Magyar Köztársaság Kormánya
T/1301.. sz.
TÖRVÉNYJAVASLAT
az állategészségügyrõl
Elõadó:
Dr. Lakos László
földmûvelésügyi miniszter
Budapest, 1995. szeptember
Törvényjavaslat
az állategészségügyrõl
Az Országgyûlés
- figyelemmel arra, hogy az állatok tartásának, az állati eredetû termékek, az
élelmiszerek, a takarmányok és az állatgyógyászati készítmények
elõállításának, tárolásának, felhasználásának, valamint forgalmazásának
állategészségügyi biztonságához, az ebbõl eredõ hazai és nemzetközi
kötelezettségeink teljesítéséhez nemzetgazdasági érdekek fûzõdnek;
- annak érdekében, hogy az állattartásnak, az élelmiszer, az állatgyógyászati
készítmény, a takarmány és az állati eredetû termék elõállításának
járványügyi-, higiéniai-, valamint az állategészségügy közegészségügyi-,
állatvédelmi- és környezetvédelmi feltétel- és eszközrendszere folyamatosan
fejlõdjön;
- abból a célból, hogy elõsegítse a nemzetközi szervezetekkel való folyamatos
együttmûködést, valamint a részvételt a nemzetközi szabályozási rendszerekkel
való harmonizáció feltételeinek megteremtésében, illetõleg megfelelõ jogi
keretet nyújtson az állategészségügyi igazgatás és a hatósági állatorvosi
tevékenység gyakorlásához
a következõ törvényt alkotja:
I. fejezet
Általános rendelkezések
A törvény hatálya
1. §
(1) A törvény hatálya kiterjed:
a) az állat - ideértve a vadon élõ állatot is - (a továbbiakban: állat)
tartásának, forgalmazásának, az állati eredetû termék elõállításának,
tárolásának, felhasználásának, forgalmazásának, az élelmiszer elõállításának,
tárolásának, az állati eredetû élelmiszer forgalmazásának, a takarmány
elõállításának, tárolásának, forgalmazásának és felhasználásának, a
fertõzésközvetítõ anyagoknak és eszközöknek járványügyi és higiéniai
szempontból történõ ellenõrzésére,
b) az állat egészségi állapotának megõrzésére, vizsgálatára, gyógyítására,
c) az állatgyógyászati készítmény elõállítására, forgalomba hozatalára,
forgalmazására, tárolására, felhasználására,
d) a nyilvános állategészségügyi laboratóriumi tevékenységre,
e) az állatbetegségek kórokozóival (továbbiakban: kórokozó) folytatott egyes
tevékenységekre, valamint
f) az a)-e) pontban foglalt tevékenységek engedélyezésére és ellenõrzésére.
(2) A Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Pénzügy-minisztérium, a
Nemzetbiztonsági Hivatal szervei, valamint intézményeik tulajdonában levõ, az
alaptevékenységük ellátásához szolgálati célból tartott állatokra, e törvény
járványügyi és higiéniai rendelkezéseitõl a földmûvelésügyi miniszter (a
továbbiakban: miniszter) rendeletben eltérést állapíthat meg.
(3) Az állattenyésztésre, valamint az élelmiszer és takarmány elõállítására,
tárolására, felhasználására, forgalmazására, valamint az állategészségügyi
szolgáltató tevékenység gyakorlásának feltételeire vonatkozó külön
jogszabályok rendelkezéseit az e törvényben foglalt elõírások
figyelembevételével kell alkalmazni.
Értelmezõ rendelkezések
2. §
E törvény alkalmazásában:
1. állategészségügy: az állattartás, -forgalmazás járványügyi, gyógyászati,
állathigiéniai, szaporodásbiológiai, takarmányhigiéniai feladatait, az
élelmiszerelõállítás, tárolás, felhasználás járványügyi, higiéniai feladatait,
valamint az állati eredetû élelmiszerforgalmazás járványügyi és higiéniai
feladatait, a zoonózisokkal kapcsolatos feladatokat, az állatgyógyászati
készítmények elõállításával, forgalomba hozatalával, forgalmazásával,
tárolásával, felhasználásával, engedélyezésével és ellenõrzésével kapcsolatos
feladatokat, valamint a felsorolt feladatok irányítását, szervezését,
eszközellátását, továbbá az e feladatokkal összefüggõ kutatást, képzést is
magában foglaló tevékenység;
2. állategészségügyi szolgáltató tevékenység: az állattartóval való
megállapodás alapján térítés ellenében - a külön jogszabályban meghatározottak
szerint - végzett állatorvosi tevékenység;
3. állatforgalmazás: állat üzletszerû tevékenység keretében történõ
értékesítése;
4. állatgyógyászati készítmény: minden olyan anyag, készítmény, amelyet az élõ
állat élettani és kóros állapotának befolyásolására, illetõleg vizsgálatára
alkalmaznak, az állatgyógyszerek, állatgyógyászati oltó- és kórjelzõ anyagok,
állatgyógyászati gyógyhatású készítmények, az élettani szükségleten felül
adott nem nutritív testidegen takarmánykiegészítõ anyagok, telepspecifikus
oltóanyagok, magisztrális állatgyógyászati készítmények, állatgyógyászati
segédanyagok;
5. állathigiénia: az állat tartásának, az állati eredetû élelmiszer és állati
eredetû termék elõállításának, tárolásának és forgalombahozatalának az
állatbetegségekkel összefüggõ követelményrendszere;
6. állatklinika: az egyetemi képzés és kutatás célját is szolgáló állatkórházi
intézmény;
7. állatkórház: az állat állatorvosi vizsgálatát, gyógykezelését és átmeneti
ideig történõ elhelyezését is biztosító állategészségügyi szolgáltató
létesítmény;
8. állatorvosi laboratórium: az állategészségügyi szolgáltató tevékenységgel
összefüggõ klinikai diagnosztikai kiegészítõ vizsgálatokat végzõ laboratórium;
9. állatorvosi rendelõ: az állat vizsgálatára, gyógykezelésére kialakított
helyiség;
10. állatorvosi tevékenység: állatorvosi oklevéllel végezhetõ, az állat
egészségi állapotának megállapítására irányuló vizsgálat, megelõzõ, illetve
gyógyító beavatkozás, az állat részére gyógyszerrendelés, a szakértõi, a
szaktanácsadói tevékenység, valamint az állathulla, az állati eredetû és egyéb
- az állategészségügy feladatkörébe tartozó - termék vizsgálata, ellenõrzése
és a diagnosztikai célú mintaküldés;
11. állati eredetû élelmiszer: az emberi táplálkozás céljára szolgáló állat,
illetve annak emberi fogyasztásra alkalmas minden ehetõ része, terméke,
nyersanyag, félkész- vagy késztermék formájában;
12. állati eredetû melléktermék: az állat vagy terméke feldolgozása során
keletkezõ, további feldolgozással hasznosítható anyag;
13. állati eredetû termék: élelmiszernek nem minõsülõ, az élõ, a levágott vagy
elhullott állatból származó anyag;
14. állati hulladék: az állathulla, az állati eredetû melléktermék és a
hasznosíthatatlan állati eredetû anyag;
15. állati hulladék ártalmatlanná tétele: olyan eljárás, amelynek
eredményeként a veszélyes hulladéknak minõsülõ állati hulladék betegség
terjesztésére alkalmatlanná válik;
16. állati hulladék tulajdonosa: az állattartó, a vadászatot, a halászatot, a
horgászatot, az állattenyésztést, az állatszaporítást végzõ, a vágóhidat, az
élelmiszerelõállító, valamint az állati eredetû terméket feldolgozó, illetõleg
forgalmazó helyet üzemeltetõ;
17. állatszállítás: az állatok tartózkodási helyének lábon hajtással, jármûvön
vagy egyéb módon történõ megváltoztatása;
18. állattartó: az állat tulajdonosa, illetõleg aki az állatot vagy állat-
állományt felügyeli;
19. élelmiszerhigiénia: az élelmiszer elõállításának, forgalombahozatalának a
fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggõ követelményrendszere, az
élelmiszer útján terjedõ fertõzés és egyéb ártalom megelõzése és elhárítása;
20. fertõzésközvetítõ: fertõzõ állatbetegség terjesztésére alkalmas élõlény,
élõ vagy élettelen anyag;
21. fertõzõ állatbetegség: kórokozó által kiváltott állatbetegség;
22. gazdasági állategészségügyi laboratórium: a gazdálkodó szervezet által a
saját állatállománya állategészségügyi állapotának tájékozódó jellegû
felmérésére fenntartott laboratórium, amely nem végezhet a bejelentési
kötelezettség alá tartozó állatbetegségek kórokozóival kapcsolatos
tevékenységet;
23. hasznosíthatatlan állati eredetû anyag: az állat fogyasztásra és ipari
feldolgozásra alkalmatlan része;
24. járványügy: fertõzésközvetítõ útján vagy egyéb módon terjesztett, az
állatra, illetve az emberre veszélyes kórokozó, illetõleg az általa okozott
betegségek elleni védekezésre, azok felismerésére, felszámolására hozható
intézkedések és azok végrehajtása;
25. járványos állatbetegség: állatról állatra vagy állományok között gyorsan
terjedõ fertõzõ állatbetegség;
26. kényszervágás: a sérült vagy az elhullás közeli veszélyétõl fenyegetett
egy-egy beteg állatnak abból a célból történõ sürgõs elvéreztetése, hogy az
állat ne hulljon el, illetõleg húsa a betegség súlyosbodása miatt fogyasztásra
alkalmatlanná ne váljék;
27. maradékanyag: a takarmány vagy az élelmiszer termelése, kezelése,
gyártása, tárolása során felhasznált testidegen anyagok, a kártevõk irtására
felhasznált, illetve az állatgyógyászati készítmények felhasználása
következtében a termékben jelenlévõ kémiai anyagok, ezek biológiailag aktív
bomlástermékeinek együttes mennyisége;
28. nem nutritív testidegen takarmánykiegészítõ anyag: tápláló értékkel nem
rendelkezõ, maradékképzõ anyag - a hozamfokozókat is ideértve -, az állati
testnek nem természetes alkotója, amely a takarmánykihasználás fokozására
szolgál;
29. nyilvános állategészségügyi laboratórium: az állatbetegségek
megállapítását vagy kizárását, a fertõzöttséget, illetõleg a fertõzéstõl való
mentességet bizonyító kiegészítõ diagnosztikai vizsgálatokat, az
állatgyógyászati készítmények vizsgálatát, az állatok egészségét károsító
kórokokkal kapcsolatos toxikológiai és egyéb, valamint az élelmiszer- és
takarmányhigiéniai célú vizsgálatokat állatorvosi megrendelésre, illetve az
állategészségügyi hatóság döntésének megalapozására végzõ laboratórium;
30. parazitózis: az élõsködõk által más fajokban okozott egészségkárosodás;
31. szaporodásbiológia: az egészséges utódállomány létrehozásának gyakorlata
és állategészségügyi feltételei;
32. szennyezõanyag: minden olyan idegen anyag, amely a környezetbõl az
állattartás, a termelés, a gyártás, a tárolás vagy a szállítás során, a
takarmánnyal vagy élelmiszerrel érintkezõ eszközökbõl, berendezésekbõl juthat
a végtermékbe;
33. takarmányhigiénia: a takarmány elõállításának, tárolásának,
forgalombahozatalának az állatbetegségekkel és az állategészségügyi
szempontból való fogyaszthatósággal összefüggõ követelményrendszere, a
takarmánnyal terjeszthetõ fertõzés, takarmányártalom, továbbá a termék révén
az emberi megbetegedés megelõzése és elhárítása;
34. zoonózis: az állatról emberre vagy az emberrõl állatra terjedõ fertõzés,
betegség.
II. fejezet
Az állat egészségvédelme
Az állattartás állategészségügyi követelményei
3. §
(1) Az állat tartásánál meg kell tartani az állategészségügyi, a
közegészségügyi, a környezetvédelmi, valamint az állatvédelmi elõírásokat;
ezeket érvényesíteni kell az állat szállítása, forgalmazása, az állati eredetû
élelmiszer és állati eredetû termék elõállítása, feldolgozása, tárolása és
forgalmazása során is.
(2) Az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad
felhasználni, amely az állat, illetõleg közvetve az ember egészségét nem
veszélyezteti.
(3) Az állat szaporodási és termelési eredményeinek növelésére vagy más célból
tilos - a jogszabályban meghatározott - hormontartalmú, -hatású vagy más
olyan anyagot felhasználni, amely az ember vagy az állat egészségére káros.
(4) Tilos az állat sport- vagy egyéb teljesítményének - jogszabályban
meghatározott - ajzószeres vagy ezzel egyenértékû beavatkozással való
fokozása.
4. §
(1) Állatklinika, állatkórház, állatorvosi rendelõ, állatorvosi laboratórium
létesítéséhez és mûködtetéséhez az állategészségügyi hatóság engedélye
szükséges.
(2) Állatmenhely, állatkozmetika, állatpanzió, állatkert, vadaspark,
állattemetõ az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával
létesíthetõ, illetve mûködtethetõ.
(3) Az állattartó hely létesítéséhez szükséges engedély az állategészségügyi
hatóság szakhatósági hozzájárulásával adható ki.
Az állattartó, illetve az állatorvos kötelezettségei és jogai
5. §
(1) Az állattartó köteles:
a) állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni;
b) jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-
nyilvántartást vezetni, az állat állategészségügyi felügyeletét ellátó
állatorvost, illetve a települési önkormányzat jegyzõjét az általa tartott
állatok fajáról, létszámáról, illetve az állományváltozásról, az állatok
tartási helyérõl és annak változásáról folyamatosan tájékoztatni;
c) állata betegségérõl vagy annak gyanújáról az állatorvost értesíteni, a
beteg, betegségre gyanús állatát megvizsgáltatni, az állatorvosnak az állat
(állomány) kezelésére és a betegség továbbvitelének megakadályozására adott
utasításait végrehajtani;
d) állatának az állategészségügyi hatóság által járványügyi, illetve higiéniai
okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védõoltását, elszállítását és leölését
tûrni, a feladatot ellátó állatorvos részére segédszemélyzetrõl gondoskodni és
a kárenyhítési kötelezettségének mértékéig közremûködni;
e) az állat elhullását vagy állatorvosi közremûködés nélkül történt
kényszervágását az állatorvosnak bejelenteni és az állatot vizsgálatra
bemutatni;
f) a jogszabályban meghatározott esetekben a levágott állatát állatorvossal
megvizsgáltatni;
g) az elhullott állata tetemének, illetõleg az állati eredetû mellékterméknek
és hasznosíthatatlan állati eredetû anyagnak az ártalmatlanná tételérõl
gondoskodni;
h) az állategészségügyi hatóságot - annak felhívására - az állati hulladék
ártalmatlanná tételének jogszabályban megengedett módjáról tájékoztatni.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettség vonatkozik
a) a vadászatra, halászatra (horgászatra), továbbá állattenyésztésre, -szapo-
rításra jogosult szervezet vezetõjére, illetve megbízottjára, továbbá arra a
személyre, aki
b) a tulajdonos képviseletében az állattartó telepet (üzemet) vezeti;
c) az állatot felügyeli;
d) az állatot gondozza, ápolja, takarmányozza, õrzi;
e) szállításkor az állatot kíséri.
(3) Az állatnak a vágóhídra vagy kényszervágásra, valamint az állat, az állati
eredetû termék és az állati eredetû élelmiszer értékesítésre történõ
szállítása alkalmával az állattartó köteles az eljáró állatorvost a
forgalmazást befolyásoló körülményekrõl, így különösen az állat egészségi
állapotáról, gyógykezelésérõl, takarmányozásáról a tényleges helyzetnek
megfelelõen tájékoztatni.
(4) Az (1) bekezdés c) és e) pontjaiban elõírt tájékoztatási, illetõleg
bejelentési kötelezettség vonatkozik az állatorvosi vizsgáló, gyógyító
intézmény vezetõjére, valamint minden olyan személyre, aki állatok
gyógyításával, mesterséges termékenyítéssel, embrió-átültetéssel,
állatkereskedelemmel, állatszállítással, húsvizsgálattal, a levágott, leölt
vagy elhullott állatok, illetõleg a belõlük vagy tõlük származó nyerstermékek
értékesítésével, feldolgozásával, ártalmatlanná tételével foglalkozik, vagy
ezekben közremûködik.
(5) Az állattartó jogosult eldönteni, hogy az állategészségügyi szolgáltató
tevékenységet mely arra jogosulttól veszi igénybe.
(6) Az állatorvos köteles az állattartó részére az állat tartásával,
takarmányozásával, egészségi állapotával, a megteendõ intézkedésekkel, ezek
várható anyagi és jogi kihatásával kapcsolatos teljes körû felvilágosítást
adni.
(7) Az állatorvos köteles elsõsegélyt nyújtani és az állattartót a további
állategészségügyi szolgáltatás igénybevételének lehetõségérõl tájékoztatni.
Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanúja esetén köteles az
adott helyzetben elvárható sürgõsségi ellátást nyújtani, egyidejüleg a
hatósági intézkedésre jogosultat tájékoztatni.
Járványügyi intézkedések
6. §
(1) Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség (a továbbiakban:
bejelentendõ állatbetegség) gyanúja vagy megállapítása esetén az eljáró
hatósági állatorvos köteles jelentést tenni a kerületi fõállatorvosnak,
jogszabályban meghatározott betegségekrõl pedig a területileg illetékes
állategészségügyi és élelmiszerellenõrzõ állomásnak (a továbbiakban: állomás)
is.
(2) A bejelentendõ állatbetegségeket a törvény 1. számú melléklete
tartalmazza.
(3) A hazai állatállományt súlyosan veszélyeztetõ és a nemzetközi
kereskedelmet akadályozó, újonnan felfedezett fertõzõ állatbetegségre a
miniszter - ideiglenes jelleggel - bejelentési kötelezettséget írhat elõ.
(4) Bejelentendõ állatbetegség megelõzése, megállapítása, továbbterjedésének
megakadályozása, kártételének csökkentése, felszámolása érdekében, továbbá a
betegség természetéhez és elterjedtségéhez mérten, az állategészségügyi
hatóság külön jogszabályban meghatározott esetekben az alábbi járványügyi
intézkedéseket rendelheti el:
a) elkülönítés,
b) hatósági megfigyelés,
c) forgalmi korlátozás,
d) helyi zárlat,
e) községi zárlat,
f) marhalevél kezelési tilalom,
g) védõkörzet létesítése,
h) diagnosztikai vizsgálat és ilyen célú leölés,
i) védõoltás,
j) gyógykezelés,
k) elkülönített vagy zárt vágás,
l) állatleölés (leöletés),
m) fertõzésközvetítõ-anyag, -eszköz, -tárgy, -élelmiszer, -takarmány,
állathulla-lefoglalása, ártalmatlanná tétele,
n) fertõtlenítés.
(5) A járványügyi intézkedések közül egyszerre több is elrendelhetõ. Az
elrendelõ határozat - fellebbezésre tekintet nélkül - azonnal végrehajtandó.
(6) A (4) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt járványügyi intézkedésekrõl a
települési önkormányzat jegyzõjét, fõvárosban a fõjegyzõt is egyidejûleg
értesíteni kell.
7. §
(1) Az állategészségügyi szolgáltató tevékenységet folytató állatorvos (a
továbbiakban: magánállatorvos) járványos állatbetegség gyanúja esetén köteles
a járványveszély elhárítása érdekében, az adott helyzetben tõle elvárható
módon a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a további intézkedésre
jogosult szervet haladéktalanul értesíteni.
(2) Bejelentendõ állatbetegség vagy gyanújának megállapításakor a
magánállatorvos köteles haladéktalanul jelentést tenni a területileg illetékes
hatósági állatorvosnak, egyidejûleg pedig a szakma szabályai szerint eljárni
és az állattartót a szükséges utasításokkal ellátni.
(3) Járványveszély esetén a magánállatorvos a nyilvántartásba vétele szerint
illetékes megyei állategészségügyi hatóság vezetõje által közcélú
munkavégzésre - díjfizetés és költségtérítés ellenében - igénybe vehetõ. A
magánállatorvos a közcélú igénybevétel során közfeladatot lát el, eközben a
hatósági állatorvost megilletõ védelemben részesül.
(4) Az állat tartójának egyetértésével sürgõsségi ellátás keretében állatorvos
elrendelheti, illetve jóváhagyhatja a sérült, beteg vagy nehezen szállítható
állat kényszervágását.
8. §
(1) A 6. § (4) bekezdés h)-n) pontjaiban felsorolt járványügyi intézkedések
elrendelése esetében az 1. számú mellékletben 1-25. sorszám alatt megnevezett
állatbetegségben elhullott, leölt állat, megsemmisített anyag, eszköz és
tárgy tulajdonosa - a (4) bekezdésben meghatározott kivételekkel - az
államtól kártalanításra jogosult.
(2) A miniszter és a pénzügyminiszter a kártalanításhoz és az állati hulladék
ártalmatlanná tételéhez szükséges pénzügyi fedezetet évente a központi
költségvetésben tervezi és biztosítja.
(3) A kártalanítás alapja az állat, az anyag, az eszköz, vagy a tárgy forgalmi
értéke. A kártalanítás mértékét a 2. számú mellékletben foglaltak szerint kell
megállapítani. A kárbecslés és a kifizetés részletes szabályait külön
jogszabály tartalmazza. A kártalanítás folyósításáról az elrendelõ
határozatban kell rendelkezni.
(4) Nem jár kártalanítás:
a) az országba tilalom ellenére vagy szabálytalanul behozott állatokért,
valamint a tartásukkal kapcsolatos anyagokért, eszközökért és tárgyakért;
b) ha az állat betegségre gyanús állapotát a tulajdonos vagy megbízottja nem
jelentette, illetõleg az elõírt rendszabályokat megszegte;
c) ha a tulajdonátruházással szerzett állat betegségérõl, fertõzöttségérõl a
tulajdonosnak az állat megszerzésekor tudomása volt;
d) ha a járványügyi intézkedésre az állattartó egyéb felróható magatartása
miatt került sor;
e) a vadon élõ állatokért, kivéve az engedéllyel befogott, legalább hat
hónapja zárt körülmények között (vadasparkban, vadaskertben, röptetõben)
tartott vagy tenyésztett vadon élõ haszonállatokat és a védett állatokat;
f) a kedvtelésbõl, tudományos kísérleti, laboratóriumi, szolgálati, a cirkuszi
és mutatványos célból tartott állatokért;
g) trágyáért, alomért;
h) az állategészségügyi jogszabályok megsértésével tartott, illetõleg
forgalmazott állatért és termékért.
Az állati hulladék ártalmatlanná tétele
9. §
(1) Az állati hulladékot ártalmatlanná kell tenni.
(2) Az állati hulladék ártalmatlanná tételérõl - a (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - annak tulajdonosa, illetõleg, ha a tulajdonos ismeretlen az
állati hulladék helye szerint illetékes települési, fõvárosi kerületi
önkormányzat köteles gondoskodni.
(3) Az 1. számú mellékletben 1-25. sorszám alatt megnevezett állatbetegségek
megelõzése, felderítése és felszámolása során keletkezett állati hulladék
ártalmatlanná tétele állami feladat, amelynek végrehajtása iránt az állati
hulladék helye szerint illetékes állomás intézkedik.
10. §
(1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételét az végezheti, aki erre engedélyt
kapott (a továbbiakban: vállalkozó). Az engedély kiadásának feltétele az
állati hulladék ártalmatlanná tételére vonatkozó állategészségügyi,
közegészségügyi és környezetvédelmi elõírások megtartása, továbbá elõzetes
kötelezettségvállalás az engedély iránti kérelemben megjelölt területen az
állati hulladék teljes körû ártalmatlanná tételére, valamint a 9. § (3)
bekezdése alapján elrendelt intézkedés teljesítésére.
(2) Az engedélyt a vállalkozó részére a székhelye szerint illetékes állomás
- a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság szakhatósági
hozzájárulásával - adja ki. Több állomás illetékességi területérõl történõ
állati hulladék begyûjtés, illetõleg több telephellyel rendelkezõ vállalkozó
esetén az engedély kiadásához a begyûjtési terület és a telephely szerint
illetékes állomás hozzájárulása is szükséges.
(3) A vállalkozó az állati hulladék ártalmatlanná tételére irányuló
tevékenységet csak az (1) bekezdésben foglalt engedély birtokában kezdheti meg
és folytathatja.
11. §
(1) Az állati hulladékot az állategészségügyi, a közegészségügyi, valamint a
környezetvédelmi elõírások megtartásával kell ártalmatlanná tenni.
(2) A járványügyi intézkedés során az állomás, az állati hulladék
ártalmatlanná tételével a legközelebbi, alkalmas technikával és kapacitással
rendelkezõ vállalkozót bízza meg.
(3) Amennyiben a vállalkozó az elõzetes kötelezettség vállalásában foglaltakat
nem teljesíti, az állomás a kiadott engedélyt visszavonja és arról - az e
tevékenységre szóló vállalkozói igazolvány visszavonása, illetõleg a
tevékenységi kör törlése iránti intézkedés céljából - értesíti a vállalkozói
igazolványt kiadó szervet, az engedélyezésben szakhatóságként közremûködõ
környezetvédelmi hatóságot, illetõleg a törvényességi felügyeletet ellátó
megyei bíróságot, mint cégbíróságot.
12. §
(1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételének költségét - a (2) bekezdésben
foglalt kivétellel - az állati hulladék tulajdonosa, illetve ha a tulajdonos
ismeretlen, az önkormányzat viseli. Ha a tulajdonos ismertté válik, a
költségeket köteles az önkormányzatnak megtéríteni.
(2) Az állomás által járványügyi intézkedésként elrendelt ártalmatlanná tétel
díja a központi költségvetést terheli.
A marhalevél
13. §
(1) Az állattartó - jogszabályban meghatározott esetekben - a ló, szamár,
öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények
között tenyésztett, vadonélõ, hasított körmû haszonállatok (pl.: vaddisznó,
dámvad, õz, szarvas, muflon) tulajdonjogának, illetõleg az állat
állategészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet
váltani.
(2) A marhalevél kiváltása elõtt az állatot az állategészségügyi és
állattenyésztési jogszabályokban elõírtak szerint tartósan meg kell jelölni.
(3) A marhalevelet díjfizetés ellenében a tartás, szerzés vagy elidegenítés
helye szerint illetékes települési önkormányzat, a fõvárosban a kerületi
önkormányzat jegyzõje (a továbbiakban: jegyzõ) állítja ki.
(4) A díjfizetési kötelezettség kiterjed a jogszabályban felsorolt igazgatási
szolgáltatásokra, így az elsõízben, illetõleg másodlat-, vagy pótlásként
kiállított marhalevélre, az irányítási intézkedések és tulajdonosváltozások
rávezetésére, az állategészségügyi igazolások érvényesítésére, illetõleg a
lejegyzésekre (a továbbiakban együtt: marhalevél-kezelés).
(5) A marhalevél kezeléséért a 3. számú mellékletben megállapított mértékû
díjat kell fizetni.
(6) A marhalevél-kezelésért fizetendõ díjat az állattartó készpénzben,
közvetlenül a települési önkormányzat költségvetési elszámolási számlájára
köteles befizetni. A befizetett díj a települési önkormányzat saját bevétele.
(7) Amennyiben a jegyzõ egy eljárásban ugyanazon a marhalevélen több
igazgatási szolgáltatást végez (pl.: a marhalevél kiállítása és irányítási
intézkedés) a fizetendõ díjat csak egyszer, a tényleges intézkedésekre
megállapított legmagasabb díjtétel szerint kell megfizetni.
Az állatforgalmazás és -szállítás
állategészségügyi szabályai
14. §
Állatforgalmazási tevékenységet végezni, illetve állatkiállítást, állat-
bemutatót - ideértve az állattal történõ mutatványosi tevékenységet is -,
állatversenyt tartani, állatrakodót létesíteni a települési (a fõvárosban a
kerületi) önkormányzat jegyzõje által engedélyezett helyen és idõben, az
illetékes állategészségügyi szakhatóság hozzájárulásával és felügyelete
mellett szabad.
15. §
Aki állatforgalmazási tevékenységet folytat, az általa forgalmazott állatokról
köteles - a jogszabályban meghatározott tartalmú - nyilvántartást vezetni, és
azt az illetékes hatóságoknak az ellenõrzés alkalmával bemutatni.
16. §
(1) Állatokat összegyûjteni, szállítani, lábon hajtani csak az állatok
egészségének veszélyeztetése nélkül, a jogszabályban elõírt módon szabad.
(2) Jogszabály határozza meg azokat az eseteket, amikor csak állategészségügyi
engedéllyel és hatósági állatorvosi ellenõrzéssel szabad állatot szállítani.
17. §
Idegen állományból származó, illetve az országba behozott állatot
állategészségügyi hatósági megfigyelés céljából - jogszabályban meghatározott
feltételekkel, kivételekkel és idõtartamra - el kell különíteni.
18. §
(1) Állatot, állati szaporító-anyagot, állati eredetû élelmiszert és terméket,
takarmányt és más, járványos állatbetegség terjesztésére alkalmas anyagot,
eszközt és tárgyat, valamint kórokozók törzseit (a továbbiakban együtt: áru)
az országba behozni, átszállítani vagy kivinni - jogszabályban meghatározott
kivétellel - elõzetes állategészségügyi engedély alapján, állategészségügyi
határállomáson át, a feladás helye szerint illetékes hatósági állatorvos által
kiállított érvényes származási és egészségügyi bizonyítvánnyal (a
továbbiakban: állatorvosi bizonyítvány) szabad.
(2) Beteg, betegségre gyanús, fertõzött vagy fertõzöttségre gyanús, valamint
elhullott állatot, illetõleg ilyen állattól származó terméket az országba
behozni, átszállítani vagy kivinni tilos. Amennyiben az állat vagy az állati
eredetû termék rendeltetési állomása Magyarországon van, e tilalom alól a
miniszter rendeletben eltérést engedélyezhet.
(3) Az országba behozott árut annak birtokosa köteles - a kísérõ okmányokkal
együtt - a határállomáson, ezt követõen pedig az elsõ hazai kirakás és a
betárolás helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak ellenõrzésre
bemutatni.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt elõírások megsértésével behozott árut az
illetékes állategészségügyi hatóság köteles lefoglalni és ártalmatlanná
tételét elrendelni. Az eljárással kapcsolatos összes költség az áru birtokosát
terheli.
19. §
Amennyiben a járványügyi helyzet azt indokolttá teszi, törvény,
kormányrendelet, illetõleg miniszteri rendelet az állatok, az állati eredetû
termékek, az élelmiszerek, a takarmányok forgalmára és szállítására a 14-18.
§-okban foglaltakon túl további állategészségügyi feltételeket is
megállapíthat.
Az állatgyógyászati készítmények
20. §
(1) Állatgyógyászati készítményt - jogszabályban meghatározott kivétellel -
belföldi forgalmazás céljából elõállítani, laboratóriumon kívül kipróbálni
csak engedéllyel, az országba behozni, forgalomba hozni, forgalmazni és
felhasználni csak Magyarországon történt törzskönyvezési eljárás után,
forgalomba hozatali, illetõleg forgalmazási engedéllyel szabad.
(2) Az állatgyógyászati készítmény törzskönyvezésének, elõállításának,
forgalomba hozatalának, forgalmazásának és felhasználásának feltételeit a
miniszter rendeletben állapítja meg.
(3) Az állatorvos a szakmai szabályok megtartásával jogosult a
törzskönyvezett, valamint a Magyar Gyógyszerkönyvben szereplõ készítmények és
anyagok rendelésére.
21. §
(1) A törzskönyvezett állatgyógyászati készítmények hazai elõállítóinál,
behozatal esetén az elsõ hazai tárolás helyén az állatgyógyászati oltóanyag-,
gyógyszer- és takarmányellenõrzési feladatokat ellátó intézet a külön
jogszabályban foglaltak szerint végez ellenõrzést.
(2) Az állatgyógyászati készítmények forgalmazását és felhasználását az
állomás ellenõrzi.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint ellenõrzésre jogosult szerv az eljárása során
térítésmentesen mintát vehet. A készítmény birtokosa ellenminta vételére
tarthat igényt.
22. §
A 26. § (1) bekezdés h) és a 29. § e) pontjában meghatározott
betegségfelszámolási és mentesítési programok végrehajtásához szükséges
anyagokat csak az állategészségügyi körzetbe kinevezett hatósági állatorvos,
valamint a kerületi fõállatorvos rendelhet.
III. fejezet
Az állategészségügyi igazgatás szervezete
23. §
(1) Az állategészségügyi igazgatást ellátja:
a) a miniszter;
b) a Földmûvelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium);
c) állategészségügyi területi szervként az állomás;
d) az állomás szerveinél közszolgálati jogviszonyban alkalmazott állatorvos;
e) az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató intézetek
[a b)-e) pontokban felsoroltak együtt: állami állategészségügyi szolgálat];
f) a települési önkormányzat képviselõ testülete, illetõleg jegyzõje (a
fõvárosban a fõvárosi közgyûlés és a fõvárosi kerületi képviselõ testület),
valamint
g) a Magyar Állatorvosi Kamara (a továbbiakban: kamara).
(2) Az (1) bekezdés a), b), c), d), f) pontjaiban megjelölt szervek, valamint
az állatgyógyászati oltóanyag-, gyógyszer- és takarmányellenõrzési feladatokat
ellátó intézet állategészségügyi hatósági jogkörrel rendelkeznek (a
továbbiakban: állategészségügyi hatóságok).
(3) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti állatorvosnak minõsül az állomás
vezetõje által
a) az állomás illetékességi területén kialakított állategészségügyi körzetbe;
b) az élelmiszerelõállító, illetõleg -forgalmazó helyen mûködõ kirendeltségre
(a továbbiakban: élelmiszer-higiéniai kirendeltség);
c) az állategészségügyi határállomásra
kinevezett állatorvos (a továbbiakban a)-c) együtt: hatósági állatorvos).
(4) A (3) bekezdés a)-b) pontjában említett hatósági állatorvos illetékességi
területét az állomás vezetõje állapítja meg.
(5) Az állomás vezetõje több állategészségügyi körzetet magába foglaló
állategészségügyi kerületeket alakít ki, az ott mûködõ hatósági állatorvosok
tevékenységét a kerületi fõállatorvosok irányítják.
(6) Az állomás vezetõje egyes járványügyi intézkedések végrehajtására
magánállatorvost - a 7. § (3) bekezdésében foglaltak szerint - igénybe vehet.
(7) A kamara feladatait külön törvény állapítja meg.
(8) Az állami állategészségügyi szolgálat e törvény szerinti feladatainak
ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetésbõl, valamint
az igazgatási szolgáltatási díjbevételekbõl kell biztosítani.
Az állategészségügyi hatósági intézkedések
24. §
(1) Az állategészségügyi hatósági eljárás során az államigazgatási eljárás
általános szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel, illetõleg
kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(2) Az állategészségügyi hatóság illetékességi területén járványügyi
intézkedésként:
a) megtilthatja, korlátozhatja, feltételhez kötheti valamely területre,
helyiségbe való belépést;
b) elrendelheti - utólagos térítési kötelezettség terhe mellett, külön
jogszabályban meghatározottak szerint - jármû, épület, berendezés, eszköz és
anyag igénybevételét;
c) járványügyi intézkedésként - külön jogszabályban meghatározottak szerint -
elrendelheti eszköz, tárgy, anyag elkobzását, megsemmisítését;
d) az eljárást közhírré tétel útján is megindíthatja;
e) a székhelyén kívül lakó magánszemélyt székhelyére idézheti;
f) a határozatot közszemlére tétel útján is közölheti.
(3) Az állategészségügyi hatóság, a hatósági vizsgálatok végzéséhez szükséges
mértékben állatból és termékbõl térítésmentes mintát vehet és elrendelheti az
eljárás tárgyát képezõ élelmiszer, takarmány, állatgyógyászati készítmény újra
feldolgozását vagy ártalmatlanná tételét, az állat további vizsgálatát,
illetõleg járványügyi intézkedésként a kötelezõ gyógykezelését, védõoltását
vagy leölését.
(4) Amennyiben az állategészségügyi hatóság járványügyi intézkedést rendel el,
valamint az árunak az országba való behozatalát, átszállítását vagy kivitelét
megtiltja, a határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(5) Az eljáró állategészségügyi hatóság az ügyfél kezdeményezésére indult
eljárást azt követõen folytatja le, hogy az ügyfél igazolja igazgatási
szolgáltatási díj fizetési kötelezettségének teljesítését.
(6) Az állatgyógyászati készítmény üzemi méretû elõállításának
engedélyezésérõl, törzskönyvezésérõl, forgalomba-hozataláról, illetõleg
forgalmazásáról szóló határozat harminc napon túl is meghozható.
Az állategészségügyi hatóságok fórumrendszere
25. §
(1) A hatósági állatorvos, valamint a kerületi fõállatorvos által hozott elsõ
fokú határozatok ellen benyújtott fellebbezést felettes szervként az állomás
vezetõje bírálja el.
(2) Az állomás vezetõje által hozott elsõ fokú határozat ellen benyújtott
fellebbezést felettes szervként a minisztérium bírálja el.
(3) A minisztérium által hozott elsõ fokú határozat ellen benyújtott
fellebbezést a miniszter bírálja el.
A miniszter állategészségügyi feladat- és hatásköre
26. §
(1) A miniszter az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak
keretében:
a) meghatározza és szabályozza az állategészségügy szakmai feladatait;
b) állomásokat hoz létre, megállapítja illetékességi területüket, jóváhagyja a
szervezeti és mûködési szabályzatukat;
c) kijelöli az állategészségügyi határállomásokat;
d) közremûködik a nemzetközi állategészségügyi egyezmények elõkészítésében és
végrehajtásában;
e) közremûködik az állatorvosképzés és -továbbképzés fejlesztési terveinek
kidolgozásában, kijelöli azokat a szervezeteket és személyeket, ahol az
Állatorvostudományi Egyetemen (a továbbiakban: egyetem) végzett állatorvosok
gyakornoki idejüket tölthetik, gondoskodik a gyakornokok képzéséhez szükséges
anyagi eszközökrõl;
f) elõírja a hatósági állatorvosok szakmai továbbképzésének szabályait és
biztosítja az ehhez szükséges feltételeket;
g) a Magyar Tudományos Akadémiával, más tudományos intézményekkel, az
egyetemmel és az érdekelt miniszterekkel együttmûködve segíti az
állatorvostudományok mûvelését, a hazai és külföldi kutatások eredményeinek
széles körû gyakorlati alkalmazását;
h) nagy nemzetgazdasági kárt okozó vagy közegészségügyileg veszélyes
állatbetegségek felszámolására - a Kormány jóváhagyásával - állami
pénzeszközökkel támogatott mentesítési programot rendelhet el, továbbá
kihirdeti a rendkívüli járványveszély-helyzetet;
i) rendkívüli járványveszély esetén feladatainak eredményes végrehajtására - a
honvédelmi miniszter és a belügyminiszter útján - a Kormány által külön
biztosított térítés ellenében igénybe veheti a fegyveres erõknek és
rendvédelmi szerveknek - kivéve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot - a
veszélyeztetett területen állomásozó vagy javaslatára odavezényelt
alakulatait;
j) a nemzetközi állategészségügyi helyzet függvényében megteszi a szükséges
intézkedéseket;
k) az állami állategészségügyi szolgálat keretébe tartozó intézeteket hoz
létre és szüntet meg, jóváhagyja az intézetek szervezeti és mûködési
szabályzatát;
l) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.
(2) A miniszter az (1) bekezdés szerinti feladatainak ellátása során
együttmûködik az érintett miniszterekkel, országos hatáskörû szervek
vezetõivel, valamint a kamarával.
27. §
(1) A miniszter állategészségügyi hatósági jogkörében:
a) járványveszély esetén a járvány megelõzésére, illetve felszámolására az
ország egész területén gyakorolja a védekezést szolgáló közhatalmi
jogosítványokat, melynek keretében az e törvényben foglalt feladatok ellátását
az állategészségügyi hatóságok és az állategészségügyi szolgálat egyes szervei
között az e törvényben foglaltaktól eltérõen is megállapíthatja;
b) rendkívüli járványveszély esetén a veszélyeztetett területen elrendelheti a
térítés ellenében történõ közcélú munkavégzést, létesítmény, szállító és más
eszköz, valamint anyag igénybevételét;
c) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények forgalombahozatalát.
(2) A miniszter az (1) bekezdés c) pontja szerinti engedélyt - az állati
testbe nem kerülõ kórjelzõ anyagok kivételével - a népjóléti miniszterrel
egyetértésben adja ki.
Az Országos Állategészségügyi Tanács
28. §
(1) A miniszternek az állategészségügy irányításával kapcsolatos tevékenységét
a kilenc fõbõl álló tanácsadó és véleményezõ testületként mûködõ Országos
Állategészségügyi Tanács (a továbbiakban: Tanács) segíti.
(2) A Tanács tagjait az egyetem, az állami állategészségügyi szolgálat és az
állatorvosi szakmai érdekképviseletek által javasolt szakemberek közül a
miniszter kéri fel.
(3) A Tanács szervezeti és mûködési szabályzatát, éves munkatervét maga
állapítja meg és a miniszter hagyja jóvá.
(4) A Tanács mûködési feltételeirõl a miniszter gondoskodik.
A minisztérium állategészségügyi feladat- és hatásköre
29. §
A minisztérium az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak
keretében:
a) a miniszter által meghatározott körben ellátja az állami állategészségügyi
szolgálat irányításával kapcsolatos egyes feladatokat;
b) intézkedik az ezidáig ismeretlen betegség közvetlen veszélye esetén annak
megelõzésére, felderítésére, felszámolására, valamint ilyen betegség esetén a
8. §-ban foglaltak figyelembevételével az állami kártalanításról;
c) meghatározza a kórokozókkal kapcsolatos tudományos, diagnosztikai és egyéb
tevékenység feltételeit és engedélyezi a tevékenység folytatását;
d) egyes állatbetegségek területenkénti vagy országos elõfordulásának és a
fertõzöttség mértékének tisztázására felmérõ rendszert mûködtet, valamint
ellenõrzõ vizsgálatokat végeztet;
e) gondoskodik a járványos állatbetegség megelõzéséhez, illetõleg
felszámolásához szükséges ingyenes oltó- és kórjelzõ anyagokról;
f) gondoskodik az állami állategészségügyi feladatok végrehajtásának
megszervezésérõl;
g) meghatározza a nemzetközi részvétellel tartott állatkiállítás,
állatbemutató, állatverseny feltételeit;
h) vezeti az állatgyógyászati készítmények törzskönyvét és a kizárólag
állatgyógyászati készítményt forgalmazók nyilvántartását;
i) ellátja a jogszabályokban meghatározott radiológiai vizsgálati, ellenõrzési
feladatokat;
j) létrehozza és mûködteti a törvényben meghatározott feladatainak ellátásához
szükséges információs rendszert;
k) vezeti az állatorvosok országos nyilvántartását;
l) országosan szervezi a magánállatorvosok közcélú igénybevételét.
30. §
A minisztérium állategészségügyi hatósági jogkörében:
a) engedélyezi az áruk országba való behozatalát, az országon való
átszállítását és kivitelét;
b) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények üzemi méretû elõállítását,
gyakorlati kipróbálását, továbbá engedélyezi azok forgalmazását;
c) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények behozatalát;
d) megállapítja a takarmányokba keverhetõ állatgyógyászati készítmények
körét;
e) engedélyezi a testidegen takarmánykiegészítõket tartalmazó új takarmányok
forgalombahozatalát.
f) engedélyezi - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium,
valamint a Népjóléti Minisztérium hozzájárulásával - génmanipuláció útján
elõállított állat behozatalát, valamint azon takarmány és állatgyógyászati
készítmény kipróbálását, forgalmazását és behozatalát, amely genetikailag
módosított organizmusok felhasználásával készült.
31. §
A 26. § (1) bekezdés h), i) és a 27. § (1) bekezdés a), b) pontjaiban
meghatározott állami feladatok ellátásának költségeire a központi
költségvetésben évenként járványvédelmi célelõirányzatot kell elkülöníteni. A
célelõirányzat felhasználásáról a miniszter a költségvetési gazdálkodásról
szóló jogszabályok szerint intézkedik.
Az állomás állategészségügyi feladatai
32. §
Az állomás az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak keretében:
a) illetékességi területén szervezi az állatbetegségek megelõzését,
felderítését és felszámolását, továbbá a 26. § (1) bekezdés h) pontja alapján
elrendelt mentesítési programok végrehajtását;
b) laboratóriumot mûködtet a hatósági döntések megalapozására;
c) elrendeli a jogszabályokban elõírt állategészségügyi akciókat (kötelezõ
védõoltások, diagnosztikai vizsgálatok, parazitózisok elleni védekezés,
stb.);
d) az illetékes intézetek bevonásával kivizsgálja az oltási baleseteket,
mérgezéseket, az állatgyógyászati készítmények hatása elmaradásának okát és
intézkedik megelõzésükre, illetve megszüntetésükre;
e) az e törvényben foglalt feladatainak ellátása során folyamatosan
kapcsolatot tart az illetékességi területén levõ települési, a fõvárosban a
fõvárosi önkormányzattal, a megyei, fõvárosi közigazgatási hivatallal, az
ÁNTSZ területi intézeteivel (a továbbiakban: Területi Intézet), a területileg
illetékes környezetvédelmi hatósággal, valamint a kamara területi szerveivel;
f) hatósági feladatai ellátására ügyeleti és készenléti szolgálatot szervez;
g) kijelöli a hatósági állatorvos székhelyét és mûködési körzetét;
h) az illetékes hatósági állatorvos útján gondoskodik az 5. § (7) bekezdése
szerinti állategészségügyi szolgáltatás nyújtásáról;
i) ellátja a jogszabályban meghatározott élelmiszer- és takarmány-
minõségellenõrzési feladatokat;
j) részt vesz az állatok azonosítási és nyilvántartási rendszerének
kialakításában és mûködtetésében.
33. §
Az állomás elsõ fokú állategészségügyi hatósági jogkörében:
a) elrendeli a járványveszély esetén szükséges - jogszabályban meghatározott -
hatósági intézkedéseket, ideértve a magánállatorvos és gazdálkodó szervezet
(pl. vágóhíd, állathulla-feldolgozó üzem) közcélú igénybevételét is;
b) elrendeli az emberre is veszélyes betegségben elhullott vagy leölt állatok
hullái és melléktermékei, a fertõzött anyagok, eszközök ártalmatlanná tételét
és meghatározza annak módját, egyidejûleg értesíti a területileg illetékes
települési önkormányzat jegyzõjét, a környezetvédelmi hatóságot, a vízügyi
hatóságot, valamint a Területi Intézetet, amennyiben az ártalmatlanná tételre
az erre hatóságilag engedélyezett helyen kívül vagy más módszerrel kerül sor;
c) meghatározza - külön jogszabályban meghatározott esetekben - az idegen
állományból származó állatok állategészségügyi megfigyelési célú
elkülönítésének módját és idejét;
d) elbírálja a külföldrõl érkezõ állatok fogadására kiválasztott, illetõleg
kijelölt elkülönítõ alkalmasságát;
e) állategészségügyi szempontból ellenõrzi a piac, az állatvásár,
állatfelvásárlás, állatkereskedés, állatkiállítás, állatbemutató,
állatverseny, állatpanzió, állatmenhely, állatkert, vadaspark mûködését;
f) engedélyezi az állatklinika, állatkórház, állatorvosi rendelõ, állatorvosi
laboratórium létesítését és ellenõrzi azok mûködését;
g) illetékességi területén ellenõrzi a hatósági állatorvosok, a települési
önkormányzatok jegyzõje állategészségügyi hatósági tevékenységét;
h) hatósági ellenõrzést gyakorol az illetékességi területén mûködõ
magánállatorvosok tevékenysége felett, jogszabálysértés esetén saját
hatáskörében eljár, vagy etikai eljárást kezdeményez a kamaránál;
i) engedélyezi a vágóhely, a vágóhíd, a húsbolt, és egyéb élelmiszerelõállító
hely, a hatósági húsbolt mûködését, valamint az export állatrakodók
létesítését, szállítóeszköz használatát;
j) a nemzetközi elõírásoknak megfelelõen folyamatosan ellenõrzi az
élelmiszerelõállító hely export termelésre való alkalmasságát;
k) járványügyi szempontból korlátozza, illetve megtiltja az állati eredetû
élelmiszer, -nyersanyag, kész élelmiszer felhasználását, forgalomba-hozatalát,
meghatározza a további eljárást és szükség esetén értesíti az illetékes
hatóságokat;
l) az állati hulladék ártalmatlanná tétele keretében engedélyezi az
állatifehérje-feldolgozó tevékenység folytatását. A több megye területén
folytatott tevékenység engedélyezésérõl, a vállalkozó vagy gazdálkodó
szervezet székhelye (telephelye) szerint illetékes állomás - a tevékenységgel
érintett állomások szakhatósági véleménye alapján - dönt;
m) engedélyezi és ellenõrzi az élelmiszert elõállító üzemekbõl származó,
takarmányként felhasználható melléktermékek felhasználását, tovább-
feldolgozását vagy kezelését;
n) ellenõrzi az állatgyógyászati készítmények forgalmazásának és
felhasználásának feltételeit;
o) elõzetes helyszíni ellenõrzést végez az állatgyógyászati készítmények
forgalmazására jogosító engedély kiadása elõtt;
p) ellenõrzi a takarmányokba keverhetõ állatgyógyászati készítmények
felhasználását és forgalmazását;
r) állategészségügyi szempontból ellenõrzi a takarmány-elõkeverékeket és -
keverékeket gyártó üzemeket, valamint azok forgalmazását;
s) intézkedik az elõírt engedéllyel, illetõleg bizonyítvánnyal érkezõ, de az
azonossági vagy egyéb vizsgálatok során állategészségügyi kifogás alá esõ, e
törvény hatálya alá tartozó áruk állategészségügyi hatósági felügyelet alá
vételérõl;
t) ellenõrzi az állatgyógyászati készítmények forgalmazását és felhasználását;
u) járványügyi okok miatt elkülönített vágást rendelhet el;
v) elrendeli az állategészségügyi szempontból külön eljárást igénylõ állati
hulladék, anyag, eszköz ártalmatlanná tételét, meghatározza annak módját és
errõl tájékoztatja a környezetvédelmi hatóságot;
z) ellátja a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.
34. §
Az állomás az állategészségügyi követelmények érvényesítése érdekében
szakhatóságként:
a) járványügyi és higiéniai szempontból elõzetesen minõsíti az állattartási,
állattenyésztési, szaporítási technológiákat, gépeket, eszközöket,
berendezéseket, tenyésztõtelepeket;
b) hozzájárul vagy megtagadja a hozzájárulást
ba) a járványügyi felügyelet alá tartozó helyek (pl.: állati eredetû nye
rstermék- és hulladékgyûjtõ, -tároló, -feldolgozó, -forgalmazó hely,
állatkereskedés, baromfikeltetõ, hullaemésztõ verem, gyepmesteri telep,
legelõ, úsztató, stb.) kialakításához;
bb) állatvásár, állatrakodó, állatfelvásárlóhely, állatkiállítás, áll
atbemutató, állatverseny, állatmenhely, állatpanzió, állatkert,
állatkereskedés, vadaspark, állattemetõ létesítéséhez;
bc) az állattartó és -forgalmazó hely, az élelmiszert elõállító és az
állati eredetû élelmiszert forgalmazó hely, a takarmány-elõállító,
-forgalmazó és -tárolóhely, a mesterséges termékenyítõ-, embrióátültet
õ-, baromfi- és halkeltetõ állomás, a méhanyanevelõ telep létesítéséhez,
átalakításához;
bd) az állatkereskedelmi és -forgalmazási tevékenység foglalkozásszerû
végzéséhez.
A kerületi fõállatorvos feladatai
35. §
(1) A kerületi fõállatorvos illetékességi területén:
a) szervezi és irányítja a hatósági állatorvosok munkáját;
b) állatleölési és kártalanítási ügyekben elsõ fokú hatóságként jár el;
c) elláthatja a 36. §-ban meghatározott feladatokat is.
(2) Amennyiben a kerületi fõállatorvos az (1) bekezdés c) pontja alapján jár
el, az állategészségügyi körzetben mûködõ hatósági állatorvosnak minõsül.
A hatósági állatorvos feladatai
36. §
Az állategészségügyi körzetben mûködõ hatósági állatorvos:
a) állatbetegség vagy annak gyanúja bejelentésekor, észlelésekor ellátja a
járványügyi feladatokat, megteszi a járvány megelõzéséhez és felszámolásához
szükséges mindazokat az intézkedéseket, amelyeket e törvény a feladat-,
illetve a hatáskörébe utal;
b) bejelentendõ állatbetegség gyanúja esetén bejelentést tesz az állomáshoz;
c) elbírálja az idegen állományból származó állatok fogadásának helyén az
állategészségügyi elkülönítés alá vétel feltételeit, illetve azokra javaslatot
tesz;
d) járványügyi szempontból ellenõrzi az állatrakodó- és felvásárló helyek
mûködését;
e) irányítja és ellenõrzi a jogszabályokban elõírt állategészségügyi akciók
(kötelezõ védõoltás, diagnosztikai vizsgálat, parazitózisok elleni védekezés,
stb.) végrehajtását, illetõleg részt vesz a végrehajtásban;
f) elvégzi a közfogyasztásra, illetve az egyéb okból levágott állat
jogszabályban meghatározott húsvizsgálatát;
g) engedélyezi az e törvény hatálya alá tartozó áruk belföldi szállítását;
h) elvégzi az e törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának
jogszabályban elõírt ellenõrzését és kiállítja a szükséges állategészségügyi
bizonyítványokat;
i) ellátja az országba behozott, e törvény hatálya alá tartozó áruk belföldi
állategészségügyi felügyeletét;
j) ellenõrzi az állategészségügyi szempontból külön eljárást igénylõ állati
hulladék, anyag, eszköz ártalmatlanná tételét;
k) ellenõrzi
ka) az állattartónál, -forgalmazónál az állategészségügyi szabályok meg
tartását, az állatok egészségi állapotát;
kb) az állategészségügyi szabályok megtartását az állatvásáron, pia
con, felvásárlóhelyen, állatkiállításon, állatbemutatón, vadasparkban,
állatversenyen, állatpanzióban, állatmenhelyen, állatkereskedésben, valamint
az állatok, állati eredetû termékek forgalmazásában;
kc) a jogszabályban elõírt vizsgálatok, kezelések végrehajtását;
kd) az állati eredetû élelmiszereknek feldolgozásra és emberi fogyaszt
ásra való alkalmasságát;
ke) az állatok szaporításának körülményeit;
kf) az élelmiszer-elõállítóknál, -forgalmazóknál a járványügyi és éle
lmiszerhigiéniai elõírások megtartását;
kg) a takarmány-elõállítóknál, -felhasználóknál, -forgalmazóknál a jár
ványügyi és takarmányhigiéniai elõírások megtartását;
kh) állategészségügyi és takarmányhigiéniai szempontból az állatok ete
tésére felhasználandó takarmányt, a legelõt, az itatóvizet, az állatok
elhelyezésére szolgáló épületet, az állattartás során használt gépet, a
berendezést, valamint az alkalmazott technológiát;
l) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.
37. §
(1) Az állategészségügyi határállomáson mûködõ hatósági állatorvos (a
továbbiakban: határállomási állatorvos):
a) az országhatáron átmenõ forgalomban ellenõrzi az állategészségügyi
rendelkezések megtartását, ellátja az országba behozott, kivitt és
átszállított áruk állategészségügyi ellenõrzését;
b) állategészségügyi ellenõrzés alá tartozó árunál ellenõrzi az elõírt
elõzetes állategészségügyi engedély (a továbbiakban: engedély) meglétét és
érvényességét, valamint az állatorvosi származási és egészségügyi
bizonyítványt;
c) ellenõrzi az áru azonosságát, a szállítóeszközt, az élõ állat egészségi
állapotát és szállításra való alkalmasságát;
d) megtiltja
da) a beteg, a betegségre és a fertõzöttségre gyanús állatnak, illetõle
g az ilyen állattól származó terméknek az országba való behozatalát,
átszállítását vagy kivitelét, kivéve ha jogszabály
a behozatal esetében eltérõen rendelkezik;
db) az elõírt engedély, illetõleg bizonyítvány nélkül érkezõ áru beh
ozatalát, vagy Magyarországon való átszállítását;
dc) az elõírt engedéllyel, illetõleg bizonyítvánnyal érkezõ, de a benne
foglalt feltételeknek meg nem felelõ áru országba való beléptetését;
e) az elõírt engedéllyel, illetõleg bizonyítvánnyal érkezõ, de az azonossági
vagy egyéb vizsgálatok során állategészségügyi szempontból kifogás alá esõ
árut, ha:
ea) közvetlenül szomszédos országból vagy átszállítási céllal érkezett,
visszairányítja;
eb) nem közvetlenül szomszédos országból, de magyarországi rendeltetésse
l érkezett, az országba belépteti, egyidejûleg további intézkedés
céljából értesíti a szállítmány rendeltetési helye és a határállomás helye
szerint illetékes állomást és a minisztériumot;
f) az áru beléptetésével egyidejûleg, értesíti a célállomás helye szerint
illetékes állomást;
g) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.
(2) Az állategészségügyi ellenõrzés alá tartozó áru vámokmányainak kezelése és
az országba való beléptetése csak a határállomási állatorvos által igazolt,
jogszabályban meghatározott díjköteles vizsgálat elvégzése után történhet meg.
(3) A határállomási állatorvos feladatainak ellátása során - a területileg
illetékes állomás egyidejû tájékoztatásával - közvetlenül együttmûködhet a
minisztériummal, valamint a vele azonos szintû szomszédos külföldi
állategészségügyi szervekkel, a vám- és pénzügyõri szervekkel, a
növényegészségügyi hatósággal, valamint a határõrizeti- és egyéb szervekkel.
38. §
(1) Az élelmiszerhigiéniai kirendeltségen mûködõ hatósági állatorvos (a
továbbiakban: élelmiszerhigiénikus állatorvos):
a) ellenõrzi az üzemre, a termelési technológiára és -folyamatra, a tárolásra,
a forgalmazásra, valamint az ezekben résztvevõ személyek számára elõírt
élelmiszerhigiéniai feltételek megtartását;
b) ellenõrzi a közfogyasztásra szánt állatokat kísérõ bizonyítványokat;
c) elvégzi a vágóállat vizsgálatot és a levágott (elejtett, kifogott,
gyûjtött) állatok húsvizsgálatát, az állati eredetû élelmiszerek vizsgálatát
és elbírálja azok fogyaszthatóságát;
d) érzékszervi és mûszeres vizsgálatot, mintavételt és kiegészítõ vizsgálatot
végezhet, illetõleg laboratóriumi vizsgálatot végeztethet;
e) igazolja az állati eredetû élelmiszerek fogyaszthatóságát;
f) folyamatosan ellenõrzi az állatok, az állati eredetû élelmiszerek és
-termékek forgalmazását;
g) ellenõrzi a gyógyszergyártás céljára alkalmas állati szervek, belsõ
elválasztású mirigyek gyûjtését;
h) ellátja a 36. § g), h) i), j), kb), kc), kf) pontja szerinti egyes
feladatokat;
i) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.
(2) Az élelmiszerhigiénikus állatorvos együttmûködik a közegészségügyi, a
környezetvédelmi hatóságokkal, valamint a fogyasztóvédelmi szervekkel.
Az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet
folytató intézetek
39. §
(1) Az országos, illetve a területi felelõsséggel mûködõ állategészségügyi
intézetek nyilvános állategészségügyi laboratóriumként:
a) elsõsorban diagnosztikai és más szakmai vizsgálatokkal közremûködnek az
állatbetegségek okainak megállapításában, a fertõzöttség felderítésében, a
helyi és országos mentesítési és betegség-felszámolási programok
végrehajtásában;
b) közremûködnek a diagnosztikai módszerek folyamatos korszerûsítésében;
c) a nemzetközi követelményekkel összhangban álló vizsgáló módszerek
alkalmazása érdekében diagnosztikumokat és eszközöket állítanak elõ, illetve
szereznek be;
d) a minisztérium megbízása alapján tételes felmérõ és célvizsgálatokat
végeznek, együttmûködve az állomásokkal;
e) a minisztérium kijelölése alapján ellátják a referencia-laboratóriumi
feladatokat;
f) részt vesznek a kutatásban, valamint az állatorvosok és más
állategészségügyi szakemberek képzésében;
g) vizsgálati eredményeiket az országos hatáskörû állategészségügyi intézet
által mûködtetett országos diagnosztikai adattárban kezelik;
h) együttmûködnek az illetékes egészségügyi szervekkel.
(2) Az országos hatáskörû állategészségügyi intézet vizsgálja az
állategészségügyi laboratóriumok szakmai mûködését.
40. §
Az élelmiszervizsgálati feladatot ellátó intézet a szakterületén országos
hatáskörrel:
a) tételes, felmérõ és célvizsgálatokat végez a mikrobiológia, a kémia és a
radiológia területén;
b) kijelölés alapján ellátja a referencia-laboratórium feladatait, az
élelmiszer-vizsgáló laboratóriumok minõsítését és körvizsgálatokkal való
ellenõrzését;
c) folyamatosan végzi az élelmiszeripari gépek, berendezések higiéniai
alkalmassági vizsgálatát, a vizsgálat eredményérõl szakértõi véleményt vagy
alkalmassági bizonyítványt ad a gép használójának;
d) részt vesz a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állategészségügyi
szakemberek képzésében.
41. §
Az állatgyógyászati oltóanyag-, gyógyszer- és takarmányellenõrzési feladatokat
ellátó intézet a szakterületén országos hatáskörrel:
a) ellenõrzi
aa) az állatgyógyászati készítmények elõállítási körülményeit és a vég
terméket;
ab) a külföldrõl behozott állatgyógyászati készítményeket;
b) szakértõi intézményként közremûködik az állatgyógyászati készítmények
törzskönyvezési eljárásában;
c) az állomással együttmûködve kivizsgálja az állatgyógyászati készítmények
hatása elmaradásának okait, valamint az oltási baleseteket;
d) mûködteti az államilag elõírt állategészségügyi akciókhoz szükséges oltó-
és kórjelzõ anyagok központi tárolóját és elosztóját;
e) a külön jogszabály elõírásai szerint végzi a takarmányok ellenõrzését;
f) részt vesz a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állategészségügyi
szakemberek képzésében.
A települési önkormányzat állategészségügyi feladatai
42. §
(1) A települési önkormányzat képviselõ testülete (fõvárosban a fõvárosi
kerületi képviselõ testület) hatáskörébe tartozik a körzet hatósági
feladatokat ellátó állatorvosa kinevezésének és körzete kialakításának
véleményezése.
(2) A települési önkormányzat kötelezõ feladatként gondoskodik:
a) az állati hulladék ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok
ellátásáról;
b) az emberre egészségügyi szempontból veszélyes, valamint az állatállomány
egészségét veszélyeztetõ betegség tüneteit mutató vagy betegségre gyanús ebek
és macskák kártalanítás nélküli kiirtásával kapcsolatos feladatok ellátásáról;
c) az ebek veszettség elleni kötelezõ védõoltásának megszervezésérõl
nyilvántartás és összeírás alapján.
(3) A fõváros belterületén a fõvárosi önkormányzat gondoskodik a kóbor ebek
befogásával, õrzésével, értékesítésével vagy ártalmatlanná tételével
kapcsolatos feladatok ellátásáról.
(4) A jegyzõ hatáskörébe tartozik a bejelentési kötelezettség alá tartozó
állatbetegségek gyanúja esetén - a külön jogszabályban meghatározott -
hatósági intézkedések megtétele.
IV. fejezet
Záró rendelkezések
Állategészségügyi bírság
43. §
(1) Ha az állattartó az 5.§ (1) bekezdésében foglalt elõírásokat - a g)
pontban foglaltak kivételével - neki felróható módon megszegi,
állategészségügyi bírságot köteles fizetni. Állategészségügyi bírság
kiszabásának nincs helye, ha a cselekménynek az állategészségügyi hatóság
tudomására jutásától egy év, illetve a cselekmény elkövetésétõl három év
eltelt.
(2) Az állategészségügyi bírságot az állomás vezetõje határozatban állapítja
meg.
(3) A bírság legkisebb összege húszezer forint, legmagasabb összege egymillió
forint. A bírság összegét az azt kiszabó állomás számlájára kell befizetni, a
befolyt összeg felhasználásáról az állomás állategészségügyi feladatainak
ellátására figyelemmel a minisztérium dönt.
Hatálybaléptetõ és módosító rendelkezések
44. §
(1) Ez a törvény ................... lép hatályba, egyidejûleg hatályát veszti
a) az állategészségügyrõl szóló 1981. évi 3. törvényerejû rendelet, valamint
az azt módosító 1991. évi VII. törvény 4. §-a, 6. §-ának (2) bekezdése és az
1993. évi XVI. törvény;
b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint
egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló 1991.
évi XX. törvény 39. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 40. §-ának a)-c) pontja,
41. §-ának (1) bekezdése;
c) a marhalevél kiváltásáról és kezelésérõl szóló 48/1993. (III.24.) Korm.
rendelet;
d) a megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatalokról és egyes földmûvelésügyi
szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról szóló
44/1991. (III.14.) Korm. rendelet 18. §-a.
(2) Az állati hulladék ártalmatlanná tételére a törvény hatálybalépése elõtt
kiadott vállalkozói igazolványok és a tevékenység végzésére kiadott engedélyek
további 180 napig érvényesek. A korábbi rendelkezések alapján állati hulladék
ártalmatlanná tételét végzõ vállalkozók e határidõ alatt kötelesek a 10. § (1)
bekezdése szerint új engedélyt kérni. A húspép gyártására kiadott engedélyek a
törvény hatálybalépésétõl számított egy év elteltével hatályukat vesztik.
(3) Az állattenyésztésrõl szóló 1993. évi CXIV. törvény 16. §-ának b) pontja
helyébe a következõ rendelkezés lép:
(A tenyésztési hatóság az állattenyésztés szervezési feladatainak keretében)
"b) jogszabályban elõírt feladatmegosztás szerint, az állategészségügyi
hatósággal együttmûködve kialakítja és mûködteti az állatok egységes
azonosítási és nyilvántartási rendszerét;"
(4) Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 33. § (2) bekezdésének 25.
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások)
"25. a járványügyi intézkedésként kezdeményezett állategészségügyi eljárás;"
45. §
Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy rendeletben állapítsa
meg:
1. a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat az
Állategészségügyi Szabályzatban, így különösen
a) a kártalanítási eljárás részletes feltételeit;
b) az állati hulladékok ártalmatlanná tételével kapcsolatos tevékenység
részletes szabályait és a díjak mértékét a környezetvédelmi és
területfejlesztési, valamint a népjóléti miniszterrel egyetértésben;
c) az állategészségügyi korlátozó intézkedések feltételeit;
d) a törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának
állategészségügyi feltételeit;
e) az élelmiszerhigiénia szabályait a népjóléti miniszterrel egyetértésben;
f) a takarmányhigiénia szabályait a népjóléti miniszterrel egyetértésben;
g) az állatok, az állati eredetû termékek, az élelmiszerek, a takarmányok
forgalmára és szállítására vonatkozó feltételeket;
2. járványveszély esetén a közcélú igénybevétel díjazásának és
költségtérítésének mértékét;
3. a térítésköteles feladatok körét, díjtételeit és eljárási szabályait;
4. az állatgyógyászati készítmények elõállítását, törzskönyvezését, forgalomba
hozatalát, forgalmazását, felhasználását;
5. a marhalevél kiváltására és kezelésére vonatkozó részletes szabályokat;
6. a járványügyi intézkedés esetén járó kártalanítás felsõ határát évenként -
a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett inflációs ráta
alapján - a költségvetési törvény kihirdetését követõ hatvan napon belül;
7. a 19. §-ban foglaltak szerinti további állategészségügyi feltételeket,
illetõleg
8. kijelölje az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató
intézeteket.
1. számú melléklet az állategészségügyrõl szóló 1995. évi .... törvényhez
Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek:
1. ragadós száj- és körömfájás
2. hólyagos szájgyulladás
3. sertések hólyagos betegsége (SVD)
4. keleti marhavész
5. kiskérõdzõk pestise
6. szarvasmarhák ragadós tüdõlobja
7. bõrcsomósodáskór
8. Rift-völgyi láz
9. kéknyelv betegség
10. juhhimlõ és kecskehimlõ
11. afrikai lópestis
12. afrikai sertéspestis
13. klasszikus sertéspestis
14. madárinfluenza (klasszikus baromfipestis)
15. Newcastle-betegség (baromfipestis)
16. szarvasmarhák gümõkórja
17. fertõzõ sertésbénulás
18. veszettség
19. takonykór
20. tenyészbénaság
21. lovak fertõzõ kevésvérûsége
22. lovak agy- és gerincvelõ gyulladásai
23. nyulak vérzéses betegsége
24. mézelõ méhek nyúlós és enyhébb költésrothadása
25. szarvasmarhák szivacsos agyvelõbántalma (BSE)
26. sertések szaporító és légzõszervi tünetegyüttese (PRRS)
27. brucellózis
28. kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása)
29. Aujeszky-féle betegség
30. lépfene
31. rühösség
32. szarvasmarhák enzootikus leukózisa
33. pontyfélék tavaszi virémiája
34. pisztrángfélék fertõzõ vérképzõszervi elhalása
2. számú melléklet az állategészségügyrõl szóló 1995. évi .... törvényhez
A járványügyi intézkedések elrendelése esetén járó
kártalanítás mértéke
1. A törvény 8. § (1) bekezdése alapján járó kártalanítás mértéke az állat, az
anyag, eszköz vagy tárgy forgalmi értékének 90 %-a, azonban állatfajonként
nem haladhatja meg az alábbi legmagasabb egyedenkénti összegeket:
ló 450.000,-Ft
szarvasmarha 200.000,-Ft
sertés 70.000,-Ft
juh 20.000,-Ft
kecske 10.000,-Ft
baromfi 1.500,-Ft
méhcsalád 6.000,-Ft
házinyúl 1.000,-Ft
2. A kártalanítási összeget csökkenteni kell:
a) 10 százalékkal, ha az érintett állományban
- szarvasmarhából 300-nál
- sertésbõl 3000-nél
- baromfiból 20000 tojónál vagy
30000 hízóbaromfinál
többet tartanak;
b) 20 százalékkal, ha az érintett állományban
- sertésbõl 6000-nél
- baromfiból 50000 tojónál vagy
100000 hízóbaromfinál
többet tartanak.
3. számú melléklet az állategészségügyrõl szóló 1995. évi .... törvényhez
A marhalevél kiváltásáért, kezeléséért fizetendõ díj mértéke
1. Ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly esetében:
a) a marhalevél elsõ ízben történõ kiváltásáért300,-Ft
b) a marhalevél másodlat kiállításáért 300,-Ft
c) irányítási intézkedés rávezetéséért 200,-Ft
d) állategészségügyi igazolás meghosszabbításáért 50,-Ft
2. Sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett vadon
élõ, hasított körmû haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, õz, szarvas,
muflon) esetében:
a) az egyedi marhalevél elsõ ízben történõ
kiváltásáért 100,-Ft
b) az 1. pont b), c), d) pontjaiban felsorolt eljárási
intézkedésekért egységesen 50,-Ft
3. A 2. pontban felsorolt állatoknál:
a) elsõ ízben kiváltott közös marhalevélért,
1-35 db esetében 100,-Ft
b) az 1. pont b), c), d) pontjaiban felsorolt eljárási
intézkedésekért egységesen 50,-Ft
4. A közös marhalevélrõl történõ lejegyzésért az
állatok számától függetlenül, egységesen 100,-Ft
5. Elveszett marhalevél pótlásáért az elsõ ízben történõ kiváltásért fizetendõ
díj kétszeresét kell fizetni.
6. Megrongálódott marhalevél pótlásáért az elsõ ízben történõ kiváltásért
fizetendõ díjat kell fizetni.
7. A tulajdonosváltozás rávezetéséért az elsõ ízben történõ kiváltásért
fizetendõ díjat kell fizetni.
8. A díj magában foglalja a marhalevél nyomtatvány költségét is.