ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Tárgy: Interpelláció.
"Bûnsegédje-e az ügyészség az ország
kifosztóinak?
T. Dr. Györgyi Kálmán Úrnak
a Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyésze
részére
H e l y b e n
Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr!
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint 115.
§ (2) bekezdése alapján Legfõbb Ügyész úrhoz az alábbi
i n t e r p e l l á c i ó t
intézem:
A Fõvárosi Fõügyészség 1993. november 25-én nyomozást rendelt el különösen
nagy kárt okozó csalás büntettének alapon gyanúja miatt. A vizsgálat célja
annak megállapítása volt, hogy történt-e bûncselekmény a TECHNOMARK Rt és két
fõvárosi közüzem gazdaságikapcsolatában? A gazdasági kapcsolat abban merült
ki, hogy a Fõváros 500 milliós tulajdona - ami 300 millió forint készpénzból
és 200 millió forint forgalmi értékû ingatlanból állt - valójában értéktelen
színes papírokká változott. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a
Fõvárosi Távfûtõ Mûvek és a TECHNOMARK Rt között jogügylet jött létre, mely ez
utóbbi szerzõdõ fél által készített tájékoztatón alapult, mely alkalmas volt
arra, hogy a befektetõt tévedésbe ejtse és így Távfûtõ Mûveknél különösennagy
kárt okozzon.
Az ügy csaknem két évi nyomozás után vádemelés következtében bírói szakban
van.
Az ügyhöz tartozó momentum, hogy az INGATLANBANK vezérigazgatója Nagy Zoltán
1990 évben összesen 800 millió forint bankgaranciát adott a Tóth Tibor
vezetése alatt álló TECHNOMARK Kft-nek, mely természetesen beálvátsra került.
jA bank alaptõkéjéhez viszonyítva túlzott mértékû kötelezettségvállalás
nagyban hozzájárult pénzügyi helyzete megingásához.
Az ügy pikantériája, hogy e súlyos vagyonvesztés ellenére a Fõvárosi
Fõügyészség B.10.000/1985/1991/21. számú határozatával az adócsalás büntette
miatt Tót Tibor és társai ellen a Pest-megyei Rendõfõkapitányságon 280/1991.
bü.számon indult bünügyban a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hûtlen
kezelés büntettével alaposan gyanúsítható Nagy Zoltánnak a nyomozó hatóság
által történt gyanúsítottkénti felelõsségre vonása iránti intézkedését - s e m
m i s s é nyilvánította dr. Orosz Balázs ügyvéd által bejelentett panaszok
alapján.
A határozat indokolása különösen jogászok számára rendkívül érdekes csemege.
Ugyanis a panaszok a következõk miatt alaposak: "A jelenleg rendelkezésre álló
adatokból ugyan alappal lehet következtetni arra, hogy Nagy Zoltán a
jogszabályi elõírtások szándékos megszegésével túlzott mértékû kockázatot
vállalt és tényként állapítható meg az is, hogy e túlzott mértékû
kockázatvállalás egyéb tényezõk mellett hozzájárult a bank pénzügyi
egyensúlyának megbomlásához."
Megállapítja továbbá, hogy "nem vonható le egyértelmû következtetés arra, hogy
Nagy Zoltán szándéka a vagyoni hátrály bekövetkezésére is kiterjedt, vagyis
hogy a vagyoni hátrány bekövetkezését akarta, egyenes, vagy eshetõleges
szándékkal". "Márpedig a hûtlen kezelés büntette szándékos büncselelkmény,
tehát az elkövetõ szándékának a szabályszegés szándékosságán túl az
eredményre, a vagyoni htárány bekövetkezésére is ki kell terjednie."
Ezt a jogi okfejtést tanítani kellene az egyetemeket annak illusztrálására,
hogyan kell az ügyésznek egy 800 milliós kár esetében még a nyomozást is
menehezíteni, hogy a szerinti is a jogszabályi elõírásokat szándékosan
megszegõ bankigazgatót egyáltalán az ügybben gyanúsítottként kezeljék.
Egy átlagosan képzett büntetõjogász sem érthet egyet továbbá a Btk. 319. §-
ában foglalt hûtlen kezelés értelmezésével sem.
"Akit idegen vagyon keezlésével biztak meg és ebbõl folyó kötelességének
megszegésével vagyoni hátrányt okoz..." mondja a törvény szövege. Ebbõl
következik, hogy a kötelesség szándékos megszegése és ennek okozati
következményeképpen beálló vagyoni hátrány bizonyítása elegendõnek kell lennie
a bûncselekmény megállapításához, mert a törvény idézet szövegébõl ennél több
nem következik!
A dr. Selmeci István csoportvezetõ ügyész által hozott határozat szerint: "A
hûtlen kezelés tehát alapon gyanú hiányában nem róható Nagy Zoltán terhére".
Legfõbb Ügyész úrhoz kérdéseim a következõk:
1.) Gyakoroltak-e ebben az ügyben politikai nyomást a hatalom képviselõi
az ügyészségre? Ha igen, ki és mikor?
2.) Legfõbb Ügyész úr szerint a határozatban leírt jogértelmezés
megfelel-e a mai büntetõ bírói gyakorlatnak?
3.) Amennyiben megfelel, úgy kezdeményezte-e a jogalkotási törvény
alapján a Btk. 319. §-ával kapcsolatban a törvénymódosítást, úgy, hogy a
bíróság a vagyoni hátrány bekövetkezésére nézve a szándékosság
bizonyítását ne követelhesse meg?
4.) Legfõbb Ügyész úr milyen gyakoriságal szokta az alárendelt
ügyészségnek megszüntetõ határozatait felülvizsgálni, beleértve a
nyomozás során hozott olyan határozatokat, amely ellen "további panasznak
helye nincs"?
5.) Célszerûnek tartja-e az elévülési idõn belülm az ilyen és hasonló
ügyek újbóli felülvizsgálatát?
6.) Dr. Selmeci István csoportvezetõ ügyész hasonló ügyekben szám szerint
hány megszüntetõ határozatot hozott?
B u d a p e s t, 1995. augusztus 3.
Dr. Homoki János
FKGP