1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1376.. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
a büntetés-végrehajtási szervezetrõl
Elõadó: dr. Vastagh Pál
Budapest, 1995. szeptember
2
1995. évi ....... törvény
a büntetés-végrehajtási szervezetrõl
I. fejezet
A büntetés-végrehajtási szervezet
jogállása, irányítása és vezetése
A büntetés-végrehajtási szervezet jogállása
1.§
(1) A büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv.
szervezet) a külön törvényben meghatározott szabadságelvonással járó
büntetéseket, intézkedéseket, büntetõ eljárási kényszerintézkedéseket, a
szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság átváltoztatása folytán megállapított
elzárást, továbbá - törvény által megállapított körben - az idegenrendészeti
õrizetet végrehajtó állami, fegyveres rendvédelmi szerv.
(2) A bv. szervezet a feladatainak törvényes ellátásával hozzájárul
a közrend és a közbiztonság erõsítéséhez.
(3) A bv. szervezet részére feladatot törvény határozhat meg.
2.§
(1) A bv. szervezet mûködését a Kormány az igazságügyminiszter útján
irányítja.
(2) A bv. szervezet központi vezetõ szerve a Büntetés-végrehajtás
Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: Országos Parancsnokság), élén a
büntetés-végrehajtás országos parancsnokával (a továbbiakban: országos
parancsnok).
(3) A büntetések és az intézkedések végrehajtása felett az ügyészség
- külön törvényben meghatározottak szerint - törvényességi felügyeletet
gyakorol.
(4) A bv. szervezet költségvetése az Igazságügyi Minisztérium
költségvetési fejezetéhez tartozik.
(5) Az Országos Parancsnokság, a büntetés-végrehajtási intézetek és
intézmények, továbbá a fogvatartottak kötelezõ foglalkoztatására létrehozott
gazdálkodó szervezetek (a továbbiakban együtt: bv. szervek) jogi személyek.
A bv. szervezet irányítása és vezetése
3.§
(1) A bv. szervezet törvényes mûködéséért az igazságügyminiszter
felelõs.
(2) Az igazságügyminiszter
a) elõkészíti a bv. szervezetre vonatkozó, az Országgyûlés és a Kormány
hatáskörébe tartozó jogszabályok és egyéb döntések tervezeteit;
b) rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi eszközei útján
szabályozza a bv. szervezet tevékenységét;
c) a Kormány döntésének végrehajtása érdekében, illetve a feladatkörében
eljárva a bv. szervezet részére a törvényi keretek között feladatot határoz
meg, és egyedi utasítást ad;
d) ellenõrzi a gazdálkodást, jóváhagyja a bv. szervezet fejlesztési terveit;
e) dönt bv. szerv létrehozásáról, valamint megszüntetésérõl;
f) meghatározza az oktatás, a képzés és a továbbképzés irányait,
összehangolja az erre irányuló tevékenységet;
g) jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;
h) meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló
személyekkel betölthetõ beosztásokat;
i) rendszeresíti a bv. szervezetnél alkalmazható kényszerítõ eszközöket,
fegyverzeti, egyenruházati anyagokat, hír- és biztonsági rendszereket;
j) megsemmisíti vagy megváltoztatja az országos parancsnok jogszabálysértõ
intézkedését;
k) jogszabályban meghatározott esetekben felülvizsgálja az országos
parancsnok határozatait, kivéve ha a határozat a bíróság elõtt közvetlenül
megtámadható;
l) gondoskodik a bv. szervezet ellenõrzésérõl;
m) jóváhagyja az Országos Parancsnokság szervezeti és mûködési szabályzatát;
n) ellátja a jogszabályokban meghatározott egyéb feladatokat.
(3) Az igazságügyminiszter a bv. szervezet részére egyedi utasítást
az országos parancsnok útján adhat.
4.§
(1) Az országos parancsnok a jogszabályok, az állami irányítás egyéb
jogi eszközei, és az igazságügyminiszter törvényben meghatározott jogkörében
hozott döntéseinek keretei között vezeti a bv. szervezetet. Az országos
parancsnok a bv. szervezet személyi állományának szolgálati elöljárója,
illetve felettese.
(2) Az országos parancsnok
a) gondoskodik a bv. szervezet törvényes mûködésérõl;
b) elõterjesztést, javaslatot tesz az igazságügyminiszter részére;
c) jogszabály meghozatalát nem igénylõ kérdésben intézkedéssel állapítja meg
az egyes rendszeresen ismétlõdõ tevékenységek végrehajtásának szakmai,
technikai és eljárási szabályait;
d) meghatározott tevékenység, vagy feladat végrehajtására, illetve a
hivatásos állomány tagjaira vonatkozóan - egyedi döntésként - parancsot ad;
e) gondoskodik a bv. szervezet költségvetésében foglaltak megtartásáról;
f) jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;
g) jóváhagyja a büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények szervezeti és
mûködési szabályzatát;
h) meghatározza a bv. szervezetnél rendszeresített kényszerítõ eszközök,
fegyverzeti, egyenruházati, hír- és biztonsági rendszerek, illetve az egyéb
technikai eszközök típusát és készletnormáit.
(3) Az országos parancsnok törvény, illetve az igazságügyminiszter
eltérõ rendelkezése hiányában képviseli a bv. szervezetet.
II. fejezet
A bv. szervek, a bv. szervezet személyi állománya
Az Országos Parancsnokság
5.§
Az Országos Parancsnokság a jogszabályok, az igazságügyminiszter
döntései és az országos parancsnok intézkedései alapján
a) elõkészíti az országos parancsnok intézkedéseit, parancsait és
elõterjesztéseit;
b) felügyeli, ellenõrzi és szakmailag irányítja a bv. szervek szolgálati
feladatainak a végrehajtását, így különösen a fogvatartás biztonságával, a
fogvatartottak nevelésével, foglalkoztatásával, egészségügyi ellátásával,
szállításával és nyilvántartásával kapcsolatos tevékenységet;
c) a bv. szervezet költségvetésének keretei között biztosítja a bv. szervek
feladatainak ellátásához szükséges feltételeket;
d) a fogvatartottak foglalkoztatását végzõ gazdálkodó szervezetek (a
továbbiakban: gazdálkodó szervezetek) mûködésével kapcsolatban ellátja az
igazságügyminiszter által meghatározott büntetés-végrehajtási feladatokat;
e) végzi a honvédelemmel, a polgári- és katasztrófavédelmi tevékenységgel, a
munkavédelemmel és a tûzvédelemmel kapcsolatos központi feladatokat;
f) együttmûködik a büntetések és az intézkedések végrehajtásában
közremûködõ, illetve a végrehajtást segítõ állami szervekkel és társadalmi
szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel, továbbá az
érintett nemzetközi szervezetekkel;
g) ellátja a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott egyéb
feladatokat.
A büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények
6.§
(1) A büntetés-végrehajtási intézetek (a továbbiakban: intézet) a
jogszabályok, az országos parancsnok intézkedései és parancsai, valamint a
szervezeti és mûködési szabályzatukban foglaltak alapján ellátják a büntetések
és intézkedések végrehajtásával járó feladatokat, a fogvatartottak - köztük a
kóros elmeállapotúak - gyógykezelését, elmemegfigyelését és kivizsgálását.
(2) Intézet a büntetés és az intézkedés jellegére, a végrehajtási
fokozatra, a fogvatartottak életkorára, nemére és a végrehajtás egyéb sajátos
körülményeire tekintettel alapítható.
7.§
A bv. szervek anyagi-technikai ellátására, a személyi állomány
oktatására, továbbképzésére, egyes szociális és egészségügyi feladatok
ellátására büntetés-végrehajtási intézmény (a továbbiakban: intézmény)
alapítható.
8.§
Az intézetet (intézményt) a parancsnok, fõigazgató fõorvos, igazgató
(a továbbiakban: parancsnok) vezeti, aki
a) felelõs az intézet (intézmény) feladatainak a törvényes végrehajtásáért,
annak rendjéért és biztonságáért;
b) gyakorolja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló
jogszabályokban meghatározott jogait, ellátja az ebbõl eredõ
kötelezettségeit;
c) felelõs az intézet (intézmény) gazdálkodásáért, a költségvetés
elõkészítéséért és végrehajtásáért, a számviteli rend betartásáért;
d) ellátja a hivatásos állománnyal kapcsolatos parancsnoki feladatokat,
jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogokat gyakorol a
személyi állomány tagjai felett;
e) képviseli az intézetet (intézményt).
A gazdálkodó szervezetek
9.§
(1) A szabadságvesztés végrehajtásának a célja elérése érdekében
létrehozott gazdálkodó szervezetek kizárólagos állami tulajdonban vannak.
(2) A gazdálkodó szervezetek gazdasági tevékenységüket a tulajdonosi
jogokat gyakorló igazságügyminiszter rendelkezései alapján végzik.
(3) A gazdálkodó szervezetek részére az elítéltek foglalkoztatásából
eredõ sajátos és indokolt többletkiadásokat - a mindenkori költségvetési
törvényben meghatározott mértékben - a központi költségvetés megtéríti.
A bv. szervezet személyi állománya
10.§
(1) A bv. szervezet személyi állománya - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel- hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban, továbbá
külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és
köztisztviselõi jogviszonyban álló személyekbõl állhat.
(2) A gazdálkodó szervezeteknél alkalmazottak hivatásos szolgálati
jogviszonyban vagy munkaviszonyban állnak.
(3) Közalkalmazott, köztisztviselõ, illetve munkaviszonyban álló
személy csak olyan munkakört láthat el, amelyhez a hivatásos szolgálati
jogviszony létesítésének sajátos feltételei nem szükségesek.
(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön
törvények szabályozzák.
III. fejezet
A bv. szervezet mûködésének általános szabályai
Az intézkedési kötelezettség és az intézkedések alkalmazásának közös szabályai
11.§
(1) A személyi állomány tagja a bv. szervezet feladatkörében,
szolgálati beosztásának (munkakörének) a jogszerû ellátása során a
jogszabályokban meghatározott intézkedések megtételére jogosult és köteles.
(2) Az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan
nem áll arányban annak törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas
intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása
mellett a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
(3) Az intézkedõ nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást,
embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles
megtagadni. A személyi állomány tagja az ilyen magatartás tanúsítóját a
cselekmény abbahagyására felszólítani, vele szemben intézkedni, vagy az
intézkedésre jogosult személynek jelentést tenni köteles.
(4) Az intézkedés során kerülni kell a sérülés okozását, az emberi
élet kioltását. Az intézkedésnél megsérült személy részére - amint az
lehetséges - segítséget kell nyújtani, gondoskodni kell az orvosi ellátásáról,
kórházi elhelyezés esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban
álló személy értesítésérõl.
(5) A személyi állomány egyenruha viselésére kötelezett tagját az
intézkedése során az egyenruhája és az igazolványa, egyenruha viselésére nem
kötelezett tagját az igazolványa igazolja.
(6) Ha az intézkedések a személyi állomány vagy a fogvatartottak
életének és testi épségének a megvédésére, a fogvatartás törvényes
biztosítására, a fogolyszökés megakadályozására, illetve más fontos feladat
végrehajtására nem elegendõk, a bv. szerv köteles más rendvédelmi szerv közre-
mûködését kérni.
Titoktartási kötelezettség
12.§
A bv. szervezet személyi állományának tagja az államtitkot és a
szolgálati titkot, valamint a tudomására jutott magántitkot köteles
megtartani. A titoktartási kötelezettség alól jogszabály, valamint jogszabály
felhatalmazása alapján, az abban megjelölt személy felmentést adhat.
Együttmûködési, tájékoztatási és segítségnyújtási kötelezettség
13.§
(1) A bv. szervezet a feladatainak teljesítését segítõ
szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel a jogszabályok
keretei között megkötött megállapodások alapján együttmûködik. Ha az ilyen
szervezet, egyház, alapítvány vagy személy a bv. szervezet rendjére és
biztonságára vonatkozó jogszabályokat vagy a megállapodásban foglaltakat
megszegi, a bv. szervezet az együttmûködést megszüntetheti.
(2) Intézet és gazdálkodó szervezet alapítása elõtt ki kell kérni az
érintett települési önkormányzat, Budapesten az illetékes önkormányzat
képviselõ-testületének a véleményét. Az intézet jellegének a
megváltoztatásáról, illetve a lakosságot érintõ egyéb lényeges intézkedésekrõl
e szerveket elõzetesen tájékoztatni kell.
(3) A bv. szervezet a közrend és a közbiztonság, az élet- és
vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye esetén, az
intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv kérésére - a büntetés-végrehajtás
biztonságának a veszélyeztetése nélkül - segítséget nyújt a közrendvédelmi
feladatok ellátásához.
(4) A személyi állomány tagja a szolgálati (munkaköri) feladatának
ellátása során - az illetékes hatóság intézkedéséig - a bíró, az ügyész,
illetve az eljárásban közremûködõ más hivatalos személy részére, az e
személyek életét, testi épségét, személyes szabadságát sértõ vagy közvetlenül
veszélyeztetõ cselekmények megakadályozása érdekében - feladata
végrehajtásának a veszélyeztetése nélkül - köteles a szükséges segítséget
megadni.
Belépés a bv. szerv területére
14.§
(1) A bv. szerv területére belépõ személy köteles a bv. szerv
rendjére és biztonságára vonatkozó elõírásokat betartani.
(2) A bv. szerv területére belépni szándékozó személyt a
személyazonosságának és a belépés indokának a megállapítása céljából
igazoltatni kell.
(3) A bv. szerv rendjére és biztonságára veszélyes
- külön jogszabályban meghatározott - tárgyak bevitelének a megakadályozása
érdekében a belépni szándékozó személy ruházata és csomagja átvizsgálható.
(4) A bv. szerv területérõl kilépõ személy ellenõrzésére a (2)-(3)
bekezdésben foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.
(5) A bv. szerv területére behajtó vagy onnan távozó jármûveket át
kell vizsgálni.
(6) Amennyiben az érintett a (2)-(5) bekezdésben foglalt
intézkedéseknek nem tesz eleget, a személy belépésének és a jármû behajtásának
az engedélyezését meg kell tagadni, a kilépésre és a jármû kihajtására csak a
szükséges intézkedések megtétele után kerülhet sor.
(7) A bv. szerv rendjére és a biztonságára vonatkozó legfontosabb
elõírásokról - ideértve a be nem vihetõ tárgyak jegyzékét is - a belépni
szándékozó személyeket megfelelõ módon tájékoztatni kell.
(8) A bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a
kilépés részletes szabályait, továbbá a bv. szerv területén hivatali
(szolgálati) tevékenységet végzõ személyekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket
külön jogszabály tartalmazza.
IV. fejezet
A kényszerítõ eszközök
A kényszerítõ eszközök alkalmazásának közös szabályai
15.§
(1) A bv. szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagja
feladatának jogszerû teljesítése során - amenynyiben más intézkedés nem vezet
eredményre -, az e törvényben meghatározott kényszerítõ eszközök alkalmazására
jogosult és köteles.
(2) Ha a rendszeresített kényszerítõ eszköz nem áll rendelkezésre
vagy a használatára nincs lehetõség, más eszköz is igénybe vehetõ, amennyiben
a helyettesített eszköz alkalmazásának a feltételei fennállnak, és az alkalmas
az intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósítására.
(3) Kényszerítõ eszközzel ellátni csak az alkalmazásra kiképzett
személyt lehet.
16.§
(1) A kényszerítõ eszköz alkalmazására az érintettet, - ha az eset
körülményei lehetõvé teszik - elõzetesen figyelmeztetni kell.
(2) Kényszerítõ eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel
szemben, - továbbá a testi kényszer és a bilincs kivételével - a terhes nõvel
és a gyermekkorú személlyel szemben, ha e körülményekrõl az intézkedõnek tu-
domása van, vagy azok számára nyilvánvalóan felismerhetõk.
(3) Csak testi kényszer alkalmazható a kényszergyógykezelttel, az
ideiglenes kényszergyógykezelttel és a kóros elmeállapotúvá vált
fogvatartottal szemben.
(4) Nincs helye kényszerítõ eszköz további alkalmazásának, ha az
ellenszegülés megtört vagy az intézkedés eredményessége enélkül is
biztosítható.
(5) A kényszerítõ eszköz alkalmazását a szolgálati elöljárónak
haladéktalanul jelenteni kell.
(6) A kényszerítõ eszköz alkalmazásának a jogszerûségét a bv. szerv
parancsnoka köteles megvizsgálni, majd álláspontjáról a kényszerítõ eszköz
alkalmazásától számított nyolc napon belül értesíti azt, akivel szemben a
kényszerítõ eszközt alkalmazták. Ha a kényszerítõ eszközt a bv. szerv
parancsnokának az utasítására alkalmazták, annak jogszerûségérõl az országos
parancsnok foglal állást.
(7) A jogszerûtlennek minõsített kényszerítõ eszköz használatáról az
ügyészt nyolc napon belül, ha pedig a kényszerítõ eszköz használata testi
sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.
17.§
(1) Kényszerítõ eszköz fogvatartottal szemben akkor alkalmazható, ha
a) a bv. szerv rendjét, biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ magatartást
tanúsít;
b) bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti, vagy
veszélyezteti;
c) bûncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.
(2) Kényszerítõ eszköz alkalmazható azzal a személlyel szemben, aki
a) a bv. szerv által fogvatartott személy életét, testi épségét, személyes
szabadságát, vagy a fogvatartás biztonságát sérti, illetve veszélyezteti;
b) a bv. szerv területén annak rendjét, biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ
magatartást tanúsít;
c) a bv. szerv, illetve a személyi állomány tagja ellen támad, a személyi
állomány tagját a feladatának ellátásában akadályoz, vagy intézkedésre
kényszerít;
d) a bv. szerv vagyonát rongálja, és azt felhívás ellenére sem hagyja abba;
e) a 13.§ (4) bekezdésében meghatározott magatartást tanúsít.
Az egyes kényszerítõ eszközök
Testi kényszer
18.§
Az intézkedéssel ellenszegülõ személlyel szemben az ellenszegülés
megtörésére testi kényszer (megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi
fogás) alkalmazható.
Bilincs
19.§
Bilincs alkalmazható a fogvatartott támadásának, szökésének,
engedély nélküli eltávozásának és önkárosításának a megakadályozására, továbbá
az intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.
Könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, gumibot
20.§
A bv. szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló
eszköz, illetve gumibot alkalmazható
a) az életet, a testi épséget, a személyi szabadságot, illetve a
vagyonbiztonságot közvetlenül sértõ vagy veszélyeztetõ támadás elhárítására;
b) az intézkedéssel szembeni aktív ellenszegülés megtörésére.
Szolgálati kutya
21.§
(1) Szájkosárral ellátott szolgálati kutya - pórázon vagy anélkül -
akkor alkalmazható, ha a testi kényszer alkalmazásának a feltételei
fennállnak.
(2) Szájkosár nélkül szolgálati kutya pórázon akkor alkalmazható, ha
az intézet, illetve a fogvatartás biztonságát veszélyeztetõ csoportosulás
enyhébb kényszerítõ eszközzel nem oszlatható szét, vagy ha az a személyi
állomány tagjának az intézkedésével szemben tanúsított aktív ellenállás
leküzdéséhez szükséges.
(3) Szájkosár és póráz nélkül szolgálati kutya
a) személyi sérüléssel fenyegetõ támadás, illetve az életet vagy a testi
épséget közvetlenül fenyegetõ magatartás elhárítására;
b) az elzárást, vagy az idegenrendészeti õrizetet töltõ személy kivételével
a fogvatartott szökésének a megakadályozására, és a megszökött fogvatartott
elfogására;
alkalmazható.
Lõfegyverhasználat
22.§
(1) Lõfegyverhasználat a hivatásos állomány tagjának saját
elhatározásából, vagy az arra jogosult elöljáró utasítására történhet.
Kötelékben való fellépés esetén lõfegyver csak az elöljáró utasítására
használható.
(2) Lõfegyverhasználatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés
minõsül. Nem minõsül lõfegyverhasználatnak a figyelmeztetõ lövés, továbbá a
tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés.
(3) Ha más kényszerítõ eszköz alkalmazása nem vezet eredményre,
lõfegyver használható
a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására;
b) a testi épséget vagy a személyi szabadságot súlyosan veszélyeztetõ
közvetlen támadás elhárítására;
c) a közveszélyokozás, a terrorcselekmény vagy a légi jármû hatalomba
kerítése bûncselekményének megakadályozására vagy megszakítására;
d) bûncselekmény lõfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására
alkalmas más eszközzel való elkövetésének a megakadályozására;
e) lõfegyver, illetõleg robbanóanyag jogosulatlan, erõszakos megszerzésére
irányuló cselekmény megakadályozására;
f) a bv. szerv ellen elkövetett fegyveres támadás elhárítására;
g) a fogvatartott szökésének a megakadályozására, a megszökött fogvatartott
elfogására;
h) a fogvatartott erõszakos kiszabadításának a megakadályozására;
i) azzal szemben, aki a nála lévõ fegyvert, vagy más, az életre és testi
épségre veszélyes eszközt felszólításra nem teszi le, és magatartása annak
ember elleni közvetlen használatának szándékára utal;
j) az intézkedõ saját élete, testi épsége, illetve személyes szabadsága
ellen intézett támadás elhárítására.
(4) A bv. szervezetben rendszeresített robbanófegyverekre a
lõfegyverhasználat szabályait kell alkalmazni.
(5) A lõfegyverhasználatról a bv. szerv parancsnoka az illetékes
ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.
23.§
(1) Nincs helye lõfegyverhasználatnak
a) ha az olyan személy életét vagy testi épségét veszélyeztetné, akivel
szemben a lõfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn;
b) ha az intézkedés célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhetõ;
c) fiatalkorú és nõi fogvatartottal szemben szökés megakadályozására,
illetve szökésük esetén elfogásukra;
d) az elzárást, vagy idegenrendészeti õrizetet töltõ fogvatartottal szemben
az intézet engedély nélküli elhagyása esetén.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik arra az
esetre, ha a lõfegyverhasználat a fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett
támadás, illetve ellenállás leküzdése miatt szükséges.
24.§
(1) A lõfegyverhasználatot a következõ sorrendben meg kell elõznie
a) felhívásnak, hogy a felhívott személy az intézkedésnek tegyen eleget;
b) más kényszerítõ eszköz alkalmazásának;
c) figyelmeztetésnek, hogy lõfegyverhasználat következik;
d) figyelmeztetõ lövésnek.
(2) A lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések részben vagy
teljesen mellõzhetõk, ha az eset összes körülményei miatt ezek megtételére
nincs idõ, és a késedelem az élet közvetlen veszélyeztetésével járna.
Lõfegyverhasználat tömegben (csoportosulásban) lévõ személlyel szemben
25.§
(1) Lõfegyverhasználatnak tömegben (csoportosulásban) lévõ
személlyel szemben csak akkor van helye, ha az egyes személy elleni
lõfegyverhasználat feltételei fennállnak. A lõfegyverhasználatnak az egyes
személy ellen kell irányulnia.
(2) A tömegben (csoportosulásban) lévõ személlyel szemben a
lõfegyverhasználatot a következõ sorrendben meg kell elõznie
a) a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására, illetõleg a jogellenes
magatartás megszüntetésére irányuló felhívásnak;
b) a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására irányuló egyéb kényszerítõ eszköz
alkalmazásának;
c) figyelmeztetésnek, hogy lõfegyverhasználat következik;
d) figyelmeztetõ lövésnek.
(3) A tömegben (csoportosulásban) lévõ személlyel szemben a
lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedések mellõzésére az egyes személy elleni
lõfegyverhasználat szabályai az irányadók.
Kötelékben való fellépés
26.§
(1) A hivatásos állomány tagjai kötelékben alkalmazhatók
a) fogolyzendülés felszámolására;
b) terrorcselekmény felszámolására;
c) túszok kiszabadítására;
d) megszökött fogvatartott felkutatására és elfogására;
e) a bv. szervet, illetõleg eszközeit, jármûveit ért támadás elhárítására;
f) a bv. szervbõl, annak jármûveibõl való erõszakos kitörés
megakadályozására;
g) a bv. szerv biztonságát sértõ vagy ezzel közvetlenül fenyegetõ tömeges
vagy erõszakos cselekmények megakadályozására, felszámolására;
h) a 13.§ (3) bekezdésében meghatározott esetben.
(2) Kötelékben történõ fellépés esetén a hivatásos állomány tagja a
kötelék parancsnokának az utasítása szerint köteles eljárni.
Tömegoszlatás
27.§
(1) Ha a fogvatartás és a bv. szerv biztonságát közvetlenül
veszélyeztetõ tömeg a szétoszlásra, illetve a jogellenes cselekmény
abbahagyására irányuló felszólításnak nem tesz eleget, a 18-21.§-okban
meghatározott kényszerítõ eszközök használata mellett a következõ eszközök és
intézkedések alkalmazhatók
a) vízsugár;
b) pirotechnikai eszköz, riasztólövés;
c) ingerlõ vegyi eszköz;
d) kényszeroszlatás.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eszköz, illetve intézkedés
alkalmazására a tömeget elõzetesen figyelmeztetni kell.
(3) A tömeget a helyszínrõl való eltávozásában tilos korlátozni.
(4) Tömegoszlatásra lõfegyver nem használható.
V. fejezet
A fogvatartott nyilvántartása
28.§
(1) A fogvatartottról a fogvatartó bv. szerv helyi, az Országos
Parancsnokság központi nyilvántartást vezet.
(2) A nyilvántartás kiterjed
a) a fogvatartott személyazonosító adataira és fényképére;
b) lakcímére;
c) a végrehajtás során a büntetés-végrehajtási feladatok ellátásához (így
különösen a nevelés, a biztonság, a foglalkoztatás, az egészségügyi állapot)
és a fogvatartott jogainak a gyakorlásához szükséges adatokra, iratokra;
d) a büntetõ eljárásban, illetve a fogvatartottal kapcsolatos egyéb -
bírósági, ügyészségi, közjegyzõi, államigazgatási - eljárásban keletkezett
azon iratokra, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján a bv. szervezet
részére meg kell küldeni.
29.§
(1) Az adatkezelõ szerv a nyilvántartott adatokról és iratokról (a
továbbiakban: adatok) teljeskörû tájékoztatást ad
a) az igazságügyminiszter;
b) a bíróság;
c) az ügyészség;
d) a rendõrség és az egyéb nyomozó hatóságok;
e) a nemzetbiztonsági szolgálatok;
f) az adatvédelmi biztos
részére.
(2) Az (1) bekezdésben nem említett állami szervek, nemzetközi és
egyéb szervezetek, továbbá az állampolgárok részére - jogszabályban
meghatározott esetben hivatalból, egyébként kérelemre - a feladataik
ellátásához, illetve a jogaik érvényesítéséhez szükséges adatokról az
adatkezelõ szerv tájékoztatást ad.
(3) Az adatszolgáltatásra irányuló kérelemnek az adatkérés indokát,
jogszabályi alapját, illetve az adatszolgáltatáshoz fûzõdõ érdek igazolását
kell tartalmaznia.
(4) A fogvatartott adatai - személyazonosításra alkalmatlan módon -
statisztikai és tudományos célra felhasználhatók.
30.§
(1) A fogvatartott adatait a bv. szervezet, illetve az adatokról
tájékoztatást kérõ szervek, szervezetek és állampolgárok kizárólag a
jogszabályban meghatározott feladataik törvényes ellátásához, illetve a
kérelemben említett jog érvényesítéséhez használhatják fel.
(2) A fogvatartott a róla nyilvántartott adatokat - a (3)
bekezdésben foglalt kivételekkel - megismerheti, kérheti a téves adatok
kijavítását és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlését. A fogvatartott
ilyen kérelmét teljesíteni kell.
(3) Nem hozható a fogvatartott tudomására a fogvatartás biztonságát
érintõ olyan intézkedéssel kapcsolatban felvett adat, amely intézkedést
törvényi rendelkezés következtében eltûrni köteles.
(4) A fogvatartottnak az adataival való rendelkezési joga nem
sértheti a bûnüldözõ és igazságszolgáltatási szervek mûködéséhez, az állami és
az önkormányzati feladatok ellátásához szükséges adatok használatához fûzõdõ
közérdek érvényesítését.
31.§
(1) Az adatkezelõ szerv gondoskodik a nyilvántartott adatok
védelmérõl, az arra jogosultak megfelelõ tájékoztatásáról, az adatokhoz való
illetéktelen hozzáférés, közlés, megváltoztatás vagy törlés
megakadályozásáról.
(2) A bv. szervezet a bíróság, az ügyészség, a rendõrség, az egyéb
nyomozó hatóságok, a nemzetbiztonsági szolgálatok, az államigazgatási és
önkormányzati szervek által a fogvatartottról nyilvántartott - a büntetés-
végrehajtási feladatok ellátásához szükséges - adatokat térítés nélkül igénybe
veheti.
32.§
A fogvatartottról felvett adatokat az adatkezelõ szerv a büntetés,
intézkedés végrehajtásától, vagy a végrehajthatóság megszûnésétõl számított
huszonöt évig köteles megõrizni.
33.§
Az idegenrendészeti õrizetet bv. intézetben töltõ fogvatartott
nyilvántartására vonatkozó sajátos rendelkezéseket külön jogszabály állapítja
meg.
VI. fejezet
Záró rendelkezések
Értelmezõ rendelkezések
34.§
(1) E törvény alkalmazásában
a) a jogszabályon, a ruházaton, a csoportosuláson, a tömegen, a katasztrófán
és a rendvédelmi szerven a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97.§-
ának (1) bekezdésében meghatározott fogalmakat kell érteni;
b) fogvatartott: aki a szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést,
büntetõ eljárási kényszerintézkedést, az elzárást, illetve az
idegenrendészeti õrizetet - az arra jogosult hatóság határozata alapján -
bv. szervnél tölti;
c) a gazdálkodó szervezetnél való foglalkoztatásból eredõ többletkiadásokon
különösen
1. a munkahelyekre telepített biztonsági berendezések üzemeltetésének,
javításának, felújításának;
2. a fogvatartottak betanításának, gyakori cserélõdésének, és a munkájuk
szakmai felügyeletének;
3. a munka termelékenységének és minõségének alacsonyabb szintjébõl eredõ
selejt, hulladék keletkezésének és a többlet anyag felhasználásának;
4. a nem megfelelõ képzettség, illetve a termelési eszközök gyakorlatlan
kezelése miatti javításoknak, karbantartásoknak, pótalkatrész
készletezéseknek;
5. a fogvatartottak jogszabályokban elõírt elõállításából és a
szállításából eredõ termeléskiesésnek
a kiadásait kell érteni.
(2) Az e törvényben foglaltakat - eltérõ rendelkezés hiányában -
valamennyi fogvatartottra alkalmazni kell.
(3) Ahol jogszabály fegyveres testületet, rendvédelmi szervet vagy
ezek tagját említi, azon a bv. szervezetet, illetõleg annak hivatásos
állományú tagját is érteni kell.
Felhatalmazó rendelkezések
35.§
(1) A gazdálkodó szervezeteknél való foglalkoztatásból eredõ sajátos
többletkiadások számbavételének a módját és a megtérítés rendjét a Kormány
állapítja meg.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy rendelettel
állapítsa meg
a) a bv. intézetek alapítását (kijelölését) és megszüntetését;
b) a bv. szervezet szolgálati szabályzatát;
c) a foglalkoztatás céljával összhangban a gazdálkodó szervezetekre
vonatkozó sajátos büntetés-végrehajtási feladatokat;
d) a bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a kilépés
részletes szabályait;
e) a fogvatartottak nyilvántartásának részletes szabályait.
Módosuló rendelkezések
36.§
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, többször
módosított 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 20.§-
ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A büntetés-végrehajtási feladatok teljesítésében -
jogszabályban meghatározottak szerint - az állami szervek közremûködnek. A
büntetés-végrehajtási szervezet a jogszabályok keretei között együttmûködik a
fogvatartás körülményeinek a figyelemmel kísérésére, a szabadulás után a
társadalomba való beilleszkedés elõsegítésére, a karitatív tevékenység
végzésére, továbbá az egyéb büntetés-végrehajtási feladatok segítésére alakult
börtönmissziókkal és társadalmi szervezetekkel, az ilyen tevékenységet ellátó
egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel."
37.§
A Bv.tvr. 34.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép, és a 34.§ a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére a bv. szerv
határozattal kötelezi, amely ellen a közléstõl számított harminc napon belül
keresettel fordulhat a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes
bírósághoz.
(3) Ha az elítélt keresetet nem terjesztett elõ, és a kárt önként
nem térítette meg, a határozatban megállapított kártérítés összegét a bv.
szerv az elítélt keresményébõl
- a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban:
Vht.) vonatkozó szabályai szerint - levonhatja. Ha a levonás az elítélt
fogvatartásának az ideje alatt nem teljesíthetõ, a határozatot hozó bv. szerv
a kártérítési igény érvényesítésére keresettel fordulhat a székhelye szerint
illetékes bírósághoz."
38.§
(1) A Bv.tvr. 35.§-ának (1) bekezdésében "az Igazságügyi
Minisztérium felelõs" szövegrész helyébe "a bv. szervezet felelõs" szövegrész
lép.
(2) A Bv.tvr. 35.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(2) Az elítélt a kártérítési igényét annál a bv. szervnél
terjesztheti elõ, ahol a kár bekövetkezett. A kártérítési igényt határozattal
kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstõl számított harminc napon
belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz
keresettel fordulhat."
39.§
A Bv.tvr. a következõ 37/A.§-sal egészül ki:
"37/A.§
(1) A büntetés-végrehajtási intézet rendjét, a fogvatartás
biztonságát közvetlenül és súlyosan sértõ vagy veszélyeztetõ események
felszámolásának az idejére - legfeljebb öt napig - a büntetés-végrehajtási
intézet parancsnoka az elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti
a 36.§ (1) bekezdésének b), c), d), j), k), m), n) és o) pontjaiban, a (3)
bekezdésben, továbbá az (5) bekezdés e) pontjában foglalt jogok gyakorlásának
teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés
idõtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés elrendelésérõl vagy
meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész az
intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát
megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának a felfüggesztését megszüntetheti.
(3) Az (1) bekezdés szerinti intézkedést kiváltó ok elõidézésében
vétlen elítélt részére az elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetõvé kell
tenni."
40.§
A Bv.tvr. 45.§-ának (4) bekezdése a következõ második mondattal
egészül ki:
"Ha az elítélt munkavégzés helyett tanulmányokat folytat, ennek
idejére jogszabályban meghatározott mértékû pénzbeli térítésre jogosult."
41.§
A Bv.tvr. 118.§-a a következõ (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az elõzetes letartóztatást végrehajtó büntetés-végrehajtási
intézet parancsnoka a 37/A.§ (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának
az idejére - legfeljebb öt napig - az elõzetesen letartóztatottak
meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés d), e) és g)
pontjaiban, továbbá a (2)-(3) bekezdésben foglalt jogok gyakorlásának teljes
vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés
idõtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.
(5) A (4) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 37/A.§ (2)-
(3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell."
42.§
A Vht. 255.§-a a következõ e) ponttal egészül ki:
(A fõvárosi bírósági, illetõleg a megyei bírósági végrehajtó (a továbbiakban:
megyei bírósági végrehajtó) foganatosítja a végrehajtást, ha a végrehajtandó
követelés)
"e) a büntetés-végrehajtási szervezetet a fogvatartottal
- illetõleg a volt fogvatartottal - szemben illeti meg."
43.§
Hatálybalépés
Ez a törvény a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép
hatályba, egyidejûleg a büntetés-végrehajtásnak az igazságügyminiszter
felügyelete alá helyezésérõl szóló 1963. évi 24. törvényerejû rendelet a
hatályát veszti.
I N D O K O L Á S
a büntetés-végrehajtási szervezetrõl szóló törvényjavaslathoz
Á L T A L Á N O S I N D O K O L Á S
A büntetés-végrehajtási szervezet (bv. szervezet) szakmai feladatait
- a szabadságelvonással járó büntetések és intézkedések végrehajtását - a
büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979.
évi 11. törvényerejû rendelet (Bv.tvr.) részletesen meghatározza. A feladatok
meghatározása mellett azonban a bv. szervezetre vonatkozó jogi szabályozás
csak részben felel meg a jogállamiság követelményének és a jogalkotásról szóló
1987. évi XI. törvényben (Jtv.) foglaltaknak.
A Jtv. szerint - többek között - törvényben kell szabályozni az
állam szervezetére, mûködésére, az állami szervek hatáskörére vonatkozó
alapvetõ rendelkezéseket, a büntetés-végrehajtást, a személyi szabadságjogok
korlátozását és a személyi nyilvántartást. A bv. szervezettel kapcsolatos
irányítási jogkörökrõl csupán a büntetés-végrehajtásnak az igazságügyminiszter
felügyelete alá helyezésérõl szóló 1963. évi 24. törvényerejû rendelet tesz
említést kimondva, hogy a büntetés-végrehajtással kapcsolatban a
belügyminiszter jogait ezután az igazságügyminiszter gyakorolja.
A Javaslat e hiányosságot pótolja, meghatározza a bv. szervezetnek
az államszervezetben elfoglalt helyét, az irányítási és vezetési jogköröket, a
bv. szervezet felépítését, valamint a mûködésének legfontosabb szabályait.
Fontosságuk miatt a Javaslat külön fejezetei tartalmazzák a kényszerítõ
eszközök alkalmazására és a fogvatartottakkal kapcsolatos adatok
nyilvántartására vonatkozó, törvényi szabályozást igénylõ rendelkezéseket.
A Bv.tvr. alkalmazásának a tapasztalatai szükségessé teszik annak
néhány tekintetben történõ módosítását, így a büntetés végrehajtásában
közremûködõ állami szervek, illetve a végrehajtást segítõ szervek,
szervezetek, személyek elhatárolását, a kártérítési eljárás egyszerûsítését,
továbbá a Javaslatban meghatározott kivételes esetekben az elítélteket
egyébként megilletõ egyes jogok gyakorlásának az ideiglenes felfüggesztését.
A bv. szervezetet a fogvatartottal szemben megilletõ, a bíróság
által megítélt követelések jellege és a végrehajtási költségek csökkentése
indokolja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.)
módosítását.
R É S Z L E T E S I N D O K O L Á S
Az 1.§-hoz
A Javaslat a Bv.tvr. alapján összefoglaló jelleggel meghatározza a
bv. szervezet alapvetõ feladatát; a szabadság elvonásával járó büntetések,
intézkedések, büntetõ eljárási kényszerintézkedések, illetve a szabálysértés
miatt alkalmazott pénzbírság meg nem fizetése esetén megállapított elzárás
végrehajtását. A Javaslat ezen túlmenõen a külföldiek beutazásáról,
magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI.
törvény rendelkezései alapján - az ott meghatározott kivételes esetekben - a
bv. szervezet feladatává teszi az idegenrendészeti õrizet büntetés-
végrehajtási intézetben való végrehajtását is.
A bv. szervezet a feladatai ellátása során - az erre törvényben
feljogosított szervek határozata alapján - az egyik legfontosabb alapjogot, a
személyi szabadsághoz való jogot korlátozza. A közrend és a közbiztonság
fenntartása érdekében - az egyéb rendvédelmi szervekhez hasonlóan -
kényszerítõ eszközök alkalmazására is sor kerülhet, ezért a Javaslat a bv.
szervezetet fegyveres rendvédelmi szervként határozza meg. Az állami jelzõ
arra utal, hogy e feladatok megvalósítása kizárólag az állam szerveinek a
kötelezettsége.
Garanciális jellegû szabály, hogy a bv. szervezet feladatait
törvényben kell meghatározni.
A 2.§-hoz
A bv. szervezet jogállása körében a Javaslat kimondja, hogy e
szervezetet a Kormány az igazságügyminiszter útján irányítja. Ennek oka, hogy
a bv. szervezet tevékenysége alapvetõen kötõdik az igazságszolgáltatáshoz, az
igazságügyi szervek szabadságelvonásról rendelkezõ határozatainak a
végrehajtására irányul. A miniszter irányítási jogköre nem érinti az
ügyészségnek a büntetés-végrehajtás felett gyakorolt - az Alkotmányban is
szabályozott - törvényességi felügyeleti jogát.
Az igazságügyminiszter irányítási jogkörébõl következõen a bv.
szervezet költségvetése az Igazságügyi Minisztérium költségvetési fejezethez
tartozik.
A Javaslat meghatározza a bv. szervezet központi vezetõ szervét, a
Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (Országos Parancsnokság),
melynek élén a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka (országos parancsnok)
áll. Az Országos Parancsnokság, továbbá a többi bv. szerv - intézetek,
intézmények, és a fogvatartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek -
polgári jogi jogviszonyok alanyaivá válhatnak, ezért azokat a Javaslat jogi
személyekké nyilvánítja.
A 3.§-hoz
A miniszter irányítási jogköre elsõsorban normatív jellegû.
Feladatkörében eljárva a rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi
eszközei útján szabályozza a bv. szervezet tevékenységét, elõkészíti a
magasabb szintû jogszabályok tervezeteit, a Kormány bv. szervezetre vonatkozó
döntéseit.
A miniszter a jogszabályok keretei között a bv. szervezetre nézve
feladatokat határozhat meg, és azok végrehajtására utasítást adhat. Egyedi
ügyekben utasítás csak az országos parancsnokon keresztül adható, mivel a bv.
szervezet személyi állományának az országos parancsnok a szolgálati
elöljárója.
A Javaslat a miniszter munkáltatói jogkörét, illetve az országos
parancsnok határozatainak a felülvizsgálatát más jogszabályokra való utalással
határozza meg. E jogkörök tartalmának a szabályozása a fegyveres szervek
hivatásos állományának a szolgálati jogviszonyáról, illetve a közalkalmazottak
jogállásáról szóló jogszabályok feladata.
A miniszter irányítási jogköre kiterjed az országos parancsnok
jogszabálysértõ intézkedéseinek a megváltoztatására vagy megsemmisítésére,
illetve a bv. szervezet ellenõrzésérõl való gondoskodásra.
A 4.§-hoz
Az országos parancsnok vezetõi feladatait a Javaslat a miniszter
jogkörével összhangban állapítja meg, vezetõi tevékenységét a jogszabályok és
a miniszter által meghatározott feladatok, rendelkezések alapján végzi.
A fenti keretek között az országos parancsnok felelõs a bv.
szervezet törvényes mûködéséért, melynek érdekében a bv. szervezetet érintõ
ügyekben elõterjesztési és javaslattételi joggal rendelkezik, jogalkotási
tárgyat nem érintõ kérdésben intézkedést adhat ki. Munkáltatói jogkörének a
tartalmát ugyancsak külön jogszabályok állapítják meg.
Az országos parancsnok a bv. szervezet hivatásos állományának a
szolgálati elöljárója, ilyen minõségében parancs kiadására jogosult.
Az 5-9.§-hoz
A Javaslat meghatározza a különbözõ jellegû bv. szervek legfontosabb
feladatait, mûködésük jogi kereteit.
Az Országos Parancsnokság feladata értelemszerûen az országos
parancsnok vezetõ jogköréhez kapcsolódik, annak megvalósítására irányul. A
Javaslat felsorolja az Országos Parancsnokság tevékenységének fõbb irányait,
egyben utal a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott egyéb
feladatokra is.
A bv. szervezet alapvetõ feladatát, a fogvatartás megvalósítását a
büntetés-végrehajtási intézetek látják el, ennek megfelelõen intézetnek
minõsülnek a fogvatartottak gyógykezelését, kivizsgálását és elmemegfigyelését
végzõ bv. szervek is.
A Javaslat felsorolja azokat a legjellemzõbb szempontokat, amelyek
alapján intézet alapítható. Ezek döntõen a büntetés vagy intézkedés jellegére
(szabadságvesztés, elõzetes letartóztatás, elzárás stb.), a szabadságvesztés
végrehajtási fokozatára, a fogvatartottak életkorára és nemére vonatkoznak. Az
intézetek alapításánál - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - több szempont
is figyelembe vehetõ (pl. felnõttkorú fegyház-, illetve börtön fokozatú férfi
elítélteket fogvatartó intézet).
A büntetés-végrehajtási intézmények fogvatartást nem végeznek,
oktatási, szociális és egészségügyi feladatok ellátására alapíthatók.
A bv. szervek között sajátos helyet foglalnak el a fogvatartottak
foglalkoztatására létrejött gazdálkodó szervezetek. A szabadságvesztés
büntetés céljával összhangban a Bv.tvr. elõírja, hogy a végrehajtás során az
elítélt munkáltatását biztosítani kell. A bv. szervezet "állami, fegyveres"
jellegébõl következõen az ilyen célra alapított gazdálkodó szervezetek
kizárólagos állami tulajdonban vannak, gazdálkodásukat a tulajdonos
rendelkezései alapján végzik. A foglalkoztatás kötelezõ voltára figyelemmel e
szerveket bizonyos sajátos többletkiadások terhelik, melyek közül a
legtipikusabbakat a Javaslat értelmezõ rendelkezései tartalmazzák. Az ilyen
jellegû indokolt kiadásokat - a mindenkori éves költségvetési törvényben
meghatározott mértékben - a központi költségvetés megtéríti.
A 10.§-hoz
A bv. szervezet személyi állományának meghatározó részét a hivatásos
szolgálati jogviszonyban álló személyek alkotják. Alapvetõ feladatuk a
fogvatartás törvényes ellátása, ennek érdekében meghatározott feltételek
fennállása esetén intézkedésre, köztük kényszerítõ eszközök használatára
jogosultak, illetve kötelezettek.
A hivatásos állományúak mellett a bv. szervezet egyéb feladatait
közalkalmazottak, a gazdálkodó szervezeteknél pedig munkaviszonyban álló
személyek látják el. A Javaslat a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV.
törvényben (Rtv.) foglaltakkal egyezõen megteremti a lehetõségét annak, hogy
hivatásos állományúakat nem igénylõ egyes munkaköröket köztisztviselõi
jogállású személyek töltsenek be.
A hivatásos szolgálati jogviszony, illetve az említett egyéb
jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák, ezért a Javaslat erre
csupán utalást tartalmaz.
A 11.§-hoz
A bv. szervezet mûködésének az általános szabályai körében a
Javaslat a személyi állomány tagjai részére intézkedési jogosultságot
biztosít, illetve kötelezettséget ír elõ. Az intézkedési jog a személyi
állomány tagját csak a bv. szervezet feladatkörében eljárva - a törvényes
fogvatartás biztosítása érdekében - a szolgálati beosztás (munkakör) jogszerû
ellátása során illeti meg. E feltételek fennállása esetén az intézkedésre sor
kerülhet adott esetben a bv. szerv területén kívül (pl. elõállítás, szállítás
alkalmával), vagy nem fogvatartott személyekkel szemben.
Az intézkedés jogszerûségének feltétele az is, hogy valamely elérni
kívánt magatartás kikényszerítésénél, más esetben a jogellenes magatartás
megelõzésénél vagy elhárításánál alkalmazott eljárás nem okozhat az intézkedés
céljával nyilvánvalóan arányban nem álló sérelmet. Minderre figyelemmel a
Javaslat elõírja, hogy amennyiben az intézkedés céljának az elérésére több
lehetõség is adódik, olyan intézkedést kell választani, amely a legkisebb
személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
Az intézkedési jog további fontos korlátját jelenti - nemzetközi
jogi kötelezettségeinkkel összhangban - a kínzás, a kényszervallatás, az
embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma. A tilalmat megszegõkkel szemben a
Javaslat külön intézkedési kötelezettséget ír elõ.
Az intézkedésre való jogosultság igazolása különösen fontos lehet
akkor, amikor az intézkedõ egyenruha viselésére nem kötelezett, vagy ha az
intézkedésre nem fogvatatott személlyel szemben kerül sor. A Javaslat szerint
az intézkedõt az egyenruhája és az igazolványa, ha pedig egyenruha viselésére
nem kötelezett, úgy az igazolványa igazolja.
A 12.§-hoz
A személyi állomány tagja részére a Javaslat az államtitok, a
szolgálati titok, valamint a tudomására jutott magántitok tekintetében
titoktartási kötelezettséget ír elõ. E kötelezettség alól csak jogszabály,
magántitok esetén pedig az érintett személy adhat felmentést.
A 13.§-hoz
A bv. szervezet feladatának az ellátásában jogszabály által
meghatározottak szerint más állami szervek közremûködnek. Jogszabályi
kötelezettség nélkül is lehetõség van egyes szervezetekkel (pl. karitatív
szervezetek), az egyházakkal, alapítványokkal, illetve magánszemélyekkel való
együttmûködésre. Az együttmûködés célja a bv. szervezet feladatainak a
segítése, amely számos formában (pl. a fogvatartottak anyagi segítésében,
lelki gondozásában, a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedés
elõsegítésében stb.) megnyilvánulhat. Az együttmûködés kétoldalú
kötelezettségvállalás, ezért amennyiben az említett szervezet, alapítvány stb.
a bv. szervezet rendjére és biztonságára vonatkozó szabályokat, vagy az
együttmûködési megállapodásban foglaltakat megszegi, a bv. szervezet megszün-
tetheti az együttmûködést.
A települések életére kihat az a körülmény, hogy területükön bv.
intézet mûködik. A fogvatartottak bv. intézetbõl való eltávozása, kimaradása,
esetleg szökése a közbiztonságot is érinti. A Javaslat ezért elõírja, hogy bv.
intézet vagy a fogvatartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezet alapítása
elõtt ki kell kérni az adott települési önkormányzat képviselõ-testületének a
véleményét, az intézet jellegének a megváltoztatásáról (pl. fogház helyett
fegyház létesítése), illetve a lakosságot érintõ más lényeges intézkedésekrõl
e szervet elõzetesen tájékoztatni kell.
A Javaslat meghatározott korlátok között lehetõvé teszi, hogy a bv.
szervezet segítséget nyújtson más rendvédelmi szervek részére a közrendvédelmi
feladatok ellátásához. A segítség feltétele a közrend, a közbiztonság, az
élet- és vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye,
továbbá, hogy az ne veszélyeztesse a bv. szervezet alapvetõ feladatának, a
büntetés végrehajtásának a biztonságát.
A Javaslat az állampolgári segítségnyújtás sajátos esetét
szabályozza, amikor kimondja, hogy az illetékes hatóság intézkedéséig a bv.
szervezet személyi állományának a tagja köteles segítséget nyújtani a bíró,
ügyész, illetve az eljárásban közremûködõ más hivatalos személyek részére az
életüket, testi épségüket, személyes szabadságukat sértõ vagy közvetlenül
veszélyeztetõ cselekmények megakadályozása érdekében. E rendelkezés oka, hogy
az elõállítást végzõ személy a kényszerítõ eszközök alkalmazására kiképzést
kap, ezért az említett súlyos esetekben a segítségnyújtás tõle fokozottan
elvárható. A segítségnyújtás korlátját jelenti, hogy az nem veszélyeztetheti a
szolgálati feladat végrehajtását. A szolgálati feladat végrehajtásának az
elsõdlegessége mellett a segítségnyújtás szükségességérõl a konkrét
körülmények értékelésével a személyi állomány tagja dönt.
A 14.§-hoz
A fogvatartás törvényes biztosítása megköveteli a bv. szervek
területére való be- és kilépés, illetve az ott tartózkodásra vonatkozó
rendelkezések jogszabályi formában való megjelenését. E szabályok egy része
olyan állampolgári jogokat érint, amelyek a törvényi szintû szabályozást
teszik indokolttá. A Javaslat ezért meghatározza a bv. szerv területére
belépni szándékozó személy igazoltatását, a belépés indokának a
megállapítását, lehetõvé teszi a ruházat, csomag és a jármû átvizsgálását.
A bv. szerv területére való be- és kilépés, valamint a tartózkodás
részletes szabályai a szerv jellegétõl függõen változnak, azokat más
jogszabályokban, illetve a házirendben kell meghatározni.
A Javaslat szerint szintén más jogszabályban kell megállapítani a
hivatali vagy szolgálati tevékenységet végzõ személyekre (pl. bírák, ügyészek,
ügyvédek, a nyomozóhatóságok tagjai, adatvédelmi biztos, stb.) vonatkozó
sajátos szabályokat. E jogszabályok megalkotására a Javaslat ún. felhatalmazó
rendelkezései alapján az igazságügyminiszter jogosult.
A 15.§-hoz
A személyi állomány tagjai által alkalmazható intézkedések közül
legjelentõsebb a kényszerítõ eszközök használatára való jogosultság, ezért
alkalmazásának a feltételeit és a használat szabályait a Javaslat külön
fejezetben határozza meg.
A kényszerítõ eszközökre is alkalmazni kell az intézkedési
kötelezettségre és az intézkedések alkalmazására vonatkozó közös szabályokat,
ezen túlmenõen azonban a Javaslat további általános jellegû rendelkezéseket is
megfogalmaz. Ilyen szabály, hogy kényszerítõ eszköz használatára csak akkor
kerülhet sor, ha más intézkedés nem vezetett eredményre, továbbá, hogy ilyen
eszközök alkalmazására csak a személyi állomány hivatásos szolgálati jog-
viszonyban álló, és az adott eszköz alkalmazására kiképzett tagja jogosult.
A 16.§-hoz
A kényszerítõ eszközök alkalmazásának esetleges következményeire
figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy amennyiben az eset körülményei
lehetõvé teszik, az érintettet a használat elõtt figyelmeztetni kell. E
rendelkezés is tükrözi a kényszerítõ eszközök használatának kivételes
jellegét, lehetõvé teszi, hogy az intézkedéssel érintett eleget tegyen az
intézkedõ utasításának.
A fogvatartottak egyes csoportjaira nézve a kényszerítõ eszközök
használata tekintetében indokolt különbséget tenni, a használatot adott
esetekben megtiltani vagy korlátozni. Az egészségi állapotuk miatt sajátos
helyzetben lévõ kényszergyógykezeltekkel, ideiglenes kényszergyógykezeltekkel,
továbbá a kóros elmeállapotú fogvatartottakkal szemben a Javaslat csak testi
kényszer alkalmazását teszi lehetõvé, mert esetükben az egészségügyi
jogszabályokban meghatározott orvosi beavatkozások indokoltak.
A Javaslat a kényszerítõ eszközök alkalmazását a terhes nõkkel és a
gyermekkorú személyekkel szemben ugyancsak korlátozza, ha e körülményrõl az
intézkedõnek tudomása van, vagy az nyilvánvalóan felismerhetõ. Magatehetetlen
személlyel szemben kényszerítõ eszköz alkalmazása kizárt.
A kényszerítõ eszköz alkalmazásának a kivételessége, továbbá annak
esetleges következményei indokolják, hogy a használatot a szolgálati
elöljárónak haladéktalanul jelenteni kell. A bv. szerv parancsnoka a
kényszerítõ eszköz alkalmazásának a jogszerûségét köteles kivizsgálni, majd
álláspontjáról rövid határidõn belül értesíti azt a személyt, akivel szemben
az adott eszközt alkalmazták. Ha a parancsnok a kényszerítõ eszköz használatát
jogszerûtlennek minõsíti, vagy az testi sérülést, illetve halált okozott, az
ügyész értesítése is kötelezõ. A rendelkezés indoka, hogy az intézkedõ
tudomást szerez eljárása jogszerûségérõl vagy annak hiányáról, az intézkedést
elszenvedõ pedig megalapozottan dönthet arról, hogy a vele szemben alkalmazott
intézkedést elfogadja-e, kíván-e panaszt vagy feljelentést tenni, keresetet
indítani.
A 17.§-hoz
A Javaslat általános jelleggel meghatározza azokat a jogtárgyakat,
amelyek sérelme esetén kényszerítõ eszközök használatára sor kerülhet. Közülük
legfontosabb a bv. szerv rendje és biztonsága, az élet, a testi épség és a
személyes szabadság védelme. A Javaslat a 13.§ (4) bekezdésével összhangban
lehetõvé teszi kényszerítõ eszközök használatát a bíró, ügyész stb. elleni
támadások esetén.
A 18.§-hoz
Az intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésének, leküzdésének
legenyhébb és leggyakoribb módja testi kényszer alkalmazása, amely fizikai erõ
alkalmazását (pl. lefogás, elvezetés, önvédelmi fogások) jelenti.
A 19.§-hoz
A testi kényszer mellett a leggyakoribb kényszerítõ eszköz a bilincs
használata. Alkalmazására a fogvatartott támadásának, szökésének és
önkárosításának a megakadályozása érdekében, továbbá a testi kényszer
használatára vonatkozó feltétel megléte esetén kerülhet sor.
A 20.§-hoz
A védett jogtárgyak súlyosabb veszélyeztetése esetén a bv.
szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló eszköz vagy gumibot
alkalmazható. A használat feltétele, hogy arra csak aktív magatartás (támadás
vagy fizikai ellenszegülés) esetén kerülhet sor. Ezen eszközök az általuk
keltett fájdalomérzet révén alkalmasak a támadás vagy ellenszegülés
megtörésére, szabályszerû használatuk azonban kizárja az élet és a testi épség
veszélyeztetését, az egészség károsítását.
A 21.§-hoz
A kényszerítõ eszközök körében sajátos helyet foglal el a
különlegesen kiképzett szolgálati kutya. Alkalmazásának a módjától függõen
ugyanis a legenyhébb esetektõl kezdve, a fogvatartás biztonságát veszélyeztetõ
csoportosulás szétoszlatására, a szökés megakadályozására, az elfogásra, a
személyi sérüléssel fenyegetõ támadás elhárítására is használható.
A Javaslat az elhárítandó magatartás veszélyessége alapján
meghatározza, hogy a szolgálati kutya mikor alkalmazható szájkosárral vagy
anélkül, továbbá mely esetekben van lehetõség a szájkosár és a póráz együttes
mellõzésére.
A 22-24.§-hoz
A legsúlyosabb kényszerítõ eszköznek a lõfegyverhasználat minõsül,
ezért használatát a Javaslat - az összes kényszerítõ eszközre vonatkozó
elõírásokon túl - további szigorú feltételekhez köti.
Lõfegyverhasználatra csak akkor kerülhet sor, ha más eszköz
használata nem vezet vagy vezetett eredményre, és az érintett jogtárgy súlyos
sérelme vagy annak közvetlen veszélye áll fenn. Ilyennek minõsülnek a
legsúlyosabb, az életet, testi épséget és személyi szabadságot sértõ cselek-
mények, a fogolyszökés, a fogvatartott erõszakos kiszabadítása stb.
A Javaslat szerint lõfegyverhasználatnak csak a szándékosan,
személyre leadott lövés minõsül, így nem számít annak a figyelmeztetõ lövés,
továbbá a tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés.
A lõfegyverhasználatot a Javaslat - a kényszerítõ eszközök
alkalmazásának általános tilalmain kívül - néhány más esetben is kizárja. A
fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett támadást (ellenállást) kivéve
nincs helye a lõfegyver használatának az elzárást vagy az idegenrendészeti
õrizetet töltõ személyek engedély nélküli eltávozásának, a fiatalkorú és a nõi
fogvatartottak szökésének a megakadályozására, továbbá, ha az olyan személy
életét vagy testi épségét is veszélyeztetné, akivel szemben nem állnak fenn a
lõfegyverhasználat feltételei. Az ilyen esetekbõl eredõ veszélyt a Javaslat
nem értékeli olyan súlyosnak, mint amely következményekkel a
lõfegyverhasználat járhat.
A lõfegyverhasználat jogszerûségéhez tartozik, hogy alkalmazásának
az elkerülése érdekében a Javaslatban meghatározott elõzetes magatartásoknak
eleget kell tenni. Ezek közül az elsõ az érintett személy felhívása, hogy az
intézkedésnek tegyen eleget. Ennek eredménytelensége esetén más, enyhébb
kényszerítõ eszközt kell alkalmazni, ezután, ha továbbra is szükséges,
figyelmeztetni kell a lõfegyverhasználatra, majd figyelmeztetõ lövés leadása
következik. Nyilvánvaló, hogy az élet közvetlen veszélyeztetésével járó
támadások esetén nincs mindig mód ezen megelõzõ intézkedések megtételére,
ezért azok részben vagy egészben történõ mellõzését ilyenkor a Javaslat
lehetõvé teszi.
A 25.§-hoz
A lõfegyverhasználat sajátos esetét jelenti, ha annak szükségessége
tömegben (csoportosulásban) lévõ személlyel szemben merül fel. Ilyenkor
fokozott a veszélye annak, hogy olyanokat is találat ér, akikkel szemben a
lõfegyverhasználat kizárt vagy enyhébb kényszerítõ eszköz használata is
elegendõ. A Javaslat erre figyelemmel a lõfegyverhasználatot csak akkor
engedi, ha az egyes személy elleni alkalmazás feltételei fennállnak, a
használatnak pedig kizárólag az egyes személy ellen kell irányulnia.
A Javaslat a lõfegyverhasználatot megelõzõ intézkedéseket ír elõ,
amelyek csak a 24.§ (2) bekezdésében meghatározott esetben mellõzhetõk.
A 26.§-hoz
A Javaslat szabályozza azokat a bv. szerv, illetve a fogvatartás
biztonsága szempontjából kiemelkedõ veszélyt jelentõ cselekményeket, amelyek
felszámolására, megakadályozására a hivatásos állomány tagjai kötelékben
alkalmazhatók.
A kötelékben való fellépés sajátossága, hogy az intézkedésekre,
köztük a kényszerítõ eszközök alkalmazására nem egyéni elhatározásból, hanem a
kötelék parancsnokának az utasítása alapján és annak megfelelõen kerül sor.
A 27.§-hoz
A fogvatartás, illetve a bv. szerv biztonságát közvetlenül
veszélyeztetõ tömeg szétoszlatására a Javaslat az egyébként alkalmazható
kényszerítõ eszközökön túl, további sajátos eszközök használatát is lehetõvé
teszi. E sajátos eszközök (vízsugár, pirotechnikai eszköz, stb.) olyan jel-
legûek, hogy alkalmasak a tömeg szétoszlatására, használatuk azonban nem
eredményezheti az emberi élet kioltását, nem okoz testi sérülést vagy
egészségkárosodást. Erre figyelemmel a Javaslat tömegoszlatás céljára a
lõfegyverhasználatot nem teszi lehetõvé.
A Javaslatban meghatározott sajátos kényszerítõ eszközök
alkalmazására a tömeget elõzetesen figyelmeztetni kell, a helyszínrõl való
eltávozás nem korlátozható.
A 28-33.§-hoz
A fogvatartás alatt nyilvánvalóan a bv. szervezet birtokába jutnak a
fogvatartott bizonyos adatai. A legtöbb adatot a fogvatartás alapjául szolgáló
határozatok tartalmazzák, további adatok felvétele és fénykép készítése pedig
a büntetés-végrehajtási feladatok (nevelés, foglalkoztatás, biztonság, stb.)
ellátásához szükséges. A Javaslat meghatározza a nyilvántartható adatok körét
és rögzíti azok felhasználásának a célhozkötöttségét.
A nyilvántartott adatok teljes körérõl köteles a bv. szervezet
tájékoztatást adni az igazságügyi szervek, a nyomozó hatóságok, a
nemzetbiztonsági szolgálatok és az adatvédelmi biztos részére. Egyes adatokra
a feladataik ellátásához, jogaik érvényesítéséhez más szerveknek vagy
állampolgároknak is szükségük lehet, ezért a Javaslat - jogszabályban
meghatározott esetben hivatalból, egyébként kérelemre - e körben is
tájékoztatási kötelezettséget ír elõ azzal, hogy a kérelem indokát, jogalapját
és az adatszolgáltatáshoz fûzõdõ érdeket a kérelmezõnek kell igazolnia.
A Javaslat biztosítja a fogvatartott részére a róla nyilvántartott
adatok megismerését, a téves adatok kijavítását és a jogellenesen
nyilvántartott adatok törlését. Az adatok megismerésére való jogot a Javaslat
egy esetben korlátozza. Nem hozható ugyanis a fogvatartott tudomására a
fogvatartás biztonságát érintõ olyan intézkedéssel kapcsolatban felvett adat,
amely intézkedést a fogvatartott eltûrni köteles. Ezen intézkedéseket a
Bv.tvr. tartalmazza; ilyennek minõsül elsõsorban az elítéltek biztonsági,
nevelési, kriminológiai szempontból történõ csoportba sorolása.
A Javaslat meghatározza az adatvédelemre vonatkozó legfontosabb
szabályokat és a büntetés (intézkedés) végrehajtásától vagy a végrehajthatóság
megszûnésétõl számított huszonöt évig az adatkezelõ bv. szerv részére
megõrzési kötelezettséget ír elõ. Az idegenrendészeti õrizetet töltõ külföldi
állampolgárok esetében más adatok felvétele is szükséges lehet, továbbá egyes
kérdéseket, mint pl. a megõrzési határidõt, indokolt sajátosan - külön
jogszabályban - meghatározni.
A 34-35.§-hoz
Az értelmezõ rendelkezések között a Javaslat a jogszabály, a
ruházat, a csoportosulás, a tömeg, a katasztrófa és a rendvédelmi szerv
fogalmát az Rtv. adott rendelkezésére való hivatkozással állapítja meg.
A Javaslat alkalmazásában fogvatartotton minden olyan személyt
érteni kell, aki a szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést, büntetõ
eljárási kényszerintézkedést, elzárást vagy idegenrendészeti õrizetet bv.
szervnél tölti. Azokban az esetekben, amikor valamely rendelkezés csak a
fogvatartottak valamely csoportjára vonatkozik, a Javaslat az adott személyi
kört (pl. elítéltek, elõzetesen letartóztatottak, stb.) külön meghatározza.
A fogvatartottak foglalkoztatását végzõ gazdálkodó szervezetek
sajátos többletkiadásai közül a legjellemzõbbeket a Javaslat felsorolja. E
többletkiadások alapvetõen a fogvatartás biztonságának a követelményébõl, a
fogvatartottak gyakori cserélõdésébõl, hosszabb idejû betanításából,
alacsonyabb munkateljesítményébõl adódnak. A sajátos többletkiadások
felmérésének a módját és a megtérítés rendjét a Kormány határozza meg.
A Javaslat csak a törvényi szabályozást igénylõ rendelkezéseket
foglalja magában. Egyes területeken alsóbb szintû jogszabályok megalkotása
szükséges, amelyre az igazságügyminiszter kap felhatalmazást. Ezek közül
kiemelendõ a bv. szervezet napi folyamatos mûködésének a részletes szabályait
tartalmazó szolgálati szabályzat, illetve a fogvatartottakat foglalkoztató
gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, a fogvatartottak õrzését, felügyeletét, a
biztonsági rendszerek mûködtetését, stb. tartalmazó igazságügyminiszteri
rendelet.
A 36-41.§-hoz
A Javaslat a Bv.tvr. alkalmazásának a tapasztalatai alapján azt
néhány tekintetben módosítja.
A bv. szervezet együttmûködési kötelezettsége körében a Javaslat
13.§-ának (1) bekezdése szabályozza a bv. szervezet feladatainak a
teljesítését segítõ szerveket (egyházakat, alapítványokat, stb.), és az
együttmûködés jogi kereteit. Ennek következtében a Bv.tvr. 20.§-ának (2)
bekezdésében is szét kell választani a büntetés-végrehajtási feladatok
teljesítésében jogszabály alapján közremûködõ, illetve a feladatok
végrehajtását segítõ szerveket. A Javaslat egyben a "segítés" különbözõ
legjellemzõbb formáit is meghatározza.
A hatályos Bv.tvr. 34.§-ának (2) bekezdése, és 35.§-ának (2)
bekezdése szerint az elítélt az általa a bv. szervezetnek, illetve a bv.
szervezet által az elítéltnek okozott kár megtérítésére irányuló eljárásban a
bv. szerv határozata ellen az intézet parancsnokához fellebbezhet, a bírósági
út csak a fellebbezés elutasítása esetén vehetõ igénybe. A Javaslat a kétfokú
belsõ eljárást megszünteti, az elítélt a bv. szerv határozata ellen - harminc
napon belül - közvetlenül keresettel fordulhat az illetékes bírósághoz.
A hatályos szabályozás szerint az elítéltet kártérítésre kötelezõ
másodfokú parancsnoki határozat - a bíróság elõtt való keresetindítástól
függetlenül - végrehajtható. E szabályozás nem áll összhangban a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (Vht.) foglaltakkal. A
Javaslat ezért kimondja, hogy a bv. szerv - kizárólag az elítélt keresményébõl
- az általa hozott határozatban megállapított kártérítés összegét csak akkor
vonhatja le, ha az elítélt keresetet nem terjesztett elõ, és a kárt önként nem
térítette meg. Amennyiben az elítélt a határozat ellen keresettel él, a
végrehajtásra a bíróság jogerõs határozata után kerülhet sor.
Az elítélteket, illetve az elõzetesen letartóztatottakat a
fogvatartás alatt megilletõ jogokat a Bv.tvr. 36.§-a és 118.§-a tartalmazza. E
jogok közül egyesek gyakorlásának a biztosítása bizonyos körülmények között -
leszámítva az ún. katasztrófa helyzeteket - nem lehetséges. Ilyen helyzet
állhat elõ pl. fogolyzendülés, terrorcselekmény, a bv. intézetet ért támadás
esetén.
A Javaslat lehetõvé teszi, hogy egyes jogok gyakorlását - pl.
látogatók fogadása, munkavégzés, oktatásban való részvétel, csomagküldés,
távbeszélõ használat - legfeljebb öt napig az intézet parancsnoka
felfüggeszthesse. Indokolt esetben az intézkedés idõtartamát az országos
parancsnok további öt nappal meghosszabbíthatja.
Az intézkedés a körülményektõl függõen kiterjed az intézetben
elhelyezett valamennyi fogvatartottra, vagy azok meghatározott részére (pl. az
egy épületben, az egy körleten lévõ fogvatartottak).
A Javaslat elõírja, hogy az intézkedésrõl, illetve az esetleges
meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész
törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva az intézkedés tartalmát
megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának a felfüggesztését megszüntetheti.
A Javaslat szerinti intézkedés nem fegyelmi büntetés, ezért úgy
rendelkezik, hogy az intézkedést kiváltó ok elõidézésében vétlen elítéltek
(elõzetesen letartóztatottak) részére az elmaradt jogaik gyakorlását utólag
lehetõvé kell tenni.
A 42.§-hoz
A bíróság által megítélt, a bv. szervezetet a fogvatartottal szemben
megilletõ követelések végrehajtása a Vht. szerint az ún. önálló bírósági
végrehajtó hatáskörébe tartozik. E követelések zöme viszonylag alacsony
összegû, a szabadulás után pedig jelentõs részben behajthatatlan. A
végrehajtási költségek csökkentése céljából, továbbá a követelés állami
jellegére figyelemmel a Javaslat a végrehajtást a megyei bíróság végrehajtó
hatáskörébe utalja.
A 43.§-hoz
A Javaslat rendelkezéseinek az alkalmazására való felkészülés
érdekében a hatályba lépésre megfelelõ idõt kell biztosítani, ezért azt a
kihirdetést követõ harmadik hónap elsõ napjában indokolt megállapítani. A
Javaslat tartalmára figyelemmel a büntetés-végrehajtásnak az igazságügyminisz-
ter felügyelete alá helyezésérõl szóló 1963. évi 24. törvényerejû rendelet a
hatályát veszti.