1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/1367.. számú
törvényjavaslat
a
közraktározásról
Elõadó: Dr.Lakos László
Budapest, 1995. szeptember hó
Törvényjavaslat
a közraktározásról
Az Országgyûlés az áru- és pénzforgalmi viszonyok fejlesztése, a termelés
hiteligényeinek jobb kielégítése valamint a közraktári tevékenység iránti
közbizalom erõsítése érdekében, a közraktárak mûködése és a közraktári ügylet
korszerû szabályozásaként a következõ törvényt alkotja:
ELSÕ RÉSZ
A KÖZRAKTÁROZÁS INTÉZMÉNYEI
I. Fejezet
A közraktározás szervezeti és személyi feltételei
A közraktár fogalma
1.§
(1) A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely a nála elhelyezett
dolgok õrzésével valamint közraktári jegy kibocsátásával foglalkozik.
(2) Cégnevében a "közraktár" kifejezést, annak bármely képzett, összetett
vagy jelzõs alakját kizárólag az e törvény rendelkezéseinek megfelelõ
gazdálkodó szervezet használhatja.
Szervezeti és mûködési feltételek
2. §
(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként mûködhet, amelyre a
gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A közraktárnak legalább ötszáz millió forint alaptõkével kell
rendelkeznie. Az alaptõke pénzbeli részének legalább ötven százalékát a
közraktári tevékenység engedélyezése iránti kérelem benyújtásáig szolgáltatni
kell. A nem pénzbeli hozzájárulásként a részvénytársaság rendelkezésére
bocsátott, tehermentes ingatlannak szakértõ által megállapított értéke nem
lehet kevesebb kétszázötven millió forintnál. Az ingatlanra terhelési tilalmat
kell bejegyeztetni. Az e bekezdésben meghatározott alaptõke az alapítást
illetve az engedélyezést követõen nem csökkenthetõ.
3. §
(1) A közraktár csak névre szóló részvényeket bocsáthat ki. A közraktár
igazgatósága köteles olyan részvénykönyvet vezetni, amely a névre szóló vagy
ideiglenes részvényekrôl tartalmazza
a) a részvénytulajdonosok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét), a
részvényes állampolgárságát;
b) a részvény jelét, sorszámát, névértékét, fajtáját és a részvényhez
fûzõdõ jogokat;
c) a részvényvásárlásnak illetve a részvénykönyvbe történõ bejegyzésének
idõpontját, a részvény bevonásának és törlésének idõpontját;
d) közös tulajdonban lévõ részvények esetén a közös képviselõ nevét
(cégét) és lakcímét (székhelyét).
(2) A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a közvetett
tulajdonnal rendelkezõ személyek cégjogi adatait is.
4.§
(1) Közraktár kizárólag a közraktári tevékenység folytatásához szükséges,
azzal közvetlenül összefüggõ pénzintézeti kölcsönt vehet fel, zálogjogot
kizárólag ennek biztosítására engedhet vagyontárgyain. A közraktár harmadik
személy tartozásának visszafizetéséért kezességet nem vállalhat.
(2) A közraktár által felvett kölcsön biztosítékául jelzálogjogot a 2.§
(2) bekezdése szerinti ingatlanra alapítani nem lehet.
(3) A közraktározáshoz felhasznált ingatlanaira a közraktár köteles az
ingatlanoknak és az azokban tárolható vagyonértéknek megfelelõ
vagyonbiztosítást kötni. A közraktár köthet felelõsségbiztosítást is, ha ezt
nem teszi, az általa kiállított közraktári jegyeken feltüntetett áruérték nem
lehet több, mint saját tõkéjének ötszöröse.
(4) A közraktár a nála elhelyezett áru tulajdonjogát közvetlenül a
letevõtõl, illetve közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal nem
szerezheti meg.
A közraktári engedély
5.§
(1) A törvény rendelkezéseinek megfelelõen alapított közraktár e
tevékenységét akkor kezdheti meg, ha azt az ipari és kereskedelmi miniszter (a
továbbiakban: miniszter) engedélyezte és a közraktárat nyilvántartásba vette.
A közraktár vámszabadterületen való mûködéséhez erre vonatkozó külön engedély
is szükséges.
(2) A közraktári engedély iránti kérelemhez mellékelni kell
a) a részvénytársaság alapszabályát valamint a cégbejegyzésre irányuló
kérelem elõterjesztését igazoló okiratot;
b) a 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek meglétét igazoló
okiratokat;
c) a közraktári tevékenységhez szükséges mûszaki feltételek meglétét
igazoló okiratokat valamint a szakhatósági engedélyeket;
d) a közraktár üzletszabályzatának tervezetét;
e) a használni kívánt közraktári jegy, letéti könyv (letéti szelvény)
nyomtatványainak mintáját két példányban;
f) a közraktárban tulajdoni részesedéssel rendelkezõ személyek cégjogi és
személyi adatait, ideértve az állampolgárságra vonatkozó tájékoztatást;
g) az ügyvezetõ, illetve a már mûködõ részvénytársaság köztartozásairól
szóló nemleges igazolást, valamint büntetlen elõéletét igazoló okiratot.
(3) A 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket a befizetést
igazoló pénzintézeti okirat illetve a tulajdonjogot igazoló vagy valószínûsítõ
(széljeggyel ellátott) tulajdoni lap bizonyítja.
(4) Ha a kérelmet hiányosan nyújtják be, a kérelmezõt megfelelõ
határidõvel hiánypótlásra kell felszólítani.
6. §
(1) Az engedély kiadásáról vagy annak megtagadásáról a miniszter a
kérelem beérkezésétõl számított hatvan napon belül köteles határozni.
(2) A miniszter az engedély kiadását akkor tagadhatja meg, ha
a) a kérelem hiányos, és a kérelmezõ a hiánypótlásra való felhívásnak
határidõben nem tett eleget, vagy
b) a kérelmezõ nem rendelkezik az e törvényben meghatározott szervezeti,
személyi és tárgyi feltételekkel,
Személyi feltételek
7. §
(1) A közraktár ügyvezetését megfelelõ szakképzettséggel rendelkezõ, a
közraktárral munkaviszonyban álló, legalább két személynek kell ellátnia.
(2) Ügyvezetõvé csak büntetlen elõéletû, felsõfokú iskolai végzettséggel
és legalább három év szakmai gyakorlattal rendelkezõ személyt lehet kinevezni.
(3) Kinevezése elõtt harminc nappal a jelölt személyérõl tájékoztatni
kell a minisztert a jelölt részletes szakmai önéletrajzának megküldésével.
(4) Nem lehet közraktárnál ügyvezetõ, akinek bírósági határozaton
alapuló köztartozása van.
8. §
(1) Közraktárban befolyásoló részesedést, illetve azt eredményezõ vagy
ahhoz kapcsolódó, jelentõs elõnyt biztosító megállapodást a miniszternek
elõzetesen be kell jelenteni.
(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell
a) a kérelmezõ adatait, cégmásolatát, külföldi kérelmezõ esetén a saját
államában vezetett cégnyilvántartásba bejegyzett cégadatainak kivonatát
hiteles magyar fordításban;
b) a kérelmezõ által megszerezni kívánt részesedés mértékének
megjelölését;
c) a megállapodás tartalmát.
(3) A befolyásoló részesedés szerzése megtiltható, ha a szerzõ fél
tevékenysége vagy a közraktárra gyakorolt befolyása a közraktár biztonságos
mûködését illetve kötelezettségei teljesítését veszélyeztetné. A befolyásoló
részesedésre, valamint a közvetett tulajdonra a pénzintézetekrõl és a
pénzintézeti tevékenységekrõl szóló 1991. évi LXIX. törvény fogalmait kell
használni.
II. Fejezet
A közraktárak állami felügyelete
A felügyelet tartalma
9. §
(1) A miniszter évente ellenõrzi a közraktári tevékenység törvényben
elõírt feltételeinek meglétét, a közraktározás és a kölcsönnyújtás gyakorlatát
(általános ellenõrzés). A miniszter az általános ellenõrzésen kívül - egy-egy
részterületre kiterjedõen - további vizsgálatot rendelhet el.
(2) Az ellenõrzés során a közraktár köteles
a) ingatlanra vonatkozó, harminc napnál nem régebbi tulajdoni lapot,
b) éves beszámolóját, és a beszámoló óta eltelt idõszakról készült
jelentést,
c) közraktári ügyleteirõl és a kiállított közraktári jegyekrõl valamint a
közraktározott áru becsértékérõl vezetett nyilvántartását,
d) az általa nyújtott hitelekrõl készített kimutatást, továbbá
e) egyéb az ellenõrzéshez szükséges iratokat
a miniszter rendelkezésre bocsátani.
(3) Az egyes részterületek vizsgálatához a felügyeleti ellenõrzés során a
közraktártól be lehet kérni a szükségesnek tartott iratokat, amit a közraktár
köteles megküldeni. A vizsgálat során helyszíni ellenõrzés rendelhetõ el.
(4) A miniszter képviselõje az ellenõrzés során jogosult a közraktár
helyiségeibe belépni, az iratokba betekinteni s a közraktár
tisztségviselõitõl, alkalmazottaitól felvilágosítást kérni. A felvilágosítás
megadása nem tagadható meg. A miniszter elõírhatja a közraktár számára egyes
adatok idõszakonkénti jelentését.
(5) A felügyeleti vizsgálatról jegyzõkönyvet kell készíteni, amit a
közraktárral közölni kell, lehetõséget adva, hogy arra észrevételt tegyen.
Felügyeleti jogkörben hozott határozatok
10. §
(1) Ha a felügyeleti vizsgálat eredményeként jogsértést állapítanak meg,
annak súlyától függõen a miniszter
a) kötelezheti a közraktárat, hogy a megadott határidõn belül küszöbölje
ki a jogsértést, illetve tevékenységét a jogszabályoknak megfelelõen
végezze;
b) felfüggesztheti a közraktár tevékenységét;
c) visszavonhatja a közraktári engedélyt.
(2) Ha a közraktár az (1) bekezdés a) pontja szerinti felszólításnak az
abban meghatározott határidõn belül nem tesz eleget, a miniszter újabb
határozattal a közraktári tevékenység felfüggesztésérõl vagy az engedély
visszanonásáról határozhat.
(3) A miniszter az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseken kívül a
közraktár vezetõjére - a jogsértés mértékétõl függõen - egymillió forintig
terjedõ bírságot szabhat ki.
(4) A miniszter hatáskörébe tartozó ügyekre az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell
megfelelõen alkalmazni.
11. §
(1) Ha tevékenységét felfüggesztik, vagy engedélyét visszanvonják, a
közraktár - a határozatban megjelölt idõponttól kezdõdõen - újabb közraktári
ügyletet akkor sem köthet, ha a határozatot bíróság elõtt megtámadta.
Felfüggesztés esetén a korábban kötött közraktári ügyletekbõl eredõ
kötelezettségeket teljesíteni kell.
(2) A közraktári engedély visszavonása esetén a határozatban megjelölt
idõponttól kezdõdõen a közraktárhoz felügyeleti biztost kell kirendelni. A
kirendeléstõl kezdõdõen a közraktár közraktározási tevékenységgel,
kölcsönügylettel kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felügyeleti biztos
ellenjegyzésével tehet. Ha feltételezhetõ, hogy a közraktár a törvény szerinti
kártérítési kötelezettségének nem tud eleget tenni, a miniszter a közraktár
vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok érvényességét a felügyeleti biztos
ellenjegyzéséhez kötheti.
12. §
(1) Ha a közraktár a törvényes állapotot helyreállította, vagy a
felügyeleti biztos további munkájára nincs szükség, a miniszter a biztost
visszarendeli, egyben kötelezi a közraktárat a kirendeléssel kapcsolatos
költségek megtérítésére. A felügyeleti biztos javadalmazását az Ipari és
Kereskedelmi Minisztérium biztosítja.
(2) A felügyeleti eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni,
amelyet a miniszter rendeletben határoz meg.
(3) A közraktári engedély visszavonásáról a miniszter értesíti az
illetékes cégbíróságot, s határozatát a Cégközlönyben is közzé kell tenni.
Bejelentési kötelezettség
13. §
A közraktár köteles a miniszternek haladéktalanul írásban bejelenteni,
a) fizetésképtelensége veszélyét, fizetéseinek vagy közraktározási
tevékenységének beszüntetését,
b) a közraktározási tevékenységgel kapcsolatos személyi vagy tárgyi
feltételekben bekövetkezett változást, illetve a tárgyi feltételek
megszûnését.
c) az alaptõke felemelésére vagy leszállítására irányuló szándékát,
d) cégadatainak megváltozását,
e) a részvénytársaság tulajdonosi szerkezetének megváltozását,
f) az alapszabály, alapító okirat engedélyt nem igénylõ változását,
valamint
g) az üzletszabályzat módosítását.
MÁSODIK RÉSZ
A KÖZRAKTÁRI TEVÉKENYSÉGRÕL
III. Fejezet
A közraktári ügylet
A közraktári ügylet fogalma
14. §
(1) Közraktári ügylet az a szerzõdés, amelynek alapján a közraktár
köteles a nála elhelyezett dolgot idõlegesen megõrizni és arról közraktári
jegyet kiállítani, a letevõ pedig köteles közraktári díjat fizetni.
(2) Ha a közraktár a letett dologról nem állít ki közraktári jegyet, az
ügylet a Ptk. szerinti letétnek minõsül.
A szerzõdés tárgya és tartalma
15. §
(1) A közraktári ügylet tárgya olyan forgalomképes ingó dolog (a
továbbiakban: áru) - ide nem értve a pénzt és az értékpapírt - lehet, amely a
személy- és vagyonbiztonságot, illetve a közraktárban letett más áruk
tulajdonosainak érdekeit nem veszélyezteti.
(2) Jövedéki terméket csak jövedéki engedéllyel rendelkezõ jövedéki alany
helyezhet el közraktárban.
(3) Ha az ügylet tárgya fajta és mennyiség szerint meghatározott áru, a
szerzõdésben meg kell állapítani annak minõségét is. A közraktár a szerzõdés
lejártakor azonos minõségû árut köteles kiadni a letevõnek. Ha a felek a
minõség meghatározását elmulasztják, a minõségre Ptk. 288. §-ában foglaltakat
kell irányadónak tekinteni.
16. §
(1) A közraktári szerzõdésben meg kell határozni a szerzõdés idõtartamát,
a teljesítés helyét, az áru mennyiségét, minõségét, értékét, a raktárban
történõ elhelyezésének és a raktározásának módját, valamint a közraktári
díjat.
(2) Közraktári ügyletet csak határozott idõtartamra, legfeljebb egy évre
lehet kötni, s annak idõtartamát nem lehet meghosszabítani. Ha a szerzõdés
lejártát követõen az árut nem értékesítik, a közraktári jegy birtokosa és a
közraktár új szerzõdést köthetnek. Ilyenkor a korábbi ügyletkor kiállított
közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell.
(3) A szerzõdés megkötésekor a közraktárnak és a letevõnek meg kell
állapítania az áru értékét és azt a közraktári jegyre valamint a letéti
könyvbe is be kell jegyezni. Eltérõ megállapodás hiányában az áru értéke a
könyvszerinti érték. A felek megállapodhatnak abban is, hogy az áru értékét
szakértõ állapítsa meg. Az áru szerzõdéskötéskori értéke az alapja a
kártérítési igénynek, valamint az áru kiváltásakor az általános forgalomiadó-
fizetési kötelezettségnek.
17. §
(1) A raktározható áruk körét, az áru közraktárban történõ
elhelyezésének, õrzésének, az áru kísérõokmányainak, a közraktári ügyletbõl
eredõ és az azzal kapcsolatos egyéb szolgáltatásoknak, az áru árverés útján
történõ értékesítésének szabályait, valamint a közraktári ügylet és az egyéb
szolgáltatások díjaira vonatkozó feltételeket a közraktár az üzleti és
díjszabályzatában határozza meg.
(2) A közraktár az üzleti és díjszabályzatot köteles az ügyfélforgalom
számára nyitva álló helyiségeiben közzétenni. A díjszabályzat változása a már
létrejött közraktári ügylet díját nem érinti.
18. §
(1) Az áru közraktári megõrzésre való átvételének ideje az, amikor az
árut a közraktárba beszállítják, a kiszolgáltatásé pedig az, amikor a
közraktár a jogosult részére az árut kiadja, függetlenül az áru
kísérõokmányainak átadásától.
(2) A közraktár az áru átvételét megtagadhatja, ha az áru kísérõokmányai
nyilvánvalóan nem valódiak. Egyébként a közraktár az okiratok valódiságát nem
köteles vizsgálni.
(3) Az áru beszállításának befejezésekor jegyzõkönyvet kell kiállítani, s
annak alapján a letevõ részére a közraktári jegyet ki kell adni. Ha az áru
beszállítása több részletben történik, minden részmennyiségrõl jegyzõkönyvet
kell felvenni és a beszállítás befejezésekor a jegyzõkönyvek alapján a
közraktári jegyet a teljes mennyiségrõl kell kiállítani.
A felek jogai és kötelezettségei
19. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut a szerzõdésben meghatározott
módon köteles megóvni a mennyiségi és minõségi változásoktól. Az áru
mennyiségében a szerzõdésben meghatározott mértéken (káló) felüli csökkenésbõl
eredõ kárt a közraktár viseli.
(2) A közraktár tulajdonában lévõ árut a közraktári ügylet alapján letett
árutól elkülönítve kell tárolni és nyilvántartani.
(3) A közraktár köteles a közraktári ügylet illetve a letéti szerzõdés
alapján elhelyezett árukat egymástól elkülönítetten raktározni; a különbözõ
áruk keveredésébõl származó kárért a közraktári felelõsség szabályai szerint
kell helytállnia függetlenül attól, hogy a kár melyik áruban következett be.
20.§
(1) A letevõ köteles tájékoztatni a közraktárat arról, hogy az áru milyen
különleges kezelést igényel. Az ennek elmulasztásából eredõ kárát a letevõ
viseli.
(2) Ha az áru tárolása a letevõ raktárában történik (mûvi tárolás), a
letevõ köteles a közraktár számára lehetõvé tenni, hogy az az áru biztonsága
érdekében szükséges intézkedéseket megtegye, az áru elkülönített tárolásának,
a készletek ellenõrzésének feltételeit megteremtse.
(3) A letevõ - ha az áru jellegébõl vagy a felek megállapodásából más nem
következik - csomagolva köteles átadni az árut úgy, hogy az ne károsodjék,
illetve más áruban kárt ne okozzon, a személy és vagyonbiztonságot ne
veszélyeztesse.
(4) A letevõ a közraktári díjat a szerzõdésben meghatározottak szerint
köteles megfizetni. A közraktári díjat - az egyéb szolgáltatások díjaival
együtt - a közraktári jegyen, valamint a letéti könyvben fel kell tüntetni,
kivéve ha azt a letevõ a szerzõdés megkötésével egyidejûleg megfizette.
(5) A meg nem fizetett közraktári díj valamint a közraktári ügylettel
összefüggõ egyéb szolgáltatások díjai biztosítékául a közraktárat az árura -
minden zálogjogosultat megelõzõen - zálogjog illeti meg.
A közraktár egyéb szolgáltatásai
21. §
A közraktár külön szerzõdésben vállalhatja az áru általános kezelésén
felül egyéb szolgáltatások teljesítését is. Egyéb szolgáltatás lehet
különösen: az áru raktárban történõ elhelyezésének, fuvarozásának a letevõtõl
történõ átvállalása, az áru csomagolása, minôségi és mennyiségi meghatározása,
értékbecslése, vámkezelésének és egyéb hatósági vizsgálatának elvégeztetése. A
közraktár üzleti szabályzatában köteles megjelölni, hogy az egyes áruk
tekintetében mely szolgáltatások tartoznak az általános kezelés körébe.
Közraktári felelõsség
22. §
(1) A közraktár felel azért a kárért, amely a nála elhelyezett áruban az
átvételtõl a kiszolgáltatásig keletkezik, kivéve ha az
a) a közraktár tevékenységi körén kívül esõ elháríthatatlan ok,
b) az áru belsõ tulajdonsága,
c) a csomagolás kívülrõl észre nem vehetõ hiányossága, vagy
d) a letevõ illetve a képviseletében eljáró személy felróható magatartása
miatt következett be.
(2) A közraktár az árut idegen (bérelt) raktárban, illetve a letevõnél is
tárolhatja, de az esetleges kárért úgy felel, mintha az árut saját raktárában
tárolta volna.
23. §
(1) A közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevõ tulajdonosa-e az
árunak, és nem felel azért, hogy a letevõ azonos-e azzal a személlyel, akit
a közraktári jegy letevõként megjelöl.
(2) A közraktár a bûncselekménybõl származó árut a büntetõeljárással
összefüggésben hozott jogerõs határozat alapján köteles kiadni a határozatban
megjelölt jogosítottnak.
IV. Fejezet
A közraktári jegy
A közraktári jegy fogalma és alakja
24. §
(1) A közraktári jegy rendeletre szóló értékpapír, amely az áru
átvételének a közraktár részérõl való elismerését, illetve az áru
kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettséget bizonyítja. A közraktári jegy
helyettesíti az árut, amelyrõl rendelkezni, amelyet megterhelni, illetve
amelynek kiadását kérni csak ennek birtokában lehet.
(2) A közraktári jegy a közraktár által idõrend és sorszám szerint
vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, azzal összefüggõ, de attól
elválasztható két részbõl, árujegybõl és zálogjegybõl áll.
(3) A közraktári jegy mindkét részének tartalmaznia kell
a) a közraktári jegy (árujegy-zálogjegy) elnevezést az okirat
kiállításának nyelvén,
b) a közraktár megnevezését,
c) a letéti könyv sorszámát,
d) a letevõ nevét, székhelyét (lakhelyét),
e) a letett áru megnevezését, mennyiségét, minõségét és a közraktári
megkezdésekori értékét,
f) a szerzõdésben kikötött közraktári díjat és a közraktári ügylettel
összefüggõ egyéb szolgáltatások díjait,
g) a közraktári ügylet idõtartamát a lejárat pontos megjelölésével,
h) a raktározás helyét, továbbá
i) a kiállítás keltét és a közraktár cégszerû aláírását.
(4) A közraktár egyéb adatokat is felvehet a közraktári jegyre, ha
azonban az a (2) bekezdésben meghatározott adatok bármelyikét nem tartalmazza,
nem tekinthetõ közraktári jegynek.
25.§
(1) Az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít a közraktárban
elhelyezett áru feletti szabad rendelkezésre.
(2) A közraktár köteles megengedni mind az árujegy, mind a zálogjegy
birtokosának, hogy az árut az üzletszabályzatban meghatározott hivatali idõben
megtekintsék, az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket azonban viselniük
kell.
A közraktári jegy átruházása
26. §
(1) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külön is átruházható.
Az átruházás a közraktári jegyre vezetett hátirattal (forgatmány) történik. A
közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggõ láncolata igazolja. Az
átruházás akkor is érvényes, ha a hátiraton a jogosultat nem nevezik meg (üres
forgatmány). A közraktári jegy átruházása nem közraktári ügylet.
(2) Ha a zálogjegy átruházása külön történik, az elsõ hátiratnak
tartalmaznia kell
a) a hitelezõ nevét, székhelyét, bankszámlája számát;
b) a kölcsön lejáratakor érvényesíthetõ határozott pénzösszeget, ami a
kamatot is tartalmazza;
c) a kölcsön visszafizetése esedékességének napját (lejárat);
d) az adós nevét, székhelyét.
(3) A zálogjegy elsõ átruházását és a (2) bekezdés szerinti adatokat az
árujegyre, valamint a letéti könyvbe be kell jegyezni. A bejegyzést a
zálogjegy minden késõbbi birtokosa is követelheti. A bejegyzés elmulasztásából
eredõ esetleges kárt a zálogjegy mindenkori birtokosa viseli.
27. §
(1) Közraktári jegy bármely részét óvadékként csak üres forgatmánnyal
lehet átadni.
(2) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külföldire történõ
átruházása esetén a külkereskedelmi valamint a devizajogszabályok
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A közraktári jegyek átruházására a váltójogi szabályok irányadóak, az
abból eredõ igények érvényesítésére irányuló perre a Polgári Perrendtartásnak
a váltóperekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A zálogkölcsön
28. §
A szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a rajta feltüntetett összeg
iránti pénzkövetelést testesít meg, és annak fedezetéül a zálogjegybirtokosnak
a közraktárban elhelyezett tárgyakon zálogjogot biztosít. Az árujegy magában
véve csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel
rendelkezik, s a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ad a
birtokosának.
V. Fejezet
A közraktári ügylet megszûnése
Az áru kiadása
29. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut - a közraktári ügyletbõl eredõ
követelései kielégítése után - annak köteles kiszolgáltatni, aki
a) az árujegyet és a zálogjegyet a részére visszaadja, vagy
b) az árujegyet visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét
a közraktárnál letétbe helyezi.
(2) A közraktár a (1) bekezdés b) pontja szerint letett összeget köteles
elkülönített számlán kezelni, s az általa ismert utolsó zálogjegybirtokost két
napon belül a letétbe helyezésrõl értesíteni. Ha a zálogjegybirtokos a
zálogjegyet már átruházta, további két napon belül köteles az új
zálogjegybirtokost tájékoztatni a közraktár értesítésérõl, s ugyanez a
kötelezettsége az összes további zálogjegybirtokosnak is. E kötelezettség
elmulasztásával okozott kárért a zálogjegy átruházói felelõsséggel tartoznak a
zálogjegybirtokosnak.
(3) A közraktár nem jogosult vizsgálni a közraktári jegy hátiratainak
valódiságát, csak azt, hogy az átruházások összefüggõ láncolata igazolja-e a
közraktári jegy birtokosát.
30. §
(1) A közraktár köteles az árut a közraktári jegy birtokosának kiadni, ha
az a közraktári ügyletbõl valamint azzal összefüggõ egyéb szolgáltatásokból
eredõ követeléseit kielégítette. Ellenkezõ esetben a közraktár az árut
értékesítheti, és magát a befolyt összegbõl kielégítheti.
(2) A közraktár a közraktári ügyletbõl eredõ követeléseit a közraktári
jegy illetve az árujegy birtokosával szemben érvényesítheti. A birtokos csak a
saját követelését érvényesítheti a közraktárral szemben, az elõzõ birtokos
követelését nem. A közraktár illetve a közraktári jegy birtokosa követelései
e körben egymásba beszámíthatók.
(3) A különvált árujegy birtokosa csak úgy válthatja ki az árut a
közraktárból, hogy a zálogjegyet magához váltja. Ha a zálogjegy birtokosa nem
érhetõ el, ismeretlen, vagy a felek nem tudnak megegyezni, az árujegy
birtokosa a zálogjegyen szereplõ összeget a közraktárnál letétbe helyezheti és
a közraktár díjat kifizetheti. A közraktár ezután az árut köteles
kiszolgáltatni.
(4) Ha a zálogjegyen feltüntetett kölcsönösszeget a lejáratkor nem
fizetik meg a zálogjegy birtokosának, az e tényt a lejárat napját követõ két
napon belül a zálogjegy elsõ átruházójának székhelye szerint illetékes
közjegyzõnél felvett óvással megállapíttathatja. Az óvás elmulasztása a
visszkereseti jog elvesztését eredményezi. Nem szükséges óvás ahhoz, hogy a
zálogjegybirtokos a közraktártól az áru értékesítését kérje.
Az óvás
31. §
(1) A zálogjegy birtokosa köteles az elsõ zálogjegyátruházót kétnapos
határidõvel a fizetésre felhívni. Ha a felhívás eredménytelen, vagy a felhívás
bármely okból meghiúsul, ezt a közjegyzõ óvás felvételével hitelesen
tanúsítja.
(2) Az óvásra egyebekben a váltóóvás szabályait kell megfelelõen
alkalmazni.
Az áru értékesítése
32. §
(1) Ha a lejáratot követõ három napon belül a zálogjegyen szereplõ
összeget a zálogjegy birtokosának nem fizetik ki, követelheti a közraktárnál
elhelyezett áru értékesítését és a vételárból történõ kielégítését.
(2) A zálogjegybirtokos a kölcsönösszeg valamint a követelése
érvényesítésével felmerült, igazolt költségei kielégítése céljából a
közraktártól kérheti az áru értékesítését. Értékesítés esetén a befolyt
vételárból a zálogjegyen szereplõ összeggel együtt, azzal egysorban kell az
óvás költségeit megtéríteni.
(3) Az értékesítésbõl befolyt összeget - ebben a sorrendben - a közraktár
közraktári tevékenységbõl eredõ követelésére, a zálogjegybirtokos
követelésére, a közraktár egyéb jogviszonyból eredõ követelésére kell
fordítani, a fennmaradó összeg pedig az árujegy birtokosát illeti. Ha ez
utóbbi ismeretlen helyen tartózkodik, a részére járó pénzt bírói letétbe kell
helyezni.
(4) Ha követelését kielégítették, a zálogjegybirtokos a zálogjegyet
köteles visszaadni a közraktárnak, amely azt érvényteleníti.
(5) Ha a vételár a zálogjegyre adott kölcsönösszeget nem fedezi, a
részletfizetésnek a zálogjegyre valamint a letéti könyvbe történõ bejegyezését
követõen a zálogjegyet a birtokosának vissza kell adni.
33. §
(1) Ha a közraktári ügylet alapján elhelyezett árut a szerzõdés lejártát
követõen nem váltják ki, vagy az ügylet idõtartama alatt az áru romlásával
kell számolni, a közraktár - a letevõ elõzetes felszólítása után - az árut
értékesítheti. Ha a letevõ a közraktári jegyet vagy annak részét átruházta,
kötelessége az õt követõ birtokosokat a közraktár felszólításáról két napon
belül tájékoztatni. A tájékoztatás elmaradásából eredõ kárt meg kell téríteni.
(2) Az értékesítésbõl befolyt összegbõl az igényeket a 36.§ (4) bekezdése
szerint kell kielégíteni. Ha a közraktári jegy birtokosának tartózkodási helye
ismeretlen, az õt megilletõ pénzt bírói letétbe kell helyezni.
34. §
(1) Ha az árut értékesíteni kell és az a közraktárjegyen feltüntetett
adatok szerint megfelel a Budapesti Árutõzsde szabályzatában foglalt
feltételeknek, a közraktár az árut tõzsdei forgalomban, a közraktári áruk
kényszerértékesítésére vonatkozó tõzsdei szabályzat rendelkezései szerint
értékesíti.
(2) Ha az áru a tõzsdei forgalomban nem értékesíthetõ, illetve az
értékesítés hét egymást követõ tõzsdei napon nem sikerült, az árut árverés
útján kell értékesíteni.
(3) Mind a tõzsdei, mind az árverésen történõ értékesítéskor a vevõ akkor
is tulajdonjogot szerez, ha a letevõ nem volt az áru tulajdonosa.
(4) Az árverés lebonyolítására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi
LIII. törvény rendelkezéseit - az adós jogaira vonatkozó szabályok kivételével
- kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy az árverést a közraktár folytatja
le. Az árverés költsége a közraktárat megilletõ, közraktári tevékenységbõl
eredõ követelés.
A visszkereseti jog
35. §
(1) A zálogjegy birtokosát az áru értékesítése után fennmaradó
követelése erejéig az elõzõ zálogjegybirtokosokkal szemben visszkereseti jog
illeti meg. A követelésért az elõzõ zálogjegybirtokosok egyetemlegesen
felelnek. Nincs visszkereseti joga annak, aki az óvás felvételét elmulasztotta
illetve az áru értékesítését az óvás felvételétõl számított harminc napon
belül nem kezdeményezte.
(2) A zálogjegybirtokost a korábbi zálogjegybirtokosokkal szemben
megilletõ visszkereseti jog az óvás napjától számított egy év elteltével évül
el. A korábbi zálogjegybirtokosokat egymással illetve az elsõ
zálogjegybirtokossal szemben megilletõ visszkereseti jog attól a naptól
számított hat hónap elteltével évül el, amelyen a zálogjegybirtokos igényét
kielégítették.
(3) Ha a zálogjegybirtokos követelését nem teljesítették, és az a
kölcsön lejártát követõ hat napon belül nem kéri a közraktártól az áru
értékesítését, nem tarthat igényt késedelmi kamatra. Ha a zálogjegybirtokos
idõben kéri az áru értékesítését, a közraktárnak a késedelmi kamatot a polgári
jog általános szabályai szerint ki kell számítania, s azt az értékesítésbõl
befolyt összegbõl az alapösszeggel együtt ki kell fizetnie a zálogjegybirtokos
részére. Ha a befolyt összeg nem fedezi a követelést, a késedelmi kamatot az
elõzõ zálogjegybirtokosokkal szemben is érvényesíteni lehet.
Végrehajtás, csõdeljárás, felszámolás
36. §
(1) A közraktárba letett árut bírósági végrehajtás során - az áru vagy
zálogjegy birtokosának hitelezõi követelései alapján - lefoglalni nem lehet (a
bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény 96.§). A közraktárba
letett áru nem tartozik a csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
1991. évi IL. törvény (Cstv.) által meghatározott vagyonba. Az árujegyet és a
zálogjegyet azonban - mint értékpapírt - bírósági végrehajtás során le lehet
foglalni, és a Cstv. szerinti vagyon megállapításánál is figyelembe kell
venni. A bírósági végrehajtás során történõ értékesítéskor a végrehajtó által
készített jegyzõkönyv pótolja a forgató nyilatkozatot.
(2) Ha követelését nem elégíti ki a zálogjegy elsõ átruházója, a
lejáratot követõen a zálogjegybirtokos e törvény alapján az áru értékesítése
során befolyt összegbõl kérheti a kielégítést.
(3) A zálogjegy elsõ átruházójának csõdeljárása esetén a visszkereseti
jog tekintetében a fizetési haladék és a kényszeregyezség a
zálogjegybirtokosra is kihat. Az zálogjegy elsõ átruházójának csõdeljárása nem
akadályozza a zálogjegybirtokos õt megelõzõ zálogjegybirtokosok elleni
igényének érvényesítését.
(4) A zálogjegy elsõ birtokosának felszámolása esetén, ha az áru nem
nyújtott kellõ fedezetet a zálogjegy birtokosának kielégítésére, neki a
felszámolási eljárásban a letett áru értékesítését követõ harminc napon belül
be kell jelentenie közraktári jeggyel biztosított és ki nem elégített
követelését. A bejelentett igénynek nincs kielégítési elsõbbsége, azt a Cstv.
57.§ (1) bek. f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni. Ha a
zálogjegybirtokos az õt megelõzõ zálogjegybirtokostól kielégítést kap, ez
utóbbi jogosult a felszámolási eljárásban történõ igényei érvényesítésére.
(5) A zálogjegy birtokosának csõdeljárása és felszámolása az árujegy
birtokosának igényét nem érinti.
37. §
(1) A közraktár ellen indított felszámolási eljárásra a Cstv.
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a felszámolás kezdõ idõpontját
követõen közraktári ügyletet a felszámoló sem köthet, a közraktári szerzõdések
teljesítésére vonatkozóan pedig a közraktár tevékenységének felfüggesztésének
szabályai [10. § (1) bekezdés b) pontja és 11. § (1) bekezdés] irányadók.
(2) A közraktár felszámolása során kötendõ kényszeregyezség esetén az
adós egyezségi ajánlatához köteles elõzetesen megszerezni a miniszter
jóváhagyását. Ha a miniszter a jóváhagyást megtagadja és az adós a
hitelezõkkel egyezséget kötött, a miniszter a 10. § (1) bek. c) pontja szerint
jár el, és a 11. § (2) bekezdésében foglalt következményeket kell alkalmazni.
(3) Közraktár felszámolása esetén az ellene a közraktári ügyletbõl eredõ
kártérítés iránti követeléseket a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontja szerint
kell besorolni és kielégíteni, a közraktár elleni zálogjogból és óvadékból
eredõ követeléseket megelõzõen.
Biztosítás
38. §
A közraktár - a letevõvel történt megállapodás alapján - az árut
biztosíthatja. Az áru- és zálogjegy birtokosát, valamint a közraktárat az áru
megsemmisülése, vagy károsodása esetében a biztosítási összegre vonatkozóan
ugyanolyan jogok illetik meg, mint az áru tekintetében.
A közraktári jegy megsemmisítése
39. §
(1) A közraktári jegy (vagy egy részének) elvesztése, megsemmisülése
egyben a követelés megsemmisülését is jelenti, kivéve, ha a közraktári jegy
megsemmisülését közjegyzõi határozat állapítja meg. Ebben az esetben a
követelés a közraktári jegy nélkül is érvényesíthetõ.
(2) A közraktári jegy vagy annak bármely része megsemmisítését a
közraktár székhelye szerint illetékes közjegyzõnél kell kérni. A közraktári
jegy (vagy annak bármely része) megsemmítését az utolsó birtokos valamint az
kérheti, akinek jogait vagy kötelezettségeit a közraktári jegy érinti.
(3) A közraktári jegy megsemmisítése iránti kérelemben meg kell jelölni
az értékpapír tartalmát s valószínûsíteni kell a kérelmezési jogosultságot.
40. §
(1) A kérelem alapján a közjegyzõ az illetékes bíróság székhelyén mûködõ
helyi bíróságnál, valamint a közraktárnál hirdetményt tesz közzé, amelyben
felhívja az értékpapír birtokosát, hogy az értékpapírt a hirdetmény
közzétételétõl számított egy hónapon belül mutassa be. A hirdetménynek
tartalmaznia kell a figyelmeztetést, hogy a bemutatás elmulasztása esetén a
közjegyzõ a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A hirdetmény
kibocsátásáról a kérelmezõt, a közraktárat, a letevõt és a zálogjegy elsõ
birtokosát is értesíteni kell. Az áru- és zálogjegy átruházói kötelesek az
utánuk következõ birtokosokat az értesítésrõl két napon belül tájékoztatni.
(2) A megsemmisítési eljárás megindítása után a közraktári jegy birtokosa
- biztosítékadás mellett - a jegyrõl másolat kiadására tarthat igényt. Ha a
biztosítékban a felek nem tudnak megállapodni, azt a bíróság határozza meg. Ha
a közjegyzõ a közraktári jegyet semmisnek nyilvánítja, a biztosítékot vissza
kell adni.
(3) Ha a hirdetményi határidõ alatt a közraktári jegyet bemutatják, a
közjegyzõ az eljárást megszünteti, míg a hirdetményi határidõ eredménytelen
elteltét követõen a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A határozatot a
kérelmezõvel, a közraktárral valamint az egyéb érdekeltekkel közölni kell.
Bírósági letét
41. §
(1) A bírósági letétbe helyezés iránti kérelmet a közraktár székhelye
szerint illetékes helyi bíróságnál kell elõterjeszteni.
(2) A letétbe helyezendõ pénzt a helyi bíróság székhelye szerint
illetékes bírósági gazdasági hivatal letéti számlájára kell befizetni. A
befizetéskor meg kell jelölni az összeg rendeltetését, a letevõ nevét, azt,
hogy ki jogosult felvenni a letett összeget, valamint annak a bíróságnak a
megnevezését, amelyhez a közraktár a befizetett összegnek bírósági letétként
elfogadása iránti kérelmet benyújtotta. Ha a jogosult ismeretlen, erre utalni
kell.
(3) A letét elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell elõterjeszteni. A
kérelemben fel kell tüntetni a (2) bekezdésben említett adatokat, továbbá a
letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket. Elõ kell adni és valószínûsíteni
kell a letétbe helyezés okát, vagy célját. A kérelemhez csatolni kell a pénz
befizetését igazoló okiratot.
(4) A közraktári jegynek vagy egyik részének birtokosa - ha a bírósági
letétbe helyezett összeghez hozzá akar jutni - köteles a közraktárnál az
értékpapírt bemutatni, s a közraktár - ha az e törvényben foglalt feltételek
fennállnak - a jegy érvénytelenítése után cégszerû aláírásával igazolja, hogy
a jegy birtokosa jogosult a letétbe helyezett összeg felvételére. Az igazolás
alapján a bíróság a letétet köteles kiutalni.
HARMADIK RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK
VI. Fejezet
Átmeneti és záró rendelkezések
Átmeneti szabályok
42. §
(1) Az e törvény hatálybalépését megelõzõen megkötött közraktári
ügyletekre a Kereskedelmi Törvény VI. címében foglaltakat kell alkalmazni.
(2) A törvény hatálybalépésekor mûködõ közraktár köteles a hatálybalépést
követõ harminc napon belül a miniszternél bejelentkezni. A bejelentkezéshez
mellékelni kell
a) az e törvény rendelkezéseinek megfelelõen módosított alapító okiratot,
b) a cégmásolatot,
c) az utolsó éves beszámolót az azóta történt változásokkal,
d) a közraktári ügyletekre vonatkozó összesítést (milyen árut, milyen
mennyiségben, hol közraktároznak, hány közraktári jegyet adtak ki , milyen
lejárattal)
e) a közraktár ellen, illetve általa indított perek listáját, megjelölve,
hogy milyen összegre és milyen jogviszonyból ered a követelés.
(3) A miniszter további adatokat és felvilágosítást kérhet a
közraktártól.
(4) A miniszter - a közraktár gazdasági helyzetétõl, általa megkötött
közraktározási szerzõdésektõl függõen - határidõt szabhat a közraktár részére,
hogy tõkéjét a törvény szerinti mértékre emelje fel, illetve alakuljon át. A
törvény hatályba- lépését követõ egy év elteltével közraktárként csak az e
törvény rendelkezéseinek megfelelõ részvénytársaság mûködhet.
(5) Ha az (1) bekezdés szerinti közraktár nem kíván közraktárként
mûködni, vagy a miniszter a közraktári engedély kiadását megtagadja, új
közraktári ügyletet nem köthet, de a már megkötött ügyletekbõl eredõ
kötelezettségeket köteles teljesíteni. Ha a már megkötött közraktári
ügyleteknek a létrejöttük idején hatályos jog (1875.: XXXVII. tc.) szerinti
teljesítése is veszélyben van, a miniszter a közraktárhoz felügyeleti biztost
rendelhet ki.
Módosuló jogszabályok
43. §
A törvény hatálybalépésével
a) az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és
forgalmazásáról szóló 1990. évi VI. törvény 2.§-a (2) bekezdésének b) pontja
helyébe a következõ rendelkezés lép:
/ Nem tartozik a törvény hatálya alá/
b) a csekk, a takarékbetétrõl kiállított okirat, a letéti jegy, a
szövetkezeti részjegy, célrészjegy és üzletrész, valamint a közraktári jegy és
a váltó forgalomba hozatala és forgalmazása."
b) az árutõzsdérõl és az árutõzsdei ügyletekrõl szóló 1994. évi XXXIX.
törvény 1. §-ának (2) bekezdése a következõ új d) ponttal egészül ki,
egyidejûleg a d) és e) pont jelölése e) és f) pontra változik:
/E törvény alkalmazásában áru/
"d) a közraktárjegy illetve annak árujegy része;".
Hatálybalépés
44. §
Ez a törvény a kihirdetését követõ hatvanadik napon lép hatályba. Ezzel
egyidejûleg
a) a Kereskedelmi Törvényrõl szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk VI.
címe,
b) az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló, többször
módosított 15/1989. (IX.7.) KeM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése elsõ
mondatában a "továbbá közraktári tevékenységet" szövegrész, 2. §-a (3)
bekezdésének b) pontja, 2/A §-a (1) bekezdésében a "valamint közraktári
tevékenység" szövegrész és 2/C §-a, valamint
c) a szakképzésrõl szóló, a 2/1994. (I.14.) IKM rendelettel módosított
5/1990 (IV.5.) KeM rendelet 2. számú mellékletének 29. pontja
hatályát veszti.
Indokolás
a közraktározásról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A kereskedelmi törvényrõl szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk volt
Európában az elsõ olyan törvény, amely a közraktározást kereskedelmi
ügyletként szabályozta. Ma is ezek a szabályok érvényesek a közraktári
ügyletre illetve a közraktárak tevékenységére. Ezen kívül ma a közraktárak
mûködési feltételeit egy 1989-ben kiadott, azóta többször módosított
kereskedelmi miniszteri rendelet szabályozza.
Az elmúlt évtizedekben elõbb mûködõ piac hiányában nem volt igény a
közraktári tevékenység iránt, majd pedig - a piacgazdaság fokozatos
kialakulásával - a szabályozás nem követte a gyakorlatban kialakult helyzetet.
Ez azt eredményezte, hogy a közraktári ügylet egykori, a kor színvonalán álló
szabályozása mára az élet által meghaladottá vált. A szabályozás
fogyatékosságai hovatovább azt eredményezik, hogy a ma is mûködõ közraktárak
nem tudják betölteni funkciójukat. Mindez elodázhatatlanná teszi a közraktárak
mûködési feltételei valamint a közraktári ügylet korszerû szabályozását.
A közraktárak a piacgazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé
tartoznak. A megtermelt és azonnal nem értékesíthetõ árukat raktározni kell,
amire a termelõnek általában nincs lehetõsége illetve nem is kíván ilyen
tevékenységgel foglalkozni. A késõbb eladható, feldolgozható árut közraktárba
lehet letenni, amely az áru tulajdonjogát, mennyiségét, minõségét
dokumentálja, s az errõl kiállított értékpapír, a közraktári jegy képes arra
is, hogy az árut helyettesítõ dologként maga is a kereskedelmi forgalom tárgya
legyen. A közraktári ügylethez fûzõdõ legjelentõsebb elõny azonban az, hogy az
áru illetve az azt megtestesítõ értékpapír a termelés finanszírozása
szempontjából nélkülözhetetlen, rövid lejáratú kölcsön nyújtásához jelent
biztosítékot.
A zálogjegy ellenében nyújtott kölcsön, illetve a hitelkínálat ezzel
történõ bõvítése ma különlegesen fontos gazdasági érdek elsõsorban a rövid
lejáratú hitelek iránt a termelés sajátosságaiból eredõen leginkább érdekelt
agrártermelõk számára.
Ahhoz, hogy a közraktári ügyleten alapuló hitelezés elterjedt és biztos
lehetõség legyen, szükséges, hogy a közraktárban elhelyezett áru biztos
zálogfedezetet jelentsen a hitelezõ számára. Ez akkor válik általánossá, ha a
közraktárak tevékenysége iránti bizalom maradéktalan a hitelintézetek
részérõl. Másrészt nemcsak megbízható, de gazdaságilag is stabil helyzetû
közraktárakra van szükség. Mindez olyan jogi feltételrendszert követel meg,
amely az érintett gazdasági szereplõk mindegyike számára biztosítékot jelent.
Jelenleg elsõsorban a bankok és a közraktárak közötti üzleti
kapcsolatokban szerzett tapasztalatok jelentik az alapját annak a bizalomnak,
ami a zálogjegyforgalmat illetve a hitelezést lehetõvé teszi, sokkal kevésbé
az, hogy ennek megfelelõ jogi garanciái vannak, amelyekre biztosan lehet
építeni. A közraktározás új szabályozása éppen ezeket a biztosítékokat kívánja
megteremteni, a bizalom erõsítése érdekében.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat e helyütt a közraktárak legáltalánosabb fogalmát határozza
meg, a további szabályokra hagyván a közelebbi meghatározást, amelyek már a
közraktárként való mûködés feltételeit, valamint a közraktározott áruk körét
is jelentik egyben. A jogbiztonság követelményét is szem elõtt tartja a
javaslat, amikor a fogalmi tisztaság érdekében a közraktár kifejezést csak
meghatározott körben, a javaslat szerint létrejövõ, illetve átalakuló
gazdálkodó szervezetek számára engedi használni.
A 2-3. §-okhoz:
A közraktárak mûködése iránti közbizalom megteremtése érdekében a
javaslat - figyelembe véve az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatait - a
közraktárak számára kötelezõ szervezeti formaként határozza meg a
részvénytársaságot és írja elõ a szükséges minimális alaptõkét, illetve az
alaptõke meghatározott szerkezetét. A javaslat abból indul ki, hogy néhány
nagyobb, magas saját tõkével rendelkezõ közraktár szervezi meg az országban a
hálózatát, s ily módon lehet biztosítani, hogy a letevõk, illetve a hitelezõk
nagyobb biztonságban legyenek. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a gazdasági
társaságokról szóló törvényhez képest speciális szabályokat állapít meg a
javaslat.
Az alaptõke csökkentésének tilalmát természetesen az induláskori
alaptõkéhez képest kell értelmezni, ezért nem áll ellentétben e rendelkezés az
alaptõke-csökkentéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség szabályával.
A javaslat - hasonlóan a pénzintézeti törvény megoldásához - a
részvénytársaság mûködésére jelentõs befolyást gyakorló tulajdonosok
megismerhetõsége érdekében írja elõ, hogy a részvénytársaság kizárólag névre
szóló részvényeket bocsáthat ki.
A 4. §-hoz:
A közraktár-alapítás és -fenntartás körében - a közraktár túlzott
eladósodásának megakadályozására - a javaslat megtiltja, hogy a közraktár
bármely, a tevékenységével össze nem függõ célra pénzintézeti kölcsönt vegyen
fel, továbbá hogy harmadik személy tartozásáért kezességet vállaljon. Ez az
indoka annak is, hogy a közraktár zálogjogot csak a közraktári tevékenységgel
felvett kölcsöntartozása biztosítékául engedhet a vagyontárgyain. Ez a szabály
kapcsolódik a közraktár felszámolásának szabályaihoz, miszerint a közraktár
zálogjoggal rendelkezõ hitelezõit megelõzné a közraktárral szemben a
közraktári ügyletbõl eredõ kártérítési igény. Kétségtelen, hogy ez a
közraktárak hitelhez jutását megnehezíti, de a hitelezõk védelme szempontjából
mindenképpen el kell kerülni a túlzott eladósodás lehetõségét.
Ugyancsak a biztonságos mûködés, illetve a közraktári jegybe vetett
üzleti bizalom indokolja azt, hogy a közraktár vagy felelõsségbiztosítást
köteles kötni, vagy a közraktári jegyek értéke nem lehet több saját tõkéjének
ötszörösénél.
A javaslat korlátozza a közraktár kereskedelmi tevékenységét azzal, hogy
a letevõtõl, illetve a közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal
nem szerezheti meg a nála elhelyezett áru tulajdonjogát. Ez a szabály elsõ
sorban a letevõk érdekét, illetve a helyzetükkel való visszaélések
megelõzését, s ezáltal a közraktárak iránti bizalom fokozását szolgálja.
Az 5-6. §-okhoz:
A közraktár létesítésének feltételei meghatározásán túl a javaslat a
közraktári tevékenység folytatását engedélyhez is köti, a jelenlegi
nyilvántartásbavétel helyett. A mûködés megkezdésének feltétele az ipari és
kereskedelmi miniszter által kiadott engedély, illetve a nyilvántartásbavétel.
A közraktári tevékenység folytatása valamennyi, a javaslatban meghatározott
feltételének meg kell lennie az engedélyezési eljárásban, s az engedély csak
így adható ki. Ez egyben a közraktár számára is garanciális jelentõségû,
ugyanis, ha a feltételekkel rendelkezik, az engedély kiadása nem tagadható
meg.
Az engedélyezési eljárásra - noha a javaslat ezt kifejezetten nem mondja
ki - az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni, amihez
képest csak a kérelem elbírálásának határideje jelent speciális szabályt.
A 7. §-hoz:
A javaslat - tekintettel arra, hogy a közraktárak a piac szerves részét
fogják képezni, s a szerzõdõ felek között megbízható partnerként kell
közvetíteniük - rendelkezik arról, hogy ki lehet a közraktár vezetõje. Mivel a
közraktárak a legkülönfélébb áruk tárolásával és kezelésével foglalkoznak, a
javaslat általában felsõfokú végzettséget és - emellett - legalább három éves
szakmai gyakorlatot ír elõ csupán, abból kiindulva, hogy a megfelelõ
képesítést nem lehet közelebbrõl meghatározni. A gyakorlati életben amúgyis
kialakul - illetve már ki is alakult - az a megfelelõ szakismerettel
rendelkezõ szakértõi kör, amelybõl a közraktárak vezetõi kikerülnek. A
személyi feltételek meghatározásánál a javaslat minden esetre felhasználta a
pénzintézetekre és a gazdasági társaságokra vonatkozó jogalkotás
tapasztalatait, s arra törekedett, hogy ezekkel harmonizáló szabályokat
alkosson, s a közraktárak mûködésének szakszerûsége irányában hasson.
A 8. §-hoz:
A közraktárak nemzetgazdasági jelentõsége, s az általuk kibocsátott
értékpapír iránti üzleti bizalom szükségessé teszi a közraktár tulajdonosi
struktúrájának áttekinthetõségét. A befolyásoló részesedés megszerzésére,
illetve a jelentõs elõnyre vonatkozó rendelkezések a közraktározási
tevékenységnek a tulajdonosok által történõ, az üzleti forgalomra hátrányos
befolyásolásának lehetõségét kívánja kiküszöbölni, illetve a már megszerzett
befolyás vagy elõny gyakorlását ellenõrizhetõbbé tenni.
A 9. §-hoz:
A közraktárak mûködése iránti bizalom megteremtése érdekében a javaslat
nem elégszik meg azzal, hogy tevékenységük engedélyhez kötött legyen, s a
feltételek meglétét csak ekkor vizsgálják. Ezért a közraktárak mûködését a
javaslat állandó felügyelet alá helyezi, amelyet az ipari és kereskedelmi
miniszterhez telepít. E felügyeleti jognak a tartalma nem merül ki a
törvényességi felügyeletben, hanem lényegében folyamatos hatósági ellenõrzést
jelent, ami kiterjed mind a személyi és tárgyi feltételek meglétének, mind a
közraktár tevékenységének, az általa kötött közraktári ügyletek, a kiállított
értékpapírok jogszabályi feltételeknek való megfelelõsége vizsgálatára. A
javaslat a felügyelet folyamatos és zökkenõmentes ellátásának biztosítása
érdekében határozza meg a közraktárak számára az együttmûködés normáit.
A 10. §-hoz:
A felügyeleti eljárásra a javaslat speciális szabályokat határoz meg,
egyebekben pedig arra, illetve a felügyeleti jogkörben hozott határozatokra az
államigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni. A javaslat mind a
felügyelet tartalmi követelményeinek, mind pedig a közraktárak szempontjából
méltányolható garanciális igényeknek a szem elõtt tartásával határozta meg a
felügyeleti jogkörben hozható határozatok tartalmát. Az egyéni felelõsség
érvényesítése érdekében - a pénzintézeti törvény megoldásához hasonlóan -
került a javaslatba a közraktár vezetõje elmarasztalásának lehetõsége is.
A 11-12. §-okhoz:
A közraktári tevékenység felfüggesztése, visszavonása tárgyában hozott
határozatokkal összefüggésben rendelkezik a javaslat a közraktár folyamatban
lévõ szerzõdéseinek teljesítésérõl, valamint az új szerzõdések kötésének
tilalmáról. A közraktárak szabályszerû és folyamatos mûködéséhez, a forgalom
biztonságához fûzõdõ érdekekre tekintettel van lehetõség arra, hogy a
felügyeletet ellátó szerv felügyeleti biztost rendeljen ki a közraktárhoz.
A felügyeleti eljárásért nem illetéket, hanem igazgatási szolgáltatási
díjat kell fizetnie a közraktárnak. A javaslat a díj megállapítására az ipari
és kereskedelmi miniszternek ad felhatalmazást.
A 13. §-hoz:
A folyamatos ellenõrzés, illetve a szükséges felügyeleti ellenõrzések
idõben történõ megtétele teszik indokolttá, hogy a közraktárnak be kell
jelentenie minden olyan tényt, körülményt vagy cselekményt, amely a közraktár
mûködését veszélyezteti, illetve az engedélyezéskori állapot megváltozását
jelenti.
A 14. §-hoz:
A javaslat a közraktári ügylet fogalmának meghatározásánál lényegében a
kereskedelmi törvény fogalomalkotásából indul ki. Az úgynevezett bértárolástól
való - ami a Ptk. fogalomrendszerében a letét - elhatárolás teszi szükségessé
a közraktári jegy kibocsátása nélkül történõ raktározásra vonatkozó szabályt.
A 15. §-hoz:
A rendelkezés egyrészt meghatározza az áru fogalmát, szûkítve az 1.§-ban
használt dolog fogalmat és lényegében a számviteli törvénytõl független
terminus technicust alakít ki. Másrészt az üzleti élet szereplõire bízza, hogy
milyen áruk lehetnek a közraktári ügylet tárgyai, s csupán annyiban korlátozza
ezt, amennyiben azt a személyes vagyonbiztonság mindenképpen szükségessé
teszi. E keretek között fogja minden közraktár a saját üzletszabályzatában
kialakítani a közraktározható áruk körét.
A forgalombiztonság követelményei teszik szükségessé, hogy a fajta és
mennyiség szerint meghatározott áru minõségét a felek állapítsák meg a
szerzõdéskötéskor. Kisegítõ szabályként alkalmazza a javaslat ennek
elmulasztása esetére a Ptk. megfelelõ szabályát, nevezetesen, hogy minõségi
kikötés hiányában a forgalomban szokásos jó minõségû áruval kell teljesíteni.
A 16. §-hoz:
Az elõzõhöz hasonló indokok teszik szükségessé a szerzõdés kötelezõ
tartalmára vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat szerint a közraktári ügyletet
csak határozott idõre, legfeljebb egy évre lehet kötni, aminek az az indoka,
hogy ily módon jobban biztosítható a közraktári jegy forgathatósága, s a
jeggyel kapcsolatba kerülõ szereplõk számára egyértelmû, hogy mikor állnak be
a kötelezettségeik, illetve mikor válik esedékessé a követelésük. Ugyanilyen
megfontolásból nem lehet a javaslat szerint meghosszabbítani a szerzõdés
idõtartamát, de ugyanakkor lehetõség van új szerzõdéskötéssel, új közraktári
jegy kibocsátásra. A visszaélések megelõzését szolgálja az, hogy ilyen esetben
a korábbi közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell. Ebbõl
következõen csak az köthet új közraktári ügyletet, akinek a közraktári jegy
mindkét része a birtokában van, illetve a zálogjegybirtokos követelésének
megfelelõ összeget - a javaslat szerinti módon - letétbe helyezte.
A 17. §-hoz:
Mivel a közraktározás kereskedelmi ügylet, szerzõdés, annak kereteit a
felek megállapodásának kell kitölteni. Másfelõl a raktározás biztonsága, a
közraktárak mûködése iránti bizalom megköveteli, hogy ez meghatározott keretek
között történhessék. A javaslat abból indul ki, hogy a törvény az ésszerû
kereteket csak nagy vonalakban képes meghatározni, a többi a közraktárak
kompetenciájába tartozik, közelebbrõl, hogy mire és milyen ellenszolgáltatás
fejében vállalkoznak. Ezeket a szerzõdési feltételeket hivatott magába
foglalni a közraktár üzleti és díjszabályzata. Bizonyos korlátokat ugyanis
nincs értelme törvényi szabályozás által állítani, mivel a közraktárak jól
felfogott üzleti érdeke, üzletpolitikai elképzelései úgyis kialakítják az
ésszerû kereteket.
A 18. §-hoz:
A javaslat meghatározza, hogy mit kell az áru átvételének, illetve
kiszolgáltatásának tekinteni. Ennek a kárveszélyviselés átszállása
szempontjából van jelentõsége. Ezen kívül az áru átvételéhez kapcsolódik a
közraktári jegy kiállításának a letevõ részére történõ kiadásának
kötelezettsége. A javaslat szerint a közraktárat nem lehet azzal terhelni,
hogy az áru kisérõokmányainak hitelességét vizsgálja, de indokolt számára azt
a jogot biztosítani, hogy ha azok nem valódiak, az áru átvételét
megtagadhassa.
A 19. §-hoz:
A javaslat a közraktárnak szerzõdésbõl eredõ kötelezettségei
meghatározása során figyelemmel van arra is, hogy a közraktár más ügylet,
például letéti szerzõdés alapján is tárolhat árut. A különbözõ jogcímeken
raktározott áruk keveredésébõl keletkezõ kárért való felelõsség szabálya erre
tekintettel került a szabályzatba. Amennyiben a törvény nem tiltja meg a
közraktárak számára a kereskedelmi tevékenységet - ide nem értve persze a
közraktári ügylet alapján elhelyezett árukkal való kereskedést - a közraktár
tulajdonában lévõ áruk elkülönített tárolásáról és nyilvántartásáról már csak
a közraktári tevékenység iránti bizalom érdekében is gondoskodni kell.
A 20. §-hoz:
A letevõ felelõssége körében foglalkozik a javaslat az úgynevezett mûvi
tárolás kérdésével, ami a letevõ raktárában való raktározást jelent, s amivel
- figyelembe véve a közraktárak elterjedtségét, illetve a már mûködõ
közraktárak tárolókapacitását - a jövõben is számolni kell. Az ilyen
közraktározás a letevõ részére keletkezteti azt a kötelezettséget, hogy az áru
biztonságos tárolásához szükséges intézkedéseket a közraktárnak engedje
megtenni.
A díjfizetés a javaslat szerint a felek megállapodásától függõen
esedékes. Ha azonban a felek úgy állapodnak meg, hogy a letevõ a díjat nem
elõre, a szerzõdés megkötésével egyidejûleg fizeti meg, a zálogjegyek és
árujegyek forgatását könnyíti, ha azok mindenkori birtokosa tisztában van
azzal, hogy a követelését másoknak milyen összegû igénye elõzi meg. Ezt
szolgálja az a rendelkezés, hogy a közraktári díjat ilyen esetben a letéti
könyvben, valamint a közraktári jegyen is fel kell tüntetni.
A közraktár díjkövetelésének biztosítékát jelenti a javaslat szerinti, a
közraktárban elhelyezett árura vonatkozó zálogjog.
A 21. §-hoz:
Az üzletszabályzatban, illetve a felek megállapodása szerint a
szerzõdésben részletesen meg kell határozni azokat a szolgáltatásokat,
amelyeket a felek a közraktári ügylet körébe tartozónak tekintenek. Emellett
azonban a javaslat célszerûségi megfontolásokat szem elõtt tartva lehetõvé
teszi, hogy külön szerzõdésben a felek további, a közraktározáshoz szorosan
nem kapcsolódó, de a közraktár által teljesítendõ szolgáltatásokban, illetve
ezek díjában is megállapodjanak.
A 22. §-hoz:
A javaslat a közraktár felelõsségét a kereskedelmi törvény közraktári
felelõsségi rendszere szerint alakította ki a fuvarozói felelõsség
szabályainak adaptálásával. A mûvi tárolás esetén - amelyet a javaslat inkább
eltûr, semmint preferálna - ugyanazok a felelõsségi szabályok érvényesülnek,
mintha az áru tárolása a közraktárnál történnék. A mûvi tárolás a közraktár
számára nagy kockázatot rejt magában, s ezt csak abban az esetben szabad
vállalnia, ha az áru a letevõ áruitól teljesen elkülöníthetõ, s erre a célra
szolgáló raktárat a közraktár tudja felügyelni.
A 23. §-hoz:
A javaslat szerint a közraktár nem köteles vizsgálni a letevõ tulajdonosi
minõségét. A közraktár ugyanis nem hatóság, így igazoltatási, ellenõrzési joga
sincs, s ha a törvény ilyen felhatalmazást adna is számára, nehezen lehetne
behatárolni azt a kört, amit még vizsgálhat. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy
valaki például megbízás alapján helyezzen el árut közraktárban. Ilyen esetben
a megbízó jogait is vizsgálni kellene, vajon tulajdonosa-e az árunak. A
közraktár saját belátása szerint dönt afelõl, hogy kivel szerzõdik, illetve
szerzõdik-e egyáltalán.
Ha a közraktárban elhelyezett áru bûncselekménybõl származik - amire
büntetõeljárás során derülhet fény -, a javaslat szerint az eljárás során
hozott jogerõs határozat szerint kell a közraktárnak eljárni.
A 24. §-hoz:
A közraktári jegy intézményét illetõen a javaslat a kereskedelmi törvény
rendelkezéseibõl indul ki, s azt a mai igények figyelembevételével
szabályozza. Megmarad az úgynevezett kétjegyes rendszer, mert ez nyújt
megfelelõ biztonságot mind az adós, mind a hitelezõ részére.
A közraktári jegyen feltüntetendõ adatokat a javaslat a kereskedelmi
törvényhez képest bõvíti, aminek a lényege, hogy szigorú formai szabályok
legyenek kötelezõek, s ha a javaslat szerinti bármely adat hiányzik az
okiratról, az ne minõsüljön közraktári jegynek. Fontos, hogy a közraktári
jegy, illetve az "árujegy" és "zálogjegy" megnevezés szerepeljen az okiraton,
ami a mai gyakorlat szerint is így van.
A javaslat a kereskedelmi törvényhez képest fontosabb tartalmi
feltételeket határoz meg, így pl. a letett tárgyak megjelölése helyett konkrét
megnevezést, illetve mennyiségi és minõségi megjelölést követelnek. Az áru
értékének meghatározása nem azért kerül a közraktári jegyre, hogy ezen
összeget úgy tekintsék a hitelezõk vagy forgatmányosok, hogy a közraktár ezért
felelõsséget vállal. Ennek kizárólag az áru esetleges megsemmisülése,
elvesztése esetén van jelentõsége, hiszen ez az összeg szolgál a kártérítés
alapjául. A mindenkori vevõknek, hitelezõknek meg kell gyõzõdniük, hogy
valóban ér-e annyit az áru, amennyiért a közraktári jegyhez, vagy annak egy
részéhez hozzá akarnak jutni. A raktározás tartama azzal van összefüggésben,
hogy - a korábbi szabályozástól eltérõen - közraktári ügylet csak határozott
idõre jöhet létre.
A 25. §-hoz:
A közraktári jegy olyan értékpapír, amely megtestesíti a közraktárban
elhelyezett árut, illetve - a jegy két részének együttes birtoklása - az áru
feletti rendelkezési jogot jelenti. Ezért köteles a közraktár a jegy bármely
részével rendelkezõ személy számára lehetõvé tenni az áru megtekintését.
A 26-28. §-okhoz:
A javaslat a kereskedelmi törvény szabályozását veszi át a közraktári
jegy átruházására vonatkozóan is. A közraktározást mint jogintézményt erõsíti
az a kettõs biztosíték, amit egyrészt az árufedezet, másrészt a felelõsségi
rendszer nyújt a hitelezõk részére. A személyes felelõsség a zálogjegyforgatók
elleni visszkereseti jogban testesül meg, ami eddig is jó megoldásnak
bizonyult, s ezért fenn kell tartani. Ebbõl következõen a javaslat a
közraktári jegyet forgatható értékpapírként határozza meg. Miután a
forgatással kapcsolatos vitás kérdésekben - ha a közraktári törvény másként
nem rendelkezik - a váltójogi rendelkezések az irányadók, felvetõdhet, hogy
meg lehet-e tiltani a forgatást negatív rendeleti záradékkal, mint a váltónál,
s mely esetben a váltó úgynevezett rekta-papírrá, s átruházása csak
engedményezés útján lehetséges. A javaslat nem ezt a megoldást választja a
közraktári jegynél, mivel ezzel a zálogjegybirtokost az egyik biztosítéktól
fosztaná meg, ha csak részlegesen is. A javaslat mindenesetre lehetõvé teszi
az üres forgatást, s így a közraktári jegy nem válhat névre szóló
értékpapírrá.
Egyéb jogszabályokra tekintettel mondja ki a javaslat egyértelmûen, hogy
a közraktári jegy forgatása nem közraktári ügylet.
A javaslat a kereskedelmi törvény rendelkezéseit megtartva szabályozza a
közraktári jegy, illetve annak egyes részei birtokosának jogait. Lényeges
annak rögzítése, hogy a zálogjegy, ha külön ruházzák át, nem csak a zálogjogot
igazolja, hanem egyúttal a kölcsönadás tényét is, és ebbõl következõen az
átruházáshoz (forgatáshoz) nem szükséges az alapul szolgáló kölcsönszerzõdés
engedményezése az új zálogjegybirtokos részére, mint ahogy az eddig gyakorlat
volt. A zálogjegyen szerepelnie kell a legfontosabb adatoknak, amelyekbõl
megállapítható, hogy a kölcsönszerzõdést milyen összegre, milyen lejárattal
kötötték, szerepelnek a szerzõdéskötõ felek is, s miután a zálogjegy önmagában
is értékpapír, saját maga testesíti meg azt a kötelezettséget, ami rajta
szerepel. Ezen felül még a közraktárban elhelyezett tárgyon fennálló zálogjog
bizonyítékául is szolgál.
Ha az árujegyet különválasztva forgatják, az mint értékpapír csak
korlátozott jogokat biztosít a birtokosának (nem veheti ki az áruját a
közraktárból, csak ha kifizeti a zálogjegybirtokost), s ebbõl következõen az
áru értékéhez képest az árujegy értéke is csökkent, a zálogjegyen feltüntetett
kölcsönösszeggel.
A zálogjegy önálló átruházásánál - az értékpapír-jelleg, a forgathatóság
erõsítése érdekében - a javaslat kissé eltér a kereskedelmi törvény
szabályozásától. A kölcsönadó nevén, székhelyén kívül bankszámlája számát is
meg kell jelölni a közraktári jegy mindkét részén és a letéti szelvényen is,
hogy a teljesítés a számlaszám hiánya miatt ne szenvedjen késedelmet.
A javaslat a kereskedelmi törvénytõl eltérõen nem kölcsönadott összegrõl,
hanem a kölcsön lejáratakor érvényesíthetõ összegrõl szól a hátirat
tartalmánál. Elterjedt ugyanis az a gyakorlat, hogy a zálogjegyen csak
bizonyos tõke és annak járulékai szerepelnek. A mai mozgó kamatlábak mellett
azonban tisztázatlan, hogy végül is milyen összeget igényelhet majd a
lejáratkor a hitelezõ, s nehezíti a dolgot, ha a követelést más bankra
forgatja, amelynek más kamatlábai vannak. Ily módon bizonytalanná válik az
üzlet egyik eleme, ami megakadályozza a forgatás elterjedését. Ezért a
javaslat szerint a hitelezõnek és az adósnak meg kell állapodnia, hogy a
lejáratkor milyen összeget igényelhet a hitelezõ, s ezt rá kell vezetni a
közraktári jegyre.
A 29-30. §-okhoz:
A javaslat egyértelmûen rögzíti, mikor köteles kiadni a közraktár az
árut. Az elsõ feltétel, hogy a közraktári ügyletbõl eredõ követeléseit
kielégítsék. Ez a közraktári ügyleten kívül az ahhoz kapcsolódó
szolgáltatásokból eredõ igényekre is vonatkozik. Itt nem kielégítési
sorrendrõl van szó, hanem arról, hogy az árut el akarják vinni, tehát a
közraktár - esetleges nemteljesítés esetén - a zálogjogát érvényesítheti.
Zálogjoga e díjkövetelései tekintetében a javaslat rendelkezésein, míg egyéb
szolgáltatásai után fizetendõ díjak tekintetében a Ptk. szabályain alapszik.
Ha a közraktárnak járó összeget kifizették, az áru kiadásához vagy mind a
két jegyet át kell adni a közraktárnak, vagy az árujegyet annak birtokosa
visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett összeget pedig a közraktárnál letétbe
helyezik. Ebbõl következik, hogy csökkentett összeget - ha korábban akarja
kifizetni a letevõ, mint a kölcsön lejárata - nem lehet letenni, mert a
közraktárat nem terhelheti olyan kötelezettség, hogy a letett összeget
kamatoztassa. A javaslat rendelkezik arról is, hogy a közraktárnak, illetve a
zálogjegy forgatóinak ilyen esetben értesíteni kell a zálogjegy
forgatmányosait. A közraktár nem köteles vizsgálni a hátiratok valódiságát,
csak azt, hogy a forgatók összefüggõ láncolatát meg lehessen állapítani,
aminek gyakorlata - akár a váltónál - ki fog alakulni.
A 31. §-hoz:
A javaslat szabályozza, hogy a zálogjegybirtokos a kölcsön lejáratakor
hogyan tudja érvényesíteni az igényét. Ha lemond a személyes felelõsségérõl,
óvás nélkül is fordulhat a közraktárhoz a lejáratot követõen, hogy az
értékesítse az árut, ekkor azonban a ki nem elégített követelései erejéig
elveszti visszkereseti jogát, tehát senki ellen nem fordulhat. Ha ezt a jogát
nem akarja elveszíteni, akkor az elsõ zálogjegyforgatóhoz (a kölcsönt
felvevõhöz) fordulhat, felszólítva azt a fizetésre. Ennek eredménytelensége
esetén lehet az óvás eszközével élni, amelyre a javaslat a váltó óvásra
irányadó szabályokat rendeli megfelelõen alkalmazni.
A 32-34. §-okhoz:
A javaslat szerint a lejáratot követõ három nap letelte után kérheti a
zálogjegybirtokos az áru értékesítését és kielégítését a közraktártól, akkor
is ha óvást nem vetett fel. Ha fizetésre felszólítás és óvás történt, a
zálogjegy elsõ forgatójának - illetve ha az árujegyet is tovább forgatta - az
utána következõ árujegyforgatók kötelessége az õt követõ forgatmányost
értesíteni a fizetésre történõ felszólításról.
A javaslat egyértelmûen meghatározza a kielégítés sorrendjét, s a
teendõket, ha a zálogjegybirtokos kielégítése megtörtént. Ha csak részlegesen
lehetett kielégíteni, a részletfizetést a jegyre fel kell jegyezni, hogy a
visszkereseti jogával a zálogjegybirtokos élni tudjon.
A javaslat felhatalmazza a közraktárat, hogy akkor is értékesíthessen, ha
a lejárat után nem váltották ki az árut, illetve ha annak romlásától lehet
tartani. Elsõ esetben a közraktár kapacitását köti le a lejárat utáni
raktározás, második esetben pedig a kárenyhítés indokolja az értékesítés
lehetõségét. Ilyen esetben azonban a letevõt értesíteni kell, mert általában
azt ismeri a közraktár, míg a valóságos birtokost nem biztos. A javaslat
szerint a letevõknek és a forgatóknak az õket követõket tájékoztatni kell a
közraktár értesítésérõl, hogy azok a szükséges intézkedéseket megtehessék.
Az értékesítés a javaslat szerint tõzsdei úton vagy árverésen történhet.
A gyorsabb és célszerûbb a tõzsdei értékesítés, hiszen ott koncentráltan
vannak jelen eladók és vevõk, s a tõzsdei árfolyam az aktuális piaci
árfolyamot jelzi. Az árverésen történõ értékesítés akkor kerül elõtérbe, ha a
tõzsdei értékesítés nem sikerül. Az árverésre a javaslat a bírósági
végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseit rendeli alkalmazni, miután azok
adottak, s csak az értelemszerû eltérésrõl - nevezetesen hogy az árverést a
közraktár folytatja le - rendelkezik. A forgalombiztonság szempontjait szem
elõtt tartva rendelkezik úgy a javaslat, hogy az árverési vevõ mindenképpen
tulajdonjogot szerez, akkor is, ha a letevõ nem volt az áru tulajdonosa.
A 35. §-hoz:
A zálogjegybirtokos, ha nem teljes összegben elégítették ki követelését a
befolyt összegbõl, és a megfelelõ elõírásokat betartotta, az õt megelõzõ
zálogjegyforgatók ellen fordulhat további követelésével. A javaslat - a váltó
szabályaihoz hasonlóan - a forgatók egyetemleges felelõsségérõl rendelkezik.
A közraktári jegy és a közraktári ügylet konstrukciójából következik,
hogy az árujegy birtokosa a zálogjegybirtokosnak csak akkor felel, ha az
árujegyet nem forgatta tovább, azaz õ volt az elsõ zálogjegyforgató. Az
elévülés tekintetében a javaslat a váltójogi szabályokat vezeti be,
tekintettel a két jogintézmény hasonló jellegére és érvényesítési
lehetõségeire.
A javaslat szerint a zálogjegybirtokosnak minél hamarabb kell az igényét
érvényesítenie, azaz az áru értékesítését kérnie, mert a késedelmes
jogérvényesítésbõl eredõ következményeket nem viselhetik az õt megelõzõ
forgatók. Ezért a zálogjegybirtokosnak rövid határidõn belül kell kérnie az
értékesítést, amit ha elmulaszt, a zálogjegyen szereplõ teljes összegre ugyan
igényt tarthat, de a lejárat utáni késedelmi kamatot már nem követelheti.
A 36-37. §-okhoz:
A kereskedelmi törvény rendelkezéseit követve a javaslat mentesíteni
kívánja a végrehajtás alól a közraktárba letett árut, s csak a jegyek
lefoglalását engedi, hogy a közraktári jegy, illetve az árujegy birtokosának
vagyonába csak a jegy mint értékpapír tartozzék. Ez ugyan következik a
javaslat más szabályaiból, de a hitelezõk számára egyértelmûvé teszi a
rendelkezés a helyzetet.
A módosított 1991. évi IL. törvény szerint lefolytatott csõdeljárásban a
bíróság által biztosított fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési
kötelezettség nemteljesítéséhez, vagy késedelmes teljesítéséhez fûzõdõ
jogkövetkezmények nem állnak be, kivéve a kamatozást.
Az árujegybirtokos csõdeljárása - ha nem õ volt az elsõ zálogjegyforgató
- a konstrukcióból következõn nem hat ki a zálogjegybirtokosra. Ez ugyanis az
aktuális zálogjegybirtokostól nem követelhet semmit, ha nem õ volt az elsõ
zálogjegyforgató.
A zálogjegyet elõször forgató csõdeljárása a követelés érvényesítését nem
akadályozza, mivel a zálogjegybirtokos szempontjából érdektelen, hogy nem
akar, nem tud, vagy nem szabad [Cstv. 12. § (5) bek.] neki fizetnie, az óvást
felvezeti vagy sem, viszont az értékesítést kérheti a közraktártól. Ennek a
visszkereseti jog szempontjából van jelentõsége, mert a fizetési haladék és a
kényszeregyezség a javaslat szerint a zálogjegybirtokosra is kihat, de a
csõdeljárást nem akadályozza, hogy a többi egyetemleges kötelezett ellen
forduljon.
A felszámolási eljárás megindulása sem akadályozza a hitelezõ igényének
érvényesítését, csak a visszkereseti igénye tekintetében kell bejelentkeznie
az elsõ zálogjegyforgató felszámolásában, mivel a zálogjog alapján a Cstv.
szerint is [57. § (1) bekezdés b) pont] csak a zálogtárgy értékének erejéig
privilegizáltak a követelések, s ebben az esetben a zálogtárgy értékét a
zálogjegybirtokos már megkapta, követelése csak az egyéb követelések közé
sorolható.
A közraktár felszámolása is elõfordulhat, de ebben az esetben a
felszámolás kezdõ idõpontja megakasztja a további tevékenységet, új közraktári
ügylet kötését, de a már megkötött szerzõdéseket teljesíteni kell.
Ha a közraktár a felszámolás során felügyeleti engedély nélkül köt
egyezséget, a továbbiakban közraktározással nem foglalkozhat, mert az
engedélyt vissza kell vonni.
A közraktárakkal szembeni bizalom kialakítása és megtartása célját
szolgálja az is, hogy a közraktár felszámolása során az esetleges
közraktározásból eredõ kártérítési kötelezettségeiket a zálogjogon alapuló
követeléseket megelõzõen kell kielégíteni. Ez nyilvánvalóan behatárolja a
közraktár kölcsönfelvételi lehetõségeit, de a javaslat éppen a mértéktelen
eladósodást kívánja ezzel megelõzni.
A 38. §-hoz:
A javaslat lehetõvé teszi, hogy - a felek megállapodásától függõen - a
közraktár az árut biztosítsa. Ehelyütt nem felelõsségbiztosításról van szó,
hanem arról, ha az áru megsemmisülésében vagy károsodásában a közraktár
vétlen. A javaslat egyben rendelkezik az áru helyébe lépõ biztosítási összeg
sorsáról is.
A 39-40. §-okhoz:
A közraktári jegy mint értékpapír elvesztése azt jelenti, hogy a
követelés is megsemmisül, illetve csak akkor érvényesíthetõ, ha a
megsemmisülést közjegyzõi határozat állapítja meg. Jóllehet az értékpapírok
megsemmisítésére vonatkozóan van hatályos jogszabály, a közraktári jegy
specialitásai miatt a javaslat nem elégedett meg az utaló szabállyal, hanem
adaptálta a megsemmisítésre vonatkozó rendelkezéseket. A rövid határidõ miatt
mindenesetre széleskörû tájékoztatást (hirdetmény kifüggesztése, értesítési
kötelezettség) ír elõ a javaslat.
A 41. §-hoz:
Az elõbbi indokok alapján rendelkezik a javaslat a bírósági letét
szabályairól is részletesebben, noha ez is szabályozott terület. A javaslat
azonban abból indul ki, hogy feltétlenül rendelkezni kell arról, milyen
esetben kell a bíróságnak kifizetnie a letett összeget, mert a bizonytalan
meghatározások elnyújthatják a kifizetést, s magát az intézményt tehetik
kérdésessé.
A 42. §-hoz:
A javaslat megfelelõ idõt kíván hagyni az átmenetre, hogy a már mûködõ
közraktárak át tudjanak állni az új szabályok szerinti feltételek
teljesítésére. A közraktárak iránti közbizalom megteremtése indokolja, hogy
ennek során is érvényesüljenek a felügyeleti jogosultságok, s így a javaslat
szerinti mûködési feltételek garantálva legyenek.
A 43-44. §-okhoz:
A javaslat módosítani kívánja az értékpapírtörvényt is, mert az
eddigiekben gondot okozott, hogy a törvény hatálya alól kivett értékpapírok
között nem sorolták fel a közraktári jegyet.
Miután a javaslat mind a közraktári ügyletre, mind a közraktárak mûködési
feltételeire új szabályozást ad, szükségtelenné vált a kereskedelmi törvény,
illetve a közraktárak nyilvántartásbavételét is szabályozó KeM rendelet erre
vonatkozó része.