- 1 -
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
SZÁMÚ
TÖRVÉNYJAVASLAT
A LÉGIKÖZLEKEDÉSRÕL
Elõadó: Dr. Lotz Károly
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter
Budapest, 1995. szeptember hó
1995. évi ..... törvény
a légiközlekedésrõl
A Magyar Köztársaság légterében végzett repülések szabadsága, a
légiközlekedésnek és az azzal összefüggõ egyéb tevékenységnek, a
légiközlekedés biztonságának, a nemzetközi szerzõdésekben foglalt
kötelezettségek teljesítésének, valamint a polgári és az állami légiközlekedés
együttmûködésének továbbfejlesztése céljából az Országgyûlés a következõ
törvényt alkotja:
ELSÕ RÉSZ
BEVEZETÕ RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. §
(1) E törvény hatálya a (2) bekezdésben említett kivételekkel
a/ a Magyar Köztársaság légterében, illetve területén végzett
légiközlekedésre és az azzal összefüggõ tevékenységekre;
b/ a magyar légijármûvel (a továbbiakban: légijármû) az ország határán
kívül végzett légiközlekedésre;
c/ a légiközlekedésben és az azzal összefüggõ tevékeny-ségekben a
résztvevõ személyekkel, a légijármûvekkel, a repülõterekkel és a
légiközlekedéssel kapcsolatos létesítményekkel, berendezésekkel
összefüggõ jogviszonyokra
terjed ki.
(2) A légijármûvel a Magyar Köztársaság légterén kívül, illetve külföldi
légijármûvel a Magyar Köztársaság légterében, illetve területén végzett
légiközlekedésre és a légiközlekedéssel összefüggõ tevékenységre e törvény
hatálya nem terjed ki abban az esetben, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen
rendelkezik.
(3) Nem terjed ki a törvény hatálya a Magyar Honvédség légvédelmi célú
készültségi repüléseire.
Az állam feladatai
2. §
(1) Az állam feladatai:
a/ a légiközlekedés fejlesztésére vonatkozó - az épített és a természetes
környezet védelmével valamint a gazdasági fejlõdés igényeivel
összehangolt - koncepciók jóváhagyása;
b/ az a/ pontban említett koncepciók végrehajtásának szervezése, a
légiközlekedést érintõ állami feladatok végrehajtásának koordinálása;
c/ a légiközlekedés hatósági feladatainak ellátása;
d/a nemzetközi kapcsolatokban a légiközlekedéssel összefüggõ érdekek és
kötelezettségek érvényesítése;
e/ a légiközlekedés ágazati irányításához szükséges adatgyûjtés
elrendelése;
f/ a légiközlekedés rendészeti feladatainak ellátása;
g/ a légiközlekedés védelmével összefüggõ biztonsági feladatok
meghatározása és a feladatok ellátásának koordinálása;
h/ a honvédelemmel összefüggõ légiközlekedési feladatok ellátása;
i/ országos légiforgalmi irányító, repüléstájékoztató, riasztó,
légiforgalmi tájékoztató, léginavigációs és távközlési szolgálat
fenntartása;
j/ országos repülésmeteorológiai szolgálat fenntartása;
k/ a bajba jutott légijármûvek megsegítésére a nemzetközi követelményeknek
megfelelõ kutató-, mentõszolgálat fenntartása;
l/ az állami tulajdonú kereskedelmi repülõterek és a nem állami tulajdonú
repülõterek létesítésének engedélyezése és szakmai felügyelete;
m/ a légiforgalmi irányító és repüléstájékoztató szakszemélyzet képzése,
képzésének koordinálása;
n/ a légiközlekedéssel összefüggõ tudományos kutatások koordinálása.
(2) Az (1) bekezdésnek
a) az a/,a b/, az e/ és a g/ pontjaiban említett feladatokat a Kormány;
b) a d/,az l/ és az n/ pontjaiban felsorolt feladatokat, továbbá a c/ pont
szerinti polgári légiközlekedési hatósági feladatokat a közlekedési,
hírközlési és vízügyi miniszter (a továbbiakban: a miniszter);
c) a c) pontja szerinti katonai légügyi hatósági feladatokat a honvédelmi
miniszter;
d) az f/ pontjában említett feladatot a belügyminiszter;
e) a h/ pontjában említett feladatot a honvédelmi miniszter a miniszterrel
együttesen;
f) az i/ és az m/ pontjában említett feladatot a miniszter a honvédelmi
miniszterrel együttesen;
g) a j/ pontjában említett feladatot a miniszter, a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter, valamint a honvédelmi miniszter
együttesen;
h) a k) pontjában említett feladatot a belügyminiszter a honvédelmi
miniszter és a népjóléti miniszterrel együttesen
látja el.
Hatósági jogkör
3. §
(1) A légiközlekedés hatósági feladatait a miniszter irányítása alatt mûködõ
államigazgatási szerv (a továbbiakban: légiközlekedési hatóság) látja el.
(2) Az állami célú légiközlekedéssel kapcsolatos hatósági feladatokat a
honvédelmi miniszter felügyelete alatt álló katonai légügyi hatóság látja el.
(3) A légiközlekedési hatóságok eljárásáért jogszabályban meghatározott díjat
kell fizetni. A díj fizetésének feltételeit, módját és a díj összegét a
miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben állapítja meg.
MÁSODIK RÉSZ
A MAGYAR LÉGTÉR
A magyar légtér
4. §
(1) A magyar légtér az országhatár által körbezárt terület feletti légtérnek a
légiközlekedés számára fizikailag igénybe vehetõ magasságig terjedõ része.
(2) A Magyar Köztársaságot a magyar légtérben teljes és kizárólagos
szuverenitás illeti meg.
5. §
A miniszter a honvédelmi miniszterrel - valamint a b/ pont ba/ alpontjában
említett esetben a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel is -
együttesen rendeletben jelöli ki a magyar légtérnek
a/ a légiközlekedés által igénybe vehetõ részét, amely lehet:
aa/ ellenõrzött légtér: ahol légiforgalmi irányítás mûködik;
ab/ nem ellenõrzött légtér: ahol repüléstájékoztató szolgálat
igénybevételével a légijármû-vezetõ saját felelõsségére
közlekedik;
b/ a légiközlekedés által korlátozottan igénybe vehetõ részét, amely
lehet:
ba/ korlátozott légtér: ahol a légiközlekedés meghatározott és
közzétett feltételekkel (pl. az épített és a természeti környezet
védelme és a légtérszuverenitás biztosítása érdekében) korlátozott;
bb/ idõszakosan korlátozott légtér: amit az állami repülések céljára
ideiglenesen elkülönítenek;
c/ azt a részét, ahol kijelölt idõben a légiközlekedésre veszélyes
tevékenység folyik (veszélyes légtér);
d/ azt a részét, ahol a légiközlekedés tilos (tiltott légtér), mivel
légiközlekedési baleset a területen található földi létesítmény jellege
miatt tömegszerencsétlenséget idézhet elõ;
e/ azt a részét és azokat a feltételeket, ahol és amelyekkel a
légijármûvek sebessége a hang terjedési sebességét átlépheti;
f/ azt a részét, ahol a légiforgalmi szolgálatokat nemzetközi szerzõdés
alapján a szomszédos országok, illetve a szakosított nemzetközi
szervezet illetékes légiforgalmi szolgálati egysége látja el.
A magyar légtér igénybevétele
6. §
1) A magyar légteret az a légijármû veheti igénybe,
a/ amely felségjellel és lajstromjellel, illetõleg jogszabályban meghatár
ozott egyéb azonosító jelzéssel rendelkezik, továbbá
b/ amelynek vezetõje a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi
hatóság által kiadott szakszolgálati engedéllyel rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés b/ pontjában említett feltétel nem vonatkozik a kiképzés
ideje alatt légijármû vezetõ növendék által vezetett légijármûre.
(3) Külföldi polgári légijármû a magyar légteret az (1) bekezdésben
meghatározott feltételekkel, nemzetközi szerzõdés alapján, ennek hiányában a
légiközlekedési hatóság elõzetes engedélyével veheti igénybe.
(4) Az ellenõrzött légtérben történõ repülésekhez - ideértve az olyan külföldi
légijármûnek a magyar légtérbe való berepülését is, amely számára a magyar
légtér használatát nemzetközi szerzõdés, illetõleg a (3) bekezdésben
maghatározott engedély lehetõvé teszi - légiforgalmi irányítói engedély
szükséges.
(5) Az illetékes légiközlekedési hatóság engedélyével repülhet a magyar
légtérben az a légijármû, amely vezetõ nélküli repülésre alkalmas, továbbá a
jogszabályban meghatározott repülõmodell, illetve repülõ eszköz.
7. §
Külföldi állami légijármûnek a magyar légtérbe való berepüléséhez a
légiközlekedési hatóság a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a
Külügyminisztérium illetékes hatóságaival egyetértésben ad hozzájárulást.
8. §
A magyar légtér igénybevételének, felügyeletének, az igénybevétel
korlátozásának és tiltásának szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
9. §
(1) A magyar légtér igénybevételéért díjat kell fizetni.
(2) A légtér igénybevételi díj fizetésének feltételeit, mértékét és a díj
fizetése alóli mentesség eseteit a miniszter a pénzügyminiszterrel
egyetértésben rendeletben határozza meg.
A magyar légtér jogosulatlan igénybevétele
10. §
(1) A magyar légtérben a nemzetbiztonság, a közrend és a közbiztonság
érdekében azonosítás céljából bármely légijármû feltartóztatható és
meghatározott esetben leszállásra szólítható fel.
(2) A feltartóztatott légijármûnek a leszállásra való felszólítást, illetõleg
jelzést haladéktalanul követnie kell. A felszólításnak nem engedelmeskedõ
légijármûvet a nemzetközi jogban elfogadott eszközökkel (pl. állami légijármû
által) kényszeríteni lehet, azonban polgári légijármû ellen nem alkalmazható
fegyver és a légijármû fedélzetén lévõ személyek és a légijármû biztonsága más
módon sem veszélyeztethetõ.
(3) Ha külföldi állami légijármû engedély nélkül repül be a magyar légtérbe,
illetve a magyar légteret jogosulatlanul használja és a leszállásra utasító
felszólításnak, jelzésnek nem tesz eleget, akkor a nemzetközi jogban
elfogadott eszközök (pl. állami légijármû által leszállásra kényszerítés)
alkalmazhatók.
11.§
A 10. § (1) bekezdésében említett meghatározott eseteket és a magyar légtér
jogosulatlan igénybevétele esetén követendõ eljárás szabályait a Kormány
rendeletben határozza meg.
HARMADIK RÉSZ
A LÉGIKÖZLEKEDÉS
I. FEJEZET
A légijármû nyilvántartása és azonosító jelzései
A légijármû lajstrom
12.§
(1) A magyar polgári légijármû - a jogszabályban légijármûnek minõsített
repülõmodell, az ejtõernyõ és a személyzet által vezetett egyéb repülõeszköz
kivételével - a légiközlekedésben akkor vehet részt, ha a légiközlekedési
hatóság a Magyar Köztársaság Állami Légijármû Lajstromába (a továbbiakban:
lajstrom) felvette. A légiközlekedési hatóság a lajstromba vételrõl
lajstromozási bizonyítványt és lajstromjelet ad ki.
(2) A magyar állami légijármûvet a katonai légügyi hatóság veszi
nyilvántartásba.
(3) A lajstromba és a katonai légügyi hatóság nyilvántartásába vett légijármû
magyar légijármûnek minõsül.
(4) A lajstrom igazolja a légijármû adatait, ezen belül a légijármû
tulajdonjogát, továbbá az egyéb jogokat és kötelességeket.
(5) A lajstromozásra kötelezett légijármû üzemben tartója telephelyként a
Magyar Köztársaság területén lévõ repülõteret határoz meg, ahol, vagy ahonnan
a légijármû üzemben tartását végzi, vagy szervezi.
(6) A lajstromba vett légijármûre - a lajstromba történt bejegyzéssel -
jelzálogot lehet alapítani.
(7) A lajstrom nyilvános, közhiteles nyilvántartás. A bejegyzett adatokról a
légiközlekedési hatóság - kérelemre - tájékoztatást (kivonatot) ad.
13.§
(1) A lajstromba - a (2) bekezdésben említett kivételekkel - fel kell venni a
magyar jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ magyar gazdasági
társaság és a magyar állampolgár tulajdonában (üzemeltetésében) levõ,
biztonságos repülésre alkalmas polgári légijármûvet, amely más állam légijármû
lajstromában nem szerepel, légialkalmassági bizonyítvánnyal és - külföldrõl
történõ behozatal esetén - az illetékes magyar vámhivatal vámkezelését igazoló
okmánnyal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mellett a lajstromba felvehetõ
továbbá:
a/ a magyar légiközlekedési hatóság által kiadott mûködési engedéllyel
rendelezõ magyar jogi személyiségû vállalkozó által külföldrõl bérelt
légijármû, ha annak tulajdonosa ez ellen nem emel kifogást és a
légijármû eredeti lajstromozó állama a lajstromozó állam jogait és
kötelességeit részben vagy egészében a Magyar Köztársaságnak átengedi;
b/ a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezõ külföldi állampolgárok,
vagy magyarországi telephellyel rendelkezõ, külföldi tulajdonban levõ
jogi személyek által üzemben tartott légijármûvek.
14.§
(1) A légijármûvet a lajstromból törölni kell, ha
a/ a tulajdonos a törlést kérte;
b/ az üzemben tartását végleg megszüntették;
c/ üzemeltetésre végleg alkalmatlanná vált;
d/ megsemmisült;
e/ állandóan külföldön tartják üzemben és nem lehetséges a magyar
légiközlekedési hatóság szakmai felügyelete.
(2) Nem törölhetõ a légijármû a lajstromból mindaddig, amíg a bejegyzett jogok
valamely jogosultjának kiegyenlítetlen követelése áll fenn, vagy a törléshez
nem járult hozzá.
15.§
(1) A lajstromba vétel feltételeit, a bejegyzés tartalmának, módosításának és
törlésének részletes szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.
(2) A lajstromba vételért, a lajstromból való törlésért és a lajstrom
kivonatáért díjat kell fizetni. A díj fizetésének feltételeit, módját és a díj
összegét a miniszter rendeletben állapítja meg.
A légijármû felségjele és lajstromjele
16.§
(1) A polgári légijármû felségjele a piros-fehér-zöld színjelzés és a HA
betûcsoport.
(2) A lajstromba vett légijármûvön - külön jogszabályban meghatározott módon -
fel kell tüntetni a felségjelet és a lajstromjelet.
A légijármû nyilvántartás
17.§
(1) A lajstromozásra nem kötelezett polgári légijármûvekrõl (12. § (1)
bekezdés) a légiközlekedési hatóság nyilvántartást vezet, amely nyilvános.
(2) A légiközlekedési hatóság a bejegyzésrõl kérelemre igazolást ad.
Az állami légijármû nyilvántartása és jelzései
18.§
(1) Az állami légijármû nyilvántartásának szabályait és jelzéseit a honvédelmi
miniszter rendeletben állapítja meg,
(2) A magyar állami légijármû felségjele a piros-fehér-zöld színjelzés.
II. FEJEZET
Engedélyek és bejelentési kötelezettség
Az üzemben tartási engedély
19. §
(1) Üzemben tartási engedély szükséges
a/ a (2) bekezdésben említett kivétellel a polgári légijármû;
b/ a repülõtér;
c/ a földön telepített léginavigációs berendezés
üzemben tartásához.
(2) Nem kell üzemben tartási engedély a természetes személy tulajdonát képezõ,
kizárólag magáncélra használt polgári légijármû üzemben tartásához.
(3) Az üzemben tartási engedélyt a légiközlekedési hatóság - ha a kérdéses
berendezés részben vagy egészében rádióberendezés, akkor a hírközlési
hatósággal egyetértésben - adja ki.
(4) Az állami repülések célját szolgáló repülõtér és a katonai repülések
céljaira földön telepített léginavigációs berendezés üzemben tartására a
katonai légügyi hatóság ad engedélyt.
(5) Ha az üzemben tartó az engedélyben és a jogszabályban elõírt feltételeket
súlyosan vagy tartósan megszegi, akkor az üzemben tartási engedélyt a kiadó
hatóság felfüggeszti vagy visszavonja.
(6) Az üzemben tartás feltételeit, valamint az üzemben tartási engedély
kiadásának, felfüggesztésének és visszavonásának rendjét az (1) és a (3)
bekezdésben meghatározott esetekben a miniszter, a (4) bekezdésben
meghatározott esetben a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja meg.
Különleges engedélyek
20.§
(1) A polgári légijármûvön, repülõmodellen, valamint a légiközlekedési
tevékenység és légiközlekedéssel összefüggõ tevékenység során rádióberendezés
a légiközlekedési hatóságnak a hírközlési hatósággal egyetértésben kiadott
engedélyével és feltételeivel tartható üzemben.
(2) Veszélyes áru jogszabályban meghatározott engedéllyel továbbítható.
(3) Polgári légijármûbõl mérõkamerás fénykép vagy képrögzítõ felvétel
készítéséhez, távérzékeléshez, felvétel vagy adat közzétételéhez, illetve
kereskedelmi célú felhasználásához jogszabályban meghatározott engedély
szükséges.
(4) Légijármûvel végzett egyéb gazdasági tevékenység folytatásához - a
mezõgazdasági vagy erdõgazdasági szórótevékenység kivételével - a
légiközlekedési hatóságnak az illetékes hatóság hozzájárulásával kiadott
engedélye szükséges.
21.§
Állami légijármû polgári célú igénybevételéhez a katonai légügyi hatóság
engedélye szükséges.
III. FEJEZET
A légiközlekedési és a légiközlekedéssel összefüggõ tevékenységek
Az engedély
22.§
Gazdasági célú légiközlekedési és légiközlekedéssel összefüggõ tevékenység a
légiközlekedési hatóságnak az adott tevékenységre vonatkozó engedélyével
folytatható.
23.§
(1) Engedélyt a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezõ magyar
vagy külföldi vállalkozó kaphat, ha
a/ a tevékenység jogszabályban meghatározott feltételeinek eleget tesz;
b/ az egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolványát megkapta, illetve a
gazdasági társaságot a cégjegyzékbe bejegyezték;
c/ a biztonságos és szabályszerû üzemeltetéshez az e törvényben és a külön
jogszabályban meghatározott feltételeket kielégítõ szervezettel,
személyzettel, saját tulajdonú vagy tartósan bérelt eszközökkel (pl.
lajstromozott légijármûvel), továbbá légi személyszállítás és légi
árufuvarozás esetén repülõtér használat jogával rendelkezik;
d/ a vállalkozás mûködési szabályzatának az engedélyezés tárgyát képezõ
légiközlekedési, vagy azzal összefüggõ tevékenységre, a légiközlekedési
szakszemélyzet szakmai gyakorlatban tartására, az alkalmazott
légijármûvek vagy légiközlekedési eszközök karbantartása módszereire,
irányítására és belsõ felügyeletének rendjére vonatkozó részét a
légiközlekedési hatóság jóváhagyta.
(2) Magyarországon székhellyel nem rendelkezõ külföldi vállalkozó
légiközlekedési és a légiközlekedéssel összefüggõ tevékenységre nemzetközi
szerzõdés, vagy viszonosság alapján kaphat engedélyt.
(3) Ha a jogosult az engedélyben foglalt feltételeket megsérti, vagy ha a
tevékenységével a légiközlekedés biztonságát veszélyezteti, az engedély
felfüggeszthetõ vagy visszavonható.
(4) Az (1) bekezdés c/ pontjában említett feltételeket a miniszter rendeletben
állapítja meg.
A légi személyszállítás és a légi árufuvarozás
24.§
(1) A légiközlekedési hatóság - az illetékes környezetvédelmi hatóság
hozzájárulásával - a légi személyszállításra és a légi árufuvarozásra kiadott
engedélyben megjelöli a tevékenység jellegét, engedélyezett viszonylatát,
illetve földrajzi körzetét.
(2) Nemzetközi szerzõdés hatálya alá tartozó, de szerzõdéssel még nem
rendezett légi árufuvarozásra és menetrend alapján végzett légi
személyszállításra a légiközlekedési hatóság legfeljebb hat hónapra érvényes
ideiglenes engedélyt adhat.
(3) A postai küldemények légi úton való továbbítása a postáról szóló
jogszabályok hatálya alá tartozik.
25. §
(1) A menetrend alapján légi személyszállítást és légi árufuvarozást végzõ
vállalkozó szolgáltatásait - a külön jogszabályban elõírt feltételek
teljesítése esetén - bárki igénybe veheti. A vállalkozó a szolgáltatást a
veszélyes áru légi úton való szállítását kivéve nem tagadhatja meg.
(2) A vállalkozó légi személyszállítási, légi árufuvarozási szabályzatot,
továbbá a rendszeresen közlekedõ személyszállítási járataira menetrendet
készít. A menetrendet a légiközlekedési hatóság hagyja jóvá.
26.§
(1) A Magyarországon székhellyel nem rendelkezõ légi személyszállítást,
illetõleg légi árufuvarozást végzõ vállalkozó magyarországi mûködésére a
légijármûvét lajstromozó állam légiközlekedési hatósága által kiadott mûködési
engedély (Air Operator's Certificate) bemutatása után a nemzeti érdekek és a
nemzetközi gyakorlatban kialakult viszonossági elvek figyelembevételével a
magyar légiközlekedési hatóság ad engedélyt.
(2) A menetrend alapján a légi személyszállítást és a légi árufuvarozást végzõ
külföldi vállalkozó magyarországi mûködésére a nemzetközi szerzõdésekben
foglaltakat kell alkalmazni.
27. §
A légi személyszállítás - ezen belül a diplomáciai és a konzuli
poggyászszállítás - a légi árufuvarozás, a légi menetjegy árusítás és a
veszélyes áruk fuvarozásának szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
A légijármûvel végzett egyéb gazdasági tevékenység
28. §
A légijármûvel végzett egyéb gazdasági tevékenység végzésének szabályait a
miniszter rendeletben állapítja meg.
A légijármû és a légiközlekedéssel kapcsolatos
eszköz gyártása, javítása, karbantartása
29.§
(1) A légijármû és egyes légiközlekedéssel kapcsolatos eszközök gyártásához, a
javítási és karbantartási tevékenység folytatásához az illetékes
légiközlekedési hatóság engedélye szükséges.
(2) Az illetékes légiközlekedési hatóság az (1) bekezdésben meghatározott
tevékenység folytatásának szakszerûségét, a szakmai szabályok betartását
bármikor ellenõrizheti.
(3) A légijármû és a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz gyártásának,
javításának és karbantartásának a légiközlekedéssel összefüggõ szakmai
szabályait a miniszter, illetve a honvédemi miniszter rendeletben állapítja
meg.
A légiközlekedési szakszemélyzet képzése
30.§
(1) A légiközlekedési szakszemélyzet képzésére, a légiforgalmi irányító és
repüléstájékoztató szolgálat tagjai képzésének kivételével
a/ a polgári légiközlekedés területén a légiközlekedési hatóság;
b/ az állami légiközlekedés területén a katonai légügyi hatóság
ad engedélyt.
(2) Ha a jogosult az engedélyben foglalt feltételeket nem tartja meg, vagy ha
a képzés színvonala vagy biztonsága nem éri el az elõírt szintet, akkor az
engedélyt a légiközlekedés biztonsága érdekében a légiközlekedési hatóság,
illetve a katonai légügyi hatóság felfüggeszti vagy visszavonja.
(3) Az (1) bekezdés a/ pontjában említett képzés szabályait a miniszter, a b/
pont szerinti képzés szabályait a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja
meg.
31.§
A légiforgalmi irányító és tájékoztató szakszolgálat ellátásához szükséges -
az állami oktatási intézményekben meg nem szerezhetõ - szakmai ismeretekre
vonatkozó képzést a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter által kijelölt
intézetek végzik. A képzés feltételeirõl a miniszterek gondoskodnak.
32.§
A lajstromozásra nem kötelezett légijármûvek vezetõinek képzését - a
légiközlekedési hatóság engedélyével - gazdálkodó szervezet vagy társadalmi
szervezet (repülõ vagy ejtõernyõs egyesület) végzi, amely a képzés
feltételeirõl és követelményeirõl is gondoskodik.
A nyilvános repülõrendezvény
33. §
(1) A nyilvános repülõrendezvény megtartására, vagy e tevékenység rendszeres
folytatása céljából vállalkozás létrehozására a légiközlekedési hatóság ad
engedélyt.
(2) A nyilvános repülõrendezvényt a rendezõ köteles a rendezvény területe
szerint illetékes rendõrhatóságnak és légiforgalmi szolgálatnak elõzetesen
bejelenteni.
(3) A kizárólag szakmai körök részére rendezett, vagy más módon zártkörû
repülõrendezvény nem minõsül nyilvános repülõrendezvénynek.
Légijármû bérbeadása
34. §
Légijármû bérbeadása céljából létesített vállalkozás létrehozásához a
légiközlekedési hatóság engedélye szükséges.
A nem gazdasági célú légiközlekedési, vagy
légiközlekedéssel összefüggõ tevékenység
35. §
A vállalati célú légiközlekedés, valamint a társadalmi szervezet (pl.
egyesület) keretében folytatott nem gazdasági célú, légiközlekedési, vagy
légiközlekedéssel összefüggõ tevékenység folytatásához a légiközlekedési
hatóság engedélye szükséges. A tevékenység engedélyezése során a 23. § (1)
bekezdésének a/, c/ és d/pontjait, valamint a 29. § - 34. §-okat kell
alkalmazni.
36. §
A 35. § alkalmazásának szempontjából a légiközlekedési hatóság engedélyében
foglaltak alapján a légisport szövetség a tagegyesületei és a tagjai
vonatkozásában betöltheti a jogosult jogkörét. Ennek szakmai feltételeit az
engedélyben kell meghatározni.
NEGYEDIK RÉSZ
A REPÜLÕTÉR
A repülõtér
37. §
(1) A repülõtér lehet:
a/ nyilvános repülõtér: amelyet azonos feltételekkel bárki igénybe vehet:
aa/ kereskedelmi repülõtér: a rendszeres utas, poggyász, áru és posta
továbbítását végzõ légiforgalom céljaira létesített nyilvános
repülõtér;
ab/ nem kereskedelmi repülõtér: az aa/ alpontban meghatározottakon
kívül minden más nyilvános repülõtér;
ac/ közös felhasználású (polgári és katonai) repülõtér;
b/ nem nyilvános repülõtér: amely - a 41.§ (3)-(4) bekezdésében
meghatározott esetek kivételével - a tulajdonos, illetve az üzemben
tartó engedélye alapján vehetõ igénybe, és amely lehet:
ba/ polgári célú nem nyilvános repülõtér;
bb/ állami repülések céljára szolgáló repülõtér.
(2) A nyilvános repülõtér - a Ptk. 172. §-ának d/ pontjában megjelölt
nemzetközi kereskedelmi repülõtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülõtér)
kivételével - és a polgári célú nem nyilvános repülõtér létesítésére,
fejlesztésére és megszüntetésére a miniszter - a Kormány elõzetes egyetértése
alapján - a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a környezetvédelmi
és területfejlesztési miniszterrel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat
felügyelõ tárca nélküli miniszterrel, valamint a területileg illetékes
települési önkormányzattal (önkormányzatokkal) egyetértésben ad engedélyt.
(3) Az (1) bekezdés bb/ pontjában említett repülõtér létesítésére,
fejlesztésére és megszüntetésére a honvédelmi miniszter - a területileg
illetékes települési önkormányzat (önkormányzatok) véleménye és a Kormány
elõzetes egyetértése alapján - a miniszterrel, a belügyminiszterrel, a
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben ad
engedélyt.
38.§
(1) Repülõtér olyan helyen létesíthetõ, úgy kell megépíteni és a
légiközlekedés biztonságát szolgáló berendezésekkel ellátni, hogy megfeleljen
azoknak a feltételeknek, amelyek lehetõvé teszik az alkalmazás célja szerint
meghatározott fajtájú légijármûvek meghatározott körülmények közötti
biztonságos fel- és leszállását, továbbá a repülõtéren való tartózkodását.
(2) A repülõtér körül biztonsági és zajgátló védõövezetet, illetve fokozottan
zajos területet kell kijelölni.
39.§
(1) A Kormány rendeletben határozza meg a repülõtér létesítésének,
fejlesztésének és megszüntetésének, továbbá a biztonsági és zajgátló
védõövezet kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének a szabályait.
(2) Az (1) bekezdésben említett szabályok részletes mûszaki követelményeit,
továbbá az üzemben tartás és üzemeltetés feltételeit a nyilvános és a polgári
célú nem nyilvános repülõtér vonatkozásában a miniszter, az állami repülések
céljára szolgáló repülõtér esetében a honvédelmi miniszter - a zajgátló
védõövezetre vonatkozóan a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel
együttesen - rendeletben állapítja meg.
(3) A repülõtér létesítésének vagy fejlesztésének megkezdése elõtt azokat a
terveket, amelyekbõl a tervezett légiforgalomnak a környezetre gyakorolt
hatása (pl.: akadálymentes övezet, zajhatás, a repülõtéren kívül telepíteni
kívánt berendezés) megismerhetõ, felszólalási határidõ megadásával nyilvánosan
közzé kell tenni.
(4) A repülõtér létesítésének engedélyezését meg kell tagadni
a/ ha a létesíteni tervezett repülõtér területe, valamint a mûködéséhez
szükséges, jogszabályban meghatározott akadálymentes védõövezetekhez,
továbbá a repülõtéren kívül telepítendõ berendezésekhez szükséges
terület vagy szolgalom nem szerezhetõ meg;
b/ ha a légiközlekedés biztonsága szempontjából kifogástalan megoldás nem
érhetõ el, vagy a repülõteret korlátozott, veszélyes vagy tiltott
légtér alatti területen kívánják létesíteni;
c/ az illetékes környezetvédelmi hatóság hozzájárulásának hiányában.
Az állam tulajdonában lévõ repülõtér elidegenítése
40. §
(1) Állam tulajdonában levõ repülõteret - a nemzetközi kereskedelmi repülõtér
(Budapest, Ferihegy Nemzetközi Repülõtér) kivételével - a Kormány
egyetértésével lehet elidegeníteni.
(2) A Kormány döntését kezdeményezõ elõterjesztést a miniszter, katonai
repülõtér esetében a honvédelmi miniszter nyújtja be.
A repülõtér igénybevétele
41. §
(1) A nyilvános repülõtér használatáért - a (2) és a (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - díjat kell fizetni. A díj fizetésének feltételeit, módját és
összegét, illetve a díjmentesség további eseteit a miniszter a
pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.
(2) Az életmentõ feladatot teljesítõ, a légirendészeti szolgálatot ellátó és a
katasztrófaelhárítást végzõ, továbbá a nem kereskedelmi tevékenységet
teljesítõ állami légijármû a nyilvános repülõteret díjtalanul veheti igénybe.
(3) A repülõteret a kényszerhelyzetben lévõ légijármû igénybe veheti, ehhez a
repülõtér üzemben tartójának hozzájárulása nem kell. Ez a légijármû a
repülõtér használatáért díjat nem fizet.
(4) A kényszerleszállás esetén a repülõtér üzemben tartója köteles a légijármû
részére segítséget nyújtani, ezzel összefüggésben kártérítésre jogosult.
(5) A nem nyilvános repülõtér igénybevételét a repülõtér üzemben tartója
engedélyezheti. A használatért díj nem szedhetõ.
42.§
A nem állami repülések céljára szolgáló repülõtér üzemben tartója köteles a
repülõtér ideiglenes használatát - elõre egyeztetett idõpontban és módon - a
magyar honvédség részére esetenként átengedni. A repülõtér üzemben tartója az
átengedéssel összefüggésben kártérítésre jogosult.
A zajterhelés elleni védekezés
43.§
(1) A légijármûvet - különösen lakott hely közelében és éjszaka - úgy kell
üzemeltetni, hogy a zajterhelés a külön jogszabályban meghatározott mértéket
ne haladja meg.
(2) A hangrobbanás káros hatásainak elkerülése céljából a hangsebességet csak
külön jogszabályban meghatározott légtérben és magasságban szabad átlépni.
(3) A repülõtér környezetét a repülés káros hatásaival szemben kímélõ
eljárásokat és a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket a
miniszter a honvédelmi miniszterrel, továbbá a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszterrel együttesen rendeletben határozza meg.
Az idegen ingatlannal kapcsolatos rendelkezések
44.§
(1) A Kormány rendeletben elõírhatja, hogy a repülõterek vagy a
légiközlekedéssel összefüggõ egyes eszközök meghatározott körzetében épület
vagy egyéb létesítmény csak akkor emelhetõ, ha az a légiközlekedés biztonságát
nem veszélyezeti és a terveket az illetékes légiközlekedési hatóság az
érintett hatóságokkal egyetértésben jóváhagyta.
(2) Az állam tulajdonában levõ és a nyilvános repülõtérrel kapcsolatban az
idegen ingatlan igénybevétele a kisajátítási törvény hatálya alá tartozik.
A koncesszió
45. §
(1) Az állam a nemzetközi kereskedelmi repülõtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi
Repülõtér) létesítésére, fejlesztésére, felújítására, karbantartására és
üzemeltetésére, ezen belül a repüléssel összefüggõ földi kiszolgáló
létesítmények építésére és üzemeltetésére (a továbbiakban: mûködtetés)
a) az állam többségi részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezetet /Ptk.
685. § c) pont/, vagy költségvetési szervet alapít, vagy
b) a mûködtetés gyakorlásának idõleges jogát koncessziós szerzõdésben
engedi át.
(2) A koncessziós pályázat kiírására, elbírálására és a koncessziós szerzõdés
megkötésére a miniszter jogosult.
(3) A pályázati kiírásnak - a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 8. §-
ában foglaltakon túlmenõen - tartalmaznia kell:
a) a koncessziós társaság alaptõkéjének a beruházott tõkéhez viszonyított
legkisebb mértékét;
b) a nemzetközi kereskedelmi repülõtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi
Repülõtér) rendeltetését;
c) az alkalmazható leszállási, repülõtér-használati és földi kiszolgálási
díjak megállapításának módját és feltételeit;
d) a mûködtetés környezetvédelmi követelményeit;
e) a pályázaton való részvétel feltételeit (pl.: részvételi díj,
biztosíték, a pályázó gazdálkodási, pénzügyi helyzetérõl nyújtott
tájékoztatás);
f) a pályázatok elbírálásának fõbb szempontjait (pl.: a helyi munkaerõ
foglalkoztatásának, a belföldi vállalkozók igénybevételének vállalása,
továbbá a pályázat elbírálása során elõminõsítési eljárás alkalmaz
ása).
(4) A pályázat nyertesének a koncessziós társaságot részvénytársaságként kell
megalapítania, amely jogosult kereskedelmi, vendéglátó létesítmények építésére
és üzemeltetésére is.
ÖTÖDIK RÉSZ
A LÉGI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG
I. FEJEZET
A légijármû mûszaki alkalmassága
A típusalkalmasság
46. §
(1) Légijármû, továbbá a külön jogszabályban meghatározott légiközlekedéssel
kapcsolatos eszköz abban az esetben tartható üzemben, ha olyan típushoz
tartozik, amelyre a légiközlekedési hatóság az elvégzett típusvizsgálat
alapján típusalkalmassági bizonyítványt adott ki.
(2) A típusalkalmassági bizonyítvány igazolja, hogy a légijármû, illetve a
légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz típusa megfelel a légi
közlekedésbiztonság elõírásainak.
(3) A típusalkalmassági bizonyítvány visszavonható vagy felfüggeszthetõ.
(4) Külföldön gyártott légijármû, illetve légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz
típusvizsgálata során az illetékes légiközlekedési hatóság elfogadhatja más
állam hatóságának igazolását arról, hogy a típus a nemzetközi elõírásoknak
megfelel és a biztonságos repülésre, illetve rendeltetésszerû használatra
alkalmas.
47. §
(1) A légijármû, illetve a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz
típusalkalmasságának feltételeit és a típusalkalmassági vizsgálat rendjét a
miniszter, illetve a honvédelmi miniszter rendeletben határozza meg.
(2) Az állami légijármû típusalkalmasságának feltételeit és a
típusalkalmassági vizsgálat rendjét a honvédelmi miniszter szabályozza.
A légialkalmasság
48. §
(1) A légijármû rendeltetésszerû használatra való alkalmasságát az elsõ
üzembehelyezése elõtt a gyártó egyedileg is köteles megvizsgálni és
alkalmasságát tanúsítvánnyal bizonyítani.
(2) Ha a légiközlekedési hatóság a polgári légijármûvet - a 12.§ (1)
bekezdésben említett kivétellel - elsõ üzembe helyezése elõtt saját vizsgálata
alapján is alkalmasnak találja a rendeltetésszerû használatra és a légijármû
megfelel a típusalkalmassági bizonyítványban elõírt követelményeknek, akkor a
légijármûre légialkalmassági bizonyítványt ad ki.
(3) Az illetékes légiközlekedési hatóság a légijármû légialkalmasságának
vizsgálata során elfogadhatja más állam hatóságának a légialkalmasságot
tanúsító igazolását.
(4) A légialkalmassági bizonyítvány érvényességét az illetékes légiközlekedési
hatóság idõszakos légialkalmassági vizsgálat után meghosszabbíthatja. A
légialkalmassági vizsgálatot soron kívül akkor is el kell végezni, ha a
légijármûvön a légialkalmasságot befolyásoló - külön jogszabályban
meghatározott - javítást vagy módosítást végeztek.
(5) Ha a légijármû az üzemben tartás során nem felel meg a légialkalmasság
követelményeinek, akkor az a bizonyítvány érvényességi idején belül sem
üzemeltethetõ.
(6) Ha a légijármûvet a lajstromból törlik, a légialkalmassági bizonyítványa
érvényét veszti.
49.§
(1) A polgári légijármû légialkalmassági követelményeit és a légialkalmassági
vizsgálat rendjét a miniszter rendeletben határozza meg.
(2) Az állami légijármû légialkalmassági feltételeit és a légialkalmassági
vizsgálat rendjét a honvédelmi miniszter szabályozza.
II. FEJEZET
A repülõtér biztonságos használata
50. §
A repülõtéren a biztonságos használat érdekében külön jogszabályban
meghatározott szolgálatokat (légiforgalmi-, repülõtéri koordinációs-,
repülésmeteorológiai-, tûzoltó-,mentõ-, elsõsegélynyújtó-, repülõegészségügyi-
, mûszaki-mentõ-, rendõri-, repülésvédelmi-, közegészségügyi-, stb.
szolgálat), továbbá távközlõ-, rádiónavigációs-, fénytechnikai-, stb.
berendezéseket kell mûködtetni.
51. §
(1) A repülõtér körzetében, valamint külön jogszabályban meghatározott egyéb
térségekben lévõ olyan létesítményeket, berendezéseket és vezetékeket, amelyek
helyzetüknél vagy magasságuknál fogva kiemelkednek a környezetükbõl és a
légiközlekedés biztonságát veszélyeztethetik, akadályjelzéssel kell ellátni.
Az ilyen jelzéseket
a/ a repülõtér létesítése után épített épületek, vezetékek és
létesítmények tekintetében ezek tulajdonosa;
b/ ha a repülõteret újonnan létesítik, akkor a repülõtér létesítõje,
illetõleg akinek érdekében a jelzést elhelyezik
köteles elhelyezni és karbantartani.
(2) Az akadályjelzés eltávolításához vagy mûködésének megváltoztatásához az
illetékes légiközlekedési hatóság engedélye szükséges.
III. FEJEZET
A légiközlekedés szabályai
52. §
(1) Szakszolgálati engedély szükséges a lajstromozásra kötelezett légijármû,
illetve állami légijármû vezetéséhez és egyéb szakszolgálat végzéséhez, e
légijármûvek és berendezéseik légialkalmasságának, üzemképességének
tanúsításához, továbbá jogszabályban meghatározott egyéb tevékenység
ellátásához.
(2) A légi személyszállításra és a légi árufuvarozásra használt légijármû
esetében a szakszolgálati engedély tulajdonosa a jogosultságával abban az
esetben élhet, ha arra a légijármû üzemben tartója, illetve karbantartója
írásban külön felhatalmazta.
(3) Lajstromozásra nem kötelezett légijármûvet az vezethet, aki nem szenved a
külön jogszabályban felsorolt betegségek vagy testi hiányosságok egyikében sem
és aki a légiközlekedési hatóság által engedélyezett tanfolyam elvégzésérõl
bizonyítvánnyal rendelkezik.
(4) A repülések végrehajtásának részletes szabályait a miniszter a honvédelmi
miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.
(5) Az idõszakosan korlátozott légtérben (5.§ bb/ pont) a repülés szabályait a
honvédelmi miniszter a miniszterrel egyetértésben határozza meg.
IV. FEJEZET
A légiközlekedés szakszemélyzete
A szakszolgálati engedély
53. §
(1) A szakszolgálati engedély azt igazolja, hogy a légijármû vezetõje, illetve
a szakszemélyzet tagja az adott tevékenység ellátására szakmailag és
egészségügyi szempontból alkalmas.
(2) A szakszolgálati engedélyt a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai
légügyi hatóság adja ki.
(3) A szakszolgálati engedély jogszabályban meghatározott feltételek hiánya
esetén, vagy ha tulajdonosa a tevékenység folytatásának szabályait szándékosan
vagy gondatlanul megszegi, meghatározott idõre felfüggeszthetõ. Amennyiben a
feltételek nem teljesülnek, az engedélyt véglegesen vissza kell vonni.
(4) A szakszolgálati engedély ismételt megadása jogszabályban meghatározott
utóképzéshez köthetõ.
(5) A szakszemélyzet tagjai egészségügyi alkalmasságának megállapítását végzõ
szervet a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter a népjóléti miniszterrel
együttesen jelöli ki.
(6) A szakszolgálati engedélyek fajtáit, szakmai, egészségügyi feltételeit és
kiadásuk rendjét a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter a népjóléti
miniszterrel együttesen, rendeletben határozza meg.
A légijármû parancsnoka
54. §
(1) A légijármû parancsnoka (a továbbiakban: parancsnok) a szakszemélyzetnek
az az elõírt szakszolgálati engedéllyel rendelkezõ tagja, akit e feladat
ellátására a légijármû üzemben tartója jelöl ki.
(2) A lajstromozásra nem kötelezett légijármû parancsnoka a légijármû
vezetõje.
55. §
(1) Motor nélküli légijármûnek motoros légijármûvel való vontatásakor az egész
vontatmány parancsnoka a motoros légijármû vezetõje.
(2) Az oktatóval együtt végzett kiképzõ repülés közben a kiképzést folytató
oktató légijármû-vezetõ a parancsnok.
(3) A kiképzés alatt álló légijármû-vezetõ növendéket az önálló repülési
feladatának teljesítése közben parancsnoknak kell tekinteni.
56.§
A parancsnok
a/ irányítja a légijármû személyzetét, utasításait a személyzet köteles
végrehajtani;
b/ az utasokat felkérheti meghatározott cselekmény végrehajtására, vagy
abbahagyására.
57.§
A repülés megkezdése elõtt a parancsnok ellenõrzi, hogy a légijármû alkalmas-e
a feladat biztonságos végrehajtására.
58.§
(1) A parancsnok felel a repülési feladat biztonságos végrehajtásáért és a
repülési szabályok megtartásáért. Joga és kötelessége a repülés tartama alatt
az ezzel kapcsolatban felmerült minden kérdés eldöntése.
(2) A parancsnok feladata különösen:
a/ ha a légijármûvet veszély fenyegeti, minden szükséges intézkedés
megtétele a repülés biztonságos befejezése, baleset vagy kényszer-
leszállás esetén az élet- és a vagyonbiztonság megóvása érdekében;
b/ a repülés, illetve az utasok biztonságát veszélyeztetõ cselekmény
esetén a cselekmény folytatásában az elkövetõ megakadályozása;
c/ a légijármûvön elkövetett bûncselekmény esetén - külföldön - a
nyomozóhatóságot megilletõ intézkedések alkalmazása;
d/ abban az esetben, ha más légijármû vagy tengeri jármû veszélybe került,
- utasainak és személyzetének veszélyeztetése nélkül - az adott
helyzetben szükséges és teljesíthetõ segítség nyújtása.
59.§
A parancsnok köteles
a/ légijármûvön megbetegedett vagy balesetet szenvedett személy részére
elsõsegélynyújtásról gondoskodni és - ha szükséges - a beteget az elsõ
alkalmas repülõtéren az egészségügyi szerveknek átadni;
b/ a légijármûvön történt születésrõl, balesetrõl, elhalálozásról és az
ezekkel kapcsolatos intézkedésekrõl jegyzõkönyvet készíteni;
c/ a légijármûvön történt elhalálozás esetén gondoskodni - az illetékes
hatóság részére történõ átadásig - az elhunytnak a légijármûvön lévõ
ingóságai megõrzésérõl.
60.§
A parancsnok - vagy ha az sérülései, illetve más ok miatt erre képtelen, a
személyzet tagja - az 58. §-59. §-okban említett intézkedésekrõl - amennyiben
azok magyar állampolgárt, illetve Magyarországon bejegyzett jogi személyt
érintenek - értesíti Magyarország konzuli képviseletét.
V. FEJEZET
A légiforgalmi szolgálatok
61.§
(1) A légiközlekedés biztonsága érdekében az ellenõrzött légtérben és az
ellenõrzött repülõtéren légiforgalmi irányító, a nem ellenõrzött légtérben és
a kijelölt repülõtereken repüléstájékoztató szolgálatot kell fenntartani.
(2) A légiforgalom irányítását a miniszter által a honvédelmi miniszterrel
egyetértésben kijelölt szerv végzi.
(3) A légiforgalmi szolgálat feladata különösen:
a/ a nemzetközi repüléseket végrehajtó, továbbá az államhatár menti, 10
km-es sávban repülõ légijármûveknek a légtér védelme, a légiforgalom
irányításának végzése, a légtér ellenõrzése érdekében szükséges
azonosítása, a Magyar Honvédség erre kijelölt szervezetével
együttmûködve;
b/ a légtérgazdálkodás;
c/ a légiforgalom áramlásának szervezése;
d/ a légiforgalmi irányítás;
e/ a légiforgalmi tájékoztató szolgálat ellátása;
f/ légiforgalmi távközlési szolgálat ellátása;
g/ légijármû eltûnése vagy kényszerhelyzetbe kerülése esetén a
felkutatás és a mentés, valamint egyéb segítségnyújtás kezdeményezése.
(4) A légiforgalmi irányító szolgálat utasítása a légijármû parancsnoka
számára kötelezõ, attól csak veszély elhárítása érdekében térhet el.
62. §
(1) A nem ellenõrzött repülõterek üzemben tartói a miniszter által a repülõtér
rendeltetésének figyelembevételével meghatározott légiforgalmi szolgálat
fenntartására, valamint léginavigációs berendezések létesítésére és
üzemeltetésére kötelezhetõk.
(2) A katonai ellenõrzött légtérben és repülõtereken a katonai légiforgalmi
irányító szolgálatot a honvédelmi miniszter hozza létre.
63. §
A Magyar Köztársaság légterében és repülõterein történõ repülések
végrehajtásának és a légiforgalom irányításának szabályait a miniszter a
honvédelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg.
VI. FEJEZET
A légiközlekedési balesetek és a rendkívüli
repülõesemények
64. §
(1) Ha a Magyar Köztársaság területén, illetve a magyar légtérben a repülés
tartama alatt
a/ légijármûvet baleset ér;
b/ légijármû eltûnik;
c/ a légiközlekedés szabályainak megsértése miatt súlyos - 8 napon túl
gyógyuló - testi sérülés vagy halál következik be
(a továbbiakban: légiközlekedési baleset), azt ki kell vizsgálni.
(2) Vizsgálni kell azokat a légiközlekedési balesetet nem okozó eseteket is,
amelyek a légiközlekedés biztonságát veszélyeztették (a továbbiakban:
rendkívüli repülõesemények).
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben említett vizsgálat (a továbbiakban: szakmai
vizsgálat) célja a légiközlekedési baleset, illetve a rendkívüli repülõesemény
okának és körülményeinek megállapítása és a hasonló esetek megelõzése
érdekében szükséges intézkedések megtétele, kezdeményezése.
65. §
(1) A szakmai vizsgálatot - a (2) - (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a
légiközlekedési hatóság végzi. A rendkívüli repülõesemények szakmai
vizsgálatát - ha az esemény közvetlenül nem veszélyeztette a légiközlekedés
biztonságát - jogszabály a légijármû üzemben tartójának hatáskörébe utalhatja.
(2) Az állami légijármûvel bekövetkezett rendkívüli repülõesemények szakmai
vizsgálatát a katonai légügyi hatóság végzi, a vizsgálatot azonban az állami
légijármû üzemeltetõjének hatáskörébe utalhatja.
(3) A légiközlekedési hatóság a katonai légügyi hatósággal együttmûködve
vizsgálja ki azt a légiközlekedési balesetet, illetve rendkívüli
repülõeseményt, amelyben polgári és állami légijármû, vagy állami és polgári
légiforgalmi szolgálatok együttesen érintettek.
66.§
(1) Aki légiközlekedési balesetet észlel, köteles azt haladéktalanul a
rendõrhatóságnak bejelenteni. A rendõrhatóság haladéktalanul értesíti azokat a
szerveket, amelyeknek feladatkörébe tartozik a baleset következtében veszélybe
került személyek részére segítség nyújtása, illetve az élet- és a
vagyonbiztonság védelme.
(2) A légiközlekedési balesetet a légijármû üzemben tartója - az (1)
bekezdésben foglalt bejelentési kötelezettségen túlmenõen -haladéktalanul
jelenteni köteles a légiközlekedési hatóságnak, illetve a katonai légügyi
hatóságnak.
(3) Ha magyar légijármûvet külföldön légiközlekedési baleset ér, azt a
légijármû üzemben tartója haladéktalanul köteles a magyar légiközlekedési
hatóságnak bejelenteni. A légiközlekedési hatóság a nemzetközi szerzõdésekben
foglaltak alapján jár el.
HATODIK RÉSZ
A LÉGIKÖZLEKEDÉS VÉDELME
67.§
(1) A légiközlekedés védelme - a légiközlekedés elleni jogellenes cselekmények
megelõzése és a jogellenes cselekmények felszámolása - a nyilvános
repülõterekre, a légtérben tartózkodó személyszállítást és árufuvarozást végzõ
légijármûvekre, a földön telepített légi navigációs berendezésekre és a
légiközlekedésben részt vevõ személyekre terjed ki.
(2) A nyilvános repülõtér üzemben tartója a légiközlekedés védelmével
kapcsolatos feladatainak teljesítésére fegyveres biztonsági õrséget hoz létre,
vagy e feladatokkal ilyen tevékenységet végzõ, erre feljogosított szervezetet
bízhat meg.
(3) A légiközlekedés védelmének költségeit az állam, a repülõtér üzemeltetõje,
valamint a közforgalmú légijármû üzemben tartója - jogszabályban meghatározott
módon és mértékben - közösen viselik. A költségek a repülõtér használóira és a
légiutasokra átháríthatók.
68. §
(1) A Kormány - a miniszter, a légügyi fõigazgató, a belügyminiszter, a
honvédelmi miniszter, a külügyminiszter, a pénzügyminiszter és a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszter, a Határõrség
országos parancsnoka, valamint az országos rendõrfõkapitány részvételével -
Légiközlekedés Védelmi Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság) hoz létre.
(2) A légijármû elleni jogellenes cselekmény erõszakos felszámolása csak a
légijármû üzemben tartójának egyetértésével, az élet- és vagyonbiztonság
elsõdlegességével történhet.
(3) Ha a Magyar Köztársaság területén külföldi légijármû ellen követnek el
jogellenes cselekményt, vagy ha a jogellenes cselekménnyel érintett magyar
légijármûvön külföldi állampolgárok is tartózkodnak, a helyzet felszámolása
csak a vonatkozó nemzetközi szerzõdésekben foglaltakkal összhangban történhet.
(4) A légiközlekedés védelmének szabályait, a Bizottság jogkörét, feladatait
és mûködésének rendjét a Kormány rendeletben határozza meg.
HETEDIK RÉSZ
A BIZTOSÍTÁS
69.§
(1) A polgári repülõtérre, valamint a magyar légijármû-lajstromba bejegyzett,
továbbá a magyar tulajdonban lévõ, lajstromozásra nem kötelezett polgári
légijármûre - a harmadik személynek okozott kár megtérítése céljából -
felelõsségbiztosítást kell kötni.
(2) A kötelezõ felelõsségbiztosítás az üzemben tartó által a légijármû
vezetésével vagy a fedélzeten egyéb szolgálat teljesítésével megbízott
személyek által feladatuk ellátása során harmadik személynek okozott károk
megtérítésére is kiterjed.
70. §
A kötelezõ felelõsségbiztosítás szabályait a Kormány rendeletben határozza
meg.
NYOLCADIK RÉSZ
FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK
71. §
A törvény alkalmazásában:
1.állami célú légiközlekedés: a honvédelmi és a rendvédelmi célú
légiközlekedés;
2.állami légijármû: a honvédelmi és a rendvédelmi célokat szolgáló
légijármû;
3.ellenõrzött repülõtér: amelyen légiforgalmi irányító, tájékoztató és
riasztó szolgáltatást nyújtanak;
4. légiforgalom: a légiközlekedésben egyidõben résztvevõ légijármûvek
helyváltoztatásainak összessége;
5.légijármû: a légiközlekedés eszköze (pl: merev- vagy forgószárnyú
repülõgép, sárkányrepülõ, szabadon repülõ személyzetes léggömb;
léghajó; jogszabályban légijármûnek minõsített repülõmodell; nem
kizárólag mentési célt szolgáló ejtõernyõ; személyzet által vezetett
egyéb repülõeszköz);
6. légijármûvel végzett egyéb gazdasági tevékenység: az
ellenszolgáltatásért, légijármûvel végzett - légi személyszállításnak
vagy légi fuvarozásnak nem minõsülõ - különleges tevékenység (pl.: a
légi mezõ- és erdõgazdasági szórótevékenység, a külsõ felfüggesztésû
teheremelés és szállítás, a polgári célú légi felderítés és
megfigyelés, a légi hirdetés, valamint a bajba jutott légijármû
felkutatása és mentése);
7. légijármû vezetõ: az a személy, aki a légijármûvet repülés közben
irányítja és a kormányait kezeli;
8.légiközlekedés: légijármûvel a légtérben való közlekedés
(helyváltoztatás), ideértve a légijármûnek a repülési feladata
végrehajtásához szükséges földi vagy vízi mozgást is;
9. légiközlekedési szakszemélyzet: az a légiközlekedési vagy
légiközlekedéssel összefüggõ tevékenységet folytató személy, akinek a
tevékenysége a légiközlekedés biztonságát befolyásolhatja;
10. légiközlekedési tevékenység:
a./ a légijármûvel végzett személyszállítás és árufuvarozás;
b./ a légijármûvel folytatott munkavégzés (pl. teheremelés, mezõ-,
erdõ- és vízgazdasági célú repülés);
c./ a bajbajutott vagy eltûnt légijármû megsegítésére irányuló kutató-
mentõrepülés;
d./ a légijármûvel végzett egészségügyi mentõrepülés;
e./ a légijármû sport-, valamint nem gazdasági magáncélú alkalmazása;
f./ a vállalati célú légiközlekedés;
g./ a légiközlekedési szakszemélyzet gyakorlati repülõ kiképzése;
h./ az állami légijármûvel a katonai repülések céljára ideiglenesen
elkülönített légtéren kívül végzett minden repülés.
11.légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz: jogszabályban meghatározott,
légijármûnek nem minõsülõ, a légiközlekedést elõsegítõ, illetõleg
kiszolgáló berendezés,gép vagy szerkezet, amely a légiközlekedés
biztonságára hatást gyakorolhat;
12.légiközlekedéssel összefüggõ tevékenység:
a./ a légijármû, annak részei, berendezései és alkatrészei, valamint a
légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz gyártása, karbantartása,
javítása;
b./ a légijármû bérbeadása;
c./ a légiközlekedési szakszemélyzet szakirányú földi képzése;
d./ a repülõtér és a légiközlekedést kiszolgáló földi létesítmények
létesítése, fenntartása, üzemben tartása;
e./ a légiforgalmi szolgálat ellátása - ideértve a légiforgalom
irányítását - a légiforgalmi tájékoztatás és a légiközlekedési
meteorológiai szolgálat, az ehhez szükséges létesítmények és
berendezések létesítése, fenntartása és üzemben tartása.
13. léginavigációs berendezés: a légijármû helyzete és útvonala
meghatározásának eszköze;
14. légisport: légijármûvel folytatott, nem gazdálkodási célú
sporttevékenység;
15. nyilvános repülõrendezvény: légibemutató vagy verseny, melynek
látogatására a meghívás propaganda vagy hirdetés útján történik;
16. polgári légijármû: a nem állami légijármû;
17. rádióberendezés: a légiközlekedéssel kapcsolatban a légijármûvön vagy
a földön alkalmazott minden, rádióhullámok segítségével mûködõ
berendezés;
18. repülés tartama: az az idõtartam, amely akkor kezdõdik, amikor az elsõ
személy a repülés megkezdésének szándékával a légijármû fedélzetére lép
és akkor végzõdik, amikor a légijármû fedélzetét az utolsó ilyen
személy elhagyta;
19. repülõtér: a légijármûvek fel- és leszállására és felszíni mozgására
szolgáló szárazföldi vagy vízi terület - ideértve a helikopterállomást
is - a rajta lévõ létesítményekkel együtt;
20. üzemben tartó: légijármû, illetõleg légiközlekedéssel kapcsolatos
eszköz vagy repülõtér mûködését szervezõ, fenntartó felelõs természetes
vagy jogi személy;
21. vállalati célú légiközlekedés: gazdálkodó szervezet tulajdonát
képezõ, általa bérelt, lízingelt légijármû nem közvetlenül gazdasági
célból folytatott légiközlekedési tevékenysége.
KILENCEDIK RÉSZ
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
72. §
A légiközlekedési hatóság a nyilvános repülõterekre vonatkozó - külön
jogszabályban meghatározott - adatokat és a légiközlekedésre vonatkozó
tájékoztatásokat a Magyar Köztársaság légiforgalmi tájékoztató kiadványában
(AIP) rendszeresen közzéteszi.
73. §
E törvény 3., 6., 12-14., 19., 22., 25., 29., 30., 34., 37-38., 46., 48., 50.,
52., 53., 54., 58., 64. és 67. §-aiban foglalt rendelkezések végrehajtásáról a
Kormány rendeletben gondoskodik.
74.§
E törvény alapján rendeletben állapítja meg
a/ a belügyminiszter a légiközlekedéssel kapcsolatos rendészeti
feladatokat, az ezeket végrehajtó szervezeteket, a feladatok ellátási
rendjét;
b/ a földmûvelésügyi miniszter a miniszterrel, környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszterrel együttesen a mezõ- és erdõgazdasági
légi munkavégzés szabályait és feltételeit;
c/ a miniszter a légiközlekedés biztonságos és zavartalan végrehajtását
biztosító léginavigációs, távközlõ, meteorológiai és egyéb berendezések
létesítésének, üzemben tartásának, megváltoztatásának és megszün-
tetésének, valamint hatósági felügyeletének szabályait és rendjét;
d/ a miniszter a honvédelmi és népjóléti miniszterrel együttesen a
rendkívüli repülõesemények szakmai vizsgálatának szabályait ;
e/ a népjóléti miniszter a miniszterrel együttesen az ország területére
légiközlekedési úton bejutó fertõzõ betegségek megelõzése érdekében
történõ ideiglenes korlátozások szabályait;
f/ a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszter a törvény 20.§-ának (3)
bekezdésében említett tevékenység engedélyezésének rendjét;
g/ a miniszter a 6. § (5) bekezdésében említett repülõmodellek és
repülõeszközök körét;
h/ a népjóléti miniszter a földmûvelésügyi miniszterrel és a miniszterrel
együttesen a közegészségügyi légi beavatkozás (szúnyogirtás)
szabályait;
i/ a földmûvelésügyi miniszter a miniszterrel együttesen a légi
személyszállítással és a légi árufuvarozással összefüggõ
növényegészségügyi szabályokat;
j/ a környezetvédelmi miniszter a miniszterrel és a honvédelmi
miniszterrel együttesen - a pénzügy-miniszter egyetértésével - a
repülésmeterológiai tájékoztatások és elõrejelzések szolgáltatásával,
ellenõrzésével, ezek díjazása és költségei megosztásával összefüggõ
feladatok rendjét és szabályait;
k/ a miniszter a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel
egyetértésben a motoros légijármûvek zajkibocsátásának korlátozására
vonatkozó szabályokat;
l/ a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel, a népjóléti miniszterrel
és a pénzügyminiszterrel együttesen a bajba jutott légijármûvek
megsegítését ellátó kutató-mentõszolgálatok szervezetét, mûködésének
fenntartásának, riasztásának és a mentéssel járó költségek viselésének
rendjét;
m/ A miniszter a légiközlekedési szakszemélyzethez tartozóknak a körét és
a vonatkozó szakmai szabályokat.
75. §
(1) Ez a törvény 1996. július 1. napján lép hatályba, egyidejûleg hatályát
veszti :
a) a polgári repülésrõl szóló - az 1983. évi 7., az 1983. évi 9., az 1989.
évi 18. törvényerejû rendelettel és az 1990. évi XXII., az 1993. évi
LVI. törvénnyel módosított -1981. évi 8. törvényerejû
rendelet;
b) a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejû rendeletek
módosítása az 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben címû 1992. évi
XXXIX. tv. 15.§-a.
(2) A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény
172. §-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Ha törvény eltérõen nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak)
"d) országos közutak, vasutak, vízi utak és az országos közforgalmú kikötõk, a
nemzetközi kereskedelmi repülõtér, továbbá az ország területe feletti légtér,"
(3) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdésének a)
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Ez a törvény állapítja meg )
"a) az országos közutak és mûtárgyaik, a vasutak, a csatornák, a kikötõk, a
nemzetközi kereskedelmi repülõtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülõtér),
valamint a regionális közmûrendszerek,"
(4) A nemzetközi polgári repülésrõl Chicagoban, az 1944. évi december hó 7.
napján aláírt Egyezmény és az annak módosításáról szóló jegyzõkönyvek
kihirdetésérõl szóló 1971. évi 25. törvényerejû rendelet 3. §-a a következõ
bekezdéssel egészül ki:
"(3) A jegyzõkönyveket és a függelékeket a közlekedési, hírközlési és vízügyi
miniszter rendelettel hirdeti ki."
INDOKOLÁS
a légiközlekedésrõl szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A légiközlekedés alapvetõ szabályait a polgári repülésrõl szóló az 1981. évi
8. törvényerejû rendelet állapítja meg.
A jogszabály tartalma az idõközben bekövetkezett társadalmi és gazdasági
változások, valamint az Európai Megállapodás jogharmonizációs követelményei
miatt elavult, megjelenési formája - a törvényerejû rendelet - a jogalkotásról
szóló 1987. évi XI. törvény módosítását követõen megszûnt.
Az elõzõ indokokra tekintettel szükségessé vált a légiközlekedés új törvényi
szabályozása. A törvényjavaslat az alábbi alapelvekre épül:
a/ a magyar légtér szuverenitásának és a légiközlekedés szabadságának
deklarálása,
b/ a nemzetközi szemlélet megteremtése, a szabályozás beillesztése az
európai jogrendbe,
c/ a légiközlekedésnek és az egyéb, repüléssel kapcsolatos
tevékenységeknek a magyar és a nemzetközi közlekedési, gazdasági
rendszerbe való integrálása,
d/ az országos repülõtéri hálózat alapelemeiként funkcionáló repülõterek
mûködési feltételeinek kialakítása, a vállalkozások számára vonzóvá
tétele,
e/ a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen a felelõsségbiztosítás elõírása
valamennyi légijármûre,
f/ a környezetvédelem követelményeinek figyelembe vétele.
Az 1981-ben készült törvényerejû rendelet már sok tekintetben közelített
azokhoz a sokoldalú nemzetközi egyezményekhez, amelyeknek hazánk is részese.
Az európai közlekedésbe való integrálásunk, a nemzetközi polgári
légiközlekedésben (ezen belül a kontinensek közötti légiközlekedésben) való
részvételünk és országunk tranzitforgalom szempontjából is növekvõ jelentõsége
szükségessé teszi, hogy az eddigieknél jobban igazodjunk ezekhez az
egyezményekhez és általában az európai országok szabályaihoz belsõ
szabályozásunkban.
A hatályos törvényerejû rendelet csak a szabályozás kereteit határozta meg, a
polgári légiközlekedésre vonatkozó szabályok jelentõs része utasításokban és
légügyi elõírásokban jelent meg. Jogrendünk demokratizálódása, a jogállamiság
kialakulása szükségessé teszi, hogy a legfontosabb szabályokat az
Országgyûlés, illetve - a törvény általános és a többi végrehajtási
rendeletében - a Kormány határozza meg.
Széleskörû szabályozási feladatokat állapít meg a törvény tervezete a
miniszterek részére is. E szabályok közül kiemelkednek a légiközlekedés
biztonságára és a környezet védelmére vonatkozó rendelkezések.
A törvény tervezete összhangban áll az európai jogharmonizációs
követelményekkel, az Európai Megállapodásban elõirányzott magyar-EK légügyi
egyezmény alapelveivel.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
A Javaslat a törvény hatályát a magyar légtérben, illetve területen végzett
légiközlekedésre, és az azzal összefüggõ tevékenységekre, az ország határán
kívül magyar légijármûvel végzett légiközlekedésre, továbbá a
légiközlekedésben és az azzal összefüggõ tevékenységekben a résztvevõ
személyekkel, a légijármûvekkel, a repülõterekkel és a légiközlekedéssel
kapcsolatos létesítményekkel, berendezésekkel kapcsolatos jogviszonyokra
terjeszti ki a nemzetközi és az európai gyakorlatnak megfelelõen; az ICAO
(Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet), ECAC (Európai Polgári Repülési
Konferencia), EUROCONTROL (Légiközlekedés Biztonságáért Alapított Európai
Szervezet) ajánlásai alapján.
A légiközlekedésre és a légiközlekedéssel összefüggõ tevékenységre nem terjed
ki a törvény hatálya abban az esetben, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen
rendelkezik.
Nem terjed ki továbbá a törvény hatálya a Magyar Honvédség légvédelmi célú
készültségi repüléseire.
a 2. §-hoz
A Javaslat 2. §-ának (1) bekezdése taxatív módon - a légiközlekedés
szabályozásának a történetében elõször - meghatározza az államnak a
légiközlekedéssel összefüggõ feladatait és ezáltal kijelöli az állami
szerepvállalás mértékét is.
A (2) bekezdés az állami feladatok mellé felelõsöket rendel a Kormány, a
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter (a továbbiakban:
miniszter), továbbá a kormányzati munka-megosztás szerinti rendben az adott
feladat ellátásáért felelõs más miniszter (miniszterek) személyében.
a 3. §-hoz
A Javaslat a hatósági jogkör szabályozásánál elválasztja a polgári
légiközlekedést az állami célú légiközlekedéstõl.
A nemzetközi elõírásokkal összhangban a polgári légiközlekedés hatósági
feladatait - az ICAO ajánlása szerint - a miniszter közvetlen irányítása és
felügyelete alatt mûködõ légiközlekedési hatóság látja el.
Az állami célú légiközlekedéssel kapcsolatos hatósági feladatok a honvédelmi
miniszter felügyelete alá tartozó katonai légügyi hatósághoz tartoznak.
a 4. § - 9. §-okhoz
A Javaslaton belül a légtérrel kapcsolatos szabályozásnak a légiközlekedés
biztonsága szempontjából kiemelt jelentõsége van. Ezen belül is alapvetõ
fontosságú a légtér felségjogi meghatározása. Mindezek indokolják, hogy a
magyar légtér fogalma szerkezetileg nem a definíciók között található, hanem
az a légtérrel foglalkozó rész bevezetõ szakasza (4. § (1) bek.).
A meghatározást követi annak kinyilvánítása, hogy a Magyar Köztársaságot a
magyar légtérben teljes és kizárólagos szuverenitás illeti meg (4. § (2)
bek.).
A Javaslat felhatalmazást ad - egységes osztályozási rendszer felállításával -
a miniszter és a honvédelmi miniszter részére ahhoz, hogy a magyar légtérnek a
légiközlekedés által különbözõ mértékben igénybevehetõ részeit rendeletben
jelöljék ki. A korlátozott légtér kijelölésében a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter is részt vesz.
A légtér használatának ellenõrzése is szükségessé teszi az egyes légterek
kijelölését, a magyar légtér igénybevételének rendje szerint.
A 6. § - 7. §-ok és a 9. § meghatározzák az igénybevétel feltételeit, a 10. §
-11. §-ok pedig a jogosulatlan igénybevétel következményeirõl rendelkeznek.
A 8. § az EK szabályokkal összhangban rendezi a légtér felügyeletét.
A 9. § szerint - a 19/1993. (I. 29.) Korm. rendelettel kihirdetett, az
EUROCONTROL tagságunkból eredõ kötelezettségeink alapján - a külföldi és a
belföldi légtérhasználónak meghatározott díjat kell fizetnie a magyar légtér
igénybevételéért.
a 10. § - 11. §-okhoz
Fontos hiányt pótol a Javaslat a magyar légteret jogosulatlanul használó
légijármûvekkel szemben alkalmazható - a nemzetbiztonság szempontjainak
megfelelõ és az emberi jogokat szem elõtt tartó - eljárások meghatározásával
és a jogtalan igénybevétel szankcionálásával.
A Javaslatnak ezek a szakaszai az 1971. évi 24. tvr.-rel kihirdetett Tokiói
Egyezmény; az 1972. évi 8. tvr.-rel kihirdetett Hágai Egyezmény; az 1973. évi
17. tvr.-rel kihirdetett Montreáli Egyezmény vonatkozó rendelkezésein
alapulnak.
a 12. § - 18. §-okhoz
A Javaslatnak a légijármû nyilvántartására és azonosító jelzéseire vonatkozó
szabályai lehetõvé teszik a légijármû teljes életútjának követését, továbbá
azt, hogy a légijármûvet terhelõ esetleges zálogjog és egyéb jog a légijármû
lajstromból megismerhetõvé váljék.
A lajstrom nyilvános, közhiteles nyilvántartás.
A lajstromozásra nem kötelezett polgári légijármûvekrõl a légiközlekedési
hatóság nyilvántartást vezet, ez is nyilvános.
a 19. §-hoz
A Javaslat szerint ma már légijármûvet bárki tulajdonában tarthat, az üzemben
tartás csak szakmai okokból korlátozható. Az üzemben tartási engedélyre
vonatkozó szabályok szerint természetes személy esetében üzemben tartási
engedélyre nincs szükség, mert azt a nemzetközi joggal és gyakorlattal
összhangban álló okmányok helyettesítik. A tulajdonjogot ez esetben a
lajstromozási bizonyítvány, az üzemben tarthatóságot pedig a légijármû
légialkalmassági bizonyítványának érvényessége határozza meg. A
légialkalmassági bizonyítvány érvényessége esetén a légijármû használatáért a
légijármû parancsnoka felel.
Jogi személy esetében az üzemben tartási engedély szükségességét az indokolja,
hogy a jogi személy a vállalkozási célú, vagy nonprofit tevékenységét mûködési
engedély alapján gyakorolja, amelynek az üzemben tartási engedély a részét
képezi.
a 20. §-hoz
Különleges engedélyek szükségesek a Javaslat szerint a légijármûvön,
repülõmodellen, valamint a légiközlekedési és légiközlekedéssel összefüggõ
tevékenység során rádióberendezés üzemben tartásához (ennek indoka a
frekvenciaelosztással, illetõleg a légiközlekedés biztonságával függ össze);
biztonsági okokból a polgári légijármûbõl mérõkamerás fénykép vagy képrögzítõ
felvétel készítéséhez; a veszélyes áru továbbításához (nemzetközi egyezmény
alapján); légijármûvel végzett egyéb gazdasági tevékenység folytatásához.
a 21. §-hoz
A légiközlekedés biztonsága, valamint egyes esetekben más biztonsági és
rendészeti okok szükségessé teszik a nyilvános repülõrendezvény bejelentését.
A bejelentés alapján a területileg illetékes rendõrhatóság mérlegeli, hogy a
rendezvény jellegének megfelelõen szükséges- e részérõl intézkedés, a közönség
és a földi forgalom irányítására.
a 22. § - 23. §-okhoz
A Javaslat szerint a légiközlekedési és a légiközlekedéssel összefüggõ
gazdasági tevékenységek a légiközlekedési hatóság engedélyével folytathatók.
A Javaslat részletesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján a
Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezõ magyar vagy külföldi
vállalkozó engedélyt kaphat.
A székhellyel nem rendelkezõ külföldi vállalkozó nemzetközi szerzõdés vagy
viszonosság alapján jogosult az engedélyre.
a 24. § - 28. §-okhoz
A polgári légiközlekedés meghatározó területe a légi személyszállítás és a
légi árufuvarozás, ezeknek az alapvetõ szabályait a 24. § - 26. §-ok
tartalmazzák.
A Javaslat felhatalmazza a Kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg a
részletes szabályokat (27. §).
A légijármûvel végzett egyéb gazdasági tevékenység végzésének szabályait a
miniszter rendeletben állapítja meg (28. §).
a 29. §-hoz
A Javaslat nemzetközi szerzõdésnek megfelelõen elõírja, hogy a légijármû
gyártásához, javításához és karbantartásához a légiközlekedési hatóság
engedélye szükséges.
A tevékenység folytatásának szakszerûségét, a szakmai szabályok betartását a
légiközlekedési hatóság bármikor ellenõrizheti.
a 30. § - 32. §-okhoz
A légijármû vezetõk képzése a légiközlekedés biztonságát alapjaiban
befolyásoló tevékenység, ezért a törvény tervezete szerint e tevékenység a
légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság engedélyével
folytatható (30. §).
A légiforgalmi irányító és tájékoztató szakszolgáltatot ellátó személyek
képzését a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter által kijelölt intézetek
végzik (31. §).
A lajstromozásra nem kötelezett légijármûvek vezetõinek képzését a
légiközlekedési hatóság engedélyével gazdálkodó szervezet vagy társadalmi
szervezet (repülõ, vagy ejtõernyõs egyesület) végzi, amely a képzés
feltételeirõl és követelményeirõl is gondoskodik (32. §).
a 33. §- 36. §-okhoz
A Javaslat szerint a légiközlekedési hatóság engedélye szükséges a nyilvános
repülõrendezvény megtartásához, a légijármû bérbeadásához, a vállalati célú
légiközlekedés és a társadalmi szervezet (pl. egyesület) keretében kifejtett
nem gazdasági célú légiközlekedési, vagy légiközlekedéssel összefüggõ
tevékenység folytatásához.
Az utóbbi esetben a légisport szövetség a tagegyesületei és tagjai
vonatkozásában a jogosult szerepét tölti be.
a 37. § - 44. §-okhoz
A Javaslat szerint a repülõterek két alapvetõ csoportba sorolhatók: nyilvános
és nem nyilvános repülõtér. A nyilvános repülõtér lehet: kereskedelmi és nem
kereskedelmi repülõtér. A nem nyilvános repülõtér kategóriájába a polgári célú
nem nyilvános repülõtér és az állami repülések céljára szolgáló repülõtér
tartozik.
A repülõtérre vonatkozó szabályok foglalkoznak a légiközlekedés biztonságával,
a repülõtér igénybevételével, a zajterhelés elleni védekezéssel és az idegen
ingatlannal kapcsolatos tennivalókkal.
a 45. §-hoz
A Javaslat alapján a jövõben a koncessziós szabályok csupán a nemzetközi
kereskedelmi repülõtérre (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülõtér)
vonatkoznának, az elmúlt két év tapasztalata ugyanis azt igazolja, hogy a
többi - kisebb - repülõtér esetében a koncessziós szabályok szerinti
mûködtetésre nincs igény.
a 46. § - 49. -okhoz
A nemzetközi ajánlások alapján a légijármû akkor tekinthetõ mûszakilag
alkalmasnak, ha az elfogadott elõírások szerint állították elõ, tartják karban
és az errõl szóló hatósági igazolás érvényes.
A légialkalmasság követelményei és részletes mûszaki elõírásai fontos részét
képezik a légiközlekedéssel kapcsolatos szabályoknak. Ezek igen terjedelmes
szabályok - amelyek az egyéb közlekedési eszközök elõállításával
kapcsolatosaknál sokkal részletesebbek - és a légijármûvek úgyszólván minden
részével foglalkoznak. Nem csupán az alapvetõ követelményeket írják elõ, hanem
a légijármû alkalmazási területétõl függõen a tervezési paramétereket, a
szerkezeti kialakítás és a repülési tulajdonságok megkívánt jellemzõit,
továbbá a karbantartás szabályait is.
az 50. § - 51. §-okhoz
A repülõtér rendeltetésszerû használatát külön jogszabályban meghatározott,
technikai eszközökkel megfelelõen ellátott szolgálatok biztosítják.
A repülõtér körzetét jogszabályban meghatározott akadály-jelzéssel kell
ellátni.
az 52. §-hoz
A Javaslat a szabályozásban alapvetõen a Chicagoi Egyezmény 2. sz. függelékét
(1971. évi 25. tvr 2. sz. függeléke) és más dokumentumokban elõírtakat vette
figyelembe.
Magyarország földrajzi helyzete miatt naponta 1000-nél több tranzit repülést
kell irányítani a magyar légtérben, és a nemzetközi szabályok betartása
alapvetõ fontosságú az állami repülések számára is.
az 53. §-hoz
A nemzetközi szerzõdéseknek megfelelõen a Javaslat elõírja, hogy a
lajstromozásra kötelezett vagy az állami légijármûvet csak a légijármû
vezetésére kiképzett és a légiközlekedési hatóság által kiadott szakszolgálati
engedéllyel rendelkezõ személy vezethet.
az 54. § - 60. §-okhoz
A légijármû parancsnoka a légiközlekedés biztonságát befolyásoló személy,
tevékenysége élet- és vagyonmegõrzés szempontjából meghatározó.
A légijármû parancsnoka felelõs a repülési feladat biztonságos végrehajtásáért
és a repülési szabályok megtartásáért.
a 61. § - 63. §-okhoz
A légiforgalmi szolgálatok ellátásának feladatai szorosan összefüggnek az
államnak a légiközlekedés biztonságával kapcsolatos garanciális
kötelezettségeivel, ezért e tevékenységeket - néhány kivételtõl eltekintve -
állami szerveknek kell folytatniuk.
a 64. § - 66. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a légiközlekedési baleset fogalmát (légijármû
balesete, eltûnése, a légiközlekedés szabályainak megsértése miatt halál vagy
súlyos személyi sérülés) és egyúttal arról rendelkezik, hogy azt ki kell
vizsgálni.
Ugyancsak vizsgálni kell a rendkívüli repülõeseményeket, vagyis azokat az
eseteket, amelyek légiközlekedési balesetet nem okoztak, de a légiközlekedés
biztonságát veszélyeztették.
A szakmai vizsgálat célja nemcsak az ok megállapítása, hanem a hasonló esetek
megelõzése érdekében szükséges intézkedések megtétele, kezdeményezése. A
szakmai vizsgálatot a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi
hatóság folytatja le. A két hatóság együtt jár el, ha a légiközlekedési
balesetben vagy a rendkívüli repülõeseményben polgári vagy állami légijármû,
illetve polgári és állami légiforgalmi szolgálatok együttesen érintettek.
A légiközlekedési balesetet mindenki köteles haladéktalanul bejelenteni a
rendõrhatóságnak. Ezen kívül a légijármû üzemben tartójának a bejelentést a
légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság felé is meg kell
tennie.
a 67. § - 68. §-okhoz
A légiközlekedés védelmének szabályaira az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési
Szervezet) és az ECAC (Európai Polgári Repülési Konferencia) részletes,
megelõzõ intézkedéseket és javaslatokat dolgozott ki.
A Javaslat e szabályok belföldiesítésével nemzetközi kötelezettségnek tesz
eleget.
a 69. § - 70. §-okhoz
A biztosítás szabályainak meghatározásával szabályozási hiányosságot szüntet
meg a javaslat. A polgári légiközlekedés átalakulása Magyarországon piaci
versenyhelyzetet teremtett a légijármûvek egyes üzemeltetõi között. A
nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen a légiközlekedési szolgáltatások igénybe
vevõi, valamint harmadik személyek védelme érdekében történik a biztosítási
kötelezettség törvényi szabályozásának megteremtése.
a 71. §-hoz
A Javaslatban található fogalom meghatározások a törvényben leggyakrabban
használt fogalmak tartalmát jelenítik meg, megkönnyítve azzal a törvény
értelmezését és segítve annak gyakorlati alkalmazását.
a 72. §-hoz
A Javaslatban említett kiadvány (AIP) a légtér használóinak rendszeres
tájékoztatását szolgálja.
a 73. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad a Kormány részére a törvény általános
végrehajtási rendeletének megalkotására, a törvény egyes szakaszaihoz
kapcsolódóan.
a 74. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad miniszteri rendeletek kiadására.
a 75. §-hoz
A Javaslat (1) bekezdése felsorolja a törvény hatályba lépésével egyidejûleg
hatályukat vesztõ jogszabályokat.
A (2) és (3) bekezdés - a Javaslat 45. §-ában meghatározott új koncessziós
szabályokkal összhangban - módosítja a vízügyi és egyes közlekedési törvények,
törvényerejû rendeletek módosítása az 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben
címû 1972. évi XXXIX. törvényt - amelynek 15. §-át hatályon kívül helyezi -; a
Polgári Törvénykönyv 172. §-ának (4) bekezdését; a koncesszióról szóló 1991.
évi XVI. törvény 1. §-a (1) bekezdésének a) pontját.
A (4) bekezdés felhatalmazást ad - a nemzetközi polgári repülésrõl Chicagoban,
az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény és az annak módosításáról
szóló jegyzõkönyvek kihirdetésérõl szóló 1971. évi 25. törvényerejû rendelet
3. §-ának kiegészítésével - arra, hogy az Egyezmény jegyzõkönyveit és
függelékeit a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendelettel
hírdesse ki.
A törvényjavaslathoz mellékelve tájékoztatásul bemutatjuk az egyidejûleg -
annak 73. §-ában foglaltaknak megfelelõen - elkészített, általános
végrehajtásáról rendelkezõ kormányrendelet tervezetét.
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Együtt kezelendõ a
KORMÁNYA T/1322.. számú törvény-
javaslattal
TÁJÉKOZTATÓ
a légiközlekedésrõl szóló törvény végrehajtásáról rendelkezõ kormányrendelet
tervezetérõl
Budapest, 1995. szeptember hó
Tervezet!
A Kormány
....../..... ( ) Korm.
rendelete
a légiközlekedésrõl szóló ....... évi ..... törvény
végrehajtásáról
A légiközlekedésrõl szóló ..... évi ..... törvény (a továbbiakban: Lt.) 73. §-
ában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következõket rendeli el:
(A Lt. 3. §-ához)
1. §
(1) A légiközlekedési hatóság feladatai a következõk:
a/ a lajstromozásra kötelezett légijármûvek állami lajstromozása, a Magyar
Köztársaság Állami Légijármû Lajstromának (a továbbiakban: lajstrom)
vezetése;
b/ az engedélyhez kötött légiközlekedési és légiközle-kedéssel összefüggõ
tevékenység ellátásához szükséges szakmai feltételek meglétének,
továbbá a tevékenységet folytatónak az adott tevékenység folytatására
való alkalmassága vizsgálata, továbbá az engedély kiadása,
érvényességének meghosszabbítása;
c/ a légijármûvek típusalkalmassági vizsgálata és bizonyítványainak
kiadása;
d/ a lajstromozásra kötelezett légijármûvek egyedi légialkalmasságának
vizsgálata, illetve ellenõrzése, valamint a légialkalmassági
bizonyítvány kiadása és érvényességének meghosszabbítása;
e/ a kereskedelmi és az állami repülõtér kivételével a repülõtér
létesítésére, fenntartására és megváltoztatására szóló engedély
kiadása;
f/ a repülõterek állapotának és üzemben tartásának vizsgálata, illetõleg
ellenõrzése, valamint a repülõtér üzemben tartási engedélyének kiadása
és érvényességének meghosszabbítása, a repülõtér-rendek jóváhagyása;
g/ a légiközlekedéssel kapcsolatos létesítmények és földi berendezések
létesítésének, megváltoztatásának és üzemben tartásának, valamint
megszüntetésének engedélyezése, állapotának és üzemben tartásának
vizsgálata;
h/ a légiközlekedési akadállyal kapcsolatos légiközlekedési hatósági
eljárásnak a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium illetékes
szerveivel egyetértésben való lefolytatása;
i/ a légiközlekedési szakszemélyzet szakszolgálati engedélyének
megszerzéséhez és meghosszabbításához szükséges szakmai vizsgáztatási
és ellenõrzési tevékenység ellátása, valamint a szakszolgálati
engedélyek kiadása és érvényességének kiterjesztése, meghosszabbítása,
továbbá a szakképzéshez szükséges tantervek és vizsgakövetelmények
jováhagyása,
j/ a szakszolgálati engedély elnyeréséhez, illetõleg meghosszabbításához
elõírt repülõegészségügyi alkalmasság hatósági minõsítése;
k/ a repülõbalesetek és rendkívüli repülõesemények szakmai kivizsgálása -
külön jogszabályban foglaltak szerint;
l/ légialkalmassági bizonyítvány nélküli kísérleti, próba- vagy mûszaki
célú repülés engedélyezése;
m/ a légiközlekedési építmények építésfelügyeletének ellátása.
(2) A légiközlekedési hatóság illetékessége kiterjed a Magyar Köztársaság
területén:
a/ a polgári légiközlekedési és légiközlekedéssel kapcsolatos
tevékenységre;
b/ a polgári légijármûvekre;
c/ az állami repülések célját szolgáló repülõterek kivételével minden
repülõtérre és leszállóhelyre;
d/ a légiközlekedés földi létesítményeire és - a kizárólag katonai
repülések céljára szolgálók kivételével - a léginavigációs földi
berendezésekre.
(3) Az (1) bekezdés h/ pontjában megjelölt légiközlekedési akadálynak minõsül
minden olyan, a környezetébõl kiemelkedõ természeti objektum, építmény, vagy
mozgó tárgy, amely a légiközlekedés számára veszélyt jelenthet, ezért
nyilvántartása és jelzéssel való ellátása indokolt.
2. §
(1) A katonai légügyi hatóság feladatai a következõk:
a/ az állami légijármûvek nyilvántartása;
b/ az állami célra szolgáló légijármûvek típusalkalmasságának és egyedi
légialkalmasságának vizsgálata, tanúsítása;
c/ állami repülõterek létesítésének, fejlesztésének és megszüntetésének
engedélyezése, továbbá az állami repülõterek és a kizárólag az állami
repülések célját szolgáló földi léginavigációs berendezések üzemben
tartásának szakmai ellenõrzése;
d/ a honvédelmi légiforgalmi és repülésmeteorológiai szolgálatok
mûködésének ellenõrzése;
e/ az állami légijármûvekkel elõforduló balesetek vizsgálata;
f/ az állami légijármûvek repülési szakszemélyzete polgári szakszolgálati
engedélyének elnyeréséhez szükséges szakmai igazolás kiadása a
légiközlekedési hatóság számára.
g/ a légiközlekedési szakszemélyzet szakszolgálati engedélyének
megszerzéséhez és meghosszabbításához szükséges szakmai vizsgáztatási
és ellenõrzési tevékenység ellátása, valamint a szakszolgálati
engedélyek kiadása és érvényességének kiterjesztése, meghosszabbítása,
továbbá a szakképzéshez szükséges tantervek és vizsgakövetelmények
jóváhagyása,
h/ a szakszolgálati engedély elnyeréséhez, illetõleg meghosszabbításához
elõírt repülõegészségügyi alkalmasság hatósági minõsítése;
i/ légialkalmassági bizonyítvány nélküli kísérleti, próba- vagy mûszaki
célú repülés engedélyezése;
j/ a légiközlekedési építmények építésfelügyeletének ellátása.
(2) A katonai légügyi hatósági feladatokat elsõ fokon a Magyar Honvédség
légügyi hatósága, másodfokon a Honvédelmi Minisztérium látja el.
(3) A katonai légügyi hatóság illetékessége kiterjed :
a/ az állami repülési földi szolgálatok tevékenységére;
b/ az állami légijármûvekre;
c/ az állami repülések céljait szolgáló repülõterekre és a kizárólag az
állami repülések céljait szolgáló repülési létesítményekre és légi
navigációs földi berendezésekre.
( A Lt. 6. §-ához)
3. §
(1) A nemzetközi polgári repülésrõl szóló, - az 1971. évi 25. tvr.-rel
kihirdetett - Chicagóban 1944. december 7.-én aláírt egyezmény 5. cikkében
meghatározott átrepülésekhez és a technikai leszállásokhoz, valamint a
nemzetközi légijáratok átmenõ forgalmáról szóló - az 1973. évi 15. számú
törvényerejû rendelettel kihirdetett - egyezményben (a továbbiakban: tranzit
egyezmény) meghatározott menetrendszerû átrepülésekhez repülési tervet kell
benyújtani az illetékes légiforgalmi irányító szolgálathoz. Ezen túlmenõen a
légtér ilyen célú igénybevételéhez légtérigénylésre, illetõleg elõzetes
engedély beszerzésére - kivéve, ha a légijármû üzemben tartójának állama nem
csatlakozott a tranzit egyezményhez - nincs szükség.
(2) A Magyar Köztársaság területén kereskedelmi célból leszálló, illetve onnan
induló menetrend szerinti és nem menetrend szerinti repülést végrehajtó
légijármû üzemben tartójának nemzetközi menetrendjét, illetve a nemzetközi
repülés adatait (az európai nem menetrend szerinti légijáratok kereskedelmi
jogairól szóló - az 56/1994. (IV. 16.) Korm. rendelettel kihirdetett -
sokoldalú megállapodás 2. cikkében felsorolt repülések kivételével) jóváhagyás
céljából be kell nyújtani a légiközlekedési hatósághoz.
4. §
A Magyar Köztársaság területére leszállás céljából belépõ légijármûnek az elsõ
leszállását olyan repülõtéren kell végrehajtania és nemzetközi repülésre
történõ indulás esetén a légijármûnek olyan repülõtérrõl kell felszállnia,
ahol vám- és útlevélvizsgálatot, továbbá rendõri utasbiztonsági vizsgálatot
biztosítanak.
(A Lt. 12-14. §-aihoz)
5. §
(1) A lajstromba való bejegyzést annak kell kérnie, aki a bejegyzéssel
jogosulttá válik.
(2) A lajstromba a következõket kell bejegyezni:
a/ a légijármû lajstromjele;
b/ a lajstromba vétel idõpontja;
c/ a légijármû azonosításához szükséges adatok;
d/ a légijármû tulajdonosának neve, címe (székhelye vagy telephelye) és
természetes személy esetén állampolgársága;
e/ a légijármû üzemben tartójának neve és címe (telephelye vagy
székhelye);
f/ a légijármû használatának célja;
g/ a légijármû telephelye;
h/ a légijármûvet terhelõ jelzálog és egyéb (pl. bérleti, stb.) jog;
i/ az a/ - h/ pontokban említett adatok megváltozása.
6. §
(1) A magyar tulajdonban lévõ (Lt. 13. § (1)) , de állandóan külföldön üzemben
tartott légijármû lajstromba való felvétele megtagadható, ha a magyar
légiközlekedési hatóság szakmai felügyelete nem biztosítható.
(2) Kísérleti és próbarepülés tartamára a légijármûvet ideiglenesen kell a
lajstromba felvenni.
7. §
A lajstromból való törlés esetén a légijármû tulajdonosa a lajstromozási
bizonyítványt köteles a légiközlekedési hatóságnak visszaadni.
(A Lt. 19. §-ához)
8. §
Az engedélyben meg kell határozni az üzemben tartó adatait, telephelyét, a
repülõtér, illetõleg a földi léginavigációs berendezés azonosításához
szükséges adatokat, az üzemben tartás célját, szervezeti, személyi, dologi és
egyéb feltételeit, továbbá az engedély érvényességének idejét.
(A Lt. 22. §-ához)
9. §
(1) A jogosult többféle gazdasági célú légiközlekedési vagy légiközlekedéssel
összefüggõ tevékenység folytatására kaphat engedélyt, ha a tevékenységek
feltételeinek külön-külön is megfelel.
(2) Az engedélyben meg kell határozni a jogosult nevét, címét, telephelyét, a
tevékenység fajtáját, továbbá rendelkezni kell az üzemben tartható
légijármûvekrõl (légiközlekedéssel kapcsolatos eszközökrõl), valamint az egyéb
szakmai feltételekrõl.
(A Lt. 25. §-ához)
10. §
A légi személyszállítási és a légi árufuvarozási szabályzatot, a jóváhagyott
menetrendet, a tarifákat és ezek változásait - az utasok, illetõleg a
fuvaroztatók tájékoztatása céljából - a légi személyszállítási és
árufuvarozási tevékenység jogosultja közzéteszi.
11. §
A légi személyszállítás és a légi árufuvarozás folytatására jogosult köteles:
a/ a légi személyszállítást, illetõleg légi árufuvarozási tevékenységet az
engedélyben foglaltak betartásával végezni;
b/ a légiközlekedésre, a környezet védelmére, valamint a járványügyi
megelõzõ tevékenységre vonatkozó szabályokat megtartani;
c/ a légijármûvön szállított személyek és az áru irányítására, biztonságos
szállítására irányuló intézkedéseket megtenni;
d/ a légiközlekedés védelmében jogszabályban meghatározott módon részt
venni;
e/ a tevékenységével kapcsolatos mûszaki és gazdasági adatokat a
légiközlekedési hatóságnak hatósági feladatai teljesítésére
rendelkezésre bocsátani.
12. §
Az alkalomszerû légifuvarozásra külön feltételek határozhatók meg, vagy - ha
külföldi fuvarozó ilyen tevékenysége a magyar fuvarozók, illetõleg a
közforgalmú légiközlekedés érdekeit sérti - az engedély megtagadható.
(A Lt. 29. §-ához)
13. §
(1) Polgári rendeltetésû légijármû, részei, berendezései és alkatrészei,
valamint a külön jogszabályban meghatározott légiközlekedéssel kapcsolatos
eszköz iparszerûen (rendszeresen és elidegenítési célból) csak olyan üzemben
gyártható, javítható, illetõleg karbantartható, amely a gyártmány fajtája
szerint a jogszabályban meghatározott szakmai követelményeknek megfelel és
amely a tevékenységre a légiközlekedési hatóságtól engedélyt kapott.
(2) Ha a Magyarországon gyártott vagy javított légijármû nem kerül a
lajstromba vagy légijármû nyilvántartásba, illetõleg, ha a külföldi légijármû
magyarországi vállalkozó által végzett karbantartását lajstromozó államának
légiközlekedési hatósága felügyeli, továbbá ha az ilyen légijármû nem
Magyarországon kerül felhasználásra, akkor a gyártásához vagy a javításához,
illetõleg karbantartásához nem szükséges a légiközlekedési hatóság engedélye.
A gyártás, javítás, illetõleg karbantartás hatósági felügyelete - ha ezt
szerzõdés indokolja - kérhetõ a légiközlekedési hatóságtól. A légiközlekedési
hatóság ekkor úgy jár el, mint a lajstromba, illetõleg légijármû
nyilvántartásba felvett, illetve felvenni szándékozott légijármûvek esetében.
14. §
(1) A polgári légijármû, annak része, berendezése és alkatrésze, valamint a
külön jogszabályban meghatározott légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz
elõállítója a légiközlekedés, a személyek és javak biztonsága érdekében
köteles gyártmányainak üzemeltetési tapasztalatait figyelemmel kísérni és az
ezek alapján a légiközlekedés biztonsága érdekében szükséges intézkedéseket
megtenni, a légiközlekedési hatóságot, valamint a gyártmányok felhasználóit az
intézkedésekrõl tájékoztatni.
(2) A polgári légijármû, annak része, berendezése és alkatrésze, továbbá a
külön jogszabályban meghatározott légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz
karbantartását végzõ vállalkozó köteles a légijármû, illetõleg
légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz gyártója által elõírt és a magyar
légiközlekedési hatóság által jóváhagyott eljárásokat és technológiákat
betartani. A légijármû vagy légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz
karbantartását csak akkor nyilváníthatja elvégzettnek, ha azon - az üzemben
tartó megrendelése alapján - a gyártó és a légiközlekedési hatóság által
elõírt, illetõleg a légiközlekedési hatóság által jóváhagyott valamennyi
karbantartási munkát és változtatást elvégezte.
(A Lt. 30. §-ához)
15. §
(1) A légiközlekedési hatóság engedélye a következõ személyek képzéséhez
szükséges:
a/ a lajstromozásra kötelezett légijármûvek vezetõi és a polgári légijármû
légi üzemeltetéséhez szükséges hajózó (a repülés közben a légijármû
fedélzetén feladatot végzõ) személyzet;
b/ a polgári légijármûveket a földön kiszolgáló - jogszabályban
meghatározott - szakszemélyzet;
c/ a polgári légijármûvek javítási és karbantartási munkáinak
végrehajtására, valamint - ezt követõen - a polgári légijármûvek
üzemképességének tanúsítására jogosult mûszaki szakszemélyzet.
(2) A mûködési engedély tartalmazza a jogosult adatait, telephelyét, az
engedélyezett képzés fajtáját és terjedelmét, a képzéshez alkalmazható
légijármû fajtákat és típusokat, valamint az egyéb feltételeket.
(A Lt. 34. §-ához)
16. §
A légijármû bérbeadására jogosult a légijármû üzemben tartójának minõsül,
kivéve, ha a kölcsönvevõ maga is rendelkezik az adott fajtájú és típusú
légijármû üzemben tartói engedélyével. Ez utóbbi esetben a légijármû üzemben
tartói feladatainak átadását az engedélyben jelezni kell.
(A Lt. 37-38. §-aihoz)
17. §
(1) A kereskedelmi repülõteret a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter
(a továbbiakban: miniszter) a pénzügyminiszterrel és a belügyminiszterrel
egyetértésben nemzetközi repülõtérnek nyilváníthatja. Az ilyen repülõtéren
nemzetközi személyforgalom számára megnyitott útvonalon tranzit terület
létesíthetõ, a közvetlen felügyeletet ellátó vámhivatal engedélye alapján,
továbbá az egyéb, jogszabályban elõírt szolgálatokon kívül határõrizeti, vám,
rendõri, légiközlekedés-védelmi, továbbá közegészségügyi szolgálatot kell
fenntartani.
(2) A repülõteret a miniszter a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel
egyetértésben ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára is
megnyithatja. A minõsítés eseti vagy ideiglenes lehet. Az ilyen repülõtéren
határõrizeti-, vám- és rendõri utasbiztonsági szolgálatot kell mûködtetni.
18. §
A törvény hatálybalépésekor meglévõ repülõtér körzetében a létesítésekor
hatályos jogszabály szerint kialakított biztonsági és zajvédelmi övezetet
addig kell fenntartani, amíg a repülõtér mûködési feltételei meg nem
változnak. A feltételek változása esetén a törvény alapján hozott
rendelkezések és egyéb, vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárni.
(A Lt. 46. §-ához)
19. §
(1) Ha a légiközlekedési hatóság az üzemben tartás során a polgári légijármû,
illetve a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz típusával kapcsolatban olyan
adat birtokába jut, amely arra utal, hogy az adott típusú légijármû, illetõleg
a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz további üzemben tartása nem
biztonságos, a légiközlekedési hatóság a típusalkalmassági bizonyítványt
bevonhatja vagy a feltételek helyreállításáig felfüggesztheti.
(2) Annak a légijármûnek, illetve légiközlekedéssel kapcsolatos eszköznek az
üzemben tartását, amelynek típusalkalmassági bizonyítványát bevonták vagy
felfüggesztették, az üzemben tartónak haladéktalanul meg kell szüntetnie.
(A Lt. 48. §-ához)
20. §
(1) A légialkalmassági bizonyítványnak tartalmaznia kell a légijármû
tulajdonosának és üzemben tartójának nevét, a légijármû azonosítására szolgáló
adatokat (típus, lajstromjel, gyártási szám), az alkalmazás célját és a
bizonyítvány érvényességének határidejét.
(2) A légijármûnek a két légiközlekedési hatósági vizsgálata közötti
folyamatos légialkalmasságának fenntartásáról az üzemben tartó gondoskodik.
(3) Az üzemképesség tanúsítására jogosultak kijelölésének módját és a
jogosultak nevét az üzemben tartó jelöli meg, vagy a karbantartó mûködési
szabályzatában kell megjelölni.
(4) Ha a légijármû az üzemben tartás során nem felel meg a légialkalmasság
követelményeinek, akkor az a légialkalmassági bizonyítvány érvényességi
határidején belül sem üzemeltethetõ.
(5) A Magyar Köztársaságban jogosultsággal rendelkezõ javító, illetõleg
karbantartó vállalkozó által javított, vagy karbantartott nem magyar légijármû
légialkalmasságát a légiközlekedési hatóság csak a légijármû üzemben
tartójának kérésére és a lajstromozó állama szerint illetékes légiközlekedési
hatóság egyetértõ nyilatkozatára vizsgálja, illetõleg igazolja
légialkalmasságát.
(A Lt. 50. §-ához)
21.§
(1) A nyilvános repülõtér üzemben tartója köteles:
a/ a repülõtér futópályáját és az egyéb közlekedési területeket olyan
állapotban tartani, ami a légi-, valamint a földi jármûvek és a
személyek biztonságos közlekedését és tartózkodását lehetõvé teszi;
b/a légiközlekedés védelmében a jogszabályban meghatározottak szerint
részt venni;
c/ a repülõtéren esetleg elõforduló balesetek következményeinek
felszámolásáról gondoskodni, a végrehajtás feltételeit biztosítani.
d/ a repülõteret a meghirdetett mûködési idõben a meghirdetett mûködési
feltételek szerint szabályosan igénybe venni szándékozó légijármûvek
használatára bocsátani;
e/ a meghirdetett mûködési idõben az elõírt szolgálatok és berendezések
mûködését fenntartani, a légiközlekedésben részt vevõk biztonságához
szükséges intézkedéseket megtenni.
(2) A repülõtér üzemben tartója repülõtérrendben szabályozza:
a/ a légijármûvek közlekedését a repülõtéren és a repülõtér körzetének
légterében,
b/ a gyalogosok és a jármûvek közlekedését a repülõtéren,
c/ a repülõtéri létesítmények és berendezések használatát.
d/ a személyek és gépjármûvek repülõtérre való be- és kiléptetését.
(3) A repülõtérrendet - az állami célú repülésekre szolgáló repülõtér
kivételével - a légiközlekedési hatóság hagyja jóvá.
(A Lt. 52. §-ához)
22. §
(1) Légijármûvel fel- és leszállni - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével -
kizárólag repülõtéren szabad. E feltételek alól csak az állami légijármû és az
az eset képez kivételt, amikor a légijármû tulajdonságai miatt a leszállás
helye nem határozható meg elõzetesen, vagy ha a leszállásra a biztonság vagy
baleseti segélynyújtás érdekében van szükség. Az így okozott kárt azonban meg
kell téríteni.
(2) A terület tulajdonosának (kezelõjének) és az illetékes környezetvédelmi
hatóság hozzájárulásával - a nemzetközi és az állami repülés céljait szolgáló
repülõtér közvetlen környezetét kivéve - légijármû rendszeres használatára nem
nyilvános fel- és leszállóhely (a továbbiakban: leszállóhely) létesíthetõ. A
leszállóhely létesítését (a leszállóhely helyét, létesítõjének nevét, címét és
a létesítés célját) a légiközlekedési hatóság engedélyezi.
(A Lt. 53. §-ához)
23. §
(1) A magyar állampolgár által külföldön szerzett szakszolgálati engedély vagy
képzés akkor fogadható el a magyar légiközlekedési hatóság által kiadandó
szakszolgálati engedély alapjául, ha azt a Magyar Köztársaságot is kötelezõ
nemzetközi szerzõdésben meghatározott feltételekkel adták ki, illetve
folytatták, és ha az e törvényben és ennek alapján jogszabályban elõírt
feltételek is teljesülnek.
(2) A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) követelményeinek
megfelelõen külföldön, nem magyar állampolgár részére kiállított
szakszolgálati engedélyt Magyarországon a légiközlekedési hatóság elismeri.
(3) Gazdasági célú légijármû-vezetõi tevékenységet csak az adott tevékenység
folytatására jogosító hivatásos szakszolgálati engedély tulajdonosa végezhet.
Hivatásos szakszolgálati engedély kell a kereseti céllal (pl. alkalmazottként)
folytatott légijármû-vezetõi tevékenységhez is.
(4) A lajstromba vett légijármûvön közforgalmú utasszállító légijármû vezetõi
tevékenységet csak az a 60. életévét be nem töltött, hatósági erkölcsi
bizonyítvánnyal rendelkezõ légijármû-vezetõ folytathat, aki az ilyen
tevékenység folytatására jogosító magyar vagy más ország hatósága által
kiadott és a magyar légiközlekedési hatóság által érvényesnek elismert
szakszolgálati engedéllyel rendelkezik.
(A Lt. 54. §-ához)
24. §
(1) A parancsnok kijelölésének módját a mûködési szabályzatban - ha az adott
légiközlekedési tevékenység e bekezdés rendelkezésének hatálya alá tartozik -,
a parancsnok nevét pedig a repülési okmányban meg kell jelölni.
(2) Az (1) bekezdésben említett repülési okmány a repülési terv vagy a
légijármû üzemben tartója által vezetett napló.
(A Lt. 58. §-ához)
25. §
A repülés akkor kezdhetõ meg, ha a parancsnok meggyõzõdött arról, hogy:
a/ a légijármûvön a felség- és lajstromjel elõírásos, a légijármû a
tervezett repülési feladatra felkészített, repülésre alkalmas
állapotban van, fedélzeti berendezései mûködnek és légialkalmassági
bizonyítványa érvényes;
b/ a légijármûvön minden elõírt karbantartási munkát és ellenõrzést
elvégeztek és ezt az okmányokban igazolták;
c/ a légijármû tömege és tömegközéppontja a repülési feladatra
meghatározott biztonsági határokon belül van;
d/ a légijármûnek az adott feladat végrehajtásához elõírt személyzete a
fedélzeten tartózkodik és a feladat végrehajtására felkészült;
e/ valamennyi utas és a szállított teher elhelyezése elõírásos és
biztonságosan rögzített;
f/ az utasokat a repülés közbeni és a vészhelyzeti magatartásról
kioktatták;
g/ a tervezett repülés útvonalának idõjárási helyzete megfelelõ;
h/ a légijármûre a jogszabályban elõírt biztosítást megkötötték.
(A Lt. 64. §-ához)
26. §
(1) Azokat a szerveket, amelyeknek feladata a légijármûvek megsegítése
(felkutatása, mentése) a belügyminiszter a miniszterrel, a honvédelmi és a
népjóléti miniszterrel együttesen jelöli ki. Ennek keretében:
a/ a belügyminiszter intézkedik a balesetet szenvedett légijármû
felkutatásáról, a tûzoltásról és a személyek kimentésérõl, valamint a
baleset helyszínének biztosításáról;
b/ a miniszter intézkedik a légiközlekedés zavartalansá-gának
fenntartásáról, az eset szakmai vizsgálatáról és - nemzetközi
szerzõdésben foglaltakkal összhangban - a balesetben érintett országok
illetékes hatóságaival való kapcsolat tartásáról;
c/ a népjóléti miniszter intézkedik a személyek egészségügyi mentésérõl és
a légi katasztrófa bekövetkezésekor végrehajtandó egészségügyi
cselekvési terv életbe léptetésérõl;
d/ a honvédelmi miniszter légi kutató szolgálatot tart fenn, amely az
eltûnt légijármû, illetõleg személyek felkutatásán kívül azok
mentésében is közremûködik.
(2) A feladatok költségfedezetérõl, valamint a költségeknek a balesetet
szenvedett légijármû üzemben tartójára jogszabályban meghatározottak szerint
való áthárításáról a pénzügyminiszter az (1) bekezdésben megjelölt
miniszterekkel együttesen gondoskodik.
(A Lt. 67. §-ához)
27. §
(1) Légijármû abban az esetben vehet részt a légiközlekedésben, ha a légijármû
üzemben tartója, személyzete és a szállított személyek a biztonsági
szabályoknak eleget tesznek.
(2) Olyan anyagot vagy tárgyat, amely a repülés vagy a légijármûvön tartózkodó
személyek biztonságát veszélyezteti, nem szabad légijármûvön szállítani vagy
annak fedélzetére felvinni. A légiutasnak tûrnie kell, hogy a légijármû
fedélzetére szállásakor a fegyvert vagy a fegyverként használható egyéb
eszközt, anyagot tõle elvegyék és a repülés tartama alatt hozzá nem férhetõ
helyen õrizzék.
(3) Ha a légijármû üzemben tartója megtagadja, hogy légijármûvét, annak
szállítmányát az illetékes hatóság vagy a repülõtér biztonsági szervei
biztonsági ellenõrzésnek vessék alá, akkor az a légiközlekedésben nem vehet
részt. Azt a légi utazásra jelentkezõ személyt, aki nem veti magát alá a
biztonsági ellenõrzésnek, a légiközlekedésbõl ki kell zárni.
(4) A légiközlekedés védelme érdekében - jogszabályban meghatározott körben -
a munkavállalókat az illetékes szervek, az érintettek tudomásával, törvényben
meghatározott módon ellenõrzik.
28. §
Ez a rendelet 1996. július 1. napján lép hatályba, egyidejûleg hatályát veszti
a polgári repülésrõl szóló, az 1981. évi 8. törvényerejû rendelet
végrehajtására kiadott - a 17/1983. (VI.1.) MT rendelettel, a 95/1989.
(VIII.30.) MT rendelettel, a 88/1990. (IV.30.) MT rendelettel, a 102/1991.
(VII.31.) Korm. rendelettel, a 32/1992. (II.14.) Korm. rendelettel, a 13/1993.
(I.19.) Korm rendelettel módosított - 17/1981. (VI.9.) MT rendelet.