/1992. (III.21.) Korm. rendelet

3.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. §A transzferábilis és klíring rubel elszámolásban behozott áru nem

tartozik a fogyasztási cikk globálkvóta hatálya alá."

(10) Az áruknak,szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselõ jogoknak a

Magyar Köztársaság Oroszországgal szembeni követeléseinek törlesztése

keretében történõ behozataláról szóló 85/1995. (VII.12.) Korm. rendelet 4.§-

ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"4.§ Az e rendelet elõírásai szerint behozott áru nem tartozik afogyasztási

cikk globálkvóta hatálya alá."

(11) Aholegyéb jogszabály vám- és pénzügyõrség (VP), Vám-és Pénzügyõrség

Országos Parancsnoksága (VPOP) vagy országos parancsnokság (OP), megyei- vagy

területi parancsnokság elnevezést használ, ott VP esetében vámszervezetet,

VPOP, OP esetén vámszervezet központi szervét, megyei és területi

parancsnokság esetén vámszervezet területi szervét kell érteni.

213. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény végrehaj-tási rendeleteit

kiadja.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza,

illetve közzétegye

a) a vámszervezethatósági jogkörrel rendelkezõ szerveinek létesítését,

elnevezését, székhelyét, illetékességét és megszüntetését;

b) a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottsága által e törvény

kihirdetése után alkotott Szakértõi Véleményeket, Magyarázatokat és Magyarázó

Jegyzeteket;

c) az Egységes Vámokmány alkalmazását és kitöltési szabályait, valamint a

használatához szükséges kódok jegyzékét;

d) a vámúttá nyilvánított határátkelõhelyek jegyzékét;

e) a vámértékbevallás részletes szabályait;

f) avámszabadterület vámügyi rendtartását;

g) a kishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat;

h) az árubejelentésre szolgáló okmányokat és a kezelésükre vonatkozó

szabályokat;

i) a Vámjegy mintáját, felhasználásának, kezelésének szabályait;

j) a vámszevezetáltal kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési

rendjét;

k) a vámszervezet hivatásos állományú tagjaira vonatkozó szolgálati

szabályzatát;

l) a vámszervezet hivatásos állományú tagjainak egyenruházatát, fegyverzetét

és jelvényét, továbbá ezek viselésének szabályait az egyéb rendvédelmi szervek

vonatkozó szabályaival összhangban.

(3) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a pénzügyminiszterrel

egyetértésben szabályozzák az áruk nemzetközi forgalmát is érintõ, a

vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseiket.

1. számú melléklet a .... évi .... törvényhez

A nem kereskedelmi forgalom egyes szabályai

1. Nemkereskedelmi mennyiségû avámáru behozatala, illetve áru kivitele a

természetes személy által külföldrõl behozott, külföldre kivitelre kerülõ,

valamint részére fuvarozó vagy posta közremûködésével külföldrõl

ellenszolgáltatás nélkül beküldött, illetõleg megbízásból - fuvarozó vagy

posta közremûködésével -külföldre ellenszolgáltatás nélkül kivitelre kerülõ

alábbi mennyiségben:

- szeszes italok: 1 liter égetett szeszesital és

1 liter bor és

5 liter sör

- dohánygyártmány: 500 db szivarka vagy

100 db szivar vagy

500 gr dohány

- kávé, tea, kakaó továbbá 1-1 kg

valamennyi fûszernövény

és keveréke, kivéve a

fûszerpaprika és keveréke

- egyéb árukból: 500 Ft egyedi értékig, fajtánként 10 db

2000 Ft egyedi értékig, fajtánként 5 db

5000 Ft egyedi értékig, fajtánként 2 db

5000 Ft egyedi érték felett fajtánként 1db

- gépjármû: családonként 1 db/év

2. Az 1. pont szerinti mennyiségeket, valamint az e törvény végrehajtási

rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó egyedi és összértékû áruk,

vámáruk - a 3. pontban említett kivétellel - csak akkor vámkezelhetõk, ha

azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselõ jogoknak a

kivitelérõl és behozataláról, illetve az ezekkel kapcsolatos tevékenységi

engedélyezésrõl szóló jogszabályok nem tartalmaznak korlátozó feltételeket,

továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást tartalmazó egyébelõírások

nincsenek hatályban.

Az ilyen jogcímen vámkezelt vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes

pénzügyi terheket kell kiszabni.

3. A nem-kereskedelmi forgalomban behozott gépjármûvet a kereskedelmi

forgalomban érvényes pénzügyi terhekkel kell vámkezelni. Az e jogcímen

vámkezelt gépjármû ugyan nem tartozik az importengedélyezési kötelezettség

hatálya alá, a vámkezelésnél azonban érvényesíteni kell a gépjármûimport

engedélyezés feltételeinek meglétét is.

4. A természetes személyek által a devizajogszabályokban meghatározott értéket

meghaladó értékû áruk kivitelét -amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik

- visszahozatali kötelezettség elõírásával ideiglenes kivitelben kell

vámkezelni.

5. A nem kereskedelmi áruforgalomban behozott, beküldött vámáruk, kivitelre

kerülõ áruk vámkezelésekor alkalmazandó okmányokat, kedvezményeket és a

részletes eljárási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

2. számú melléklet a ..... évi ..... törvényhez

A fuvarozóvállalati és a postai alkalmazottak,

valamint a határforgalom lebonyolításában és

ellenõrzésében részt vevõk vámjogikedvezménye

I. Külföldön közlekedõ magyar vízijármû személyzetének

vámjogi kedvezményei

1. A külföldön közlekedõ magyar vízijármû személyzete (beleértve a hajóéttermi

személyzetet is), továbbá a külföldi vízijármû magyar személyzete az 5.

pontban meghatározott mennyiségû vámárukat vám- és engedélymentesen hozhatja

be, ha egy naptári év alatt a behozott vámáru mennyisége az ott felsorolt

mennyiséget, értéke pedig a 100.000 Ft-ot nem haladja meg.

2. A 30 napot meg nem haladó külföldi szolgálat esetében - az évi keret

terhére - a külföldön eltöltött napokra kifizetett járandóság (napidíj,

zsebpénz) 50 %-a erejéig vásárolt, legfeljebb azonban 8.000 Ft-ot meg nem

haladó értékû vámáru - beleértve az 1.000 Ft-ot meghaladó egyedi értékû tartós

használati tárgyakat is - hozható be vámmentesen. A hajózási alkalmazott

részére kifizetett járandóság összegét a vízijármû parancsnokának kell

igazolnia.

3. A 31-120 nap között eltöltött külföldi szolgálat esetében legfeljebb az évi

keret 50 %-ának (50.000 Ft-nak) megfelelõ értékû vámáru, 120 külföldön

eltöltött nap után pedig a teljes évi keret (100.000 Ft) értékû vámáru hozható

be vámmentesen.

4. Az I/2.. és az I/3.. pontban meghatározott vámkedvezmény alkalmazása

szempontjából lehetõség van legfeljebb kétévi vámmentes keret összegének az

összevonására.

5. Az I/1.. pontban meghatározott évi értékkeret terhére egyes áruféleségekbõl

vámmentesen, havonta - a gépkocsi kivételével - az 1. számú melléklet 1.

pontjában meghatározott mennyiségû vámáruk vámkezelhetõk.

6. A vámmentes értékhatárt meghaladó értékû vámáruk vámfizetés mellett az 1.

számú mellékletben írtak alkalmazásával vámkezelhetõk.

II. Egyéb fuvarozóvállalati és postai alkalmazottak

vámjogikedvezményei

1. Vámmentesek a közforgalmú fuvarozóvállalatnak és a postának az államhatárt

szállítóeszközön való szolgálatteljesítés miatt átlépõ - ideértve,az igénybe

vett szállítóeszköztõl függetlenül, a szolgálatteljesítésbõl történõ hazatérés

esetét is - alkalmazottai által behozott, nem kereskedelmi jellegû vámáruk, ha

azok értéke havonta a 5.000 Ft-ot nem haladja meg. E rendelkezés alkalmazása

szempontjából fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak tekintendõk a

következõk:

- az autóközlekedési vállalatok és egyéb fuvarozó vállalatok gépkocsivezetõi,

a menetrend szerinti járatokon közlekedõ jegyvizsgálók, a MALÉV hajózó

személyzete, a GYSEV osztrák vonalszakaszain dolgozó pályamunkások;

- a hálókocsi jegyvizsgálók, a vasúti étkezõkocsi személyzete; a MÁV és a

GYSEV alkalmazottai (vonatszemélyzet, vonat átvevõk, vonat- és mozdonyvezetõk,

kocsilakatosok stb.);

- a mozgópostai alkalmazottak.

2. A megállapított havi vámmentes keretet, legfeljebb hat hónapra - a IV/1..

pont kivételével - összevontan is igénybe lehet venni. Összevonni csak azoknak

a hónapoknak igénybe nem vett vámkedvezményét lehet, amelyekben tényleges

külföldi munkavégzés történt.

3. A vámmentes kereten felüli áruérték után vámot kell kiszabni és beszedni. A

kiszabott vám megfizetésére a 129.§-ban foglaltakat kell alkalmazni.

III. A határforgalom lebonyolítását és ellenõrzését külföl di szolgálati

helyen végzõk vámjogikedvezményei

A határforgalom lebonyolítását és ellenõrzését külföldi szolgálati helyen

végzõk a havonta rendszeresen kapott külföldi fizetõeszköz fele összegét meg

nem haladó értékû, nem kereskedelmi mennyiségû árukat hozhatnak be

vámmentesen.

IV. Közös szabályok

1. Az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására

akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét elõtakarékosság címén

befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50 %-át veszik csak

igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az elõtakarékosság

bejelentésétõl számított

a) legalább 366 külföldi szolgálati nap esetén aVámtarifa vámtételeinek 50 %-

os mérséklésével,

b) legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhetõ.

2. Az I-III. pontban foglaltak szerinti vámkezelést írásbeli árunyilatkozattal

kell kérni. Az I-III. pont alkalmazásában kereskedelmi mennyiség fogalma

szempontjából az egyes áruféleségekbõl az 1. számú melléklet 1. pontjában

meghatározott mennyiséget kell évenként, illetõleg tárgyhavonként figyelembe

venni. A kereskedelmi mennyiség miatt nem vámkezelhetõ árukat értékesítésre

kell felajánlani.

TARTALOMJEGYZÉK

I. RÉSZ

VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁSJOG

I. Fejezet

Általános rendelkezések 1

Értelmezõ rendelkezések 1

A törvény hatálya 7

A vámterület 8

Vámút 9

Az áruforgalom szabadsága és korlátozása 10

Áru elhelyezése szállítóeszközön 11

Vámbiztosíték 12

Zálogjog 17

Vámtarifa 18

Vámárut, árut terhelõ fizetési kötele-

zettségek 19

Az áruk származása 20

Általános rendelkezések 20

A származás igazolása 22

Kedvezményes elbánás igénye esetén al-

kalmazandó származási elõírások 24 A vám

alapja 25

Avámérték meghatározás általános szabályai 26

A vámérték meghatározás különös szabályai 38

II. Fejezet

Az áruk/vámáruk vámjogi státuszának rendezéséig alkalmazandóáltalános

szabályok

Áruforgalom vámellenõrzése 40

Vámigazgatási eljárások ahatáron 41

Beléptetés 41

Kiléptetés 41

Jelentkezési kötelezettség 42

Árubejelentési kötelezettség 43

Árubemutatási kötelezettség 44

Ellenõrzõ vizsgálat a vámhatáron 46

A beléptetés megtagadása 48

A kiléptetés megtagadása 48

Átmeneti megõrzés 49

III. Fejezet

Vámjogi és vámeljárási rendelkezések

Vámfelügyelet 50

Vámvizsgálat 51

Vámkezelésre vonatkozóáltalános rendelkezések 52

Vámáru és azáru vámkezelése54

Az árunyilatkozat ellenõrzése 57

Vámárujelleget megtartó vámkezelések 59

Árutovábbítás 59

Raktározás 61 Vámraktár

64

Aktív feldolgozás 67

Ideiglenes behozatal 69

Vámárujelleget megszüntetõ vámeljárás73

Belföldi forgalom számára történõ

vámkezelés 73

Vámáru alaktalanítása, megsemmisítése 74

Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása 75

Kiviteli vámkezelések 76

Kiviteli ellenõrzés 76 Ideiglenes

kivitel 76

Passzív feldolgozás 77

Egyéb rendelkezések 78

Vámszabadterület 78

Határmenti gazdálkodás 82

Kishatár áruforgalma 83

Tarifális és vámjogivámkedvezmények, vámmen- tességek 83

Tarifális vámkedvezmények 83

Vámmentességek 84

IV. Fejezet

Vámteher A vámfizetési kötelezettség 105

A vámteher kiszabása 108

A vámteher közlése, esedékessége 110

A vámteher megfizetése 111

Fizetési halasztás, részletfizetés 114

A vámbevételek elszámolása és kezelése 116

A vámteher helyesbítése 118

A vámteher visszatérítése 118

A vámteher mérséklése, elengedése 121

A vámteher elévülése 122

V. Fejezet

Jogkövetkezmények, költségek 123

Vámigazgatási bírság, 123 Kamat

125

Vámkezelési díj, statisztikai illeték126

Szemledíj, költségtérítés127

VI. Fejezet

A vámigazgatási eljárás különös szabályai 130

Alapvetõ szabályok 130

Határozat 132 Jogorvoslat

132

Végrehajtási eljárás 134

A végrehajtási eljárás felfüggesztése, szüneteltetése

137 A befolyt összeg elszámolása, a végrehajtás költsége

137

Vámtartozás törlése 138

VII. Fejezet

Nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatvédelem

Nyilvántartás, adatszolgáltatás 139

Vámtitok,adatvédelem 139

VIII. Fejezet

Utólagos ellenõrzés 145

II. RÉSZ

VÁMIGAZGATÁS

I. Alapvetõ rendelkezések 151

II. A vámszervezet feladatai 152

III. A vámszervezet hivatásos állományú tagjainak

intézkedési, szolgálati fellépési jogai és

kötelezettségei 154

III. RÉSZ

A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ TAGJAI ÁLTAL

ALKALMAZHATÓKÉNYSZERÍTÕESZKÖZÖKRE ÉS A LÕFEGYVERHASZNÁLATRAVONATKOZÓ

RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Közös szabályok 156

II. Fejezet

Az egyes kényszerítõ eszközök alkalmazásának szabályai

158

III. Fejezet

Lõfegyverhasználat 160

IV. RÉSZ

RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTÕK

JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRÕL

I. Fejezet

Hatóságok, fegyveres testületek ésrendvédelmi szervek együttmûködési

kötelezettsége 164

II. Fejezet

Fuvarozók, szállítmányozók és posta együtt-mûködési kötelezettsége

165

A fuvarozók, szállítmányozók külön kötele-

zettségei 165

Vasúti forgalom 167

Hajózási forgalom 167

Légi forgalom 168

Posta forgalom 169

III. Fejezet

Vámügynökség, vámközvetítés 171

Vámközvetítés 173

V. RÉSZ

ÁTMENETI ÉSZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 173

Mellékletek

Indokolás

A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigaz gatásról

szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A Magyar Köztársaságban a rendszerváltozással végbement, a piacgazdaság

kiépítését célzó alapvetõ gazdasági változások és a külgazdasági kapcsolatok

teljes körû átrendezõdése, különösen az Európai Unióval

megteremtett,integrációs elemeket tartalmazó szerzõdéses kapcsolatból adódó

feladatok is halaszthatatlanná tették a vámrendszer korszerûsítését szolgáló,

törvényi szinten álló vámjog megteremtését.

A törvényi szabályozásról szóló koncepciót jóváhagyó kormányhatározatnak

megfelelõen az aktív vámpolitika érvényesítését biztosító vámtarifatörvény

mellett a vámeljárásjogot és vámigazgatás alapszabályait rögzítõ vámtörvényt

kell megalkotni.

Az említett okok mellett a hazai jogalkotási követelmények is idõszerûvé

tették a vámtörvény kidolgozását, miután a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.

törvény elõírásai szerint a gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek széles

körét érintõ jogokat és kötelezettségeket törvényben kell meghatározni.

Az eddigi többszintû és gyakran szétszórt szabályozási forma az érdekeltek

részére nem volt kellõen áttekinthetõ és ez a jogalkalmazónak is szinte napi

problémákat okozott. Ennek megszüntetése érdekében az alapvetõ szabályokat a

mellékelt Javaslat foglalja egységbe.

A Javaslat kidolgozásánál figyelembe kellett venni azt is, hogy nem minden

esetben célszerû és indokolt valamennyi kérdést a legmagasabb szinten

szabályozni, hanem a gyorsan változó gazdasági viszonyokhoz való rugalmas

alkalmazkodást is biztosítani szükséges.Erre tekintettel az alapvetõ jogok és

kötelezettségek törvényi szintû szabályozása mellett indokolt végrehajtási

rendelet(ek)kiadása is.

A Javaslat, figyelemmel a jogegyenlõség elvi követelményére, szektorsemleges

szabályozást vezet be, szem elõtt tartva azt az elvárást is, hogy az

államhatáron át történõ személyi- és árumozgás lehetõleg gyors és

zökkenõmentes legyen, de emellett hatékonyan érvényesüljön az állam vám-

bevételi és biztonsági érdeke, valamint - többek között -kultúrális javainak

védelme.

A Javaslat azonos súllyal veszi figyelembe a gazdálkodók és az állam érdekeit.

A gazdálkodók egy olyan stabil hosszútávú jogi szabályozást kapnak, amely

lehetõvé teszi, hogy a külkereskedelmi tevékenység feltételeiveltávlatokban

is tudjanak számolni. Az állam pedig megfelelõ idõben hozzájut a

költségvetésibevételekhez, ami az állami kiadások fedezetét - a maga

eszközrendszerével - kellõen biztosítja.

A végrehajtó szervezet feladatainak,továbbá tagjai jogainak és

kötelezettségeinek és ezek érvényesítéséhez nélkülözhetetlen kényszerítõ

eszközök alkalmazásának törvényben való rögzítése a jogszerû vámeljárás egyik

legfontosabb biztosítékát képezi.

A Javaslat e mellett átveszi a jelenleg hatályos jogszabályokból a

gyakorlatban már évek óta alkalmazott és bevált szabályokat is.

A jogharmonizációs feladatnak elegettéve, messzemenõen figyelembe veszi

továbbá az Európai Unió közös vámszabályait, szerkezetében egyezik azzal, és -

ahol ezt a gazdasági

helyzetünk engedi - tartalmában is átveszi az ott alkalmazott szabályozást. (A

jogharmonizáció mértékét az indokolás melléklete mutatja be.)

Részletes indokolás

I. VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI

1-3.§-hoz

A Javaslat az egységes jogalkalmazás alapfeltételeinek megteremtése, illetve a

jogi elõírások maradéktalan érvényesíthetõsége és a törvényesség biztosítása

céljából - mintegy hiánypótló szabályozásként - részletes rendelkezéseket

tartalmaz a vámjogban alkalmazott szakkifejezések vagy speciális vámjogi

értelemmel felruházott fogalmak értelmezésérõl.

A Javaslat,figyelemmel a szabályozni kívánt viszonyok speciális

helyzetére,többoldalú részletes megfogalmazást ad mind a területi, mind a

tárgyi hatályról. A területi hatály a tényleges államterületen kívüli

jogalkalmazást is lehetõvé, illetve kötelezõvé teszi, tekintettel arra, hogy

nemzetközi szerzõdés alapján magyar vámszervek külföldön is mûködhetnek. A

viszonosságból következõen a Magyar Köztársaság területén mûködõ külföldi

vámszervek tekintetében korlátozza a területi hatályt.

A törvény tárgyi hatálya alapvetõen az államhatáron átszállított

vámáruhoz/áruhoz, illetve az ezekhez kapcsolódó pén

zügyi terhekhez kötõdik, a személyi hatály meghatározása csak ezekkel

összefüggésben kerül értelmezésre. A pénzügyi terhek fogalmának meghatározása

azért kap különös hangsúlyt, mert ennek révén egyértelmûvé válik a vámszervek

által kivetett terhek (közös szóval vámteher) anyagi- és eljárásjogának

összefüggése.

A vámterület fogalmának tisztázását segíti az a rendelkezés, amely rögzíti,

hogy a speciális kedvezményeket élvezõ tranzit- és vámszabadterület

vámterületi jogállása csupán a mûködési és technikai szabályokat illetõen

speciális, vagyis ettõl független avámterületi státuszuk!

4.§-hoz

A vámutak meghatározása mellett indokolt megerõsíteni a mellékút

jogintézményét is, mivel célszerûségi és gazdasá

gossági érdekek alapján egyes esetekben elõnyösebb a mel-lékúton való

áruszállítás. A vámutak megnyitására és megszüntetésére vonatkozó

kormányfelhatalmazás rögzítése megfelel a hatályos szabályozásnak, a törvényi

szabályozás szükségessé teszi a jelenlegi gyakorlat fenntartását szolgáló

felhatalmazás megerõsítését.

5-6.§-hoz

A szabadkereskedelem érvényesítésének kimondása elengedhetetlen minden

liberalizált külkereskedelmet folytató piacgazdaság esetében.

Ez alól a fõszabály alól a nemzetközileg is alkalmazott, illetve ismert okból

hozott korlátozó intézkedések képez

hetnek kivételt. Ezeket az okokat a törvényjavaslat példaszerûen sorolja fel.

Ez a szabály nem jelent korlátozást a hatályos külkereskedelmi engedélyezési

rendszer tekintetében.

Az áru szállítóeszközön történõ elhelyezésének szabályozása nemzetközi

elõírásokon alapul. Törvényben történõ rögzítése azért szükséges, mert olyan

alapvetõ anyagi jogi szabály, amelynek megsértése súlyos bûncselekmény vagy

szabálysértés elkövetésének gyanújára ad okot.

7-11.§-hoz

(Vámbiztosíték, zálogjog)

A vámáruhoz és - a jövedéki törvény által elõírt esetben- a magas adótartamú

áruk szállításához az állami bevételek érvényesíthetõsége érdekében - a

tulajdonjogtól függetlenül -biztosítékadási kötelezettség kötõdik. Ez az

elõírás figyelembe veszi a vonatkozó nemzetközi rendelkezéseket és a közterhek

megfizetésének hazai kedvezõtlen tapasztalatait is. Új elemként került a

Javaslatba a külföldi bankgarancia elfogadásának és a szakmai szövetségek

kezességvállalásának a garanciarendszerbe történõ bekapcsolási lehetõsége,

valamint a vámbiztosíték felszabadítása feltételeinek részletezése. A vám

biztosítása alóli mentességek között továbbra is fennmarad a bérmunka a

törvényi fogalmazás szerint: aktív feldolgozásikonstrukció speciális

kedvezménye.

Ugyancsak a vámterhek megtérülésének biztosítását szolgálja a vámárut terhelõ

zálogjog megerõsítése, ésegyéb zálogjoggal való kapcsolatának rendezése.

12.§-hoz

(Vámtarifa)

A Javaslat a vámtörvény,a vámtarifa-törvény és a vámkeze

lésnél kötelezõen felszámítandó egyéb pénzügyi terhek szabályozásáról szóló

jogszabályok egymáshoz való kapcsolódását, illetve végrehajtásának módját

rendezi.

Az Európai Unióval megkötött Társulási Megállapodásban foglaltakhoz igazodóan

eltérõ vámteher kiszabási feltételeket állapít meg anem-kereskedelmi

áruforgalomra. Az utas- és ajándékforgalom vámkedvezményét a törvény

végrehajtási rendelete szabályozza,tekintettel az inflációból adódó gyakoribb

változtatási igényre.

13-14.§-hoz

(Fizetési kötelezettségek)

A Javaslat deklarálja a vámáruval kapcsolatos általános vámfizetési

kötelezettséget. E célból megerõsíti a vámhatóság intézkedési, (kivetési)

jogosultságát a vámmal együtt kiszabott más köztartozások vonatkozásában is,

aminek részben célszerûségi, részben gazdasági indokoltsága van és megfelel a

vonatkozó nemzetközi gyakorlatnak.

15.§-hoz

A Javaslat felhatalmazást ad a más jogszabályok alapján történõ, általános

vagyoperatív beavatkozást igénylõ esetekben (pl. fizetési mérlegprobléma

kezelése érdekében, piacvédelmi, vagy dömpingeljárás keretében alkalmazandó

intézkedések) születõ döntésekbõl eredõ fizetési kötelezettségek

végrehajtására. Ezzel a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan egyértelmûvé válik a

vonatkozó jogszabályokon alapuló államigazgatási intézkedések eljárásjoga is.

16-19.§-hoz

(Származási szabályok)

A Javaslat a származási szabályokat illetõen - igazodva a nemzetközi

gyakorlathoz - mind a jogalkalmazók, mind a gazdaság szereplõi számára

egyértelmû rendelkezést adaz áruk származásának meghatározása céljáról,

értelmérõl, feltételeirõl és módjáról. A származási feltételeket minden

szempontból egységesíti, amennyiben az importáruknál egységesen a közvetlen

szállítás kritériumát írja elõ, a fejlõdõ országoknak korábban biztosított

"közvetlen vásárlás" feltétele helyett!

A származás meghatározó szereppel bír az alkalmazandó vámtétel, illetve az

esetleges kedvezmények vagy korlátozások vonatkozásában, továbbá az

áruforgalomhozkapcsolódó speciális eljárásokban is.

Kiemelendõ a törvénynek az a rendelkezése, miszerint kedvezmények

igénybevétele kizárólag az áru származásának okmánnyal történõ igazolása

esetén lehetséges! Rendelkezik továbbá a Javaslat arról, hogy több nemzetközi

egyezmény alkalmazásának felmerülése esetén a vámkezelést kérõkérelme az

irányadó. Ez az elõírás azért lényeges, mert felhívja a figyelmet annak

szükségességére, hogy a vámrendszerben rejlõ lehetõségek (elõnyök)

kihasználása az ügyfelek vámszakmai ismeretét, jártasságát feltételezi.

Ellenkezõ esetben aszabadkereskedelmi megállapodásokban kiharcolt

kereskedelempolitikai elõnyök a gyakorlatban nem tudják betölteni piacösztönzõ

szerepüket!

20-33.§-hoz

(Vámérték)

A vámérték meghatározása alapvetõ fontosságú, mivel a vámeljárásban

mindennemû fizetési kötelezettségalapjaként szolgál. A Javaslat az 1980-ban

kihirdetettGATT Vámértékegyezmény rendelkezésein alapul. A vámértékképzés

specifikus szabályait pedig a vámeljárásjog szabályozásáról szóló nemzetközi

egyezmény elõírásainak figyelembe vételével, és a hazai gyakorlat

mérlegelésével állapítja meg.

A vámértékszabályozás vámtörvény keretében történõ megerõsítését az is

indokolja, hogy a vámterhek kiszámításánál mind a vámkezelést kérõ, mind a

vámkezelést végzõ számára egyértelmûvé váljon annak maradéktalan alkalmazási

kötelezettsége. Ezt biztosítandó, a törvény által meghatározott érték fölött

megerõsítia vámértékbevallás ezév januárban bevezetett "intézményét" is, ami

mintegy a számla ellenõrzéseként elõírja elõa vámérték kötelezõ kimunkálását.

A vámértékszabályok következetes alkalmazása mellett tudatosítani szükséges,

hogy a GATT elõírásoknaknem mond ellent az alulszámlázás elleni

hatóságifellépés, ha a közzétett hazai jogszabályi elõírásokon alapul!

Ennek érdekében ezév januártól a vámhatóság kötelességeként rögzíti a vámjog

az ügyfél által bevallott vámérték felülvizsgálatát, és a vitatott

különbözetre biztosítékadási kötelezettséget ír elõ.

A vámértékfelülvizsgálat következetes érvényesítése feltételezi az egyes

importtermékek értékesítési feltételeit ismerõ szakmai szövetségek és a magyar

külképviseleti hálózat részérõl biztosított rendszeres árfigyelést, illetve az

erre vonatkozó információk vámhatóságnak történõ rendszeres átadását is.

34.§-hoz

(Vámellenõrzés)

A Javaslat deklarálja a vámhatáron behozott illetve kivitelre kerülõ

vámáruk/áruk vonatkozásában a vámhatóság kizárólagos vámellenõrzési

jogosultságát, valamint az áru szállítójának azt a kötelezettségét, hogy a

vámhatóság ellenõrzésének minden esetben alá kell vetnie magát.

35.-36.§-hoz

(Vámeljárások a határon)

A vámáruk/áruk határon történõ átvitelének alapszabályait tartalmazza egyrészt

az ügyfelek, másrészt a határvámhivatal kötelezettségeinek megfogalmazásával.

A felsorolt kötelezettségek rögzítésének a jogkövetkezmények szempontjából van

meghatározó jelentõsége. Alapvetõ anyagi szabályok ezek olyan tekintetben is,

hogy e feltételekkel biztosítható az áruforgalom vámkezelésnél érvényesítendõ

szabályainak alkalmazása, ellenõrzése - és ha ezt jogszabály elõírja -

számbavétele.

37-39.§-hoz

A Javaslat a34.§-ban meghatározott vámellenõrzéshez kapcsolódó jogokat,

illetve kötelezettségeket - a vonatkozó nemzetközi szerzõdésekre is

figyelemmel - konkrét formában határozza meg az ellenõrzés alanyai és az

ellenõrzést végzõk számára isvilágosan megfogalmazva, eljárásjogi mélységben.

(Az itt szabályozott kötelezettségek gyakorlati jelentõsége különösen a

különbözõ alanyi mentességeket élvezõk körének a vámjog által biztosított

kedvezményei vagy kötelezettségei rögzítésében rejlik.) A csõvezetéken

szállított árukra vonatkozó bejelentési kötelezettség ezév ja

nuárban szigorodott, ami azért volt indokolt, mert a korábban biztosított

egyszerûsítetteljárást az olajkereskedõk az államot több milliárddal

megkárosítva, használták ki. A postaforgalomban beérkezõ küldemények

vámellenõrzése, valamint a postára vonatkozó különös szabályok az Egyetemes

Postaegyezmény (UPU) vonatkozó szabályainak felelnek meg.

40-41.§-hoz

(Ellenõrzõ vizsgálat)

A határvámhivatal számára kötelezõen elõírt ellenõrzõ vizsgálat és szükség

szerinti vámvizsgálat részletes szabályait tartalmazza az ellenõrzött

együttmûködési kötelezettségének elõírásával és a határforgalom áteresztõ

képességének szem elõtt tartásával. E rendelkezésekkel kapcsolatban

tudatosítani szükséges, hogy a törvényi elõírások módot adnak mind az

áruforgalom liberalizálódásának érvényesítésére, mind a határforgalom

gyorsítására vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésére.

Ugyanakkor nem zárják ki a nemzetgazdaság jogos védelme miatt szükségessé váló

fokozott ellenõrzés lehetõségét sem.

42-43.§-hoz

A törvénytervezet vonatkozó részeazt az alapelvet nyilvánítja ki, hogy a

határon átlépõ árutvámeljárásban csak a törvény által elõírt kérelemre

részesíti a vámhatóság. Ennek hiányában vagy, ha a kérelem teljesítését az

áruforgalmat szabályozó hatályos elõírások nem biztosítják, a határvámhivatal

megtagadhatja az áruk határon történõ ki- és beléptetését.

44.§-hoz

A vámáru jelleg megköveteli, hogy a vámárut további vámjogi sorsának eldöntése

végett vámigazgatásieljárás alá vonják. Mivel a szabályozás egyik alapelve az,

hogy a vámhatóság a vámárut/árut - ha a jogszabályi feltételek fennállnak -

olyan eljárás alá vonja, amit a rendelkezésre jogosult kér, rendelkezni kell

arról is, hogy mit kell tennie a vámhatóságnak abban az esetben, ha nem kérik

a vámeljárás alá vonást, vagy kérik ugyan,de az - jogszabályi feltételek

hiányában -nem hajtható végre.

A vámeljárás gyorsítása érdekében ésszerû rövid idõben került meghatározásra

az átmeneti õrzés lehetõsége. Ugyanakkor a törvény rugalmasan lehetõséget ad

arra is, hogy a hatósági engedélyhez kötött vámkezelések esetén is igénybe

vehetõ legyen ez a lehetõség az engedély (pl. KERMI igazolás) beszerzéséig.

45.§-hoz

(Vámfelügyelet)

A vám és adóbevételek biztosítása és az áruforgalomra érvényes korlátozások,

tilalmak betartásának ellenõrzése megköveteli, hogy a vámárukat és egyes

esetekben a kivitelre kerülõ áruk meglétét - ha erre szükség van - a

vámhivatal bármikor ellenõrizhesse. Ezt a célt szolgálja a nemzetközi

gyakorlatban is ismert és alkalmazott vámfelügyelet jogintézménye.Ez a

jogintézmény nem a jogban általánosságban ismert felügyeletet jelenti, hanem a

vámellenõrzéshez kapcsolódó specifikus jogintézménye a vámhatóságnak.

46.§-hoz

(Vámvizsgálat)

A vámvizsgálat a vámhatóság olyan sajátos eljárási cselekménye, amelynek

alapján a vámkezelési kérelemben szereplõ adatokkal összehasonlítja a

vámeljárásban részesíteni kért árut/vámárut és szükség szerint meghatározza

annak vámértékét vagy vámtarifaszámát. A nemzetközi gyakorlattal összhangban,

az áruforgalom gyorsítása és a vámeljárás egysze

rûsítése érdekében, megfogalmazásra került az egyszerûsí

tett vámvizsgálat lehetõsége, ami módot ad az ún. bizalmi elv gyakorlására is.

47.§-hoz

(Vámkezelésre vonatkozó rendelkezések)

Miután a vámeljárás alapvetõen mindig áruhoz kapcsolódik, ezért az

illetékességi szabályt is ennek megfelelõen kell megállapítani. A szabályozás

a vámáruval/áruval rendelkezni jogosultra bízza, hogy õ döntse el az

illetékességet azzal, hogy vámáruját melyik vámhivatalnál mutatja be.

Lehetõséget kell azonban biztosítani arra is, hogy célszerûségi, biztonsági és

egyéb gazdaság- vagy piacvédelmiokokból az áruk bizonyos körével csak a

kijelölt vámhivatalok foglalkozhassanak, vagyis csak ott lehessen azokat

bemutatni. Az eltérõ szabályozásra a Javaslat a Kormánynak ad felhatalmazást.

48.§-hoz

A vámkezelést kérõ nem csupán arra köteles, hogy kérelmet terjesszen elõ,

hanem az áru vámszempontból szükséges vizsgálatának feltételeit, kereskedelmi

áruforgalom esetén a vámkezeléshez nyújtott szakszerû együttmûködést is

köteles megteremteni.

47-49.§-hoz

A vámkezelésnél alkalmazott elõírások érvényesítésére vonatkozó technikai

jellegûszabályokat foglalja össze.

E rendelkezések - többek között - megerõsítik azt az általános érvényû

liberális szabályozást, miszerint az ügyfél szabadon dönthet a vámkezelés

helyének megválasztásában. E szabályozás alóli kivételt a törvény végrehajtási

rendelete vagy egyébjogszabály tehet.

50.§

A vámkezelés során - a vámjogon kívüli egyéb jogszabályok alapján -

érvényesítendõ elõírások végrehajtásának ellenõrzésére történõ

felhatalmazást, valamint egyéb, a gyakorlati vámmunkát segítõ speciális

feltételek elõírását tartalmazza.

E rendelkezés gazdaságpolitikai fontosságát "igazolják" a vámtörvényhez

érkezett olyan észrevételek és elvárások, amelyeket sok esetben az ellenõrzési

kötelezettség helyett a vámhatóságon kérikszámon, afeladatkörébe nem tartozó

pl. növényegészségügyi hatósági intézkedéseket is.

51-53.§-hoz

(Árunyilatkozat)

A kérelemre induló vámkezelésre vonatkozóan általános szabályokat állapít meg,

amelyek valamennyi vámeljárásban érvényesek, továbbá rendelkezik akülönleges

esetben követendõ eljárásokról is. E rendelkezések is tartalmaznak vámeljárást

egyszerûsítõ elõírást, például a vámjegy alkalmazásának, vagyaz együttes és az

összevont árunyilatkozatadás lehetõségét.

54.§-hoz

E rendelkezés hosszabb távonmegteremti az ún. kötelezõ vámtarifa

információnyújtás lehetõségét, ami az áru vámtarifába történõ pontos

besorolásához szükséges.

E feltétellel követelhetõ meg az ügyféltõl az árunyilatozat pontos kitöltése

is. A rendelkezés ugyanakkora nyilatkozatot kitöltõ felelõsségét rögzíti a

vámárunyilatkozat adatainak valódisága tekintetében.

55.§-hoz

Alapvetõen az ügyfél részére biztosított garanciális szabály, az esetleges

jogorvoslatot megalapozására, miután meghatározza az áru nyilatkozattal,

illetve annak elfogadásával és visszautasításávalkapcsolatos legfontosabb

szabályokat.

56-59.§-hoz

(Árutovábbítás)

Az itt meghatározott vámeljárás azért szükséges, mert a határvámhivatalok az

esetek többségében értelemszerûen nincsenek abban a helyzetben, hogy a belépõ,

illetve kilépõ áruk végleges vámjogi sorsát rendezzék. A tranzitforgalom

lebonyolítása is megköveteli a vámfelügyelet biztosítását. E célokat szolgálja

az "árutovábbítás" jogintézménye, melynek tételesjogi rendelkezései az Európai

Únió vonatkozó elõírásaival is teljesen egyezõek, és alkalmasak arra, hogy a

megfelelõ eljárási szabályok mellett pénzügyi biztosíték segítségével

"ösztönözzenek" a jogszabályi elõírások betartására, illetve aszállítás alatt

lévõ áruk vámjogi sorsának végleges rendezésére.

60-65.§-hoz

(Raktározás)

A vámjogi szempontból még bizonytalan rendeltetésû vámáruk vámfelügyelet alatt

tartásának lehetõségét szélesíti a "Raktározás" elnevezésû vámeljárás. A

Javaslatban foglalt rendelkezések az általános - EU konform -szabályokat

állapítják meg. Az eljárás gazdasági jelentõségét az húzza alá, hogy ezzel a

lehetõséggel széles körben és korlátlan ideig módot ad a törvény a folyamatos

termeléshez szükséges készletek behozatalához oly módon, hogy a vámfizetési

kötelezettség teljesítése a tényleges felhasználáshoz történõ kiraktározás

idõpontjához kötõdik. A szabályozás a folyó áruforgalomban egy kvázi

halasztott vámfizetési lehetõséget jelent, a pénzügyi biztosítékot ugyanis a

raktározási tevékenységre jogosult adja.

66-71.§-hoz

(Vámraktár)

Az EU szabályok alapul vételével lehetõséget biztosít a Javaslat a

piacgazdaság igényeinek megfelelõ vámraktárak - ideértve a magánvámraktár

megteremtésének és a továbbiakban magánvámraktárként mûködõ konszignációs

raktár megõrzésének lehetõségét is - felállításához és mûködtetéséhez.

72-74.§-hoz

(Aktív feldolgozás)

A külföldi fél megrendelésére ellenszolgáltatás fejében végzett

(bérmunka)tevékenység a foglalkoztatottság és ex

port szempontjából kiemelt gazdasági jelentõséggel bír.A vámáru említett

céllal történõ behozatalának vámkedvezménnyel (vám- ésvámbiztosíték

mentességgel) történõtámogatása "ellenében" az ügyfélnek korlátozott

rendelkezési jogosultságot, a vámhatóság részére pedig a vámfelügyeleti

lehetõséget biztosít a szabályozás. A feldolgozási tevékenység engedélyezésére

szóló kormányfelhatalmazásnak egyrészt az EU harmonizáció miatt van

jelentõsége, másrészt ez teszi alkamassá a vámjogot a szóbanforgó

tevékenységgazdasági körülményekhez történõ igazítására, amennyiben szükséges.

75-78.§-hoz

(Ideiglenes behozatal)

Az ideiglenes behozatalt az aktív feldolgozási eljárástól az különbözteti meg,

hogy ebben az esetben változatlan állapotban, tehát állagváltozás nélkül kell

az árut külföldre visszaszállítani. Az EU szabáyozáshoz mindkét eljá

rás - beleértve azok jogcímeit is - közeledett.Kiemelendõ, hogy ennek az

eljárásnak is elengedhetetlen eleme a vámárura kiszabott vámterhek

biztosítása. A biztosítás mértéke viszont a nemzetközi összehasonlításban

nagyobb kockázattal járó magyar sajátosságokhoz igazodik.

Nem változtat a törvényjavaslat ajanuár 1-jén hatálybalépett szigorításon -

miszerint a személygépkocsi tekintetében csak a természetes személyeknek

biztosítja az ideiglenes behozatal lehetõségét -, ami egyébként megfelel a

jogharmonizációs szempontoknak is.

79-80.§-hoz

(Belföldi forgalom számára történõ vámkezelés)

A vámáru jelleget megszüntetõ eljárás szabályait állapítja meg, amellyel

befejezõdik a vámfelügyelet és -a vámterhek megfizetését, rendezését, illetve

egyéb jogszabályokban az áruforgalomra vonatkozó elõírások betartásának

ellenõrzését követõen - szabad rendelkezést tesz lehetõvé a behozott áruval

kapcsolatban. Ez alól kivételt csak az az eset képez, ha feltételhez kötött

vámkedvezményben részesül az áru, amikor a vámterhek elévülési idejéhez

igazodóana közvetett vámfelügyelet fennmarad.

81-83.§-hoz

Ezekben a szakaszokban a Javaslat a vámárukkalkapcsolatban lehetõséget

biztosít a már fel nem használható anyagok olyan megváltoztatására, hogy azok

a változott formában használhatók legyenek. A vámfizetési kötelezettséget az

alaktalanítás utáni állapothoz köti. A teljesen használhatatlan árukat pedig

meg lehet semmisíteni. Rendelkezik továbbá az ellenszolgáltatás nélküli

felajánlás feltételeirõl és vámjogi következményérõl.

84-89.§-hoz

(Kiviteli vámkezelések)

A kiviteli irányú áruforgalom itt meghatározott szabályai a

határforgalom gyors lebonyolítását szolgálják, mivel elõzetesen elvégezhetõvé

teszik (a belterületen) a vámeljárás egyes kötelezõ feladatait, így azokat a

határon nem kell megismételni. Természetesen a helyzettõl függõen a

határvámhivatal is végezheti ezeket az eljárásokat.

Speciális kiviteli vámkezelésa külföldi féllel kötött szerzõdés keretében

külföldön végeztetett tevékenység (a passzív feldolgozás), amelynek

lehetõsége- és az EU szabályoknak is megfelelõen -gazdasági indokoltság

alapján engedélyezhetõ a törvényi elõírások szerint.

Fontos tudnivaló, hogy nemzetközi szabályokhoz igazodóan a külföldi

megmunkálás után visszahozott vámárura nem az importra vonatkozó elõírás,

hanem a kiviteli elõjegyzésben vámkezelt, megmunkálásra kiszállított magyar

áruval történõ visszahozatali elszámolási kötelezettség szabálya érvényesül.

90-94.§-hoz

(Vámszabadterület)

A vámszabadterület speciális vámjogi elõnyeinek megõrzése elsõsorban azzal

indokolható, hogy ott alapvetõen import termékek felhasználásával történõ

export célú feldolgozási tevékenység folyik.

A vámáru után fizetendõ vám alóli mentesítést tesz lehetõvé ez a jogintézmény

anélkül, hogy a belsõ gazdasági életben érvényesülõ szabályok sérelmet

szenvednének.

A vonatkozó nemzetközi gyakorlatot és a nemzetgazdaság versenysemleges

mûködési követelményeit is mérlegelve, azonban indokolt fenntartani a

vámszabadterületen folytatott tevékenység szigorú engedélyezési gyakorlatát és

korlátozását is.

A szabályozás révén biztosított, illetve megõrzött speciális kedvezmények

egyébként nem korlátozzák a vámszabadterületeket is magában foglaló a

vámterület területi hatályát! Így a vámszabadterületen speciális kedvezmények

mel

lett termelt termékek magyar származása sem vitatható, ha azokba beépül a

származási szabályok által megengedett magyar hányad, következésképpen azok

szabadkereskedelmi partnereinkhez történõ exportja esetén megkapják a

piacrajutási kedvezményeket is.

Meg kell õrizni a vámszabadterületi szabályozást azért is, mert az a tervbe

vett különleges gazdasági övezetek vámjogi kezelésére is alkalmas (és adott)

eszköz lehet.

95.§-hoz

A határmenti gazdálkodás a nemzetközi gyakorlatban ismert, a hazai jogban

viszont jelenleg nem mûködõ jogintézmény, mely a jövõben megkötendõ

nemzetközi egyezmények után éled fel a gazdasági követelményeknek

megfelelõen. A gazdasági együttmûködés oldaláról viszont jelenleg is élõ igény

mind az osztrák, mind a szlovén partnerekkel. Ilyen céllal földbérleti

szerzõdéskötésre is van szándék. 96.§-hoz

A határterület (kishatár) áruforgalma ma is hatályos nemzetközi szerzõdések

alapján álló, jelenleg nem mûködõ jogintézmény.

97-99. §-hoz

(Tarifális vámkedvezmények)

A Javaslatban foglaltak agazdaságilag indokolt - és a vámtarifa jogszabályok

alapján jelenleg is mûködõ - operatív beavatkozás, az ún. aktív vámpolitika

alkalmazására lehetõ

séget adó eljárás szabályát rögzítik. A jogkör gyakorlója az általános

szabályokban elõírt vámtételbõl külön jogszabályban meghirdetett módon

meghatározott idõre kedvezményt biztosít.

Speciális módja azengedélyjegyes eljárás, amely felhasználási és elszámolási

feltételhez kötött, ésa vámhatóság által ellenõrzött vámtarifakedvezmény.

100-124.§-hoz

(Vámmentességek)

A vámmentességi esetek tartalma ésjogcímei lényegében meg-

egyeznek az Európai Unió vonatkozó szabályaival. A jogsza

bályi vámmentességek bõvítésének egyfelõl az a nemzetközi gyakorlaton alapuló

tendencia szab korlátot, hogy az áruforgalom szabályozása (korlátozása és

kedvezményei is) alapvetõen az adott árukhoz és kevésbé a célokhoz

kapcsolódik. Az egyes jogcímek felülvizsgálatára a vámmentesség megadásának,

illetve fenntartásának speciálisan hazai indokai szerint került sor. Így

továbbra is megtalálhatók benne a gazdasági megfontolásból biztosíható

vámmentességek, a nemzetközi szerzõdéseken nyugvó vámmentességek, az alanyi

jogon adható mentességek, valamint a kiemelt célok megvalósítását segítõ

tárgyi vámmentességek. A felülvizsgálat eredményeként több jogcímnél is

feltételt szabtunk a vámmentesség biztosítása ellenében és nem adtunk helyt a

vámkedvezmények bõvítésére irányuló felvetéseknek, amit a költségvetési

korlát mellett az EU-val történõ jogharmonizációs kötelezettség is indokol.

126-128.§-hoz

(Vámfizetési kötelezettség)

A Javaslat célja, hogyaz egységes és azonos szabályokon alapuló eljárás

biztosítása érdekében megalapozza, illetve megerõsítse, hogy a vámeljárás

keretében a vám érvényesítése mellett beszedésre kerülõ egyéb köztartozásokra

is a vámeljárás szabályai az irányadóak. A vámterhek beszedése

és a jogbiztonság érdekében pontosan rögzíti azt is, hogy ki köteles a

vámterhet megfizetni, illetõleg a vámhatóság kitõl követelheti annak

megfizetését. (E rendelkezések egy része január 1-jétõl hatályba lépett.)

A vámfizetésre kötelezett meghatározása egyébként megegyezik az EU vonatkozó

elõírásaival is.

129-131.§-hoz

(Vámteher kiszabása)

A vámteher kiszabására vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából

lényeges határidõket, másrészt a kiszabásra kerülõ vámterhek eljárási és

anyagi szabályozását összekapcsoló rendelkezéseket rögzít, illetve az aktív és

passzív feldolgozásra, valamint a vámszabadterületrõl belföldre kerülõ árukra

a vonatkozó nemzetközi szabályokkal összhangban álló speciális anyagijogi

szabályokat állapít meg. A heti egyszeri árfolyam rögzítés a vámhivatalok

egységes eljárását hivatott biztosítani.

132-135.§-hoz

(Vámteher közlése, megfizetése, fizetési kedvezmény)

A Javaslat a kiszabott és esedékes vámterhekkel kapcsolatos teljesítési

határidõket, valamint a teljesítés módozatait - a vámfizetésre kötelezett

jogállására való tekintet nélkül - egységesen szabályozza az alkalmazás és

az értelme

zés megkönnyítése céljából. Megerõsítést nyer az azonnali vámfizetés rendszere

és rugalmasabb engedélyezési, illetve alkalmazási rendszert javasol

ahalasztott vámfizetési engedély megszerzéséhez a pénzügyi terhek fokozatos

enyhítési lehetõségével. Kivételes esetben biztosít lehetõséget a

részletfizetési kedvezmény igénybevételére, ilyen módon támogatva példáula

korábban gazdaságpolitikai okból biztosított kedvezmények (exportfejlesztõ

pályázati lízing) fenntartását. Ez utóbbinál egyidejûleg a tényleges

exporttelje-

sítéshez köti a kamatmentesség mellettadott vámkedvezmény érvényesítésének

feltételeit.

136.§-hoz

(Vámbevételek elszámolása)

A vámbevétel elszámolására és kezelésére az ügyfelek érdekében garanciális

szabályokat ír elõ, a rövid határidõn belül történõ elszámolások és a hatóság

részérõl történõ gyorsabb intézkedések biztosítása céljából. Ennek érdekében

rendeli el a folyószámlákról szóló folyamatos negyedévenkénti tájékoztatási

kötelezettséget is.

137.§-hoz

(Helyesbítés)

A Javaslatban megfogalmazott helyesbítés olyan sajátos vámigazgatási eljárás,

amely a külkereskedelemben szokásos utólagos elszámolás kapcsán adódó

eltéréseket hivatott vámjogilag is érvényesíteni.

138.§-hoz

(Vámvisszatérítés)

Az árubehozatallal kapcsolatban teljesített vámterhek az áruk külföldre

történõ kiszállítása esetén visszatéríthetõk, javítva ezzel is a hazai

termékek külföldi piacrajutásának esélyeit. Exportösztönzési céllal a

jogintézmény megõrzése indokolt. Ugyanakkor ezzel összefüggésben tudatosítani

szükséges hogy az EFTA egyelõre csak átmenetileg ismerte el a

vámvisszatérítési gyakorlatunkat és az EU is utólag kifogásolta, arra való

hivatkozással, hogy a hozzá bekerülõ import versenyfeltételeit torzítja az

exportõr ország által alkalmazott vámvisszatérítés!

139.§-hoz

(Vámteher mérséklése)

A vámtörvény - az adóeljáráshoz hasonlóan - természetes személy részére és

bizonyos célokhoz kapcsolódóan az ellenérték nélkül beérkezett vámárukra

rögzít méltányossági lehetõséget a vámteher mérséklésére, elengedésére.

Gazdálkodói körben a kamattartozás mérséklésére van lehetõség a gazdálkodás

folytatásának biztosítása érdekében.

140-141.§-hoz

(Elévülés)

Az adóterhek követelésével megegyezõ ötéves elévülés gyakorlati

érvényesíthetõsége céljából a Javaslat lehetõvé teszi a nemérvényesített vám

öt éven belül történõ behajt

hatóságát.

Jogkövetkezmények

142.§-hoz

(Vámigazgatási bírság)

A Javaslat a szabálysértési vagy büntetõeljárásban alkalmazható szankciók

mellett a jogellenes magatartáshoz, mulasztáshoz vámigazgatási

(pénzügyi)jogkövetkezményt is fûz. A magasnak tûnõ bírságok megállapításának

célja a megelõzés és a vámeljárás szabályainak elsajátítására, szakszerû

alkalmazására, valamint a nemzetközi kötelezettségek betartására való

ösztönzés. Elõír azonban garanciális szabályokat annak érdekében, hogy

elkerülhetõ legyen a kettõs pénzügyi szankció alkalmazása, továbbá a bírság

elengedésére vonatkozó méltányossági lehetõséget is tartalmaz a javaslat.

143.§-hoz

(Kamat)

A fizetési kötelezettségek elmulasztása esetén kivetendõ kamat mértéke

egységes az ügyfél és a vámhatóság által történõ fizetés tekintetében. Ez

egyaránt szolgálja költségvetés bevételi érdekét és a gazdálkodók likviditási

helyzetének a hatóság részérõl történõ figyelembe vételét. A magas kamatteher

fenntartását továbbra is az indokolja, hogy a költségvetés ennek révén is

csökkentse az állami kötelezettségek hitelezésének kényszerét. Ugyanakkor a

törvényben biztosított fizetési kedvezmények esetében lehetõvé teszi a

jegybanki alapkamathoz igazodó kamatteher alkalmazását.

144-145.§-hoz

(Vámkezelési díj, költségtérítés)

A Javaslat a jelenlegi szabályokban, valamint a nemzetközi gyakorlatban is

alkalmazott díjakra, költségtérítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A

mértékek tekintetében számításba veszi az inflációból eredõ kiigazításokat is.

A vámkezelési díj és statisztikai illeték (átmeneti) fenntartása költségvetési

szempontból indokolt, ám az ezekbõl származó bevételek a leépítésükre vállalt

szabadkereskedelmi kötelezettségek miatt 1995-tõl érzékelhetõen csökkennek. A

vámezelési díj és statisztikai illeték elengedésére adott méltányossági

lehetõség a hatályos elõírásokhoz igazodik, azzal a különbséggel, hogy az

1996-ban 1 %-os mértékû vámkezelési díj elengedésére - az ugyancsak 1 %-ra

csökkenõ statisztikai illeték elengedésére biztosított mérlegelési joggal

megegyezõen - a pénzügyminiszter kap felhatalmazást.

146-148.§-hoz

(Vámigazgatási eljárás különös szabályai)

A vámeljárásra - speciális jellegére tekintettel - az ál-lamigazgatási eljárás

általános szabályaitól eltérõ szabá

lyokat állapít meg. A végrehajtás szempontjából igen nagy jelentõsége van az

említett eltéréseknek,mert kevésbé rendezhetõ egyértelmûen a kérdés az

államigazgatási eljárásról szóló jogszabályok egyszerû módosításával.

149-154.§-hoz

(Végrehajtási eljárás)

Összhangban a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban foglaltakkal, a

Javaslat az állami bevételek lehetõleg maradéktalan érvényesítését kívánja

elõsegíteni.

155-161.§-hoz

(Nyilvántartás, adatszolgáltatás)

A vámnál képzõdõ adatoknak nemzetgazdaságilag is kiemelt fontosságot

tulajdonít az a kettõs funkció, miszerint a vámokmányokon szereplõ adatok a

vámterhek kiszabásán túl a külkereskedelmi statisztika alapját is képezik. A

Javaslat a törvényi szinten szabályozott adatvédelem érvényesülése és a

statisztika pontossága érdekében megfogalmazza a garanciális szabályokat a

vámeljárás során képzõdõ adatok kezelésére és felhasználására is. Ezáltal a

nemzetgazdasági információs igények kielégítésének módját a statisztikai

törvényben foglaltak és a személyes adatok védelmérõl szóló törvényi

szabályozással összhangban biztosítja. Rögzíti a szabályozás továbbá a

vámhatóság számára szükséges adat

szolgáltatások igényét is, aminek biztosítása - többek között - a

feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépést is szolgálja!

162-173.§-hoz

(Utólagos ellenõrzés)

A Javaslat kiemelten foglalkozik az ellenõrzések és az utólagos ellenõrzések

körével, különös tekintettel az utólagos

ellenõrzés lefolytatásának szabályaira. Az utóellenõrzési tevékenység

megerõsítését az is indokolja, hogy a törvény-javaslat az áruforgalom

gyorsítása és a bizalmi elv szélesítése érdekébenúj elemként lehetõvé teszi az

egyszerûsített vámvizsgálatot.

A vámkezelés az ügyfél által adott árunyilatkozat alapján történik. Az

árunyilatkozaton feltüntetett adatok többségének valódisága csak az ügyfélnél

tartott utólagos ellenõrzés során, az általa vezetett nyilvántartásokból és

egyéb, a vámkezeléshez közvetlenül nem kapcsolódó okmányokból állapítható meg.

A piacgazdaság kiépítésének ellentmondásos viszonyai különösen fontossá teszik

az utóellenõrzési tevékenység erõsítését,ami elõsegítheti a tisztességes piaci

magatartás kialakulását.

A Javaslatban megfogalmazott eljárási szabályok mind az ügyfél, mind az

ellenõrzést végzõ hatóság részére olyan garanciákat jelentenek, amelyek

egyértelmûvé teszik az érintettek jogait és kötelezettségeit.A fentieken

túlmenõen az elõírások tartalmazzák a vámeljárás specifikus jellegének

megfelelõ ellenõrzési követelményeket mind a vámra, mind pedig a vámokkal

együtt beszedendõ egyéb közterhekre vonatkozó jogszabályi elõírásokra, az

azonos eljárási szabályok érvényesítése céljából.

174.§-hoz

(Vámigazgatásra vonatkozó szabályok)

A Javaslat a vámigazgatás irányítására vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket

tartalmazza. Arendelkezések kizárólagosan a pénzügyigazgatás keretében

erõsítik meg a vámigazgatás mûködését és egyértelmûvé teszik a vámmal

kapcsolatos elvi és végrehajtási jellegû feladatokra vonatkozó államigazgatási

munkamegosztást, továbbá megerõsítik a pénzügyminiszternek a végrehajtó

apparátus tevékenységét irányító és felügyelõ jogát.

175-177. §-hoz

(A vámszervezet tevékenységének alapszabályai)

A Javaslat a hatályos jogszabályi elõírások alapján rögzíti a vámszervezet

feladatát, részletezi a pénzügyõri intézkedés és szolgálati fellépés rendjét,

valamint a pénzügyõr jogait és kötelezettségeit.

178-190.§

(Kényszerítõ eszközök alkalmazása)

A pénzügyõr által alkalmazható kényszerítõ eszközöket a rendõrségi törvényben

foglaltakkal összhangbanszabályozza, illetve tartalmazza a vámszervezetre

vonatkozó különleges rendelkezéseket.

191-194.§-hoz

(Hatóságok,rendvédelmi szervek együttmûködési

kötelezettsége)

A Javaslat a vámeljárás során érintett szervek együttmûködésének alapvetõ

szabályait tartalmazza. A feladatokat pontosan meghatározva lehetõvé válik a

felelõsség konkrét esetekben való egyértelmû megállapítása. Különösen fontos

kiemelni azt a garanciális szabályt, amely nemzetközi jogon alapszik,

miszerint vámellenõrzést kizárólag a vámhatóság

végezhet. (Ez a szabály már több évtizede sarkalatos pontja a nemzetközi

jognak, ami újból megerõsítésre került az Európai Unióval létrehozott,

társulási feltételeket rögzítõ egyezményben is. A Társulási Megállapodás

szerint ugyanis csak a vámhatóság igazolásai fogadhatók el az áruforgalommal

kapcsolatos valamely tény vagy körülmény meglétének

vagy hiányának igazolására.)

A vámszervezet kizárólagos vámellenõrzési jogosultságának megerõsítése

mellett e rendelkezések alapvetõ jelentõsége az együttmûködés kölcsönösségének

kötelezettségében rejlik, ami egyaránt garanciát jelent az állam gazdasági és

pénzügyi rendjének megõrzése, valamint az államhatár õrizetének

biztosításához!

195-203.§-hoz

A vámáruk és áruk szállítóinak avámhatósággal szembeni általános

kötelezettségeit és a fuvarozási módoknak megfelelõ speciális eljárásokat

erõsíti meg a Javaslat.

204-209.§-hoz

(Vámügynökök)

A Javaslat a fejlettállamokban már több évtizedes múltra visszatekintõ és

bevált vámügynöki rendszer hazai meghonosodásához biztosít törvényes

feltételt a vonatkozó nemzetközi szabályok és az idõközben megfogalmazódott

hazai igények figyelembevételével. Ezzel a Javaslata jog eszközével is segíti

a vámhatóság munkáját érdemben támogató, megbízható szakmai gárda

kialakulását.

210-213.§-hoz

(Átmeneti és zárórendelkezések)

A Javaslatmás jogszabályi rendelkezések vámtörvénnyel történõ összhangjának

megteremtését szolgáló, továbbá a korábbi vámjogszabályi elõírások

megszüntetésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

Együtt kezelendõ a T/1300..

számú törvényjavaslattal!

TÁJÉKOZTATÓ

a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló

törvényjavaslat elfogadása esetén kiadandó végrehajtási kormányrendelet

tervezetérõl

Budapest, 1995. szeptember

Tervezet

A K O R M Á N Y

........ /1995. (.......) Korm.

rendelete

a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995.

évi ........ törvény végrehajtásáról

A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi

..... törvény (a továbbiakban: Tv) 213.§-ának (2) bekezdésében kapott

felhatalmazás alapján a Kormány a következõket rendeli:

(a Tv. 3.§-ához)

1.§

Tranzit-terület

(1) A tranzit-terület és a vámszabadterület felügyeletét ellátó vámhivatal e

tekintetben határvámhivatalnak minõsül. A beléptetés megtagadásakora vámárut a

beléptetés feltételének meglétéig a tranzit-területenkell tárolni.

(2) A nemzetközi közforgalmú repülõtéren létesített tranzit-terület és a

repülõtérre érkezõ légijármû közötti személy- és áruforgalom vámellenõrzés

alatt áll.

(3) A nemzetközi közforgalmú repülõtéren létesített tran

zit-területet határoló épületelemeket, átjárókat, ki- és bejáratokat meg

kell jelölni, azokra a ki- és bejárás korlátozására utaló feliratokat kell

elhelyezni. A repülõtéren csak annyi tranzit-terület létesíthetõ, amennyi a

forgalom lebonyolításához szükséges.

(4) Repülõtéren mûködõ üzemanyagtöltõ- és szervízállomáson is létesíthetõ

tranzitterület, ha ott külföldi lajstromjelû légijármûvek részére díj fizetése

ellenében üzemanyagkiszolgálást, illetve szervízszolgáltatást végeznek.

2.§

(1) A tranzit-terület létesítését az kérheti, aki nemzetközi közforgalmú

repülõteret kíván üzemeltetni. Az engedélyezési eljárás csak akkor kezdhetõ

meg, ha a kérelmezõ

a) gondoskodik arról, hogy a tranzit-terület csak a külföldre kilépés,

illetõleg a külföldrõl belépés szabályai szerint legyen igénybevehetõ,

továbbá a személy- és áru-

forgalom vámellenõrzése, valamint a repülésbiztonsági ellenõrzés és az

útlevélellenõrzés megoldható legyen;

b) biztosítja, hogy az ott jövõben üzemelõ kiskereskedelmi üzletek és

raktáraik csak vámellenõrzés mellett legyenek feltölthetõk;

c) biztosítja, hogy a poggyász-, postaküldemények és az átszállítás alatt lévõ

áruk ideiglenes vámellenõrzés alatt álljanak, az utazáshoz, illetõleg

átszállításhoz szükséges ideig;

d) igazolja, hogy a létesítéssel és az üzemeltetéssel kapcsolatos szakhatósági

engedéllyel rendelkezik.

A tranzit-terület üzemeltetésének szabálya

3.§

(1) A nemzetközi közforgalmú repülõtéren engedélyezett tranzit-területen, az

üzemidõ alattbiztosítani kell a személy- és áruforgalom folyamatos

vámellenõrzését, a külföldre kilépés és kiszállítás, illetõleg a külföldrõl

belépés és beszállítás szabályai szerint. A tranzit-területen az ott dolgozók

a üzemeltetõ által kiállított és a vámhivatal által ellenjegyzett belépési

engedéllyel tartózkodhatnak, s nem vonatkoznak rájuk a külföldrõl belépõ

személyekre megál-

lapított vámkedvezmények. A vámhivatal csak hatósági er

kölcsi bizonyítvánnyal rendelkezõ személy számára ellenjegyezhet belépési

engedélyt. A belépési engedélyt- a vámhatóság felhívására - az üzemeltetõ

köteles visszavonni attól a személytõl, aki vám-, deviza- vagy jövedéki

szabálysértést követ el.

(2) A külföldrõl érkezõ légijármû utasa és személyzete mentes a vámvizsgálat

alól, ha ugyanazzal a géppel vagy közvetlen átszállás után más légi jármûvel

folytatja útját külföldre, és a várakozás tartama alatta légijármûben vagy a

tranzit-területen tartózkodik. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a tranzit-

árukat és a tranzitutasok poggyászát sem, ha azokat a légijármûvön hagyják,

illetõleg a vámhivatal felügyelete mellett más légijármûbe rakják át.

(3) A nemzetközi személyszállítást végzõ vízijármû fedélzetére az (1)

bekezdésben írtak az irányadók. A tranzit-területen az árusítás

raktárkészletét tároló raktárra a zárjelet a vámellenõrzés megkezdésével

egyidejûleg - a hazai kikötõbe érkezés után közvetlenül -, illetõleg a

befejezésekor - közvetlenül az elindulás elõtt - kell alkalmazni. A hazai

kikötõben tartózkodás alatta raktárból árukészlet kitárolást vámfelügyelet

mellett, a külföldrõl behozott vámárukra vonatkozó általános szabályok szerint

lehet végezni. A raktár feltöltésevámellenõzés mellett történhet. E

rendelkezés alkalmazása tekintetében kikötés minden olyan eset, amikor a hajó

személyzete, illetõleg az utasok, az áruk a fedélzetrõl a partra jutnak.

4.§

A tranzit-területen kiskereskedelmi értékesítési tevékenység folytatható. Az

államhatáron át lebonyolódó áruforgal

mat tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok rendelkezéseit a tranzit-területen

történõ értékesítés céljából történõ beszállításnál is érvényesíteni kell.

5.§

A tranzit-terület megszûnik, ha a közforgalmú nemzetközi repülõtér nemzetközi

jellege megváltozik vagy megszûnik, illetõleg ha a vízijármû nem rendszeresen

végez nemzetközi szállítást. Megszûnés esetén a tranzit-területen, illetõleg a

raktárban lévõ vámáru vámjogi sorsának végleges rendezése iránt tizenöt napon

belül, a behozatalra vonatkozó általános szabályok szerint kell intézkedni.

(aTv. 4.§-ához)

6.§

(1) A vámhatárt átszelõ közforgalmú vasúti pálya csak a vasúti szállítás

tekintetében minõsül vámútnak. Más áruszállítás tekintetében (pl. vasúti hídon

a vámhatáron át történõ gyalogos áruszállítás esetében) a közforgalmú vasúti

pálya is mellékútnak minõsül.

(2) A vámhatárt átszelõ új vasúti pálya létesítésénél - a pálya vonalának

kijelölése és határállomás létesítése tekintetében - a Vám- és Pénzügyõrség

Országos Parancsnoksága (továbbiakban: országos parancsnokság) elõzetes

véleményét figyelembe kell venni.

(3) A határvizeken közlekedõ vízi jármûvel kikötni, horgonyozni, azokat a

parttal bármilyen módon összekötni,azokról árut kirakodni, vagy azokba

berakodni csak a határvízi kikötõben vagy a vámhivatal által kijelölt rakodási

helyen szabad.

(4) Mellékúton csak a kishatárforgalomban, illetõleg a határmenti gazdálkodás

keretében vám- és engedélymentesen behozható, illetõleg kivihetõ áruk

(vámáruk)szállíthatók külön engedély nélkül. Más áru mellékúton történõ

átszállítását - ha az áruszállítás vámúton nem lehetséges vagy gazdaságossági,

illetve egyéb ok miatt nem célszerû -,az országos parancsnokság engedélyezi

aHatárõrség Országos Parancsnokságával, valamint a Közlekedési, Hírközlési és

Vízügyi Minisztériummal egyetértésben. Az engedélyezés iránti kérelmet az áru

szállítására vonatkozó szerzõdés megkötése elõtt kell az országos

parancsnoksághoz benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a mellékúton

történõ áruszállítás szükségességének indokait, az áruszállítás tervezett

helyét, idõpontját, valamint azokat az adatokat, amelyek az (5) bekezdés

szerinti engedély kiadásához szükségesek.

(5) A mellékúton történõ áruszállításra adott engedély tartalmazza a

határátlépés engedélyezett helyét és idõpontját, a behozni vagy kivinni

szándékozott áru megnevezését, szállítójának, címzettjének adatait, a

szállítás módját, továbbá azt, hogy a mellékúton átszállított árut (vámárut)

melyik vámhivatalnál és hogyan kell vámvizsgálat alá vonni. Folyamatos

áruszállítás engedélyezése esetén a vámhivatal elõírhatja a szállított árukról

(vámárukról) olyan nyilván-

tartás vezetését, amelybõl azok mennyisége, azonossága utólag is

ellenõrizhetõ.

7. §

(1) A vámúttá nyilvánított határátkelõhelyek felsorolását, az azokon

lebonyolítható személy- ésáruforgalom feltételeit,továbbá a határátkelõhely

nyitvatartási idejét az 1. számú melléklet tartalmazza.

(2) Ha a vámutat csak meghatározott forgalom számára nyitották meg, vagy azon

meghatározott áruk nem szállíthatók, a forgalomból kizárt áruk tekintetében a

vámút mellékútnak minõsül.

(3) A Tv. 4.§-a (3) bekezdésének alkalmazásában mellékútnak minõsül a határon

átvezetõ vízfolyás,a vámhatár alatti alagút, tárna, valamint a határvizek

partja is a határvízi kikötõk kivételével.

(4) Tûzoltók, mentõk vagy más segélyalakulatok, ha elemi csapás elhárítása

vagy segítségnyújtás céljából - a vonatkozó nemzetközi megállapodásnak

megfelelõen - lépik át az államhatárt, a feladatuk teljesítéséhez szükséges

jármûveket, eszközöket vám- és engedélymentesen, mellékúton is magukkal

vihetik.

8.§

(1) A vámhatár és a határvámhivatal közötti utat a vámúton kell megtenni

letérés, késedelem és a rakomány megváltoztatása nélkül.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglaltak megszegésére baleset vagy más

elháríthatatlan akadály miatt kerül sor, az áru

szállítója köteles ezt az illetékes vámhivatalnál haladéktalanul bejelenteni,

és a rakomány állagának megõrzésére a szükséges intézkedéseket megtenni.

(aTv. 6.§-ához)

Áru elhelyezése szállítóeszközön

9.§

A nemzetközi áruforgalomban használt jármûvekre (szállítótartályokra), a

szárazföldi, vízi-és légijármû vagy szállítótartály vámbiztosító berendezésére

vonatkozó rendelkezéseket nemzetközi szerzõdés tartalmazza.

(a Tv. 7-8.§-ához)

Vámbiztosíték

10.§

(1) A vámbiztosítékot annak formájára való tekintet nélkül belföldi

fizetõeszközben kell meghatározni és nyújtani.

(2) A Tv. 7.§ (1) bekezdés e) pontja alapján kivitelre kerülõ jövedéki termék

után akkor kell biztosítékot nyújtani, ha azután a belföldi forgalmi adókat

nem fizették meg. A biztosíték összegét az exportõr nyilatkozata alapján kell

megállapítani. Az exportõr gazdasági vezetõje által aláírt nyilatkozatnak

tartalmaznia kell a jövedéki termék termelõi árát, továbbá azt, hogy a

termelõi ár alapulvételével milyen összegû általános forgalmi adó és

fogyasztási adó terheli a terméket. A vámhivatal ellenõrizheti a számítás

helyességét.

(3) A biztosítékot - a 11.§ (1) bekezdésének a) és b) pontjában írtak esetén -

a központi vámbiztosíték bevételi számlára kell befizetni, és a

vámbiztosítékkal azonosan kell kezelni.

11.§

(1) Készpénzben nyújtott vámbiztosítéknak minõsül

a) a bármely vámhivatalnál bizonylat ellenében vámbiztosíték címén készpénzben

befizetett összeg;

b) a vámhatóság által vámbiztosíték fizetése céljából rendelkezésre bocsátott

átutalási postautalvány felhasználásával történõ befizetés, illetõleg a

vámhatóság által megadott számlára vámbiztosíték céljára történõ banki

átutalás;

c) a vámhatóság és meghatározott pénzintézet között megkötött szerzõdés

alapján vámbiztosíték céljára kibocsátott csekk, hitelkártya.

(2) Amennyiben az áru szállítója a vámhatáron való belépéskor vámbiztosíték

szükségessége esetén a készpénzben nyújtott vámbiztosíték befizetését

megfelelõen igazolja, a vámhivatal azt abban az esetben is elfogadhatja, ha a

letét összege legfeljebb tíz százalékkal kevesebb a ténylegesen megállapított

vámbiztosíték összegénél.

(3) A vámbiztosíték befizetését az alábbiak szerint lehet

igazolni:

a) az (1) bekezdés a) pontja esetén a letétet kezelõ vámszerv által kiadott

nyugta eredeti példányával;

b) az (1) bekezdés b) pontja esetén az átutalási postautalvány

feladóvevényének eredeti példányával, illetõleg átutalás esetén a banki

igazolással ellátott átutalási megbízás ügyfél-példányával (jóváírandó

számlaszámként a vámhatóság által kezelt vámbiztosíték számlának kell

szerepelnie);

c) az (1) bekezdés c) pontja esetén a csekk eredeti példányával, illetõleg a

hitelkártya bemutatásával.

12.§

(1) A bankgarancia lehet meghatározott összegre szóló vagy összeg nélküli,

meghatározott határnapig vagy határozatlan ideig érvényes. Az összeg nélküli

bankgarancia a pénzintézet részérõl általános érvényû garanciát jelent.

(2) A pénzintézet a bankgarancia visszavonásáról haladéktalanul köteles az

országos parancsnokságot tájékoztatni.

(3) A vámhivatal vámbiztosítékként olyan eredeti fedezetigazolást fogadhat el,

amely szerint elkülönített számlán meghatározott összeg a vámtartozás

kiegyenlítésére a vámhatóság rendelkezésére áll.

13.§

(1) A kezességi nyilatkozatnak tartalmaznia kell:

a) a kezességet vállaló, valamint az áru szállítója (fuvarozója) megnevezését;

b) a vámáru (áru) felett rendelkezésre jogosult nevét;

c) a szállítóeszközök és a csomagok darabszámát;

d) a vámáru (áru) kereskedelemben szokásos megnevezését, mennyiségét, értékét

és vámtarifaszámát;

e) a kezes bankszámláját vezetõ pénzintézet megnevezését, bankszámlájának

számát;

f) a vámteher megfizetésére vonatkozó készfizetõ kezességvállalást. A vámteher

megfizetésének az áru/vámáru tulajdonosa szállítója részérõl való - bármilyen

okból történõ -elmaradása esetére vonatkozó készfizetõ kezességvállalást;

g) azon vámkezelési mód (módok) megjelölését, amelyre a kezességvállalás

vonatkozik;

h) a készfizetõ kezességet nyújtó cégszerû aláírását.

(2) A vámhivatal és a kezességet vállaló közötti egyedi kezességi szerzõdés a

kezességvállaló által benyújtott, az

(1) bekezdésben említett okmány vámhivatali elfogadásával jön létre.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kezességi nyilatkozat kizárólag írásban, levél

vagy telefax útján adható.

(4) Ha nem kereskedelmi forgalomban a vámbiztosíték nem áll rendelkezésre, a

vámhivatal a vámérdek szem elõtt tartásával elrendelheti, hogy az utas

azáruját fuvarozásra adja fel.

(5) Nem kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru vámkezeléséhez olyan személy

vagy szervezet adhat kezességi nyilatkozatot, amelynek (akinek) nincs

vámtartozása.

14.§

(1) A vámhivatal a vámbiztosíték nyújtását és formáját a vámárut (árut) kísérõ

vámokmányra is feljegyzi. Egy vámeljárásban csak azonos formában nyújtott

vámbiztosíték fogadható el.

(2) Készpénzben nyújtott vámbiztosíték befizetését igazoló, a 11.§ (1)

bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmány elfogadása esetén a

vámhivatal ezt a tényt az igazolásra feljegyzi, majd a vámkezelést kérõ

részére azt visszaadja. A 11.§ (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott

esetekben a szerzõdés szerint jár el.

(3) Bankgarancia vagy fedezetigazolás, illetve készfizetõ kezességvállalás

vámbiztosítékkénti elfogadása esetén a vámhivatal ezeket az okmányokat

bevonja, és nyilvántartása mellékleteként kezeli.

15.§

(1) A vámárukkal (árukkal)kapcsolatos tevékenységi engedélyhez szükséges

bankgarancia mértékének megállapításánál a Tv. 7.§-ának(4) bekezdésében

meghatározott kezességvállalási engedély a bankgarancia összegétõl függõen az

alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott

vámhivatalnál havonta összesen ötszáze

zer forint értékû vámárura (árura) vállalhat készfizetõ kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy

meghatározott vámhivatalnál havonta összesen kettõ és fél millió forint értékû

vámárura (árura) vállalhat készfizetõ kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezerforint, az engedélyes egy

területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta

összesen tíz millió forint értékû vámárura (árura) vállalhat készfizetõ

kezességet;

d) ha a bankgarancia összege húsz millió forint, az engedélyes bármely

vámhivatalnál vállalhat készfizetõ kezességet, összeghatárra tekintet nélkül

a bankgarancia érvényességének idõtartama alatt.

(2) Egy személy vagy szervezet - az engedély kiadásához egyébként szükséges

feltételek teljesítése esetén - több vámhivatalnál vagy területi

parancsnokságnál is rendelkezhet kezességvállalási engedéllyel.

(3) Vámraktár és a vámszabadterület üzemeltetéséhez szükséges engedély

kiadásához szükséges bankgarancia mértékét a tárolni kívánt (vagy tárolt)

vámárut (árut) terhelõ éves vámteher nyolc százalékában kell meghatározni,

tízezer forintra kerekítve.

(4) A vámügynöki tevékenység engedélyezéséhez szükséges bankgarancia mértéke a

tervezett (lebonyolított) egy évi áruforgalom együttes vámterhének

nyolcszázaléka - legalább egy millió forint - tízezer forintra kerekítve.

(5) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti készfizetõ kezességvállalási

engedélyt átruházott hatáskörben az a vámhivatal, az (1) bekezdés (c) pontja

esetén pedig az a területi parancsnokság engedélyezi, amelynek illetékességi

területén a kérelmezõ tevékenységét folytatni kívánja. Minden más esetben a

tevékenységi engedélyt az országos parancsnokság adja ki.

(6) A bankgaranciáról szóló okmányt - a tevékenységi engedély iránti

kérelemmel együtt - ahhoz a vámszervhez kell benyújtani, amely az engedély

kiadására jogosult.

16.§

(1) A 15. § (3) - (4) bekezdésében megnevezett tevékenységi engedélyek

kiadását követõ tizenkét hónap elteltével - az engedély birtokosának

bejelentése alapján - meg kell vizsgálni a tényleges áruforgalom vámterhének

nagyságát. Ha a tervezett áruforgalom vámterhétõl a tényleges áruforgalom

vámterhe huszonöt százaléknál nagyobb mértékben tér el, a bankgarancia

mértékét a tényleges áruforgalom vámterhe alapján számított összeghez kell

igazítani. Ezt követõen a felülvizsgálatot és a bankgarancia összegének

meghatározását tizenkét hónaponként kell elvégezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül is a bankgarancia összegének

kiigazítása iránt kell intézkedni, ha tizenkét hónapon belül a tervezett és

a tényleges áruforgalom vámterhe ötven százaléknál nagyobb mértékben tér el.

Ez esetben az engedély birtokosa a bejelentéssel egyidejûleg köteles a

tényleges forgalom vámterhe alapján számított összegnek megfelelõ

bankgaranciát bemutatni. Amennyiben a fenti

ek alapján a bankgarancia összegének megváltoztatására kerül sor, az (1)

bekezdésben elõírt felülvizsgálat kezdõ idõpontja az új bankgarancia

elfogadásának napja.

(3) A forgalom vámterhe alatt a tevékenységi engedélyben meghatározott

vámeljárás alá vont vámáru vámterhét, illetõleg a jövedéki tevékenység hatálya

alá tartozó, kiviteli célból továbbított terméknél belföldi forgalomba kerülés

esetén az árut terhelõ adók együttes összegét kell érteni. A forgalom vámterhe

számításánál az egy tevékenységi engedélyhez kapcsolódó, de több vámeljárás

alá vont vámáru vámterhe csak egyszer vehetõ figyelembe.

(a Tv. 9. §-ához)

17.§

(1) A vámbiztosíték alóli mentességre való jogosultságot a vámkezelést kérõ

okmányszerûen köteles igazolni a vámkezelést végzõ vámhivatalnál. Ennek

hiányában a vámbiztosíték alóli mentesség nem állapítható meg.

(2) Az árutovábbításkor a Tv. 9.§-a a) pontjának 5. alpontjában meghatározott

aktív feldolgozás céljából történõ behozatalt a szerzõdés magyar nyelvû, a

behozatalra kerülõ vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag, valamint a

feldolgozást végzõ munkaeszközök) megnevezését és értékét tartalmazó, azaktív

feldolgozást végzõ székhelye szerint területileg illetékes vámhivatal eredeti

bélyegzõ lenyomatát tartalmazó példányával és az adóhatósági nyilvántartásba

vételt tanusító okmánnyal kell igazolni. A vámhivatal az árutovábbításkor a

vámáru értékét a szerzõdésen igazolja.

(3) A halasztottvámfizetési jogosultságot csak abban az esetben kell igazolni

az engedély - vagy annak másolata -bemutatásával, ha arra a vámhivatal a

vámáru (áru)szállítóját (a vámkezelést kérõt) felszólítja.

(4) Központi költségvetési szerv részére érkezõ vámáruk esetében

aköltségvetési szerv illetékesvezetõjének írásban nyilatkoznia kella szerv

központi költségvetési státuszáról. A vámkezelést végzõ vámhivatal a

nyilatkozatot bevonja és a mentességet a vámokmányra feljegyzi.

(a Tv. 10.§-ához)

18.§

(1) A nemzetközi vámokmánnyal nyújtott vámbiztosítékot a vonatkozó egyezmény

(TIR, ATA, stb.) elõírásai szerint kell felszabadítani.

(2) A 11.§ (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint nyújtott vámbiztosíték

felszabadítása a vámteher elszámolása után fennmaradó összegneka

vámbiztosítékotnyújtó részére történõ visszafizetésével,

visszautalásávaltörténik.

(3) A 11.§ (1) bekezdésének c) pontja szerint, valamint egyedi ügyben adott

bankgarancia vagy fedezetigazolás alapján nyújtott vámbiztosíték a csekket

kiállító, illetõleg a bankgaranciát vagy fedezetigazolást kiadó pénzintézet

részére szóló fedezeti okmányra rávezetett vámhivatali záradék útján kerül

felszabadításra.

(4) A kezességvállalás alapján nyújtott vámbiztosítékot felszabadítottnak

kell tekinteni, ha lezárul a vámkezelés, amelyre a kezesség vonatkozik, és

ezt a vámhivatal igazolja.

(5) A vámbiztosíték teljes vagy részleges felszabadításáról és

visszafizetésérõl -a 19.§-ban foglalt kivétellel -az a vámhivatal köteles

intézkedni, amelynek eljárása eredményeként a vám biztosításának indokoltsága

teljesen vagy részlegesen megszûnt.

(6) Bankgarancia, kezességi nyilatkozat illetõleg fedezetigazolás formájában

nyújtott vámbiztosíték esetén a garancia

összegét a vámteher kiegyenlítésére csak akkor lehet felhasználni, ha a

vámfizetésre kötelezett a fizetési határidõ lejártáig kötelezettségének nem

tesz eleget.

(7) A bankgarancia vagy kezességi nyilatkozat formájában nyújtott

vámbiztosítékot - annak érvényesítése esetén - a bankgaranciát kiállító

pénzintézet, illetõleg a kezességet vállaló számlájának terhére kell

elszámolni. Ilyen esetben a vámteher kiszabásáról szóló határozat egy

példányát a vámhivatal a bankgaranciát kiadó pénzintézet, illetõleg a

kezességet vállaló részére is megküldi. A fedezetigazolás formájában nyújtott

vámbiztosíték érvényesítése esetén - a vámhivatal értesítése alapján - a

számlavezetõ vámszerv intézkedik a vámtartozás beszedése iránt.

19.§

(1) A Tv.7.§ (1) bekezdés c) pontja esetében a vámbiztosítékot csak akkor

szabadíthatja fel a vámhivatal, ha a továbbított vámáruval a kiviteli

ellenõrzés elvégzésétõl számított harminc napon belül elszámolnak. A

vámbiztosíték elszámolására be kell nyújtani a:

a) a termék külföldre kiléptetését igazoló, magyar határvámhivatal kiléptetõ

záradékával ellátott vámokmányt,

b) az importõr ország vámhatósága, illetve a kiléptetést végzõ magyar

határvámhivatal külföldi társvámhivatala vagy más külföldi vámhatóság által

záradékolt a külföldre beléptetés tényét igazoló vámokmányt a Magyarországon

mûködõ vámszabadterületre kiléptetés kivételével, vagy

c) a termék jövedéki üzembe történõ visszaszállításáról és készletre

vételérõl szóló bizonylatot

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidõt követõen a vámhivatal

intézkedik a jövedéki eljárás megindításáról és lefolytatásáról. A jövedéki

eljárás eredményétõl függõen, amennyiben jövedéki bírság kerül megállapításra,

a vámbiztosítékot a jövedéki bírság számlára kellátutalni.

(a Tv. 11.§-ához)

20.§

(1) A törvényes zálogjogot - ha a vámáru után fizetendõ vámterhet a

vámfizetésre kötelezett határidõre nem fizeti meg -a vámáru közvetlen

felügyelet alá vételével kell gyakorolni.

(2) A vámhivatal a közvetlen felügyelet alá vételt határozattal rendeli el. A

határozatban fel kell hívni a vámfizetésre kötelezett figyelmét arra, hogy ha

a közvetlen felügyelet alá vett vámáru után kiszabott vámterhet nem fizeti

meg, a vámárut a vámhivatal a vámtartozást megállapító jogerõs határozat

közlését követõ 30 nap múlva, de legkésõbb a Tv. 61.§-ának (2) bekezdésében

meghatározott idõtartam elteltével értékesíti, és az értékesítési árból

egyenlítiki a vámterhet, valamint az esetleges vámtartozást,az értékesítéssel,

a raktározással összefüggésben felmerült és az egyéb költségeket.

(3) A zálogtárgyból történõ kielégítés során befolyt összeget az értékesítési,

a raktározási és más felmerült költségek levonása után a Tv. 136.§-ában

foglaltak szerint kell elszámolni. A tartozások levonása után fennmaradó

összeget hivatalból vissza kell fizetni az ügyfélnek.

(a Tv. 12.§-ához)

21.§

(1) A Tv. 12.§ (5) bekezdése alkalmazása szempontjából nem kereskedelmi

forgalomban behozottnak minõsül az ezerhuszonöt ECU forintra átszámított és

ezer forintra kerekített összeget meg nem haladó egyedi vagy összértékû

vámáru, ha annak mennyisége a Tv. 1. számú mellékletében meghatározott

kereskedelmi mennyiséget nem haladja meg.

(2) Az (1) bekezdésben írt keret forintra átszámított összegét a tárgyévet

megelõzõ év utolsó elõtti szerdáján (ha ez munkaszüneti nap, akkor a következõ

munkanapon) megállapított MNB hivatalos deviza árfolyam alapján kell

meghatározni, ezen összeget a pénzügyminiszter közleményben teszi közzé.

(aTv. 16.§-ához)

Származás

22.§

A Tv. 16.§-ának (1) bekezdésében említett közvetlen szállítás szabályától való

eltérés megengedett, ha a harmadik országon földrajzi vagy más okokból át kell

szállítani, feltéve, hogy az áru vámfelügyelet alatt marad és nem kerül be

ezen országok belföldi forgalmába.

23.§

(1) A felhasznált nem származó anyag értéke a behozatala idején megállapított

vámértéket, ha pedig ez nem ismert és nem állapítható meg, akkor az ezért az

anyagért Magyarország területén fizetett elsõ megállapítható árat jelent.

(2) Azon tartozékok és pótalkatrészek, valamint szerszámkészletek, amelyek

azokkal a készülékekkel, gépekkel, berendezésekkel vagy jármûvekkel kerülnek

egyidejû szállításra, amelyek szükséges felszereléséhez hozzátartoznak, a

szóban forgó készülékekkel, gépekkel, berendezésekkel vagy jármûvekkel azonos

származásúaknak kell tekinteni.

(a Tv. 17-19.§-ához)

24.§

(1) A vámtarifáról szóló ........ törvény végrehajtásáról szóló

kormányrendeletbenfelsorolt országokból származó és a kereskedelmi vámtarifa

I. jelzésû hasábjában meghatározott vámtételek alkalmazásával belföldi

forgalom számára vámkezelésre kerülõ, továbbá a 225. §-ban felsorolt

országokból származó és vámmentesen vámkezelésre kerülõ vám-áruk származását -

ha azok FOB paritáson számított vételára a százötvenezer forintot meghaladja -

a UNCTAD Általános Preferenciális Rendszer (GSP) keretében elfogadott és a 3.

számú melléklet B. részében meghatározott Form "A" származási bizonyítvánnyal

kell igazolni. A kedvezõbb vámtétel vagy vámmentesség alkalmazásához a

származási országból történt közvetlen vásárlás tényét is igazolni kell. Ha az

áru vételára FOB paritáson a százötvenezer forintot nem haladja meg, a

származás igazolására az exportõrnek a számlára, vagy egyéb, az árut kísérõ

okmányra vezetett, származást igazoló nyilatkozata is elfogadható.

(2) A FORM "A" származási bizonyítvány, illetve az exportõrnek a származás

igazolására vonatkozó nyilatkozata eredeti példányát az árunyilatkozattal

együtt kell a vámkezeléshez benyújtani. Ha a származási bizonyítványban,

illetve az exportõr nyilatkozatában szereplõ teljes árumennyiség vámkezelésére

sor kerül, a bizonyítványt záradékolni kell, és az árunyilatkozat vámhivatali

példányának mellékleteként kell kezelni. Részvámkezelés esetén az okmányokat

részzáradékolni kell, és az egyéb okmányokkal együtt a vámkezelést kérõnek

vissza kell adni. Ilyenkor a származást igazoló okmányt - a teljes szállítmány

vámkezelése után - az utolsó vámkezelést végzõ vámhivatal vonja be.

(3) Ha a vámáru származását a fentieknek megfelelõen nem igazolják, a

vámtarifa I. jelzésû hasábjának vámtételeit, illetve a 225. §-ban

meghatározott vámmentességet nem lehet alkalmazni. A kérelemtõl eltérõ

vámtétel alkalmazását a vámkezelés igazolásában meg kell indokolni.

(4) Ha olyan áru vámkezelését kérik, amely több ország terméke és ezért a

vámtarifa I. vagy II. jelzésû hasábjában megállapított vámtétel alkalmazása is

szóba jöhet, a következõképpen kell eljárni:

a) az összetett és egy vámtarifaszám alá tartozó vámáruk esetében származási

országnak azt az országot kell tekinteni, amelyben a vámáru értékének több,

mint ötven százalékát állították elõ.

b) ha az elõállítás során a értéknövekedésegyik országban sem haladja meg a

vámáru értékének ötven százalékát, a vámtarifa II. jelzésû hasábjában

megállapított vámtételt kell alkalmazni. Ez esetben az árunyilatkozaton

származá

si országként azt az országot kell feltüntetni, amelyben a vámárun az utolsó

megmunkálást végezték.

(5) A származás, a közvetlen szállítás vagy közvetlen vásárlás igazolására

elfogadható a 3. számú melléklet B/ részében meghatározott olyan származási

bizonyítvány is, amelyet a szállítmányt kísérõ eredeti származási bizonyítvány

alapján az egyes megrendelõk részére, a szállítmányt felügyelete alatt tartó

külföldi vámhivatal állított ki.

25.§

Ha a vámtarifáról szóló törvény végrehajtásáról rendelkezõ kormányrendeletben

felsorolt országokból közvetlenül vásárolt, vasúton vagy közúton beérkezõ,

romlandó déligyümölcs szállítmányok vámkezelését az államhatáron mûködõ

vámhivatalnál kérik, a vámkezelés akkor is elvégezhetõ a vámtarifa I. jelzésû

hasábjában meghatározott vámtétel alapján, ha a 24.§ (1) bekezdésében

meghatározott származási bizonyítvány nem áll a vámkezelést kérõ

rendelkezésére. A vámkezelést kérõnek a származási bizonyítványt hatvan napon

belül kell benyújtani a vámkezelést végzõ vámhivatalhoz. Ennek elmulasztása

esetén az e határidõ lejártát követõ napon módosítani kell az elvégzett

vámkezelést, melynek során a vámtarifa I. illetve II. jelzésû hasábjában

meghatározott vámtétel szerint kiszabandó vám kamattal növelt különbözetét

kell kiszabni.

26.§

A Tv. 17.§-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott egyéb esetekben a

származás igazolására a Tv. 17.§-ának (2) bekezdésében meghatározott tartalmú

származási bizonyítvány szükséges.

27.§

(1) Magyarországról származó, az Általános Preferenciális Rendszer keretében

kiszállításra kerülõ áruk származásának meghatározására az importõr ország

vonatkozó jogszabályai az irányadóak.

(2) Magyarországról származó és kivitelre kerülõ áru esetében az egyéb,

egyoldalú vámkedvezmény igénybevételére szolgáló gazdasági, kereskedelmi,

egészségügyi, illetve közrend biztosítása céljából hozott intézkedések

alkalmazására szolgáló származásibizonyítványt kell csatolni.

28.§

(1) Nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettség alapján kell az áruk

származási országát a Magyar Köztársaság és az Európai Unió (a továbbiakban:

EU) közötti Társulási Egyezmény (a továbbiakban: Társulási Megállapodás), a

Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (továbbiakban: CEFTA),a Magyar

Köztársaság és az Európai Únió közötti, a textil- és ruházati termékek

kereskedelmérõl szóló Kiegészítõ Jegyzõkönyv hatálya alá tartozó termékek

esetében meghatározni.

(2) Az EU és a Magyar Köztársaság közötti TársulásiMegállapodás hatálya alá

tartozó vámáruk és áruk esetében vám-és egyéb kedvezmények igénybevétele

céljából az áruk származását és a közvetlen szállítást az EUR.1. szállítási

bizonyítvánnyal vagy EUR.2. okmánnyal kell igazolni.

(3) Az EU-val a textil- és ruházati termékek kereskedelmének mennyiségi

rendszerérõl aláírt jegyzõkönyv hatálya alá

tartozó áruk, vámáruk származásának meghatározása aTársulási Megállapodás 4.

számú Jegyzõkönyvének vonatkozó szabályai szerint történik. A származás

igazolására a (2) bekezdés szerinti származást igazoló okmányok, vagy az

exportõr, illetve annak képviselõje által a számlára vagy más kereskedelmi

okmányra vezetett, az áru származására vonatkozó (és a megfelelõ egyezményt

vagy megállapodást is megjelölõ) nyilatkozata fogadható el. Ezen túlmenõen

export esetében külön rendeletben meghatározott származási bizonyítvány is

szolgálhat a származás igazolására. Ha az okmányok hitelességével vagy a

származással kapcsolatosan kétely merül fel, a vámkezelés okmányait az

országos parancsnoksághoz kell felterjeszteni, a vámkezelést pedig a kérdés

tisztázásáig fel kell függeszteni.

(4) A CEFTA) hatálya alá tartozó áruk (vámáruk)esetében a vám és egyéb

kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen szállítást

EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve EUR.2. okmánnyal vagy az árut

(vámárut) kísérõ számlán tett"származási nyilatkozattal" kell igazolni. Az

exportõr származás igazolására vonatkozó nyilatkozatát -kivéve az LT

bizonyítvány esetét - a külön jogszabályban megállapításra kerülõ határidõ

letelte után lehet alkalmazni.

(5) Az Európai Únióés a Magyar Köztársaság között bizonyos borokra érvényes

vámkontingensek kölcsönös felállításáról megkötött megállapodás (a

továbbiakban: borkereskedelmi megállapodás) hatálya alá tartozó áruk és

vámáruk esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából az áruknak

a borkereskedelmi megállapodás 4. bekezdésében meghatározott származását és a

közvetlen szállítást EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal kell igazolni.

(6) Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (a továbbiakban: EFTA) és a Magyar

Köztársaság közötti megállapodás hatálya alá tartozó áruk, vámáruk esetében a

vám- és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen

szállítást EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve az exportõrnek a magyar-

EFTA szabadkereskedelmi megállapodás B/ Jegyzõkönyve IV. számú mellékletében

elõírt nyilatkozatát tartalmazó számlával kell igazolni.

(7) A Norvég Királyság, a Svájci Konföderáció, a Liechtensteini Hercegség, az

Izlandi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a mezõgazdasági termékekre

vonatkozó kétoldalú megállapodások esetében a származás meghatározása a

megállapodásokhoz tartozó származási szabályok szerint történik. A kétoldalú

megállapodások végrehajtása során a származás igazolása és az adminisztratív

együttmûködés tekintetében a magyar-EFTA szabadkereskedelmi megállapodás B/

Jegyzõkönyvének elõírásait alkalmazni kell.

(8) A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között létrejött

szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó áruk (vámáruk)esetében a

vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen

szállítást a Megállapodás jegyzõkönyvének III. számú melléklete szerinti

EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve a IV. sz. melléklete szerinti

EUR.2. okmánnyal vagy az árut (vámárut) kísérõ számlán tett a V. sz.

melléklete szerinti "származási nyilatkozat"-tal kell igazolni.

(a Tv. 20.§-ához)

29.§

(1) A vámértékbevallástlegalább 2 példányban - a vám- és pénzügyõrség által

rendszeresített "vámértékbevallás"

(V.B.1.) elnevezésû nyomtatványon - írógéppel vagy nyomtatott betûkkel,

tintával kitöltve a kereskedelmi forgalomban beérkezett vámáruk vámkezelési

kérelméhez kell csatolni. A bevalláson nem lehet törlést alkalmazni vagy a

szavakat felülírni. A javításokat a helytelen bejegyzések áthúzásával és a

szükséges adatok beírásaával kell elvégezni úgy, hogy az eredeti szöveg

olvasható maradjon. Amennyiben "x" jelöléssel kell a választ megadni, annak

javítása semmilyen formában nem fogadható el.

(2) Vámértékbevallást a jogszabályban meghatározott esetekben a vámkezelést

kérõ köteles adni. A bevallást adó felel a bevalláson feltüntetettadatok

valódiságáért és helyességéért, valamint minden olyan további okmány

benyújtásáért, amelyek a vámáru vámértékének meghatározásához szükségesek.

(3) A vámértékbevallás háromféle vámáru vámértékének kimunkálására biztosít

lehetõséget. Háromnál több féle vámáru vámkezelési kérelme esetén a

bevallással azonos példányszámú "Bevallás-pótlap" (V.B.2.) nyomtatványt kell

kiállítani. Egy Bevallás-pótlap kitöltése során az (1) bekezdés elõírásai

szerint kell eljárni.

(4) A vámértékbevallás, a Bevallás-pótlap és az árunyilatkozat megfelelõ

rovatait egybehangzóan kell kiállítani.

(5) A vámkezelésrõl szóló határozat azonosított és a vámhivatal által

rendelkezésre álló adatok alapján ellenõrzött vámértékbevallás eredeti

példányát az árunyilatkozat vámhivatali példányával együtt, a határozat

mellékleteként kell kezelni. A vámértékbevallás másolati példányát a

vámkezelésrõl készült határozat példányával együtt a vámkezeléstkérõ részére

vissza kell adni. Ezeket az iratokat a vámteher elévüléséig meg kell õrízni.

(6) Amennyiben a Tv. 137.§-ában foglaltak alapján a vám helyesbítését kérik az

alapvámkezeléskor elfogadott vámértékbevallás másodpéldányát is csatolni kell.

(7) A Tv. 25.§-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor a

vámértékbevalláshoz mellékelni kell:

a) belföldi számlákat vagy egyéb bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az

értékelendõ vámáru vagy az azzal azonos, illetve hasonló áru egymással

kapcsolatban nem álló kereskedõk között, milyen áron került értékesítésre

Magyarországon;

b) valamint olyan nyilatkozatot, amely tartalmazza azokat a számításokat,

amelyeket az eddig értékesített legnagyobb tételhez tartozó egységár

alapulvételével végeztek el, és amely részletezi:

1. a belföldön szokásosan fizetettvagy a belföldi felek közötti megállapodás

szerinti jutalékot;

2. az adott áru belföldi értékesítésekor szokásos kiadásokat;

3. az általános belföldi költségek fedezésére szolgáló kiadásokat;

4. szokásos belföldi szállítási, biztosítási és járulékos költségeket;

5. vámokat és egyéb közadókat, amelyeket Magyarországon az importált áru után

és az áru belföldi értékesítése következtében fizetni kell.

(8) ATv. 26.§-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor

avámértékbevalláshoz olyan kimunkálást kell mellékelni, amely tartalmazza a

vámérték kiszámításának módját és részletes termelésiköltséget, anyereség és

azáltalános

költségek, valamint minden más befolyásoló költség feltüntetésével. Az

importõrnek továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy legjobb tudomása szerint az

általa közölt adatok megegyeznek az adott ágazatban szokásos mértékkel. Ha az

adatok valódisága nincs hiteltérdemlõen igazolva,a Tv. 26.§-ában

meghatározott módszer nem alkalmazható.

(9) A Tv. 27.§-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor a

vámértékbevalláshoz mellékelni kell azokat az okmányokat, bizonyítékokat,

amelyeket az importõr a vámérték kimunkálásakor figyelembe vett.

30.§

(1) A vámértékbevallás szempontjából egy küldemény alatt azt a vámárut kell

érteni, amely egy feladótól egycímzett részére egy szállítási okmánnyal

érkezett.

(2) Osztott szállítmány esetén az egyes szállítmányok vámértékét össze kell

vonni, és az összevont értéket kell figyelembe venni. Osztott szállítmány a

szállítás érdekében vagy egyéb okból szétszedett, nem együtt szállított vámáru

(például gyárberendezés szállítása részegységenként, teljes hajórakomány

beszállítása vasúti rakományonként).

(a Tv. 21-28.§-aihoz)

31.§

(1) A vámérték kimunkálásánál alkalmazni kell a GATT Vámértékegyezménnyel

kihirdetett jegyzõkönyvet ésa Vámigazgatások Világszervezete (a továbbiakban:

WCO) Vámértéktechnikai Bizottsága által alkotott, a vámérték meghatározására

vonatkozó értelmezõ rendelkezéseket, magyarázatokat külön Pénzügyminiszteri

rendelet tartalmazza.

32.§

Azoknál a barter ügyleteknél, ahol az ügyletek (vételi és eladási) értéke

valamilyen fizetési eszközben is ki van fejezve, a vámérték meghatározható a

Tv. 21. §-a alapján, feltéve, hogy az abban meghatározott kizáró ok nem áll

fenn.

33.§

(1) A Tv. 22-23. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából az

exportálás idõpontja az a nap, amelyen az exportáló országból közvetlenül az

importáló országba útnak indítják az árukat.

(2) A "közel azonos idõben" kifejezés az értékelendõ vámáruk exportálását

megelõzõ és azt követõ 30-30 napos idõszakot jelenti. Amennyiben azonban az

adott áruk piaci vagy gyártási viszonyai is viszonylag stabilak, a Tv. 22-23.

§-aiban meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor az említett

idõtartamon kívül exportált áruk is figyelembe vehetõk.

(3) A kereskedelmi szint meghatározásakor azt kell vizsgálni, hogy az árut,

vámárut közvelenül a gyártótól vagy kereskedõtõl, viszonteladótól szerezték-

ebe.

34.§

Amennyiben az importált áruk a feldolgozás következtében jelentõs mértékben

megváltoztak,és azt követõen kerülnek beföldön értékesítésre, a Tv. 25.§-ában

meghatározott ér

tékelési módszer nem alkalmazható, kivéve, ha a feldolgozás, megmunkálás által

hozzáadottérték viszonylag egyszerûen megállapítható.

35.§

Ha a vámkezelést kérõ a Tv. 25.§-ának és a 26. §-ának alkalmazási sorrendjét

fel kívánja cserélni, azt az árunyilatkozat kérelem rovatában kell jeleznie.

36.§

(1) A behozott vámáru vámértéke megállapításakornem lehet figyelembe venni a

vámterületre történõ belépést követõen felmerült szállítási költségeket.

(2) Ha a vámárut ellenszolgáltatás nélkül, vagy a vevõ szállítóeszközével

szállítják, akkor azazonos szállítási módnál szokásos tarifa szerint kell a

vámhatárig felmerült fuvarköltséget a vémértékbe beszámítani, amennyiben a

ténylegesen felmerült szállítási költségeket nem igazolják.

37.§

A Tv. 28.§ (1) bekezdésének c) pontja értelmében licencia, illetve royalty

díj alatt különösen azok a fizetések értendõk, amelyeket olyan jogok

gyakorlása ellenében kell teljesíteni, amelyek összefüggésben vannak

a) az importált áru gyártásával (különösen minták, mûvészi tervek, modellek és

gyártási know-how), vagy

b) az importált áruk kivitel céljából történõ eladásával (különösen védjegyek,

bejegyzett mûvészi tervek), vagy

c) az importált áru használatával vagy továbbadásával (különösen olyan

szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogok, amelyek nem választhatók el a behozott

áruban megtestesült gyártási eljárásoktól).

38.§

(1) Amennyiben a behozott vámáru csupán alkatrésze vagy tartozéka olyan

áruknak, amelyeket Magyarországon állítanak elõ, akkor a royalty vagy

licencia díj a behozott vámáruért ténylegesen fizetett vagy fizetendõ árhoz

csak akkor adható hozzá, ha a licencia, illetve royalty díj azokra az árukra

vonatkozik.

(2) Amennyiben a vámárut szétszerelt állapotban hozzák be, vagy az

újraértékesítést megelõzõen azon csak jelentéktelen mértékû megmunkálást,

például higítást vagy csomagolást végeztek, ez nem zárja ki, hogy a licencia

vagy royalty díj a behozott vámárura vonatkozzék.

(3) Ammennyiben a licencia vagy a royalty díj részben az importált vámárura,

részben pedig az áruhoz a behozatal után hozzáadott további alkotórészekre

vagy alkatrészekre, illetve a behozatalt követõ szolgáltatásokra vagy

tevékenységre vonatkozik, akkor a Vámértéktechnikai Bizottság által alkotott,

a GATT Vámértékegyezmény 8. cikke (2) bekezdéséhez tartozó Magyarázó Jegyzetek

szerinti objektív és meghatározó adatok alapján lehet az arányos megosztást

elvégezni.

39.§

A védjegyhasználati jogra vonatkozó licencia vagy royalty díj a behozott

áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendõ

árhoz csak akkor adható hozzá, ha

a) a licencia vagy royalty díj olyan árukra vonatkozik, amelyeket a behozatal

után változatlan állapotban vagy jelentéktelen mértékû megmunkálás vagy

feldolgozás után újra értékesítenek,

b) ezeket az árukat olyan, a behozatal elõtt vagy után alkalmazott védjeggyel

hozzák forgalomba, amelyért licencia vagy royalty díjat fizettek,

c) a vevõnek nem áll jogában, hogy az adott árut más, az eladóval

kapcsolatban nem álló személytõl szerezze be.

40.§

Ha a licencia vagy royalty díj összegének számítási módja a behozott áru

árán alapul, akkor az ellenkezõ tény bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy a

licencia vagy royalty díj az értékelendõ árura vonatkozik. A licencia vagy

royalty díj fizetése azonbanakkor is vonatkozhat az értékelendõ árura, ha

annak összegét a behozott áru árától függetlenül határozzák meg.

(a Tv. 29.§-ához)

41.§

Az egyszerûsített vámérték megállapításának szabályait az így vámkezelhetõ

áruk körét a ..... sz. melléklet tartalmazza.

(a Tv. 35.§-ához)

Beléptetés

42.§

A beléptetés a Tv. 35.§-ában meghatározottak ellenõrzésével kezdõdik és a

további vámkezelési kérelem elfogadásával fejezõdik be. Ha a beléptetés

megtagadására kerül sor, akkor a Tv. 42.§-ában foglaltak szerint kell eljárni.

(a Tv. 36.§-ához)

Kiléptetés

43.§

A kiléptetés során a kiviteli okmányokat (árunyilatkozat, fuvarlevél stb.) a

kiléptetés tényének megállapítását tartalmazó záradékkal kell ellátni. A

vámhivatalnak ellenõriznie kell, hogy a vámáru (áru) a vámterületet elhagyta-

e. Ha ez nem történik meg, vagy a szomszédos állam vámszerve az árut (vámárut)

nem léptette be, és ezt a vámterületre visszahozzák, gondoskodni kell a

kiléptetési záradék törlése mellett a továbbításról, illetve az áruk

visszaküldésérõl.

(a Tv. 37.§-ához)

Jelentkezési kötelezettség

44.§

(1) A jelentkezési kötelezettségnek az árubemutatási kötelezettség teljesítése

céljából kell eleget tenni.A vámhivatal

a vámhatárt átlépõre vonatkozó adatokat a jelentkezési kötelezettség

teljesítése során állapítja meg.

(2) Személyfuvarozó jármûvön határt átlépõk esetében az utazók az (1) bekezdés

rendelkezései szerint kötelesek jelentkezési kötelezettségüknek eleget tenni.

(3) A határmenti gazdálkodás szabályai alá tartozók - ha nemzetközi egyezmény

másként nem rendelkezik - az e §-ban foglaltak szerint tesznek eleget

jelentkezési kötelezettségüknek.

(a Tv. 38.§-ához)

Árubejelentési kötelezettség

45.§

Az árubejelentési kötelezettséget a) nemzetközi szerzõdésben meghatározott

vámokmányok benyújtásával, vagy

b) "Határátlépési füzet" vagy "Jegyzék" benyújtásával, illetõleg

c) a 46-50.§-okban,fuvarozási módonként meghatározottak

szerint kell teljesíteni.

46.§

(1) A külföldrõl érkezõ vagy külföldre távozó minden vonatszerelvényrõl és

rakományról - ha nemzetközi szerzõdés elté

rõen nem rendelkezik - a vonatvezetõ vagy a határállomás állomásfõnöksége a

határvámhivatalnak két példányban kiállított "Vonatjegyzék" átadásával

köteles árubejelentést adni, közvetlenül a vonatszerelvénynek a határállomásra

történõ megérkezése után, illetõleg onnan külföldre történõ távozása elõtt.

(2) A "Vonatjegyzék"-nek tartalmaznia kell

a) a vonat számát, érkezési vagy indulási idejét;

b) a vasúti kocsik jelét és számát;

c) kocsinként a rakomány általános megnevezését, súlyát, értékét;

d) a vasútállomás nevét vagy bélyegzõjét;

e) a vonatvezetõ vagy a határállomás illetékes vasúti alkalmazottjának

aláírását.

(3) A rakott, valamint a vasúti kocsiparkba be nem sorozott (lajstromozott)

üres vasúti kocsikat és szállítótartályokat a "Vonatjegyzék"-ben egyenként

kell felvenni. A többi üres kocsi és szállítótartály darabszám szerint is

felvehetõ.

(4) Az átviteli (tranzit) rendeltetésû árukat a "Vonatjegyzék"-ben "Á"

(átvitel) betûvel kell megjelölni.

(5) A "Vonatjegyzék" helyett a személyszállító vonatok poggyászkocsijaiban

szállított csomagok és expressz áru küldemények esetében a MÁV-CSD

határállomásokon "Tranzitjegyzék"-et kell alkalmazni.

47.§

(1) A külföldrõl érkezõ vagy külföldre távozó minden vízijármûrõl és

rakományról - a magánhasználatra szolgáló vízijármû kivételével - a vízijármû

parancsnoka a határvámhiva

talnak közvetlenül a vízijármûnek a kikötõbe történt megérkezése után,

illetõleg onnan külföldre történõ távozása elõtt két példányban kiállított

"Érkezési-indulási jelentés" átadásával köteles általános árubejelentést adni.

(2) Az "Érkezés-indulási jelentés"-nek tartalmaznia kell:

a) hajótulajdonos (hajózási vállalat, társaság) megnevezését és a székhelye

szerinti állam megnevezését;

b) a vízijármû nevét, lajstromozás jelét,az indulási és rendeltetési állomást;

c) az érkezés vagy indulás idõpontját;

d) a vízijármû hordképességét, valamint a vonták és személyhajók

vízkiszorítását;

e) a vontatott hajóegység adatait;

f) a szállított utasok számát;

g) a rakomány megnevezését és mennyiségét, értékét;

h) a vámhivatal vámkezelésre vonatkozó megjegyzését;

i) a hajó parancsnokának aláírását.

(3) Az "Érkezés-indulási jelentéssel" egyidejûleg a határvámhivatalnak be kell

mutatni:

a) a vízijármûnek a lobogóviselésre való jogosultságát, a jármû tulajdonjogát

igazoló okmányt,

b) a személyzet névsorát, beosztásukat,

c) a hajóleltárt és a hajó készletkönyvét,

d) a rakományra vonatkozó okmányokat, engedélyeket és bizonylatokat.

(4) A külföldrõl érkezõ vízijármû parancsnoka az árubejelentés átadásakor

köteles a határvámhivatalnak arról is nyilatkozni, hogy belföldön kíván-e

kereskedelmi tevékenységet kifejteni, vagy anélkül halad át az ország

területén. A vízijármû parancsnokától nyilatkozatot kell kérni arra

vonatkozólag is, hogy a jármû szállít-e olyan vámárut, amelynek behozatalát

vagy átvitelét jogszabály engedélyhez köti vagy tiltja.

(5) A vízijármû parancsnoka köteles a hajó üzemanyag-, élelmiszer-, továbbá

egyéb készletét és az abban beállott minden változást (átadás, felvételt stb.)

a vízijármû készletkönyvébe bejegyezni. Ha a változás nem vámhivatali

ellenõrzés mellett történt, azt a legközelebbi alkalommal a vízijármû

vámvizsgálatát végzõ vámhivatalnak be kell jelenteni.

48.§

(1) A külföldrõl érkezõ vagy külföldre távozó minden légijármûrõl és

rakományáról - a magánhasználatra szolgáló légijármû kivételével - a légijármû

parancsnoka vagy üzemben-tartója a határvámhivatalnak közvetlenül a légijármû

leszállása után, illetve felszállása elõtt, két példányban kiállított "Áru és

postajegyzék" (Manifest) átadásával köteles árubejelentést adni.

(2) Az "Áru és postajegyzék"-nek tartalmaznia kell

a) a légijármû tulajdonosának (légiforgalmi vállalat, társaság) és

üzembentartójának nevét, székhelyét;

b) a légijármû nemzeti és lajstromozási jelét;

c) a légijármû indulási és tervbe vett érkezési helyét;

d) a szállított csomagok darabszámát, jelét, számjelét;

e) az áru teljessúlyát, értékét;

f) az áru rendeltetési helyét;

g) a kiállító aláírását.

(3) Ha a légijármû sem utast, sem árut nem szállít, ezt a körülményt az "Áru-

és postajegyzék"-en fel kell tüntetni.

49.§

(1) A külföldrõl érkezõ vagy külföldre távozó minden kereskedelmi árut

szállító közúti jármûrõl és rakományáról - a

(2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - a jármû vezetõje a belépés

után, illetõleg a kilépés elõtt két példányban kiállított "Rakományjegyzék"

átadásával köteles a határvámhivatalnak árubejelentést adni.

(2) Nem kell "Rakományjegyzék"-kel árubejelentést adni abban az esetben, ha az

árufuvarozás (szállítás) nemzetközi szerzõdésben meghatározott okmány fedezete

mellett történik.

(3) A "Rakományjegyzék"-nek a következõ adatokat kell tartalmaznia:

a) a jármû tulajdonosának, üzemben tartójának nevét és székhelyét;

b) a jármû forgalmi rendszámát, indulási és tervbe vett érkezési helyét;

c) a szállított csomagok darabszámát, fajtáját, jelét, számjelét, teljsúlyát,

valamint az áru kereskedelemben szokásos megnevezését, értékét;

d) az áru feladójának és átvevõjének nevét és lakóhelyét;

e) a jármû vezetõjének aláírását.

(4) A "Rakományjegyzék"-kel egyidejûleg be kell mutatni a szállítmányra

vonatkozó fuvarokmányokat, engedélyeket és egyéb bizonylatokat, valamint a

közúti jármû forgalmi okmányait is.

50.§

A postaforgalomban beérkezõ küldeményekrõl a posta a külföldi küldeményeket

kicserélõ postaszerv mellett mûködõ vámhivatalnak

a) a közönséges csomagok esetében az érkezett csomagok darabszámát tartalmazó

"Zárlatjegyzék";

b) a mindenkori nem kereskedelmi forgalom vámmentes értékhatárát meghaladó

értékû csomagküldemények esetében, valamint a kábítószert tartalmazó, a Tv.

38.§-ának (7) bekezdésében meghatározott postaküldemények esetében a csomagok

ragszámát, illetve a levélküldemények darabszámát tartalmazó "Rovatlap

vámküldemények rovatolásához";

c) ajánlott levélpostai küldeményekrõl a küldemények darabszámát tartalmazó

"Rovatlap" elnevezésû nyomtatvány két példányban történõ kiállításával és

átadásával köteles árubejelentést adni.

51.§

(1) Elektromos vezetéken külföldrõl beérkezõ és külföldre kiszállított

elektromos energiáról a 67. § (3) bekezdésének h) pontja szerint meghatározott

vámhivatalhoz a vezeték üzemeltetõjének két példányban kiállított "Jegyzék"

benyújtásával kell árubejelentést adni.

(2) Az árubejelentésnek tartalmaznia kell:

a) a szállított energia mennyiségét,

b) az energia szállítójának és megrendelõjének nevét, címét,

c) a szállítás megkezdésének, befejezésének idõpontját,

d) az árubejelentést kiállító aláírását.

(3) Az (1)bekezdésben említett "Jegyzék"-et az üzemeltetõ folyamatos szállítás

esetén a tárgyhónapot követõ hó 15. napjáig, az egy hónapot meg nem haladó

idõtartamú eseti szállításról pedig a szállítás befejezését követõ 5. napig

köteles a vámkezelés elvégzésére illetékes vámhivatalhoz benyújtani.

(4) Csõvezetéken külföldrõl beérkezõ és külföldre kiszállított vámáruról

(áruról) a 67.§ (3) bekezdésének m) pontja

szerint meghatározott vámhivatalhoz a csõvezeték üzemeltetõjének két

példányban kiállított "Jegyzék" benyújtásával kell árubejelentést adnia, az

áru beérkezését, illetve kiszállítását követõ munkanapon.

(5) Az árubejelentésnek tartalmaznia kell

a) a szállított vámáru (áru)megnevezését, mennyiségét;

b) a szállító és avevõ (megrendelõ) nevét és címét;

c) a szállítás idejét (kezdési és befejezési idõpontját);

d) az árubejelentést kiállító aláírását.

(6) A csõvezetéken külföldrõl beérkezõ és külföldre kiszállított vámáru, áru

ellenõrzéséhez hitelesített és a vámhivatal által vámzárral biztosított

átfolyásmérõ készüléket kell alkalmazni.

52.§

Az árubejelentésre szolgáló, fuvarozási módonként meghatá-

rozott okmányok mintáját és kezelésükre vonatkozó rendelkezéseket a

pénzügyminiszterrendeletben határozza meg.

(a Tv. 39.§-ához)

Árubemutatási kötelezettség

53.§

(1) Az árubemutatásra kötelezett a vámhatáron átszállítani kívánt árut olyan

módon köteles bemutatni a vámhivatalnak, hogy a vámhivatal által elvégzendõ

ellenõrzõ vizsgálat, valamint az elvégezhetõ vámvizsgálat feltételei

biztosítottak legyenek. A kötelezettség magában foglalja az ellenõrzõ

vizsgálathoz, illetõleg a vámvizsgálathoz szükséges eszközök és munkaerõ

biztosítását.

(2) Az árubemutatási kötelezettséget az arra kötelezett a saját veszélyéreés

költségére teljesíti.

54.§

A mellékúton történõ áruszállítás esetén az árubemutatási kötelezettség

szabályait - a Tv. és e rendelet rendelkezései alapján - a kiadott engedély

tartalmazza.

(a Tv. 40-41.§-ához)

Ellenõrzõ vizsgálat

55.§

(1) A fuvarozó vállalat jármûve és az azon szállított áru ellenõrzõ

vizsgálatát a vonatkozó árubejelentés alapján kell megtartani, és ennek

megtörténtét, valamint a jármûés az azon szállított áru beléptetését,

illetõleg kiléptetését igazolni kell.

(2) A külföldrõl érkezõ légijármûellenõrzõ vizsgálatát az utasok kiszállása és

a rakomány kirakása után, a külföldre távozó légijármû ellenõrzõ vizsgálatát

az áru berakása és az utasok beszállása elõtt kell elvégezni.

(3) Az ellenõrzõ vizsgálat során vámzárral kell pótolni azokat az azonosítási

jeleket (vámzár, fuvarozóvállalati zárjel stb.), amelyek megrongálódtak,

olvashatatlanná váltak vagy hiányoznak.

56.§